Rész, Fejezet

 1  2,     I|       tajtékpipából szopogatva az édes véki dohányfüstöt. Termete
 2  2,    II|     tukorcát * ette: a fiatal sás édes hajtását. Az idegen úr rögtön
 3  3,     I|         kiáltva fel: „jó reggelt, édes Lajos!” már akkor nem volt
 4  5,   III| villámlani annak a mennyországian édes érzésnek, hogy e nő az ő
 5  6,     I|          gyűltek e szóra.~ ~– Óh, édes, jó uram. Ugyan hogy tenné
 6  6,    II|     levágnak.”~ ~ – „Sírhat az az édes anya,~ ~ ~ ~Kinek katona
 7  7,    II|     nappal, fátyoltalan arccal az édes világba beletekinteni! Ah,
 8  7,    IV|      szétszedte a lány csupa merő édes gondoskodásból.~ ~– Hát
 9  9,   III|           a keserű az édesre s az édes a keserűre? Azt is megkísérté,
10 10,    VI|         Maga is szürcsölt belőle. Édes volt a víz és üde.~ ~Azután
11 10,    VI|           égre kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi, kedves, jó Laci
12 13,     I|         meg vannak szabadítva. Ez édes bosszú lesz.~ ~– Nagyon
13 13,     I|           bosszú lesz.~ ~– Nagyon édes – monda Vavel, megcsókolva