IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
7013 5, III| a bárónő, nagyon furcsa hanglejtéssel, s hátravetette fátyolát, 7014 5, III| történhetett-e meg, hogy egy hangnemadó fegyverrel, amit összesajtolt 7015 1, I| a szó: „nekünk” különös hangnyomattal volt kiejtve.~ ~– No de 7016 5, II| rohanni. Üvöltött állati hangokon, mikor a röppentyű sisteregve 7017 7, I| pedig ez nagyon jó kedvre hangolta.~ ~– De hogyan fog ön engemet 7018 4, II| kiáltott, az nem jön elé. Most hangosabban felkiált, s a szemlélő fülét 7019 4, V| csendességben. Ha pedig valami hangot hallok, a szívem elkezd 7020 5, III| Végignyargalni a hadsorok előtt, s hangoztatni a büszke vezényszót. Elmúlt 7021 1, I| elkezdett sírni; keservesen hangoztatta a „mama! óh kedves mama! 7022 10, VI| emelte elé.~ ~E névre, e hangra valami istennői düh állta 7023 2, I| egy banda cigány pengeti hangszereit, a toronyablakból pedig 7024 7, VIII| hogy mit lehet azzal a hangszerrel elkövetni. Tökéletes művésznő 7025 5, I| nagyon izgatta; félt ettől a hangtól. Akit eddig attól is megvédtek, 7026 6, II| képzelte, hogy az egész nemzet hangulatát tolmácsolja az ifjú tudós; 7027 6, II| népdal kifejezi az általános hangulatot. Az ágyútöltelék kedv nélkül 7028 3, IV| neki a bál, a színház, a hangverseny: a nagyvilág. Ez volt neki 7029 7, IV| belejátszani abba a nagy hangversenybe, amit ezúttal a népek rendeznek 7030 1, III| tizenkét óra. Akkor tartották a hangversenyeket.~ ~Csupa meghívott vendégek 7031 11, VII| kiemelve találjuk, sok szláv hangzású van: Stipcsics, Antunovics, 7032 8, II| gondolna most menyegzőre? Hannibál a kapuk előtt. Ami csak 7033 3, III| kiáltásai hangzanak át a Hanságból: a „török récéké”, mik nem 7034 10, III| keresztül-kasul jártam az egész Hanságot, mikor itt voltam garnizonban, 7035 6, I| játszótársaknak kellett egy hantocskát gördíteni elhunyt jó barátjuk 7036 4, II| kezébe venni az átadott hantot, amivel nehány holdnyi birtokát 7037 5, I| uradalmi lovardában.~ ~ ~ ~Hany Istók felbukkanása a habokból ( 7038 3, I| Robinson Crusoe-t, ki tudja hányadszor. Ez még nem volt regény.~ ~ 7039 4, III| intenzív fényének fokozatos hanyatlását, mint magán a nagy fénytányéron, 7040 1, I| karszékbe: feje az ölébe hanyatlik, s úgy marad mozdulatlanul.~ ~ 7041 11, IV| gróf; az árok tele volt már hanyatt-homlok lezuhant lovasokkal és paripákkal.~ ~ 7042 9, III| fenekére, s annyi földet hányattam magamra, hogy egészen el 7043 4, IV| valami vízi csoda, mint a Hanyi Istók. Ez az én adósságom, 7044 10, II| csinál a beteg?~ ~„Nagyon hányja-veti magát” – volt rá a felelet.~ ~ 7045 3, IV| lázban van, s nyugtalanul hánykolódik a fekhelyén.~ ~Erre aztán 7046 12, II| felgyújtják a várost, s kardra hánynak minden élő teremtést. Örült 7047 7, VII| huncutkáikat kikanyarító, csípőiket hányóvető, legényekre hátravigyorgó, 7048 7, VI| meghívnom, mert azokkal haragban vagyok. Barátaim száma nem 7049 3, III| imádkozott, hogy ne legyen e haragból semmi.~ ~S az ég nagyon 7050 3, IV| megteszek, hogy önt meg ne haragítsam.~ ~– Elhagyni a házat! Nálam 7051 10, VI| kegyetlenkedni azokon, akik felséges haragját lángra lobbantották; oly 7052 11, IV| kénytelen volt menekülni a haragjuk elől. Hanem ekkor egyszerre 7053 8, I| vérontó vasától, királyi haragnak aranypálcájától, saját nemzetének 7054 2, III| jutott egyszerre eszébe. A haragra kelt férfi még egy fejjel 7055 10, III| Ha valami baj érte, rám haragszik meg miatta.~ ~– Majd ki 7056 3, II| Olyan ember, akire haragszunk.~ ~– Mi az a harag? Én még 7057 8, III| erkélyén. – (Jocrisse volt a harámbasájuk!) A lovag, ki ezt látta, 7058 8, III| meghiúsult azon, hogy a haramia gyáva volt annak kivitelére 7059 3, III| utánadúdolta a dallamot, mély harangdöngésű hangjával kísérve a leányka 7060 3, III| Két ilyen gazdag falunak a harangját nemrég halászták ki Széplak 7061 10, II| számlálta az örök időt, harangkongású hangjával hirdetve az óranegyedeket. – 7062 11, VII| táborhelyükre, ágyúk üdvlövése, harangok zúgása között.~ ~Az volt 7063 2, I| hogy jókor meghúzhassák a harangot.~ ~A falunak csak egy tornya 7064 3, III| darvai. lármáznak ott; közbe harangoz mély, zúgó hangjával a bölömbika.~ ~ 7065 11, IV| Fehér Mihály. – Nekünk ottan harangoznak!~ ~S azzal megfordultak 7066 11, IV| ébreszt.~ ~– Éppen délre harangoztak: jókor jövünk – mondá Csizmadia 7067 4, III| Kérem – monda –, ne harangozza föl cselédeimet. A rablók 7068 1, III| hogy a leánya elveszett. A harangütés bim-bam szava hol az egyik, 7069 3, I| abból szürcsölgetett egy-egy harangvirágnyit, az úr Haute Sauterne-it 7070 5, III| fű közül előkandikáló kék harangvirágok és nefelejcsek. Ez is szeretne 7071 4, III| keresztül: „Lajos! – Vigyázz! – Harap!”~ ~Vajon kiről álmodott?~ ~ 7072 4, III| Vénusz elvesztett, egy friss harapás nyomaival a bársony felszínen.~ ~– 7073 7, I| becsületes, zsíros, tömör, harapni való ételek kerültek az 7074 11, II| Győrt. Pedig az inszurrekció harca se nem kezdődött Győrnél, 7075 7, I| rendel az el?~ ~– Ami a harcból elmaradókra van kimondva: 7076 10, VI| bizonyára a démon-legió csupa harcedzett kegyetlen vitéz volt, a 7077 7, VI| Várat, s bajlódjanak a maguk harcias vállalatával: mi azalatt 7078 11, IV| ütközetben, melynek szokatlan harcmodora egészen meglepte a franciákat.~ ~ 7079 11, IV| Nem látott Európa ilyen harcmodort rég – és sohasem fog többé 7080 11, IV| franciák maguk a leggyilkosabb harcnak ismerték el ez ütközetet, 7081 10, V| ártottak meg annak. A régi harcokban különös, válogatott szerencsétlenség 7082 8, I| Gyalogság kezében. De hogy harcoljanak azzal a lovasok?~ ~– Azt 7083 11, IV| fel: „Ne törődjetek velem! Harcoljatok vitézül. Nem fáj a halál! 7084 11, VII| is mindennapi dolog volt harcolniok.~ ~Az volt a tervük, hogy 7085 13, II| urak” is vannak; „vitéz harcosok” is vannak; de „nemes emberek” 7086 11, IV| hozzáfogtak ketten kétfelől harcosokat lelkesíteni szép rímes alexandrinusokban. 7087 7, IV| talán? Mitől? A közelgő harctól? Amiért mindig imádkozott. 7088 11, IV| a golyóktól.~ ~Ez állt a harcvonal legszélső pontján, mindenünnen 7089 11, IV| futhattak. Ők az ellenfél egész harcvonalán keresztül törtek maguknak 7090 11, IV| francia gyalogság az első harcvonalat áttörte, s a sorgyalogság 7091 11, IV| gyalog zászlóalj a második harcvonalban volt felállítva; mikor a 7092 1, IV| amiért úgy megnevettették? Hardy conditorie * -jában kapni-e 7093 13, II| mintha égtől földig érő hárfahúrok özönében vinnének feketeruhás 7094 4, IV| Emlékül hoztam ezt azokért a harisnyácskákért, amiket valaki, ettől a 7095 10, III| cerberusnak, hogy a piros harisnyái immunitását megvédelmezze.~ ~– 7096 1, I| kisleánynak a cipőit és átázott harisnyáit, megdörzsölgeté a lábait 7097 2, III| fehér kesztyűk, lábain fehér harisnyák és sarkatlan cipők.~ ~– 7098 10, III| hímzett camisole-lal, piros harisnyával, ami arannyal van hímezve 7099 5, III| mely csak szúr, de nem hárít; két golyó, mely egyszerre 7100 5, V| vadgesztenyefák lehullt gyümölcsét hárítgatta össze kupacokba, s eközben 7101 11, IV| jobb kézzel, bal kézzel hárítgatva el kétfelől.~ ~A franciának 7102 5, III| fejemről valami veszélyt hárított el?~ ~– Igen. Barthelmy 7103 13, I| csapások között; nem hogy hárítsa el azokat Isten; hanem hogy 7104 5, I| szívét.~ ~Ez is el volt hárítva a szép dragonyosezred beszállásolásával. 7105 5, VI| meghozatta Erfurtból és Harlemből a legdrágább divatvirágokat, 7106 11, IV| tusában két lovat lőttek ki, a harmadikat Szalmásy Ferkó káplárja 7107 10, IV| Földvár”, a másik„Rókadomb”, a Harmadiké „Földsziget”. Azt a hegedű 7108 11, III| akit útközben kilelt a harmadnapos hideg, azért ott kellett 7109 10, IV| ellenséggel, a ló lába előtt hármasával ugráltak fel az ingovány 7110 10, VI| korán reggel, ott ragyog a harmat; csakhogy piros a gyöngye: 7111 3, I| ruganyosak, mintha tündér járna a harmatos fű felett, akinek a lábnyomása 7112 3, I| akinek a lábnyomása még a harmatot se veri le; máskor pedig 7113 10, V| vatikáni viadoré.~ ~– Te harmincad magaddal leszállsz a lóról, 7114 11, IV| József főherceg akkor a harmincas években járó daliás férfi 7115 11, IV| levágatta ötven lovasát, s harmincat foglyul ejtett a megyeház 7116 8, I| Mennyire mehet az?~ ~– Harmincezer lovasra és negyvenezer gyalogra. 7117 11, VII| Vakmerő terv volt. Előttük egy harmincezernyi győztes francia sereg; hátuk 7118 10, V| il brigante Trentatrante! Harminchárom embert öltem már meg! Jer! 7119 10, V| kardot ellenfele kezéből, s a harminchárom-emberölőt saját kardjával döfte keresztül.~ ~ 7120 11, VII| Julien ezredekéit, azok közt harminchat osztrák s magyar törzstisztet. 7121 11, VII| A rendelet szerint ugyan harmincnak kellett lenni; de úgy látszik, „ 7122 7, IV| hősiesség egy csodálatos harmóniában találkozva egymással, amilyen 7123 11, VII| az ágyúkat lekapcsolni; három-négy kartácslövés után már körülfogta 7124 1, II| előtte? Azon egy kőember háromágú villával, meg egy halfarkú 7125 1, IV| Ah, de ez az arcképe még hároméves korából való, amikor még 7126 1, I| mindenféle leányruhák. Aminőket háromévestől tizenkét évesig való gyermekek 7127 11, VII| ilyenkor azt teszi, hogy mikor háromfelé indulásra kap három külön 7128 2, II| és ez az asszonyság. Én háromféle verziót is tudok. Szabad 7129 11, VI| készült. – Szapáry Vincét háromfelül szorították közbe a piac 7130 11, VII| verbunkos táncra, de nem háromhetes masírozásra voltak készítve: 7131 4, I| tökéletességét illusztráló háromláb!) A gróf mindig készen tartá 7132 3, I| ezüstöt, a harmadik rezet. Egy háromlábú alacsony jaspistáblán * 7133 10, III| hintaja, amint újból egy háromlovas parasztszekér hajtatott 7134 1, IV| közelükben fog lenni. Egy évre háromszázezer frankot adunk önnek rendelkezésére. 