IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
1001 1, I| beírva a fekete könyvbe. Átveheti az én eddigi szerepemet. 1002 8, III| értesítve lesz már, s a hölgyet átveszi tőled. Azzal visszasietsz 1003 8, III| ahonnan minden európai lapba átvették, azzal a tervvel, hogy magam, 1004 1, IV| kézbeadásáról – monda de Fervlans, átvéve a levélkét. – És most küldje 1005 11, VII| ami egy folyón, patakon átvezetett. Verekedniök kellett a mindennapi 1006 4, V| tölteni, s ezalatt Lajos átvezethette az ezermestert a leány szobájába, 1007 1, I| amelybe ő volt burkolva. Azt átviszi a másik szobába.~ ~És azután, 1008 12, II| maradt ott pihenni, hanem átvitette magát még éjjel a Rábán 1009 12, II| rónán, melyen az országút átvonul, egy erős lovascsapat közeledik. 1010 12, II| lakói bámulva nézték az átvonuló csapatot, s találgatták 1011 11, VII| kényére, Magyarországba átvonulva, bámulatra méltó hadvezéri 1012 11, V| exceptívázott egy perpatvaros atyafi.~ ~– Ejh, kell is puska 1013 8, I| tisztességes halott, akit, ha atyafiai el nem temetnek, eltemeti 1014 10, IV| ambíciórul, hogy ők akármiféle atyafiságban legyenek a pokolbeli excellenciákkal; 1015 11, III| s szép jó estét kíván az atyafiságnak. Nem is gyalog jött pedig, 1016 11, V| hogy Győr alatt a fiak atyáik példája szerint harcoltak.”~ ~ 1017 6, I| Azután még egy Úr imáját: Mi atyánk az égben!~ ~Még Vavel Lajos 1018 1, II| szerencsétlenséget. Igaz-e? Honneur au malheur! *~ ~– Önnek igaza 1019 2, II| Igen egyszerűen. Ő maga nem auffirolja magát * sehol, a cselédei 1020 2, II| mindennap elküldi nekem a maga „Augsburger Allgemeine Zeitung” * -ját, 1021 3, I| szájában énekli az „O du lieber Augustin!” * klasszikus nótáját.~ ~ 1022 3, III| megváltozott az idő; a szép meleg augusztusi verőfénybe hideg nyugoti 1023 2, III| sült békacombokkal….~ ~– Aujnye!~ ~Bernát úr mérgesen nyitotta 1024 4, I| empirikus adatokat: elismert auktoritásokat éppen oly nagy számmal volt 1025 11, IV| is nevezték érte a bécsi aulikus körökben „der neue Rákóczi”- 1026 8, III| névátruházás könnyen megy Ausztriában. Lett belőle Landsknechtsschild 1027 2, II| pillanatnyi látás után? Ez nem authenticum * …. Majd „én” megtudom, 1028 1, I| istentelen, ahogy az a „madonne aux medaillons” * öt emlékpénzén 1029 12, II| szüksége a francia seregnek, avagy pedig szénre, vagy pedig 1030 3, III| az Eginhart * említette avar gyűrű-vár, melyben Nagy 1031 10, IV| az egész tájnak, a szikes avart rózsaszínűre festi, s a 1032 1, IV| gondolat volt: gyermekeket avatni fel eszközüle halálos játékhoz!~ ~– 1033 1, IV| mi szomorú mesterségbe avattam őt beo magammal együtt!~ ~– 1034 12, I| Madame la Comtesse De Alba, avec la princesse Marie.~ ~– „ 1035 8, II| rajtam kívül csak marquis D'Avoncourt-nak van még tudomása, ki Cambray 1036 7, IV| Franciaországban. Ah, hogy D'Avoucourt nem szabad most! Ő mindezt 1037 10, VI| Növényrohadéktól zöldülő, ázalagoktól nyüzsgő, undorbűzű pocsétanyirok. 1038 2, II| Azt nem tudni. Éppen azérto nevezik őróla azt a kastélyt 1039 3, II| tudod, hogy ma nem vagy sem azoké a csúnya könyveidé, sem 1040 7, I| megjelenni személyesen azoknál a „potior”-oknál, akik a 1041 1, II| menni, hogy eszkimót lásson; azonfelül a gondos „mama”egy szörnyű 1042 5, III| élő philosoph, akirülo még azonfelyülo köztudomású, hogy a keze 1043 10, IV| tömkelegből. De Fervlans azonfölyül személyes tapasztalat után 1044 4, III| Én ott megtalálom azt, s aztáno biztonságban leszek. Higgye 1045 10, V| sebzett lovag piros vére áztatá.~ ~De Fervlans márki tragédiája 1046 4, III| hajtá álomra fejét: azokat azutáno elküldte aludni. Csak ketten 1047 9, I| De most már megint azzá lett, Madame!~ ~– Milyen 1048 5, III| hóna alá fogta addig.~ ~Azztán kísérőihez fordult, s fedetlen 1049 10, II| volt, aki fél kezével egész Bábelét döntötte le az ármánynak, 1050 2, II| patvarista által aratott siker babérai nem engedték az alispán 1051 11, IV| magát – ha mindjárt nem is a babérain.~ ~Az egész éj tétlenségben 1052 11, V| maga tűzte fel helyébe a babérkoszorút.~ ~Hanem ez mind feledésbe 1053 11, V| megölték egy vezértábornokát, s babérral takarták homlokaik égő sebeit…~ ~ ~ ~ 1054 4, I| maradjon gyermeknek tovább. Bábjátékokkal mulattatá; úgy bánt vele, 1055 10, V| felhagyott azzal a hősregei babonával, hogy az ellenfél vezérét 1056 1, I| szép, nagy felöltöztetett bábut: azt vitte oda neki. Arra 1057 10, III| táncolta a fandangót vagy a bachanal de Steibelt, vagy a keleti 1058 11, VII| Stipcsics, Antunovics, Bacsics, Radivojev, Knezy, Popovics; 1059 11, VII| ezredese, Keglevich gróf, a bácskaiaké, Széchenyi Pál gróf, Voith 1060 11, VII| ezredes és Szucsics őrnagy a bácskaiakkal, meg Vavel volónjai úgy 1061 12, II| nem árt egy korty abból a badacsonyiból.~ ~Az úrhölgy nem merte 1062 11, III| keresztül, saját sebeik árán, Badácz István s Fehér Mihály közvitézek: 1063 2, I| szóra. Csak a kezében levő bádog mappatok tetejét csavargatta, 1064 10, V| Marquis de fer blanc! (bádogmárki) – kiálta Vavel gróf. – 1065 2, I| egy világért azt a nagy bádogtokot, ami az uradalom térképét 1066 4, IV| svábok által elneveztettek „Bärenhäuterek”-nek; amiből a magyar népajk 1067 1, II| várkastély előtt, aminek „bagatell-vár” * volt a neve, nem visszhangzott-e 1068 5, III| nem szándékom itt ebben a bagolykalitkában megőszülni.~ ~Csak most 1069 10, II| kútforrása felé, s kezével bágyadtan üdvözlé őt kétszer-háromszor. 1070 12, II| francia egészen el volt bágyadva; nem tudott odább menni.~ ~ 1071 4, I| előtt, megáldva a szűzi báj minden varázsával. Úgy szerette 1072 12, II| szerencsétlenségtől, hogy valami bajában én ápoljam, mert azt nem 1073 7, V| rebegé, s a nyakára csavart bajadért hirtelen felvetette a fejére, 1074 2, II| értesül a szegény emberek bajairól a névtelen úr, ha soha se 1075 3, IV| reakciója fordulatot idézett elő bajánál.~ ~Elkezdett hányni: a belül 1076 5, III| szabadított ki engem egy nagy bajból, egy merész megjelenéssel, 1077 7, VI| meg a Névtelen Várat, s bajlódjanak a maguk harcias vállalatával: 1078 11, VII| léket betömje; s míg azzal bajlódott, a franciák egy dunai malomról 1079 8, I| királyunk, aki megtudva a bajokat, rögtön adott az inszurrekció 1080 8, I| az oroszlánra! A francia bajonette ellen a rokokó alabárddal.~ ~– 1081 8, I| mondani? Dzsidákat?~ ~– Nem. Bajonettek vannak ajánlva. Gróf úr 1082 7, I| ijesztgetik a tarlón, a francia bajonettekkel szembeállítani! Mikor mindez 1083 8, I| elébb nagyon dicsérte a bajonettet. Hatalmas fegyver az.~ ~– 1084 2, I| lutherana, s minthogy Bécsben és Bajorországban a mixta matrimonia * tiltva 1085 1, I| Pedig magunkhoz vinni is bajos.~ ~– Ah, csak nem tartunk 1086 8, II| Rántsd ki hát halálos íved, bajszod pödörd jó vitéz!~ ~ ~ ~Mutasd 1087 6, I| jéghideg kezet.~ ~– Öreg bajtárs! Vén fegyvercimbora! Hát 1088 11, IV| volt a pecsenye, de a két bajtársa nem hagyta ott veszni. Odavették 1089 11, IV| összerogyott, s látta, hogy bajtársai (akik még sohasem láttak 1090 11, IV| Zsámbokrétyvel a mély árokba hullott bajtársakat szabadíták ki veszedelmes 1091 11, VII| haderő, kiszabadult vitéz bajtársakból! És ami több: van becsület! 1092 6, I| Itt van-e az én jó, öreg bajtársam, a becsületes, erényekben 1093 10, V| hogy a bokrok közt saját bajtársát lövi meg; a lovak vészt 1094 11, III| az egymáshoz tartozás, a bajtársi ragaszkodás nyilvánulása.~ ~ 1095 11, III| keresztfiát, meg a huszár bajtárst lóháton, ép bőrrel. Azok 1096 7, II| odaszorítá azt keményen kifent bajuszai alá, s az áhítatos kézcsók 1097 12, II| takargatják el azokkal a hosszú bajuszaikkal; úgy gondolom.~ ~– Hát az 1098 5, II| morgott, s a szájával a két bajuszszárát jobbra-balra fintorgatta. 1099 2, III| tengerszürke szemei, rövid bajuszt és à la IV. Henrik állszakállto * 1100 13, II| van egy koporsó; egyszerű bakacsinnal bevonva.~ ~Nincs rajta semmi 1101 6, II| délceg táncot a huszárok (bakancsost sohase látott senki toborzani); 1102 12, II| a csodájára, hogy ott a Bakony tölgyesei között fenyőerdők 1103 12, II| másnap tovább vitt az út a Bakonyér mentében; a közbeeső falucskák 1104 12, II| mintha elnyelte volna a Bakonyerdő.~ ~Még a rátótiak dicsekedve 1105 1, III| lehet hintóval bemenni.~ ~A bakról leugró svájci huszár siet 1106 3, IV| hullámvilág. Ez volt neki a bál, a színház, a hangverseny: 1107 11, VII| másodszor is megtenni az utat a Balatontól a Dunáig: ezúttal a Bakonyon 1108 7, II| tehénre paraszt!”~ ~– Hübele Balázs, lovat ád Istók! – felelt 1109 5, III| úr. Engem egy sajátszerű baleset ért, ami a férjekkel közös. 1110 10, IV| ugráltak fel az ingovány zöld balett-táncosai.~ ~– Az ördög küldi ezt 1111 11, IV| Tormos Mátyás, Litassy Bálint, Gálos Károly, Nándory András 1112 8, I| No, lássa gróf úr, milyen balítélettel van az óraműről, dehogynem 1113 7, VII| meglátok közölök; ezeket a két balkezű, málészájú, minden ételbe 1114 1, III| Passage Colbert-ig kellett ballagni, hogy divatos ruhatárt találjon.~ ~ 1115 10, III| brilliantot megszégyenített bálöltönyével, az tele volt hímezve frissen 1116 11, VI| századossal, a harmadik a baloldalon Zichy Ferenc gróf századossal.~ ~ 1117 11, IV| sereggel átkelnek a Duna balpartjára Némánál, vagy Komáromnál. 1118 1, III| Éppen ilyen volt az én bálruhám! Egészen ilyen. – De ez 1119 11, IV| vérzenek.~ ~ ~ ~Ezzel a balsikerrel el volt az ütközet sorsa 1120 10, VI| veszedelem érte, akkor ez a balsors, mint egy átokmondás fog 1121 11, IV| restaurációban lettek volna!