IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
5007 5, VI| ő maga saját pénztárából felajánlá a megkívántató tizenötezer 5008 6, II| sereghez jöttek kardjukat felajánlani tulajdon gyűlölt császárjuk 5009 1, IV| hogy Fulton e találmányát felajánlotta a császárnak, s vállalkozott 5010 4, IV| alatt a nemesember fiát is felakasztják. S ahova én befészkelem 5011 1, III| A szegény Favras, akit felakasztottak azért, mert ő volt az „utolsó 5012 10, II| Ha az egész várlakot feláldozta is Lajos szabadcsapatjának; 5013 13, II| árny, a kormányos alakja, feláll a dombtetőre és beszél.~ ~ 5014 3, IV| elkövet, hogy e nyomorult félállatot emberi eredetéhez újra visszavezesse. 5015 11, IV| országutat védő magaslaton felállítá. Ott harcolt még a felállított 5016 7, I| kérdezve, hogy ki ért a had felállításhoz, vezénylethez, fegyvergyakorlathoz, 5017 7, I| állhatta. Hát mit csinált? Felállította őket sorba ezen vers szerint: „ 5018 11, II| congreve röppentyűik. Azokat felállították a Marcal bal partján, s 5019 7, VII| Lizett, anélkül, hogy felállna, a mellette levő ládát felnyitá, 5020 7, IX| leánykám?” – kiálta fel félálomban.~ ~„Igen. Én vagyok itt, 5021 3, IV| van a coxamban * , ha most felázik a lábam, okvetlenülo ischias 5022 8, I| rágyújtott Lajos szobájában a félbenhagyott munka mellett. Lehetett 5023 4, IV| Egy este későn kényszerű félbeszakítást szenvedett a kémszemlélet; 5024 1, II| gyermekek szoktak, ha éjjeli félbeszakított álom után kocsira ültetik 5025 4, III| percig.~ ~Lajos Marie-t is felbiztatta, hogy e látványt együtt 5026 11, VII| portól, sártól belepve, de felbokrétázott süveggel és diadalragyogással 5027 10, V| veszve!~ ~Csapatja teljes felbomlásban s ellenfelének kócsagos 5028 4, III| arcát, míg az a zsinórok felbontásával bajlódni fog. Ily helyzetben 5029 4, IV| megrogytak alatta. Haja felborzadt. Egész testén hidegláz futott 5030 10, VI| föld alatt folyó tiszta víz felbuggyan alulról, s tűrhető italul 5031 5, I| lovardában.~ ~ ~ ~Hany Istók felbukkanása a habokból (Kép a regény 5032 6, II| az annyi volt már, hogy „felcsapott”, s reggelre a hátán volt 5033 12, II| köpenyét meg a tollas kalapját, felcsapta helyette a halálfejes csákót, 5034 1, III| lehúzva, hanem büszke csigában felcsavarítva. Ez kötelességének tartotta 5035 4, IV| rabló ott jött be, kívülről felcsavarva az ablak és redőny reteszeit. 5036 10, I| kaparintották el, s megitták a felcsernek minden drága orvosságát 5037 1, I| szövetű ruhácskák kihímezve, felcsipkézve. Mit vétettek, hogy a tűzbe 5038 11, VII| kipihenve magukat, s bőségesen felcsizmázva, folytatták az utat; a kiszabadult 5039 11, III| főhercegnek, ki őt nagyon feldicsérte: jó Ferenczy János meg nem 5040 10, IV| dágvány itt-amott egész feldudorodó halmokat kezdett emelni 5041 13, I| komornyik torkának esett a feldühödött gróf.~ ~E három ijedt arc 5042 12, II| hogy az egyik szénásszekér feldűlt, s a másik meg melléje hajtatott, 5043 5, II| szemét egészen összehúzta a felduzzadt pofa és a lezárolt szemöldök 5044 10, III| amitől annak a horpaszai úgy felduzzadtak, s letette az asztal közepére.~ ~ ~ ~ 5045 5, I| máskor meg Kotzebue * -féle darabokat játszanak el rögtönzött 5046 10, VI| ellenfél? A sebesült mind felebarát.~ ~– Mindjárt hozok.~ ~Ha 5047 3, III| Boldogasszony hava második felében lehetett minden este látni 5048 5, III| kényszeríté az álomképet, hogy a felébredés után is itt maradjon. Érzé, 5049 1, III| együtt aludtunk, ahányszor felébredtem, mindig megcsókoltam.~ ~– 5050 1, III| nagyon szép öntől, hogy felébresztett. Igen jól aludtam. Ez igazán 5051 10, II| akkor én itt hagylak, s feléd sem jövök többet. Elmegyek 5052 3, II| fejemben kifőztem. És aztán nem feleded el, hogy ezen a napon tegezzük 5053 12, III| Adieu!~ ~Margot asszony feledékeny volt. A házigazdától is 5054 11, V| babérkoszorút.~ ~Hanem ez mind feledésbe ment. – Soha köztudomásra 5055 4, III| lakik, hogy az ember künn feledheti az erszényét az udvarán, 5056 9, III| csobolyó pálinkáról sem feledkezett meg. Így készülnek fel a 5057 10, V| meglátod, engemet el fogsz feledni.~ ~S Vavel egyre közeledett 5058 5, VI| az ajtaját az most nyitva feledte.~ ~Az első tekintetre meglepte 5059 11, IV| hadosztályt, melyet az előőrsön feledtek, Józsa Imre káplár mentette 5060 2, III| Ennélfogva az eddigi bérletnek feléért ajánlja a várkastélyt és 5061 8, III| Pulszky ezredeskapitányt hogy felejtené ki, öcsémuram? Ki az égő 5062 11, IV| Egypár kompánia katonát el is felejtettek tudósítani a gyors elvonulásról; 5063 7, II| rólam gondolkozol, akkor felejtkezel meg rólam legjobban. Ha 5064 7, VIII| kicsiny kis világáról el is felejtkezett?~ ~Hát semmi mondanivalója 5065 1, II| mellénye zsebébe. El ne felejtkezzék róla. Holnap reggel tizenegy 5066 1, III| Szívedbe vésd; soha el ne felejtsd. Ő téged az életben a legnagyobb 5067 8, I| oknak hívunk.~ ~– El ne felejtse alispán úr, kérem, amnesztiát 5068 4, IV| veszik; azért azt el ne felejtsem, hogy nemesember vagyok, 5069 8, I| Uram! Sátán Lacinak ne felejtsen el ön amnesztiát kieszközölni. 5070 1, IV| Casino Paganiniban, s künno felejtve hazafias elkeseredését, 5071 5, I| nem választják a harcoló feleket.~ ~Egy körülményt megjegyzett 5072 1, III| fejét kockáztatja…~ ~– Azt felelem rá – szólt Cambray, nyugodt 5073 6, I| ne lássa maga előtt azt a félelemidéző arcot.~ ~S mondta előtte 5074 10, V| ügyelni, s lesz valami okom a félelemre, amikor azt nem volna szabad 5075 10, IV| kiáltásomra meg az volt a felelete, hogy elővett valahonnan 5076 4, IV| hasonlított azokhoz a banális feleletekhez, amiket pedáns nevelők mondanak 5077 5, III| percig sem gondolkozott a feleleten.~ ~– Ez a hölgy: jegyesem…~ ~ 5078 5, III| embert ne kényszerítsem feleletet adni. Vendége voltam önnek, 5079 7, V| Lajos zavarba jött a felelettel.~ ~Az alispán segíteni akart 5080 3, II| szobámban töltöd el, s nekem felelgetsz mindenféle bolond kérdésemre, 5081 7, II| hozzávaló ember és ló?~ ~– Azt felelhetném rá az egyszeri cigányasszonnyal, 5082 2, III| Mire a discipulus azt feleli neki: ha kegyelmed mindent 5083 2, III| lakik ebben a házban?” azt feleljék neki, hogy „ott kinn tágasabb!”~ ~ 5084 6, I| nyugtatá ez meg. Arcát a pokol félelmei még jobban eltorzíták, mint 5085 6, I| hallanám, az elfojtaná lelki félelmemet; oh, de ebben a nagy csendességben 5086 10, I| is azok. Az ökleik éppoly félelmesek voltak, mint a hosszú ujjaik. 5087 10, VI| leáldozó nap tűzfényével, félelmesen nyerít végig a pusztaságban….~ ~ 5088 3, IV| készíttette, csak azért, hogy az ő félelmét elűzze általa, s örömét 5089 10, II| szemeit nem tudta levenni e félelmetes arcról, mint a boától megbűvölt 5090 12, I| ezt a nőt?” azt kell neki felelnie: „Gyűlölöm!”~ ~– Miért hagytam 5091 12, III| csinálja, uram!~ ~– Madame. Én felelős vagyok a tábornoknak aziránt, 5092 6, II| jégverésért magára vállalni a felelősséget: annálfogva Lajos azt tette, 5093 2, III| Hiszen pipa nélkül az ember félember. – A pipától mindjárt kap 5094 5, II| egymás után tánctempóra felemelgetett lábai csizmaszárát ütögette, 5095 1, I| keresztülvetett köpenyét felemeli, tartja egyúttal a rézlámpást, 5096 9, II| leány, odasietve hozzá, hogy felemelje őt a földrül.~ ~– Hagyj 5097 10, II| megnyomnod, s a görgöny felemelkedik.~ ~A kór elkezdett nevetni. 5098 10, V| ágaskodó lova kengyelében felemelkedve. Ez volt Sátán Lacinak mai 5099 1, III| kapott, s utoljára elájult. Felemelték, kivitték a teremből. Két 5100 9, II| hogy nem engedte magát felemeltetni a földről, Marie is leült 5101 1, IV| szükséges a pénzkérdést felemlegetni előtte.~ ~– Aztán, lássa 5102 12, II| Nincs a föld kerekén olyan félénk teremtés, mint az én szegény 5103 8, III| sátorba, mely hatalmasan volt felépítve nádkévékből és két élő fa 5104 2, I| Terézia bárányhimlőjéből felépülve, panaszkodott neki a kiállt 5105 6, I| lelke van, egész az Istenig felér. Ön bejárta az egeket, a 5106 5, II| amit a gyermekek zsinegen feleresztenek.~ ~Nem is mert a leány ez 5107 10, IV| szerelem ideje, akkor mind felereszti hosszú indáit, rojtjait, 5108 5, I| ott deli lovagok vannak, feles számmal, akik az úrnőt kedélyesen 5109 2, I| informálásában. A jelenlevő uraknak feleségeik és leányasszonyaik is vannak („ 5110 5, III| fogom tudni, hogy az én feleségem-e az a titokteljes hölgy, 5111 10, II| történhetik. Magam helyett a feleségemet hoztam el útikíséretül az 5112 1, II| Hováo vonulok vissza? Vagy a feleségemhez, vagy a korcsmába. Ki tudhatja 5113 2, II| gróf összetalálkozott a feleségemmel a faluban véletlenül. Az 5114 6, I| találta. Azt hitte, Henry a feleségénél van. A konyha felé került.~ ~ 5115 1, IV| tűzhelyt, iskolát, szövőszéket, feleséget, gyermeket, anyát, s megy 5116 9, I| őt királynévá tenni, mint feleségévé! Ritka az ilyen gyémánt 5117 2, II| protestáns hitre, s akkor feleségül mehet a szíve választottjához: 5118 1, I| Nem, kedveském: nekünk még feleségünk sincsen, hát kisleányunk 5119 8, I| szóló törvényt, azóta már félesztendő elmúlt, s mégsem történt 5120 7, VIII| csókolni Marie-nak, amin ő felette nagyon csodálkozott. A szobaleánytól 5121 1, IV| százötvenezer frankig az első félévre, s azzal szerencsés utat 5122 5, VI| semmit, a vízár alulról fog felfakadni, s tavaszra valamennyi díszbokrot 5123 10, IV| valami fű, bokor. Hanem a felfakadt sár, mint egy fekete kígyó 5124 5, IV| ennyire vannak egymással!~ ~E felfedezés után a rejtély még zavarosabb 5125 4, IV| értesítse-e a bárónőt erről a felfedezésről, vagy sem? – Hiszen ez őt 5126 5, IV| hölgyet hozzám jönni. Félt a felfedezéstől. Én elszaladtam, de olyan 5127 1, III| bonctanárhoz, az majd talán felfedezi a koponyámban azt a titkot, 5128 4, II| ez a féltés.~ ~A leány felfedezte, hogy van egy nőalak, varázsló 5129 8, I| nincs?~ ~– De bizony volt. Felfedeztek egyet az ország archívumában, 5130 8, I| ből valót.~ ~– No csakhogy felfedezték!