IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
1 6, II| tenyészdéjéből. Darabja került 5–10 frankba. De azokban Vavel 2 11, II| be; május 11-én az ezred 1136 főnyi erős volt, s ment 3 1, III| Egy úrhölgy nyerte el azt 120 frankos sorsjeggyel.~ ~Akkora 4 9, II| Lajos francia király leánya 14 éves korában (A regény gyanítható 5 7, I| oknál, akik a 3. t. c. 17. §-a értelmében a „lustratió” 6 8, I| az ország archívumában, 1707-ből valót.~ ~– No csakhogy 7 3, III| a Fertő a halandókkal.~ ~1737-ben Rusztról Ilmicre gyalog 8 4, IV| jelent meg egypár év előtt (1804-ben) egy geniális magyar 9 8, II| mintájára van öntve.~ ~Az egész 1809-iki hadjáratot egy népdal 10 8, I| hatvanhét esztendő múlva (1876) egy darab papirost, melyre 11 5, III| mik a föld felett repülni 1átszának, eltűnt a fűzfák között.~ ~ 12 7, I| az 1808-iki országgyűlés 2-ik Törvénycikkelye I. §- 13 11, II| lovasezredbe az első vitéz ápril 24-én állt be; május 11-én 14 11, II| egyhuzomban Körmendre. Május 28-án már Szentgróton volt. 15 3, II| voltak, és ragyogott rajta a 30-as szám: félforintba mentek.~ ~– 16 1, IV| ezer frankba került, amíg 40 ezer munkásnak nincs mit 17 6, II| tenyészdéjéből. Darabja került 5–10 frankba. De azokban Vavel 18 1, IV| Vérynél oly lakomát adott, ami 75 ezer frankba került, amíg 19 2, III| Egyes v-vel írva, a végén a-ypsilonnal: gróf.~ ~Hisz ez olyan simán 20 4, V| fejito . Feuer! Bumm! Kopf ab! *~ ~De már ezt nem bírta 21 12, II| maga kopott „házi orvos”-ában: tábori orvos nem került 22 2, III| folyosók be voltak húzva fehér abaposztóval * ; a falak világos papírszőnyeggel 23 11, II| kilenc órakor az ellenség abbahagyta a támadást. János főherceg 24 1, I| vigyázunk – szólt az öreg, abbahagyva a járkálást. – Itt most 25 1, I| katonája a Fronde * -nak, abbeli dühében, hogy minden pénzét 26 11, IV| csatatérről, akkor érkezett meg az Abda melletti elsáncolt táborból 27 11, IV| intézkedést kell tenni. Abdánál állt még egy inszurgens 28 11, VII| vállalkozott e feladatra.~ ~Abdától Komáromig minden út meg 29 4, II| hogy kiüljön-e kriptasötét ablakába, s onnan körültekintse naponta 30 5, I| melódiára hangzik, ami a kastély ablakaiból átrévedezett hozzá. Ő is 31 5, I| s néha a kastély nyitott ablakain át a tánczenét is, késő 32 3, III| visszatértek.~ ~A két kastély ablakainak világa vezérfényül tündöklött 33 2, II| hát a Névtelen Vár egyik ablakának mind a két szárnya fel van 34 4, I| se a Névtelen Vár bezárt ablakára, pedig néha igen közel járt 35 4, III| leugró alakját láthatta az ablakban, már csak sereghajtó volt. 36 7, VIII| reggel odasereglenek az ablakerkélyre, a magok morzsailletményére 37 10, II| az arcát a négyszegletű ablakocskába, – aztán, mikor a folyosó 38 10, II| ajtó közepén levő négyszögű ablakocskán jelent meg az ábrázatjával, 39 4, V| az. Ha a szél megzörrenti ablakomat, azt hiszem, be akarnak 40 3, I| visszahúzódnak előlük, s az ablakono nem kandikál ki utánuk kíváncsi 41 13, I| macska is ott mosdik az ablakpárkányon és a pamlagon, s a két kutya 42 2, II| odaszaladtak hozzá a háztetőről, az ablakpárkányzaton, amint hítta őket.~ ~– Valóban, 43 4, II| éles sípszó, egy kéz az ablakredőnyön keresztül kinyújtá Schmidtnének 44 13, I| ablakhoz, s Vavel kinyitá az ablakszárnyat, hogy friss lég jöjjön be 45 2, II| megdorgáljam, hogy ne nyissa ki az ablaktábláját, mikor éjjel kocogtatnak 46 3, III| álmodni. A zápor verte az ablaktáblákat, a távolban mennydörgött. 47 1, II| A bőrrel fedett redőnyös ablakú jármű a három lépcsős felhágóval 48 7, IV| keresztülbújva két szétfeszített ablakvas közén; felnyitogatta minden 49 2, II| amint egyszer csak egy ablakzörrenés riaszt fel. Odatekintek: 50 4, II| maga részéről az „absentium ablegatus” * -t a diaetára, s kezébe 51 5, VI| Amint a könyv színezett ábráit sorba lapozgatta, egyszerre 52 3, IV| mint címkép, a leírt csoda ábrája is, hű rézmetszetben. A 53 4, III| jégtányért, teleszórva mértani ábrákkal, mintha valami demiurgus 54 4, V| felváltotta nála az érzelemteljes ábránd. Egész lénye keresztülment 55 13, I| képzeletének idáig hozott kedves ábrándjait.~ ~– Valaki beteg? – kérdé 56 9, III| helyreállítani.~ ~Hát akkor az ő ábrándképéből mi lesz?~ ~Azok, akikre 57 4, I| vendégül jelent meg: az ábrándozás volt otthon.~ ~Mi tárgya 58 4, I| Mi tárgya lehet az ő ábrándozásának? Mire mélázhat el olyan 59 3, III| vagy állat?~ ~A fej, az ábrázat emberé volna: férfié talán, 60 4, IV| látogató, megmutatni az ábrázatját.~ ~Jellemzetes csúf volt. 61 10, II| ablakocskán jelent meg az ábrázatjával, aminek a gömbölyűségéből 62 4, III| szemmel, szájjal ellátott égi ábrázatnak képzelt, s aztán egyszerre 63 10, II| Csak az a négyszegletű ábrázatparcella beszélt Marie-val. S milyen 64 2, II| valóságos halálfejük volt ábrázatuk helyett, több esetet említ 65 8, II| aminek egy pensée-t kellett ábrázolni. (Vajon kitalálja-e, hogy 66 2, III| gyümölcs-csoportokat, állatokat ábrázoltak; egy arckép nem fordult 67 1, III| Beethoven * „Les adieux, l'absence et le retour” szimfóniáját, 68 4, II| kinevezni a maga részéről az „absentium ablegatus” * -t a diaetára, 69 6, I| mentségedre, se a te papod abszolúciójára, hogy paradicsomába bebocsásson.~ ~ 70 4, IV| helyét, s a metafizikában az abszolút jónak a helyét. Feltalálta 71 5, IV| be, mert beteg! Hát nem abszurdum ez? Nem bocsátja be a háziorvosát; 72 1, III| önt megfosztották?~ ~– Óh! Abukir-szín gros de Naples grêcque * , 73 9, III| kivette a falszekrényből az acél-ládikát, azt nagykendőjébe burkolta, 74 13, II| a távoli orgonaszó.~ ~Az acélfekete égnek ellenmondó fényben 75 7, VI| aztán az ágyfülkéjét elzáró acélgörgénnyel is megismerteté, aminek 76 3, IV| magát, felkapva a fényes acélgombos kaputrokkot. – A gróf is 77 3, II| elkezdett a menhelyén vékony acélhúr hangon csicseregni. Ami 78 10, V| vágást.~ ~Hanem biz az ő acélja rosszabb volt amazénál. 79 3, III| keleti part mögül, a látkör acélkék ködéből kiemelkedett a hold 80 11, I| Katalin leírta, mikor az acélládikót átadta Marie-nak, s aztán 81 4, V| göngyöleg függöny volt, vékony acélpálcákból, amik úgy voltak egymáshoz 82 4, IV| elvihettek volna: a leányt az acélszekrénnyel együtt.~ ~Kezébe vette azt 83 10, II| találom, vigyem el hozzá, egy acélszekrény elragadását is rám bízta.~ ~– 84 13, I| hamvai ott porlanak abban az acélszekrényben; akinek annyit fájt az élet, 85 4, IV| fülke a falban, melyben az acélszekrényke állt, egészen fel volt tárva, 86 3, III| ezüst vonalat húzva a nagy acéltükör lilaszín, sötétkék, smaragdzöld 87 4, V| klasszikus metszésű orr, ez achillesi ajk és áll mind bronzból 88 11, VI| alatt csendesen vonult fel Ácsig. Ott volt az alkirály főhadiszállása.~ ~ 89 5, VI| annyit hallott, hogy a künn ácsorgó kertésznek azt kiáltotta: „ 90 3, I| tetszik azoknak. Kapuban ácsorgók visszahúzódnak előlük, s 91 2, III| refero * .~ ~– De hisz ez actus majoris potentiae * ! Egy 92 3, IV| fáj a lábam; rheumatismus acutus * van a coxamban * , ha 93 3, IV| hogy kérésének nyomatékot adandó, leleplezi az arcát?~ ~Hanem 94 5, V| ördögöket.~ ~– Amen. – És aztán adasson ön egy pohár bort annak 95 6, II| dolgok védelmezője, akinek adatai után a magyar népnél békeszeretőbb, 96 11, VII| valamikor azt fogja kiolvasni az adataiból, hogy Meskó volt az ellenség, 97 6, II| származottnak tüntette fel, s adataival bebizonyította, hogy Ádám 98 1, III| tűröm, Cambray úr! Tanúk és adatok vannak rá, hogy ön a titokba 99 7, II| elzárkózottan élt, s amit ez adatokból a lélektani és logikai következtetések 100 8, II| levélben az ürügyre szolgálható adatot.~ ~– Lajos azonban határozottan 101 5, III| Hallgassa meg ön az ádáz tervet, amit az a bőszült 102 4, IV| távcsövet a kastély felé, s addig-addig keresgélt, míg rátalált, 103 13, I| gyönyörűségtől, hogy maga adhassa nekik hírül, hogy meg vannak 104 7, II| ön.~ ~– Hogy nyugtatványt adhassak róla.~ ~– Nyugtatványt? 105 5, I| töprengett azon, hogy mi módon adhatná tudtára szomszédnőjének 106 8, I| jelentik, hogy kovát nem adhatnak hozzá, mert a tűzkőraktárt 107 1, III| Hát talán valami könyvet adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~ ~– 108 4, V| valamit, de te azt nekem nem adhatod vissza.~ ~– Mi az, amit 109 13, I| abrakadabra által?~ ~– Számot adhatok róla. Marquis de Fervlans-nak 110 11, IV| mozdulatainak, micsoda fordulatot adhatott volna az eseményeknek! Nem 111 9, I| te a kezed munkájából, s adhatsz zongoraleckéket is. Miattam 112 1, III| megismerte Beethoven * „Les adieux, l'absence et le retour” 113 2, II| gyermeket kerestessem föl, s adjam oda gondviselés végett a 114 3, II| majd csak a legnagyobbakbúl adjunk a legkisebbekneko – monda 115 12, I| Mátyás mester. – A generális adjutánsa mindennap kétszer látogat 116 8, II| tanulsz, mesterembernek adlak!” Ha pedig jól tanul, lehet 117 7, I| clandestinumok, amik ellen az adminisztrációnak nem lehet kifogása.~ ~Hát 118 11, VII| világ minden nemzetei itt adnának egymásnak harci találkozót 119 1, IV| Egy csókot sem szabad neki adnom, mielőtt eltávoznám?~ ~– 120 8, II| be nem fogad, s semmiféle adó terhét vállaira fel nem 121 10, VI| látszott keresni. Aztán dadogva adogatta elő.~ ~– A szép kisasszonyt – 122 1, IV| fűszerezni a társalgást, pikáns adomácskákat nagy gráciával előadni; 123 8, III| Egy-egy hősballada mindenik adomája. Még most csak a rendes 124 2, III| menni!”~ ~Nem nevettek az adomáján. Ami rosszul esett neki.~ ~– 125 7, I| Nagy Mogulja, az elkezdett adomájának a végét nem tudja előre 126 4, I| ön nekem, ha a nagylelkű adományához kötött föltétel kissé meglep. 127 7, I| békacombokat sem.