Rész, Fejezet

 1  4,     I|            kapott Katalin bárónőtől. (Egymáshoz élő szóval nem szóltak még.)
 2  4,   III|              közepeiken és a végeiken egymáshoz vannak kapcsolva, s ha a
 3  4,    IV|               ágya előtt a két mopsz, egymáshoz bújva. Hanem az a fülke
 4  4,    IV|               maradt. Ketten voltunk. Egymáshoz kötöttük magunkat. A boldogtalan
 5  4,     V|              így van. Két ágyúcső van egymáshoz forrasztva, tíz foknyi éles
 6  4,     V|               amik egy hosszú lánccal egymáshoz vannak csatolva. Mikor aztán
 7  4,     V|        acélpálcákból, amik úgy voltak egymáshoz kapcsolva, hogy világosság
 8  5,     I|              hogy semmi közük sincsen egymáshoz, s a látogatási kísérlet
 9  7,    II|                azért két sarkantyúját egymáshoz csapva, keresgélni kezdett
10  9,    II|             ez a két kép nem hasonlít egymáshoz. Ez, amelyik úgy mosolyog,
11 11,   III| inszurrekcionális hadviselésnek az az egymáshoz tartozás, a bajtársi ragaszkodás
12 13,     I|        kettőjük kezét, s ölébe vonva, egymáshoz szorítá azokat. Csendesen