Rész, Fejezet

  1  1,     I|              kerül egész a lámpavilágig; hanem amint a kapu közelébe ér,
  2  1,     I|                elhiszem, hogy nem tudja, hanem ha tart az anyja két-három
  3  1,     I|               kedveském, az más dolog. – Hanem azért mi is értünk hozzá,
  4  1,     I|              felvilágosodott asszonyság! Hanem egy findzsa tojásos puncs,
  5  1,     I|                  Ezt éjjel-nappal őrzik. Hanem a véletlen egy igen jó ötletet
  6  1,     I|                 angol bankutalványokban. Hanem ezeket csak utolsó szükségben
  7  1,     I|                      Ez” idekinn alszik; hanem „az” odabenn ébren van.~ ~–
  8  1,     I|               gyermek azonban nem aludt; hanem ágyában fél kezéreo emelkedve,
  9  1,     I|             húzza be maga után az ajtót. Hanem a mellékszobában egyszerre
 10  1,     I|                  mély csendesség lesz.~ ~Hanem a figyelő leánynak úgy tetszik,
 11  1,     I|              hogy lépése meg ne halljék, hanem a parkett kockái mégis elárulják,
 12  1,     I|                 a tűzbe. Ez még hagyján. Hanem azután következnek mindenféle
 13  1,    II|            feleségéhez, se a kocsmábao ; hanem amint az ifjú úr a leánykával
 14  1,    II|               hát akkor minden jó volna. Hanem hát éppen csak ez hiányzik.
 15  1,    II|            felelt semmit a hosszú ember, hanem felugrott egy szökéssel
 16  1,    II|          gyermekek olyan jól alusznak.~ ~Hanem az, aki ébren volt, s a
 17  1,   III|                   Nem biz ao , kicsikém. Hanem majd mindjárt nekiindulunk
 18  1,   III|                  haza a kis táncosnőket, hanem lefektetik szépen, s azután
 19  1,   III|          kétoldalt dönget a vaskolonc.~ ~Hanem az az első hippogryph, amelyik
 20  1,   III|               Cambray-nak hívták mindig. Hanem ezt hagyjuk el most. – A
 21  1,   III|                kapucinus majmon kívül.~ ~Hanem az innen kivezető szárnyajtón
 22  1,   III|             homlokára szemöldig lehúzva, hanem büszke csigában felcsavarítva.
 23  1,   III|                külső, csak elefántcsont, hanem szétnyitva, remek miniatűr
 24  1,   III|            vesszük a dolgot vallatásnak, hanem csak kedélyes beszélgetésnek,
 25  1,   III|                kategóriába eshető hölgy, hanem egy gyermekded leányka,
 26  1,   III|           kínálnám önt spanyol rapé-val, hanem valami más spanyol találmánnyal.
 27  1,   III| termetkülönbséget észre nem tudta venni; hanem azután az ön barátjáé a
 28  1,   III|             nemcsak ártalmatlanná tette, hanem még menekülése eszközéül
 29  1,   III|                  nem tudtunk feltalálni; hanem azért mégis tudjuk jól,
 30  1,   III|                 a sarkával összezúzza. – Hanem aztán magához tért.~ ~–
 31  1,   III|                  de kalmár vagyok ugyan, hanem szédelgő nem vagyok. Azt,
 32  1,    IV|        társalgásnak van uralkodó joga.~ ~Hanem azután kerüljön egy célba
 33  1,    IV|         Rendőrségünk van, és elég ügyes; hanem az üldözöttek még egy hajszállal
 34  1,    IV|                Thémire többet nem szólt, hanem elsietett öltözőszobájába.