~ ~A balszárnyon ezalatt a lovassági harc 1122 4, III| van, papirosból; kezeikben balták. Öltözetüket nem lehetett 1123 11, II| Június 8-án érkezett meg Baltavárról Tüskevárra. Mindössze három 1124 1, IV| jelenté, amit az úrhölgyek a báltoalett alkalmával kebleik eltakarására 1125 7, II| ezt a helyet választá ki bálványa számára, hogy őt odaültesse; 1126 10, II| kedvencét, az ő imádott bálványkáját, hogy mikor az ide tör hozzá, 1127 4, III| visszfénye most mint egy réz bálványkép csillámlott a nyugtalan 1128 7, II| hogy őt arra ültessék föl bálványnak, akitől mindenki átokkal 1129 9, I| kárcsiráit e nép közé, mely az én bálványomnak menedéket adott, s hála 1130 7, IV| piros barkákkal, s a rügyek balzsamával volt tele a csalfa tavaszi 1131 12, II| tartotta a karabélyát, a bámészkodó asszony-, gyereknépet a 1132 4, III| belefáradt az égi tünemény bámulásába, s a rendes lefekvési idő 1133 3, IV| Tromfszky nem győzte fejét rázni bámulatában, amíg a kastélyból kiment. 1134 11, II| rendelve, kifejezést adott bámulatának e csupa új emberekből álló 1135 11, IV| Megtették.~ ~Az ellenfél bámulatára s a haubicok durrogásai 1136 4, III| vagyok én? Ahelyett, hogy bámulnám és megköszönném önnek a 1137 4, I| valamelyik inas, s olyankor bámulta amazoni termetét, merész 1138 5, III| is furcsa kíváncsisággal bámultak a Vavel gróf oldalán álló 1139 5, I| szarvasra; s mint ügyes amazon bámultatta magát, úgy a nyeregben, 1140 11, VII| de úgy látszik, „schein”-ban volt értve.~ ~Az abdai elsáncolt 1141 4, IV| nagyon hasonlított azokhoz a banális feleletekhez, amiket pedáns 1142 11, VII| magasztalás, azon szíves bánásmód fölött, mellyel a magyar 1143 4, IV| olvasni tudnak.~ ~– Valami bánata van önnek, Lajos? – szólítá 1144 8, II| előle zárni, mert minden bánatos verset s minden szerencsétlen 1145 4, V| érzelgés, s az ajkak már tudtak bánatot is kifejezni.~ ~Lajos ezen 1146 2, I| csapszék leveles színjében egy banda cigány pengeti hangszereit, 1147 7, VI| szerencséjében részesülni. Önök a bandériális vendégekkel töltsék meg 1148 8, III| bivouacban a Fertőszeghy bandériumán kívül egy-egy kompánia mosonyi 1149 7, III| neki a csatába, a saját bandériumának az élén.~ ~De már erre a 1150 7, VI| másik mátkájáról beszélni: a bandériumáról – a násznagyával. Felszabadítjuk: 1151 6, II| Hová lettek a hős nemesi bandériumok, amik egykor fél Európát 1152 8, I| kiállítására kötelez, azok egész bandériumokat ültetnek lóra, s saját maguk 1153 9, I| Borzongva, tántorogva bandukolt a Névtelen Vár felé, köpenye 1154 10, IV| nádasi mellékutakon Valla és Bánfalva közt meg lehetett kerülni 1155 11, V| szekérvonat megérkezett Bánhida alá, még javában folyt a 1156 11, V| ellenséghez.~ ~Délre eljutottak Bánhidáig: ott a Vérteserdő alja, 1157 7, II| dobzódhatik, kéjeleghet benne, nem bánja, ha utána meghal is.~ ~A 1158 11, VII| kötötték, hogy a sebesültekkel bánjanak emberségesen. – Narbonne 1159 2, II| jelenlevőket. Megszólta a bankadó ágenst – magyarul, hogy 1160 1, I| háromezer frankot a tudvalevő bankárház. Az önöknek a legszükségesebbekreo 1161 6, II| titkát. Vavel Lajos hollandi bankárja által nyerhetett csak értesülést 1162 1, III| nyertes eladta Perigault bankárnak; a megvásárló ügyes vállalkozó 1163 1, III| fővállalatát Hoingerlot bankártól elvegyék, s önnek adják 1164 3, IV| levélborítékkal, amibe százforintos bankjegy volt takarva az éjjeli látogatás 1165 12, I| Nevetett.~ ~Majd meg egy marék bankjegyet húzott elő a tarsolyából, 1166 12, II| fizettek szép csengő pénzzel, banknótával, s danolták, hogy „Valamennyi 1167 3, IV| se látott ebben a fekete bankós világban. Ezek nem bolond 1168 2, II| perfekt. Az ágens úr adta a bankot, s utasítása volt a bárónőtől 1169 13, I| mivelhogy az ércpénzt a bankótól különválogatni nagy munka 1170 8, II| Legfelyül több csomag angol bankutalvány feküdt, tízezer fontonkint 1171 8, II| ismét mindent. Kettőt a bankutalványcsomagok közül künn hagyott, hogy 1172 1, I| Azonkívül egymillió frank angol bankutalványokban. Hanem ezeket csak utolsó 1173 1, III| szerencsésen, s ha a párizsi banlieu * -n túl vannak, elég nagy 1174 11, VII| azonkívül a horvátországi bánnal. Íme most három helyről 1175 8, III| legkiválóbb gyöngédséggel kell bánnunk. Rá nevezetes hívatás vár. – 1176 7, II| vármegyei compossessor mondott a bánsági földesúrnak a kétezer holdas 1177 12, II| visszautasítani, s aztán nem is bánta azt meg.~ ~– Ah, hisz ez 1178 1, III| kisasszonyát mily megszégyenítő bántalom érte, s hogy a megmeneküléséto 1179 11, II| János főherceg hadserege bántatlanul érhette el a nagyszőlősi 1180 2, II| fenyítse meg a fiúkat, hogy ne bántsák a nyomorultat többet.~ ~ 1181 2, I| bajusz hozzáteszi, hogy „ne bántsd a magyart!”~ ~Viselete egészen 1182 11, VII| főhercegek idézik Komárom alá, a bánus pedig lelkére köti, hogy 1183 11, VII| parancsa kivihetetlen, a bánusé szükségtelen, a nádorét 1184 12, I| tábornokkal, s keresd fel a horvát bánust.~ ~Még nevettek is, mikor 1185 5, III| Gondolja csak! Valami vén banya, valami ráncos képű, töpörödött 1186 2, I| mellény, a fölött kajszi barackszín kanca-mente * , quekker 1187 8, II| Hív az anya: Jer Baranya!~ ~ ~ ~A nemes kar mind 1188 8, II| piacára hívó Lármát”, a baranyai „Induló Marsot”, a Szabolcs 1189 2, I| csináltvirág-bokrétákat viselnek báránybőr süvegeik mellett, s dugaszban 1190 10, VI| feltekintett az égre, a hófehér bárányfelhők között úgy tetszett neki, 1191 2, I| királynénk, Mária Terézia bárányhimlőjéből felépülve, panaszkodott 1192 10, VI| nem kérdezte: ki az? Jó barát-e, vagy ellenfél? A sebesült 1193 5, I| felőle kinyilatkoztatni barátai előtt több havi ottmulatás 1194 7, VI| azokkal haragban vagyok. Barátaim száma nem sok, de azok annál 1195 1, III| mondja el nekünk, a grófnő barátainak, hogyan történhetett ez? 1196 12, I| e hírrel elcsüggeszteni barátainkat.~ ~– Jegyesem és védencem 1197 7, IV| sietnie kell, távolban élő barátait tudósítani a megindult katasztrófáról. 1198 1, III| venni; hanem azután az ön barátjáé a kivitel minden érdeme: 1199 1, III| Nekünk arra az elmenekült jó barátjára van szükségünk, aki láthatatlan 1200 6, II| Vavel Lajos egyetlen utolsó barátját veszté el, s most már az 1201 1, III| tudjuk jól, hogy ön tegnap barátjától egy cédulát kapott, melyben 1202 3, IV| Névtelen Vár lakóinak benső barátjává lehet. Mekkora pletykauzsorát 1203 6, I| hantocskát gördíteni elhunyt jó barátjuk koporsójára, a felhantolást 1204 9, I| jussak néha eszedbe.”~ ~Öreg barátnéd és kicsi leánykád ci devant 1205 9, I| akarod fogadni egy öreg barátnédnak jóakaró tanácsát, azt izenem 1206 5, IV| védelmezi a maga „per tu” barátnéját, a zivatart mennyire felkölti 1207 1, IV| mulatnak. Víg cimborák, hű barátnék. Előkelő társaságban élnek. 1208 9, I| föllázadt, hogy eláruljon egy barátnét, aki az ártatlanság őszinte 1209 3, IV| hízelgői, mint a macskák. más barátnői, mint a macskák, más művészei, 1210 7, VIII| mondanivalója sincs már a régi jó barátokhoz? A magától muzsikáló kintornához, 1211 11, I| Lajost mindennap új meg új jó barátokkal ismertették meg, kiknek 1212 5, III| szerencsém önnek bemutathatni két barátomat: Kriegeisen kapitányt és 1213 7, V| nézett.~ ~– Ő egy igen kedves barátomnak az özvegye, az én jó Henrymnak, 1214 4, I| eltávolítva magától ismerőst, jó barátot, lemondva mindenről, ami 1215 6, I| összejönni, s ott azután barátság fejében úgy összevissza 1216 1, IV| hogy lehet-e Sándor cár barátságára tartósan számítani?~ ~Ez 1217 11, V| nem kell neki, csak úgy barátságból tette. Innen maradt rajta 1218 5, III| nem szenvedett vele; de barátságért, hála fejében szégyenpír 1219 1, II| A blúzos férfi aztán barátságosan megrázta az ifjú úr kezét.~ ~– 1220 5, I| dragonyosok és legények. Kivéve a barátságtalan káplárt és kisbírót, akik 1221 1, I| a könnyeit, amik az arca barázdáin végigcsorognak, s aztán – 1222 5, I| katonaságnál még folyvást divatozó barbár intézménnyel.~ ~Tiszteletes 1223 1, III| egyenruha-szállítását megkapni, amin Barchut szabómester már eddig annyit 1224 2, II| paraszt, aki azt mondta, hogy „bárcsak én írni tudnék, ha olvasni 1225 8, II| Fertőszegről kimozduljak bárhova is: hacsak az ellenség erre 1226 10, II| siessen ön innen, s kövesse bárhová azt, aki vezetni fogja. – 1227 12, I| furfangos hírmondója.~ ~Noé a bárkában nem várta nagyobb szívszakadva 1228 7, IV| éppen tele voltak piros barkákkal, s a rügyek balzsamával 1229 11, IV| csapat legdaliásabb vitéze: Barkóczy halálosan találva rogyott 1230 2, I| megeshetik, ami a vitéz Barkóczyval történt, hogy mikor dicső 1231 1, I| hogy éppen az oroszlán barlangjának a torka előtt rejtettük 1232 10, II| Keressen egy odvas fát, egy barlangot, rejtőzzék el abban, mint 1233 12, II| francia, akár magyar csapat. Bármelyikkel is veszedelem lett volna 1234 1, III| Kormányzó akar lenni? Mondjon ön bármi nagy hivatalt! Holnap a 1235 3, III| volt neki engedve, hogy bármilyen messze elcsapongjon a szabad 1236 8, III| helység egy indigenált bécsi báróé volt, ki költséges szenvedélyek 1237 10, IV| marad künn se ember, se barom.~ ~A bozótban csak a vadmacska 1238 11, IV| szétverték az ellenfelet.~ ~Baross János két főhadnagyát szabadítá 1239 2, I| Katalinnak. Hiszen láthatta a bárót, inzsellér úr, mikor a „ 1240 2, II| bérbe az akkori tulajdonos bárótól, olyan szerződést kötve 1241 1, IV| véleményt mondtak aziránt, hogy Barry és Desfontaines * legújabb 1242 11, IV| sortüzeléssel fogadta a barsiakat, s arra rögtön visszafordult 1243 7, IV| mást! Vedd fel a fekete bársonyt. Nem, az nagyon kackiás 1244 10, III| esztendeig ezen a vidéken, a Barthelmy-szezonban.~ ~– Colossaliter!. Az nem 1245 13, II| nemesség erős várát, egyik bástyáját a másik után, egész a címeren 1246 8, I| vive a hadvezér ordre du bataille-ját, átszökött az ellenséghez.~ ~– 1247 4, V| volna kommandírozni: „Halbe Bataillon * , halb links * , Baum 1248 5, III| ön a két nehéz lovával és batárjával odaér, nem fog ott találni 1249 10, VI| fejlődhessék ki. Ott tehát egész bátorságban lehettek. Ha élünk, egymásé 1250 13, I| vitézeknek eddigi hűségüket, hősi bátorságukat; maga is könnyezett, azok 1251 10, II| lépcsőn végig. Marie volt a bátrabb; ő ment elöl Lizett ajtajáig.