IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
8014 6, I| dadogta utána a malasztteljes igéket.~ ~Azután még egy Úr imáját: 8015 2, III| mely teljes egy órát vett igénybe, az úrivendégek búcsút vettek 8016 8, III| mint tudom, oly szép, oly igénytelen, oly lemondó és oly semmiről 8017 9, I| vár reá, mely kárpótlást ígér a gyönyör minden mámorában, 8018 5, III| mondá: „Íme, én megtartottam ígéretemet, nehéz volt, de megálltam, 8019 7, II| Elöljáróm előtt tett ígéretemmel nem űzhetek tréfát.~ ~– 8020 7, VIII| zongorából adni. Marie ezért az ígéretért megölelte Fräulein Lottit.~ ~– 8021 4, I| tartani!”~ ~Meg is tartotta ígéretét – a maga részéről; de ám 8022 3, IV| öltönyeit, és feküdjék le. Aztán ígérje meg, hogy többet nem tesz 8023 9, I| melyben az ötmillió frankot ígérő kötvényt hordozza keblén, 8024 7, IV| korszak, mit a jóslatok ígértek.~ ~Ünnepélyes érzések átalakító 8025 7, IV| az, akit te nekem anyául ígértél: az a te szép tündérasszonyod.~ ~– 8026 8, III| veszni a fényes vagyont, amit ígértünk neki, s fényesebbnek találta 8027 9, I| födelét, kitépte abból az ígérvényt, s apró darabokra szaggatva, 8028 5, III| hogy szép arcának egész igézetével hathasson Vavel grófra. 8029 8, III| megkötözött csodaszép hölgyet, igéző pongyolában, az ő szabadító 8030 8, II| néma varázsától meg volt igézve, mely annál jobban vonzotta 8031 11, V| esküdtségből! Gyere, jobb lesz, igyál velünk egyet.~ ~S a százados 8032 3, II| állat orrocskáját, hogy igyék szegényke: utoljára szétnézett, 8033 11, V| mészárlásból. De a nyomába igyekező sokaság már egész bizonyosan 8034 11, IV| hajóhídon, a győri tábor felé igyekezve.~ ~A rendes hadsereg halálra 8035 3, III| rémület kétségbeesésével igyekszik a csónakot elérni. Mikor 8036 5, III| okoz az, ha a publikumot ígyo felkavarhatják, hogy az 8037 10, VI| száját, s azt mondta:~ ~– Ihatnám!~ ~Katalin sietett neki 8038 13, II| lecsendesült szépen, tündérregei ihlett éjszaka szállt le, csak 8039 8, II| lelkesültek a „Sie sollen ihn nicht haben, den freien 8040 7, I| ismerem, az ugyan meg nem ijed a dohányfüsttől: láttam 8041 2, III| duellálni. Hát hiszen én nem ijedek meg az ő pisztolyától. Nekem 8042 10, II| Most végre magához tért ijedelméből Marie; egy még erősebb ijedelem 8043 1, III| hebehurgyaságával okozta ezt az egész ijedelmet, míg az bűnbánó képpel látszott 8044 7, VI| Hát még tőlem is meg tudsz ijedni? Ne félj. Most mindjárt 8045 3, III| ezáltal. Nem volt olyan ijedős, olyan könnyen sírva fakadó: 8046 12, II| nagy porban s arra a nagy ijedségre nem árt egy korty abból 8047 13, I| feldühödött gróf.~ ~E három ijedt arc kifejezéséből egy villámgyors 8048 7, I| első kérdésem miatt, hogy ijedtemben a kapufélfától vettem búcsut. – 8049 5, III| látta az arcát.~ ~Katalin az ijedtség, a kétségbeesés kifejezésével 8050 7, VI| együtt.~ ~– Istenem! Ne ijessz meg!~ ~– Haha! Te bohó! 8051 3, IV| fogok, hogy semmi meg ne ijessze. Aztán nem megyünk messze, 8052 10, II| Csak egy felriadt denevér ijeszté meg őket odáig. A vitéz 8053 3, III| találkozik, s az meg fogja ijeszteni.~ ~Hanem hát lehet egy leánynak 8054 7, I| compossessor urak a nyulakat ijesztgetik a tarlón, a francia bajonettekkel 8055 3, II| s ketten együtt egymást ijesztgetnők: míg így… Itt megakadt.~ ~– 8056 8, II| kézművesnek: a nemes fiút azzal ijeszti az apja, hogy „ha jól nem 8057 10, VI| ápolta olyan nagyon azt az ijesztő pofájú rablót.~ ~Hisz megfoghatatlan 8058 8, III| hír az én költeményem: én iktattam be azt egy vidéki hírlapba, 8059 10, III| szedett rózsalevelekkel. Olyan illatot hordott magával, mint egy 8060 4, III| az egyszer elájul, holmi illatszerektől föl nem ébred. Ennek érvágás 8061 4, II| japáni flóra pompás, de illattalan kegyencei: akkor egy szép 8062 5, VI| az inzsellérnek magának illenék instálni; de őkelme érezvén, 8063 2, III| pofákkal s az orra hegyéhez illesztett tenyere billegetésével adott 8064 1, II| s aztán farkasgúzsba * illesztették, s úgy ültették fel az ágyra.