~ ~– De az „akadályozó” 5131 1, IV| eltűntek, mint titkukat felfedeztük.~ ~A grófnő vállait vonogatta, 5132 4, III| hallgatást.~ ~– „Önnek” felfedhetem e kívánságom okát. Ez a 5133 11, VII| mind a legrosszabbul voltak felfegyverezve, puskája csak minden másodiknak 5134 8, I| meg. El lett határozva a felfegyverzés, egyenruházás, vezényszó, 5135 11, VI| Emlékezünk arra a fokossal felfegyverzett lovasezredre, mely a tegnapelőtti 5136 4, III| aztán meg a cselédjeit felfegyverzi, és a közelben hálatja.~ ~– 5137 8, II| gyönyörűen felkészülve, tüzes felföldi paripákon, akkorra elkészült 5138 8, III| hírhedett rablóját a vidéknek felfogadom, hogy rabolja el a Névtelen 5139 4, IV| aki az őáltala egyszer felfogadott gyermeknek a szülője, s 5140 11, V| egy csoport maródit; én is felfogadtam egyet; de csak olyan volt 5141 5, III| Ön megértheti, hogy ezt a felfogást tartozott Barthelmy tiszteletben 5142 1, IV| segélyével vállalkozott egészen felfoghatóvá tenni.~ ~Míg végre az egész 5143 11, III| Ferenczy János hidegvérrel felfogta a kardcsapást – azzal az 5144 3, III| házi gyógytár fenekestül felfordítva; minden medicina ott hever 5145 11, VII| saját puskáikkal. Ez volt a felfordult világ!~ ~Harmadnapra ott 5146 3, II| ragyogott rajta a 30-as szám: félforintba mentek.~ ~– Már majd csak 5147 4, I| gróf mindig készen tartá a félforintos rézpénzt, mikor arra kocsizott, 5148 7, II| átellenben volt egy nagy térkép felfüggesztve. Egy zsinórrántásra felgöngyölődött 5149 1, III| kiálta fel Cambray, nem bírva felgerjedésének ura lenni, s ököllel ütve 5150 4, III| egyezkedés! – szólt Vavel felgerjedten, a tüzes serpenyőre mutatva.~ ~– 5151 7, VI| lábával a rejtett gép rugóját, felgördíté az ércfüggönyt megint.~ ~ 5152 7, VI| lehet e függönyt megint felgördíteni, s te itt halnál meg velem 5153 12, I| csengettyűvel. Mikor azt felgördítették, a csengettyű megszólalt. 5154 7, II| kőből volt, azt nem lehetett felgyújtani. Felrobbantása nem ért volna 5155 2, I| alája rakott máglya csak felgyújtásra vár. Mellette magas állványra 5156 12, II| akkor mind a négy végén felgyújtják a várost, s kardra hánynak 5157 10, V| nádkúpot ott a füzes közepén felgyújtjátok.~ ~– Úgy lesz – szólt az 5158 11, VII| a náddal megrakott hidat felgyújtották a hátuk mögött.~ ~Csak akkor 5159 4, I| cselédnek. Egész környezetem felháborodott e merész kívánságon. Tiszttartóm 5160 1, II| ablakú jármű a három lépcsős felhágóval nemsokára a kapu előtt állt.~ ~– 5161 10, V| csapatja megkerülte őt. Erre felhagyott azzal a hősregei babonával, 5162 4, III| bárónőt, amint várt rá, hogy a felhajított kulcsot átvegye. Az rögtön 5163 1, II| alakú sipkáknak, amiknek a felhajtóját ha lehúzzák, s az áll alatt 5164 2, I| formájú ostyepka-sajtok vannak felhalmozva. A dombtetőn mozsarak vannak 5165 1, I| bármily óvatosan, mégis felhangzik az is.~ ~Akkor azután a 5166 6, I| barátjuk koporsójára, a felhantolást maga végezte el Marie.~ ~ 5167 4, IV| hangon. – Kinek van még ilyen felhasított nyúlszája? Ki visel még 5168 1, I| utolsó szükségben fogja ön felhasználni. Minden hónapban fog önnek 5169 1, III| menekülése eszközéül is felhasználta; úgyhogy most oly nagy egérutat 5170 8, III| Nezsidernél betört a határon, s felhatalmazást kért „volon”-jaival annak 5171 7, V| királynémra! – kiálta Vavel, felhevült fejjel, magasra emelve poharát. – 5172 4, I| védekezzem.”~ ~Ez olyan felhívás volt, amit nem lehetett 5173 8, II| Gentz és Schlegel hazafias felhívásai Németországban nem gyújtanak. 5174 2, III| tekintetes alispán úr a bárónő felhívására jött ide.~ ~Bernát úr nem 5175 7, VII| lovagok beírása. Már írják a felhívásokat.~ ~– Isten segítse őket!~ ~– 5176 2, II| minden kisfiút és leányt felhívat a Névtelen Várba, ott nagyszerű 5177 7, III| nászlakomára jöttem őhozzá, hanem felhívni őt a nemesi fölkelésben 5178 10, III| magyarázni Madame Laplace-nak, s felhívta, hogy üljön mellé a pamlagra. 5179 10, III| hallanád! Adieu!~ ~Azzal felhörpintve az utolsó pohár bort, bedugta 5180 13, I| még a verset is eldanolta, felhők távolából révedező hangon: „ 5181 1, I| egyenesek; arcába kétfelől félhold alakúra idomított pofaszakáll 5182 6, II| konyhából az előszobába felhordani.~ ~Hanem a féllábú hadastyán 5183 2, II| ott marad, akkor az ételek felhordása alkalmával az úr minden 5184 4, I| másrészről a gróf naponkint felhozatta magához a kis árvagyermeket, 5185 3, I| aki az ételt a konyhából felhozta, az ebédlőbe nem jött be, 5186 2, III| kegyeskedjenek a csizmáik fölé felhúzni.~ ~– Minek az?~ ~– Hát először 5187 6, II| amikor rekesze rostélyát felhúzzák, s ő rohanhat elő, kikeresni 5188 2, II| szeretik a madarakat”; – „felijednek az őr kiáltásától”. – S 5189 7, III| odasimult Bernát úrhoz, s mély felindulását asszonyi szemérmetességgel 5190 3, IV| Marie. Kár volt érte úgy felindulnunk. Ugyebár, a jövő nyáron 5191 6, I| szép sírkövet márványból. Felíratom rá aranybetűkkel: itt nyugszik 5192 12, III| is az asztalra krétával felírt számadás.~ ~– Guillaume 5193 3, IV| amire büszke önérzettel volt felírva, hogy „szerző ajándéka”. 5194 8, III| körülhálózni áldozatát, ki a felismerés pillanatában azt mondta 5195 3, II| lehet távolból távcsővel felismerni az arcot, s aztán másnak 5196 3, IV| Zsuzsa asszony a mécsvilágnál felismerte a szép fényes ezüst húszasokat. – 5197 13, I| e gyors száguldás alatt félistennek érezte magát.~ ~Íme, ki 5198 9, III| segítségére. És aztán láttam a félistent futni a fehér paripáján, 5199 1, I| selyemharisnya párt a kebléből, felitatja vele a könnyeit, amik az 5200 4, II| gyönyörködni az ő Lajosa ide feljár. A hűtelen!~ ~Lajos mondani 5201 8, III| harcba; de lelkesítő példának feljegyezhetik az előttük elmentek hírét.~ ~ 5202 4, I| jegyzőkönyvébe pontosan feljegyezni. Maga volt az „oroszlánfej” 5203 1, IV| rendőrközegek jövet-menet feljegyeztek, s aztán magára hagyta azt 5204 1, IV| a barrière-en átkeléskor feljegyeztettek. Ha lesz egy, amelyik azt 5205 11, V| Nem szépítjük a dolgot. Feljegyezzük, hogy tiszta, tősgyökeres 5206 4, II| idehozott. Ugye Lajos, máskor is feljöhetek ide, amikor te megengeded? 5207 3, III| hangjával a bölömbika.~ ~Majd feljön a hold; már fogytán van. 5208 8, III| a cselszövénynek s magam feljöttem Bécsbe, kiadva magamat emigráns 5209 5, II| akarta helyrehozni kegyetlen felkacagását.)~ ~Csak a kis szörnyeteg 5210 5, II| dévaj sikoltás volt, ahogy felkacagott, amint védencét ily furcsa 5211 5, II| mely a két füle mögé volt felkanyarítva, s hogy tökéletes legyen 5212 4, IV| önfeledten.~ ~Azzal hirtelen felkapá az égő gyertyát az asztaláról, 5213 3, IV| bocsásson az ajtón; azzal szépen felkapaszkodott Henry úrnak a széles vállaira, 5214 10, IV| nagy nádpyramid tetejére felkapaszkodva) nagy messzeségre el lehetett 5215 13, I| másnap reggelre, hanem ő is felkapott a lovára, s Mátyás mesterrel 5216 12, II| hajtottak maguk előtt, amik már felkaptak az országútra.~ ~A postakocsis 5217 9, I| zongorázni: most a nagyurak újra felkapták az aranyhímzést a ruháikon; 5218 5, III| az, ha a publikumot ígyo felkavarhatják, hogy az körös-körül ordít 5219 8, I| azért folyamodott, hogy a felkelés idejére hozassék be a nemesi 5220 9, III| meghiúsulnak.~ ~A német patrióták felkelése Napóleon ellen kudarcot 5221 9, III| Nála úgyis ez a rendes felkelési idő.~ ~S azzal a kantárszárat 5222 7, I| mely megtiltja a nemes felkelőknek bármely arany és ezüst ékszert 5223 11, III| ezredben; onnan megint a többi felkelőseregre.~ ~„A haza elébb való, mint 5224 10, III| veszélyről; ha akkor rögtön felkerekedett is a csapatjával, hogy De 5225 11, VII| mint a nádortól. S azzal felkerekedtek, otthagyták a nagy stratégát 5226 3, III| bozóthoz – dörmögé magában –, felkeresem ezt a fenevadat, s agyonlövöm, 5227 9, II| akarónak. – Neked nem szabad őt felkeresned.~ ~– Miért nem?~ ~– Cambray 5228 13, I| romhalmaz közt kell neki felkeresnie azokat, akiket szeretett, 5229 8, III| földön, ha pokolban, de felkeressz, és elmondod, hogy mit végeztél. 5230 1, IV| mademoiselleo Clotilde-ot felkérje, hogy énekelje szét egy 5231 1, IV| akármelyik sennorita, s ha felkérték rá, még a zongorához is 5232 11, VII| Chastelerrel egyesülve Komáromhoz felkerüljön, s akkor a két főherceg 5233 11, VII| lemenni, s onnan megint felkerülni a Dunához. Egy óriási üstököspálya!~ ~ 5234 7, I| a fölkelő sereget előre felkészíteni, betanítani, fegyverben 5235 9, I| emberre. Neked magadnak kell felkészülnöd, hogy válaszomat elvidd 5236 8, II| lovas vitéz, gyönyörűen felkészülve, tüzes felföldi paripákon, 5237 8, I| invalidusokat.~ ~– A sántákat? félkezűeket?~ ~– Meg a félszeműeket. 5238 4, II| jön elé. Most hangosabban felkiált, s a szemlélő fülét e szó 5239 5, I| nyugtatványozott egy keserves felkiáltással: azalatt a törvénybe idézett 5240 12, II| A kentaur észrevette a felkiáltást, s azt gondolta, hogy legjobban 5241 10, II| volna aludni: akkor engem felköltesz.~ ~Marie ledűlt a bőrkerevetre, 5242 11, V| szerteszét mulatozó csapatokat felköltögetni. Azok összecsókolták, vállaikra 5243 13, II| éjszaka szállt le, csak a felköltött habok beszélgettek még a 5244 7, IV| nézd meg magad.~ ~S azzal felköltötte székéről Lajost, s vitte 5245 6, I| aki engem reggelenkint felköltsön énekével;…. – suttogá magának –…. 5246 4, III| végzem.~ ~– Nem akarom, hogy felköltsünk valakit. Nem tehetem-e én 5247 11, III| feje volt bekötve, a karja felkötve, arcon, homlokon félig behegedt 5248 1, III| mosolygott.~ ~– Önök valószínűleg felkutatták azóta a lakásomat, s találtak 5249 5, III| pazarlásával. Egy tiszta női arcon fellángoló szégyenpír vérontásának 5250 10, IV| támad. A bozótégés tűzfénye fellármázta az egész vidéket, s a hansági 5251 10, III| hogy az egész Fertő mentét fellármázzák előttem, s mire Fertőszegre 5252 4, III| tegyünk. Bemenjek a faluba, s fellármázzam a lakosságot?