~ ~ 1252 7, IV| van készítve, cselédeim bátrak, és igen jól fölfegyverezve; 1253 4, V| nagy attakot csinálta a batteriái ellen, ő azon a hosszú allén 1254 8, III| egy öt ágyúból álló lovas battériát, amit az ellenség már elfoglalt 1255 11, III| visszafordult: ne hagyjuk a bátyámat, s azzal a bajtársak mellé 1256 9, I| álruhába, pórnőnek; kösse batyuba az önre bízott acélszekrényt, 1257 5, III| megérkezett a Schmidtné a batyujával, s berakta a donjon * ablakából 1258 4, V| Bataillon * , halb links * , Baum hinauf Marsch!!! * ~ ~De 1259 13, II| hatalmasan küzd a habokkal, amik be-becsapnak a dereglyébe, mintha ők 1260 11, VI| ispitály-levest, s aztán beadhatta magát kosztra egy derék 1261 7, VII| húst meg a zöldséget, s beadja az ablakon, s én délig megfőzök. 1262 1, IV| volna azt, hogy gyermekemet beadjam a lelencházba, s magam beálljak 1263 3, III| gróf maga tudott segíteni, beadott neki, s meggyógyította; 1264 11, V| kufercest! Eközben bizony szépen bealkonyodott. S ez a győri ütközet napjának 1265 1, IV| beadjam a lelencházba, s magam beálljak a gobelingyárba munkásnőnek; – 1266 11, VII| középé csak a sietés.~ ~Az éj beálltával Zirchich őrnagy tutajokból 1267 3, III| izzó tányéra, s lassankint bearanyozta az egész tó tükrét: az olyan 1268 7, VIII| Fertő tükre látszik meg, bearanyozva az alkonysugártól, s a hulló 1269 1, I| felvetve állt az alkovenban, beárnyékozva nehéz, színehagyott damasztfüggönyökkel.~ ~– 1270 4, II| zsémbel, ezzel legjobban bebizonyítja, hogy ő egy más planétáról 1271 6, II| tüntette fel, s adataival bebizonyította, hogy Ádám ősapánk is magyar 1272 2, III| az elátkozott szorosból, bebizonyítva, hogy nem gyáva futással, 1273 10, II| visszahátrált.~ ~Ekkor aztán bebizonyult, hogy csak férfi a férfi, 1274 6, I| abszolúciójára, hogy paradicsomába bebocsásson.~ ~A haldoklót mind nem 1275 4, I| ide fogja idézni, éjszaka bebocsátja őket, és kiraboltat. Én 1276 3, I| koccintás az ajtón. Mire, a bebocsátó „szabad” szó után, belép 1277 4, IV| hasonlót ahhoz, aminővel a bebörtönzött rabok daraszolják * a szűrposztónak 1278 3, III| botot a kezébe; addig én beburkolom magamat, és sárcipőt húzok. – 1279 1, II| leszünk!~ ~Erre a szóra a beburkolt elkezdett sírni.~ ~– Az 1280 5, III| fátyolát előrehúzva, egészen beburkolta abba az arcát. – Elég nagy-e 1281 1, I| didergő teremtést a karjára, s beburkolva azt a nagy veres kendőbe, 1282 8, III| közé szorított rudakból, s bebútorozva szénakötegekkel és juhászbundákkal.~ ~ 1283 3, I| Kiegészíti a sajátszerű bebútorzást: egy arasznyi magas gömbölyű 1284 8, II| ebersbergi vérfürdőből egyenesen Bécs falai alá lépett. A másik 1285 10, V| visszavonulok előlük, és becsalom őket magam után a bozótba. 1286 10, II| Erre a szóra meg éppen becsapta a konyhaajtót Lizett, s 1287 7, VII| viaszos tafotába volt az becsavargatva. Kibontogatta. Egy hosszú 1288 5, IV| statutió alkalmával sem jött az Bécsbőlo . Mindenki látta, hogy a 1289 8, I| Hát hisz ezáltal még becsesebbé lett lészen az egyenruhájuk.~ ~– 1290 7, VI| száma nem sok, de azok annál becsesebbek. Vannak, akik előtt dicsekedni 1291 10, III| a Fertő vidéke látja el Bécset szénával. A betörőket nem 1292 2, I| ujja hegyével:~ ~– Nekünk bécsieknek nagyon jó rendőrségünk van 1293 2, I| észre, hogy ecetes ugorka becsinálásáról van szó. De hamar feltalálta 1294 5, VI| nagylelkűség annyival nagyobbra becsülendő, mivelhogy a bárónőnek tudomása 1295 9, I| szerelmét adta, többet annál: becsülését. – Ezt nem lehet úgy rongyokra 1296 9, I| megválni az egyszer kivívott becsüléstől! Mennyire imádja őt ez a 1297 4, IV| ettem maszlagot, hogy a becsületemet jöjjek keresni. Ámbátor 1298 5, III| a szívemnek, tartozom a becsületemnek azzal a kérdéssel: vajon 1299 5, III| elrabolt felesége, ha a férji becsületén tapadó szenny eszébe jut, 1300 10, V| szökéssel, mely paripának is becsületére vált volna, ott termett 1301 5, IV| is annyira föltételezte a becsületességet, hogy mikor mint bíró ítélt 1302 10, I| minden téren elvesztették a becsületet, s aztán meg lett nyitva 1303 5, III| rehabilitációja volt a megsértett női becsületnek: – az igazság volt, mert 1304 8, III| Léon mondá: a háborúban a becsületszabályok fejük tetejére vannak állítva; 1305 5, III| soha. Erre önnek nemesi becsületszavam kötöm le.~ ~Az ezredes különösen 1306 5, III| Léon úr! Én önnek lovagi becsületszavamat adom, hogy az a hölgy, akit 1307 11, VII| sebesülteket agyon, hanem becsületszavukat vették, hogy egy esztendeig 1308 5, III| asszonyok dolgában nincsen becsületszó.~ ~– Akkor nem tudom kitalálni, 1309 5, III| vagyok tagadni akármiféle becsületszónak a keletét abban az egy kérdésben, 1310 5, III| asszonyság. S lovagok az adott becsületszót meg szokták egymás között 1311 11, VII| s meg fogja őket ezentúl becsülni.~ ~Senki se merte többé 1312 3, I| kínaiak. Perc múlva ismét becsukódik az ablak; együtt van teljes 1313 6, I| arcát.~ ~E kéz érintésétől becsukódtak annak a szemei.~ ~– Nevet 1314 9, II| halott. Nem látod ezeket a becsukott szemeket, ezt az átszellemült 1315 5, III| gubicsai * azok, műnyelven Bedeguar.)~ ~– Ezt sem szabad leszakítani? – 1316 6, I| férfi elővette gyógyszereit, bedörzsölte szeszes életébresztőkkel 1317 2, II| amit reggel a kapum alá bedugva találok; s azonkívül a Schmidtné 1318 1, II| még egyedül volt házakkal beépítve, nem kiáltott-e fel hozzá 1319 7, VII| Nagyon kevés mulatsággal beérem; olvasni, hála Istennek, 1320 3, III| orvost, papot vagy asszonyt beeresszek ide valaha, még csak a kastély 1321 5, III| megnyugtatá, hogy a parkkal is beéri.~ ~– Látogatásomon éppen 1322 4, IV| a szomszéd kastély felé. Beérte vele, ha a szegény apró 1323 5, I| megtudni.~ ~A helységbe beérve, az ezred zenekara rákezdé 1324 10, III| üljenek nyeregbe, s mielőtt beesteledett volna, már útban volt a 1325 1, III| melyben Cambray úr megismerte Beethoven * „Les adieux, l'absence 1326 1, III| volt az elmenetelre. Pedig Beethovent is emlegették előtte. Ejh, 1327 3, IV| majd eljön a tél, akkor befagy a tó, akkor rád lesek a 1328 7, II| hahahaha!~ ~Nem tudta befejezni az örömtől.~ ~– Komolyan 1329 12, III| tartozásban. Kétséges a tour. Majd befejezzük Győrött. Ön meg fog bennünket 1330 1, III| elfojtott kacagás hangján magába befelé nevetett.~ ~– Ezt ugyan 1331 7, II| s amennyi a két markába befért, annyit kimerítve belőle, 1332 12, I| inni a vér miatt, mellyel befertőztették; és őt a hosszú idő alatt 1333 10, II| telefecskendve tintával, befertőztetve pipából kivert dohány maradványával. 1334 4, IV| felakasztják. S ahova én befészkelem magamat, abban a vármegyében 1335 9, I| átkozott a szív, mely ezt befogadta!~ ~S elkezdte ököllel ütni 1336 9, I| mindehhez nem kell egyéb, mint befogatni a hintajába, felülni Marie-val 1337 2, II| hírű férfival, a vármegye befogatott. A tekintetes főbíró úr 1338 3, III| megy az orvosért, akkor befogok a hintóba.~ ~– Hogyan tenné 1339 10, II| ölni az apját. Hirtelen befogta a két kezével Lackónak a 1340 5, II| Lajos ölébe, két tenyerével befogva a füleit. Mit tehetett róla, 1341 10, IV| ütközetnél oly végzetes befolyással bírt az eldöntésre, kicsiben 1342 5, VI| ha ki van derítve, hol a befolyást gátló akadály, akkor lehet 1343 6, II| kímélte az ország sorsára befolyó nagyokat, a nemzeti féltékenység, 1344 4, III| A szétzilált haj félig befonottan omlik alá a földig hosszasan, 1345 7, I| házigazdáját, sietett a beforspontolt hintajához eljutni, egészen 1346 1, I| alá s fel, az ajtótól a befüggönyzötto ablakig, meg vissza. Utoljára 1347 6, I| széltől, mikor az ablakon befúj, a gyertyától, mikor lobog, – 1348 6, I| meglátogatom mindennap.~ ~Azzal begöngyölgeté kis halottját az öltönye 1349 1, III| téli felöltőjében állig begombolva, fénytelen, csatos cipőkben, 1350 11, VII| összevont nemesi felkelő hadak begyakoroltassanak és szerveztessenek. Arra 1351 5, III| esetleges összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön női tiszta hírneve 1352 1, II| férfi jött rájok szemközt, begyűrt sipkával a fején, kurta 1353 5, I| az ágyban?~ ~Azzal Vavel behajtotta szépen a névjegye szegletét, 1354 11, IV| leköpdösött lap! Amit magunk is behajtottunk a nemzet krónikájában, hogy 1355 1, III| a családok szentélyébe; behálózni a hozzájárulhatlan embereket; 1356 4, V| ami a nőknek adatott, hogy behatoljanak a lelkek titkaiba, volt 1357 11, III| felkötve, arcon, homlokon félig behegedt sebek. Úgy vonultak végig 1358 2, III| útikészleteket, s azokat a tornácba behordani, ami annak a jele, hogy 1359 2, III| komornyik elmulasztotta behozni a vendégszobába.~ ~– Audiát, 1360 11, V| Foscarié, fekete fátyollal van behúzva. Névtelenek maradtak.~ ~ 1361 1, III| volt, hogy mentül jobban behúzza magát a hintó mélyébe. Azonkívül 1362 4, V| Napóleonnak halt wer da, bei fuss * !~ ~Henryneko majd 1363 2, I| lakást rendezze el, s a beiktatási lakoma vendégeiről gondoskodjék. 1364 7, VII| megkezdődik az önkénytes lovagok beírása. Már írják a felhívásokat.~ ~– 1365 5, III| gyermekmenház javára szokta beíratni, Vavel gróf kegyajándéka 1366 1, I| Ön még új ember; nincsen beírva a fekete könyvbe. Átveheti 1367 11, IV| mit enni.~ ~Ekkor a nádor beizent Győr városába, Kisfaludy 1368 2, II| Azután van két ember, aki bejár hozzájuk, a Schmidt meg 1369 11, III| egyenes út képezte az egyedüli bejárást Pápára.~ ~Ezt a defilét 1370 13, I| hogy azon keresztül ki- s bejárhasson az ember, akinek éppen nincs 1371 6, I| egész az Istenig felér. Ön bejárta az egeket, a csillagokat, 1372 1, III| annak van a rendőrségnél bejegyezve. Az államnak érdekében van 1373 3, IV| orvost nem szokták máskor bejelenteni, az csak kocogtat, és belép.~ ~ 1374 3, IV| kicsit várni, majd elébb bejelenti.