Rész, Fejezet

  1  1,     I|                kis leány.~ ~– A bizony. Hát mit akar ön itt, kicsike? –
  2  1,     I|                Én a mamához akarok!~ ~– Hát ki az ön mamája? – kérdé
  3  1,     I|                   Azt nem tudom.~ ~– De hát hol lakik?~ ~– A palotában.~ ~–
  4  1,     I|                 neki betanítani.~ ~– De hát hogy kerül ön ide, kis comtesse? –
  5  1,     I|                 ismét a magasabbik.~ ~– Hát a Diána tudja.~ ~– Kicsoda
  6  1,     I|          kezdődött ez? Mondja csak.~ ~– Hát a mama egy pofont adott
  7  1,     I|                 személy az a Diána.~ ~– Hát persze az; mi lenne más?~ ~–
  8  1,     I|              párizsi gyerekeket.~ ~– De hát mit tegyünk vele?~ ~– Jó
  9  1,     I|                 még feleségünk sincsen, hát kisleányunk sem lehet.~ ~–
 10  1,     I|                öregúr zavarba jött.~ ~– Hát hiszen megmelegítettem a
 11  1,     I|                Holnap fogják kivégezni. Hát ön mit fedezett fel?~ ~–
 12  1,    II|                akárki hallhatta.~ ~– No hát, kis comtessees, mégiscsak
 13  1,    II|     meg-megjelento ; s újra eltűnt.~ ~– Hát tulajdonképpen hová megyünk? –
 14  1,    II|               polgár, ha én azt tudnám, hát akkor minden jó volna. Hanem
 15  1,    II|            akkor minden jó volna. Hanem hát éppen csak ez hiányzik.
 16  1,    II|               egy szökőkút áll. Mármost hát nekünk sorba kell járnunk
 17  1,   III|               híja, hogy „la comtesse!” hát honnan tudnám, mi a családi
 18  1,   III|                 a kis bohó portéka.~ ~– Hát talán valami könyvet adhatnék
 19  1,   III|              bohó! – mondá az öregúr. – Hát a virágokat szereti-e ön?~ ~
 20  1,   III|           eszembe jut, hogy hol lakunk! Hát a Palais des Narcisses-ban * !
 21  1,   III|           Sainte Pélagie börtön. –~ ~De hát mi közöm ehhez? Az én nevem
 22  1,   III|           egyéniségeket összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram, kinek
 23  1,   III|                 folytatni. Én sem bánom hát, kezdjük más modorban. Hiszen
 24  1,   III|           királynéját rochiroztatja. De hát ahhoz mit szól ön, hogy
 25  1,   III|               tenyerét de Fervlans.~ ~– Hát azok, akik ott körülem csoportosultak,
 26  1,   III|         gyermekek erkölcse.~ ~– Azonban hát mi nem azért jöttünk össze
 27  1,   III|                  azt nem tudom.~ ~– No, hát mármost azt mondom önnek,
 28  1,    IV|               munkásnak nincs mit enni; hát ebből a szép háziasszony
 29  1,    IV|                 rázta szeszélyesen.~ ~– Hát mért mondja ön ezt nekem?
 30  1,    IV|                elárulná önmagát.~ ~– De hát itt hagyjam a leányomat?
 31  1,    IV|                Csak nem kívánja ön?~ ~– Hát nem elég jó gondviselés
 32  1,    IV|            vérzeni el. – Mit akar ön? – Hát a katona, aki embert öl –
 33  1,    IV|           teszünk, erkölcstelenség!~ ~– Hát az, amit ellenfeleink tesznek,
 34  1,    IV|               forralni összeesküvést: – hát az nem erkölcstelenség?
 35  1,    IV|                 az nem erkölcstelenség? Hát az ő szép asszonyaik, hát
 36  1,    IV|               Hát az ő szép asszonyaik, hát az ő sima udvaroncaik nem
 37  1,    IV|                halálos játékhoz!~ ~– De hát nem tőlük jött-e a példa?
 38  1,    IV|               nem tőlük jött-e a példa? Hát az nem rettenetes gondolat-e
 39  1,    IV|            valószínű.~ ~– Ne is halljak hát a leányom felől? s azt ne
 40  1,    IV|          azokkal ő fog elbánni.~ ~– Nos hát, uraim és hölgyeim, folytassuk
 41  2,     I|          karikájú szürke szemekkel.~ ~– Hát maga ismeri azt a famíliát,
 42  2,     I|              mondok, mégis mindig igaz. Hát azt mondják, hogy a baronesse-szel
 43  2,     I|             úrnő azt is észrevette.~ ~– Hát ezt az urat hogy hívják?~ ~–
 44  2,     I|            méltóságodnak a nevével.~ ~– Hát tudja mit? Inkább, hogysem
 45  2,     I|                össze is csókolózom.~ ~– Hát hiszen az is megtörténhetik –
 46  2,     I|           szorított vele. – No, mármost hát „te Bernát bácsi”, én pedig „
 47  2,     I|               uraknak a főszolgabíró. – Hát ugye nem „klepsidra”, Doboka
 48  2,    II|                  húgom” és „bácsi”.~ ~– Hát a feleségét sem tegezi az
 49  2,    II|                   Csodálatos ország. No hát „Bernát bácsi” maga, tessék
 50  2,    II|                 Névtelen Várnak.~ ~– De hát hogy lehet az, hogy valakinek
 51  2,    II|                ő keze alól kikerül.~ ~– Hát a hatóság nem vonhatja őt
 52  2,    II|                 maga, Bernát bácsi.~ ~– Hát spicli vagyok én?~ ~– De
 53  2,    II|                engedelme nélkül.~ ~– De hát nem ügyelnek itt fel arra,
 54  2,    II|                ez már engem pikiroz * ! Hát hogyan nem lehet tudni?
