Rész, Fejezet

  1  1,     I|      lobbantja a szél a lámpavilágot, akkor egy didergő kisleány alakját
  2  1,     I|              a kapun bemenetelre. Még akkor nem voltak azok az álmatlanságra
  3  1,     I|              fejbe lőtték!~ ~– Őt is! Akkor csak…~ ~– Csitt! Mintha
  4  1,     I|             szívjósággal: mi történik akkor? Most is nagyon ragaszkodik
  5  1,     I|             nagyon ragaszkodik önhöz: akkor meg fogja önt szeretni;
  6  1,     I|            meg afelől, hogy alszik.~ ~Akkor az öregúr elvett valamit
  7  1,     I|             mégis felhangzik az is.~ ~Akkor azután a teljes sötétségben
  8  1,    II|         polgár, ha én azt tudnám, hát akkor minden jó volna. Hanem hát
  9  1,    II|         szökőkút nem volt az igazi.~ ~Akkor az ifjú úr mondott valami
 10  1,    II|               gondolhatott volna, már akkor a kocsiból kiszökött ifjú
 11  1,    II|     ártalmatlan hallgatóvá lett téve, akkor ugyanarra az ágyra, amelyen
 12  1,   III|             öregúr szomorúan.~ ~– Ah, akkor nem fogok vele játszani.
 13  1,   III|                  Híréből ismerem.~ ~– Akkor egyenesen hazavihet ön,
 14  1,   III|             belülről az ajtót; s csak akkor nyissa ki, ha nevemet mondom:
 15  1,   III|         kikerült az egész papírlap.~ ~Akkor azután azt, ami arra írva
 16  1,   III|            évben a déli tizenkét óra. Akkor tartották a hangversenyeket.~ ~
 17  1,   III|             Adieu, hölgyeim! uraim!~ ~Akkor azután afölött támadt nemes
 18  1,   III|            háromszor lenyomta azokat; akkor hármat hátrafelé lépett,
 19  1,    IV|            amiknek jó búvóhelyük volt akkor még, mielőtt a hatalmas
 20  1,    IV|               Rue Mouffetard-ban.~ ~– Akkor igen egyszerű a feladat –
 21  1,    IV| rendelkezésére. Ha azután rájuk akad, akkor ön tudni fogja további teendőit.
 22  1,    IV|              Ha a férfit bírni fogja, akkor azután a leány sorsa is
 23  1,    IV|               vagyonát eltékozolta, s akkor egy kötéltáncosnő miatt
 24  1,    IV|               rá van bízva, teljesen: akkor ön annak az összegnek, amit
 25  1,    IV|        vonatkozó célzást ír ön benne, akkor a levele nem jut kézhez.
 26  1,    IV|           divat volt a jó társaságban akkor mindenféle orvosságokat
 27  2,     I|             napernyőik is vannak, ami akkor nem volt tréfadolog. Benn
 28  2,     I|                Ha pedig hozzákezdett, akkor egy Demosthenes.~ ~– Aztán
 29  2,     I|               szakácskönyvvel, s csak akkor vette észreo , mikor a katedrában
 30  2,     I|               a textust: „az ecetes…” akkor vette észre, hogy ecetes
 31  2,     I|             négylovas hintó megáll, s akkor látják hogy nem ül abban
 32  2,     I|              az urak megérkeztek. Még akkor is az ujját szopogatta,
 33  2,     I|             mondom, hogy mit mondok?” akkor nem állok jót a titokról.
 34  2,    II|              akarnám azt mondani?~ ~– Akkor tetemes vinculumot kellene
 35  2,    II|           kihirdetem a statáriumot; s akkor vagy kézre kerülnek, vagy
 36  2,    II|                    De ha kocsikáznak, akkor cselédjüknek is kell lenni,
 37  2,    II|        rondellájának az ablaka előtt: akkor ott a zsalugáteren keresztül
 38  2,    II|            kilenc órára visszatérnek, akkor már egy kosár van kitéve
 39  2,    II|           valaki ebédre is ott marad, akkor az ételek felhordása alkalmával
 40  2,    II|               ön a vármegye harangja, akkor kell tudnia, ami itt közelünkben
 41  2,    II|              megszökjék a kedveséért, akkor már azt is megteheti, hogy
 42  2,    II|        áttérjen a protestáns hitre, s akkor feleségül mehet a szíve
 43  2,    II|               Ezt nem hisszük el.~ ~– Akkor a harmadik lesz a legvalószínűbb.
