Rész, Fejezet

  1  1,     I|           kinyúlik a sarkát verő frakk két szárnya, a kifityegő selyemzsebkendővel.
  2  1,     I|       gondviselés küldte most utunkba. Két jó tettet követhetünk el
  3  1,     I|             karos tartóban meggyújtott két szál argandi faggyúgyertya *
  4  1,     I|       szeretett mama!” nyafogásokat. A két férfi minden módon iparkodott,
  5  1,     I|          akadálytalanul odafuthat.~ ~A két férfi kiteríté a nagy európai
  6  1,     I|               a tőkét. – Értesítve van két hívünk?~ ~– Ők mindennap
  7  1,     I|            hogy meg ne nyikkanjon.~ ~A két férfi eltávozta után néhány
  8  1,    II|          szökőkutat keresni.~ ~Az első két szökőkút nem volt az igazi.~ ~
  9  1,    II|         kiszökött ifjú úr megragadta a két karját, azzal lerántották
 10  1,    II|         bérkocsis izmos ember volt; de két megtámadója még izmosabb.~ ~
 11  1,    II|          odaült a tükör elé, s a saját két pofaszakállát lenyírta,
 12  1,    II|                legszívesebb üdvözletet két ismeretlen tisztelője részéről.
 13  1,    II|               mondá az asszonyság.~ ~A két férfi oldalzsebeibe dugta
 14  1,    II|             úrfi felültek a hintóba, a két férfi fel a bakra, s a hintó
 15  1,    II|            faalkotvány van felállítva, két cölöp között egy harántos
 16  1,   III|                ember eszének egyszerre két külön úton haladni? Mintha
 17  1,   III|             külön úton haladni? Mintha két ellenkező hippogryph volna
 18  1,   III|       Felemelték, kivitték a teremből. Két orvos rohant utána, érvágó
 19  1,   III|            úrhoz, megszorította mind a két kezét: szemei teli voltak
 20  1,   III|                s Jocrisse úr, az inas, két tenyerével a hasát fogta,
 21  1,   III|    burnótszelencéje tetejére peccentve két ujjával, kínálta azt oda
 22  1,   III|             tartottam – szólt Cambray, két összetett kezét térdei közé
 23  1,    IV|           imént felállított guillotine két oszlopa közé volt akasztva; –
 24  1,    IV|                véletlen arra vezetett, két egymással nyájasan mosolyogva
 25  2,     I|             kirakva ez a szó: „VIVÁT”; két oldalt tizenkét fehérbe
 26  2,     I|             legyen; elöl a fül mellett két hurkányi csigába van csavarítva
 27  2,     I|                Landsknechtsschild.~ ~A két hegyes bajusz megpróbálta
 28  2,     I|             ezt?~ ~Az inzsellér erre a két középső ujja közé csíptetve
 29  2,    II|              nem tud járni. Azután van két ember, aki bejár hozzájuk,
 30  2,    II|               nekik a rendeletet. Ez a két ember egy zsellérházban
 31  2,    II|             Vár egyik ablakának mind a két szárnya fel van nyílva,
 32  2,   III|           világosabb volt a hajánál. A két karja össze volt fonva;
 33  2,   III|                megírhatja a szerződést két példányban; én mindjárt
 34  2,   III|                a hátáról, össze volt a két karja fonódva, mint két
 35  2,   III|                két karja fonódva, mint két kígyó.~ ~– A dolog mindjárt
 36  2,   III|               állásra tágultak szét, a két szemében nem a tenger látszott
 37  2,   III|        patvarista, tovább csónakázva a két mamusszal.~ ~A tekintetes
 38  3,     I|               a társaság: négy macska, két mopsz, egy magányos veréb;
 39  3,     I|            Mindannyian bemutattatnak a két otthon ülő társalkodónak,
 40  3,     I|                  Phryxus és Helle” * , két mopsz. A kis úrnő nem elégedve
 41  3,     I|                 a négy cica szemközt a két mopsszal. Mindegyiknek tiszta
 42  3,     I|      kocsisjelmezben, s féken tartja a két hatalmas fekete paripát.