7135 2, I| harisnyát, csattos cipőt, háromszegletű kalapot; kiegészíti a jelmezt 7136 2, I| legmegvetettebb tudomány volt a háromszögeléstan, s minden tollatlan kétlábú 7137 11, V| meglepett inszurgens lovasság háromszoros vivátrivallása harsogott 7138 10, II| rengeteg fújtatóval: úgy harsog a horkolása végig az egész 7139 11, III| fenyegette az ellenséget, s harsogó szavával biztatta társait, 7140 11, VI| harcképtelenné tette.~ ~E pillanatban harsogtak a templom mellől a közelgő 7141 11, IV| az egész hősi csata alatt harsogtatta a két tábori pap a maga 7142 6, II| látható az írás a belső hártyán. Ez volt az ő titkos levelezésének 7143 3, II| reggel, mikor a redőnyök hasadékain átrózsállik a hajnal, odarepül 7144 11, V| mikor Trója alatt Ajax hasba hajította kopjájával. A 7145 8, II| szebb betűket fog majd azon hasítani!~ ~Vavel Lajos, amint kastélya 7146 3, III| a két evezőt, s a csónak hasította a hullámokat a sikoltás 7147 12, II| lehajtott fához kötik, s úgy hasíttatják ketté, ha pedig valaki a 7148 10, V| sás közt előrenyomulni. Hasmánt kúsztak a sás között, mint 7149 9, I| inget, véres csapásokkal hasogatják fel szép fehér bőrét!~ ~ 7150 5, III| arcát. – Elég nagy-e így a hasonlatosság?~ ~Vavel szótlan lett a 7151 5, VI| honneur rendcsillagához való hasonlatossága miatt elnevezte „Napoleona 7152 4, I| küzdelemvágy támad.~ ~A hasonlatosságban volt meg az ellentét.~ ~ 7153 4, IV| elszégyenlette magát. Válasza nagyon hasonlított azokhoz a banális feleletekhez, 7154 7, I| nem jelenőket, s mindenütt hasonlóan excipiáltatván, re optime 7155 10, V| magát; de ezúttal magához hasonlóra talált. Ezek is a társadalom 7156 4, IV| egy kerekes gépet hajt; hasonlót ahhoz, aminővel a bebörtönzött 7157 5, III| megjelenéssel, most én rovom le hasonlóval a tartozást.~ ~– Engem fenyeget 7158 5, VI| a kertész, hogy mind nem használ neki az semmit, a vízár 7159 1, II| jogos tulajdonát; amiknek a használatáért, egy napra óránkint húsz 7160 7, II| melynek még a saját nyelve használatát is megtagadták, melyet szegénnyé 7161 1, IV| bérkocsit. A saját fogatát nem használhatja erre. Senkit se vigyen magával. 7162 6, II| éves, apró szolgálatokra használható.~ ~Lajos tiszteletes Mercatoris 7163 8, III| másik nagy úr azt mondta: használj erőszakot; ha sikoltani 7164 8, II| utasítást kap, a rendelt célra használja föl, s aztán bezárta ismét 7165 10, IV| megnyugtatá: a gólyalábakat használják itt a pásztorok, kik a süppedékes 7166 1, I| a helyzet kívánni fogja, használjon ön fel nagyobb összeget 7167 11, III| módot; de nem tudni, hogy használt-e az másoknak is.~ ~A francia 7168 8, I| Rákóczi hadai által volt használva. Hanem erre a „nyugtalankodó” 7169 3, III| használták; azután kiadták haszonbérbe: az árendások tanyákat, 7170 3, III| nagy dézsmát, halászati haszonbért fizettek valaha. Két ilyen 7171 5, III| feleségétől sem. Ha azt hallja, hátad mögött a halál: megfordul, 7172 11, III| a diákok minden éjjel a hátához vernek az éji őrnek, aki 7173 9, I| úrhölgyeim, csak tisztelőik hatalmába kerültek: mi franciák vagyunk!”~ ~ 7174 8, II| s aki őt megüti, felsőbb hatalmaskodás bűnébe esik. A nemesember 7175 1, III| engedem magamtól elvitatni! – hatalmaskodék a parancsoló tekintetű márki. – 7176 11, IV| tömegben, nekizúdítva a hatalmaskodó bajor lovasságnak, eléje 7177 6, I| aki azon törekszik, hogy a hatalmasok fejét beletapossa a sárba. 7178 5, III| ez a helyzet adott nekem hatalmat arra, hogy az ezredest minden 7179 10, IV| kicsiben itt is megmutatta hatalmát, s De Fervlans márkit megtanította 7180 4, IV| bölcsészeti tudománya annyi hatalommal, hogy őt a nem létező lények 7181 8, III| özvegy – és leánya van!)~ ~„E hatalomnál fogva nem engedem őt láncáról 7182 8, II| kétezer lóval. Az ország határa dél és nyugat felé nyitva 7183 8, II| izen a magyar királynak, s határainkat kelet felől fenyegeti. Aki 7184 2, I| fogja ismerni méltóságod: Határi Ádám úr, akinek nem szükség 7185 12, III| vonalakat, melyek a telepezési határokat megjelölték, s azokat veres 7186 5, I| szilárd elvei vannak. Bizonyos határokon túl nem enged semmi közelítést.~ ~ 7187 2, III| nem vette elő a kezeit a hátáról, össze volt a két karja 7188 7, I| tehát nem a képesség határoz, hanem az erszény. – Minden 7189 11, V| kidolgozott csatarendet, melynek határozata szerint az egész inszurgens 7190 5, VI| szelíden, de egész öntudatos határozottsággal felelt neki:~ ~– Lenyomtattam 7191 2, I| örökös pártában maradásra határozta magát, s azért kereste ki 7192 8, I| kerék nem állt meg. El lett határozva a felfegyverzés, egyenruházás, 7193 7, IV| az ember, hogy egy napon határozza el magát a háború megizenésére 7194 8, III| fedezet mellett – valamelyik határszéli városban – (talán Friedbergen) 7195 8, III| közelítenek, s átlépték a magyar határt. Úgy lesz, mintha véletlenül 7196 10, III| mintegy másfél mérföldnyire a határtól Nezsidernél tanyát ütött. 7197 12, III| látogathatunk át. Az ön csapatjának határvonala a Fertő déli partja lesz. ( 7198 13, I| inszurgensek küldöttei, kik a határvonalakat megállapítani segítettek. 7199 3, IV| fátyolos grófnőo ”, nagyobb hatással volt a doktorra minden száz 7200 3, IV| sarat. Ez még emelni fogja a hatást.~ ~Az előszobában a bárónő 7201 2, III| egész csendesen odadűlt a hátával a kandalló párkányához, 7202 2, III| találnék valami ürügyet, amiért hátba vághassam ezt az egész bolondokházát. – 7203 8, I| inszurrekció állítására, azonkívül hatezer jó lovassági kardot, tizenhat 7204 11, IV| reájuk. Nekik is volt négy hatfontosuk, ami visszafelelgetett becsülettel. ( 7205 5, III| arcának egész igézetével hathasson Vavel grófra. Aztán hirtelen 7206 11, IV| hogy melyiknek a verse hathatósabb. A Viczay-ároknál is ott 7207 6 | Hatodik rész~ A halál a háznál~ ~ 7208 10, II| mindig az a szűzi illat hatol át, ami a hajadoni szentélyben 7209 4, I| habár titkaik mélyébe be nem hatolhatunk is.~ ~Neki őrködnie kell 7210 8, III| s mozdulatlanul állva, hátrafont karokkal bámult a sötétségbe, 7211 10, V| A dombtetőn álló hölgy hátrafordult, s csendes hangon mondá 7212 5, III| leszek önt kétségei között hátrahagyni.~ ~E szónál Vavel gróf indulni 7213 13, II| gróf, mint a megholt leány hátrahagyott ruháinak vételdíját, a vármegyénél 7214 6, I| leány rózsaszínű tenyerén, hátrahajtott fejjel, s száját tátogatva; 7215 10, V| agyonlövik.~ ~De Fervlans hátrálása igen szép rendben ment végbe. 7216 10, V| támadót fúvatott, s erre a hátrálni látszott démon lovasok megfordultak, 7217 11, IV| újonccsapat útját állta a hátrálóknak, s míg egy része azoknak 7218 4, III| veszedelmet, maga sem akart hátramaradni, s ugyanazon hangulatból 7219 1, III| Ön lépjen be elébb; én hátramaradok. Mondja el neki, hogy elhozott, 7220 1, I| kinyitá a kaput, a fiatalabb hátramaradt azt bezárni, az öregebb 7221 4, I| felsorolja a konviktusban élés hátrányait: előnyösebbnek találja, 7222 2, I| öltözetekben: az öregek hosszú haja hátrasimítva nagy görbe fésűkkelo ; az 7223 10, VI| a zsombikokon keresztül, hátraszegzett fejét a földre csüggesztve, 7224 10, II| nélkül, pokrócon, fejét két hátratett kezére nyugtatva. Szemei 7225 7, VII| csípőiket hányóvető, legényekre hátravigyorgó, szerelmesdalkornyikáló, 7226 3, I| rangfokozat szerint az első és hátsó üléseket a phaëtonban * ; 7227 3, III| Gyönyörűen úszott, mint egy hattyú. Vállai sohasem merültek 7228 11, IV| lovas chasseur került a hátukba, s Ghilányi, ki elöl rohant 7229 10, I| A mellükön érdemrend, a hátukon akasztófabélyeg. A harcban 7230 8, II| hogy a muzulmán fedezi a hátunkat Moldva felől az orosz betörés 7231 13, II| partjain falvak, templomok hatvan-hetven év alatt. Elnyelte szépen 7232 8, I| vértanúinak talán megérdemel hatvanhét esztendő múlva (1876) egy 7233 2, II| kérdezik; sőt mint tudós Hatvani * professzor mondá: „akkor 7234 11, VII| Meskónak három ágyúja és két haubica.~ ~Mikor a győri ütközetnek 7235 11, IV| felelt ajkain, az ellenség haubicai körülötte csapkodtak le. 7236 11, IV| ellenfél bámulatára s a haubicok durrogásai közepett, felvették 7237 11, VII| legalább két ágyújokat meg egy haubicokat ott fogta, miket azután 7238 8, III| voltak öt ágyút és három haubicot martalékul hagyni, aminek 7239 3, III| ezernyolcszázhatodiki Boldogasszony hava második felében lehetett 7240 5, I| kinyilatkoztatni barátai előtt több havi ottmulatás után, hogy a 7241 12, II| masinájuk van hozzá.~ ~– Csitt. Hazaáruló! Az egészen más.~ ~Eközben 7242 2, III| helybeli lakosok voltak, hazaballagtak gyalog, a távolban lakók 7243 7, I| hogy a gróf az első ember a hazában, akinek ő, az adomák Nagy 7244 5, III| lakott egy szép asszonynak a házában, aki az ő irányában csupa 7245 7, III| Eszerint engem kikosaraz a házából?~ ~– Sőt itt tartom szívesen 7246 7, VIII| késő estére válván az idő, hazacsalja. A majorból az utcára kerülve, 7247 8, II| búcsúdalát mátkájához” már a hazafelé oszladozó nemes seregek 7248 1, I| tízet ütnek. Ilyenkor minden hazafi és becsületes honpolgár, 7249 6, II| óriását csak hősökkel és hazafiakkal lehet leküzdeni: zsoldos 7250 8, II| a kötekedőt, az elbúsult hazafit, a rakoncátlant, a fitogtatót, 7251 8, II| légiója hasztalan keres hazafiúi csatakiáltására visszhangot 7252 2, II| tartanak. A Schmidtné mindennap hazahordja az ételmaradékot a gyermekeinek, 7253 5, III| sarkantyúba a lovát, s nyargalna hazáig, „ventre è terre!” * Nem 7254 3, II| járása a szegények és betegek házainak látogatásából áll, s első 7255 8, II| csatakiáltására visszhangot saját hazájában: csak az egy jámbor török 7256 8, II| legyen készen meghalni a hazájáért, királyáért.~ ~Vavel Lajos 7257 9, III| úgy is száműzöttje marad hazájának. S a francia nemzetnek nem 7258 2, II| még.