Rész, Fejezet

  1  1,     I|            emlékpénzén meg van örökítve. Mikor a szél arrafelé lobbantja
  2  1,     I|                időtől megbarnult szobor. Mikor pedig a másik oldalra lobbantja
  3  1,     I|            rendőrséget nem háborgatnunk, mikor alszik.~ ~Ez a szó: „nekünk”
  4  1,     I|            egymásnak a gondolatjait, még mikor országok választanak is
  5  1,     I|             megint oly csend támad, mint mikor minden élőlény hallgatózik.
  6  1,    II|               suttogá neki a férfi.~ ~De mikor olyan nehéz azt megállni
  7  1,    II|             kisleánynak, hogy ne sírjon, mikor azt mondják neki, hogy „
  8  1,    II|           mindjárt a mamánál leszünk!” – mikor az a mama rég elment már
  9  1,    II|                 ültették fel az ágyra.~ ~Mikor aztán ártalmatlan hallgatóvá
 10  1,    II|                amiken keresztülvitték?~ ~Mikor a nehéz kocsi végigdöcögött
 11  1,    II|                 lehelje hideg csókját? – Mikor keresztülgördült a jármű
 12  1,    II|                tovaúszó fejek kardala? – Mikor a hófuvatban elrekedt a
 13  1,    II|       játszó-gyermektársak kacagása? – S mikor az előtt a kis templom előtt
 14  1,   III|                  s csak arra ébredt fel, mikor az ablak és ágy függönyei
 15  1,   III|               eléje kinyitni az ajtót; s mikor az megmutatta neki az elhozott
 16  1,   III|                  volna ilyen feladattal; mikor készen voltak, körültekintett;
 17  1,   III|                 másik arra akarná vinni. Mikor a déli tizenkét órát harangozták,
 18  1,   III|          másodiknál, úgyhogy Cambray úr, mikor a kisleánnyal együtt beszállt
 19  1,   III|              gyűrűkben vállára omolva.~ ~Mikor e fényes társaság közepett
 20  1,   III|                illetődve. Többen sírtak. Mikor vége volt a történetnek,
 21  1,   III|               monda neki Cambray úr.~ ~– Mikor?~ ~– Még tegnap.~ ~A porkoláb
 22  1,   III|                     Ezen szokás kezdeni, mikor valami nagy házfeltörés
 23  1,    IV|           mulatságosabbat képzelni, mint mikor azt a miniatűr delnőt Thémire
 24  1,    IV|              hölgyeim – monda a gyermek, mikor a mamája helyét elfoglalta –,
 25  1,    IV|             Annak talán nem fáj a szíve, mikor haldokolni lát egy embertársat,
 26  1,    IV|            tesznek, nem erkölcstelenség? Mikor egy országot körös-körül
 27  1,    IV|               leigázza, szétdarabolja; – mikor annak az országnak minden
 28  1,    IV|                 Én most rögtön elutazom. Mikor megjövök, azt is megírom
 29  2,     I|                 húzódik, mint a másik, s mikor beszél, a szájának csak
 30  2,     I|             remeg. Örök trémája van, még mikor prédikálni kell is. Ha pedig
 31  2,     I|                csak akkor vette észreo , mikor a katedrában elkezdte olvasni
 32  2,     I|              ragadják Phaëton * paripái, mikor a statutio alkalmával ki
 33  2,     I|           Soprontól Nezsiderig olyankor, mikor a sár hirtelen megfagyott;
 34  2,     I|              rázta bennem a lelket, mint mikor végig kell mondanom: hogy
 35  2,     I|          láthatta a bárót, inzsellér úr, mikor a „Névtelen Vár” környékét
 36  2,     I|                  az a szokása volt, hogy mikor mondani akart valamit, sebesen
 37  2,     I|             termő virággal teleszedte, s mikor a majorudvaron keresztülment,
 38  2,     I|         jártasságával. Innen hítták elő, mikor az urak megérkeztek. Még
 39  2,     I|               készítettek nekem parádét, mikor megmondtam, hogy nekem nem
 40  2,     I|                Barkóczyval történt, hogy mikor dicső királynénk, Mária
 41  2,     I|            püspök mondott a tisztjeinek, mikor inauguráltáko : „már csak
 42  2,    II|               nincsenek az armálisban, s mikor azt nekiereszti, rettenetesebb
 43  2,    II|          tartotta nagyszerű vadászatait, mikor még a lankaság csupa erdő
 44  2,    II|                 viseletben jelennek meg, mikor kikocsiznak?~ ~– A gróf
 45  2,    II|                  Úgyhogy megtudja, kinél mikor van keresztelő vagy temetés;
 46  2,    II|              nyissa ki az ablaktábláját, mikor éjjel kocogtatnak rajta.