 55  2,    II|               közelünkben történik.~ ~– Hát hiszen tudom is: csakhogy
 56  2,    II|               Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha olyan kegyes a bárónő,
 57  2,    II|            kérdezé a lelkésztől:~ ~– De hát hogyan értesül a szegény
 58  2,    II|              Isten áldja meg, mondja ki hát! – unszolá a doktor.~ ~–
 59  2,    II|                senki se látott még.~ ~– Hát, mikor tavaly hazajöttem
 60  2,    II|               bekopogtassak a házakhoz, hát ezen a tájon hozzáfogtam
 61  2,    II|                riaszt fel. Odatekintek: hát a Névtelen Vár egyik ablakának
 62  2,    II|                 a másikat is?~ ~Azonban hát mégis igyekezett ki-ki halkabban
 63  2,    II|                      Mi lesz ebből?~ ~– Hát hogyha én már el találok
 64  2,   III|             felhúzni.~ ~– Minek az?~ ~– Hát először azért, mert ebben
 65  2,   III|               ember látogatóba.~ ~Hanem hát meg kellett benne nyugodni,
 66  2,   III|               letisztázza szépen. Hanem hát egy adomát kell elmondanom
 67  2,   III|               ha kegyelmed mindent tud, hát ezt hogy nem tudja?~ ~–
 68  2,   III|              kérdé a patvarista.~ ~– No hát mi? – szólt a hajdú.~ ~–
 69  2,   III|                Nem beszélek semmit.~ ~– Hát hol a pipáim?~ ~– Éppen
 70  2,   III|                 Még meg akar duellálni. Hát hiszen én nem ijedek meg
 71  2,   III|               nyitotta be az ajtót.~ ~– Hát mégsem találja a pipáimat?~ ~–
 72  2,   III|                 De már megtaláltam.~ ~– Hát hol vannak?~ ~– Ott vannak
 73  2,   III|                szekrényébe bezárva.~ ~– Hát miért vannak bezárva?~ ~–
 74  3,    II|              köszönteni.~ ~– Ejh, nézd: hát az én Miurám mit hozott
 75  3,    II|                kis egérke. Ejnye Miura, hát hogy merte maga megfogni
 76  3,    II|             állatot nem szabad bántani? Hát illik az egy Miurához? Egy
 77  3,    II|                    Ma nem kocsizunk ki. Hát nem tudod? Ma születésem
 78  3,    II|                magam, orvos nélkül.~ ~– Hát ha valakit, aki beteg, nem
 79  3,    II|                tartozik egy darab föld? Hát az a darab föld, ami hozzánk
 80  3,    II|               úgy híják, hogy haza.~ ~– Hát nem minden föld „haza?”~ ~–
 81  3,    II|           milyen vagy, mikor haragszol. Hát nem fájt?~ ~– De fájt. Látod.
 82  3,    II|                sóhajta fel az ifjú.~ ~– Hát mi?~ ~– Annak nincs neve.~ ~–
 83  3,    II|                   Annak nincs neve.~ ~– Hát nem szabad nekem téged megcsókolni?
