IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
3001 2, III| Kis idő múlva ismét halk dödörgést * hall az ajtajában. Megint 3002 3, IV| a konyhában.~ ~– No, mit dödörög maga olyan sokáig odakünn? – 3003 10, V| harminchárom-emberölőt saját kardjával döfte keresztül.~ ~Sátán Laci 3004 10, V| kardját ott hagyta: markolatig döfve De Fervlans lova szügyébe.~ ~ 3005 3, III| Mindegy! Eleven állat, amiből dögnek kell lenni!~ ~Marie pedig 3006 9, I| alakul át, halálos lefolyású dögvésszé lesz. A muszkának nem volt 3007 10, II| hozzá, meg ne tudja az ő dögvészes fekhelyét közelíteni. Ezen 3008 11, IV| Napóleonhoz utaztában, azt mondá Dömölkön házigazdájának, Mayer őrnagynak 3009 11, IV| ismerték el ez ütközetet, s Dömölktől Pápáig megtelt sebesülteikkel 3010 1, III| harang volna, amit kétoldalt dönget a vaskolonc.~ ~Hanem az 3011 8, I| egymás ellen, mint gyermek, döntő érvnek, mint embernyi ember. 3012 8, II| Németországban nem gyújtanak. Kalt, Dörenberg, Schill, Lützow hősies kísérletei 3013 9, III| ravaszán.~ ~– Kicsoda? – dörgé kemény, szigorú hangon. – „ 3014 8, III| nagy zivatar lehet: a dörgése nem hallik idáig.~ ~ ~ ~ 3015 7, IV| idő, mert a két hintó itt dörgött már a park töltésén. A fák 3016 10, II| volt mindegyiknek. Halk dörmögéssel lett kiadva a jelszó. Azzal 3017 5, III| nem kiáltotta a szót; csak dörmögte. De olyan hangon, mint mikor 3018 3, III| zivatarban! Hallja Madame, mint dörög odakinn? A zápor csak úgy 3019 12, I| elkezdtek az ostromágyúk dörögni, s bombák és tűzgolyók hullottak 3020 1, III| bókokat vágott, kezeit dörzsölte, s a rangegyenlőség bizalmasságával 3021 11, V| Címere, mint a velencei dogék arcképsorozatában Foscarié, 3022 7, I| láttam én azt már olyan dohanyfüstben is helytállani, ahol az 3023 7, I| az ugyan meg nem ijed a dohányfüsttől: láttam én azt már olyan 3024 2, III| megyek soha, hogy a véki dohányomat nem engedik bevinni a vámon. – 3025 2, III| Nekem megtiltani azt, hogy dohányozzam! – Még Bécsbe is csak azért 3026 8, I| égő taplót tenni alul s a dohányt a tetejébe. Most azután 3027 5, II| fintorgatta. Azzal kivette a dohányzacskóból a tűzkövet, taplót és acélt, 3028 11, V| puska a franciának! Ha a dohányzacskóm jól meg van tömve, azzal 3029 2, III| kurta szárú tajtékpipával és dohányzacskóval; a posztószél hüvelybc dugott 3030 2, II| az urak pedig átmentek a dohányzószobába: egy kis múlhatatlan nasivasival 3031 7, VIII| ő hat esztendeig sohase dohányzott énelőttem! – – Milyen rab 3032 2, III| folyosón.~ ~A tekintetes úr dohogott magában.~ ~– Megütheti a 3033 2, II| bárónő az alispánban és a doktorban.~ ~– Tehát a hivatalos átadás 3034 3, IV| nagyobb hatással volt a doktorra minden száz aranynál. Végre 3035 3, IV| Ilyen dolog még nem történt doktorral soha!~ ~Amint az urasági 3036 4, I| mendemondát tudta meg, amit már a doktortól hallottunk. Szerencsétlen 3037 5, III| Harcban és asszonyok dolgában nincsen becsületszó.~ ~– 3038 11, I| franciák.~ ~Hanem a szíve dolgai iránt egészen nyugodt lehetett 3039 12, II| velünk? Mit avatkozik ön a mi dolgainkba? Mi nem vagyunk kombattáns 3040 4, V| de mindig a hadvezérek dolgairól beszél; azt pedig, ami körülötte 3041 11, VII| szépen, s elment a maga dolgára másfelé.~ ~Most már tiszta 3042 13, I| erőhatalommal férfiak és asszonyok dolgával. Ha a hadvezérek vesztettek 3043 6, II| bölcsész volt, a megtörtént dolgok védelmezője, akinek adatai 3044 1, IV| bohóság! Én adok önnek ilyen dolgokban tanácsot, holott ön miniszter 3045 9, I| ráismerjetek róla: a többi a ti dolgotok.” – Késő volt aztán visszadobni 3046 10, II| Mintha egy óriási fűrészmalom dolgoznék, összefogva egy rengeteg 3047 7, II| szólt Vavel gróf, s indult a dolgozóasztalához.~ ~Útjában találta Marie-t.~ ~ 3048 5, VI| amilyen tudományos férfiú a dolgozóasztalánál, éppolyan atrobilosus * 3049 7, II| kardját csókolgatta.~ ~A dolgozószoba egyik oldalát egy nagy, 3050 4, V| akart belemenni, hogy mi dolguk lehet egymással egy olyan 3051 8, I| Duna-melléki inszurgensek dolmánya világoskék, a Tisza-mellékieké 3052 7, I| és mentekötőt felraknom a dolmányomra és kacagányomra?~ ~–Egyéb 3053 4, II| Korán kelt, cselédjeit dologba állította, rendet tartott; 3054 6, II| városban összefogdosták a dologkerülőket, sehonnaiakat, a falvakban 3055 5, V| azért mégis az lett a vége a dolognak, hogy Lajos eladta a lovakat. 3056 4, IV| három medvéje! Elszoktam a dologtól, s hozzászoktam, hogy világcsúfja 3057 7, II| futott már, s az árokba dőlt szekér alatt ott hevert 3058 10, IV| a sárfolyam megreked egy dombcsoportozat között, s a kiszabadult 3059 10, V| elmulasztotta volna annak a dombnak a megszállását, ahol egy 3060 11, IV| szögletet képeznek azok a dombok, amiknek a legmagasabbikán 3061 11, IV| szabadhegyi majort uraló dombokat, s azzal az ott harcoló 3062 11, IV| visszakergette a csanaki dombokig. Tormos Mátyás, Litassy 3063 4, V| mozdul rajta. Mintha e homlok domborodásai, e szemöldökök kiálló izmai, 3064 10, V| hogy az ezt a réduit alakú dombot itt a róna közepén megtámadatlan 3065 13, II| kormányos alakja, feláll a dombtetőre és beszél.~ ~Szavát túlzengi 3066 10, IV| Királytó”-nak hívják. Egyik dombtól a másikig olyan utak vezetnek, 3067 12, II| Conducat sanitat…. Domicella…~ ~– Hiszen ez római nyelven 3068 2, I| alkalmával ki kell mondani a domina nevét.~ ~– Már az igaz, 3069 2, II| ki ez a dominus és az ő dominája.~ ~Ez az „én” szó oly öntudattal 3070 2, II| megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~ ~Ez az „ 3071 9, III| meg hátulról, a „General Donau!” hanem azért azt is el 3072 5, III| batyujával, s berakta a donjon * ablakából leeresztett 3073 7, I| többet! Hanem az a másik donna: az mégis szeget ütött a 3074 7, I| Ez nem lehet a gróf úr donnája. Aki felől ugyan őrizkedni 3075 7, I| gyanús dolog attul a másik donnátul!~ ~Vavel Lajos nem haragudott 3076 5, I| rablólovagok, minők voltak a Doone-ok * Angliában. Az elsőbbek 3077 3, II| Miurától a meg nem érdemlett dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot 3078 8, III| István, Blaskó János és Dorogházi János, egy káplár Horbál 3079 4, I| közéjük a korcsmába, s ott dőzsölt együtt velük.~ ~A földesúri 3080 6, II| csemege lett volna; de még drágább volt, mint olvasmány. Az 3081 12, I| meginvitált; – a gróf úr drágái is kaptak ilyen meghívást.~ ~– 3082 10, I| nevet. Gyöngy és rongy, drágakő és szemét egy rakáson. A 3083 10, III| pompás tollaiktól, amik drágakövekkel voltak odacsatolva hölgyeink 3084 13, I| könnyeivel.~ ~– Óh, én drágám. Óh, én szentem! Óh, én 3085 12, I| tudná nyitni, ami az én drágaságaimat most fogva tartja; az volna 3086 10, V| kezükszennyét” hagyták a dragonyosaim sisakjain, mikor néhanapján 3087 5, I| figyelmét, hogy amíg a jutalom a dragonyosokra nézve abból állt, hogy a 3088 5, I| után rendesen két-három dragonyost visznek el lepedőben a korcsmából, 3089 11, IV| mikor megharagszik!” A dragonyostiszt szeméből kicsordult a könny. 3090 5, III| feléjük közeledni: három dragonyostisztet. A két hátulsó be volt burkolva 3091 5, V| találkozásról az erdőben a három dragonyostiszttel; de hisz annak még azóta 3092 3, IV| Valamint, hogy Hamlet (nem a drámai, hanem a históriai) arról 3093 2, III| meg ahhoz értett.~ ~Tehát Drávaszentkeresztúri Görömbölyi Bernát úr egyenesen 3094 11, IV| mais ils ne sont pas encore dressés.”~ ~(Derék vitézek, de nincsenek 3095 4, V| be legyen zárva, mint a drezdai „zöld boltozat” kincsei * ? 3096 3, IV| üveges hintó, se emberi dromedár; de még lámpásra, esernyőre 3097 12, I| dolgot. Ha a csengettyű drótját meghúztam erősen a gróf 3098 10, VI| oly magányosan állt ott a dsindsás közepén, már egész serege 3099 10, III| Talleyrand, azazhogy pardon! la duchesse de Benevent a kis Charlotte-ot 3100 8, I| házat azzal, amit az orosz duchoborcik „az ördög tömjéné”-nek neveznek. 3101 5, II| cserdített feléje az ostorával. A duda nagyot nyekkenve sikoltott 3102 5, II| csimpolya * hangja, rákezdte dudálni a furcsa népdalt, mely akkoriban 3103 5, II| cintálbul.~ ~ ~ ~Erre a dudaszóra a tömzsi szörnyeteg az egyik 3104 5, II| összetenni tanítottam, addig ön dudaszóval táncolni oktatta. Még a 3105 1, I| maga mellé rakva a fejét, dúdolgatva neki a dajkadalt, míg egyszer 3106 7, VIII| megpróbálni, hogy utána tudja-e dúdolni. „Sárga csizmás Miska sárban 3107 6, I| eszébe jutott egy, azt lassan dúdolva elénekelte:~ ~ ~„Allons, 3108 13, II| Azután még hangzott valami dübörgés, minő a távozó paripák robogása 3109 3, I| udvaron az előrobogó hintó dübörgése. Azután halk hármas koccintás 3110 5, IV| elmegyek vele a beteghez. Az dühbe jön az inasára, hogy minek 3111 5, III| hahotában tört ki. A legnagyobb dühből a legféktelenebb jókedvbe 3112 3, III| akin bosszút álljon; akin dühének teljességét kitöltse.~ ~ 3113 3, III| aki legkeserűbben fel van dühítve, s aztán nincs senkije, 3114 3, IV| Elkezdett hányni: a belül forró dühnek epesalakja nem oszolhatott 3115 9, I| pokoli kínzásra, mint egy dühödt fúria, szökött fel a hölgy, 3116 6, II| nyeregbe, s vele együtt harcol, dühöng, marcangol, bőszíti szavával 3117 10, VI| szívét. Nem ahogy asszonyok dühöngenek, hanem ahogy Juno, ahogy 3118 5, V| hozzá. Arca sápadt volt a dühtől és ijedtségtől, hogy félelem 3119 3, IV| előállt, önkényteseno a dülhkitörés alatt, s azután egyszerre 3120 2, III| tudakozódik, azt mindjárt duellumra hívja.~ ~A tekintetes úr 3121 1, II| Részegnek tette magát, és dülöngélt.~ ~Az ifjú úr a falhoz húzta 3122 5, V| gróf felkapta és a zsebébe dugá, s azzal szótlanul és hevesen 3123 2, I| báránybőr süvegeik mellett, s dugaszban tartott pisztolyaikkal nagyszerű 3124 4, V| beszéd közben a szájába dugdosta, s nagy gyorsan illusztrálta 3125 10, VI| egy elvágott nádszálat dugnak le mélyen a süppedő talajba, 3126 8, II| egy – inszurgens; hirtelen dugtak el előle egyet-mást, amit 3127 10, III| emberek az ő nyakörveikbe dugták a folyamodásaikat, úgy juttaták 3128 8, III| egy csepp folyott még a Duguesclin véréből ereiben, nem tehetett 3129 8, III| aranyat, hatot. Dobosnak nem dukál vitézi rend, aki csak a 3130 3, IV| gondolá magában a férfi, dúl-fúlvao dühében –, majd eljön a 3131 11, IV| azokat fel, és hozzák ki a dulakodásból.