 47  2,    II|                   vagy segélyt kiáltani, mikor az utcán végigkocsizik vele.~ ~
 48  2,    II|               láttam.~ ~– Audiát, látta? Mikor látta? Hogyan látta?~ ~Akit
 49  2,    II|                  se látott még.~ ~– Hát, mikor tavaly hazajöttem a kollégiumból,
 50  2,    II|            fidibusszal szolgálni szabad, mikor más kártyázik.~ ~A doktor
 51  2,    II|                     Még késő éjszaka is, mikor a hálószobáikba mentek az
 52  2,   III|                amely előkészülete annak, mikor valaki kétfelé akar repeszteni
 53  2,   III|                       Úgy csúfolnak.~ ~– Mikor lesz önből ügyvéd?~ ~– Mikor
 54  2,   III|             Mikor lesz önből ügyvéd?~ ~– Mikor a censurát * leteszem.~ ~–
 55  3,     I|                                     I.~ ~Mikor meghallják ezt a szót: „
 56  3,     I|        gyöngyökkel vannak hímezve; hanem mikor egyik lecsúszik a lábárólo ,
 57  3,     I|                    klasszikus nótáját.~ ~Mikor vége van a reggelizésnek,
 58  3,     I|              szüksége karcsú termetének. Mikor azzal készen van, künn a
 59  3,     I|             mintha láthatlanok volnának. Mikor a hintó az erdőbe ér, már
 60  3,     I|             volna. Ez is rabművészet .~ ~Mikor ebbe is belefáradt a leány,
 61  3,     I|                 ajtaján csengettyű volt. Mikor az megszólalt, azt jelenté,
 62  3,     I|          Sauterne-it és burgundit ivott. Mikor ivadjao * volt, osztriga
 63  3,     I|            levélkét az elolvasás után.~ ~Mikor aztán elvált Marie-tól,
 64  3,     I|                   ősztől tavaszig. Este, mikor lefeküdt a leány, mielőtt
 65  3,    II|                  Lajossal; miként akkor, mikor még Marie járni tanult,
 66  3,    II|               volt.)~ ~Már korán reggel, mikor a redőnyök hasadékain átrózsállik
 67  3,    II|         toalettjét. Ott állt a ruhatára. Mikor előjött, pompás tarka-pálmás
 68  3,    II|               rossz álom? Fáj az nagyon, mikor eljön? Vége van vele mindennek,
 69  3,    II|                 tudni, hogy milyen vagy, mikor haragszol. Hát nem fájt?~ ~–
 70  3,    II|              reszketett mind a két keze, mikor a japonikát felvette a pamlagról,
 71  3,    II|               tudsz hozzá; mert egyszer, mikor nagyon sietős volt az útunk (
 72  3,    II|               nem látom az Isten egét; – mikor kimegyünk, fátyol borítja
 73  3,    II|                  kiúsznod a szabad tóba, mikor holdvilág süt: éjjel.~ ~–
 74  3,    II|                ostobának teszed magadat, mikor én kölcsön akarok kérni
 75  3,   III|              látni a kastély erkélyéről, mikor a nap már leszállt, s az
 76  3,   III|               fáklyafénye vereslett.~ ~S mikor a keleti part mögül, a látkör
 77  3,   III|            fogjunk a sorsra.~ ~Egy este, mikor már a fogyóban levő hold
 78  3,   III|             igyekszik a csónakot elérni. Mikor összejutottak, a leány ismét
 79  3,   III|                 a csínyt tett gyermek.~ ~Mikor aztán a parthoz visszaértek,
 80  3,   III|          redőnyökön át be ne csillanjon, mikor sötét van.~ ~– Nem mernék
 81  3,   III|                 falu végén van a temető. Mikor villámlik, felütik fejeiket
 82  3,    IV|         tökéletes volt a megjuhászodása, mikor a fátyolos hölgyet megpillantotta.