~ ~Szokás szerint adomával köszönte be.~ ~– Úgy teszek, 128 7, I| legdrágább fűszere, a tréfás adomázás. Azokban a gróf éppoly kifogyhatatlan 129 7, I| magunkat, kvaterkázunk, adomázunk, és fumigáljuk a világot.~ ~– 130 10, VI| az volna a világ legszebb Adonisza, mintha atyja, bátyja, vőlegénye 131 9, I| melyet nem terhel többé adósság, s a rangjához méltó fény 132 4, IV| a Hanyi Istók. Ez az én adósságom, s ezért én meg akarok fizetni. – 133 6, I| számadásnál vagyok. Egész adósságomat magammal vigyem-e a másvilágra? 134 12, III| Elismervényt akar adni egy adósságról, amit azután nekem kell 135 2, II| cifrákhoz nem ért, ami az ő adresszén van, s az ő keze alól kikerül.~ ~– 136 3, II| nélkül tudom már. Mért nem adsz nekem azokból a könyvekből, 137 6, I| eredj oda! Mikor kezet adtál nekem, azt mondtad: „gazember, 138 1, III| nevetett.~ ~– Ezt ugyan jól adtuk!~ ~A hintó gördülésére aztán 139 1, IV| évre háromszázezer frankot adunk önnek rendelkezésére. Ha 140 7, II| a vitéz úr, elég dolgot adván neki, amíg a lépcsőkön lehalad, 141 10, III| szezon volt nekem, hanem aeon!~ ~– Hát Thémire hogy játszta 142 7, II| subsidiumot.~ ~– Mit törődöm én az aerariummal, meg az ő pénzével? Itt 143 5, I| létezik.~ ~Vavel Lajos, mint afféle külföldről beszármazott 144 11, VII| kemény cseréppé száradt az afrikai hőségben; azon végigballagni 145 2, II| a párizsi hölgyek finom agaceriájától * , akiket egyébiránt Bernát 146 2, I| a konyhaművészet minden ágaiban való jártasságával. Innen 147 9, III| érkezett, s a Duna jobb ágán elrontott hidat újra össze 148 5, I| emberek. A gazda lovairól és agarairól beszél; a tudós ember nyelvtani 149 10, V| kardjával Sátán Laci fejére, ágaskodó lova kengyelében felemelkedve. 150 10, V| megragadva a ló zabláját, hogy az ágaskodva emelkedett fel, odakiáltott 151 2, I| hajfonadékon kívül, mely lehető sok ágba és mentül keményebbre fonottan 152 2, II| jelenlevőket. Megszólta a bankadó ágenst – magyarul, hogy ne értse, 153 11, VII| paripák nyakába is koszorúkat aggattak a bohó asszonyok, s nyújtogatták 154 10, II| önkénytesek tarisznyáikat aggatták; a parketten halomra gyűlt 155 2, III| látszotto .~ ~Bernát úr aggodalma az volt, hogy „hová verje 156 9, I| őhozzá. Hanem egy súlyos aggodalmam van. Én magam is az influenza-kórházból 157 5, III| vagyok, gróf úr– suttogá, aggodalmasan széttekintve.~ ~– Hogy jött 158 1, III| hol az egyik, hol a másik aggodalmat hozta eléje, mintha az ő 159 4, II| kertészeket, azalatt ön idejöhet aggodalmatlanul. A palánkot úgy készíttettem, 160 2, III| lépcsőkön a vendégszobákba.~ ~Az aggodalomig vitt tisztaság uralkodott 161 4, III| Odahaza azóta bizonyosan aggódik ön miatt valaki.~ ~– Igen. 162 5, I| Katalin bárónő, nem kellett aggódnunk. Ő nagyon elővigyázó, és 163 1, I| sors?~ ~– Óh, az iránt nem aggódom. Akik most fölül vannak, 164 9, I| Amélie – most pedig Soeur Agnès.”~ ~Ah, ez a korbácsütés 165 7, VIII| fekete árnyképe tizenhat ágú koronájával.~ ~Marie odaborul 166 13, I| villámgyors gondolat jött Lajos agyába: gondolat, mely leforrázta 167 5, I| kísért néha egész nap az agyában, s minden gondolatja arra 168 3, I| szögletekben mindenféle ágyacskák és almocskák vannak megvetve, 169 4, V| Húzd meg azt a zsinórt ágyad fölött.~ ~Abban a percben, 170 11, VII| farkkal. S ahogy az a szívós agyag az úton, felvágva terhes 171 11, III| kiosztott töltényekben a golyók agyagból vannak (!) (persze, drága 172 3, III| el ne csússzék az iszamos agyagono . – S aztán nem volt félelmes 173 3, IV| aki neki doktort hí az ágyához, az majd úgy megijed, hogy 174 10, II| díszteremben sorba állított tábori ágyak. A szép fehér ajtók telefirkálva 175 12, II| kórház volt, melyben tiszta ágyakra elhelyezve feküdtek, szép 176 4, V| gondolat jár keresztül-kasul az agyamon. S némelyik úgy fáj, hogy 177 8, I| férfi várt ott a maga hűs ágyára, s mikor eltemették őket, 178 5, II| kinyitva, s azalatt folyvást agyargó * fogsorai közé szorította 179 4, V| felnyitható.~ ~Mátyás mester * agyarkodó arcfintorra kényszeríté 180 4, IV| megtehettem én azt, hogy ide az ágyasházába tudatlanul belopózzam, éppen 181 4, IV| obszervatóriumában hált, mint az ágyasházábano , s az éji őr nem vigyázott 182 1, III| az igazi kedvenc jó meleg ágyát; de ebben a meleg szívben 183 7, I| elvégezni. Azért érzékenyen agyba-főbe csókolva szíves házigazdáját, 184 3, I| amint kidugta a fejecskéjét ágyfüggönyei közül, vidáman kiáltva fel: „ 185 1, I| figyelmesen hallgatózott az ágyfüggönyök mögül, s a másik kezével 186 1, I| öregebb úr, összehúzva az ágyfüggönyöket, s aztán lábhegyen visszatért 187 10, II| ledűlök; te ott maradsz az ágyfülke előtt, s ügyelsz rá, hogy 188 7, IV| a felnyithatlan acélrács ágyfülkém előtt csak azért van ott, 189 11, II| két huszár, egy dragonyos, agyoncsigázva a folytonos harcolva visszavonulástól 190 6, I| ezernyi halott marad el, agyongázolva! Ön már egy madár halálát 191 11, IV| keresztül.~ ~A kifáradt, agyonhajtott rendes sorezredek s a tanulatlan 192 3, III| vagy a „Madame”-éba, rögtön agyonlő; de különösen megtiltotta 193 1, IV| kötéltáncosnő miatt párbajban agyonlövette magát; hagyva önnek egy 194 10, V| meglátják a démonok, bizonyosan agyonlövik.~ ~De Fervlans hátrálása 195 11, V| jól meg van tömve, azzal agyonütöm.~ ~– Hát láttál te már franciát?~ ~– 196 6, I| Hagyj fel ez őrült agyrémmel! Hová gondolsz? Papot akarnál 197 11, II| harcolt, s hét óráig tartó ágyú-, bomba- és röppentyű-tűzet 198 8, III| ötödmagával megpillant egy öt ágyúból álló lovas battériát, amit 199 4, V| Mert az így van. Két ágyúcső van egymáshoz forrasztva, 200 11, V| anélkül, hogy a csatából egy ágyúdörgést hallott volna, s annak ugyan 201 11, IV| csoportot tisztelte meg ágyúgolyóival. Ráismertek a nádorra aranyos 202 11, IV| kardtusát, a puskasortüzet és az ágyúgolyót.~ ~A zalai lovasságnak jutott 203 11, IV| csapatok voltak egymással ágyúharcban, melyből lassankint lovassági 204 8, I| lovakat is. Ecce! Hanem az ágyúhoz tüzérek is kellenének.~ ~– 205 11, IV| háború tudományát.~ ~Míg ágyúi a mi hadsorainkat tizedelték, 206 8, I| dehogynem adott. Az inszurrekció ágyúihoz ide ígérte – az invalidusokat.~ ~– 207 11, II| azonban voltak nyolcfontos ágyúik és bombavetőik, s ami akkor 208 11, IV| Eszterházyakkal, mikor már az ellenség ágyúikat elfoglalta, szuronyszegezve 209 12, I| hogy vegyék be az én dupla ágyúimat! Nem fogadták meg. Most 210 8, III| fejét, hogy megmenti az ágyúinkat, összeszednek egy csomó 211 11, VII| mint a lovasságára és az ágyúira.~ ~Úgy is volt az elrendelve. 212 11, VII| azonkívül Meskónak három ágyúja és két haubica.~ ~Mikor 213 11, II| defiléjét. Volt négy háromfontos ágyújok, azzal tisztára söpörték 214 11, VII| elereszteni; de legalább két ágyújokat meg egy haubicokat ott fogta, 215 7, II| taszítják előre; a nehéz ágyúkerekeknek keresztül kell robogni a 216 8, III| erdő széléből, szétveri az ágyúkísérőket; kit levág, kit pokolra 217 11, IV| nekiállítá az összetört ágyúknak, hogy vegyék azokat fel, 218 11, II| ágyúteke búgását; lovak, amik ágyúlövéshez még nem szoktak, mikor a 219 11, IV| sem tréfa, s mindenestül, ágyústul, lovastul visszavonult Ménfőre, 220 11, IV| Kárpátoktól a Dunáig. S az ágyúszó vezetése alatt odataláltak 221 6, II| általános hangulatot. Az ágyútöltelék kedv nélkül ment a harcba. 222 11, IV| síkon, ahol az ellenség ágyútüze és puskagolyói ellen nem 223 11, III| defilét mindannyiszor pusztító ágyútűzzel seperték tisztára.~ ~Egyszer 224 11, IV| az inszurrekció második ágyúütegét. Ezt a kincset nem adták 225 11, IV| Déltől késő estig tartott az ágyúzás és a lovassági harc.~ ~Ezalatt 226 13, I| férfiak, – a kardcsörgés és ágyúzengés – mind nem voltak, csak 227 10, II| Lackó. – Ha a francia itt ágyúzna a füle körül valamennyi 228 11, III| meghallotta, hogy a közelben ágyúznak, azt mondta a doktornak, 229 11, VI| valaki zörget az ajtón. Ágyúzták a várat.~ ~Az olasz alkirály 230 7, I| szokott öltözetemben.~ ~– Ahán! Hogy azt más valaki meg 231 1, III| Az éjjel együtt aludtunk, ahányszor felébredtem, mindig megcsókoltam.~ ~– 232 7, II| kifent bajuszai alá, s az áhítatos kézcsók alatt félretekintve 233 4, II| mosolyra gömbölyödött az arca, ajakszegletei a gyönyör mézzel telt gödröcskéivé 234 4, V| csókolta meg a leány ez ünnepi ajándékért. De mind a két kezét odanyújtá 235 5, VI| ember, hogy ez is valami ajándékkal fogja zavarba hozni, pedig 236 5, V| eladta a lovakat. Potom áron, ajándékképpen vesztegette el egy helybeli 237 2, II| minden gyermek számára apró ajándékok, öltönydarabok, könyvek, 238 3, IV| takarékos anya a májusból eltett ajándékokat most szedegetné elő, illatos 239 4, I| eldicsekedve a kastélyban kapott ajándékokkal.~ ~Vasárnaponkint látta 240 1, III| keringőzött, kacagott, csókolta az ajándékozó kezeit.~ ~– Éppen ilyen 241 3, II| hozott nekem születésnapi ajándékul? Mi van a szájában? Jaj 242 8, I| vármegyéknél! Szűrposztó nadrágot ajánlani a magyar nemességnek! Hisz 243 5, III| csepp vére tiltakozott ez ajánlat elfogadása ellen. Hogy egy 244 11, IV| neue Rákóczi”-nak.~ ~Az ő ajánlata az volt, hogy az összegyűjtött 245 1, II| így furfangot gyanított az ajánlatban. Azt hitte, azért akarják 246 7, VIII| Hogyne kapott volna az ilyen ajánlaton Marie?~ ~Lajosnak úgysincs 247 5, I| a gazdagok számára volt ajánlatos.~ ~Azt egyébiránt mindenki 248 11, V| kellemetes pihenőhelyül ajánlkozott a nagy hegymászás után, 249 12, III| kiváltsa a fogságból az ajánlott cserével. Ismerem én Guillaume 250 11, V| ember, mikor Trója alatt Ajax hasba hajította kopjájával. 251 5, III| vendégem.