~ ~Ez furcsa. Az orvost 1375 7, I| visszavonulásának indokait, s bejelentve hivatalos látogatását; nem 1376 4, IV| nem akadály. – Ahogy én bejöhettem, bejöhet más is. – Azt mondják, 1377 2, III| menjen, és nézzen utána, hogy bejöjjenek a pipáim. Aztán forduljon 1378 3, I| oly korán távozik, hogy se bejöttét, se kimentét soha nem veszi 1379 13, I| kerülővel a cserzőállások között bejutottak a városba.~ ~Hiszen látott 1380 7, I| fatális labodafőzeléket és a békacombokat sem.~ ~Szokás szerint adomával 1381 2, III| a hajdú.~ ~– Spenót sült békacombokkal….~ ~– Aujnye!~ ~Bernát úr 1382 5, VI| veszélytől, hogy az új tavasszal békalencse ússzék a szép tulipánágyai 1383 12, II| diófákkal szegélyezett utcába bekanyarodva, a templom elé hajtattak.~ ~ 1384 10, IV| meglepő volt az az iszonyú békasereg, mely szemközt jött a lovasokra, 1385 10, IV| Az ördög küldi ezt a sok békát ellenünk!~ ~Azután meg felriadt 1386 3, I| gyerekek széthordják a furcsa „békateknőt”.~ ~Ebéd alatt beszélgettek 1387 11, V| már igazán odatalált.~ ~– Békával él a, meg heringgel. Akármi 1388 1, II| szárú csizmákkal prémes bekecsbe, aminek a gallérja fel volt 1389 1, I| hogy zörejt ne keltsen, s bekémlelt a kulcslyukon. Egyszer aztán 1390 4, II| ezt a darab földet rögtön bekerítteté magas deszkapalánkkal, kertészt 1391 12, I| minden seregestül együtt békességben elvonulhasson. Már meg is 1392 11, III| az alabárddal, s csendes békességgel olyant ütött a chasseur 1393 6, II| adatai után a magyar népnél békeszeretőbb, nyugodalmasabb faj nem 1394 10, III| miatta.~ ~– Majd ki tudod te békíteni. Még olyan kedves leány 1395 11, VI| hullottak le.~ ~Ez nyilván csak bekocogtatásnak járta, hogy ki lakik odabenn?~ ~ 1396 5, I| egyéb udvariassági szokásos bekocogtatásnál. A jövevény főúr sorba vizitezi 1397 1, II| tudjon ön aludni, szépen bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna 1398 10, II| betakargatták bundába, a fejét bekötötték gyolcskendővel, parasztosan, 1399 10, VI| patyolatgyolcs nyakkendőjét, s bekötözgeté vele a tátongó sebeket. 1400 1, IV| Visszatérteig, ami rövid időn bekövetkezik (ezt megint úgy gondolta 1401 3, IV| elejtelek!”~ ~ ~ ~Aztán bekövetkeztek a zord napok; a hosszú esték, 1402 11, IV| egy tömegben működtesse a beközelgő eldöntő nagy ütközetnél.~ ~ 1403 2, II| hogy mint armer Reisender * bekopogtassak a házakhoz, hát ezen a tájon 1404 11, IV| akik legközelebb érték, beküldték a maguk részeért a városba 1405 13, II| amije legdrágább, hogy béküljenek ki rajta.~ ~Minek volna 1406 6, I| fülébe megsúgnod?~ ~– Ki kell békülnöm Istennel.~ ~– Henry! Ha 1407 11, III| nem hagyták a tisztjeiket, Béky István, Horvát Péter, Papanek 1408 11, IV| magaslatot – a maga bölcs belátásából – megszállva. János herceg 1409 12, II| melléje hajtatott, a tengelye beleakadt amannak a ferhécébe; most 1410 11, III| lebukott, az alabárd kampóját beleakasztá a vízben fuldokló gallérjába, 1411 3, I| findzsába szolgáltatik, beleaprított kalácsdarabkákkal. Egymásra 1412 4, II| úrhölgy gyakran maga is beleavatkozott a kerti munkába, s olykor 1413 3, III| mert ott hinár van, amibe belebonyolódhatik, vízi kígyót, piócát pedig 1414 10, IV| meg minden mozdulatánál, belebonyolódik a szívós, elszakíthatlan 1415 6, II| legény a huszár tenyerébe belecsapott, mikor a huszárcsákót fel 1416 10, IV| úszszakál, a kolokánt mind belecsimpajkózik a lábába; ezer fonál, zsineg 1417 1, II| hogy őrá vigyázzon, és belécsimpajkozzék, mint a bojtorján.~ ~– Nem 1418 1, III| Köszönöm – szólt Cambray, belecsippentve a burnótba, s csendesen 1419 9, I| mint valami talizmánt, s beledobja azt a legmélyebb kútba, 1420 2, I| összegöngyölíteni, hogy abba beledughassa.~ ~A szép selma pedig hamiskás 1421 7, IV| szólt közbe Lajos –, hogy beleegyezem-e e tervezett leányrablásba?~ ~– 1422 8, II| potentátnak belépni az ő beleegyezése nélkül. A nemesember számára 1423 2, II| részéről.~ ~– Mihez kell az én beleegyezésem?~ ~– Ahhoz, hogy a „Névtelen 1424 12, III| Guillaume tábornok mindenbe beléegyezett! – mondá a kapitány sietségtől 1425 4, V| olyan lesz – szólt a gróf beleegyezőleg. – Hanem a fődolog ennél 1426 5, II| harántos irányt vett, s beleesett a tóba.~ ~Az emberi vad 1427 3, III| akkor odaúszott hozzá, belefogózott a csónak szélébe, s hosszú 1428 10, IV| Első lovasai, kik a tóba belegázoltak, rögtön elkezdtek segítségért 1429 12, I| lelkének, ha már meglakolt.~ ~– Belehalt a Hanságban kapott sebeibe, 1430 9, III| Összecsavargattam a vékony papirost, belehúztam a pipaszáramba. Az ellenség 1431 4, IV| ember, aki az én passzusomba beleilljék, gróf úr? – szólt kérkedő 1432 7, IV| Mindazoknak, akiknek hivatásuk belejátszani abba a nagy hangversenybe, 1433 6, II| érthetlen különc: igazi szerepe belejátszott a világtörténetbe.~ ~Két 1434 1, II| falhoz tartotta magát, s beléje kötött részeg módra.~ ~– 1435 5, III| fátyollal, s egész karjával belekapaszkodott Vavel karjába. S az ilyen 1436 5, VI| kivehesse. Ilyen pedig belekerülneo két-háromezer forintba. 1437 6, II| civilizáció előharcosai egyszer belekeveredve az irtóháborúba, maguk is 1438 1, I| térképet az asztalra, s azután belekönyökölve, elkezdtek azon nagy figyelemmel 1439 2, I| öröklött kincsüket, s inkább belekötötték a nyakravalóba, hogy legyen, 1440 7, II| nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak abba a vérbe, abba a dicsőségbe, 1441 4, I| is eltemessen a selyemmel bélelt sírbao , akinek ő a mindene, 1442 10, III| kezeivel a selyemöltönyöket, s belemarkol a tálakba, s lecsókolja 1443 10, V| tusába mind a két fél úgy belemelegedett, hogy nem hallgatott már 1444 4, V| fejét, amibe sehogyse akart belemenni, hogy mi dolguk lehet egymással 1445 8, III| alakja.”~ ~„A protektor belement a kelepcébe. A hold elsötétülésekor 1446 11, VII| eléjük került. Egyenesen belementek annak a torkába.~ ~Az előhad 1447 4, II| a kezét, s aztán megint belenézett a távcsőbe. Az a „sárga 1448 5, III| folyvást gúnyosan mosolyogva, s belenézve a pisztoly csövébe, ahol 1449 3, II| aljába tejet töltött, abba belenyomta a kis állat orrocskáját, 1450 3, IV| hogy most már egyenesen beléphet a saisi titok * függönye 1451 6, I| mennyország kapujához: mielőtt belépnék, az első kérdésem az lesz 1452 13, I| tetted, hogy mikor hozzánk beléptél, őt ölelted, őt csókoltad, 1453 10, V| kedves barátom, én igen nagy belépti díjat fizettem azért a látványért, 1454 11, VII| összetépve, portól, sártól belepve, de felbokrétázott süveggel 1455 2, II| kitéve a rondella alá, abba belerakják, amit hoztak, azt kötélen 1456 8, II| nehogy a magunk fejétől éppen beleszaladjunk a veszedelembe.~ ~Ebben 1457 1, IV| végzi el a misszióját, s még belészeret abba az emberbe, akit el 1458 8, I| Hanem akkor az „akadályozó” beleszól, hogy ő csutoráról nem gondoskodik. 1459 2, II| nem szabad a nasivasiba beleszólni, mert ő még senki sem, neki 1460 2, I| hátul csomóra kötve, s abba beleszorítva a hátulsó varkocs. Mert 1461 6, I| hogy a hatalmasok fejét beletapossa a sárba. S aztán elmondanád 1462 7, II| fátyoltalan arccal az édes világba beletekinteni! Ah, ez oly észvesztő gyönyör 1463 7, VII| hogy érzéketlen szívem van. Beletelik esztendő, hogy ki nem bontottam 1464 4, IV| fák, mintha beszélnének a beletévedő emberfiával. Még most is 1465 1, III| orrán keresztül fogjuk önbe beletölteni a levest.~ ~Estefelé aztán 1466 7, VII| málészájú, minden ételbe beletorkoskodó, huncutkáikat kikanyarító, 1467 7, VIII| hogy fog ő ezekbe holnap beleülni és élni bennük, mint a hal, 1468 7, VII| megmondja a kis karszékem, mikor beleülök, az is megnyikkan, és nyekereg, 1469 10, V| valaki egy kósza puskagolyóba beleüsse a fejét.~ ~Vavel sértetlenül 1470 1, I| talál esni, vagy valamibe beleütődni.~ ~Mire a lépcsőre nyíló 1471 1, II| azon a nagy téren, ahol még beleütődött a tengelye egyikébe azoknak 1472 4, V| árokhoz érnek, egyszerre beleugranak az árok fenekére, a gumilásztikum 1473 8, III| zászlót, s a magas hídról beleugrott a Traun vizébe, s a franciák 1474 4, V| munkát szakavatott kézzel belevázolja; hanem mindenekelőtt (ha 1475 10, IV| a csodát, s maga is majd beleveszett a hinárba az erőszakolt 1476 1, I| Amint a lámpavilágtól belobogtatott kapu elé ért a magasabbik 1477 7, IV| szabadcsapatot idomítanék belőlök.~ ~– De hát hogy tudja ezt 1478 8, II| szeretlek, ha kolduspár lesz is belőlünk.~ ~Csók volt a válasz.~ ~ 1479 4, IV| köd előttem, köd utánam” belopakodjék, s azalatt, amíg a gróf 1480 4, III| vártak, hogy az erkélyen át belopódzott társuk a belülről bezárt 1481 4, IV| az ágyasházába tudatlanul belopózzam, éppen olyan könnyen megteheti 1482 13, II| többé, aki megmagyarázza Belsazárnak, mit jelentenek ezek a betűk? 1483 2, II| és magas, s bizony semmi bélyeg rajta; a szája vékony és 1484 10, V| amit a sisakon keresztül belyukasztottak.~ ~„Nem tudjuk, mi az a 1485 10, III| hercegi vendégek lábain, s bemaszatolja a piszkos kezeivel a selyemöltönyöket, 1486 1, I| előintézkedések a kapun bemenetelre. Még akkor nem voltak azok 1487 4, III| nem tudom, mit tegyünk. Bemenjek a faluba, s fellármázzam 1488 6, I| jutott.~ ~Marie és Lajos bementek a beteghez.~ ~Henry arcán 1489 2, III| esett neki.~ ~– De hogy bemutassam csekély személyemet.~ ~– 1490 2, I| Az alispán sorba vette a bemutatandókat.~ ~– Tiszteletes Mercatoris 1491 2, I| az árnyékot; azért, hogy bemutathassák, hogy nekik napernyőik is 1492 5, III| találkozhatom. Van szerencsém önnek bemutathatni két barátomat: Kriegeisen 1493 5, III| ön hintajának, s akkor ő bemutatja magát önnek, megállíttatvao 1494 2, I| És most magamat kell bemutatnom, én vagyok ennek a megyének 1495 11, III| után.