~ ~Hallatlan merészség! 3132 6, II| közönyösen fogja nézni, hogyan dulakodik két vetélytárs egymással, 3133 11, III| volt már tépve: ellenség dulakodott érte. Hiányzott közüle ötvenhat 3134 8, III| bevitte őt a saját sátorába. – Dűlj le, ha fáradt vagy.~ ~– 3135 10, IV| kellett kerülnie a berken át a dűlőutakon, ami keserves munka volt. 3136 6, I| székre, melynek támlányára dűlt könyökeivel, s büszke szkeptikus 3137 7, IV| kezét megfogták, vállaira dűltek, úgy lesték el ajkairól 3138 11, VII| Egyszer aztán a nagy Duna-ágba eljutva, könnyebben lélegzett. 3139 8, I| egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki inszurgensek dolmánya világoskék, 3140 5, I| szegénylegény mindig volt a Duna-Tisza között, éppen úgy, mint 3141 11, VII| Rábcán, onnan a keskeny győri Dunaágon; mire besötétedett, már 3142 5, VI| Hogyan úszott az a sulyok a Dunából fel a Fertőbe? Ez a bolond 3143 11, VII| onnan megint felkerülni a Dunához. Egy óriási üstököspálya!~ ~ 3144 9, III| darabban szállítanak odább, s a Dunának az egyik partjától a másikig 3145 11, VII| ellenségtől, kivéve a vízi utat, a Dunát. Ezen át kellett Komáromba 3146 3, I| lelkesülhetne; a párduc alakú dundi franciák, hosszú hegyes 3147 4, III| zsebébe a hű szolga egy duplapisztolyt.~ ~Sietnie kellett.~ ~Nem 3148 2, III| posztószél hüvelybc dugott duplapuska, s a szarvasbőr iszákba 3149 4, V| formálnunk. A szélpuska nem durranik. Akkor aztán éjszaka támadjuk 3150 11, IV| bámulatára s a haubicok durrogásai közepett, felvették a vállaikra 3151 8, III| legyek.”~ ~„Azonban az én durvább szövetű tervem szétmállott. 3152 10, II| beszélt Marie-val. S milyen durván beszélt!~ ~– Mit akar ön 3153 7, VIII| egy szálat is leszakítani. Dúskálkodhatik benne. Teleszedheti a kalapját, 3154 3, III| hevert rajta, mint egy duzzadó párnán, mint a ringatott 3155 10, IV| tőzegtalajban, amik úgy duzzadtak elő, mint valami nagy daganatok 3156 4, I| Trianonja * , hol magyar dynasták a királyi udvart fogadták 3157 8, I| kopjákat akar ön mondani? Dzsidákat?~ ~– Nem. Bajonettek vannak 3158 5, III| nyargalna hazáig, „ventre è terre!” * Nem jó ötlet ez 3159 13, I| Hajts, postillon!~ ~S azzal eau de Cologne-os zsebkendőjét 3160 3, III| szobájába” vagy a „Madame”-éba, rögtön agyonlő; de különösen 3161 2, I| annálfogva recedált * ; ebbeli bújában aztán a repudiált 3162 2, III| Mi módon lehetne énnekem ebbűlo a Fertő tóbúlo egy darab 3163 2, II| gazdának, akinek olyan ugatós ebe volt, hogy éjszakára zárja 3164 11, IV| ember akármikor, de a jó ebéddel sietni kell. Íme alig ülhettek 3165 7, I| pontban tizenkét órakor ebédel, mint minden romlatlan keblű 3166 5, I| tette át, amikor a katonák ebédelnek.~ ~Nem is akadtak bele egymásba 3167 12, II| hogy a kentaurok országában ebédelni tudnak.~ ~Ebéd után a kisasszony 3168 1, III| számára.~ ~– Köszönöm. Már ebédeltem – monda neki Cambray úr.~ ~– 3169 11, IV| hozzáfogott megfőzni a maga ebédjét.~ ~Az inszurgens is ugyanazt 3170 11, IV| főherceg erre fölkelt az ebédtől, s nyeregbe ült.~ ~Az ellenség 3171 6, II| korán, mikor a madarak ébrednek, kinyitá az ablakot, s oda 3172 9, I| körül a hintót, s az álomból ébredő hölgyeket a hintóablakon 3173 9, III| kezét.~ ~ ~ ~Vavel Lajos ébredőt trombitáltatott, talpra 3174 11, IV| oly kellemes fantáziákat ébreszt.~ ~– Éppen délre harangoztak: 3175 7, IV| ösztönnek azt a gondolatot ébreszté fel szívében, hogy talán 3176 5, II| abban a leggonoszabb ösztönt ébresztette fel: a tűzdühöt. Ennek a 3177 10, II| Lizett! Kedves Lizett! – ébresztgeté őt eleinte Marie, csendesen 3178 12, I| volt óva, hogy éjszaka egy ebugatást, egy kakasszót halljon, 3179 4, III| nem akarta, hogy valami ebvonítás vagy kakasszó Marie-t fölébressze 3180 8, I| szekereket, meg ágyús lovakat is. Ecce! Hanem az ágyúhoz tüzérek 3181 4, III| vizsgálom, s ha történetesen az ecclipsis okozta szünet alatt szét 3182 2, I| közé, s iparkodott magát eccliptizálni.~ ~– A tiszttartóját úgyis 3183 11, II| szoros körül, melyet en échiquier felállítva védett egy maroknyi 3184 8, III| mellé, öcsémuram? Mikor Eckmühlnél ötödmagával megpillant egy 3185 3, I| porfestékekbe mártott lapos, kemény ecsetekkel e patronok segélye mellett 3186 1, I| átlépni, s aminek a nevét, eddigelé ki nem nyomozható okokból, 3187 10, VI| asszony szokta tenni vízhordó edénnyel, aztán telecsorogtatá azt. 3188 7, VII| szerelmesdalkornyikáló, poháreltörő, edényelcsorbító, ablakon át tereferélő, 3189 3, I| almáriom is, amiben apró edénykék állnak; azután meg egy kocsiszín 3190 3, I| porfestékekkelo . Van egy edénytartó almáriom is, amiben apró 3191 12, II| mindannyi sebesültnek a tulajdon édesanyja volna az ágya fejénél. És 3192 9, I| grófkisasszonynak, hogy az édesanyját akarom felkeresni, nem küld-e 3193 4, III| annyiban gyermek volt, hogy egy édesded álmot a világ minden planétáinak 3194 7, VIII| magadat itthon, és aludjál édesen! – súgá neki Katalin, és 3195 9, III| Hogyan esik a keserű az édesre s az édes a keserűre? Azt 3196 4, III| sötét szobában történik.~ ~Efelől is bizonyosságot szerzett 3197 7, II| Semmi fekete bankó s más efféle gyanús személy közöttük. 3198 5, I| enged semmi közelítést.~ ~Efölött azután erős akadémiai disputa 3199 3, III| krokodilust s más vízi szörnyet ez égalj nem tenyészt, s a Fertő 3200 13, II| a hansági láthatárt: az égboltozat olyan volt, mint egy gyásszal 3201 10, IV| visszfénye izzóvá teszi az égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán 3202 8, I| kápolna romjai körül az Isten ege alatt: halva is kiáltó tanúi, 3203 8, II| ebugatás,~ ~ ~ ~Óh szerelmes egek! a nem más:~ ~ ~ ~Rágalmazó 3204 6, I| Istenig felér. Ön bejárta az egeket, a csillagokat, tudja, hol 3205 7, VIII| valahogy, majd megfogják az egereket, meg azokat a madarakat, 3206 3, II| fajtájához tartozott az egereknek, amik énekelnek, olyanformán, 3207 3, II| merte maga megfogni a kis egeret? Nem meg volt magának mondva, 3208 13, II| változás, mint hogy az egy égerfa mellett most egy másik is 3209 3, III| mondják „lóhitáz”; itt-amott égerfaerdők, óriás fenyőcsoportok nőnek 3210 10, IV| össze sötétzöld lombozatú égerfákkal, másutt meg nyílt tavak 3211 12, I| sírjához, csak éppen egy égerfát ültessenek mellé. Úgy is 3212 3, II| szép kis teremtés? Egy kis egérke. Ejnye Miura, hát hogy merte 3213 3, II| Most hogy sír ennek a kis egérkének a mamája, ha nem találja 3214 10, III| alig lehet több pár órai egérútjánál, s ha a vitnyédi Rába révében 3215 10, IV| kábító gáz párolog ki. Az égés egyre terjed, s visszfénye 3216 9, I| egymással meghasonlva, soha egésszé ne váljanak többé.~ ~– És 3217 1, III| kerített már horogra! – egészíté ki diadalmas hangon de Fervlans.~ ~– 3218 4, V| nyírva, szintúgy a haja is egészo a bőrig. Sovány arcának 3219 5, III| éteri finom lényt, akinek az egészségét egyedül ez a kis szabad 3220 3, I| megkérdezi, hogy szolgál egészségük, mint mulatták magukat kirándulásaikban. 3221 3, II| Egész nap nem látom az Isten egét; – mikor kimegyünk, fátyol 3222 11, V| francia! Öl, gyilkol és éget!~ ~Aztán a falukból is velük 3223 5, III| hála fejében szégyenpír égetését érezni, azt hiszem, a legkínzóbb 3224 7, II| de még az idegen szemek égető sugarához nem.~ ~– Óh, Istenem, 3225 12, I| részét a városnak fel is égették; hanem azért Pécsy nem adta 3226 1, III| látszott imádkozni hálaadást az éghez.~ ~A grófné elragadó bűbájjal 3227 8, III| pillanatra megvilágítják. Égiháború-e, vagy ágyútűz? Akármelyik, – 3228 3, III| római castellum * , hát az Eginhart * említette avar gyűrű-vár, 3229 2, II| szent fogadalmát megtört égmenyasszonya e vétkeo vezekléseül azt 3230 5, III| Másnap reggel, még csillagos égnél, hangzott a trombitainduló: 3231 10, IV| Valószínűleg ő maga is bele fog égni.~ ~Hanem a nevelőatyjának 3232 2, II| hogy annak csak a „quos ego” bullában * találni párját.~ ~– 3233 9, III| Egy-egy csillag futott alá az égről. Vavel Lajos olvasta egymás 3234 3, II| Olyan volt a leány az égszínkék öltözetben, mint Shakespeare 3235 5, VI| külső haragos kék, a belső égszínű, sugár alakú szirmokkal, 3236 6, I| halál keze. Szemei rémtűzben égtek.~ ~– Óh, Uram, irgalmazz! 3237 13, II| villám, s úgy tetszik, mintha égtől földig érő hárfahúrok özönében 3238 9, III| éjszakák egyikén látott égvillogás csakugyan földi zivatart 3239 7, I| minthogy nem tudhatom, hogy egy-e vagy kettő, ennélfogva emelek 3240 3, IV| Hadd lássam a pulzust! Egy-kettő…~ ~A gróf azonban kirántotta 3241 5, III| legveszedelmesebbo lánccal van egybefűzve. Csak egy órára. Ez idő 3242 1, III| mely csodajövedelemmel van egybekötve? Akarja, hogy a hadseregi 3243 9, III| ez öltönyt rajtam? Nincs egyebem. S ezt is kölcsön kértem. –~ ~– 3244 8, III| még egyszer kérem Önt.~ ~Egyébként maradok, stb.~ ~De Fervlans 3245 5, V| megszólította, arca felderült; egyébkint komoly, tartózkodó volt.~ ~ 3246 4, III| ottmaradásra.~ ~Vavel gróf mindenre egyébreo gondolt, csak arra nem, 3247 9, I| közbe a delnő, s minden egyébről elfelejtkezett. – Beszélt 3248 3, I| az is kedves időtöltés az egyedüllétben. Ennek a pótlására is találtak 3249 5, V| belépett! Irtózom már az egyedülléttől.~ ~– Nem vagyunk-e ketten? – 3250 9, III| Napóleonnak: „Ha császár vagy, egyél fácányt, s ne lopd el az 3251 7, IV| kacagni kezdett.