~ ~– Hát, mikor tavaly hazajöttem a kollégiumból, per pedes 7259 1, II| szegény gyermeknek sietős a hazajutás, annálfogva tegyen ön inkább 7260 7, II| egyszerre az utcákat, kik az égő házakból kimenekültek, akik a szabadba 7261 2, II| addig enni, amíg az anyja hazakerül; a rektor pedig fenyítse 7262 2, II| Reisender * bekopogtassak a házakhoz, hát ezen a tájon hozzáfogtam 7263 1, II| Szajna-hídon, mely még egyedül volt házakkal beépítve, nem kiáltott-e 7264 1, I| egyike előtt azoknak az ódon házaknak, amik még a régi Párizst 7265 1, III| magáét, a nemes szabadító hazaküldésére.~ ~– De ezt nem engedem 7266 3, IV| mikor fölébredt, ott várta a hazaküldött orvosi szereinek csomaga, 7267 3, IV| se hozzá. Erre aztán ő is hazaküldte az elragadott troféumokat, 7268 10, III| hogy mennyit. Aztán meg házalónőket, kártyavetőnőket ereszt 7269 7, V| tavaly temettem el. Ő viszi a házam gondját.~ ~– Őt is magunkkal 7270 7, IV| hát eljössz-e velem az én házamba? – szólt Katalin, míg egymást 7271 5, III| életemet? Csináljak börtönt a házamból, s ki ne bocsássak a levegőre 7272 7, I| pogácsa; mikor az elfogyott, hazamegy. Ágyút sem kell ellene elsütni. – 7273 13, II| semmit.~ ~A nemesurak is hazamentek a falvaikba szántani, vetni, 7274 7, VI| szertartása mellett a magány házamnál. Talán nem ver meg bennünket 7275 6, I| katonának a fegyvere. Te vagy a házamon a bezárt ajtó. Te vagy a 7276 4, IV| terveket. Ez elkészíti gróf úr házán a felnyithatatlan ajtókat, 7277 4, IV| az erdőn.) Az erdő lett a hazánk. Az erdő pedig rossz tanácsokat 7278 7, III| a férfi elmegy a csatába hazánkat védelmezni, akkor ennek 7279 7, V| poharainkat a mi kedves hazánkért. Vivát! – A mi szeretett 7280 8, II| ellen dolgoznak a diaetán, hazaparancsolja őket. A diaeta csak szuverén, 7281 8, II| inszurrekciónak. Dal, mely hazáról, ősök dicső példáiról szólna: 7282 9, I| ezelőtt? Ahelyett, hogy hazasietne leányához, keblére ölelné, 7283 2, III| Hatszáz forint fixum: erre már házasodni lehetett abban az időben.)~ ~– 7284 10, III| haltak meg, mint hűséges házaspár. A császár most aztán vigasztalásul 7285 8, III| tudom tartani: az, hogy első házasságbeli leánya a kezem között van.”~ ~( 7286 10, III| ellen tervez hadjáratot. Új házasságra gondol – s miután keresztyén 7287 2, II| szerencsétlen asszonyt, aki házastársi viszonyban él egy rossz 7288 4, I| a jókedvű pajtásokat, a házasulandó gavallérokat; de azt is 7289 11, VII| hogy a magyar nemesség csak hazát ismert és nem népfajt.~ ~ 7290 2, II| ott visszafordulnak, és hazatérnek; de a dáma oly sűrű fátyollal 7291 5, IV| Vavel gróffal kikocsizni, és hazatérni a Névtelen Várba, addig 7292 1, I| csendes, amíg a színházból hazatérő hintók el nem kezdenek rajta 7293 9, I| francia ifjak hulláival, még a hazatérőknek is a torkába harapott, úgy 7294 9, I| jelölték az útjokat, amerre hazatértek, úgyhogy Párizsban egy külön 7295 8, III| mire az ellenség észre tér, hazavágtat a visszaszerzett öt ágyúval 7296 1, III| ismerem.~ ~– Akkor egyenesen hazavihet ön, kérdezősködés nélkül. – 7297 1, II| Fej vagy írás? Ha fej, hazaviszem, ha írás, megiszom.~ ~Azzal 7298 4, III| mint minden magyar úri házé, éjjel-nappal nyitva szokott 7299 1, III| kezdeni, mikor valami nagy házfeltörés után gyanús egyéniségeket 7300 6, I| Amióta Lajos folytonos házifogságban tartotta magát, hogy mégis 7301 2, III| magyarul…. – vágott közbe a házigazda.~ ~– Lehetetlen! – szólt 7302 7, I| mondá megszorongatva szíves házigazdája kezét.~ ~– Remélem, hogy 7303 8, I| ragyogó fekete szemeivel házigazdájára, mint aki gyönyörködik abban, 7304 7, I| agyba-főbe csókolva szíves házigazdáját, sietett a beforspontolt 7305 13, I| adja át búcsúüdvözletemet házigazdánknak, nem látom őt sehol.~ ~– 7306 7, I| másodikra, maga szólítá meg a házigazdát: „Mit tetszett csak az elébb 7307 12, III| asszony feledékeny volt. A házigazdától is elfeledett búcsút venni, – 7308 5, IV| abszurdum ez? Nem bocsátja be a háziorvosát; mert beteg!~ ~Én visszaizenek, 7309 3, I| mopszok nem ugatják meg a háziurat, aki nekik cukordarabkákat 7310 1, II| velünk jönni és segíteni a házkeresésben – jó borravalóért?~ ~Ha 7311 4, IV| parasztudvart, aminek a házküszöbén egy öreg anyóka ült megfordított 7312 4, IV| fel, megvallom; de az a házo , ahol a porontyomnak ételt, 7313 1, II| tudja sem az utcát, sem a házszámot; csupán annyira emlékezik, 7314 5, I| szállásolták el a gazdákhoz házszerte, s este a káplári kalapácsverés 7315 7, V| Lizetté; én nem értek semmi háztartáshoz.~ ~– Ki az a Lizett?~ ~Marie 7316 7, V| tisztaságban fényűzésig menő háztartáson, s ezt nem is hallgatta 7317 2, II| egyszerre odaszaladtak hozzá a háztetőről, az ablakpárkányzaton, amint 7318 3, I| pusz–pusz!” futnak le a háztetőrülo , az ereszrülo , s ugrálnak 7319 1, III| knek: innen maradt e háztömegen a „Palais des Narcisses” 7320 5, I| csakhogy az ottani rablók a háztömkelegek odúiban, a mieink pedig 7321 4, IV| amiket valaki, ettől a háztól, készített az én kölykem 7322 1, III| igaz: de a nemesember nem hazudhatik! – Marquis d'Avoncourt! 7323 11, II| aki a történet múzsájának hazudja magát: Győrt. Pedig az inszurrekció 7324 6, I| tettem, hamisan esküdtem, hazudtam mindennap, hogy őt betakarjam 7325 11, V| kedves.~ ~A futó embert hazuggá teszi a rémület. Hogy futását 7326 5, III| szereti azt a nőt.~ ~Nem volt hazugság, amit mondott, csak retorikai 7327 7, VII| mindenben selejtes, csak a hazugságban tökéletes pákosz hadat! 7328 1, III| címezze. Ezzel az ártatlan hazugsággal tartozott a kis grófnő saját 7329 7, V| azt kívánni, hogy ebben a házunkban lakjunk, ha összekelünk?~ ~( 7330 1, II| meghúzta magát a lámpásos házzal szemben egy kapu alá, s 7331 3, IV| zivatarban.~ ~– Mit? Marie! – hebegé a kóros, s e pillanatban 7332 13, I| felelt, a harmadik pedig azt hebegte, hogy „én azt mondom, hogy 7333 1, III| látszott tenni az inasnak, ki hebehurgyaságával okozta ezt az egész ijedelmet, 7334 11, IV| meg, tizenkét társával a hédervári erdőben Zámoly és Újfalu 7335 10, IV| Harmadiké „Földsziget”. Azt a hegedű alakú tavat ottan „Királytó”- 7336 1, II| amitől annak csak az orra hegye és szemei látszottak elő.~ ~– 7337 6, I| hiábavalósággal, hanem a te ujjaid hegyében ott a halál elleni segítség. 7338 11, V| lerepült a százados kardjának a hegyéből egy jó arasznyi darab. Most 7339 2, III| félrefintorított pofákkal s az orra hegyéhez illesztett tenyere billegetésével 7340 6, I| csókolgatja már sorba az ujjaim hegyeit…. nem pöröl velem, mikor 7341 11, IV| le, mialatt az átelleni hegyeken a francia tábor őrtüzei 7342 10, II| lovag, s hurcoltatta magát hegyeken-völgyeken, országokon, városokon keresztül 7343 5, I| hajdanában! Egész nap mászni a hegyeket zerge után; bevárni a veszedelmes 7344 5, II| mulatságok alatt a ruszti hegyekről röppentyűket bocsátottak 7345 9, III| ágyú, poggyászszekér egymás hegyén-hátán volt összecsomaszolva, s 7346 2, III| a hárman a sárga csizma hegyéno a nagy mamuszokat, s úgy 7347 11, IV| hagytak a hátuk mögött semmi hegyet, erdőt, mély utat megszállva. 7348 11, IV| nyomult előre, s a csanaki hegyhátról az egész Győr-vidéket uralta.~ ~ 7349 11, V| pihenőhelyül ajánlkozott a nagy hegymászás után, s nyár volt, amikor 7350 5, VI| Fertő túláradjon a ruszti hegynek a tetején, mint az, hogy 7351 11, III| Marcalon, a pápai Kálvária hegyről meg lehetett számlálni tizenötezernyi 7352 2, II| páskabárány, mindszent napján heilige Stricli * van az asztalukon. 7353 6, II| tojás megkeményült, a külső héj lehántása után ott volt 7354 6, II| pokolkőoldattal a tojás külső héjára írta fel, ami a tojáshéjon 7355 3, I| asztalra, hanem annak az üres héját a komornyik porrá törte, 7356 6, I| nyakfodrokat varrt Phryxusnak, Hellének; a négy macskájának fekete 7357 7, IV| Németországban, Tirolban, Helvéciában, Hollandiában és Franciaországban. 7358 12, I| valakit utolér egy álló helyében az álom.~ ~– Nem használt 7359 5, II| eddigi merev arcvonásait a helyeikből.~ ~Elkezdett röhögni.~ ~ 7360 1, III| A vendégek felugráltak helyeikről: zúgás támadt. Ekkor Cambray 7361 1, II| Vajon álmodott-e azokról a helyekről, amiken keresztülvitték?~ ~ 7362 6, I| katonaviselt fiúk, az jó lenne a helyembe. Vagy az a féllábú rokkant 7363 1, I| elfognának, amint megkísérteném helyemből megmozdulni. Pedig én tapasztaltabb 7364 5, V| hogy tündököljön az én helyemen; – de adjátok hát ide nekem 7365 1, II| keresztül a valószínűleg igazi helyes célponthoz legbiztosabban 7366 3, IV| tartalmazta, amely (vagy helyesebben „aki”) maig is a Fertő tó 7367 4, I| felállított koldusoknak.~ ~Ezt nem helyeselte a gróf. Ő is bőven juttatott 7368 4, I| intézményének éppen az alapelvei nem helyeseltetnek. A gróf kárhoztatja a gyermeknevelésnél 7369 7, V| Így szép az, így – helyeslé Marie. – A „te lányod”, 7370 1, IV| jelvényt engedett át neki a helyettesítés idejére, úgy tudott játszani, 7371 12, I| kiválasztani, mikor Győrbe helyezé el őket, s most azután már 7372 4, I| árvagyermekeket magáncsaládok körében helyezik el, ahol azok együtt nőnek 7373 5, III| senkit sem fognék ön elé helyezni. Azonban hát egy szabályszerű 7374 10, IV| sikerültét kétségen fölül helyezve, tovább fonta az útitervet. 7375 4, III| lámpa égett; az ismeretlen helyiségben ez megmutatta neki a folyosót, 7376 6, II| összejöveteleire legalkalmasabb helynek találta a Pestről Budára 7377 1, III| hogy hová hajtson, olyan helynevet mondott a kocsisnak, aminek 7378 4, I| azzal a világgal, amelyben helyöket meg kell találniok.~ ~Ez 7379 13, I| harangozták, s a francia helyőrség takarodót fúvó trombitaszava 7380 11, II| nehézségét megértsük, a helyrajzot kell előrebocsátanunk. Az 7381 9, III| a köztársaságot akarják helyreállítani.~ ~Hát akkor az ő ábrándképéből 7382 9, III| császárságot megbuktatni, akkor ők helyreállítják a köztársaságot; Vavel hívei 7383 6, I| árpikás vízzel, s azzal ismét helyreállt az úr és szolga közötti 7384 10, IV| belőle csupán. Azt majd helyrehozzuk. Elég hosszú az éjszaka. 