IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
6009 4, IV| embernek pokolgépekről és fortificatiokrul fog beszélni.~ ~– Jól van. 6010 11, V| dogék arcképsorozatában Foscarié, fekete fátyollal van behúzva. 6011 7, VIII| már ettől a mulatságtól ne fosszunk meg másokat.~ ~Marie még 6012 8, II| bandériuma, melynek ő maga volt a főstrázsamestere (őrnagy mai nyelven).~ ~( 6013 11, VII| tábornoki kar, az egész főszállásmesteri törzs kíséretében kivonult 6014 9, II| korában (A regény gyanítható főszereplője)~ ~ ~– Óh drága Cambray! 6015 3, IV| kifejezésében a hagymáz rémlátása foszforeszkált. Öltönye nem volt levetve, 6016 2, I| menyecske! – mondá az uraknak a főszolgabíró. – Hát ugye nem „klepsidra”, 6017 13, I| mindent, és ön meg lesz fosztva attól a gyönyörűségtől, 6018 2, I| a huncutka, s takarja a főt egy hatalmas nyestkalpag, 6019 11, VII| ide, vedd el!”~ ~A dandár főtisztei összegyűltek haditanácsra. 6020 11, IV| A nádor kíséretében levő főtisztek, Luzsénszky József tábornok, 6021 6, II| Tudomása volt a francia főtisztekről, kik idegen császári királyi 6022 11, IV| úgy hajította vele főbe a főtisztet, hogy az menten lefordult 6023 11, IV| viadalban az ellenség vezénylő főtisztjét, s az újra támadó ellenséget 6024 11, IV| pisztolyát, rásüti a francia főtisztre; azazhogy sütötte volna, 6025 11, IV| Machold József inszurgens főtűzmester, ugyanaz, aki Némánál Macdonald 6026 10, III| beszélik már, s ami több, Fouché is beszéli.~ ~– S mi oka 6027 10, III| kellett másnak tartani, mint fourage-ozó csapatnak, amiért nem érdemes 6028 8, I| egyszerre föllelkesíté a főurainkat és birtokos nemességünket 6029 1, IV| miszerint e növénynek a főurak üvegházaiból a szegény emberek 6030 8, III| kiadva magamat emigráns főúrnak, s ott, mint ön tudja, Barthelmy 6031 1, I| hely, s maga a St. Martin főút is arról van megjegyezve, 6032 3, I| tempóban, kikerülve a falu főutcáját, végig a kertek alatt; a 6033 11, VI| megszállt falura. Egy szakasz a főúton, Szapáry Vince gróf alezredes 6034 1, III| hogy a hadseregi szállítás fővállalatát Hoingerlot bankártól elvegyék, 6035 7, II| engedték meg, hogy saját fővárosában múzsáit megszólaltassa? 6036 5, III| kísérőihez fordult, s fedetlen fővel így szólt:~ ~– Uraim! Önök 6037 11, IV| inszurrekciónak törvény szerinti fővezére volt a nádor, az ország 6038 8, I| rögtön adott az inszurrekció fővezérének, a mi fenséges nádorunknak 6039 2, III| konyhában, s tudja meg, hogy mit főznek.~ ~A patvarista elment, 6040 7, VII| gondja rá, hogy legyen mit főznöm. Az ő ígérete szentírás: 6041 3, II| gondolat ez?~ ~– Ugye? Régóta főzöm ezt magamban. S ezt a kívánságomat 6042 11, IV| Az ebéd már meg volt főzve az inszurgensek számára, 6043 2, I| is megmondani, hogy mit főzzenek ebédre? Mindennap kérni 6044 1, III| magyar nadrághoz rövid derekú frakkok, nagy fényes ércgombokkal, 6045 7, IV| nagyon kackiás lesz. A kék frakkot a gyöngyház gombokkal. Egyik 6046 11, V| re – ra!”~ ~ ~– Hát még a franciából, aki csak cserebogarat eszik!~ ~ 6047 11, VII| világ első katonáival, a franciákkal szemben!~ ~Van tehát mármost 6048 10, III| akkor nagyon népszerű volt a franciáknál: az orosz szövetségnél fogva) 6049 11, V| rémtettek vannak feljegyezve a franciákról Magyarországon, amik vetekednek 6050 8, III| mely örökké fennmaradjon Franciaország trónján! Ez a pokol minden 6051 7, IV| Helvéciában, Hollandiában és Franciaországban. Ah, hogy D'Avoucourt nem 6052 5, I| különösen sok volt ez időben a Franciaországból kiköltözött gavallér, akiknek 6053 7, II| az én peremet. Isten! Ki Franciaországot oltalmazod: tekints alá; – 6054 11, V| hanem a franciának, mert két franciával többet eszem meg ma vacsorára!~ ~ 6055 11, II| lőtték a lovát; amikor aztán Francsics közvitéz hozott neki egy 6056 1, I| hagyva. – Mihelyt túl lesz ön Frankhon határán, értesítsen a tudvalevő 6057 1, IV| grófnő számára százötvenezer frankig az első félévre, s azzal 6058 8, III| megkapja a maga ötmillió frankját, s azzal ki van fizetve. 6059 1, II| Jól megszolgáld a húsz frankodat egy órára, Peroquin!~ ~Az 6060 1, III| Thelussont megvehette hétmillió frankon, csak azért, hogy lerontassa? – 6061 1, III| úrhölgy nyerte el azt 120 frankos sorsjeggyel.~ ~Akkora úrhölgy 6062 2, III| hanem minket esznek.~ ~– A frányát is * !~ ~– A komornyik azt 6063 8, III| is fölírhatja még, domine frater. (Most már nem „audiát”.) 6064 4, III| Ideje volt néhány obligát frázissal helyreütni az elmulasztotto 6065 7, II| abba a dicsőségbe, amitől Fredegonde, Meroflède, s rettentő történetünk 6066 8, II| sollen ihn nicht haben, den freien deutschen Rhein!” strófáira, 6067 11, V| századosnak meg kellett mentenie a fringiája becsületét. Hozzácsapott 6068 11, V| kinevetik, ha nem meri a fringiáját kitenni a próbának. Hát 6069 11, V| mérgesen az előtámolygó csonka fringiás tisztre; mire az nyakába 6070 2, III| puskát a posztószélből s a fringiát a szarvasbőr iszákból kibontotta 6071 7, VII| felé a kihúzott ancolie fripont, hogy a mon petit garçonnak 6072 7, II| királyt.~ ~Vavel Lajos egész frissiben kapta meg a proklamációt. 6073 1, IV| igen élénk volt. Az inasok frissítőket hordtak körül; divat volt 6074 4, III| villát, a másik mellé a frizőrfésűt), s íziben kettévágta vele 6075 2, II| kicsúfolta a társalkodónő zsiráf frizuráját * – latinul, hogy a tiszttartó 6076 1, I| kőszobra, melyet egy katonája a Fronde * -nak, abbeli dühében, 6077 11, III| összevissza csókolták ott a front előtt Bereczky Mártont, 6078 5, III| minden szabályai fel vannak függesztve. Ez „extra leges” * esik. 6079 5, III| levegőbe, s csak az volt függőben, hogy melyik üti előbb homlokon 6080 3, IV| beléphet a saisi titok * függönye mögé, s a Névtelen Vár lakóinak 6081 13, I| oszlopaival, kínai selyemvirágos függönyeivel, s az ágyon fekszik Marie, 6082 1, II| mely a kivilágított ablak függönyén meg-megjelento ; s újra 6083 1, I| lábhegyen.~ ~Széthúzta a függönyöket, s azt nézte, hogy alszik-e „ 6084 7, VI| Egy jóéjszakakívánást a függönyön keresztül.~ ~– De hiszen 6085 4, III| egy hölgyalak, két keze a függönyzsinórokkal a szék karjaihoz hozzákötözve.~ ~ 6086 1, I| karperecemet, nyakláncomat, függőimet, s én nem tudom miért hagyott 6087 1, II| a fülébe odacsíptette a függőt, a rossz parókát feltette 6088 2, I| látható mégse legyen; elöl a fül mellett két hurkányi csigába 6089 5, II| két széle elhúzódott a két füléig, azok meg felszaladtak még 6090 2, I| halántékaikhoz lapítsák, s a füleiket kereken betakarják vele, 6091 5, II| két tenyerével befogva a füleit. Mit tehetett róla, ha úgy 6092 10, IV| nagyfejű szörny, hegyes fülekkel, rongyos öltözetmaradvány 6093 4, V| leány fekhelyéhez vezető fülke-boltozatot emelé. Egy zsinór meghúzására 6094 4, V| Lajos odavezette őt a fülkébe; maga kívül maradt.~ ~– 6095 10, II| menedéke. A jelenlegi lakója e fülkének most azt úgy magára zárta, 6096 2, I| Ez itt doktor Tromfszky Fülöp, a járás fizikusa, maga 6097 1, II| melybe az egész álla a fültövéig s az alsó ajkáig el van 6098 13, II| minden sebesült, hogy ő fürdik a vérében? minden rab, hogy 6099 3, IV| alkalommal a Fertő tóban fürdő leánykákat megijesztgette, 6100 12, II| úrnőik leányvért használnak a fürdőhöz. Vannak ott házak, ahová 6101 3, II| párizsi hölgyek a tengeri fürdők hullámaival szoktak enyelegni. 6102 3, III| leányt betakargatta a bő fürdőköpenybe, s aztán hozzáfogott az 6103 1, III| szobában. Mindent összevissza fürkészett. Aztán benyitott az oldalszobába: 6104 5, VI| túláradásának okait már régóta fürkészik. Az utolsó tíz év alatt 6105 5, III| közelébe jutni. Sohasem fürkésztem. Tudhatja jól. Eltávoztam 6106 12, II| bocsáttatják ki, s abban fürödnek?~ ~– Az igen kellemes lehet – 6107 11, IV| oldalán egy-egy gömbölyű fehér füstfelleg: azok a francia ágyúk. Azokat 6108 7, VIII| Lajos egyszer-egyszer egész füstfellegbe burkolja magát. Milyen jól 6109 7, VIII| eregeti fel a légbe a bodor füstöket, versenyt pipázva a mellette 6110 10, II| Az éjjeli mécs kanóca füstölögve lobogott Cambray fejénél, 6111 10, V| Avanti!”~ ~Most egyszerre füstoszlop emelkedett a bozótbul. A 6112 9, III| sikoltva fújt elő egy vékony füstsugár, jajkiáltó lánggá lobbanva 6113 1, II| embereit; ott sajátszerű füttyentést hallatott, s arra nemsokára 6114 4, III| dugott két ujjával élesen füttyentett kétszer, s azzal elfutott 6115 11, I| levelet; az ellenséges golyók füttyentettek egyet közbe a légből.~ ~ 6116 4, III| akinél nincs más, csak egy fütykös!~ ~– Hiszen háromélű tőr 6117 4, III| berohant a nyitott ajtón, fütykösét feje fölé emelve. A lépcsőházban 6118 1, I| kezében egy hatalmas görcsös fütyköst csóválgat, aminő ezen időkben 6119 13, II| idomtalan gömbölyű fő, s a vihar fütyülésébe s a sirályok sikoltozásába 6120 11, VII| egyet villant, a golyó ott fütyült el feje fölött, vagy lecsapott 6121 10, IV| kenyere a mocsárban terem. Ők füvet, nádat aratnak, halat fognak, 6122 1, I| okokból, a mai világban a füzértánc számára találjuk lefoglalva.~ ~ 6123 10, II| megindultak a Fertő-parti füzeshez. Ott volt kikötve két dereglye, 6124 3, I| divatlap, az Album des Salons füzetei, miknek divatképei a székeken, 6125 3, IV| árulta el, hogy ember.~ ~E füzetke olvasásának kétféle hatása 6126 9, III| futó zápor után tavaszi fűillattal volt tele a lég. Egy-egy 6127 1, II| tartotta eléje, hogy el ne fújja a szél.~ ~– Te vagy, Raoul? – 6128 11, V| Álljatok karikába!~ ~S fújták a hetyke dalt:~ ~ ~„A nagy 6129 5, VI| a leánytól, s keble úgy fujtatott, mintha mértföldnyiről szaladt 6130 10, II| összefogva egy rengeteg fújtatóval: úgy harsog a horkolása 6131 3, IV| s széttágult orrcimpái fújtattak dühösen.~ ~A doktor jót 6132 5, V| nekem senkim és semmim! – fuldoklá a férfi.