Rész, Fejezet

 1  1,     I|           nem háborgatnunk, mikor alszik.~ ~Ez a szó: „nekünk” különös
 2  1,     I| bizonysággal, hogy az aludt.)~ ~– Alszik már! – suttogá az öregebb
 3  1,     I|         gyermek?~ ~– „Ez” idekinn alszik; hanem „az” odabenn ébren
 4  1,     I|         nyugtatá meg afelől, hogy alszik.~ ~Akkor az öregúr elvett
 5  3,     I|         Lajosnak nevez, éjjel ott alszik azon a kereveten. Csakhogy
 6  3,     I|      észre. A fiatal leány mélyen alszik, s a mopszok nem ugatják
 7  3,     I|           magában, hogy addig nem alszik el, míg Lajos be nem jön;
 8  3,     I|          senki.~ ~Ez az ember nem alszik többet naponkint négy óránál,
 9  3,     I|    táborban, mindig felöltözötten alszik; mellette a fegyverei.~ ~
10  3,    IV|           az anyja.~ ~– Csendesen alszik! – vigasztalá meg Marie-t.~ ~–
11 10,    II|           idő óta.~ ~– Bizonyosan alszik.~ ~– Aki alszik, annak a
12 10,    II|        Bizonyosan alszik.~ ~– Aki alszik, annak a melle emelkedik;
13 10,    II|    rátaláljanak Lizettre. Mikor ő alszik, akkor nincs elrejtve. Mintha