 43  3,     I|          szótlanul, s aztán megindul a két fekete ló a járművel az
 44  3,     I|            kártyázni. Magában egyedül, két képzelt ellenféllel, játszhatott
 45  3,     I|         ebédlőbe. Egy nagy asztalnak a két végén volt két teríték,
 46  3,     I|             asztalnak a két végén volt két teríték, egymástól távol.
 47  3,    II|            macskát, kutyát, madarat. – Két év előtt arra kértelek,
 48  3,    II|             Lajos, s reszketett mind a két keze, mikor a japonikát
 49  3,    II|                nagy tóba is?~ ~– Igen. Két föltétel alatt. Az egyik
 50  3,    II|               Lajos elragadtatva fogta két keze közé a gyermeteg bölcs
 51  3,    II|                azután susztertallér és két garasos név alatt. Még akkor
 52  3,   III|        szeszélyes tó. Az elmúlt utolsó két évtized alatt magunk is
 53  3,   III|            haszonbért fizettek valaha. Két ilyen gazdag falunak a harangját
 54  3,   III|               Névtelen Vár isthmusát * két öblöcske vette körül; az
 55  3,   III|              parthoz visszatértek.~ ~A két kastély ablakainak világa
 56  3,   III|                egyszerre kezébe mind a két evezőt, s a csónak hasította
 57  3,   III|        vidraveres csömbölék * takarja, két hosszú füle hegyesen mered
 58  3,   III|            közelében merült fel. Lajos két kézre kapta az egyik evezőlapátot,
 59  3,    IV|                 Marie összekulcsolta a két kezét könyörgésre, úgy emelte
 60  3,    IV|             Marie lábai előtt, s aztán két karjával átölelve annak
 61  3,    IV|              elragadott troféumokat, a két mamuszt. Biz abból sohase
 62  3,    IV|           vadállatból Isten képévé; ez két lépés visszafelé a vadállathoz,
 63  3,    IV|      megtanítsa beszélni, emberi módon két lábon járni; annyira vitték,
 64  4,     I|               alamizsnát osztogatott a két sorban felállított koldusoknak.~ ~
 65  4,     I|          keresztfa alatt a falu végén, két mankón ugrálva az utasok
 66  4,     I|                s már nem volt féllábú: két lábon járt.~ ~A gróf megállíttatá
 67  4,     I|             nevelésügy philosophjainak két tábora egymást soha le nem
 68  4,     I|               kis kegyes csalás mind a két részről. Mert ha oly gondos
 69  4,    II|           amazont. Pedig rendesen ez a két véglet az, ahová megtört
 70  4,    II|            nézve alkalmatlan.~ ~Mind a két lehetőség megnyugtató volt
 71  4,    II|            elhagyták a kertet, a leány két szál nefelejcset szakított
 72  4,   III|               vannak kapcsolva, s ha a két végső pálcát széthúzza az
 73  4,   III|              hirtelen a szájába dugott két ujjával élesen füttyentett
 74  4,   III|               abban ült egy hölgyalak, két keze a függönyzsinórokkal
 75  4,   III|           másik pártfogoltam is, mikor két lábon járni tanítottam,
 76  4,    IV|         kedvenc macskája; ágya előtt a két mopsz, egymáshoz bújva.
 77  4,    IV|              hivatalt adott. Volt neki két szelidített medvéje. Azokat
 78  4,    IV|               a faluban. A medvéknek a két első lábuk fel volt kötve
 79  4,    IV|           úgyhogy kénytelenek voltak a két hátulsó lábukon járni, én
 80  4,    IV|           karonfogva a középen, mintha két kisasszonyt vezetnék a promenádra.
