Rész, Fejezet

 1  1,    II|        polgártárs – mondta neki nyugodt hangon. – Mert először is
 2  1,    II|         No most, polgár, legyen nyugodt, és ne féljen semmitől –
 3  1,   III|     felelem rá – szólt Cambray, nyugodt mosollyal emelve fel az
 4  1,   III|      karját de Fervlans-éból, s nyugodt szarkazmussal felelt.~ ~–
 5  1,    IV|        comtesse felügyeletéről. Nyugodt lehet.~ ~– Igaz… Rosszabb
 6  2,   III|       görög metszésű orra volt, nyugodt tekintetű tengerszürke szemei,
 7  2,   III|         kandalló párkányához, s nyugodt hangon mondá:~ ~– A nevem
 8 11,     I|      szíve dolgai iránt egészen nyugodt lehetett Vavel Lajos. Mindennap
 9 11,    II|       és röppentyű-tűzet kiállt nyugodt hidegvérrel.~ ~S a karakói
10 11,    IV|    barsi lovasság állta a tüzet nyugodt lélekkel egész besötétülésig,
11 12,     I| protestációja – folytatá tovább nyugodt flegmával az ezermester –,