~ ~– Még most egyelőre csak látogatóba, véglegesen 3252 11, VII| elmenekültek; hanem az az egyenesebb úton, a Marcal jobb partján 3253 1, I| Szemöldei igen sűrűk és egyenesek; arcába kétfelől félhold 3254 1, IV| utánozni a persziflált egyéniségek modorát, és aközben azzal 3255 1, III| házfeltörés után gyanús egyéniségeket összefogdosnak. Hát csak 3256 12, II| Rába, amik itt már csaknem egyenközűen futnak egymás mellett. Itt 3257 12, II| réten nehéz lovaikkal igen egyenlőtlen harcot fogadtak el Vavel 3258 5, III| fogok nevetni.~ ~– Nincs egyenmérték a vállalataink közt, bárónő. 3259 1, IV| járt az a szokás, hogy az egyenrangosított gyermekeket a mamáik magukkal 3260 4, I| életvidám arccal, s míg az egyenrangú társaságból száműzi magát, 3261 1, III| által? Akarja ön a hadsereg egyenruha-szállítását megkapni, amin Barchut szabómester 3262 7, I| minden vármegye, hogy milyen egyenruhába öltöztesse a maga nemességét. 3263 13, I| Mátyás mesterrel, ki volón egyenruhában kísérte őt e kalandban mint 3264 2, I| ki a szóto . Hivatalának egyenruháját viseli, fekete kabátot, 3265 8, I| becsesebbé lett lészen az egyenruhájuk.~ ~– Csak lett „volna”. 3266 8, II| volonok” maguk választották az egyenruhájukat) és piros csákója; a csákó 3267 8, I| határozva a felfegyverzés, egyenruházás, vezényszó, betanítás és 3268 4, I| börtönből. A nép gyanúja egyértelmű a halálítélettel. Utoljára 3269 4, II| hölgy aztán járkálhatott egyes-egyedül virágágyai között, fátyolát 3270 7, II| életét odaáldozá.~ ~Ő csak egyesek levelezéseiből ismerte azt 3271 4, I| az ország szép szellemeit egyesíté maga körül, könyvtára, gyűjteményei 3272 8, III| koronát Capet Hugo koronájával egyesítené, egészen megszilárdítaná 3273 11, VII| válnak ki, az egész csapat egyesített súlyával csap le az ellenfélre.~ ~ 3274 1, IV| másikba. A Mouffetard-negyed egyesíti valamennyit, s még jó, ha 3275 11, VII| Ha az gyors menetekben egyesül most János főherceg seregével 3276 7, IV| varázsolt, mely az ellentétek egyesüléséből támad, a szemérmesség és 3277 11, II| inszurgens táborral való egyesülését megakadályozza.~ ~Ezt a 3278 11, III| János főherceg hadserege egyesülhetett a nádor felkelő hadseregével.~ ~ ~ ~ 3279 8, III| trónját. A legitim dinasztia egyesülne a népválasztotta uralkodóházzal. 3280 11, VII| Meskó dandára Chastelerrel egyesülve Komáromhoz felkerüljön, 3281 3, II| a világ?~ ~– Az emberfaj egyeteme, és annak a lakhelye, a 3282 12, II| elbeszéléseivel, s néha-néha egyetértő pillantásokat váltva a szép, 3283 7, IV| rendeznek a saját javukra: az egyetértőket Németországban, Tirolban, 3284 9, III| Thémire-nek megölték a leányát: egyetlenét. De Thémire azért mégis 3285 11, I| imájuk védni fogja az ő egyetlenüket.~ ~Lajos lóháton ülve olvasta 3286 4, III| egyezkedésünket.~ ~– Szép egyezkedés! – szólt Vavel felgerjedten, 3287 4, III| szépen; amikor ön megzavarta egyezkedésünket.~ ~– Szép egyezkedés! – 3288 2, III| ilyen alkun hamar ki lehet egyezni. Tehát marad az eddigi összeg, 3289 1, III| indulatba nem jövünk. Áll az egyezség?~ ~Cambray úr vállat vont.~ ~– 3290 8, I| Végre a vármegyék abban egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki 3291 1, III| nevetett de Fervlans. – Tehát egyezzünk meg abban, hogy nem vesszük 3292 7, II| azt nem félt felragadni az egyfejű sas.~ ~Napóleon kiadta amaz 3293 11, IV| találni a szándékát, hogy egyfelül az egyesült osztrák-magyar 3294 7, VII| mindig más meg más. Kétszer egyformán még sohase jött ki. Ezt 3295 3, IV| lakóira nézve a maguk szokott egyhangúságában. A szeptember gyönyörű meleg 3296 9, III| hogy Napóleon seregének egyharmada a Dunán innen rekedt, s 3297 11, VII| S minő lecsapás volt!~ ~Egyhuzamban, megállapodás nélkül, szétverve, 3298 11, II| parancsot vette, hogy siessen le egyhuzomban Körmendre. Május 28-án már 3299 11, IV| Odavették a két lovuk közé, s egyik-egyik kezét fogva, úgy vágtattak 3300 11, VII| francia hadseregek közül egyikbe se ütközzék bele; ha pedig 3301 1, IV| vándorlás folyton tart az egyikből a másikba. A Mouffetard-negyed 3302 1, II| még beleütődött a tengelye egyikébe azoknak a szétszórt szegletköveknek, 3303 11, IV| vágják magukat keresztül.~ ~– Egyikünk jobbra, másikunk balra! – 3304 1, III| Figyelmeztetem önt, polgár – monda egykedvűen a foglyának –, hogyha ön 3305 7, VII| ki énvelem senki. Én csak egymagamban vagyok jó.~ ~– De mit fog 3306 1, III| palotát be tudjon tölteni egymagával: a nyertes eladta Perigault 3307 10, VI| bátorságban lehettek. Ha élünk, egymásé leszünk. Vedd tőlem jegygyűrűnek 3308 7, V| tél. És ti mégsem lettetek egymáséi. Miért volt ez?~ ~Katalin 3309 1, I| ismeretes jelvényt. Azonkívül egymillió frank angol bankutalványokban. 3310 4, V| azt tudni? Találtam fel én egyo hordozható sáncot, vaspléhbülo : 3311 6, II| Ezen az úton pedig nagyon egyoldalú ismereteket szerzett. A 3312 4, III| odarohant, azt hitte, hogy még egypárt ott szorít; de biz azok 3313 7, I| azon célból hozatott, hogy egyrészről a pompában való vetélkedésnek 3314 6, I| hanem vagyok a bibliai egyszarvú, aki azon törekszik, hogy 3315 4, II| az el lett olvasva. Igen egyszerűnek találta ezt.~ ~Lajos keserűen 3316 11, IV| jellemző volt, hogy annyi egytestvér volt közöttük együtt (kötelességen 3317 4, IV| miszticizmusban a távolbalátás, együttérzés tanai között, s nem bírt 3318 4, IV| meg egy délben, hallgatag együttülés után Marie.~ ~Lajos felrezzent.~ ~– 3319 12, III| nagyon szerelmes. A három együttvéve azt eredményezte, hogy már 3320 5, I| muzsikálnak?~ ~Hát még mikor az egzekuciók folytak! A jajgatás hangjaitól 3321 9, III| volna el azóta, hogy az éhenhaló francia közvitéz az eylaui 3322 13, II| írjatok fel? hogy minden éhező azzal vádolja, hogy ő eszi 3323 12, II| vezekleni, akkor is csak éhomra, nem ebéd után, s ma még 3324 6, I| ápolni. Ma nem lesz ebéd. Az éhséget elverni van kenyér és gyümölcs.~ ~ 3325 11, I| homlokán keresztüllőve.~ ~ ~ ~Ej! hallgasson el a csalogány 3326 1, IV| egyszer csak a „velencei éjek” közepett találja magát 3327 2, II| azóta minden Szilveszter éjen megvendégeli őket a falu 3328 4, V| zárt ajtónál alszom, néha éjfélig is fennvirrasztok. Valami 3329 5, IV| éjfél után beszélhetni? Éjfélkor még a táncestélyeiről is 3330 10, II| döntötte le az ármánynak, éjfélre már csendes halottá tette 3331 9, III| keresett, hogy hova lettem. Éjféltájon aztán kibújtam a föld alul, 3332 3, II| ha asszony volnál. Akkor éjjelenkint ketten együtt még jobban 3333 8, III| tábori jelszó ki volt adva az éjjelre; Lajos sorba járta az előőrsöket, 3334 3, II| csúnya könyveidé, sem azé az éjjelvirrasztó telescopiumodé; hanem ma 3335 10, V| levél égő rongyai, mint éjlepkék szállongtak alá a nagy rózsabokorra, 3336 7, IV| az írással a két ujját. Ejlh, milyen szörnyűség ez ilyenkor! 3337 10, IV| terjedő sár zavarta fel éjnek idején nyugodalmas fészkeikből.~ ~ 3338 8, III| társaságba. Künn maradt az éjszakában, s mozdulatlanul állva, 3339 5, I| át a tánczenét is, késő éjszakáig. Ott jól mulatnak. Okosan 3340 5, V| gondolatokat?~ ~– Azok az én hosszú éjszakáim! Óh, miket nem tanulok én 3341 11, IV| Marcalig nem volt pihenő éjszakája, nem egy napja, amelyen 3342 12, I| töltött utolsó rémséges éjszakáját, s elkezdte azt olvasni. 3343 5, I| zavarja álmábúl: most fél éjszakákon át elhallgatta a távolból 3344 3, IV| kezdett a leánnyal annak az éjszakának az élményeiről, amikor az 3345 13, I| diadala gyümölcseitől. Én egy éjszakával hamarább ott leszek Győrött, 3346 2, II| lenyugodott doktor elé az éjszekrényre.~ ~– Mi lesz ebből?~ ~– 3347 7, II| osztrákok az elébbi csatákban ejtettek foglyul, s mind itt helyeztek 3348 11, VII| mely a Győrnél foglyul ejtetteket szállítja lefelé. Szétver 3349 3, IV| szájú, emberszót ki nem ejtő vízi vad, ki úsztában fogja 3350 11, VII| tizenkét tiszttel fogollyá ejtve! Azzal neki a hátul jövő 3351 1, II| harántos élű ekevas (a halál ekéje, a guillotine), míg a tér 3352 1, II| között egy harántos élű ekevas (a halál ekéje, a guillotine), 3353 1, III| illusztrációk között. (A halál ekevasa.)~ ~Az új lakó nemigen volt 3354 12, II| ami szükséges, mind, az ekhó alatt.~ ~A halálfejesek 3355 1, IV| lesz, s elvenni a foglyok ékszereit csak Sanson úrnak * van 3356 4, III| csodadolgairól; Marie el-elbólintott, s azon vette észre magát, 3357 7, VIII| járszalagját hátul. Katalin el-elmaradoz tőle, cselédjeivel beszélgetni, 3358 13, II| is el tudott tűnni. Ahogy el-eltűnnek a Fertő partjain falvak, 3359 13, II| egy fekete pont közelit, el-eltűnve, meg kiemelkedve a hullámtorkolatok 3360 13, I| s hozta szekérszámra az eladni való eleséget. A franciának 3361 2, III| compossessor, akinek jó pénzért eladó a birtoka. Akkor, ha ön 3362 5, V| kocsirázást.~ ~– Akkor én eladom a lovakat.~ ~– Azt nagyon 3363 1, II| megbüntették magát a templomot is; eladták kótyavetyén, megvette nyolc 3364 5, V| nem volt szabad a szívét elajándékoznia. Hogyan mondhatja ezentúl 3365 4, III| sikoltozni kezdjen, vagy elájuljon.~ ~– Kérem. Szabadítson 3366 4, III| gondolt, hogy itt valakit elájulva talál.~ ~– Csak egy nőcselédre 3367 8, III| Lajosnak a szívdobogása kezdett elakadni a szertelen rémülettől. 3368 3, II| hálóinge felemelt szélével az elalélt parányi állatot, s rálehelgetett, 3369 6, I| kapott vágások nyomaival; elállították a vérzést árpikás vízzel, 3370 3, III| felelni; a lélegzete is elállt, el volt fulladva egészen. 3371 10, IV| A posvány, mely az utat elállta, nem lehetett szélesebb 3372 11, IV| erdőben Zámoly és Újfalu közt elállva az utat az ellenség előtt, 3373 1, I| szokott ön imádkozni, mielőtt elalszik?~ ~– Nem én. Mama azt mondja, 3374 8, III| veszedelmes protektor gyanúját elaltassa, eleinte ő kerülte azzal 3375 13, I| amivel rossz gyermekeket elaltatnak. – De itt lesz Botta Zsófia 3376 10, II| költené ezt fel, ha ez egyszer elaludt. Reggelig pedig magától 3377 7, IX| Katalin még sokáig nem tudott elalunni, hogy lefeküdt. Ellenmondó 3378 4, II| gondoltál ki számomra, hogy elámíts a nyomtatott könyveddel 3379 8, II| Leányvári víz is elapadt,~ ~ ~ ~Visszakerült az elúszott 3380 13, I| veti magát, akinek orcáját elárasztja csókjaival, könnyeivel.