~ ~Vavel gróf az ajkába harapott. Már megint föléje 252 10, II| Egy ital vizet sem égő ajkadnak. Óh, eressz magadhoz! Ott 253 3, II| bőrkerevetre, s megint visszavitte ajkához az ujja hegyét.~ ~– S honnan 254 1, II| álla a fültövéig s az alsó ajkáig el van takarva. Egyéb termetét 255 1, III| szemeikben, hálálkodással ajkaikon, a deli szép hölgyek…~ ~– 256 7, IV| a dicsekedés verőfénye, ajkainak rózsanyílásából mint tündöklött 257 1, III| még az ujjai hegyével az ajkaitól egy üdvözletet vetett felé, 258 2, I| mosolygó cseresnyepiros ajkakkal; s arcának hódító bűbáját 259 13, I| fogta az asszonyt, és ajkait ajkára nyomta, hosszan, végtelenül.~ ~ 260 11, II| története; híven, a nem magyar ajkú hivatalos tudósításokból 261 10, II| bátrabb; ő ment elöl Lizett ajtajáig.~ ~Csak egy felriadt denevér 262 13, I| fejével, s a mellékszoba ajtajára mutatott.~ ~Lajos nem kérdezett 263 4, IV| a szobából kifelé.~ ~Az ajtóban még egyszer megállt.~ ~– 264 10, II| nem használt az semmit. Az ajtódöngetés. mely végighangzott a boltozatos 265 5, V| ablakon át Schmidtnének az ajtókulcsot. Ezalatt az idő alatt, amígo 266 7, IV| közén; felnyitogatta minden ajtómat, szekrényemet, ártalmatlanná 267 10, II| áll!~ ~A sötét alak egy ajtómélyedésből lépett elő.~ ~Marie visszahátrált.~ ~ 268 10, II| parázsos serpenyőt a négyszögű ajtónyíláson, s nagy füstöt csinált vele 269 1, I| a szobában alá s fel, az ajtótól a befüggönyzötto ablakig, 270 4, III| A lámpavilág még egy ajtóval odább eredt, s az az úrnő 271 4, III| vagy csak tetteti magát ájultnak.~ ~Azzal a nő üterét vizsgálta, 272 8, I| Kettő már van. Hanem az „akadá1yozó”: Artillerie-Direction ekkor 273 11, V| benne annak a bizonyos „akadályozónak”.~ ~Ah, milyen sietséggel 274 11, V| Ezt a szerencsétlenséget akadályozta meg Alvinczy tábornagy.~ ~ 275 5, III| emlékezetessé. A magam kedvéért akadályoztam meg minden összeütközést 276 7, V| hitéből kitérjen, s ezt az akadályt jó előre elhárítsa. Mármost 277 1, I| pontrul pontra, amerre ön akadálytalanul odafuthat.~ ~A két férfi 278 5, I| rögtönöztek lóversenyt, akadályugratással, templomtoronynak futtatással * , 279 11, IV| be volt rendelve. Egy kis akadályverseny volt az egész! E rohamban 280 11, IV| Ilyen zenészeti és szavalati akadémiát se rendeznek többet soha 281 1, IV| valljon; s míg mi a nyomukra akadhatunk, azóta ők régen a tengeren 282 4, IV| Lajosnak a szívverése akadozott el. – Hiszen innen az ő 283 11, VII| csakugyan nem lehetett a legjobb akarat mellett is semmiféle mozdulatot 284 9, III| a gyűrűt, s tudassa vele akaratomat, hogy kövesse őt, ahová 285 5, III| vidékre kerültem volna, s akárhányan láttak bennünket szemközt 286 10, IV| Neki kell vágni. Vadászaton akárhányszor úsztatott e tavacskákon 287 5, V| szomorítom, ellene nem mondok; – akárhogy bánik velem, eltűröm tőle, 288 9, II| ahol én vagyok, egy szót ne akarjon szólni hozzám. E percben 289 6, II| irataiból ismerte meg. (Ha nem akarjuk az ismeretség közé számítani 290 9, III| volt, hogy azzal fel merjen akárkit köszönteni. A két arckép 291 1, IV| Arra gondja legyen, hogy akármely országban telepedik le, 292 11, I| felkereste a futár Győrből, akármerre kalandozott, azzal a kedves 293 11, IV| ellenséget megkapja az ember akármikor, de a jó ebéddel sietni 294 13, II| mintha ők is üdvözölni akarnák koporsójában azt, aki oly 295 6, I| agyrémmel! Hová gondolsz? Papot akarnál hivatni magadhoz, hogy elmondd 296 13, I| együtt, ha engem erővel el akarnának innen vinni! De mármost 297 9, II| megragadta a kezét a távozni akarónak. – Neked nem szabad őt felkeresned.~ ~– 298 9, II| visszatartsa.~ ~– Marie! Azért akarsz-e Cambray-hoz menni, hogy 299 10, VI| találta-e meg a leányt? Nem akart-e az vele jönni? Cambray nem 300 4, II| amit nekem mondtál; nem akartál megcsalni.~ ~– Mit látsz?~ ~– 301 8, III| legszélső tettlegességre akartunk menni, a vele jött hölgy 302 11, VII| inszurgensek által tört úton előre akarván hatolni, nagy bosszúságára 303 11, III| hogy még érdemrendeket is akasztanak a mellére érte. Hiszen „ 304 2, I| kitapecéroztatta, és lusztereket akasztatott fel, a glazhaust * is egészen 305 10, I| mellükön érdemrend, a hátukon akasztófabélyeg. A harcban fékezhetlenek; 306 4, IV| utat, amely…~ ~– Tudom: az akasztófához és a pokolba vezet.~ ~– 307 10, IV| tanultam úszni! – kiálta vissza akasztófahumorral a démon. Aztán egy darab 308 4, IV| végeznem az utolsó fánál: az akasztófánál. Mert a statárium alatt 309 2, III| esetben marcalis processust * akasztok a nyakába. Megyek. Fogatok! 310 10, V| Hát tégedet mégsem akasztottak fel? – kiálta rá.~ ~A betyár 311 1, IV| guillotine két oszlopa közé volt akasztva; – amíg a szétriasztott 312 8, III| megesett, hogy egy férfiért, akibe igazán belészeretett, eldobott, 313 8, I| Vannak fiatal mérnökeink, akikből azonnal kész pattantyúsokat 314 3, II| valláson vagyunk, mint azok, akiké az a templom.~ ~– Hát azok 315 2, III| közel szegény embereket, akiken segíthet vele; de én kevesebbet 316 11, I| S voltak jó barátok, akikkel ma összeölelkezett, s holnap 317 9, III| ábrándképéből mi lesz?~ ~Azok, akikre számított, Napóleonnal együtt 318 4, III| vannak.~ ~– Négyen egy ellen, akinél nincs más, csak egy fütykös!~ ~– 319 5, III| tudományoknak élő philosoph, akirülo még azonfelyülo köztudomású, 320 8, II| hadvezető, a korzikai óriás akkorákat lép, hogy egy–egy ország 321 10, III| Fervlans –, ami idő jártával akkorára meg fog nőni, hogy a császárné 322 13, I| melódiát.~ ~S az utolsó akkordhoz még a verset is eldanolta, 323 13, I| zongorahang zendült elő. Halk akkordokban az inszurrekció népdala.~ ~ 324 6, I| evangélikusoknál szokás, hogy aközé virágot lehessen ültetni. 325 11, IV| tizenegyezer-száz emberre, aközött nyolcezer-nyolcszáz lovas.~ ~ 326 2, I| állványra feltéve a tíz akós * hordó tele borral; a csapszék 327 2, III| patvaristának kellett felügyelni. Az aktákat őrizte a hajdú. A meg ahhoz 328 2, II| berekeszteni az ünnepélyes aktust, ami nélkül a statutio nem 329 11, III| lovas nemes lebukott, az alabárd kampóját beleakasztá a vízben 330 3, IV| elszaladt ijedtében, hogy az alabárdját is eldobta, azt hitte, most 331 8, I| pyramidok oldalára vésték fel, alabárdokkal akarnak csatára kelni? Ne 332 3, I| a kakuk huhukol, s a réz alabárdos tiszteleg. A kis úrnő más 333 1, III| elnevette magát, s egyszerre alább eresztette a fejét.~ ~– 334 3, IV| lett!~ ~A zivatar kissé alábbhagyott, mire a kastélyba megérkeztek.~ ~ 335 1, III| Amíg az öregúr a lépcsőn aláhaladt, a gyermek fennhangon kezdé 336 10, VI| vízikígyók tanyája holnap, aláhanyatlott kezében. Magához tért, körültekintett. 337 13, I| pénzhalmazt: ezüst, arany, réz aláhullott, a rongyos papirost félrehordta 338 12, III| pecséttel, s Guillaume tábornok aláírásával hitelesítve; maga a papír 339 8, III| oldal.~ ~Legelőször is az aláírást nézte Vavel.~ ~„De Fervlans 340 13, II| esztendő múlva elűzzétek? Hogy aláírjátok a halálítéletét? Vagy rosszabbat 341 2, II| a recepisséit neki kell aláírni. Hanem úgy van vele, mint 342 5, III| Henry sem vette észre az alakcserét.~ ~Csodálatos érzés volt 343 7, VII| gróf háborúba készül; maga alakít egy bandériumot, amit személyesen 344 11, IV| gyalogságát rohamoszlopokra alakítá Szabadheggyel szemben, mindjárt 345 10, I| útonállójából és naplopójából alakíták. Ebbe volt besorozva a főrangú 346 8, I| városi polgárok önkényt alakítanak szabadcsapatokat, amiket „ 347 12, III| mindketten mézeshetekké alakítanók, az nem volna kárba veszett 348 7, VI| a Fertő-vidéki bandérium alakítójához, attól a perctől fogva, 349 5, III| kezembe, a legszebb bohózatot alakítom. Vigyen ön ez egyszer magával 350 8, III| titokteljes homályból, maga alakított egy lovas bandériumot, s 351 13, I| hogy a Névtelen Várat hogy alakítsák át kaszárnyává, gondoskodott 352 11, VII| tábor arra a célra volt alakítva, hogy a Lajta felől betörő 353 3, IV| egészen ki volt kelve az alakjából, arca tűzlángban égett, 354 5, VI| már nem is hajaz a mostani alakjához. Új felmérésre van szükség, 355 7, VII| lehetett az. A négy szín és alakjai is olyanok, aminőkről nem 356 3, I| meg egy leány.~ ~A leány, alakjáról ítélve, lehet tizenöt éves, 357 4, III| erkélyén ült kinn, egypár női alakkal, akik közül egyik a társalkodónő, 358 1, IV| városról városra, míg a jelzett alakokra rá nem talál. Ők titkolózni 359 8, III| Thémire-nél ez nem kiszámított alakoskodás, hanem valódi érzés, hogyha 360 4, II| felé, a háta mögött jövő alakra vissza nem tekintve. Mikor 361 11, V| felvonulás gyorsaságán, a tömegek alakulásán, a fennálló renden elbámult, 362 8, II| ellátva; de az csak suttyomban alakulhatott, a nemesi bandérium ilyen 363 3, III| kezdett egy nagy V betűvé alakulni.~ ~Látszott, hogy az úszó 364 4, II| mézzel telt gödröcskéivé alakultak át; a szemlélés alatt azzal 365 1, I| arcába kétfelől félhold alakúra idomított pofaszakáll vág 366 4, IV| köznép előtt újság volt, alamáziának hítták.)~ ~Azzal felvette 367 4, IV| Köszönöm a jó tanácsot és a jó alamáziát. (A pálinka még akkor a 368 3, III| Elnyelte őket a Fertő. Alámentek annak a csodálatos földnek, 369 4, I| volt rá többé közvetítő alany.~ ~Pedig azt nem tagadhatta 370 4, I| emberbaráti intézményének éppen az alapelvei nem helyeseltetnek. A gróf 371 4, I| hogy ön az egész tervem alapelveit nem osztja, vagy azt, hogy 372 4, I| gyermekmenházat szándékozik alapítani. A hozzávaló épületet már 373 8, III| ami körüle történik. Erre alapította furfangos tervét.”~ ~„Én 374 1, III| Az nem igaz! Az állam alapja a gyermekek erkölcse.