Rész, Fejezet

 1  3,    IV| olvasásának kétféle hatása volt Lajosra. Az egyik az a kiengesztelő
 2  4,   III|        nyílt szemekkel tekintve Lajosra.~ ~– Meg nem halt… – szólt
 3  5,    VI|      még szigorúbbá tette Vavel Lajosra nézve a Névtelen vári fogolylétet.~ ~
 4  7,    II|       alatt félretekintve Vavel Lajosra, azt mondá neki:~ ~– Kár
 5  7,     V|      tudta ezt neki megmondani. Lajosra nézett.~ ~– Ő egy igen kedves
 6  7,     V|  Katalin. – Mert hiszen – szólt Lajosra mosolyogva – ön nem fogja
 7  7,     V|         Ő is azt hitte, hogy én Lajosra nézve vagyok valaki. – S
 8  9,     I|        az eszmét elérni, hogy ő Lajosra nézve ne legyen az többé,
 9  9,    II| másiknak is…~ ~– Marie! Gondolj Lajosra! Azt akarod-e, hogy ő kétségbeessék?~ ~–
10 13,     I| Fáradságát azzal rejté el, hogy Lajosra és Katalinra mosolygott.~ ~–