 84  3,    II|              már tizenöt éves vagy.~ ~– Hát ami szabad volt tavaly,
 85  3,    II|                 a kezedben tartasz.~ ~– Hát tudod, hogy én nemrég arra
 86  3,    II|                el a visszavont kezet. – Hát ez sem szabad már?~ ~– Mit
 87  3,    II|              csókol kezet férfinak.~ ~– Hát tehetek én arról, hogy te
 88  3,    II|              kérdé elbámulva Lajos.~ ~– Hát így olyan nyugodtan alszom
 89  3,    II|           többet”.~ ~Menni készült.~ ~– Hát most hová akarsz sietni
 90  3,    II|               az én jobbágyom vagy.~ ~– Hát hisz éppen a te parancsodat
 91  3,    II|              útja a templomba visz.~ ~– Hát mi miért nem járunk a templomba
 92  3,    II|                 akiké az a templom.~ ~– Hát azok más Istenhez imádkoznak,
 93  3,    II|            Istent imádják, akit mi.~ ~– Hát akkor miért nem férünk meg
 94  3,    II|                sem tudnának megfelelni, hát még én, szegény kiszolgált
 95  3,    II|            pirosakbúlo válogatsz nekik, hát azt sem bánom.~ ~Tudniillik,
 96  3,   III|                falvairól tanúskodnak. – Hát a Strabo * által leírt római
 97  3,   III|               leírt római castellum * , hát az Eginhart * említette
 98  3,   III|             másnak a segítsége.~ ~Hanem hát úgy volt megírva, hogy még
 99  3,   III|                fogja ijeszteni.~ ~Hanem hát lehet egy leánynak azt mondani,
100  3,   III|        elringanak: az ember találgatja, hát ez mi volt?~ ~A mocsárvilág
101  3,   III|                 féltett kincse ellen?~ ~Hát már a víz fenekén is ellenségei
102  3,   III|                vett kedvenc cicusnak. – Hát még arra a puszta udvarra!
103  3,   III|             Lajos jött.~ ~– No, szabad! Hát bejöhet.~ ~Az ajtó azonban
104  3,   III|              leányt.)~ ~– Ön az, Henry? Hát mit akar? Bejöhet. Fenn
105  3,   III|              nagy tenyerekkel.~ ~– Nos, hát mit akar? A gróf küldte
106  3,   III|                  Bár küldött volna.~ ~– Hát mit csinál?~ ~– Nem tudom
107  3,   III|                 ott hever a padlón.~ ~– Hát nincs itt orvos a faluban?~ ~–
108  3,   III|                van. A megye orvosa.~ ~– Hát el kell híni.~ ~– Én is
109  3,   III|                 Azt én nem engedem!~ ~– Hát mit akar tenni, Madame?~ ~–
110  3,   III|              mégiscsak megteszem. Hanem hát mármost, ha csakugyan elszánta
111  3,    IV|                 elébb jelentsen be.~ ~– Hát kit mondjak neki?~ ~– A
112  3,    IV|            nagyon beteg.~ ~(Az „úr?” De hát kinek az ura ?)~ ~– Óh,
113  3,    IV|                 nem jöttünk hintón.~ ~– Hát?~ ~– Csak így gyalog.~ ~
114  3,    IV|          megijed, hogy el nem megy.~ ~– Hát doktor úrnak nincs hintaja?~ ~–
115  3,    IV|              sohase hallotta Marie.~ ~– Hát az a forspont nem ló?~ ~–
116  3,    IV|               nincs, akkor nem ló. – De hát a komornyik úr hirtelen
117  3,    IV|                    Az nem lehet.~ ~– De hát miért nem?~ ~Marie gondolkozott
118  3,    IV|              olyan nekem is van.~ ~– No hát siessünk akkor!~ ~– De csak
119  3,    IV|                doktornak a vármegyében, hát még ha híre futamodik, hogy
120  3,    IV|                elvitte a lábán.~ ~Pedig hát nagyot vesztett véle, hogy
121  3,    IV|                 fekszik.~ ~– Nos aztán. Hát talán azt gondolja Georg,
122  3,    IV|           migrénje van a bárónőnek.~ ~– Hát hisz akkor meg éppen eggyel
123  3,    IV|               érezze az.~ ~– Miért?~ ~– Hát én tudom?~ ~Mire Lajos a
124  3,    IV|               lelkésznek.~ ~„Nem!”~ ~De hát miért „nem”?~ ~ ~ ~
125  4,     I|               elégedetlen volt magával; hát ez az asszony mindent jobban
126  4,    II|             hanem nagyot sóhajtott.~ ~– Hát mért sóhajtott ön most?
127  4,    II|                   Nagyon örülök.~ ~– De hát mért sóhajtott?~ ~– Azért,
128  4,    II|             Lajos keserűen tört ki:~ ~– Hát nem szeretlek-e én téged?
129  4,    II|                 téged olyan nagyon?~ ~– Hát akkor ne szeress engem úgy…
130  4,    II|          egymással beszélgetnének.~ ~De hát ha kíváncsi őt látni, mérto
131  4,    II|           bizonyosan elfogadná az.~ ~De hát azután?~ ~Ez a „hát azután?”