~ ~ 8065 1, III| jog és kötelesség engemet illet. Lehessek olyan szerencsés, 8066 7, IV| rossz embereket szokták illetni ebben az országban.)~ ~Hanem 8067 4, II| annak tudomásul vétele az illetőkre nézve alkalmatlan.~ ~Mind 8068 7, I| saját becses személyeik és illetőleg lovaik helyett a „birsagium”- 8069 2, II| telescopiummal oly közel viszi az illetőt magához, hogy az odamutogatónak 8070 6, I| csepegtetett a szájába, illó-olajjal kenegette be a szívecskéje 8071 2, I| dohányfüstöt. Termete eleven illusztrációja az „extra Hungariam non 8072 1, III| guillotine is ott szerepelt az illusztrációk között. (A halál ekevasa.)~ ~ 8073 4, I| a világ tökéletességét illusztráló háromláb!) A gróf mindig 8074 5, VI| annak a Bertuch-féle szép illusztrált műnek, amit ő már könyv 8075 4, V| dugdosta, s nagy gyorsan illusztrálta vele az előadását, a tenyerébe 8076 3, III| halandókkal.~ ~1737-ben Rusztról Ilmicre gyalog gázoltak át a tavon 8077 5, I| speciálitás, mint a medve. Aki az ilyenben gyönyörködik, annak még 8078 5, I| neki is nagy kedve telt az ilyenekben. Szenvedélyes versenyfuttató 8079 4, IV| szomszédságban, aki tud ilyeneket készíteni. Annak majd én 8080 1, II| futársarukban. – Legfeljebb holnap ilyenkorig visszakapja ön a kocsiját, 8081 2, II| falusi papnak nemigen telik ilyesmire. Később a könyvtárából is 8082 2, II| féltékeny társalkodónő. – Ilyesmit nem lett volna szabad doktor 8083 2, I| mert azon kezdődik, hogy „ím e zöld fáknak kies árnyékában”.~ ~– 8084 6, II| találta megtestesülését, az imádásig emelkedő földöntúli szerelmet 8085 8, I| Hanem ugyebár alispán úr, imádásra méltó hölgy az én Katalinom?~ ~– 8086 9, I| mennyire megérdemli, hogy az imádat kölcsönbe essék!~ ~Ha akarta 8087 3, II| Ők is ugyanazt az Istent imádják, akit mi.~ ~– Hát akkor 8088 12, II| neki! Menjünk innen. Nem imádkozhatnám.~ ~– De hátha Napóleon parancsa 8089 4, IV| kezeit, mintha valamiért imádkoznék.~ ~Lajos pedagógi józansággal 8090 7, IX| szeretlek.~ ~– Én is téged. – Imádkoztál már? Nem még? No hát add 8091 7, II| eleget a te jó szívednek, imádkozzál azokért, akik ellened küzdenek; – 8092 6, I| jó Henry. Akarod, hogy imádkozzam veled?~ ~Azzal odatérdelt 8093 7, II| sorsa odakényszerített, hogy imádkozzék saját nemzetének győzelme 8094 13, II| nemzetét még üldözőiben is imádni; – akinek nincs más vágya, 8095 9, I| kezetekbe adni azt, akit imádok… én csak megcsókolom őt, 8096 7, II| az én kardom jogát. Én is imádom az én nemzetemet. Jobban 8097 4, V| alig mondhattam végig az imádságomat az ágyban, s ha nem siettem 8098 6, I| idvezítené. Hozza el az imádságoskönyvét. Keresse ki benne a haldokló 8099 5, V| még apám, anyám, akiket imádtam, még őket sem bocsáthatnám 8100 7, VI| őrködjenek fölötted. Angyalok… Imáid előtt nyíljon meg az ég… 8101 11, I| mulatságuk, vigasztalásuk. Az ő imájuk védni fogja az ő egyetlenüket.~ ~ 8102 6, I| tudhatja, hogy lesz-e mindig imakönyv a közelében!~ ~– Kitől tanul 8103 6, I| imádkoznak.~ ~„Amen.”~ ~Mikor az imakönyvből föltekintett Marie, már 8104 5, VI| neki:~ ~– Lenyomtattam az imakönyvembe.~ ~A férfi fogait csikorgatta, 8105 6, I| az ágya elé, s kinyitá az imakönyvét, nem azért, hogy olvassa 8106 10, II| csendesen lefeküdt, két kezét imára kulcsolva mellén.~ ~Marie 8107 4, III| hasztalan beszélt neki a Mare imbrium * , meg az Aristarchus hegy * 8108 7, I| helytállani, ahol az ember nem imerte meg, hogy ki ül átellenében, 8109 2, I| Euer Majestät haben noch immer sehr schönes Leder” * .~ ~– 8110 10, III| hogy a piros harisnyái immunitását megvédelmezze.~ ~– De sokkal 8111 5, VI| miatt elnevezte „Napoleona imperialis” -nak.~ ~Most már tudta 8112 1, III| álló bérkocsist először impertinens ravaszsággal, azután meg 8113 11, III| megsokallta egy chasseur az impertinenskedéseit, rajta hajtott, megszorította, 8114 2, I| stante pede olyan prédikációt improvizált, hogy bámult rajta a presbitérium!