~ ~– Senki és semmi – 6133 9, III| voltam takarva. Hogy meg ne fulladjak, egy nádszálat tartottam 6134 3, III| lélegzete is elállt, el volt fulladva egészen. Csak a nagy szemeit 6135 1, IV| harmadik már többet tud Fultonról. Ez egy gépet talált fel, 6136 1, IV| fel és hozta ide; valami Fultont * .~ ~A harmadik már többet 6137 7, I| kvaterkázunk, adomázunk, és fumigáljuk a világot.~ ~– Hát a gróf 6138 4, IV| készít, öldöklő masinákat fundál, s azt magyarázza, hogyan 6139 2, II| származott cölöpépítmény fundamentumára: ott tartotta nagyszerű 6140 2, I| urak az irodába a hivatalos funkciót az ágens úrral elvégezni; 6141 5, II| megesküdtek rá, hogy ennél furcsábbat nem láttak életükben.~ ~ 6142 6, I| jár még; de az is nagyon furcsán forog.~ ~– De tenéked nem 6143 2, III| protocollumba vételre érdemes furcsaság!) No ez nagyon derék. Azt 6144 1, III| valami érdekeset, valami furcsát? – Egyszer aztán, amint 6145 6, II| gárgyulni. Inkább visszament fát fűrészelni öt garas napszámért.~ ~A 6146 6, II| tábornokot két deszka közé kötve fűrészelték kétfelé. Asszonyok, leányok, 6147 11, IV| a kardokra rótt csorbák fűrészfogai után kell számlálni.~ ~„ 6148 12, I| titkom. Kell hozzá erőszak és furfang. Vitézség és csalfaság. 6149 13, I| fogok önön állni azért a furfangért, amivel minket rászedett. „ 6150 10, II| közelíteni. Ezen a sikerült furfangon nevetett bizonnyal.~ ~Erre 6151 6, II| tudnia. E levelezés igen furfangosan folyt. A bankár, akinek 6152 1, II| megtette volna azt; de így furfangot gyanított az ajánlatban. 6153 6, II| Asszonyok, leányok, megannyi fúriák! A lovag mögé odaül a hölgye 6154 1, IV| észrevételele általános furorét idézett elő.~ ~Thémire grófnő 6155 11, III| sajnál szerelmeseinek?~ ~– Ne fussatok el az ellenség elől; az 6156 7, I| magyar asztal legdrágább fűszere, a tréfás adomázás. Azokban 6157 5, III| végig, mint aki vesszőt fut. Nyugtalanul leste a hintógördülést 6158 11, IV| felé.~ ~Nem volt az vad futamodás. Rendben, zárt sorokban 6159 3, IV| vármegyében, hát még ha híre futamodik, hogy a Névtelen Várban 6160 10, III| hogy jövetelüknek híre ne futamodjék. De Fervlans a mezővároska 6161 1, II| polgár! – monda neki a futárcsizmás férfi – nem lesz önnek semmi 6162 1, II| rejtett ládikát bízott a futárcsizmásra, mit az gondosan a nyakába 6163 11, V| magyar hadsereg szégyenteljes futásáról. Az összes inszurrekció 6164 11, IV| őket; benne voltak már a futásban. Nem is hagytak a hátuk 6165 11, V| történelemben arról a gyalázatos futásról? Nem történt az meg? Nincs 6166 2, III| bebizonyítva, hogy nem gyáva futással, de fegyveres kézzel nyitott 6167 7, II| szekerek. A sebesültek nem futhatnak; az utcák lángba vannak 6168 11, IV| azon semmi híd, oda nem futhattak. Ők az ellenfél egész harcvonalán 6169 10, IV| utunkat állja. Ezzel nem futhatunk versenyt. Más utat kell 6170 7, VI| egyszer azt az örömöt, hogy futkoshat járszalag nélkül! Az egész 6171 4, V| elviselni Henry, ki kellett futnia a szobából. Ez neki is sok 6172 9, III| Miért jött ide?~ ~– Futnom kellett hozzád. Nézd, magammal 6173 8, II| azt hagyta meg, hogy ha futnunk kell valamerre, az ő utasítását 6174 5, I| tévedés volt az ő részéről. Futóbetyár, lótolvaj, pusztázó szegénylegény 6175 10, III| ott De Fervlans démonai a futókat kétségtelenül utolérik.~ ~ 6176 5, IV| beteg mellett. Egyenesen futottam a kastélyba. A komornyiknak 6177 13, I| Meghűtöttem magam, mikor éjjel futottunk a tűzgolyók elől. De most 6178 5, I| akadályugratással, templomtoronynak futtatással * , sőt egyszer karusszelt 6179 5, III| versenyparipámra, s az ezredes után futtatom e levéllel. Mire ön a két 6180 7, IV| kastély udvarára.~ ~Szép, fűvel benőtt térség volt az; amióta 6181 10, V| közepéből egy vén terepély fűzfa nőtt elő.~ ~Mikor e nádas 6182 10, IV| kavics helyett náddal meg fűzfadorongokkal makadámoznak embertelen 6183 3, II| A másik pedig az, hogy a fűzfákon túl, amik a kis öbölt takarják, 6184 11, V| Sámsonverő valamennyi fűzfánfütyülő, jégenkopogó, kifordított 6185 10, V| hogy őt arra az egyetlen fűzfára itt a dsindsásban fölköttesse. 6186 11, VII| könnyebben lélegzett. A sűrű fűzfás szigetek között könnyebb 6187 10, VI| bozót-tömkelegben.~ ~A nagy fűzfát, mely oly magányosan állt 6188 11, III| viszony. Szentkútnál Földvári Gábort, a pesti lovasság egyik 6189 8, II| magyarokhoz”, a szegedi ifjak „gagyogását” Szeged felkelő polgáraihoz; 6190 10, III| az idő! Les soldats sont gais. A katonák vígak! Il y a 6191 3, IV| monda a doktor; s hirtelen gálába veté magát, felkapva a fényes 6192 10, IV| kellett megostromolni, hol a galagonya a vadszeder-indával összekeveredett, 6193 12, I| várta nagyobb szívszakadva a galambját, mint ő azt a derék embert. 6194 3, II| tartotta magát azon kor Galenusainak * mondatához: „nihil de 6195 11, IV| betörése ellen, s zempléniek Galícia közepéig vitték zászlóikat. 6196 5, II| egy szavára eljátszotta Galimafré * bohózatait, amik éppolyan 6197 11, III| beleakasztá a vízben fuldokló gallérjába, s egyiket a másik után 6198 9, I| Névtelen Vár felé, köpenye gallérját arca elé húzva. Aki az influenza 6199 3, III| gyűrű-vár, melyben Nagy Károly gallusai a csakánok * mérhetetlen 6200 1, IV| együtt járja Musart „őrült galoppját” * a többiekkel.~ ~Dealba 6201 11, IV| Mátyás, Litassy Bálint, Gálos Károly, Nándory András ahol 6202 1, I| az álmatlanságra elítélt gályarabok feltalálva, akiket kapusoknak 6203 4, IV| túri kalapját a rabló, s gangoso lépésekkel megindult a szobából 6204 6, II| visszament fát fűrészelni öt garas napszámért.~ ~A bárónő megtudva 6205 3, II| azután susztertallér és két garasos név alatt. Még akkor újak 6206 7, VII| fripont, hogy a mon petit garçonnak milyen dolga lesz, ha innen 6207 7, VII| Vigye ön az én petit garçonomat. Úgy áldja meg az Isten, 6208 8, I| szolgabíráktul, szemközt a korzikai gárdáival és hadvezéreivel. Most már 6209 11, VII| hogy fiatal korában vagy a gárdánál, vagy a hadseregnél szolgált, 6210 1, III| addig elmesélem Philine-nek Gargantua * történetét.~ ~– Zárja 6211 6, II| kastélyban. Meg kell neki ott gárgyulni. Inkább visszament fát fűrészelni 6212 11, VII| Marullas lovasai. Azokat Garnika ezredes és Szucsics őrnagy 6213 10, III| Hanságot, mikor itt voltam garnizonban, vadkanra meg török récékre 6214 4, III| öblöt, hanem mindjárt ott a gáthoz kiláncolt csónakjába ugrott, 6215 5, VI| derítve, hol a befolyást gátló akadály, akkor lehet annak 6216 10, V| jelenléted engemet csak gátolni fog a rendelkezéseimben: 6217 4, I| pajtásokat, a házasulandó gavallérokat; de azt is tapasztalá, hogy 6218 11, VII| mezítláb, talpatlanná vált gavalléros csizmákban, amik nyalka 6219 10, IV| A fekete iszapból kábító gáz párolog ki. Az égés egyre 6220 5, I| Különben is unalmas emberek. A gazda lovairól és agarairól beszél; 6221 3, III| volna, hogy milyen kevéssel gazdaggá lehet tenni valakit, akinek 6222 5, I| tisztek társasága csak a gazdagok számára volt ajánlatos.~ ~ 6223 5, V| ifjan, erővel, lélekkel gazdagon; és soha egy mosolyt, soha 6224 9, I| furfanggal kivívott diadalért. Gazdagság vár reá, mely kárpótlást 6225 6, I| Henry olyanokat vágott gazdáján, ha az fedetlen nyílást 6226 11, III| közepén, s úgy fogatta el a gazdáját. – Szegény Gasparics Józsit 6227 2, II| csak meg lehet tudni, hogy gazdájuk és asszonyuk között micsoda 6228 5, I| hogyan szállásolták el a gazdákhoz házszerte, s este a káplári 6229 2, I| inauguráltáko : „már csak úgy gazdálkodjanak az urak, hogy nekem is maradjon 6230 7, VIII| Holnap megnézzük a gazdaságot – mond neki Katalin. – Tudsz 6231 3, IV| iszen – mondá a doktor a vén gazdasszonyának, aki éppen a sajtmaradékot 6232 1, II| kardal: „maradj itt!” – gazdátlanul tovaúszó fejek kardala? – 6233 4, III| törtek be.~ ~– Hopp! Azok a gazemberek ugyancsak jól választották 6234 10, IV| hogy keresztül lehet azt gázolni.~ ~Egy démont felszólított, 6235 6, II| vagy, azért, mert térdig gázolod a vért, s sógorod (Murat), 6236 3, III| Rusztról Ilmicre gyalog gázoltak át a tavon az átelleni partról 6237 6, I| Hozzám sietett! Pedig én gázoltam rá! – rebegé a leány, s 6238 7, II| honfiai vérében csülökig gázoltatja lovát, s merev arcával széttekintve 6239 7, IV| akik nem vettek részt e gaztettben; s akik óhajtva várják az 6240 10, IV| óriási buborékok, miket a gáztömeg nagy püffenéssel pukkantott 6241 8, III| gondolat lángra gyújtá az egész gáztömeget, amelyet az árulás terve 6242 1, I| kezdenek rajta végigrobogni. Gázvilágításnak még híre sincs.~ ~Egy pislogó 6243 9, III| támadta meg hátulról, a „General Donau!” hanem azért azt 6244 8, I| tiszteket választ. Ekkor a magas generalcommando azt tudatja, hogy (S ugyan 6245 8, III| mondá a dobverő hős a generálisok előtt, mikor a pénzt a markába 6246 11, VII| oda. Minthogy még akkor a genfi konvenció nem létezett, 6247 4, IV| év előtt (1804-ben) egy geniális magyar munka (latin nyelven) „ 6248 9, I| a vele együtt lakó jobb géniusz ráhág a lúdlábára, s nem 6249 10, II| rejtőzzék el abban, mint Genovéva. – Itt nem maradhat ön!~ ~– 6250 5, II| század elején, – az egész genre, amit képviseltek, elmúlt 6251 5, I| nálunk nem regény már, csak genrekép; a históriáig sohase vitte, 6252 7, II| malaszt többé; megyünk cum gentibus – a betörő ellenséget visszaverni! – 6253 8, II| maguknak a hollandiaktól. Gentz és Schlegel hazafias felhívásai 6254 5, IV| hogy ennek a nőnek az esze gépezetéből egy kerék hiányzik!~ ~Ritka 6255 5, III| tovább nincs ok hajtani, s gépileg visszafordítá a fogatot. 6256 11, IV| hangosan a hadsor előtt Geramb ezredes, hogy az ő rendes 6257 5, V| park útjain és pázsitjain gereblyézze össze a lehullt faleveleket. 6258 11, III| elmaradt az ellenség között: a Gerecs Miska, meg a Kis Jancsi , 6259 11, III| azzal az alabárddal. Végre a Gerence pataknál megsokallta egy 6260 4, I| parasztházhoz elhelyezett kis gézengúzból is zsenit nevelni.~ ~– Hanem 6261 4, IV| Tehát ez a szó olyan gézengúzt jelent, aki rontja a „zsiványnak 6262 1, II| mondta-e álmában ez a harang: „gingalló!”