IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
4001 7, II| aztán leveté az asztalra, s elrohant, mint az őrült.~ ~Marie-hoz 4002 2, I| s ha valakinek az órája elromlik, azt megigazítja.~ ~– Remélem – 4003 5, VI| mindkettőjüknek megengedve. Az idő is elromlott. Egy őszi dér megfosztotta 4004 11, VII| Az volt az örömnap!~ ~Elrongyosodva, összetépve, portól, sártól 4005 4, II| osztott: a kész munkát sokszor elrontottao , s újra kezdette, ami arra 4006 13, I| karjaitokba kapaszkodom, s elsétálok veletek az ablakig. – Megnézem, 4007 1, IV| többet nem szólt, hanem elsietett öltözőszobájába. De Fervlans 4008 1, IV| lábak, mint az önéi, könnyen elsikamlanak. Sokkal jobb az állam szolgálatában 4009 2, I| s a kis béresgyerekeknek elsimította a hajukat a szemükből, s 4010 2, II| amint a kacajhullám kissé elsimult. – Gyermekkoromban én is 4011 6, I| arcról, a redők a homlokról elsimultak – egészen.~ ~ 4012 5, I| Doone-ok * Angliában. Az elsőbbek közé sorozta Sátán Lacit, 4013 4, III| idejüket: amikor a hold elsötétül. Most senki se látja őket.~ ~– 4014 4, III| világ minden planétáinak elsötétüléseért föl nem áldozott.~ ~– Akkor 4015 8, III| belement a kelepcébe. A hold elsötétülésekor álcázott rablók másztak 4016 4, III| volt. Bevárta a hold teljes elsötétüléséto , amíg csak az utolsó fénykaréj 4017 7, I| első hívásra ott leszek az elsők között, akik a nagy tragédiát 4018 11, IV| kincset nem adták ingyen. Mind elsorolni a zalai hősök és vértanúk 4019 11, V| nem sül el a likas vége, elsül a puska agya, csak közelebb 4020 11, VII| annak az egy puskának az elsütéséhez két ember kellett, az egyik 4021 8, I| mint tüzér!~ ~– De hamarább elsüti az az ágyút, mint egy orációt.~ ~– 4022 4, V| vannak csatolva. Mikor aztán elsütik az ágyút, a két golyóbis 4023 7, I| hazamegy. Ágyút sem kell ellene elsütni. – Tréfának veszi ezt a 4024 8, III| nem engedem őt láncáról elszabadulni. Azonban mégis megeshetik, 4025 3, IV| torkát, s mint egy pokolból elszabadult démon ordítva rá: Gazember! 4026 8, I| óraművet ráncigálni, mert elszakad a lánca. Hiszen majd mindjárt 4027 10, IV| belebonyolódik a szívós, elszakíthatlan szövevénybe, s az evickélő 4028 3, IV| találkozott velük az utcán, úgy elszaladt ijedtében, hogy az alabárdját 4029 11, IV| helytálltak, jól elpáholta, ha elszaladtak, „szakkerbokkert” kiabált 4030 5, IV| Félt a felfedezéstől. Én elszaladtam, de olyan gyorsan, hogy 4031 12, II| Párizsig. Ez a hintó fogja őt elszállítani, s ugyanez a vértescsapat 4032 1, III| Az öreget még azon éjjel elszállították a hami várbörtönbe. Ott 4033 11, IV| pótolta a nemes büszkeség és elszántság, s azt a hiányt, hogy nem 4034 12, II| százados ugyan egész lovagi elszántsággal foglalt helyet a hintó előtt, 4035 7, IV| fényes vendégterembe, s elszedhessen tőle kalapot, nagykendőt; 4036 2, III| az, hogy minden vendégnek elszedik a pipáját, s elzárják.~ ~– 4037 7, VII| leszek. Ez a konyhagőz engem elszédít….~ ~ ~ ~ 4038 4, V| Valamit érzek, ami végtelen és elszédítő:~ ~Lajos kezébe fogta gyöngéden 4039 11, VI| keveredett vele. Azt levágta. Elszedte a kalapját, táskáját s a 4040 4, IV| okos szemeivel, hogy Lajos elszégyenlette magát. Válasza nagyon hasonlított 4041 1, I| lábhegy alatt.~ ~Valaki elszökött innen.~ ~A kapuajtó nyílik 4042 8, III| férjnek adva ki magamat, ki az elszöktetett feleségét keresi, követelni 4043 5, III| hogy ön Barthelmy Ange elszöktetője.~ ~– Ön is?~ ~– Én? Talán – 4044 7, II| menedéket: az előretolt had elszörnyed feladatától, mikor egy piacot 4045 5, III| körös-körül ordít erkölcsös elszörnyedésében. A filiszterek felabajgatása 4046 4, IV| iharosi gróf három medvéje! Elszoktam a dologtól, s hozzászoktam, 4047 13, I| akiket szeretett, mégis elszorítá a szívét.~ ~A háborúban 4048 5, III| engedtem látni, hogysem eltagadhassam, amit érzek. De még van 4049 3, II| mint aki a koldus előtt eltagadja, hogy van pénze. Apropó! 4050 1, IV| báltoalett alkalmával kebleik eltakarására használtak, a kis Amélie 4051 12, I| Igazság! Azt az urat is eltakaríttattam szépen. Hiszen tetszik tudni, 4052 4, III| szegélyei lábujjhegyeit is eltakarják. A szétzilált haj félig 4053 11, II| Andrássy dandárának sietve kell eltakarodni a megszállt halmokról, vagy 4054 8, II| a hármas „vivát” kiáltás eltakart.~ ~Alkalmasint azt, hogy „ 4055 11, II| előre, s a lovasok által eltakarva, két zászlóalj lövész és 4056 5, III| azt. Kérem, maradjon itt. Eltalálok csónakomig egyedül is. Senki 4057 11, VI| elhibázott életet egy jól eltalált kimenetellel.~ ~ 4058 7, IV| megpirongatsz, s ha jól eltaláltam, megdicsérsz.~ ~– Tőlem 4059 6, I| egy veréb miatt, – akit eltaposott! – dörmögé Vavel Lajos. – 4060 10, IV| már akkor hajnalodik, s ők eltarisznyázták a drága éjszakát. Igazán 4061 4, III| teljességét, mely ismét eltartott lesz mintegyo ötven percig.~ ~ 4062 6, II| szeret: aki nemzetét, mely őt eltaszítá, mely őt üldözi, még száműzetése 4063 4, I| bárónő az egész világtól eltaszított asszonyt házához fogadja, 4064 9, I| küldte el azt a levelet? Hogy eltávolítá a kastélyból azt az egyetlen 4065 4, II| meg. Mindennap egy órára eltávolítom innen a kertészeket, azalatt 4066 5, V| azalatt a kertészlegényt eltávolították onnan, s annak a leány visszatértéig 4067 4, I| legismeretlenebb zugába: eltávolítva magától ismerőst, jó barátot, 4068 5, III| Senki sem tudja a kastélyban eltávozásomat; sietnem kell, míg észre 4069 1, IV| szabad neki adnom, mielőtt eltávoznám?~ ~– Adja át nekem, s majd 4070 3, II| jössz be, s nagyon korán eltávozol mindig.~ ~Az ifjú végigsimítá 4071 4, IV| amikor akar. – Majd ha eltávozom, s a gróf úr körülnéz, akkor 4072 1, III| első hippogryph, amelyik az eltávozottak után húzott, mégis erősebb 4073 4, III| Vavel gróf búcsút vett. Eltávoztában még egyszer figyelmesen 4074 11, III| nagyon jókor jött.~ ~– Felét eltegyétek a kenyérnek – mondá Baráth 4075 5, VI| lett vízfenékké, akik azon éltek, koldusokká. Amit a tudósok 4076 1, IV| esztendő alatt minden vagyonát eltékozolta, s akkor egy kötéltáncosnő 4077 7, IV| Vavel Lajos gyönyörtől eltelve állt előttük, s két kezével 4078 7, II| Ez az én istennőm. Akiért éltem, akiért meghalok!~ ~S váltogatva 4079 4, I| még egy fiatal leányt is eltemessen a selyemmel bélelt sírbao , 4080 4, II| lehetnek, s hát azután?~ ~Az eltemetett embernek nem szabad elhagynia 4081 8, I| atyafiai el nem temetnek, eltemeti vadállat, vadmadár; hanem 4082 6, I| kísértet a szobámba. Majd eltemetjük őt a virágoskertemben. Tudok 4083 6, I| olvasta ő valahol, hogy akit eltemetnek, afölött énekelni is szoktak 4084 5, V| napsugárnak örvendő lelket eltemetni magam mellé ide ebbe a magányba, 4085 12, I| mostohája: a sors.~ ~– A bizony: eltemettem szépen, odaírta a testamentomát 4086 13, II| volna rá az igazi nevét s éltének való történetét, hogy aztán 4087 3, IV| valamit kellene mondani, ami eltér az igazságtól. Nem boldogult 4088 11, III| ez a mondása nagy hamar elterjedt az egész ezredben; onnan 4089 9, I| tekintetét, minő előtte elterül, hogy a kór kitörése nyomban 4090 7, V| leánykámat,az én jó Marie-mat, éltesse Isten!~ ~– Így szép az, 4091 1, III| nem fogok vele játszani. Elteszem az üvegszekrényembe, karszékbe 4092 4, II| Az ifjú azt az egy sort eltette ereklyéi közé: „Szeress 4093 3, I| felöltöztetett bábuk üveg alá eltéve. A drága bábuk között vannak 4094 7, V| bárónőtől, hogy amidőn a grófot eltiltá a közeledéstől, azalatt 4095 5, VI| kedvenc hely látogatásától eltiltsa.~ ~Lajosnak nem maradt már 4096 3, IV| tündéri gyönyörétől van eltiltva. Más úrileánynak annyiféle 4097 7, IV| nézett annak hosszasan, eltitkolhatlan gyönyörrel, s aztán így 4098 5, I| léleklátó szeme előtt nem lehet eltitkolni.~ ~Katinka bárónő kezdett 4099 7, I| célból a Névtelen Várban eltölt, a pipázásról le kell a 4100 10, II| nyitva, ahol az éjszakát eltölthetném? – mondá Marie.~ ~A fiú 4101 7, VIII| csodaszép dallam, mely a szívet eltölti, s a mennyország örömei 4102 9, I| három rideg, örömtelenül eltöltött esztendőért, melyben nem 4103 5, I| klarinétok és piccolák zenéjét, s eltöprengett magában, hogy mit csinálnak 4104 6, I| pokol félelmei még jobban eltorzíták, mint a halál keze. Szemei 4105 6, I| mosolyra akarta igazítani eltorzult arcát.~ ~– Nem is magamat 4106 1, I| mint ahogy valaha embert eltüntettek a világról. S ami legiszonyúbb: 4107 4, IV| van Sátán Laci felesége eltűnésének a bárónő kastélyából az 4108 1, II| hogy eközben a másik férfi eltűnhessen a szemmeltartás köréből.~ ~– 4109 4, IV| de nem engedte, hogy az eltűntet nyomozzák: kinyilatkoztatá, 4110 1, III| várbörtönbe. Ott aztán álmodhatott eltűntjei sorsáról, vagy kivethette 4111 3, III| csoda, lökve magát odább, s eltűnve a vízmélység homályában, 4112 6, II| az istenekkel, akik azt eltűrik.~ ~S ami még százszorta 4113 2, II| tilalmast” a birtoka közepén eltűrni * ? vagy pedig fel akarja 4114 7, VIII| szegény Lajos! – – De te eltűröd a dohányfüstöt, ugye?~ ~ 4115 1, II| cölöp között egy harántos élű ekevas (a halál ekéje, a 4116 11, VII| Vágtatva jöttek Kis-Cell felől, élükön Eszterházy János gróffal.~ ~ 4117 8, I| s saját maguk állnak az élükre.~ ~– Én is azt fogom tenni!~ ~– 4118 11, VII| eredtek csónakkal, s messze elüldözték. Csak izmos, edzett karjainak 4119 4, II| besározta a tulipánhagymák elültetésével, hogy azokat a vénuszi kacsókat 4120 10, VI| bátorságban lehettek. Ha élünk, egymásé leszünk. Vedd tőlem 4121 3, I| rajta álló rézcyclopsok elütik az órát; a kakuk huhukol, 4122 2, I| nehéz lesz egy anekdotával elütni.