 35  1,    IV|                kocsin ült úti ruhában.~ ~Hanem Fervlans úr aligha rosszul
 36  1,    IV|         menekülők igyekeztek, nem Svájc, hanem valami más.~ ~
 37  2,     I|    patvaristájának is ott kellene lenni, hanem az most nagyon sok buzgólkodnivalót
 38  2,     I|                tornya van, azon kereszt; hanem azért az nem a katolikus
 39  2,     I|                     Aztán nem vártak rá, hanem beszéltek tovább.~ ~– Százezer
 40  2,     I|              sohasem szoktam pletykázni; hanem, ha egyszer az az inzselléro
 41  2,    II|            kettőt. Víg volt és kedélyes. Hanem hiszen a mosoly lehet álarc
 42  2,    II|                valaha „Kalmár” lehetett; hanem egy időben a tudományos
 43  2,    II|           recepisséit neki kell aláírni. Hanem úgy van vele, mint az egyszeri
 44  2,    II|              soha a házba be nem lépnek, hanem rendesen reggel öt órakor,
 45  2,    II|             megoldása volna a talánynak. Hanem egy hibája van. Ha a szerelmespár
 46  2,    II|      lefátyolozott dáma nem egy asszony, hanem kettő. A csábító idegen
 47  2,    II|                el a francia tábornoknét, hanem leányostól: az anya azóta
 48  2,    II|              maga nevében panaszolta el, hanem egy harmadik személyre vonatkozólag
 49  2,    II|       világgyűlölő szerencsétlen bolond; hanem valódi nemes érzésű emberbarát,
 50  2,    II|               ahogy meggyőződtem felőle, hanem nálamnál szerencsésebb állatokért:
 51  2,    II|                  mi szoktuk: „cic, cic!” hanem azt kiáltotta nekik, hogy: „
 52  2,    II|          közelről lehet látni az embert, hanem azt is meg lehet hallani,
 53  2,    II|                  tűrt csendeso lélekkel; hanem lefekvés előtt a toalet-tükröt
 54  2,   III|           vendégeket itt marasztalják.~ ~Hanem azután mégis történt valami
 55  2,   III|             menne az ember látogatóba.~ ~Hanem hát meg kellett benne nyugodni,
 56  2,   III|              Bonaparte Napóleont festik, hanem hátul, ami éppen nem kézszorongatásra
 57  2,   III|               köszönöm – monda a háziúr, hanem azért csak nem vette elő
 58  2,   III|                   ez letisztázza szépen. Hanem hát egy adomát kell elmondanom
 59  2,   III|                  a tenger látszott most, hanem a zivatar.~ ~A várt felelet
 60  2,   III|             János, ma itt nem mi eszünk, hanem minket esznek.~ ~– A frányát
 61  2,   III|                 tettem a kezemet!”~ ~ ~ ~Hanem ez is csak Magyarországon
 62  3,     I|                  csaknem átlátszó fehér; hanem az ifjú életerő annál pirosabb
 63  3,     I|               nem szokott öltözve lenni; hanem azért elhanyagolt és szeszélyes,
 64  3,     I|              gyöngyökkel vannak hímezve; hanem mikor egyik lecsúszik a
 65  3,     I|                 az ebédlőbe nem jött be, hanem letette a tálat a külső
 66  3,     I|          osztriga is került az asztalra, hanem annak az üres héját a komornyik
 67  3,    II|                 játszott a társaságával, hanem az Orbis pictusban lapozgatott,
 68  3,    II|            tudnak képtelenségeket kérni. Hanem a felnőtteknek meg van annyi
 69  3,    II|           éjjelvirrasztó telescopiumodé; hanem ma az én jobbágyom vagy.~ ~–
 70  3,    II|                  nem bánom, ha kiosztod; hanem a fehéreket jobb szeretem
 71  3,   III|             falak alásüllyednek a vízbe; hanem az erdők, azok együtt emelkednek
 72  3,   III|                  azt a csónak eltakarta. Hanem azért elárulta azt az ao
 73  3,   III|           senkinek másnak a segítsége.~ ~Hanem hát úgy volt megírva, hogy
 74  3,   III|              nincsenek fogai a torkában; hanem azért mégis megtiltotta
 75  3,   III|                az meg fogja ijeszteni.~ ~Hanem hát lehet egy leánynak azt
 76  3,   III|               felmerült előtte valami.~ ~Hanem mi?~ ~Ember, vagy állat?~ ~
 77  3,   III|              emberé volna: férfié talán, hanem a sima arcot rőt, kurta
 78  3,   III|           összelapultak, alig kivehetők; hanem a szemei, mint a halnak
 79  3,   III|              tova, nem embermódra úszva, hanem szeszélyes zegzúg szökellésekkel,
 80  3,   III|         megszólaló hang nem Lajosé volt, hanem a komornyiké.~ ~– Bocsánat, „
 81  3,   III|             szavára mégiscsak megteszem. Hanem hát mármost, ha csakugyan
 82  3,    IV|     katapalacsintákat rakott a lábára.~ ~Hanem ugyanaz a hézag elég volt,
 83  3,    IV|              betegnek méltóztatik lenni, hanem hogy én lehetek szerencsés
 84  3,    IV|               hogy Hamlet (nem a drámai, hanem a históriai) arról találta
 85  3,    IV|            adandó, leleplezi az arcát?~ ~Hanem az másforma hölgy volt.~ ~
 86  3,    IV|                  volt kire támaszkodnia, hanem magának kellett az esernyőt
 87  3,    IV|               mutatta az neki a nyelvét; hanem az öklét.~ ~– Mit keres
 88  3,    IV|             Henry úr egyedül jött értem, hanem a nagyságos grófnéval jött
 89  3,    IV|          lámpásra, esernyőre se gondolt, hanem amerre egyenes volt az út,
 90  3,    IV|              Miért tette ön ezt velem?~ ~Hanem a doktor megjelenése mégis
 91  3,    IV|                 hogy szépen aludt volna, hanem inkább minden félórában
 92  3,    IV|                  úgy kellett utánafutni. Hanem aztán mentül közelébb ért
 93  3,    IV|                 valami gyakorlott búvár, hanem egy öntudatlan természeti
 94  4,     I|               fölvéve a gyermekmenházba, hanem maradjon továbbra is az
 95  4,     I|          udvariasság és meleg érzelem.~ ~Hanem a levél végén ez volt írva:~ ~„
 96  4,     I|               mint a paphoz küldötteket, hanem a pecséten, mely azokat
 97  4,     I|       gézengúzból is zsenit nevelni.~ ~– Hanem a végin mégis az asszonyé
 98  4,     I|                 mint éretlen leánykával. Hanem ez nem tarthatott örökké.