~ ~A gyermekek olyan jól 6263 3, I| olyanok, amik táncolnak, gitároznak és a fejeiketo negédesen 6264 2, II| megszólítani. Mindig fehér glaszé kesztyűt hord és ezüstzsinóros 6265 3, I| Azután odanyújtja fehér glaszékesztyűs kezét, s levezeti a lyánkáto 6266 5, II| Túl a Dunán iszik magyar glászlibul,~ ~ ~ ~A roszprádlit is 6267 2, I| lusztereket akasztatott fel, a glazhaust * is egészen renováltatta.~ ~– 6268 6, I| patrie!~ ~ ~ ~Le jour de gloire est arrivé.”~ ~ ~ ~Ő „ezt” 6269 5, II| Szegény kis fickó!~ ~A kis gnóm úgy tudta, hogy az inszurgens, 6270 5, II| szörnyetego , a bárónő törpe gnómja, inszurgensnek öltözve, 6271 5, II| kiálta Barthelmy Léon a kis gnómra. – Hát hogyan tesz az inszurgens, 6272 3, I| atlasz szőnyegek; a bútorokon gobelin hímzésű szövet; aranyozott 6273 1, IV| vannak. Facipő kell hozzá. A gobelingyár ott van a Mouffetard-negyedben, 6274 1, IV| lelencházba, s magam beálljak a gobelingyárba munkásnőnek; – s tán jobban 6275 10, V| A lábad alá vigyázz: gödörbe ne essél!~ ~Azonban De Fervlans 6276 13, II| egy koporsót egy megásott gödörig a part mentén, nyomukban 6277 1, I| borotvált állán gömbölyű gödröcske. Szemöldei igen sűrűk és 6278 4, II| ajakszegletei a gyönyör mézzel telt gödröcskéivé alakultak át; a szemlélés 6279 2, I| a tenyereit, mintha apró gölödényecskéket * gömbölyítene ki.~ ~– Megvallom, 6280 4, III| ismeretlen látványú rézveres gömb libegett, egy izzó árny.~ ~ 6281 2, I| apró gölödényecskéket * gömbölyítene ki.~ ~– Megvallom, megvallom ( 6282 1, III| Amélie arcát, amit ez pirosra gömbölyített mosollyal kínált eléje: – 6283 4, II| kiderült, örvendő mosolyra gömbölyödött az arca, ajakszegletei a 6284 7, I| sorba rakott palackokkal. A gömbölyűek az anglusok, a négyszögletűek 6285 10, II| az ábrázatjával, aminek a gömbölyűségéből a szűk keret csak egy kockányit 6286 11, V| elverje, felvette két kézzel a gönci hordót, s úgy ivott belőle, 6287 9, III| Éjfél után járt az idő; a Göncöl szekere rúdjával lefelé 6288 10, V| de nagyon rossz!”~ ~Azt a görbét bizony fokosnak hívják. 6289 4, IV| keresztvasak ketteje el volt görbítve, s a mesével határos volt, 6290 12, III| hölgyeknek egy hajaszála se görbüljön meg.~ ~– Ne legyen önnek 6291 3, III| sikoltott, s aztán fél kezével görcsösen kapaszkodott a csónak párkányába, 6292 6, I| játszótársaknak kellett egy hantocskát gördíteni elhunyt jó barátjuk koporsójára, 6293 1, III| hintó egy kapubejárat alá gördül be.~ ~Az ő lakása kapuján 6294 1, III| alakú Rue Mouffetard * -on gördül-e végig a hintó.~ ~Egyszer 6295 1, II| hallható lett a bérkocsi gördülése. A bőrrel fedett redőnyös 6296 1, III| ugyan jól adtuk!~ ~A hintó gördülésére aztán teljes kórusban tört 6297 10, II| ujjaddal kell megnyomnod, s a görgöny felemelkedik.~ ~A kór elkezdett 6298 5, I| sohase vitte, mint Olasz– és Göröghonbano . – Ami azonban a délceg 6299 7, VIII| látott. Versek, történetek: Goethe, Schiller, azután Wieland 6300 10, V| V.~ ~Az egyik férfi, aki gólyalábakkal utazott tovább, Mátyás mester 6301 4, V| szájuk széjjel megy. Ebbe két golyóbist tesznek bele, amik egy hosszú 6302 11, IV| összetépve, szaggatva a golyóktól.~ ~Ez állt a harcvonal legszélső 6303 8, II| bátorsága egy istentelen golyónak átfúrni mind a hármat: arcképet, 6304 12, I| csatában kapott. Hanem a golyót nem tudták kivenni belőle, 6305 5, III| farkasszemet nézett a felé mosolygó golyóval.~ ~– Vagy szétzúzom önnek 6306 8, III| Traun vizébe, s a franciák golyózápora között úszott ki a túlsó 6307 7, II| helyesen számított. – Ha golyózáporral és szuronyerdővel ellenálló 6308 10, II| nem messze tőled van egy gomb a padlaton. Csak egy ujjaddal 6309 3, IV| aminek a kanóca egész vörös gombává nőtt már, alig világított. 6310 3, I| bogláros hajtűkkel, miknek gombjai smaragdok és rubinok; de 6311 10, II| fog lenni a kis Lackó; a gombmegnyomással csengethetsz neki, majd 6312 7, I| mutogatni, mert nem szabad arany gombokat és mentekötőt felraknom 6313 7, IV| kék frakkot a gyöngyház gombokkal. Egyik sem kell. Hát a hajad 6314 2, II| széles kerek kalappal, térdig gomboló fehér kamáslit; télen karbonari-köpönyeget * . 6315 3, II| kíváncsiság. Kivont egy gombostűt a ruhájából, s annako a 6316 5, VI| kocsánya, annálfogva azt Marie gombostűvel tűzte a keblére: éppen a 6317 4, V| lehetett. Azután megint, ha egy gombot megnyomtak a padlón, az 6318 7, II| megy, annak bokréta kell a gombzsinórjába! – S azzal kirántva saját 6319 4, II| munkába, s olykor egész gondatlanul feltűzte ruhája szegélyét 6320 1, III| Cambray úr; ellenkezőleg nagy gonddal fogjuk őrizni önnek az életét. 6321 11, VII| a sebesültekre fordított gondért a francia vezér háromezer 6322 9, II| betegen fekszik, – s ennek a gondjára legyen bízva Cambray? Az 6323 3, III| elősiklott egy kis könnyű gondola, hosszú ezüst vonalat húzva 6324 3, II| hogy én követni foglak a gondolámon.~ ~– De ne nagyon közel.~ ~– 6325 1, IV| példa? Hát az nem rettenetes gondolat-e őtőlük: egy örökké fenyegető 6326 11, IV| Ertel alezredes. Ennek az a gondolata kerekedett, hogy ugyan mit 6327 4, IV| vizsgálhatta vele. Hanem azt, hogy gondolatai ott ne lakjanak nála, azt 6328 1, III| Cambray úr el volt merülve gondolataiba; nemigen nézegetett ki a 6329 6, I| a bezárt ajtó. Te vagy a gondolataimnak az őre. Te vagy az egyetlen 6330 3, IV| barátnéja nincs, akivel gondolatait kicserélhetné, akivel együtt 6331 1, III| hogyha ön netalán abban a gondolatban járna, hogy éhen ölje el 6332 5, I| nap az agyában, s minden gondolatja arra a melódiára hangzik, 6333 5, V| Őszintén megmondá utolsó gondolatját.~ ~– És ha lehető volna 6334 7, V| ezt oly halálra nevettető gondolatnak találta, hogy elkezdett 6335 10, II| Lehet-e ébren nem lenni ilyen gondolatokkal? Egyre kérdezgeté suttogva, 6336 5, V| kezdetet ád a vég nélküli gondolatoknak?~ ~Vagy arra sem volt szükség? 6337 3, II| Veled van tele minden gondolatom.~ ~– Tudod azt, hogy születésem 6338 5, III| Tudja meg hát az utolsó gondolatomat is! Én tudtam, hogy ön ezt 6339 7, IV| egy alvó ösztönnek azt a gondolatot ébreszté fel szívében, hogy 6340 10, VI| látsz. S rettegj attul a gondolattul, hogy a másvilágon még rád 6341 6, I| ki oldja fel bűnei alól? Gondold, hogy katona vagy, s ágyúgolyó 6342 12, I| nézve örökre veszve. Hogy gondolhasson még családi boldog életre, 6343 11, IV| össze lovával együtt. „Ne gondoljatok rám!”– kiálta a dalia. „ 6344 1, III| fogadja el ezt tőlem, s gondoljon kis védencére – néha.~ ~ 6345 4, V| Mennyit kellett neked ezen gondolkodnod, míg kitaláltad? – suttogá 6346 5, V| parasztgyerekek szoktak.~ ~Lajos gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól 6347 3, IV| férfi szeme közé. Valamiről gondolkodott.~ ~Az a gyanúja támadt, 6348 5, III| oltalmat?~ ~Vavelt nagyon gondolkozóba ejté ez a szó.~ ~– De hát 6349 7, II| mint én. Mikor mindig rólam gondolkozol, akkor felejtkezel meg rólam 6350 9, I| Hát mért nem szól ön?~ ~– Gondolkozom rajta, hogy átadjam-e azt 6351 8, II| már nem tartja meg azt! Ki gondolna most menyegzőre? Hannibál 6352 6, I| is, kedves is, csak azt gondolnám mindig: az az elmúlt volt 6353 3, II| ujja hegyét.~ ~– S honnan gondolod te, hogy én ott vagyok?~ ~– 6354 3, III| gondolni is erre!~ ~– Én nem gondolok másra, mint hogy ő halálos 6355 12, II| hosszú bajuszaikkal; úgy gondolom.~ ~– Hát az igaz-e? – szólt 6356 5, III| velem jöjjön kikocsizni? Nem gondolta-e ön meg, hogy mi veszélybe 6357 4, II| Azt hittem, csak mesét gondoltál ki számomra, hogy elámíts 6358 7, IV| szétszedte a lány csupa merő édes gondoskodásból.~ ~– Hát minő öltözetben 6359 6, II| nevében a bárónőnek ezt a gondoskodást. Rá nézve csakugyan legalkalmasabb 6360 2, I| beiktatási lakoma vendégeiről gondoskodjék. Itt is első gondja volt 6361 7, II| szükséges, ellátásáról magam gondoskodom, s ha kell a megyének pénz, 6362 11, III| kötöttek az anyjaik, hogy gondot viseljen rájuk, mint keresztapjuk.~ ~– 6363 4, V| hajadonság napfordítóján, ahol a gondtalan pajzánság helyét elfoglalja 6364 5, II| fogom hordani, s igen jó gondviselő apja leszek.~ ~– De nem 6365 9, I| elhagyta, legyen annak hűséges gondviselője, odarohant hozzá őrjöngve, 6366 10, I| hadjárat alatt védőjük és gondviselőjük lett. A VI. olasz ezred 6367 8, I| nekem. „Lehetnek nálamnál gonoszabb rablók, akik önnek féltve 6368 3, IV| halálbüntetésre érdemes gonosztett volna, s az nem is vállalkoznék 6369 4, III| el, hogy fél az elfutott gonosztevőktől; hanem minden mozdulata 6370 2, II| már szörnyűség! Egy ilyen gonosztevőt csakugyan nem szabad tovább 6371 7, IX| minket szeretnek, – minden gonosztól.~ ~– Amen.~ ~Akkor aztán 6372 8, III| karddal kellett kettévágni a gordiusi csomót. Feltettem magamban, 6373 11, IV| amint az elkezdett dolgozni gorombán, az ellenség átlátta, hogy 6374 5, I| alatt vissza nem adni erős gorombaság.~ ~Mire azonban a Névtelen 6375 7, I| akarta hozni a múltkori gorombaságát ily tekintélyes férfival.~ ~– 6376 11, II| támasztotta zavar alatt Gosztony ezredes vezénylete alatt 6377 12, III| kerültek, odadobta az egész gothai almanachot: „Tessék belőle 6378 3, I| maga is tud. Idegen mester, gouvernante nem jön ide. Minthogy a 6379 1, IV| gépet talált fel, melyet gőz hoz mozgásba, s azt állítja, 6380 3, III| az árendások tanyákat, gőzmalmokat építettek az „új föld”-re: 6381 3, III| hullámtükör alatt; csak egy-egy gőzmalom kéménye maradt fel tanújeléül 6382 1, IV| Minthogy pedig „vapeur” a gőzön és a túlfinom úrhölgyek 6383 5, II| süvöltését, pattogását, s minden granátdurranásra elrejté a fejét Lajos ölébe, 6384 12, I| éjjel-nappal két francia granátíros áll silbakon a bárónő szállása 6385 11, IV| alól kilőtte a lovat, s granátjaival a chasseuröket szétrobbantotta, 6386 11, VII| ellenséges dandár, lovas gránátosok és gyalogokból, kikkel eddig 6387 8, III| ágyút megmenekülni. Hát Grancsai káplár, aki tizedmagával 6388 1, III| meghívott vendégek voltak, grande toilette * -ben. A hölgyek 6389 2, II| névtelen úr egy külföldön grasszált nagy rablóbanda kapitánya, 6390 12, II| Legelőször is, engedje ön, hogy gratuláljak önnek ahhoz a szerencséhez, 6391 10, III| te mit izensz haza?