~ ~– 3381 1, IV| az ember, s azzal rögtön elárulná önmagát.~ ~– De hát itt 3382 3, II| a falak, az emberek, s elárulnak. Ah, de ha ott a zöld hullám 3383 13, I| martirszenvedést egy angyal arcán; aki elárulóját vigasztalja kétségbeesései 3384 1, IV| sem titoktartók, azok is elárulták; amíg a Vendőme-téren szomorúan 3385 1, III| is a kalapács alá került: elárverezték, azazhogy kisorsolták. Egy 3386 1, III| département-jának a nevét, s csak a nagy elbámulására a kérdezőnek tért vissza 3387 2, III| Lehetetlen! – szólt elbámulását őszintén kifejezve a vendég. – 3388 1, IV| megnyugtatá, hogy azokkal ő fog elbánni.~ ~– Nos hát, uraim és hölgyeim, 3389 7, IV| borzongott egyik is, másik is, ez elbeszélés alatt!~ ~Tehát a rabló adta 3390 11, IV| Lauriston grófnak későbbi elbeszélése szerint az ellenük kiküldött 3391 12, II| hölgyet mulattatva folyékony elbeszéléseivel, s néha-néha egyetértő pillantásokat 3392 2, II| A bárónő könnyezett ez elbeszélésen. A főbíró pedig adomát mondott 3393 11, I| akarta ő már!~ ~Aztán Katalin elbeszéli neki Lajos hősi csatáját 3394 2, II| kíváncsian tekintve az elbeszélő arcába, nehogy egy szót 3395 4, III| hogy az. És én nem fogom őt elbocsátani magamtól, hanem itt tartom 3396 5, III| ott leemelve a hölgyet, elbocsátotta Henryt a lovakkal a főkapuhoz; 3397 3, III| arcán.~ ~Néha órahosszant is elbolyongtak a hullámtükrön, a leány 3398 5, VI| minden partján túlöntött, s elborította szerteszéjjel a kaszálókat, 3399 1, II| terjedelmes nyakravalót, elborítva vele az annyira ismertető 3400 3, III| nádassal körülvéve, beljebb elborítvao rekettyével, bozóttal, míg 3401 13, II| kezd húzni, s a sötétzölddé elboruló hullámsíkon hófehér sávok 3402 9, II| mikor lónyerítést hallasz, elbújj, s amíg el nem mennek, elő 3403 5, III| De hát mit tehetek? Elbújjak-e az odúmba, s addig ki ne 3404 4, V| zugban, minden bútor mögött elbújto rémeket, elbújt embereket 3405 10, IV| összekunkorodnak, s ott várnak elbújva a jövő tavaszig.~ ~De Fervlans-nak 3406 10, IV| keserves munka volt. A lovak elbukdácsoltak a hepehupás talajon; néhol 3407 10, V| között lovagjaikkal együtt elbuktak; minden lovasnak az ellenségen 3408 8, II| tréfacsinálót, a kötekedőt, az elbúsult hazafit, a rakoncátlant, 3409 11, VII| bácskaiak Keglevics alatt elbúsultan verekedtek a lovasokkal, 3410 3, II| japonikát, s ott állt az elbűvölt ifjú előtt egy olyan öltözetben, 3411 1, IV| maga is kacag a Café Procop élcjátékain, s együtt járja Musart „ 3412 2, II| azon gyakorolta magát az élcnyíllövészetben; amit a jól regulázott fiatalember 3413 2, II| felnőtt, s a bűnös ember elcsábította mind a kettőt!~ ~– Shocking! – 3414 1, II| hitte, azért akarják innen elcsalni most szép ürügy alatt, hogy 3415 7, V| De mióta a távcsövet elcsaltam öntől, s ön nem leskelődhetik 3416 3, III| engedve, hogy bármilyen messze elcsapongjon a szabad hullámvilágban, 3417 1, IV| szívet szívért, hogy az elcserélt szívben megtalálhassák az 3418 2, I| Csokonai * ; akinek a parókián elcserélték a prédikációs könyvét egy 3419 11, VII| a hosszú, fárasztó útban elcsigázott gyalogzászlóaljak azalatt 3420 10, V| jöttek idáig; nem voltak elcsigázva: vezérük rögtön indulót 3421 7, IX| Csak nagy későre tudta úgy elcsillapítani heves szívdobogását, hogy 3422 11, IV| már, és testileg, lelkileg elcsüggedve.~ ~Az inszurrekciót még 3423 12, I| de nem akartam e hírrel elcsüggeszteni barátainkat.~ ~– Jegyesem 3424 3, II| talált ki valami módját az elcsűrés-csavarásnak.~ ~– Apropó! Még nem mondtam 3425 13, I| akkordhoz még a verset is eldanolta, felhők távolából révedező 3426 4, I| Névtelen Várba siettek, eldicsekedve a kastélyban kapott ajándékokkal.~ ~ 3427 4, I| csalódás miatt az egész világot eldobják maguktól, ily ifjú korukban.~ ~ 3428 3, IV| ijedtében, hogy az alabárdját is eldobta, azt hitte, most jön a Lucifer, 3429 9, III| kiálta magánkívül Lajos, eldobva kezéből az öldöklő fegyvert.~ ~– 3430 5, I| tartózkodott a votum Minervaeval * eldönteni a kérdést.~ ~Hanem a kedélyes 3431 11, VII| nevezetes tényező a hadjáratok eldöntésénél: a láb. Mennyiszer győzött 3432 10, IV| végzetes befolyással bírt az eldöntésre, kicsiben itt is megmutatta 3433 11, IV| tömegben működtesse a beközelgő eldöntő nagy ütközetnél.~ ~S ebben 3434 10, V| kedvesed levelét.~ ~A pisztoly eldördült, s a csákó megránduló állszíja 3435 1, I| selyemharisnyácska.~ ~Azt megsajnálja: eldugja a keblébe.~ ~Aztán elkezd 3436 3, III| magát tónak, visszafoglalva elébbeni méltóságát, s vetések, tanyák 3437 2, II| társaságot pletykáival. Megszólta elébbo a távollevőket, azután a 3438 4, II| óriásnak néztem. Most leül elébe a fűbe, s látszik az ajkán, 3439 9, I| öreg barátném.~ ~Hát hogy éled világodat ott a külföldön? 3440 6, II| erkélyére kihinté azt az eledelt, ami megholt kegyencének, 3441 13, I| csak úgy libegtek végig az elefántcsontokon, kicsalogatva azt a búbánatos 3442 2, II| megjelenő bárónő a legegyszerűbb eleganciával volt öltözve; fekete selyemruha 3443 5, I| gavallér, akiknek a finom, elegáns modora kihatott az egész 3444 4, I| ezt tette velem.~ ~A gróf elégedetlen volt magával; hát ez az 3445 8, III| fiatal tudós, ki a nemzeti elégedetlenséget képviselte – irataiban, 3446 6, II| módja.~ ~Így értesült az elégedetlenségről a mindenható ember ellen. 3447 9, II| vad.~ ~ ~ ~Thémire-Katalin elégeti a ládikót az inszurgensek 3448 1, II| dédelgetéssel beszélt hozzá: eléggé fennhangon, hogy akárki 3449 8, II| Ászperi ütközetről szóló elégiát, a „Márs piacára hívó Lármát”, 3450 11, IV| nehéz sorsában, s keserű elégtétele volt annak hőstetteiben. 3451 10, III| Ezért aztán Hortense azt az elégtételt szerezte a kicsikének, hogy 3452 7, VII| mindig a régi… – dörmögé elégülten. – Őrködjék fölötte az Isten!… – 3453 2, II| a leghevesebb disputába elegyedtünk, egy nap tízszer is megfordult 3454 10, V| kettős zárt sorban haladt, eleintén lassú, majd gyors ügetéssel 3455 7, I| pompában való vetélkedésnek eleje vétessek, másrészt pedig 3456 2, I| ősmagyaros, ti. a század elejéből való, s hogy alulról kezdjük: 3457 11, IV| lett volna, ha az ütközet elejét is az vezeti, aki a végét?~ ~ 3458 5, I| hanem a „civilt”, mert az elejétől fogva orrol a versenyért, 3459 3, IV| triton vagy csodaszörny: elejtelek!”~ ~ ~ ~Aztán bekövetkeztek 3460 8, III| egy szerelmeslevél, egy elejtett könny is lenyomhatja a mérleget. 3461 11, VI| kardcsapás.~ ~Egy vitézük, Ányos Elek, az első rohammal elvesztette 3462 8, I| semmiféle szereket nem adhat az élelem szállítására, se lovakat 3463 11, VII| őrség számára elégséges élelemmel; lőszerrel is, amennyi a 3464 11, IV| szétrobbantotta, s a franciáknak két élelemszállító hajóját tönkre lőtte. E 3465 4, I| nevelni segítsenek. Azoknak az élelmen és hajlékon kívül tanító 3466 13, I| sarcot vetett a városra, az élelmes népkedély megragadja a kínálkozó 3467 11, IV| már hat nap óta nem kaptak élelmet, a tarisznyájuk pedig már 3468 10, II| gyűlt szemét, szalmaalmok, élelmezési ízékek maradványa; a nagy 3469 8, I| Egy hadsereg, melyet nem élelmeznek, szét van verve, mielőtt 3470 8, I| hogy (S ugyan nem fogja élelmezni az inszurgens sereget, mert 3471 12, II| süvegeit: a több napra kitartó élelmiszereket, s a csillagvilágnál átúsztatott 3472 3, III| bele. Ez az áldott védő elem visszaadta azt az erőt idegeinek, 3473 5, VI| is lemondjon.~ ~Maguk az elemek is ellene esküdtek ebben 3474 11, III| azt nem is kérte, csak elemelte szépen, s aztán loholt ki 3475 3, III| s úsznak a föld alatti elementum felett.~ ~A Névtelen Vár 3476 13, II| országnagyok, hadvezérek, elementumok, diplomaták és ellenségek 3477 3, IV| szomorúan hagyta el kedvenc elemét, és sírt belé. Hogyne? Mikor 3478 3, IV| állattá, a nem számára rendelt elemhez idomítva egész életszervezetét, 3479 9, III| táborba Lajoshoz, mindenféle elemózsinával; most maga akarja őt meglepni 3480 10, V| fogja az ő kedvéért da capo elénekelni az „ombra chiarát”!; se 3481 6, I| egy, azt lassan dúdolva elénekelte:~ ~ ~„Allons, enfants de 3482 2, I| szándékozik az ártatlanokkal elénekeltetni. Egy emelvényen pirospozsgás 3483 8, III| városban – (talán Friedbergen) elénk jövet a feltalált kincseket 3484 2, II| virág? – kérdé a bárónő élénken.~ ~– Azokat nem ismerem.~ ~– 3485 2, I| bükkfa árnyékából a diadalív eléo ; a tiszteletes utoljára 3486 1, I| Ellenségeink keze mindenüvé elér, s a hol a szemeik meglátják, 3487 11, VII| kénytelen volt őket áldás nélkül elereszteni; de legalább két ágyújokat 3488 11, VII| azalatt az erdős vidéket elérhessék, ahol azután az ellenfél 3489 8, III| francia, hogy a kardjával elérheti, bizony meg fogja vágni.~ ~ 3490 6, II| Ott szülemlettek a merész, elérhetlen célok után törekvő gondolatok 3491 10, II| városokon keresztül vele, míg elért a céljához, akkor aztán 3492 10, V| országúton.~ ~A Hanság bozótját elérték: a portyázók előrenyomultak 3493 8, II| költségeire való. Ha célomat elértem, annyival szegényebb leszek. 3494 4, III| után nézett.~ ~A bárónő elértette a szándékát.~ ~– Kérem – 3495 7, I| végével Bernát úr egészen elérzékenyedett. Biztosította a grófot pártfogásának 3496 2, II| Szegény kisfiú! Ez egészen elérzékenyített. Georg! Pakoljon össze a 3497 1, III| háladatos grófnő palotájából az elérzékenyült márki hintaja hozta őt ide?~ ~ 3498 1, I| gyermek – szólt erre egészen elérzékenyülve az ifjabb férfi, s meglátva, 3499 4, I| felsorolja a konviktusban élés hátrányait: előnyösebbnek 3500 8, II| elmosolyodott azon, hogy Marie szeme élesebb volt, mint az övé: megtalálni 3501 5, VI| maradt a vízár miatt semmi elesége. Nem kergetett el senkit, 3502 13, I| szekérszámra az eladni való eleséget. A franciának sok pénze 3503 7, II| hogy csatába készülsz? Ha elesel?