 44  2,    II|             menekült ide Fertőszegre, akkor a titokban maradásra a legrosszabb
 45  2,    II|               kívánságait elintéztem, akkor elkezdte a hírlapjait elküldeni
 46  2,    II|         szavát nem hallani is.~ ~– De akkor mégis mi magyarázata van
 47  2,    II|              hogy fiatalembernek csak akkor kell felelni, hogyha kérdezik;
 48  2,    II|          Hatvani * professzor mondá: „akkor sem szükség minden kérdésre
 49  2,    II|              legale testimoniumot * ? Akkor úgy járna velem, mint a
 50  2,   III|               mert még visszatérek, s akkor aztán majd elmondok mindent.
 51  2,   III|              aztán ha ügyvéd lesz ön, akkor megfogadom fiskálisomnak
 52  2,   III|              pénzért eladó a birtoka. Akkor, ha ön egy ilyen darab földet
 53  3,     I|          kedves egészségére kívánták, akkor következik a kocsikázás.~ ~
 54  3,     I|           egyszeri csöngetés hangzik. Akkor fölteszi a kalapját, s arcát
 55  3,     I|           ebbe is belefáradt a leány, akkor leülhetett kártyázni. Magában
 56  3,     I|            hírlapokat. Ez nem tartott akkor sokáig. Mai világban egy
 57  3,     I|              nagyobb terjedelmű, mint akkor egy hírlap volt. Lajosnak
 58  3,     I|               aztán elvált Marie-tól, akkor Lajos megérinté az ajkaival
 59  3,     I|             reggelt, édes Lajos!” már akkor nem volt ott senki.~ ~Ez
 60  3,     I|              naponkint négy óránál, s akkor is oly ébren szendereg,
 61  3,     I|     pisztolyból, aminek a serpenyőjét akkor íziben porozták fel, s aztán
 62  3,    II|              egymást Lajossal; miként akkor, mikor még Marie járni tanult,
 63  3,    II|              ajándékot hozott neki.~ ~Akkor aztán hozzáfogott az öltözéshez.
 64  3,    II|              is fáj valami? Ha rossz, akkor miért kell meghalni? Ha
 65  3,    II|           miért kell meghalni? Ha jó, akkor miért kell élni?~ ~A gyermekek
 66  3,    II|             vagy, a kert szép lesz, s akkor ez nekünk itthonunk lesz,
 67  3,    II|               nagyon haragusznak?~ ~– Akkor verekednek egymással.~ ~–
 68  3,    II|               nagyon haragusznak?~ ~– Akkor megölik egymást.~ ~A leányt
 69  3,    II|      beszélhessek, ne legyek egyedül: akkor hoztál nekem macskát, kutyát,
 70  3,    II|       szeretnék megtanulni festeni. – Akkor szereztél nekem kimetszett
 71  3,    II|         mondtam, hogy zenézni akarok. Akkor hoztál nekem kintornát.
 72  3,    II|             bolonddá nem tehetsz.~ ~– Akkor meg is teszem.~ ~– Kezet
 73  3,    II|            amin négyen átkeltünk. Még akkor támadt ez a vágyam. Milyen
 74  3,    II|         szeretném, ha asszony volnál. Akkor éjjelenkint ketten együtt
 75  3,    II|              egyszer jól tudok úszni, akkor szabad lesz a kis öbölből
 76  3,    II|              haja van?~ ~– Szőke.~ ~– Akkor nagyon szép lehet. Szabad
 77  3,    II|             imádják, akit mi.~ ~– Hát akkor miért nem férünk meg mindannyian
 78  3,    II|            két garasos név alatt. Még akkor újak voltak, és ragyogott
 79  3,   III|               tókörnyék őslakói.) Még akkor a magyar embernek kisebb
 80  3,   III|                S ha kísérője szólítá, akkor odaúszott hozzá, belefogózott
 81  3,   III|         kastélyba vissza. A leány még akkor is reszketett.~ ~– Igazán
 82  3,   III|                   De hátha ember?~ ~– Akkor meg éppen meg.~ ~– Én sohase
 83  3,   III|         miközülünk lett valaki beteg, akkor a gróf maga tudott segíteni,
 84  3,   III|           hogy maga megy az orvosért, akkor befogok a hintóba.~ ~– Hogyan
 85  3,    IV|         üveges hintót küldenek értem; akkor sem. Fogadom.~ ~S abban
 86  3,    IV|        egészen kinyitotta az ajtót.~ ~Akkor aztán tökéletes volt a megjuhászodása,
 87  3,    IV|                Azaz, hogy mikor van , akkor ló; de mikor nincs, akkor
 88  3,    IV|             akkor ló; de mikor nincs, akkor nem ló. – De hát a komornyik
 89  3,    IV|              kéz nem használt semmit, akkor a keblébe nyúlt, s elővont
 90  3,    IV|              van.~ ~– No hát siessünk akkor!~ ~– De csak a lábam ne
 91  3,    IV|      meggyógyuljak – monda a férfi –, akkor tegye azt, amire kérem.
