IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
2001 1, I| mind a ketten. (Azazhogy a bubiról jót állhatunk egész bizonysággal, 2002 10, IV| most is merültek fel óriási buborékok, miket a gáztömeg nagy püffenéssel 2003 2, III| várkapuig az út, melyet buckófejű fűzfák árnyékoltak be a 2004 1, IV| mindjárt megírhatja ön hozzá búcsú fejében.~ ~Thémire átment 2005 12, I| ellenség nem fogja őket egy búcsú-kézcsóknál a kesztyűs kezükre egyébbel 2006 11, III| akiket egy hónap előtt búcsúcsókjaikkal bocsátottak útnak!~ ~Egy 2007 8, II| magyar nemes fölkelőnek búcsúdalát mátkájához” már a hazafelé 2008 7, I| ijedtemben a kapufélfától vettem búcsut. – Nem, erről nem szólok 2009 13, I| ellenünk. Kérem, adja át búcsúüdvözletemet házigazdánknak, nem látom 2010 5, II| előkészületek vannak téve a búcsúünnepélyre. Lesz csónakregatta színes 2011 8, II| vőlegény és menyasszony búcsúznak, ott egy harmadiknak jelen 2012 8, II| Mikor azon kezdé, hogy búcsúzni jött: Marie kifutott a szobából. 2013 7, IV| olyan volt, aminővel egy búcsúzó testvér ajka érinti kolostorba 2014 11, V| itt mondhatta.~ ~De aki a budai hídfőnél megszólította Alvinczyt, 2015 11, V| egy nap alatt Győr alól Budáig rohant gyalog! Megmondták 2016 11, V| zászlóalj közülök már túlhaladt Budán, s vonult az egyenes úton 2017 11, V| megsebesülteket szállították: ezek is Budának tartottak. Most azután a 2018 11, V| milyen rémületet költött Budapesten ez a megfutott csapat, tanúskodik 2019 11, IV| június 13-án keltek csak át a budapesti hajóhídon, a győri tábor 2020 1, III| kesztyűkben, s még hozzá a budoár felőli ajtón, ami nincs 2021 1, III| Cambray úr kilépett a grófnő budoárjából a terembe, s az inas, Jocrisse 2022 4, IV| hallotta ezt a szót.~ ~ ~ ~Bülau: Titokzatos történeteinek 2023 7, V| erőszakosan, s bezárt miatta büntetésül.~ ~– Ah, hiszen ha egy évvel 2024 11, V| megkóstoltattam vele a paprikás bürgét, le akarta vágni az orrát: 2025 10, IV| páfránok legyezői, kékszárú bürökkórók, méregszagú ernyős virágok, 2026 10, IV| hepehupás talajon; néhol az ingó bürön át úgy kellett a leszállt 2027 7, VIII| a mulatólak párkányzatán büszkélkedtek. Különösen tetszett neki, 2028 10, V| hagyja.~ ~Nemcsak lovagias büszkesége, de a katonai lélektan is 2029 5, II| vigyáztatok rá. Ez az én büszkeségem. Menjen ön, nagy bohó! Az 2030 10, IV| nyervákolása s a bölömbika búgása vált ki a milliók zajából; 2031 11, II| légben közeledő ágyúteke búgását; lovak, amik ágyúlövéshez 2032 3, III| rejtélyes neszeit, síró, búgó, zengő hangokat, mik a sík 2033 11, IV| előre! Az ágyútekék ott búgtak el soraik között: nem rettenték 2034 10, V| ellenfele kezéből, hogy az búgva repült fel a levegőbe, s 2035 2, I| annálfogva recedált * ; ebbeli bújában aztán a repudiált sponsa * 2036 6, I| a Lizettel, tizenhatot a bujdosásban: ideje, hogy quietáljak. 2037 11, V| vezényszó, hanem „ez a pohár bujdosik!”meg „három a tánc”. A kapitánynak 2038 4, III| fedetlen lábacskái ki ne bújjanak az öltönye széle alól. Csodálatos 2039 2, II| férfi se nem büntetés elől bujkáló gonosztevő, se nem regényes 2040 10, II| parasztgunyhó, ahova el lehet bújni? – Menjen a Schmidtékhez! – 2041 10, IV| látható és láthatatlant e bújósdi játszás alatt. Az égő bozótbul 2042 2, II| lehet nekik e rejtélyes bújósdi-játszásra?~ ~– Megvallom, megvallom, 2043 7, VII| alját, bútor közét, nem bújt-e el oda valami tolvaj? Ezután 2044 4, IV| előtt a két mopsz, egymáshoz bújva. Hanem az a fülke a falban, 2045 10, V| Katalin látta jól, hogy bukdácsolnak a rekettyés vízárokban előre 2046 2, II| hullott a fejére a széttépett bukét virágja, s a gróf káromkodott 2047 2, II| gróf a grófnénak küldött bukéton ; egy húszast adott neki, 2048 2, II| köszönteti a tiszttartóné, ezt a bukétot küldi a nagyságos grófnénak. 2049 10, V| bozótban két ellen egymásra bukkant, s összecsapott. A sűrűben 2050 10, II| fegyveres marcona alakok bukkantak elő; kardja, pisztolya és 2051 1, IV| nem messze esik a szegény bukott nők kórháza, s végül azután 2052 2, II| annak csak a „quos ego” bullában * találni párját.~ ~– Hogyan, 2053 11, VII| elkövetnie.~ ~Tele is van minden bulletinje Meskóval; a histórikus valamikor 2054 4, V| lekaszálja vele a fejito . Feuer! Bumm! Kopf ab! *~ ~De már ezt 2055 9, I| megszabadítani. Ha van e földön bűn számára vezeklés: ez az 2056 1, III| egész ijedelmet, míg az bűnbánó képpel látszott imádkozni 2057 13, I| végtelenül.~ ~E csókban volt bűnbocsánat, szerelem, megtisztulás, – 2058 11, V| jégenkopogó, kifordított bundában járó szentekre esküdött, 2059 10, II| Gondoskodott a feleségem jó meleg bundáról, majd betakargatja szépen.~ ~– 2060 8, II| megüti, felsőbb hatalmaskodás bűnébe esik. A nemesember özvegyének 2061 6, I| bűneim!~ ~– Neked nincsenek bűneid! – kiálta Vavel türelmetlenül. – 2062 10, IV| punitur. Ki mit vét, abban bűnhődik. Az én vétkem, hogy ezt 2063 9, I| szereti?~ ~A hölgy kegyetlenül bűnhődött. A más szívével akart játszani, 2064 6, I| terhe alatt nyögsz: az nem bűnöd, hanem erényed. S ha van 2065 10, I| volt a legmonstruózusabb bűnöknek és a leghihetlenebb erényeknek.~ ~ 2066 1, III| el, s hogy kerülök én a bűnrészesség gyanujába?~ ~Erre a parancsoló 2067 1, IV| amíg a szétriasztott bűntársak a Szajna partjain a nád 2068 4, IV| pórnőnek. Tán a cinkosság bűntudata kényszeríté a kastélyt elhagyni. 2069 9, III| a másikba a négycsövű „buona notte”-t.~ ~Hatalmas velencei 2070 1, IV| tartuffolinak * hítták. Mai világban burgonya a neve. Ennek a ritka növénynek 2071 3, I| úr Haute Sauterne-it és burgundit ivott. Mikor ivadjao * volt, 2072 8, III| akar, tömd be a száját, burkold be vastag szőnyegbe, hogy 2073 7, VIII| egyszer-egyszer egész füstfellegbe burkolja magát. Milyen jól eshetik 2074 5, III| köpenyébe, az első nem viselt burkoló felöltönyt.~ ~– Ez Barthelmy! – 2075 7, II| ellepve halotti lepedőikbe burkolt kísértetektől; visszafordulna; 2076 9, III| acél-ládikát, azt nagykendőjébe burkolta, s senkinek se szólva cselédei 2077 1, III| ugyanazon veres kendőbe burkoltan egy másik lánykát, azzal 2078 1, I| megfakult gyapot nagykendőbe burkolvao , ami elég nagy arra, hogy 2079 2, I| már elhagyták, mely még a burkus háborúban oly nagy szerepet 2080 1, III| Tetszik önnek egy szippanat burnót? Igen jó spanyol rapé * .~ ~– 2081 1, III| Cambray, belecsippentve a burnótba, s csendesen szippantva 2082 1, II| éppen olyan rezes arcot, burnótos orrot festett magának, mint 2083 1, III| vonta szét az ajkait, s burnótszelencéje tetejére peccentve két ujjával, 2084 1, II| takarva. Egyéb termetét burnótszín köpeny takarja, melynek 2085 1, II| Kiborotvált rezes arc, burnóttól fekete orrlyukakkal, a fülében 2086 5, V| akinek elmondhassam, ha búsít, ha felvidít valami, s aki 2087 4, II| kezeit.~ ~Az pedig ahelyett búskomoran kapaszkodotto karjába. Arca 2088 6, I| téged elvesztenénk?~ ~– Azon búslakodom magam is legjobban. Ki fogja 2089 12, II| belőle egyet, kamerád, ne búsulj semmit. Látod, minek vágtál 2090 6, II| Nekem ugyan nagy bút szereztél.”….~ – „Gyere 2091 7, II| megtagadták, melyet szegénnyé és butává akartak tenni; melynek még 2092 1, III| parkettjeit is, szétszedettük a bútorait, még a majolika szobrait 2093 7, VIII| hálószobája jött eléje. Az ismerős bútorok a maguk helyén: a megszokott 2094 10, II| szentélyben otthonos, s bár a bútorokból mindazt áthordták is, ami 2095 3, IV| orgyilkos, valami gyakorlott búvár, hanem egy öntudatlan természeti 2096 5, I| társaságban ügyes zsonglőrök, bűvészek, kik Boscót * és Philapdelphiát * 2097 7, VIII| megfoghatatlan volt előtte, mint a bűvészet. Az embernek a tíz ujját 2098 5, I| produkálják, s a laterna magica bűvképeivel ragadják el a nézőket.~ ~ 2099 1, I| addig a maga körül húzott bűvkört elhagyni nem lesz szabad.~ ~– 2100 8, III| Thémire egészen meg van bűvölve a rábízott leány szeretetreméltóságától. 2101 1, IV| keresték föl, amiknek jó búvóhelyük volt akkor még, mielőtt 2102 7, IV| amilyen csodatételre egy nőarc bűvtükre képes.~ ~Messziről nyújtá 2103 5, VI| lakói. Ha valakinek szép búzája terem, azt mondja dicsekedve: 2104 3, III| építettek az „új föld”-re: búzát, tengerit vetettek belé, 2105 7, II| földesúrnak a kétezer holdas búzavetésére, hogy „az izs csag valami!”~ ~– 2106 11, V| mond.~ ~Rengeteg hahotára buzdítá vele az egész társaságot.~ ~ 2107 10, I| csatajelszóval szokta őket harcra buzdítani, mikor rohamra vitte démonjait:~ ~„ 2108 8, II| Polszka nye zginyela” keserű buzdításaival, a magyar inszurgensnek 2109 4, II| hadjáratáról magyaráz neki nagy buzgalommal, a térképen mutogatva a 2110 2, I| hanem az most nagyon sok buzgólkodnivalót talál a gyümölcshordó falusi 2111 7, I| compulsorium”-mal. No ez a nagy buzgóság nekem mégis gyanús dolog 2112 7, VIII| vonalazott papíron apró buzogányok sorozatát kísérni figyelemmel; 2113 7, I| potior”-oknál, akik a 3. t. c. 17. §-a értelmében a „lustratió” 2114 8, II| megvolt a Marseillaise-e, a „Ça ira” – a „Partant pour la 2115 1, III| szét Enghien herceg * , Cadoudal * , Pichegru * és mások 2116 1, IV| elkeseredését, maga is kacag a Café Procop élcjátékain, s együtt 2117 11, IV| sohasem fog többé látni.~ ~Caffarelli , francia hadügyminiszter, 2118 2, I| pirosra hízott arca sem cáfol meg, s a keményen kifent 2119 1, IV| tanultak egymásnak udvarolni és calembourg * -okat mondani, megbírálták 2120 2, II| komisszáriusnál; annálfogva igyekezett calmirozni * a bizalmas viszonyt.~ ~– 2121 9, II| Marie! Azért akarsz-e Cambray-hoz menni, hogy megtudd tőle: 2122 9, I| Az én leányom!