 81  4,    IV|               mindennapra kijárt nekik két kenyér. Egy nap a falu végén
 82  4,     V|           Henryneko majd szétpukkadt a két pofája a nevetés visszafojtása
 83  4,     V|    csatatérrűlo .~ ~– Mert az így van. Két ágyúcső van egymáshoz forrasztva,
 84  4,     V|       töltéskamrájuk egy lesz, hanem a két szájuk széjjel megy. Ebbe
 85  4,     V|              szájuk széjjel megy. Ebbe két golyóbist tesznek bele,
 86  4,     V|              aztán elsütik az ágyút, a két golyóbis kétfelé repülve,
 87  4,     V|            Ilyen ember kellett neki.~ ~Két hétig dolgozott a Névtelen
 88  4,     V|                egészen betölté annak a két márványoszlopnak a közét,
 89  4,     V|            alsó széle a padlatot érte, két csappantyú kétfelől azt
 90  4,     V|           ünnepi ajándékért. De mind a két kezét odanyújtá neki, s
 91  5,     I|                nemesi címer pompázott, két fejének csőrei pedig arra
 92  5,     I|         versenyért, amiben rendesen a „két színű posztó” marad a győztes. (
 93  5,    II|           elrejté a fejét Lajos ölébe, két tenyerével befogva a füleit.
 94  5,    II|                e kalap alatt.~ ~(Híres két művész volt a század elején, –
 95  5,    II|          ragasztva az orra alá, mely a két füle mögé volt felkanyarítva,
 96  5,    II|                morgott, s a szájával a két bajuszszárát jobbra-balra
 97  5,    II|               rettenetes volt. A szája két széle elhúzódott a két füléig,
 98  5,    II|           szája két széle elhúzódott a két füléig, azok meg felszaladtak
 99  5,    II|        megverik, nem illik neki többet két lábon járni.~ ~Egyszer aztán
100  5,    II|               kell enni, ágyban hálni, két talpon járni, ismeretlen
101  5,   III|         tizenegy óra felé járt, minden két percben elővette az óráját.
102  5,   III|         hálálkodásra. Azt, hogy egy nő két férfit nem enged összeverekedni,
103  5,   III|                arcaik, s szemeik, mint két vítőr harcoltak egymással
104  5,   III|              esetet tudok, ahol mind a két ellenfél azt mondá: megölöm
105  5,   III|        megölték egymást mind a ketten. Két kard, mely csak szúr, de
106  5,   III|               csak szúr, de nem hárít; két golyó, mely egyszerre röppen
107  5,   III|                röppen el, s lesz utána két halott. – Férfiak, tudom,
108  5,   III|      káromkodva elhistorizálni, hogy ő két hónapig lakott egy szép
109  5,   III|         bennünket szemközt találkozni, két külön kocsin ülve, s így
110  5,   III|                s így tudhatják, hogy a két nőalak nem lehet egy. –
111  5,   III|     szétnyitott köpenye alul kimutatva két mordálynak az agyát. – Megyek
112  5,   III|         futtatom e levéllel. Mire ön a két nehéz lovával és batárjával
113  5,   III|           Hiszen úgy szokták mindig. A két fekete megszokott trappjában
114  5,   III|              három dragonyostisztet. A két hátulsó be volt burkolva
115  5,   III|           folytatá az ezredes, mialatt két kísérője hat lépésnyi távolban
116  5,   III|             szerencsétlen voltam, hogy két ízben nem voltam odahaza,
117  5,   III|          szerencsém önnek bemutathatni két barátomat: Kriegeisen kapitányt
118  5,   III|             uram!~ ~S e percben mind a két férfinak a karja fel volt
119  5,   III|               szerint megkövettem.~ ~A két kísérő is közelebb lépett
120  5,   III|             arcának irányozva, éppen a két szeme közé, hörgé szenvedélytől
121  5,   III|          szétzúzom önnek az agyát.~ ~A két kísérő kardjához kapott.