~ ~– 375 11, V| melyben a futók előadásának alapján oly mongol-dúlási rémtettek 376 1, II| egy király szobrának az alapját képezték, s amelynek helyén 377 4, V| mondott, egészen pozitív alapokon épült.~ ~– Hát tudja azt 378 5, IV| Hiszen ha ez a védelem alapos, akkor Barthelmy ezredesnek 379 4, III| távcsövet.~ ~Hisz erre is alaposabb oka volt a puszta kíváncsiságnál. 380 5, III| Teljes meggyőződést gyanúm alaptalanságáról csak oly bizonyossággal 381 8, III| a titkos pártfogó leveté álarcát, kilépett a titokteljes 382 4, III| veszem észre, hogy önhöz álarcos alakok törnek be az erkélyajtón.~ ~– 383 4, III| megmondott.~ ~Egyike az álarcosoknak, amelyik őrül volt kiállítva 384 3, IV| hatalmas ösztön.~ ~– Óh, kérem alássan. Tessék besétálni nagyságos 385 3, III| emelkedni a föld: a falak alásüllyednek a vízbe; hanem az erdők, 386 10, VI| érzések hűs régióiba kezdett alászállni. A kezével magasra emelt 387 5, VI| egyszerre egész tömegével alászállt, a réten emberderék vastagságú 388 9, I| Ez a muszka ragály oly alattomos, hogy akit már meglepett, 389 12, II| tudnak a világban, mint az alattuk megpihenő csapatról. Onnan 390 4, IV| kik? Holmi pernahajderek! Alávaló, komisz pernahajderek!~ ~ 391 2, I| összegörnyedt és megaszalt alázatos férfiú, akinek az egyik 392 6, I| halál elleni segítség. Hogy alázná ön meg így magát! – Nekem 393 12, I| írva: Madame la Comtesse De Alba, avec la princesse Marie.~ ~– „ 394 3, I| párizsi legrégibb divatlap, az Album des Salons füzetei, miknek 395 1, III| asztalon hímzések és képes albumok voltak kiterítve. Ott sem 396 12, I| szobájában, a rostély az alcoven előtt rögtön felgördült.~ ~– 397 10, II| fortélyát, nyissa fel azt. Az alcovenban találni fog egy megholt 398 11, VII| fogadta a dandárt főpásztori áldásával.~ ~Hát még kinn a táborban, 399 7, II| odamutatva a leányra. – Ily áldásosztó tekintet, ennyi szeretet, 400 8, II| azt hitték, hogy valami áldást mond a zászlójukra.~ ~Szavakkal 401 9, II| helyetted én szeretem őt. Áldj meg minket, s légy idvezült!” 402 4, II| könnyeken keresztül.~ ~– Áldom az Istent, hogy engem most 403 7, I| a grófhoz, hogy még egy áldomást is mert indítványba tenni. 404 9, I| hidegvérrel semmivé tenni?~ ~Ha az áldozata büszke jellem volna, uralkodni 405 10, I| a csatában, saját vérük áldozatával szabadították ki. Egy „démon” 406 7, I| I.~ ~Mikor a haza áldozatokat követel: igaz honfinak kötelessége 407 4, III| elsötétüléseért föl nem áldozott.~ ~– Akkor jó lesz aludni 408 5, III| megkíméléseért ily önfeledten áldozza fel magát, és annak a pokoli 409 4, III| kantusa zsebéből elővett, s az alélt nő orra alá tartott; de 410 4, III| aki a karját tartja az aléltnak, míg a műtétet végzem.~ ~– 411 11, IV| harcosokat lelkesíteni szép rímes alexandrinusokban. S mind a két versnek egyforma 412 11, II| másik a Vas megyei lovasság alezredese volt. Majd azzal is találkozunk. 413 11, IV| lovasság, Jeszenszky János alezredessel a szakasza élén, bátran 414 11, II| Salamon Mihály volt az alezredesük. Ő maga vágtatott elöl, 415 12, II| kakastollas süvegeit az álfranciáknak, késő lesz aztán megmagyarázni, 416 11, II| testvér: egyik káplár, másik alhadnagy, versenyzett egymással a 417 11, III| Elő is léptették rögtön alhadnagynak.~ ~Rendkívüli szép jellemvonás 418 5, I| kívántatott, s az a legkisebb alhadnagynál is ötezer forintban volt 419 2, II| társalgókra talált a bárónő az alispánban és a doktorban.~ ~– Tehát 420 7, VIII| pipázva a mellette könyöklő alispánnal. Vitatkoznak valamin, de 421 8, II| itt van ni: „A minap az alispánné egy egész zsák pogácsát 422 3, II| fölmelegedjék; kis csésze aljába tejet töltött, abba belenyomta 423 10, VI| tisztás téren: a rózsabokor aljából lázas nyöszörgés hangja 424 10, VI| bőven terem ott a zsombikok alján; azzal takargatta be a sebeket. 425 12, II| fölösleges volna a védszenteimnél alkalmatlankodnom, különben is csak minden 426 6, I| óhajt. Egész életemben nem alkalmatlankodtam vele: amióta önt szolgálom, 427 6, I| indulatkifejezésre nem volt már alkalmatos. Az már, ha sírni akart 428 2, III| tudja?~ ~– Nem értem az alkalmazást – monda a gróf.~ ~– A szerződés 429 3, IV| rögtön sinapismust * kell alkalmazni; – vagy éppen gyors stimulantiákat * .~ ~– 430 4, IV| helyesen vagy helytelenül alkalmazott jótékonyság elmélete fölött.~ ~ 431 11, IV| az ellenség, s mi ahhoz alkalmazzuk a mienket.~ ~Amiben megint 432 1, III| nevekkel; némelyek fölé alkalmi strófák is voltak jegyezve, 433 10, V| a keze fejét, könyökét, alkarját vagdalta össze, ami harcképtelenné 434 11, IV| az ebédhez két lényeges alkatrész, a kenyér és a hús.~ ~A 435 8, I| óraműnek három lényeges alkatrésze van: az egyik a rugó , a 436 10, I| szakasza, mely az olasz alkirállyal a Veltlinen át hatolt idáig, 437 11, VII| üldözésükre elindult; míg az alkirálynak egy hadcsapatja a Marcal 438 11, V| győri ütközet napjának az alkonya volt. –~ ~– Induljunk! Urak! 439 3, III| beljebb haladtak a tóban, s az alkonyárny a fényes tükrön csak fekete 440 3, III| a nap már leszállt, s az alkonyég olyan csodálatos színekkel 441 11, V| Hová indulnánk most? Alkonyodik az idő! Húzd rá, cigány! 442 7, VIII| látszik meg, bearanyozva az alkonysugártól, s a hulló virágbarkák hímporából 443 11, IV| viselt bajusz.~ ~Az ő kedvenc alkotása volt az inszurrekció.~ ~ 444 11, V| múlva kapott az inszurrekció alkotója: a nádor.~ ~A kapott sebek 445 11, IV| legalább osztozott a saját alkotta had nehéz sorsában, s keserű 446 4, V| fortélyos művemnek úgy kell alkotva lenni, hogy aki ao zárt 447 4, V| másik percben az ezermester alkotványa ismét felgöngyölődött a 448 1, I| ágyba, mely felvetve állt az alkovenban, beárnyékozva nehéz, színehagyott 449 4, V| nem fog zavarni. Itt ez alkovenben csak annyi világosság szűrődik 450 4, III| és a gróf visszatértek az alkovenes szobába.~ ~Ideje volt néhány 451 1, I| derengett ide által.~ ~Éppen az alkovenhez ment, halkan, lábhegyen.~ ~ 452 4, III| tiszttartómnál áll. Éppen alkudozásban voltam velük, hogy adok 453 4, V| az óra ütni készül, még alkudoztam vele, hogy ne üssön nagy 454 2, III| Hahaha! No bizony az ilyen alkun hamar ki lehet egyezni. 455 4, V| fölébredek megint. S aztán úgy alkuszom az óraütéssel, hogy miért 456 1, III| folytassunk a nevelésügy és az államérdekek teóriái fölött. Maradjunk 457 1, III| ki van fejlődve a francia állameszme iránti hűség öntudatos működése!~ ~– 458 1, III| szövevényben részes, mely a jelen állami rend megdöntésére készült, 459 1, III| társadalmat.~ ~– De megalkotjuk az államot.~ ~– Az nem igaz! Az állam 460 1, IV| szívben megtalálhassák az államrend ellen tervezett titkokat: 461 1, IV| hajszálon múlt, hogy az államrendet fel nem fordította, nehéz 462 1, IV| nem lehetett hallani az államügyekbe, a kormányzatba vágó kérdésekből. 463 1, I| kifejezésével. Simára borotvált állán gömbölyű gödröcske. Szemöldei 464 2, I| kereste ki e félreeső falut állandó rezidenciájául.~ ~– No, 465 6, I| kalácsdarabkákat…. üresen fog állani a kalitkája.~ ~– Majd szerzek 466 1, I| meg olyan veszélyeztetett állapotok vannak, hogy nem lehet a 467 7, VII| egész bérem. Tehát az én állapotom nem változik.~ ~– Hiszen 468 10, III| felolvasónőnek.~ ~– Igen irigylett állás.~ ~– Nagyon is irigylett. 469 10, V| tűzkeresztségbe, mint védelmi állásban várni azt be vele.~ ~A szemközt 470 2, III| a melle, vállai viadori állásra tágultak szét, a két szemében 471 5, III| nálunko fogadjon el tiszti állást, ahol nemsokára ezredessé 472 8, III| Ön érteni fogja, hogy ily állású hölgyet csak előkelő, disztingvált 473 10, IV| amire valami fél ember, fél állathang felelt; a „Qui vive?” másodszor 474 3, I| játszhatta a kintornát a kedvenc állatjainak, öltöztette a bubáit, számlálta 475 4, V| csendesség támad körülem; állatkáim is alszanak. Azt hiszem, 476 6, I| meghal: csupán az apró kis állatocskákat. Nagyon ostoba vagyok, vagy 477 2, II| hanem nálamnál szerencsésebb állatokért: négy darab macskáért, amik 478 3, IV| alul az emberhez szokott állatoknál; – hisz a kutya már gondolkozik, 479 3, III| ellenszenves alak, emberre, állatra, növényre, mint amilyen 480 3, IV| szárazföldi állat (ember) vízlakó állattá, a nem számára rendelt elemhez 481 10, III| minden ember őt nézte. Az allegóriában pedig, ahol ő játszta a 482 11, II| tömegrohamot intéztek a malomhíd allen, s az újonc inszurgens csapatnak 483 4, V| batteriái ellen, ő azon a hosszú allén minden fára felmászatott 484 2, II| nekem a maga „Augsburger Allgemeine Zeitung” * -ját, amit reggel 485 9, I| ereszti.~ ~A nő sohasem állhat jót arról, hogy ördöggé 486 7, VII| újra csinálok utána. Ki nem állhatom a fiatal fehércselédnépet. 487 10, IV| rettenetesebb volt a pofája. Nem állhattam meg, hogy rá ne lőjek, de 488 1, I| Azazhogy a bubiról jót állhatunk egész bizonysággal, hogy 489 1, III| barna téli felöltőjében állig begombolva, fénytelen, csatos 490 1, IV| Antin-i panorámán kezdte, s állig-sarkig benne van az angolországi 491 11, VII| rosszakaratú historikusok állítanak, hogy a francia születésű 492 11, VI| egész dandárág csatarendbe állítani s haderejét kifejteni.~ ~ 493 8, I| forintot az inszurrekció állítására, azonkívül hatezer jó lovassági 494 4, III| szekrényeim kulcsai.~ ~S minden állításnako nyomatékául egyet ütött 495 3, III| vadászkastélyt épülni látták, azt állítják, hogy azon a helyen valami 496 12, III| nevelt leánya Botta Zsófia, állítólag Capet Marie Charlotte hercegasszony, 497 7, III| hogy ön is szeresse őt, azt állítom. Aki megérti ezt az embert, 498 11, V| adott a századosoknak, hogy állítsák fel a zászlóaljat.~ ~Parancsot? 499 9, II| hazudik.