~ ~Az ágens véget vetett 4123 1, III| az akkori férfidivattól elütően, nem volt a homlokára szemöldig 4124 2, II| bizalmasság jellemzé a bécsi nőt, elütőleg a párizsi hölgyek finom 4125 8, II| elapadt,~ ~ ~ ~Visszakerült az elúszott pad:~ ~ ~ ~Ne várd Panni 4126 7, II| kis gyermek-inas nem tudja elutasítani, berontanak azok tekintet 4127 1, IV| kicsikém. Én most rögtön elutazom. Mikor megjövök, azt is 4128 1, IV| meglepetés. A mama hirtelen elutazott. Üdvözli önöket általam. ( 4129 13, I| halálfejesek Öttevényig elűztek, értesítve volt már, hogy 4130 3, IV| azért, hogy az ő félelmét elűzze általa, s örömét visszaadja.~ ~– 4131 13, II| hagy három esztendő múlva elűzzétek? Hogy aláírjátok a halálítéletét? 4132 11, IV| visszavonulási útját Komárom felé elvágni.~ ~Most azután az utolsó 4133 9, I| percben szekérre ült, s elvágtatott.~ ~Vajon ösztönszerű sugallat 4134 8, II| bírtam felőle megtudni semmit elválásunk óta. Te vagy a harmadik, 4135 8, II| pedig még Pozsonynál van, s elválaszt tőle bennünket az egész 4136 7, III| vékony fátyol”, ami azt elválasztja.~ ~– Ez a fátyol mai nap 4137 7, II| helyett a násznagyát küldi. Elvállalja ön ezt a küldetést?~ ~– 4138 8, I| óra múlva? Hát a vármegyék elvállalták az egy forint árfelemelést, 4139 12, I| tábornokához.~ ~– Én itt elválok tőletek. Rám semmi szükség 4140 3, I| elolvasás után.~ ~Mikor aztán elvált Marie-tól, akkor Lajos megérinté 4141 12, I| Még nevettek is, mikor elváltak.~ ~ 4142 3, I| lábujjacskák kikandikálnak az elvásott harisnya fejéből. Az egyik 4143 6, I| ház körüli munkát az biz elvégezhetné.~ ~– Ejh, mit ház körüli 4144 1, III| fővállalatát Hoingerlot bankártól elvegyék, s önnek adják által? Akarja 4145 4, IV| beszélnek. Hozzászoktam, hogy elvegyem a másét. Nem is tudnék dolgozni 4146 13, II| a hangja és villanása is elvegyült a zivataréban.~ ~Azután 4147 6, II| lánglelkű nép színe-java volt elvegyülve, mint a mór kardvasban az 4148 10, II| Temettesse el őt szépen.~ ~– Elvégzem vele.~ ~Most aztán úgy vett 4149 2, I| urakat a komolyabb teendők elvégzése végett a kancelláriába.~ ~ 4150 11, II| völgyből. Ha őt e dombtetőről elverik, a sereg utóhada menthetlenül 4151 11, V| legelébb is, hogy a szomját elverje, felvette két kézzel a gönci 4152 6, I| nem lesz ebéd. Az éhséget elverni van kenyér és gyümölcs.~ ~ 4153 6, II| sebesültet. És azok, akik elvérzenek: franciák, Vavel rokonai. 4154 8, III| megköszönöm neki, ha nem hozza, elveszem tőle erővel.”.~ ~Vavel Lajos 4155 5, III| mindene, s akinek, ha önt elveszítio , nem lesz senkije a világon; 4156 6, I| magányos verebem haldoklik. Elveszítjük a szegény Henryt.~ ~– Óh 4157 10, V| hogy egy elátkozott életet elveszítsenek rajta: ezeknek is „rabló” 4158 8, II| Lützow hősies kísérletei elvesznek a nép közönyében, s Braunschweig-Öls 4159 6, I| lenne Marie-ból, ha téged elvesztenénk?~ ~– Azon búslakodom magam 4160 7, II| lovagjaikat. Én félek tégedet elveszteni. Én Istenem! senkim sincs 4161 10, I| csatatért; akik minden téren elvesztették a becsületet, s aztán meg 4162 4, V| vissza.~ ~– Mi az, amit elvesztettélo , Marie? Kérlek.~ ~– Az 4163 10, IV| tüzet csinálni. Most ezzel elvesztettünk négy órai időt.~ ~Óh, erre 4164 4, IV| voltam. Akinek a disznaja elvetélt, rám fogta, hogy az én kancsal 4165 5, II| szükségem van rá; hanem majd elvétetem tőle a tűzszerszámot, s 4166 13, I| akármelyik asszonya! – Te most elvetted rólam e szenvedéseket. Kimentettél 4167 8, III| kárba a fáradságunk, mert elvettük a táskáját, s abban találtunk 4168 10, IV| negyedik keresztülvág rajta, s elvezet a Dunáig, s ez aztán tetszés 4169 4, II| egyéb is. Valami mágikus élvezet volt abban, hogy egy nőt, 4170 3, IV| gróf könyvárusától. Legtöbb élvezetét találta a bölcsészeti és 4171 7, VIII| kicsi mama.~ ~– No jer; majd elvezetlek a hálószobádba.~ ~Katalin 4172 9, III| Én magam fogom önt oda elvezetni! Közel találjuk.~ ~– Akkor 4173 4, II| megkerülve a benyúló öblöt, elvezette őt az újon kavicsozott úton 4174 7, VIII| mennyi látnivaló, mennyi élveznivaló volt itten!~ ~Egy csoport 4175 10, V| Thémire-e vagy Katalin? Az élvhajhászó divathölgy-e, vagy a halálig 4176 9, I| felkészülnöd, hogy válaszomat elvidd a márkinak.~ ~– Már készen 4177 9, III| hintó, mely Vavel Máriáját elvigye – jó helyre.~ ~Az asperni 4178 9, II| okirataidat rejtő szekrényt elvigyem Vavelnek.~ ~– Te Lajost 4179 4, IV| az ő távollétében mindent elvihettek volna: a leányt az acélszekrénnyel 4180 3, IV| hogy miatta a házat is elvihették volna a feje fölül. Henry 4181 4, V| De már ezt nem bírta elviselni Henry, ki kellett futnia 4182 9, II| honnan jön, és hová megy, – elvisz magához innen a földről. 4183 1, III| ezt nem engedem magamtól elvitatni! – hatalmaskodék a parancsoló 4184 3, IV| jutott eszébe valakinek elvitetni magát az ördöggel. Menjen 4185 12, II| másik hölgy azonban egészen elvörösödött, s elkezdett veszekedni.~ ~– 4186 11, III| aztán, mikor a derékhad elvonulása végre lett hajtva, a leghátul 4187 5, IV| kifinomított kacér nő, s világtól elvonulásának titka is fel van már fedezve.~ ~ 4188 11, IV| biztosítá ezáltal a sereg elvonulását Komáromba. Mi lett volna, 4189 5, III| megkönnyebbült a szíve a hadcsapat elvonulásával. Nem lesz több lárma a helységben; 4190 11, IV| felejtettek tudósítani a gyors elvonulásról; úgyhogy azok csak akkor 4191 11, III| ellenség nem láthatta az elvonulást a két sor fa miatt; de amint 4192 12, I| seregestül együtt békességben elvonulhasson. Már meg is érkezett Komáromba, 4193 11, IV| összeszedte az egész eszkadront, s elvonulhatott vele.~ ~A Rába mellett voltak 4194 11, IV| csatavesztett hadseregnek „oldalt” elvonulni, szemben az ellenség csatavonalával, 4195 11, IV| érckaput tartott nyitva az elvonuló seregnek, melyet a győztes 4196 8, III| s játszotta a világtól elvonultat. Csak jótékonyságaik terén 4197 8, III| mellett: éppen túlságos elzárkózás által vonva magukra a közérdekeltséget. 4198 9, II| védszentemet is magammal vigyem! Elzárkózom meghalni, mint a nemes vad.~ ~ ~ ~ 4199 4, I| eltemesse ifjú kora virágában, elzárkózva a világnak legismeretlenebb 4200 5, IV| mindkét oldalon a kettőjük elzárt parkjai takarják el. Így 4201 3, IV| segédeszközöket, a pénzt elzárta a fiókjába; Zsuzsa asszonynak 4202 12, II| most aztán tökéletesen elzárták az utat.~ ~Ekkor egész közel 4203 3, I| fölébred a muzsikáló óra, s elzenézi a maga pásztordalát, s a 4204 12, I| mondék.~ ~Vavelnek az agya elzsibbadt, mint mikor valakit utolér 4205 4, IV| volt letéve: egy arasznyi emberalak, mely egy kerekes gépet 4206 3, III| korallkertek között van, s csak az emberaltató éjszakán jönnek fel a víz 4207 2, II| hanem valódi nemes érzésű emberbarát, aki érdeklődik az egész 4208 4, I| iránt kétségben hagyni, hogy emberbaráti intézményének éppen az alapelvei 4209 1, IV| s még belészeret abba az emberbe, akit el kellene csábítania, 4210 8, II| csapatja valami huszonnégy emberből állt, s az merész küldetésekkel 4211 5, VI| tömegével alászállt, a réten emberderék vastagságú szökőkutak lövelltek 4212 1, II| kivel van dolga. Ez az ő embere. A rendőrség álcázott kéme, 4213 3, III| állat?~ ~A fej, az ábrázat emberé volna: férfié talán, hanem 4214 3, III| aminek a feje úgy hasonlít az emberéhez: valami csoda, holttenger 4215 8, II| Vavel Lajosnak, Sátán Laci embereiből, lőfegyverrel ellátva; de 4216 11, VII| franciák.~ ~De most az egyszer embereikre akadtak, akik még őket is 4217 11, II| adott bámulatának e csupa új emberekből álló dandár fölött, mely 4218 10, IV| arra, hogy a hadjáratnál az embereken kívül még van valaki, akit 4219 6, II| tartotta magát a világ minden emberénél.~ ~A hajdani magyar hősmondakör 4220 11, IV| jött inszurgenseket. Hanem emberére talált bennük; fel van jegyezve 4221 11, IV| összegyűjtött tizenegyezer emberével, akihez még a Tisza-vidékieket 4222 3, II| Mi az a világ?~ ~– Az emberfaj egyeteme, és annak a lakhelye, 4223 4, IV| beszélnének a beletévedő emberfiával. Még most is hallgatom, 4224 3, IV| a rejtélyes gróf dühös embergyilkoló rohama. Az ilyennel nem 4225 7, VII| ahol naponkint kétszer hall emberhangot, azontúl egyedül van?~ ~– 4226 13, I| férfi, a magányos séták az emberhangtalan kertben. – Álom volt: nem 4227 12, II| Igaz, hogy még most is emberhúst esznek?~ ~– Úgy tudom, hogy 4228 11, V| melyet az ellenség az utolsó emberig le nem kaszabolt.~ ~A felriasztott 4229 7, VIII| sokszor hallott ő valami emberjajszó forma hangokat, s Lajos 4230 10, V| egyetlen halom volt. Az is emberkéz munkája. Egy sziksógyárnak 4231 4, IV| hogy ne legyen belőle olyan emberkutya, mint az apja, vagy valami 4232 10, IV| mértföldnyi kerületben nincs itten emberlakta hely, s éjszakára a Hanság 4233 3, III| megközelíteni, majd meg emberlárma támad, mintha összeveszett 4234 10, IV| ami már megszilárdult; embermagasságú kutyatej-bokrok emelkednek 4235 3, III| hogyan szökellt tova, nem embermódra úszva, hanem szeszélyes 4236 8, I| gyermek, döntő érvnek, mint embernyi ember. Ez volt a céltábla 4237 11, VII| a sebesültekkel bánjanak emberségesen. – Narbonne tábornoknak 4238 11, IV| támadó ereje, verekedtek emberszámra: elfutottak, ha megszorultak, 4239 1, III| felvitték a szállásukra, az emberszeretet ürügye alatt, nehogy megfagyjon 4240 10, VI| jönnek: ég, föld, víz, tűz és emberszív csodái, akkor a démonok 4241 12, II| azon is, hogy a kentaurnak emberszíve van.~ ~A kentaur észrevette 4242 1, IV| grófnő termeiben csak a finom emberszólásnak, s a szellemes társalgásnak 4243 3, IV| vidra; néma, befogott szájú, emberszót ki nem ejtő vízi vad, ki 4244 1, IV| mikor haldokolni lát egy embertársat, akit ő megölt, anélkül, 4245 10, IV| fűzfadorongokkal makadámoznak embertelen idők óta.~ ~Mikor a démoncsapat 4246 1, I| a szegény gyermeket. Az embertelenség volna – szólt az ifjabb.~ ~– 4247 4, V| ilyen aztán minden lövésre emberto talál. Nem addig van! Nekünk 4248 4, II| leánynak. Ezekhez az örökös embertömeg-legyilkolásokhoz. Hogyan lépett egyik király 4249 1, IV| tulajdonosa bizonyosan fizetett emberük volt a szökevényeknek, s 4250 7, III| amit az meg is ragadott emberül.