~ ~Mikor e csodahőst bemutatták a vezérlő főhercegnek, ki 1496 11, V| kik a csatában kitűntek, bemutattatá magának, s a hadsor előtt 1497 3, I| Panni és Miura”. Mindannyian bemutattatnak a két otthon ülő társalkodónak, 1498 4, I| mikor arra kocsizott, hogy a béna hadfi kalapjába hullassa 1499 7, II| kell robogni a legázolt bénákon: lovashad, szekértábor vágtatva 1500 3, IV| mint akit egy varázsszó bénává ütött, összeroskadt, térdre 1501 11, V| nek – nak~ ~ ~ ~ ~A nagy Bendegúz fiának – nek – nak~ ~ ~ ~ ~ 1502 11, IV| összeszedte a pajtásait, György Benedek, Sterniczky, Török, Váry 1503 10, III| azazhogy pardon! la duchesse de Benevent a kis Charlotte-ot felszedte 1504 2, I| visszacsúsztatja azt. Őrá néz a beneventatio * nehéz feladata, s ámbár 1505 2, I| Megvallom, megvallom (mindig benevolumon * kezdte), ami igaz, az 1506 12, I| és a hercegasszony bizony bennrekedtek.~ ~– Ki mondta önnek, hogy 1507 7, VIII| a torz-csodát?~ ~A szív bennszülött gyöngédség-ösztöne elhallgattatá 1508 3, IV| változtatta, sűrű szőrrel benőve, mely őt a tél hidege ellen 1509 3, I| aztán fölkelt, kiment a benyílóba, s maga hozta be az ételt, 1510 7, II| ismerős, az alispán. – Mikor benyit a gróf dolgozószobájába, 1511 1, III| Cambray úr csendesen benyitá az ajtót, és azután meglepetve 1512 9, II| ragályosnak hisz, aki fél benyitni egy szoba ajtaját, ahol 1513 7, IX| Reszketett a mai nap élményeinek benyomásai alatt. Nem tudott magának 1514 8, III| vérontásnál egy magyar csapat, a Benyovszky-ezred volt a legutolsó, mely a 1515 3, IV| hogy egy gyönge női kéz benyúljon rajta, s a gazdasszonynak 1516 3, III| Fertő déli partjáról a tóba benyúlnak.~ ~Az öregek, akik e vadászkastélyt 1517 4, II| keresztül, megkerülve a benyúló öblöt, elvezette őt az újon 1518 2, III| építve, mely a Fertő tavába benyúlt, erős rőzsesánccal védett 1519 1, IV| szomorú mesterségbe avattam őt beo magammal együtt!~ ~– De 1520 13, I| Révfaluból, Pataházáról beözönlött a nép, amint a fegyverszünet 1521 10, VI| felszerelve és hadászatilag beosztva lesz, s akkor azzal együtt 1522 7, VII| oldalfiókjából előhúzott egy gondosan bepólált csomagocskát. Papirosba, 1523 1, II| mellé s annak egy tapasszal beragasztotta a száját. Mire a bérkocsis 1524 5, III| Schmidtné a batyujával, s berakta a donjon * ablakából leeresztett 1525 2, II| magányoso épület, s kivette azt bérbe az akkori tulajdonos bárótól, 1526 11, IV| vitték zászlóikat. Ung, Bereg inszurgensei Vay Miklós 1527 10, V| portyázók előrenyomultak a berekbe.~ ~A sűrű berekkel benőtt 1528 10, V| és szuronytámadáshoz.~ ~A berekben ezalatt folyt az apró csatározás: 1529 10, IV| szerelmes üvöltését hozta át a berekből a szellő.~ ~A Rókadombról ( 1530 2, II| múlhatatlan nasivasival berekeszteni az ünnepélyes aktust, ami 1531 10, V| előrenyomultak a berekbe.~ ~A sűrű berekkel benőtt rónán csak egyetlen 1532 7, VII| nekem pedig ez az egész bérem. Tehát az én állapotom nem 1533 4, IV| kész vagyok önt az első berendezésnél megsegíteni. Adok önnek 1534 9, I| visszatért katonák számára berendezni, ahová az influenzában szenvedőket 1535 7, VIII| megtanulja. A konyhában a béresek számára éppen akkor tálalták 1536 2, I| is megcirógatá, s a kis béresgyerekeknek elsimította a hajukat a 1537 1, III| ahol veres ruhás svájci bérhuszárja állt a többi inas urak csoportja 1538 10, IV| lángtenger mind beljebb a berkek közé; a két öklét a csípőjére 1539 10, V| közül, s amint a pomogyi berkekhez közelített, ott Vavel csapatjának 1540 10, IV| hanem el kellett kerülnie a berken át a dűlőutakon, ami keserves 1541 1, II| nemsokára hallható lett a bérkocsi gördülése. A bőrrel fedett 1542 1, IV| személyleírás nem illik rájuk. A bérkocsira, melyet erőszakkal vettek 1543 1, II| úr mondott valami utcát a bérkocsisnak, amin keresztül a valószínűleg 1544 1, IV| kell hívatni mindazokat a bérkocsisokat Párizsban, akiknek a számaik 1545 1, II| Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes fiú. Ugye, 1546 1, IV| hozzon az ön számára egy bérkocsit. A saját fogatát nem használhatja 1547 4, II| gróf megírta neki, hogy a bérlésio szerződés megújítására nincs 1548 1, III| megbízatni? Vagy általános bérlethez jutni, mely csodajövedelemmel 1549 2, III| jóltevője. Ennélfogva az eddigi bérletnek feléért ajánlja a várkastélyt 1550 5, III| bárónő a pontosan megküldött bérletösszeget éppen olyan pontosan a gyermekmenház 1551 5, III| Mert ön is, mivelhogy a bérletszerződését velem meg nem újította, – 1552 5, I| Londonban, Párizsban, Bécsben, Berlinben a társadalomnak hasonló 1553 2, II| hogy micsoda ember az a bérlő?~ ~– Mindenesetre különc. 1554 4, II| hogy asszonya a kastély bérlőjének. Mert azt már a legközönségesebb 1555 2, II| tisztelendő úr: tehát az én bérlőm igazi nemes szívű ember!~ ~– 1556 2, II| vinculumot kellene fizetni a bérlőnek. Akarja-e ezt tenni?~ ~– 1557 2, I| hogy per „te Katica, te Bernus!” diskurálunk egymással; 1558 2, III| A bárónő, ha sokallja a bérösszeget, találhat magához közel 1559 3, IV| sokáig odakünn? – kérdé a berohanótól a doktor.~ ~– Vegye fel 1560 4, III| futott utána, hanem egyenesen berohant a nyitott ajtón, fütykösét 1561 7, II| gyermek-inas nem tudja elutasítani, berontanak azok tekintet nélkül, még 1562 2, III| szemöldökkel. Most is fényes bérruha volt rajta, kezein fehér 1563 1, III| pillanatban azonban egy ezüstös bérruhás inas törte magát a főajtón 1564 2, II| kesztyűt hord és ezüstzsinóros bérruhát. Azt tartják, hogy a szakácsné 1565 3, I| annak tartalmát képezik a Bertuch Orbis Pictus kötetei * , 1566 5, VI| meglepte az, hogy annak a Bertuch-féle szép illusztrált műnek, 1567 4, II| fehér kezeit egész csuklóig besározta a tulipánhagymák elültetésével, 1568 4, II| nekitérdeljen a virágültetésnek, s besározza vele a kezeit.~ ~Az pedig 1569 2, I| baronesse bizony szépen besétált az egyenes úton, a szép 1570 11, IV| tüzet nyugodt lélekkel egész besötétülésig, mintha kérdezné, hogy no, 1571 10, I| naplopójából alakíták. Ebbe volt besorozva a főrangú családoknak valamennyi 1572 11, IV| Lázár Márton, a kapitányát, Bessenyey Jánost igyekezett kivágni 1573 7, IV| a bitang! – Darvalia! – Beste karaffia”! (Azok bizonyára 1574 10, VI| sárga, színtelen arcokat, e besüppedt szemeket, ez elferdült ajkakat 1575 1, IV| kérdést, s sietnek rögtön besúgni, amit megtudtak. Óh, ezek 1576 3, IV| átlopózott Lajos szobájáig, és besuttogott az ajtón:~ ~– Hogy van ő?~ ~ 1577 6, II| amik egykor fél Európát beszáguldozták? Senki sem beszélt róluk 1578 2, I| a konyháto , éléskamrát beszaladgálni, s a szakácsot és szakácsnékat 1579 5, I| hárítva a szép dragonyosezred beszállásolásával. Lajos feléje se nézett 1580 5, III| a szomszéd városban fog beszállásolva lenni, amelynek a kapujáig 1581 1, III| mikor a kisleánnyal együtt beszállt a bérkocsiba, arra a kérdésre, 1582 5, I| mint afféle külföldről beszármazott újmagyar, a magyarországi 1583 10, II| bele az Isten ez ördögi beszédbe!~ ~– Azonban siessünk, amíg 1584 2, III| Bernát úr nem szerette, ha a beszédébe vágnak, s mindent előre 1585 5, III| engem lakásán; igen fontos beszédem van önnel. Válaszoljon, 1586 4, V| figyelmesen hallgatott a gróf beszédére, s aközben az előhúzott 1587 1, IV| rögtön más fordulatot adni a beszédnek. S ha ügyetlen idegen nyílt 1588 7, VIII| csutoráját a legnagyobb beszédroham alatt sem eresztik ki fogaik 1589 2, I| szakmáját értő férfiú volt; de a beszélgetés nem volt kenyere; amihez 1590 4, IV| kihallgatja Cambray és Vavel beszélgetését (Kép a regény első, füzetes 1591 1, III| kezdjünk egy kis kedélyes beszélgetéshez. Tetszik önnek egy szippanat 1592 1, III| vallatásnak, hanem csak kedélyes beszélgetésnek, s akármit fogunk egymásnak 1593 1, IV| olyan szépen levezeti a beszélgetést a „paphosi kert” * titkaiba, 1594 1, II| igaza van, polgár. Erről beszélgethetünk – szólt a blúzos megfogva 1595 4, II| naponkint, mintha egymással beszélgetnének.~ ~De hát ha kíváncsi őt 1596 3, II| hozz nekem valakit, akivel beszélhessek, ne legyek egyedül: akkor 1597 10, II| legördülő rácsot készítette. Beszélhet-e vele?~ ~– Úgy tudom, hogy 1598 5, III| nagyon vastag!” s miután beszélhetett elég emberrel, aki látott 1599 5, IV| szerencséje a bárónővel éjfél után beszélhetni? Éjfélkor még a táncestélyeiről 1600 7, IV| maga tiltotta meg, hogy beszéljek róla.~ ~– Igen gróf úr, 1601 4, IV| Azok az odvas fák, mintha beszélnének a beletévedő emberfiával. 1602 4, II| Mit lehet még ezentúl beszélniök egymással? Mi tárgy lehet 1603 3, IV| nemesebb tulajdon: ész, beszélőtehetség, – mélyen alul az emberhez 1604 9, II| innen!~ ~– Istenem! Mit beszélsz? Katalin!~ ~– Azt, hogy 1605 1, III| kapunk szegletében; aki azt beszélte, hogy őt a cseléd kirabolta 1606 12, II| Még a rátótiak dicsekedve beszélték, hogy milyen szép huszárcsapat 1607 10, II| által le nem hagyja magát beszéltetni, utánajön: de olyan nemes 1608 1, I| hisz mit érti az, miről beszélünk?~ ~– Szeretem mégis, ha 1609 7, II| sem húzzák fel, s hangosan beszélve csörtetnek végig azokon 1610 10, III| kicsikének, hogy Joséphine mellé beszerezte felolvasónőnek.~ ~– Igen 1611 4, IV| Lacinak a Névtelen Várba beszökés merényletét elkövetni, csak 1612 10, IV| vizenyősebb róna zsombikokkal van beszórva; rengeteg tömegekké felnőtt 1613 7, IX| maga mellett a vánkoson, és betakargatá.~ ~– Szeretsz engem igazán?~ ~– 1614 10, II| jó meleg bundáról, majd betakargatja szépen.~ ~– Még egyre kérem 1615 3, III| forrt ereiben.~ ~A leányt betakargatta a bő fürdőköpenybe, s aztán 1616 10, II| kapujában; Marie-t felültették, betakargatták bundába, a fejét bekötötték 1617 1, I| arra, hogy még a lábait is betakarja.~ ~Egyszer-egyszer a hópelyhek 1618 2, I| lapítsák, s a füleiket kereken betakarják vele, s semmiféle fejdíszt 1619 6, I| hazudtam mindennap, hogy őt betakarjam üldözői elől.