 99  4,    II|        elzárkózottan él és férfigyűlölő. Hanem azért se zárdahölgyet nem
100  4,    II|             lehet szándékos kacérság is; hanem amit ezután tett, hogy szép
101  4,    II|              mert az le volt fátyolozva; hanem nagyot sóhajtott.~ ~– Hát
102  4,    II|               eddig el volt tőle tiltva; hanem azért a gyermeteg kedély
103  4,    II|           magyarázója volt könyveinek.~ ~Hanem aztán rövid időn tapasztalta,
104  4,    II|              szabad elhagynia kriptáját. Hanem, hogy kiüljön-e kriptasötét
105  4,    II|           kiáltott tán. Az alak itt áll; hanem a hang ott marad, az ezer
106  4,    II|                 hozott fantom mondta ki, hanem egy élő tünemény, aki mellette
107  4,    II|             várta azt, hogy ő beszéljen; hanem mohó kíváncsisággal kérdezé:~ ~–
108  4,   III|                 meg lehetett nyugodva. – Hanem azért, hogy olyan jól meg
109  4,   III|       visszavonult az erkélyről termébe. Hanem a csillagvizsgáló úgy tapasztalta,
110  4,   III|            ottlétét. Az ok már megszűnt; hanem az angaria és a szolgalom
111  4,   III|               fegyver. Ne beszélj sokat, hanem add elő! Hozd a felső kabátomat
112  4,   III|             kastélytól elválasztó öblöt, hanem mindjárt ott a gáthoz kiláncolt
113  4,   III|                  előtt. Nem az orvokkal, hanem azzal a nővel találkozás
114  4,   III|                  Vavel nem futott utána, hanem egyenesen berohant a nyitott
115  4,   III|                rosszat nem tettek velem; hanem fenyegettek, hogy kínozni
116  4,   III|                 elfutott gonosztevőktől; hanem minden mozdulata azt, hogy
117  4,   III|                Kérem önt: ne üssön zajt. Hanem menjen át itt a mellékkamrába,
118  4,   III|                  felszabadítá nyűgeitől, hanem azért a nő nem mozdult meg.