~ ~S mintha Cambray-ra lett volna bízva, hogy mindazon 2123 10, II| Amíg Lajos vissza nem tér, Cambray-t ki nem hozhatják a magára 2124 10, III| kurta rokolyában, hímzett camisole-lal, piros harisnyával, ami 2125 10, III| utamba ez a szép mezőváros a „campus Bojorum” szélén: fogtam 2126 5, VI| kertésznek azt kiáltotta: „canaille”! S azzal az összetördelt 2127 2, I| talál a gyümölcshordó falusi canephorák * informálásában. A jelenlevő 2128 12, III| Pompásan! A „messieurs les cannibales” igen udvariasak, s „leur 2129 8, III| Kieszközöltem, hogy az ezredemmel cantonozásra az ő helységébe tegyenek 2130 7, I| argumentatiokkal ad meliora capacitálni.~ ~Az áldozat pedig abbul 2131 3, III| s a Fertő tó legnagyobb cápája: a harcsa, aminek szerencsére 2132 2, III| csinál az ember, valami „usu capiálás” * végett, abba a felesége 2133 10, V| nem fogja az ő kedvéért da capo elénekelni az „ombra chiarát”!; 2134 10, III| Mintha most is látnám a jó Caprara bíbornokot, hogy szedegette 2135 8, I| magyar nemességnek! Hisz ez caraffai fenyegetés. Végre ki lett 2136 7, IV| hangon szólni, mint a nevetés carillonján, s tenyereibe tapsol. Odafut 2137 10, III| császárné mellett fekvő carlint figyelmetlenül érinti; aminek 2138 7, VII| beszél már senki: nem coeur, carreau, trefle és pique, hanem 2139 1, IV| közepett találja magát a Casino Paganiniban, s künno felejtve 2140 8, I| igenis: a concurrentialis cassa. Annak pedig a magas kincstár 2141 5, VI| vármegyéknek a domestica cassájában * úgy megáradjon a pénz, 2142 3, III| Strabo * által leírt római castellum * , hát az Eginhart * említette 2143 5, VI| kislelkűségért.~ ~– Önnek csak a casuariái válnak pusztulásra; de hát 2144 5, VI| minden iránt.~ ~– Az én szép casuariáim * ! – nyögé méltatlankodva.~ ~ 2145 3, IV| s fáj a lábam, magam is cataplasmákat * raktam fel, nem mehetek.~ ~ 2146 12, III| Intézze el a monsieur le catzique-kal a kapituláció föltételeit: 2147 5, III| hírlapban le volt írva az esete. Cause cèlèbre * lett belőle. A 2148 5, I| ott nem volt fölösleges a cautela. A tisztek társasága csak 2149 7, VII| emelt. Bosszús volt. Csak „caval” volt, nem „király”.~ ~– 2150 1, III| ön tegnap barátjától egy cédulát kapott, melyben az önt a 2151 1, IV| maga után rendelheti, ha a cél közelében lesz. Most a titkos 2152 1, IV| Hanem azután kerüljön egy célba vett alak a hálóba! Az aztán 2153 5, III| volt írva az esete. Cause cèlèbre * lett belőle. A direktórium * 2154 4, I| fogadták vendégül, s külföldi celebritásoknak egy darab Párizsto mutattak 2155 10, II| keresztül vele, míg elért a céljához, akkor aztán az a csontlovag 2156 7, VI| is megismerteté, aminek a célját ő maga is csak most tudta 2157 5, III| léggel lőnek ki, mindennap céllövésben gyakoroltam magamat, anélkül, 2158 6, I| az időt a szélpuskával a céllövöldözésben. Annyire vitte már, hogy 2159 7, VIII| evezős háttal van fordulva a célnak, csak akkor pillantotta 2160 4, I| mondta magában: „egy év múlva célnál leszünk! s akkor majd fölvált 2161 8, II| hadi költségeire való. Ha célomat elértem, annyival szegényebb 2162 10, V| monda Vavel Lajos, s minden célozgatás nélkül rásütötte a pisztolyt.~ ~ 2163 10, II| szemeit, hogy ne lásson célozni, s rákiáltott:~ ~– Ereszd 2164 1, II| valószínűleg igazi helyes célponthoz legbiztosabban el fognak 2165 11, IV| fénylettek mellén, mintha célpontnak rakta volna fel. És ő hidegvérrel 2166 11, VII| másodiknak volt; és az igen célszerűen volt, mert annak az egy 2167 4, I| konviktusi rendszer is igen célszerűvé válik; ha pedig az elhagyott 2168 8, I| embernyi ember. Ez volt a céltábla a katonáknak, lábtörlő a 2169 10, IV| egy-egy magányosan álló cembrafenyő ellen, mely vigályos ágait 2170 11, V| egy lap, melynek sorait a cenzúra irala eltemette ugyan, de 2171 10, III| szepegve hajigálta a két cerberusnak, hogy a piros harisnyái 2172 2, I| megadta a tekintetes úrnak a ceremonialis csókot, s aztán kezet szorított 2173 2, I| linzer-tortáról.~ ~– Csak semmi ceremóniát, uraim! – kiálta csengő 2174 8, III| magát, s aztán igen vékony cérnával volt hozzávarva a bőréhez 2175 10, III| vagy a keleti danse de Chales-t, vagy éppen a danse de Cosaque-ot, 2176 12, III| Zsófia, állítólag Capet Marie Charlotte hercegasszony, a hozzájuk 2177 10, III| duchesse de Benevent a kis Charlotte-ot felszedte valahol az utcán, 2178 11, IV| szerint az ellenük kiküldött chasseur-ezrednek kétszázhetven halottja s 2179 11, IV| ellenáll a vele tusakodó chasseurnek; míg végtére a dicső küzdelemből 2180 11, IV| lovat, s granátjaival a chasseuröket szétrobbantotta, s a franciáknak 2181 11, VII| arra, hogy Meskó dandára Chastelerrel egyesülve Komáromhoz felkerüljön, 2182 8, II| ugrott elő, mellyel az acél chatouille zárját fel lehetett nyitni.~ ~ 2183 7, VII| aztán nekem azt mondta: „chère maman!” s én önnek: „mon 2184 10, V| számerőre.~ ~Mind a kettő à cheval véve az országutat, kettős 2185 10, III| Rómeó végáriáját „ah ombra chiara” dalolva, eltávozott. Künn 2186 10, V| capo elénekelni az „ombra chiarát”!; se Isabey nem fogja őt 2187 10, III| fellegruháihoz; hát a fertelmes chierusque uralma, melyet szépnek kellett 2188 1, IV| melyet az inkák fedeztek föl Chiliben, s ők terjesztettek tovább 2189 5, VI| kertet virágdíszétől: csak a chrysanthemumok maradtak meg a virágjaikban.~ ~ 2190 9, I| barátnéd és kicsi leánykád ci devant Amélie – most pedig 2191 3, II| Miurához? Egy okos, nevelt cicához, aki porcelán csészéből 2192 3, I| egymással ők ketten. A leány a cicáiról, mopszairól, az úr az olvasmányairól. 2193 3, III| mondá az ölébe vett kedvenc cicusnak. – Hát még arra a puszta 2194 2, II| mifelénk senki azokhoz a cifrákhoz nem ért, ami az ő adresszén 2195 1, I| egy ódon faragványokkal cifrázott szárnyajtó egy boltozatos, 2196 5, I| félrehúzódnak inni és pipázni, a cigánnyal csak maguknak muzsikáltatnak, 2197 7, II| felelhetném rá az egyszeri cigányasszonnyal, akitől a fia kenyeret kért: „ 2198 11, VII| tarsolyokat tele puha cipóval s cigánypecsenyével.~ ~A Szent András templom 2199 2, I| elpukkannak a mozsarak; a cigányság rákezdi Bihari „negyvenemberes 2200 6, II| látott senki toborzani); a cigányzenére, a víg sikoltozásra odacsődült 2201 3, III| erdő, recsegő fáival; sem a cikázó villám; sem azok a sírkeresztek 2202 12, II| lehetetlen, hogy most, mikor ez a cikk olyan olcsó, megint visszaesnek 2203 1, I| Moniteur” * -ből azokat az erős cikkeket, amik az angolokat oly kegyetlenül 2204 7, I| insurrectionalis törvény 3. cikkelye II. paragrafusának tulajdonítom, 2205 4, IV| hogy nem ő és nem az ő cimborái követték el a minapi betörést, 2206 10, V| szemközt találta Sátán Laci cimboráit, akik iszaptői feketén, 2207 4, III| annak az ura volt az! Ő cimborázott velük; ő eresztette be azokat!” 2208 8, I| politikusoknak, gyászfátyol minden címereknek.~ ~Midőn a győri ütközet 2209 13, II| bástyáját a másik után, egész a címeren könyöklő kardhordozó karig, – 2210 8, I| letörülje ezt a foltot az ország címeréről, ugyanazt a csatatért választva 2211 8, II| hüvelykujjáról. Annak a címerlapját félretolva, abból egy finom 2212 7, IV| Micsoda? Ti grófnak, bárónőnek címezitek egymást? Fogjátok mindjárt 2213 7, V| az. Nem tudtalak másként címezni, csak így!~ ~Amint Katalin 2214 1, IV| vizahólyag-pecséttel, s címezte.~ ~– Gondoskodni fogok a 2215 4, I| ahogy ő magát levelein címezteti) a Névtelen Vár hajdani 2216 1, III| kis comtesse őt márkinak címezze. Ezzel az ártatlan hazugsággal 2217 3, IV| Mellékelve volt a leíráshoz, mint címkép, a leírt csoda ábrája is, 2218 5, V| zsebéből az elfogott levelet.~ ~Címül ez volt rá írva:~ ~„– A 2219 4, IV| pernahajderek!~ ~S kiköpött a címzésüko után.~ ~Lajos persze sohase 2220 5, V| aztán elküldeni az igazi címzetére: – majd mikor az angyal 2221 3, III| a denevérekkel, mik úgy cincognak este a tó fölött, üldözve 2222 4, IV| valami köze a pórnőnek. Tán a cinkosság bűntudata kényszeríté a 2223 8, I| Sátán Lacit Barthelmy vagy cinkostársai meg akarták fogadni, hogy 2224 1, IV| visszaküldték valami megbízott cinkostársuk által: az a kocsiról megint 2225 5, II| A roszprádlit is megeszi cintálbul.~ ~ ~ ~Erre a dudaszóra 2226 1, I| kisleány vékony szattyán cipőcskéi egészen el vannak merülve 2227 1, I| lehúzta a kisleánynak a cipőit és átázott harisnyáit, megdörzsölgeté 2228 2, III| fehér harisnyák és sarkatlan cipők.~ ~– Itthon van-e a gróf? – 2229 1, III| begombolva, fénytelen, csatos cipőkben, s fekete kesztyűkben, s 2230 2, I| gyapot harisnyát, csattos cipőt, háromszegletű kalapot; 2231 11, VII| a tarsolyokat tele puha cipóval s cigánypecsenyével.~ ~A 2232 2, I| amelyik a papíron lépegeto : a cirkalmot.~ ~Azonban egyszer csak 2233 9, III| vizsgálat felől.~ ~Lovas cirkálói ezalatt óra járásnyira elportyáztak, 2234 9, II| meglehet, hogy ellenséges cirkálókkal találkozom össze.~ ~– S 2235 2, I| úr, csak maradjon maga a cirkalom mellett! Nem trigonometria 2236 5, IV| pletykáknak, amik a bárónő felől cirkulációba hozattak. Persze a katonatisztek 2237 6, II| miatt!~ ~Ilyenkor, mint a cirkuszok ketrecébe zárt núbiai fenevad, 2238 2, II| fekete, egy veres és egy cirmos; s amik egyszerre odaszaladtak 2239 7, II| reszkető kezével Lajos arcát cirógatta. – Egy csepp hősi vér nem 2240 4, I| s jelen volt az emberek civakodásain és mulatságain. Beült közéjük 2241 5, I| Így híjuk egymás között mi civilisták a hajt ók ás urakat.)~ ~ 2242 6, II| táborának nevezték már. A civilizáció előharcosai egyszer belekeveredve 2243 5, I| bemutatta bravúrjait; hanem a „civilt”, mert az elejétől fogva 2244 7, I| szerelmeskedik. Ezek mind olyan clandestinumok, amik ellen az adminisztrációnak 2245 12, III| mikor azt mondták neki, hogy Clarisse és Margot Vavel gróf kezébe 2246 12, III| rávenni a templomban? Csitt! Clarisse-nek nem szabad azt megtudni, 2247 4, IV| elfoglalta a holdnak a helyét, a classica literaturában az ideálnak 2248 2, I| hozatott le Bécsből; még clavicordiumot is küldött le, egy stimmelő 2249 3, II| maga is regélt Máriának Cleliáról * és társnőiről, kik a Tiberen 2250 10, III| hol harapta meg?