~ ~– Úgy van. 1620 8, I| megérdemlik, hogy a nevüket betakaró fátyolt letépjük meggyalázott 1621 4, III| nyugodtan fekve maradni és betakarózni. Ha csak láz a baja, az 1622 10, II| a bőrkerevetre, sáljával betakarózva, a kis Laci pedig odaállt 1623 8, I| egyenruházás, vezényszó, betanítás és élelmezés kérdése. Azt 1624 5, II| csak játszotta azt, amit betanítottak neki, mint ahogy megteszi 1625 8, I| alabárddal, élelmezés nélkül, betanítva az iskolamesterektül, vezetve 1626 11, IV| körül volt fogva. Még a betanult sorgyalogságnak is veszedelme 1627 3, II| hogyha valaki meg találna betegedni a háznál, azt meg tudjam 1628 3, II| Minden járása a szegények és betegek házainak látogatásából áll, 1629 9, II| legrettenetesebb ragály hórházában, a betegeket ápolva, mint egy hősnő, 1630 9, II| mennyire szerette! Aki minden beteget ragályosnak hisz, aki fél 1631 3, III| kifutna az udvarra: halálra betegítené magát. Gyalog kell, észrevétlenül 1632 3, IV| hogy mi oka lehet az én betegségemnek?~ ~– Igen.~ ~– Ön aztán 1633 3, II| Sokszor az a vége a betegségnek.~ ~– S rossz az a halál?~ ~– 1634 10, II| folyosón érzett az a rettenetes betegszobai és sekrestyebeli illat, 1635 1, III| Ha egyszer meg talál ön betegülni, meglássa, hogy micsoda 1636 11, VII| csak kívánni kell, mindjárt beteljesül.~ ~Alig érték el az első 1637 4, I| volt.~ ~Mindjobban látta beteljesülni annak az öregembernek a 1638 13, II| elfeledtetést: ez bőven beteljesült.~ ~Egypár esztendeig járt 1639 13, II| halkabb dobogás, minő egy sír betemetése; azután semmi más, csak 1640 9, I| hogy az eylaui völgyeket betemette francia ifjak hulláival, 1641 2, II| egy „Salva guardiába” * betenném a lábamat a benne lakó engedelme 1642 10, II| legnagyobb rendetlenségben; beterítve széttépett papírrongyokkal, 1643 13, I| kezéből.~ ~A folyosóról betért a konyhába: ott Sátánnéval 1644 2, III| abba a felesége nevét is betétesse. Ezzel a kérdéssel ő csak 1645 4, IV| eléje; az ablakok is mind betéve és a redőnyök lecsukva. – 1646 9, II| akarnak, úgy én a dögvész Bethesdáin keresztül is sértetlenül 1647 7, IV| észrevette, hogy az mennyire betintázta az írással a két ujját. 1648 4, V| köztük. Ez a redőny egészen betölté annak a két márványoszlopnak 1649 6, II| dolog is elég arra, hogy a betöltetlen vágyat elmérgesítse gyűlöletté.~ ~ 1650 11, IV| voltak gyakorlott tiszteik, betöltötte ki-ki a maga eszére bizakodással.~ ~ 1651 11, VII| ezt a veszedelmes léket betömje; s míg azzal bajlódott, 1652 4, IV| serpenyőnek a lyuka viasszal van betömve * ; azokat mind tisztíttassa 1653 11, IV| védelmezte a lengyel fölkelők betörése ellen, s zempléniek Galícia 1654 4, IV| vezette, hogy amaz éjjeli betöréshez mégis volt valami köze a 1655 8, II| határon feltámad a lengyel, s betörésre készül, a Kárpátokon keresztül; 1656 4, V| kívülről se felnyitni, se betörni nem lehetett. Azután megint, 1657 3, I| azokat finom hajszál vonású betűkben, hollótollal leírta, s az 1658 7, VII| leányingecske, elején B. Zs. betűkkel virágos hímzet között, meg 1659 8, II| betűt „eő”-vel, az „Ns” betűnek pedig soha nem szabad a 1660 3, III| visszahajlott, s kezdett egy nagy V betűvé alakulni.~ ~Látszott, hogy 1661 1, IV| Ámbár csak most tanulok betűzni.~ ~Voltak, akik tudták, 1662 10, V| akasztottak fel? – kiálta rá.~ ~A betyár fenekedve felelt neki oda.~ ~– 1663 10, V| acélt!”~ ~Azzal nekirontott betyárosan, nem engedve másnak az első 1664 10, II| kikötve két dereglye, azokba beültek, s aztán gyors evezőcsapásokkal 1665 5, III| persona, hogy ha azt a hintóba beültetem, magam nem ülhetek mellé, 1666 9, I| hogy én legyek az, aki beültettem annak kárcsiráit e nép közé, 1667 10, V| keservesen mutogatta neki a beütött fejét, amit a sisakon keresztül 1668 11, IV| a szakasza élén, bátran bevágott az ellenséges lovasság közé; 1669 11, VI| Melegh János, egyedül magában bevágtatott a főhadiszállásig; a lovagokat, 1670 9, I| ez még csak a gyöngeség bevallása. Még ez csak annyit tesz, 1671 11, IV| Komáromnál. A franciák maguk bevallják, hogy ez esetben visszafordult 1672 5, I| Sátán Laci tanácsa egészen bevált. De mi történjék Landsknechtsschild 1673 5, I| napestig otthon fog maradni, és bevárja a viszontlátogatást, amit 1674 4, III| magában, abban kitartó volt. Bevárta a hold teljes elsötétüléséto , 1675 11, III| vissza.~ ~ ~ ~A pápai napot bevégezték a Kálvária hegyi kartácslövések, 1676 5, III| láncolva. Mi ebben az életben bevégeztük egymással való találkozásunkat. 1677 9, I| még fenn van hagyva, hogy bevégezze más, akit nem kísért úgy 1678 5, VI| igaz, hogy mikor referált a bevégzett dologról az inzsellér úr, 1679 7, I| Mégpedig török. Oda bevesszük magunkat, kvaterkázunk, 1680 2, II| végén egy még eddig csak bevétellel foglalkozó száj nyílt meg, 1681 5, I| muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették magukat a kártyaasztal mellé, 1682 4, III| helyreütni az elmulasztotto bevezetést.~ ~– Ugyan sajnálomo , bárónő, 1683 5, II| célra felállított színpadra bevezetett Barthelmy, senki sem volt 1684 7, IV| várhatta, hogy „kis mamáját” bevezethesse a fényes vendégterembe, 1685 9, I| leányához, keblére ölelné, s bevezetné ősi palotájába, melyet nem 1686 10, II| lobogott Cambray fejénél, s bevilágítá annak az arcát.~ ~Marie 1687 2, III| véki dohányomat nem engedik bevinni a vámon. – Amiből nekem 1688 8, III| rejtélyes cimborának, s bevitte őt a saját sátorába. – Dűlj 1689 4, IV| tömlöcben ült. Egypárszor bevittek hozzá. Olyankor nagyon megvigasztalt 1690 1, II| ülésből, s oly hirtelen bevitték a házba, hogy meg se nyikkant.~ ~ 1691 13, II| volt, mint egy gyásszal bevont templom, a távol villanások 1692 12, I| ellenkezőleg, mindjárt másnap a bevonulása után bált adott a nagy vendéglőben 1693 1, I| fiatalabb hátramaradt azt bezárni, az öregebb azalatt előresietett 1694 3, I| s annak a kapuja ismét bezáródik. A lyánkáto szobájába vezeti 1695 1, III| második emeleti szobába, s oda bezárták.~ ~Volt ideje körülnézni 1696 6, II| közt Vavel, aki várja a „biafora!” kiáltást, amikor rekesze 1697 11, VII| egyenes összeköttetésben állt Bianchival, a generalissimus tábornokával, 1698 13, I| szenvedtem annyit, mint a biblia akármelyik asszonya! – Te 1699 5, IV| köszönet: mert a textust a bibliának azon részéből vette, ahol 1700 10, III| most is látnám a jó Caprara bíbornokot, hogy szedegette elő a soutane-ja 1701 1, III| fejeimet. Aztán küldjék el Bichet úrhoz, a híres bonctanárhoz, 1702 11, V| megelőzve, végigszaladt a bicskei utcán, azt kiabálta be minden 1703 10, III| Itt van bor. Porte-toi bien. Légy jól. Napóleon. – No 1704 2, I| mozsarak; a cigányság rákezdi Bihari „negyvenemberes marsát”, 1705 12, I| biz azok. Magam olvastam a bilétet, így volt írva: Madame la 1706 4, II| volt a kezére, lábára vert bilincs, ez a szájára zárt lakat. 1707 2, III| hegyéhez illesztett tenyere billegetésével adott kifejezést annak az 1708 7, VIII| ujjai alatt megszólaltak a billentyűk: persze goromba zűrhangot 1709 1, III| elveszett. A harangütés bim-bam szava hol az egyik, hol 1710 5, VI| virággal, amiből az első bimbó ma reggelre nyílt ki.~ ~ 1711 10, III| jellemű, de vitéz nobilival bírálgatá a Fertővidéki hegyek tüzes 1712 11, V| kapta, hogy egyszer híres birkózó komédiás járt a vidéken, 1713 4, I| hírhedett rabló, akit nem bírnak kézre keríteni: Sátán Laci. 1714 8, II| nemesembert nem foghatják el bírói ítélet nélkül. A nemesember 1715 7, II| leborulok a végtelenség bírója előtt, s ítélet alá bocsátom 1716 5, III| súlyos következményt el bírok viselni?~ ~– Ami a lovagiasság 1717 2, III| história. – Hogy én most birokra menjek egy idegen asszonyért, 1718 1, III| tudott suttogni.~ ~– Nem bírom önnek megköszönni, uram. 1719 12, II| hangon parancsolgatott a bíróval, egy kukkot se tudott másképpen, 1720 11, III| tekintélyes nemesúr volt, bíróviselt ember egy olyan községben, 1721 7, I| illetőleg lovaik helyett a „birsagium”-ot küldték meg: az ötven 1722 5, VI| koldusokká. Amit a tudósok ki nem bírtak találni, arra rájött egy 1723 3, III| kik addig a víz tükrét bírták, most elfoglalták a kizöldült 1724 5, I| Máskor meg a bárónő rendezett birtokain vadászatot, fácánra, szarvasra; 1725 1, IV| pénzügyi viszonyai vannak. Ösei birtokának csak névleg tulajdonosa 1726 1, III| szédelgő nem vagyok. Azt, ami birtokomban nincs, nem adhatom el.~ ~– 1727 8, I| föllelkesíté a főurainkat és birtokos nemességünket is. Akiket 1728 4, IV| leküzdése helyett a környék birtokosainak kifosztogatását tűzték ki 1729 2, III| megvásárol, kizárólagos birtokosává lesz e földdel egyenlő szélességű 1730 4, II| már szükség, miután az új birtokosné a felmondást elmulasztotta, 1731 4, III| tudni, hogy van-e a kastély birtokosnőjének erősen nagyító távcsöve. 1732 2, III| zavarjanak, anélkül, hogy az új birtokosnővel új szerződést írjak alá?~ ~– 1733 4, II| s a Fertő-part melletti birtokvásárlásrao .~ ~A fiatal fiskális rendbe 1734 1, III| kiálta fel Cambray, nem bírva felgerjedésének ura lenni, 1735 7, IV| ki ne szalasszon: „hah, a bitang! – Darvalia! – Beste karaffia”! ( 1736 8, II| bűnt követett el, nem a bitófa áll rajta bosszút, hanem 1737 1, IV| diadalíveink átalakuljanak a nemzet bitófáivá? Nem, Madame, ez nem szégyenelnio 1738 9, III| francia közvitéz az eylaui bivouac-tűzénél azt mondta a sült csicsókájába 1739 8, III| III. ~ ~A Rábca melleti bivouacban a Fertőszeghy bandériumán 1740 10, I| reggelire. Meglopták egymást a bivouacon; hanem aztán ha megsebesült 1741 11, II| éjszakát. Az első csendes bivouacot e védelem alatt tartották 1742 2, I| terepély bükkfa árnyékában bivouacoznak * a statutio * hivatalos 1743 11, IV| ellenségnek. Ez a győzelmes had bizakodásával, ők meg a halálraszánt kétségbeesésével 1744 11, IV| betöltötte ki-ki a maga eszére bizakodással.~ ~Az inszurrekciónak törvény 1745 7, I| olyan nagy lett az alispán bizalma a grófhoz, hogy még egy 1746 2, II| igyekezett calmirozni * a bizalmas viszonyt.