122  5,   III|              veté magát Vavel keblére, két kezét esdeklően emelve felé.~ ~–
123  5,   III|                minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja körül
124  5,     V|          helybeli parasztgazdának, s a két elkényeztetett paripa tanult
125  5,     V|                 Amint ezt elolvasta, a két öklével a fejéhez és a szívéhez
126  6,     I|           Azután csinált neki koporsót két csigateknőből, szemfödélnek
127  6,     I|              Szent Mihály paripáján. A két lábam ott van a kengyelben.
128  6,    II|              állta ki ezt a dicsőséget két hétnél tovább. Akkor levetette
129  6,    II|      belejátszott a világtörténetbe.~ ~Két vezéreszme töltötte be egész
130  6,    II|             lábait megvetette.~ ~Ehhez két közege volt: az egyik a
131  6,    II|           között lakott Vavel Lajos, e két levelezőjének az irataiból
132  6,    II|                nézni, hogyan dulakodik két vetélytárs egymással, akik
133  6,    II|                dobták. René tábornokot két deszka közé kötve fűrészelték
134  7,     I|             ennélfogva emelek mindjárt két poharat. Vivant!~ ~A gróf
135  7,     I|              is obszerválta, s maga is két poharat vevén a kezébe,
136  7,    II|           önkénytelenül tartá maga elé két kezét. A napsugárhoz már
137  7,    II|          aranytekercsekbe, s amennyi a két markába befért, annyit kimerítve
138  7,    II|             alispán süvegét, amit az a két kezében tartott, hogy nem
139  7,    II|            hevert a hadipénztár, akkor két magyar közvitéz feltörte
140  7,    II|               Isten, amikor még mind a két kezem fehér, amikor nem
141  7,    II|               kellő tiszteletet, azért két sarkantyúját egymáshoz csapva,
142  7,   III|           Válaszul a szép hölgy mind a két kezét nyújtá Bernát úrnak,
143  7,    IV|             nem jön az alispán egymaga két hintóval? Ha nem hiszesz
144  7,    IV|                betintázta az írással a két ujját. Ejlh, milyen szörnyűség
145  7,    IV|         átalakításokra már idő, mert a két hintó itt dörgött már a
146  7,    IV|             mögöttük, ölébe leeresztve két összetett kezét, szempillái
147  7,    IV|                Katalin megfogta a lány két kezét, s arcába nézett annak
148  7,    IV|           várathat magára.~ ~E szóra a két gyönyörű alak egymásba olvadt. –
149  7,    IV|                eltelve állt előttük, s két kezével hálateljesen szorongatá
150  7,    IV|       násznagya kezét.~ ~Mikor aztán a két leány kedvére kisírta magát,
151  7,    IV|               mint tündöklött elő az a két gyöngysor! Csak egy ember
152  7,    IV|              kastélyba, keresztülbújva két szétfeszített ablakvas közén;
153  7,    IV|     dolgozószobámban.~ ~Most meg már a két hölgy fogta körül nagy érdekelten
154  7,    IV|                nagy érdekelten Lajost, két kezét megfogták, vállaira
155  7,     V|        elolvasta ezt a kis levelkét, a két szemébe szökkent a könny;
156  7,     V|            összecsörrenté poharát: s a két hölgy is odaérteté a maga
157  7,    VI|      hézagaihoz tartva suttogá, mire a két hölgy hallgatva figyelt:~ ~–
158  7,   VII|               a maga konyhájában, mire két fiatal látogatónője odajutott,
159  7,   VII|         keverte, és kirakta maga elé a két térde fölött szétsimított
160  7,   VII|                 harangvirág.~ ~Mikor a két ifjú hölgy belépett hozzá
161  7,   VII|             alszom, úgy horkolok, hogy két falon keresztülharsog. Ha
162  7,   VII|             meglátok közölök; ezeket a két balkezű, málészájú, minden
163  7,  VIII|     morzsailletményére várva. De hát a két szegény mopsz? A Phryxus
164  7,  VIII|          megállt az ünőjét szoptatni a két hölgy előtt, s meg engedte
165  7,  VIII|           napernyőiket átvenni; mind a két cseléd sietett kezet csókolni
166  7,  VIII|                ide meg oda rakni. És a két szemével egyik kezére se
167  7,  VIII|             hozzá.~ ~A Névtelen Várnak két errefelé nyíló ablaka meg
168  7,  VIII|              elsötétült a Névtelen Vár két ablaka: az urak aludni mentek.~ ~–
169  7,  VIII|     farkcsóválva tötyögtek úrnőjük elé két hátulsó lábaikra felállva.