~ ~– Gratulálok a misszióhoz! Hanem átkozott 6392 1, III| hogy a kétágú villát „i grec”-nek hívják.~ ~– Kedves 6393 1, III| Abukir-szín gros de Naples grêcque * , elöl csipke trompeuse * - 6394 11, IV| volt haditerve.~ ~Vezérei: Grenier, Colbert, Lauriston, Narbonne 6395 8, II| csapat, mint Fertőszeghy grófé, aminek kardja, pisztolya, 6396 9, I| egész őszintén megmondtam a grófkisasszonynak, hogy az édesanyját akarom 6397 2, II| azt mondta, hogy elveszi a grófkisasszonyt. A beleegyezés az ő részéről 6398 5, III| úr!~ ~Ne keresse ön Vavel grófnál Barthelmy Ange asszonyt; – 6399 1, I| teremtést. Ne féljen semmit, kis grófnécska. Nem lesz semmi baj. Holnap 6400 12, II| jegyesemet: Dealba Thémire grófnét és fogadott leányomat, kinek 6401 3, IV| értem, hanem a nagyságos grófnéval jött oda hozzám; mégpedig 6402 1, IV| télikertben fogom várni.~ ~Dealba grófnőnek előbb ki kellett találni 6403 1, III| fényes közönséggel.~ ~A grófnőnél éppen „matiné” volt.~ ~A 6404 1, III| szobából, s egyedül maradt a grófnővel és kisleányával.~ ~… Cambray 6405 2, III| hisz ez sem kérdezte azt a gróftólo .~ ~Bernát bácsi dehogy 6406 1, III| megfosztották?~ ~– Óh! Abukir-szín gros de Naples grêcque * , elöl 6407 5, I| szét e felirattal: SALVA GUARDIA. Most megtudta a gróf a 6408 2, II| kérnék, vagy egy „Salva guardiába” * betenném a lábamat a 6409 10, IV| még nem vedlette le téli gubancait, ez még fakó és száraz; 6410 5, III| Ősszel a vadrózsákon olyan gubancok szoktak teremni, mint egy 6411 7, II| mint az egykori cigány „vad gubát”. Hát legalább egypár sor 6412 12, II| hogy lesz-e az idén elég gubics az erdőn. Nem tudtak velük 6413 5, III| bogácsfő. (A cynips rosae gubicsai * azok, műnyelven Bedeguar.)~ ~– 6414 11, IV| lovát sodorta el, egy másik Günsberg tisztnek a karját zúzta 6415 4, V| embereket képzelek, akik ott guggolnak, s nem merek odamenni, hogy 6416 1, II| amelyen ő a falnak támasztva guggolt mozdulatlanul, egy toalett-tükröt 6417 1, III| herceg építteté – a szép Guimard kisasszony számára. A hírhedett 6418 11, VII| lovakat, a mezőkön bogározó gulyák nyargaltak végig, feltartott 6419 4, V| ostromolják, akkor ilyen nagy gumilásztikumot kötnek a talpukra. Aztán 6420 1, IV| ritka növénynek a drága főtt gumóit hordták körül az ezüst vállzsinóros 6421 11, V| Fennmaradt csak az a gúnydal, hogy „Retirálj! Retirálj! 6422 13, II| torzalaknak? nevét megörökítsék gúnydalokban? s a kínszenvedések koronájául 6423 11, IV| minden ember csak azt a gúnydalt énekelte utánuk: „Retirálj! 6424 13, II| bezárva? s aztán átkozzák a gunyhóktól a palotákig? lefessék a 6425 8, I| aranypálcájától, saját nemzetének gúnykorbácsától. Lerongyolva, lepiszkolva, 6426 11, IV| sokszor hallottam ezt a gúnymarsot, amivel apámat bosszontották 6427 5, III| Ez a hölgy: jegyesem…~ ~A gúnymosoly egyszerre eltűnt az ezredes 6428 5, III| annak a csövét az ezredes gúnymosolygó arcának irányozva, éppen 6429 11, IV| amivel a mai napig is egymást gúnyolja a magyar.~ ~„Kend az Alvinczy?”~ ~ 6430 5, VI| mester, akit Mester Mátyásnak gúnyolnak, aki asztalos, lakatos, 6431 13, I| kardcsattogások emléke.~ ~Milyen gunyoros a sors! A „piquet-partinak” 6432 10, V| nevetve biztatták egymást a gúnyos jelszóval: „avanti, avanti, 6433 8, I| nevet használta két ivadék gúnyszónak egymás ellen, mint gyermek, 6434 4, III| szokásom, hogy mindenből gúnyt űzök. Most egész komolyan 6435 5, III| szenvedő hölgyet ily meggyalázó gúnytekintet éri.~ ~Nem volt indulatainak 6436 3, IV| elhüledezett. Annyi arany gurigált az asztaláno , amennyit 6437 6, I| kancsérolással kigyógyított sok gutaütöttet. Azt elhívatom hozzád.~ ~ 6438 8, III| előmutatod az általam adott salva gvardiádat. Fogd az erszény pénzt: 6439 4, V| marengói ütközet? Azért, mert Gvozdanovics generálisnak nem volt annyi 6440 9, I| komédiája, mint jótékonyság gyakorlása in anima vili, a parasztokon!~ ~ 6441 4, I| kapott elismert bőkezűségének gyakorlására.~ ~A bárónő szívére vette 6442 7, VIII| szorgalmadtól függ. A zongorát a gyakorlat hódítja meg.~ ~– Óh, én 6443 7, V| ily állapotban öntudatra: gyakorlatában volt. Nehány perc múlva 6444 4, I| küzdelem didaktikus része a gyakorlati feladatokat is maga után 6445 4, IV| ma; megmutatta a grófnak gyakorlatilag, hogy igazi zsivány akárhol 6446 6, II| professzionátus katonák lenézték a gyakorlatlan nemesi hadat; s a professzionátus 6447 7, I| feladata, hogy készületlenül, gyakorlatlanul álljon elő akkor, mikor 6448 8, II| trombitaszóval a mezőre, gyakorlatokat tartani, azokat maga Lajos 6449 5, I| minden reggel kivezették gyakorlatokra ugyanazon az úton, amelyen 6450 5, III| vívómester volt, akivel mindennap gyakorlom magamat a kard- és tőrvívásban.~ ~– 6451 5, III| Barthelmy mindennap fegyverben gyakorolja magát, játékból és komolyan. 6452 7, I| betanítani, fegyverben gyakorolni nem lehet; – azután: „akkor 6453 10, V| A franciák már akkor gyakorolták ezt a veszedelmes harci 6454 5, III| ki, mindennap céllövésben gyakoroltam magamat, anélkül, hogy a 6455 11, II| egyenesen a csatatérre; be nem gyakorolva, alig felszerelve, s vezetve 6456 9, II| Hallani akarod-e az én gyalázatomat egész teljességében?~ ~E 6457 11, V| magyar történelemben arról a gyalázatos futásról? Nem történt az 6458 11, V| összes inszurrekció elfutott gyalázatosan! Elfutott úgy, hogy meg 6459 6, II| kellett mindennap, hogyan gyalázzák, csúfolják, átkozzák azt 6460 11, IV| sorokban húzódtak vissza a gyalogezredek, az inszurgens zászlóaljak; 6461 8, III| kompánia mosonyi és pesti gyaloginszurgens vett részt. Igen jó táborhely 6462 5, III| megállni a fogat, ahol egy gyalogösvény egy kellemes csaliton keresztül 6463 2, II| egy kis sétát tesznek a gyalogösvényen, a dáma az úr karjába fogózva. 6464 11, VII| dandár, lovas gránátosok és gyalogokból, kikkel eddig is mindennapi 6465 8, I| Harmincezer lovasra és negyvenezer gyalogra. Ez nem az összes fegyverfogható 6466 11, II| poggyászos szekerével s kifáradt gyalogságával végig kellett menni, Türjétől 6467 8, I| inszurrekció ereje nem a gyalogságban fekszik, nem abban, hogy 6468 11, II| pesti II. számú, és két gyalogsági ütege.~ ~A pesti lovasezred 6469 5, III| visszafordultak, a csalit gyalogútján három férfit láttak feléjük 6470 11, VII| fárasztó útban elcsigázott gyalogzászlóaljak azalatt az erdős vidéket 6471 4, IV| azt hittem, hogy úgy lesz. Gyanakodó vagyok. No, hát megmondom, 6472 12, II| s az tolmácsolt. Nagyon gyanakodók voltak: a lovaikról le nem 6473 11, IV| lovasság: kötőfékkel kantár gyanánt, kard nélkül, pisztoly nélkül, 6474 4, II| látja. Ezt onnan lehetett gyanítani, hogy az úrhölgy gyakran 6475 9, II| 14 éves korában (A regény gyanítható főszereplője)~ ~ ~– Óh drága 6476 1, II| volna azt; de így furfangot gyanított az ajánlatban. Azt hitte, 6477 4, I| Ennek az anyját terhelő gyanú miatt befogták. Az asszony 6478 1, III| kerülök én a bűnrészesség gyanujába?~ ~Erre a parancsoló tekintetű 6479 5, III| találgatással. – Teljes meggyőződést gyanúm alaptalanságáról csak oly 6480 5, IV| Barthelmy ezredesnek minden gyanúmaradványa eloszlott e felvilágosítás 6481 4, II| látni, ez már csakugyan a gyanútlanság teljes értékű bizonyítványa.~ ~ 6482 1, I| egy szép új skót szövésű gyapjúsált, s azt teszi le az ágy melletti 6483 4, IV| daraszolják * a szűrposztónak való gyapjút.~ ~Lajosnak a szívverése 6484 7, II| Traun vizébe a mindenféle gyárak kék, sárga, veres, fehér 6485 11, III| János főherceg derékhada Gyarmatig mehetett, ahol aztán a Győrtől 6486 13, II| égboltozat olyan volt, mint egy gyásszal bevont templom, a távol 6487 6, I| csipkéjét, fekete fátyolból gyász nyakfodrokat varrt Phryxusnak, 6488 8, I| lábtörlő a politikusoknak, gyászfátyol minden címereknek.~ ~Midőn 6489 11, V| Megmondták azt előre.~ ~E gyászhír költötte haragot tolmácsolja 6490 1, II| asszonynak a halála napján gyászimára merte hívni az embereket! 6491 6, I| délután a temetésre: ez volt a gyászkíséret. Lajost nem hítta el. (Az 6492 2, II| viselt; s a fekete ruha gyászt, a gyöngyök könnyeket jelentenek. – 6493 5, III| fölfegyverezve. Azt mondta: eh mit? gyávák azok: egy szavamra szét 6494 7, I| kellett tizedeltetni, mert gyáván viselték magukat az ütközetben?~ ~– 6495 9, I| feleségévé! Ritka az ilyen gyémánt jellem.~ ~S most ő ezt a 6496 5, V| a kerek föld legnagyobb gyémántja az én őrizetemre van bízva. – 6497 1, III| mondja ön, uram, kinek a gyémántjait lopták el, s hogy kerülök 6498 9, I| jellem.~ ~S most ő ezt a gyémántot, mikor megtalálta, az értékét 6499 13, II| már üres volt a tér, s a gyep borította parton nem volt 6500 6, I| leérve, a mondott helyen, a gyepágy mellett már megásva találta 6501 3, I| tőrvíváshoz. Így sétálnak a gyepes úton a fák alatt szótlanul. 6502 6, I| magányos zugot ottan. A gyeppad mellé, ahol pihenni szoktam. 6503 1, I| tudja. Ismerem a párizsi gyerekeket.~ ~– De hát mit tegyünk 6504 10, VI| az úrnő, aki a feleségét, gyerekét magamhoz vettem. A Lackó 6505 2, I| a toronyablakból pedig gyerekfők kandikálnak elő, lesve a 6506 2, III| magyarul akar megtanulni, azt gyerekkorában elküldik cserébe valami 6507 4, IV| csúf pofámmal maga körül; gyerekkoromtulo fogva mindig csúfság tárgya 6508 12, II| a bámészkodó asszony-, gyereknépet a kapitányuk mérgesen kergette 6509 3, IV| tópart hemzsegett a sok dévaj gyerektől, akik meztelen lubickoltak 6510 10, II| Egyszer aztán az őrt álló gyerkőc elkezdett fogvacogva nyöszörögni:~ ~– 6511 7, II| hatalmas látogatókat a kis gyermek-inas nem tudja elutasítani, berontanak 6512 4, I| elmélázó arcára, melyen a gyermek-naivság már csak meghívott vendégül 6513 1, I| keresteti fel; most pedig a gyermekbál helyett menni fogunk a jó 6514 1, III| hogy már a nyolcesztendős gyermekben annyira ki van fejlődve 6515 4, I| öregembernek a jóslatát: „A gyermekbül hajadon lesz: szép és tele 6516 1, III| eshető hölgy, hanem egy gyermekded leányka, mintegy tizenkét 6517 8, II| Keresztlevele; anyjának utolsó sorai gyermekéhez. A két férfi bizonyítványa, 6518 3, IV| érett szamócávalo lepi meg gyermekeit.