7385 5, I| táblákon már áthangzott a helységből, s kilenc órakor a világ 7386 8, III| ezredemmel cantonozásra az ő helységébe tegyenek át.”~ ~„Itt azután 7387 10, IV| vízzel, sok lármával.~ ~Valla helységen túl aztán egyszerre elveszett 7388 11, VII| ezalatt átvonult Kis-Cell helységén. Elöl egy gyönge lovasszakasz: 7389 2, I| lelkész.~ ~A falu elöljárói a helységháza előtt vannak csoportosulva, 7390 5, I| Várnak minden új vendége a helységneko .~ ~ ~ ~Pedig a császári 7391 2, I| Tiszteletes Mercatoris Tóbiás úr, helységünk lelkésze; ki egy szép szónoklattal 7392 4, I| miatt befogták. Az asszony helységünkben természetesen a tisztességes 7393 7, III| selyemszállal, mely sehogy sem akar helyt állni a kezében:~ ~– Ah! 7394 7, I| rendes hadsereg nem képes helytállni a hatalmasabb ellenségnek. – 7395 6, II| lehetne engedélyt kicsalni a Helytartó Tanácstól? – De mikor az 7396 1, III| elájult…~ ~Az maga Cythere helytartónője; aki maga tanította be kisgyermekének 7397 4, IV| között: a helyesen vagy helytelenül alkalmazott jótékonyság 7398 7, VII| Nem tudok megválni attól a helytől, ahol az én szegény Henrym 7399 1, I| Ők mindennap várnak rám, helyüket el nem hagyva. – Mihelyt 7400 10, IV| száraz; a nádasokban sok helyütt ott maradtak a levágott 7401 7, I| gróf úrnak, hogyha ilyen helyzetbe kerül, csak a „po” syllaba 7402 1, II| Addig pedig viselje ön magát helyzetéhez méltó nyugalommal és hidegvérrel. 7403 1, III| kérdezőnek tért vissza a jelen helyzethez, megmondva neki, hogy a „ 7404 5, III| No ugye, hogy minden helyzetnek megtalálom a humorisztikus 7405 11, IV| szabadíták ki veszedelmes helyzetükből, s csodálatos erőfeszítéssel 7406 3, I| negyedévben új dalokat fúvó hengert raknak: azzal zenézhet magának.~ ~ 7407 6, I| Lizett szobáján keresztül Henryébe.~ ~Az öreg ott feküdt az 7408 10, II| már egyszer ilyen arcot: Henryét.~ ~Ez a halál.~ ~Összeborzadt.~ ~ 7409 7, VII| Katalin közbeszólt.~ ~– És Henryja szobáját mégsem tudja ön 7410 7, VII| helytől, ahol az én szegény Henrym halva feküdt.~ ~– Önnek 7411 6, I| paradicsom, ahonnan az én Henrymat kizárták, nem kell! megyek 7412 7, V| barátomnak az özvegye, az én jó Henrymnak, akit tavaly temettem el. 7413 4, V| halt wer da, bei fuss * !~ ~Henryneko majd szétpukkadt a két pofája 7414 5, I| Ezúttal azt a választ nyerte Henrytő1, hogy az úr már lefeküdt.~ ~– 7415 5, III| hintaját utolérve, megtudták Henrytől, hogy a gróf merre távozott; 7416 6, I| szerezzen, azt találta ki, hogy Henryvel mindennap gyakorolta magát 7417 10, IV| A lovak elbukdácsoltak a hepehupás talajon; néhol az ingó bürön 7418 10, V| császár nem fogja őt „kedves hercegem”-nek nevezni, – és Grassini 7419 1, I| Tudja ön, mi történt a herceggel * ?~ ~– Tudom: halálra ítélték. 7420 5, IV| szintén hivatalos volt a herceghez, e szőnyegre hozott tárgy 7421 10, III| ott mászkál keresztül a hercegi vendégek lábain, s bemaszatolja 7422 10, III| szerette őt, hanem Pauline hercegnő féltékeny volt a szépségére, 7423 12, III| magát Győr romjai alá Marie hercegnővel együtt temettetni, mint 7424 1, IV| napon pedig, amikor Enghien hercegre mondják ki a halálítéletet 7425 11, V| odatalált.~ ~– Békával él a, meg heringgel. Akármi legyek, ha nem láttam, 7426 3, IV| mondja meg neki, ha maga a Herkópáter is, hogy már lefeküdtem, 7427 11, IV| vakmerő Lendvay György és a herkulesi termetű Péterffy István. 7428 11, V| iszonyúbb, mint egy megrémült Herkulesnek az ordítása. Mars, a hadisten 7429 11, IV| megismétlődött a két testvérrel. Hermány Antal és Péter együtt, egymás 7430 9, III| kémkedésnek is megvan a maga heroizmusa!~ ~Aztán hozzálátott, hogy 7431 1, I| szabónak a fia, Léon Maria Hervagault; az igazi dauphin * , XVI. 7432 9, I| akit már meglepett, azt még hetekig engedi futni a világban, 7433 10, II| mely kiszemelte áldozatát hetekkel azelőtt, aztán ráült a vállára, 7434 12, III| hiszem, hogy ha ezt a négy hetet mindketten mézeshetekké 7435 6, II| a kurucvilágot, mintha a hétéves háború Niebelungen-harcát 7436 1, II| Végre felölté magára a hétgallérú köpenyeget, míg tökéletesen 7437 1, III| hotel Thelussont megvehette hétmillió frankon, csak azért, hogy 7438 6, II| ki ezt a dicsőséget két hétnél tovább. Akkor levetette 7439 11, IV| ütközetben a rendes hadseregnek hétszáz halottja esett és ezerhétszáz 7440 8, II| törvényszék, királyi tábla és a hétszemélyes; a parasztét az urbarium 7441 1, II| mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez érek, inkább elalszom, mint 7442 12, I| mert az a sok generális hetvenhétfelé kommandírozta a sereget: 7443 11, V| gyíklesődet! Tartsd ki! – hetvenkedék a Sámsonverő.~ ~A százados 7444 8, II| voltak a lerajzolásra: a hetvenkedőt, a bölcselkedőt, a büszke 7445 11, V| Álljatok karikába!~ ~S fújták a hetyke dalt:~ ~ ~„A nagy hírű Attilának – 7446 11, II| lovasságot elragadta a harci hév; nem érték be vele, hogy 7447 11, III| kapitány látta, hogy a csata heve alatt Halász Vince közvitézének 7448 5, III| önszeretetből teszi. Az a hevély, ami az önök idegeit csak 7449 10, V| Hidegvérrel vagdalkozott. Nem jött hevélybe, nem osztott lesújtó csapásokat, 7450 3, IV| nem ingerli a táncvigalmak hevélye * ; hírhedett művészek feltűnnek 7451 4, I| láthatta az arcát, kipirulva a hevélytől és a csípős hidegtől.~ ~ 7452 8, I| előhívatta a maga tudósait, s hevenyében készíttetett velük egy új 7453 1, III| Volt ideje körülnézni magát hevenyészett szállásán.~ ~Úgy látszik, 7454 1, III| Nem szabad neki a földön heverni. Philine-nek fogom hívni. 7455 7, IX| tudta úgy elcsillapítani heves szívdobogását, hogy lezárhatta 7456 5, III| temperamentum dolga. – Egy fokkal hevesebb vérem van, mint másnak. – 7457 11, IV| harcolt a tartalékban hagyott hevesi hadosztály Dessewffy Tamás 7458 1, III| őket? – kérdé az önfeledés hevével Cambray úr.~ ~– Dehogy fogták! 7459 3, IV| lábára.~ ~Hanem ugyanaz a hézag elég volt, hogy egy gyönge 7460 7, VI| odalépett, s ajkát az acélrács hézagaihoz tartva suttogá, mire a két 7461 10, II| égett. Be lehetett látni a hézagokon keresztül.~ ~A nemes lovag 7462 3, IV| fenyegeti azt, aki neki doktort hí az ágyához, az majd úgy 7463 6, I| én könyveim tele vannak hiábavalósággal, hanem a te ujjaid hegyében 7464 1, III| mindenféle csengő-bengő hiábavalóságokkal.~ ~És az egész társaság 7465 12, II| amiben nem is volt legkisebb hiány sem. A lelkész konyhája 7466 11, IV| fenntartá a lelkesedés, dacára a hiányos fegyverzetnek. A katonai 7467 11, IV| büszkeség és elszántság, s azt a hiányt, hogy nem voltak gyakorlott 7468 8, III| Csak a vezetékek közül hiányzó ló üres helye bizonyítá, 7469 4, III| azt már megbánta; vannak hibái, de azokról el kell neki 7470 9, I| mindennapi ember volna, tele hibákkal és ügyetlenségekkel; de 7471 2, I| találkozunk.~ ~Azzal gyermeteg hibbanással * kilebbent a mellékszobába.~ ~– 7472 2, III| grammatikából tanulják meg, mint a „hic-haec-hoc” * -ot, az már protocollumba 7473 5, III| járást, hogy a zökkenőknél, hidaknál maguktól meglassíták a lépést, 7474 8, II| dézsmát nem fizet, utakon, hidakon szekerével együtt vámmentesen 7475 3, IV| szőrrel benőve, mely őt a tél hidege ellen védi, az egész tünemény 7476 9, I| látogató pedig kegyetlen hidegen mondá:~ ~– Igenis, Madame, 7477 7, IV| szívében, hogy talán e szóval hideget okozott egy másik szívnek. 7478 5, II| reszketett, mint a legerősebb hideglázban; s ha szüreti mulatságok 7479 11, III| nyeresége az volt belőle, hogy a hideglelése végképp elhagyta a jó kis 7480 11, III| rekommendálta is mindenfelé azt a hideglelésvesztő módot; de nem tudni, hogy 7481 4, I| a hevélytől és a csípős hidegtől.~ ~Ami legjobban tetszett 7482 11, VII| Verekedniök kellett minden hídért, ami egy folyón, patakon 7483 11, VI| vannak még ezek a kezdetleges hídfősánc négyszögeik a komáromi rengeteg 7484 10, VI| Vavel Lajos volónjai egész a hídig üldözték őket. Ott a menekülők 7485 11, VI| futva menekült a Concó patak hídjához; a vasvitéz oda is utánanyomult. 7486 11, III| vagy bámulni! Mikor aztán a hídnál folyt a hősi tusa, s az 7487 11, VII| serege nem üldözhette őket új hídverés nélkül; hanem annál inkább 7488 7, IV| Vavel most kezdett csak higgadtan végiggondolni rajta, nem 7489 5, I| hajlamúak, mint voltak a highwaymanek * , – és rablólovagok, minők 7490 3, IV| takarította el az asztalról –, híhatnának most beteghez, ha mindjárt 7491 1, I| csendes utcát látta, azt hihette, hogy Szentpétervárott * 7492 1, III| mamámat minden ember csak úgy híja, hogy „la comtesse!” hát 7493 4, III| azután a szolgabíró elé híjanak, s ottan mint tanúnak el 7494 13, I| megharagusztok egymásra valaha, híjátok Botta Zsófiát; az kibékít. – 7495 7, III| inszurgens zászló számára hímez arannyal szép piros szalagra.~ ~– 7496 9, I| úton. Te igen szépen tudsz hímezni, zongorázni: most a nagyurak 7497 8, II| rajta, hogy aranybetűket hímezzenek a selyemszalagjaira. Az 7498 11, I| lett volna rendeltetve.~ ~A Himfy írójának kötetre menő epedő 7499 2, I| egészen tubákszínű öltözetben, himlőhelyes ábrázattal, szanaszét kuszált 7500 10, III| felét, mondom, mert csak a hímnemű Európát hódította meg; most 7501 1, II| falak között álmában az a himnusz, ami e nyolc nap alatt épült 7502 11, VII| leckéből, hogy nem gyáva himpellérekkel van dolga s meg fogja őket 7503 7, VIII| alkonysugártól, s a hulló virágbarkák hímporából arany köd támad végtől végig, 7504 7, VIII| kevélyen áll egy rigyető hímszarvas fekete árnyképe tizenhat 7505 7, III| Katalin.~ ~Most már felugrott hímzése mellől a bárónő, s összevont 7506 1, III| budoárba, melyben egy asztalon hímzések és képes albumok voltak 7507 3, I| szőnyegek; a bútorokon gobelin hímzésű szövet; aranyozott teknőchéjjal 7508 3, I| sokan ismernek.~ ~Öltönye hímzetekkel és csipkefodrokkal gazdag: 7509 7, III| szóra megszúrta az a gonosz hímzőtű a szép úrhölgy rózsás ujját.