170  7,    IX|               add ide a kezedet.~ ~S a két hölgy két keze ujjait egymásba
171  7,    IX|               kezedet.~ ~S a két hölgy két keze ujjait egymásba kulcsolta.~ ~
172  8,     I|                  Ezt a nevet használta két ivadék gúnyszónak egymás
173  8,     I|           dobjuk szemfödélnek…~ ~ ~ ~A két nemes úr, mikor a Névtelen
174  8,    II|         patrona Hungariae volt festve, két keze közé szorítá, és megcsókolta
175  8,    II|             hogy egy–egy ország esik a két lábnyoma közé.~ ~Az ebersbergi
176  8,    II|             többször volt már szó.~ ~A két hölgyet együtt találta,
177  8,    II|            utolsó sorai gyermekéhez. A két férfi bizonyítványa, kik
178  8,    II|              ők is egy levélnek mind a két oldalát ketten teleírták
179  8,   III|               felépítve nádkévékből és két élő fa közé szorított rudakból,
180  8,   III|  szénakötegekkel és juhászbundákkal.~ ~Két régi ismerősre talált itt
181  8,   III|            ülve, mint egy karosszéken, két öklét a kard markolatára
182  8,   III|                vitézi rend, aki csak a két fabottal harcol. „Nem halok
183  8,   III|              ellenség pattantyúsainak: két vágást kapott a fejére,
184  8,   III|          hajóból.”~ ~„Amint a háború a két ország között kitört, a
185  9,     I|                  Katalin csak leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás
186  9,    II|            kincseinek romjai között.~ ~Két arckép, egy levél, meg egy
187  9,    II|            megkeserítsenek? Nézd: ez a két kép nem hasonlít egymáshoz.
188  9,    II|             olvasta, a hölgy eltakarta két karjával arcát.~ ~Marie
189  9,   III|           merjen akárkit köszönteni. A két arckép és a levél oda volt
190  9,   III|               volt rejtve a keblébe. A két kast azután megtölté mindenféle
191  9,   III|        flottillájával.~ ~Aspernnél már két inszurgens lovasezred is
192  9,   III|            Lajos olvasta egymás után a két levelet, ami keblébe volt
193 10,    II|                nélkül, pokrócon, fejét két hátratett kezére nyugtatva.
194 10,    II|              Aztán csendesen lefeküdt, két kezét imára kulcsolva mellén.~ ~
195 10,    II|           hölgy a lábai előtt hever, s két arcképet mutogat neki, az
196 10,    II|              apját. Hirtelen befogta a két kezével Lackónak a szemeit,
197 10,    II|             füzeshez. Ott volt kikötve két dereglye, azokba beültek,
198 10,    II|               Nem volt abban más, mint két mélyen alvó: az egyik rémségesen
199 10,   III|                Hát nem elég még neki a két hírhedett carlin!~ ~– Megdöglött
200 10,   III|               Ah, be kár értük. Pompás két kutya volt! Mikor Joséphine
201 10,   III|              mily szepegve hajigálta a két cerberusnak, hogy a piros
202 10,   III|             sorába tartozik.~ ~– Kár a két derék kuvaszért. Sok jót
203 10,    IV|               azt megkerülni?~ ~Mind a két lovas azzal a hírrel jött
204 10,    IV|         amelyen ő haladt. Tehát mind a két felé terjed: itt a közepe,
205 10,    IV|           aranyozástul ragyogó tornya. Két óra alatt el lehetett már
206 10,    IV|          először rákiáltottam, felállt két lábra, és ugatott, vagy
207 10,    IV|               beljebb a berkek közé; a két öklét a csípőjére tette,
208 10,    IV|           napvilág kell és szabad lég. Két hétig az egész tó egy virágágy
209 10,    IV|     megjelentek a lovasok, a révházból két férfit láttak kiszaladni.