~ ~– Hogy azután 5253 11, VII| Tirolból hozott ki, otthagyva a fellázadt tiroliakat a bajorok és 5254 4, III| s akkor a csipkefodrok fellegei közül a fénylő „Aristarchus” 5255 10, III| voltak odacsatolva hölgyeink fellegruháihoz; hát a fertelmes chierusque 5256 8, III| Vavelnek, ebben az irtóztató fellegtorlatban, mely elkábítá.~ ~„Nem tudok 5257 9, III| kellett megtudnia azt is, hogy fellengő tervei mind sorba meghiúsulnak.~ ~ 5258 10, IV| között, mely pillanatok múlva fellobbanó lángoszloppá vált, amely 5259 5, III| soha el nem aludt láng újra fellobbant; Barthelmy Ange jutott az 5260 8, III| meg kellett raknia, hogy fellobogjon. Csak azután ülhetett hozzá, 5261 10, IV| felnőtt sásnemű növényzet, felmagasló kalászokkal, mint egy virágkád, 5262 1, III| termete kiegyenesedett, feje felmagasult, – még a homloka is mintha 5263 5, I| tudós Mercatoris urammal, felmagasztalva a magyarhoni előhaladott 5264 4, V| hosszú allén minden fára felmászatott volna három katonát, kettő 5265 4, III| legkönnyebb legény volt, az felmászott rajta. A másik három odalenn 5266 4, II| Lajosnak, mikor az a toronyba felmegy, s megtudja, mit csinál 5267 9, I| nem akarok a kastélyba felmenni levelet írni. Valaki kérdezősködhetnék, 5268 11, VII| tőle, hogy siessen Pozsonyt felmenteni; a főhercegek idézik Komárom 5269 13, I| Kimentettél önszívem pokoltüzéből. Felmentetted lelkemet láncaiból. Minden 5270 5, VI| említett telescopiumot a felmérés idejére nélkülözhetné, azt 5271 5, VI| a mostani alakjához. Új felmérésre van szükség, s csak azután, 5272 3, III| aztán nem látta őt Lajos felmerülni többet.~ ~Lajosnak minden 5273 3, III| De néhány perc múlva felmerült előtte valami.~ ~Hanem mi?~ ~ 5274 1, IV| egy eszes kisleányt, meg félmilliónyi adósságot. Mit tehetett 5275 2, III| és servitust hivatalosan felmondani, s tekintetes alispán úr 5276 4, II| miután az új birtokosné a felmondást elmulasztotta, a régi szerződés 5277 6, I| megszorul a nagy válságban. Felmondott a tudományának, s odamenekült 5278 10, II| embert csinálni.~ ~Hanem felmutatta Marie előtt az átadott acélgyűrűt.~ ~– 5279 10, III| Nem azért, mintha attól félnék, hogy a démonjaimmal nagyon 5280 12, II| többi kentauroktól nem kell félnem, hogy megesznek, öntől legkevésbé 5281 3, II| ahol nem láthat meg senki, felnézve a ragyogó égbe, versenyt 5282 1, IV| öltöztették, aminőben a felnőttek pompáztak, úgyhogy egy ilyen 5283 3, II| képtelenségeket kérni. Hanem a felnőtteknek meg van annyi eszük, hogy 5284 8, III| kisietett a sátorból, s felnyergelt lovára felkapva, odavágtatott, 5285 9, III| akarja őt meglepni vele. Felnyergeltette azt az öszvért, amelyen 5286 1, III| A nagy csörömpöléssel felnyíló ajtón keresztül egy szép, 5287 4, IV| elkészíti gróf úr házán a felnyithatatlan ajtókat, s minden embernek 5288 4, V| kívülről ne legyen semmiképpen felnyitható.~ ~Mátyás mester * agyarkodó 5289 10, VI| örömet szerzesz neki vele, ha felnyitod azt, s ő látni fogja, hogy 5290 7, IV| szétfeszített ablakvas közén; felnyitogatta minden ajtómat, szekrényemet, 5291 1, III| vezette fel a kapus által felnyittatott rejteklépcsőn oltalmazóját. 5292 7, II| saját magamat is.~ ~S azzal felnyitva egy nagy vasládát, mely 5293 10, III| a Fertőbe, a főfolyamtól felnyomva, a hidakat mind elviszi, 5294 11, III| feleség a kisebbik fiát felnyújtá hozzá, s az átölelte a nyakát, 5295 4, III| ez is meg fog látni, ha felocsúdik.~ ~– Óh, ez iránt biztos 5296 2, I| megpróbálta ezt a nevet felöklelni.~ ~– Lantz-k-nek-htsz-sild! – 5297 12, II| kalpagokat, s a kék köpönyeget felölték a fekete egyenruha fölé: 5298 1, II| van, s hosszú ujjai, amik felölteni valók.~ ~Tehát elindultak 5299 7, VII| virágos hímzet között, meg egy felöltő rózsaszín szoknyácska kerültek 5300 3, II| Vedd fel, kérlek, a felöltönyödet – szólt Lajos, s reszketett 5301 5, III| első nem viselt burkoló felöltönyt.~ ~– Ez Barthelmy! – súgá 5302 2, I| a jelmezt az ünnepélyhez felöltött Luther Márton-féle bő ujjú 5303 13, I| Erősnek érzem magamat. – Felöltözöm. – Aztán majd a karjaitokba 5304 3, I| katona a táborban, mindig felöltözötten alszik; mellette a fegyverei.~ ~ 5305 1, I| gyermekbálba a márkiékhoz. Szépen felöltöztessen az új selyemruhámba, s aranyfüggőmet, 5306 13, I| hozzám Sántánét. – Ő majd felöltöztet; jobban fel bír emelni, 5307 13, I| bejött a hívásra, Marie-t felöltöztetni; az orvos azt mondá, hogy 5308 1, III| annál is szebb!~ ~Cambray úr felöltöztette a kisleányt a magával hozott 5309 4, II| szegény most, így piros ruhába felöltöztetve. A kalapot nem akarja tűrni 5310 3, II| lepetve.~ ~– Még nem vagyunk felöltözve a kikocsikázáshoz? – kérdezé.~ ~ 5311 1, III| úr, egyszerű barna téli felöltőjében állig begombolva, fénytelen, 5312 1, III| menekülés.~ ~A fogoly gúnyosan féloldalra vonta a szájáto mosolyogva.~ ~– 5313 3, II| felszökött a helyéből, s feloldva a selyemzsinórt, mely felöltönyét 5314 10, III| Joséphine mellé beszerezte felolvasónőnek.~ ~– Igen irigylett állás.~ ~– 5315 2, III| Azt hitte, hogy ez már felolvasztja a hideg embert. Még jobban 5316 7, II| soha nem kaptam kosarat. Félóra múlva visszatérek e szóval: „ 5317 3, IV| volna, hanem inkább minden félórában felkelt az ágyából; felölté 5318 10, IV| visz, itt van a falutól félórányira, s keresztülúsztatni a Rábán 5319 4, V| megkísérté másnap, hogy hátha félórával hamarább adna jelt: meghallaná-e 5320 9, I| eltávozó Cambray egy könnyeiben feloszló nőalakot hagyott hátra.~ ~ 5321 10, V| csapatjának, melyet a csatárrajjá felosztott ellenfél túlszárnyalt.~ ~ 5322 1, III| vállalkozó volt: a nagy palotát felosztotta kisebb lakásokra, a méltóságos 5323 3, III| elfoglalták a kizöldült tófeneket; felosztották, legelőnek, kaszálónak használták; 5324 11, IV| azt kezdik vagdalni. Erre felpillant a nehéz sebben fekvő bátyja: 5325 5, II| kazlakat és házakat fog felpörkölni.~ ~– Tudja mit, bárónő? 5326 7, VIII| amivel azok a virágágyakat felporhanyítják, s megmutatja, hogy ő is 5327 7, I| arany gombokat és mentekötőt felraknom a dolmányomra és kacagányomra?~ ~– 5328 12, III| nyereségben, nem volt baj, ha a felrakott iratokkal letörlődött is 5329 8, III| csak úgy horkolt.~ ~Azt felrázta álmából.~ ~– Mégis alszol?~ ~ 5330 3, III| kedvteléssel, hívogatni a felrebbenő vadludakat, ingerkedni az 5331 3, III| ragyognak, mint a parázs. És félrebeszél. Sohase láttam még ily állapotban.~ ~– 5332 3, II| kérdezé.~ ~A leány pedig félredobta a könyvet az öléből, s odafutott 5333 2, III| principálisa háta mögött félrefintorított pofákkal s az orra hegyéhez 5334 11, I| nyúlt bele a leány, arcát is félrefordítva, s csak azután, mikor megérezte 5335 13, I| aláhullott, a rongyos papirost félrehordta a szél; aztán összesöpörték 5336 5, I| ebéd után valamennyien félrehúzódnak inni és pipázni, a cigánnyal 5337 7, II| az áhítatos kézcsók alatt félretekintve Vavel Lajosra, azt mondá 5338 1, III| keresztül, s minden tekintetet félretéve rohant oda a grófnőhöz, 5339 8, II| hüvelykujjáról. Annak a címerlapját félretolva, abból egy finom kulcs tolla 5340 11, VII| s annak, ki a világtól félrevonulva, csendes, szemlélődő életet 5341 4, IV| együttülés után Marie.~ ~Lajos felrezzent.~ ~– Igen. Rossz hírek a 5342 7, II| nem lehetett felgyújtani. Felrobbantása nem ért volna semmit, mert 5343 11, IV| lőporos szekerükbe, azt felrobbantotta. A pukkanás lángja egy inszurgens 5344 4, V| árokból éppen olyan magasra felrúgja őket, egy ugrással az ellenség 5345 8, I| posztó kell, a kereskedők felrúgtatták rőfének az árát egy forinttal.~ ~– 5346 5, I| három privilégiummal van felruházva: szabad benne bort mérni; 5347 5, III| sétányon át vezette odáig. Ott felsegíté a hintóba, s maga melléje 5348 10, III| asszony nem ügyelt rá, hogy felségsértést követ el vele, ha a császárné 5349 1, I| éves, három–négy év múlva felserdült hajadon lesz, elragadó szép 5350 2, I| parkon keresztül gyalog felsétálni a kastélyba. Ezóta már ott 5351 10, VI| keblére ölelte az örömében felsikoltó hölgyet.~ ~– Óh, milyen 5352 7, VIII| belépett a hálószobájába, felsikoltott a bámulattól.~ ~A Névtelen 5353 4, III| sokat, hanem add elő! Hozd a felső kabátomat is, s tedd a zsebébe 5354 1, I| nem győzték meg felőle a félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek 5355 1, I| szólt az ifjú kedvetlen felsóhajtással. – Az, aki annyi hiú reményt 5356 1, IV| Igaz, igaz! – szólt felsóhajtva a grófnő. – Én már megszokhattam, 5357 4, I| gyermeknevelésnél a kaszárnyarendszert; felsorolja a konviktusban élés hátrányait: 5358 11, VII| Ez a sok mágnás nem mint felsőtáblai tag került a tekintetes 5359 10, II| Én úgy félek.~ ~– Mitől félsz?~ ~– Ez az úr ott benn olyan 5360 4, III| zsebkendővel. Azt hirtelen felszabadítá nyűgeitől, hanem azért a 5361 7, VI| bandériumáról – a násznagyával. Felszabadítjuk: nem vagyunk féltékenyek. 5362 4, III| kettévágta vele ao zsinórokat, felszabadítva az úrnőt, s azzal rögtön 5363 13, I| hirdetve, s a közlekedés felszabadult, s hozta szekérszámra az 5364 6, I| csigateknőből, szemfödélnek felszabta számára a brüsszeli csipkéjét, 5365 2, III| hívja.~ ~A tekintetes úr felszakította az ajtót.~ ~– Mit beszél 5366 1, III| ami kötelességünk volt; felszakíttattuk önnek a parkettjeit is, 5367 5, II| elhúzódott a két füléig, azok meg felszaladtak még magasabbra; az orra 5368 4, V| csengettyűvel, s akkor én felszedem a könyveimet és írásaimat, 5369 4, IV| nyomorult kis porontyomat felszedette a sás közül; pártját fogta, 5370 11, V| Dunán, ez meg nem áll, hanem felszedi valamennyi szemközt jövő 5371 8, II| felé János főherceg seregét felszedni, a nyitrai és a primási 5372 10, III| Benevent a kis Charlotte-ot felszedte valahol az utcán, egy csúf, 5373 3, II| felkuporodott az ottomanra, lábait felszedve a bő japonika alá; ő pedig 5374 8, I| félkezűeket?