119  4,   III|               sincs, hogy meghalt volna, hanem csak elájult, vagy csak
120  4,   III|      végrehajtott érvágásra felocsúdott, hanem akkor meg a segédkező úrhölgy
121  4,   III|             karjára nyugtatva találta –, hanem lásson a másik nő után. –
122  4,   III|              regényekben olvashatni.~ ~– Hanem e regénynek lehetett volna
123  4,   III|                 őt elbocsátani magamtól, hanem itt tartom tovább is, és
124  4,   III|               hogy megharapta a karomat, hanem azért én mégis megtanítom
125  4,   III|                 nem ébredt fel?~ ~– Nem. Hanem álmában kiáltott valamit,
126  4,    IV|                örömét vizsgálhatta vele. Hanem azt, hogy gondolatai ott
127  4,    IV|                  erőben levő férfi volt, hanem hogyha ez a szoba mind tele
128  4,    IV|                  ő már ilyen remeket * . Hanem ezúttal meg sem mozdítá
129  4,    IV|              kettős hüvelykujja volt.)~ ~Hanem e rút arcon volt valami
130  4,    IV|                  kiadásából, 1877)~ ~ ~– Hanem mindez csak mendemonda,
131  4,    IV|              egész rongyos familiájuk! – Hanem hát azért jöttem, hogy a
132  4,    IV|                  mopsz, egymáshoz bújva. Hanem az a fülke a falban, melyben
133  4,    IV|                Küldje őt ide hozzám.~ ~– Hanem – még egyet mondok, gróf
134  4,    IV|             Kocogtatás nélkül jöttem be. Hanem hiszen ma remekeltem. Majd
135  4,    IV|            embert öl, nem akasztják fel, hanem fejét veszik; azért azt
136  4,    IV|                   s az azoknak jólesett. Hanem a sáfár rájött a tolvajságomra,
137  4,    IV|            katona szerettem volna lenni, hanem hát nem fogadott el soha
138  4,    IV|             minapiak nem voltak igaziak, hanem csak pernahajderek.~ ~Vavel
139  4,    IV|               arról felvilágosítás adva. Hanem aztán ráemlékezett, hogy
140  4,    IV|           követték el a minapi betörést, hanem valaki más.~ ~Törhette ezen
141  4,     V|                nyugtatá őt meg a gróf –, hanem nálam volna valami hirtelen
142  4,     V|                 mondá a gróf jámborul –, hanem hát azt szeretném megtudni,
143  4,     V|                  a gróf beleegyezőleg. – Hanem a fődolog ennél az én stratagémámnál
144  4,     V|          szakavatott kézzel belevázolja; hanem mindenekelőtt (ha már plajbászra
145  4,     V|                 töltéskamrájuk egy lesz, hanem a két szájuk széjjel megy.
146  4,     V|           szolgám. – Velem együtt.~ ~ ~ ~Hanem a tervezett mestermű tökéletesen
147  4,     V|                meg volt vele elégedve.~ ~Hanem nagyobb kérdés volt annál,
148  4,     V|           ércredőnyt el nem mozdíthatja. Hanem, ha a lábaddal megnyomsz
149  5,     I|                 nem voltak a legutolsók; hanem biz ez már a jelen században
150  5,     I|           többször bemutatta bravúrjait; hanem a „civilt”, mert az elejétől
151  5,     I|               Nem a bárónőt csalták meg, hanem ő csalja a világot; van
152  5,     I|                   eldönteni a kérdést.~ ~Hanem a kedélyes mulatságtól nem
153  5,     I|               hadgyakorlati jelszavak.~ ~Hanem valami öröme mégis volt
154  5,    II|           megtudva, hogy tűzijáték lesz; hanem fennmaradt, s Lajost kérte,
155  5,    II|                  átalakítva megpillantá. Hanem egy perc múlva hirtelen
156  5,    II|            magamnak is szükségem van rá; hanem majd elvétetem tőle a tűzszerszámot,
157  5,   III|           Hintógördülés mégsem hangzott, hanem a kapun csengetett valaki.~ ~–
158  5,   III|                 is?~ ~– Én? Talán – nem. Hanem Barthelmy ezredes annál
159  5,   III|               hát nincs mit megköszönni. Hanem az utolsó estén, amikor
160  5,   III|                megfordul, és előrelép. – Hanem önnek másra is kell gondolni.
161  5,   III|                  Hiszen nem önt nevetem, hanem a magam bolond ötletét.
162  5,   III|                 magam nem ülhetek mellé, hanem kénytelen leszek vele szemben
163  5,   III|                  nevetés nélkül, én sem; hanem végre is azt fogja rá mondani,
164  5,   III|             fogadom el minden kérdésben; hanem átalánosságban kénytelen
165  5,   III|                 ők nem kergetik egymást, hanem mint jó barátok válnak el.~ ~
166  5,    IV|                még exceptivázni * akart, hanem akkor az inzsellér úr mottója
167  5,    IV|                  belőle magukat tagadni: hanem aztán mikor látták, hogy
