Rész, Fejezet

 1  2,     I|          birtokot az unokahúgának, Katalinnak. Hiszen láthatta a bárót,
 2  7,    VI|       szólt a meglepetten rábámuló Katalinnak. – Ha én most ellenséged
 3  7,  VIII|          hogyan fejik a teheneket. Katalinnak el kellett őt vezetni a
 4  7,  VIII|     kívánna enni, és semmi mást.~ ~Katalinnak egész anyai tekintélyét
 5  7,  VIII|            szólongatnia kellett őt Katalinnak, hogy ne köszöngessen előre
 6  7,  VIII|          egyszerre átadta a helyét Katalinnak. Érezte, hogy annak több
 7  8,    II|            a táborból, futár által Katalinnak. Megírta, hogy semmi baja
 8  8,    II| Meglephetnők őt a táborban – monda Katalinnak – ha olyan közel lesz hozzánk.~ ~–
 9 10,    VI|     embernek adni.~ ~Eszébe jutott Katalinnak az a monda, hogy a hansági
10 10,    VI|          az acélgyűrűt.~ ~Az ugyan Katalinnak minden ujjára nagy volt,