~ ~– Megmondom 1747 2, II| gyereket, meg a cigányt. Akivel bizalmasan vagyunk, annak azt mondjuk, 1748 2, II| rögtön támadó családias bizalmasság jellemzé a bécsi nőt, elütőleg 1749 1, III| dörzsölte, s a rangegyenlőség bizalmasságával ölté karját az öreg férfi 1750 7, VIII| kell tőlem tanulnod. Csak bízd ránk: majd mi Fräulein Lottival 1751 9, I| oly kényes dolog, hogy nem bízhatom idegen emberre. Neked magadnak 1752 6, II| csak meggondolatlan ember bízhatta a titkát. Vavel Lajos hollandi 1753 8, I| Ugye, hogy jobb kezekre nem bízhattam volna az én kincsem megőrzését, 1754 6, I| válunk-e el egymástól? Hát nem bízol-e már bennem többé? Halld 1755 4, II| övszalagjába: ami még ugyan nem bizonyít semmit, mert egy pár istennői 1756 8, I| ápolója. A felnyitott zárak bizonyíták, hogy a merénylet milyen 1757 5, IV| nem volt otthon.~ ~Ez a bizonyítás általános tetszésben részesült.~ ~ 1758 3, IV| tünemény egy csodálatos bizonyítéka annak, hogy az ember hogy 1759 4, II| ezt is elmulasztá, ami azt bizonyítja, hogy Marie rejtélyéről 1760 2, I| wiklerek és schlüpferek * bizonyítják, hogy abban asszonyok utaztak.~ ~ 1761 1, III| tényeknél. Ön ellen be van bizonyítva, hogy ön egy szövevényben 1762 5, III| mert Barthelmynek egy írott bizonyítvány lesz a kezében, amivel a 1763 9, III| Vavel –, és az okiratok, – a bizonyítványok, – az arcképek, – és egy 1764 8, III| naptár, Thémire egészen bizonyosra játszott.”~ ~„Amilyen bizonyos 1765 4, III| szobában történik.~ ~Efelől is bizonyosságot szerzett magának Vavel gróf, 1766 5, VI| Fertőből. – Mégis az enyim; bizonyságául mondhatom, hogy a sulyok 1767 7, I| kivitelben tréfának nem bizonyulna be.~ ~A hadviseléshez legelőször 1768 2, III| bárónővel! Miért is nem bíztam az egész statutiót a másodalispánra? – 1769 11, V| Sámsonverő.~ ~– No gyere már! – biztaták a bográcsban halászók – 1770 3, IV| doktornak se kellett több biztatás, utcu neki: ott hagyott 1771 8, III| egy káplár Horbál Boldis biztatására, ráadja a fejét, hogy megmenti 1772 12, II| a fogolynak, s negédesen biztatgatá:~ ~– No, húzz belőle egyet, 1773 11, III| ellenséget, s harsogó szavával biztatta társait, hogy ne féljenek 1774 10, V| csataedzett vitézek – nevetve biztatták egymást a gúnyos jelszóval: „ 1775 4, III| megtalálom azt, s aztáno biztonságban leszek. Higgye el, hogy 1776 8, I| oltár előtt sem lehetne biztosabb helyen.~ ~– Úgy most már 1777 2, II| illett volna a fejére. (Ezt biztosan lehetett azon időkben megtudni, 1778 5, I| ott a komornyiktól azt a biztosítást nyerte, hogy a gróf nincsen 1779 9, I| legudvariasabb mosolygású arc biztosítja: „Ne féljenek önök, úrhölgyeim, 1780 5, V| büszkén. – Ha azt akarja ön biztosítnio , hogy megmaradjak ebben 1781 12, III| utazás, oltalom és védelem biztosíttatik.~ ~Vavel Lajos nagyon sokáig 1782 1, I| rendőrség, ahol tökéletes biztosság mellett senkit sem háborgat 1783 10, III| lábikrája sem volt tőlük biztosságban. Mintha most is látnám a 1784 1, I| tapasztaltabb vagyok.~ ~– Bízzék ügyességemben – szólt az 1785 8, III| név szerint Katona István, Blaskó János és Dorogházi János, 1786 5, I| körmei közül egy-egy szegény blokírozott * főhadnagyot.~ ~S asszonyok 1787 10, II| félelmetes arcról, mint a boától megbűvölt evetke.~ ~A férfi 1788 5, II| a „sasok” * , s a híres Bobèche * bravúrját is tudta utánozni, 1789 5, III| részemről a legünnepélyesebb bocsánatkérésemet. E hölgy nem Barthelmy Ange. 1790 5, III| készséggel megkövetést és bocsánatkérést teljesítettem. Meg van ön 1791 5, III| egyiket sem nyújtá oda a bocsánatkérőnek, az hajolt le odáig, hogy 1792 9, I| Amélie ártatlan volt!~ ~– Bocsásd be őt – suttogá a hölgy 1793 5, III| börtönt a házamból, s ki ne bocsássak a levegőre egy gyöngéd, 1794 9, II| azt nekem, hogy őhozzá ne bocsássalak.~ ~– Nem értelek.~ ~– Hát 1795 8, III| ráismert, s azt mondá: „Bocsássátok: ez az én emberem”.~ ~Sátán 1796 5, IV| szóval, hogy a bárónő nem bocsát be, mert beteg! Hát nem 1797 4, II| holdnyi birtokát tulajdonába bocsátá egy compossessor, a Névtelen 1798 5, III| Lajost az indulásra. Nők nem bocsátanak meg oly könnyen.~ ~Ők elöl 1799 1, III| született óvatossága: nem bocsátani közhírré, hogy a család 1800 10, II| rád; ha te engem oda sem bocsátasz magadhoz, akkor én itt hagylak, 1801 5, V| akiket imádtam, még őket sem bocsáthatnám be ide e falak közé, hogy 1802 7, II| bírója előtt, s ítélet alá bocsátom az én peremet. Isten! Ki 1803 12, II| cserére rábírja.~ ~A szabadon bocsátott lovag tovarobogott az országúton. 1804 12, II| úrasszonyok fiatal rabnők vérét bocsáttatják ki, s abban fürödnek?~ ~– 1805 5, VI| hajóból a Dunába ejtette a bodnársulykát * , ami elmerült. Az idén 1806 7, VIII| szívesen eregeti fel a légbe a bodor füstöket, versenyt pipázva 1807 1, III| mellére kétfelől kihajtva; a bodros, hímzett ingelőben ragyogó 1808 2, I| társalkodónéját, ki nem bírt vele bodzás lábaival * lépést tartani, 1809 11, VII| által. Az erdő közellétét bögölysereg hirdeté, mely megrohanta 1810 6, II| legyen Pesten játszani nem böjti napokon is (szerdán és pénteken), 1811 8, II| lerajzolásra: a hetvenkedőt, a bölcselkedőt, a büszke szegényt, a diákoskodót, 1812 3, II| kölcsön akarok kérni egy kis bölcsességet. Úgy teszesz, mint aki a 1813 6, II| lelkész csendesen szemlélő bölcsész volt, a megtörtént dolgok 1814 3, III| párnán, mint a ringatott bölcsőben a gyermek. Ha akarta, összetette 1815 3, IV| oroszlán leteperi maga alá a bölényt: a leány egyszerre odalépett 1816 11, V| készen.~ ~Délben felvonult a böösi rónán az egész dandár: nyolcezer 1817 12, II| Lajos pedig az utazóhintót a börcsi út felé fordíttatá, s a 1818 2, II| Wieland, Lessing, Kleist, Börne, Locke, Schleiermacher művei. 1819 4, I| akit most eresztettek ki a börtönből. A nép gyanúja egyértelmű 1820 1, I| ami legiszonyúbb: a saját börtönének önmaga lesz az őre.~ ~– 1821 4, III| akkor ezt a szegény asszonyt börtönöznék be rögtön.~ ~– S ön ártatlannak 1822 5, III| féltem az életemet? Csináljak börtönt a házamból, s ki ne bocsássak 1823 5, III| mint egy csodálatos borzas bogácsfő. (A cynips rosae gubicsai * 1824 10, V| azok a sötétkék ércfényű bogarak, amik úgy szeretnek tanácsot 1825 11, VII| megrohanta a lovakat, a mezőkön bogározó gulyák nyargaltak végig, 1826 8, III| a magyar egyre fogyott. Bogdán Antal volt a zászlótartó. 1827 3, I| s összevissza tűzködve bogláros hajtűkkel, miknek gombjai 1828 5, I| a kapust felzavarja. Az boglyos fejét azon tollasan, ahogy 1829 5, VI| aki asztalos, lakatos, bognár, órás, vincellér, ahogy 1830 11, V| s a lacikonyha süstörgő bográcsa körül aztán elfeküdt a táncoló 1831 11, V| gyere már! – biztaták a bográcsban halászók – mert majd nem 1832 5, II| Jó paprikás húst is eszik bográcsbul,~ ~ ~ ~Túl a Dunán iszik 1833 10, III| táncára. (Ez végzi be a bált, bohókás figuráival.) – Különben 1834 7, I| játszani benne. – Hagyjuk ezt a bohóságot. Azt mondom én, alispán 1835 5, II| széles jókedve volt. Minden bohóságra rá hagyta magát venni. A 1836 4, III| Ne vegye komolyan az én bohóskodásomat. Az a szerencsétlen szokásom, 1837 5, II| eljátszotta Galimafré * bohózatait, amik éppolyan hódítást 1838 5, III| veszem a kezembe, a legszebb bohózatot alakítom. Vigyen ön ez egyszer 1839 10, III| szép mezőváros a „campus Bojorum” szélén: fogtam is már egy 1840 1, II| belécsimpajkozzék, mint a bojtorján.~ ~– Nem vagyunk egyenlők, 1841 4, II| egy pár istennői lábat és bokát elárulni egy leskelődő férfi 1842 5, I| amellett vidám cimbora és bőkezű úr. Az ezrede zenekarát 1843 4, I| felhívást kapott elismert bőkezűségének gyakorlására.~ ~A bárónő 1844 5, III| menüett-lépésben kicirkalmazott bókkal hajtva meg magát a gróf 1845 1, III| fejét lehúzta a vállai közé; bókokat vágott, kezeit dörzsölte, 1846 5, V| mosolygott, s csendesen bókolt a szépo fejével.~ ~Vavel 1847 10, V| rohammal elfoglalható. Bokorrul bokorra lehetett azt védelmezni. 1848 10, V| vágtató rohammal elfoglalható. Bokorrul bokorra lehetett azt védelmezni. 1849 2, II| hozzáfogtam mogyorót szedni a park bokrairól: az igen jó ebéd volt; amint 1850 4, II| tapsolni fog örömében, s bokrétának fogja tépni a gyönyörű virágokat. 1851 2, II| Pünkösd vasárnapján egy szép bokrétát formált az üvegházi virágokból, 1852 8, III| János, egy káplár Horbál Boldis biztatására, ráadja a fejét, 1853 11, IV| Horváth Ferenc, a másik Olgyay Boldizsár vezetése alatt. Nem úgy 1854 11, III| és társai a derék Olgyay Boldizsárt, míg a Pápa melletti harcban, 1855 3, III| Az ezernyolcszázhatodiki Boldogasszony hava második felében lehetett 1856 4, V| Hosszeinját, mint a karthauzi a Boldogasszonyát: úgy szeret.”~ ~ 1857 3, III| boldog! Ebből állt az egész boldogsága.~ ~És ezt is maga találta 1858 9, I| megismerheté, s nagyobb boldogságát találta e szegény parasztok 1859 5, V| az leszek.~ ~– Óh, az én boldogságom napja is arra vár, hogy 1860 7, VI| előtt dicsekedni akarok boldogságommal. (Lajos királynak érezte 1861 5, V| belőle otthont; hozzon bele boldogságot. Ha önt boldognak fogom 1862 3, IV| eltér az igazságtól. Nem boldogult vele. Nem tudta, hogyan 1863 11, V| Magyarországon, amik vetekednek a bolgárföldi atrocitásokkal s amikből 1864 6, I| a földön ülve, s a fejét bólingatta csendesen.~ ~…. – Nem lesz 1865 2, III| minden?~ ~Az audiát szótlanul bólintott.~ ~Mert a tekintetes urak 1866 5, V| ne várjon ön reá. Tartson bolondnak az egész világ: joga van 1867 3, IV| embereket, s nevethetne a bolondokon, akiket szépsége elkábított, 1868 10, II| nem mozdulok innen. Valami bolondot ne tégy.~ ~– Mit jön kend 1869 11, IV| mint akire ez az egész bolondság nem tartozik.~ ~Csak a két 1870 1, III| Öreguraknak szoktak ilyen bolondságaik lenni.~ ~– Jól van. Eltűröm 1871 12, I| érinteni.~ ~– Ez a fiú meg van bolondulva – monda a tábornok. – De 1872 1, I| ezáltal igazolta, hogy nem bolt-feltörő és nem összeesküvő.~ ~Az 1873 7, VIII| fedett tornácra; annak egyik boltíve alatt volt fölállítva az 1874 7, II| és lőfegyverekkel egész a boltívig.~ ~– Én magam kiállítok 1875 1, IV| vannak olyan jó csendes kis boltok, ahol a hölgyek átöltözhetnek. 