~ ~– Tehát igen?~ ~– Igen. 4251 12, I| készen áll, van már ötvenezer emberünk együtt, hatalmasan ellátva; 4252 11, IV| Összetört kerekű ágyúkat embervállra emelve hozni ki a csatából.~ ~ 4253 4, II| egyik darabját a másikhoz embervérrel? Hogyan égette bele a nevét 4254 7, I| egy-e vagy kettő, ennélfogva emelek mindjárt két poharat. Vivant!~ ~ 4255 1, III| felvezették egy második emeleti szobába, s oda bezárták.~ ~ 4256 1, I| kikoptatott falépcsőn fel az emeletre; míg a fiatalabb csendesen 4257 6, II| megtestesülését, az imádásig emelkedő földöntúli szerelmet csatolta 4258 7, II| szikráztak, az öklei rázkódva emelkedtek az égnek, ajkai megnyíltak, 4259 6, I| táját. Mind a ketten leültek emellett a padlat-szőnyegre, a kis 4260 2, I| ártatlanokkal elénekeltetni. Egy emelvényen pirospozsgás parasztleányok 4261 8, III| feljöttem Bécsbe, kiadva magamat emigráns főúrnak, s ott, mint ön 4262 8, I| indokolt. Különösen a francia emigránsokra, akik a mi hadseregünknél 4263 1, IV| fazekában”: őt meg arról emlegessék meg, hogy alatta a parasztnak 4264 1, III| elmenetelre. Pedig Beethovent is emlegették előtte. Ejh, azt a diszharmóniát, 4265 10, II| Kitiltja belőle a legutolsó emlék. Nem volna bátorsága egykori 4266 10, VI| sebeket, s itt fogtak tőlük emlékbe halottakat, foglyokat és 4267 5, III| Ez is szeretne azokból emlékcsokrot tépni. Ennek is megmondják 4268 3, III| hogy magánál régibb őslakók emlékeinek kutatásával törődjék. Ha 4269 6, II| vannak a verbunkos korszak emlékeivel:~ ~ – „Katona vagy rózsám, 4270 9, I| sejtelmet, mint egy bántó emléket hordja magával veszedelmét, 4271 7, VIII| ha nekem adja annak az emlékét, akivel olyan keservesen 4272 8, III| lesz a parancsolat?~ ~– Emlékezel még rá, hogy egyszer egy 4273 13, I| holnapután is, és örökké, míg az emlékezet tart, az együgyű, bohó leány, 4274 5, III| tragikus eset tette volna emlékezetessé. A magam kedvéért akadályoztam 4275 4, III| sürgeté a bárónő.~ ~Vavel emlékezett már e nő arcára. Többször 4276 10, III| fiatal, s ha megerőltetjük az emlékezetünket, eszünkbe fog jutni, hogy 4277 1, III| kehellyel. A virágkedvelők emlékeznek rá, hogy ennek valaha a 4278 13, I| felejteni a tegnapot, – s nem emlékeztek rá többé? Álom volt: rossz 4279 12, II| keresztyénség előéveire emlékeztető, hanem a kivitele modern.~ ~– 4280 11, VI| kivonuló lovassághoz.~ ~Emlékezünk arra a fokossal felfegyverzett 4281 3, II| pénzügyminiszter veresréz emlékpénzei, amik még sokáig kísértettek 4282 1, I| madonne aux medaillons” * öt emlékpénzén meg van örökítve. Mikor 4283 1, IV| Amélie-ja históriai alak, s emlékszobrot érdemel!~ ~A szép hölgy 4284 1, IV| a mondatáról lett áldott emlékűvé: „én azt akarom, hogy minden 4285 2, II| ábrázatuk helyett, több esetet említ az orvosi tudomány.~ ~Ekkor 4286 7, I| látogatását; nem hagyta említetlenül a fatális labodafőzeléket 4287 3, III| castellum * , hát az Eginhart * említette avar gyűrű-vár, melyben 4288 1, IV| elhagyhassa a termeit.~ ~Mint már említők, azon éveknek a divatja 4289 3, IV| doktornak hármas oka volt emócióba jönni. Egyik a kínálkozó 4290 4, I| nézetpontjait. Teoretikus és empirikus adatokat: elismert auktoritásokat 4291 4, IV| kancsal szemem rontotta meg az emséjét. Onnan is elkergettek. Utoljára 4292 11, II| karakószörcsöki szoros körül, melyet en échiquier felállítva védett 4293 11, IV| braves, mais ils ne sont pas encore dressés.”~ ~(Derék vitézek, 4294 1, IV| Clotilde-ot felkérje, hogy énekelje szét egy szép áriával ezt 4295 3, II| tartozott az egereknek, amik énekelnek, olyanformán, mint az álmodó 4296 13, II| előrehangzik, mintha óriások énekelnének valami kardalt a távolban.~ ~ 4297 11, IV| ember csak azt a gúnydalt énekelte utánuk: „Retirálj! Retirálj! 4298 6, I| hallotta egyszer sok embertől énekeltetni, mikor „valakit” temetni 4299 7, I| álló urat: „Ugyan ki az az énekesnő, aki olyan borzasztó hamisan 4300 3, III| hangjával kísérve a leányka énekét. Itt senki sem leskelődhetett 4301 6, I| reggelenkint felköltsön énekével;…. – suttogá magának –…. 4302 7, VII| akarok; s ha rám jön az éneklés, akkor azt akarom, hogy 4303 11, V| borulva az őrnagyának, szép énekszóval felelt meg:~ ~ ~„Ne várd 4304 2, II| betenném a lábamat a benne lakó engedelme nélkül.~ ~– De hát nem ügyelnek 4305 9, III| A hölgy tétovázás nélkül engedelmeskedett.~ ~Az ércláda a lobogó zsarátnok 4306 6, II| folyóiratra miként lehetne engedélyt kicsalni a Helytartó Tanácstól? – 4307 5, III| alatt szállásul. Szívesen engedém át neki kastélyom egyik 4308 5, I| ellenségnek is meg kellett engednie, hogy ellenállhatlan volt. 4309 5, III| tettetést. Mélyebben a szívembe engedtem látni, hogysem eltagadhassam, 4310 3, II| kiálta föl erre a leány, s engesztelésül odavonta magához az ifjú 4311 4, IV| kegyetlenséget, hozzátette engesztelően: – S ha csúf lennék is, 4312 7, VIII| énelőttem! – – Milyen rab volt énmiattam, szegény Lajos! – – De te 4313 5, II| ahogy megfogadtam, egész ennbert idomítottam a fickóból. 4314 11, III| hordtak ki a pápai asszonyok ennivalót, ami azoknak nagyon jókor 4315 7, III| tegyek. S neki szüksége van énrám!~ ~– No, hát akkor kérek 4316 12, II| jobban fél Guillaume úr éntőlem, mint Napóleon császártól. – 4317 3, II| fürdők hullámaival szoktak enyelegni. A Melusine: úszóöltöny.~ ~– 4318 10, V| hadsegédem – szólt Lajos enyelgő szóval Katalinhoz. – Én 4319 7, VII| Kinek mi köze hozzá? Az enyém volt. Azt tehettem vele, 4320 4, I| délesténkint, a tavaszi enyhe időben gyakran látta őt 4321 4, I| szorulnak ki; – ezeknek sorsát enyhítendő, egy gyermekmenházat szándékozik 4322 4, IV| visszataszító külsejének hatását enyhítette.~ ~– De hát kik lehettek 4323 2, II| másnap ott van nálam az enyhítő segély. Elnézegeti, hogy 4324 10, VI| undorbűzű pocsétanyirok. Azt enyhítőül nem lehetett embernek adni.~ ~ 4325 4, II| megszorítá, hálasóhajra enyhült hangon suttogva:~ ~– Hát 4326 11, V| ketté, mint a siflit.~ ~– Az enyimet? Ide vele!~ ~Azzal felszökött 4327 7, II| megyének pénz, rendelkezzék az enyimmel. E célra odaadom mindenemet, 4328 8, III| finomabb cselszövényt font az enyimnél megint, s regényes hajlamok 4329 11, IV| nógrádiak, Kisfaludy János, Eölbey, a Vas megyeiek, s Nagy 4330 3, III| Nekiereszteni szabadon gyönyörű eolhárfa * -hangját. Hogy az, ott 4331 11, III| huszár bajtárst lóháton, ép bőrrel. Azok a német tisztek 4332 11, I| Himfy írójának kötetre menő epedő levelei szerelmes feleségéhez 4333 7, VII| Sohasem.~ ~– Sóhajtoztam, epekedtem tán? Mikor éjt napot egy 4334 7, VII| mozgását anélkül, hogy az epém fölkeveredjék. Hát csak 4335 3, IV| hányni: a belül forró dühnek epesalakja nem oszolhatott szét az 4336 11, IV| hősballada, s méltó volna egy epikus tollára.~ ~Közlegény volt 4337 3, IV| Valami olyan önkényteleno epileptikus vonaglás rándította össze 4338 11, IV| állj!”~ ~ ~ ~Ez volt az epitaphium a nemzet legjobb hőseinek 4339 3, III| zöld erdő mellé házakat építenek; egyszer aztán elkezd emelkedni 4340 1, IV| és diadalmas nevű hidak * építésére ki nem volt adva a teremtő 4341 3, III| árendások tanyákat, gőzmalmokat építettek az „új föld”-re: búzát, 4342 12, II| nyomorult emberek ápolgatták, építgették a náluknál még nyomorultabbakat: 4343 3, III| kőfejszés kelta kornak régi építménye ottan, arra bizony az új 4344 1, III| hajdanában Soubise herceg építteté – a szép Guimard kisasszony 4345 1, III| talán, mint aki e palotát építtetéo ; talán nem is Cambray-nak 4346 12, II| szolgálni, ha önnek az ügyét ez epizód által előmozdíthattam.~ ~ 4347 11, IV| roham után egy jellemző epizódot jegyzettek fel a szemtanúk.~ ~ 4348 10, II| végighangzott a boltozatos tornácon, éppúgy nem szakítá félbe azt a 4349 5, III| szabad légen mozgás tartja épségben; ezt a szánalomra méltó 4350 2, II| megtetszett ez a magányoso épület, s kivette azt bérbe az 4351 3, IV| élő lélek volt még a nagy épületben, Lizette, a szakácsné; de 4352 11, VI| szekeresgazdához, s ott helyre épülheté, amit ott elvesztett – nem 4353 3, III| öregek, akik e vadászkastélyt épülni látták, azt állítják, hogy 4354 1, III| elmehet. A márki úr a mama equipage-án fog visszatérni.~ ~Cambray 4355 3, I| orgonaforma látszik, hosszú sor érc- és fasípokkal. Az ablakhoz 4356 8, II| Vedd őrizeted alá ezt a kis ércchatouille-t. Lásd meg, mi van benne!~ ~ 4357 13, II| a túlsó partról.~ ~Az érccsillámú tó tükrén egy fekete pont 4358 4, V| lett volna leány – ha az ércfüggönyön keresztül nem nézte volna 4359 4, V| megnyomtak a padlón, az egész ércgöngyöleg magától szépen felgördült.~ ~ 4360 10, II| Marie odasietett. Az ércgörgönyön belül világosság volt; olajmécses 4361 1, III| derekú frakkok, nagy fényes ércgombokkal, a hímzett mellény széles 4362 11, IV| lőtte. E végerőfeszítés egy érckaput tartott nyitva az elvonuló 4363 7, II| ragyogott át az ifjú férfi érckemény arculatán, minden tagja 4364 12, I| kakasszót halljon, ha az érckutyák és a tűzkakasok kezdtek 4365 9, III| nélkül engedelmeskedett.~ ~Az ércláda a lobogó zsarátnok közepén 4366 8, II| aztán bezárta ismét a kis ércládát, s a kulcsrejtő acélgyűrűt 4367 10, VI| kinyithatod a kulcsával az ércládikát is. Vidd el azt Marie-nak. 4368 13, II| villámfénnyel betűket ír a menny érclapjára. – Nincsen próféta többé, 4369 13, I| esténkint, mivelhogy az ércpénzt a bankótól különválogatni 4370 4, V| Igen. És kívülről senki az ércredőnyt el nem mozdíthatja. Hanem, 4371 1, IV| fáj-e neki? Megöljük. A haza érdeke minden tettnek szentesítést 4372 7, III| úgy tett, mintha semmi sem érdekelné jobban, mint azok a betűk, 4373 1, III| titkokról, amik hölgyeket érdekelnek.~ ~– Ez azonban nem volt 4374 3, IV| asszonynak, mint őneki!~ ~Érdekelni kezdte őt a szomszédnője.