 83  3,    IV|              felemelte a hosszú ruháját, mikor sárhoz ért; akként árulta
 84  3,    IV|              gyalog a Névtelen Várbulo ! Mikor saját hintaja, lova van
 85  3,    IV|          forspont nem ló?~ ~– Azaz, hogy mikor van , akkor ló; de mikor
 86  3,    IV|                 mikor van , akkor ló; de mikor nincs, akkor nem ló. – De
 87  3,    IV|                az másforma hölgy volt.~ ~Mikor a némán, könyörgésre kulcsolt
 88  3,    IV|                  akkor mert visszanézni, mikor a keskeny tóöböl már közte
 89  3,    IV|                  úrhölgyet ágyban fekve, mikor orvos vagyok?~ ~– Nagy migrénje
 90  3,    IV|             Tromfszkyt pedig már reggel, mikor fölébredt, ott várta a hazaküldött
 91  3,    IV|               annál tartózkodóbb lett, s mikor annak a küszöbén megállt,
 92  3,    IV|            elemét, és sírt belé. Hogyne? Mikor a szeretője hűtlen lett
 93  3,    IV|               hűtlen lett hozzá? Hogyne, mikor megtudta, hogy a kedvesétől
 94  3,    IV|               elküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta, visszaküldte.~ ~
 95  4,     I|             hozzá.~ ~Egyszer véletlenül, mikor a gróf Marie-val szokott
 96  4,     I|                  a félforintos rézpénzt, mikor arra kocsizott, hogy a béna
 97  4,     I|              hintó ablakából.~ ~Egyszer, mikor megint arra kocsizik, a
 98  4,     I|                 míg csak nem híják.~ ~De mikor fogják hívni!~ ~Egyik év
 99  4,     I|                de egyre távozik előle.~ ~Mikor e nehéz küldetést elvállalta,
100  4,    II|                  mindennap meglátogatta; mikor az idő kiengedett, rögtön
101  4,    II|                gyönyörű virágoskertté.~ ~Mikor aztán az első tavaszvirágok
102  4,    II|            beszéd, az volt a köszönet.~ ~Mikor e megdicsőült tekintettel
103  4,    II|                eget fátyolon át nézni.~ ~Mikor elhagyták a kertet, a leány
104  4,    II|                  planétáról való lény.~ ~Mikor toll alá mond Marie-nak
105  4,    II|                firkál azalatt a papírra. Mikor a pedáns mogorvaság nem
106  4,    II|               közül megszólalásra bírja, mikor úgy hosszasan ülnek egymás
107  4,    II|              alakra vissza nem tekintve. Mikor a kertajtót kinyitotta,
108  4,    II|               nézte őt azalatt folyvást. Mikor aztán vissza akart térni
109  4,    II|                  utána lopózik Lajosnak, mikor az a toronyba felmegy, s
110  4,    II|                 az nem vette észre, csak mikor már mellett állt a leány,
111  4,    II|   szivárványszínek olympi nimbuszától.~ ~Mikor elvette szemét a távcső
112  4,    II|               mint a gyermeket, akit én, mikor a vízben üldözött, óriásnak
113  4,    II|                  fájdalom sírása volt.~ ~Mikor elvégezte a zokogást, mosolygott;
114  4,   III|                Marie-t a csoda fogta el, mikor legelőször meglátta a távcsövön
115  4,   III|               libegett, egy izzó árny.~ ~Mikor már csak az utolsó fényvonal
116  4,   III|                 az volt a szándéka, hogy mikor a hold újra kifénylik, az
117  4,   III|                  csak akkor vette észre, mikor már a kapun kívül volt,
118  4,   III|           valószínűleg akkor lepték meg, mikor lefekvéshez készült a haját
119  4,   III|                velem előre tudatni, hogy mikor a „Schlagwort”-ra kerül
120  4,   III|                 a másik pártfogoltam is, mikor két lábon járni tanítottam,
121  4,    IV|                  azt az egyet restellem, mikor azt mondják, hogy Sátán
122  4,    IV|                ilyen figurákat csinálni, mikor nagyon unjuk magunkat. Rabmunka
123  4,    IV|       testamentumában rám hagyott. – Még mikor élt is, árva voltam. Disznópásztornál
124  4,    IV|            vezetnék a promenádra. Aztán, mikor így együtt sétáltunk a faluban,
125  4,    IV|           köszönni, urakat megsüvegelni. Mikor az a poronty a világra jött,
126  4,    IV|                 a szívemet csiklandanák, mikor hallom, hogy ropog a puska
127  4,     V|               volt annyi talentuma, hogy mikor Napóleon lovassága azt a
128  4,     V|                 meg tudom csinálni, hogy mikor még egyszer ránk jön az
129  4,     V|                 katonánk magával hordja, mikor jön az ellenség, azt letámasztja
130  4,     V|                gumilásztikum csizma? Hát mikor a mi katonáink a franciák