 92  3,    IV|           tudott meg semmit.~ ~Ő csak akkor mert visszanézni, mikor
 93  3,    IV|               bárónőnek.~ ~– Hát hisz akkor meg éppen eggyel több oka
 94  3,    IV|          dühében –, majd eljön a tél, akkor befagy a tó, akkor rád lesek
 95  3,    IV|               tél, akkor befagy a tó, akkor rád lesek a bozótban, ahol
 96  3,    IV|           rézmetszvényt meglátta, még akkor is összeborzadt.~ ~– Természetrajzi
 97  4,     I|         megnyugszom; de ha az előbbi, akkor szeretném önnek az ellenvetéseit
 98  4,     I|           Katalin pazarolt az övéire, akkor a konviktusi rendszer is
 99  4,     I|          veszi privátéba, mint Lajos, akkor könnyű a parasztházhoz elhelyezett
100  4,     I|               engedem, ha kitaszítom, akkor csakugyan az lesz belőle,
101  4,     I|         helyesli ön azt, amit tettem, akkor természetesen a pártul fogott
102  4,     I|              pedig ön is elítéli azt, akkor továbbra is megtartja nagylelkű
103  4,     I|               múlva célnál leszünk! s akkor majd fölvált más”.~ ~De
104  4,     I|              ragaszkodik. Mi történik akkor?”~ ~„Egy idegen planéta
105  4,    II|            európai virágok, miket még akkor nem szorítottak ki a kertekből
106  4,    II|              de illattalan kegyencei: akkor egy szép verőfényes délután
107  4,    II|          pedáns mogorvaság nem segít, akkor aztán a tanító könyörgésre
108  4,    II|           téged olyan nagyon?~ ~– Hát akkor ne szeress engem úgy… ne
109  4,    II|            kulcsot az ablakon beadta. Akkor egy sípszóra előjött Schmidtné,
110  4,    II|            kertből a magányos sétáló, akkor felvetette a levegőbe a
111  4,   III|            foltok pedig tengerek. Még akkor ott volt a tudományos világ,
112  4,   III| elsötétüléseért föl nem áldozott.~ ~– Akkor jó lesz aludni menni.~ ~
113  4,   III|             kihajlott az erkélyről, s akkor a csipkefodrok fellegei
114  4,   III|            jelentkező különcködésnek. Akkor még Lajos éjente ott aludt
115  4,   III|            pálcát széthúzza az ember, akkor összelapulnak, ha pedig
116  4,   III|   összelapulnak, ha pedig összehúzza, akkor hosszúra kinyúlik az egész,
117  4,   III|     megijednének.~ ~– Van eszed? Hisz akkor Marie-t is úgy megijesztenők,
118  4,   III|             vagyunk kötve.~ ~– Hát én akkor nem tudom, mit tegyünk.