~ ~– Meg a félszeműeket. Hanem hát jók lesznek azok 5375 1, II| alatt épült tündérkastélyt felszentelte? Aztán meg a játszó-gyermektársak 5376 7, III| előlegezett pénz a rögtöni felszerelésre. (Azzal kivett egy csomót 5377 10, V| ellenfél lovasait. – Ismerem a felszerelésüket Jocrisse leírásából. A fokosaikra 5378 11, IV| rendelve. A leggyarlóbban felszerelt lovasság: kötőfékkel kantár 5379 4, I| épületet már ajándékba adta és felszerelte; de egyúttal a tehetősebbek 5380 6, II| elég az iszonyat a déli félszigeten, a francia vérnek be kell 5381 11, VII| mezőváros a Zala folyónak egy félszigetet képező kanyarulatában; s 5382 4, III| harapás nyomaival a bársony felszínen.~ ~– Tehát nagyon kérem, 5383 10, IV| csengettyűke van elszórva a felszínén, fehér, kék, sárga, testszínű; 5384 3, III| éjszakán jönnek fel a víz felszínére, a holdsugarakon arcaikat 5385 10, VI| végén ölnyi magasra látta felszökkenni a kristálytiszta vizet, 5386 3, IV| férfi, helyéről haragosan felszökve.~ ~– Azért, hogy meglássam 5387 5, III| kimenetel nélkül végződhetik. A felszólításra ön egész bizonyossággal 5388 10, IV| azt gázolni.~ ~Egy démont felszólított, hogy menjen bele a pocsétába, 5389 11, VII| Chasteler tábornokot valahol feltalálják, akinek léteznie kellett 5390 8, III| Friedbergen) elénk jövet a feltalált kincseket tőlünk átvegyék. 5391 11, IV| Nugent tábornokot csakugyan feltalálták.~ ~– De mármost itt az ideje, 5392 9, III| keresztüléget. Ezt én régen feltaláltam már, de nem akarják befogadni. 5393 1, I| álmatlanságra elítélt gályarabok feltalálva, akiket kapusoknak nevezünk; 5394 8, II| készül, az északi határon feltámad a lengyel, s betörésre készül, 5395 5, V| jelenségei nem csalnak. Feltámadásunk közelít. Addig tűrjünk és 5396 6, I| el magát, hogy tavasszal feltámadjon, s aki intézi az embernek 5397 7, II| szavak alatt, mint egy életre feltámadó halottnak az arcvonásain, 5398 12, I| Azokba nem. Azokból még feltámadott. Még az a tizenöt vágás 5399 9, I| együtt, mint aki a sírból feltámadt kísértő szellem megjelenését 5400 11, VII| terhes szekerek kerekeitől, feltaposva lovak, vágómarhák ezreitől, 5401 8, II| az elnevette magát, aztán feltárta az ajtót. Marie ült a zongoránál. 5402 11, V| kitenni a próbának. Hát csak feltartotta ő is a pallosát.~ ~Sámsonverő 5403 11, VII| felől betörő franciákat feltartóztassa, s annak a védelme alatt 5404 11, VII| inszurgens lovasok mindaddig feltartóztaták az ellenfél rohamát, míg 5405 8, III| Ha a mi táborvonalunkon feltartóztatnak, előmutatod az általam adott 5406 11, VII| jött. Amaz utat tört, emez feltartóztatott.~ ~Pordánynál már utolérték 5407 6, II| hogy a lovassági rohamokat feltartóztatta. A lovak nem akartak nekimenni 5408 10, VI| ellenséges hadsereget addig feltartsák, míg a felkelő tábor felszerelve 5409 1, I| karperecemet és nyakláncomat is feltegye. A Diána ahelyett elhozott 5410 6, II| professzionátus diplomaták féltek tőle. Nem akartak fegyvert 5411 10, III| irigylett. Nemsokára Joséphine-t féltékennyé tették a szép újoncnőre: 5412 7, VI| Felszabadítjuk: nem vagyunk féltékenyek. Majd azt a kisebb haditervet 5413 10, III| rá. Hogy az asszony sokat féltékenykedik; mindjárt sír, és gyakran 5414 6, II| befolyó nagyokat, a nemzeti féltékenység, a nyomás érzete kirítt 5415 1, III| fehér nyakravaló oly magasra feltekergetve, hogy az eldugott áll kényelmesen 5416 10, VI| előtt; hanem aztán, mikor feltekintett az égre, a hófehér bárányfelhők 5417 5, III| adta ki kezéből, mintha féltené, hogy majd nem kapja vissza.~ ~ 5418 10, VI| Névtelen Várban – nem kell félteni. A Lackó gyerek – fürge 5419 4, II| ez arckifejezést: – ez a féltés.~ ~A leány felfedezte, hogy 5420 8, III| az csak ráfizetett, oly feltétel alatt, ha az a nevét rá 5421 10, V| Annyi katonai ismeretet ő is feltett ellenfeléről, hogy az ezt 5422 8, III| kettévágni a gordiusi csomót. Feltettem magamban, hogy egyszer útját 5423 9, III| ön magához a szekrényke féltő titkait. Veszedelem jár 5424 8, III| hogy a másnak írt leveleket feltörje és elolvassa.~ ~Ez a levél 5425 6, II| megfőzette keményre, és aztán feltörögeté. S az drága csemege lett 5426 7, II| akkor két magyar közvitéz feltörte a ládát, ami az ellenség 5427 1, IV| szólt a kis liliputi úrnő, feltörve a levelet – hogy elolvassam? 5428 7, II| készülsz? Ha elesel?~ ~– Ne félts! Nekem csillagom van!~ ~– 5429 10, V| szabad ismernem.~ ~– Ne féltsd te magadat! Jobban ismerlek 5430 13, I| kívánni annak, akit úgy féltünk, hogy haljon meg inkább! 5431 1, IV| kellett találni valamit, hogy feltűnés nélkül elhagyhassa a termeit.~ ~ 5432 3, IV| hevélye * ; hírhedett művészek feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött 5433 4, III| A bárónő köntöse ujját feltűrve, megmutatta Vavel grófnak 5434 10, VI| szégyenére a nagy fennyen feltűzött halálfejnek. Az ellenségnek 5435 4, II| olykor egész gondatlanul feltűzte ruhája szegélyét az övszalagjába: 5436 10, V| kiugráltak az árokból a partra, s feltűzték a szuronyaikat a puskáikra. 5437 1, IV| fogja-e tudni, ha az én felügyeletem alatt hagyja? – szólt de 5438 1, IV| gondoskodni fogunk a comtesse felügyeletéről. Nyugodt lehet.~ ~– Igaz… 5439 2, III| a patvaristának kellett felügyelni. Az aktákat őrizte a hajdú. 5440 4, I| hajlékon kívül tanító és felügyelő is kell, s ezt magánadakozásból 5441 11, IV| régi rómaiak mintájára, felülemelkedve a mostani katonai etiketten, 5442 10, V| csárda elé, s lovasainak felülésre trombitáltatott, s azonnal 5443 11, IV| szerzett neki, amire megint felüljön.~ ~Clementis és Gyurikovics 5444 3, I| pázsiton.~ ~A séta után ismét felülnek a hintóba; a fogat megfordul, 5445 9, I| mint befogatni a hintajába, felülni Marie-val együtt, hajtatni 5446 5, III| kastélyomba, vadászomat felültetem leggyorsabb versenyparipámra, 5447 11, IV| lováról, felveszi a németet, felülteti a saját lovára, s mikor 5448 10, V| négy lábára állítva, ismét felültetik rá. – Hanem a trombita tele 5449 11, III| s felkapva őt a földről, felültette hátul a nyergébe, s úgy 5450 10, II| kastély kapujában; Marie-t felültették, betakargatták bundába, 5451 10, VI| szerelmes menyasszonyát, s felültetve őt a szekérbe, lelkére köté, 5452 10, IV| szörnyeteg egy nádkupac tetejére felülve, nézte röhögve, hogy terjed 5453 11, IV| inszurrekcionális lovas üteg és a félüteg haubic kétezer-száznegyvennégy 5454 3, III| temető. Mikor villámlik, felütik fejeiket a sötétből a keresztek!~ ~ 5455 11, IV| város kapujához érve, már felütötte az orrát a legénységnek 5456 8, I| kiálta fel Vavel Lajos, felugorva helyéből, s kacagni kezdett 5457 1, III| találtatik.~ ~A vendégek felugráltak helyeikről: zúgás támadt. 5458 11, VII| a szívós agyag az úton, felvágva terhes szekerek kerekeitől, 5459 1, I| aztán csendesen tovavonul. Felváltja egy közeledő, s megint eltávozó 5460 4, V| ki, a gyermek naivságoto felváltotta nála az érzelemteljes ábránd. 5461 5, I| udvarán, katonák és parasztok felváltva foglalják el a vitatott 5462 9, I| És most mehet ön, Madame, felvenni az ötmillióját! Meg van 5463 7, IV| amióta kocsi nem járt rajta, felverte a pázsit; a nagy terepély 5464 11, V| rémülettel, merre utat láttak, felverve a közbeeső helységeket a 5465 10, III| Hanság felé.~ ~Mármost, ha felvesszük, hogy mikor a menekülő leány 5466 3, III| Én teszem, amit teszek. Felveszem a fátyolomat, nem mutatom 5467 11, IV| azzal leszáll a lováról, felveszi a németet, felülteti a saját 5468 11, IV| csapással leütött. Akkor felveté magát annak a nyergébe. 5469 4, V| mint azelőtt, az általad felvetett ottománon?~ ~A leány a szemébe 5470 5, V| arra a jelre, hogy ő felveti a zsebkendőjét a légbe, 5471 1, I| lefekteté az ágyba, mely felvetve állt az alkovenban, beárnyékozva 5472 3, III| leánynak, amint szobájába felvezette. – Takarózzék be jól. Ha 5473 1, III| életveszélyes tárgyat elkoboztak, felvezették egy második emeleti szobába, 5474 8, II| Kárpátokon keresztül; az egész felvidéki haderőt oda kell küldeni. 5475 5, V| elmondhassam, ha búsít, ha felvidít valami, s aki megdorgáljon, 5476 5, I| Tiszteletes Mercatoris uram aztán felvilágosítá, hogy azok a vitézek – nemes 5477 4, IV| Hungaria in parabolis” * – az felvilágosításokat ád az ilyen rendkívüli kifejezésekről. 5478 6, II| amit múzeumunk őriz, sok felvilágosítást ad arról a korról, melyben 5479 1, I| megvénülünk.~ ~– Derék, felvilágosodott asszonyság! Hanem egy findzsa 5480 5, III| ami az önök idegeit csak felvillanyozza; a mienket kínozza. Én nem 5481 6, II| Schmidtéktől átvenni, amit hoztak, felvinni a konyhába Lizettnek, s 5482 1, I| tegyünk vele?~ ~– Jó lenne, ha felvinnők a Conciergerie * -be.~ ~– 5483 1, III| ügyetlen, hogy a tíz órakor felvitt nyolcesztendős leány, s 5484 2, II| amit hoztak, azt kötélen felvontatja valaki, s megint kiadja 5485 11, III| órai pihenést biztosított a felvonulom hadseregnek.~ ~A veszprémi 5486 4, IV| biztosította magát minden felyülkerülő hatalom ellen.~ ~De már 5487 10, IV| távoleső társát már lefogta a felyülkerült fojtogató növényhad. A vizenyősebb 5488 5, II| bemutatni; de a valóság felyülmúlto minden várakozást. Magára 5489 7, V| S használt neki ez a felzavarás. Utána sokkal elevenebb 5490 5, I| meg abban, hogy a kapust felzavarja. Az boglyos fejét azon tollasan, 5491 11, VII| türelmének az idege. Mind felzúdultak, hogy nem azért jöttek ők 5492 10, V| kiálta rá.~ ~A betyár fenekedve felelt neki oda.~ ~– Nálunk 5493 3, III| könyvek, s a házi gyógytár fenekestül felfordítva; minden medicina 5494 3, III| nem volt tó. Otthagyta a fenekét szárazon. A partbirtokosok, 5495 10, V| igyekeztek kimenekülni a feneketlen degetből.~ ~A sűrűségben 5496 3, III| magában –, felkeresem ezt a fenevadat, s agyonlövöm, ha ember, 5497 10, IV| Késő volt a hajtás!~ ~A fenevadnak nagy előnye volt a vadászok 5498 8, II| étkeznie; de biz ott alig fenhette meg a kését a villájához, 5499 11, VII| vissza egy szóra, valami fennakadás van!~ ~Chasteler tábornoknak 5500 5, VI| forint magátólo kiöntsön. E fennakadáson végtére is segített az Úrnak 5501 11, VII| visszatért hősök a számukra fennhagyott helyet. Mikor az ismerősök, 5502 8, III| egy új ivadék, mely örökké fennmaradjon Franciaország trónján! Ez 5503 11, IV| Az inszurrekciót még fenntartá a lelkesedés, dacára a hiányos 5504 2, II| Névtelen Vár” servitusa * fenntartassék-e?