~ ~– 8115 11, IV| kiküldte az őrnagyát, Ihász Imrét, hogy az ágyúkat mentse 8116 4, IV| saskeselyűnek a combjai: csupa ín és csont. A gróf fiatal 8117 9, I| park kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy senkit se vezessen 8118 5, IV| beteghez. Az dühbe jön az inasára, hogy minek engedte a hölgyet 8119 7, VIII| nehány szót suttogott az inasával, – Marie-nak azt mondta, 8120 1, III| szemrehányásokat látszott tenni az inasnak, ki hebehurgyaságával okozta 8121 2, I| mondott a tisztjeinek, mikor inauguráltáko : „már csak úgy gazdálkodjanak 8122 1, IV| liliputi merveilleuse-öcskék és incroyable-ocskák jöttek volna össze. S ezzel 8123 1, III| hittak, ahogy hítták később „incroyables” * -oknak, „lions”-oknak, „ 8124 1, IV| mulattak ezen az éjszakán is az incroyables-ek és merveilleuses * -ök.~ ~ 8125 3, III| egyébre, mint az ármányra és incselkedésre.~ ~A méreg forrt ereiben.~ ~ 8126 9, I| hordozva a halálos méreg incubatióját. Az ember napok során keresztül 8127 10, IV| akkor mind felereszti hosszú indáit, rojtjait, levélfüzéreit, 8128 10, IV| lehúzódik a víz alá megint, az indák összekunkorodnak, s ott 8129 6, II| fajulnak el, mint a mongol, az indián. Egy francia tábornok napiparancsában 8130 10, V| kúsztak a sás között, mint az indiánok.~ ~Katalin nem tarthatta 8131 2, II| Névtelen Vár lakója ellen egyik indicium sem forog fenn. Az nagyon 8132 2, I| A legközelebbi diaetán indigenálták * az ősét.~ ~Ezt egy harmadik 8133 2, III| S hogy függ össze az indigenatus a vízzel?~ ~– Úgy, hogy 8134 2, III| legyen, csak az enyim?~ ~– Indigenatust kell önnek szerezni ebben 8135 11, IV| jövő ellenséggel szembe indítá.~ ~Ihász Imre, ki már Szombathelynél 8136 7, I| jobban itatni. S ezeket indítani el oly hadsereg ellen, melynek 8137 8, II| nemesi felkelő sereg van, indítják útnak. A veszprémi és pesti 8138 4, III| hogy a hatóság vizsgálatot indítson e rablásio kísérlet miatt.~ ~( 8139 7, I| még egy áldomást is mert indítványba tenni. Az pedig veszedelmes 8140 2, II| a szíves háziasszony azt indítványozá, hogy talán kellemes lenne 8141 4, I| másnak. Ha az utóbbi az indok, úgy abban teljesen megnyugszom; 8142 4, I| A gróf nem tudott az indokban egészen megnyugodni. Nőknél 8143 4, V| kincsei * ? Mikor a valódi indokkal nem lehet őt megismertetni.~ ~ 8144 5, III| azzal az elhatározással indul el, hogy egyedül akarja 8145 5, III| amit az a bőszült ember indulata hevében előttem elárult. 8146 8, III| lassankint összegyűjtött indulatai fekete szénaknáiban, hogy 8147 5, V| tudja csillapítani annyira indulatait, hogy azok el ne árulják 8148 3, III| kinyílva. Az egész arcon semmi indulatkifejezés.~ ~A rejtélyes szörny egészen 8149 6, I| gömbölyű arca semmiféle indulatkifejezésre nem volt már alkalmatos. 8150 5, V| Lajos bámulva hallgatá ez indulatkitörést. A csendes, szelíd, méla 8151 4, V| legerősebb démonaival: az emberi indulatokkal harcol. És győz.~ ~És a 8152 4, V| volt, s mindig valami olyan indulatot fejezett ki, aminek semmi 8153 3, IV| a betegnek. A szertelen indulatrohamtól a természet önkényteso reakciója 8154 5, III| Vavel gróf arcán semmi indulatváltozást nem lehetett észrevenni. 8155 7, II| mégis ennyi pénzzel én nem indulhatok neki a világnak, anélkül, 8156 1, IV| tenni a koszorút. Tehát induljon ön rögtön. Egy veszteni 8157 6, II| egy eszméért lelkesülve indulnak a harcba; hanem toborzás 8158 11, V| Urak! Induljunk!~ ~– Hová indulnánk most? Alkonyodik az idő! 8159 11, I| betört franciák ellen kellett indulnia. De megígérte neki, hogy 8160 5, III| kapta kezét, mintha egy indulófélben levő szót akarna visszatartani, 8161 10, III| visszatérünk. Hány órakor indultál el Fertőszegről?~ ~– Mindjárt 8162 11, IV| vérző tagokat) meg vannak indulva (nagyon szerették, derék 8163 9, I| szemek, a saját szemeim közé. Infámis mesterség ez a mienk, kicsi 8164 9, I| aggodalmam van. Én magam is az influenza-kórházból jövök. Ez a muszka ragály 8165 9, I| számára berendezni, ahová az influenzában szenvedőket külön zárják. 