~ ~A tópart hemzsegett a 6519 3, II| mellette. Így szoktak tenni gyermekekkel. Ma már azt mondod, hogy 6520 3, II| Nehogy elfelejtsem. A szegény gyermekeknek, akik iskolába járnak, az 6521 7, IV| meg olyan nagyok, ahogy gyermekeknél látjuk, akik tündérregét 6522 7, VI| hosszú éveit végigjátszá gyermekfogságában. Bemutatta neki kutyáit, 6523 1, III| ez az ötlet. Volt benne gyermeki gyöngédség: nem rémíti meg 6524 9, II| neki az egyik arcképet, a gyermekiest.~ ~– Látod? Ilyen volt ő, 6525 7, VIII| elfelejtette ez órában a gyermekjátékait. Hisz ez a napfordító volt 6526 13, I| menedéke. Ide hozatták a gyermekjátékszereket, a bútorokat, még a négy 6527 3, III| Itt azután szabad volt gyermekké lennie. Sikoltozni dévaj 6528 3, I| mozdulataiban még az elkésett gyermekkor árulja el magát. Arca, melyet 6529 5, III| bérletösszeget éppen olyan pontosan a gyermekmenház javára szokta beíratni, 6530 4, I| gyermeke, ne legyen fölvéve a gyermekmenházba, hanem maradjon továbbra 6531 4, I| helyeseltetnek. A gróf kárhoztatja a gyermeknevelésnél a kaszárnyarendszert; felsorolja 6532 10, VI| kísérteteknek, egy ilyen gyermekörvendeztető tünemény még gyönyörűséget 6533 4, V| kiváltsága van a tegezésre, meg a gyermekóhajtások teljesítésére. Csak a tegezés 6534 1, III| aztán elmondta sorba, ami a gyermekre vonatkozott. A legmélyebb 6535 9, I| melynek csak átkait érzi kora gyermekségétől fogva, s nem kíván egyebet, 6536 1, III| összemotozott. – Hiszen ez is gyermekszokás, kutatni – idegen helyen. 6537 1, IV| pompáztak, úgyhogy egy ilyen gyermektársaság egy csoportban olyan volt, 6538 1, I| tartunk talán egy kis ártatlan gyermektől, aki még az anyja nevét 6539 7, IV| jöhetsz – szólt ártatlan gyermetegséggel Marie.~ ~A másik leány kacagni 6540 3, III| mennydörgött. Nem merte eloltani a gyertyáit, hogy a villámfény a redőnyökön 6541 6, I| mikor az ablakon befúj, a gyertyától, mikor lobog, – és öntől, 6542 4, III| Az úrnő erre utána jött gyertyával. Most már bő, virágos selyem 6543 7, VIII| megmagyarázta neki, hogy gyertyavilágnál nehéz a színkeverést eltalálni.~ ~ 6544 11, V| most én próbálom meg a te gyíklesődet! Tartsd ki! – hetvenkedék 6545 11, V| Itt jön a francia! Öl, gyilkol és éget!~ ~Aztán a falukból 6546 11, IV| Meglátja az öccse, József, hogy gyilkolják bátyját; négyen egy ellen! 6547 9, II| meggyilkoltatott, mint ahogy meg fognak gyilkolni téged, ha hozzám közel maradsz. 6548 9, II| anyjának nevez, annak én gyilkosa vagyok.~ ~Akkor aztán, hogy 6549 8, III| elemében van: adomázik. Egy gyökérbozontjával fölfelé fordított zsombikon 6550 5, VI| segíteni egyedül ez úton lehet gyökeresen, ő maga saját pénztárából 6551 7, VIII| torz-csodát?~ ~A szív bennszülött gyöngédség-ösztöne elhallgattatá Marie-val 6552 8, III| fog kerülni, a legkiválóbb gyöngédséggel kell bánnunk. Rá nevezetes 6553 12, I| Hogy idegen ember őt ily gyöngének látta. Nyugalmat erőtetett.~ ~– 6554 10, I| kiérdemelték a „Démon-légió” nevet. Gyöngy és rongy, drágakő és szemét 6555 10, VI| harmat; csakhogy piros a gyöngye: piros vér.~ ~Katalin, mint 6556 7, IV| kackiás lesz. A kék frakkot a gyöngyház gombokkal. Egyik sem kell. 6557 2, II| a fekete ruha gyászt, a gyöngyök könnyeket jelentenek. – 6558 3, I| papucskái arany és ezüst gyöngyökkel vannak hímezve; hanem mikor 6559 7, IV| tündöklött elő az a két gyöngysor! Csak egy ember van ilyen 6560 10, II| ezt az üveget. – Igazi jó gyöngyvirág-ecet van benne; mossa meg vele 6561 3, IV| egyetlen ártatlan tündéri gyönyörétől van eltiltva. Más úrileánynak 6562 1, IV| mindenféle, a Véry és Legacque gyönyörházakból eredő adomák útján olyan 6563 3, I| hombre * -t és tarokkot, s gyönyörködhetett benne, hogy a rézpénz hogy 6564 3, IV| feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött bennük; színházat sohasem 6565 3, IV| És ezzel vége volt a régi gyönyörnek.~ ~A leány szomorúan hagyta 6566 7, II| egyre kacagott. Minden oly gyönyörteljes volt neki. A madarak, amik 6567 7, IV| lett volna!~ ~Vavel Lajos gyönyörtől eltelve állt előttük, s 6568 3, IV| költhetne, ami az élet fő gyönyörűsége. Neki nincsenek más hízelgői, 6569 13, I| meg lesz fosztva attól a gyönyörűségtől, hogy maga adhassa nekik 6570 11, VII| istenek rendeznek a saját gyönyörűségükre!~ ~ ~ ~Kár, hogy az örömnap – 6571 5, III| Nyugodtan sétált végig a gyöpön, a szemközt jövők elé. Azok 6572 7, II| változott át a tragikai gyötrelem kifejezése egy varázsütésre 6573 3, II| valakit, aki beteg, nem gyógyítanának, meghalna?~ ~– Sokszor az 6574 3, II| a háznál, azt meg tudjam gyógyítani magam, orvos nélkül.~ ~– 6575 6, I| bele merjek kontárkodni a gyógyításába. Elmegyek magam orvosért.~ ~– 6576 12, II| asszonyai maguk ápolták, gyógyítgatták őket, a maguk házi szereivel, 6577 10, VI| elvész, Lajos szívét meg nem gyógyítja az ő szerelme soha. Ha ezt 6578 12, II| keresgélt a számukra mindenféle gyógyító írokat, a maga kopott „házi 6579 1, III| elfojtott jókedvét; maga a gyógykezelő ordinárius is mosolyra vonta 6580 3, IV| énnekem nem kell se orvos, se gyógyszer. Nekem nincs semmi bajom. 6581 6, I| Marie?~ ~– Hol vannak a gyógyszerei? Mit tud ön a halál ellen.~ ~– 6582 6, I| leány. – A férfi elővette gyógyszereit, bedörzsölte szeszes életébresztőkkel 6583 10, I| másszor meg a tábori lazarétum gyógyszertárát kaparintották el, s megitták 6584 3, III| orvosi könyvek, s a házi gyógytár fenekestül felfordítva; 6585 5, III| olyan sebet kaphat, ami nem gyógyul be soha.~ ~A hölgy keserűen 6586 3, IV| tért.~ ~– Ugye, meg fog ön gyógyulni? – rebegé a leány, ki el 6587 10, II| bundába, a fejét bekötötték gyolcskendővel, parasztosan, a Sátán Laci 6588 8, II| Katalin megtapogatta a gyolcsot: „kínai ananászszövet”.~ ~ 6589 7, I| kerültek az asztalra; egészen a gyomor nemzeti kívánalmai szerint 6590 11, IV| üdvözölte őket, s ami a gyomorban oly kellemes fantáziákat 6591 2, II| katolikus templomba; de megnem gyónik soha. Nem enged tudakozódni 6592 6, I| tizenhat esztendő óta nem gyóntam meg. Most a végső számadásnál 6593 6, I| aki a csatában elesik, ki gyóntatja meg, ki oldja fel bűnei 6594 11, IV| csanaki hegyhátról az egész Győr-vidéket uralta.~ ~A francia előhad 6595 11, IV| szózatot megtudták a jó győriek, nosza minden háznál elkezdtek 6596 11, V| sebesültek szekérvonata is gyorsabb haladáshoz kezdett: azt 6597 11, V| császár és király a felvonulás gyorsaságán, a tömegek alakulásán, a 6598 1, III| úri kocsiknál szokásos gyorsasággal Párizs utcáin végig.~ ~Cambray 6599 11, IV| tábornok alatt. Ezekhez gyorsfutárt küldött, hogy adjanak rendelkezésére 6600 11, V| úgynevezett „mészáros-úton.”– Gyorsított menetében utolérte azokat 6601 11, VII| már leszakadt a csizma a gyorsmenet miatt; a nemesi felkelő 6602 10, III| Párizsba. A császár küld gyorspostával. Hát te mit izensz haza?~ ~– 6603 13, I| a sokaság közt. A közel Győrszigetből, Révfaluból, Pataházáról 6604 11, III| Gyarmatig mehetett, ahol aztán a Győrtől eléje küldött Mecséry tábornok 6605 11, III| francia lovasság Borsos–Győrtül Mátyusházáig és Kéttornyú-laktól 6606 2, II| végét szakította ennek a győzelemnek.~ ~– Ejh, mit tudhat az 6607 7, II| imádkozzék saját nemzetének győzelme ellen, hogy örüljön, mikor 6608 6, II| közül egyiknek sem kívánja a győzelmet.~ ~Az országgyűlés megszavazta 6609 10, V| túlszárnyalt.~ ~A halálfejesek ezt győzelmi sikernek vették, s nagy „ 6610 7, IX| annyi jó van, amennyi rossz. Győzhet az egyik; de a küzdelem 6611 7, IV| Lajos aztán saját szemeivel győződött meg róla, hogy amit Marie 6612 3, IV| Doktor Tromfszky nem győzte fejét rázni bámulatában, 6613 4, I| tábora egymást soha le nem győzve, s munícióból és tartalékokból 6614 1, I| kendőbe, elkezdte nyájasan gyügyögtetni: – Ne féljen ön semmit! 6615 1, I| bubika!” Azt azután addig gyügyögtette, ölelgette a kebléhez, addig 6616 11, V| kezdett bosszankodni. A gyülekezés terén alig volt húsz-huszonöt 6617 8, I| inszurgenshad minden megyében gyülekezik, s már zászlóaljakká alakul, 6618 11, V| Hogy a Duna bal partjain gyülekező ötezer főnyi inszurgens 6619 2, III| olajfestmények mind tájakat, gyümölcs-csoportokat, állatokat ábrázoltak; egy 6620 13, I| Megfosztom önt diadala gyümölcseitől. Én egy éjszakával hamarább 6621 5, V| vadgesztenyefák lehullt gyümölcsét hárítgatta össze kupacokba, 6622 2, I| buzgólkodnivalót talál a gyümölcshordó falusi canephorák * informálásában. 6623 3, I| papírból vágtak ki virág- és gyümölcsmintákat, s a szobafestés elmélete 6624 3, II| asztalára, amíg éjjel aludt. Gyümölcsöt sohasem ízlelt a leány. 6625 10, IV| a maga kenyerét: szódát gyűjt; a síkon alig van valami 6626 8, III| taposott. Ez a gondolat lángra gyújtá az egész gáztömeget, amelyet 6627 8, II| felhívásai Németországban nem gyújtanak. Kalt, Dörenberg, Schill, 6628 3, I| redőnyein. Egész etnográfiai gyűjteménye a macskáknak, amikért a „ 6629 4, I| egyesíté maga körül, könyvtára, gyűjteményei világhírűek voltak. Bármely 6630 10, IV| Fervlans – a szörnyeteg ránk gyújtja a bozótot. És én magam tanítottam 6631 7, II| mint lángba borító siker a gyújtó felhívásra.~ ~Csoda lett 6632 10, II| meg a gyertyát?~ ~– Dehogy gyújtod! Azt akarom, hogy a beteg 6633 4, IV| helyet, ahol Döbereiner-féle gyújtója * állt, annak a platin-taplójánál 6634 1, I| zörgése.