~ ~– De hazudik. Állítsd velem szembe! És én az arcába 500 5, II| nemzeti hadsereg talpra állíttassék, s a katonák nem rokonszenveztek 501 5, I| szilárdabb viszonynak útját állják egyházi kánonaink.~ ~S különösen 502 3, IV| adott a halászoknak, hogy álljanak lesbe, és fogják el; ami 503 11, V| Ácsi!”more! Most mi fújjuk. Álljatok karikába!~ ~S fújták a hetyke 504 1, III| Itt, ennél a kapunál álljunk meg – parancsolá a kocsisnak – 505 9, III| a kettőt, mintha előtte állnának kitárva. Egyik a menyasszonya 506 7, VIII| minden nyomban meg kellett állnia, megkérdezni valami nagy 507 8, II| messze innen!”~ ~A távol állók azt hitték, hogy valami 508 8, II| néztek ki, akik az alant állókat hívogatták. Aztán egy-egy 509 10, IV| kihúzgálni a tóbul a parton állóknak. De Fervlans nem akarta 510 8, III| magamban, hogy egyszer útját állom a szokott sétájában, mikor 511 1, IV| koplaló erény” utcájának az állomásai. Az ilyen pici lábak, mint 512 1, IV| La Pitié * , La Bourbe * állomásain úgy esnek túl, hogy a Sainte 513 1, II| aki éjszaka ott szokott állomásozni. Mi addig itt fogunk várni.~ ~ 514 1, IV| barrière-en, s azután a legelső állomásról visszaküldték valami megbízott 515 6, I| dúdolva elénekelte:~ ~ ~„Allons, enfants de la patrie!~ ~ ~ ~ 516 11, IV| csoportok hősi viadalából állott a harc, mint a középkori 517 6, II| sirathatja.”~ ~ ~– Huszárnak állottam, bakancsosnak tettek,~ ~ ~ ~ 518 3, III| keresztül, mely fényvonal az állóvíz lapján letörletlenül ott 519 2, III| bajuszt és à la IV. Henrik állszakállto * viselt: ami valamivel 520 10, V| eldördült, s a csákó megránduló állszíja tudatá Lajossal, hogy a 521 5, III| gúnnyal, mit az udvarias allűrök csak álcázni törekedtek.~ ~– 522 3, I| hintócskával; remek faragványú állványokon kínai vedrek állnak, viaszból 523 2, I| felgyújtásra vár. Mellette magas állványra feltéve a tíz akós * hordó 524 5, III| alá tesznek, annak csendes álma lesz tőle: azért hívják „ 525 10, IV| nekik egyébbel, mint savanyú almaborral, méhserrel (itt pincét nem 526 5, I| kakasszó fel ne zavarja álmábúl: most fél éjszakákon át 527 7, VI| nyíljon meg az ég… Légy álmaidban boldog és szabad… Jó éjszakát!~ ~ 528 13, I| minden sóhajtása, éjszakai álmainak hagymázos szavai mind az 529 3, III| töltötte az ő négy óráig tartó álmait a leány által számára elkészített 530 12, III| odadobta az egész gothai almanachot: „Tessék belőle kiválasztani, 531 3, II| Shakespeare Szentivánéji álmának egyik tündéralakja: ártatlan 532 3, I| porfestékekkelo . Van egy edénytartó almáriom is, amiben apró edénykék 533 11, IV| Luzsénszky József tábornok, Almásy Kristóf ezredes, az ellenség 534 4, V| amit elvesztett: a régi jó álmát ismét. Nem üldözte se rémlátás, 535 10, II| kór megszűnt nevetni, s álmatag gyönyörrel tekinte a kedves 536 1, I| akkor nem voltak azok az álmatlanságra elítélt gályarabok feltalálva, 537 3, I| mindenféle ágyacskák és almocskák vannak megvetve, apró hálótársak 538 1, III| hami várbörtönbe. Ott aztán álmodhatott eltűntjei sorsáról, vagy 539 10, II| képzelte”, hogy álmodik. Azt álmodja, hogy az a bűbájos hölgy 540 4, V| elalszom, oly rosszakat álmodom, hogy örülök, mikor fölébredek 541 3, II| erősbödött. Minden éjjel azt álmodomo , hogy a hullámokat szelem. 542 1, II| kocsira ültetik őket.~ ~Vajon álmodott-e azokról a helyekről, amiken 543 1, III| térképből barátjának.~ ~– Álmodta ezt az önök tanúja.~ ~Cambray 544 5, V| észjárás!~ ~– Én mindig erről álmodtam; tehát igaz!~ ~Lajos átérezte, 545 13, I| mind nem voltak, csak álmodtuk. – Nem jártunk közel soha 546 7, IV| imádkozott. Amiről ébren és álmodva örök terveket épített. És 547 3, III| panaszkodhatott; de azok is álmosak voltak, nem hallgattak rá.~ ~ 548 4, III| idő elmúltával elővette az álmosság; Lajos hasztalan beszélt 549 4, III| gyermek volt, hogy egy édesded álmot a világ minden planétáinak 550 8, II| még tudomása, ki Cambray álnév alatt rejtőzött sok ideig, 551 11, IV| Foky Ferenc lovát lőtte ki alóla, utoljára egy gránát odatalált 552 5, III| lesz tőle: azért hívják „álomalmá”-nak.~ ~– Elhiszem.~ ~– 553 9, I| veszik körül a hintót, s az álomból ébredő hölgyeket a hintóablakon 554 10, VI| vér.~ ~Katalin, mint az álomjáró, ődöngött e kietlen téren.~ ~ 555 5, III| álmodott; kényszeríté az álomképet, hogy a felébredés után 556 6, I| Mint egy tünemény, mint egy álomlátás, suhant az oda ágya fejéhez, 557 3, I| szendereg, hogy a leánynak egy álomnyöszörgésére felébred. És aztán, mint 558 5, I| megszabadítja Katalint az álrablók kezéből (Kép a regény első, 559 9, I| veszem.~ ~– Öltözzék ön álruhába, pórnőnek; kösse batyuba 560 7, I| azon a lustratión?~ ~– Az alsóbb rendű nemességből elég számosan, 561 11, IV| ezredeskapitányai s több alsóbbrendű tiszt.~ ~Az ellenség nyolcfontos 562 4, V| támad körülem; állatkáim is alszanak. Azt hiszem, hogy a nagy 563 11, IV| felállított ágyúütegek körül Hadik altábornagy, Luzsénszky József tábornok, 564 4, V| volnék, mint azelőtt, az általad felvetett ottománon?~ ~A 565 4, IV| volt a jellemző viselet, az általuk leginkább mortifikált svábok 566 3, II| kikerülve a főkérdést. – Általunk áll fenn a világ.~ ~– Mi 567 9, III| elöl a nyeregkápán a kettős általvető kas. Az egyik kasba tette 568 9, I| meséljen neki valamit, úgy altassa el; – aki kezét az ő kezébe 569 1, I| ölelgette a kebléhez, addig altatta, maga mellé rakva a fejét, 570 10, V| Úgy lesz – szólt az altiszt, s kiválasztva harminc legényt, 571 8, III| Azután láss hozzá, hogy aludd ki magadat; mert meglehet, 572 7, VIII| Találd magadat itthon, és aludjál édesen! – súgá neki Katalin, 573 1, I| Mintha az a gyermek most sem aludnék.~ ~– Ejh, hisz mit érti 574 1, III| felébresztett. Igen jól aludtam. Ez igazán olyan jó kis 575 1, III| szép buba! Az éjjel együtt aludtunk, ahányszor felébredtem, 576 3, IV| iszonyú merényletet soha! Alugyék szépen.~ ~– Mindent megteszek, 577 10, II| Marie azt „hitte”, hogy aluszik, és azt „képzelte”, hogy 578 1, II| A gyermekek olyan jól alusznak.~ ~Hanem az, aki ébren volt, 579 5, II| másik nótát, hogy~ ~ ~ ~ ~Aluszol-e te juhász?~ ~ ~ ~Hej, dehogy 580 11, IV| tárgya a mai napig.~ ~Az Alvinczy-ezred veszített legtöbb halottat.~ ~ 581 8, III| három gyalog közvitéz az Alvinczy-ezredből: név szerint Katona István, 582 11, III| délig, együtt hat kompánia Alvinczy-gyalogsággal és egy lovasüteggel. Az 583 11, V| budai hídfőnél megszólította Alvinczyt, az olyan vitéz volt, aki 584 5, III| valamit kiáltott, amiből a nem alvók is megtudhatták, mit álmodott; 585 6, II| leghatalmasabbikát.~ ~ ~ ~És eközben ama másik foglya a Névtelen 586 12, II| hajtatott, a tengelye beleakadt amannak a ferhécébe; most aztán 587 3, I| fekete szemerkéket, aminők az amaránth * magvai. Ez az apró mag: 588 10, V| az ő acélja rosszabb volt amazénál. A kardja markolatjában 589 5, I| szarvasra; s mint ügyes amazon bámultatta magát, úgy a 590 4, I| inas, s olyankor bámulta amazoni termetét, merész magatartását, 591 10, VI| Eudoxiának, a görög szabadságharc amazonjának.~ ~Lajos pedig éppen a megfordított 592 4, II| zárdahölgyet nem csinál magából, se amazont. Pedig rendesen ez a két 593 2, II| nekem megírja, hogy ezt vagy amazt a szép leányt jó lesz meginteni, 594 4, II| könyörgésre fogja a dolgot; az ambícióhoz szól: minő szégyen lesz 595 10, IV| le kellett tenni arról az ambíciórul, hogy ők akármiféle atyafiságban 596 7, IV| ki-kivillant Katalin rózsaszín ambrélája.~ ~Vavel izgatottan sietett 597 10, V| eszi meg hát a másikat?~ ~Ámde Sátán Laci puszta kézzel 598 3, IV| az ajtó és küszöb között, amekkora elég volt, hogy kiszólhasson 599 9, II| ezt Cambray-tól megizenjem Amélie-dnak?~ ~– Eredj hát! – sikolta 600 1, IV| kisleányaikkal. Az ön kis Amélie-ja históriai alak, s emlékszobrot 601 9, I| kiáltozá: „Leányom, óh leányom; Amélie-m!”~ ~Cambray keserűn szólt:~ ~– 602 9, I| De elhoztam.~ ~– Elhozta? Amélie-nek a mostani képmását? Ő sohasem 603 9, I| magyarázni, Madame. Én beszéltem Amélie-vel, megmondtam neki, hogy szököm, 604 1, I| veres gyapot nagykendő az, amelybe ő volt burkolva. Azt átviszi 605 11, IV| szava.~ ~Abban a kéziratban, amelyből ez adatokat vettük, vannak 606 12, I| Győr alól; négy olyan hét, amelyikben nem volt se „tegnap”, se „ 607 9, I| leányát, azt az Amélie-t, amelyiket ön rám bízott, én híven 608 1, I| csizmák, abban a kezében, amelyikkel a vállán keresztülvetett 609 3, III| vette körül; az egyik az, amelyikről Lajos beszélt Máriának, 610 8, III| lépésre szántam el magamat, amelynél karddal kellett kettévágni 611 4, V| s ha nem siettem jól az Amennel, már akkor, mire arra került 612 11, II| vívni, nem volt több, mint amennyire egy ágyú elhord: háromfontos 613 1, IV| elolvasni. Ön pedig annyiszor, amennyiszer könnyebbülést akar szerezni 614 1, III| hogy mennyi sopánkodás amiatt, hogy egy kis comtesse-ről 615 2, III| nyitott magának utat: ámbátor, amíglen a puskát a posztószélből 616 5, V| ajtókulcsot. Ezalatt az idő alatt, amígo odáig leér, őrá éppen nem 617 13, II| odaadni nekik mindenét, amije legdrágább, hogy béküljenek 618 12, I| mégpedig olyan bombákkal, amikbe egész csoport apró golyóbis 619 3, I| gyűjteménye a macskáknak, amikért a „macskák Rafaelje” lelkesülhetne; 620 1, IV| beszéljünk mi olyan tárgyakról, amikhez nem értünk. Fulton úrnak 621 10, II| nagyfejű vasszegek verve, amikre az önkénytesek tarisznyáikat 622 3, II| előtt egy olyan öltözetben, amilyenben a párizsi hölgyek a tengeri 623 1, III| szerezni a kisleány számára, amilyentől megfosztották.~ ~– Igazi 624 1, IV| szabású viseletbe öltöztették, aminőben a felnőttek pompáztak, úgyhogy 625 3, I| fényes fekete szemerkéket, aminők az amaránth * magvai. Ez 626 3, II| porszemek maradnak rajta, aminőkkel a lőfegyvert megtöltik. 