~ ~ 4375 5, III| annak a hölgynek, akit ez érdekelo , hogy egy rossz órában 4376 4, III| Marie-t természetesen az érdekelte volna leginkább, hogy vannak-e 4377 7, IV| két hölgy fogta körül nagy érdekelten Lajost, két kezét megfogták, 4378 7, V| amiben ő volt legjobban érdekelve. A mendemondát Barthelmy 4379 8, III| az ég minden planétáinál érdekesebb – egy szép asszony alakja.”~ ~„ 4380 1, III| találna a kíváncsiság valami érdekeset, valami furcsát? – Egyszer 4381 2, II| nemes érzésű emberbarát, aki érdeklődik az egész világon történtek 4382 11, IV| aranyos díszöltönyéről, érdemcsillagai ott fénylettek mellén, mintha 4383 1, III| elrejtőzni, ön oly magas érdemeket szerez magának azáltal, 4384 1, IV| históriai alak, s emlékszobrot érdemel!~ ~A szép hölgy meg volt 4385 7, V| előtt.~ ~– Ez nem az én érdemem, hanem Lizetté; én nem értek 4386 11, VII| Rendek élére, hanem annál az érdeménél fogva, hogy fiatal korában 4387 8, II| alakot talált közöttük, akik érdemesek voltak a lerajzolásra: a 4388 8, II| egy Vitkovics Mátkabúcsúja érdemlé meg, hogy a költészet múzsája 4389 3, II| kért Miurától a meg nem érdemlett dorgálásért: hisz az nagyon 4390 8, III| Itt fekszik e sáncban az érdempénzem: ma kihozom onnan!”, s azzal 4391 11, III| kis hajcihőben, hogy még érdemrendeket is akasztanak a mellére 4392 11, IV| kapitány. – Márton vitézi érdemrendet kapott. Megérdemelte: a 4393 11, II| hivatalos tudósításokból s az érdemrendosztó császári királyi bizottság 4394 8, III| az ezredparancsnok ezüst érdemrendre méltónak ajánlotta. Az érdemrend-bizottság 4395 5, I| nézőket.~ ~Még egy más különös érdemük is van, az, hogy discretusok, 4396 3, I| volnának. Mikor a hintó az erdőbe ér, már szinte tudják a 4397 11, IV| részét a zászlóaljparancsnok, Erdődy Károly gróf szuronyszegezve 4398 4, IV| lehet. – Megyek vissza az erdőmbe. – Köszönöm a jó tanácsot 4399 2, II| látja őket kikocsizni. Az erdőnek egy tisztásán le szoktak 4400 4, IV| meg csak utánam jött az erdőre szerencsétlenkedni. Ott 4401 5, III| mindennap.~ ~Visszatéret az erdőszélen szokott megállni a fogat, 4402 3, III| Ejh, én nem félek se erdőtől, se zivatartól: gyújtson 4403 3, IV| nyomorult félállatot emberi eredetéhez újra visszavezesse. Meg 4404 7, II| őserénye az istenkézből eredett embernek megtestesülve. 4405 10, V| pisztolyból, bizonytalan eredménnyel.~ ~A dombtetőn álló hölgy 4406 7, VIII| emberfölötti vállalat! De hát az eredmény? A csodaszép dallam, mely 4407 11, III| megvívott csatának az lett az eredménye, hogy azalatt János főherceg 4408 10, IV| mik tavaszi kaszálásuk eredményét fenyegetik. Ezek a lakosok 4409 12, III| A három együttvéve azt eredményezte, hogy már délután öt órára 4410 7, VI| menyasszony, Lajos utána akart eredni, s aligha valami szándéka 4411 4, III| lámpavilág még egy ajtóval odább eredt, s az az úrnő hálószobáját 4412 11, VII| egy dunai malomról utána eredtek csónakkal, s messze elüldözték. 4413 9, III| kötélen tartották s onnan eregetett le tudósításokat az osztrákok 4414 7, VIII| ablakból, milyen szívesen eregeti fel a légbe a bodor füstöket, 4415 3, IV| nem oszolhatott szét az ereibe, a bölcs életműszer kidobta 4416 7, II| csepp hősi vér nem foly ereimben. Én nem vagyok utódja azoknak 4417 10, V| vigyázz! – kiálta teljes erejéből a nő. Azt hitte, hogy a 4418 11, V| legényt kegyetlen nagy testi erejéről. Onnan kapta, hogy egyszer 4419 11, VII| Marullas lovassága. Ez túlnyomó erejű volt, de a talaj az inszurgenseknek 4420 12, I| nőknek a képtelenségig menő erejük van a szenvedések elhordozására.~ ~ 4421 11, VII| nem népfajt.~ ~A mocsári ereken, a levezető csatornákon 4422 4, II| azt az egy sort eltette ereklyéi közé: „Szeress te engemet!”~ ~ 4423 8, II| és szétosztott históriai ereklyét, érdemesnek tartunk szó 4424 9, III| csalódások után is el ne veszítse erélyét. A philadelphok azt gondolták, 4425 4, III| kezdetét, s éjfél tájáno érendé el egész teljességét, mely 4426 6, I| nyögsz: az nem bűnöd, hanem erényed. S ha van még másvilág, 4427 2, II| Shocking! – kiálta fel az erényeire féltékeny társalkodónő. – 4428 7, II| mondta meg. A harc alatt az erények is óriások!~ ~– Azonban 4429 6, I| bajtársam, a becsületes, erényekben gazdag Henry?” s ha arra 4430 10, I| bűnöknek és a leghihetlenebb erényeknek.~ ~Vezérük ezzel a csatajelszóval 4431 3, II| menték meg a római leányok erényének tiszta hírét.~ ~– Ami neked 4432 1, III| fiatalok és szépek; azon kor erényes divatja szerint kebleik 4433 10, II| vizet sem égő ajkadnak. Óh, eressz magadhoz! Ott nem messze 4434 2, II| be azt, a fiúknak, hogy eresszék szabadon az elfogott madarakat, 4435 3, IV| nekieredt, csak úgy zuhogott az eresz.~ ~– No iszen – mondá a 4436 10, II| célozni, s rákiáltott:~ ~– Ereszd le a puskát! Én nem akarom, 4437 2, II| ott játszottak a kastély ereszén. Egy fehér, egy fekete, 4438 3, I| futnak le a háztetőrülo , az ereszrülo , s ugrálnak be egymás után 4439 10, III| házalónőket, kártyavetőnőket ereszt be magához, akiket a császár 4440 10, VI| vele jönni? Cambray nem eresztette-e? Elfutott-e az másfelé? 4441 4, I| tolvajnév. Most szabadon eresztették a nőt, miután nem sült ki 4442 2, II| nem fog tetszeni, azért eresztettem legelöl; pedig ezt sem szoptam 4443 7, VIII| legnagyobb beszédroham alatt sem eresztik ki fogaik közül. Lajos egyszer-egyszer 4444 10, II| elzáró acélgörgöny le van eresztve.~ ~Ott kell Cambray-nak 4445 4, III| orvostant.~ ~– De hát mivel akar eret vágni?~ ~– Itt a sebészi 4446 4, I| mulattatá; úgy bánt vele, mint éretlen leánykával. Hanem ez nem 4447 7, II| ellened küzdenek; – mi, akik éretted húztuk ki a kardot, győzni 4448 7, IX| számot adni arról, hogy mit érez igazán. Az izgalom elfojtotta 4449 7, II| gyönyör volt, mint aminőt az érezhet, akinek azt mondják, hogy 4450 9, III| nem sereg többé) fogva érezhette magát a hirtelen megáradt 4451 5, III| az igazság volt, mert érezve volt.~ ~Vavel gróf ismét 4452 5, VI| illenék instálni; de őkelme érezvén, hogy amely subscust * a 4453 5, VI| számára, abba meghozatta Erfurtból és Harlemből a legdrágább 4454 10, V| biztos helyen. Valami baj érhet.~ ~De a nő nem hagyta rábeszélni 4455 11, II| főherceg hadserege bántatlanul érhette el a nagyszőlősi utat, s 4456 9, III| végeig, hogy az a keblét érinté már, s csak akkor súgta 4457 12, I| kesztyűs kezükre egyébbel érinteni.~ ~– Ez a fiú meg van bolondulva – 4458 7, IX| álmodott is már.~ ~Ekkor egy érintés fölébreszté. ~ ~Valaki oda 4459 3, IV| üterét.~ ~A jéghideg ujjak érintésére egyszerre felemelkedett 4460 4, V| készítette pompás torta érintetlen maradt. Pedig Marie neve 4461 5, III| ajkaival a hölgy ujjai hegyét érinthesse, s még a sisakot is levette 4462 3, II| nincs okom, mással pedig nem érintkezem.~ ~– S mit csinálnak azok, 4463 5, V| magányba, ahol megszűnik minden érintkezés az emberekkel, az egész 4464 11, VII| harcba, amint az ellenséggel érintkezésbe jött. Amaz utat tört, emez 4465 5, III| Nagyon kevés emberrel volt érintkezésben. De azt a finom női kézírást 4466 4, II| egy nőt, kivel szellemileg érintkezett eddig: távcsövével olyan 4467 2, II| se cselédei a néppel nem érintkeznek?~ ~– Igen egyszerű módon. 4468 10, II| kellene, hogy Cambray-val érintkezzék! – Nincs sehol! – Lefeküdt. – 4469 4, III| álarcos alakok törnek be az erkélyajtón.~ ~– Ah, ön ezt távcsővel 4470 4, III| úgy tapasztalta, hogy az erkélyajtót nyitva hagyta maga után. 4471 6, II| ablakot, s oda az ablak erkélyére kihinté azt az eledelt, 4472 4, III| a kulcsát hajítsa fel az erkélyre. Én ott megtalálom azt, 4473 1, II| végett, nem csendült-e meg érkezésére az a kis lélekharang, aminek 4474 10, III| el a faluból az ellenség érkeztére: odamegy a szeme közé bámulni, 4475 1, III| állam alapja a gyermekek erkölcse.~ ~– Azonban hát mi nem 4476 9, I| Martalékul minden szégyennek, erkölcsi romlásnak? Vagy elhozza 4477 5, III| hogy az körös-körül ordít erkölcsös elszörnyedésében. A filiszterek 4478 4, V| Aztán mikor az árokhoz érnek, egyszerre beleugranak az 4479 1, IV| három közül is sokat fog érni. A három együtt még többet. – 4480 4, II| végigsétál. Szalmakalapjának ernyője alól göndör csigákban ringatózik 4481 10, VI| odatartá ajkaihoz a sisak ernyőjét, s tartotta ott, amíg az 4482 10, IV| kékszárú bürökkórók, méregszagú ernyős virágok, bozóttá elhatalmasodva, 4483 4, IV| és csont. A gróf fiatal erőben levő férfi volt, hanem hogyha 4484 12, II| érték a kertek alját, ahol érőben levő meggyel és cseresznyével 4485 5, I| foglalják el a vitatott erődöket, míg végre az őrjárat, a 4486 11, IV| helyzetükből, s csodálatos erőfeszítéssel kimentve valamennyit, újra 4487 2, II| bevenni szándékozik, minden erőhatalom nélkül, ami egy magyar tisztviselőnek 4488 4, IV| És aztán csinált nagy erőltetve egy olyan fintorképet, amilyent 4489 3, II| lakunk, ez a vágyam egyre erősbödött. Minden éjjel azt álmodomo , 4490 1, III| ezekre az ömledezésekre. Az erősebbik hippogryph-je azok után 4491 11, III| nagy hatalom előtt, mit erősködtök ti tovább? Szállj le, maradj 4492 13, I| orvosságot. – Szeretnék fölkelni. Erősnek érzem magamat. – Felöltözöm. – 4493 6, I| de a fejét még oda tudta erőszakolni, hogy vonagló ajkaival megcsókolja 4494 10, IV| beleveszett a hinárba az erőszakolt kísérletnél.~ ~Íme tehát 4495 7, V| szemeit s eszméletéhez tért. Erőszakolta a mosolyt még mindig halavány 4496 7, V| folytatá Marie – haraggal, erőszakosan, s bezárt miatta büntetésül.~ ~– 4497 5, III| férj szenvedélyében durva, erőszakoskodó lesz, és szemeivel akar 4498 8, III| úr azt mondta: használj erőszakot; ha sikoltani akar, tömd 4499 4, IV| azokkal egy újabb, minden erőszakra előkészített betörést tervezzen.~ ~ 4500 3, IV| egyszerre odalépett hozzá, s erőteljes, csengő hangon kiáltá:~ ~– 4501 7, IV| szeretném magam is megtudni – erőteté Görömbölyi Bernát úr.~ ~– 4502 12, I| gyöngének látta. Nyugalmat erőtetett.~ ~– S hogy tudott ön hozzájutni 4503 7, VIII| A Névtelen Várnak két errefelé nyíló ablaka meg volt világítva. 