131  4,     V|                 kötnek a talpukra. Aztán mikor az árokhoz érnek, egyszerre
132  4,     V|               egymáshoz vannak csatolva. Mikor aztán elsütik az ágyút,
133  4,     V|              csak akkor mutatta azt meg, mikor már készen volt. Vavel meg
134  4,     V|               zöld boltozat” kincsei * ? Mikor a valódi indokkal nem lehet
135  4,     V|                hát az életemre törnek-e, mikor alszom?~ ~Óvatosan kellett
136  4,     V|                 szemeimet nyitva tartja, mikor így egyedül maradok, s csendesség
137  4,     V|          rosszakat álmodom, hogy örülök, mikor fölébredek megint. S aztán
138  5,     I|             obszervatóriumábólo kileste, mikor megy el a kastélyból az
139  5,     I|           éjszaka muzsikálnak?~ ~Hát még mikor az egzekuciók folytak! A
140  5,    II|                mit csinál az inszurgens, mikor jó kedve van? – kiálta rá
141  5,    II|               tudta, hogy az inszurgens, mikor jól kitáncolta magát, akkor
142  5,    II|                mit csinál az inszurgens, mikor megharagszik!~ ~A csimpolya
143  5,    II|               hogyan tesz az inszurgens, mikor meglátja az ellenséget? –
144  5,    II|                kritika! – szólt Katalin, mikor szóhoz juthatott.~ ~– Hogyan? –
145  5,    II|               következett a tűzijáték.~ ~Mikor a tűzkerekek, a római fáklyák
146  5,    II|                Üvöltött állati hangokon, mikor a röppentyű sisteregve lövelt
147  5,    II|                  lövelt fel a magasba, s mikor szétrúgta szivárványszínű
148  5,   III|                 volt ez a hang. Most is, mikor reggelenkint arra ébredt,
149  5,   III|              akkor húzzák ki hüvelyéből, mikor megfenik, hogy meg ne lepje
150  5,   III|             hintógördülést a töltésen, s mikor a tizenegy óra felé járt,
151  5,   III|             magát, játékból és komolyan. Mikor a rangját megkapta ezredénél,
152  5,   III|               azt, amit én tettem önnel, mikor a legkomolyabb pillanatban
153  5,   III|         visszatartsam. Azt mondtam neki, mikor dühös haragjában gyanúját
154  5,   III|          dörmögte. De olyan hangon, mint mikor az oroszlán a foga között
155  5,   III|               jól meggondoltam, mint ön, mikor egy szál bottal odajött
156  5,   III|            tartózkodó csüggéstől kezdve, mikor a hölgy csak az ujjai hegyével
157  5,   III|                Csodálatos érzés volt az, mikor Vavel e hölgyet maga mellett
158  5,   III|                  meg még nem keltem föl, mikor ön keresett. Én pedig mindenesetre
159  5,   III|                oly gyorsan történt, mint mikor a villám megvilágítja az
160  5,   III|            kezdhessenek egymás között.~ ~Mikor a hintajukhoz értek, ott
161  5,   III|                  jó barátok válnak el.~ ~Mikor Katalin és Lajos ismét fenn
162  5,    IV|                  a becsületességet, hogy mikor mint bíró ítélt gonosztevők
163  5,    IV|             magukat tagadni: hanem aztán mikor látták, hogy a delnő milyen
164  5,     V|           arcvonásain.~ ~Mégis remegett, mikor összejött a leánnyal. Hűtlenség
165  5,     V|                  egymagában, s elbámult, mikor az úrnőt egyenesen maga
166  5,     V|                  félelem volt ránézni.~ ~Mikor aztán egyedül voltak a bezárt
167  5,     V|               volna valamit. Önök akkor, mikor engem megmentettek a haláltól,
168  5,     V|                  igazi címzetére: – majd mikor az angyal trombitaszava
169  5,    VI|              kilökte a széket maga alul, mikor a leányt e virággal keblén
170  5,    VI|           szaktudományú remekmű volt az. Mikor a kész munkáját elvitte
171  5,    VI|           vármegyegyűlésen az igaz, hogy mikor referált a bevégzett dologról
172  6,     I|            lábamra repülni reggelenkint, mikor öltözködtem; és ma nem gondoltam
173  6,     I|               Most már nem sírt a leány, mikor látta, hogy vége van, csak
174  6,     I|               hegyeit…. nem pöröl velem, mikor öltözködöm… nem lopkodja
175  6,     I|               nézzen reám üvegszemeivel, mikor már énekelni nem tud; s
176  6,     I|                  De mégis jólesett neki, mikor a kertbe leérve, a mondott
177  6,     I|                sok embertől énekeltetni, mikor „valakit” temetni vittek.~ ~
178  6,     I|              járt, mint sok tudós ember, mikor megszorul a nagy válságban.