~ ~– „Névtelen Vár?” – „ 5505 7, II| a gróf dolgozószobájába, fenntartja a sastollas süveget a fején, 5506 4, V| alszom, néha éjfélig is fennvirrasztok. Valami oktalan borzadály 5507 8, I| inszurrekció fővezérének, a mi fenséges nádorunknak a saját pénztárából 5508 9, I| adósság, s a rangjához méltó fény közt mutatná be őt a világnak.~ ~ 5509 13, II| acélfekete égnek ellenmondó fényben világol a kiterjesztett 5510 13, II| aranyvilágot vetve a telehold fényében: a tündöklő smaragdbölcsőből 5511 8, I| nemességnek! Hisz ez caraffai fenyegetés. Végre ki lett egyenlítve 5512 5, III| ijesztgetés volt Barthelmy fenyegetése?~ ~Henry tudta már, hogy 5513 12, II| nevetnie ezen a patetikus fenyegetésen.~ ~– Haha! Uram! Ezért egészen 5514 10, IV| tavaszi kaszálásuk eredményét fenyegetik. Ezek a lakosok svábok. 5515 11, III| tehetett, csonkult kezeivel fenyegette az ellenséget, s harsogó 5516 4, III| nem tettek velem; hanem fenyegettek, hogy kínozni fognak, ha 5517 4, III| vizsgálta a hold intenzív fényének fokozatos hanyatlását, mint 5518 8, III| vagyont, amit ígértünk neki, s fényesebbnek találta Vavel Lajos szemeit 5519 9, I| feladat meg van már oldva – fényesen!~ ~A rejtegetett fejedelmi 5520 2, II| hazakerül; a rektor pedig fenyítse meg a fiúkat, hogy ne bántsák 5521 4, III| elsötétüléséto , amíg csak az utolsó fénykaréj is eltűnt, s az égen csak 5522 4, V| rézfogantyút, amit láthatsz fényleni az oszlop tövében, akkor 5523 11, IV| díszöltönyéről, érdemcsillagai ott fénylettek mellén, mintha célpontnak 5524 10, II| összetaposva sáros lábnyomokkal, a fénymázas falakba nagyfejű vasszegek 5525 3, III| itt-amott égerfaerdők, óriás fenyőcsoportok nőnek fel rajta; a szép 5526 12, II| Bakony tölgyesei között fenyőerdők szigetelték el magukat). 5527 10, IV| körülszegélyezve rozsdás törzsökű fenyőfáktól; az egyik halom neve „Földvár”, 5528 12, II| hegyi útnak, ahol egy falvat Fenyőfának hínak (annak a csodájára, 5529 5, III| hallja, amit beszélek.~ ~Egy fenyőkkel körített helyre jutva, megállt 5530 5, III| Addig várni fogok itt a fenyőköröndben.~ ~Vavel felment a várba, 5531 10, II| ami a kámfor, tömjén- és fenyőmag-füstölésből keveredett össze, s mikor 5532 3, III| Rábcába; partjait óriási fenyőszálak fedik; a nép „öreg fenyvesnek” 5533 4, III| hanyatlását, mint magán a nagy fénytányéron, s úgy találta, hogy egy 5534 1, III| felöltőjében állig begombolva, fénytelen, csatos cipőkben, s fekete 5535 7, V| egyszerű, de a tisztaságban fényűzésig menő háztartáson, s ezt 5536 3, I| hogy elveszett.~ ~Szobája fényűző pompával van berendezve: 5537 3, III| fenyőszálak fedik; a nép „öreg fenyvesnek” nevezi ez erdőt a víz közepén.~ ~ 5538 12, II| szigetelték el magukat). Arról a fenyvesről olyan keveset tudnak a világban, 5539 11, VII| Széchenyi Pál gróf, Voith Ferdinánd táborkari őrnagy, Zirchich 5540 11, VI| barát jött az elesett Foky Ferencért bosszút állni s a hősiesen 5541 11, IV| a golyóbis, odaterítette Ferencet a bátyja lába elé. Erre 5542 1, IV| annak az országnak minden férfia otthagy családot, tűzhelyt, 5543 1, IV| férfiaink harcolnak az ő férfiaikkal; a mi szép asszonyaink harcolnak 5544 1, IV| amit mi cselekszünk. A mi férfiaink harcolnak az ő férfiaikkal; 5545 4, IV| volna olyan erős, izmos férfiakkal, mint ő, s azok mind Sátán 5546 11, IV| jegyezve a nevük a derék férfiaknak, kik nem hagyták megcsúfolni 5547 5, III| rencontre-hoz több is kell, mint férfias bátorság; az a másik férfi 5548 4, II| jogáról lemond, a másik meg a férfiasság jogait foglalja el magának. 5549 5, I| bárónő egyszer csalódott egy férfiban, s azóta egynek sem ajándékozza 5550 1, III| ajkain. A haja, az akkori férfidivattól elütően, nem volt a homlokára 5551 3, III| az ábrázat emberé volna: férfié talán, hanem a sima arcot 5552 4, II| szomszédnő elzárkózottan él és férfigyűlölő. Hanem azért se zárdahölgyet 5553 1, I| halk suttogás támad. Valami férfihang csendesen zokog. Egy másik 5554 13, I| legelső szobába, ahonnan férfihangokat hallott, s ott három ismerőst 5555 1, III| Pedig meglehetősen kuszált férfiírás volt az. Volt rá ideje; 5556 9, I| árulás végbefejezéseig. – S férfikézbe kénytelen letenni a zárkövet.~ ~ 5557 4, I| aminek küzdelme alatt még a férfilélek is közel van a megtébolyodáshoz?~ ~ 5558 5, III| elfordítsa a halálveszélyt egy férfiról, csak egy neve lehet.~ ~ 5559 9, I| fogadja el ajándékba azt a férfiszívet, melyet őneki nem szabad 5560 7, II| még egy olyan hatalmas férfiúnak is, minő egy magyarországi 5561 6, I| a sorsát, aki a napok és férgek között áll: nem rettegnél 5562 5, III| meggyőződjem arról – hogy az én férgemnek igaza van-e engem marni, 5563 6, I| ütközzenek, s aki megtanítja a férget ősszel, hogyan temesse el 5564 12, II| tengelye beleakadt amannak a ferhécébe; most aztán tökéletesen 5565 10, II| falat kívülről, hozzá nem férhetnek. Amíg Lajos vissza nem tér, 5566 5, III| sajátszerű baleset ért, ami a férjekkel közös. Én azonban nem tartozom 5567 5, III| elrabolt felesége, ha a férji becsületén tapadó szenny 5568 8, III| karján vezeti, s megsértett férjnek adva ki magamat, ki az elszöktetett 5569 4, I| hogy az új birtokosnő, a férjtelen baronesse, „átmenjen-e a 5570 11, IV| ki, a harmadikat Szalmásy Ferkó káplárja adta át neki, s 5571 10, III| hölgyeink fellegruháihoz; hát a fertelmes chierusque uralma, melyet 5572 4, II| volt tehát szükség, s a Fertő-part melletti birtokvásárlásrao .~ ~ 5573 10, II| mindannyian megindultak a Fertő-parti füzeshez. Ott volt kikötve 5574 7, VI| midőn Vavel grófhoz, a Fertő-vidéki bandérium alakítójához, 5575 3, IV| jegyeztek fel a krónikák, akit a Fertőben fogtak el, s aztán a kapuvári 5576 5, VI| feleségem itt fogta ki azt a Fertőből. – Mégis az enyim; bizonyságául 5577 10, V| vonalától vonult egy vízárok a Fertőig, melynek mértani vonalait 5578 3, III| megint más jutott eszébe a Fertőnek: újra kinevezte magát tónak, 5579 10, III| utat tenni. Ha elhagyták is Fertőszeget, nagyon messzire el nem 5580 8, II| s így nagyon közel lesz Fertőszeghez. Marie-nak is írt nehány 5581 10, VI| Fertő túlsó oldalán került Fertőszegnek, s elrablá a leányt?~ ~S 5582 5, III| dragonyosok búcsút vettek Fertőszegtőlo . Valamikor Lajos előtt 5583 10, III| vitéz nobilival bírálgatá a Fertővidéki hegyek tüzes borait, amidőn 5584 3, II| Hát akkor miért nem férünk meg mindannyian ugyanegy 5585 1, III| férfi kihúzta a karját de Fervlans-éból, s nyugodt szarkazmussal 5586 10, V| is kellett harcolni.~ ~De Fervlans-hoz néhány sebesült érkezett 5587 10, VI| a helyet, ahol Lajost De Fervlans-nal összetalálkozni látta. Bízott 5588 1, III| szétnyitva, remek miniatűr festésben, a kis Amélie mellképét 5589 11, IV| Bátor György. – Utána rögtön Festetics János gróf, csapatja élén 5590 3, I| kártyanyereségét vagy veszteségét, festette a papirost a patronjaival, 5591 9, II| írta még, a képet őróla festették le már. Ott halt meg a legrettenetesebb 5592 3, I| patronok segélye mellett festhetett képeket akárki, anélkül, 5593 2, III| mint Bonaparte Napóleont festik, hanem hátul, ami éppen 5594 9, I| arcképe.~ ~Egy kis miniatűr festmény ugyanolyan elefántcsont 5595 7, VIII| tárgynál; szemébe ötlött egy festőállvány, rajta készülőben levő olajfestmény: 5596 3, I| Az ablakhoz közel áll egy festőasztal; azon papírdarabok és sorba 5597 1, II| a fején egyike azoknak a festőietlen alakú sipkáknak, amiknek 5598 2, I| hátrasimítva nagy görbe fésűkkelo ; az ifjak ellenben tarka 5599 2, I| keményebbre fonottan volt a fésűre feltűzve.~ ~A kastélyban 5600 2, III| vadászkastély korában ronda kis fészek volt; most pedig egész tündértanya. 5601 2, I| körülprémes és sújtásos. Nyakán feszesre csavart patyolatkendő, hátul 5602 10, IV| újra megáradtak, az alul feszítő dágvány itt-amott egész 5603 5, I| alkalmazva, hogy egy széles sávot feszítsenek szét e felirattal: SALVA 5604 10, IV| éjnek idején nyugodalmas fészkeikből.~ ~Lármahangzó éj volt. 5605 2, II| gyermekek kiszedik az erdőn a fészkekből a madarakat, majd meg az, 5606 13, II| fiait, s üresen találja fészkét. Nyihog és üvölt.~ ~Majd 5607 4, IV| fog a távcsőbe nézni ily feszült figyelemmel, egészen elferdíti 5608 4, V| lekaszálja vele a fejito . Feuer! Bumm! Kopf ab! *~ ~De már 5609 1, IV| már megtörtént. Valamennyi fiacre mind igazolta, hogy hol 5610 1, II| példánya volt a párizsi fiacre-nak. Kiborotvált rezes arc, 5611 6, II| került, az kitelt a „senki fiaiból”. A városban összefogdosták 5612 13, II| mikor a vadászok elvitték a fiait, s üresen találja fészkét. 5613 11, V| azt is, hogy Győr alatt a fiak atyáik példája szerint harcoltak.”~ ~ 5614 10, IV| csakugyan hasonlít ahhoz, amit fiaskónak nevezünk! – háborgott De 5615 8, I| fogom tenni!~ ~– Férfiak, fiatalemberek, akik ki vannak véve a nemesi 5616 1, I| Azonban ez a feladat nem fiatalembereknek való. Gondolja meg ön, hogy 5617 2, II| székében. – Tanulja meg, hogy fiatalembernek csak akkor kell felelni, 5618 1, III| toilette * -ben. A hölgyek mind fiatalok és szépek; azon kor erényes 5619 2, II| idegen úr a másik évben a fiatalokat felkérte általam, hogy hagyják 5620 2, II| Úgy van. Az itteni fiatalságnak az a szokása volt, hogy 5621 3, III| rálő, s nem találja: az fickándozva ugrik el előle.~ ~Sokszor 5622 5, II| keresztül.~ ~– Szegény kis fickó!~ ~A kis gnóm úgy tudta, 5623 5, II| egész ennbert idomítottam a fickóból. Óh, én hírhedetto idomár 5624 10, II| Aztán védelmezőül ezt a fickót is vigye el magával. Helyén 5625 2, II| neki csak pipát tölteni s fidibusszal szolgálni szabad, mikor 5626 5, II| neki, mint ahogy megteszi a figuráit az idomározotto orángutáng. 5627 10, III| végzi be a bált, bohókás figuráival.) – Különben a szép kisleányok 5628 4, IV| börtönben tanuljuk mi az ilyen figurákat csinálni, mikor nagyon unjuk 5629 5, II| inni. De még többet is tud. Figyeljenek, uraim és hölgyeim!