132  4,    II|                  De hát azután?~ ~Ez a „hát azután?” volt a kezére,
133  4,    II|                következései lehetnek, s hát azután?~ ~Az eltemetett
134  4,    II|            enyhült hangon suttogva:~ ~– Hát mégis igaz, amit nekem mondtál;
135  4,   III|               mi ide vagyunk kötve.~ ~– Hát én akkor nem tudom, mit
136  4,   III|            gondol!~ ~– Ugyan, jó Henry, hát illik nekünk ilyen apró
137  4,   III|              vizsgálva figyelmesen.~ ~– Hát mi? – sürgeté a bárónő.~ ~
138  4,   III|           érvágás kell.~ ~– De Istenem! Hát mit tegyünk? Az orvost nem
139  4,   III|           tanultam az orvostant.~ ~– De hát mivel akar eret vágni?~ ~–
140  4,   III|           hangulatból folytatá:~ ~– No, hát csak kérem az előadás napját
141  4,    IV|                harisnyát kötni.~ ~– Ah, hát a szép szomszédnőt nem nézi
142  4,    IV|               ne tegyen úgy, Marie!~ ~– Hát nem mindegy-e az önnek,
143  4,    IV|                elereszté a karjait.~ ~– Hát mérto jött ön ide?~ ~– Először
144  4,    IV|              Sátán Laci cselekedte ezt! Hát csak azt jöttem megmondani,
145  4,    IV|               Eszményképe a rútnak.~ ~– Hát van-e még ember, aki az
146  4,    IV|              hatását enyhítette.~ ~– De hát kik lehettek akkor azok
147  4,    IV|              fintorította az arcát.~ ~– Hát kik? Holmi pernahajderek!
148  4,    IV|             rongyos familiájuk! – Hanem hát azért jöttem, hogy a gróf
149  4,    IV|                én meg akarok fizetni. – Hát ugyan mivel tud egy zsivány
150  4,    IV|               se tud felnyitni?~ ~– No, hát elküldjem ide azt az ezermestert? –
151  4,    IV|                 Köszönöm.~ ~– Elhiszi-e hát gróf úr, hogy nem én voltam
152  4,    IV|                 is ügyességem hozzá. De hát senki sem szenvedett meg
153  4,    IV|            szerettem volna lenni, hanem hát nem fogadott el soha a verbunk,
154  4,    IV|                szerettem volna. – No de hát, ami nem lehet, az nem lehet. –
155  4,    IV|             lesz. Gyanakodó vagyok. No, hát megmondom, hogy a gróf úr
156  4,    IV|           talány állt Vavel gróf elé.~ ~Hát akkor miféle emberek voltak
157  4,     V|                a gróf jámborul –, hanem hát azt szeretném megtudni,
158  4,     V|                az nem volt szomorú.~ ~– Hát ha azt meg tudom csinálni,
159  4,     V|                ránk jön az a… Napóleon, hát úgy megkötözöm, hogy se
160  4,     V|                  Óh, uram s én Istenem. Hát a mágneses golyóbisokat
161  4,     V|             pozitív alapokon épült.~ ~– Hát tudja azt a nagyságos úr,
162  4,     V|                 a gumilásztikum csizma? Hát mikor a mi katonáink a franciák
163  4,     V|             leányt. Azt fogja kérdezni: hát az életemre törnek-e, mikor
164  4,     V|             ezzel megbarátkoztatni.~ ~– Hát ez évben semmi kívánságod
165  5,     I|                kastélyban.~ ~Mit tegyen hát, hogy a bárónőt a feje felett
166  5,     I|                milyen az igazi úrlovar! Hát még milyen vadász volt hajdanában!
167  5,     I|             késő éjszaka muzsikálnak?~ ~Hát még mikor az egzekuciók
168  5,    II|                  hazai utáncs”!~ ~– No, hát mit csinál az inszurgens,
169  5,    II|          Barthelmy Léon a kis gnómra. – Hát hogyan tesz az inszurgens,
170  5,   III|            kapun csengetett valaki.~ ~– Hát ez ki lehet? – mondá magában,
171  5,   III|                ön elé helyezni. Azonban hát egy szabályszerű rencontre-hoz
172  5,   III|               fejébe ment a vér.~ ~– De hát az nem történhetett-e meg,
173  5,   III|         összeütközést önök között. Ezen hát nincs mit megköszönni. Hanem
174  5,   III|                nem szokták azt kérdeni. Hát aztán? Könnyebb egy kardtól
175  5,   III|      gondolkozóba ejté ez a szó.~ ~– De hát mit tehetek? Elbújjak-e
176  5,   III|              hahaha!~ ~– De ne nevessen hát ki.~ ~– Hiszen nem önt nevetem,
177  5,   III|                 mártírnők kiálltak.~ ~– Hát legyen áldozat. Ahogy ön
178  5,   III|            magával vinniü?~ ~– Nem.~ ~– Hát a másikat?~ ~– Azt sem.~ ~–
179  5,   III|               másikat?~ ~– Azt sem.~ ~– Hát mit?~ ~– Ezt a kéto pisztolyt! –
180  5,   III|               egy pillanatig. Tudja meg hát az utolsó gondolatomat is!
