Rész, Fejezet

  1  1,     I|            magasabbik polgártárs, ott, úgy látszik, mindkettőjük versenyfutása
  2  1,     I|             egy findzsa tojásos puncs, úgy hiszem, nem lesz önnek a
  3  1,     I|               Hanem a figyelő leánynak úgy tetszik, mintha e nagy csendben
  4  1,     I|             feje az ölébe hanyatlik, s úgy marad mozdulatlanul.~ ~
  5  1,    II|         farkasgúzsba * illesztették, s úgy ültették fel az ágyra.~ ~
  6  1,    II|                  mondani: én is mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez
  7  1,   III|                   Önnek fogom adni, ha úgy megtetszett.~ ~– Ah! Köszönöm.
  8  1,   III|          maradt önre, aki meghalt.~ ~– Úgy van – szólt az öregúr szomorúan.~ ~–
  9  1,   III|              mamámat minden ember csak úgy híja, hogy „la comtesse!”
 10  1,   III|                a családi neve? Én csak úgy hívom, hogy „mama Thémire”:
 11  1,   III|           zsámolyra ült le a lába elé, úgy hallgatta. Mindenki meg
 12  1,   III|         viszont a kis buba fejét tartá úgy az ölében, s annak hízelkedett
 13  1,   III|            öltönyébe temette az arcát, úgy kacagott, a szobaleány a
 14  1,   III|              hevenyészett szállásán.~ ~Úgy látszik, annak sok nevezetes
 15  1,   III|               nemigen volt meglepetve. Úgy vette a dolgot, mint a tengerész,
 16  1,   III|                eresztette a fejét.~ ~– Úgy látom, hogy önnek helyén
 17  1,   III|     lecsendesültem – szólt Cambray – s úgy hiszem, hogy ön sem fog
 18  1,    IV|       kápolnájának kriptaboltjában; de úgy látszik, hogy már a csontemberek
 19  1,    IV|                des Narcisses-ban csalt úgy mulattak ezen az éjszakán
 20  1,    IV|                szerzők számára, amiért úgy megnevettették? Hardy conditorie * -
 21  1,    IV|               a helyettesítés idejére, úgy tudott játszani, mint akármelyik
 22  1,    IV|         hajszállal ügyesebbek. Magukat úgy tudták álcázni, hogy semmi
 23  1,    IV|             hamis számot ragasztottak, úgy mentek ki a barrière-en,
 24  1,    IV|              fel Thémire.~ ~– Az első, úgy hiszem, nem lesz nehéz –
 25  1,    IV|           eszményhez Svájc. Ámbár ott, úgy tudom, hogy van rendőri
 26  1,    IV|                 La Bourbe * állomásain úgy esnek túl, hogy a Sainte
 27  1,    IV|             ezüst tálcára tette azt, s úgy hozta vissza, odaprezentálva
 28  1,    IV|              foglalványú szemüvegét, s úgy olvasta el a levelet. Megrázta
 29  1,    IV|               bekövetkezik (ezt megint úgy gondolta hozzá), engemet
 30  2,     I|           feladata, s ámbár a derék úr úgy tudja a szónoklatát, mint
 31  2,     I|             egy Demosthenes.~ ~– Aztán úgy ne járjon, tiszteletes úr –
 32  2,     I|                hirtelen megfagyott; de úgy szekér még meg nem rázta
 33  2,     I|     történhetett a baronesse-szel hogy úgy megszerette a mi vidékünket?
 34  2,     I|                Nem trigonometria ez!~ ~Úgy látszott, hogy az alispán
 35  2,     I|                Én rászedtem önöket; de úgy kell önöknek, minek készítettek
 36  2,     I|           ágens úrral: s aztán tegyünk úgy, mintha régi ismerősök volnánk,
 37  2,     I|              mint tudná saját magát is úgy összegöngyölíteni, hogy
 38  2,     I|              inauguráltáko : „már csak úgy gazdálkodjanak az urak,
 39  2,    II|         végeztetett biz az; sőt inkább úgy jártunk, mint az egyszeri
 40  2,    II|               neki kell aláírni. Hanem úgy van vele, mint az egyszeri
 41  2,    II|                  Megvallom, megvallom: úgy látszik, mintha volna; de
 42  2,    II|                reggel öt órakor, télen úgy, mint nyáron, megjelennek
 43  2,    II|                És a komornyik?~ ~– Azt úgy híják, hogy vasszájú ember.