8166 9, I| No hát én tudom. Az „influenzát”. Ön még a nevét sem hallotta 8167 2, I| gyümölcshordó falusi canephorák * informálásában. A jelenlevő uraknak feleségeik 8168 11, IV| fokosával ellátva. Mégsem ingadoztak, s ha futottak, futottak 8169 8, III| magamat egészen az asszonyi ingatag szeszélyre. Annál egy szerelmeslevél, 8170 1, III| gyermek kacérkodással az inge szalagcsokrába tűzte.~ ~– 8171 4, I| nagy szorgalmasan varrtak ingecskéket, ruhácskákat a védencek 8172 1, I| testhez simuló szoknyákat és ingeket viseltek, mint a nagymamáik.~ ~– 8173 1, III| kihajtva; a bodros, hímzett ingelőben ragyogó melltűk, s a széles 8174 5, VI| távcsőre volna szüksége az ingenieurnek, hogy a nagy távolságokat, 8175 9, I| uralkodni vágyó; ha bosszúra ingerelné híveit, s szomjazná a dicsőséget: 8176 3, III| gömbölyű szigetke, ami nagyon ingerelte Marie kíváncsiságát.~ ~Vajon 8177 3, III| a felrebbenő vadludakat, ingerkedni az éjszaka fecskéivel, a 8178 3, IV| mulattatják hízelgő udvarlók, nem ingerli a táncvigalmak hevélye * ; 8179 3, III| tilalom csak fokozta az ingert.~ ~Marie nem volt Lajosnak 8180 5, VI| istentagadóvá tenni. Lajos ingerült volt már minden iránt.~ ~– 8181 9, I| s lerántva vállairól az inget, véres csapásokkal hasogatják 8182 7, IV| tudtam volna. Legalább az ingfodrodat engedd összetűznöm, ne álljon 8183 10, IV| segélyével lépegettek az ingoványos talajon zsombikról zsombikra. 8184 10, IV| keresztül-kasul járják az ingoványt, s nincs a bozótban olyan 8185 2, III| marad meg benne. Audiát, inhibeálja * rögtön annak a komornyiknak, 8186 5, VI| elkövetett, abban nagyságodat is injuriázta, nem mer a színe elé kerülni; 8187 1, IV| amerikai gyümölcs, melyet az inkák fedeztek föl Chiliben, s 8188 7, V| türelmetlen menyasszonykám! Innentúl még a harmadik kihirdetés 8189 7, II| hogy nem szabad hideg vizet innia, mert meghal tőle, s aztán 8190 10, IV| a csaplártól, ami enni-, innivaló volt. Az nem szolgálhatott 8191 8, III| szögletben találsz enni-, innivalót; ha kicsiholsz, meglátod. 8192 5, VI| ostromolta a sok munkát kereső ínséges föld népe, akinek a télire 8193 5, VI| előadta a lelkész a mostani ínségnek az igazi okát.~ ~„Az bizony 8194 5, VI| azért, hogy megszabadítja az ínségtől az egész vidéket, mely az 8195 4, IV| tűzték ki feladatokul; s mert insigniáikban * medvebőr-palást volt a 8196 5, VI| inzsellérnek magának illenék instálni; de őkelme érezvén, hogy 8197 11, IV| szomorú szerep jutott az inszurekció történetében, nem ugyan 8198 11, V| valamennyi szemközt jövő inszurgens-csapatot, s elviszi magával egész 8199 8, II| hogy valaki a zongorán az ő inszurgens-nótáját, a Sárga csizmás Miskát 8200 11, IV| vitték zászlóikat. Ung, Bereg inszurgensei Vay Miklós alatt a kincstárnak 8201 11, III| orvos ugyan nem volt az inszurgenseknél; mert hiszen hogyan keveredett 8202 11, IV| házigazdájának, Mayer őrnagynak az inszurgensekről:~ ~„Ils sont braves, mais 8203 8, I| óramutató, megy előre: az inszurgenshad minden megyében gyülekezik, 8204 11, III| Baráth István, egyike az inszurrekcio legjobb vitézeinek, mikor 8205 8, II| már a sok buzdító vers az inszurrekcióhoz, minden megyében támadt 8206 8, I| országgyűlés meghozta az inszurrekcióról szóló törvényt, azóta már 8207 10, VI| ismerne meg, aki biztatóan int le hozzá: „Úgy úgy, anyám! 8208 13, I| Erre az alispán némán inte a fejével, s a mellékszoba 8209 7, II| fehér kendőjével még utána integetett a hintajával elrobogó alispánnak.~ ~ 8210 4, III| erkélyén vizsgálta a hold intenzív fényének fokozatos hanyatlását, 8211 11, IV| hogy őt akárki e szóval interpellálhatta volna.~ ~Honnan tapadt hát 8212 8, I| kezdem érteni azt a rejtelmes intést is, amit a rablófőnök itt 8213 4, III| itten?)~ ~A gróf fejével intett, mutatva, hogy már elkezdte 8214 11, IV| Dunán.~ ~Hanem ehhez valami intézkedés kellett volna: valami vezénylet, 8215 11, IV| is átlátta, hogy valami intézkedést kell tenni. Abdánál állt 8216 5, I| folyvást divatozó barbár intézménnyel.