Rész, Fejezet

 1  3,     I|       Mikor azzal készen van, künn a folyosón egyszeri csöngetés
 2  4,   III|      nép lakik, hogy az ember künn feledheti az erszényét az
 3  4,     V|     leány meglepetve kiálta a künn maradottnak:~ ~– Ah, én
 4  5,    VI|   csak annyit hallott, hogy a künn ácsorgó kertésznek azt kiáltotta: „
 5  8,    II|        hogy ő már falatozott, künn a gyepen, jó nyers szalonnát
 6  8,    II|    bankutalványcsomagok közül künn hagyott, hogy azt Katalin,
 7  8,   III| vissza az adomázó társaságba. Künn maradt az éjszakában, s
 8 10,    II|     tedd ide a kerevet mellé. Künn a folyosón gyújtsd meg az
 9 10,   III|  chiara” dalolva, eltávozott. Künn négylovas hintó várta. A
10 10,    IV|   Hanság bozótjában nem marad künn se ember, se barom.~ ~A
11 12,    II| lelkészénél. A tisztelendő úr künn állt a kapujában, ahol Vavel