~ ~– Ne félts! Nekem csillagom 3504 10, VI| azzal töltötte, hogy az elesettek szülőinek, rokonainak vigasztaló 3505 6, I| katonát, aki a csatában elesik, ki gyóntatja meg, ki oldja 3506 2, I| baronesse-nek a konyháto , éléskamrát beszaladgálni, s a szakácsot 3507 10, VI| VI. ~ ~A démonok vezérük eleste után igyekeztek visszavonulási 3508 7, II| te imád ellenére is; vagy elesünk, ha Isten úgy akarja.~ ~– 3509 6, I| gyógyszereit, bedörzsölte szeszes életébresztőkkel a kis énekes fejét; vizet 3510 4, V| Azt fogja kérdezni: hát az életemre törnek-e, mikor alszom?~ ~ 3511 6, I| még egyszer összeszedte életerejét, szárnyai repdesni kezdtek, 3512 3, I| átlátszó fehér; hanem az ifjú életerő annál pirosabb hajnalként 3513 1, III| Pichegru * és mások életfonalával együtt.~ ~– Tépjék el az 3514 1, III| hogy lehet egy hölgynek az életkorát meghatározni, akit senki 3515 3, IV| szét az ereibe, a bölcs életműszer kidobta magából a pokolanyagot, 3516 1, IV| kellett azt mutatni, hogy az életnek azzal az árnyékoldalával, 3517 10, II| halál.~ ~Összeborzadt.~ ~Az életösztön önkénytelen reszketésben 3518 4, III| Azt a cselédet meg az életretérés után úgy rázta a hidegláz, 3519 3, IV| rendelt elemhez idomítva egész életszervezetét, s míg az állati ügyesség, 3520 7, IV| alkalmat, amelyben átkos életüket a csatatér tisztító tüzében 3521 5, VI| A leányban felébredt az életvágy, a világ utáni holdkór. 3522 1, III| azokból minden gyanús és életveszélyes tárgyat elkoboztak, felvezették 3523 4, I| világtól, ifjú szívvel, életvidám arccal, s míg az egyenrangú 3524 1, II| felvetette a pénzt, ami azonban élével esett a hóba, s nem volt 3525 7, IV| Rég elmúlt nagy eszmék elevenedtek föl körülötte, mint a napvilág 3526 10, V| melynek mértani vonalait elevenzöld rekettyés jelölte.~ ~– Tehát 3527 5, II| tökéletes piromániává fog elfajulni, s ez itt majd kazlakat 3528 11, V| annyira nincs a magyar vitéz elfáradva soha, hogy ha a lába alá 3529 1, IV| lisztízű egzotikus csemegét; elfecsegve, hogy az Joséphine kedvenc 3530 11, V| süstörgő bográcsa körül aztán elfeküdt a táncoló csapat lassankint, 3531 5, II| régi elemében érezte magát, elfeledé azt a másik világot, ahol 3532 7, II| tűzte fel.~ ~Bernát úr is elfeledkezett erre minden magas rang iránti 3533 12, II| kirepült, az ifjú hölgy, elfeledkezve minden etikettről, rémülten 3534 7, I| legelőször is pénz kell. Ezt elfeledték az ország rendei megszavazni. 3535 4, II| voltak, ma már maguk is „elfelejcs”-csé lettek, – s az egyiket 3536 10, VI| szivárványjátszó kristályvizet nézi, elfelejt mindent, ami keserű – és 3537 1, III| Óh, azt a másikat én elfelejtem: csak azt mondja: „papa 3538 10, V| meglátod az ellenséget, elfelejtesz engem, s otthagysz. Nem 3539 10, VI| utánafutott, még valamit elfelejtett. – Ezt a csókot meg adja 3540 3, III| egyszer megijed a vízben, az elfelejti az úszást. Ön ezentúl irtózni 3541 9, I| delnő, s minden egyébről elfelejtkezett. – Beszélt vele? Óh, szóljon, 3542 7, VII| tereferélő, mindennapi dolog elfelejtő, kulcslyukon át hallgatózó, 3543 3, II| van pénze. Apropó! Nehogy elfelejtsem. A szegény gyermekeknek, 3544 9, I| egyebet, mint hogy engedjék elfelejtve, elrejtve maradni.~ ~Az 3545 4, V| szemérmetesség. A ragyogó szemeket elfellegezte a méla érzelgés, s az ajkak 3546 7, VIII| szeretnék, ami egy medalionban elfér. Tudod, hogy minek?~ ~– 3547 4, IV| feszült figyelemmel, egészen elferdíti vele az arcát.~ ~– Ugye? – 3548 10, VI| e besüppedt szemeket, ez elferdült ajkakat nem látta ő soha. 3549 5, III| vére tiltakozott ez ajánlat elfogadása ellen. Hogy egy erős férfit 3550 7, IV| hogy én is ott legyek az elfogadásán? – könyörgött a leány.~ ~– 3551 8, III| kért „volon”-jaival annak elfogadására mehetni.~ ~ ~ ~ 3552 4, II| szavakban? Őt bizonyosan elfogadná az.~ ~De hát azután?~ ~Ez 3553 6, II| személyt fogadni a házhoz. Elfogadta a Henry jóakaratú, előrelátó 3554 5, II| közepébe, s a markával akarta elfogdosni a lehulló kék és piros csillagokat; 3555 5, IV| olyan gyorsan, hogy a nyulat elfoghattam volna. A fátyolos hölgyet 3556 10, V| jutott, hogy ha őt élve elfogják: ez a levél jogot ád Vavel 3557 8, III| káplár, aki tizedmagával elfoglal Montebellónál egy egész 3558 10, V| nem volt vágtató rohammal elfoglalható. Bokorrul bokorra lehetett 3559 2, III| tóbúlo egy darab vizet úgy elfoglalnom, hogy az senkié se legyen, 3560 7, V| lefátyolozott hölgy, aki egy napon elfoglaltad a helyemet a kocsiban Lajos 3561 11, IV| és Tenyő közti magaslatok elfoglaltassanak. E rendeleteit közölte Nugent 3562 1, I| szerepemet. Engem rögtön elfognának, amint megkísérteném helyemből 3563 11, VII| kiszabadult foglyok kísérték elfogóikat a saját puskáikkal. Ez volt 3564 8, III| maga nem mondta meg a nevét elfogóinak.~ ~– Jer utánam – monda 3565 8, III| Megmondtam, hogy az élve elfogottért jutalmat fogtok kapni.~ ~– 3566 8, II| rejtőzött sok ideig, s most elfogva, az hami várban ül; ha még 3567 4, I| nem fogyva küzdhet a napok elfogyásáig, s nincs bíró, aki a perükben 3568 6, I| a csatazajt hallanám, az elfojtaná lelki félelmemet; oh, de 3569 1, III| tartá, hogy kitörő nevetését elfojtsa vele. A kis Amélie anyjának 3570 5, III| késztet, hogy „ily áron is” elfordítsa a halálveszélyt egy férfiról, 3571 7, II| rettenetes vagy! – szólt a leány, elfordítva tőle arcát.~ ~– Miattad 3572 4, III| arca sápadt halálra; szemei elfordultak szemhéjaik alá, s ajkai 3573 12, III| kapitány sietségtől és örömtől elfulladt hangon. – A hölgyeket szabadon 3574 4, III| közeledő lépés hangjától is elfut. Aztán csak négyen vannak.~ ~– 3575 10, IV| ennek a két embernek az elfutása, de főnöke megnyugtatá: 3576 8, III| találod. Akkor, mielőtt előled elfuthatna, mondd neki ezt a nevet: „ 3577 10, VI| Cambray nem eresztette-e? Elfutott-e az másfelé? Hátha De Fervlans-nak 3578 6, I| megőriztem, rejtegettem, elfutottam vele. A magam leányát kiadtam 3579 11, II| kényszeríték a pestieket a malom elhagyására.~ ~De nem volt az futás! 3580 4, I| Szerencsétlen szerelem, elhagyatás szégyene üldözte ki a világból 3581 1, IV| valamit, hogy feltűnés nélkül elhagyhassa a termeit.~ ~Mint már említők, 3582 7, VII| csinálni itt, ha ura és úrnője elhagyják a házat?~ ~– Hát amit eddig. 3583 4, II| eltemetett embernek nem szabad elhagynia kriptáját. Hanem, hogy kiüljön-e 3584 9, II| akarsz tenni te?~ ~– Én is elhagyom ezt a házat, egyedül.~ ~– 3585 11, III| Ki védelmez minket, ha te elhagysz!”~ ~Az öreg após elkeseredetten 3586 9, II| Látod? Ilyen volt ő, mikor elhagytam.~ ~– Kicsoda? Leányod? Te 3587 8, III| meglesz – mondá Sátán Laci, elhagyva a kunyhót, s mire Vavel 3588 7, IV| azt, hogy Marie előtt is elhallgassa.~ ~Most meg Marie neheztelt 3589 2, I| általános megjegyzés, nyíltan és elhallgatottan.~ ~– Ez a második bolond 3590 5, I| most fél éjszakákon át elhallgatta a távolból áthangzó bombardonok, 3591 11, III| is elvonult, s az ágyúk elhallgattak, arról megtudta, hogy az, 3592 7, VIII| bennszülött gyöngédség-ösztöne elhallgattatá Marie-val a közvetlen találkozást 3593 1, III| eltávozott.~ ~A terembe érve elhalmaztatotto gyöngéd szemrehányásokkal:~ ~– 3594 7, I| gróf úrhoz személyesen, elhalmozva a gróf urat annyiféle magasztalásokkal, 3595 4, II| aztán lassankint elmúlt, elhalt arcáról a mosoly, amint 3596 11, V| jelen voltak, megvénültek, elhaltak, nem szóltak. – Hírlap nem 3597 5, I| a világ négy része felé elhangzó takarodó hirdeté, hogy a 3598 4, I| többen jeltelen sírokba elhantolva; míg porontyaik az útfélre 3599 3, I| öltözve lenni; hanem azért elhanyagolt és szeszélyes, mint akinek 3600 8, III| csomó puskát, amit a futók elhánytak, s négyen kétfelől a mély 3601 5, VI| akadály, akkor lehet annak az elhárításához fogni. Inzsellérfink megcsinálta 3602 5, III| azt a veszélyt, amelyet ön elhárított a fejemről.~ ~– Hogyan? 3603 7, V| ezt az akadályt jó előre elhárítsa. Mármost mégis nagy kedvem 3604 1, I| dillingeni golyó odáig is elhat.~ ~– Ez a legnagyobb gond – 3605 10, IV| ernyős virágok, bozóttá elhatalmasodva, mikkel ölre kapott a folyondár 3606 1, III| Ekkor a szép grófnő egy nagy elhatározásra vette magát. A nyakában 3607 11, V| az ütközet alatt történt elhatározásról a visszavonulás iránt nem 3608 5, III| levelet. Ha ön most azzal az elhatározással indul el, hogy egyedül akarja 3609 4, I| pártfogása alatt. Önre bízom az elhatározást.”~ ~Vavel gróf kénytelen 3610 9, II| nem helyesli, hogy amit ő elhatározott, a jövendőt, halandó kezek 3611 13, I| kapitány lóra ült, s csapatja elhelyezéséről gondoskodott, melynek egy 3612 8, III| négyen kétfelől a mély útban elhelyezkedve, olyan gyilkos tüzelést 3613 11, VI| vágyott. Helyrehozni egy elhibázott életet egy jól eltalált 3614 7, I| gróf úrról a rossz nyelvek elhíreszteltek; mert ahogy én azt a bizonyos 3615 5, III| ezredes hogy fogja káromkodva elhistorizálni, hogy ő két hónapig lakott 3616 9, III| nyújtja ön mégis? Tehát elhiszi, hogy Katalin vagyok? Hogy 3617 4, IV| magára!~ ~– Köszönöm.~ ~– Elhiszi-e hát gróf úr, hogy nem én 3618 7, IV| szólt Marie Lajoshoz. – Elhitetted velem, hogy az a felnyithatlan 3619 6, I| kigyógyított sok gutaütöttet. Azt elhívatom hozzád.~ ~Az öreg szemeibe 3620 7, II| Leviatanját a pokolra letaszítani elhívatott?~ ~Az erős férfi, az alispán 3621 3, IV| orvosért a faluba, hogy őhozzá elhívja.~ ~– Ugyebár, Marie, útközben 3622 6, I| Csakugyan oly szertelenül elhízott személy volt az a nő, amilyennek 3623 11, II| mint amennyire egy ágyú elhord: háromfontos ágyú.~ ~A franciáknak 3624 12, I| erejük van a szenvedések elhordozására.~ ~De hátha elfoglalták 3625 9, I| el egy arcképét?~ ~– De elhoztam.~ ~– Elhozta? Amélie-nek 3626 1, IV| áldozat. Az ön szép szemei elhozzák számára azt, ami meg van 3627 3, IV| kérésem teljesíti.~ ~A doktor elhüledezett. Annyi arany gurigált az 3628 12, I| Csodálatos, hogy mind elhullottak. A rossz hír azt beszéli, 3629 6, I| egy hantocskát gördíteni elhunyt jó barátjuk koporsójára, 3630 5, V| azzal szótlanul és hevesen elhurcolta magával a leányt.