179  6,     I|                 csaló voltam; egy napon, mikor az uramat és családját elfogták
180  6,     I|                királyleánynak, olyankor, mikor, mint a szarvasokra, úgy
181  6,     I|            kezéből. Rablógyilkos voltam. Mikor az uram kincseit szállították
182  6,     I|                  vagy küldve: eredj oda! Mikor kezet adtál nekem, azt mondtad: „
183  6,     I|                  ott hagyva őt magára.~ ~Mikor már a kilincset megfogta,
184  6,     I|             gondolatokat?~ ~– A széltől, mikor az ablakon befúj, a gyertyától,
185  6,     I|             ablakon befúj, a gyertyától, mikor lobog, – és öntől, mikor
186  6,     I|                 mikor lobog, – és öntől, mikor hallgat…~ ~…… Lajos levezette
187  6,     I|                 ragyogvány derengett át, mikor meglátta a belépő leányt.~ ~
188  6,     I|                  imádkoznak.~ ~„Amen.”~ ~Mikor az imakönyvből föltekintett
189  6,    II|           átszívódott, s láthatlan lett. Mikor aztán forró vízben a tojás
190  6,    II|                várt a maga jelszavára.~ ~Mikor a jelszó hangzani fog, akkor
191  6,    II|               pedig csak egyszer, akkor, mikor az mint patvarista, véletlenül
192  6,    II|                Helytartó Tanácstól? – De mikor az ilyen kicsiny dolog is
193  6,    II|                 a többit megtette a bor. Mikor már a legény a huszár tenyerébe
194  6,    II|            huszár tenyerébe belecsapott, mikor a huszárcsákót fel hagyta
195  6,    II|              diadalt kukorikul hozzá!”~ ~Mikor ezeket olvasta Vavel, mint
196  6,    II|             Várnak minden reggel, korán, mikor a madarak ébrednek, kinyitá
197  7,     I|                                     I.~ ~Mikor a haza áldozatokat követel:
198  7,     I|              csak akkor szokta megtudni, mikor már erősen megverték. Tehát
199  7,     I|         gyakorlatlanul álljon elő akkor, mikor a rendes hadsereg nem képes
200  7,     I|            bajonettekkel szembeállítani! Mikor mindez megvan, akkor határozni
201  7,     I|               elhozott tepertős pogácsa; mikor az elfogyott, hazamegy.
202  7,     I|                lehet kifogása.~ ~Hát még mikor a boraival és a konyhájával
203  7,     I|                tiszta lelkiismerettel. S mikor pedig rágyújt, azt teszi
204  7,     I|                  váltott; kimosdózott, s mikor a rendes ebéd ideje volt,
205  7,    II|                 mind itt helyeztek el. – Mikor ki lett adva a végzetes
206  7,    II|                  elszörnyed feladatától, mikor egy piacot lát maga előtt,
207  7,    II|               parancsát hajtják végre. S mikor a nagy feladat végre van
208  7,    II|              Régi ismerős, az alispán. – Mikor benyit a gróf dolgozószobájába,
209  7,    II|                ismerné azt a történetet, mikor a landsteini vesztett ütközetnél
210  7,    II|            győzelme ellen, hogy örüljön, mikor testvéreinek romlását hallja;
211  7,    II|                 a világon több, mint én. Mikor mindig rólam gondolkozol,
212  7,   III|              látta, egyszerre ráismer. – Mikor ez a férfi elmegy a csatába
213  7,    IV|                ráismerni a keze írására, mikor éppen szükség volt rá, hogy
214  7,    IV|            szorongatá násznagya kezét.~ ~Mikor aztán a két leány kedvére
215  7,    IV|               Marie elbámulva. – Hogyan? Mikor?~ ~– Hát ezt neked nem mondta
216  7,    IV|                országban.)~ ~Hanem aztán mikor arra került a sor, hogy
217  7,     V|                  hitet változtattam.~ ~– Mikor? És miért?~ ~A szép hölgy
218  7,     V|                ahogy kisleányok szoktak, mikor nagyon utoléri őket a jókedv.~ ~
219  7,    VI|                is csak most tudta meg.~ ~Mikor odavezette Katalint karöltve,
220  7,   VII|                   szegfű, harangvirág.~ ~Mikor a két ifjú hölgy belépett
221  7,   VII|               megmondja a kis karszékem, mikor beleülök, az is megnyikkan,
222  7,   VII|                 embernek nem kellemetes. Mikor alszom, úgy horkolok, hogy
223  7,   VII|                rá. Akkor földhöz csapom. Mikor nem akar kijönni. Aztán
224  7,   VII|                  úrnőm? Emlékezik ön rá, mikor ön nekem „kisfiam” volt,
225  7,   VII|              Sóhajtoztam, epekedtem tán? Mikor éjt napot egy szobában voltunk
226  7,  VIII|              csak akkor pillantotta meg, mikor Katalin a kikötőpadhoz oldalogtatta
227  7,  VIII|                  S milyen nagyot bámult, mikor Katalin megmondta neki,
228  7,  VIII|                 Különösen tetszett neki, mikor a pávák kiabáltak. Ezt Katalin
229  7,  VIII|                nem magyarázta neki, hogy mikor a katonák itt voltak a helységben,
230  7,  VIII|            ijedten kapta vissza a kezét, mikor az ujjai alatt megszólaltak
231  8,     I|                 ott a maga hűs ágyára, s mikor eltemették őket, a francia
232  8,     I|      szemfödélnek…~ ~ ~ ~A két nemes úr, mikor a Névtelen Vár kivilágított
233  8,    II|               vállán, karddal a kezében. Mikor a hölgyeket üdvözölte az
234  8,    II|         előjogért az a kötelessége, hogy mikor a király parancsolja, fegyvert
235  8,    II|             reszketett Marie-nak a keze, mikor felkötötte azt a szalagot
236  8,    II|              aztán volt nagy sikoltozás, mikor jelentetlenül betört az
237  8,    II|             festett. Néha olyankor jött, mikor éppen asztalnál ültek, akkor
238  8,    II|             együtt találta, mint mindig. Mikor azon kezdé, hogy búcsúzni
239  8,    II|             Sejtelme sugallta neki, hogy mikor vőlegény és menyasszony
240  8,    II|          végzetes cserét végrehajtották, mikor a gyermekeket elvitték szülőiktől.