~ ~Ekkor a vegytani gyújtószer meglobban. A mellékszobában 6635 10, II| hozz magaddal gyertyát és gyújtószert; azt tedd ide a kerevet 6636 10, II| maradni többé.~ ~– Jer. Gyújts gyertyát – monda a fiúnak. – 6637 10, II| szögletbe támasztott.~ ~– Ne gyújtsam meg a gyertyát?~ ~– Dehogy 6638 10, II| kerevet mellé. Künn a folyosón gyújtsd meg az éji lámpát.~ ~– Szabad 6639 3, III| erdőtől, se zivatartól: gyújtson ön lámpást, s vegyen egy 6640 10, V| közepén álló nádkúp föl lett gyújtva.~ ~Ez volt a De Fervlans 6641 10, IV| Öt-hat perc múlva tíz helyen gyulladt ki a bozót.~ ~– Ördög és 6642 11, IV| lett. A vitézek új tűzre gyulladtak.~ ~Fekete József káplár 6643 5, I| Akkor a nagy korcsmában gyűlnek össze a dragonyosok és parasztlegények, 6644 8, III| nyoszolyájába, akiben egész gyűlölete összpontosult, aki miatt 6645 13, I| világban; viszálkodást, gyűlöletet a koronás emberek között. – 6646 6, II| veszteségénél, az volt annak a gyűlöletnek a szemlélése, mely Európa 6647 6, II| betöltetlen vágyat elmérgesítse gyűlöletté.~ ~Vavel Lajos arra a következtetésre 6648 9, II| Azért, hogy „van”, nem gyűlölne meg, de azért, hogy „volt”, 6649 5, VI| annak bimbói.~ ~A férfi csak gyűlölni tudott: – a leány csak szeretni.~ ~ 6650 2, I| fiatal hölgy. – Szívemből gyűlölök minden szertartást. Idáig 6651 12, I| azt kell neki felelnie: „Gyűlölöm!”~ ~– Miért hagytam őt el? – 6652 6, II| kardjukat felajánlani tulajdon gyűlölt császárjuk ellen. Előre 6653 1, IV| ő megölt, anélkül, hogy gyűlölte volna? Mindnyájan az állam 6654 9, II| hanem megszabadítottál; nem gyűlöltél, hanem szerettél; s szeretni 6655 10, II| aggatták; a parketten halomra gyűlt szemét, szalmaalmok, élelmezési 6656 6, I| Az öreg szemeibe könnyek gyűltek e szóra.~ ~– Óh, édes, jó 6657 11, IV| felüljön.~ ~Clementis és Gyurikovics Vince hadnagyok és Halász 6658 11, V| kínált annak, aki őt le tudja gyűrni. A mi nemes legényünk nem 6659 5, II| magasabbra; az orra ráncokba gyűrődött, az egyik szemét egészen 6660 10, V| Thémire” felől. Ő is fojtást gyúrt abból, s azt a pisztolyába 6661 9, III| gyűrűjében viseli.~ ~– A gyűrű nincs nálam.~ ~– Hát hová 6662 3, III| Eginhart * említette avar gyűrű-vár, melyben Nagy Károly gallusai 6663 1, I| fejéről a leggyönyörűbb gyűrűkbe szedett aranysárga hajfürtöket 6664 1, III| hosszú aranyhaja csodaszép gyűrűkben vállára omolva.~ ~Mikor 6665 9, III| ahová az vezetni fogja. A gyűrűm Sátán Lacinál van.~ ~A hölgy 6666 5, II| kalapból tizennyolcféle kalapot gyűrve, s ugyanannyi jellemet játszva 6667 4, I| üldözői elől megszabadított – habár titkaik mélyébe be nem hatolhatunk 6668 5, I| Hany Istók felbukkanása a habokból (Kép a regény első, füzetes 6669 13, II| férfi hatalmasan küzd a habokkal, amik be-becsapnak a dereglyébe, 6670 1, I| biztosság mellett senkit sem háborgat a hatóság; és ami legfőbb, 6671 1, I| nagyon jó a rendőrséget nem háborgatnunk, mikor alszik.~ ~Ez a szó: „ 6672 10, IV| amit fiaskónak nevezünk! – háborgott De Fervlans. – Előbb a sár 6673 11, III| azzal az ágyúk és az utóhad háborítatlanul vonulhattak a sereg után, 6674 4, III| ártalmatlanná tehessék, s aztán háborítatlanulo hajthassák végre rablási 6675 9, I| mire majd Lajos visszatér a háborúból (hiszen akikért olyan forrón 6676 3, III| súlyos ütése csak a puszta habot érte. A szörny egyszerre 6677 10, II| mondá Marie.~ ~A fiú habozva nézett rá.~ ~– Nem merek 6678 11, IV| oszlopokban rohant fedett hadállásaink megostromlására, s a gyalogság 6679 6, II| tanácsát; azt a masinalábú hadastyánt fogadta a házhoz, akire 6680 10, VI| felkelő tábor felszerelve és hadászatilag beosztva lesz, s akkor azzal 6681 8, I| családból csak egy férfi köteles hadba menni. A kerék nem állt 6682 8, I| megőrzését, míg magam a hadban járok.~ ~– Az oltár előtt 6683 11, VII| míg az alkirálynak egy hadcsapatja a Marcal mentében sietett 6684 11, V| A tiszántúli inszurgens hadcsapatok még útban voltak.~ ~Egy 6685 10, VI| összeseregleni; ott alakul rendes hadcsapatokká, minélfogva kétségtelen, 6686 6, I| elejbém bűneim, mint egy hadcsoport, ami mustrálásra vár, hogy 6687 8, III| Traun hídján Massena egész hadereje ellen tartozott védelmezni 6688 11, IV| taktikai mozdulata, túlnyomó haderők gyors összpontosítása dönti 6689 8, II| keresztül; az egész felvidéki haderőt oda kell küldeni. S ugyanakkor 6690 4, I| arra kocsizott, hogy a béna hadfi kalapjába hullassa a zárt 6691 5, I| minden szép hölgye.~ ~A hadfiak pedig egészen hölgyeik szolgálatában 6692 7, VII| van húzva a torony fölé a hadfogadási zászló, s holnap megkezdődik 6693 7, VI| perctől fogva, amikor ön a hadfogadó zászlót felhúzza a vártornyára, 6694 5, I| el vele, hogy azok csak hadgyakorlati jelszavak.~ ~Hanem valami 6695 1, IV| vállalkozott rá, hogy minden hadihajót átalakít vitorlásból kerekekkel 6696 11, IV| felállított ágyúütegek körül Hadik altábornagy, Luzsénszky 6697 12, I| találta Vavelt kiküldött hadikéme, Mátyás mester.~ ~Lajost 6698 7, II| szekér alatt ott hevert a hadipénztár, akkor két magyar közvitéz 6699 13, I| elfogadni. Ott álltak már egész hadirendben.~ ~– Hüvelybe a kardot! – 6700 11, IV| sürgette, hogy ideje volna egy hadirendet kigondolni.~ ~Vállat vontak 6701 11, IV| A franciának aztán volt hadirendje.~ ~Amint roppant lovassági 6702 11, V| Herkulesnek az ordítása. Mars, a hadisten akkorát ordított, mint tízezer 6703 11, VII| katonai szolgálatról.~ ~A haditanácsban egyhangúlag elhatározták, 6704 11, VII| dandár főtisztei összegyűltek haditanácsra. A vezéren kívül ott volt 6705 11, IV| meghalt. ~ ~A franciának volt haditerve.~ ~Vezérei: Grenier, Colbert, 6706 7, VI| előkészületeket az én szép Katalinom haditervnek nevezi?~ ~– Ami nem is olyam 6707 7, VI| hadvezér is. Nem éri be egy haditervvel. Ég a föld a lába alatt 6708 12, I| tegnapelőtt ítélt fölötte a haditörvényszék, s azt mondta ki, hogy nem 6709 11, III| Jánosról jegyzett fel a haditudósítás. Ez a nemesúr közvitéz volt 6710 4, II| ő Szent Lajos keresztes hadjáratáról magyaráz neki nagy buzgalommal, 6711 10, IV| megtanította arra, hogy a hadjáratnál az embereken kívül még van 6712 11, VII| ez nevezetes tényező a hadjáratok eldöntésénél: a láb. Mennyiszer 6713 4, I| messze földön folytatott hadjáratokban vannak távol, sokan ellenség 6714 11, V| meglátták, s aztán a nádor hadmozdulatokra vezette a lovas tömegeket 6715 11, VII| franciák közé odatolni, mely hadműveletének korántsem az volt az indoka, 6716 11, IV| Clementis és Gyurikovics Vince hadnagyok és Halász őrmester Gosztonyi 6717 11, II| dobrokai majordombig vissza. A hadnagyon kívül még három vitéznek 6718 11, IV| túlnyomó erővel. Kovács András hadnagyot egy pisztolygolyó holtan 6719 11, III| vonásaiból az inszurgens hadnak. Egyike azoknak e visszavonulás 6720 8, I| idejére hozassék be a nemesi hadnál is a botbüntetés.~ ~– De 6721 11, IV| az tömegharc, ahol zárt hadoszlopok taktikai mozdulata, túlnyomó 6722 11, IV| Senki se hívta ide, mert a hadosztálya valahol hátul feküdt a tartalékban; 6723 11, IV| lovasságnak: a jászok, nógrádiak hadosztályainak. Itt esett el a somogyiak 6724 11, II| dobrokai halomig, s ott megint hadrendbe álltak.~ ~Egy hadnagy, Szőke 6725 13, II| fertőszegi parton sorakozva, hadrendben áll a halálfejes valónok 6726 10, IV| utolérni.~ ~De Fervlans hadsegédét nyugtalanította ennek a 6727 8, I| Az nem lehet. A rendes hadseregben nemesember nem szolgál, 6728 11, II| Az út, melyen a főherceg hadseregének minden ágyújával, poggyászos 6729 10, I| I.~ ~Napóleon hadseregénél volt egy hírhedett csapat, 6730 9, III| oly zavarban még nem látta hadseregét, mint mikor a nagy Lobau 6731 11, III| egyesülhetett a nádor felkelő hadseregével.~ ~ ~ ~A francia hadsereg 6732 11, VII| jutnak vissza a komáromi hadsereghez.~ ~Valami gyönge reménységük 6733 1, III| egybekötve? Akarja, hogy a hadseregi szállítás fővállalatát Hoingerlot 6734 8, III| ellen tartozott védelmezni hadseregünk visszavonulását. Szurony 6735 8, I| emigránsokra, akik a mi hadseregünknél szolgáltak, elég nagy okaink 6736 11, VII| karabélytüzeléssel üdvözölte tömött hadsoraikat.~ ~A dandár ezalatt átvonult 6737 11, IV| tudományát.~ ~Míg ágyúi a mi hadsorainkat tizedelték, gyalogsága tömött 6738 8, I| megtámadják, túlszárnyalják, hadsorait keresztültörik, gyors mozdulataikkal 6739 11, IV| vágtattak neki az öldöklő hadsornak, elszántan… és egyszer aztán 6740 5, III| kardot. Végignyargalni a hadsorok előtt, s hangoztatni a büszke 6741 11, VII| asszonyok, s nyújtogatták a hadsorokon keresztül a kezeiket, nemcsak 6742 11, IV| hősi ellenállás oldja meg a hadtani rejtélyt, hogyan lehetett 6743 11, IV| vonni, Károly főherceg nagy hadtestéhez csatlakozzék, s az inszurgens 6744 11, VII| a föld színén, egy egész hadtesttel, melyet Tirolból hozott 6745 11, IV| Caffarelli , francia hadügyminiszter, ki történetesen jelen volt 6746 11, IV| széles, mély árok. És a mi hadvezéreinknek nem volt egy térképük, mely 6747 8, I| a korzikai gárdáival és hadvezéreivel. Most már kívánhatunk egymásnak 6748 11, VII| átvonulva, bámulatra méltó hadvezéri talentumot fejtett ki annak 6749 10, VI| színhelyévé, miután a két hadvezérnek, kik Olaszországból és Tirolból 6750 8, II| lakodalmuk felé.~ ~A nagy hadvezető, a korzikai óriás akkorákat 6751 7, I| tréfának nem bizonyulna be.~ ~A hadviseléshez legelőször is pénz kell. 6752 11, III| volt az inszurrekcionális hadviselésnek az az egymáshoz tartozás, 6753 9, III| meghátrálnia, mert egy hatalmas új hadviselő fél támadta meg hátulról, 6754 4, III| kinyúlik az egész, mint egy hágcsó.~ ~Azt az eszközt a lappangók 6755 4, V| lehet okvetlenül lelőni. Nem hágy békét, hogy csak jelentsemo 6756 4, II| látogatójegynek a kapusnál hagyása által. A bárónő ezt is elmulasztá, 6757 4, IV| faluba, láss dologhoz, ne hagyd, hogy zsivány legyen belőle. 6758 1, I| Itt az utcán csak nem hagyhatjuk ezt a szegény gyermeket. 