~ ~(Az 3631 5, II| volt. A szája két széle elhúzódott a két füléig, azok meg felszaladtak 3632 2, III| írjak alá?~ ~– Legelőször is elhúzom a repositionalis processust * 3633 8, II| van, amit csak neki lehet eligazítani, s nem használt semmi szép 3634 10, III| vadászva. Sötét éjjel is eligazodom rajta.~ ~Azzal De Fervlans 3635 10, VI| melyen keresztül a lélek elillan…~ ~A legázolt sás közül 3636 5, II| furcsa kobold egy szökéssel elillant a színpadról. Fakard, fapuska 3637 8, II| ma egy csapatosztállyal elindul a Rába mentére kémszemlészni, 3638 8, II| Azon a napon, melyen az elindulási parancsot megkapta, mégis 3639 1, II| felölteni valók.~ ~Tehát elindultak Párizsban szökőkutat keresni.~ ~ 3640 12, III| föltételeit: én majd addig elintézem a leányom úti-toalettjét. 3641 2, II| ezeket az apró kívánságait elintéztem, akkor elkezdte a hírlapjait 3642 11, VII| hadsereggel közölte, magasztaló elismeréssel halmozva el a derék inszurgens 3643 11, VII| elfogott levelében olvasható az elismerő magasztalás, azon szíves 3644 12, III| Tudom, mit akar ön. Elismervényt akar adni egy adósságról, 3645 10, VI| is.~ ~– Thémire! – hörgé eliszonyodva, s kezét védelemre emelte 3646 4, I| anyjához; ha pedig ön is elítéli azt, akkor továbbra is megtartja 3647 1, I| voltak azok az álmatlanságra elítélt gályarabok feltalálva, akiket 3648 2, II| Németországban hurokra került, elítéltetett, s az ítélet következtében 3649 3, IV| neki: ott hagyott érvágót, elixirt, flastromot; négy lépcsőt 3650 2, II| az igaz, hogy rá sem néz. Eljár a szomszéd faluba a katolikus 3651 7, IV| vissza magát, hogy a rablók eljárása fölött egy-egy ilyen szót 3652 4, II| meghatalmazásokat, azokban kész eljárni.~ ~Lajos gróf megírta neki, 3653 10, III| Folie-t a leírt jelmezben eljátszani. – Nagy sírás lett belőle! – 3654 5, II| A bárónőnek egy szavára eljátszotta Galimafré * bohózatait, 3655 7, III| Várba Vavel grófhoz; aki ma eljegyzést tart, s pár hét múlva esküszik.~ ~ 3656 11, VII| keresztül Tatának. Ha idáig eljöhettek három nap alatt: négy elég 3657 4, III| itthon tartani, hogy ha eljönnek a rabló urak, kielégíthessem 3658 7, IV| mint a leánya.~ ~– Nos, hát eljössz-e velem az én házamba? – szólt 3659 7, II| aminőnek a világromboló angyal eljövetelét festi a látnok evangélista.~ ~ 3660 6, I| nagyon tetszem, majd igazán eljövök!”~ ~Amióta Lajos folytonos 3661 10, V| majom-paródiájával; – hanem majd eljőnek hozzá azok a sötétkék ércfényű 3662 11, VII| Egyszer aztán a nagy Duna-ágba eljutva, könnyebben lélegzett. A 3663 8, III| irtóztató fellegtorlatban, mely elkábítá.~ ~„Nem tudok többé tökéletesen 3664 3, IV| bolondokon, akiket szépsége elkábított, és akit pompás toalettjével 3665 10, VI| világos percet kapott volna elkábulatából, sietett elmondani: „A Botta 3666 9, I| S hevesen szakítá fel az elkapott levelet. Abba ez volt írva:~ ~„ 3667 9, I| egy hagymázos őrjöngőé, s elkékült ajka tajtékzott.~ ~– Legyen 3668 4, III| szemhéjaik alá, s ajkai elkékültek; szerencsére neki finomabb 3669 8, I| szűrposztó nadrággal. No elképzelheti ön, hogy micsoda zivatart 3670 4, I| kérni. A nyilvános kéregetőt elkergette haragosan.~ ~Kivételt csak 3671 11, VI| házigazdájának az egyik lovát elkérte kölcsön, kardja magának 3672 7, VI| kiváltam.~ ~– De hogy lesz az elkerülhető? – kérdé csodálkozva Lajos.~ ~– 3673 1, IV| künno felejtve hazafias elkeseredését, maga is kacag a Café Procop 3674 11, IV| ágyúzni.~ ~– Nem pajtások, már elkéstünk – monda Fehér Mihály. – 3675 4, V| nálam volna valami hirtelen elkészítendő munka, amit önre szeretnék 3676 3, III| álmait a leány által számára elkészített kereveten. S Marie tudta 3677 4, IV| való rettentő terveket. Ez elkészíti gróf úr házán a felnyithatatlan 3678 12, III| szorítottak.~ ~Ezalatt a hölgyek elkészültek, s kijöttek az oldalszobából. 3679 5, III| jutva, megállt a hölgy, és elkezdé:~ ~– Ön tud valamit Barthelmy 3680 7, VII| valamikor kísértetnek. Ha én elkezdek lidérc lenni, az én boszorkány-nyomásomat 3681 8, I| Csak ne tessék még elkezdeni káromkodni, mert aztán mi 3682 9, III| rám kiáltott: „Qui vive?” elkezdtem ugatni, úgy tudok én ahhoz, 3683 11, III| szerteszéjjel, s akkor egy elkiáltá magát: „Barátim, a kapitányunkat 3684 6, II| akkor szabad csak neki elkiáltani: „Itt vagyok!”~ ~És amellett 3685 2, II| anyját látta pandúrok által elkísértetni. Azt minden házból kikergették, 3686 1, III| és életveszélyes tárgyat elkoboztak, felvezették egy második 3687 6, I| kincseit szállították az elkobzók, társaimmal együtt megrohantam 3688 2, II| mindennap délelőtt tíz órakor, s elkocsiznak a szomszéd városig: ott 3689 1, IV| összegnek, amit most évenként elkölthet, a tőkéjét fogja egyszerre 3690 5, III| akar látogatni, én rögtön elköltözöm erről a tájról. És még egyet. 3691 4, V| egy tervet.~ ~Nemsokára elkövetkezett a születésnapi ünnep. A 3692 11, VII| is semmiféle mozdulatot elkövetnie.~ ~Tele is van minden bulletinje 3693 11, VI| vasemberek.~ ~Amit ezek itt elkövettek, az már nem hősköltemény, 3694 7, V| szemébe szökkent a könny; arca elkomorodott: egész tekintete elárulta, 3695 3, IV| dolga volt a gyertya hamvát elkoppantani, aminek a kanóca egész vörös 3696 4, IV| benne a pernahajdert.~ ~Elkorcsosult lovagrend volt az, Arad 3697 11, I| Rábához visszatért, Katalint elkülde Győrbe, lelkére kötve, hogy 3698 2, II| mondja, hogy az – mindennap elküldi nekem a maga „Augsburger 3699 2, III| megtanulni, azt gyerekkorában elküldik cserébe valami magyar városba; 3700 4, IV| tud felnyitni?~ ~– No, hát elküldjem ide azt az ezermestert? – 3701 6, II| volt, mint olvasmány. Az elküldő a maga tudósításait pokolkőoldattal 3702 10, IV| Fervlans ekkor egy lovast elküldött jobbra, másikat balra, kitudni, 3703 6, I| kerülni e szóval: „Uram, elküldtél s visszahívtál: Tőled jöttem 3704 7, V| házhoz, az ő gondja volt az ellátás. Ma még a szomszéd kastély 3705 7, II| kiállítására szükséges, ellátásáról magam gondoskodom, s ha 3706 10, VI| városa minden árva hajadonát elláthatta volna Katalin izenettel…~ ~ ~ ~ 3707 1, I| kell egy kicsi leányt jól ellátni.~ ~Azalatt lehúzta a kisleánynak 3708 4, III| orral, szemmel, szájjal ellátott égi ábrázatnak képzelt, 3709 1, III| szerepet, amit az önök előtt ellátszott.~ ~Cambray magánkívül ragadta 3710 11, IV| magával, s még térden állva is ellenáll a vele tusakodó chasseurnek; 3711 11, IV| támadásait visszaverve, s e hősi ellenállás oldja meg a hadtani rejtélyt, 3712 11, IV| harcoló gyalogság minden hősi ellenállása kárba veszett.~ ~A visszavonulás 3713 5, I| szerelmi viszonya, s abban van ellenállási ereje. – A szavazatok egyenlők 3714 5, I| meg kellett engednie, hogy ellenállhatlan volt. Értve ellens ég alatt 3715 7, II| golyózáporral és szuronyerdővel ellenálló dandárokat állított volna 3716 11, VII| szállítja lefelé. Szétver minden ellenállót; kiszabadítja a fogoly inszurgenseket, 3717 5, III| erőszakos föllépéstől ön ellenében visszatartsam. Azt mondtam 3718 7, II| imádkozzál azokért, akik ellened küzdenek; – mi, akik éretted 3719 2, I| tisztjeimnek nem lesz panaszuk ellenem.~ ~– És most magamat kell 3720 7, II| győzni fogunk, a te imád ellenére is; vagy elesünk, ha Isten 3721 10, V| Vavel sértetlenül közelített ellenfeléhez, s egyenesen felé tartott.~ ~ 3722 11, IV| Jeszenszky halálos sebeket osztva ellenfelei közt, kivágta magát a csoportból, 3723 11, II| vele, hogy Karakóig verték ellenfeleiket, oda is utánatörtek, kiverték 3724 10, V| megfordultak, s összecsaptak ellenfeleikkel.~ ~A dsindsásban veszedelem 3725 1, IV| erkölcstelenség!~ ~– Hát az, amit ellenfeleink tesznek, nem erkölcstelenség? 3726 6, II| elő, kikeresni magának az ellenfelek leghatalmasabbikát.~ ~ ~ ~ 3727 11, IV| hagyta a kezeszennyét az ellenfelén (ott levágatta ötven lovasát, 3728 10, V| Csapatja teljes felbomlásban s ellenfelének kócsagos csákója már közeledik 3729 10, V| sem volt rest rárohanni az ellenfelére, azt az egy vágást, amit 3730 10, V| katonai ismeretet ő is feltett ellenfeléről, hogy az ezt a réduit alakú 3731 10, V| levéve, úgy tett, mint aki ellenfelét nyugodtan akarja bevárni, 3732 10, V| rózsabozót választotta el még ellenfelétől, alig húsz lépésnyi tér; 3733 10, V| hallotta a kiáltást. Csak ellenfelével volt elfoglalva, nem gondolt 3734 10, V| csapásokat, hanem mind a három ellenfélnek a keze fejét, könyökét, 3735 11, VII| részét a lóról, s amit az ellenféltől tanult, most elővette, a 3736 10, V| Ennek is tudta Vavel az ellenfogását. Egyszerre csatárrajjá bontotta 3737 10, II| Marie is gondolt ki valami ellenfurfangot.~ ~(„Várj csak! Ha te engem 3738 6, I| ujjaid hegyében ott a halál elleni segítség. Hogy alázná ön 3739 5, I| szívét. A másik párt az ellenkezőt vitatta. Nem a bárónőt csalták 3740 4, II| máskor. – Eleinte gyanakodás, ellenőrködés volt az indoka, később egyéb 3741 5, I| ellenállhatlan volt. Értve ellens ég alatt nem a franciát, 3742 7, VI| Katalinnak. – Ha én most ellenséged volnék, ha vágytársnéd volnék, 3743 7, V| lányod”, a te „Marie-d”, ellenségeire lehet aztán azt mondani, 3744 13, I| meghallja.) – Őt megszabadítád ellenségeitől; de engem a kárhozattól. 3745 13, II| elementumok, diplomaták és ellenségek halmoznak egy országra, 3746 1, III| és lesújtó tudat minden ellenségére nézve az államnak, hogy 3747 5, III| egymásnak kezet. – Semmi ellenségeskedés. – Fogadja ön legőszintébb 3748 11, VII| vegye: hát csak olyan plátói ellenségeskedést folytatott vele.~ ~Marullas 3749 6, II| hogy ez az ország az ő ellenségét mint szabadítót várja, s 3750 8, II| Aki jó barát volt, mind ellenséggé lesz: a lengyel a magyarnak, 3751 7, I| vétessek, másrészt pedig az ellenségnél is a rablási ösztön csillapíttassék.