~ ~– Azt Clio nem jegyezte fel. Shakespeare 2251 1, IV| gondolkozott, hogy a mademoiselleo Clotilde-ot felkérje, hogy énekelje 2252 11, VII| hosszában, s ott egy Horatius Cocles sokat ér. És minden bácskai 2253 1, II| faalkotvány van felállítva, két cölöp között egy harántos élű 2254 3, III| azon a helyen valami régi cölöpépítészet maradványai voltak. (Livius 2255 2, II| valami őskorbul származott cölöpépítmény fundamentumára: ott tartotta 2256 10, IV| nem lehet, mert a partjai cölöpökkel és rőzsekötegekkel vannak 2257 10, IV| összeköttetésben volt, ott erős cölöptöltést húztak keresztbe. Az idén, 2258 7, VII| nem beszél már senki: nem coeur, carreau, trefle és pique, 2259 6, I| lépésnyiről kapásra kilőtte a coeur-ászból a szívet. Végre megunta 2260 5, VI| hogy a sulyok fejébe van cövekelve hat darab körmöci aranyam. 2261 5, VI| darab körmöci aranyam. A cöveket megtalálták, s benne volt 2262 11, IV| haditerve.~ ~Vezérei: Grenier, Colbert, Lauriston, Narbonne Európa 2263 1, III| öregúrnak egész a Passage Colbert-ig kellett ballagni, hogy divatos 2264 8, III| bakancsos is megteszi. A collegnanói csatánál a francia lovasság 2265 13, I| postillon!~ ~S azzal eau de Cologne-os zsebkendőjét arca elé kapta, 2266 10, III| Barthelmy-szezonban.~ ~– Colossaliter!. Az nem szezon volt nekem, 2267 2, I| violaszín lábszárhüvely, hosszú, combig érő virágos mellény, a fölött 2268 4, IV| mint a saskeselyűnek a combjai: csupa ín és csont. A gróf 2269 10, V| nyeregkápájából az egyik lazarino comenazót. Neki is volt egy széttépni 2270 2, III| pozitúra.~ ~– Magnifice comes * … – kezdé az alispán latinul.~ ~– 2271 7, II| Hát legalább egypár sor commissiót adjon hozzá, gróf úr.~ ~– 2272 3, III| azt megveszi valamelyik compossessortól * , akinek a nádasa határos 2273 7, I| magam helyett a „sigillum compulsorium”-mal. No ez a nagy buzgóság 2274 1, I| mamának nem volna holnap kis comtesse-e – mondá az öregebb úr, s 2275 2, II| részéről már megvan: csak a comtesse-é hiányzik még. Itt is hiányzik 2276 1, I| előomlani, aminőket csak kis comtesse-ek viseltek valaha.~ ~Az öregebb 2277 1, IV| a szívének, írhat a kis comtesse-nek; de már annak a levélnek 2278 1, III| sopánkodás amiatt, hogy egy kis comtesse-ről lehúzták a ruhát, s kinn 2279 1, II| hallhatta.~ ~– No hát, kis comtessees, mégiscsak rá tudna találni 2280 1, III| tudta magát tájékozni a kis comtesseo .~ ~– Itt, ennél a kapunál 2281 13, I| minket rászedett. „Desden con desden.” Megfosztom önt 2282 1, I| Jó lenne, ha felvinnők a Conciergerie * -be.~ ~– Azt hiszem, hogy 2283 11, VI| rohama elől futva menekült a Concó patak hídjához; a vasvitéz 2284 8, I| pénztár?~ ~– Van igenis: a concurrentialis cassa. Annak pedig a magas 2285 1, IV| úgy megnevettették? Hardy conditorie * -jában kapni-e a legjobb 2286 12, II| visszavéve, latinul, hogy:~ ~– Conducat sanitat…. Domicella…~ ~– 2287 11, II| legfélelmesebb újítás volt: congreve röppentyűik. Azokat felállították 2288 9, III| tudnék csinálni. Láttam a congreve-rakétát, ami ahová leesik, mindent 2289 7, V| Beillenék vizsgálóbírónak, oly consequenter dedukál!~ ~Lajos erre elővette 2290 2, I| hátulsó varkocs. Mert a copfot már elhagyták, mely még 2291 10, III| ruhában, testszín trikóval; corset nélküli ruhaderékkal, aminek 2292 10, III| Chales-t, vagy éppen a danse de Cosaque-ot, minden ember őt nézte. 2293 2, I| igyekezett a sinusok és cosinusok segélyével kikalkulálni, 2294 1, I| rajtam egyéb, mint ez a cotillon * , meg ez a csúnya nagykendő.~ ~ 2295 3, IV| rheumatismus acutus * van a coxamban * , ha most felázik a lábam, 2296 1, III| lions”-oknak, „petits crevés” * -knek: innen maradt e 2297 3, IV| Tromfszky doktor éppen criminalis visum repertumról * jött 2298 3, III| a gróftól ki van adva a criminális * parancsolat, hogy ha idegen 2299 1, I| nézi valamelyikünket a „croque mitaine” * -nak, aki kisgyermekeket 2300 3, I| egyedüli kedvencét, Robinson Crusoe-t, ki tudja hányadszor. Ez 2301 5, I| Barthelmy Léon, vicomte * , cs. kir. lovassági ezredes.”~ ~ 2302 1, IV| emberbe, akit el kellene csábítania, s még majd minket árul 2303 2, II| feleségét az egész világon, de a csábítót nem ismeri. Ezek ők.~ ~– 2304 3, IV| odáig hozta a lábaihoz a csacska hullám.~ ~A leány letérdelt 2305 12, I| maradjanak? Árulás vagy csacskaság nem fedezte-e fel kilétüket, 2306 7, II| búzavetésére, hogy „az izs csag valami!”~ ~– Mármost én 2307 3, III| melyben Nagy Károly gallusai a csakánok * mérhetetlen kincseit vetették 2308 10, V| tarajokkal, amott a volónok veres csákói a fehér halálfejekkel.~ ~ 2309 10, V| Lajossal, hogy a golyó a csákóján ment keresztül. Talán éppen 2310 2, I| hajdú, fél kezével a forgós csákóját fogva a fején, hogy le ne 2311 12, II| erdőben lerakták a veres csákókat, a társzekerekből előszedték 2312 11, III| törvény szerint csatába menni: családapa vagy! A feleség sírva szólt:~ ~– 2313 8, II| felsőbb iskolába járó diákok, családapák, testvérek, akik közül egyiknek 2314 8, I| fegyverfogható nemesség, mert egy családból csak egy férfi köteles hadba 2315 2, II| ülni.~ ~A rögtön támadó családias bizalmasság jellemzé a bécsi 2316 13, II| a kapott sebek… Térjetek családjaitokhoz vissza… Az én kardom bevégezte 2317 5, III| önt, hogy vezesse őt be a családjánál.~ ~– Megtudta volna, hogy 2318 6, I| napon, mikor az uramat és családját elfogták a forradalmiak, 2319 5, V| fiatalember volt: a Schmidt családnak legidősebb sarjadéka, írni, 2320 10, I| volt besorozva a főrangú családoknak valamennyi javíthatlan tékozló 2321 5, III| volna, hogy nekem nincs családom.~ ~– Nem lehetett volna 2322 1, IV| országnak minden férfia otthagy családot, tűzhelyt, iskolát, szövőszéket, 2323 8, II| kivételt tett: egyetlen családtagok, felsőbb iskolába járó diákok, 2324 1, IV| a fazekában.~ ~A fiatal csalán hogy tud már csípni!~ ~Jocrisse 2325 7, IV| balzsamával volt tele a csalfa tavaszi langyos lég.~ ~Ők 2326 12, I| és furfang. Vitézség és csalfaság. Határos az a lehetetlenséggel, 2327 7, IV| királyi manifesztum. Ez csalhatatlan. Ma kell menni, vagy soha.~ ~ 2328 7, VIII| csak a nap lemegy, be nem csalható a parkból. S minő naplement 2329 5, III| Amint visszafordultak, a csalit gyalogútján három férfit 2330 5, III| gyalogösvény egy kellemes csaliton keresztül egy tágas, pázsitos 2331 5, I| bárónőt csalták meg, hanem ő csalja a világot; van valami eltitkolt 2332 6, I| már énekelni nem tud; s csaljam magamat azzal, hogy ő még 2333 11, VII| legrövidebb út lett volna a Csallóközbe átjutni dereglyéken, dunai 2334 11, V| negyvennégy escadronja a Csallóközben állt összpontosítva, az 2335 9, III| kell hozzá, hogy ily keserű csalódások után is el ne veszítse erélyét. 2336 5, I| szerelem. A bárónő egyszer csalódott egy férfiban, s azóta egynek 2337 11, I| Ej! hallgasson el a csalogány most, hadd szóljanak a trombiták.~ ~ 2338 10, IV| a völgyeket keresve, s csalogatja maga után a lovagokat, kik 2339 1, IV| Palais des Narcisses-ban csalt úgy mulattak ezen az éjszakán 2340 5, I| tépelődésből. Egy este trombitaszó csalta az ablakához, s amint kitekintett, 2341 5, I| ellenkezőt vitatta. Nem a bárónőt csalták meg, hanem ő csalja a világot; 2342 3, II| kívánságomat. De mindig meg is csaltál mellette. Így szoktak tenni 2343 11, VII| csapat egyesített súlyával csap le az ellenfélre.~ ~S minő 2344 7, II| Egy hét múlva majd a kezem csapásairól fogják megtudni, hogy ki 2345 13, I| voltak ezek! Válogatni a csapások között; nem hogy hárítsa 2346 9, I| vállairól az inget, véres csapásokkal hasogatják fel szép fehér 2347 11, IV| Felugrott; egyet halálos csapással leütött. Akkor felveté magát 2348 9, III| trombitáltatott, talpra kelő csapatjából kiválasztott száz jó lovast; 2349 10, VI| prédalovakat.~ ~Azonban Sátán Laci csapatjához sem szabad hálátlanoknak 2350 11, VI| A meglepett ellenfél csapatjait tökéletes zűrzavarba hozta 2351 10, V| megindított ő is egy portyázó csapatláncot a szemközt jövőn ellen.~ ~ 2352 5, II| e napokban. Sopron táján csapatösszpontosítás lesz, s e célból Barthelmy 2353 11, V| neki a szerteszét mulatozó csapatokat felköltögetni. Azok összecsókolták, 2354 10, V| lehetett másképp, csak apró csapatokban küzdeni, mert a zsombikok 2355 11, IV| állított össze a menekülő csapatokból, s mikor egy tömegben volt, 2356 8, III| ő helységét fölkeresni. Csapatom a „Démon legióból” van válogatva. – 2357 8, III| okiratokkal együtt, akkor én csapatommal megindulok éjjel az ő helységét 2358 8, II| ellenséget még nem látott; ma egy csapatosztállyal elindul a Rába mentére kémszemlészni, 2359 8, III| közlendő utasításom. Ön csapatosztályával egyenesen a Fertő déli partja 2360 12, III| lovász; kiknek minden francia csapatparancsnokság részéről szabad utazás, 2361 11, III| Macdonald francia tábornok, két csapatra osztott kilenc hadosztály 2362 12, II| mint az alattuk megpihenő csapatról. Onnan másnap tovább vitt 2363 8, III| által, hogy erős fegyveres csapattal be fogok vonulni a határon, 2364 11, IV| lovas chasseur rohanta meg a csapatvezért és a zászlótartót. Zongor 2365 11, VII| szolgált, s fogalommal bírt a csapatvezetésről s katonai szolgálatról.~ ~ 2366 11, V| jössz könyörögni, hogy ne csapjunk le az esküdtségből! Gyere, 2367 11, IV| ellenség haubicai körülötte csapkodtak le. Egy ágyúteke a nádor 2368 10, IV| csoportot, s előkérték a csaplártól, ami enni-, innivaló volt. 2369 7, VII| megharagszom rá. Akkor földhöz csapom. Mikor nem akar kijönni. 2370 4, V| széle a padlatot érte, két csappantyú kétfelől azt úgy leszorítá, 2371 11, V| ne legyen a táncra.~ ~A csapra ütött hordó, s a lacikonyha 2372 2, I| akós * hordó tele borral; a csapszék leveles színjében egy banda 2373 10, V| hídját s a mellette fehérlő csárdát; az egész tér csupa bozót 2374 6, II| felajánlani tulajdon gyűlölt császárjuk ellen. Előre megtudta a 2375 9, III| segítsenek Vavel hívei a császárságot megbuktatni, akkor ők helyreállítják 2376 8, III| krajcár zsoldért szolgálják a császárt; mit fognak még tenni azok, 2377 12, II| úr éntőlem, mint Napóleon császártól. – Jerünk innen! – Sebesülteket 2378 8, II| csak egy harcra buzdító csatadala sem volt a magyar inszurrekciónak. 