241  8,    II|                  ült a zongoránál. Aztán mikor rajtakapták, felugrott mellőle,
242  8,    II|                nézve, és ő arra gondolt, mikor hosszú napokon keresztül,
243  8,    II|              egyedül!~ ~Egyszer-egyszer, mikor legjobb kedvében volt, csak
244  8,   III|            képviselte – irataiban, azért mikor a fegyverre hívás széthangzott
245  8,   III|                  utánaszaladt a nyúlnak, mikor puska volt a kezében? –
246  8,   III|                 hős a generálisok előtt, mikor a pénzt a markába nyomták,
247  8,   III|                  sereshordók volnának, s mikor már az ellenség tódult be
248  8,   III|             jegyezné-e mellé, öcsémuram? Mikor Eckmühlnél ötödmagával megpillant
249  8,   III|               francia futárt fogtunk el, mikor éppen át akart úsztatni
250  8,   III|               állom a szokott sétájában, mikor azt a lefátyolozott hölgyet
251  8,   III|                   amire nem számítottam. Mikor a rejtélyes lovagot az erdőben
252  8,   III|           Azonban mégis megeshetik, hogy mikor az asszony szerelmes, még
253  9,     I|               baj ez valakinek?~ ~Ah, de mikor oly nehéz megválni az egyszer
254  9,     I|                  most ő ezt a gyémántot, mikor megtalálta, az értékét megismerte,
255  9,     I|               kellett határozni magát.~ ~Mikor harmadszor is utánajött
256  9,     I|                kísért úgy a saját szíve, mikor egyedül van.~ ~Még egy órája
257  9,     I|          érdemelve! Ez jobban fájt, mint mikor a pellengérre kikötnek egy
258  9,     I|                  sírt.~ ~– Ilyen volt ő, mikor még ártatlan volt!~ ~– De
259  9,    II|                     Látod? Ilyen volt ő, mikor elhagytam.~ ~– Kicsoda?
260  9,    II|             arcképet.~ ~– És ilyen most, mikor visszakértem.~ ~– Óh Istenem!
261  9,    II|                 kezeidet szennyezd be. S mikor lónyerítést hallasz, elbújj,
262  9,    II|              akarok? Hogy én mit akarok, mikor azt mondják, hogy Cambray
263  9,    II|                     Ugye ő nem kérdezte, mikor engem ápolása alá vett,
264  9,    II|             elevenen eltemették. S most, mikor ő kriptájából kitört, hogy
265  9,   III|                Nagyon könnyen. Estefelé, mikor már a válasz a kezemben
266  9,   III|               nem látta hadseregét, mint mikor a nagy Lobau szigeten minden
267  9,   III|             egyenesen őfeléje tartott.~ ~Mikor közel ért már, akkor a lovagló
268 10,     I|            szokta őket harcra buzdítani, mikor rohamra vitte démonjait:~ ~„
269 10,    II| fenyőmag-füstölésből keveredett össze, s mikor a konyhaajtón zörgetett
270 10,    II|      négyszegletű ablakocskába, – aztán, mikor a folyosó végén járt Marie,
271 10,    II|               imádott bálványkáját, hogy mikor az ide tör hozzá, meg ne
272 10,    II|              hogy rátaláljanak Lizettre. Mikor ő alszik, akkor nincs elrejtve.