4504 5, I| Az ezrede zenekarát saját erszényéből tartotta fenn, közkatonáit 4505 4, III| ember künn feledheti az erszényét az udvarán, s nem lopják 4506 3, IV| elővont egy kétszárú selyem erszényt, s kifordítá annak a tartalmát 4507 1, III| zsinóron egy medalion. Nem értékes külső, csak elefántcsont, 4508 4, II| valamit, amit Marie-ra nézve értékesíteni lehetett.~ ~Még a tél folytán 4509 9, I| gyémántot, mikor megtalálta, az értékét megismerte, hajítsa el a 4510 1, III| helyen, hogy itt akadémiai értekezést folytassunk a nevelésügy 4511 8, II| nagyon komoly teendőkről értekezzék, amik őrá várnak, ha Lajos 4512 4, II| csakugyan a gyanútlanság teljes értékű bizonyítványa.~ ~S ami a 4513 5, III| becsületszavát különösen teljes értékűnek fogadom el minden kérdésben; 4514 11, IV| az inszurgensek között: Ertel alezredes. Ennek az a gondolata 4515 9, II| ne bocsássalak.~ ~– Nem értelek.~ ~– Hát érts meg. E képet 4516 7, I| akik a 3. t. c. 17. §-a értelmében a „lustratió” alkalmával 4517 4, III| gróf értette ezt; de más értelmet adott neki. Most jólesett 4518 4, IV| annak a furcsa szónak az értelmét.~ ~Páriz–Pápaiban bizony 4519 12, II| hogy legjobban fogja azt értelmezni, ha az úrhölgyet is megkínálja 4520 8, II| szavazata, mint egy férfinak. Az értelmiség, tudomány, közigazgatás, 4521 5, III| volna rá.~ ~– Tudom, mit értenek a férfiak egymással szemközt 4522 10, V| távcsövemmel a híd felé, s értesíts arról, amit látni fogsz.~ ~ ~ ~ 4523 4, IV| Most csak az a kérdés, hogy értesítse-e a bárónőt erről a felfedezésről, 4524 1, I| lesz ön Frankhon határán, értesítsen a tudvalevő utakon. Addig 4525 1, I| Jerünk be hozzá, és értesítsük.~ ~Az egyik férfi felvette 4526 2, II| lelkésztől:~ ~– De hát hogyan értesül a szegény emberek bajairól 4527 6, II| bankárja által nyerhetett csak értesülést azokról, amiket meg kellett 4528 10, III| szintén csak éjfél után értesülhetett Katalin által a Marie-t 4529 5, II| följegyezve:~ ~„Az inszurgens.”~ ~Értettek e név alatt nemesi fölkelőt.~ ~( 4530 6, II| és vidéke számára volt ő érthetlen különc: igazi szerepe belejátszott 4531 4, III| megtudjon.~ ~– Én értek az érvágáshoz – monda Vavel.~ ~– Ah. Ön 4532 3, IV| kipakolva az asztalra az érvágóját és csodatevő cseppjeit, 4533 3, IV| utcu neki: ott hagyott érvágót, elixirt, flastromot; négy 4534 5, IV| tanúskodásával sietett az alispán érvelését lerontani.~ ~– Így van a 4535 4, II| elmulasztotta, a régi szerződés érvényben maradt. Csak a honosítás 4536 3, IV| ösztön, izomerő szokatlan érvényre fejlődött benne, hogyan 4537 7, I| személyes megjelenésével is érvényt szerezni serénykedjék.~ ~ 4538 8, I| ellen, mint gyermek, döntő érvnek, mint embernyi ember. Ez 4539 5, III| felébredés után is itt maradjon. Érzé, hogy amit tett, azt joga 4540 10, VI| amikor az iszonyat elfogta érzékeit: kéket, zöldet látott maga 4541 7, I| mai nap elvégezni. Azért érzékenyen agyba-főbe csókolva szíves 4542 1, III| könnyekig engedte magát érzékenyülnio .~ ~– No de kedves kicsikém – 4543 4, II| semmit, vagy elég finom érzékkel bír megítélni, hogy annak 4544 1, IV| Becsületemre asszonyom! Ön érzeleg, mint egy német professzor 4545 1, IV| elrejtőzve tán.~ ~– Thémire! Ön érzelegni kezd. Ez nem katonának való.~ ~– 4546 4, I| csak udvariasság és meleg érzelem.~ ~Hanem a levél végén ez 4547 4, V| naivságoto felváltotta nála az érzelemteljes ábránd. Egész lénye keresztülment 4548 10, V| mögé akarja elrejteni igazi érzelmét, s kegyetlen kíváncsiságot 4549 13, I| Szeretnék fölkelni. Erősnek érzem magamat. – Felöltözöm. – 4550 4, I| versenytársnője. S ebből az érzésből küzdelemvágy támad.~ ~A 4551 5, III| annak a mennyországian édes érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért 4552 2, II| bolond; hanem valódi nemes érzésű emberbarát, aki érdeklődik 4553 11, V| inszurgens lovasság negyvennégy escadronja a Csallóközben állt összpontosítva, 4554 5, III| Vavel keblére, két kezét esdeklően emelve felé.~ ~– Szabad 4555 3, IV| úgy emelte az ajkaihoz esedezve. De nem lehetett hatása 4556 11, I| egymástól.~ ~A táborozás gyors eseményei Vavel Lajost mindennap új 4557 1, III| összefüggést nem értette még az események között. Hogyan lehet az, 4558 11, IV| fordulatot adhatott volna az eseményeknek! Nem döntötte volna-e el 4559 3, I| voltak megjegyzései némely eseményekre. E megjegyzéseit tollba 4560 3, IV| Én odaadom önnek az esernyőmet.~ ~– Csókolom kezeit; olyan 4561 3, IV| dromedár; de még lámpásra, esernyőre se gondolt, hanem amerre 4562 3, III| kísérője nagy veres vászon esernyővel igyekezett őt védni a szakadó 4563 5, III| hírlapban le volt írva az esete. Cause cèlèbre * lett belőle. 4564 11, IV| lovascsapatjai, a visszaveretés esetére helytállani.~ ~A szabadhegyi 4565 5, III| sebet kaphattam vala az esetleges összeütközésnél, mely begyógyul; 4566 12, III| fognak kötni.~ ~– Semmi esetre sem. Hanem az mégis következik, 4567 5, III| fognak futni! Pedig úgy eshetett volna, hogy nem teszik meg. 4568 1, III| volt a célzott kategóriába eshető hölgy, hanem egy gyermekded 4569 4, IV| feleségem volt. (Kápsáló barát eskettetett bennünket össze az erdőn.) 4570 5, III| szívviszonyoknál még az eskü is igen kétséges próba. 4571 11, V| bundában járó szentekre esküdött, hogy igazat mond.~ ~Rengeteg 4572 5, VI| Maguk az elemek is ellene esküdtek ebben az évben a Névtelen 4573 6, I| tanúbizonyságot tettem, hamisan esküdtem, hazudtam mindennap, hogy 4574 11, V| hogy ne csapjunk le az esküdtségből! Gyere, jobb lesz, igyál 4575 8, III| szívrabló könny szentelte esküjében?~ ~ ~ ~Vavel nem ment vissza 4576 7, III| eljegyzést tart, s pár hét múlva esküszik.~ ~Ezalatt hamis tekintettel 4577 6, I| kiálta Vavel türelmetlenül. – Esküszöm neked ön lelkem nyugodalmára, 4578 8, II| hallotta volna a szerelmi esküvéseket; a megvallott titkokat, 4579 8, II| tegnap meg nem tartotta az esküvőjét, holnap már nem tartja meg 4580 1, IV| Bourbe * állomásain úgy esnek túl, hogy a Sainte Pélagieeles-t 4581 4, III| A bárónéo nevetett, éso aközben kezét nyújtva, bocsánatot 4582 6, II| célok között a legtávolabb esők voltak azok, hogy magyar 4583 8, I| közepén, s szélre, viharra, esőre bízva, hogy tépje szét, 4584 3, III| porfelleget, aztán meg sűrű esőt hozott magával: Lajosnak 4585 5, IV| nagy úri társaságban, hová esperesi rangjánál fogva ő is hivatalos 4586 10, V| alá vigyázz: gödörbe ne essél!~ ~Azonban De Fervlans nem 4587 3, IV| bekövetkeztek a zord napok; a hosszú esték, a locspocs idő, amikor 4588 3, III| tehát az ilyen ünnepélyes estéken lehetett látni, amint a 4589 10, III| mikor a császári hercegnők estélyeinek leírását olvasta a lapokban: 4590 1, IV| magukkal vitték a társaságokba, estélyekbe, színházakba; ahol részt 4591 11, IV| Landsknechtsschild bárónő estélyén, mikor az inszurgenst paródiázták.~ ~ 4592 7, VIII| használnia, hogy őt, késő estére válván az idő, hazacsalja. 4593 8, II| lengyel vigasztalta magát az „estye Polszka nye zginyela” keserű 4594 3, IV| minden nemesebb tulajdon: ész, beszélőtehetség, – mélyen 4595 11, VII| az első nap tesz egy utat észak felé, a második nap nyugot 4596 5, VI| Palissot-Beauvois * fedezte fel Észak-Afrika Oware királyságában, s virágainak 4597 4, III| attól megijednének.~ ~– Van eszed? Hisz akkor Marie-t is úgy 4598 4, IV| nemesember volt. Amióta eszemet tudom, mindig a tömlöcben 4599 1, III| megkísértettek: hogyan lehet az ember eszének egyszerre két külön úton 4600 10, V| Vavel Lajos csapatját már Eszerházán találta Mátyás mester. A 4601 1, IV| magát; hagyva önnek egy eszes kisleányt, meg félmilliónyi 4602 11, II| vezényelte senki: a maga eszétől jött rá, hogy azt az irtványt 4603 10, V| öszvért, hogy az nyargalt vele eszeveszetten. Nem gondolt rá, hogy ha 4604 5, V| szeretnék egymást?~ ~Csodálatos észjárás!~ ~– Én mindig erről álmodtam; 4605 11, III| áll, az egyetlen, utolsó eszkadronja az ezrednek.~ ~Ezt azután 4606 11, IV| Mihály összeszedte az egész eszkadront, s elvonulhatott vele.~ ~ 4607 1, II| kell messze menni, hogy eszkimót lásson; azonfelül a gondos „ 4608 4, III| vágni?~ ~– Itt a sebészi eszközeim.~ ~– Ah, ön arra is gondolt, 4609 1, III| tette, hanem még menekülése eszközéül is felhasználta; úgyhogy 4610 7, IV| megígérem, hogy amnesztiát eszközlök ki számukra, ha a gróf úr 4611 7, IV| Én éppen arra kérem, hogy eszközöljön ki amnesztiát a rablóknak. 4612 8, I| alispán úr, kérem, amnesztiát eszközölni Sátán Laciéknak: azoknak 4613 7, VI| A diszpenzációt ki kell eszközölnöm, s aztán a szegény jó Mercatoris 4614 8, III| rejtély előttem. – Van egy eszközöm, amivel ezen nő fölötti 4615 4, III| tedd a zsebébe az érvágó eszközös tárcámat; meglehet, hogy 4616 1, IV| gyermekeket avatni fel eszközüle halálos játékhoz!~ ~– De 4617 4, I| tárgya, s nem mulasztá el az észleleteket jegyzőkönyvébe pontosan 4618 6, II| törekvő gondolatok élénk eszmecserékben, mely célok között a legtávolabb 4619 6, II| válogatták, akik egy hazáért, egy eszméért lelkesülve indulnak a harcba; 4620 6, II| tudta Vavel jól. Pedig az ő eszméinek ez volt az igazi tábora.~ ~ 4621 1, III| órát harangozták, az egyik eszmejárás az eltávozott szökevények 4622 6, II| nemzettömegből kiemelkedő társcsoport eszmejárása volt. Ez a kis csoport mind 4623 10, VI| kietlen téren.~ ~Egyedüli eszméje, mely idehozta, az volt, 4624 2, III| adott kifejezést annak az eszméjének, hogy a patvarista is „valaki”. – 4625 7, IV| indult. Rég elmúlt nagy eszmék elevenedtek föl körülötte, 4626 4, IV| foglalásokat tett eddigi eszmekörében. A csillagászatban elfoglalta 4627 4, II| tanítani. Ilyenkor már érdekes eszmekört talál a népszokások leírásában, 4628 6, II| egyik a rajongás egy magas eszményért, mely, amidőn egy bűbájos 4629 1, IV| nehéz. Legközelebb esik ez eszményhez Svájc. Ámbár ott, úgy tudom, 4630 1, III| szövetű ottománon feküdt, eszményien odaomolva a dagadó kerevetre, 4631 8, III| amilyen csak egy uralkodónői eszménykép lehet.”