119  4,   III|    felöltönyét az urának; a gróf csak akkor vette észre, mikor már a
120  4,   III|   aranyzuhatag. A rablók valószínűleg akkor lepték meg, mikor lefekvéshez
121  4,   III|        kihúzta ezüstnyelű kését, amit akkor minden gavallér a csizmaszár
122  4,   III|          érvágásra felocsúdott, hanem akkor meg a segédkező úrhölgy
123  4,   III|              nézek a vidék felett is, akkor nem veszem észre, hogy önhöz
124  4,   III|              eresztette be azokat!” s akkor ezt a szegény asszonyt börtönöznék
125  4,    IV|             mondott róla véleményt.~ ~Akkor aztán a leány maga felelt
126  4,    IV|              a fél szemem hunyorogna, akkor azt mondaná minden ember: „
127  4,    IV|          lennék is, nem szeretne-e ön akkor is úgy, – mint a fakír szereti
128  4,    IV|                   De hát kik lehettek akkor azok az éji betörők? – kérdé
129  4,    IV|               annak, aki igazi rabló, akkor, amikor akar. – Majd ha
130  4,    IV|      eltávozom, s a gróf úr körülnéz, akkor majd meglátja, hogy a zár
131  4,    IV|           betörtek?~ ~– Elhiszem.~ ~– Akkor elvégeztem itt a dolgomat.~ ~–
132  4,    IV|               világcsúfja legyek. Még akkor nem tanultam lopni. A medvék
133  4,    IV|             alamáziát. (A pálinka még akkor a magyar köznép előtt újság
134  4,    IV|            állt Vavel gróf elé.~ ~Hát akkor miféle emberek voltak ezek
135  4,     V|               amit odább lehet vinni. Akkor az egész Napóleonnak halt
136  4,     V|               szélpuska nem durranik. Akkor aztán éjszaka támadjuk meg
137  4,     V|         franciák sáncait ostromolják, akkor ilyen nagy gumilásztikumot
138  4,     V|               össze, s a grófnak csak akkor mutatta azt meg, mikor már
139  4,     V|           siettem jól az Amennel, már akkor, mire arra került a sor,
140  4,     V|             szeretnék elfutni előlük. Akkor aztán fejemre rántom takarómat,
141  4,     V|           fényleni az oszlop tövében, akkor megint szabad léssz.~ ~A
142  4,     V| dolgozószobámban egy csengettyűvel, s akkor én felszedem a könyveimet
143  4,     V|           sötét ne legyen körüled. Te akkor nem fogsz félni, s ismét
144  5,     I|              lovagló iskolát tartani, akkor kerekedett fel a viszontlátogatásra;
145  5,     I|               vissza az ezredesnek.~ ~Akkor még természetesen minden
146  5,     I|                kivált vasárnaponkint. Akkor a nagy korcsmában gyűlnek
147  5,     I|               a katona veri meg őtet, akkor ma van megverve, ha pedig
148  5,     I|           pedig ő veri meg a katonát, akkor holnap lesz megverve.~ ~ ~ ~
149  5,    II|           mikor jól kitáncolta magát, akkor nagyot szokott húzni a kulacsból.
150  5,    II|              kell tenni az idomárnak. Akkor aztán lefeküdt a földre,
151  5,   III|               s a drága toledóit csak akkor húzzák ki hüvelyéből, mikor
152  5,   III|             veszély nagysága kimenti. Akkor ön szabadított ki engem
153  5,   III|        világból száműzve rejtőzködik, akkor énnekem örülnöm kellett
154  5,   III|               ha megtalált volna?~ ~– Akkor felkérte volna önt, hogy
155  5,   III|             tapadó szenny eszébe jut, akkor elveszti a józanságát. Mindenütt
156  5,   III|     birtokosnő nem megy a per útjára, akkor ő mint vendége fog annak
157  5,   III|         lovagolni az ön hintajának, s akkor ő bemutatja magát önnek,
158  5,   III|            fátyolához fog nyúlni…~ ~– Akkor meghal!~ ~Csakugyan nem
159  5,   III|           egészen jogosulttá válik. S akkor aztán egész következetességgel
160  5,   III|         kísérni szoktam? A tréfa csak akkor sikerülne, ha valami valószínűség