~ ~Tiszteletes Mercatoris 8217 1, IV| tudom, hogy van rendőri intézmény. Mindegy. Ön magára ölti 8218 4, I| hagyni, hogy emberbaráti intézményének éppen az alapelvei nem helyeseltetnek. 8219 7, I| fogok többé kérdezősködést intézni, amióta a gróf úr meg akart 8220 4, IV| célzást vagy tudakozódást is intéznie a lelkészhez a bárónő felől, 8221 8, II| mellőle, és elfutott; de úgy intézte a dolgot, hogy Lajos karjai 8222 11, II| szélességben tömegrohamot intéztek a malomhíd allen, s az újonc 8223 12, III| én leányom hajaszálaira! Intézze el a monsieur le catzique-kal 8224 5, IV| legbizonyosabbo adat, ami az egész intrigát napfényre hozza, az én éjszakai 8225 8, I| gyalogságot és a lovasságot is az invalidusok fogják betanítani?~ ~– Az 8226 8, I| ágyúihoz ide ígérte – az invalidusokat.~ ~– A sántákat? félkezűeket?~ ~– 8227 1, IV| benne van az angolországi invázióban, s afölött vitatkozik, hogy 8228 2, III| a pipáim?~ ~– Éppen azt investigálom!~ ~Azzal szánkázott tovább 8229 1, IV| áriával ezt az új armada invincibile * -t; amidőn de Fervlans 8230 6, I| orvost nem szokás a temetésre invitálni.) De mégis jólesett neki, 8231 2, III| éppen nem kézszorongatásra invitáló pozitúra.~ ~– Magnifice 8232 1, IV| egy legújabb vívmánya az ínyencségnek. Abban az évben hatolt be 8233 5, VI| az elhárításához fogni. Inzsellérfink megcsinálta a költségvetést, 8234 2, I| Doboka Márton úr, a vármegye inzsellérje, „hites matematikus,” vagy 8235 5, VI| telescopiuma. Ezért ugyan az inzsellérnek magának illenék instálni; 8236 2, I| hanem, ha egyszer az az inzselléro ki talál rukkolni azzal 8237 5, IV| bosszút, hogy a doktort, az inzsellért meg a papot meghívta magához 8238 9, III| a légballont, amiben egy inzsenér ezredes felemelkedett, az 8239 7, II| kertektől, a színtér. Szorgalmas iparűző nép lakja. Apró csatornácskáiból 8240 8, II| nemesembernek szabad a neve végén ipszilont írni, s az „ő” betűt „eő”- 8241 8, II| a Marseillaise-e, a „Ça ira” – a „Partant pour la Syrie”, 8242 11, V| melynek sorait a cenzúra irala eltemette ugyan, de ami 8243 4, III| a szomszéd kastély felé irányozta a távcsövet.~ ~Hisz erre 8244 5, III| ezredes gúnymosolygó arcának irányozva, éppen a két szeme közé, 8245 4, V| felszedem a könyveimet és írásaimat, átköltözöm ide ebbe a szobába, 8246 7, IV| lehetett ráismerni a keze írására, mikor éppen szükség volt 8247 7, II| Azt akarod, hogy a kezed írását meglássák, s arról megtudják, 8248 7, VI| leányom-e? Hát nincs-e nekem írásban adva, hogy ő Lajosnak senkije 8249 5, III| megállapítva, hogy a keze írásgörcsben szenved, amint a tollat 8250 5, III| köztudomású, hogy a keze írásgörcsökben szenved.~ ~Vavel gróf azon 8251 5, III| borítékán megismerte már az írásról, hogy ki küldi azt. Nagyon 8252 7, IV| az mennyire betintázta az írással a két ujját. Ejlh, milyen 8253 12, I| el, semmi fejfát, semmi írást a sírjához, csak éppen egy 8254 9, II| levél, meg egy széttépett irat pilléi. Megannyi vesztett 8255 8, III| elégedetlenséget képviselte – irataiban, azért mikor a fegyverre 8256 6, II| e két levelezőjének az irataiból ismerte meg. (Ha nem akarjuk 8257 3, IV| bölcsészeti és természettudományi iratokban. Időközben folyt a levelezés 8258 12, III| volt baj, ha a felrakott iratokkal letörlődött is az asztalra 8259 1, III| kérni) és semmi terhelő iratot vagy egyéb jelt nem tudtunk 8260 10, VI| Ah, jó asszony, az Isten irgalmára… hozz nekem egy ital vizet.~ ~ 8261 9, I| üldözött emberek után…~ ~Ez irgalmatlan szavak alatt a hölgy először 8262 9, I| mit tartozom én önnek irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott. 8263 9, I| irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott. Itt van Amélie legutóbbi 8264 6, I| könyörgök önnek: legyen irgalommal szegény öreg szolgája iránt. 8265 5, I| fenyegeti.~ ~Saját kezűleg nem írhatott neki. Egyik elővigyázati 8266 13, II| után kővé válik.~ ~Mit is írhattak volna sírkövére? Egy nevet, 8267 4, III| mellé még egy darab „sinus iridum” * is tündökölt; – néhány 8268 3, IV| akit pompás toalettjével irigységre költhetne, ami az élet fő 8269 1, I| levelet a Rhénus * mellől; azt írja, hogy a Monsieur-t Dillingenben * 8270 2, III| birtokosnővel új szerződést írjak alá?