181  5,   III|                ön tőlem még többet.~ ~– Hát megmondom én, hogy ne fárasszam
182  5,   III|                Itt van, uram: lássa meg hát, ki vagyok?~ ~Barthelmy
183  5,    IV|              nem bocsát be, mert beteg! Hát nem abszurdum ez? Nem bocsátja
184  5,    IV|              hogy jöjjek vele holnap. – Hát van ilyen a világon? Akiben
185  5,    IV|              csak mondanék valamit.~ ~– Hát mondja el!~ ~– Hát mondok,
186  5,    IV|                      Hát mondja el!~ ~– Hát mondok, azt mondom, hogy
187  5,     V|               én helyemen; – de adjátok hát ide nekem akkor Botta Zsófia
188  5,     V|         szeretem önöket mindkettőjüket, hát akkor önök hogyne szeretnék
189  5,     V|           Tűrjünk és várjunk. – De most hát adja ön vissza elfogott
190  5,    VI|               az üvegház növényeit. Itt hát télen is virágok közt sétálhatott
191  5,    VI|        casuariái válnak pusztulásra; de hát az a sok ezernyi szegény
192  6,     I|                  dörmögé Vavel Lajos. – Hát az, aki népeket tapos el!
193  6,     I|                maga megöntözni.~ ~Pedig hát halálból, temetkezésből
194  6,     I|            fölkelni, hogy kinyissa.~ ~– Hát mi lelte?~ ~– Azt hiszem,
195  6,     I|             kiálta indulatosan Vavel. – Hát nem tudod, hogy neked kötelességed
196  6,     I|               magadat képzelődéseiddel? Hát a katonát, aki a csatában
197  6,     I|              már kijött türelméből.~ ~– Hát kárhozzál el! Az is kötelességed!
198  6,     I|            bajtárs! Vén fegyvercimbora! Hát haraggal válunk-e el egymástól?
199  6,     I|         haraggal válunk-e el egymástól? Hát nem bízol-e már bennem többé?
200  6,     I|               öreg barátom, mit mondok! Hát most te mégy el előre, kvártélyt
201  6,     I|               azt mondom neki, hogy „no hát köszönöm a barátságot öreg;
202  6,     I|                 Megtanultam azt.~ ~– De hát minek tanulta azt meg?~ ~–
203  6,     I|              minek tanulta azt meg?~ ~– Hát az ember nem tudhatja, hogy
204  6,    II|            fakadt katonáihoz: „Legyetek hát emberek, és ne vadállatok!”~ ~
205  7,     I|               az alispán iróniázik.~ ~– Hát megmondom én a magam részéről
206  7,     I|               fumigáljuk a világot.~ ~– Hát a gróf úr is dohányzik?~ ~–
207  7,     I|            amennyi egy embernek sok is: hát a főbírámat küldtem volna
208  7,     I| adminisztrációnak nem lehet kifogása.~ ~Hát még mikor a boraival és
209  7,     I|            irlandiakat ki nem állhatta. Hát mit csinált? Felállította
210  7,    II|                 megtestesülve. Nem ez-e hát amaz angyal, aki az apokalipszis
211  7,    II|            látványra. Minő télikert ez! Hát ilyen virágokat ápol Lajos
212  7,    II|             adott pénzről nyugtatványt? Hát ön, a hazai néptörténet
213  7,    II|                 is óriások!~ ~– Azonban hát mégis ennyi pénzzel én nem
214  7,    II|             egykori cigány „vad gubát”. Hát legalább egypár sor commissiót
215  7,    II|                 vagyok az.~ ~– Miattam? Hát gyönyörűség nekem az, hogy
216  7,   III|              folytatá Bernát úr –, mert hát úgy jöhet, hogy három hét
217  7,   III|                 Legény az a talpán.~ ~– Hát miattam az is lehet – szólt
218  7,   III|                 nem titkos kedvese.~ ~– Hát testvére, vagy leánya?~ ~–
219  7,   III|                 leánya?~ ~– Az sem.~ ~– Hát ugyan mije akkor? Csak nem
220  7,   III|                palástolva, kérdezé:~ ~– Hát azt hiszi ön, – hogy a gróf –
221  7,   III|             szüksége van énrám!~ ~– No, hát akkor kérek négy keszkenőt
222  7,    IV|               úgy reszketett a keze. De hát miért reszket az ő keze?
223  7,    IV|                szerelme kivallására; de hát ezt nem is ember rendezte
224  7,    IV|              szólt elbámulva Lajos.~ ~– Hát ki? Hát az, akit te nekem
225  7,    IV|            elbámulva Lajos.~ ~– Hát ki? Hát az, akit te nekem anyául
226  7,    IV|                édes gondoskodásból.~ ~– Hát minő öltözetben fogadod?
227  7,    IV|              gombokkal. Egyik sem kell. Hát a hajad milyen zilált! Istenem,
228  7,    IV|                 mint a leánya.~ ~– Nos, hát eljössz-e velem az én házamba? –
229  7,    IV|            tervezett leányrablásba?~ ~– Hát hiszen te is velünk jöhetsz –
230  7,    IV|         elbámulva. – Hogyan? Mikor?~ ~– Hát ezt neked nem mondta el!