168  5,     V|             távolról is találkozhatni.~ ~Hanem azért mégis az lett a vége
169  5,     V|                  hibás.~ ~– Ave Maria!~ ~Hanem a levelet nem adta neki
170  5,    VI|                 Nem kergetett el senkit, hanem nekiállította őket töltést
171  5,    VI|               azt, mint valami váracsot. Hanem azért azt mondta neki a
172  5,    VI|               nem Istennek az ő csapása, hanem ember csinálta, ember elnézte
173  5,    VI|            csinálta, ember elnézte hiba. Hanem ilyenek vagyunk mi, föld
174  5,    VI|               munkálatokra már megvolna. Hanem mármost még egy kitűnő távcsőre
175  5,    VI|                 mer a színe elé kerülni; hanem én kérem helyette nagyságodat,
176  5,    VI|                  a tornácon a pokrócban; hanem azért úgy megörvendezteté
177  5,    VI|             értette, hogy mit adott elő; hanem annyi bizonyos, hogy az
178  6,     I|               nyíló ajtón akart bemenni, hanem azt zárva találta. Azt hitte,
179  6,     I|              Vavel nem kérdezett többet, hanem sietett Lizett szobáján
180  6,     I|                 Nem is magamat sajnálom, hanem önöket. – Én bizony Isten
181  6,     I|                  vannak hiábavalósággal, hanem a te ujjaid hegyében ott
182  6,     I|                  orvos, se kuruzslónő. – Hanem valamit mégis kívánok.~ ~–
183  6,     I|               mindennap mondtam magamat; hanem ez és ez: – én nem vagyok
184  6,     I|          lábtyűit sártól megtisztogassa: hanem vagyok a bibliai egyszarvú,
185  6,     I|              alatt nyögsz: az nem bűnöd, hanem erényed. S ha van még másvilág,
186  6,     I|                 Az nem azért van, Marie. Hanem mert a kis állatnak a halállal
187  6,     I|                   s a szobájába vonulni. Hanem arra nem volt rábírható
188  6,     I|                  könyv nélkül tudta azt, hanem hogy ne lássa maga előtt
189  6,    II|                 előszobába felhordani.~ ~Hanem a féllábú hadastyán nem
190  6,    II|            lelkesülve indulnak a harcba; hanem toborzás útján. Kiválasztották
191  7,     I|              eljönni a nagy lustratióra, hanem az ötven nehéz márkát tetszett
192  7,     I|               nemességből elég számosan, hanem a főnemesség távollétével
193  7,     I|                  nem a képesség határoz, hanem az erszény. – Minden város
194  7,     I|                 bátorsága, tapasztalata, hanem azt, hogy kinek van fényesebb
195  7,     I|          tragédiát kiegészíteni sietnek; hanem a komédiát nézni sem szeretem,
196  7,     I|                 erről nem szólok többet! Hanem az a másik donna: az mégis
197  7,     I|                  is azt akartam mondani, hanem az a másik hölgy, aki zongorán
198  7,    II|                 a „Látások könyvéből!” – Hanem a katonák megtették kötelességüket,
199  7,    II|                  most nemcsak alispánja, hanem ezredes-kapitánya is vagyok.~ ~–
200  7,    II|                   nem a saját szobájába, hanem az ebédlőbe, melynek ablakai
201  7,   III|                  szóra?~ ~– Emlékezem. – Hanem e szó és a felelet között
202  7,   III|                 nem szolgálója?~ ~– Nem. Hanem úrnője.~ ~– Úrnője?~ ~–
203  7,   III|                   Mert nekem nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt jól:
204  7,   III|              nászlakomára jöttem őhozzá, hanem felhívni őt a nemesi fölkelésben
205  7,    IV|              kezet, és megcsókolá azt.~ ~Hanem Katalin nem soká engedte
206  7,    IV|           illetni ebben az országban.)~ ~Hanem aztán mikor arra került
207  7,    IV|               csak pernahajderok voltak, hanem Sátán Laci és társai számára,
208  7,    IV|                megtagadni a próbatételt. Hanem az a csók, ami Marie arcát
209  7,     V|                    Ez nem az én érdemem, hanem Lizetté; én nem értek semmi
210  7,     V|           színezetet a társalgásnak.~ ~– Hanem az igazán nagyon szép volt
211  7,    VI|             barátom ma nemcsak vőlegény, hanem hadvezér is. Nem éri be
212  7,   VII|                carreau, trefle és pique, hanem peroquet, lièvre, oeillet
213  7,   VII|                  veszekedő társ előttem, hanem csak olyan, akit én képzelek
214  7,   VII|                  nekem azt megmondják. – Hanem vele már nem megyek. – Ha
215  7,  VIII|           sűrűbbre a fátyolt arca előtt: hanem már messziről mosolyogni
216  7,  VIII|               mit jelenthet? Ő nem érti. Hanem azért csak utánadanolja.