273 10,    II|                 a fűrészmalom működését, mikor annak a zúgója működésben
274 10,    II|            szelíden megszólítója felé.~ ~Mikor annak az arcába világított
275 10,   III|                   Pompás két kutya volt! Mikor Joséphine társaságot hívott
276 10,   III|      cukordarabokat és sonkaszeletkéket, mikor a császárné szobájába belépett,
277 10,   III|            Barthelmy szereplésed alatt), mikor egy estélyen Joséphine valamit
278 10,   III|           kínokat kellett neki kiállani, mikor a császári hercegnők estélyeinek
279 10,   III|                       Gyönyörű és elmés. Mikor Hortense bal paré-in táncolta
280 10,   III|                asztalra csapott öklével, mikor e levél igen rövid tartalmát
281 10,   III|                jártam az egész Hanságot, mikor itt voltam garnizonban,
282 10,   III|             Mármost, ha felvesszük, hogy mikor a menekülő leány elhagyta
283 10,    IV|              kiabáltak, mint az emberek, mikor nagy tüzet oltanak, kevés
284 10,    IV|      makadámoznak embertelen idők óta.~ ~Mikor a démoncsapat a Rókadombot
285 10,    IV|               megszökött halemberem.~ ~– Mikor először rákiáltottam, felállt
286 10,    IV|                  él egész éven át, hanem mikor eljön a tavasz, a szerelem
287 10,    IV|                 dühös, ha a tűzbe kerül. Mikor vésztűz üt ki, mely a vagyonát
288 10,    IV|             vissza! – monda De Fervlans, mikor késő délre kivergődött a
289 10,    IV|                   és még milyen útban!~ ~Mikor a hídon megjelentek a lovasok,
290 10,     V|             magadat! Jobban ismerlek én! Mikor meglátod az ellenséget,
291 10,     V|                  dragonyosaim sisakjain, mikor néhanapján együtt mulattak
292 10,     V|              rájuk puskával, szuronnyal. Mikor helyben lesztek, akkor ezt
293 10,     V|               terepély fűzfa nőtt elő.~ ~Mikor e nádas elé értek a megkerülő
294 10,    VI|               megérkezett.~ ~Csak akkor, mikor a vérmezőn széttekintett,
295 10,    VI|                hogy a hansági pásztorok, mikor megszomjaznak, egy elvágott
296 10,    VI|               nádszálat a mohos talajba; mikor jó mélyen volt, egyet szítt
297 10,    VI|                 maga előtt; hanem aztán, mikor feltekintett az égre, a
298 10,    VI|                 kerülhetett az most ide, mikor annak útban kellene lenni
299 10,    VI|              lepték volna a menekülőt.~ ~Mikor a táborhelyre megérkeztek,
300 11,     I|                az, ahogy Katalin leírta, mikor az acélládikót átadta Marie-nak,
301 11,     I|            félrefordítva, s csak azután, mikor megérezte ujjai hegyével,
302 11,    II|               akkor adni rájuk sortüzet, mikor minden lövés biztos.~ ~S
303 11,    II|            ágyúlövéshez még nem szoktak, mikor a közéjük lecsapó gránát
304 11,    II|             lecsapó gránát szétpukkanik, mikor undokul sivítva jön feléjük
305 11,    II|                súlyos csapásokat osztva, mikor már az ellenség a zászlótartóval
306 11,    II|                 nemes barátim! – kiálta, mikor már ő maradt utolsó katonának
307 11,   III|               tisztára.~ ~Egyszer aztán, mikor a derékhad elvonulása végre
308 11,   III|                 sebeket minden oldalról; mikor azután azt gondolta, hogy
309 11,   III|      odafurakodott az út menti árokba, s mikor jöttek a franciák nagy vágtatva,
310 11,   III|                 káromkodni vagy bámulni! Mikor aztán a hídnál folyt a hősi
311 11,   III|              Ferenczy János a híd alá, s mikor egy lovas nemes lebukott,
312 11,   III|              belőle a nagy petek után.~ ~Mikor e csodahőst bemutatták a
313 11,   III|         inszurrekcio legjobb vitézeinek, mikor a saját háza előtt végiglovagolt,
314 11,   III|              Baráth István volt az, aki, mikor észrevették az inszurgensek,
315 11,   III|                 a Pápa melletti harcban, mikor Boronkay Pál kapitány látta,
316 11,    IV|                   IV.~ A győri két nap~ ~Mikor Tétnél a két fővezér összetalálkozott,
317 11,    IV|              akkor vették észre magukat, mikor már körül voltak véve az
318 11,    IV|                 itt sem akartak elválni. Mikor az ágyútekék zúgni kezdtek
319 11,    IV|            nagyon jó mulatság volt, hogy mikor egyes portyázó francia lovasokat
320 11,    IV|              felülteti a saját lovára, s mikor aztán viszi vissza, megszabadítva
321 11,    IV|                  Így tesz az inszurgens, mikor megharagszik!” A dragonyostiszt