627 7, VII| szín és alakjai is olyanok, aminőkről nem beszél már senki: nem 628 7, II| Igazán olyan megjelenés, aminőnek a világromboló angyal eljövetelét 629 5, III| áldozat öntülo . Olyan nagy, aminőnél nagyobbat nő már nem tehet. 630 11, I| népet tanult megismerni, aminőről soha könyvekben nem olvasott.~ ~ 631 2, I| mind kárba veszett * .~ ~Aminthogy szaladt is már nagy lelkendezve 632 4, III| grófnak a márványsima kart, amio bizonyosan egyike azoknak, 633 10, VI| bocsásson neked érte Isten! Amivé engemet tettél és gyermekemet! 634 2, III| faképeinél.~ ~Bernát úr bámult és ámult: nem tudta mire vélni a 635 7, I| ik Törvénycikkelye I. §-ának és az azt követő §-oknak 636 8, II| megtapogatta a gyolcsot: „kínai ananászszövet”.~ ~Azon alul következtek 637 5, VI| bolond emberrel történt anekdota a mi tudós mérnökünket arra 638 2, I| egymással; ezt nehéz lesz egy anekdotával elütni.~ ~Az ágens véget 639 4, III| ok már megszűnt; hanem az angaria és a szolgalom csak megmaradt.~ ~ 640 4, III| Vár rejtélyes ura rendes angariát * fizetett minden gazdának 641 8, I| nem rabolta el Barthelmy Ange-t, el fogja rabolni Barthelmy 642 5 | Ötödik rész~ Barthelmy Angeo~ ~ 643 1, I| ott az el van veszve. Még Anglia sem biztos menedék. A dillingeni 644 5, I| minők voltak a Doone-ok * Angliában. Az elsőbbek közé sorozta 645 7, I| fele irlandi volt, fele anglus. Az irlandiakat ki nem állhatta. 646 4, III| kétszer, s azzal elfutott az angolkert bozótjai közé.~ ~Vavel nem 647 8, II| maradnak. A poroszok várnak. Az angolok sietnek – egy szigetet elfoglalni 648 1, I| az erős cikkeket, amik az angolokat oly kegyetlenül letromfolják; 649 8, II| Syrie”, harci riadói; az angoloknak a „Rule Britannia”-ja harsogott 650 1, IV| állig-sarkig benne van az angolországi invázióban, s afölött vitatkozik, 651 5, VI| végtére is segített az Úrnak angyala, akit vidékünk oltalmazójául 652 9, I| ördöggé fog lenni: könnyen angyalára találhat, aki fölfelé röpíti.~ ~ 653 3, II| keze közé a gyermeteg bölcs angyalfejecskét, s nevetve monda:~ ~– Lelkem, 654 7, V| Hahaha, szeretetreméltó angyalkám; milyen jó adomát tudnék 655 13, I| vádak voltak. Egy elárult angyalnak a vádjai egy bűnös ellen, 656 6, I| minden vétkem, mert egy angyalodnak megszabadításáért követtem 657 9, II| ez ország földébe, mely angyalomnak menedéket adott; nem akarom, 658 6, I| hozzád; de hozok ide egy angyalt.~ ~Lajos sietett fel Marie-hoz.~ ~– 659 5, V| trombitaszava megharsan.~ ~– Aki angyaltársának szabadítására eljön. Isten 660 9, I| jótékonyság gyakorlása in anima vili, a parasztokon!~ ~De 661 7, V| hogy ki vagyok?~ ~– Ad animan! – kiálta fel az alispán. – 662 3, II| gombostűt a ruhájából, s annako a hegyével alattomban megszúrta 663 6, I| szélpuskával a céllövöldözésben. Annyire vitte már, hogy húsz lépésnyiről 664 1, IV| kívül elolvasni. Ön pedig annyiszor, amennyiszer könnyebbülést 665 1, III| egy teremből kitelt salon, antichambre * , boudoir és vestibule. 666 1, IV| a palotát; a Chaussée d'Antin-ban vannak olyan jó csendes 667 1, IV| magát, hogy a Chaussée d'Antin-i panorámán kezdte, s állig-sarkig 668 1, III| kertészeti katalógusban Marie Antoinette neve volt.~ ~– Ah, be gyönyörű 669 11, VII| hangzású van: Stipcsics, Antunovics, Bacsics, Radivojev, Knezy, 670 9, II| testvér! Köszöntet általam jó anyád: azt a szép fényes ruhát, 671 11, VII| terv; csak a hozzá való anyagtól függött, hogy sikerüljön.~ ~ 672 6, II| be a paradicsomba. De Éva anyánk már tudott németül; mert 673 7, IV| ki? Hát az, akit te nekem anyául ígértél: az a te szép tündérasszonyod.~ ~– 674 4, I| árvagyermeket ide engedi jönni az anyjához; ha pedig ön is elítéli 675 11, III| különösen a lelkére kötöttek az anyjaik, hogy gondot viseljen rájuk, 676 1, IV| azzal a legyezővel, amit az anyjao mint uralkodói jelvényt 677 2, I| örökölte ezt a birtokot anyjárúlo , aki Markóczy leány volt, 678 1, II| szerencsétlen is, mert eltévedt az anyjától. Márpedig a francia tiszteli 679 11, VI| kardcsapás.~ ~Egy vitézük, Ányos Elek, az első rohammal elvesztette 680 2, II| de nem valószínű. Ha egy apáca annyira megy, hogy a kolostorból 681 5, IV| mindig a kastélyában, s igazi apácai életet folytatott. Az ám, 682 2, II| rémséges. A névtelen lovag egy apácát szöktetett el a kolostorból. 683 10, II| Meg ne lőj! Én vagyok az apád.~ ~– Ne közelítsen kend! – 684 10, II| Hát nem ismersz az apádra? Lackó fiam!~ ~– Én nem 685 2, I| hozzá, azért csak megőrizték apáiktól öröklött kincsüket, s inkább 686 11, IV| ezt a gúnymarsot, amivel apámat bosszontották ifjabb ismerősei, 687 1, IV| társaságot mulattatni, elmés aperçukkel fűszerezni a társalgást, 688 4, I| elhagyott gyermek sorsát, kiknek apjaik messze földön folytatott 689 11, II| tartaná, hogy ki legyen az apjának a derekabbik fia.~ ~Senki 690 10, II| egy fiú meg akarja ölni az apját. Hirtelen befogta a két 691 7, II| hát amaz angyal, aki az apokalipszis Leviatanját a pokolra letaszítani 692 7, II| ez! Hát ilyen virágokat ápol Lajos titokban?~ ~Vavel 693 9, II| nem kérdezte, mikor engem ápolása alá vett, hogy minő bajban 694 12, II| berendezve: szenvedő emberek ápolásához. Az egész templom egy kórház 695 1, III| hogy micsoda kitűnő orvosi ápolásban részesül majd. Nekünk arra 696 10, VI| ott vannak.”~ ~Óh, hogy ápolgatta, dédelgette a sártól, vértől 697 12, II| ezek a nyomorult emberek ápolgatták, építgették a náluknál még 698 12, II| hogy valami bajában én ápoljam, mert azt nem állja ki! – 699 8, I| volt, s fiának én voltam az ápolója. A felnyitott zárak bizonyíták, 700 9, I| ebben az influenza-kórházban ápolónő.~ ~– Jézus Mária! Szent 701 9, II| akarsz? Küldök hozzá más ápolónőt.~ ~– Mit akarok? Hogy én 702 9, II| kigyógyítsa belőle. És ő évekig ápolt, rejtegetett engem. Atyám 703 9, II| hórházában, a betegeket ápolva, mint egy hősnő, mint egy 704 11, III| te elhagysz!”~ ~Az öreg após elkeseredetten szólt hozzá:~ ~– 705 11, III| álljon egy szóra.~ ~Öreg apósa, felesége, két kisfia álltak 706 2, II| kollégiumból, per pedes apostoloromo : az útiköltségem elfogyott, 707 5, I| elég volt a patriarkális apparátus, amit közigazgatásnak neveztek; 708 4, IV| bajba kerülök, csak arra appelláljak. Ez volt, amit a testamentumában 709 2, I| nagy melegben jólesik az appetitóriumnak * fogadott borvizes ruszti * , 710 1, IV| honneurs”-t. Az a méltóságos applomb * , amivel a gyermek e feladatnak 711 2, II| faluban véletlenül. Az asszony apprehendált, s rá se nézett. Délután 712 3, IV| az előadás hitelességét approbaló külső jeleket is: a háta 713 11, II| lovasezredbe az első vitéz ápril 24-én állt be; május 11- 714 3, III| sajátságai közé tartozik az, hogy apróbb-nagyobb szigetecskék vannak benne 715 2, I| Az bizony elég szép ár – szólt az alispán. – De 716 10, V| divathölgy-e, vagy a halálig hű ara?~ ~Trombitaszó nélkül indult 717 7, II| között leghatalmasabb: fehér arabs lován, az Eufráton, melynek 718 4, IV| Elkorcsosult lovagrend volt az, Arad megyében, Szent-György lovagok 719 10, IV| a rendkívüliség: a Duna áradása, mely az asperni ütközetnél 720 5, VI| egyszerre elkezdett szertelenül áradni, minden partján túlöntött, 721 7, V| Utána sokkal elevenebb szín áradt el az arcán.~ ~– Mondd csak 722 13, I| volt, vett mindent, mesés árakon. Nem volt olyan képtelen 723 1, IV| ne vitorlázzon a politika áramlatába.~ ~Egy szép merveilleuse 724 3, II| apróbb sárgák sovereign * aranyak voltak, a fehérek ezüst 725 5, VI| cövekelve hat darab körmöci aranyam. A cöveket megtalálták, 726 3, III| mintha tündöklő, átlátszó aranyban úsznának, eveznének tündérek, 727 8, II| kezek dolgoznak rajta, hogy aranybetűket hímezzenek a selyemszalagjaira. 728 6, I| márványból. Felíratom rá aranybetűkkel: itt nyugszik az én Dávidom, 729 1, I| ifjú, előkeresve a finom aranycifrázatú acélszekrénykét.~ ~– Abban 730 3, IV| keservesen nézi az ablakából az aranycsillámú víztükröt.~ ~– Jöjjön, Marie. 731 1, I| felöltöztessen az új selyemruhámba, s aranyfüggőmet, karperecemet és nyakláncomat 732 7, VIII| s kísérte csónakon az ő aranyhabok közt úszó nereidaalakját. 733 1, III| harmónion előtt, hosszú aranyhaja csodaszép gyűrűkben vállára 734 9, I| nagyurak újra felkapták az aranyhímzést a ruháikon; megélhetsz te 735 8, III| dobos tüntette ki magát, aranyira, hogy az ezredparancsnok 736 11, VII| kiknek neveit a harcok aranykönyvében kiemelve találjuk, sok szláv 737 3, IV| volt a doktorra minden száz aranynál. Végre valahára megláthatja 738 10, IV| Versaillesnak” is meglátszott egy aranyozástul ragyogó tornya. Két óra 739 4, II| tündértiszta arcát először aranyozta be hosszú évek óta Isten 740 8, I| vasától, királyi haragnak aranypálcájától, saját nemzetének gúnykorbácsától. 741 1, I| leggyönyörűbb gyűrűkbe szedett aranysárga hajfürtöket engedte előomlani, 742 10, III| De Fervlans poharából az aranyszínű rusztit. – Megyek Párizsba. 743 10, VI| a kettő ütötte helyre az aránytalanságot a két harcoló fél között. 744 7, II| Lajos maga markolt bele az aranytekercsekbe, s amennyi a két markába 745 7, II| lépcsőkön lehalad, azt a sok aranytekercset a kalpagjából átrakni a 746 13, II| habok beszélgettek még, aranyvilágot vetve a telehold fényében: 747 4, III| földig hosszasan, mint egy aranyzuhatag. A rablók valószínűleg akkor 748 12, II| a tarka rónát, melyen az aratatlan, érett vetés a zöld kaszálókkal 749 10, IV| mocsárban terem. Ők füvet, nádat aratnak, halat fognak, vadásznak, 750 3, III| egy esztendőben kétszer is arattak, – egyszer aztán megint 751 5, I| szerepel, megérdemlett tapsokat aratva valódi művészi játékával. 