Rész, Fejezet

 1  1,   III|            a kis Amélie mellképét engedi látni.~ ~– Ha kedves önnek
 2  1,   III|          kedves jelenlététől? Nem engedi magát marasztaltatni?~ ~
 3  3,     I|           elefántcsont fehér bőrt engedi kitündökleni, a kötényke
 4  3,     I|        megtörülgetio , s csak úgy engedi azután a reggeliző asztalhoz
 5  4,     I|          fogott árvagyermeket ide engedi jönni az anyjához; ha pedig
 6  7,    II| átszellemült tekintettel; – s nem engedi meg, hogy legyen egy francia
 7  7,    II|          semmi dicsőségét, és nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak
 8  7,    II|        legyek valaha. Óh, azt nem engedi meg Isten!~ ~Vavel Lajos
 9  8,   III|          megijed, visszafordul, s engedi a négy bakancsos fedezete
10  9,     I|        meglepett, azt még hetekig engedi futni a világban, magával
11  9,   III|            de elvenni magától nem engedi.~ ~– Van Isten az égben! –