2379 8, I| lepiszkolva, kinevetve; a csatadombon hagyva, nem mint tisztességes 2380 10, V| öklében; a démonok, – régi csataedzett vitézek – nevetve biztatták 2381 11, I| elbeszéli neki Lajos hősi csatáját a Hanságban: ezt mindennap 2382 10, I| erényeknek.~ ~Vezérük ezzel a csatajelszóval szokta őket harcra buzdítani, 2383 3, IV| hogy a Hölgy ruhája csupa csatak. Valamint, hogy Hamlet ( 2384 7, I| ellen, melynek tisztjei a csaták tűzkeresztségében szerezték 2385 7, II| kiket az osztrákok az elébbi csatákban ejtettek foglyul, s mind 2386 8, II| hasztalan keres hazafiúi csatakiáltására visszhangot saját hazájában: 2387 10, V| adni a visszavonulásra.~ ~A csatamező keleti oldalát sűrű, összegubancolt 2388 11, III| amelyen egy hónappal elébb a csatamezőre indult. Zászlója össze volt 2389 9, III| tapossa simára előttük a csatamezőt.~ ~Annak a nagy mozgalomnak, 2390 8, III| megteszi. A collegnanói csatánál a francia lovasság annyira 2391 8, I| fel, alabárdokkal akarnak csatára kelni? Ne tartson ön engem 2392 11, V| meg az akkor kidolgozott csatarendet, melynek határozata szerint 2393 11, IV| alatt készen volt a maga csatarendjével. Hiszen a mieink is készen 2394 10, V| Vavel csapatjának egy részét csatárláncra osztotta fel, s úgy küldé 2395 11, III| őrmester a maga szakaszában. A csatározásnál észreveszi, hogy két legénye 2396 10, V| szárnyára szedve előretolt csatározóit.~ ~„Rajta magyar, rajta!” 2397 11, IV| Narbonne Európa legnevezetesebb csatatérein tanulták a háború tudományát.~ ~ 2398 4, V| ötszáz embert seper le a csatatérrűlo .~ ~– Mert az így van. Két 2399 2, II| feketekávé mellett az egész csatatervemet.~ ~A feketekávéra kerülvén 2400 11, IV| hogy csináljanak valami csatatervet, s a maga részéről minden 2401 11, IV| rejtélyt, hogyan lehetett egy csatavesztett hadseregnek „oldalt” elvonulni, 2402 11, IV| elvonulni, szemben az ellenség csatavonalával, s háta mögött a Dunával. 2403 10, V| a nő. Azt hitte, hogy a csatazajban meghallhatja azt kedvese. 2404 6, I| sodort el.~ ~– Talán ha a csatazajt hallanám, az elfojtaná lelki 2405 10, V| van kifundálva. Egy szívós csáti tölgybot végére kalapács 2406 11, VI| Összecsinosította magát, s csatlakozott önkénytesül a kivonuló lovassághoz.~ ~ 2407 11, VII| a két főherceg seregéhez csatlakozva, túlnyomó erővel vesse magát 2408 10, VI| lesz, s akkor azzal együtt csatlakozzanak a generalissimus nagy hadseregéhez: 2409 11, IV| főherceg nagy hadtestéhez csatlakozzék, s az inszurgens lovasságot 2410 5, III| távozott; azzal lovaikat csatlósaikra bízva, utána sétáltak.~ ~ 2411 5, III| erdő szélében a három tiszt csatlósait, uraik lovaival együtt.~ ~ 2412 6, II| emelkedő földöntúli szerelmet csatolta hozzá. Mindaz az érzés, 2413 4, V| lánccal egymáshoz vannak csatolva. Mikor aztán elsütik az 2414 5, VI| medrébe.~ ~Az az egyetlen csatorna, mely a Királytót a Rábcával 2415 1, II| akarja, hogy én lépjek bele a csatornába? Azért, mert önnek à la 2416 7, II| iparűző nép lakja. Apró csatornácskáiból a Traun vizébe a mindenféle 2417 7, II| az égő város valamennyi csatornájából a Traun folyóba zuhogni 2418 11, VII| mocsári ereken, a levezető csatornákon kisebb-nagyobb hidak vezetnek 2419 1, III| állig begombolva, fénytelen, csatos cipőkben, s fekete kesztyűkben, 2420 8, III| szénaknáiban, hogy mint a csattanó viheder törjön az ki egyszerre.~ ~ 2421 11, IV| volt: nem tenyerek, kardok csattogtak össze!~ ~…Ilyen zenészeti 2422 11, V| vetve a panyóka mentét, s csattogtatva térdéhez a rezes kardot.~ ~– 2423 2, I| pulidert * , gyapot harisnyát, csattos cipőt, háromszegletű kalapot; 2424 3, I| postaindulót, míg az úrnő a csavar-orgonához siet, s különb-különbféleo 2425 7, VIII| fölül is, hol van ezen az a csavargató, ami kihozza belőle a rendes 2426 2, I| levő bádog mappatok tetejét csavargatta, mintha azon gondolkoznék, 2427 4, IV| magyar népajk pernahajdert csavarintott. – Tehát ez a szó olyan 2428 2, I| két hurkányi csigába van csavarítva a huncutka, s takarja a 2429 12, I| közülők élve, pedig ott csavarogtam keresztül-kasul a seregükön 2430 4, II| nyúlt már a festékekhez; a csavarorgonát nem játszatta többé, még 2431 4, III| pálcák sorozata ez, melyek csavarszegekkel a közepeiken és a végeiken 2432 1, II| kalapot. Azután a nyaka körül csavarta azt a terjedelmes nyakravalót, 2433 3, I| található fonadékok, előre-hátra csavarva, s összevissza tűzködve 2434 4, II| már maguk is „elfelejcs”-csé lettek, – s az egyiket odaadta 2435 10, III| A regény angol, cseh, német fordításának címlapja~ ~ ~ ~ 2436 2, III| De hogy bemutassam csekély személyemet.~ ~– Van szerencsém. 2437 7, IV| védelemre el van készítve, cselédeim bátrak, és igen jól fölfegyverezve; 2438 4, III| monda –, ne harangozza föl cselédeimet. A rablók elfutottak már, 2439 2, II| macskák, – annyit tudunk a cselédeitől – bizonyítá a tiszttartó.~ ~– 2440 2, I| szabódott a tiszttartó – a cselédek meg ne hallják.~ ~– Hiszen 2441 2, II| aki a lovakat hajtja. A cselédektől csak meg lehet tudni, hogy 2442 4, III| nagyon, mint hogy önt egy cselédem meglássa itt, ebben az órában.~ ~– 2443 7, VI| szolgálatára egypár férfi cselédemet fogom átküldeni. Lizett 2444 4, I| s mátul fogva legbelső cselédemneko tartom. Ha veszni engedem, 2445 7, VIII| sétáltak, azalatt Katalin cselédjei mindent áthordtak a Névtelen 2446 2, II| van?~ ~– Valóban, valóban. Cselédjeik vannak. Egy komornyik, aki 2447 7, VIII| Katalin el-elmaradoz tőle, cselédjeivel beszélgetni, rendeleteket 2448 2, II| De ha kocsikáznak, akkor cselédjüknek is kell lenni, aki a lovakat 2449 4, III| kinyitogassao , s ők aztán a cselédséget álmában meglepve, ártalmatlanná 2450 5, III| parkba a bárónőt.~ ~– Mit cselekedett ön? – szólt hevesen a bárónő, 2451 6, I| elől.~ ~– Úgy van. Mindezt cselekedtem – hörgé a haldokló.~ ~– 2452 2, II| itt fel arra, hogy ki mit cselekszik?~ ~– Minek? Nemesember azt 2453 10, V| vette észre, hogy ez csak cselfogás.~ ~Katalin látta jól, hogy 2454 8, III| ez.~ ~„Tábornok úr!”~ ~„A cselszövény tökéletesen sikerült. Thémire 2455 8, III| finomabb, de hosszadalmasabb cselszövényét elfogadni.”~ ~„Egy éjjel, 2456 8, III| akartam végét szakítani a cselszövénynek s magam feljöttem Bécsbe, 2457 8, III| történt, hogy ez a nő finomabb cselszövényt font az enyimnél megint, 2458 9, III| legfelyül volt: a drága ennivaló csemegéket, – sietett a legalul tett 2459 1, IV| csodálatos lisztízű egzotikus csemegét; elfecsegve, hogy az Joséphine 2460 1, IV| urat is megkínálta a ritka csemegével; mosolygón dörmögve:~ ~– 2461 1, I| megvigasztaltnak mutatta magát, amíg a csemegézésről beszéltek előtte; a puncsot, 2462 1, III| naivságával odafutott a csemegéző asztalhoz, felkuporodott 2463 1, III| belőle. – A rendőrségnél csempészett burnótot szívnak?~ ~– Ördöge 2464 6, I| jó játékot csinálni. Az a csendességszerző angyal azt találja mondani: „ 2465 7, II| sarkantyús léptek verik fel a csendet méla folyosóján. Persze, 2466 2, II| akit őriz, nagyon szereti a csendeto .~ ~– Úgy van. Az itteni 2467 2, II| boldognak érzi magát, ha csendo van körülötte.~ ~A bárónő 2468 1, II| nagyobb sietés végett, nem csendült-e meg érkezésére az a kis 2469 3, II| időt, amikor a kétszeri csengetés után hangzani fog a kocogtatás 2470 10, II| Sátán Laci fia.~ ~Marie csengetésére kinyitották az ajtót, a 2471 3, I| aranyat.~ ~Délben a harmadik csengetésnél ismét kocogtattak az ajtaján.~ ~ 2472 2, III| kéredzkedéssel lehetett bejutni.~ ~A csengetésreo megjelent a kastélyból a 2473 5, III| hangzott, hanem a kapun csengetett valaki.~ ~– Hát ez ki lehet? – 2474 10, II| Lackó; a gombmegnyomással csengethetsz neki, majd ő kiszolgál. 2475 9, III| gondol ő rám!”~ ~Az öszvér csengettyűje egyre közelebb hangzott. 2476 9, III| lehetett hallani egy öszvér csengettyűjét, mely egyre közelebb jött, 2477 5, V| nagyon későre adott jelt csengettyűjével, hogy már lefeküdt, s az 2478 10, IV| rózsa, tulipán, szegfű, csengettyűke van elszórva a felszínén, 2479 10, VI| sebforrasztó. Az a piros csengettyűs virág bőven terem ott a 2480 10, IV| csupa nefelejcs és piros csengettyűvirágú nadálytő.~ ~Néhol a mélyebb 2481 4, III| úrnőt, s azzal rögtön a csengettyűzsinór után nézett.~ ~A bárónő 2482 1, III| lánca fityeg le mindenféle csengő-bengő hiábavalóságokkal.~ ~És 2483 9, III| öszvéren, amiről levették a csengőt.~ ~ ~ ~ 2484 6, I| kis énekes fejét; vizet csepegtetett a szájába, illó-olajjal 2485 3, I| is van, nagy igazgyöngy cseppel, a másikból hiányzik a párja, 2486 3, IV| az érvágóját és csodatevő cseppjeit, s azzal odalépve a beteghez, 2487 1, I| melletti székre.~ ~Hiszen a csere nem válik a meglopottnak 2488 1, IV| az volt, hogy csak azért cseréljenek szívet szívért, hogy az 2489 5, V| mossak ruhákat a patakban! Ha cseréltünk, cseréljünk igazán! Tudjam 2490 11, VII| ezreitől, egyszerre kemény cseréppé száradt az afrikai hőségben; 2491 12, II| követni, hogy a tábornokot a cserére rábírja.~ ~A szabadon bocsátott 2492 2, I| szemekkel, örök mosolygó cseresnyepiros ajkakkal; s arcának hódító 2493 12, II| ahol érőben levő meggyel és cseresznyével rakott fák mosolyogtak ki 2494 8, II| bizonyítványa, kik a végzetes cserét végrehajtották, mikor a 2495 12, III| a fogságból az ajánlott cserével. Ismerem én Guillaume tábornokot. 2496 13, I| rövidebb. Egy kis kerülővel a cserzőállások között bejutottak a városba.