6759 11, III| alabárdot, amit valami bakter hagyhatott ott; azt nem is kérte, csak 6760 9, I| lép a hajadonkorba. Ott hagyja-e őt a „Cythere dandárának” 6761 2, II| üdvlövöldözést és rakétázást hagyjanak el. Feje fáj, nem tűrheti. 6762 1, III| S most kérem önt, hogy hagyjon magamra.~ ~– Márki úr! – 6763 3, IV| vérborította szemek kifejezésében a hagymáz rémlátása foszforeszkált. 6764 6, I| csináltam szolgálót, akit futni hagynak. Hamisítottam keresztlevelet, 6765 9, II| Katalin!~ ~– Azt, hogy el kell hagynod ezt a házat rögtön. Menj 6766 1, IV| vegyem. Akit el szoktam hagyogatni a kapuk alatt, egy rendőrkém 6767 9, I| házak kapubejárata alatt hagyogatott el, leskelődni és kémkedni 6768 1, IV| vajon a hitelezőit is rám hagyta-e?~ ~De Fervlans úr megnyugtatá, 6769 11, IV| magát.~ ~– Ejnye, hát nem hagytok békét annak a szegény párának! – 6770 1, II| húsz frankot számítva, itt hagyunk önnek ötszáz frankot, húsz 6771 7, IV| szót ki ne szalasszon: „hah, a bitang! – Darvalia! – 6772 10, VI| az hangzik „hahaha”.~ ~– Hahá! – A Lackó gyerek – fürge 6773 7, II| lesztek boldogok? Óh, ez – hahahaha!~ ~Nem tudta befejezni az 6774 10, II| én nem őhozzá megyek?~ ~– Hahhó, úrnőm! Ahová az most törekszik, 6775 3, III| adott hírt magáról egy-egy „hahó” kiáltással kísérőjének.~ ~ 6776 10, IV| részéről, amire valami vad hahota, röfögés inkább, volt a 6777 5, III| Vavel most egyszerre hahotában tört ki. A legnagyobb dühből 6778 11, V| igazat mond.~ ~Rengeteg hahotára buzdítá vele az egész társaságot.~ ~ 6779 7, IV| gombokkal. Egyik sem kell. Hát a hajad milyen zilált! Istenem, 6780 10, VI| Győr városa minden árva hajadonát elláthatta volna Katalin 6781 9, I| tizennégy-tizenöt esztendős. Most lép a hajadonkorba. Ott hagyja-e őt a „Cythere 6782 4, I| Aggódva látta a serdülő leányt hajadonná fejlődni szemei előtt, megáldva 6783 4, V| lénye keresztülment már a hajadonság napfordítóján, ahol a gondtalan 6784 1, IV| hogy ezért a szép arany hajáért ennyit adna meg a perruquier * , 6785 1, I| milyen szépen fel van sütve a hajam!~ ~Azzal lehúzva a nagykendőt 6786 1, IV| játszom tovább!” ezen a szép haján kívül semmi tulajdona sincs. 6787 2, III| valamivel világosabb volt a hajánál. A két karja össze volt 6788 12, III| rám bízott hölgyeknek egy hajaszála se görbüljön meg.~ ~– Ne 6789 12, III| önnek gondja az én leányom hajaszálaira! Intézze el a monsieur le 6790 5, VI| környékéről, az már nem is hajaz a mostani alakjához. Új 6791 11, III| dolgot találnak abban a kis hajcihőben, hogy még érdemrendeket 6792 2, III| mesterkéletlen üstök és hajcsigák szabadon hagytak: erős, 6793 5, VI| tájékára, megismeri egy hajdanio bodnár * gazdája kezében 6794 2, I| Ami nem más, mint egy hajdankori fövényóra.)~ ~Ezért mindannyian 6795 4, V| Igen, de a régi jó álom hajdanta korán is jött; nem váratott 6796 2, III| Megint a patvarista beszél a hajdúval.~ ~– János, ma itt nem mi 6797 2, I| semmiféle fejdíszt nem tűrt el a hajfonadékon kívül, mely lehető sok ágba 6798 1, III| gyöngéden simogatva annak selyem hajfürteit; a kisleány viszont a kis 6799 1, III| hímzet és brüsszeli csipke, a hajfürtökben igazgyöngyök; a férfiak 6800 1, I| gyűrűkbe szedett aranysárga hajfürtöket engedte előomlani, aminőket 6801 1, I| mindenféle papírcsomagokat hajigál a tűzbe. Ez még hagyján. 6802 4, V| és dalolnak, s virágokat hajigálnak be az udvarra.~ ~A leány 6803 10, IV| abbul ő folyvást új csóvákat hajigált jobbra-balra, s jobban tudott 6804 10, III| belépett, s mily szepegve hajigálta a két cerberusnak, hogy 6805 13, II| kardját, s a koporsó után hajítá azt is a sírba.~ ~– Adjon 6806 1, I| s aztán – azt is a tűzbe hajítja.~ ~Aztán leveti magát a 6807 2, I| szanaszét kuszált sárga hajjal s veres karikájú szürke 6808 8, III| enyimnél megint, s regényes hajlamok pókszálaival igyekezett 6809 5, I| vannak: regényes, demokrata hajlamúak, mint voltak a highwaymanek * , – 6810 4, I| segítsenek. Azoknak az élelmen és hajlékon kívül tanító és felügyelő 6811 5, III| volt; fenn hordta a fejét, hajlott sasorrához, simára borotvált 6812 3, II| hasadékain átrózsállik a hajnal, odarepül az ágya fejérc, 6813 13, I| ablakhoz, hadd lássam meg a hajnalcsillagot.~ ~Odagördíték karszékét 6814 3, I| ifjú életerő annál pirosabb hajnalként tör keresztül rajta. Domború 6815 10, IV| előttük.~ ~De már akkor hajnalodik, s ők eltarisznyázták a 6816 6, II| Pestről Budára átvezető hajóhíd járdáját. Ott szülemlettek 6817 11, V| pesti polgárőrséget, s a hajóhídnál útját állta vele a rémület 6818 11, IV| keltek csak át a budapesti hajóhídon, a győri tábor felé igyekezve.~ ~ 6819 9, III| azt a hidat a mieink tüzes hajói, hogy Napóleon seregének 6820 11, IV| franciáknak két élelemszállító hajóját tönkre lőtte. E végerőfeszítés 6821 1, IV| azt állítja, hogy ezzel hajókat is lehetne hajtani.~ ~A 6822 4, V| támasztva a néma könyv fölé hajol, s egy vonás meg nem mozdul 6823 5, III| mondani fog, oly közel kellett hajolnia a bárónőnek a grófhoz, hogy 6824 5, III| oda a bocsánatkérőnek, az hajolt le odáig, hogy ajkaival 6825 7, I| ön azt az adomát az angol hajóskapitányról, akinek egyszer a hajóslegényeit 6826 7, I| hajóskapitányról, akinek egyszer a hajóslegényeit meg kellett tizedeltetni, 6827 6, I| egyetlen barátom, ebben a hajótörés kietlenében.~ ~A szegény 6828 11, VII| Azt is elfoglalja egy „hajrá”kiáltás alatt!~ ~Derekabb 6829 11, VII| Másnap újra kezdődött a hajsza. Hátul tűz, elöl víz.~ ~ 6830 3, I| Marie-nak, ki azokat finom hajszál vonású betűkben, hollótollal 6831 1, IV| hanem az üldözöttek még egy hajszállal ügyesebbek. Magukat úgy 6832 1, IV| összeesküvés miatt, mely egy hajszálon múlt, hogy az államrendet 6833 7, IV| kimondta, megbánta. Valami hajszálrugója egy alvó ösztönnek azt a 6834 10, IV| Vadásszatok rá!~ ~Késő volt a hajtás!~ ~A fenevadnak nagy előnye 6835 2, II| ette: a fiatal sás édes hajtását. Az idegen úr rögtön írt 6836 9, I| felülni Marie-val együtt, hajtatni szépen, csendesen az országúton, 6837 12, II| bekanyarodva, a templom elé hajtattak.~ ~Az egész faluban nincs 6838 4, III| s aztán háborítatlanulo hajthassák végre rablási merényletüket.~ ~ 6839 2, II| kell lenni, aki a lovakat hajtja. A cselédektől csak meg 6840 3, I| és a fejeiketo negédesen hajtogatják. Egy velencei mozaik-asztalkán 6841 1, IV| átalakít vitorlásból kerekekkel hajtottá; amikor aztán tréfa lesz 6842 13, I| meggyóntatni.~ ~– Kóroda! – Hajts, postillon!~ ~S azzal eau 6843 6, I| hogy egyik térdét meg ne hajtsa arra a székre, melynek támlányára 6844 7, I| törvénycikk 8-ik paragrafusát hajtsam végre.~ ~– Nem emlékezem 6845 3, I| összevissza tűzködve bogláros hajtűkkel, miknek gombjai smaragdok 6846 3, IV| voltak láthatók: a fehér hajú komornyik, a mogorva úr 6847 3, I| hogy mi illik, mi a divat. Hajviselete is erről tanúskodik. Semmi 6848 4, IV| éjszakára saját maga is ott hál abban a szobában, ahol a 6849 1, III| képpel látszott imádkozni hálaadást az éghez.~ ~A grófné elragadó 6850 8, I| perceken mind végig nem halad.~ ~– Isten neki! Tehát első 6851 11, V| szekérvonata is gyorsabb haladáshoz kezdett: azt hitték, hogy 6852 1, III| Hogyan lehet az, hogy a háladatos grófnő palotájából az elérzékenyült 6853 7, IV| ketten, akkor csakugyan háládatos keresetmód lenne rablónak 6854 12, II| ahol a társzekerek alig haladhattak. Koroncónál el is kellett 6855 3, I| kíváncsi asszonyfő, úgy haladnak a kocsizók, mintha láthatlanok 6856 7, VIII| Visszaszökött tőlem a halai országába, a háládatlan. 6857 5, II| ahol ő az egyedüli király a halak és vidrák között.~ ~A bárónő 6858 9, I| szív abban, hogy az igaz hálakönnyeket megismerheté, s nagyobb 6859 3, II| körültáncolva vickándó halaktól, akik nem beszélik el senkinek, 6860 1, II| szerencsétlen asszonynak a halála napján gyászimára merte 6861 9, II| hozta el magával, hanem a halálának spóráit is. Ő is megkapta 6862 6, I| agyongázolva! Ön már egy madár halálát sem tudja magának megbocsátani!~ ~– 6863 3, IV| idegen házban valóságos halálbüntetésre érdemes gonosztett volna, 6864 10, V| volónok veres csákói a fehér halálfejekkel.~ ~Egy-egy lövés hangzott 6865 10, VI| a nagy fennyen feltűzött halálfejnek. Az ellenségnek egyik leghírhedettebb 6866 2, II| olyanokról, akiknek valóságos halálfejük volt ábrázatuk helyett, 6867 10, V| élvhajhászó divathölgy-e, vagy a halálig hű ara?~ ~Trombitaszó nélkül 6868 1, IV| Enghien hercegre mondják ki a halálítéletet egy veszedelmes összeesküvés 6869 13, II| elűzzétek? Hogy aláírjátok a halálítéletét? Vagy rosszabbat annál. 6870 4, I| nép gyanúja egyértelmű a halálítélettel. Utoljára a szegény nő idejött 6871 1, III| megszabadulhattak-e, s a szép grófnő hálálkodásai alatt is az jutott eszébe, 6872 12, III| jó, és tartsa fenn ezt a hálálkodási jelenetet akkorra, amikor 6873 5, III| nincs önnek semmi oka a hálálkodásra. Azt, hogy egy nő két férfit 6874 1, III| könnyekkel szemeikben, hálálkodással ajkaikon, a deli szép hölgyek…~ ~– 6875 8, I| Istennek!~ ~– Csak nem kell még hálálkodni. Az „akadályozó” a veres 6876 5, VI| hosszú idő óta szünetelt.~ ~A hálálkodó válaszban egyúttal előadta 6877 7, VII| hátam mögött, az volna a halálom. Nem jön ki énvelem senki. 6878 11, IV| legdaliásabb vitéze: Barkóczy halálosan találva rogyott össze lovával 6879 11, IV| bizakodásával, ők meg a halálraszánt kétségbeesésével verekedtek. 6880 11, VI| tizenötöt kapott; de ugyanannyi halálsebet adott. S még akkor sem hátrált. 6881 5, V| mikor engem megmentettek a haláltól, az én nevemet odaadták 6882 5, III| ily áron is” elfordítsa a halálveszélyt egy férfiról, csak egy neve 6883 6, I| hogy az igazit megmentsem a halálveszélytől. A magamét hagytam a veszedelembe 6884 9, II| hogy én ültessem be az új halálvészt ez ország földébe, mely 6885 3, III| gyakran űzött a Fertő a halandókkal.