752 3, II| mondatához: „nihil de arbore” (semmi fán termettet!) 753 5, III| csaknem egymást érték az arcaik, s szemeik, mint két vítőr 754 3, III| felszínére, a holdsugarakon arcaikat fehéríteni.~ ~Szegény leány! 755 7, II| megrémülten Lajos lángoló arcától.~ ~– Az, hogy láncaid lehulltak! 756 7, II| gázoltatja lovát, s merev arcával széttekintve a haldoklók 757 4, IV| szemekben, s vannak, akik az arcból, a szemekből olvasni tudnak.~ ~– 758 2, III| vállú férfi, erősen kiálló arccsontokkal, sűrű szemöldökkel. Most 759 4, V| Mátyás mester * agyarkodó arcfintorra kényszeríté magát.~ ~– Óh, 760 2, I| közbe a doktor maliciózus arcfintorral –, hogyha a tekintetes asszony 761 1, III| rá, ha a korallszigetek archipelagusán utazik keresztül.~ ~Csak 762 8, I| Felfedeztek egyet az ország archívumában, 1707-ből valót.~ ~– No 763 9, III| a bizonyítványok, – az arcképek, – és egy csomó hitvány 764 11, V| Címere, mint a velencei dogék arcképsorozatában Foscarié, fekete fátyollal 765 3, IV| hatása e néma kérelemnek, az arckifejezés kárba veszett a sűrű fátyol 766 7, III| válaszát kéri.~ ~A hölgy arckifejezése elsötétült.~ ~– Nem emlékezik 767 5, III| folyvást a legudvariasabb arckifejezéssel, keresztbe tette előtte 768 4, II| szemszivárványok: Lajos jól ismerte ez arckifejezést: – ez a féltés.~ ~A leány 769 6, I| mely a formájára termett arcnak szemközt néz; felelj meg 770 9, II| cselédnek: kormozd be az arcodat, és a kezeidet szennyezd 771 1, IV| méltót.~ ~A mosolygó, hízelgő arcok suttogó párbeszéde pedig 772 8, II| csak nem tudta e mosolygó arcokért elfelejteni azt a hideg 773 3, I| elárulja a rokonságát olyan arcokkal, amiket sokan ismernek.~ ~ 774 4, IV| kellene fátyolt viselnem az arcomon.~ ~És aztán csinált nagy 775 9, II| sikolta a nő, s végigesett arcra a padlaton.~ ~ ~ ~Marie 776 2, I| kendőzésre nem szorult eleven arcszín, ragyogó kék szemekkel, 777 7, II| tetszett, mintha e tündöklő arctól, mely a nyitott ablakból 778 7, II| az ifjú férfi érckemény arculatán, minden tagja meg akarta 779 5, II| megmozdultak a szörnyeteg arcvonásai.~ ~Észrevette, hogy tetszik 780 5, III| által kísért hölgynek bájos arcvonásaiból meggyőződjem arról – hogy 781 5, II| kifordította eddigi merev arcvonásait a helyeikből.~ ~Elkezdett 782 4, IV| megcsalni, akik olvasni tudnak arcvonásokból, szemekből.~ ~Egy délután 783 3, III| kiadták haszonbérbe: az árendások tanyákat, gőzmalmokat építettek 784 8, I| elvállalták az egy forint árfelemelést, s kérték a posztót. Ekkor 785 1, I| tartóban meggyújtott két szál argandi faggyúgyertya * sem bírt 786 7, I| refractariusokat patrioticus argumentatiokkal ad meliora capacitálni.~ ~ 787 1, IV| hogy énekelje szét egy szép áriával ezt az új armada invincibile * - 788 1, III| lármaintéssel; s azonkívül az arisztokrata kék vérnek a vele született 789 2, II| rablott kincseivel ide a mi Árkádiánkba. Az a dáma pedig a szeretője, 790 11, IV| átemelték az országút mély árkán, ott azután kötelet kötöttek 791 5, I| versenyfuttató volt. Ő tudott csak árkokat, sövényeket átugratni! Volna 792 11, III| Azután megint átugrott az árkon. Háromszor egymás után csinálta 793 1, IV| egy szép áriával ezt az új armada invincibile * -t; amidőn 794 9, III| honfitársaik. Napóleon nagy armadájának felét a rhénusi szövetség 795 10, VI| alkirály hadserege Napóleon ármádiájához fog sietni. Tiszta képtelenségnek 796 4, V| tova nem tud mozdulni saját ármádiájával, tetszik azt tudni? Találtam 797 5, I| mert megőrzi őket attól az armalis.~ ~A parasztlegénynek van 798 2, II| hozzá, amik nincsenek az armálisban, s mikor azt nekiereszti, 799 10, II| egész Bábelét döntötte le az ármánynak, éjfélre már csendes halottá 800 3, III| gondolt egyébre, mint az ármányra és incselkedésre.~ ~A méreg 801 9, III| olvasta el elébb, utána az ármányszövőét; máskor pedig megfordítva. 802 2, II| meg nem szoktam, hogy mint armer Reisender * bekopogtassak 803 4, III| néhány perc múlva a föld árnya eltakarta mind a kettőt.~ ~ 804 13, II| két síró asszony. Távolról árnyaknak nézi őket, aki látja.~ ~ 805 5, VI| sok vagy kevés öntözés? árnyék vagy napfény? Korom vagy 806 4, III| planétától, melyet a föld árnyéka betakarva tartott, s melynek 807 2, I| urak kivonulnak a bükkfa árnyékából a diadalív eléo ; a tiszteletes 808 1, IV| hogy az életnek azzal az árnyékoldalával, aminek politika a neve, 809 2, III| melyet buckófejű fűzfák árnyékoltak be a víz felől, míg a másik 810 2, I| az egyenes úton, a szép árnyékos erdőn keresztül, s nem tette 811 2, I| árokparton: nem keresik az árnyékot; azért, hogy bemutathassák, 812 1, II| onnan figyelt arra a mozgó árnyékra, mely a kivilágított ablak 813 4, III| hold újra kifénylik, az árnyelvonulás tüneményében tovább gyönyörködjék.~ ~ 814 7, VIII| rigyető hímszarvas fekete árnyképe tizenhat ágú koronájával.~ ~ 815 3, III| fényes tükrön csak fekete árnyképeket engedett a csónakból és 816 13, II| vízsugarak között fel-feltűnő árnynak.~ ~A vitézek három sorlövéssel 817 4, V| talpukra. Aztán mikor az árokhoz érnek, egyszerre beleugranak 818 8, III| azzal maga rohant előre az ároknak, mellvédnek, közibe az ellenség 819 2, I| azok kinn csoportosultak az árokparton: nem keresik az árnyékot; 820 6, I| elállították a vérzést árpikás vízzel, s azzal ismét helyreállt 821 1, I| van örökítve. Mikor a szél arrafelé lobbantja a lámpa lángját, 822 5, III| akkor?~ ~– És ön gondolt-e arrao , hogy hátha a betörő rabló 823 6, I| Le jour de gloire est arrivé.”~ ~ ~ ~Ő „ezt” a dalt hallotta 824 1, II| az ágyra.~ ~Mikor aztán ártalmatlan hallgatóvá lett téve, akkor 825 8, II| kell ismerni, hogy ennél ártatlanabb harci dallal soha még ellenséget 826 4, III| börtönöznék be rögtön.~ ~– S ön ártatlannak tartja őt e merényletben?~ ~– 827 2, I| zengeményt szándékozik az ártatlanokkal elénekeltetni. Egy emelvényen 828 9, I| eláruljon egy barátnét, aki az ártatlanság őszinte mosolyával bízta 829 10, VI| milyen könnyen megy itt az artézi kútfúrás!~ ~Katalin nőies 830 4, V| őneki semmi golyóbis nem árthat, ő meg mind lepuskázhatja 831 12, II| Ah, mon Dieu! Ne tuez pas Arthur!~ ~Vavel Lajos udvariasan 832 10, V| repkedik kedvesét körül. – Nem ártottak meg annak. A régi harcokban 833 1, IV| csábítania, s még majd minket árul el annak.~ ~Thémire többet 834 10, V| korcsmában. Thémire asszony árulása tehát tökéletes. Ő magát 835 9, I| Mindennap hazudni, csalni, árulkodni: abból élni! Amíg kisgyermek 836 3, I| metszett ajk szegletei el nem árulnák földi eredetét; a villogó 837 10, II| Schmidtékhez! – Azok talán még nem árulók. – De hát miért ne volnának 838 10, V| oda.~ ~– Nálunk csak az árulókat akasztják fel most.~ ~S 839 6, I| aki áruló!” – Nem fogsz árulóvá lenni!~ ~Azzal felkelt a 840 8, III| el minekünk, hanem minket árult el annak? Vagy pedig az 841 9, II| nem veszítettél el, nem árultál el engem, hanem megszabadítottál; 842 3, IV| halember. Egy elzüllött árvagyermek, aki a Hanság mocsárai közé 843 4, I| találja, ha az elhagyott árvagyermekeket magáncsaládok körében helyezik 844 4, I| gondviselés veszi körül az árvát, aminőt Katalin pazarolt 845 8, II| A padot elmosta volt az árvíz;~ ~ ~ ~Panni Miska szemébe 846 5, VI| uramnak, hogy ossza ki az árvíztől sújtott hívei között.~ ~ 847 4, III| elsötétült már, a földárnyék az Arzachel körhegy láncolatát nyalogatta; 848 3, II| és ragyogott rajta a 30-as szám: félforintba mentek.~ ~– 849 5, I| mi civilisták a hajt ók ás urakat.)~ ~A polgári osztály 850 9, III| gondoltak, hogy csak hadd ássák alá a philadelphok a császári 851 8, II| önkényteseket írtak be, lovakat assentáltak; valamennyi ablakán a kastélynak 852 8, III| bárónő. Tökéletes német asszonnyá tudta magát átalakítani. 853 10, II| Ha az én uram azzal az asszonnyal beszélt, akire a kincsei 854 12, II| karabélyát, a bámészkodó asszony-, gyereknépet a kapitányuk 855 5, III| mellett ül, nem Barthelmy Ange asszony-e.~ ~Lajos a lábával toppantott, 856 9, I| csak annyit tesz, hogy az asszony-erő nem tartott ki a sátáni 857 12, II| voltak szétosztva. A kis falu asszonyai maguk ápolták, gyógyítgatták 858 1, IV| erkölcstelenség? Hát az ő szép asszonyaik, hát az ő sima udvaroncaik 859 1, IV| asszonyaink harcolnak az ő szép asszonyaikkal; s a mi kisleányaink harcolnak 860 1, IV| ő férfiaikkal; a mi szép asszonyaink harcolnak az ő szép asszonyaikkal; 861 13, II| mellett a szolgáló lesz az asszonyának az úrnője?~ ~ ~ ~Az Úr másképp 862 4, I| Hanem a végin mégis az asszonyé maradt a győzelem. Ami ekként 863 2, III| birokra menjek egy idegen asszonyért, akit sohase láttam! – Mit 864 3, I| kandikál ki utánuk kíváncsi asszonyfő, úgy haladnak a kocsizók, 865 10, III| Marie-Thérèse-Charlotte, XVI. Lajos leánya asszonykorában~ ~ ~ ~ ~A regény angol, 866 5, III| abban az egy kérdésben, ahol asszonyokról van szó. Tudjuk jól, hogy 867 3, IV| Várból, beszéltem az úrral és asszonysággal, rendkívüli dolgokat tapasztaltam. 868 12, I| Ő is kapitulált, de az asszonyságok kedveért ott maradt a városban 869 2, II| vett a számukra. De ezek az asszonyságról soha nem beszéltek; azért, 870 2, II| híreszteltek el egy nevezetes asszonyszöktetési esetet. Egy francia előkelő 871 2, II| gonosztevő, se nem regényes asszonyszöktető kalandhős, de még nem is 872 5, III| itt megölnek. Kivált egy asszonytól. Még a feleségétől sem. 873 2, II| tudni, hogy gazdájuk és asszonyuk között micsoda viszony van?