~ ~ 7510 10, IV| maga is majd beleveszett a hinárba az erőszakolt kísérletnél.~ ~ 7511 10, VI| telejött a szája mindenféle hinárízű folyadékkal; hanem a következő 7512 4, V| halb links * , Baum hinauf Marsch!!! * ~ ~De már ezt 7513 3, III| orvosa.~ ~– Hát el kell híni.~ ~– Én is gondoltam azt; 7514 10, IV| rajta, amiből azt kellene hinnem, hogy ember volt; hanem 7515 9, I| egyéb, mint befogatni a hintajába, felülni Marie-val együtt, 7516 7, I| sietett a beforspontolt hintajához eljutni, egészen másnemű 7517 5, III| eléje fognak lovagolni az ön hintajának, s akkor ő bemutatja magát 7518 7, VIII| Marie-nak azt mondta, hogy a hintajáról és lováról rendelkezik; 7519 7, II| kendőjével még utána integetett a hintajával elrobogó alispánnak.~ ~Első 7520 5, III| egymás között.~ ~Mikor a hintajukhoz értek, ott találták az erdő 7521 7, VIII| elbámulva Marie. – Ha csak hintalovon nem.~ ~– No, majd meg fogsz 7522 12, II| igyekezett a leeresztett hintóablakokon át nézegetni a tájat, a 7523 9, I| álomból ébredő hölgyeket a hintóablakon át a legudvariasabb mosolygású 7524 3, I| egy kocsiszín egy ruganyos hintócskával; remek faragványú állványokon 7525 5, III| percben elővette az óráját. Hintógördülés mégsem hangzott, hanem a 7526 5, III| Sétáljunk vissza a. hintóhoz.~ ~Ez azonban nem történt 7527 3, I| a lyánkáto a lépcsőkön a hintóig. A bakon ott ül a széles 7528 4, I| Amint megpillantotta Vavel hintóját, egyszerre letért az útról, 7529 4, I| udvarán azokat a négylovas hintókat, amik a Névtelen Vár kapuja 7530 3, IV| úrnak nincs hintaja?~ ~– Hintóm van; de azt csak forspont 7531 12, II| vértescsapat lesz a védő fedezete a hintónak.~ ~„A mi kezeink messze 7532 8, II| betörés ellen.~ ~Ekkor egy új Hiób-hír érkezik. Jellachich tábornok 7533 8, II| meg.~ ~Dél felől is csupa Hiób-hírek. János herceg Olaszországból 7534 2, I| egyszerre a rémülés facies hippocraticájára * nyúlt el e szóra. Csak 7535 1, III| ömledezésekre. Az erősebbik hippogryph-je azok után a menekülők után 7536 9, II| fájdalomra nyílt ajkai hirdeték, hogy rendkívüli, amit szenved.~ ~– 7537 7, III| keblemre tűzött bokréta hirdeti, én leánykérőbe jöttem. 7538 2, II| ember!~ ~– Tettei annak hirdetik, bárha szavát nem hallani 7539 12, III| is mondok önnek. Éppen ma hirdették ki a fegyverszünetkötést 7540 8, III| táborhelyből leghamarabb, már híre-hamva sem volt. Csak a vezetékek 7541 1, III| Tudja ön, hol van az?~ ~– Híréből ismerem.~ ~– Akkor egyenesen 7542 4, IV| felrezzent.~ ~– Igen. Rossz hírek a külföldről.~ ~Csakhogy 7543 7, V| tartották!~ ~(Még Lajos rossz hírén sopánkodott!)~ ~Elmondott 7544 2, III| nemzete beszéli, amivel híresen megjárta az egyszeri földesúr, 7545 2, II| hírlapok ezelőtt négy évvel híreszteltek el egy nevezetes asszonyszöktetési 7546 3, IV| latinul.~ ~E művecske egy hírhedetté vált természeti csoda leírását 7547 5, II| idomítottam a fickóból. Óh, én hírhedetto idomár vagyok. Lovat egy 7548 8, III| iktattam be azt egy vidéki hírlapba, ahonnan minden európai 7549 5, III| türelmetlenségével. – Hiszen minden hírlapban le volt írva az esete. Cause 7550 2, II| elintéztem, akkor elkezdte a hírlapjait elküldeni hozzám, ami nekem 7551 12, I| között érkezett meg furfangos hírmondója.~ ~Noé a bárkában nem várta 7552 12, III| bizony várnia kellett volna a hírmondónak a maga sürgős izénetével. 7553 5, III| begyógyul; de az ön női tiszta hírneve olyan sebet kaphat, ami 7554 8, I| Ami egy nőnek legdrágább: hírnevének tisztaságát. Érti ön most 7555 10, VI| mátkáját mindenféle semiramisi hírnévtől megfosztani törekedett; 7556 8, I| fátyolt letépjük meggyalázott hírükről, s porrá lett csontjaikra 7557 5, I| regény már, csak genrekép; a históriáig sohase vitte, mint Olasz– 7558 11, I| minden asszonyokkal való históriának, csak férfiak maradtak a 7559 4, II| kihullott a térkép és a históriás könyv.~ ~A leány nyílt, 7560 11, VII| minden bulletinje Meskóval; a histórikus valamikor azt fogja kiolvasni 7561 11, VII| indoka, amit a rosszakaratú historikusok állítanak, hogy a francia 7562 6, I| ért. Guta ütött meg. Nem hiszek semmi orvosban. Tudom, hogy 7563 8, I| meg alispán úr, ön az én hiszékenységemet akarja most kipróbálni, 7564 7, IV| egymaga két hintóval? Ha nem hiszesz nekem, jer oda az ablakhoz, 7565 7, V| áldozatot előre meghozni, hogy a hitéből kitérjen, s ezt az akadályt 7566 8, I| posztónak az árát akarja látni: hitelbe nem ád.~ ~– S van erre a 7567 2, III| példányban; én mindjárt hitelesítem, s rendben lesz az egész 7568 12, III| Guillaume tábornok aláírásával hitelesítve; maga a papír is utánozhatatlan 7569 3, IV| magával vive az előadás hitelességét approbaló külső jeleket 7570 1, IV| szarkazmussal: De vajon a hitelezőit is rám hagyta-e?~ ~De Fervlans 7571 9, III| vagyok, csak Katalin. – Hogy hitem tökéletes legyen: egy kérdésemre 7572 7, V| leskelődhetik többé utánam, azóta hitet változtattam.~ ~– Mikor? 7573 9, III| tréfát akar csapni: azt hitette el. A majorosnét már egyszer 7574 7, V| egy akadály nem volna: a hitkülönbség. Ha az egyik pap megadja, 7575 2, II| hogy áttérjen a protestáns hitre, s akkor feleségül mehet 7576 1, III| egy évben „nárciszoknak” hittak, ahogy hítták később „incroyables” * - 7577 6, I| felelj meg neki biztos hittel: „igaz: vétettem sok parancsolatod 7578 9, III| arcképek, – és egy csomó hitvány pénz. Mától fogva megtanulok 7579 2, I| ahogy a paraszt nevezi: „hityimityimatyi mókus * ,” földet mér, ködöt 7580 1, I| felsóhajtással. – Az, aki annyi hiú reményt költött fel egyszerre, 7581 10, IV| lovakkal egy úton, szarvas, hiúz, vadkan, farkas és róka; 7582 13, II| közé húzva. Megtanulta a hiúztól, a vadmacskától, hogyan 7583 7, I| nemesi fölkelés csak akkor hívandó fel, ha kültámadás veszélye 7584 8, III| azért mikor a fegyverre hívás széthangzott az országban, 7585 6, I| magammal vigyem-e a másvilágra? Hívasson ön nekem – papot.~ ~– Henry! 7586 2, I| azon ereszti ki a szóto . Hivatalának egyenruháját viseli, fekete 7587 4, IV| tolvajságomra, s engem elkergettek a hivatalomból, a zselléreket meg a putriból. 7588 8, III| kell bánnunk. Rá nevezetes hívatás vár. – Ön tudja talán már, 7589 13, I| tábornoknő asszony minő hivatásban jön Magyarországra, s azóta 7590 4, III| mit tegyünk? Az orvost nem hívathatom most, nem is akarnám, hogy 7591 2, I| bolond gróf számára.~ ~A hivatkozott úr ott ült az orvos mellett, 7592 6, I| gondolsz? Papot akarnál hivatni magadhoz, hogy elmondd neki: 7593 1, IV| kasmírján. – Össze kell hívatni mindazokat a bérkocsisokat 7594 2, I| hogy a statutióra senkit se hívatott meg a szomszédságban lakó 7595 9, I| vágyó; ha bosszúra ingerelné híveit, s szomjazná a dicsőséget: 7596 8, II| elégiát, a „Márs piacára hívó Lármát”, a baranyai „Induló 7597 10, VI| testének; s gyöngéd hangon hívogatá vissza az életre: „Ébredj! 7598 3, III| Sikoltozni dévaj kedvteléssel, hívogatni a felrebbenő vadludakat, 7599 8, II| ki, akik az alant állókat hívogatták. Aztán egy-egy csapat, amely 7600 1, III| családi neve? Én csak úgy hívom, hogy „mama Thémire”: s 7601 4, II| amikor te megengeded? Ha te hívsz: tudod, csak úgy. – És aztán 7602 3, IV| helyéből mozdulni.~ ~– Te hívtad ide az orvost? – mormogá 7603 10, I| amit a „démonok légiójának” hívtak.~ ~Ezt a csapatot Olaszország 7604 7, VI| ércfüggönyt leeresztve látta.~ ~– Hívtalak – felelt neki azon keresztül 7605 1, I| tőkét. – Értesítve van két hívünk?~ ~– Ők mindennap várnak 7606 8, I| szabadcsapatokat, amiket „volon”-oknak hívunk.~ ~– El ne felejtse alispán 7607 8, II| a világon!~ ~Szerették, hízelegtek neki, kedvében jártak; de 7608 1, III| hozzájárulhatlan embereket; hízelegve csalni ki azoknak titkait; – 7609 3, IV| gyönyörűsége. Neki nincsenek más hízelgői, mint a macskák. más barátnői, 7610 1, III| az öreg férfi hóna alá, hízelgőn suttogva.~ ~– És mi módon 7611 1, III| tartá úgy az ölében, s annak hízelkedett hasonlóul. Az egyik orvos 7612 10, III| hogy ki lesz az, akinek hízelkednünk kell.~ ~– Te pedig aligha 7613 2, I| igazságának, melyet pirosra hízott arca sem cáfol meg, s a 7614 4, IV| tanultam lopni. A medvék híztak a kezem alatt, mindennapra 7615 7, VIII| kenyerüket, mert nagyon el vannak hízva. Hogy fognak azok majd bámulni, 7616 1, II| ami azonban élével esett a hóba, s nem volt se fej, se írás. 7617 4, III| okát is ki tudjuk találni a hóbortként jelentkező különcködésnek. 7618 5, VI| ismerte, bátran mehetett volna hóbortszámba; s ott maradt körültekinteni 7619 12, II| várt.~ ~Öttevény (németül Hochstrass) felől erős porfelleg jelölte 7620 3, III| Egy vidra, vagy talán egy hód, aminek a feje úgy hasonlít 7621 5, I| asszonyok körül nem kevésbé volt hódításra kész, mint a csatatéren. 7622 5, II| bohózatait, amik éppolyan hódítást tettek Európában, mint a „ 7623 7, VIII| A zongorát a gyakorlat hódítja meg.~ ~– Óh, én egész nap 7624 10, III| mert csak a hímnemű Európát hódította meg; most nekiindul a másik 7625 7, I| magam!”~ ~Bernát úr meg volt hódítva. Ez a gróf nemcsak pipázik, 7626 9, I| amivel tartozott neki: hódolatát. Inkább akarta őt királynévá 7627 5, III| elkövettem. Engedje legőszintébb hódolatomat e vezeklő kézcsókban kifejeznem.~ ~ 7628 7, II| minden magas rang iránti hódolatról, s megragadva azt a szép 7629 11, VII| ki már annyira meg volt hökkenve, hogy minden poggyászát 7630 5, III| lovag lakik, egyedül egy hölggyel, akinek az arcát még nem 7631 12, II| cserébe az én hölgyeimet az ő hölgyeiért. Egyéb kívánságom nincsen. 7632 5, I| A hadfiak pedig egészen hölgyeik szolgálatában állnak. Némelyiknek 7633 5, I| az, hogy discretusok, s hölgyeiket nem kompromittálják.~ ~Máskor 7634 12, III| fog eljönni Győrbe, hogy hölgyeit elhozza?~ ~– S azt még ma 7635 12, II| lovagolva, társalgott a hölgyekkel.~ ~Guillaume tábornokné 7636 2, II| Milyen ruha volt a rejtélyes hölgyön? Csakugyan nem volt-e fejkötő 7637 5, III| fogom önt elszakítani egy hölgytől, akihez ön hozzá van láncolva. 