~ ~ 3752 1, IV| állam katonái vagyunk. Ha ellenségre találunk, nem kérdezzük: 3753 10, III| jarretière-ig. Nők csak nőt ismernek ellenségül! Thémire még jókor fog érkezni 3754 8, I| tűzünk ki a zászlóra. A nép ellenszenve az idegenek ellen nagyon 3755 3, III| van. A fogyó hold olyan ellenszenves alak, emberre, állatra, 3756 4, IV| sem mozdítá a karjait az ellentámadásra; hagyta azokat megtámadója 3757 10, V| oly véletlen volt, annyira ellentéte a várt sikernek, hogy De 3758 7, IV| bűbáj varázsolt, mely az ellentétek egyesüléséből támad, a szemérmesség 3759 3, III| valamit nyöszörgött, mintha ellentmondana.~ ~– Agyonlövöm! – ordítá 3760 4, I| akkor szeretném önnek az ellenvetéseit megismerni, hogy azok ellen 3761 3, IV| vissza. Erre már nem lehetett ellenvetést tenni, kivált miután Henry 3762 12, I| reggelizés, a nappaltól ellopott éjszakai pihenés, s nappallá 3763 4, IV| kezdtek. Az egyik kenyeret elloptam a nyomorultak számára, s 3764 8, II| soha nem szabad a neve elől elmaradni, címerét pecsétnyomó gyűrűjében 3765 7, I| az el?~ ~– Ami a harcból elmaradókra van kimondva: a megtizedeltetést.~ ~ 3766 7, VI| barátunk, az alispán. Akkor elmegyünk Sopronba, ott megesküszünk 3767 3, III| türelmetlenül várja az estét, hogy elmehessen a tóra szörnyeteget vadászni.~ ~ 3768 1, III| parancsolá a kocsisnak – aztán ön elmehet. A márki úr a mama equipage-án 3769 5, I| találta meg rajta többé azt az elmélázást, – amit a nők léleklátó 3770 4, I| aggódva figyelt a leány elmélázó arcára, melyen a gyermek-naivság 3771 4, V| be az udvarra.~ ~A leány elmélázva felelt:~ ~– Volt bizony, 3772 11, VII| elfogni, mely elől akkor elmenekültek; hanem az az egyenesebb 3773 1, III| Határozott szándéka volt az elmenetelre. Pedig Beethovent is emlegették 3774 11, I| minden reggel, minden este elmennek együtt a, templomba imádkozni 3775 3, IV| Én bizony szívesen elmennék; de bizony Isten, fáj a 3776 12, I| további útban. Kérlek: engedj elmennem.~ ~– Mit akarsz? – kérdé 3777 3, III| Gyalog kell, észrevétlenül elmennünk. Hiszen nincs az oly messze. 3778 9, I| nagyon egyszerű dolog volt. Elmentem Párizsba, fölkerestem önnek 3779 2, II| ide-oda hordva, s ugyanaznap elmentünk egymás mellett az utcán, 3780 7, IX| kezdi. Reszketett a mai nap élményeinek benyomásai alatt. Nem tudott 3781 10, III| érkezett, meglehet, hogy élményeire nézve elég vén volt; de 3782 3, IV| leánnyal annak az éjszakának az élményeiről, amikor az elfutott az orvosért 3783 10, V| lesni ajkairól a mulattató élményeket, és a császár nem fogja 3784 3, II| helyéről: arca elsápadt, szemei elmeredtek, tekintetében rémlátás tükrözte 3785 6, II| hogy a betöltetlen vágyat elmérgesítse gyűlöletté.~ ~Vavel Lajos 3786 1, III| elhozni.~ ~– Én meg addig elmesélem Philine-nek Gargantua * 3787 3, IV| A doktor ezt bizonyosan elmesélte a kastély úrnőjének, s az 3788 5, V| sötétségben! Ha azt én önnek mind elmondanám! Csak egyet mondok el belőle. – 3789 7, IV| rögtön azon volt, hogy elmondassa vele azt az első találkozás 3790 6, I| akarnál hivatni magadhoz, hogy elmondd neki: az én nevem nem az, 3791 5, V| én szót fogadjak, akinek elmondhassam, ha búsít, ha felvidít valami, 3792 1, II| kényszerhelyzetből, s annak majd elmondhatja ön, hogy mit álmodott. A 3793 5, III| itt a parkban sétálva elmondhatom önnek, amiért jöttem.~ ~ 3794 4, V| a leány szobájába, s ott elmondhatta neki, hogyo mit szeretne 3795 4, IV| csak azért, hogy őneki elmondja azt, hogy nem ő és nem az 3796 8, III| pokolban, de felkeressz, és elmondod, hogy mit végeztél. Ha a 3797 2, III| visszatérek, s akkor aztán majd elmondok mindent. Audiát! A kocsin 3798 7, V| rossz hírén sopánkodott!)~ ~Elmondott neki aztán Katalin mindent 3799 8, II| után a táborba.~ ~Katalin elmosolyodott azon, hogy Marie szeme élesebb 3800 12, III| Értem! – szólt Vavel elmosolyodva.~ ~– No ha érti ön, hát 3801 8, II| mégsem mehetne:~ ~ ~ ~A padot elmosta volt az árvíz;~ ~ ~ ~Panni 3802 11, IV| kísérletet az alkalmatlan üteg elmozdítására. De azok is véres fejjel 3803 4, III| ahonnan nem lett volna szabad elmozdulnia.~ ~A kastély kapuja, mint 3804 4, II| hagyása által. A bárónő ezt is elmulasztá, ami azt bizonyítja, hogy 3805 4, III| frázissal helyreütni az elmulasztotto bevezetést.~ ~– Ugyan sajnálomo , 3806 5, I| akik az úrnőt kedélyesen elmulattatják, nem szorul ő többé az ő 3807 5, IV| kirukkoltak vele, és jól elmulattatták – a saját rágalmazásával.~ ~ 3808 4, III| s a rendes lefekvési idő elmúltával elővette az álmosság; Lajos 3809 5, V| egyedül önnek nincs. Ha élne még apám, anyám, akiket 3810 12, I| megtudni, hogy hol vannak? Élnek-e még?~ ~E kínzó aggodalmak 3811 7, VII| meghallanám, hogy valamelyik elneveti magát a hátam mögött, az 3812 1, III| a „Palais des Narcisses” elnevezés.~ ~A sétány alá érve, már 3813 5, VI| kertésszel csak a virágok elnevezései fölött volt a grófnak többször 3814 7, II| keresgélni kezdett a francia elnevezések között, hogy melyikkel tisztelje 3815 5, VI| való hasonlatossága miatt elnevezte „Napoleona imperialis” - 3816 7, I| svábjaink igen találóan elnevezték „Lustreisio”-nak. Ne beszéljünk 3817 4, IV| mortifikált svábok által elneveztettek „Bärenhäuterek”-nek; amiből 3818 2, II| nálam az enyhítő segély. Elnézegeti, hogy mulatnak a parasztlegények 3819 5, I| közvetlenebb. Vavel azt is elnézi gyakran, kivált vasárnaponkint. 3820 11, IV| lovasokkal? Azt majd érdekes lesz elnézni. Az egész két dandárt idevonni 3821 10, IV| három folyam szakad bele. Elnyeli mind a hármat, s zöldül 3822 8, III| kezébe jutottak. Tehát aminek elnyerésére ki volt küldve az asszony, 3823 11, III| főhadnagy; mind a kettőt elnyomta már az ellenség, de a nemes 3824 11, IV| franciák közül, kiket már elnyomtak, Horváthot és Sárközyt.~ ~ 3825 10, VI| rajta egy paripa hevert elnyúlva, szügyében egy kard markolatával. 3826 2, I| zsebéből a tudós férfiú elő-előhúzogat egy bőrkötésű könyvet, s 3827 4, IV| talált Vavel gróf a rabló előadásában. Mi összefüggése van Sátán 3828 11, V| naplója, melyben a futók előadásának alapján oly mongol-dúlási 3829 4, II| Nem sokat ügyel az ő tudós előadására, s a feladott penzumokat 3830 1, III| úrhölgy elfeledte az egész előadást, a jelenlevő fényes társaságot; 3831 12, I| Mi lett Marie-ból?~ ~– Előadom egymás után. Tőlük jövök.~ ~– 3832 7, I| grófnak, egész kordiálisan előadva múltkori gyors visszavonulásának 3833 9, I| hogy a kór kitörése nyomban előálljon.~ ~ 3834 3, IV| pokolanyagot, a jótékony krízis előállt, önkényteseno a dülhkitörés 3835 2, II| a fátyolnak híre megy, s előbb-utóbb nyomukra vezeti a tudakozó 3836 4, I| teljesen megnyugszom; de ha az előbbi, akkor szeretném önnek az 3837 13, II| tündöklő smaragdbölcsőből előbukkant egy szörnyeteg. Nem ember, 3838 12, I| Komáromból eléje siető lovasság előcsapatjától megtudta, hogy szabad az 3839 2, III| törvény szerinti joga van az előde által kötött bérletet és 3840 5, III| kastélyom egyik szárnyát, amit elődeim is vendégek számára rendeztek 3841 2, III| neki sem fizetek, mint az elődének.~ ~– Hahaha! No bizony az 3842 4, IV| mind Sátán Lacit fognák elöl-hátul és körös-körül, ő azok közül 3843 3, I| öltözködésnél senki: minden öltönye elölfüzőo ; szorító vállra nincs szüksége 3844 2, I| tart a lelkész.~ ~A falu elöljárói a helységháza előtt vannak 3845 10, III| De Fervlans a mezővároska elöljáróinak takarmányszállításról adott 3846 7, II| mondám – szólt Lajos. – Elöljáróm előtt tett ígéretemmel nem 3847 2, II| utasítást adta neki, hogy az elöljáróságot kérje fel a nevében, hogy 3848 10, IV| kiömlő fekete iszap messze elönté a körülfekvő lapályt.~ ~ 3849 12, II| Antik modor. A keresztyénség előéveire emlékeztető, hanem a kivitele 3850 13, II| jelt egyebet annál az örök élőfánál, ami holta után kővé válik.~ ~ 3851 8, III| rejtélyes lovagot az erdőben előfogtam, hogy ismertesse meg hölgyét, 3852 6, II| minden jövő esztendőben előfordulható jégverésért magára vállalni 3853 6, II| utóbbinak a neve nem fog előfordulni történetünkben. Később jól 3854 7, II| felgöngyölődött az, mint egy előfüggöny, s mögötte egy hosszú nagy 3855 3, I| a kocsikázás.~ ~A hintó előgördül: Phryxus és Helle már ismerik 3856 11, IV| nyeregbe ült.~ ~Az ellenség előhada már akkor a nevezetes „vörös 3857 11, VII| rábukkantak Chasteler tábornok előhadára.~ ~Azaz, hogy tulajdonképpen 3858 11, VII| Meskó dandára megindult előhadnak.~ ~Chasteler hadteste jöhetett 3859 5, I| felmagasztalva a magyarhoni előhaladott korszellemet, mely a verésbüntetésto 3860 6, II| nevezték már. A civilizáció előharcosai egyszer belekeveredve az 3861 8, I| a „nyugtalankodó” rögtön előhívatta a maga tudósait, s hevenyében 3862 3, I| ösztönükből is szoktak mosdani: előhozza a porcelán mosdótálacskát, 3863 4, III| átmegyek a kastélyba.~ ~– Előhozzam a pisztolyait?~ ~– Nem kellenek. 3864 13, I| megállította őket. Mátyás mester előhúzta a csizmaszár mellül a fehér 3865 7, IV| látta a csodát, amit e csók előidézett a menyasszony arcán.~ ~– 3866 8, II| érdemesnek tartunk szó szerint előidézni. Ez volt az inszurgensek 3867 1, I| véget ért, s kezdődtek az előintézkedések a kapun bemenetelre. Még 3868 10, V| volónokra ráütök. Azok akkor előjönnek rejtekükből: én visszavonulok 3869 8, II| danolta azt az utcán, s aztán előjöttek erre a nótára azok a nyalka 3870 8, II| diktátor!~ ~És ennyi felséges előjogért az a kötelessége, hogy mikor 3871 5, III| megtetszenek a fű közül előkandikáló kék harangvirágok és nefelejcsek. 3872 4, I| ortográfiával: a kifejezések előkelők, nem keresettek, semmi szenvelgés, 3873 3, IV| Futott a Melusine-köntösét előkeresni, előresietetto a tópart 3874 4, IV| országban megjelenő opus. Előkereste azt, s megtalálta benne 3875 1, I| ügyességemben – szólt az ifjú, előkeresve a finom aranycifrázatú acélszekrénykét.