Rész, Fejezet

 1  3,    II|    Hát nem fájt?~ ~– De fájt. Látod. Vér jött utána.~ ~– Óh
 2  3,    II|  magát; kezei reszkettek.~ ~– Látod – monda a leány. – Mégsem
 3  7,     V|     Marie odaugrottak hozzá. „Látod, megijesztetted őt!”~ ~–
 4  7,    VI|         Azzal eltávozott.~ ~– Látod: így volt ez mindennap –
 5  7,  VIII| kedvesen mosolyogni.~ ~– Nos? Látod őket?~ ~– Igen. Mind a ketten
 6  9,     I|        van-e elég mulatságod? Látod, én nagyon meguntam ezt
 7  9,    II|  arcképet, a gyermekiest.~ ~– Látod? Ilyen volt ő, mikor elhagytam.~ ~–
 8  9,    II|      beszélj így!~ ~– Hát nem látod, hogy halott. Nem látod
 9  9,    II|       látod, hogy halott. Nem látod ezeket a becsukott szemeket,
10 12,    II|    kamerád, ne búsulj semmit. Látod, minek vágtál olyan nagyot