7638 5, V| járkálok az udvaron, s csinálok hóembert, ahogy a parasztgyerekek 7639 9, III| A márki mellett! – hördült fel rémülten Vavel, s fegyvere 7640 4, IV| Lajos a névtelen ijedelem hörgését hallatá. Térdei megrogytak 7641 1, I| hogy a párizsi nem szeret a hóesésben kóborolni. Lehet, hogy még 7642 1, III| divatvirágja.~ ~Ennek a szirmai hófehérek voltak rózsaszín heggyel, 7643 8, I| inszurrekció felül: addig nem. A Hofkriegsmontur-commissio addig nem ád az inszurrekciónak 7644 8, I| elég szép öltözet.~ ~– A Hofkriegsrath azt írta le arra, hogy annyi 7645 1, III| aki dideregve kucorgott a hófúvat között kapunk szegletében; 7646 1, II| fejek kardala? – Mikor a hófuvatban elrekedt a kocsi az előtt 7647 5, II| Miért nincs most egy Hogarth * közöttünk, hogy ezt az 7648 11, V| termel.~ ~Ha ez a rémület hógörgetege átszabadulhat a Dunán, ez 7649 4, V| s ott elmondhatta neki, hogyo mit szeretne ő itt létesíteni.~ ~ 7650 4, III| kicsúszik, sokkal fényesebb hóhalom, mint maga az Aristarchus!~ ~ 7651 11, IV| két gyönge lovasezred, a Hohenlohe dragonyosok és az Ott huszárok 7652 10, V| vártál, legényt hoztam!~ ~– Hohó, csillagvizsgáló uram! – 7653 1, III| hadseregi szállítás fővállalatát Hoingerlot bankártól elvegyék, s önnek 7654 5, III| Barthelmy Léon meglepetve hőkölt vissza, s hirtelen a szájához 7655 7, II| bánsági földesúrnak a kétezer holdas búzavetésére, hogy „az izs 7656 4, III| ő és a gróf. Ő nézte a holdat, a gróf meg őtet.~ ~A bárónő, 7657 4, III| Vajon milyenek lehetnek a holdbeli emberek?” Lajosnak az jutott 7658 4, III| éjszakára ritka szép teljes holdelsötétülést jelzett, ami este tíz órakor 7659 3, IV| kilépett öltöző-kunyhójából. A holdfényt egész odáig hozta a lábaihoz 7660 5, VI| életvágy, a világ utáni holdkór. Az ilyen holdkórosra nagyon 7661 5, VI| utáni holdkór. Az ilyen holdkórosra nagyon vigyázni kell, mert 7662 4, IV| csillagászatban elfoglalta a holdnak a helyét, a classica literaturában 7663 4, II| átadott hantot, amivel nehány holdnyi birtokát tulajdonába bocsátá 7664 4, III| századbeli természettudósok a holdplanétán tettek. Ez legalább érdekes 7665 3, III| fel a víz felszínére, a holdsugarakon arcaikat fehéríteni.~ ~Szegény 7666 3, III| látszott a mélyen áttetsző holdsugárittas hullámban, hogyan szökellt 7667 4, III| visszament a csillagdába.~ ~A holdtányér félig elsötétült már, a 7668 9, III| még jó magasan állt, s a holdvilágra is lehetett számítani fél 7669 10, V| tréfálózni is ráértek.~ ~– Holla hó! Marquis de fer blanc! ( 7670 6, II| bízhatta a titkát. Vavel Lajos hollandi bankárja által nyerhetett 7671 7, IV| Tirolban, Helvéciában, Hollandiában és Franciaországban. Ah, 7672 2, II| meglepetve a bárónő. – A hollandiak szólítják így a macskákat.~ ~– 7673 8, II| szigetet elfoglalni maguknak a hollandiaktól. Gentz és Schlegel hazafias 7674 1, III| mondott a kocsisnak, aminek hollétéről az semmit se tudott, valami 7675 10, VI| már egész serege ülte el a hollóknak, varjúknak. – Arra gondolt, 7676 3, I| hajszál vonású betűkben, hollótollal leírta, s az ilyen levélkét 7677 2, III| Fogatok! Küldje a hajdút a holmiaimért. Nekem gróf uram nem parancsol. 7678 7, II| a véres kardot, s mától holnapig az egész magyar nemzet fegyverben 7679 5, III| ön parancsolt velem. De holnaptól kezdve megszűnök önnek vendége 7680 13, I| Botta Zsófia holnap is, holnapután is, és örökké, míg az emlékezet 7681 8, II| itthon?” Nem mondod-e neki: „holnaputánra van kitűzve menyegzőnk napja: 7682 1, IV| ilyen dolgokban tanácsot, holott ön miniszter lehetne és 7683 13, II| annál az örök élőfánál, ami holta után kővé válik.~ ~Mit is 7684 3, III| emberéhez: valami csoda, holttenger korcsszülötte, mely Szodomából 7685 6, II| nem akartak nekimenni a holttest-garmadáknak.~ ~S volt egy francia tábornok ( 7686 4, II| lépett egyik király a másik holttestén keresztül a trónra? Hogyan 7687 3, III| s eltűnve a vízmélység homályában, hol ember szeme nem lát 7688 8, III| kilépett a titokteljes homályból, maga alakított egy lovas 7689 3, I| ellenféllel, játszhatott l'hombre * -t és tarokkot, s gyönyörködhetett 7690 6, II| kell még festeni az északi hómezőket is. Az eylaui ütközetben 7691 6, II| Semmiért? Oly halommal feküdt a hómezőn a hullatömeg, hogy a lovassági 7692 4, I| kettőnek igaza van – ad hominem * .~ ~A gróf válaszábulo 7693 4, V| nem mozdul rajta. Mintha e homlok domborodásai, e szemöldökök 7694 11, V| vezértábornokát, s babérral takarták homlokaik égő sebeit…~ ~ ~ ~Egy héttel 7695 2, III| arccal; magas, előreülő homlokkal, melyet a mesterkéletlen 7696 6, I| Nekem kell valami jel a homlokomra, amiről rám ismerjenek a 7697 8, II| szép az a halálfő. Ha ilyen homlokra van feltűzve. Olyan vígság 7698 6, I| torzvonások az arcról, a redők a homlokról elsimultak – egészen.~ ~ 7699 4, V| felgöngyölődött a fülke homlokzatába.~ ~A leány elbámult rajta.~ ~– 7700 3, III| oldalába volt építve, s homlokzatával az is a tó felé fordult.~ ~ 7701 2, I| lehet; mert a postalovak a homokban csak lépést jöhettek.~ ~ 7702 11, VI| alkirály jött el az újszőnyi homokdombokig, s ott két (!) nyolcfontos 7703 10, VI| összecsikorgatva, s sarkával homokot rúgott a haldokló szeme 7704 11, VI| A lovasezred az újszőnyí homokpartok s az ácsi erdők oltalma 7705 3, IV| ahol lakol: s akárki vagy, homunculus * , triton vagy csodaszörny: 7706 4, II| szörnyetegnek, az neki csak a hónaljáig ér, s úgy sétáltatja magával, 7707 11, III| hadsorban azokat, akiket egy hónap előtt búcsúcsókjaikkal bocsátottak 7708 5, III| elhistorizálni, hogy ő két hónapig lakott egy szép asszonynak 7709 11, I| melyben két szerető szívnek hónapokon keresztül nem lehetett egymással 7710 5, III| kárhoztassam, ki tudja mennyi hónapon keresztül, szobafogságra: 7711 11, III| vonult végig, amelyen egy hónappal elébb a csatamezőre indult. 7712 7, II| ki a lángok között saját honfiai vérében csülökig gázoltatja 7713 10, III| Tirolban hogy öldöklik honfiainkat, s Párizs valamennyi szalonjában 7714 7, I| áldozatokat követel: igaz honfinak kötelessége azokat meghozni; 7715 7, II| rakjanak össze rokonai, honfitársai tetemeiből, hogy őt arra 7716 9, III| mindenütt leverik – a saját honfitársaik. Napóleon nagy armadájának 7717 12, III| búcsút venni, – meg azoktól a honfitársaitól is, akik a templomban feküdtek 7718 11, VI| kalapját, táskáját s a légion d'honneur-rend csillagát, úgy tért vissza 7719 1, IV| ő vigye a háziasszonyi „honneurs”-t. Az a méltóságos applomb * , 7720 4, II| érvényben maradt. Csak a honosítás kieszközlésére volt tehát 7721 2, III| vízzel?~ ~– Úgy, hogy aki honosítva van ez országban, annak 7722 8, II| hogy a nép ajkán meg nem honosulhat, s magyar melódiára nem 7723 1, I| minden hazafi és becsületes honpolgár, aki a St. Martin negyedben 7724 11, VII| lovasszakasz: turóciak vagy hontiak, utánuk a gyalog zászlóaljak, 7725 11, VII| inszurgenseket, a stájer honvédeket, három gyalog sorezred katonáit, 7726 11, IV| ötödfélezer stájer és osztrák honvédségből, kétezer-kétszáz lovasból 7727 1, I| betakarja.~ ~Egyszer-egyszer a hópelyhek ködfátyolából egy durva 7728 2, I| kastélyban az előreküldött hopmester fogadta a földesasszonyt. 7729 4, III| kastélyba rablók törtek be.~ ~– Hopp! Azok a gazemberek ugyancsak 7730 5, VI| növény ágait kihajította a hóra.~ ~Marie visszasompolyodott 7731 3, IV| Dantéval, Shakespeare-rel, Horáccal. Közben egy-egy tudományos 7732 8, II| megtartogassa, csakhogy az meg horáci óda mintájára van öntve.~ ~ 7733 11, VII| út hosszában, s ott egy Horatius Cocles sokat ér. És minden 7734 8, III| Dorogházi János, egy káplár Horbál Boldis biztatására, ráadja 7735 10, II| az a rejtélyes lovag, aki hordatja magát egyik országból a 7736 8, III| raktárból olyan hidegvérrel hordatta ki a lőporos hordókat, mintha 7737 8, III| hidegvérrel hordatta ki a lőporos hordókat, mintha csak sereshordók 7738 11, V| felvette két kézzel a gönci hordót, s úgy ivott belőle, mint 7739 2, I| amit a tiszttartó hajdúja hordozgat fel a hűtőbűlo . Három egymásnak 7740 4, V| tudni? Találtam fel én egyo hordozható sáncot, vaspléhbülo : azt 7741 4, IV| Azokat kellett sétálni hordoznom a faluban. A medvéknek a 7742 1, I| Tisztességes ember magával hordozta a kapukulcsot, s maga nyitotta 7743 9, I| híven megőriztem, keblemben hordoztam; látja-e? Önnek visszahoztam.~ ~ 7744 9, I| futni a világban, magával hordozva a halálos méreg incubatióját. 7745 9, I| ötmillió frankot ígérő kötvényt hordozza keblén, mint valami talizmánt, 7746 11, VI| szállíták vissza Komáromba hordszekéren.~ ~Aligha el nem érte azt, 7747 1, IV| növénynek a drága főtt gumóit hordták körül az ezüst vállzsinóros 7748 13, I| a járást. Az ostromágyúk hordtávolán kívül volt egy kis nyári 7749 2, II| a véleménycserét ide-oda hordva, s ugyanaznap elmentünk 7750 9, II| legrettenetesebb ragály hórházában, a betegeket ápolva, mint 7751 1, II| rögtön felnyílt, s azon egy hórihorgas, csontos, vállas férfi lépett 7752 10, II| alvó: az egyik rémségesen horkol, a másik rémségesen hallgat. 7753 10, II| fújtatóval: úgy harsog a horkolása végig az egész földszinten.~ ~– 7754 10, II| szakítá félbe azt a rémséges horkolást, mint nem szakítaná félbe 7755 7, VII| kellemetes. Mikor alszom, úgy horkolok, hogy két falon keresztülharsog. 7756 8, III| puszta földön fekve, csak úgy horkolt.~ ~Azt felrázta álmából.~ ~– 7757 1, III| összeesküvőt kerített már horogra! – egészíté ki diadalmas 7758 10, III| tárgyat, amitől annak a horpaszai úgy felduzzadtak, s letette 7759 5, VI| lett minden üvegháznak: „Hortensia” * név alatt, nem akart 7760 11, IV| közül, kiket már elnyomtak, Horváthot és Sárközyt.