 44  2,    II|               leány a kastélyból, csak úgy hullott a fejére a széttépett
 45  2,    II|             túlsó végén kiabáljon.~ ~– Úgy látszik, hogy az a nő, akit
 46  2,    II|               szereti a csendeto .~ ~– Úgy van. Az itteni fiatalságnak
 47  2,    II|              mondott rá.~ ~– Kár volt! Úgy jár vele, mint az egyszeri
 48  2,    II|                     Ah, ah, ne szóljon úgy, Bernát bácsi – tiltakozék
 49  2,    II|                testimoniumot * ? Akkor úgy járna velem, mint a tolnai
 50  2,    II|   telescopiumávalo az egész társaságot úgy odaviszi maga elé, mintha
 51  2,    II|             utasítása volt a bárónőtől úgy játszani, hogy mindig ő
 52  2,   III|           hegyéno a nagy mamuszokat, s úgy mentek fel a lépcsőkön a
 53  2,   III|            alispán előtt: hisz ő eddig úgy tudta, hogy aki magyarul
 54  2,   III|                 a másikba a kardját, s úgy vonult ki az elátkozott
 55  2,   III|        patvarista? – kérdé a gróf.~ ~– Úgy csúfolnak.~ ~– Mikor lesz
 56  2,   III|           Fertő tóbúlo egy darab vizet úgy elfoglalnom, hogy az senkié
 57  2,   III|              indigenatus a vízzel?~ ~– Úgy, hogy aki honosítva van
 58  3,     I|      szivaccsal megtörülgetio , s csak úgy engedi azután a reggeliző
 59  3,     I|             utánuk kíváncsi asszonyfő, úgy haladnak a kocsizók, mintha
 60  3,     I|               a komornyik porrá törte, úgy szórta ki, nehogy a gyerekek
 61  3,    II|        kisleányát!~ ~Erre a szóra csak úgy potyogtak a könnyei az ölébe.~ ~
 62  3,    II|               pictusban lapozgatott, s úgy várta be az időt, amikor
 63  3,    II|               tabourette-re.~ ~A férfi úgy tett. A leány felkuporodott
 64  3,    II|             hívják az itthont?~ ~– Azt úgy híják, hogy haza.~ ~– Hát
 65  3,    II|         tizenöt éves vagyok: nem lehet úgy bánni velem, mint gyermekkel.
 66  3,    II|              ne halmozza; utánaomlott, úgy fogta el a visszavont kezet. –
 67  3,    II|                De ne nagyon közel.~ ~– Úgy sem. A másik pedig az, hogy
 68  3,    II|            kérni egy kis bölcsességet. Úgy teszesz, mint aki a koldus
 69  3,   III|            terhével végiggördül rajta: úgy mondják „lóhitáz”; itt-amott
 70  3,   III|             merültek el a vízben. Csak úgy sikamlott el a hullám fölött.
 71  3,   III|                kezeit a víz fölött, és úgy imádkozott, csak a lábai
 72  3,   III|        fecskéivel, a denevérekkel, mik úgy cincognak este a tó fölött,
 73  3,   III|               a segítsége.~ ~Hanem hát úgy volt megírva, hogy még ez
 74  3,   III|              lelt? Mi üldöz?~ ~A leány úgy reszketett, úgy vacogtak
 75  3,   III|                A leány úgy reszketett, úgy vacogtak össze a fogai,
 76  3,   III|               mered fel, az alak szája úgy össze van szorulva, hogy
 77  3,   III|             Attól a szikfűteától pedig úgy félnek a gyermekek mindannyian,
 78  3,   III|           talán egy hód, aminek a feje úgy hasonlít az emberéhez: valami
 79  3,   III|              kell lenni!~ ~Marie pedig úgy imádkozott, hogy ne legyen
 80  3,   III|        magánkívül, arca lángol, szemei úgy ragyognak, mint a parázs.