~ ~– 3876 1, I| Utoljára a fiatalabb valahonnan előkerített egy szép, nagy felöltöztetett 3877 10, IV| szétzilált csoportot, s előkérték a csaplártól, ami enni-, 3878 11, III| Hát este az őrtűznél csak előkerül ám Gasparics Józsi, s szép 3879 11, IV| hőstetteit a jobbszárnyról előkerülő Bars, Somogy, Zala, Vas 3880 4, IV| újabb, minden erőszakra előkészített betörést tervezzen.~ ~E 3881 2, III| olyan mozdulattal, amely előkészülete annak, mikor valaki kétfelé 3882 7, VI| ketten.~ ~– Úgy? A menyegzői előkészületeket az én szép Katalinom haditervnek 3883 10, V| Vavel Lajos látta ellenfele előkészületét. Ő is kihúzta hát nyeregkápájából 3884 10, V| volt neki, mert szédülten eloldalgott, és összeesett; hanem a 3885 8, III| találod. Akkor, mielőtt előled elfuthatna, mondd neki ezt 3886 4, V| némi kis rajzot készíteni előleges megtekintés végett?~ ~Óh, 3887 7, III| Itt van a zsebemben az előlegezett pénz a rögtöni felszerelésre. ( 3888 7, VIII| egy részét a paradicsomnak előlegezte az embereknek akkor, amikor 3889 1, I| támad, mint mikor minden élőlény hallgatózik. Az utcán szóváltás 3890 10, V| Trentatrante!”~ ~A megszólított előléptetett. Marcona tekintetű egy alak 3891 5, III| város végén álló keresztfa előlo , s idáig semmi sem történt 3892 1, I| mellékszobában egyszerre eloltják a gyertyákat, s arra azután 3893 4, V| meglássam. S ha lefeküdtem, s eloltottam a gyertyát, azt képzelem, 3894 13, II| devalváció; a fekete bankó elolvadt a bezárt kasszában, s többet 3895 3, I| visszakövetelve minden levélkét az elolvasás után.~ ~Mikor aztán elvált 3896 8, II| tartva, hogy azt Marie is elolvashassa.~ ~– Meglephetnők őt a táborban – 3897 1, IV| nyitva kell lenni, hogy én elolvashassam; mert ha valami titkunkra 3898 5, V| morzsalékká törni.~ ~S aztán elolvashatta, ami belül volt írva.~ ~„ 3899 1, IV| senki sem fog önön kívül elolvasni. Ön pedig annyiszor, amennyiszer 3900 1, IV| feltörve a levelet – hogy elolvassam? Ámbár csak most tanulok 3901 12, II| az ügyét ez epizód által előmozdíthattam.~ ~Erre a halavány arcú 3902 8, III| táborvonalunkon feltartóztatnak, előmutatod az általam adott salva gvardiádat. 3903 13, I| trombitaszóval felelt. Vavel Lajos előmutatta az oltalomlevelet, s amíg 3904 11, II| szakadatlan csatának az előnapjai, melynek csak egy pontját 3905 10, IV| hajtás!~ ~A fenevadnak nagy előnye volt a vadászok fölött. 3906 4, I| konviktusban élés hátrányait: előnyösebbnek találja, ha az elhagyott 3907 11, II| gátolták a francia lovasság előnyomulását. A tizenhét lovas minden 3908 11, IV| János gróf, csapatja élén az előnyomuló francia gyalogságot rohanva 3909 5, III| Katalin vette észre a nyert előnyt, s azt egy futó mosolyával 3910 8, III| hősmondakört félbeszakítá az előörsök jelkiáltása a távolban, 3911 1, I| aranysárga hajfürtöket engedte előomlani, aminőket csak kis comtesse-ek 3912 11, II| egypárszor összeverekedtek az előőrsei az ellenséggel, akkor azt 3913 10, IV| Fervlans odalovagolt az előőrshöz.~ ~– Mi volt az? – kérdezé.~ ~– 3914 9, III| közelebb jött, s amint az előőrsök mellett elhaladt, azok „ 3915 9, III| négykézláb is szaladni. Ha előőrsre akadtam, aki rám kiáltott: „ 3916 11, V| balszárny felől legszélre előőrsül volt felállítva.~ ~Ezeknek 3917 11, II| megértsük, a helyrajzot kell előrebocsátanunk. Az út, melyen a főherceg 3918 7, II| hadsereg lassú csigavonulással előrehaladó mozdulatának egyszerre véget 3919 13, II| eszterházai jegenyesorok zúgása előrehangzik, mintha óriások énekelnének 3920 5, III| S azzal kalapja fátyolát előrehúzva, egészen beburkolta abba 3921 2, II| hogy a patvarista nem akart előrejönni a maga biztos menedékéből, 3922 2, I| feltűzve.~ ~A kastélyban az előreküldött hopmester fogadta a földesasszonyt. 3923 6, II| Elfogadta a Henry jóakaratú, előrelátó tanácsát; azt a masinalábú 3924 5, III| mögött a halál: megfordul, és előrelép. – Hanem önnek másra is 3925 10, V| sűrű rekettye oltalma alatt előrelopóztok, és lesben maradtok, amíg 3926 10, V| gyorsan kezdtek a sás közt előrenyomulni. Hasmánt kúsztak a sás között, 3927 10, V| bozótját elérték: a portyázók előrenyomultak a berekbe.~ ~A sűrű berekkel 3928 2, I| az orvos mellett, s mint előrenyújtott nyakáról látni lehetett, 3929 1, I| Amíg ön bezárja a kaput, én előresietek, s rendbe hozok mindent. 3930 3, IV| Melusine-köntösét előkeresni, előresietetto a tópart felé: Lajosnak 3931 7, IV| langyos lég.~ ~Ők ketten előresiettek: a vőlegény és menyasszony. 3932 2, I| lépést tartani, kétségbe ejté előreszaladásával.~ ~A baronesse szőke szépség 3933 10, V| maradtok, amíg én az országúton előretörök, s a szódafőzőnél elrejtett 3934 2, I| mögött, s igyekezett a fejét előretolni a válla közül. Az úrnő azt 3935 2, III| kifejezésteljes arccal; magas, előreülő homlokkal, melyet a mesterkéletlen 3936 10, II| vakmerőségének” lehet azt nevezni.. Előreugrott, Marie elé, s a felvont 3937 6, II| fondorlatait; a koalíciók előrevetett árnyékát s az indulni kész 3938 3, I| Arra hallik az udvaron az előrobogó hintó dübörgése. Azután 3939 9, I| szunyókálni is, míg egyszer lesből előrohanó lovagok veszik körül a hintót, 3940 10, V| magam után a bozótba. Ekkor előrohantok a vízárokból, s hátul támadtok 3941 3, I| szállva, a kalácsdarabkákat elorozza, s aztán még rászáll Phryxus 3942 10, IV| menekülő leánynak és az elősiető Vavel Lajosnak.~ ~Ne féljenek! 3943 3, III| Névtelen Vár keleti tóöbléből elősiklott egy kis könnyű gondola, 3944 12, II| csákókat, a társzekerekből előszedték a franciáktól elvett tollas 3945 11, VII| megkaphatott, azt különös előszeretettel igyekezett maga és a franciák 3946 5, IV| ezredesnek minden gyanúmaradványa eloszlott e felvilágosítás által. 3947 3, IV| emelni fogja a hatást.~ ~Az előszobában a bárónő komornyikja azt 3948 11, V| rivallt az őrnagy mérgesen az előtámolygó csonka fringiás tisztre; 3949 1, III| s addig be nem ment az előterem ajtaján, amíg Cambray úr 3950 10, V| azt védelmezni. Eközben előtörhetett a szuronyos csapat.~ ~Ekkor 3951 3, IV| látta, hogy még annak az előtornácában ég a lámpás. A baronesse 3952 7, VIII| fölvezette a kastély lépcsőin az előtornácba.~ ~Egy öreg komornyik meg 3953 1, III| oly nagy egérutat nyert előttünk, hogy utolérnünk lehetetlen! 3954 1, I| lobbantja a lámpa lángját, előtűnik egy pillanatra az időtől 3955 11, IV| olaszországi hadsereg már a győri elővárosok alatt áll. A reggelt sem 3956 9, III| Nem kellett neki azokat elővenni, könyv nélkül tudta mind 3957 6, I| minden iszonyú gondolat elővesz. Eszembe jut minden, amit 3958 13, I| gyermek, mind egyszerre előveszi a zokogás. Csak ő maga, 3959 9, III| visszamondta a magáét; arra elővettem a levelet, átadtam neki, 3960 10, V| Azzal riadót fúvatott, s elővezette tartalékcsapatját.~ ~Annyi 3961 11, I| lovagtalan paripájukat látta elővezetve: a jó barát ott feküdt már 3962 5, I| nem írhatott neki. Egyik elővigyázati rendszabálya az volt, hogy 3963 11, VII| annyira megverve, mint az elővigyázatos stratéga hadvezér, Chasteler 3964 3, IV| akkor a keblébe nyúlt, s elővont egy kétszárú selyem erszényt, 3965 5, V| igyekezett Lajoshoz nyájas, előzékeny lenni; de meglátszott rajta, 3966 7, II| minden tagja meg akarta előzni a másikat indulatainak kifejezésében: 3967 11, IV| nekirúgtatott, s ha helytálltak, jól elpáholta, ha elszaladtak, „szakkerbokkert” 3968 6, II| a falvakban a kisbírák elpányvázták az árva fiúkat, akikért 3969 6, I| dolga az volt, hogy Lizettet elparancsolta a tűzhelytől. Menjen a férjét 3970 9, III| cirkálói ezalatt óra járásnyira elportyáztak, s hírül hozták, hogy ellenség 3971 2, I| harang a toronyban; erre elpukkannak a mozsarak; a cigányság 3972 5, VI| gyönyörűségét egy szivacstörléssel elpusztítani! Ez képes az embert istentagadóvá 3973 4, IV| meg tőle, mint Napóleon elpusztítására való rettentő terveket. 3974 10, II| kezeit jól; ez hatalmas szer; elpusztítja a pestist.~ ~Egy hosszú 3975 11, VII| hogy azok minden hidat elpusztítottak maguk mögött. Most azután 3976 11, V| melyen minden emberi vonás elpusztult: egy kínlódó, jajgató, vonagló 3977 10, VI| oldalán került Fertőszegnek, s elrablá a leányt?~ ~S ez a holt 3978 7, IV| Kéretlenül, de meg nem tagadva, elrablá-e szép ajkakról az első csókot.~ ~ 3979 10, IV| kerülgetni, ami sok időt elrabol.~ ~De Fervlans rövidíteni 3980 4, IV| megtalálnám, visszahoznám. Ha más elrabolná, én visszarabolnám. De lehetnek 3981 10, II| hozzá, egy acélszekrény elragadását is rám bízta.~ ~– Azt már 3982 7, VII| jöttünk ide, hogy önt innen elragadjuk.~ ~– Nagyon nehéz leszek!~ ~– 3983 3, IV| aztán ő is hazaküldte az elragadott troféumokat, a két mamuszt. 3984 13, I| mikor az nem tud! Ha Marie-t elragadták volna az én kezeim közül, 3985 6, I| megöltem közülök, s a kincseket elragadtam a megszabadított gyermek 3986 5, II| társaság tombolt és tapsolt elragadtatásában. Ez a nevető szörnyeteg 3987 7, VIII| leszelt a számára.~ ~Teljes elragadtatását nyerték meg aztán a pávák, 3988 7, II| alak ennél dicsőbb? – szólt elragadtatással Lajos, átölelve látogató 3989 3, II| ugyanegy templomban?~ ~Lajos elragadtatva fogta két keze közé a gyermeteg 3990 7, VIII| akivel olyan keservesen elrágalmaztak a jó barátim: kivéve a jó 3991 6, II| katulyába, gyapot közé elrakott tyúktojásokat, híres tenyészdéjéből. 3992 10, II| el az ő kincseit, hanem elrejtette, megmentette azok elől, 3993 10, IV| olyan faja van, ami szépen elrejtőzik a víz alá, ott él egész 3994 2, III| felől, míg a másik felét elrekesztette a deszkapalánk. Ezen a kapun 3995 4, III| inkább mulattatott, mintsem elrémített. Úgyis egész életemben vágyam 3996 11, VII| ágyúira.~ ~Úgy is volt az elrendelve. A gyalogságnak nem számítottak 3997 7, II| madarak, amik feje fölött elrepkednek, a gyermekek, akik a tóparton 3998 3, III| víztükör fölött oly messze elringanak: az ember találgatja, hát 3999 7, II| integetett a hintajával elrobogó alispánnak.~ ~Első szabad 4000 10, II| kiereszté az ostorát, s a szekér elrobogott a porfelleges úton.~ ~Sátán