~ ~ 2497 13, I| komájának, Tajkos uramnak, a cserzővargának a kiskertje, hogy azon keresztül 2498 3, II| hogy fölmelegedjék; kis csésze aljába tejet töltött, abba 2499 3, II| nevelt cicához, aki porcelán csészéből reggelizik? Adja ide mindjárt 2500 6, I| öltözködöm… nem lopkodja el csészémből a kalácsdarabkákat…. üresen 2501 12, I| ütközet volt. Borzasztó nagy csetepaté. Mondtam, hogy vegyék be 2502 11, VII| dandár száz apró bosszantó csetepatén keresztül a komáromi útra 2503 10, V| volt. A volónok megállták a csetepatét. S De Fervlans hátrálót 2504 2, III| gyalog, a távolban lakók csézáikra ültek; Bernát bácsi azonban 2505 3, II| menhelyén vékony acélhúr hangon csicseregni. Ami aztán megint annyira 2506 9, III| bivouac-tűzénél azt mondta a sült csicsókájába markoló Napóleonnak: „Ha 2507 9, III| s ne lopd el az én sült csicsókámat!” A katona ismét imádja 2508 2, I| fül mellett két hurkányi csigába van csavarítva a huncutka, 2509 1, III| szemöldig lehúzva, hanem büszke csigában felcsavarítva. Ez kötelességének 2510 4, II| Szalmakalapjának ernyője alól göndör csigákban ringatózik aranyat játszó 2511 7, I| Marie-val elkölteni az ő finom csigalevesét, murokfőzelékét, és téjhab 2512 6, I| csinált neki koporsót két csigateknőből, szemfödélnek felszabta 2513 8, III| le, ha fáradt vagy.~ ~– Csigavér! – dörmögé a kalandor. – 2514 7, II| támadó osztrák hadsereg lassú csigavonulással előrehaladó mozdulatának 2515 11, IV| volna. Ember és ló el volt csigázva már, és testileg, lelkileg 2516 5, II| idomítva; már ki is tud csiholni, és pipára gyújt! – monda 2517 11, IV| főhadnagyát, Ladányi Sándort csikarta ki az ellenség kezéből; 2518 10, IV| milliók zajából; néha egy-egy csikasz farkas szerelmes üvöltését 2519 11, II| Kulcsár Károly őrmesteré, Csikász János kápláré és Kovács 2520 4, IV| kergetnek. Mintha a szívemet csiklandanák, mikor hallom, hogy ropog 2521 5, III| az oldalán érezte magát csiklandva, amire a férfiak leghiúbbak.~ ~– 2522 5, VI| imakönyvembe.~ ~A férfi fogait csikorgatta, s felemelt öklei remegtek: 2523 4, III| használnak a „három királyok csillaga” * játéknál. Rövid, egymáson 2524 10, V| piros és testszín virágok csillagaival. Oly magasak, hogy a lovasnak 2525 4, III| szolgalom csak megmaradt.~ ~A csillagász tehát várta az obszervatóriumból, 2526 4, IV| tett eddigi eszmekörében. A csillagászatban elfoglalta a holdnak a helyét, 2527 11, VI| a légion d'honneur-rend csillagát, úgy tért vissza a diadalmas 2528 13, I| kibékít. – Előjön még egy más csillagból is. – Nem! Nem! – Ha ti 2529 4, III| után. Ő maga visszament a csillagdába.~ ~A holdtányér félig elsötétült 2530 9, III| volna annyit, hogy vannak csillagképletek, amik sohasem szállnak le 2531 4, I| segélyével vizsgálta ő éjjel a csillagok, nappal az emberek járását. 2532 7, II| elesel?~ ~– Ne félts! Nekem csillagom van!~ ~– Hol? Melyik?~ ~– 2533 4, III| Csak ketten maradtak fenn csillagot vizsgálni: ő és a gróf. 2534 12, II| kitartó élelmiszereket, s a csillagvilágnál átúsztatott a két folyam 2535 10, V| megmutassuk, hogy a háború nem csillagvizsgálás. – Valamikor ez az úr katona 2536 4, I| kastély volt főleg nappali csillagvizsgálásainak tárgya, s nem mulasztá el 2537 4, IV| a kémszemlélet; a minden csillagvizsgálók ellensége, a zápor, elvette 2538 7, I| Remélem, hogy kedvezőbb csillagzat alatt.~ ~– Én is remélem: 2539 3, III| vont rajta, s mi órákig ott csillámliko a víz színén. A végén a 2540 4, III| mint egy réz bálványkép csillámlott a nyugtalan tavon. Amint 2541 3, III| villámfény a redőnyökön át be ne csillanjon, mikor sötét van.~ ~– Nem 2542 5, V| hitte, hogy azalatt el tudja csillapítani annyira indulatait, hogy 2543 7, I| ellenségnél is a rablási ösztön csillapíttassék.~ ~Vavel Lajos e szókra 2544 9, I| megszüntetésében a nagyvilág minden csillogásainál?~ ~De ötmillió frank egy 2545 7, VII| lót-fut, fecseg, ölel, csókol, csimpajkozik; s aztán azt mondják önnek, 2546 12, II| naphosszant tartott a felvonulás, csinálatlan rossz utakon, ahol a társzekerek 2547 7, I| a zenemű hibás; ugyan ki csinálhatta azt az ostobaságot?” – „ 2548 12, III| kézdezősködni. Ő toalettjét csinálja, uram!~ ~– Madame. Én felelős 2549 5, III| vagyok, féltem az életemet? Csináljak börtönt a házamból, s ki 2550 11, IV| A nádor sürgette, hogy csináljanak valami csatatervet, s a 2551 5, V| ebben a Névtelen Várban: csináljon belőle otthont; hozzon bele 2552 5, III| Nos. Adjon rá kezet. Csináljuk meg együtt ezt a „jux”-ot. 2553 3, II| megszúrta Lajos kezét.~ ~– Mit csinálsz? – kérdé az elbámulva.~ ~– 2554 7, IV| menyasszony arcán.~ ~– Mit csináltál neki? Nézd, milyen piros 2555 4, IV| erős zárakat és lakatokat csináltat is a gróf úr kincse védelmére: 2556 6, I| hadd nyugodjék csendesen. Csináltatok neki szép sírkövet márványból. 2557 9, III| ásni; olyan földtúrásokat csináltunk, mint egy vár.~ ~– S tudta 2558 2, I| az ifjak ellenben tarka csináltvirág-bokrétákat viselnek báránybőr süvegeik 2559 5, III| Bárónő. Ez nem pajkos csíny, – ne mondja azt! Ez egy 2560 3, III| szepegését is elfojtotta, mint a csínyt tett gyermek.~ ~Mikor aztán 2561 3, I| mintha öreg anyóka tötyögne, csiperkét keresve a mohos pázsiton.~ ~ 2562 3, I| lefátyolozza azzal a sűrű virágos csipkeblonddal * , ami semmi vonást kivenni 2563 2, II| elkezdték boszontanio , csípkedni, taszigálni, míg a gyerek 2564 4, III| az erkélyről, s akkor a csipkefodrok fellegei közül a fénylő „ 2565 3, I| Öltönye hímzetekkel és csipkefodrokkal gazdag: ahogy fiatal leány 2566 6, I| felszabta számára a brüsszeli csipkéjét, fekete fátyolból gyász 2567 1, III| felugrott a kerevetről, s csipkezsebkendőjét arca elé tartá, hogy kitörő 2568 1, IV| fiatal csalán hogy tud már csípni!~ ~Jocrisse úr de Fervlans 2569 7, VII| huncutkáikat kikanyarító, csípőiket hányóvető, legényekre hátravigyorgó, 2570 11, III| had csak állt, kardját a csípőjéhez nyomva. Erre a francia főtiszt 2571 10, IV| berkek közé; a két öklét a csípőjére tette, úgy röhögött és sikongatott 2572 4, I| kipirulva a hevélytől és a csípős hidegtől.~ ~Ami legjobban 2573 2, I| a két középső ujja közé csíptetve az orrát, így igazolta véleményét:~ ~– 2574 6, II| Vavel Lajosnál sohase lett csirke; mert azokat ő rögtön megfőzette 2575 2, I| keresztülment, az apró kis sárga csirkéket mind összeszedte az ölébe: 2576 1, IV| szólt a márki lába hegyével csiszolva a mozaikot. – Az elfogott 2577 4, II| feladattal, hogy egy rusnya, csivasz * szörnyetegbe visszavarázsolja 2578 1, I| miután három esztendeig volt csizmadiainas Simon mesternél, s mint 2579 2, III| azokat kegyeskedjenek a csizmáik fölé felhúzni.~ ~– Minek 2580 1, II| mert önnek à la boucanier * csizmája van, nekem meg csak facipőm? 2581 5, VI| jutott eszébe, hogy a sáros csizmáját meg kellene előbb törölni 2582 1, I| lábain letűrt szélű fénymázos csizmák, abban a kezében, amelyikkel 2583 11, VII| talpatlanná vált gavalléros csizmákban, amik nyalka verbunkos táncra, 2584 1, II| bő nadrágba, hosszú szárú csizmákkal prémes bekecsbe, aminek 2585 2, III| kastélyban nem szeretik a csizmakopogást; azután pedig, hogy valami 2586 11, V| volt nagy a sár a sárga csizmának! Futottak pocsétán, bozóton 2587 10, II| sikeresebb módszert alkalmazva: csizmasarokkal rugdalva az ajtót. Mind 2588 5, II| tánctempóra felemelgetett lábai csizmaszárát ütögette, ami azt fejezte 2589 4, II| helyére, s maga nézett bele a csőbe, dévaj, pajkos, dacoló nevetéssel.~ ~ 2590 9, III| mintha vásárra vinné; kis csobolyó pálinkáról sem feledkezett 2591 11, III| Regimentspáterük, a derék Csobránczy Ferenc, az tudott a sebészethez 2592 4, III| meg az Aristarchus hegy * csodadolgairól; Marie el-elbólintott, s 2593 4, III| akikről a bécsiek olyan csodadolgokat tudnak mesélni. Most legalább 2594 4, V| hogy kísérletet tehessen a csodagépével. Nem kezdett hozzá az egyedül 2595 4, V| aztán még egy fortélya van e csodagépezetnek – magyarázta neki Lajos. – 2596 1, IV| diadalcouplet-jét. Óh, ez valóságos csodagyermek volt.~ ~– Uraim és hölgyeim – 2597 10, I| lett. A VI. olasz ezred csodagyűjteménye volt a legmonstruózusabb 2598 11, III| nagy petek után.~ ~Mikor e csodahőst bemutatták a vezérlő főhercegnek, 2599 1, III| általános bérlethez jutni, mely csodajövedelemmel van egybekötve? Akarja, 2600 8, III| érzés, hogyha e leány, kinek csodajóságát Jocrisse is kénytelen magasztalni, 2601 13, I| számítgatja senki: csak a csodákat jegyzi föl, amik között 2602 10, V| remek viadal még az ellenfél csodálatát is felkölti, s Vavel lovag 2603 2, II| kihajolva tekint ki egy csodálatraméltó szépség, amilyent én még 2604 13, I| nem is keltett senkiben csodálkozást, az utóbbi napokban sokat 2605 7, VIII| Marie-nak, amin ő felette nagyon csodálkozott. A szobaleánytól megkérdezte, 2606 5, III| csodálkozzék ön, mint én nem csodálkoztam az önén. Ez is minden etikett 2607 5, III| Látogatásomon éppen úgy ne csodálkozzék ön, mint én nem csodálkoztam 2608 12, II| lehet – hagyta rá Vavel. – Csodálom, hogy ezt a divatot Párizsban 2609 10, VI| Lajos.~ ~Nézte, hallgatta, csodálta.~ ~Csendesen, a mohában 2610 6, I| egy vájákos asszonynak, ki csodaszerekkel, kancsérolással kigyógyított 2611 7, IV| találkozva egymással, amilyen csodatételre egy nőarc bűvtükre képes.~ ~ 2612 11, III| vesztett: azt is a rossz, csökönös lova ejtette rabbá, ami 2613 3, III| helyett is csak vidraveres csömbölék * takarja, két hosszú füle 2614 2, II| Mulassanak a mai nap örömére csöndesen a födél alatt.~ ~Azután 2615 5, III| a lovaknál, s ha a kapun csöngetnek, ne hallja meg; majd kinyitja 2616 1, III| látogatója jött.~ ~A nagy csörömpöléssel felnyíló ajtón keresztül 2617 7, III| a pénze csak puffan,nem csörren. A grófnak meg tele van 2618 7, II| süveget a fején, s nagyot csörrent réztokos fringiájával; farkasbőr-kacagány 2619 7, II| három helyett, s kardot csörtet egy egész dandár helyett. 2620 7, II| fel, s hangosan beszélve csörtetnek végig azokon a szellemlakta 2621 5, III| s belenézve a pisztoly csövébe, ahol farkasszemet nézett 2622 4, III| kivette a csillagászati csövet a telescopiumból, s a földvizsgálót 2623 5, III| alól pisztolyát, s annak a csövét az ezredes gúnymosolygó 2624 11, IV| nagy hírű költő, Nagy Pál, Csohányi: szárnysegédei, Beckers 2625 1, I| alacsony, köpcös ember, fején csókaorrú kalappal. Hosszú redingot-ja 2626 13, I| hosszan, végtelenül.