 81  3,   III|         meggyógyította; de saját magát úgy látom, hogy nem képes orvosolni;
 82  3,   III|            dörög odakinn? A zápor csak úgy zuhog; a sötét erdőn keresztül
 83  3,   III|               ott a falu végén; a lány úgy sietett, hogy kísérője alig
 84  3,    IV|              Az eső is nekieredt, csak úgy zuhogott az eresz.~ ~– No
 85  3,    IV|               tessék besétálni!~ ~– Én úgy szeretem, hogy elébb jelentsen
 86  3,    IV|         doktort hí az ágyához, az majd úgy megijed, hogy el nem megy.~ ~–
 87  3,    IV|          visszafuthatna a kastélyba, s úgy jöhetne el a hintóval megint.~ ~–
 88  3,    IV|                  Doktor úr már tudott „úgy”, ahogy Marie nem tudott.
 89  3,    IV|               a két kezét könyörgésre, úgy emelte az ajkaihoz esedezve.
 90  3,    IV|                    De csak ne szakadna úgy az eső!~ ~– Én odaadom önnek
 91  3,    IV|            találkozott velük az utcán, úgy elszaladt ijedtében, hogy
 92  3,    IV|            négy lépcsőt ugrott lefelé, úgy elfelejtette az ischiast
 93  3,    IV|               ragadta a komornyikot, s úgy megrázta azt a kezei között,
 94  3,    IV|                se vette, hogy a torkát úgy megszorongatá az ura: azért
 95  3,    IV|               nem fekhetik le az ember úgy, hogy valakinek el ne mondja.~ ~
 96  3,    IV|            sohase lett többeto mamusz, úgy televette magát sárral.~ ~ ~ ~
 97  3,    IV|                a tópart felé: Lajosnak úgy kellett utánafutni. Hanem
 98  3,    IV|            egész, Marie. Kár volt érte úgy felindulnunk. Ugyebár, a
 99  4,     I|               meg az ellentét.~ ~Az is úgy látszik, hogy elzárja magát
100  4,     I|      nyomorultak világát keresi. Éppen úgy, mint ő. Ezen a téren össze
101  4,     I|                 Ha az utóbbi az indok, úgy abban teljesen megnyugszom;
102  4,     I|              szeressen, akihez most is úgy ragaszkodik. Mi történik
103  4,     I|           szűzi báj minden varázsával. Úgy szerette volna visszatartani,
104  4,     I|               Bábjátékokkal mulattatá; úgy bánt vele, mint éretlen
105  4,     I|                szokták kitépni, s amit úgy hínak, hogy „élek-e, halok-e?” * ~ ~
106  4,    II|            aggodalmatlanul. A palánkot úgy készíttettem, hogy azon
107  4,    II|             Hát akkor ne szeress engem úgy… ne olyan nagyon!… – monda
108  4,    II|             megszólalásra bírja, mikor úgy hosszasan ülnek egymás mellett
109  4,    II|        felnyitá vele az ajtót, s éppen úgy, mint idáig jött, tért vissza:
110  4,    II|            neki csak a hónaljáig ér, s úgy sétáltatja magával, mint
111  4,    II|               Ha te hívsz: tudod, csak úgy. – És aztán holnap megint
112  4,   III|           magán a nagy fénytányéron, s úgy találta, hogy egy gömbölyű
113  4,   III|      Aristarchus!~ ~Azután a báróné is úgy járt a társaságával, mint
114  4,   III|             gróf meg őtet.~ ~A bárónő, úgy látszott, hogy amit föltett
115  4,   III|                Hanem a csillagvizsgáló úgy tapasztalta, hogy az erkélyajtót
116  4,   III|           eszed? Hisz akkor Marie-t is úgy megijesztenők, hogy sohase
117  4,   III|            azért a nő nem mozdult meg. Úgy tetszett, hogy el van ájulva.~ ~
118  4,   III|                meg az életretérés után úgy rázta a hidegláz, hogy a
119  4,   III|           tudom, hogy ki utánozna még, úgy teszek, mintha fel se venném
120  4,    IV|              távcsőtől.~ ~– Most éppen úgy tetszik, mintha egyenesen
121  4,    IV|                neki:~ ~– Ah, ne tegyen úgy, Marie!~ ~– Hát nem mindegy-e
122  4,    IV|             nem szeretne-e ön akkor is úgy, – mint a fakír szereti
123  4,    IV|             magyaráznak, el is készíti úgy, de soha ahhoz hozzá nem
124  4,    IV|               S nekem tetszik az, hogy úgy kergetnek. Mintha a szívemet
125  4,    IV|              közt. Én azt hittem, hogy úgy lesz. Gyanakodó vagyok.