161  5,   III|               akar látni, mi történik akkor?~ ~– És ön gondolt-e arrao ,
162  5,   III|             akar szállni, mi történik akkor?~ ~– Akkor a szeme közé
163  5,   III|                mi történik akkor?~ ~– Akkor a szeme közé ütöttem volna.~ ~–
164  5,   III|             azt, amit én akarok. – És akkor azután rám nézve annál rosszabb;
165  5,   III|          nevet kitalálta Vavel Lajos, akkor nem tehetett egyebet, mint
166  5,   III|              nincsen becsületszó.~ ~– Akkor nem tudom kitalálni, hogy
167  5,   III|             innen el nem távozom.~ ~– Akkor sajnálom önt, de kénytelen
168  5,   III|      visszazörrentek hüvelyeikbe.~ ~– Akkor sietek a megkövetéssel –
169  5,   III|        sisakját feltéve.~ ~– Meg.~ ~– Akkor nyújtsunk egymásnak kezet. –
170  5,    IV|               ha ez a védelem alapos, akkor Barthelmy ezredesnek meg
171  5,    IV|          pedig a park felől jött elő. Akkor is a Névtelen Várból került
172  5,    IV|           exceptivázni * akart, hanem akkor az inzsellér úr mottója
173  5,     V|           szeretem a kocsirázást.~ ~– Akkor én eladom a lovakat.~ ~–
174  5,     V|               S ha majd tél lesz?~ ~– Akkor járkálok az udvaron, s csinálok
175  5,     V|               bezárt négy fal között, akkor eléje állt a leánynak, s
176  5,     V|           vége van vele mindennek? Ha akkor tovább kérdezett volna ön,
177  5,     V|           mondtam volna valamit. Önök akkor, mikor engem megmentettek
178  5,     V|              de adjátok hát ide nekem akkor Botta Zsófia nevét; adjátok
179  5,     V|            önöket mindkettőjüket, hát akkor önök hogyne szeretnék egymást?~ ~
180  5,    VI|                 Későn érkezett.~ ~Már akkor Lajos jött vissza az üvegházból,
181  5,    VI|              pedig selejtes a termés, akkor azt mondja: e bizony csak
182  5,    VI|              befolyást gátló akadály, akkor lehet annak az elhárításához
183  6,     I|               van a souterraine-ben”, akkor azt mondom neki, hogy „no
184  6,     I|               föltekintett Marie, már akkor Henry nagyon komoly ember
185  6,    II|         dicsőséget két hétnél tovább. Akkor levetette a libériát, s
186  6,    II|               a kastélyban. A fiú már akkor lehetett tizenkét éves,
187  6,    II|          Mikor a jelszó hangzani fog, akkor szabad csak neki elkiáltani: „
188  6,    II|       ügyvédjével pedig csak egyszer, akkor, mikor az mint patvarista,
189  7,     I|           magyar nemesi fölkelés csak akkor hívandó fel, ha kültámadás
190  7,     I|      gyakorolni nem lehet; – azután: „akkor is csak azon esetben, ha
191  7,     I|     hatalmasabb, minden hadvezér csak akkor szokta megtudni, mikor már
192  7,     I|             gyakorlatlanul álljon elő akkor, mikor a rendes hadsereg
193  7,     I|  szembeállítani! Mikor mindez megvan, akkor határozni fog minden vármegye,
194  7,     I|         öltöztesse a maga nemességét. Akkor azok maguknak tiszteket
195  7,     I|             komoly dologról lesz szó, akkor higgye uram, és tartsa meg
196  7,     I|            Természetesen.~ ~– De hisz akkor egy makulányi igazság sincs
197  7,     I|              állnak ni, szépen:~ ~ ~ ~Akkor elkezdték számlálni sorba,
198  7,    II|             feladat végre van hajtva: akkor előjön a lángoló utca közepéből „
199  7,    II|           dehogy nyúlt volna hozzá.~ ~Akkor aztán Lajos maga markolt
200  7,    II|             ott hevert a hadipénztár, akkor két magyar közvitéz feltörte
201  7,    II|             mindig rólam gondolkozol, akkor felejtkezel meg rólam legjobban.