~ ~Miskey Ferenc 7761 11, VII| egy másik francia hadsereg Horvátország felől fog bejönni, s a Rába 7762 11, VII| főhercegekkel és azonkívül a horvátországi bánnal. Íme most három helyről 7763 11, VII| cseréppé száradt az afrikai hőségben; azon végigballagni mezítláb, 7764 11, V| nap alatt az inszurrekció hősei a diadalmas ellenséget saját 7765 11, V| volt ez. A király az egyes hősfiakat, kik a csatában kitűntek, 7766 8, II| Dörenberg, Schill, Lützow hősies kísérletei elvesznek a nép 7767 11, VI| Ferencért bosszút állni s a hősiesen küzdő Szapáry Vincét kiszabadítani.~ ~ 7768 7, IV| odaadás, a szerelem és a hősiesség egy csodálatos harmóniában 7769 10, V| démon-csapat a kétségbeesés hősiességével védte magát; de ezúttal 7770 11, VI| itt elkövettek, az már nem hősköltemény, az tündérmese. Így csak 7771 11, III| viadaloknak, aminőket csak a hőskölteményekben találunk.~ ~Hunyady József 7772 10, VI| ennek, mint a saragossai hősleánynak, vagy Spatár Eudoxiának, 7773 6, II| emberénél.~ ~A hajdani magyar hősmondakör úgy el tudott múlni, mintha 7774 8, III| fegyvert, a magyar nemesek!~ ~A hősmondakört félbeszakítá az előörsök 7775 11, III| Lehet-e rossz néven venni egy hősnek, ha megállítja olyan helyen 7776 9, II| betegeket ápolva, mint egy hősnő, mint egy szent. Jól járt! 7777 10, VI| menyasszonya is ritkítja párját a hősnők között. Nagyobb híre lesz 7778 11, V| névtelenek”~ ~De hát ha csupa hősökből és vitézekből állt az inszurrekció, 7779 6, II| A század óriását csak hősökkel és hazafiakkal lehet leküzdeni: 7780 10, V| Erre felhagyott azzal a hősregei babonával, hogy az ellenfél 7781 11, IV| felkelő nemességet! Amint a hősregék költőjétől ezt a szózatot 7782 4, V| Ebédnél és ebéd után hosszabb időt töltöttek együtt. Lajos 7783 1, I| Hosszú redingot-ja alul még hosszabban kinyúlik a sarkát verő frakk 7784 8, III| voltam Thémire finomabb, de hosszadalmasabb cselszövényét elfogadni.”~ ~„ 7785 4, V| kiméregette a tudni való hosszakat és széleket, s miután jól 7786 8, III| tudós, egy juhászbundára hosszant fekve, jegyezi plajbásszal 7787 11, IV| daliás férfi volt; komoly, hosszúdad arcának magyaros jelleget 7788 3, IV| s lábujjai szokatlanul hosszúk, bőre halhéjhoz hasonló 7789 9, III| Láttam a kétszáznegyven öl hosszúságú hidat, amit egy darabban 7790 11, IV| keserű elégtétele volt annak hőstetteiben. A nádor kíséretében levő 7791 11, IV| visszavonulás fedezése alkalmával a hőstetteit a jobbszárnyról előkerülő 7792 11, VII| az inszurrekciót jellemző hőstettek legfényesebbike. Itt már 7793 4, II| nagyon hallgat azokra a dicső hőstettekre, amiket ő Szent Lajos keresztes 7794 1, I| Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hőstettre szánja el magát, mint a 7795 13, I| megírtak. – Te vagy a mi hősünk, a mi Szent György lovagunk. – 7796 1, III| eddig annyit nyert, hogy a hotel Thelussont megvehette hétmillió 7797 1, II| bocsánat. Most visszavonulok. Hováo vonulok vissza? Vagy a feleségemhez, 7798 8, I| hogy a felkelés idejére hozassék be a nemesi hadnál is a 7799 8, III| hol úszva. –~ ~– Mi hírt hozasz?~ ~– A vitnyédi bozótban 7800 13, I| hajadon tündéri menedéke. Ide hozatták a gyermekjátékszereket, 7801 10, II| nem tér, Cambray-t ki nem hozhatják a magára zárt rejtekből. 7802 6, I| rögtön visszatérek. Papot nem hozhatok hozzád; de hozok ide egy 7803 4, V| álmomat. S ahelyett nem hozhatsz nekem újat se Bécsből, se 7804 9, I| Megnőtt? Óh, mondja ön. – Nem hozhatta ön el egy arcképét?~ ~– 7805 7, I| belőle! A nemesurak maguk hoznak hazulról puskát, kardot. 7806 10, II| Szabad a puskámat is magammal hoznom?~ ~– Puskát? Minek?~ ~– 7807 12, III| odasietett megszorítani e jó hír hozójának kezét.~ ~Az pedig még jobban 7808 4, II| És aztán holnap megint hozzá-fogunk az úszáshoz. Ugye, kísérni 7809 11, V| a fringiája becsületét. Hozzácsapott a feltartott kardhoz; a 7810 5, I| zárkózva, ilyenkor nem lehet hozzáférni. – Barthelmy Léon átadta 7811 2, II| házakhoz, hát ezen a tájon hozzáfogtam mogyorót szedni a park bokrairól: 7812 12, I| kell beszerezni. Rögtön hozzáfogunk!~ ~Mátyás mester átvette 7813 11, II| költői képzelet, szépítgetés hozzájárulása nélkül. Maga a táborkari 7814 4, II| ezekből aztán a képzelem hozzájárultával alkotott magának egy kiegészített 7815 7, II| megittasultak, hogy én is hozzájok hasonló legyek valaha. Óh, 7816 7, IV| elmondom én azt, csak egyszer hozzájussunk, úgy ahogy történt – szólt 7817 7, II| meghal tőle, s aztán egyszer hozzájuthat egy egész tele kanna üde, 7818 12, I| erőtetett.~ ~– S hogy tudott ön hozzájutni a halott rejtekéhez, amit 7819 2, I| prédikálni kell is. Ha pedig hozzákezdett, akkor egy Demosthenes.~ ~– 7820 4, III| függönyzsinórokkal a szék karjaihoz hozzákötözve.~ ~Meglepő szépség. Termetének 7821 1, I| elvágta a saját lábát, hogy hozzáláncolt fejedelme futását lehetővé 7822 9, III| maga heroizmusa!~ ~Aztán hozzálátott, hogy a kapott választ kibetűzze.~ ~ 7823 7, III| Tehát igen?~ ~– Igen. Hozzámegyek. Tiszta szívből. Igaz lelkem 7824 8, I| kulacs az inszurgenseknek, hozzanak magukkal.~ ~– Remélem, ezen 7825 12, II| azon, hogy a kentaur nincs hozzánőve a lóhoz, s talán másodsorban 7826 7, II| kétfejű sas még habozott hozzányúlni, azt nem félt felragadni 7827 7, VIII| hogy az „fortepiano”.~ ~Hozzányúlt, s ijedten kapta vissza 7828 9, I| odalopózik az ő ágyába, s hozzásimulva kéri, hogy meséljen neki 7829 7, II| kezét. A napsugárhoz már hozzászokott az arca, de még az idegen 7830 2, II| fogaival, s most már ő is hozzászólhatott a napirenden levő tárgyhoz.~ ~– 7831 1, III| egyedül lakott benne: maga és hozzátartozói.~ ~A forradalom e palotát 7832 2, II| legyen szabad rajta és a hozzátartozókon kívül járni. Ezt nevezik 7833 1, IV| is rám hagyta. – S rögtön hozzátevé naiv szarkazmussal: De vajon 7834 8, III| igen vékony cérnával volt hozzávarva a bőréhez a lelke.~ ~– Azt 7835 7, II| katona, tehénre paraszt!”~ ~– Hübele Balázs, lovat ád Istók! – 7836 4, I| azt a térde közé fogni s Hübnert * , Kátét, Kis Tükört * 7837 3, III| orvosért, majd elmegyek én!~ ~– Hüh! Madame! Még csak gondolni 7838 2, I| utaztak.~ ~Az általános hüledezésnek a hátul jövő hintóban érkező 7839 7, I| torony alatt! Szó sem volt hüllőkről és nyáladék kagylókról: 7840 2, III| dohányzacskóval; a posztószél hüvelybc dugott duplapuska, s a szarvasbőr 7841 13, I| már egész hadirendben.~ ~– Hüvelybe a kardot! – vezényelt Vavel 7842 5, III| kardjai visszazörrentek hüvelyeikbe.~ ~– Akkor sietek a megkövetéssel – 7843 8, III| nesze, húzd fel a bal hüvelykedre) s így szólsz hozzá: „Az, 7844 4, V| s aközben az előhúzott hüvelykmérővel kiméregette a tudni való 7845 10, VI| meglátta ennek a kéznek a hüvelykujján azt az acélgyűrűt, azzal 7846 8, II| acélgyűrűt felhúzta bal keze hüvelykujjára.~ ~Katalin a rábízott kincset 7847 8, II| pecsétnyomó gyűrűt vont le hüvelykujjáról. Annak a címerlapját félretolva, 7848 12, I| Mint Görömbölyi alispán húgai?~ ~– Nem biz azok. Magam 7849 12, I| adta ki őket, mint saját húgait.~ ~– Az alispán is ott van?~ ~– 7850 10, VI| az ivott.~ ~– Köszönöm, hugám!~ ~Arra a sebesült megint 7851 7, IV| érinti kolostorba kísért húgát, a zárdaszűzet.~ ~Marie 7852 8, III| a császári koronát Capet Hugo koronájával egyesítené, 7853 2, II| színről színre megláthatja húgomasszony. Az egy vadászkastély. amit 7854 2, II| hogy van-e kedve Katinka húgomnak egy ilyen „tilalmast” a 7855 3, III| sötét erdei úton keresztül! Huh, be szörnyű lehet ott most. 7856 6, I| sötétben eltévedt, s rémek huhogását hallja. Óh, én nagy, nehéz 7857 3, I| elütik az órát; a kakuk huhukol, s a réz alabárdos tiszteleg. 7858 7, III| kettétöröm, csupa arany hull a markomba. Ezt nem az aerarium 7859 9, I| betemette francia ifjak hulláival, még a hazatérőknek is a 7860 3, II| hölgyek a tengeri fürdők hullámaival szoktak enyelegni. A Melusine: 7861 3, III| áttetsző holdsugárittas hullámban, hogyan szökellt tova, nem 7862 3, IV| támaszkodva lehajtá arcát a hullámhoz, és megcsókolta azt. – Az 7863 3, II| fölött! Barátságban élni a hullámmal, a halállal. Szárnyat csinálni 7864 13, II| s a sötétzölddé elboruló hullámsíkon hófehér sávok üldözik egymást.~ ~ 7865 13, II| el-eltűnve, meg kiemelkedve a hullámtorkolatok között: egy dereglye. Hat 7866 3, III| tanyák megint eltűntek a zöld hullámtükör alatt; csak egy-egy gőzmalom 7867 3, III| pillantást vetve a megaranyozott hullámtükörre, az ő tündérálomi paradicsomára, 7868 3, IV| az egyetlen öröme még; a hullámvilág. Ez volt neki a bál, a színház, 7869 3, III| messze elcsapongjon a szabad hullámvilágban, csak koronkint adott hírt 7870 4, I| hogy a béna hadfi kalapjába hullassa a zárt hintó ablakából.~ ~ 7871 6, II| halommal feküdt a hómezőn a hullatömeg, hogy a lovassági rohamokat 7872 6, I| megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe. Nekem kell 7873 7, VIII| bearanyozva az alkonysugártól, s a hulló virágbarkák hímporából arany 7874 10, III| s mire Fertőszegre érek, hűlt helyét találom a madaramnak. 7875 11, III| csakugyan a magyar inszurgens humorátul telik ki csupán, amit Ferenczy 7876 2, I| csigába van csavarítva a huncutka, s takarja a főt egy hatalmas 7877 7, VII| minden ételbe beletorkoskodó, huncutkáikat kikanyarító, csípőiket hányóvető, 7878 4, IV| magyar munka (latin nyelven) „Hungaria in parabolis” * – az felvilágosításokat 7879 8, II| címere, másikra a patrona Hungariae volt festve, két keze közé 7880 2, I| illusztrációja az „extra Hungariam non est vita” örök igazságának, 7881 11, IV| megélt, és kigyógyult! S Hunkárt is megmenté, az is kiépült 7882 11, III| hőskölteményekben találunk.~ ~Hunyady József az ezred zászlóját 7883 10, VI| kedves, jó Laci bácsi! Ne hunyja be a szemeit; csak egy pindurka 7884 4, IV| mondott: görbe szájjal, hunyorgó szemmel, hogy utóbb Lajos 7885 4, IV| görbe volna, s a fél szemem hunyorogna, akkor azt mondaná minden 7886 5, VI| Katalinról mendemondákat hurcolnak szét a világban: olyan mendemondákat, 7887 9, I| tudom. Nem fogom már messze hurcolni magamat. Nincs is miért! 