~ ~1737-ben Rusztról Ilmicre 6886 2, I| hölgyek a hajukat simán a halántékaikhoz lapítsák, s a füleiket kereken 6887 4, II| ragadta meg, és megszorítá, hálasóhajra enyhült hangon suttogva:~ ~– 6888 3, III| tóparton, mik nagy dézsmát, halászati haszonbért fizettek valaha. 6889 3, II| égbe, versenyt sikongatva a halászmadarakkal, körültáncolva vickándó 6890 11, V| biztaták a bográcsban halászók – mert majd nem marad!~ ~– 6891 3, IV| megijesztgette, rendeletet adott a halászoknak, hogy álljanak lesbe, és 6892 3, III| toronyban van most is; s a halászoko gyakran húznak fel hal helyett 6893 3, III| falunak a harangját nemrég halászták ki Széplak táján a tó fenekéről, 6894 1, III| alfabetet ismerni; aki engem hálatelten ölelt, csókolt, Alfréd papának 6895 4, III| felfegyverzi, és a közelben hálatja.~ ~– Óh, nem, nem! Jövőre 6896 10, VI| merő újonc.~ ~Nem is voltak hálátlanok: Sátán Lacit keresztbe fogott 6897 10, VI| Laci csapatjához sem szabad hálátlanoknak lenniük; aztán meg ahhoz 6898 5, III| találkozni.~ ~– Amiért önnek nagy hálával tartozom – monda Lajos, 6899 4, V| kommandírozni: „Halbe Bataillon * , halb links * , Baum hinauf Marsch!!! * ~ ~ 6900 4, V| kellett volna kommandírozni: „Halbe Bataillon * , halb links * , 6901 9, II| férjét is irtózott megnézni haldoklásában, azt pedig mennyire szerette! 6902 6, I| most az én magányos verebem haldoklik. Elveszítjük a szegény Henryt.~ ~– 6903 6, I| Lajos levezette Marie-t a haldoklóhoz.~ ~A leány első dolga az 6904 7, II| merev arcával széttekintve a haldoklók fölött, azt mondja: „jól 6905 6, I| mégis elmondom; hisz egy haldoklónak csak szabad elmondani, ha 6906 6, I| légy gyermek! – kiálta a haldoklóra haragosan Vavel. – Mit rémíted 6907 6, I| paradicsomába bebocsásson.~ ~A haldoklót mind nem nyugtatá ez meg. 6908 1, IV| talán nem fáj a szíve, mikor haldokolni lát egy embertársat, akit 6909 9, II| ragályt. De a nemes ember még haldokolva is nemes ember! Azt mondá: 6910 3, III| szeme nem lát többé, csak a halé. És aztán nem látta őt Lajos 6911 3, IV| ember, aki a vízben él: egy halember. Egy elzüllött árvagyermek, 6912 10, IV| bizonyosan az én megszökött halemberem.~ ~– Mikor először rákiáltottam, 6913 1, II| háromágú villával, meg egy halfarkú kőkisasszony. Na, erről 6914 3, III| mondja, hogy talán meg is halhat? jóságos Isten! Hogy Lajos 6915 3, IV| szokatlanul hosszúk, bőre halhéjhoz hasonló merev; csak sírása 6916 10, VI| engemet tettél és gyermekemet! Halj meg, azzal a képpel a szemed 6917 13, II| paripák robogása és még halkabb dobogás, minő egy sír betemetése; 6918 4, IV| Laci” – monda az idegen halkhangon.~ ~E szóra a gróf egyszerre 6919 8, III| odavágtatott, ahonnan a jelkiáltást hallák.~ ~Az őrjárat egy fegyveres 6920 5, I| s jelt adni a kürttel a hallalira: e büszke mulatságban nevekedett 6921 10, III| Grassini istenien énekel! Ha hallanád! Adieu!~ ~Azzal felhörpintve 6922 6, I| Talán ha a csatazajt hallanám, az elfojtaná lelki félelmemet; 6923 11, V| nak~ ~ ~ ~ ~Csak nevének hallására – re – ra!~ ~ ~ ~Kibújt 6924 9, II| be. S mikor lónyerítést hallasz, elbújj, s amíg el nem mennek, 6925 4, IV| névtelen ijedelem hörgését hallatá. Térdei megrogytak alatta. 6926 1, II| ott sajátszerű füttyentést hallatott, s arra nemsokára hallható 6927 6, I| bízol-e már bennem többé? Halld csak, öreg barátom, mit 6928 5, III| keresztvillámlással.~ ~– Hallgassa meg ön az ádáz tervet, amit 6929 11, I| keresztüllőve.~ ~ ~ ~Ej! hallgasson el a csalogány most, hadd 6930 5, V| halál!~ ~Vavel Lajos bámulva hallgatá ez indulatkitörést. A csendes, 6931 2, II| Itt aztán oly hosszú hallgatás támadt, hogy elvégre az 6932 1, III| önnek tetszeni fog, hogy hallgatását megtartsa. Azt pedig, hogy 6933 4, III| mutatva, hogy már elkezdte a hallgatást.~ ~– „Önnek” felfedhetem 6934 3, IV| villásreggelire; de ma már nem hallgathatja meg az érdekes közlendőket, 6935 7, IV| Ah, milyen figyelmes hallgatója volt ő annak. A figyelmezéstől 6936 1, III| dajkamesét mondani a képzelt hallgatónak. Egyedül hagyott gyermekek 6937 1, II| Mikor aztán ártalmatlan hallgatóvá lett téve, akkor ugyanarra 6938 7, I| szólt széttekintve, ha nem hallgatózik-e valaki. – Lesz gondom rá, 6939 7, VII| elfelejtő, kulcslyukon át hallgatózó, pletykahordó, mindenben 6940 1, I| kezéreo emelkedve, figyelmesen hallgatózott az ágyfüggönyök mögül, s 6941 3, III| azok is álmosak voltak, nem hallgattak rá.~ ~Pedig semmi kedve 6942 1, III| A legmélyebb figyelemmel hallgatták; a kíváncsi hölgy fejecskék 6943 8, III| jobbra-balra, hanem az ágyú el lett hallgattatva, s perc múlva be volt véve 6944 7, VI| suttogá, mire a két hölgy hallgatva figyelt:~ ~– Adjon Isten 6945 5, II| voltak, hogy a hangjukat nem hallhatá. Mindentől félt, ami fölmegy 6946 1, III| mellett ülő barna szépségnek hallhatólag. – Ugyanolyan öltönyt szerezni 6947 1, I| óvakodva, hogy lépése meg ne halljék, hanem a parkett kockái 6948 12, I| ebugatást, egy kakasszót halljon, ha az érckutyák és a tűzkakasok 6949 10, III| Mindjárt ebéd után.~ ~– Hallod-e, én azt sejtem, hogy úrnőd, 6950 4, V| Ha pedig valami hangot hallok, a szívem elkezd sebesen 6951 3, II| senkinek, mit láttak, mit hallottak: az nekem túlvilági boldogság 6952 8, III| dobos”-nak a történetét hallottátok-e már? Igenis, a raszini ütközetben 6953 4, I| meg, amit már a doktortól hallottunk. Szerencsétlen szerelem, 6954 7, II| eleven utcán át, a sebesültek halmazán keresztül; nyomában a nehéz 6955 11, IV| helytállani.~ ~A szabadhegyi halmok és a majorépületek körül 6956 8, I| harmincöt napig a szabadhegyi halmokon, a major és kápolna romjai 6957 11, II| eltakarodni a megszállt halmokról, vagy körül lesz kerítve.~ ~ 6958 13, II| diplomaták és ellenségek halmoznak egy országra, az ő rovására 6959 11, V| férfi; rendcsillagokkal halmozott melle. – A király!~ ~A meglepett 6960 1, IV| amit seregeink magukra halmoztak, egy kikiáltott jelszóra 6961 11, VII| a leányok, s virágokkal halmozták el a várva vártakat.~ ~Maga 6962 3, II| kezét, hogy csókjaival el ne halmozza; utánaomlott, úgy fogta 6963 3, III| hanem a szemei, mint a halnak mereven, karikára kinyílva. 6964 7, VI| megint felgördíteni, s te itt halnál meg velem együtt.~ ~– Istenem! 6965 6, I| orvosban. Tudom, hogy meg kell halnom.~ ~Vavel Lajos úgy járt, 6966 1, IV| kerüljön egy célba vett alak a hálóba! Az aztán meg nem menekül.~ ~ 6967 3, II| Azután megtörülgette a hálóinge felemelt szélével az elalélt 6968 4, I| úgy hínak, hogy „élek-e, halok-e?” * ~ ~Lajos aggódva figyelt 6969 11, II| rendben vonultak a dobrokai halomig, s ott megint hadrendbe 6970 6, II| el. Miért? Semmiért? Oly halommal feküdt a hómezőn a hullatömeg, 6971 11, IV| háromszor leszórta a megmászott halomról.~ ~A zalaiak egészen fedetlen 6972 4, III| azt meg.~ ~Vavel átment a hálószobából nyíló kamrácskába, s ott 6973 7, VIII| No jer; majd elvezetlek a hálószobádba.~ ~Katalin vitte magával 6974 2, II| késő éjszaka is, mikor a hálószobáikba mentek az urak, bőséges 6975 3, IV| Henry azután egyenesen Lajos hálószobájához vezették a doktort. Elébb 6976 4, III| torony lépcsőin, egész a hálószobájáig, s ott jó éjt kívánt neki, 6977 4, III| odább eredt, s az az úrnő hálószobáját világítá meg, melynek asztala 6978 3, I| almocskák vannak megvetve, apró hálótársak számára. Kiegészíti a sajátszerű 6979 4, III| midőn a délceg szabadító hálótermébe betoppant: egy hős, aki 6980 10, II| ármánynak, éjfélre már csendes halottá tette az a rejtélyes lovag, 6981 11, IV| felvették sebesülteiket, halottaikat, s szomorúan ügettek vissza 6982 10, II| élő leányé s a másik egy halotté, meg egy levelet, amelyben 6983 11, IV| magyar hadseregnek csak a halottjai voltak a harcmezőn – és 6984 8, I| győzött, mert akkor saját halottjait csak eltemette volna. Kilencszáznyolcvanöt 6985 6, I| szomorúsággal tekinte kis halottjára, a földön ülve, s a fejét 6986 6, I| Azzal begöngyölgeté kis halottját az öltönye szélébe, s elvitte 6987 11, IV| lebukott a lováról. Ott hagyták halottul. De nemsokára felocsúdott. 6988 3, IV| prímásnak akadt volna is halszálka a torkán, ki nem mozdulnék 6989 3, III| közeledni; annak a merev halszemei révedeztek a sötétségen 6990 10, III| volt miattuk. Egyszerre haltak meg, mint hűséges házaspár. 6991 4, V| Mindig nyitott ajtónál háltam. – Amióta meg zárt ajtónál 6992 12, II| fiatalabb hölgy nem tűrte halvány arca előtt a fátyolt, s 6993 4, III| nyakáig fölér, s ott van halványsárga szalaggal összehúzva, míg 6994 3, IV| tudja mondani ezt a szót: „hám-hám”. Már annyi szófogadásra 6995 7, IV| olvadt. – Melyik kezdte hamarabb a sírást, melyiknek volt 6996 6, I| szolgálót, akit futni hagynak. Hamisítottam keresztlevelet, okmányokat, 6997 2, I| beledughassa.~ ~A szép selma pedig hamiskás mosollyal mondá neki, megfenyegetve 6998 3, IV| csupa csatak. Valamint, hogy Hamlet (nem a drámai, hanem a históriai) 6999 2, III| itt az ember a pipájából a hamut?”~ ~Már tudniillik majd 7000 9, III| népben megindult, se híre, se hamva. Mint ha egy század múlt 7001 8, III| vette már észre, hogy a tűz hamvadni kezd, melynél a levelet 7002 8, III| dühösen, s vak haragjában a hamvadó zsarátnok közé taposott. 7003 13, I| ember szenvedett, s akinek a hamvai ott porlanak abban az acélszekrényben; 7004 3, IV| Legelső dolga volt a gyertya hamvát elkoppantani, aminek a kanóca 7005 10, V| beszakadt a süppedő talajba, s a hancsikok között lovagjaikkal együtt 7006 3, IV| én vagyok!” vékony női hangjából meggyőződött róla, hogy 7007 3, III| csak az éjszaka rejtelmes hangjai közé egy éles sikoltás vegyül.~ ~ 7008 2, III| ajtajában; a patvarista és hajdú hangjait ismerte fel.~ ~– Tudja, 7009 5, I| egzekuciók folytak! A jajgatás hangjaitól egész reszketőssé lett. „ 7010 9, III| messziről a hölgy, hogy a hangjáról elébb megismerjék, mint 7011 4, III| Az ilyen a közeledő lépés hangjától is elfut. Aztán csak négyen 7012 5, II| olyan messze voltak, hogy a hangjukat nem hallhatá. Mindentől