~ ~– Legelőször is elhúzom 8271 13, II| országra, az ő rovására írjatok fel? hogy minden éhező azzal 8272 7, I| neki lövetni; aztán fele irlandi volt, fele anglus. Az irlandiakat 8273 7, I| irlandi volt, fele anglus. Az irlandiakat ki nem állhatta. Hát mit 8274 7, I| különbséget az anglusok és az irlandusok között – idehaza. Azért 8275 2, I| tiszttartói hajdú, sáfár és írnok; az alispán patvaristájának 8276 2, I| átestünk, menjenek az urak az irodába a hivatalos funkciót az 8277 6, II| könyvárusa azon éveknek dívó irodalmi terményét, a spanyol pasquillokat, 8278 9, I| készen vagyok.~ ~– Hozz íróeszközöket a pavillonba: nem akarok 8279 9, I| hirtelen ott termett az íróeszközökkel.~ ~Katalin megírta a válaszát 8280 1, IV| titkos abrakadabra jegyeket írogatva az ujja hegyével –, ha untatja 8281 11, I| volna rendeltetve.~ ~A Himfy írójának kötetre menő epedő levelei 8282 9, I| Valaki kérdezősködhetnék, mit írok?~ ~Jocrisse hirtelen ott 8283 12, II| számukra mindenféle gyógyító írokat, a maga kopott „házi orvos”- 8284 11, IV| nem jő közbe, most én sem írom ezt a történetet.~ ~ 8285 6, II| fennálló rendszer ellen; iróniája nem kímélte az ország sorsára 8286 1, III| háládatlan! – szólt Cambray úr iróniásano .~ ~– Kérem. Önök szállásán 8287 5, III| monda Lajos, nem minden iróniától menten.~ ~– Még nincs önnek 8288 7, I| észrevenni, hogy az alispán iróniázik.~ ~– Hát megmondom én a 8289 4, V| pedig a keresztbe fogott írótollat; s azzal letelepedett a 8290 8, II| Várban napestig önkényteseket írtak be, lovakat assentáltak; 8291 11, II| érkezett, már akkor oly irtó tüzelés fogadta a bokrok 8292 6, II| egyszer belekeveredve az irtóháborúba, maguk is oly vadakká fajulnak 8293 3, III| elfelejti az úszást. Ön ezentúl irtózni fog e tótulo .~ ~– Az én 8294 8, III| napsugár Vavelnek, ebben az irtóztató fellegtorlatban, mely elkábítá.~ ~„ 8295 10, V| hölgy a dombtetőn eltakarta irtózva az arcát. A halál postái 8296 11, II| erdő szélén volt egy nagy irtvány. Ha azt megszállhatják, 8297 11, II| eszétől jött rá, hogy azt az irtványt jó lesz elfoglalni. Mire 8298 10, V| az „ombra chiarát”!; se Isabey nem fogja őt megnevettetni 8299 3, IV| felázik a lábam, okvetlenülo ischias lesz belőle.~ ~Marie összekulcsolta 8300 3, IV| lefelé, úgy elfelejtette az ischiast a tomporában, s azzal ki 8301 3, III| tanítvány volt a hydrioták * iskolájában. Már a negyedik lecke után 8302 8, I| kik? Minden falunak van iskolamestere. A rektorok, praeceptorok.~ ~ 8303 8, I| élelmezés nélkül, betanítva az iskolamesterektül, vezetve a szolgabíráktul, 8304 11, IV| fegyvereiket, de még azok a fiatal iskolás gyermekek, akik dobosokként 8305 1, III| vasrácsajtó titkos nyitját is jól ismeré már a kisleány. Egy ódon 8306 5, V| akart írni?~ ~– A nevét nem ismerém, azért írtam így.~ ~Amint 8307 6, II| úton pedig nagyon egyoldalú ismereteket szerzett. A lelkész csendesen 8308 10, V| tartalékcsapatját.~ ~Annyi katonai ismeretet ő is feltett ellenfeléről, 8309 4, II| S ami a legfőbb: egész ismeretlenné tette maga előtt azon eszményt, 8310 2, II| részleteiről senki sem bír annyi ismerettel, mint én, aki évek óta folytonos 8311 9, II| Marie-nak:~ ~– Olvasd el ezt, s ismerj meg egészen.~ ~Amíg a leány 8312 6, I| a homlokomra, amiről rám ismerjenek a másvilági őrtállók. Félek, 8313 4, II| lakat. Neki nem volt szabad ismerkedést kezdeni senkivel. Annak 8314 4, V| került a dolog) meg kellett ismerkednie a grófnak azzal a furfangos 8315 10, V| féltsd te magadat! Jobban ismerlek én! Mikor meglátod az ellenséget, 8316 7, II| néptörténet nagy Plutarchja, ne ismerné azt a történetet, mikor 8317 6, I| Nem rettegnél tőle. Ha te ismernéd őt kegyelmességének és szeretetének 8318 10, V| amikor azt nem volna szabad ismernem.~ ~– Ne féltsd te magadat! 8319 2, I| spectabilis.