210 10,    IV|                nyugtalanította ennek a két embernek az elfutása, de
211 10,    IV|          levelek valamelyikét, miket ő két küldönc által két különböző
212 10,    IV|              miket ő két küldönc által két különböző irányban küldött
213 10,     V|   összeszólalkozások, amint a bozótban két ellen egymásra bukkant,
214 10,     V|                vele.~ ~A szemközt jövő két csapat meglehetősen egyenlő
215 10,     V|            majd gyors ügetéssel előre, két szárnyára szedve előretolt
216 10,     V|         egymásra nevettek. Mintha csak két tornahős találkoznék egymással
217 10,     V|            csak arra való, hogy Vavelt két tűz közé kerítsék.~ ~– Vavel!
218 10,     V|               sel fel nem váltják. Itt két olyan vadállat harapta egymásba
219 10,     V|             beszakadt a talaj; néhol a két összecsapó lovag egyszerre
220 10,     V|                sem láthatta a csapatja két végét, csak a kiáltozásokról
221 10,     V|         verekszenek. S a tusába mind a két fél úgy belemelegedett,
222 10,    VI|         féktelen dühvel emelte magasra két kezével a vízzel tölt sisakot,
223 10,    VI|            helyre az aránytalanságot a két harcoló fél között. Mert
224 10,    VI|           háború színhelyévé, miután a két hadvezérnek, kik Olaszországból
225 11,     I|                annak a kornak, melyben két szerető szívnek hónapokon
226 11,    II|       megritkult lovasezrede volt még: két huszár, egy dragonyos, agyoncsigázva
227 11,    II|               feladat kiviteléhez volt két ezred inszurgens lovassága:
228 11,    II|      gyalogsága, a pesti II. számú, és két gyalogsági ütege.~ ~A pesti
229 11,    II|                   Kilencedikén délután két órakor három osztály francia
230 11,    II|          amiről levágta az ellenséget. Két Letenyey testvér: egyik
231 11,    II|         franciák hét osztály lovast és két zászlóalj gyalogságot vezettek
232 11,    II|                 mire Andrássy tábornok két osztály veszprémi inszurgens
233 11,    II|         veszprémi inszurgens lovast és két osztály huszárt küldött
234 11,    II|           jutott száz. A szoros töltés két oldalán a Marcal süppedékes
235 11,    II|            egész tér, amit az ellenfél két napi csatában ki tudott
236 11,    II|                gróf, az ifjabbik. Mert két Zichy Ferenc szerzett magának
237 11,    II|        nekiszorítá a mocsárnak, amidőn két új chasseur csapat a töltésen
238 11,    II|               Ő maga vágtatott elöl, s két ellenséges lovast vágott
239 11,    II|            alatt azonban a franciáknak két dragonyos osztálya a nagy-kamondi
240 11,    II|               lovasok által eltakarva, két zászlóalj lövész és voltigeur.
