Rész, Fejezet

 1  5,     I|   névjegyét, s Henry felvitte azt Vavelnek, aki, mint tudva van, mindig
 2  5,   III|         elő a kocsiját. Várják.~ ~Vavelnek minden csepp vére tiltakozott
 3  8,   III|        Kész prédául nekünk”….~ ~….Vavelnek jéghideg borzadály futott
 4  8,   III|          esett az az egy napsugár Vavelnek, ebben az irtóztató fellegtorlatban,
 5  8,   III|          feküdt le a jámbor.~ ~De Vavelnek egy örökkévalóság volt az,
 6  9,    II|          rejtő szekrényt elvigyem Vavelnek.~ ~– Te Lajost akarod fölkeresni
 7  9,   III| hadseregnél, szívesen megköszönte Vavelnek azt az ajánlatot, hogy Bonaparte
 8 12,     I|           amit az elébb mondék.~ ~Vavelnek az agya elzsibbadt, mint
 9 12,    II|      megvan – monda Mátyás mester Vavelnek, három fedett társzekérre
10 12,    II|       meglepetten az ízlelés után Vavelnek.~ ~– Ön azt hitte, hogy
11 12,   III|        átadva az oltalomleveleket Vavelnek.~ ~Az oltalomlevél a legszabályosabban
12 13,     I|        hintó ablakán, s azt mondá Vavelnek:~ ~– De most mégis bosszút