217  7,  VIII|          szemével egyik kezére se nézni, hanem egy vonalazott papíron apró
218  8,     I|             eltemeti vadállat, vadmadár; hanem mint madárijesztő váz, ott
219  8,     I|               kihirdetett fegyverszünet; hanem arra elég jókor érkezett
220  8,     I|                fejét nyugalomra hajtani, hanem újra megtöltötte a pipáit,
221  8,     I|                       Igenis. Első perc! Hanem akkor az „akadályozó” beleszól,
222  8,     I|                adhat az inszurgenseknek, hanem csak fadobokat.~ ~– Hát
223  8,     I|                is megteszi a magáét.~ ~– Hanem nagyobb baj volt az annál,
224  8,     I|                is nyugodtak a vármegyék. Hanem ekkor azt vetette ellen
225  8,     I|                  mondurt megvarrathassa; hanem majd kiszabatja a posztót,
226  8,     I|               kézben.~ ~– Kettő már van. Hanem az „akadá1yozó”: Artillerie-Direction
227  8,     I|          régieket.~ ~– Minden bizonnyal; hanem ekkor jelentik, hogy kovát
228  8,     I|                  hogy lesz-e mivel lőni; hanem a lovas tömegekben, amik
229  8,     I|                 nem adhat, – mert nincs. Hanem szívesen szolgáltat ki a
230  8,     I|                       Derék emberek.~ ~– Hanem akkor az „akadályozó” azt
231  8,     I|                  ágyús lovakat is. Ecce! Hanem az ágyúhoz tüzérek is kellenének.~ ~–
232  8,     I|                      Meg a félszeműeket. Hanem hát jók lesznek azok az
233  8,     I|              hadai által volt használva. Hanem erre a „nyugtalankodó” rögtön
234  8,     I|             megcsókol, attul meghalsz! – Hanem ugyebár alispán úr, imádásra
235  8,    II|         Hatszázezer lélek már nem kaszt, hanem egész nemzet. Ezeknek nagy
236  8,    II|                bitófa áll rajta bosszút, hanem a pallos, s aki őt megüti,
237  8,    II|                Szavakkal nem mondta azt, hanem amint azt látta, hogy a
238  8,    II|         világítása nem a holdvilág volt, hanem az ágyútűz villogása a láthatáron.~ ~
239  8,    II|            kellett Marie-nak nyugodni.~ ~Hanem aztán azt a meglepetést
240  8,   III|                  meg adott jobbra-balra, hanem az ágyú el lett hallgattatva,
241  8,   III|                 Hát ez most a mi kárunk. Hanem azért nem veszett egészen
242  8,   III|           rejtélyes lovag belészeretett; hanem én nem voltam egészen bizonyos
243  8,   III|                volt a föltett szándékom. Hanem akkor közbejött valami,
244  8,   III|                  keményen viselte magát; hanem amint éppen már a legszélső
245  8,   III|                  azt árulta el minekünk, hanem minket árult el annak? Vagy
246  8,   III|                 kiszámított alakoskodás, hanem valódi érzés, hogyha e leány,
247  9,     I|          kénytelen letenni a zárkövet.~ ~Hanem az még fenn van hagyva,
248  9,     I|                  megsárgulva az időktől, hanem a benne foglalt kép még
249  9,     I|                   akik segítettek benne; hanem hogy önre hogyan találtam
250  9,     I|              igen szelíden viseli magát, hanem ha idegenek közé szabadul,
251  9,     I|             ilyen jó hozzám – és őhozzá. Hanem egy súlyos aggodalmam van.
252  9,    II|               arcképét hozta el magával, hanem a halálának spóráit is.
253  9,    II|                el, nem árultál el engem, hanem megszabadítottál; nem gyűlöltél,
254  9,    II|         megszabadítottál; nem gyűlöltél, hanem szerettél; s szeretni fogsz
255  9,   III|              inkább csak nézni szerette; hanem mint kém, megbecsülhetetlen
256  9,   III|        megbuktatására közre fog működni; hanem azt is tudatta vele, hogy
257  9,   III|             hátulról, a „General Donau!” hanem azért azt is el kellett
258 10,     I|                 A harcban fékezhetlenek; hanem a rablásban is azok. Az
259 10,     I|           Meglopták egymást a bivouacon; hanem aztán ha megsebesült a pajtás
260 10,    II|                 mert attól meg én félek; hanem támaszd az ajtó mellé.~ ~
261 10,    II|                  vagyok most Lackó fiam, hanem strázsa? Lövök!~ ~– No,
262 10,    II|                  szép embert csinálni.~ ~Hanem felmutatta Marie előtt az
263 10,    II|                 árulta el az ő kincseit, hanem elrejtette, megmentette
264 10,   III|                 Gratulálok a misszióhoz! Hanem átkozott egyenes utat választottál,
265 10,   III|                leveleit borítékba tenni, hanem csak összehajtotta, és lepecsételte.~ ~
266 10,   III|                 nem fabrikálják Bécsben, hanem hogy annak itt van a fő
267 10,   III|           császár kitiltott a palotából. Hanem hát mindez csak ürügy. Én
268 10,   III|                Az nem szezon volt nekem, hanem aeon!~ ~– Hát Thémire hogy
269 10,   III|              Hortense ugyan szerette őt, hanem Pauline hercegnő féltékeny
270 10,   III|                az a férfi nem én vagyok, hanem más. – Tehát „io non posso?”