7888 10, II| vállára, mint egy lovag, s hurcoltatta magát hegyeken-völgyeken, 7889 10, IV| spirálformán tekeredett húrjait, azoknak a végén vannak 7890 2, I| elöl a fül mellett két hurkányi csigába van csavarítva a 7891 11, IV| alkatrész, a kenyér és a hús.~ ~A veszprémi és pesti 7892 11, IV| azalatt, és főzte a maga húsait, mint akire ez az egész 7893 3, III| szakadó zápor elől, s egy öles husánggal támogatta a lépteit, hogy 7894 13, I| megköszönte a vitézeknek eddigi hűségüket, hősi bátorságukat; maga 7895 11, V| kínlódó, jajgató, vonagló hústömeg, lőportól fekete és vértől 7896 7, VIII| lelkük, ami az Istené: csak húsuk, és az a mienk!)~ ~– Azt 7897 2, II| hogy igaz keresztyének. Húsvét napján páskabárány, mindszent 7898 11, V| gyülekezés terén alig volt húsz-huszonöt ember még. Maga indult neki 7899 6, II| tenyerébe belecsapott, mikor a huszárcsákót fel hagyta tenni a fejére 7900 12, II| beszélték, hogy milyen szép huszárcsapat ment végig trombitaszóval 7901 8, III| Zrínyi Miklós!~ ~– Hát Jaskó huszárkáplárt ne jegyezné-e mellé, öcsémuram? 7902 6, II| Éjjel-nappal sirathatja.”~ ~ ~– Huszárnak állottam, bakancsosnak tettek,~ ~ ~ ~ 7903 11, II| a vezényszó, s a rendes huszárság és a veszprémi inszurgens 7904 11, II| inszurgens lovast és két osztály huszárt küldött a megtámadottak 7905 3, II| voltak, a fehérek ezüst húszasok, azok a nagy veresek pedig 7906 3, IV| felismerte a szép fényes ezüst húszasokat. – Ezek nem bolond emberek! – 7907 6, I| szolgáltam le a katonaságnál, húszat az én uraimnál, huszonöt 7908 12, I| hogy a mieink vesztettek huszonháromezer halottat meg sebesültet, 7909 1, I| leszek.~ ~– Bohó fiú! Alig huszonhat esztendős még! Aztán ki 7910 12, II| Aspernnél húszezer, Wagramnál huszonkétezer francia feküdt sebesülten. 7911 6, II| is. Az eylaui ütközetben huszonnyolcezer francia esett el. Miért? 7912 5, I| vitéznek a revers felére olyan huszonötöket rovogatott le, hogy a megtisztelt 7913 4, II| az ő Lajosa ide feljár. A hűtelen!~ ~Lajos mondani akart neki 7914 3, IV| Hogyne? Mikor a szeretője hűtlen lett hozzá? Hogyne, mikor 7915 5, V| mikor összejött a leánnyal. Hűtlenség tudata bántotta lelkiismeretét. 7916 2, I| hajdúja hordozgat fel a hűtőbűlo . Három egymásnak szögellő 7917 13, II| dereglye hosszú barázdát húz a víz színén, s úgy tetszik, 7918 11, III| egyiket a másik után úgy húzgálta ki a sáros halálból a partra – 7919 3, III| is; s a halászoko gyakran húznak fel hal helyett tört sírkeresztek 7920 2, I| egyik szemöldöke feljebb húzódik, mint a másik, s mikor beszél, 7921 8, III| Fertő déli partja felé fog húzódni, s elzárja a menekülés útját 7922 11, IV| Rendben, zárt sorokban húzódtak vissza a gyalogezredek, 7923 3, III| beburkolom magamat, és sárcipőt húzok. – No menjen, jó Henry, 7924 10, IV| volt, ott erős cölöptöltést húztak keresztbe. Az idén, hogy 7925 7, II| küzdenek; – mi, akik éretted húztuk ki a kardot, győzni fogunk, 7926 12, II| negédesen biztatgatá:~ ~– No, húzz belőle egyet, kamerád, ne 7927 5, VI| igazi tudományos névvel „hydrangeának” nem keresztelték.~ ~Egyszer 7928 3, III| igen jó tanítvány volt a hydrioták * iskolájában. Már a negyedik 7929 5, III| csak retorikai szabadság. „Hysteron proteron.” *~ ~Az nem csupán 7930 8, III| Guillaume tábornoknak szólt: ibi-ubi.~ ~Hogy Guillaume egyike 7931 10, III| A katonák vígak! Il y a ici du vin. Itt van bor. Porte-toi 7932 1, I| egy olyan hely, ami „extra ictum” * esik: lőtávolon kívül.~ ~– 7933 5, I| leányok. Eleinte kedélyesen iddogálnak, táncolnak, utoljára összeverekesznek. 7934 2, II| között a véleménycserét ide-oda hordva, s ugyanaznap elmentünk 7935 8, I| kardot, tizenhat ágyút, és ideadta az egész magyar testőrségét, 7936 2, II| megoldáshoz az inzsellér úr ideájával! – szólt bele a doktor – 7937 8, III| tervvel, hogy magam, mint ez ideális nőrablás negatív hőse, e 7938 4, IV| classica literaturában az ideálnak a helyét, s a metafizikában 7939 1, IV| meg soha a béke és hatalom idebenn? Hogy mindaz a fényes diadal, 7940 1, IV| és a túlfinom úrhölgyek idegbántalmain kívül még azt a könnyű, 7941 11, VII| inszurgensek türelmének az idege. Mind felzúdultak, hogy 7942 3, III| elem visszaadta azt az erőt idegeinek, amit a mostoha föld elvett 7943 2, II| csak elő szabad kérni az idegennek?~ ~– Útlevelét? Hiszen mindjárt 7944 3, III| többet.~ ~Lajosnak minden idegét megzsibbasztá a rémület 7945 10, VI| lett a szalonok túlfinomult idegzetű komédiásnéja; aki különbséget 7946 7, II| volt.~ ~– Te azt tennéd? Idehoznád őt? Vagy engem őhozzá? Igen! 7947 4, II| Istent, hogy engem most idehozott. Ugye Lajos, máskor is feljöhetek 7948 10, VI| Egyedüli eszméje, mely idehozta, az volt, hogy felkeresse 7949 1, III| a torzképeit, akik őket idehozták; a guillotine is ott szerepelt 7950 2, I| leány volt, s Mária Terézia idejében ment férjhez egy morva kapitányhoz; 7951 10, IV| terjedő sár zavarta fel éjnek idején nyugodalmas fészkeikből.~ ~ 7952 4, II| kertészeket, azalatt ön idejöhet aggodalmatlanul. A palánkot 7953 7, IV| földre.~ ~– Ő jön! Ő jön! Ő idejön mihozzánk.~ ~– De ki jön 7954 6, I| De az nem mer többet idejönni. Nincs is nekem rá többet 7955 11, IV| Példa a többieknek, kik idejöttek, megmutatni, hogy készek 7956 5, III| szólt Katalin –, amiért idejöttem. – S azzal kalapja fátyolát 7957 5, III| egyedül; senkinek se szabad idejöttömrülo tudni. – Nem lát meg bennünket 7958 11, VII| ment olyan gyorsan, mint az idejövetel.~ ~Verekedniök kellett minden 7959 2, III| hiba nélkül elmondta.~ ~– Idejövetelemnek oka….~ ~– Azt is tudom. 7960 10, IV| féljenek! Még pihenni is marad idejük. De Fervlans megint ott 7961 4, III| ugyancsak jól választották ki az idejüket: amikor a hold elsötétül. 7962 5, I| lett, amióta a dragonyosok idekerültek.~ ~A közkatonák is mulatnak, 7963 1, I| Alszik-e a gyermek?~ ~– „Ez” idekinn alszik; hanem „az” odabenn 7964 2, I| földesasszonyt. Azt egy héttel előbb ideküldték, hogy a lakást rendezze 7965 10, VI| a sebesült szája valami idétlen nevetésre nyílt fel. Egy 7966 11, IV| elnézni. Az egész két dandárt idevonni a főhadsereghez már nem 7967 11, VII| felmenteni; a főhercegek idézik Komárom alá, a bánus pedig 7968 4, I| az a rablókat ide fogja idézni, éjszaka bebocsátja őket, 7969 4, III| Ezeket a Sátán Laci felesége idézte oda; annak az ura volt az! 7970 7, VIII| zongorázni: így nem marad időd énvelem beszélni. Hát még 7971 10, IV| kell kifeledni. Nevezzük „időjárásnak”.~ ~Így azután, ha minden 7972 3, IV| természettudományi iratokban. Időközben folyt a levelezés közte 7973 1, I| tartogassa meg nehezebb időkre. Az jó helyre van elhelyezve: 7974 9, I| volt az, megsárgulva az időktől, hanem a benne foglalt kép 7975 4, III| szépség. Termetének gyönyörű idomait elárulja a tapadó éji köntös, 7976 5, II| fickóból. Óh, én hírhedetto idomár vagyok. Lovat egy hét alatt, 7977 5, II| ahogy megteszi a figuráit az idomározotto orángutáng. Úgy is hítták 7978 7, IV| válthassák föl. Én szabadcsapatot idomítanék belőlök.~ ~– De hát hogy 7979 4, V| ködmönné vagy köpönyeggé volt idomítható: ha akarta, ujja is volt, 7980 1, I| kétfelől félhold alakúra idomított pofaszakáll vág be. Fején 7981 5, II| megfogadtam, egész ennbert idomítottam a fickóból. Óh, én hírhedetto 7982 3, IV| elfogatta, s emberi lénnyé idomíttatni törekszik. Mennyivel nemesebb 7983 13, II| mentén fel-felbuknék néha egy idomtalan gömbölyű fő, s a vihar fütyülésébe 7984 5, III| otthon marad.~ ~Amíg az időpont eljött, nyugtalanítá a kíváncsiság. 7985 7, I| abbul állt, hogy arra az időre, amit e célból a Névtelen 7986 1, III| Csupán egy volt közötűik idősebb úr, de az is délceg alak: 7987 3, I| egy leánynak az is kedves időtöltés az egyedüllétben. Ennek 7988 3, IV| szeptember gyönyörű meleg idővel köszöntött be; Magyarországon 7989 6, I| jöttem önhöz. Az ön látása őt idvezítené. Hozza el az imádságoskönyvét. 7990 9, II| Áldj meg minket, s légy idvezült!” Nem akarod-e, hogy én 7991 11, II| volt Zichy Ferenc gróf, az ifjabbik. Mert két Zichy Ferenc szerzett 7992 1, III| fenn, szép hölgyek, delio ifjakból és ártatlan gyermekekből; 7993 5, V| elátkozott sorsom miatt elevenen; ifjan, erővel, lélekkel gazdagon; 7994 1, III| Nekem se a leányhoz, se az ifjúhoz semmi közöm – szólt nyugalmát 7995 11, V| róla egy akkori tudósunknak ifjúkori naplója, melyben a futók 7996 7, II| ragyogásává. Nyakába borult az ifjúnak, nevetett, sikoltott, gyermek 7997 8, III| első.~ ~– De aztán mind igazak ezek a történetek, spectabilis?~ ~– 7998 13, I| mozdulatairól.~ ~– Rettenetes! Igazam volt, mikor azt mondám, 7999 10, VI| vigasztaló szókért a delnő, hogy igazgatta a köteléket sebzett homlokán, 8000 8, I| magyar kommandószavakkal igazgattassék, s magyar hadiszabályzatot 8001 1, III| brüsszeli csipke, a hajfürtökben igazgyöngyök; a férfiak is csupa szalonöltözékben: 8002 4, IV| Azok a minapiak nem voltak igaziak, hanem csak pernahajderek.~ ~ 8003 1, III| Ejh, azt a diszharmóniát, igazimost az ő lelkében kavarog, nincs 8004 6, I| leányuk ruhájába, hogy az igazit megmentsem a halálveszélytől. 8005 6, I| öreg szolga mosolyra akarta igazítani eltorzult arcát.~ ~– Nem 8006 12, II| magyar huszárokat a nyomukba igazítja, akkor mind a négy végén 8007 11, V| a rémület. Hogy futását igazolja, rémségeket gondol ki. Sámsonverő, 8008 1, III| se látott?~ ~– Vannak rá igazoló gyanús körülmények – mondá 8009 7, IV| fognak harcolni a maguk igazságáért! – Ez már a valódi korszak, 8010 2, I| Hungariam non est vita” örök igazságának, melyet pirosra hízott arca 8011 13, I| csókoltad, nem engem! – Olyan igazságos voltál, mint egy Isten! – 8012 7, VIII| nereidaalakját. A másik igazságot választotta. Azért nem hazudott.~ ~– 8013 3, IV| kellene mondani, ami eltér az igazságtól. Nem boldogult vele. Nem