241 11,    II|             már elfoglalt az ellenség. Két köznemes, Süke és Sebestyén,
242 11,    II|               álló dandár fölött, mely két napig, férfi férfi ellen
243 11,   III|            Macdonald francia tábornok, két csapatra osztott kilenc
244 11,   III|               láthatta az elvonulást a két sor fa miatt; de amint az
245 11,   III|         mellvédje volt, kellett mind a két félnek végerőfeszítéssel
246 11,   III|                  Öreg apósa, felesége, két kisfia álltak kinn a kapuban.~ ~
247 11,   III|         csatározásnál észreveszi, hogy két legénye elmaradt az ellenség
248 11,   III|                Márton uram. – De biz a két keresztfiamat ott nem hagyom,
249 11,   III|               nem hagyom, mert megöl a két komámasszony otthon!~ ~Azzal
250 11,   III|        fizetett készpénzzel: kivágta a két keresztfiát a fogságból.
251 11,   III|               vissza Bereczky Márton a két keresztfiát, meg a huszár
252 11,   III|       kartácslövések, mely után mind a két fél nyugalomra tért.~ ~A
253 11,   III|             azt meggyóntatta, s mind a két minőségben tökéletes munkát
254 11,    IV|                           IV.~ A győri két nap~ ~Mikor Tétnél a két
255 11,    IV|               két nap~ ~Mikor Tétnél a két fővezér összetalálkozott,
256 11,    IV|          kétezer-kétszáz lovasból és a két inszurgens lovasezredből.
257 11,    IV|       Kilencezer olyan lovas, akinek a két sarkantyúja „becsületérzés”
258 11,    IV|                Azon a napon, amelyen a két sereg egyesült, a nádornak
259 11,    IV|           kiment a fejéből.~ ~Andrássy két inszurgens ezrede tartotta
260 11,    IV|           dörgés egyre közeledett.~ ~A két főherceg erre fölkelt az
261 11,    IV|        lovassági csata fejlődött ki.~ ~Két újonc ezred került bele
262 11,    IV|         egészen összepörkölt, s mind a két szemét kiégette. Ennek a
263 11,    IV|          tapasztalni, ha rájövünk.~ ~A két újonc lovasezred akként
264 11,    IV|          őrnaggyá helyébe. Ezt tette a két újonc lovasezred az első
265 11,    IV|         jelenet van följegyezve róluk. Két testvér volt a hadsorban:
266 11,    IV|       bolondság nem tartozik.~ ~Csak a két gyönge lovasezred, a Hohenlohe
267 11,    IV|             Másnap reggel hét órakor a két főherceg már lovon ült,
268 11,    IV|             hiányzott volna az ebédhez két lényeges alkatrész, a kenyér
269 11,    IV|         melyben Fehér Mihály is kapott két sebet; az volt neki a jó
270 11,    IV|               az volt a pecsenye, de a két bajtársa nem hagyta ott
271 11,    IV|                ott veszni. Odavették a két lovuk közé, s egyik-egyik
272 11,    IV|         érdekes lesz elnézni. Az egész két dandárt idevonni a főhadsereghez
273 11,    IV|          inszurgens gyalog zászlóalj s két magyar sorezred, az Eszterházy
274 11,    IV|                megint megismétlődött a két testvérrel. Hermány Antal
275 11,    IV|         paripákkal.~ ~Az ezrednek volt két tábori lelkésze is, egy
276 11,    IV|            alexandrinusokban. S mind a két versnek egyforma hatása
277 11,    IV|             ellenfelet.~ ~Baross János két főhadnagyát szabadítá ki
278 11,    IV|               folyt, ki alól a tusában két lovat lőttek ki, a harmadikat
279 11,    IV|                markát, kapta a fokosát két kézre, odavágtatott, szétcsapott
280 11,    IV|              csata alatt harsogtatta a két tábori pap a maga lelkesítő
281 11,    IV|           becsülettel. (Ezen a napon a két inszurrekcionális lovas
282 11,    IV|                franciák jobban lőttek, két ágyúját a veszprémi ezrednek
283 11,    IV|              magukkal a sík mezőn.~ ~A két hadosztály ezalatt kétségbeesett
284 11,    IV|               az a francia szuronysor; két oldalán egy-egy gömbölyű