322 11,    IV|      Landsknechtsschild bárónő estélyén, mikor az inszurgenst paródiázták.~ ~
323 11,    IV|           veszprémi gyalog zászlóaljból. Mikor összerogyott, s látta, hogy
324 11,    IV|          veszprémiek az Eszterházyakkal, mikor már az ellenség ágyúikat
325 11,    IV|            harcvonalban volt felállítva; mikor a francia gyalogság az első
326 11,    IV|                  menekülő csapatokból, s mikor egy tömegben volt, akkor
327 11,    IV|           litánia volna! Az is tünemény, mikor egy zászlótartó maga attakíroz,
328 11,    IV|                nemzet krónikájában, hogy mikor az utódok lapozgatnak benne,
329 11,    IV|            esztendei megszokás után?~ ~S mikor a két sereg elvonult már
330 11,     V|            menten kificamodott a lába. S mikor aztán a levert komédiás
331 11,     V|                volna? Hát négy év előtt, mikor az első „francia futás”volt,
332 11,     V|       trüsszentettem, hát hasra esett, s mikor legelőször megkóstoltattam
333 11,     V|            Akármi legyek, ha nem láttam, mikor a cserebogarat ette a kertben.~ ~–
334 11,     V|        lőporfelrobbanásnál összeégett.~ ~Mikor ez a szekérvonat megérkezett
335 11,     V|            ordított, mint tízezer ember, mikor Trója alatt Ajax hasba hajította
336 11,     V|        Sámsonverő, ki legjobb futó volt, mikor ő maga minden mást megelőzve,
337 11,    VI|                 a kórházi koplalásban.~ ~Mikor a győri visszavonulás volt,
338 11,   VII|                 ágyúja és két haubica.~ ~Mikor a győri ütközetnek vége
339 11,   VII|             nesztelenül az egész dandár. Mikor a túlparton voltak, akkor
340 11,   VII|             támadással megsemmisíteni.~ ~Mikor már Meskóék dandára útban
341 11,   VII|                 ilyenkor azt teszi, hogy mikor háromfelé indulásra kap
342 11,   VII|                 Hát még kinn a táborban, mikor a többi bajtársak közt elfoglalták
343 11,   VII|             számukra fennhagyott helyet. Mikor az ismerősök, jó barátok,
344 12,     I|                 a számukra kiválasztani, mikor Győrbe helyezé el őket,
345 12,     I|             derék embert. Meg is ölelte, mikor a szeme elé került.~ ~–
346 12,     I|              többet vesztettek.~ ~– Hol? Mikor? – kérdé Vavel elbámulva.~ ~–
347 12,     I|                 az agya elzsibbadt, mint mikor valakit utolér egy álló
348 12,     I|               még családi boldog életre, mikor az oltár előtt arra a kérdésre: „
349 12,     I|           szobájában levő csengettyűvel. Mikor azt felgördítették, a csengettyű
350 12,     I|               bánust.~ ~Még nevettek is, mikor elváltak.~ ~
351 12,    II|                   Örült is minden ember, mikor odébb mentek.~ ~Ezek Vavel
352 12,    II|               nem lehetetlen, hogy most, mikor ez a cikk olyan olcsó, megint
353 12,    II|             tábori orvos nem került ide, mikor Aspernnél húszezer, Wagramnál
354 12,   III|                 kevéssé volt meglepetve, mikor a tábornoknét az ellenséges
355 12,   III|             bocsássa; de azt tudom, hogy mikor azt mondták neki, hogy Clarisse
356 13,     I|           megszerették egymást. S aztán, mikor a vértescsapat a falu egyik
357 13,     I|               hölgyeknek kezét nyújtani, mikor azok a hintóba felültek.~ ~
358 13,     I|               azok a hintóba felültek.~ ~Mikor már biztos helyen érezte
359 13,     I|                 Rettenetes! Igazam volt, mikor azt mondám, hogy jó szerencse,
360 13,     I|                  őket a bölcs alispán.~ ~Mikor ezt a házat messziről meglátták,
361 13,     I|              diadalmas ellenség kezéből, mikor az már vasmarokkal tartá
362 13,     I|                alkalmával keresztülment, mikor Vavel olyan vadul rápillantott;
363 13,     I|                 hogy megfutamodjék, mint mikor a Névtelen Várban a komornyik
364 13,     I|                  rám. Meghűtöttem magam, mikor éjjel futottunk a tűzgolyók
365 13,     I|               között, és érte imádkozik, mikor az nem tud! Ha Marie-t elragadták
366 13,     I|                  milyen jól tetted, hogy mikor hozzánk beléptél, őt ölelted,
367 13,     I|               vagyok! Eddig minden este, mikor a hajnalcsillag feltűnt,
368 13,    II|                 jajgató hang vegyülne.~ ~Mikor a dereglye a fertőszegi
369 13,    II|              csak a zápor zuhogása.~ ~És mikor elvonult a zivatar, s feljött
370 13,    II|             vadmacskától, hogyan sír az, mikor a vadászok elvitték a fiait,