Rész, Fejezet

 1  1,    IV|     munkásnőnek; – s tán jobban tettem volna.~ ~– Alig hiszem,
 2  2,   III| Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem a kezemet!”~ ~ ~ ~Hanem
 3  4,     I|        ha helyesli ön azt, amit tettem, akkor természetesen a pártul
 4  4,    IV|     megmondani, hogy ezt nem én tettem. Templomot már törtem fel,
 5  5,   III|  megtorolja rajtam azt, amit én tettem önnel, mikor a legkomolyabb
 6  6,     I|  számára. Hamis tanúbizonyságot tettem, hamisan esküdtem, hazudtam
 7  7,   VII|         este lefekvés előtt azt tettem, hogy fogtam a hosszú seprűnyelet,
 8  8,   III|        Várban őrzök.~ ~– De nem tettem meg neki.~ ~– Most én parancsolom,
 9 10,    VI|       Úgy úgy, anyám! Én is így tettem! Tanuld meg te is!” – Azután
10 12,     I|        magát Vavel. – Miért nem tettem azt, amit kívánt, hogy fussunk
11 12,     I|        ültessenek mellé. Úgy is tettem.~ ~Vavel letörlé könnyeit.