1876 4, V| zárva, mint a drezdai „zöld boltozat” kincsei * ? Mikor a valódi 1877 13, I| kinek a házába ütött be több bomba. A milliókra menő veszteséget 1878 11, II| s hét óráig tartó ágyú-, bomba- és röppentyű-tűzet kiállt 1879 12, I| az ostromágyúk dörögni, s bombák és tűzgolyók hullottak a 1880 12, I| azt tették, mégpedig olyan bombákkal, amikbe egész csoport apró 1881 13, I| Hiszen látott Vavel már bombáktól összezúzott falakat, leégett 1882 5, I| elhallgatta a távolból áthangzó bombardonok, klarinétok és piccolák 1883 11, II| voltak nyolcfontos ágyúik és bombavetőik, s ami akkor legfélelmesebb 1884 1, III| el Bichet úrhoz, a híres bonctanárhoz, az majd talán felfedezi 1885 10, III| a tartalom! Ma santé est bonne. Hogy ő egészséges. Le temps 1886 5, VI| nélkülözhetné, azt pro publico bono * neki odakölcsönözni ne 1887 11, VII| egész szemközt jövő dandár bontakozik ki rájuk az erdei mély útból: 1888 10, III| másképp nem engedik, fel kell bontania a régit.~ ~– Csak tudnók 1889 10, II| Várban. Hacsak szét nem bontják a falat kívülről, hozzá 1890 10, V| ellenfogását. Egyszerre csatárrajjá bontotta fel a csapatját, s utasításul 1891 7, VII| Beletelik esztendő, hogy ki nem bontottam ezt a csomagot. Hová lett, 1892 3, I| leány számára az ő kedvenc bora, a Muscat Lunel * volt feladva, 1893 13, I| megmaradt a pincéje s abban a borai; de kidugott egy rudat azon 1894 10, III| Fertővidéki hegyek tüzes borait, amidőn egy új vendég toppanik 1895 7, I| kifogása.~ ~Hát még mikor a boraival és a konyhájával megismerkedett 1896 11, III| hogyan keveredett volna borbély a lovas nemesurak közé?, 1897 3, IV| lábujjai szokatlanul hosszúk, bőre halhéjhoz hasonló merev; 1898 8, III| cérnával volt hozzávarva a bőréhez a lelke.~ ~– Azt rosszul 1899 4, V| szintúgy a haja is egészo a bőrig. Sovány arcának minden vonása 1900 10, III| fogva) s az oldalán egy nagy bőriszákot hordott, aminek egészen 1901 5, II| táncolni oktatta. Még a boritalra is rászoktatta. Ez pogányság.~ ~ 1902 5, III| Vavel gróf minden levélnek a borítékán megismerte már az írásról, 1903 10, III| Napóleon nem szokta a leveleit borítékba tenni, hanem csak összehajtotta, 1904 3, II| mikor kimegyünk, fátyol borítja arcomat. Mintha rostélyon 1905 7, II| lehet egyéb, mint lángba borító siker a gyújtó felhívásra.~ ~ 1906 13, II| üres volt a tér, s a gyep borította parton nem volt más változás, 1907 6, II| reggelre a hátán volt a „borjú”, akinek a népdal szerint 1908 10, II| Marie-é volt: de itt hagyták a bőrkerevetet, amin Lajos szokott alunni. – 1909 2, I| férfiú elő-előhúzogat egy bőrkötésű könyvet, s nagyokat sóhajtva, 1910 2, II| tehát a remeték ilyen jó borokat isznak.~ ~– Valóban, valóban. 1911 11, III| melletti harcban, mikor Boronkay Pál kapitány látta, hogy 1912 2, III| hurkolt ezüstös fringia és a borotválkozó eszköz. Erre mind a patvaristának 1913 3, I| tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag mellett van egy fehér fénymázos 1914 3, I| volna, a szobájában levő bőrpamlagra egy vastag selyem pokrócot 1915 12, II| korcsma előtt, ahol egy pohár borra megálltak, fizettek szép 1916 2, I| a tíz akós * hordó tele borral; a csapszék leveles színjében 1917 1, II| ötszáz frankot, húsz frank a borravaló. Ide lesz dugva a mellénye 1918 1, II| segíteni a házkeresésben – jó borravalóért?~ ~Ha nem kérte volna erre 1919 11, III| gyalogságát, amint az Nyárádtól Borsos-Győrig felvonult.~ ~A megszállt 1920 10, III| odahaza.~ ~Azzal kihúzta a bőrtarisznyájából azt a tárgyat, amitől annak 1921 1, II| pisztolyait. A fiatalúr egy bőrtokba rejtett ládikát bízott a 1922 7, V| hogy az egyúttal lángba boruló arcát is eltakarta.~ ~Most 1923 2, I| appetitóriumnak * fogadott borvizes ruszti * , amit a tiszttartó 1924 2, III| pincetok, a piramid alakú bőrzacskó a hosszú szárú selmeci pipákkal 1925 10, VI| vérmezőn széttekintett, borzadt össze.~ ~Minő Istentől elátkozott 1926 10, II| tanácsosabbnak találta.~ ~Marie borzadva nézett arra a felnyithatlan 1927 4, II| azokat a vénuszi kacsókat borzalom volt látni, ez már csakugyan 1928 5, III| teremni, mint egy csodálatos borzas bogácsfő. (A cynips rosae 1929 3, III| lefekünnio . Félt, hogy megint borzasztókat fog álmodni. A zápor verte 1930 3, IV| megint végigfutott testén a borzongás, a fogai összeverődtek vacogva.~ ~ 1931 7, IV| rejtélyes jelenetét.~ ~Hogy borzongott egyik is, másik is, ez elbeszélés 1932 9, I| nőalakot hagyott hátra.~ ~Borzongva, tántorogva bandukolt a 1933 5, I| zsonglőrök, bűvészek, kik Boscót * és Philapdelphiát * produkálják, 1934 11, VII| kényelmesen kipihenve magukat, s bőségesen felcsizmázva, folytatták 1935 11, IV| bort is adtak össze nagy bőséggel; minden készen volt nagy 1936 11, V| zászlóaljparancsnok kezdett bosszankodni. A gyülekezés terén alig 1937 10, II| legyek el nem kezdik az orrát bosszantani.~ ~– Nézz széjjel, nincsen-e 1938 11, IV| hadnagy. Csak mosolygott a bosszantásokra, s nem mondta el senkinek, 1939 11, VII| inszurgens dandár száz apró bosszantó csetepatén keresztül a komáromi 1940 2, II| szobában, nem lévén más, akit bosszantson, azon gyakorolta magát az 1941 11, IV| gúnymarsot, amivel apámat bosszontották ifjabb ismerősei, ő is ott 1942 10, III| volna. A párizsi nők nem bosszúállók. Nézd: Tirolban hogy öldöklik 1943 9, II| a te védelmeződ s az én bosszúállóm, nemcsak a levelét és az 1944 11, VII| tiroliakat a bajorok és franciák bosszújának.~ ~A terv merész volt; de 1945 9, I| volna, uralkodni vágyó; ha bosszúra ingerelné híveit, s szomjazná 1946 11, VII| előre akarván hatolni, nagy bosszúságára úgy találta, hogy azok minden 1947 6, II| harcol, dühöng, marcangol, bőszíti szavával a küzdőt, visszatartja 1948 2, II| többi gyerekek elkezdték boszontanio , csípkedni, taszigálni, 1949 7, VII| elkezdek lidérc lenni, az én boszorkány-nyomásomat megemlegeti, akinek álmában 1950 6, I| hogy mondaná azt egy ostoba boszorkánynak: jer ide, segíts; én nem 1951 10, IV| megjelenik a forgószelek boszorkánytánca; a tűzforgatag végigorsózott 1952 5, VI| növényei sorában, míg a botanikusok igazi tudományos névvel „ 1953 8, I| be a nemesi hadnál is a botbüntetés.~ ~– De miért nevez ön engem 1954 4, III| egyet ütött Vavel vasas végű botjával a parkettra.~ ~– Tehát becsületes 1955 11, VII| egy is azok közül bele nem botlanék Zalabérbe.~ ~Itt vesztegelt 1956 4, III| lövöldöznünk. Add ide a görcsös botomat.~ ~– Micsoda? Bottal akar 1957 1, IV| társaságban magától elkezd nagy botorul politikai tartalmú tárgyakról 1958 2, II| szülőiket?~ ~– Az meg éppen botrány volna.~ ~– Csodálatos ország. 1959 1, II| Azért, mert önnek à la boucanier * csizmája van, nekem meg 1960 1, III| kitelt salon, antichambre * , boudoir és vestibule. A palota a 1961 1, IV| körutazók a La Pitié * , La Bourbe * állomásain úgy esnek túl, 1962 11, II| a poggyászvonat. Végre Boxich tábornok utóhada. A dobszó 1963 10, V| fekete bajusza, szakálla bozontja közül, kegyetlen mosolygással 1964 10, VI| fogja őt vezetni abban a bozót-tömkelegben.~ ~A nagy fűzfát, mely oly 1965 10, IV| azután más baj is támad. A bozótégés tűzfénye fellármázta az 1966 3, III| Holnap visszatérek ehhez a bozóthoz – dörmögé magában –, felkeresem 1967 10, IV| hely, s éjszakára a Hanság bozótjában nem marad künn se ember, 1968 4, III| azzal elfutott az angolkert bozótjai közé.~ ~Vavel nem futott 1969 10, II| sípjába fújt, s arra a park bozótjaiból fegyveres marcona alakok 1970 10, V| az országúton.~ ~A Hanság bozótját elérték: a portyázók előrenyomultak 1971 10, V| ment végbe. A zsombikos, bozótos csatatér nem volt vágtató 1972 10, IV| méregszagú ernyős virágok, bozóttá elhatalmasodva, mikkel ölre 1973 3, III| elborítvao rekettyével, bozóttal, míg a Hanság felé egyre 1974 8, II| elvesznek a nép közönyében, s Braunschweig-Öls Vilmos fejedelem és fekete 1975 11, IV| inszurgensekről:~ ~„Ils sont braves, mais ils ne sont pas encore 1976 11, III| szalutált a kardjával: „Bravó, kamerád!”, visszafordította 1977 5, I| annak is többször bemutatta bravúrjait; hanem a „civilt”, mert 1978 5, II| s a híres Bobèche * bravúrját is tudta utánozni, egy kalapból 1979 1, IV| Köszönöm – szólt de Fervlans, breloque * -ja zsuzsuival játszva. – 1980 12, II| Ez népjogsértés! Ez brigantaggio! Elfogni előkelő hölgyeket!~ ~– 1981 10, V| mellére ütve:~ ~– Io sono il brigante Trentatrante! Harminchárom 1982 5, VI| bárónőt, hogy az még egy drága brilliántos melltűvel ajándékozta meg 1983 10, III| valamennyi drága tollat és brilliantot megszégyenített bálöltönyével, 1984 1, IV| hadseregnek kiszállni a brit szigeten. Egy ötödik már 1985 8, II| riadói; az angoloknak a „Rule Britannia”-ja harsogott vissza rá; 1986 3, IV| otthagyta a leányt, s a brochure-t rögtön visszaküldte a lelkésznek.~ ~„ 1987 4, V| achillesi ajk és áll mind bronzból volnának öntve. Igazi hős: – 1988 5, III| Akarja visszavenni?”~ ~„Brrrr!” hogy kapná sarkantyúba 1989 11, II| Soroksárról, a Lajta melletti Bruckig meg sem pihent. Ott egypárszor 1990 10, III| osztály démon legionáriusával Brucknál jött át a magyar határon, 1991 2, II| úrnak, megemlékezve a kötött Bruderschaftról.~ ~A tekintetes úrnak pedig 1992 1, III| ravaszsággal, azután meg brutális erőszakkal nemcsak ártalmatlanná 1993 3, I| állatjainak, öltöztette a bubáit, számlálta a kártyanyereségét 1994 4, II| szép, akinek tüneményes bűbájában gyönyörködni az ő Lajosa 1995 2, I| ajkakkal; s arcának hódító bűbáját még az unalmas bécsi divat 1996 1, III| éghez.~ ~A grófné elragadó bűbájjal tekinte Cambray úrra, s 1997 7, VIII| a festékekhez, a táncoló bubákhoz? A képeskönyveire semmi 1998 13, I| elefántcsontokon, kicsalogatva azt a búbánatos melódiát.~ ~S az utolsó 1999 1, III| Addig mulassa ön magát a bubával.~ ~– Nagyon szép buba! Az 2000 1, I| szép buba! Jaj, de aranyos bubika!” Azt azután addig gyügyögtette,