~ ~Vavel Lajos felugrott 4632 3, II| betakarta vele a najádok eszményképét. – Minő gondolat ez?~ ~– 4633 1, II| nem lett az előtte lebegő eszményképhez.~ ~– No most, polgár, legyen 4634 4, II| ismeretlenné tette maga előtt azon eszményt, hogy a Névtelen Várban 4635 9, I| gondolt, nem bírta azt az eszmét elérni, hogy ő Lajosra nézve 4636 2, I| szakácskönyvvel, s csak akkor vette észreo , mikor a katedrában elkezdte 4637 4, III| fölébressze álmából, s az észrevegye az ő ottlétét. Az ok már 4638 11, IV| vízárok a távolból nem volt észrevehető, s a vitéz ezrednek könnyen 4639 3, II| Hadd hallom.~ ~A gróf alig észrevehetőleg meghajtotta a fél térdét 4640 1, I| hozott kézilámpás teszi észrevehetővé, ami nélkül tisztességes 4641 1, IV| háziasszony szeretereméltó észrevételekkel tudta fűszerezni a csodálatos 4642 1, IV| használtak, a kis Amélie észrevételele általános furorét idézett 4643 5, I| A gróf nem késett ez észrevételét közölni tudós Mercatoris 4644 1, IV| ezt sejtem, nem adom oda esztelen komédiából Amélie arcképét 4645 5, III| ismerek. Ennek már négy esztendeje. – Az egész világot összekutattam 4646 4, I| grófot letelepedése első esztendejében mindenünnen vendégszerető 4647 9, I| rideg, örömtelenül eltöltött esztendőért, melyben nem volt egyéb 4648 2, II| Igazán nem több-e tizenöt esztendősnél? Az alispán úr végét szakította 4649 6, I| nyugalomra térjek. Húsz esztendőt szolgáltam le a katonaságnál, 4650 11, II| ezredes ki lett szabadítva, Esztergomi Mihály százados kapitány 4651 10, IV| az iszaplávát, s eljutni Eszterháza pompás sétánysoros országútjára. 4652 10, IV| láttak kiszaladni. Az egyik Eszterházának, a másik a Fertő irányában 4653 10, IV| nagy jegenyefasorok, amik Eszterházára vezettek, s magának a „magyar 4654 11, IV| olcsó.~ ~A veszprémiek az Eszterházyakkal, mikor már az ellenség ágyúikat 4655 11, VII| azután a pozsonyi lovasezred Eszterházyval.~ ~A forró júniusi nap kegyetlenül 4656 2, III| János, ma itt nem mi eszünk, hanem minket esznek.~ ~– 4657 10, III| megerőltetjük az emlékezetünket, eszünkbe fog jutni, hogy láttuk őt 4658 7, II| beletekinteni! Ah, ez oly észvesztő gyönyör volt, mint aminőt 4659 1, III| Les adieux, l'absence et le retour” szimfóniáját, 4660 6, II| énekes madárkának mindennapi étekül kijárt; hogy amit az el 4661 7, VII| balkezű, málészájú, minden ételbe beletorkoskodó, huncutkáikat 4662 2, II| alkalmával az úr minden ételből szed ki egy tányérra, s 4663 6, II| az asztalra letenni, s az ételeket a konyhából az előszobába 4664 6, I| megvan: odakészítsem eléje az ételét, s várjam, hogy lerepül 4665 5, III| a levegőre egy gyöngéd, éteri finom lényt, akinek az egészségét 4666 7, VIII| előttük, amiket a vadász etetésre hívott sípjával. – Olyan 4667 11, IV| felülemelkedve a mostani katonai etiketten, ha királya úgy kívánta 4668 12, II| hölgy, elfeledkezve minden etikettről, rémülten sikolta fel.~ ~– 4669 8, II| paprikával; velük kellett étkeznie; de biz ott alig fenhette 4670 4, II| vagy egymással szemközt az étkező asztalnál.~ ~A kerti sétáira 4671 8, II| rá: „Szabad!” és aztán az étkezőasztalnál ülhetett vele szemközt, 4672 11, IV| otthagyták a jó ebédet, s étlen, szomjan, mint társaik ott 4673 9, III| elől bundába nem takarózni, étlen-szomjan naphosszant vesztegelni: 4674 3, I| felnyitott ablak redőnyein. Egész etnográfiai gyűjteménye a macskáknak, 4675 10, II| nyomorékok, akik a kenyerünket ették, maga a pap is, mért ne 4676 4, IV| furcsa éjjeli vendég. – Nem ettem maszlagot, hogy a becsületemet 4677 7, VIII| volt világítva. Az ott az étterem! – mondá Marie; az urak 4678 7, IV| Lajost, s vitte magával az étterembe, útközben észrevette, hogy 4679 4, III| asztala tele volt halmozva etuis * -kből kihányt ékszerekkel 4680 10, VI| hősleánynak, vagy Spatár Eudoxiának, a görög szabadságharc amazonjának.~ ~ 4681 2, I| vigasztalta meg, hogy „ah, Euer Majestät haben noch immer 4682 7, II| leghatalmasabb: fehér arabs lován, az Eufráton, melynek mind a négy lába 4683 8, II| az olaszországi alkirály, Eugen. Chasteler tábornok megrettenve 4684 10, VI| hadseregéhez: amely esetben viszont Eugène alkirály hadserege Napóleon 4685 6, II| el volt az terjedve egész Európa-szerte, s Vavel Lajosnak volt azokkal 4686 1, IV| Quitóba; onnan hozták át Európába; itt a fejedelmi üvegházakban 4687 6, II| származtak be a paradicsomba. De Éva anyánk már tudott németül; 4688 6, I| volt foglalva, ahogy az evangélikusoknál szokás, hogy aközé virágot 4689 1, IV| Megérdemli-e azt a 3000 frank évdíjt, amit a császár rendelt 4690 3, II| azzal fizettél ki. – Ma egy éve azt mondtam, hogy zenézni 4691 7, VI| leánytanyát, ahol hosszú éveit végigjátszá gyermekfogságában. 4692 9, II| kigyógyítsa belőle. És ő évekig ápolt, rejtegetett engem. 4693 10, IV| a víz alá, ott él egész éven át, hanem mikor eljön a 4694 1, IV| az összegnek, amit most évenként elkölthet, a tőkéjét fogja 4695 1, I| Aminőket háromévestől tizenkét évesig való gyermekek viselnek. 4696 2, II| Nem lehet több tizenöt évesnél – felelt a patvarista. – 4697 4, I| megtébolyodáshoz?~ ~Lajos harmincegy évet számlált: a negyediket ez 4698 10, II| mint a boától megbűvölt evetke.~ ~A férfi halkan folytatá:~ ~– 4699 13, II| egy dereglye. Hat férfi evez, hetedik a kormányos.~ ~ 4700 3, III| s aztán hozzáfogott az evezéshez.~ ~– Holnap visszatérek 4701 7, VIII| találta abban, hogy maga evezhetett. Ezt is Lajostul tanulta. 4702 3, III| átlátszó aranyban úsznának, eveznének tündérek, akiknek lakásuk 4703 10, II| azokba beültek, s aztán gyors evezőcsapásokkal indultak neki a hansági 4704 3, III| két kézre kapta az egyik evezőlapátot, hogy szétzúzza a csodának 4705 4, III| csónakjába ugrott, s hatalmas evezőnyomásokkal nehány perc alatt odaát 4706 7, VIII| közelíteni a kastélyt, mert az evezős háttal van fordulva a célnak, 4707 3, III| egyszerre kezébe mind a két evezőt, s a csónak hasította a 4708 4, V| születésnapi ünnep. A tizenhatodik évforduló már.~ ~A leány szépsége 4709 10, IV| elszakíthatlan szövevénybe, s az evickélő állat a vízfenéké.~ ~A lovakat 4710 3, IV| Lehet, hogy érvágásra vagy evometicára * lesz szükség; meglehet, 4711 4, I| remény megcsalta, s aztán évrülo évre mindig jobban át kezdte 4712 10, IV| atyafiságban legyenek a pokolbeli excellenciákkal; mert íme azon a lángba 4713 5, IV| részesült.~ ~Az alispán még exceptivázni * akart, hanem akkor az 4714 11, V| volnának ilyen rosszak! – exceptívázott egy perpatvaros atyafi.~ ~– 4715 7, I| jelenőket, s mindenütt hasonlóan excipiáltatván, re optime gesta tért haza 4716 7, II| a küldetést?~ ~– Minden exmissióm között ez legyen a legkedvesebb.~ ~– 4717 7, I| Vendégének még több ilyen nagy exmissiót kellett mai nap elvégezni. 4718 12, III| oltalomlevél szólt Vavel de Versay, expatriált francia nemes s indigenált 4719 7, I| gróf úrnak, s kész magát exponálni miatta. Ezúttal is, ha őnagysága 4720 11, VI| tért vissza a diadalmas exuviákkal!~ ~Itt azonban a francia 4721 10, II| annak a melle emelkedik; ezé meg nem mozdul már régen.~ ~ 4722 7, VIII| olvasni! Óh, hogy fog ő ezekbe holnap beleülni és élni 4723 2, III| elment, de vissza nem tért. Ezekben a posztócipőkben az ember 4724 3, II| Mária-kép van rajtuk; de ha ezekbűl a nagy pirosakbúlo válogatsz 4725 8, III| Lajos szemeit mindannál, s ezekért a szép szemekért nem azt 4726 4, V| reggel! S amíg megvirrad, ezerféle gondolat jár keresztül-kasul 4727 11, II| fölállhatott. Tizenheten ezerhatszáz ellen. Egy emberre jutott 4728 11, IV| hétszáz halottja esett és ezerhétszáz sebesültje, az inszurgens 4729 9, III| mester Vavel sátorába.~ ~Az ezermesternek még a háborúban is lehetett 4730 3, III| a tó felé fordult.~ ~Az ezernyolcszázhatodiki Boldogasszony hava második 4731 13, II| messze földről azért az ezerötszáz forintért, amit Vavel gróf, 4732 4, III| nem sok árulásra képes. – Eziránt tehát Lajos tökéletesen 4733 11, VII| Gosztonyi, a két veterán ezreddel; a pesti és a veszprémivel. 4734 11, VII| Eszterházy, Saint Julien ezredekéit, azok közt harminchat osztrák 4735 8, I| testőrségét, hogy tanítsák be az ezredeket, s most már fogadom, hogy 4736 8, III| Kieszközöltem, hogy az ezredemmel cantonozásra az ő helységébe 4737 5, III| Mikor a rangját megkapta ezredénél, ön tudni fogja a szokást, 4738 11, IV| inszurgensek nem adták meg magukat ezredenkint, zászlóstul vonultak végig 4739 7, II| nemcsak alispánja, hanem ezredes-kapitánya is vagyok.~ ~– S kívánom, 4740 11, VII| gróf, a pozsonyi lovasok ezredese, Keglevich gróf, a bácskaiaké, 4741 11, IV| s Nagy Gábor, a túróciak ezredeskapitányai s több alsóbbrendű tiszt.~ ~ 4742 8, III| várát védelmező Pulszky ezredeskapitányt hogy felejtené ki, öcsémuram? 4743 5, III| tiszti állást, ahol nemsokára ezredessé lett. Ez az említett eset 4744 11, IV| szégyen nem érheti a veszprémi ezredet, hogy tőle ágyúkat vettek 4745 5, III| nem lehet egy. – Barthelmy ezredével együtt lemegy Olaszországba, 4746 5, I| erkélye előtt felállított ezredi zenekar válogatott ouverture-jeit, 4747 11, IV| Most a veszprémi ezredre került a sor.~ ~Óh, hisz 4748 5, III| cár nevét viselő dragonyos ezredtől.~ ~Vavel gróf készséggel 4749 10, I| Egyszer kirabolták a saját ezredük pénztárát, másszor meg a 4750 11, VII| feltaposva lovak, vágómarhák ezreitől, egyszerre kemény cseréppé 4751 4, II| majom.~ ~Aztán mi oka van ezto tenni?~ ~ 4752 10, IV| domb emelkedik elő, hol ezüstlevelű fűzfák szorultak össze sötétzöld 4753 4, III| kből kihányt ékszerekkel és ezüstneművel. A padlaton pedig volt egy 4754 4, III| röviden végzett; kihúzta ezüstnyelű kését, amit akkor minden 4755 9, I| aztán visszadobni a harminc ezüstpénzt!