~ ~– Hogyne ismerném – felelt a doktor –, báró 8320 9, III| azért azt is el kellett ismernie, hogy úgy még nem verekedett 8321 9, III| földet alig érő léptek oly ismerősek voltak Lajos előtt.~ ~– 8322 5, III| valahol. Azért tetszett olyan ismerősnek előttem ez a név.~ ~– Úgy? – 8323 8, III| juhászbundákkal.~ ~Két régi ismerősre talált itt már Lajos. Az 8324 8, II| tudós levelei tettek előtte ismerőssé. Az igazi élet egészen másformának 8325 7, IV| derék emberek nélkül sohasem ismertem volna meg – az én Lajosomat.~ ~– 8326 8, III| erdőben előfogtam, hogy ismertesse meg hölgyét, akiről én azt 8327 2, I| hallottam hírét. Kérem, ismertessen meg a többi urakkal.~ ~Az 8328 1, II| elborítva vele az annyira ismertető állat. Végre felölté magára 8329 11, I| új meg új jó barátokkal ismertették meg, kiknek lelkesedése 8330 5, I| ember, aki nem szereti az ismertségkötést, s ettől a naptól fogva 8331 5, I| időtől fogva el volt róluk ismerve. A lovassági tisztek között 8332 9, I| utánajött már úrnőjenek, ismételni a kérdést, hogy nem küld-e 8333 11, II| üldözte azt.~ ~Háromszor ismételte a rohamot az ellen lovasság, 8334 10, IV| percek múlva nagy távolból ismétlődött.~ ~De Fervlans odalovagolt 8335 11, VI| otthagyhatta a drága jó ispitály-levest, s aztán beadhatta magát 8336 11, III| kellett neki maradnia az ispitályban. De biz ő, amint meghallotta, 8337 7, VIII| mint a hal, mely folyvást issza a tavat, s mégsem bírja 8338 5, III| mintha le kellene mennieo az istállóba, lovát nyergeltetni, s aztán 8339 5, III| meghagyta, hogy maradjon az istállóban a lovaknál, s ha a kapun 8340 4, II| tehenészetet állított, s istállóit mindennap meglátogatta; 8341 1, I| más?~ ~– No mert lehetne istenasszony is, vagy vadászkutya.~ ~– 8342 10, IV| is történt.~ ~Valóságos istencsodája. Minő a bibliai legenda 8343 4, IV| melynek tagjai azonban Istendicséreto és a pogányok leküzdése 8344 7, VIII| azoknak nincs lelkük, ami az Istené: csak húsuk, és az a mienk!)~ ~– 8345 9, I| igazán szeret egy férfit, nem istene-e az annak? Lehet-e neki azt 8346 11, VII| színjáték volt, aminőt csak istenek rendeznek a saját gyönyörűségükre!~ ~ ~ ~ 8347 6, II| perlekedve a sorssal és az istenekkel, akik azt eltűrik.~ ~S ami 8348 10, III| Rómeójában! Ah, Grassini istenien énekel! Ha hallanád! Adieu!~ ~ 8349 6, I| nagy lelke van, egész az Istenig felér. Ön bejárta az egeket, 8350 8, I| a csatatért választva az istenítélet sorompójául, mely veszteségének 8351 7, II| jóság, minden őserénye az istenkézből eredett embernek megtestesülve. 8352 6, II| használta az idegen trónokat, s istenné tette magát egy világrész 8353 7, II| az én bálványom. Ez az én istennőm. Akiért éltem, akiért meghalok!~ ~ 8354 6, I| Lehetetlent kérsz!~ ~– Az Istenre és minden szenteire könyörgök 8355 10, V| bizonyos vagyok, mint az egy Istenről az égben.~ ~Vavel értette 8356 7, II| egy magas fülke, valami istenszobornak szánva, s annak az alját 8357 5, VI| elpusztítani! Ez képes az embert istentagadóvá tenni. Lajos ingerült volt 8358 12, II| hely ezúttal a legmagasabb istentisztelet szertartásához volt berendezve: 8359 10, VI| széttekintett, borzadt össze.~ ~Minő Istentől elátkozott hely ez!~ ~Itt 8360 3, III| felett.~ ~A Névtelen Vár isthmusát * két öblöcske vette körül; 8361 11, III| visszavágtatott.~ ~S Baráth Istvánnak ez a mondása nagy hamar 8362 11, IV| golyó, s odafektette Berecz Istvánt is az öccse mellé szépen.~ ~ 8363 2, III| duplapuska, s a szarvasbőr iszákba hurkolt ezüstös fringia 8364 2, III| a fringiát a szarvasbőr iszákból kibontotta volna, azalatt 8365 10, III| született komondorfit ismét az iszákjába, s Rómeó végáriáját „ah 8366 10, IV| kapott a folyondár szulák, az iszalagbérzse és a vadkomló, s együtt 8367 3, III| hogy el ne csússzék az iszamos agyagono . – S aztán nem 8368 10, IV| örvényéből a kiömlő fekete iszap messze elönté a körülfekvő 8369 11, III| lovasok hullottak bele a mély iszapba: akkor oda helyezte el magát 8370 10, IV| s úszni is tud. A fekete iszapból kábító gáz párolog ki. Az 8371 10, IV| meg-megkísérti áttörni az iszapfolyamon, de az is visszariad tőle, 8372 10, IV| festi, s a kanyargó fekete iszapfolyót vérveresre.