126  4,    IV|       fegyverszekrényéhez, s csakugyan úgy tapasztalá, hogy a fegyverei
127  4,     V|                jön az a… Napóleon, hát úgy megkötözöm, hogy se té,
128  4,     V|               az én fortélyos művemnek úgy kell alkotva lenni, hogy
129  4,     V|                hogy ő minden éjszakára úgy be legyen zárva, mint a
130  4,     V|             vékony acélpálcákból, amik úgy voltak egymáshoz kapcsolva,
131  4,     V|                csappantyú kétfelől azt úgy leszorítá, hogy azt kívülről
132  4,     V|            legyen még messze a reggel. Úgy örültem a sötétségnek. És
133  4,     V|             fölébredek megint. S aztán úgy alkuszom az óraütéssel,
134  4,     V| keresztül-kasul az agyamon. S némelyik úgy fáj, hogy én azt ki nem
135  4,     V|              már tizenhat éves korában úgy kifejlődve, hogy sejtse,
136  4,     V|           karthauzi a Boldogasszonyát: úgy szeret.”~ ~
137  5,     I|               Duna-Tisza között, éppen úgy, mint vannak Londonban,
138  5,     I|              közigazgatásnak neveztek; úgy hisszük, hogy az utolsó
139  5,     I|              legszebb mazur-indulót, s úgy tartá ünnepélyes bevonulását.~ ~
140  5,     I|                elmúlt.~ ~Ez a veszély, úgy látszik, abból állt, hogy
141  5,     I|                át a Névtelen Várból, s úgy is tért vissza, s ez négyszerte
142  5,     I|               amazon bámultatta magát, úgy a nyeregben, mint puskával
143  5,    II|                tűzvész volt a faluban, úgy reszketett, mint a legerősebb
144  5,    II|          füleit. Mit tehetett róla, ha úgy félt?~ ~Neki iszonyat volt
145  5,    II|               idomározotto orángutáng. Úgy is hítták a tréfás urak,
146  5,    II|                kis fickó!~ ~A kis gnóm úgy tudta, hogy az inszurgens,
147  5,    II|       színpadról. Fakard, fapuska csak úgy zakatolt utána.~ ~Az egész
148  5,    II|                aztán mindenfelé, de az úgy elbújt, hogy sohase került
149  5,   III|              reggelenkint arra ébredt, úgy jött, mintha le kellene
150  5,   III|                    Látogatásomon éppen úgy ne csodálkozzék ön, mint
151  5,   III|       ismerősnek előttem ez a név.~ ~– Úgy? – szólt a bárónő, nagyon
152  5,   III|         Micsoda?~ ~– De ne kiáltson ön úgy, hogy szerteszét meghallják.
