Rész, Fejezet

 1  1,    II|           amelynek helyén most egy szomorú faalkotvány van felállítva,
 2  1,    IV| megtalálásának véletlenére! Óh, mi szomorú mesterségbe avattam őt beo
 3  4,   III|      regénynek lehetett volna igen szomorú vége.~ ~– Igen, ha az ég
 4  4,    IV|          amit keresett.~ ~– Milyen szomorú – mondá Lajosnak.~ ~Lajos
 5  4,    IV|   tudomásul.~ ~– Vajon miért olyan szomorú?~ ~Lajos nem mondott róla
 6  4,     V|        kiállítani?~ ~Mátyás mester szomorú arcot öltött, pedig amit
 7  4,     V|          amit mondott, az nem volt szomorú.~ ~– Hát ha azt meg tudom
 8  9,     I|      szemei megkövülten meredtek e szomorú képre. A látogató pedig
 9 11,   III|     gyermekek láttára.~ ~Az volt a szomorú pompa!~ ~Hát még azoknak
10 11,    IV|       nyomorult alaknak nevezetes, szomorú szerep jutott az inszurekció
11 11,    IV|        annyira az életét, csak egy szomorú mosoly felelt ajkain, az