202  7,    II|              oly egyedül, hová leszek akkor én? Ki lesz, aki engem még
203  7,    II|              neki jegyajándékul. – És akkor kérjen tőle választ egy
204  7,   III|               sem.~ ~– Hát ugyan mije akkor? Csak nem szolgálója?~ ~–
205  7,   III|          csatába hazánkat védelmezni, akkor ennek a leánynak anyát kell
206  7,   III|       szüksége van énrám!~ ~– No, hát akkor kérek négy keszkenőt a négy
207  7,    IV|          leány kedvére kisírta magát, akkor elkezdett mind a kettő nevetni,
208  7,    IV|           lakosság, mint önök ketten, akkor csakugyan háládatos keresetmód
209  7,     V|           ablakon”, – veté az közbe), akkor nem lett volna ez év az
210  7,     V|          örömhír – szólt az alispán – akkor üssük össze poharainkat
211  7,    VI|              mi barátunk, az alispán. Akkor elmegyünk Sopronba, ott
212  7,   VII|     keresztülharsog. Ha álmos vagyok, akkor alunni akarok; s ha rám
213  7,   VII|              s ha rám jön az éneklés, akkor azt akarom, hogy azt ne
214  7,   VII|           unom. Néha megharagszom rá. Akkor földhöz csapom. Mikor nem
215  7,   VII|             amikor szüksége volt rám. Akkor bezzeg egy negyedórára sem
216  7,   VII|            tudom. Nem is kérdezem. És akkor el fogja hinni, hogy érzéketlen
217  7,   VII|           mondaná: „ezért odaadom!” – akkor mondhatná, hogy olyan kőkemény
218  7,  VIII|               fordulva a célnak, csak akkor pillantotta meg, mikor Katalin
219  7,  VIII|               a béresek számára éppen akkor tálalták ki a hajdúkását:
220  7,  VIII|              előlegezte az embereknek akkor, amikor a zenét le hagyta
221  7,  VIII|             nem tudok valamit. – Csak akkor, ha egyszer valami szép
222  7,  VIII|           valami dalt el tudok verni, akkor lepjük meg vele Lajost.~ ~
223  7,    IX|         minden gonosztól.~ ~– Amen.~ ~Akkor aztán egymás mellé téve
224  8,     I|     csatatérnek, melyen győzött, mert akkor saját halottjait csak eltemette
225  8,     I|              Igenis. Első perc! Hanem akkor az „akadályozó” beleszól,
226  8,     I|               Csak lett „volna”. Mert akkor meg azt mondta az „akadályozó”,
227  8,     I|        kenyeret süttetni.~ ~– No, hát akkor vége van mindennek, mielőtt
228  8,     I|              Derék emberek.~ ~– Hanem akkor az „akadályozó” azt mondja,
229  8,     I|           ketten találkozni fogunk, s akkor majd az, aki nem rabolta
230  8,     I|               ő a korzikai kéme volt, akkor azért ólálkodott utánam,
231  8,     I|               minő áldozatot hozott ő akkor énértem – és Marie-ért.
232  8,    II|             dobja el Lajos a kezéből, akkor azt a lobogót, melynek egyik
233  8,    II|            legyen a veszedelem: éppen akkor, midőn Magyarország az egyik
234  8,    II|            este rontott fel hozzájuk; akkor aztán volt nagy sikoltozás,
235  8,    II|          mikor éppen asztalnál ültek, akkor aztán lehúzták-vonták maguk
236  8,   III|       ellenség tódult be a kapun, még akkor is valamennyi ágyújával
237  8,   III|           menned lóháton.~ ~– Hisz az akkor elég pihenés maga.~ ~Vavel
238  8,   III|          spadassin ellen! Megölöm. És akkor a rejtélyes leány védtelenül,
239  8,   III|              föltett szándékom. Hanem akkor közbejött valami, amire
240  8,   III|   szeretetreméltóságától. Ha ez igaz, akkor ez nagy baj. Ha Thémire-nél
241  8,   III|             és az okiratokkal együtt, akkor én csapatommal megindulok
242  8,   III|                  Mégis alszol?~ ~Csak akkor feküdt le a jámbor.~ ~De
243  8,   III|              hogy őt egyedül találod. Akkor, mielőtt előled elfuthatna,
244  8,   III|           fogja mondani: mit kívánsz? Akkor megmutatod neki ezt az acélgyűrűt, (
245  9,     I|             elhozza őt ide magához, s akkor aztán megvallja annak a
246  9,     I|     harmadszor is utánajött Jocrisse, akkor azt mondá neki:~ ~– Amit
247  9,     I|          Fussunk! Üldözőid jönnek!” – akkor kikerüli azt a csapást,
248  9,     I|      adósságot kifizetetlen nem hagy: akkor megszabadul egy olyan nagy
249  9,    II|           annak én gyilkosa vagyok.~ ~Akkor aztán, hogy nem engedte
250  9,    II|               Igen.~ ~– Annál jobb.~ ~Akkor odanyújtá a hölgy a másik
251  9,    II|              szomszéd házban, hogy én akkor mit akarok? Senki az egész
252  9,    II|        miattam folyjon nemzetek vére: akkor egy vékony pókfonallal,
253  9,   III|            hagytam magamat fogatni, s akkor aztán a többi foglyokkal
254  9,   III|         akarják helyreállítani.~ ~Hát akkor az ő ábrándképéből mi lesz?~ ~
255  9,   III|             császárságot megbuktatni, akkor ők helyreállítják a köztársaságot;
256  9,   III|                  Mikor közel ért már, akkor a lovagló nő megállítá az
257  9,   III|             keblét érinté már, s csak akkor súgta meg:~ ~– Igen. Marquis
258  9,   III|             vagyok önnek, aki voltam: akkor a fizetés az én dolgom.