153  5,   III|               szét fognak futni! Pedig úgy eshetett volna, hogy nem
154  5,   III|         zsebébe.~ ~– Most mehet ön, ha úgy akarja; de én is teszem
155  5,   III|           voltak az egész úton. Hiszen úgy szokták mindig. A két fekete
156  5,   III|               esik. Itt a csalás éppen úgy megengedett dolog, sőt éppen
157  5,   III|               joga volt tenni. Ez a nő úgy szereti őt, ahogy csak valaha
158  5,     V|                az, hogy engemet valaki úgy szeressen, ahogy ön arról
159  5,     V|               kertésznek, akit miattam úgy megijesztett. Pedig csak
160  5,    VI|            megmagyarázta neki Lajoso . Úgy látszott, hogy a gróf is
161  5,    VI|              kérdé a leánytól, s keble úgy fujtatott, mintha mértföldnyiről
162  5,    VI|              módja benne. Kapuját csak úgy ostromolta a sok munkát
163  5,    VI|               egész virágoskert körül. Úgy megerősítette azt, mint
164  5,    VI|               a domestica cassájában * úgy megáradjon a pénz, hogy
165  5,    VI|               a pokrócban; hanem azért úgy megörvendezteté e munkával
166  6,     I|        zokogása riasztá föl.~ ~A leány úgy jött be hozzá, hogy az arca
167  6,     I|            hullott a vállára, keblére; úgy rontott át Lajos szobájába.~ ~–
168  6,     I|           angyal azt találja mondani: „úgy? ha én tinektek olyan nagyon
169  6,     I|                azután barátság fejében úgy összevissza verték egymást (
170  6,     I|                 mintha ellenség volna. Úgy is kellett. A vívás után
171  6,     I|             kell halnom.~ ~Vavel Lajos úgy járt, mint sok tudós ember,
172  6,     I|               annak vigyorgó ördögeit. Úgy ül valami a szívem fölött,
173  6,     I|             mikor, mint a szarvasokra, úgy vadásztak a királyokra és
174  6,     I|           betakarjam üldözői elől.~ ~– Úgy van. Mindezt cselekedtem –
175  6,     I|              leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~ ~A szegény, nyomorult
176  6,    II|             hajdani magyar hősmondakör úgy el tudott múlni, mintha
177  7,     I|              adomával köszönte be.~ ~– Úgy teszek, gróf úr, mint az
178  7,     I|              Spectabilis most mindjárt úgy jár velem, mint az egyszeri
179  7,     I|            asztalánál poharat töltött, úgy ezt a regulát ezúttal is
180  7,    II|          vállán.~ ~– No gróf úr, én is úgy jövök most, mint az egyszeri
181  7,    II|            hangulatból a gróf.~ ~– Nem úgy van az, gróf úr; tegnap
182  7,    II|              Óh, Istenem, irgalmazz!~ ~Úgy vitte őt az ölében a szobájáig,
183  7,    II|               s az, amilyen nagy volt, úgy meg volt töltve nyereggel,
184  7,    II|               van Isten az égben….~ ~– Úgy az engem magához fog venni –
185  7,    II|                 vagy elesünk, ha Isten úgy akarja.~ ~– Óh, hiszen érts
186  7,    II|                nem űzhetek tréfát.~ ~– Úgy van – szólt Bernát úr. –
187  7,    II|                háta mögött, magárak is úgy tetszett, mintha e tündöklő
188  7,   III|               a szép hölgy arcán.~ ~Az úgy tett, mintha semmi sem érdekelné
189  7,   III|         folytatá Bernát úr –, mert hát úgy jöhet, hogy három hét múlva
190  7,   III|              bosszús negéddel monda, s úgy tett, mintha a tű lyukát
191  7,   III|               válasszal vissza?~ ~– De úgy, hogy engemet is magával
192  7,    IV|            volt rá, hogy ráismerjenek: úgy reszketett a keze. De hát
193  7,    IV|              Mi ütött a szívéhez, hogy úgy dobog? Csak nem fél talán?
194  7,    IV|          csendesség van.~ ~– Oh, én is úgy óhajtom, hogy odavigy magadhoz –
195  7,    IV|               nagyon szófogadó leszek. Úgy örülök neki, hegy te parancsolni
196  7,    IV|             csak egyszer hozzájussunk, úgy ahogy történt – szólt Katalin –,
197  7,    IV|          obszervatóriumomban voltam, s úgy várt rám itt a dolgozószobámban.~ ~
198  7,    IV|            megfogták, vállaira dűltek, úgy lesték el ajkairól amaz
199  7,    VI|             elkészítjük mi ketten.~ ~– Úgy? A menyegzői előkészületeket
200  7,    VI|                 Úrnője eltávozta után, úgy hiszem, ő is örömest fog
201  7,   VII|           olyan fényes volt, hogy csak úgy égett. – Maga egy kis alacsony
202  7,   VII|            ezután az ő kis mamája.~ ~– Úgy?~ ~– Ő nem maradhat itt
203  7,   VII|              kellemetes. Mikor alszom, úgy horkolok, hogy két falon
204  7,   VII|               van, szeretek pörölni, s úgy akarom, hogy ne legyen igazi
205  7,   VII|               akarok. Árát adták, s én úgy találtam, hogy amit adtak
206  7,   VII|                az én petit garçonomat. Úgy áldja meg az Isten, ahogy
207  7,   VII|            ahogy jól fog vele bánni! – Úgy ügyeljen rá, mint a szeme
208  7,  VIII|             neki, hogy a pávák tesznek úgy. Ő azt nem akarta neki elhinni.