285 11,    IV|              dolgozott az inszurrekció két ágyújával és két haubicával
286 11,    IV|          inszurrekció két ágyújával és két haubicával Machold József
287 11,    IV|       szétrobbantotta, s a franciáknak két élelemszállító hajóját tönkre
288 11,    IV|          katonadolog; hanem az, amit a két Lázár testvér elkövetett,
289 11,    IV| József-huszároknak három tisztjét, meg két ágyúját kiszabadítá az ellenség
290 11,    IV|            hanem ők hoztak el magukkal két elfoglalt ágyút a franciáktól.~ ~
291 11,    IV|            megszokás után?~ ~S mikor a két sereg elvonult már a csatatérről,
292 11,    IV|           pozsonyi inszurgens lovasság két csapatja: az egyik Horváth
293 11,    IV|              ellenség.~ ~És ők a maguk két kis csapatjával az egész
294 11,     V|               hanem a franciának, mert két franciával többet eszem
295 11,     V|              szomját elverje, felvette két kézzel a gönci hordót, s
296 11,     V|                a feltartott kardhoz; a két vas hatalmas szikrát adott,
297 11,    VI|            annyira kiépült már abból a két sebből, amit a hansági tusában
298 11,    VI|              vonult át a szigeten és a két hídon a hadsereg, minden
299 11,    VI|          újszőnyi homokdombokig, s ott két (!) nyolcfontos ágyúval
300 11,    VI|                a József-huszárságot és két elfogott ágyút kiszabadította
301 11,    VI|               ördög volt, nem ember. A két sebéhez még tizenötöt kapott;
302 11,   VII|     lovassággal, a pozsonyi lovasezred két osztagával és Vavel gróf
303 11,   VII|                puskának az elsütéséhez két ember kellett, az egyik
304 11,   VII|               Meskónak három ágyúja és két haubica.~ ~Mikor a győri
305 11,   VII|                Győr vára el volt látva két hétre (!) a benn levő őrség
306 11,   VII|            tizenkét ágyúnak kellett. E két hét több, mint elég arra,
307 11,   VII|      Komáromhoz felkerüljön, s akkor a két főherceg seregéhez csatlakozva,
308 11,   VII|            volt ellepve a mező. Mind a két partról hangzott feléje
309 11,   VII|              gyalogság. A harc dolga a két végsőé lesz, a középé csak
310 11,   VII|               elereszteni; de legalább két ágyújokat meg egy haubicokat
311 11,   VII|             mind a szegények között.~ ~Két hét került bele, amíg az
312 11,   VII|                dandárra – Gosztonyi, a két veterán ezreddel; a pesti
313 12,     I|              naptól fogva éjjel-nappal két francia granátíros áll silbakon
314 12,    II|        kikémlelje, merre mennek, azt a két lábánál fogva két lehajtott
315 12,    II|                azt a két lábánál fogva két lehajtott fához kötik, s
316 12,    II|          csillagvilágnál átúsztatott a két folyam közötti szigetbe.
317 12,    II|             arcú kisasszonnyal.~ ~Ez a két hölgy: Guillaume tábornok
318 12,   III|             hol a kisasszony pihent, a két vitéz pedig egyedül maradt.~ ~–
319 12,   III|                a fegyverszünetkötést a két hatalom között. Itt van
320 13,     I|             értesítve volt már, hogy a két úrhölgyet megint fedezet
321 13,     I|               monda:~ ~– Nem áll már a két medvesüveges a kapuban!
322 13,     I|      ablakpárkányon és a pamlagon, s a két kutya ott fekszik a hímzett
323 13,     I|              Isten! – ordít fel Lajos, két kezével homlokára csapva,
324 13,    II|              fehér virágokkal átfonva. Két véginél ül két asszony:
325 13,    II|                átfonva. Két véginél ül két asszony: egy úrnő és egy
326 13,    II|               a part mentén, nyomukban két síró asszony. Távolról árnyaknak
327 13,    II|                itt” nem vesz el többet két négyszögölnyi térnél… Nektek