231  7,    IV|              idomítanék belőlök.~ ~– De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~ ~–
232  7,    IV|              Magától Sátán Lacitól.~ ~– Hát azzal hol beszélt?~ ~– Egy
233  7,    IV|           helyrehozni gyorsan.~ ~– Ejh, hát ti még mindig bárónőnek,
234  7,     V|                A gróf katolikus.~ ~…… – Hát hiszen én is az vagyok –
235  7,     V|                szép hölgy habozott.~ ~– Hát amikor „így” látott ön maga
236  7,     V|               mi lett belőle, kérlek! – Hát Lajost ilyen rossz embernek
237  7,     V|               tárháza rám nézve.~ ~– No hát ha önnek ez olyan nagy örömhír –
238  7,    VI|                nem féltékeny ön miatta? Hát nem az én leányom-e? Hát
239  7,    VI|                Hát nem az én leányom-e? Hát nincs-e nekem írásban adva,
240  7,    VI|               jó lesz! – monda Marie.~ ~Hát azt hogy tagadhatta volna
241  7,    VI|               én ezzel a gondolattal? – Hát értsen meg ön: a katolikus
242  7,    VI|                 meg!~ ~– Haha! Te bohó! Hát még tőlem is meg tudsz ijedni?
243  7,   VII|           úrnője elhagyják a házat?~ ~– Hát amit eddig. A Schmidtné
244  7,   VII|             hogy az epém fölkeveredjék. Hát csak vetem a kártyát. Ez
245  7,   VII|             Aztán eszére tér, és kijön. Hát mi kellene még nekem?~ ~–
246  7,  VIII|            hagyta magát.~ ~A könnyelmű! Hát annyira el volt telve attól
247  7,  VIII|         világáról el is felejtkezett?~ ~Hát semmi mondanivalója sincs
248  7,  VIII|      képeskönyveire semmi szüksége már? Hát a Hic, Mic, Panni és Miura
249  7,  VIII|            morzsailletményére várva. De hát a két szegény mopsz? A Phryxus
250  7,  VIII|                valami nagy csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot bámult,
251  7,  VIII|           tyúkok, kakasok és pulykák. – Hát ilyen szépek azok? – Ő persze
252  7,  VIII|             szerelmünknek lett vége?” – Hát ez vajon mit jelenthet?
253  7,  VIII|              mosnak a patakban.~ ~– No, hát mossunk mi is ruhát a patakban.~ ~–
254  7,  VIII|                  valami tanulmányfő. – „Hát ezt ki festi?” – Katalin
255  7,  VIII|               hogy ez az ő saját műve. „Hát te így tudsz festeni?” Milyen
256  7,  VIII|               emberfölötti vállalat! De hát az eredmény? A csodaszép
257  7,  VIII|                 te, hogy ezt tudod.~ ~– Hát hiszen te is meg fogod tanulni.
258  7,  VIII|            marad időd énvelem beszélni. Hát még a házi gond! Pedig azt
259  7,  VIII|                 leskelődtél utánam.~ ~– Hát hiszen különben hogyan tudtam
260  7,  VIII|              azok védelmeztek mindig. – Hát most az a távcső itt van. –
261  7,    IX|             Imádkoztál már? Nem még? No hát add ide a kezedet.~ ~S a
262  8,     I|               hanem csak fadobokat.~ ~– Hát hisz az is megteszi a magáét.~ ~–
263  8,     I|           inszurgensek sötétkékkel.~ ~– Hát hisz az is igen szép öltözet.~ ~–
264  8,     I|               egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki inszurgensek
265  8,     I|                 a legszebb viselet.~ ~– Hát hiszen bele is nyugodtak
266  8,     I|             otthon a feleségeikkel.~ ~– Hát hisz ezáltal még becsesebbé
267  8,     I|             forinttal.~ ~– Teringettét, hát rá kell fizetni azt az egy
268  8,     I|                 mi marad egy óra múlva? Hát a vármegyék elvállalták
269  8,     I|             elfoglalták Lembergben.~ ~– Hát vegyen tűzkövet minden ember
270  8,     I|              ember magának.~ ~– Azonban hát ilyen puska is csak felének
271  8,     I|                latakia.~ ~– Isten neki, hát gyújtsunk rá. Elvégre is
272  8,     I|      mozdulataikkal zavarba hozzák.~ ~– Hát hiszen ember és ló van elég:
273  8,     I|              kenyeret süttetni.~ ~– No, hát akkor vége van mindennek,
274  8,     I|                 mert magának sincs.~ ~– Hát azután?~ ~– Hát azután a „
275  8,     I|              sincs.~ ~– Hát azután?~ ~– Hát azután a „nyugtalankodó”
276  8,     I|               Meg a félszeműeket. Hanem hát jók lesznek azok az inszurgenseket
277  8,     I|            ágyút, mint egy orációt.~ ~– Hát a gyalogságot és a lovasságot
278  8,     I|          hadiszabályzatot tanuljon.~ ~– Hát ilyen nincs?~ ~– De bizony
279  8,     I|                    Kik tanítják be?~ ~– Hát kik? Minden falunak van
280  8,     I|           engedte.~ ~– Ejh, alispán úr, hát miért kínzott összevissza?