209  7,  VIII|            csakugyan a pávák kiabálnak úgy. Ezután nem fog e kiáltásoktól
210  7,  VIII|          Ezután nem fog e kiáltásoktól úgy félni. (A szegény svalizsérek
211  7,  VIII|                is veszti néha magátul; úgy kell Marie-nak visszatalálni
212  7,  VIII|              ez a másik hölgy. – „Csak úgy szabad kézből? Csak ránézesz
213  7,  VIII|               parancsoljatok velem. Én úgy szeretek – engedelmeskedni… –
214  7,    IX|                 Csak nagy későre tudta úgy elcsillapítani heves szívdobogását,
215  8,     I|               kiszabatja a posztót, és úgy küldi szerte az inszurgenseknek,
216  8,     I|          lehetne biztosabb helyen.~ ~– Úgy most már igazán kívánhatunk
217  8,    II|                Panni alatt „Pannonia”; úgy bizonyára sem sár, sem víz,
218  8,    II|            amiket le szoktak csókolni, úgy szárítanak föl?~ ~– Őrizzen
219  8,    II|               mellőle, és elfutott; de úgy intézte a dolgot, hogy Lajos
220  8,    II|             ugyanabban a levélben, ami úgy volt tartva, hogy azt Marie
221  8,   III|        széthangzott az országban, csak úgy felkötötte a kardot, mint
222  8,   III|                  De Fervlans márki.”~ ~Úgy tetszett, mintha ezt a nevet
223  8,   III|              átlépték a magyar határt. Úgy lesz, mintha véletlenül
224  8,   III|              puszta földön fekve, csak úgy horkolt.~ ~Azt felrázta
225  8,   III|            Botta Zsófia!” Erre a névre úgy oda fog hozzád menni, mint
226  9,     I|             szó-e az, ami mellett csak úgy el lehet haladni, s vissza
227  9,     I|            hogy meséljen neki valamit, úgy altassa el; – aki kezét
228  9,     I|         bevégezze más, akit nem kísért úgy a saját szíve, mikor egyedül
229  9,     I|               a rémület asztmájával, s úgy reszketett a keze a medalionnal
230  9,     I|             azt nem mondhatom el, mert úgy szöktem, s nem akarom azokat
231  9,     I|    hazatérőknek is a torkába harapott, úgy hozták haza magukkal, s
232  9,     I|            okát, de azontúl nem tudtam úgy a tükörbe nézni, hogy a
233  9,     I|               azt az elátkozott szívet úgy, hogy utoljára a kínzója
234  9,     I|               legjobban, hová lehet őt úgy elrejteni, hogy üldözői
235  9,     I|            becsülését. – Ezt nem lehet úgy rongyokra tépni, mint azt
236  9,    II|        hasonlít egymáshoz. Ez, amelyik úgy mosolyog, ez lehetett a
237  9,    II|         helyesli azt, amit ők akarnak, úgy én a dögvész Bethesdáin
238  9,   III|               vive?” elkezdtem ugatni, úgy tudok én ahhoz, mint egy
239  9,   III|           akarják törni. Marie így is, úgy is száműzöttje marad hazájának.
240  9,   III|              el kellett ismernie, hogy úgy még nem verekedett vele
241 10,    II|         fogvacogva nyöszörögni:~ ~– Én úgy félek.~ ~– Mitől félsz?~ ~–
242 10,    II|             lakója e fülkének most azt úgy magára zárta, hogy hozzá
243 10,    II|               egy rengeteg fújtatóval: úgy harsog a horkolása végig
244 10,    II|              megőrzése bízva volt.~ ~– Úgy? „Az” vitte el? És „őhozzá”.
