Rész, Fejezet

 1  1,   III|        is tudhatja még, hogy ön elveszett. Hisz ő azt hiszi, hogy
 2  1,   III|    kellett tudni, hogy a leánya elveszett. A harangütés bim-bam szava
 3  1,   III|      tört ki:~ ~– Az én leányom elveszett?~ ~Az inas pantomimikájából
 4  3,     I|      valakinek megmondani, hogy elveszett.~ ~Szobája fényűző pompával
 5  4,     V|  segíthetünk, Mátyás mester; az elveszett – nyugtatá őt meg a gróf –,
 6  7,     V|         nem lett volna ez év az elveszett napok tárháza rám nézve.~ ~–
 7 10,    IV|   helységen túl aztán egyszerre elveszett az a valami, ami nem szégyenli
 8 10,    IV|    meglőnöd. Az csakugyan az én elveszett szörnyetegem. Én tanítottam
 9 10,    IV| közepéből, ahol a kémlelő lovag elveszett, még most is merültek fel
10 12,    II|        Zirc előtti erdőkben úgy elveszett, hogy hírt se lehetett felőle