~ ~Katalin elrejté magát 4756 2, II| glaszé kesztyűt hord és ezüstzsinóros bérruhát. Azt tartják, hogy 4757 1, II| helyén most egy szomorú faalkotvány van felállítva, két cölöp 4758 8, III| vitézi rend, aki csak a két fabottal harcol. „Nem halok meg pedig 4759 10, III| a chien de Vienne-t nem fabrikálják Bécsben, hanem hogy annak 4760 5, I| rendezett birtokain vadászatot, fácánra, szarvasra; s mint ügyes 4761 9, III| Ha császár vagy, egyél fácányt, s ne lopd el az én sült 4762 2, I| álarca egyszerre a rémülés facies hippocraticájára * nyúlt 4763 1, IV| akiknek – nagy lábaik vannak. Facipő kell hozzá. A gobelingyár 4764 1, II| csizmája van, nekem meg csak facipőm? Olyan polgár vagyok, mint 4765 8, I| inszurgenseknek, hanem csak fadobokat.~ ~– Hát hisz az is megteszi 4766 1, I| meggyújtott két szál argandi faggyúgyertya * sem bírt világossá tenni.~ ~ 4767 1, IV| jában kapni-e a legjobb fagylaltot, vagy Riche-éban? S hogy 4768 13, I| falán, arra felakasztott egy fagyöngybokrot, ami azt jelenti, hogy ott 4769 12, I| biz az. Annak híják. Igen fain, modális ember; nem mortifikálta 4770 3, III| sem a sötét erdő, recsegő fáival; sem a cikázó villám; sem 4771 6, II| békeszeretőbb, nyugodalmasabb faj nem létezik a világon. A 4772 10, IV| tófenék flórájának több olyan faja van, ami szépen elrejtőzik 4773 4, II| ifjú arcát.~ ~De az nem a fájdalom sírása volt.~ ~Mikor elvégezte 4774 7, VIII| az ő feje attul meg nem fájdul.~ ~Marie most már nem tudott 4775 5, III| lelkemen a világ, ami annak még fájjon? – Aztán elnevette magát. – 4776 3, IV| De csak a lábam ne fájna.~ ~– Azon segíthetünk. Henry 4777 7, VII| De nem fog önnek a szíve fájni, ha kis úrnőjét nem láthatja 4778 6, II| ráköpött mérges tajték még fájóbb volt a vérnél. Vavel Lajosnak 4779 6, I| amilyennek Vavel gróf állítá. Fájós lábai miatt nem mozoghatott, 4780 12, II| lovas vonult be, abból a fajtából, amiről azt énekli a népdal, 4781 3, II| A védenc pedig ahhoz a fajtájához tartozott az egereknek, 4782 3, IV| Megérdemeltem azt, és nem fájto .~ ~A leány megszorítá az 4783 6, II| irtóháborúba, maguk is oly vadakká fajulnak el, mint a mongol, az indián. 4784 1, III| volt a sor, hogy kacajra fakadjon!~ ~ ~ ~Cambray urat, miután 4785 3, III| ijedős, olyan könnyen sírva fakadó: tanulékonyabbá lett; jobban 4786 6, II| napiparancsában e szókra fakadt katonáihoz: „Legyetek hát 4787 5, II| szökéssel elillant a színpadról. Fakard, fapuska csak úgy zakatolt 4788 5, II| inszurgensnek öltözve, fakarddal, fapuskával, darutollas 4789 2, III| az ősi terem valamennyi faképeinél.~ ~Bernát úr bámult és ámult: 4790 3, III| mentében éjjeli rákászok fáklyafénye vereslett.~ ~S mikor a keleti 4791 5, II| Mikor a tűzkerekek, a római fáklyák a sötét éjben elkezdték 4792 2, I| kezdődik, hogy „ím e zöld fáknak kies árnyékában”.~ ~– No, 4793 4, I| életet folytat. Nem jár ki a falaiból, s nem fogad el látogatókat.~ ~ 4794 13, I| már bombáktól összezúzott falakat, leégett várost máskor is, 4795 10, II| lábnyomokkal, a fénymázas falakba nagyfejű vasszegek verve, 4796 1, III| méltóságos nagy termeket vékony falakkal átidomíták sok szakaszú 4797 3, I| pompával van berendezve: a falakon atlasz szőnyegek; a bútorokon 4798 13, I| lyukon, amit a golyó ütött a falán, arra felakasztott egy fagyöngybokrot, 4799 11, V| letelepedének, és hozzáfogtak a falatozáshoz.~ ~Cigányt is hoztak magukkal: 4800 8, II| szabadkozott, hogy ő már falatozott, künn a gyepen, jó nyers 4801 8, II| rábízott kincset elrejté egy a falba rótt vasajtajú szekrénybe, 4802 4, IV| bújva. Hanem az a fülke a falban, melyben az acélszekrényke 4803 1, I| előresietett egy erősen kikoptatott falépcsőn fel az emeletre; míg a fiatalabb 4804 5, III| s fel a lehullott sárga faleveleken. Henrynek meghagyta, hogy 4805 5, V| gereblyézze össze a lehullt faleveleket. Ott látta őt Marie mindannyiszor.~ ~ 4806 10, II| A folyosón volt egy ódon falióra, amit mindennap maga húzott 4807 1, II| ugyanarra az ágyra, amelyen ő a falnak támasztva guggolt mozdulatlanul, 4808 9, III| kastélyába. Ott kivette a falszekrényből az acél-ládikát, azt nagykendőjébe 4809 2, II| szakácsné az ő felesége. A falubeli leányokra az igaz, hogy 4810 11, II| malmon túl van egy kicsiny falucska: Karakó. Azt már az ellenség 4811 12, II| Bakonyér mentében; a közbeeső falucskák lakói bámulva nézték az 4812 4, I| kikiáltották: rablócinkos, falugyújtogató. Nálam jól fogja viselni 4813 2, I| hogy körülkerülje a saját faluját a poros országúton.~ ~Tökéletes 4814 12, II| ment végig trombitaszóval a falujokon, tiszta magyar fiúk voltak, 4815 11, V| gyilkol és éget!~ ~Aztán a falukból is velük szaladt, akinek 4816 11, VII| Verekedniök kellett minden falunál, minden városnál a keresztülvonulásért. 4817 11, VI| a franciáktól megszállt falura. Egy szakasz a főúton, Szapáry 4818 2, I| azért kereste ki e félreeső falut állandó rezidenciájául.~ ~– 4819 13, II| nemesurak is hazamentek a falvaikba szántani, vetni, s befogták 4820 3, III| Jakabfalva, Fertő, Kenderalja falvairól tanúskodnak. – Hát a Strabo * 4821 10, IV| most nem volt tanácsos a falvakon keresztül menni, hanem el 4822 3, III| vannak okiratokkal nevezetes falvakról a tóparton, mik nagy dézsmát, 4823 12, II| magas hegyi útnak, ahol egy falvat Fenyőfának hínak (annak 4824 2, I| Pedig magyar nemes família az. A legközelebbi diaetán 4825 11, V| szerzőségét magának vagy a famíliájának követelje.~ ~Ezt az egy „ 4826 4, IV| Pernahajder az egész rongyos familiájuk! – Hanem hát azért jöttem, 4827 11, III| és a közvitézek közötti familiáris jó viszony. Szentkútnál 4828 2, I| Hát maga ismeri azt a famíliát, doktor? – kérdé a spectabilis.~ ~– 4829 3, II| nihil de arbore” (semmi fán termettet!) Ma azonban nem 4830 11, III| leugrott a lováról, egy fának támaszkodott, s ha mást 4831 4, IV| kell végeznem az utolsó fánál: az akasztófánál. Mert a 4832 10, III| Hortense bal paré-in táncolta a fandangót vagy a bachanal de Steibelt, 4833 3, III| iparkodott a leány túlheves fantáziáját lelohasztani, hogy biz azon 4834 11, IV| a gyomorban oly kellemes fantáziákat ébreszt.~ ~– Éppen délre 4835 4, II| szót nem a közel hozott fantom mondta ki, hanem egy élő 4836 7, IV| szivárványt ragyogó kísértetei; fantomok, akik mosolyognak, szellemek, 4837 5, II| elillant a színpadról. Fakard, fapuska csak úgy zakatolt utána.~ ~ 4838 5, II| inszurgensnek öltözve, fakarddal, fapuskával, darutollas kalpaggal, kulaccsal 4839 4, V| azon a hosszú allén minden fára felmászatott volna három 4840 6, I| szolgálattevő ember, aki abban fárad, hogy apró uraknak a lábtyűit 4841 7, VII| Önnek nem szabad többet fáradni. Lesz önnek a kastélyomban 4842 11, V| legényünk nem sajnálta tőle a fáradságot, s úgy teremtette a Sámsont 4843 8, III| veszett egészen kárba a fáradságunk, mert elvettük a táskáját, 4844 3, I| veri le; máskor pedig oly fáradtak, oly vontatottak, mintha 4845 5, III| amiből ön csak tragédiát tud faragni, ugyanabból én, ha én veszem 4846 2, I| ül az alispán, hatalmas faragott tajtékpipából szopogatva 4847 1, I| előszobába léptek; onnan egy ódon faragványokkal cifrázott szárnyajtó egy 4848 3, I| ruganyos hintócskával; remek faragványú állványokon kínai vedrek 4849 10, IV| bibliai legenda az üldöző; fáraónak útját álló veres tengerről. 4850 1, III| Meg nem engedem, hogy ön fárassza magát a csokoládéfőzéssel.~ ~ 4851 5, III| Hát megmondom én, hogy ne fárasszam önt a találgatással. – Teljes 4852 11, VII| utóhadnak, hogy a hosszú, fárasztó útban elcsigázott gyalogzászlóaljak 4853 3, III| föld elvett tőle. Ott oly fáratag volt; száz lépésnyi séta 4854 12, II| Isten madara, Kinek fején a farka!” Kakastollbokrétás süvegű, 4855 10, IV| A lovakat úgy kellett farkaiknál fogva kihúzgálni a tóbul 4856 11, VI| volt, azt már ő a sziget farkáról nézte.~ ~Az ütközet utáni 4857 7, II| csörrent réztokos fringiájával; farkasbőr-kacagány reng a fél vállán.~ ~– No 4858 2, II| mint az egyszeri ember a farkasfiúval. Ha megnő, a jóltevőjét 4859 1, II| a nyakravalóját, s aztán farkasgúzsba * illesztették, s úgy ültették 4860 10, V| levágták vagy leteperték, s farkasgúzsban hagyták: s aztán azon véres 4861 5, II| aluszom!~ ~ ~ ~Jártak-e itt farkasok?~ ~ ~ ~Hej, nem is angyalok!~ ~ ~ ~ 4862 5, III| a pisztoly csövébe, ahol farkasszemet nézett a felé mosolygó golyóval.~ ~– 4863 10, V| császárnő ölebei nem fognak farkat csóválni előtte; és a grand 4864 7, VIII| pamlagon, s a Phryxus és Helle farkcsóválva tötyögtek úrnőjük elé két 4865 11, VII| nyargaltak végig, feltartott farkkal. S ahogy az a szívós agyag 4866 5, I| lovának a szerszámáról a farmatringot, s azzal a fekmentessé tett 4867 3, I| látszik, hosszú sor érc- és fasípokkal. Az ablakhoz közel áll egy 4868 10, V| a csapat az eszterházai fasorok közül, s amint a pomogyi 4869 11, III| kétezer lépésnyi hosszú kettős fasorokkal szegélyezett egyenes út 4870 5, III| S aztán járta a hosszú fasort végig, mint aki vesszőt 4871 1, IV| ami meg van számára írva a fátumok könyvében. Ha a férfit bírni 4872 5, III| Ha Barthelmy Léon a hölgy fátyolához fog nyúlni…~ ~– Akkor meghal!~ ~ 4873 6, I| brüsszeli csipkéjét, fekete fátyolból gyász nyakfodrokat varrt 4874 2, II| ismerni itt Fertőszegen? Míg a fátyolnak híre megy, s előbb-utóbb 4875 3, III| amit teszek. Felveszem a fátyolomat, nem mutatom meg az arcomat 4876 4, II| Ezentúl nem kell önnek az eget fátyolon át nézni.~ ~Mikor elhagyták 4877 2, II| az oka, amiért az arcát fátyolozatlanul nem mutathatja soha.~ ~– 4878 7, II| világba. Fényes nappal, fátyoltalan arccal az édes világba beletekinteni! 4879 6, II| bizonyosan jótétemény lehetett, favágás és koldulás helyett jó fizetésből, 4880 1, III| egy kocsiban. A szegény Favras, akit felakasztottak azért, 4881 1, I| semmit! Ah, hogy át van fázva!