245 10,    II|      készítette. Beszélhet-e vele?~ ~– Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába
246 10,    II|            Elvégzem vele.~ ~Most aztán úgy vett búcsút Marie a Névtelen
247 10,   III|              dugták a folyamodásaikat, úgy juttaták legmagasabb kezekbe.~ ~–
248 10,   III|          legújabb divatcikk Párizsban; úgy híják, hogy „chien de Vienne!”
249 10,   III|               amitől annak a horpaszai úgy felduzzadtak, s letette
250 10,   III|           Várat, akkor lehetett éjfél, úgy ki lehet számítanunk, hogy
251 10,   III|          vesztegelni kell a szekérnek, úgy ott De Fervlans démonai
252 10,    IV|           emelni a tőzegtalajban, amik úgy duzzadtak elő, mint valami
253 10,    IV|          Lármahangzó éj volt. A darvak úgy kiabáltak, mint az emberek,
254 10,    IV|               öklét a csípőjére tette, úgy röhögött és sikongatott
255 10,    IV|               a vízfenéké.~ ~A lovakat úgy kellett farkaiknál fogva
256 10,    IV|                 néhol az ingó bürön át úgy kellett a leszállt lovasnak
257 10,     V|           csatárláncra osztotta fel, s úgy küldé előre portyázva, míg
258 10,     V|             közepén felgyújtjátok.~ ~– Úgy lesz – szólt az altiszt,
259 10,     V|            karabélyait vállról levéve, úgy tett, mint aki ellenfelét
260 10,     V|                Az összecsapásnál Vavel úgy kicsapta a kardot ellenfele
261 10,     V|        pisztolyához kapkodott.~ ~– Nem úgy verik a cigányt! – kiálta
262 10,     V|                a tusába mind a két fél úgy belemelegedett, hogy nem
263 10,     V|             már a második csapás, s ez úgy látszik, hogy „erre a napra”
264 10,     V|                maga alá ne szorítsa.~ ~Úgy tetszett, mintha el volna
265 10,     V|        sötétkék ércfényű bogarak, amik úgy szeretnek tanácsot tartani
266 10,    VI|            hófehér bárányfelhők között úgy tetszett neki, mintha egy
267 10,    VI|               biztatóan int le hozzá: „Úgy úgy, anyám! Én is így tettem!
268 10,    VI|           biztatóan int le hozzá: „Úgy úgy, anyám! Én is így tettem!
269 10,    VI|               a kisasszonya miatt.~ ~– Úgy? úgy? Szóljon a kisasszonyáról!
270 10,    VI|            kisasszonya miatt.~ ~– Úgy? úgy? Szóljon a kisasszonyáról!
271 10,    VI|             majd kibélelteti arannyal, úgy fogja viselni.~ ~– Most
272 11,     I|             neki szerezni Katalin, hát úgy szólitja, hogy „Sophie!”
273 11,     I|            menyasszonyától, – s ma már úgy hozták haza a homlokán keresztüllőve.~ ~ ~ ~
274 11,   III|             másik közvitéz, Tóth Péter úgy dúlt az ellenség közt, mint
275 11,   III|                 s egyiket a másik után úgy húzgálta ki a sáros halálból
276 11,   III|         homlokon félig behegedt sebek. Úgy vonultak végig a kapukban
277 11,   III|            kengyelvasába kapaszkodott. Úgy könyörögtek neki: „Ne hagyj
278 11,   III|        mozdulatlanul állt, mint a fal: úgy várta a közeledő ellent.