271 10,   III|            erősen szembe fognak szállni, hanem inkább attól tartok, hogy
272 10,   III|           járható az út?~ ~– Odáig igen. Hanem azontúl keserves.~ ~– Jól
273 10,   III|                   Ott utolérem őket.~ ~– Hanem a Hanságon nehéz lesz az
274 10,   III|                  Komázik, enni, inni ád, hanem kémet, útmutatót nem lehet
275 10,    IV|                 hinnem, hogy ember volt; hanem négykézláb futott, mint
276 10,    IV|                 maga is bele fog égni.~ ~Hanem a nevelőatyjának a tervét
277 10,    IV|               nem tudtak keresztültörni, hanem ugyancsak sarkantyúba kellett
278 10,    IV|               alig van valami fű, bokor. Hanem a felfakadt sár, mint egy
279 10,    IV|               alá, ott él egész éven át, hanem mikor eljön a tavasz, a
280 10,    IV|                falvakon keresztül menni, hanem el kellett kerülnie a berken
281 10,     V|              hátráló ellenfél nyomába.~ ~Hanem az a szemlélő a dombtetőn
282 10,     V|                 többé. Nem volt asszony, hanem fúria. Lerohant a dombról,
283 10,     V|            hátába.~ ~S aztán „avanti!”~ ~Hanem a nádas azt mondta nekik: „
284 10,     V|                 másnak az első vágást.~ ~Hanem biz az ő acélja rosszabb
285 10,     V|              osztott lesújtó csapásokat, hanem mind a három ellenfélnek
286 10,     V|                   ismét felültetik rá. – Hanem a trombita tele lett iszappal,
287 10,     V|                   akit De Fervlans várt, hanem Sátán Laci.~ ~A véres, sáros
288 10,     V|                de nem a visszavonulásra, hanem: „előre! előre!”~ ~Sátán
289 10,     V|              eloldalgott, és összeesett; hanem a kardját ott hagyta: markolatig
290 10,     V|        fölköttesse. Ő nem ellenség volt, hanem átszökő: „pribék”. Azt a
291 10,     V|      megnevettetni majom-paródiájával; – hanem majd eljőnek hozzá azok
292 10,    VI|         mindenféle hinárízű folyadékkal; hanem a következő pillanatban
293 10,    VI|               sisakot ajkaihoz tartsa.~ ~Hanem a lovag ráismert az ő arcára
294 10,    VI|              ahogy asszonyok dühöngenek, hanem ahogy Juno, ahogy Minerva,
295 10,    VI|                zöldet látott maga előtt; hanem aztán, mikor feltekintett
296 11,     I|             betörő nagyszámú franciák.~ ~Hanem a szíve dolgai iránt egészen
297 11,   III|                Nem is gyalog jött pedig, hanem lóháton, s volt annyi esze,
298 11,   III|                  ember nemcsak őrmester, hanem keresztapa is, hát azért
299 11,   III|                 a lovas nemesurak közé?, hanem volt nekik egy Regimentspáterük,
300 11,    IV|             zavarba jött inszurgenseket. Hanem emberére talált bennük;
301 11,    IV|                   nem ugyan a mai napon, hanem a rákövetkezőn, amit majd
302 11,    IV|                 s ott átkelni a Dunán.~ ~Hanem ehhez valami intézkedés
303 11,    IV|                 süttetett a nádor előre, hanem azt a generalissimus a megelőző
304 11,    IV|               menekülni a haragjuk elől. Hanem ekkor egyszerre egy osztály
305 11,    IV|                az ilyen lovassági roham. Hanem ezek helytálltak neki, összecsődültek
306 11,    IV|               Zongor Mátyás káplár volt; hanem azért a nagy bajban ő is
307 11,    IV|         kalendárium és a klepsidra után, hanem a kardokra rótt csorbák
308 11,    IV|              ellenség ütegeivel szemben. Hanem a franciák jobban lőttek,
309 11,    IV|               jeladás a meghátrálásra.~ ~Hanem ezalatt a francia voltigeurök
310 11,    IV|              magát: az csak katonadolog; hanem az, amit a két Lázár testvér
311 11,    IV|                öccsét ne támadhassa meg, hanem még a földön kúszva is tovább
312 11,    IV|                 az üldöző ellenség elől, hanem azon keresztül.~ ~A kifáradt,
313 11,    IV|                egy ágyút sem vesztettek, hanem ők hoztak el magukkal két
314 11,    IV|                  minden város és falu.~ ~Hanem azért a győri ütközet gúny
315 11,    IV|             csütörtököt nem adott volna: hanem azért áldott jó pisztoly
316 11,    IV|           nincsenek még idomítva.)~ ~ ~ ~Hanem azért minden ember csak
317 11,     V|                    Az se nekem lesz baj, hanem a franciának, mert két franciával
318 11,     V|            összeakadunk: keszkövolevú.~ ~Hanem hát danoljunk egyet. „Ácsi!”