~ ~Azzal 5630 10, III| császárné mellett fekvő carlint figyelmetlenül érinti; aminek az lett a 5631 7, IV| hallgatója volt ő annak. A figyelmezéstől olyan kicsinyek lettek az 5632 11, IV| senki sem vezényelt. A figyelmeztetésre, hogy ne tegye ki annyira 5633 1, III| az önt a kitört veszélyre figyelmezteti. Tudjuk jól, hogy önök az 5634 3, I| derekát átszorítja, arany filigránmunka * , apró papucskái arany 5635 5, III| erkölcsös elszörnyedésében. A filiszterek felabajgatása is sport. 5636 7, II| megmentett pénzt az utolsó fillérig. Az egyik vitéz neve volt 5637 1, III| milliókban! Az állam nem fillérkedik. Kezében van önnek a szerencséje!~ ~– 5638 1, I| felvilágosodott asszonyság! Hanem egy findzsa tojásos puncs, úgy hiszem, 5639 3, I| ami mindegyiknek külön findzsába szolgáltatik, beleaprított 5640 2, II| tornácra a mokkanedvtől párolgó findzsák asztalkáihoz, s ott a bárónő 5641 3, I| orcátlan merészséggel egyik findzsáról a másikra szállva, a kalácsdarabkákat 5642 3, IV| az arcán valami vigyorgó fintorgás mozdul meg. Már kezdi elérni 5643 9, I| köpjek, és medúzapofákat ne fintorgassak a leggyűlöltebb szemek, 5644 5, II| bajuszszárát jobbra-balra fintorgatta. Azzal kivette a dohányzacskóból 5645 4, IV| Sátán Laci megvetésre fintorította az arcát.~ ~– Hát kik? Holmi 5646 4, IV| nagy erőltetve egy olyan fintorképet, amilyent mondott: görbe 5647 3, IV| segédeszközöket, a pénzt elzárta a fiókjába; Zsuzsa asszonynak kiadta 5648 1, III| az oldalszobába: minden fiókot kihúzogatott, mindent összemotozott. – 5649 4, II| az egészen más dolgokat firkál azalatt a papírra. Mikor 5650 4, II| birtokvásárlásrao .~ ~A fiatal fiskális rendbe hozott mindent, s 5651 8, III| az alispánja, a másik a fiskálisa. Mind a kettőn a világoskék 5652 2, III| lesz ön, akkor megfogadom fiskálisomnak hatszáz forint fizetéssel.~ ~( 5653 2, II| ember?~ ~– Az a királyi fiskus gondja, nem az enyim.~ ~– 5654 8, II| hazafit, a rakoncátlant, a fitogtatót, a nyakából lerázhatatlan 5655 1, III| nadrágzsebből a zsebóra lánca fityeg le mindenféle csengő-bengő 5656 2, II| éjszakára zárja be azt, a fiúknak, hogy eresszék szabadon 5657 8, II| egy kézművesnek: a nemes fiút azzal ijeszti az apja, hogy „ 5658 2, III| szó volto . Hatszáz forint fixum: erre már házasodni lehetett 5659 8, II| forspontba nem jár, dézsmát nem fizet, utakon, hidakon szekerével 5660 2, III| de én kevesebbet neki sem fizetek, mint az elődének.~ ~– Hahaha! 5661 9, III| önnek, aki voltam: akkor a fizetés az én dolgom. Mondja meg 5662 6, II| favágás és koldulás helyett jó fizetésből, gazdag konyhán, dolog nélkül 5663 2, II| ne húzza hiába a vármegye fizetését; ha ön a vármegye harangja, 5664 2, III| fiskálisomnak hatszáz forint fizetéssel.~ ~(Ez nagy szó volto . 5665 13, I| veszteségét ezek a szegény katonák fizették meg.~ ~Alkonyat után érkezett 5666 3, II| patronokat, porfestéket, azzal fizettél ki. – Ma egy éve azt mondtam, 5667 10, V| igen nagy belépti díjat fizettem azért a látványért, amikor 5668 8, III| frankját, s azzal ki van fizetve. Tehát a tábornokné asszony 5669 2, III| pipáját! A primae nonus * flagrans megsértése! Nekem megtiltani 5670 1, III| oldalzsebében, míg a hölgyek flakonjaik tartalmát öntözték az elájult 5671 4, III| készen volt a repülő sós * flakonnal, amit kantusa zsebéből elővett, 5672 1, I| megdörzsölgeté a lábait egy flanelldarabbal, s lefekteté az ágyba, mely 5673 3, IV| hagyott érvágót, elixirt, flastromot; négy lépcsőt ugrott lefelé, 5674 5, III| azonban nem tartozom azon flegmatikus természetek közé, akik ezt 5675 4, II| ki a kertekből a japáni flóra pompás, de illattalan kegyencei: 5676 10, IV| tavasz van. S a tófenék flórájának több olyan faja van, ami 5677 9, III| dereglyék, dunai malmok flottillájával.~ ~Aspernnél már két inszurgens 5678 4, IV| csodálatos vendége. Az egyetlen főajtó, melyen be lehetett járni, 5679 1, III| bérruhás inas törte magát a főajtón át valamennyi vendégen keresztül, 5680 8, II| büntetés meg nem alázza, s ha főbejáró bűnt követett el, nem a 5681 7, I| egy embernek sok is: hát a főbírámat küldtem volna magam helyett 5682 10, V| ismerem a helyet. Vavel úr főcsapatjának ott kell tartalékban lenni. 5683 4, V| beleegyezőleg. – Hanem a fődolog ennél az én stratagémámnál 5684 11, IV| Egy kedves legénye volt: Fodor István. Az nem akarta engedni 5685 3, III| paradicsomára, amin karéjló fodrokat hajtott a támadó szellő. 5686 2, II| nap örömére csöndesen a födél alatt.~ ~Azután azt kérdezé 5687 9, I| tokot s leszakítva annak födelét, kitépte abból az ígérvényt, 5688 8, III| szökevényünktől. Azonkívül egy más föladat is vár önre, amit mindjárt 5689 11, II| pesti gyalogság hadi rendbe fölállhatott. Tizenheten ezerhatszáz 5690 11, II| kezdték el lövetni a szemközt fölállított inszurgenseket.~ ~Újonc 5691 7, VIII| egyik boltíve alatt volt fölállítva az ismerős távcső, amivel 5692 3, IV| volt valami ellenség által fölbérelt orgyilkos, valami gyakorlott 5693 4, III| félig elsötétült már, a földárnyék az Arzachel körhegy láncolatát 5694 10, IV| beteg föld testén. Egy ilyen földdaganat fölrepedt, s annak az örvényéből 5695 11, IV| csatatérről, ahol a haza földe maga veri meg azokat, akik 5696 9, II| új halálvészt ez ország földébe, mely angyalomnak menedéket 5697 9, I| új temetőket Magyarország földén. Hozzám ne bocsásson ön 5698 2, III| híresen megjárta az egyszeri földesúr, aki dicsekedett a forspontosának, 5699 2, I| meg a szomszédságban lakó földesurak közül, mintha előre tudtul 5700 5, I| megérthető.~ ~A környékbeli földesurakat nem fogadta el kastélyában, 5701 2, I| kandikálnak elő, lesve a földesuraság közeledtét, hogy jókor meghúzhassák 5702 7, II| compossessor mondott a bánsági földesúrnak a kétezer holdas búzavetésére, 5703 8, II| földmíves is, csak a maga földét míveli, úrnak nem szolgál, 5704 13, II| észrevétlenül, rombolás nélkül, földindulás nélkül, – örökre.~ ~„Nemes 5705 4, II| Most van önnek is egy darab földje, ami önhöz tartozik.~ ~És 5706 5, VI| Tudta, melyiknek milyen földkeverék kell? sok vagy kevés öntözés? 5707 8, II| verekszik. A nemesember, ha földmíves is, csak a maga földét míveli, 5708 8, II| nemzet. Ezeknek nagy része földműves; ritkaságul kerül egy kézművesnek: 5709 3, III| Névtelen Vár egyikén azoknak a földnyelveknek épült, amik a Fertő déli 5710 2, III| hitt kastély egy keskeny földnyelvre volt építve, mely a Fertő 5711 4, III| kellett.~ ~Nem kerülte körül a földnyelvről kivezető úton át a kastélytól 5712 6, II| megtestesülését, az imádásig emelkedő földöntúli szerelmet csatolta hozzá. 5713 6, II| fecskendi körös-körül az egész földrészt. S egy ember parancsára.~ ~ 5714 9, II| hozzá, hogy felemelje őt a földrül.~ ~– Hagyj el! Aki engem 5715 10, IV| Rókadomb”, a Harmadiké „Földsziget”. Azt a hegedű alakú tavat 5716 6, I| fölkeresni.~ ~A komornyik lakása földszint volt, Lizetté, a szakácsnőé 5717 7, II| egy oltáron ülne, lábait a földtekén nyugtatva.~ ~– Van-e trónban 5718 10, IV| fele van előttük. Egy nagy földterület, melybe, mint a tengerbe, 5719 9, III| bennünket sáncot ásni; olyan földtúrásokat csináltunk, mint egy vár.~ ~– 5720 10, IV| fenyőfáktól; az egyik halom neve „Földvár”, a másik„Rókadomb”, a Harmadiké „ 5721 11, III| jó viszony. Szentkútnál Földvári Gábort, a pesti lovasság 5722 11, IV| követte a példáját.~ ~Ezalatt Földváry Gábor és Antal, Szeles Józseffel, 5723 4, III| csövet a telescopiumból, s a földvizsgálót tette helyébe (mert amaz 5724 3, I| alunnio megy.~ ~Ahelyett fölébred a muzsikáló óra, s elzenézi 5725 4, V| álmodom, hogy örülök, mikor fölébredek megint. S aztán úgy alkuszom 5726 3, I| kísérté meg, hogy jókor fölébredjen, hogy egy jóreggelt kívánhasson 5727 3, IV| pedig már reggel, mikor fölébredt, ott várta a hazaküldött 5728 4, III| ebvonítás vagy kakasszó Marie-t fölébressze álmából, s az észrevegye 5729 7, IX| már.~ ~Ekkor egy érintés fölébreszté. ~ ~Valaki oda feküdt hozzá, 5730 9, II| se tegyem a feje alá hogy fölemeljem a földről? – Én oda fogok 5731 12, II| s Vavel Lajosnak egész fölényét fel kellett használnia, 5732 4, III| köntös, mely egész nyakáig fölér, s ott van halványsárga 5733 5, VI| VI. ~ ~Ez a fölfedezés még szigorúbbá tette Vavel 5734 4, II| népszokások leírásában, a régészet fölfedezéseiben, az útleírásokban. Egész 5735 5, I| szomszédnőjének ezt a nevezetes fölfedezését, miután a veszély azt is 5736 4, III| tette helyébe (mert amaz fölfordítva mutat), s a hold helyett 5737 10, V| Maga, Katalinnal együtt, fölhágott e domb tetejére, s onnan 5738 7, II| kiadta amaz emlékezetes fölhívását a magyar nemzethez, melyben 5739 11, II| akkora folyam, hogy egy fölibe épített malom éppen keresztüléri. 5740 8, III| való adatokat.~ ~– Ezt is fölírhatja még, domine frater. (Most 5741 3, IV| praxisában.~ ~Ezt jó lesz följegyezni, hátha még ebből is lehet 5742 1, III| kedvenc lakóhelyéül lett fölkapva, akiket egy évben „nárciszoknak” 5743 7, I| kezdődik: „a magyar nemesi fölkelés csak akkor hívandó fel, 5744 7, III| hanem felhívni őt a nemesi fölkelésben részvételre. Ekkor megmutatta 5745 7, I| megverték. Tehát a magyar nemesi fölkelésnek az lenne a feladata, hogy 5746 8, I| ki vannak véve a nemesi fölkelésről szóló törvények alul, diákok 5747 11, IV| Kárpátokat védelmezte a lengyel fölkelők betörése ellen, s zempléniek 5748 8, II| válaszát”, a „magyar nemes fölkelőnek búcsúdalát mátkájához” már 5749 5, II| Értettek e név alatt nemesi fölkelőt.~ ~(Már akkoriban volt egypár 5750 10, III| szaloncikkből, ami közirigységet fog fölkelteni odahaza.~ ~Azzal kihúzta 5751 1, IV| Thémire grófnő ezalatt fölkereshette de Fervlans-t.~ ~Ha valakit 5752 7, VII| látogatónője odajutott, hogy őt fölkeresse. Az ő konyhájában minden 5753 9, I| volt. Elmentem Párizsba, fölkerestem önnek a leányát.