Rész, Fejezet

 1  2,     I|      Hiszen láthatta a bárót, inzsellér úr, mikor a „Névtelen Vár”
 2  2,     I|       rezidenciájául.~ ~– No, inzsellér úr, ez jó parti lenne magának –
 3  2,     I| honnan következteti ezt?~ ~Az inzsellér erre a két középső ujja
 4  2,     I|    aztán kinevették.~ ~– Jaj, inzsellér úr, csak maradjon maga a
 5  2,     I|     is klepsidra.~ ~A szegény inzsellér mosolygó álarca egyszerre
 6  2,    II|       támadt, hogy elvégre az inzsellér úr is hozzájutott a maga
 7  2,    II|       nevetnivaló ez, amit az inzsellér mond – szólt Bernát bácsi,
 8  2,    II|       járunk a megoldáshoz az inzsellér úr ideájával! – szólt bele
 9  5,    IV|         akart, hanem akkor az inzsellér úr mottója hangzott közbe:~ ~–
10  5,    VI|   forintoknako kifizetését az inzsellér számára; mely nagylelkűség
11  5,    VI|   tudomása volt róla, hogy az inzsellér (ki parenthesisben mondva,
12  5,    VI|  többeto a világba.~ ~A tudós inzsellér aztán hozzáfogott a nagy
13  5,    VI|       a bevégzett dologról az inzsellér úr, a sok „mit is mondok”-