Rész, Fejezet

 1  1,   III|        Én megtaláltam önnek a leányát, grófnőo , s íme visszahoztam.~ ~
 2  6,     I|      elfutottam vele. A magam leányát kiadtam királyleánynak,
 3  6,    II|  hűséges szeretőjét, egyetlen leányát, királynőjét és védszentjét,
 4  9,     I| Párizsba, fölkerestem önnek a leányát.~ ~– Ön látta Amélie-t! –
 5  9,     I|  mindazon idő alatt, amíg ő a leányát elhagyta, legyen annak hűséges
 6  9,     I|      keserűn szólt:~ ~– Azt a leányát, azt az Amélie-t, amelyiket
 7  9,   III|     de Thémire-nek megölték a leányát: egyetlenét. De Thémire
 8 10,   III|     hogy nem láthatta a saját leányát!~ ~– Szép lett?~ ~– Gyönyörű
 9 10,   III|        mert nagyon szerette a leányát. Ha valami baj érte, rám
10 12,    II|      tábornok úr feleségét és leányát. Guillaume tábornok úr foglyul
11 12,    II|     elfogja a feleségét meg a leányát: ez sakk-matt neki! Menjünk
12 12,   III|   szívét, hogy a feleségét és leányát kiváltsa a fogságból az