259  9,   III|        elvezetni! Közel találjuk.~ ~– Akkor add kezedet. Te Katalin
260 10,    II|            hogy az öreget felkeresse: akkor kérem, vigye magával ezt
261 10,    II|               sem bocsátasz magadhoz, akkor én itt hagylak, s feléd
262 10,    II|                    Puskát? Minek?~ ~– Akkor nem félek olyan nagyon.~ ~–
263 10,    II|           félek olyan nagyon.~ ~– Hát akkor hozd el. De ide be ne hozd,
264 10,    II|             el találtam volna aludni: akkor engem felköltesz.~ ~Marie
265 10,    II|              most már elcsendesült.~ ~Akkor aztán Marie is föltette
266 10,    II|           vele, míg elért a céljához, akkor aztán az a csontlovag azt
267 10,    II|             Lizettre. Mikor ő alszik, akkor nincs elrejtve. Mintha egy
268 10,    II|                vitte el? És „őhozzá”. Akkor jól van. Tudom, mi a dolgom. –
269 10,    II|               elől, akik azt keresik: akkor előre tudom, hogy holnap
270 10,   III|               viselt úti köntösül (ez akkor nagyon népszerű volt a franciáknál:
271 10,   III|             kutya olyan nagyra megnő, akkor már Joséphine nem lesz császárnő.~ ~–
272 10,   III|            elhagyta a Névtelen Várat, akkor lehetett éjfél, úgy ki lehet
273 10,   III|              fenyegető veszélyről; ha akkor rögtön felkerekedett is
274 10,   III|              vidékét el nem érheti, s akkor már De Fervlans rég elvégezte
275 10,    IV|            baj – monda De Fervlans –; akkor ez egy tőzegfeltörés, ami
276 10,    IV|           megnyitja előttük.~ ~De már akkor hajnalodik, s ők eltarisznyázták
277 10,    IV|             tavasz, a szerelem ideje, akkor mind felereszti hosszú indáit,
278 10,    IV|            mely a vagyonát fenyegeti, akkor nekimegy az ördögnek is.~ ~
279 10,     V|      elrejtett volónokra ráütök. Azok akkor előjönnek rejtekükből: én
280 10,     V|                Mikor helyben lesztek, akkor ezt nekem hírül adjátok
281 10,     V|             bozótba.~ ~A franciák már akkor gyakorolták ezt a veszedelmes
282 10,     V|           országúton. Ráismertem.~ ~– Akkor hát siessünk mi is az üdvözlésére!~ ~
283 10,     V|             megkerülő csapat démonai, akkor kiugráltak az árokból a
284 10,    VI|         lehányták a padlókat a vízbe, akkor aztán az utolsó védelmezők
285 10,    VI|               oda megérkezett.~ ~Csak akkor, mikor a vérmezőn széttekintett,
286 10,    VI|         Magához tért, körültekintett. Akkor észrevette, hogy az a másik
287 10,    VI|               leányt veszedelem érte, akkor ez a balsors, mint egy átokmondás
288 10,    VI|               Rábcán. Éjjel érkeztek; akkor nem lehetett a megáradt
289 10,    VI|              tűz és emberszív csodái, akkor a démonok csakugyan ott
290 10,    VI|         hadászatilag beosztva lesz, s akkor azzal együtt csatlakozzanak
291 11,    II|            május 13-án alakult meg, s akkor indult meg Soroksárról,
292 11,    II|              előőrsei az ellenséggel, akkor azt a parancsot vette, hogy
293 11,    II|    lovasságával Nagy-Szőllőst elérni, akkor a főherceg hadserege előtt
294 11,    II|           gyalogság. Emberek, akiknek akkor volt szuronyos puska először
295 11,    II|          várni be a rohamokat, s csak akkor adni rájuk sortüzet, mikor
296 11,    II|          ágyúik és bombavetőik, s ami akkor legfélelmesebb újítás volt:
297 11,    II|                Ha azt megszállhatják, akkor Andrássy dandárának sietve
298 11,    II|           erdő széléhez érkezett, már akkor oly irtó tüzelés fogadta
299 11,   III|            bal kezébe fogta a kardot, akkor azt is elvágták, akkor leugrott
300 11,   III|                akkor azt is elvágták, akkor leugrott a lováról, egy
301 11,   III|            lovát is leszúrták alatta, akkor félreállt a tolakodásból.