281  8,    II|                 megyen:~ ~ ~ ~Rántsd ki hát halálos íved, bajszod pödörd
282  8,    II|                  Alkalmasint azt, hogy „hát te sem marasztod itthon?”
283  8,    II|                 mások is megteszik azt. Hát nem olvastad a levelében,
284  8,    II|            jólesett mindnyájunknak”. No hát, más asszony is elmegy az
285  8,   III|               megmentett zászlóval.~ ~– Hát üldözői nem tudtak utána
286  8,   III|                 puska volt a kezében? – Hát a „hős dobos”-nak a történetét
287  8,   III|                hiteles jegyzőkönyvében. Hát a Zamoszk várát védelmező
288  8,   III|            Valóságos Zrínyi Miklós!~ ~– Hát Jaskó huszárkáplárt ne jegyezné-e
289  8,   III|               nyolc ágyút megmenekülni. Hát Grancsai káplár, aki tizedmagával
290  8,   III|                      Hová tettétek?~ ~– Hát biz annak az egyik pajtásom
291  8,   III|              jutalmat fogtok kapni.~ ~– Hát ez most a mi kárunk. Hanem
292  8,   III|           egészen bizonyos afelől, hogy hát vajon Thémire nem szeretett-e
293  9,     I|               még csak ő maga volna, de hát Amélie? Leánya most tizennégy-tizenöt
294  9,     I|                 mi franciák vagyunk!”~ ~Hát baj ez valakinek?~ ~Ah,
295  9,     I| Franciaországnak?~ ~– Nem tudom.~ ~– No hát én tudom. Az „influenzát”.
296  9,     I|            kicsi mama, öreg barátném.~ ~Hát hogy éled világodat ott
297  9,     I|                  hogy örülnél rajta. No hát kérlek: légy becsületes,
298  9,     I|                Együtt megyek önnel oda. Hát mért nem szól ön?~ ~– Gondolkozom
299  9,    II|               ezt a házat, egyedül.~ ~– Hát én nem mehetek veled?~ ~–
300  9,    II|                     Ne beszélj így!~ ~– Hát nem látod, hogy halott.
301  9,    II|              ezt az átszellemült arcot; hát szólj annak a képnek, hogy
302  9,    II|       bocsássalak.~ ~– Nem értelek.~ ~– Hát érts meg. E képet s ezt
303  9,    II|              Cambray? Az nem lehet!~ ~– Hát mit akarsz? Küldök hozzá
304  9,    II|             kétségbeessék?~ ~– Katalin. Hát nem Isten vigyáz-e ránk?
305  9,    II|       megizenjem Amélie-dnak?~ ~– Eredj hát! – sikolta a nő, s végigesett
306  9,   III|               akarják helyreállítani.~ ~Hát akkor az ő ábrándképéből
307  9,   III|                     Katalin! Katalin! – Hát ki volnék? – Katalin vagyok
308  9,   III|            hoztam az acélszekrényt.~ ~– Hát Marie hova lett?~ ~Jó helyen
309  9,   III|                A gyűrű nincs nálam.~ ~– Hát hová tette?~ ~– Odaadtam
310 10,    II|                  Lizetthez ment be.~ ~– Hát bocsáss be Lizetthez.~ ~–
311 10,    II|               kártya megmondta régen! – Hát nincs elég parasztgunyhó,
312 10,    II|              talán még nem árulók. – De hát miért ne volnának azok?
313 10,    II|                fogom őt keresni.~ ~– No hát csak keresse. – De azt ugyan
314 10,    II|                 félek olyan nagyon.~ ~– Hát akkor hozd el. De ide be
315 10,    II|                Óh, te vitéz puskás! No, hát jer utánam, ha olyan deréklegény
316 10,    II|               Isten úgyse meglövöm!~ ~– Hát nem ismersz az apádra? Lackó
317 10,    II|                 strázsa? Lövök!~ ~– No, hát nem mozdulok innen. Valami
318 10,    II|         megmutatom, hogy mit tudok!~ ~– Hát én nem őhozzá megyek?~ ~–
319 10,   III|              Barbe Hector! Vén cimbora. Hát te hol jársz itt?~ ~Az érkezett,
320 10,   III|             császár küld gyorspostával. Hát te mit izensz haza?~ ~–
321 10,   III|       kalligrafiázni a szép kreolnőhöz! Hát még a tartalom! Ma santé
322 10,   III|              Joséphine-nek.~ ~– Kutyát? Hát nem elég még neki a két
323 10,   III|            kitiltott a palotából. Hanem hát mindez csak ürügy. Én azt
324 10,   III|             volt nekem, hanem aeon!~ ~– Hát Thémire hogy játszta itt
325 10,   III|               hölgyeink fellegruháihoz; hát a fertelmes chierusque uralma,
326 10,     V|           Vavelt hozta a nyakamra. – No hát majd ennek is megmutassuk,
327 10,     V|       országúton. Ráismertem.~ ~– Akkor hát siessünk mi is az üdvözlésére!~ ~
328 10,     V|               ez udvariasságot.~ ~– No, hát az én nevem meg Sátán Laci!