~ ~E csókban volt bűnbocsánat, szerelem, 2627 10, VI| Marie-nak; de biz abból az „egy” csókból Győr városa minden árva 2628 7, IV| sírást, melyiknek volt a csókja forróbb? Azt nem lehet megmondani. 2629 7, IV| soká engedte azt át az ő csókjainak, elvonta tőle nagy hamar, 2630 1, II| homlokára lehelje hideg csókját? – Mikor keresztülgördült 2631 8, II| milyen kár volna, ha annak a csóknak a helyét ezen a szép homlokon 2632 4, V| minden szónál, – minden csóknál.~ ~– Mennyit kellett neked 2633 5, IV| Bruderschaftot, s osztja a csókokat. Mondok.~ ~Ezzel a mondással 2634 3, IV| átölelve annak térdeit, zokogva csókolá össze a leánynak sártól, 2635 1, III| hogy ön fárassza magát a csokoládéfőzéssel.~ ~Azzal felugrott az ágyból, 2636 6, I| suttogá magának –…. nem csókolgatja már sorba az ujjaim hegyeit…. 2637 7, II| öltönyét, majd a kivont kardját csókolgatta.~ ~A dolgozószoba egyik 2638 1, III| félek. Jöjjön ide, hadd csókoljam meg. No, ezt a másik csókot 2639 7, IV| egymást. Ez rosszaság! Szépen csókoljátok meg egymást, s aztán szóljatok 2640 1, III| barátja számára. Őt nem csókolnám meg, mert nagyon szép ember. 2641 3, IV| önnek az esernyőmet.~ ~– Csókolom kezeit; olyan nekem is van.~ ~– 2642 2, I| kötök, azzal én össze is csókolózom.~ ~– Hát hiszen az is megtörténhetik – 2643 1, III| engem hálatelten ölelt, csókolt, Alfréd papának nevezett!~ ~– 2644 13, I| beléptél, őt ölelted, őt csókoltad, nem engem! – Olyan igazságos 2645 11, III| megették, úgy összevissza csókolták ott a front előtt Bereczky 2646 7, I| Azért érzékenyen agyba-főbe csókolva szíves házigazdáját, sietett 2647 2, I| alispán –, mint nemrégiben Csokonai * ; akinek a parókián elcserélték 2648 1, IV| udvari táncestélyen az a csokor, amit a császárnő a keblén 2649 8, II| nyitni.~ ~Legfelyül több csomag angol bankutalvány feküdt, 2650 3, IV| hazaküldött orvosi szereinek csomaga, egy levélborítékkal, amibe 2651 7, VII| előhúzott egy gondosan bepólált csomagocskát. Papirosba, vászonba, viaszos 2652 7, VII| hogy ki nem bontottam ezt a csomagot. Hová lett, ami hiányzik 2653 3, II| tartott össze: a haja mind egy csomóba tekergetve volt feltűzve 2654 2, I| csavart patyolatkendő, hátul csomóra kötve, s abba beleszorítva 2655 10, IV| vigályos ágait a végeiken csomósult levélbozóttal, mintegy segélykiáltva 2656 3, III| hogy ez este a tóra menjen csónakázni. Otthon kellett maradnia. 2657 2, III| monda a patvarista, tovább csónakázva a két mamusszal.~ ~A tekintetes 2658 3, III| fekete árnyképeket engedett a csónakból és az úszó főből kivenni, 2659 3, III| vízi sétáján kísérte Lajos csónakja Marie-t, ki messze előreúszott.~ ~ 2660 4, III| mindjárt ott a gáthoz kiláncolt csónakjába ugrott, s hatalmas evezőnyomásokkal 2661 3, III| férfi ezalatt hanyatt feküdt csónakjában, s míg azt szabadon ringatta 2662 1, IV| partjain a nád között elrejtett csónakjaikat keresték föl, amiknek jó 2663 7, VIII| monda Katalin – vigyük el a csónakját. Menjünk át hozzám a tóöblön 2664 5, III| maradjon itt. Eltalálok csónakomig egyedül is. Senki sem tudja 2665 7, VIII| Lajosnak úgysincs ma szüksége a csónakra: aztán meg vissza is lehet 2666 5, II| a búcsúünnepélyre. Lesz csónakregatta színes lampionokkal és pompás 2667 11, IV| főhadsegédével, Beckers ezredessel, Csonányi József szárnysegéddel, visszavezette 2668 4, II| Lajosnak ideje lett volna a csőnek más irányt adni, már a leány 2669 11, III| s ha mást nem tehetett, csonkult kezeivel fenyegette az ellenséget, 2670 4, IV| saskeselyűnek a combjai: csupa ín és csont. A gróf fiatal erőben levő 2671 10, VI| a koponyán! Be mélyen a csontba. Iszonyat rájuk nézni! Mégis 2672 1, IV| úgy látszik, hogy már a csontemberek sem titoktartók, azok is 2673 6, II| keresztül-kasul a világot, csonthalmokkal, temetőkertekkel jelölve 2674 7, II| aki arra vár, hogy egy csonthalmot rakjanak össze rokonai, 2675 8, I| meggyalázott hírükről, s porrá lett csontjaikra dobjuk szemfödélnek…~ ~ ~ ~ 2676 13, I| kocogtat elébb az ajtón: az a csontkoponyájú-e, vagy az a kifestett képű? 2677 10, II| céljához, akkor aztán az a csontlovag azt mondta neki: itthon 2678 11, IV| ellenfelei közt, kivágta magát a csoportból, s azzal összeszedve elszéledt 2679 1, III| bérhuszárja állt a többi inas urak csoportja közt; annak parancsot adott, 2680 10, IV| kutyatej-bokrok emelkednek fel csoportonkint. Kunkorgó levelű óriási 2681 2, I| helységháza előtt vannak csoportosulva, ünnepi kék posztó öltözetekben: 2682 11, IV| után, hanem a kardokra rótt csorbák fűrészfogai után kell számlálni.~ ~„ 2683 11, V| s a Sámsonverőé jókora csorbát kapott. De nem olyan kardok 2684 11, V| visszanyerjük zászlóink csorbított jó hírét.~ ~Azok vivátot 2685 8, I| fér bele? Jelentem, hogy csordultig van.~ ~– Ah, dehogy van. 2686 10, V| vége olyan, mint a sasnak a csőre. A sisaknak nagy ellensége, 2687 5, I| címer pompázott, két fejének csőrei pedig arra voltak alkalmazva, 2688 9, III| rémülten Vavel, s fegyvere csőszáját a hölgy keblének irányzá.~ ~ 2689 10, IV| bozót, s abbul ő folyvást új csóvákat hajigált jobbra-balra, s 2690 1, I| hatalmas görcsös fütyköst csóválgat, aminő ezen időkben általános 2691 10, V| ölebei nem fognak farkat csóválni előtte; és a grand père 2692 4, V| fel hozzám.~ ~Henry nagyon csóválta a fejét, amibe sehogyse 2693 4, II| néz ön itt ezzel a nagy csővel?~ ~S mielőtt Lajosnak ideje 2694 5, III| van: attól a tartózkodó csüggéstől kezdve, mikor a hölgy csak 2695 10, VI| hátraszegzett fejét a földre csüggesztve, s megdermedt kezének égre 2696 13, II| egykori ruhájából csak rongyok csüggnek még tagjairól. Kijön a partra, 2697 11, IV| azazhogy sütötte volna, ha csütörtököt nem adott volna: hanem azért 2698 10, V| kampója lyukat üt rajta, és csúffá teszi.~ ~– Ezek Vavel volónjai – 2699 4, IV| elkergettek; azt mondták, hogy nem csúfítják el velem a regementet. Pedig 2700 6, II| mindennap, hogyan gyalázzák, csúfolják, átkozzák azt a nemzetet, 2701 2, III| kérdé a gróf.~ ~– Úgy csúfolnak.~ ~– Mikor lesz önből ügyvéd?~ ~– 2702 10, II| torzalakokkal, amik alá csúfondáros tréfák voltak írva. Maga 2703 11, IV| lett érte a jutalma egy csúfos közmondás, amivel a mai 2704 4, IV| gyerekkoromtulo fogva mindig csúfság tárgya voltam. Az apám nemesember 2705 11, V| S ha mondta neki azt a csúfszót Sámsonverő, hát itt mondhatta.~ ~ 2706 4, II| szép fehér kezeit egész csuklóig besározta a tulipánhagymák 2707 1, I| A kapuajtó nyílik és csukódik; bármily óvatosan, mégis 2708 10, VI| mellére szorítva tenyerét, még csukogatni próbálja az ajtót, melyen 2709 1, II| nem lesz önnek semmi baja. Csupáncsak le akarják festeni. Tudja, 2710 3, III| támogatta a lépteit, hogy el ne csússzék az iszamos agyagono . – 2711 9, I| tárgyat be lehetett rajta csúsztatni.~ ~Egy elefántcsont medalion 2712 7, VIII| Vitatkoznak valamin, de a pipa csutoráját a legnagyobb beszédroham 2713 8, I| akadályozó” beleszól, hogy ő csutoráról nem gondoskodik. Ha kell 2714 12, II| az oldaláról leakasztva a csutorát, odanyújtá azt a fogolynak, 2715 12, II| úrhölgyet is megkínálja a csutorával. Ilyen melegben, nagy porban 2716 4, IV| Sátán Laci mívelte ezt a cudarságoto ; pedig Sátán Laci csak 2717 3, I| meg a háziurat, aki nekik cukordarabkákat osztogat.~ ~Sokszor feltette 2718 10, III| a soutane-ja zsebéből a cukordarabokat és sonkaszeletkéket, mikor 2719 1, I| fiatalúr főzött s a pástétomot, cukorsüteményt, mit az öregúr szedett elő 2720 4, V| is ki volt abban formálva cukorvirágokbulo . Egyiket sem akarta összetörni. 2721 7, II| írott malaszt többé; megyünk cum gentibus – a betörő ellenséget 2722 5, III| csodálatos borzas bogácsfő. (A cynips rosae gubicsai * azok, műnyelven 2723 1, III| szökevényei, majd kitudja a Cythereo dandára. – A viszontlátásig, 2724 2, I| Az ilyennek mondta azt Cziráky, hogy „sohase válogasd, 2725 4, II| a csőbe, dévaj, pajkos, dacoló nevetéssel.~ ~És aztán lassankint 2726 4, III| olyan nagy rablókkal is dacolunk? Gondolj a Blancs Manteaux 2727 6, I| lassabban, mind nehezebben dadogta utána a malasztteljes igéket.~ ~ 2728 10, VI| látszott keresni. Aztán dadogva adogatta elő.~ ~– A szép 2729 1, III| eszményien odaomolva a dagadó kerevetre, s ölében tartotta 2730 10, IV| duzzadtak elő, mint valami nagy daganatok a beteg föld testén. Egy 2731 6, I| hogy ütésfoltoktól, veres daganatoktól tele volt a testük. Henry 2732 10, IV| vendégmarasztók: néhol csülökig dagaszt bennük a ló. A dombtetőn 2733 10, V| szakadt bele nyeregkápáig a dágványba, s feledve a harcot, ketten 2734 1, I| fejét, dúdolgatva neki a dajkadalt, míg egyszer csak szerencsésen 2735 13, I| országában trónörökösnő. – Dajkamese, amivel rossz gyermekeket 2736 1, III| gyermek fennhangon kezdé el a dajkamesét mondani a képzelt hallgatónak. 2737 8, II| Ez volt az inszurgensek dala:~ ~ ~„Sárga csizmás Miska 2738 11, IV| gondoljatok rám!”– kiálta a dalia. „Előre! A hazáért!”S azok 2739 2, I| szerepet játszott a magyar daliáknál; de a régi emberek, akik 2740 8, II| ennél ártatlanabb harci dallal soha még ellenséget verni 2741 7, VIII| az eredmény? A csodaszép dallam, mely a szívet eltölti, 2742 4, II| bántották ezek az ismeretes dallamok; a macskáival, kutyáival 2743 3, III| is halkan utánadúdolta a dallamot, mély harangdöngésű hangjával 2744 3, I| abba minden negyedévben új dalokat fúvó hengert raknak: azzal 2745 7, VIII| furcsa nóta. A végén azt dalolja a leány: „Rágalmazó nyelvek 2746 4, V| s körtáncot járnak, és dalolnak, s virágokat hajigálnak 2747 3, II| egész természetet. Szeretnék dalolni, sikoltozni, bohóskodni; 2748 3, III| vízipókot. Itt szabad volt még dalolnia is. Nekiereszteni szabadon 2749 7, VIII| a kosarukban. Odahíni a dalos parasztleányt, s kivallatni, 2750 8, II| ugyan volt kedvük hozzá. Dalra csak az egy induló mars 2751 7, VIII| voltak, hogy egy nőstény dám megállt az ünőjét szoptatni 2752 12, I| ő jobban ismeri azokat a dámákat, s utasításai vannak, hogy 2753 2, II| hogy azért van annak a dámának a képe mindig lefátyolozva, 2754 1, I| beárnyékozva nehéz, színehagyott damasztfüggönyökkel.