~ ~– 874 8, II| felkelő polgáraihoz; az Ászperi ütközetről szóló elégiát, 875 4, III| hálószobáját világítá meg, melynek asztala tele volt halmozva etuis * - 876 3, IV| Annyi arany gurigált az asztaláno , amennyit az egész vármegye 877 4, IV| felkapá az égő gyertyát az asztaláról, s rohant rémülten a leány 878 3, I| arasznyi magas gömbölyű asztalka, melyet kereken fog körül 879 2, II| mokkanedvtől párolgó findzsák asztalkáihoz, s ott a bárónő és az alispán 880 4, V| kerevetre, s folytatta a fehér asztalkán munkálatait.~ ~A leány – 881 3, I| mopsszal. Mindegyiknek tiszta asztalkendő kötve a nyakába, hogy a 882 3, I| miknek divatképei a székeken, asztalokon szétszórva is hevernek.~ ~ 883 4, IV| nem lövök arra, akinek az asztalomon poharat töltöttem.~ ~– No 884 11, IV| már ott kellett hagyni az asztalt, az ellenség elkezdett Csanak 885 2, II| zendítette fel az egész asztaltársaságot.~ ~– De pedig nem olyan 886 2, II| heilige Stricli * van az asztalukon. Templomba azonban nem járnak, 887 9, I| suttogá a hölgy a rémület asztmájával, s úgy reszketett a keze 888 2, II| doktorban.~ ~– Tehát a hivatalos átadás egészen elvégeztetett nálam 889 7, V| Marie ráismert arra.~ ~– Átadhatom most neki? – kérdé mosolyogva 890 9, III| szerét tenni, hogy levelemet átadja?~ ~– Nagyon könnyen. A philadelphusokat 891 9, I| Gondolkozom rajta, hogy átadjam-e azt kegyednek, Madame, vagy 892 9, I| Azt tette. De mielőtt átadnám azt, nem nyerhetnék egy 893 1, II| rendőrbiztosnak ne mulassza ön el átadni a legszívesebb üdvözletet 894 12, III| Sauf-conduit” – monda a kapitány, átadva az oltalomleveleket Vavelnek.~ ~ 895 1, IV| rá, hogy minden hadihajót átalakít vitorlásból kerekekkel hajtottá; 896 8, III| német asszonnyá tudta magát átalakítani. Hogy a veszedelmes protektor 897 7, IV| lett volna mindezekre az átalakításokra már idő, mert a két hintó 898 7, IV| ígértek.~ ~Ünnepélyes érzések átalakító izgalmai alatt állt. Egész 899 3, II| egészen a miénk lesz, s azt te átalakítod majd virágoskertté. Ugye 900 4, II| fogadott belé, s tavaszig átalakíttatta azt gyönyörű virágoskertté.~ ~ 901 5, II| védencét ily furcsa torzképpé átalakítva megpillantá. Hanem egy perc 902 10, V| ahol valami állati élet átalakul növényi életté, s esztendő 903 13, I| alispán arca ugyanazt a furcsa átalakulást mutatta, amin legelső találkozásuk 904 1, IV| oszoljon szét s diadalíveink átalakuljanak a nemzet bitófáivá? Nem, 905 3, IV| számára, hogyan tudott átalakulni egy szárazföldi állat (ember) 906 5, III| minden kérdésben; hanem átalánosságban kénytelen vagyok tagadni 907 7, VIII| ott meg Pál és Virginia, Atalanta, Kisfaludy Sándor magyar 908 2, III| hagynia a pipanyomozással s átballagni a terembe.~ ~Ott is minden 909 7, II| ahol a könyvszekrénnyel átellenben volt egy nagy térkép felfüggesztve. 910 7, I| nem imerte meg, hogy ki ül átellenében, s még csak nem is köhécselt 911 11, IV| a vállaikra az ágyúkat, átemelték az országút mély árkán, 912 9, III| egyik partjától a másikig átér. Azután azt is láttam, hogy 913 5, V| álmodtam; tehát igaz!~ ~Lajos átérezte, hogyha ő most tettetne 914 2, I| Katinka!” S miután ezen szépen átestünk, menjenek az urak az irodába 915 5, II| Valahogy majd csak átesünk ezen is! – gondolá magában 916 5, III| egész addig a kígyószerű átfonásig, ami azt jelezi, hogy kész 917 13, II| mirtuszkoszorú, fehér virágokkal átfonva. Két véginél ül két asszony: 918 8, II| egy istentelen golyónak átfúrni mind a hármat: arcképet, 919 11, VI| végre egy pisztolygolyó átfúrta a karját, s harcképtelenné 920 7, VIII| odaborul Katalin vállára, átfűzve őt karjával.~ ~– Óh, milyen 921 11, VII| amely vízen a magyar lovas átgázolt, azon a francia is átmehetett; 922 11, II| voltigeurök a malom fölött átgázoltak a Marcalon, s azáltal kényszeríték 923 4, III| nyitva szokott állni. A gróf áthaladt az udvaron, s amint a szegleten 924 5, I| át elhallgatta a távolból áthangzó bombardonok, klarinétok 925 5, I| jeladó kis táblákon már áthangzott a helységből, s kilenc órakor 926 11, III| egyenlő magasságban, Mersénel áthatolt a Marcalon, János főherceg 927 7, VIII| Katalin cselédjei mindent áthordtak a Névtelen Várbul, ami Marie-é 928 10, II| bár a bútorokból mindazt áthordták is, ami Marie-é volt: de 929 2, I| vetett a tréfálkodásnak, átidézve a hivatalos urakat a komolyabb 930 1, III| termeket vékony falakkal átidomíták sok szakaszú lakosztályokká: 931 8, II| Serkentő verseket”, – „Atilla szózatát vitéz unokáihoz”, – 932 10, III| a Hanságon nehéz lesz az átjárás éjszaka – figyelmezteté 933 11, II| ellenfél kierőszakolni az átjáratot a malomgátnál. A pesti gyalogok 934 10, III| kompon éjszaka nem szoktak átjárni. Ott utolérem őket.~ ~– 935 11, VII| lett volna a Csallóközbe átjutni dereglyéken, dunai malmokon. 936 9, I| nagyságtól, melynek csak átkait érzi kora gyermekségétől 937 1, IV| a számaik a barrière-en átkeléskor feljegyeztettek. Ha lesz 938 11, VII| üstököspálya!~ ~A Rábcán átkéléssel egy éjszakai egérutat nyertek. 939 7, II| a saját hadteste a Dunán átkelhet. A Traun hídja kőből volt, 940 11, IV| egész egyesült sereggel átkelnek a Duna balpartjára Némánál, 941 11, IV| sereggel Komáromhoz s ott átkelni a Dunán.~ ~Hanem ehhez valami 942 3, II| hoztál el egyet, amin négyen átkeltünk. Még akkor támadt ez a vágyam. 943 11, IV| lesz. Az ellenség, a Rábán átkelve, az elsáncolt tábort megkerülte, 944 4, V| könyveimet és írásaimat, átköltözöm ide ebbe a szobába, s folytatom 945 7, IV| várják az alkalmat, amelyben átkos életüket a csatatér tisztító 946 7, II| nem harcol, csak ordít és átkoz? Lesz-e bátorsága nekisarkantyúzni 947 10, IV| rajta keresztülgázolni, s átkoznak minden látható és láthatatlant 948 9, II| leányod! Aki neked ezt mondta, átkozottul hazudott.~ ~Katalin arcán 949 6, II| cseléd nélkül maradt, rögtön átküldé hozzá egykori védencét, 950 7, VI| egypár férfi cselédemet fogom átküldeni. Lizett pedig megérdemelt 951 1, IV| önnek legelőször is Svájcot átkutatni a szökevények után. Adieu, 952 3, I| van berendezve: a falakon atlasz szőnyegek; a bútorokon gobelin 953 3, I| Rafaellá lehetett. Vastag, átlátszóvá tett papírból vágtak ki 954 7, II| Vavel gróf erre szótlanul átlépett a szoba túlsó oldalára, 955 1, I| az öltözőszoba küszöbén átlépni, s aminek a nevét, eddigelé 956 1, III| nem volt senki.~ ~Innen átléptek egy budoárba, melyben egy 957 8, III| felől is közelítenek, s átlépték a magyar határt. Úgy lesz, 958 3, IV| felhúzta papucskáit, s átlopózott Lajos szobájáig, és besuttogott 959 5, I| Másnap azonban megint átlovagolt a Névtelen Várhoz az ezredes, 960 4, III| foglalsz helyet. Én magam átmegyek a kastélyba.~ ~– Előhozzam 961 11, VII| átgázolt, azon a francia is átmehetett; hanem azt megakadályozták, 962 4, I| a férjtelen baronesse, „átmenjen-e a sóhajok hídján * ?”~ ~ 963 2, II| vagy kézre kerülnek, vagy átmennek a másik vármegyébe. Egyébiránt 964 10, VI| lehetett a megáradt folyón átmenni a komppal, a hidat pedig 965 11, III| fiát felnyújtá hozzá, s az átölelte a nyakát, a nagyobbik a 966 1, IV| kis boltok, ahol a hölgyek átöltözhetnek. Ha ön nem tudná még, majd 967 7, II| bálványnak, akitől mindenki átokkal fordul el. Most vesz magához 968 10, VI| akkor ez a balsors, mint egy átokmondás fog őközötte és Vavel között 969 9, I| ismerő ember még az összetört atomjainak sem akart békét hagyni, 970 7, II| aranytekercset a kalpagjából átrakni a Zrínyi-dolmánya hátulsó 971 5, I| ami a kastély ablakaiból átrévedezett hozzá. Ő is szeretett valaha 972 5, VI| dolgozóasztalánál, éppolyan atrobilosus * és rusticus ember társaságban) 973 11, V| vetekednek a bolgárföldi atrocitásokkal s amikből egy szó sem volt 974 8, III| tehetett mást, mint hogy átrohanjon a veszélyben forgó hölgy 975 3, II| mikor a redőnyök hasadékain átrózsállik a hajnal, odarepül az ágya 976 11, V| ez a rémület hógörgetege átszabadulhat a Dunán, ez meg nem áll, 977 6, II| helységbe pedig szekéren átszállítani a halott embert annyi volna, 978 3, III| színű ércfényű síkságot, átszelve rézzöld sávokkal, vászonra 979 6, II| írta fel, ami a tojáshéjon átszívódott, s láthatlan lett. Mikor 980 10, V| nem ellenség volt, hanem átszökő: „pribék”. Azt a levelet 981 3, I| kötényke majca * , mely derekát átszorítja, arany filigránmunka * , 982 7, II| az imádott teremtést, s átszorítva, mint egy gyermeket, sietett 983 4, V| világosság és szabad lég átszűrődhetett köztük. Ez a redőny egészen 984 11, IV| mikor egy zászlótartó maga attakíroz, s ő keresi a sűrűséget 985 4, V| Napóleon lovassága azt a nagy attakot csinálta a batteriái ellen, 986 2, II| már azt is megteheti, hogy áttérjen a protestáns hitre, s akkor 987 3, III| lebukott, s látszott a mélyen áttetsző holdsugárittas hullámban, 988 11, V| hetyke dalt:~ ~ ~„A nagy hírű Attilának – nek – nak~ ~ ~ ~ ~A nagy 989 10, IV| vaddisznó meg-megkísérti áttörni az iszapfolyamon, de az 990 3, IV| mindig; termete arannyal áttört drága keleti sálba burkolva. 991 11, IV| gyalogság az első harcvonalat áttörte, s a sorgyalogság szétzavarva 992 5, III| egész sor tiszttel, akiket átugorva megelőzött.~ ~Most már Lajosnak 993 10, IV| mocsárereken kockáztatni kellett az átugratást, s egész tüskesáncokat kellett 994 5, I| csak árkokat, sövényeket átugratni! Volna csak ott közöttüko , 995 6, II| óriás iránt, ki országokat átugró léptekkel járta keresztül-kasul 996 11, III| alabárddal. Azután megint átugrott az árkon. Háromszor egymás 997 3, II| társnőiről, kik a Tiberen átúszva menték meg a római leányok 998 4, II| arcán valami megdöbbentő átváltozás látszott. E megnyúlt vonások, 999 4, III| hogy a felhajított kulcsot átvegye. Az rögtön visszatért a 1000 8, III| feltalált kincseket tőlünk átvegyék. Ön érteni fogja, hogy ily