329 10,     V|               meg Sátán Laci! S mármost hát „cseréljünk acélt!”~ ~Azzal
330 10,     V|                   Melyik ördög eszi meg hát a másikat?~ ~Ámde Sátán
331 10,     V|              megismerte a cimborát.~ ~– Hát tégedet mégsem akasztottak
332 10,     V|             előkészületét. Ő is kihúzta hát nyeregkápájából az egyik
333 10,     V|           töltés volt igen erős.~ ~– No hát fogadd te a magad levelét
334 10,    VI|                 Ha olyan nagyon hívták, hát megemberelte magát. Felnyitotta
335 11,     I|                         I.~ ~És mármost hát egy darab ideig vége minden
336 11,     I|             akar neki szerezni Katalin, hát úgy szólitja, hogy „Sophie!”
337 11,   III|                 volt a szomorú pompa!~ ~Hát még azoknak a sírása, akik
338 11,   III|                  s szerette a tréfát.~ ~Hát este az őrtűznél csak előkerül
339 11,   III|                ám a József-huszároktól. Hát azt se lehetett otthagyni:
340 11,   III|          őrmester, hanem keresztapa is, hát azért extra kell megszolgálni.
341 11,    IV|               mintha kérdezné, hogy no, hát mit tudtok még? Első föllépésre
342 11,    IV|                ha meglőtted az öcsémet, hát lőj meg engemet is!”Abban
343 11,    IV|                feküdt a tartalékban; de hát az neki nagyon jó mulatság
344 11,    IV|            mégis védi magát.~ ~– Ejnye, hát nem hagytok békét annak
345 11,    IV| interpellálhatta volna.~ ~Honnan tapadt hát a nevéhez ez a csúf adoma?~ ~
346 11,     V|                 V.~ A „névtelenek”~ ~De hát ha csupa hősökből és vitézekből
347 11,     V|             tömve, azzal agyonütöm.~ ~– Hát láttál te már franciát?~ ~–
348 11,     V|                    Hogyne láttam volna? Hát négy év előtt, mikor az
349 11,     V|               ha nagyot trüsszentettem, hát hasra esett, s mikor legelőször
350 11,     V|     összeakadunk: keszkövolevú.~ ~Hanem hát danoljunk egyet. „Ácsi!”
351 11,     V|                a pára – re – ra!”~ ~ ~– Hát még a franciából, aki csak
352 11,     V|             szűz képe is elfért.~ ~– No hát most én próbálom meg a te
353 11,     V|          fringiáját kitenni a próbának. Hát csak feltartotta ő is a
354 11,     V|              azt a csúfszót Sámsonverő, hát itt mondhatta.~ ~De aki
355 11,    VI|                s haderejét kifejteni.~ ~Hát hiszen éppen csak ez volt
356 11,   VII|        barátságot, hogy üldözőbe vegye: hát csak olyan plátói ellenségeskedést
357 11,   VII|              kap három külön parancsot, hát az első nap tesz egy utat
358 11,   VII|                 főpásztori áldásával.~ ~Hát még kinn a táborban, mikor
359 12,     I|                 hír, Mátyás mester?~ ~– Hát bizony mindenféle hír van.~ ~–
360 12,     I|                      Kezdjen hozzá.~ ~– Hát biz a szegény Sátán Lacit
361 12,     I|                rátalált, amit kívánt. – Hát azon túl mi hír van?~ ~–
362 12,     I|              kérdé Vavel elbámulva.~ ~– Hát most ötödnapja. Nem hallotta
363 12,     I|                  előre!” – megyünk.~ ~– Hát Oudet-ról mit tud ön?~ ~–
364 12,     I|                 lövöldözték őket le, de hát ki tudhatja ezt? Annyi bizonyos,
365 12,     I|                kommandírozta a sereget: hát nem tehetett mást a jámbor,
366 12,     I|            odatartá a fülét, hogy súgja hát meg.~ ~Igen rövid közlemény
367 12,     I|            tábornok. – De nem csoda. No hát eredj, és vidd magaddal
368 12,    II|          Elfogni előkelő hölgyeket!~ ~– Hát az én hölgyeimet nem tartja-e
369 12,    II|         bajuszaikkal; úgy gondolom.~ ~– Hát az igaz-e? – szólt suttogva
370 12,    II|             gondol ön? Az Istenért!~ ~– Hát hisz önöknek olyan szép
371 12,   III|        elmosolyodva.~ ~– No ha érti ön, hát akkor még többet is mondok