~ ~– Ejnye, milyen meleg 2755 12, II| gróf. – Beillenék a Notre Dame-ba oltárképnek! Méltó megörökíteni 2756 7, VIII| még ezt is. Marie a kis dámünőt ölébe akarta venni, s kergetőzött 2757 7, VIII| volt itten!~ ~Egy csoport dámvad hosszú sorban futott végig 2758 11, VI| aztán a falun kívül egész dandárág csatarendbe állítani s haderejét 2759 11, VII| körülkerítve tartá Meskó dandárát, s az ütközet estéjén megjelent 2760 12, I| csak Veszprémig jött Meskó dandárával, ahol az már a Komáromból 2761 11, VII| tábornok pedig, ki eddig Meskó dandárit üldözte, megfordult szépen, 2762 11, III| Ismét Andrássy inszurgens dandárjának jutott a feladat az oldalban 2763 11, VII| csizma, amennyi az egész dandárnak elég! Van kenyér és bor! 2764 7, II| szuronyerdővel ellenálló dandárokat állított volna az üldöző 2765 11, VII| szemközt jött a visszatérő dandárra – Gosztonyi, a két veterán 2766 12, II| lehetett neki maradni a dandártól úgy, hogy senki se vette 2767 8, I| át az ellenségnek egész dandárukkal együtt. Plunket ezredes 2768 11, VI| vasvitéz oda is utánanyomult. A dandárvezér Lamarque francia tábornok 2769 8, III| egyike az olasz alkirály dandárvezéreinek, azt tudta Vavel.~ ~A felnyitott 2770 4, II| napestig majd fölvette a házat danolásával.~ ~A gróf maga is tovább 2771 11, V| keszkövolevú.~ ~Hanem hát danoljunk egyet. „Ácsi!”more! Most 2772 8, II| s a verbunkos egész nap danolta azt az utcán, s aztán előjöttek 2773 12, II| pénzzel, banknótával, s danolták, hogy „Valamennyi rongyos 2774 3, IV| honn maradni és társalogni Dantéval, Shakespeare-rel, Horáccal. 2775 9, III| hosszúságú hidat, amit egy darabban szállítanak odább, s a Dunának 2776 6, II| tyúktojásokat, híres tenyészdéjéből. Darabja került 5–10 frankba. De 2777 3, III| helyett tört sírkeresztek darabjait, mik félig megkövesülten 2778 4, II| ragasztotta országa egyik darabját a másikhoz embervérrel? 2779 5, I| máskor meg Kotzebue * -féle darabokat játszanak el rögtönzött 2780 9, I| abból az ígérvényt, s apró darabokra szaggatva, szétszórta annak 2781 8, II| seregével Tirolt, csapatjai darabonkint adják meg magukat az üldöző 2782 4, IV| aminővel a bebörtönzött rabok daraszolják * a szűrposztónak való gyapjút.~ ~ 2783 11, V| Az újonchad, melyet a dáridó minden rendből kiforgatott, 2784 11, V| menyecskék kerültek elő a nagy dáridó-hangra. Azoknak is csak meg kellett 2785 9, II| Öltöztessen fel rongyokba, darócba, cselédnek: kormozd be az 2786 10, VI| véres fejű alak, fekete darócöltözetben, ökölre szorított bal kezével 2787 5, II| fakarddal, fapuskával, darutollas kalpaggal, kulaccsal az 2788 3, III| verekednének, a Fertő tó darvai. lármáznak ott; közbe harangoz 2789 10, IV| Lármahangzó éj volt. A darvak úgy kiabáltak, mint az emberek, 2790 7, IV| szalasszon: „hah, a bitang! – Darvalia! – Beste karaffia”! (Azok 2791 3, IV| még a majmon is alul. (Ha Darwin ezt láthatta volna!)~ ~Mellékelve 2792 2, II| szférámon kívül esik. Én csak a dátumokat tudom előadni: a kombinációkhoz 2793 1, I| Maria Hervagault; az igazi dauphin * , XVI. Lajos fia csakugyan 2794 3, I| üléseket a phaëtonban * ; Dávid, a magányos veréb, a parancsszóra 2795 3, II| a magányos veréb, akit ő Dávidnak nevez. (Bizonyosan azért, 2796 6, I| aranybetűkkel: itt nyugszik az én Dávidom, s azután meglátogatom mindennap.~ ~ 2797 10, V| felé tartott.~ ~A démonok decuriója kihúzta széles pallosát, 2798 1, II| kendőbe burkolva, s biztató dédelgetéssel beszélt hozzá: eléggé fennhangon, 2799 10, VI| Óh, hogy ápolgatta, dédelgette a sártól, vértől szennyes 2800 7, V| vizsgálóbírónak, oly consequenter dedukál!~ ~Lajos erre elővette a 2801 11, III| megtudta, hogy az, ami a defilé elején előtte áll, az egyetlen, 2802 11, II| megálltak, s védték a töltés defiléjét. Volt négy háromfontos ágyújok, 2803 10, IV| mely oldalról jön ide ez a deget-ár. Melyik felén lehet azt 2804 10, V| kimenekülni a feneketlen degetből.~ ~A sűrűségben egyik vezér 2805 10, V| tette, megérdemli, hogy degradálják közlegénynek. Az lesz a 2806 8, I| balítélettel van az óraműről, dehogynem adott. Az inszurrekció ágyúihoz 2807 10, II| zúgója működésben van.~ ~– Deiszen zöröghetünk mi ennek! – 2808 11, IV| volna tíz más paripáért. „Dejsz az én hóka lovamat nem viszed 2809 11, V| sárban járni kár!”~ ~ ~…Dejszen ki nem mozdítja ezeket innen 2810 5, I| a gróf a hasznát ennek a dekorációnak. Ez azt jelenti, hogy ott 2811 8, II| ablakai alatt, porosan és délcegen.~ ~Ah, milyen szép volt 2812 10, VI| szívében, hogy az, mint a delejtű, oda fogja őt vezetni abban 2813 5, V| tanult.~ ~Másnap a szokott délelőtti órában eljött hozzá Lajos, 2814 4, I| keletkezett gyermekmenházat, s délesténkint, a tavaszi enyhe időben 2815 1, III| tart fenn, szép hölgyek, delio ifjakból és ártatlan gyermekekből; 2816 11, IV| a jelszó. S azzal Olgyay délnek, Horváth keletnek vágtatott 2817 10, III| szemközt menjen, másnap délnél hamarább a Hanság vidékét 2818 1, IV| mint mikor azt a miniatűr delnőt Thémire grófnő odaülteté 2819 11, IV| az öccse mellé szépen.~ ~Déltől késő estig tartott az ágyúzás 2820 2, II| hölgyek azután visszavonultak délutáni toalettet csinálni, az urak 2821 12, III| táborának a megállapított demarkácionális vonalak mögött kell maradnia 2822 4, III| ábrákkal, mintha valami demiurgus azon tanulmányozta volna 2823 5, I| zsiványok vannak: regényes, demokrata hajlamúak, mint voltak a 2824 10, VI| között. Mert bizonyára a démon-legió csupa harcedzett kegyetlen 2825 10, I| Rövid időn kiérdemelték a „Démon-légió” nevet. Gyöngy és rongy, 2826 10, I| ladroni, avanti!”~ ~Ennek a démon-légiónak egy szakasza, mely az olasz 2827 10, V| had szuronnyal rohant a démon-lovasokra.~ ~A roham oly véletlen 2828 4, V| hős, aki a föld legerősebb démonaival: az emberi indulatokkal 2829 9, I| egy órája volt a hölgynek démonával tusakodni, teljes négy negyedóra: 2830 10, IV| embertelen idők óta.~ ~Mikor a démoncsapat a Rókadombot elérte, De 2831 10, III| mintha attól félnék, hogy a démonjaimmal nagyon erősen szembe fognak 2832 10, I| buzdítani, mikor rohamra vitte démonjait:~ ~„Avanti, avanti, signori 2833 10, III| Nezsidernél tanyát ütött. A démonoknak itt még nem volt szabad 2834 2, I| hozzákezdett, akkor egy Demosthenes.~ ~– Aztán úgy ne járjon, 2835 8, II| sollen ihn nicht haben, den freien deutschen Rhein!” 2836 10, II| ajtajáig.~ ~Csak egy felriadt denevér ijeszté meg őket odáig. 2837 3, III| az éjszaka fecskéivel, a denevérekkel, mik úgy cincognak este 2838 1, III| idegen ország kimondhatatlan département-jának a nevét, s csak a nagy elbámulására 2839 10, III| hogy annak itt van a fő depója a Strabo „Lutum Peisonis”- 2840 2, I| lelkendezve a faluból a deputációhoz egy hajdú, fél kezével a 2841 2, II| tolnai főispán a kirekesztett deputációval, hogy létrát tettek az ablakához, 2842 5, VI| idő is elromlott. Egy őszi dér megfosztotta a kis kertet 2843 13, II| habokkal, amik be-becsapnak a dereglyébe, mintha ők is üdvözölni 2844 9, III| az ellenséges tűzhajók, dereglyék, dunai malmok flottillájával.~ ~ 2845 11, VII| volna a Csallóközbe átjutni dereglyéken, dunai malmokon. Ott vártak 2846 13, II| hetedik a kormányos.~ ~A dereglyén van egy koporsó; egyszerű 2847 6, II| azt tette, hogy egy rábcai dereglyét fogadott fel, s azzal a 2848 11, VII| hajrá”kiáltás alatt!~ ~Derekabb hősi rohamot, mint Eszterházy 2849 11, II| hogy ki legyen az apjának a derekabbik fia.~ ~Senki sem segített 2850 3, III| kezével megkapva a leánynak a derekán az övét, kirántotta őt a 2851 11, III| Hiszen „mi az egy igazi derekas restorációhoz képest?”A 2852 11, III| Egyszer aztán, mikor a derékhad elvonulása végre lett hajtva, 2853 11, III| hogy azalatt János főherceg derékhada Gyarmatig mehetett, ahol 2854 10, II| hát jer utánam, ha olyan deréklegény vagy. – S azzal Marie felvette 2855 11, II| Nagy-Szőllősig egy tökéletes derékszöget képez, a szögletet képezi 2856 1, III| tökéletes magyar nadrághoz rövid derekú frakkok, nagy fényes ércgombokkal, 2857 7, II| egyszerre mily napfényt derítettek a leány arcára. Hogy változott 2858 5, VI| s csak azután, ha ki van derítve, hol a befolyást gátló akadály, 2859 7, V| megjegyzéssel visszaadni a derült színezetet a társalgásnak.~ ~– 2860 11, IV| Vizy, Szigethy, Sólyom, Dervarics, Ádám, Taba: szuronnyal, 2861 12, III| cserébe?” – Ebben monsieur Descourselles-nek semmi érdeme nincs. Egyedül 2862 1, IV| mondtak aziránt, hogy Barry és Desfontaines * legújabb vaudeville * - 2863 11, IV| hagyott hevesi hadosztály Dessewffy Tamás vitéz kapitánya alatt.~ ~ 2864 6, II| dobták. René tábornokot két deszka közé kötve fűrészelték kétfelé. 2865 2, III| másik felét elrekesztette a deszkapalánk. Ezen a kapun csak kéredzkedéssel 2866 4, II| rögtön bekerítteté magas deszkapalánkkal, kertészt fogadott belé, 2867 1, III| Az a mi legügyesebb detektívünk, aki nem egy gonosz összeesküvőt 2868 2, III| rögtön bocsássa szabadon a deteneált * pipáimat, ellenkező esetben 2869 8, II| nicht haben, den freien deutschen Rhein!” strófáira, a lengyel 2870 13, II| bebizonyítani. Aztán jött a devalváció; a fekete bankó elolvadt 2871 9, I| barátnéd és kicsi leánykád ci devant Amélie – most pedig Soeur 2872 8, I| fogja rabolni Barthelmy Diable-t! – Most már nem is hiszem 2873 13, I| desden.” Megfosztom önt diadala gyümölcseitől. Én egy éjszakával 2874 7, VI| gyönyörködni akar abban a diadalában, hogy engem egészen a lábainál 2875 8, I| törtek maguknak utat; amik diadalaikat a pyramidok oldalára vésték 2876 1, IV| kezeivel Laporte * legújabb diadalcouplet-jét. Óh, ez valóságos csodagyermek 2877 9, I| nagy furfanggal kivívott diadalért. Gazdagság vár reá, mely 2878 11, II| Andrássy csapatjai, amikkel a diadalhoz szokott francia légiókat 2879 1, IV| jelszóra köddé oszoljon szét s diadalíveink átalakuljanak a nemzet bitófáivá? 