Rész, Fejezet

 1  1,    II|         gyászimára merte hívni az embereket! S megbüntették magát a
 2  1,   III|      behálózni a hozzájárulhatlan embereket; hízelegve csalni ki azoknak
 3  2,   III|    találhat magához közel szegény embereket, akiken segíthet vele; de
 4  3,    IV|     akivel együtt megszólhatná az embereket, s nevethetne a bolondokon,
 5  4,     I|           gyermekekből becsületes embereket nevelni segítsenek. Azoknak
 6  4,     V|           elbújto rémeket, elbújt embereket képzelek, akik ott guggolnak,
 7  5,     I|        lett. „Ki bántja azokat az embereket?” – Nem volt neki szabad
 8  7,    IV| válogatott nevek, amikkel a rossz embereket szokták illetni ebben az
 9  8,    II|          a nemesi bandérium ilyen embereket nem vesz fel a maga díszes
10 11,   III|      ellenség elől; az a védtelen embereket nem bántja. Isten megoltalmaz.~ ~
11 11,   VII|       marasztalván a nyughatatlan embereket, végtére is kénytelen volt