~ ~– Ön 5754 7, VII| mozgását anélkül, hogy az epém fölkeveredjék. Hát csak vetem a kártyát. 5755 12, II| szerencséhez, amit egy gyöngéd fölkiáltás önkénytelenül elárult előttem 5756 10, V| fűzfára itt a dsindsásban fölköttesse. Ő nem ellenség volt, hanem 5757 9, I| nőiségének minden érzete föllázadt, hogy eláruljon egy barátnét, 5758 8, I| király példája egyszerre föllelkesíté a főurainkat és birtokos 5759 11, IV| hát mit tudtok még? Első föllépésre megismerte a kardtusát, 5760 5, III| ezredest minden erőszakos föllépéstől ön ellenében visszatartsam. 5761 5, II| tizedik múzsának a szerepében föllépjen?~ ~– Ön nekem nagy bajt 5762 5, II| hallhatá. Mindentől félt, ami fölmegy az égbe; még attól a papirossárkánytól 5763 3, II| állatot, s rálehelgetett, hogy fölmelegedjék; kis csésze aljába tejet 5764 6, I| leheletével iparkodott őt fölmelegíteni.~ ~– Segítsen rajta! – rebegé 5765 5, IV| tetten nem kapattak, mind fölmenté őket. – Görömbölyi Bernát 5766 1, I| melyik utcában lakik, azt fölöslegesnek tartották neki betanítani.~ ~– 5767 7, VI| jó éjszakát… őrködjenek fölötted. Angyalok… Imáid előtt nyíljon 5768 13, I| mennyezete alatt. – Most ítélj fölöttem. – Dobj el, vagy emelj fel. – 5769 8, III| eszközöm, amivel ezen nő fölötti varázshatalmamat fenn tudom 5770 10, IV| mind a hármat, s zöldül fölöttük. Egy negyedik keresztülvág 5771 5, V| levő kis vasajtó hirtelen fölpattant, s azon előrohant Vavel 5772 10, IV| testén. Egy ilyen földdaganat fölrepedt, s annak az örvényéből a 5773 10, III| játszta itt a komédiáját?~ ~– Fölségesen. Éppen az utolsó jelenetét 5774 12, II| fölteszlek a lovamra.~ ~Azzal fölsegíté a sebesült foglyot a saját 5775 3, I| fekete paripát. A férfi fölsegíti a hölgyet a hintóba, maga 5776 9, I| acélszekrényt, s igyekezzék vele föltalálni Vavel Lajost, akárhol a 5777 6, I| Mikor az imakönyvből föltekintett Marie, már akkor Henry nagyon 5778 3, I| csöngetés hangzik. Akkor fölteszi a kalapját, s arcát lefátyolozza 5779 12, II| No, sebaj. Gyere, majd fölteszlek a lovamra.~ ~Azzal fölsegíté 5780 12, III| catzique-kal a kapituláció föltételeit: én majd addig elintézem 5781 5, IV| más embernél is annyira föltételezte a becsületességet, hogy 5782 10, III| viselni, mert bennünket föltétlen kapitulációra kényszerítettek 5783 4, IV| kérdé Sátán Laci.~ ~– Föltéve, hogy az ember okos ember 5784 5, I| őrködő strázsa a kapuban e föltevést egészen kétségtelenné tette.~ ~ 5785 4, I| célnál leszünk! s akkor majd fölvált más”.~ ~De a remény megcsalta, 5786 11, III| inszurgens serege által fölvétetett. Az I. pesti s a VIII-ik 5787 4, I| asszonynak a gyermeke, ne legyen fölvéve a gyermekmenházba, hanem 5788 7, VIII| monda Katalin, amint Marie-t fölvezette a kastély lépcsőin az előtornácba.~ ~ 5789 1, III| gyermek, akit önök az utcáról fölvittek.~ ~– Hogyan? – kiálta fel 5790 8, III| érdemrend-bizottság azonban fösvénykedett az ezüsttel, adott neki 5791 10, V| bozótban csak a lovasok fövegeit lehetett látni, amint a 5792 2, I| más, mint egy hajdankori fövényóra.)~ ~Ezért mindannyian rátámadtak: 5793 10, III| visszafelé folyik a Fertőbe, a főfolyamtól felnyomva, a hidakat mind 5794 1, III| megdöntésére készült, s aminek főfonalai éppen ma és tegnap tépettek 5795 5, V| trombitaszavára!~ ~– S sokáig fog-e még e trombitaszó magára 5796 5, III| mint mikor az oroszlán a foga között tartja valami állatnak 5797 2, II| el a kolostorból. A szent fogadalmát megtört égmenyasszonya e 5798 7, III| már én hű vagyok ahhoz a fogadásomhoz, hogy leány maradok.~ ~– 5799 2, II| vétkeo vezekléseül azt a fogadást tette, hogy, kedvesét kivéve, 5800 11, II| egymással a hősi harcban, mintha fogadásuk tartaná, hogy ki legyen 5801 10, V| volt igen erős.~ ~– No hát fogadd te a magad levelét retúr, 5802 11, VI| hiszen éppen csak ez volt a „fogadj Isten”célja.~ ~A főherceg 5803 5, V| parancsoljon, s akinek én szót fogadjak, akinek elmondhassam, ha 5804 4, I| hozzám, könyörögve, hogy fogadjam fel cselédnek. Egész környezetem 5805 2, II| szólt a bárónő. – Ezt nem fogadjuk el. Adja elő a másodikat.~ ~– 5806 10, III| parasztszekér hajtatott a fogadó elé. Abból Jocrisse úr szállt 5807 7, IV| Hát minő öltözetben fogadod? Így akarsz eléje menni? 5808 10, IV| legeltetik marháikat.~ ~A révi fogadónál aztán összevárták a szétzilált 5809 12, II| igen egyenlőtlen harcot fogadtak el Vavel könnyű lovasai 5810 4, I| Valamennyi emberem dacára ide fogadtam őt magamhoz, s mátul fogva 5811 2, III| simán kezdődik.~ ~S a szíves fogadtatásnak legbiztosabb tanújele volt 5812 7, VIII| beszédroham alatt sem eresztik ki fogaik közül. Lajos egyszer-egyszer 5813 2, II| uram is elkészült a rossz fogaival, s most már ő is hozzászólhatott 5814 4, IV| kulcslyuk.~ ~– Erről nincs fogalmam.~ ~– Én ismerek egy ezermestert 5815 12, III| fel. De hisz az lehet a fogalmazó hibája. – Mit tesz az? – 5816 5, I| grófra nézve egészen közönyös fogalommá válni.~ ~ 5817 11, VII| hadseregnél szolgált, s fogalommal bírt a csapatvezetésről 5818 9, II| Katalin még egy kétségbeesett fogáshoz folyamodott, hogy a leányt 5819 4, V| mind otthagyta volna a fogát. A generálisnak azt kellett 5820 9, III| El hagytam magamat fogatni, s akkor aztán a többi foglyokkal 5821 2, III| akasztok a nyakába. Megyek. Fogatok! Küldje a hajdút a holmiaimért. 5822 3, IV| nagyságos grófnénak. Miért nem fogatott be?~ ~Marie érezte, hogy 5823 11, III| magát az út közepén, s úgy fogatta el a gazdáját. – Szegény 5824 12, II| sárga utazó-hintó, négyes fogattal; a postakocsisok a nyeregből 5825 8, III| adott salva gvardiádat. Fogd az erszény pénzt: a költséget 5826 8, III| lovagba; mert a nőszívek fogékonyak.”~ ~„Kieszközöltem, hogy 5827 8, II| katonának. A nemesembert nem foghatják el bírói ítélet nélkül. 5828 5, II| veszettebb volt a kedve.~ ~Ehhez fogható torzalakot csakugyan nem 5829 4, III| lopják el. Úgyhogy én meg nem foghatom, honnan kerültek elő a Fertő 5830 11, III| jó Ferenczy János meg nem foghatta, hogy mi nevezetes dolgot 5831 3, III| Minden rosszat, ami történik, fogjunk a sorsra.~ ~Egy este, mikor 5832 4, IV| magában, hogy ez a nő nagy foglalásokat tett eddigi eszmekörében. 5833 1, I| És azután sajátszerű foglalatosságot talál ki magának.~ ~Először 5834 9, I| egy királyleány szerelmét foglalhatta volna el magának. De ő meg 5835 5, I| katonák és parasztok felváltva foglalják el a vitatott erődöket, 5836 2, I| hogy sokat fog ön velem foglalkozni, azért, ha nem vagyok is 5837 2, II| még eddig csak bevétellel foglalkozó száj nyílt meg, hogy ily 5838 7, VI| mily sokat és mily régen foglalkoztam én ezzel a gondolattal? – 5839 8, II| szép homlokon egy golyó foglalná el.~ ~– Te pedig őrizd meg 5840 11, II| visszarohant érte; szétverte a foglalókat, s visszahozta a löveget, 5841 4, III| véve, Marie ajtaja előtt foglalsz helyet. Én magam átmegyek 5842 1, IV| comtesse vette az arany foglalványú szemüvegét, s úgy olvasta 5843 6, II| És eközben ama másik foglya a Névtelen Várnak minden 5844 1, III| polgár – monda egykedvűen a foglyának –, hogyha ön netalán abban 5845 10, VI| tőlük emlékbe halottakat, foglyokat és prédalovakat.~ ~Azonban 5846 9, III| fogatni, s akkor aztán a többi foglyokkal együtt odahajtottak bennünket 5847 6, II| pusztítja a betörőket. A foglyoknak nem ád kegyelmet, a sebesülteket 5848 7, VI| csappant.~ ~– Most az én foglyom vagy – szólt a meglepetten 5849 4, IV| s azok mind Sátán Lacit fognák elöl-hátul és körös-körül, 5850 5, III| illeti, azokban senkit sem fognék ön elé helyezni. Azonban 5851 8, II| nemesemberek. Mind önkényt fegyvert fogók, akiket a törvény nem kötelezett, 5852 11, VII| chasseur tizenkét tiszttel fogollyá ejtve! Azzal neki a hátul 5853 1, III| tekintettel sietett egyenesen a fogolyhoz, s azt mondá rideg, megriasztó 5854 5, VI| Lajosra nézve a Névtelen vári fogolylétet.~ ~A leányban felébredt 5855 9, III| csak nem veszi el még a fogolytól sem.~ ~– S hogyan tudott 5856 2, II| gyalogösvényen, a dáma az úr karjába fogózva. Az erdőkerülő megjegyzé, 5857 4, I| vannak távol, sokan ellenség fogságában, még többen jeltelen sírokba 5858 11, IV| Kemény Dénes elvágott kézzel fogságba jutott, s maga a hősök hőse, 5859 5, II| azalatt folyvást agyargó * fogsorai közé szorította a pipát, 5860 10, V| vezetője gyönyörű szép fehér fogsorait megmutatva fekete bajusza, 5861 8, III| élve elfogottért jutalmat fogtok kapni.~ ~– Hát ez most a 5862 8, III| bozótban egy francia futárt fogtunk el, mikor éppen át akart 5863 10, II| őrt álló gyerkőc elkezdett fogvacogva nyöszörögni:~ ~– Én úgy 5864 1, III| amit naponkint el kell fogyasztanom, holnap másvalaki fogja-e 5865 3, III| hold; már fogytán van. A fogyó hold olyan ellenszenves 5866 3, III| Egy este, mikor már a fogyóban levő hold jó későn kelt 5867 8, III| harcolt; a magyar egyre fogyott. Bogdán Antal volt a zászlótartó. 5868 5, V| jámbor kertészlegény élete fogytáig abban a hitben maradt, hogy 5869 3, III| Majd feljön a hold; már fogytán van. A fogyó hold olyan 5870 4, I| tartalékokból soha ki nem fogyva küzdhet a napok elfogyásáig, 5871 8, II| be, aki az inszurrekció főhadiszállásán az ellenség minden mozdulatáról 5872 11, VI| egyedül magában bevágtatott a főhadiszállásig; a lovagokat, kik körülfogták, 5873 10, III| csapatnak, amiért nem érdemes a főhadiszállásnak fejfájást okozni.~ ~De Fervlans 5874 9, III| azt mondá a szolgálattevő főhadnagynak, hogy menjen a sátorába, 5875 11, IV| tömegben volt, akkor maga, a főhadsegédével, Beckers ezredessel, Csonányi 5876 11, IV| generalissimus a megelőző napokon a főhadseregbe követelte be, abban a hitben, 5877 3, III| ég nagyon is meghallgatta fohászát: délután egyszerre megváltozott 5878 11, VII| védelmezte, János és József főhercegekkel és azonkívül a horvátországi 5879 11, IV| nem lett volna hivatalos a főherceghez, s nem lehet csodálni, ha 5880 1, IV| parasztnak vasárnaponkint tyúk főjön a fazekában”: őt meg arról 5881 10, V| ír „Thémire” felől. Ő is fojtást gyúrt abból, s azt a pisztolyába 5882 7, I| Vavel Lajos e szókra nem fojthatta el az önkényt jövő kolerikus 5883 10, IV| már lefogta a felyülkerült fojtogató növényhad. A vizenyősebb 5884 9, I| szájába kapta, hogy suttogássá fojtsa el a kiáltást.