2880 11, VII| az elveszettnek hitt, a diadalmasan visszatért vitézek ölelésére 2881 7, IV| Így már jól van! – diadalmaskodék Marie, s aztán alig várhatta, 2882 13, I| hadvezérek vesztettek is: ő diadalmaskodott. Azt az óriást, akit senki 2883 11, VII| felbokrétázott süveggel és diadalragyogással az arcon. Még a paripák 2884 8, II| hazaparancsolja őket. A diaeta csak szuverén, de a nemesség: 2885 4, II| absentium ablegatus” * -t a diaetára, s kezébe venni az átadott 2886 1, III| megfosztva azokat az orvos diagnózisától, s a leánya selyemhajának 2887 11, II| Jánosházától az egyenes diagonál vonalban nagy tömeg lovasságával 2888 2, I| harmadik úr mondta, aki a diagonalis padon ült, egészen tubákszínű 2889 8, II| bölcselkedőt, a büszke szegényt, a diákoskodót, a szavavehetetlent, a falusi 2890 10, VI| Juno, ahogy Minerva, ahogy Diana tudott kegyetlenkedni azokon, 2891 1, I| Ki volna? A mamának a Diánája.~ ~– Engedje csak – szólt 2892 7, IV| ragyogott át Marie arcán a dicsekedés verőfénye, ajkainak rózsanyílásából 2893 10, V| hogy ez most a nevével dicsekedik, s ő is kicserélte vele 2894 7, VI| becsesebbek. Vannak, akik előtt dicsekedni akarok boldogságommal. ( 2895 6, I| is kellett. A vívás után dicsekedtek egymásnak a kapott vágások 2896 13, I| jajveszékelnek a romok között. Még dicsekesznek vele, hogy kinek a házába 2897 8, I| Gróf úr az elébb nagyon dicsérte a bajonettet. Hatalmas fegyver 2898 7, II| Minden szavaddal csak a dicsfényt szaporítod fejed körül, 2899 7, II| Van-e trónban ülő alak ennél dicsőbb? – szólt elragadtatással 2900 4, II| üveg szivárványnimbusszal dicsőíti meg az arc és alak körvonalait. 2901 12, I| be. Ez bizony olyan nagy dicsőség volt neki, hogy maga se 2902 7, II| belekóstoljak abba a vérbe, abba a dicsőségbe, amitől Fredegonde, Meroflède, 2903 5, VI| az a virág: az ő nemzete dicsőségének csillagait nyíltáko annak 2904 7, V| poharát. – Éljen soká és dicsőségesen, s vesszen el, aki ellensége, 2905 7, II| kívánom a világnak semmi dicsőségét, és nem engedi meg Isten, 2906 6, II| sértő gúnnyal köpdösték le dicsőségterhelt zászlóikat. Ez a ráköpött 2907 4, I| semmi jel.~ ~A küzdelem didaktikus része a gyakorlati feladatokat 2908 1, III| asztalra. – Az a kisleány, aki dideregve kucorgott a hófúvat között 2909 12, II| sikolta fel.~ ~– Ah, mon Dieu! Ne tuez pas Arthur!~ ~Vavel 2910 4, IV| engem, akinek a fejére díj van téve, amint puskavégre 2911 10, V| barátom, én igen nagy belépti díjat fizettem azért a látványért, 2912 2, I| meggyőződést szerezve felőle, hogy dikciója még mindig benne van. A 2913 2, I| Én csak megleszek a magam dikciójával valahogy – felelt a lelkész –, 2914 5, III| kezdenek. Marie-nak pedig nem diktálhat egy olyan levelet, melyben 2915 4, IV| Marienak pedig le nem diktálhatja azt, ami ez éjjel a Névtelen 2916 8, II| szuverén, de a nemesség: diktátor!~ ~És ennyi felséges előjogért 2917 1, I| írja, hogy a Monsieur-t Dillingenben * orozva fejbe lőtték!~ ~– 2918 1, I| Anglia sem biztos menedék. A dillingeni golyó odáig is elhat.~ ~– 2919 8, III| Napóleon trónját. A legitim dinasztia egyesülne a népválasztotta 2920 2, I| elé tenni, melyen érett dinnyék, szőlőfürtök s csoda formájú 2921 12, II| sövény mögül, s onnan a szép diófákkal szegélyezett utcába bekanyarodva, 2922 11, IV| Beckers táborkari főnöke, Diószeghy, a nógrádiak, Kisfaludy 2923 6, II| rettentő vérpazarlás ellen, s a diplomácia örök zsibongású fondorlatait; 2924 2, III| jurátusság; meg egy arany a diplomáért.~ ~– Az aranyat megadom 2925 7, VI| az úrhölgyben egy híres diplomata veszett el! – mondá az alispán.)~ ~ 2926 5, III| cèlèbre * lett belőle. A direktórium * alatt ő a francia seregnél 2927 2, III| hívják domine? – Mire a discipulus azt feleli neki: ha kegyelmed 2928 5, I| érdemük is van, az, hogy discretusok, s hölgyeiket nem kompromittálják.~ ~ 2929 6, II| különben a kígyóval hogyan diskurálhatott volna?~ ~Lesznek, akik ez 2930 1, IV| toalettversenyére, hogy a veszedelmes diskuráló egyszer csak a „velencei 2931 2, I| te Katica, te Bernus!” diskurálunk egymással; ezt nehéz lesz 2932 2, II| nézve nem létezett semmi diskurzus.~ ~Ami a nevét illeti a 2933 5, I| Efölött azután erős akadémiai disputa támadt a szakértők között. 2934 2, II| levelezésünk. Gyakran a leghevesebb disputába elegyedtünk, egy nap tízszer 2935 4, IV| a nem létező lények közé disputálja.~ ~Azt meg tudta tenni, 2936 8, I| venni: mert amióta azon disputálunk, hogy milyen posztó kell, 2937 13, II| bevonva.~ ~Nincs rajta semmi dísz, csak egy mirtuszkoszorú, 2938 5, VI| felfakadni, s tavaszra valamennyi díszbokrot ki fogja ölni.~ ~Ez aztán 2939 4, II| elején még minden kertnek dísze voltak, ma már maguk is „ 2940 8, II| embereket nem vesz fel a maga díszes soraiba. Sátán Laci csapatja 2941 1, III| emlegették előtte. Ejh, azt a diszharmóniát, igazimost az ő lelkében 2942 8, III| skartba lesz téve. Új palotát díszítenek fel az új menyasszony számára. 2943 4, II| idő kiengedett, rögtön a díszkertje után látott, ott lehetett 2944 2, II| álarc is.~ ~Feltűnt, hogy a díszlakomához egy hölgy sem volt hivatalos. 2945 4, IV| is rossz voltam. Akinek a disznaja elvetélt, rám fogta, hogy 2946 10, IV| visszariad tőle, pedig a disznó csak szereti a sarat, s 2947 5, VI| hogy menjen fel Bécsbe dísznövényeket beszerezni. Azalatt maga 2948 5, VI| hozva az ízekre széttépett dísznövényt.~ ~Dühös volt. Marie csak 2949 4, IV| mikor élt is, árva voltam. Disznópásztornál egyéb nem lehettem ezzel 2950 11, IV| Ráismertek a nádorra aranyos díszöltönyéről, érdemcsillagai ott fénylettek 2951 13, I| hölgyeket kísérve, most már csak díszőrségül, nem oltalom végett.~ ~Vavelre 2952 7, V| mondom el. Könnyű volna az a diszpenzáció, ha egy akadály nem volna: 2953 7, V| lehet azt rövidíttetni – diszpenzációval.~ ~– Hahaha, szeretetreméltó 2954 10, II| ízékek maradványa; a nagy díszteremben sorba állított tábori ágyak. 2955 8, III| állású hölgyet csak előkelő, disztingvált hölgyek kíséretében lehet 2956 5, VI| virágházában. Annak a legújabban divatba jött pompás kínai virágnak, 2957 10, III| urak orcáiról. Most ez van divatban. – No de – a kiskutyám türelmetlen. 2958 10, III| kisleányok most kimentek a divatból szalonjainkban, amióta Madame 2959 10, III| kutyakölyköt, ami most legújabb divatcikk Párizsban; úgy híják, hogy „ 2960 10, V| Katalin? Az élvhajhászó divathölgy-e, vagy a halálig hű ara?~ ~ 2961 1, IV| okat mondani, megbírálták a divathölgyek toalettjeit és Talma * játékát; 2962 1, I| nyolc esztendős; azon idők divatjában a kisleányok is éppen olyan 2963 3, I| des Salons füzetei, miknek divatképei a székeken, asztalokon szétszórva 2964 3, I| regéje, s a párizsi legrégibb divatlap, az Album des Salons füzetei, 2965 10, III| tiroli viselet kapott fel divatnak: hölgyeink kurta rokolyában, 2966 10, III| olvasta a lapokban: azokat a divatokat! Barátom! Minő felséges 2967 12, II| Csodálom, hogy ezt a divatot Párizsban még fel nem kapták.~ ~– 2968 5, I| katonaságnál még folyvást divatozó barbár intézménnyel.~ ~Tiszteletes 2969 1, III| és vestibule. A palota a divaturacsok kedvenc lakóhelyéül lett 2970 1, III| évtized előtt a szalonok divatvirágja.~ ~Ennek a szirmai hófehérek 2971 5, VI| és Harlemből a legdrágább divatvirágokat, s Józsefnek, kit kertésszé 2972 7, II| az a szemérmetes szokás dívik, hogy akit nőül akar az 2973 4, V| Vagy csak az a csodálatos divinatiói erő, ami a nőknek adatott, 2974 1, I| összegöngyölve a kandallóba dobálja. Szép, drága szövetű ruhácskák 2975 3, III| ágya előtt halomra vannak dobálva az orvosi könyvek, s a házi 2976 9, III| látnák. Lajos szíve nagyot dobbant. – Jobb kezének hüvelykujja 2977 5, III| sarkantyús lábával nagyot dobbantott.~ ~De ugyanazon hangon kiálta 2978 13, I| Most ítélj fölöttem. – Dobj el, vagy emelj fel. – Mind 2979 8, II| a zászlót csakugyan nem dobja el Lajos a kezéből, akkor 2980 8, I| s porrá lett csontjaikra dobjuk szemfödélnek…~ ~ ~ ~A két 2981 7, V| találkozáskor ki akart ön dobni az ablakon”, – veté az közbe), 2982 13, II| robogása és még halkabb dobogás, minő egy sír betemetése; 2983 4, V| a szívem elkezd sebesen dobogni; találgatom, hogy mi lehetett 2984 10, IV| tartania, mert az egyetlen dobogó híd, mely a Fertőt a Dunával 2985 10, VI| üldözőket, míg társaik a dobogóról lehányták a padlókat a vízbe, 2986 4, III| felé. Szíve nyugtalanul dobogott. Valami félelem volt az 2987 2, II| ember egész hidegvérrel dobolt a késével, a villájával 2988 8, III| neki inkább aranyat, hatot. Dobosnak nem dukál vitézi rend, aki 2989 11, IV| iskolás gyermekek, akik dobosokként szolgáltak, egyetlen dobot 2990 3, II| Magam hoztam el neked a dobozt.~ ~– Tudod, mi az a Melusine-ruha? 2991 11, II| Boxich tábornok utóhada. A dobszó felhangzott hozzá a völgyből. 2992 11, VII| Csengő zenével, pergő dobszóval, lobogó zászlókkal haladtak 2993 6, II| ezredest mészégető kemencébe dobták. René tábornokot két deszka 2994 9, III| kantárszárat a lova nyakára dobva, míg a paripa legelészni 2995 8, III| meg nem kapom” – mondá a dobverő hős a generálisok előtt, 2996 7, II| kristálytiszta vízhez, s dobzódhatik, kéjeleghet benne, nem bánja, 2997 11, IV| puskaaggyal harcoltak körüle; Dóczy főhadnagy nehéz fringiájával, 2998 4, IV| ismerte azt a helyet, ahol Döbereiner-féle gyújtója * állt, annak a 2999 4, II| hosszasan ülnek egymás mellett a döcögő hintóban, vagy egymással 3000 11, V| félbeszakadt mulatság közepén ott döcögött végig az a szekér, melyen