279 11,   III|      megkötötte magát az út közepén, s úgy fogatta el a gazdáját. –
280 11,   III|           német tisztek majd megették, úgy összevissza csókolták ott
281 11,   III|         felültette hátul a nyergébe, s úgy hozta magával vissza.~ ~ ~ ~
282 11,    IV|          katonai etiketten, ha királya úgy kívánta mint zászlótartó
283 11,    IV|               egyik-egyik kezét fogva, úgy vágtattak el vele, az ellenséget
284 11,    IV|              felvették őt a vállaikra, úgy vitték ki a pusztító kartácstűz
285 11,    IV|               végeikre, s lóhoz kötve, úgy szánkáztatták el azokat
286 11,    IV|          Boldizsár vezetése alatt. Nem úgy tévedtek ide: rendelve voltak;
287 11,    IV|              pisztoly volt! Radó János úgy hajította vele főbe a főtisztet,
288 11,     V|          sajnálta tőle a fáradságot, s úgy teremtette a Sámsont a földhöz,
289 11,     V|            mondta: nem kell neki, csak úgy barátságból tette. Innen
290 11,     V|               kézzel a gönci hordót, s úgy ivott belőle, mint más ember
291 11,     V|        zászlóaljparancsnok azonban már úgy találta, hogy jó volna odább
292 11,     V|             hogy a te rozsdás kardodat úgy metszi ketté, mint a siflit.~ ~–
293 11,     V|                 rettenetes karján csak úgy vonaglottak az izmok, mintha
294 11,     V|           hagyta a hatvannyolc lovast, úgy nekiiramodott. Nem volt
295 11,     V|        elfutott gyalázatosan! Elfutott úgy, hogy meg sem mérkőzött
296 11,    VI|               támadás.~ ~Az igaz, hogy úgy verekedtek a vasiak, mint
297 11,    VI|            fogva a Lethe vizébe. Mégis úgy küzdöttek, mint akinek tréfa
298 11,    VI|                honneur-rend csillagát, úgy tért vissza a diadalmas
299 11,    VI|        lovasezrednek.~ ~Sátán Lacit is úgy szállíták vissza Komáromba
300 11,   VII|           harmincnak kellett lenni; de úgy látszik, „schein”-ban volt
301 11,   VII|           lovasságára és az ágyúira.~ ~Úgy is volt az elrendelve. A
302 11,   VII|       bácskaiakkal, meg Vavel volónjai úgy szétverték, hogy arra a
303 11,   VII|             hatolni, nagy bosszúságára úgy találta, hogy azok minden
304 12,     I|        jutottak?~ ~Tudtak-e elrejtőzni úgy, hogy észrevétlen maradjanak?
305 12,     I|               Rossz? Vagy jó?~ ~– No – úgy vegyest. Van jó, van rossz.~ ~–
306 12,     I|               hogy feladta a várat; de úgy, hogy minden seregestül
307 12,     I|             ahol Görömbölyi alispán úr úgy adta ki őket, mint saját
308 12,     I|                hárman!~ ~– Hja, biz az úgy van – mondogatá Mátyás mester. –
309 12,     I|         Cambray meg ne halt volna!~ ~– Úgy! Igazság! Azt az urat is
310 12,     I|              égerfát ültessenek mellé. Úgy is tettem.~ ~Vavel letörlé
311 12,     I|              mester átvette a pénzt, s úgy osont el Vavel szállásáról,
312 12,     I|        kiszabadítom az én szeretteimet úgy, hogy a foglyul tartó ellenség
313 12,    II|               neki maradni a dandártól úgy, hogy senki se vette észre.~ ~
314 12,    II|             már a Zirc előtti erdőkben úgy elveszett, hogy hírt se
315 12,    II|               lehajtott fához kötik, s úgy hasíttatják ketté, ha pedig
316 12,    II|       chasseurök. Még a trombitásuk is úgy fújta az indulót, ahogy
317 12,    II|             neve Botta Zsófia, vagy ha úgy tetszik, Marie hercegasszony.
318 12,    II|               is emberhúst esznek?~ ~– Úgy tudom, hogy nehány év óta
319 12,    II|         azokkal a hosszú bajuszaikkal; úgy gondolom.~ ~– Hát az igaz-e? –
320 12,    II|           szólt suttogva az úrhölgy – (úgy olvastam valahol), hogy
321 12,    II|             szerteszét fekvő falvakban úgy voltak szétosztva. A kis
322 13,     I|             vadul rápillantott; Doboka úgy mosolygott, ahogy nagyon
323 13,     I|              aztán kívánni annak, akit úgy féltünk, hogy haljon meg
324 13,     I|              átlátszó finom ujjai csak úgy libegtek végig az elefántcsontokon,
325 13,    II|           barázdát húz a víz színén, s úgy tetszik, mintha e vonal
326 13,    II|              az egyre lobogó villám, s úgy tetszik, mintha égtől földig