319 11,     V|                  azok, mint a mostaniak; hanem hatalmas, tenyérnyi széles
320 11,     V|                  kommandérozott azoknak, hanem azok őneki. Nem „sorakozz!”
321 11,     V|              sorakozz!”volt a vezényszó, hanem „ez a pohár bujdosik!”meg „
322 11,     V|                 iránt nem tudott semmit; hanem az elébbi rendelethez híven,
323 11,     V|                ki a nemes, ki a paraszt, hanem indultak a futó zászlóalj
324 11,     V|                akkor nem zászlóalj volt, hanem tábor. Hogy milyen rémületet
325 11,     V|           amikből egy szó sem volt igaz. Hanem a megrémült ember képzelete
326 11,     V|                 a Dunán, ez meg nem áll, hanem felszedi valamennyi szemközt
327 11,     V|               ellenséggel találkoztak.~ ~Hanem előjött a faluból egy fényes
328 11,     V|               helyébe a babérkoszorút.~ ~Hanem ez mind feledésbe ment. –
329 11,   VII|        tekintetes Karok és Rendek élére, hanem annál az érdeménél fogva,
330 11,   VII|                Nem futni: az nem virtus, hanem gyalogolni!~ ~Elöl az úttörők,
331 11,   VII|                  erre várták a kitörést, hanem a Szigetköz felé. Onnan
332 11,   VII|                 őket új hídverés nélkül; hanem annál inkább Marullas tábornok
333 11,   VII|                 a francia is átmehetett; hanem azt megakadályozták, hogy
334 11,   VII|                 elől akkor elmenekültek; hanem az az egyenesebb úton, a
335 11,   VII|                főbelövetéssel fenyeget), hanem mint az eredeti napiparancsokból
336 11,   VII|              francia sebesülteket agyon, hanem becsületszavukat vették,
337 12,     I|                 az ácsi csatában kapott. Hanem a golyót nem tudták kivenni
338 12,     I|                 városnak fel is égették; hanem azért Pécsy nem adta meg
339 12,     I|                    Szóljon, szóljon!~ ~– Hanem azt már csak súgva mondom
340 12,     I|               onnan.~ ~– Az is meglehet. Hanem elébb a seregünknek össze
341 12,    II|               lovaikról le nem szálltak, hanem mind a kezében tartotta
342 12,    II|               méreg. A még csak hagyján; hanem azután még a kútból kimerített
343 12,    II|                  nem maradt ott pihenni, hanem átvitette magát még éjjel
344 12,    II|                is fogták martalékukat.~ ~Hanem… még hátravan valaki, aki
345 12,    II|          bekötötte azt a zsebkendőjével, hanem a fogoly francia egészen
346 12,    II|     keresztyénség előéveire emlékeztető, hanem a kivitele modern.~ ~– Valami
347 12,    II|               francia feküdt sebesülten. Hanem ezek a nyomorult emberek
348 12,   III|             kötni.~ ~– Semmi esetre sem. Hanem az mégis következik, hogy
349 13,     I|                  várt a másnap reggelre, hanem ő is felkapott a lovára,
350 13,     I|                 grófot be nem bocsátják. Hanem hiszen arra való Mátyás
351 13,     I|            egymásnak találkozót adtak!~ ~Hanem aztán, amint közelebb ért
352 13,     I|              Lajos nem kérdezett többet, hanem sietett a mellékajtón belépni.~ ~
353 13,     I|             üdvözölje, ölelje, csókolja; hanem őhozzá. – Ő az első. – Ő
354 13,     I|            menyasszonyai arcára festeni; hanem a legtisztább földi öröm,
355 13,     I|                 hárítsa el azokat Isten; hanem hogy elébb hozza el a szelídebb
356 13,     I|              eltemetve? – No, nem engem: hanem azt a rossz leányt, aki
357 13,     I|                még egyszer feltámadni. – Hanem a „Sophie”, az itt marad,
358 13,    II|             senki se tudja, hová lett!~ ~Hanem amint ég, föld elcsendesült,