Rész, Fejezet

 1  5,   III|      sikoltva veté magát Vavel keblére, két kezét esdeklően emelve
 2  5,    VI|      Marie gombostűvel tűzte a keblére: éppen a szíve fölé.~ ~Egyenesen
 3  5,    VI|        lap állt előtte, amin a keblére tűzött virág volt lefestve.~ ~
 4  6,     I| szétbomolva hullott a vállára, keblére; úgy rontott át Lajos szobájába.~ ~–
 5  6,     I|      Lajos, odaugorva hozzá, s keblére vonva a leányt.~ ~– Nézze
 6  7,    II|       aztán gyöngéden odavonta keblére a leányt. – Azt mondtad
 7  7,    II|     valaki, azt a nemes férfiú keblére tűzte fel.~ ~Bernát úr is
 8  7,     V|  Nincsenek! –rebegé a hölgy, s keblére ölelte az ifjabb leányt.
 9  8,    II|  Azután megfordult, és Katalin keblére borult zokogva, s valamit
10  9,     I|     hogy hazasietne leányához, keblére ölelné, s bevezetné ősi
11 10,    VI|       odakerült mellé, s aztán keblére ölelte az örömében felsikoltó