~ ~– No de az a Diána, mért 4882 5, I| zászlóalj lovasságot látott fclvonulni. Dragonyosok voltak, ahogy 4883 1, III| szokott se kérdezősködni, se fecsegni olyan titkokról, amik hölgyeket 4884 3, III| vadludakat, ingerkedni az éjszaka fecskéivel, a denevérekkel, mik úgy 4885 6, II| Vavel rokonai. Az ő vére fecskendi körös-körül az egész földrészt. 4886 4, II| megakadályozta.~ ~– Hagyja ön arcát fedetlenül. Itt senki sem látja azt 4887 11, IV| lehetett látni e visszavonulás fedezése alkalmával a hőstetteit 4888 11, IV| az inszurgens ágyúütegek fedezésére volt rendelve. A leggyarlóbban 4889 1, I| fogják kivégezni. Hát ön mit fedezett fel?~ ~– Oroszlánnyomon 4890 12, I| Árulás vagy csacskaság nem fedezte-e fel kilétüket, menedéküket? 4891 1, IV| gyümölcs, melyet az inkák fedeztek föl Chiliben, s ők terjesztettek 4892 4, IV| lelkében jóravaló indulatokat fedeztem fel. Önnek a szíve nincs 4893 3, III| partjait óriási fenyőszálak fedik; a nép „öreg fenyvesnek” 4894 11, IV| segítségére. Az is sebekkel fedve van már; de egy ellenfél 4895 7, IV| számukra, ha a gróf úr katonai fegyelme alá vetik magukat.~ ~– S 4896 11, IV| fegyverzetnek. A katonai fegyelmet pótolta a nemes büszkeség 4897 6, I| kezet.~ ~– Öreg bajtárs! Vén fegyvercimbora! Hát haraggal válunk-e el 4898 5, III| magamat, anélkül, hogy a fegyverdurrogáso azt elárulta volna? Az is 4899 3, II| érzés. Azt pedig, hogy a fegyvered ott van minden éjjel azon 4900 8, I| akik nem válogatósak a fegyverekben: orgyilok, méreg, lesbül 4901 11, IV| lelőtte vele, annak a lovával, fegyverével aztán megint folytatta a 4902 8, II| amely már fel volt ruházva, fegyverezve, kivonult nagy trombitaszóval 4903 8, I| össze lett írva az ország fegyverfogásra kötelezett nemessége.~ ~– 4904 8, I| gyalogra. Ez nem az összes fegyverfogható nemesség, mert egy családból 4905 8, II| Lajos vezette, oktatta, fegyverforgatásra, tömegmozdulatokra tanította; 4906 7, I| felállításhoz, vezénylethez, fegyvergyakorlathoz, kinek van hősi bátorsága, 4907 7, II| elbámult a sorba rakott fegyverhalmazon, s az oltárhelyen ülő alak 4908 7, II| helyett egészen mást.~ ~Amely fegyverhez a kétfejű sas még habozott 4909 11, IV| seregnek, se puskacsinálója, se fegyverliferánsa; de még csak közelében sem 4910 9, III| nagy Lobau szigeten minden fegyvernem, lovas, gyalog, ágyú, poggyászszekér 4911 8, III| irataiban, azért mikor a fegyverre hívás széthangzott az országban, 4912 4, IV| Vavel gróf odasietett a fegyverszekrényéhez, s csakugyan úgy tapasztalá, 4913 12, III| Éppen ma hirdették ki a fegyverszünetkötést a két hatalom között. Itt 4914 7, II| kézen fogva az alispánt fegyvertárába, s megmutogatta neki szörnyű 4915 7, II| látvány volt, mint a feltárt fegyverterem. Aranytekercsek, ezüsttel 4916 10, VI| csapatja leszállt lovairól, s fegyvertüzeléssel tartóztatá vissza az üldözőket, 4917 7, VII| nem maradhat itt a nagy fegyverzaj között, ugyebár?~ ~– Azt 4918 7, II| azt személyesen. Minden fegyverzet készen áll, az utolsó töltényig.~ ~ 4919 11, IV| lelkesedés, dacára a hiányos fegyverzetnek. A katonai fegyelmet pótolta 4920 8, II| Győrnél összpontosulni; félig fegyverzetten, kovátlan puskákkal, töltény 4921 11, V| tősgyökeres magyar nemesek voltak. Fegyverzetük – csak olyan, mint a többié: – 4922 2, I| VIVÁT”; két oldalt tizenkét fehérbe öltözött leányka, virágkosárkák 4923 7, VII| Ki nem állhatom a fiatal fehércselédnépet. A düh lep meg, ha egyet 4924 2, II| a vállaira omlott; arca fehérebb volt a liliomnál és piros 4925 3, II| bánom, ha kiosztod; hanem a fehéreket jobb szeretem megtartani, 4926 3, III| a holdsugarakon arcaikat fehéríteni.~ ~Szegény leány! Még azt 4927 10, V| Rába hídját s a mellette fehérlő csárdát; az egész tér csupa 4928 11, VII| Balaton keleti partján végig Fehérvárnak, onnan a Bakonyon keresztül 4929 1, I| Monsieur-t Dillingenben * orozva fejbe lőtték!~ ~– Őt is! Akkor 4930 3, IV| doktornak, hogy a páciens fejbelövéssel fenyegeti azt, aki neki 4931 2, III| lesz?~ ~– Elég.~ ~A gróf fejbólintással üdvözlé a fiatal jogtudóst, 4932 10, III| Rettenetes írás! – monda fejcsóválva. – Bezzeg a „konzul” nem 4933 2, I| betakarják vele, s semmiféle fejdíszt nem tűrt el a hajfonadékon 4934 3, I| neki, de amint kidugta a fejecskéjét ágyfüggönyei közül, vidáman 4935 1, III| hallgatták; a kíváncsi hölgy fejecskék egymás vállain keresztül 4936 7, II| csak a dicsfényt szaporítod fejed körül, s törvényesíted az 4937 8, II| Braunschweig-Öls Vilmos fejedelem és fekete légiója hasztalan 4938 13, I| volt Marie? – A macskák fejedelemnője. S a kiskutyák meg a kismadarak 4939 12, III| belőle kiválasztani, hány fejedelemnőt adjak értük cserébe?” – 4940 1, I| lábát, hogy hozzáláncolt fejedelme futását lehetővé tegye.~ ~– 4941 7, IX| Jer ide mellém. Tedd a fejedet a fejemhez, és ölelj meg.”~ ~ 4942 3, I| táncolnak, gitároznak és a fejeiketo negédesen hajtogatják. Egy 4943 1, III| Megmondom önnek. Vágassák le a fejeimet. Aztán küldjék el Bichet 4944 1, II| gazdátlanul tovaúszó fejek kardala? – Mikor a hófuvatban 4945 6, I| tagadnám el? Vétkeim sokasága fejem fölé szaporodott. És én 4946 7, I| az mégis szeget ütött a fejembe. Az mindenütt nagymértékben 4947 3, II| bolond kérdésemre, amit a fejemben kifőztem. És aztán nem feleded 4948 10, V| Ha nem volt elég, még a fejemet is odateszem ráadásul: mert 4949 7, IX| mellém. Tedd a fejedet a fejemhez, és ölelj meg.”~ ~S helyet 4950 5, I| nemesi címer pompázott, két fejének csőrei pedig arra voltak 4951 3, II| hajnal, odarepül az ágya fejérc, s azt a nótát énekli, hogy „ 4952 7, VIII| őt vezetni a majorba. A fejés annyira megtetszett neki, 4953 8, II| értesítve lehet; nehogy a magunk fejétől éppen beleszaladjunk a veszedelembe.~ ~ 4954 3, IV| hangja különböző indulatokat fejez ki. E vízlakó ember még 4955 5, II| csizmaszárát ütögette, ami azt fejezte ki, hogy táncol. Akik ezt 4956 10, V| márki tragédiája be volt fejezve.~ ~És a császári princesszek 4957 9, I| feje.~ ~Nagy oka lehetett a fejfájásra. Kezében tartá de Fervlans 4958 10, III| érdemes a főhadiszállásnak fejfájást okozni.~ ~De Fervlans maga 4959 12, I| tópartra temessék el, semmi fejfát, semmi írást a sírjához, 4960 5, III| járású, szabad, mozgékony fejhordású, e köpcös tréfa által gyanúja 4961 7, VIII| meg akarta látni, hogyan fejik a teheneket. Katalinnak 4962 4, V| annak mind lekaszálja vele a fejito . Feuer! Bumm! Kopf ab! *~ ~ 4963 9, III| majoroslyány ismeretes bécsi piros fejkendőjét. A nyerges öszvér egyenesen 4964 2, II| hölgyön? Csakugyan nem volt-e fejkötő a fején? Igazán nem több-e 4965 2, III| s ott várni be a további fejleményeket. A grófnak múlhatlan szüksége 4966 10, VI| közelében valami nagyobb csata fejlődhessék ki. Ott tehát egész bátorságban 4967 4, I| serdülő leányt hajadonná fejlődni szemei előtt, megáldva a 4968 1, III| gyermekben annyira ki van fejlődve a francia állameszme iránti 4969 13, I| visszaszerezze a veszett fejsze nyelét. A belső városban 4970 2, II| a leányok viszont semmi fejtakarót nem viseltek.)~ ~– Hahaha! – 4971 11, VII| méltó hadvezéri talentumot fejtett ki annak a feladatnak a 4972 7, VIII| akik egyet-mást visznek a fejükön, vagy a karjukon: megkérdezni, 4973 3, I| most már kocsisjelmezben, s féken tartja a két hatalmas fekete 4974 2, II| Egyébiránt majd elmondom a feketekávé mellett az egész csatatervemet.~ ~ 4975 2, II| egész csatatervemet.~ ~A feketekávéra kerülvén a sor, a szíves 4976 10, V| cimboráit, akik iszaptői feketén, mint igazi ördögök, ugráltak 4977 13, II| hárfahúrok özönében vinnének feketeruhás alakok egy koporsót egy 4978 10, IV| hogyan kell kicsiholni, meg feketeürömből taplót csinálni. Vadásszatok 4979 10, I| akasztófabélyeg. A harcban fékezhetlenek; hanem a rablásban is azok. 4980 4, V| márványoszlopnak a közét, mely a leány fekhelyéhez vezető fülke-boltozatot 4981 3, IV| nyugtalanul hánykolódik a fekhelyén.~ ~Erre aztán bátorságot 4982 3, IV| rohama. Az ilyennel nem fekhetik le az ember úgy, hogy valakinek 4983 5, I| farmatringot, s azzal a fekmentessé tett vitéznek a revers felére 4984 3, IV| egyszerre felemelkedett fektéből a beteg, riadottan kiáltva 4985 10, VI| találok.~ ~S e szóknál szilaj, féktelen dühvel emelte magasra két 4986 13, II| zöldült.~ ~Ő kívánta így, hogy fektessék öreg barátja, D'Avoncourt 4987 3, IV| le nedves öltönyeit, és feküdjék le. Aztán ígérje meg, hogy 4988 7, IX| elaludni; engedd meg, hogy itt feküdjem a lábadnál.”~ ~„Nem! Nem! 4989 3, IV| vacsora után rögtön le fog feküdni. Az eső is nekieredt, csak 4990 5, I| mindenféle kis és nagy városban feküdto s mindenütt könnyező szemeket 4991 10, VI| a karjai közé, hogy jobb fekvést adjon a testének; s gyöngéd 4992 13, II| tetszik, mintha e vonal mentén fel-felbuknék néha egy idomtalan gömbölyű 4993 10, V| démonok; piros sisaktaréjaik fel-felcsillámlanak a sás közül. De Fervlans 4994 10, VI| A legázolt sás közül fel-felemeli a fejét egy vergődő paripa, 4995 13, II| fénylő vízsugarak között fel-feltűnő árnynak.~ ~A vitézek három 4996 5, III| elszörnyedésében. A filiszterek felabajgatása is sport. Engem mulattatni 4997 10, III| De Fervlans rég elvégezte feladatát, s zsákmányával és a démon 4998 7, II| előretolt had elszörnyed feladatától, mikor egy piacot lát maga 4999 6, I| tulajdonság volt ahhoz a feladathoz, ami neki jutott.~ ~Marie 5000 4, I| didaktikus része a gyakorlati feladatokat is maga után vonta. A bárónő 5001 4, IV| kifosztogatását tűzték ki feladatokul; s mert insigniáikban * 5002 11, VII| Pál gróf vállalkozott e feladatra.~ ~Abdától Komáromig minden 5003 7, VI| tőle Lajos?~ ~– A másik feladatunk pedig a jó Lizettet felkeresni, 5004 4, II| ő tudós előadására, s a feladott penzumokat nem végzi el. 5005 12, I| mást a jámbor, mint hogy feladta a várat; de úgy, hogy minden 5006 3, I| bora, a Muscat Lunel * volt feladva, abból szürcsölgetett egy-egy