~ ~– Igen, 5885 5, III| elbocsátotta Henryt a lovakkal a főkapuhoz; ő maga bevezette a parkba 5886 9, II| ki a kastélyból, s az a főkapun át távozott.~ ~Marie megtalálta 5887 3, II| felelt rá Lajos, kikerülve a főkérdést. – Általunk áll fenn a világ.~ ~– 5888 5, III| temperamentum dolga. – Egy fokkal hevesebb vérem van, mint 5889 4, V| egymáshoz forrasztva, tíz foknyi éles szögletben, úgyhogy 5890 2, II| mert a férjhez ment nők a főkötőt soha le nem tették, s a 5891 10, V| kardvágást könnyen kiállja, de a fokos kampója lyukat üt rajta, 5892 10, V| felszerelésüket Jocrisse leírásából. A fokosaikra is ráismerek. Éppen ilyen „ 5893 11, IV| megnyálazva a markát, kapta a fokosát két kézre, odavágtatott, 5894 11, IV| pisztoly nélkül, csak a maga fokosával ellátva. Mégsem ingadoztak, 5895 10, V| Azt a görbét bizony fokosnak hívják. Azért veszedelmes 5896 11, IV| ellenség kezéből a maga fokosos bajtársaival. Az alezredes, 5897 8, II| mellett, s pörgetve hordják a fokost a kezeikben. A Névtelen 5898 5, III| ilyen karonfogásnak igen sok fokozata van: attól a tartózkodó 5899 4, III| a hold intenzív fényének fokozatos hanyatlását, mint magán 5900 3, III| menj oda!”~ ~A tilalom csak fokozta az ingert.~ ~Marie nem volt 5901 5, VI| vagy vasporo ? s télen hány fokú légmérsék?~ ~A kertésszel 5902 4, I| A földesúri kastély volt főleg nappali csillagvizsgálásainak 5903 1, III| jártassággal.~ ~– Ne menjünk a főlépcsőn – mondta neki–, ott minden 5904 3, III| lilaszín, sötétkék, smaragdzöld foltjain keresztül, mely fényvonal 5905 4, III| tűzokádók, azok a sötét foltok pedig tengerek. Még akkor 5906 8, II| ruhája lehet rongyos, lehet foltos; de nem lehet szűrposztó, 5907 8, I| zászlóival letörülje ezt a foltot az ország címeréről, ugyanazt 5908 7, II| Egy csepp hősi vér nem foly ereimben. Én nem vagyok 5909 10, VI| szája mindenféle hinárízű folyadékkal; hanem a következő pillanatban 5910 11, II| út Győr felé.~ ~Egy kis folyamocska szakítja félbe ezt az utat: 5911 10, III| ő nyakörveikbe dugták a folyamodásaikat, úgy juttaták legmagasabb 5912 2, III| hogy a latin nyelvhez kell folyamodnom nagyságoddal szemben, minthogy 5913 1, I| semmi rendőrség a világ folyásába, ott meg olyan veszélyeztetett 5914 11, IV| voltigeurök a Párzsa patak folyásán megkerülték a kismegyeri 5915 12, II| éltesebb hölgyet mulattatva folyékony elbeszéléseivel, s néha-néha 5916 9, II| nem akarja, hogy miattam folyjon nemzetek vére: akkor egy 5917 10, IV| éppen felfelé tetszik neki folyni. Ilyenkor aztán a Hanságban 5918 5, VI| levezették, most felfelé kell folyniok. Valami ismeretlen gát állja 5919 7, II| valamennyi csatornájából a Traun folyóba zuhogni a vért…~ ~Ez egy 5920 11, V| Vérteserdő alja, a szép Tata folyócskával a szélén, kellemetes pihenőhelyül 5921 3, IV| Közben egy-egy tudományos folyóirat is érkezett Stuttgartból, 5922 3, IV| tudós lelkipásztor között. Folyóiratait elküldé neki a gróf, s az, 5923 6, II| s hogy egy szépirodalmi folyóiratra miként lehetne engedélyt 5924 11, VII| kellemes kis mezőváros a Zala folyónak egy félszigetet képező kanyarulatában; 5925 3, II| nem tudom miért?) s egy folyónál nem találtunk az innenső 5926 10, IV| elhatalmasodva, mikkel ölre kapott a folyondár szulák, az iszalagbérzse 5927 10, V| lehetett látni, amint a folyondáros bokrok szövevénye közül 5928 7, II| verik fel a csendet méla folyosóján. Persze, amióta Henry nincsen, 5929 2, III| részében a kastélynak. Lépcsők, folyosók be voltak húzva fehér abaposztóval * ; 5930 4, III| helyiségben ez megmutatta neki a folyosót, melynek közepéről nyílt 5931 8, III| ezt látta, ha egy csepp folyott még a Duguesclin véréből 5932 5, I| még mikor az egzekuciók folytak! A jajgatás hangjaitól egész 5933 4, II| értékesíteni lehetett.~ ~Még a tél folytán kapott tudósítást attól 5934 1, IV| hát, uraim és hölgyeim, folytassuk a médisance * -t.~ ~ ~ ~ 5935 1, III| itt akadémiai értekezést folytassunk a nevelésügy és az államérdekek 5936 10, IV| A kettévágott út túlsó folytatását jól lehetett látni a holdvilágnál 5937 1, III| szépen, s azután a nagyok folytatják a táncot reggelig. Ön után 5938 2, II| ismerem.~ ~– S mi iránt folytatnak önök levelezést?~ ~– Eleinte 5939 4, V| átköltözöm ide ebbe a szobába, s folytatom a munkámat itt, ami téged 5940 11, VII| bőségesen felcsizmázva, folytatták az utat; a kiszabadult foglyok 5941 9, III| tákolta; egész vízi csatát folytatva az ellenséges tűzhajók, 5942 3, I| journalban nem található fonadékok, előre-hátra csavarva, s 5943 1, III| együtt.~ ~– Tépjék el az én fonalamat is.~ ~– Azt nem fogjuk tenni, 5944 7, V| meg a legombolyodó eszme fonalát:~ ~– Te voltál a lefátyolozott 5945 4, III| lefekvéshez készült a haját újra fonatni. Szép arcát még ragyogóbbá 5946 6, II| diplomácia örök zsibongású fondorlatait; a koalíciók előrevetett 5947 1, III| nyolcéves leánygyermek, egy főnemes leánya, magát kémkedésre, 5948 7, I| nemességből elég számosan, hanem a főnemesség távollétével ragyogott. 5949 5, VI| töltést hányni, rőzsesáncot fonni az egész virágoskert körül. 5950 2, III| össze volt a két karja fonódva, mint két kígyó.~ ~– A dolog 5951 11, IV| előadott; de a táborkari főnök, Nugent, sokkal sürgetőbbnek 5952 1, IV| összeesküvők felett, kiknek főnökét a saint-denis-i temetőből * 5953 2, I| ágba és mentül keményebbre fonottan volt a fésűre feltűzve.~ ~ 5954 10, IV| kétségen fölül helyezve, tovább fonta az útitervet. Guillaume 5955 8, II| bankutalvány feküdt, tízezer fontonkint osztályozva.~ ~– Ez az összeg 5956 2, III| A két karja össze volt fonva; de nem elöl a mellén, mint 5957 8, III| helyét, melynek megőrzését a főparancsnok rábízta, lehetetlen. Ellenség 5958 8, III| még az éjjel tudósítá a főparancsnokságot Győrött, hogy az ellenségnek 5959 11, VII| prímása fogadta a dandárt főpásztori áldásával.~ ~Hát még kinn 5960 10, I| alakíták. Ebbe volt besorozva a főrangú családoknak valamennyi javíthatlan 5961 10, III| regény angol, cseh, német fordításának címlapja~ ~ ~ ~Egy hatalmas 5962 1, IV| az ő saját fegyvereiket fordítjuk ellenük.~ ~– Jól van. Tegyük 5963 5, III| legkomolyabb pillanatban tréfára fordítottam azt a veszélyt, amelyet 5964 9, II| jövendőt, halandó kezek másfelé fordítsák, ha nem akarja, hogy miattam 5965 12, II| utazóhintót a börcsi út felé fordíttatá, s a kocsiajtó mellett lovagolva, 5966 11, VII| visszafoglalva, s újra az ellenségnek fordítva; kétszáz lovas chasseur 5967 5, III| volt sértő gúnnyal.~ ~E fordulat oly gyorsan történt, mint 5968 11, IV| az inszurrekció.~ ~Csoda fordulatokat várt tőle, mind a csatatéren, 5969 9, I| tanácsát, azt izenem neked: fordulj vissza te is! Ne járj tovább 5970 11, IV| volna őket.~ ~Vissza kellett fordulniok; felvették sebesülteiket, 5971 4, I| látta őt a gróf, a feléje forduló veranda alatt ülve, társalkodónőjével 5972 12, I| onnan, hova mentek? Merre fordultak? Kitől fogja megtudni, hogy 5973 12, II| vissza a kardját. Igen jól forgatta, csak azt tanácsolom önnek, 5974 10, V| ellenfele véres kardját forgatva kezében jött De Fervlans-ra 5975 2, I| egy hajdú, fél kezével a forgós csákóját fogva a fején, 5976 5, II| kacagásba tört ki.~ ~A jókedv forgószele magát a bárónőt is elragadta, 5977 10, IV| ott mindjárt megjelenik a forgószelek boszorkánytánca; a tűzforgatag 5978 5, VI| belekerülneo két-háromezer forintba. Nagyságodnak, mint tudjuk, 5979 5, I| legkisebb alhadnagynál is ötezer forintban volt megállapítva, három 5980 11, VII| hozzátette a maga kétszázötven forintocskáját is, s kiosztotta mind a 5981 11, V| Sámsonnak hirdette magát, s száz forintokat kínált annak, aki őt le 5982 5, VI| megkívántató tizenötezer forintoknako kifizetését az inzsellér 5983 7, I| Minden nemes, akinek 3000 forinton felül van a jövedelme, lovas 5984 5, I| három húszast számítva egy forintra, és így feljebb. Ahol tehát 5985 8, I| felrúgtatták rőfének az árát egy forinttal.~ ~– Teringettét, hát rá 5986 6, I| intéz, s van arc, mely a formájára termett arcnak szemközt 5987 4, V| szélpuskás regementeket kell formálnunk. A szélpuska nem durranik. 5988 2, II| vasárnapján egy szép bokrétát formált az üvegházi virágokból, 5989 4, V| Marie neve is ki volt abban formálva cukorvirágokbulo . Egyiket 5990 2, I| Mert hogyha valami formás személy volna, bizonyosan 5991 5, II| tűzkövet, taplót és acélt, s formaszerűen kicsiholt; azután az égő 5992 8, I| zavarba. A kerekek azért csak forognak, az óramutató, megy előre: 5993 6, I| és családját elfogták a forradalmiak, hogy megöljék, én a saját 5994 2, II| veszedelmes összeesküvést forral az az ember?~ ~– Az a királyi 5995 1, IV| az ország szívébe s itt forralni összeesküvést: – hát az 5996 4, IV| Ez a mű a regény egyik forrása.~ ~ ~ ~Amélie kihallgatja 5997 4, V| Két ágyúcső van egymáshoz forrasztva, tíz foknyi éles szögletben, 5998 7, IV| melyiknek volt a csókja forróbb? Azt nem lehet megmondani. 5999 8, III| volt fogva”….~ ~… Ah, hogy forrott Vavel ereiben minden csepp 6000 3, III| incselkedésre.~ ~A méreg forrt ereiben.~ ~A leányt betakargatta 6001 8, II| szolgál, utat nem csinál, forspontba nem jár, dézsmát nem fizet, 6002 3, IV| ajánlotta fel a vállait forspontnak.~ ~Doktor úr egy nagy tarisznyába 6003 2, III| töltésen * : „no uram, mondja a forspontos, most fogja be a rúd mellé 6004 2, III| földesúr, aki dicsekedett a forspontosának, hogy a diák nyelvvel az 6005 2, III| Névtelen Várhoz hajtatott a forspontossal reggeli nyolc órakor.~ ~ 6006 4, V| rajta.~ ~– És aztán még egy fortélya van e csodagépezetnek – 6007 10, II| minél előbb; ő ismeri e zár fortélyát, nyissa fel azt. Az alcovenban 6008 7, VIII| Mondták neki, hogy az „fortepiano”.~ ~Hozzányúlt, s ijedten