302 11,   III|             félreállt a tolakodásból. Akkor aztán elkezdte számlálni
303 11,   III|              és csakugyan kicsinálta. Akkor azután a tizenkettővel megelégedett.~ ~
304 11,   III|        hullottak bele a mély iszapba: akkor oda helyezte el magát Ferenczy
305 11,   III|             vágtatott az utóhad után, akkor a veszprémi lovasság szembefordult,
306 11,   III|             szeme közé néhány percig. Akkor a francia tiszt szalutált
307 11,   III|         futottak már szerteszéjjel, s akkor egy elkiáltá magát: „Barátim,
308 11,   III|              keresztfiát a fogságból. Akkor azok mondták neki, hogy
309 11,    IV|        főkapitánya.~ ~József főherceg akkor a harmincas években járó
310 11,    IV|       elvonulásról; úgyhogy azok csak akkor vették észre magukat, mikor
311 11,    IV|               Az ellenség előhada már akkor a nevezetes „vörös keresztig”
312 11,    IV|               ki az ellenség kezéből; akkor ő maga is olyat kapott a
313 11,    IV|            halálos csapással leütött. Akkor felveté magát annak a nyergébe.
314 11,    IV|              mikor egy tömegben volt, akkor maga, a főhadsegédével,
315 11,    IV|         Miklós káplár lovát lelőtték, akkor gyalog maradva, puskát kapott,
316 11,    IV|              Odarohan, s közéjük vág. Akkor azok otthagyják a földön
317 11,    IV|          lehull ismét a lóról. De még akkor sem ereszti el annak a kantárát,
318 11,    IV|           elvonult már a csatatérről, akkor érkezett meg az Abda melletti
319 11,    IV|          csakhogy későn kapták.~ ~Már akkor az osztrák és magyar hadseregnek
320 11,    IV|        sebesülten rogyott össze. Apám akkor éppen vőlegény volt. Ez
321 11,     V|             még májusban kapta meg az akkor kidolgozott csatarendet,
322 11,     V|               alá megérkezett, az már akkor nem zászlóalj volt, hanem
323 11,    VI|                s lett másik paripája. Akkor azt is lelőtték. Addig verekedett,
324 11,    VI|      közelében Sátán Laci. A feje még akkor is be volt kötve. Valóságos
325 11,    VI|               halálsebet adott. S még akkor sem hátrált. Míg végre egy
326 11,   VII|         védetlenül van hagyva.~ ~Győr akkor még várszámba ment. Nevezetesebb
327 11,   VII|             Komáromhoz felkerüljön, s akkor a két főherceg seregéhez
328 11,   VII|             Mikor a túlparton voltak, akkor a náddal megrakott hidat
329 11,   VII|  felgyújtották a hátuk mögött.~ ~Csak akkor vette észre az ellenség,
330 11,   VII|              volna elfogni, mely elől akkor elmenekültek; hanem az az
331 11,   VII|              volt a Balaton mellékén, akkor a hadvezér parancsot küldött
332 11,   VII|            kerültek oda. Minthogy még akkor a genfi konvenció nem létezett,
333 12,     I|      szobájában. Ha Marie-t elviszik, akkor Katalin is el van rá nézve
334 12,    II|       huszárokat a nyomukba igazítja, akkor mind a négy végén felgyújtják
335 12,    II|            azt nagyon jól tette, mert akkor már Koroncónál volt a magyar
336 12,    II|              vegye olyan mélyen, mert akkor mindig igen könnyen kiüthetik
337 12,    II|         megengedték, hogy lepihenjen, akkor aztán így szólt Vavel a
338 12,    II|           pénteken szoktam vezekleni, akkor is csak éhomra, nem ebéd
339 12,   III|                    No ha érti ön, hát akkor még többet is mondok önnek.
340 13,     I|               mire ön megérkezik, már akkor tudni fognak mindent, és
341 13,     I|             alá.~ ~A nyolc órát éppen akkor harangozták, s a francia
342 13,    II|            még a hazatért kedvenchez: akkor már üres volt a tér, s a