~ ~Végre a sárfolyam 8373 10, IV| hírrel jött vissza, hogy az iszapláva abban az irányban folyik, 8374 10, IV| meg lehetett kerülni az iszaplávát, s eljutni Eszterháza pompás 8375 10, VI| annak arcáról a vért és iszapot. Ah, milyen rút arc volt! 8376 10, V| Hanem a trombita tele lett iszappal, azzal nem lehet jelt adni 8377 10, V| Sátán Laci cimboráit, akik iszaptői feketén, mint igazi ördögök, 8378 10, IV| eltűnt lovastul a fekete iszaptükör alá, mely sok ideig mély 8379 2, II| remeték ilyen jó borokat isznak.~ ~– Valóban, valóban. És 8380 10, VI| milyen rút arc volt! Az iszonyatos eszményképe. Mégis leöblítgeté 8381 3, III| a nagy szemeit mereszté iszonyatra.~ ~Lajos körülbámult, és 8382 10, II| zárt rejtekből. Marig-t iszonyítá e gondolat.~ ~– Jer, menjünk 8383 10, II| Nem jó hely ez itt.~ ~Minő iszonytató lehet az a halál, mely kiszemelte 8384 11, V| hangon a Sámsonverő.~ ~Nincs iszonyúbb, mint egy megrémült Herkulesnek 8385 4, IV| ahol a porontyomnak ételt, italt, vackot adnak, nekem több, 8386 10, VI| felbuggyan alulról, s tűrhető italul szolgál.~ ~Megkísérté azt. 8387 7, I| neve, vagy ki tud jobban itatni. S ezeket indítani el oly 8388 9, II| Isten vigyáz-e ránk? Az ő ítéletének napja ez. Lajos és az ő 8389 4, I| nincs bíró, aki a perükben ítéletet tudjon hozni, mert mind 8390 1, I| herceggel * ?~ ~– Tudom: halálra ítélték. Holnap fogják kivégezni. 8391 3, I| leány.~ ~A leány, alakjáról ítélve, lehet tizenöt éves, de 8392 11, V| kiforgatott, egyszerre az ittas ember rémületével kezdett 8393 2, III| megtiltani. – Megyünk! Rögtön itthagyjuk ezt a bolondokházát. Gróf 8394 1, III| őt a cseléd kirabolta s itthagyta; aki nem tudta az anyja 8395 3, II| lesz, ugye? Hogy hívják az itthont?~ ~– Azt úgy híják, hogy 8396 3, II| lesz, s akkor ez nekünk itthonunk lesz, ugye? Hogy hívják 8397 9, I| az egyetlen embert, aki ittlétének titkába be volt avatva, 8398 5, III| azonban kérni fogom önt az ittmaradásra.~ ~– Mi célból?~ ~– Egyenesen 8399 8, III| jegyezi plajbásszal egy ív papirosra az „arany könyv” 8400 12, II| ezek?~ ~– De – azoknak az ivadékai.~ ~– Igaz, hogy még most 8401 3, I| és burgundit ivott. Mikor ivadjao * volt, osztriga is került 8402 6, II| akik legjobban győzték az ivást, s azokat sorba járatták 8403 8, II| Rántsd ki hát halálos íved, bajszod pödörd jó vitéz!~ ~ ~ ~ 8404 10, III| új vendég toppanik be az ivótársaság közé, akinek a láttára De 8405 7, IX| IX. ~ ~Katalin még sokáig nem 8406 5, III| szerencsétlen voltam, hogy két ízben nem voltam odahaza, egyszer 8407 10, II| szalmaalmok, élelmezési ízékek maradványa; a nagy díszteremben 8408 5, VI| üvegházból, markában hozva az ízekre széttépett dísznövényt.~ ~ 8409 8, II| ugyanakkor Oroszország is hadat izen a magyar királynak, s határainkat 8410 9, I| barátnédnak jóakaró tanácsát, azt izenem neked: fordulj vissza te 8411 12, II| oda. És vigye meg szíves izenetemet de Guillaume tábornok úrnak. 8412 12, III| hírmondónak a maga sürgős izénetével. Így azonban össze lehetett 8413 5, IV| Névtelen Várból. Megint azt izenik vissza, hogy jöjjek vele 8414 9, II| ő lakik már, attól hadd izenjem meg: „Kis testvér! Köszöntet 8415 10, III| gyorspostával. Hát te mit izensz haza?~ ~– Gratulálok a misszióhoz! 8416 8, I| együtt. Plunket ezredes maga izent a francia vezérnek, hogy 8417 7, IV| Ünnepélyes érzések átalakító izgalmai alatt állt. Egész vére más 8418 11, VII| sereg jó egy hétig; ami ez izgalmas időkben egy örökkévalóságnak 8419 7, IX| hogy mit érez igazán. Az izgalom elfojtotta az okoskodást.~ ~ 8420 3, IV| ki hajlandó volt ezt az izgatottságot hagymázos jelenségnek venni. – 8421 5, I| A sok trombitaszó nagyon izgatta; félt ettől a hangtól. Akit 8422 4, V| Sovány arcának minden vonása izgékony volt, s mindig valami olyan 8423 12, II| mondá meglepetten az ízlelés után Vavelnek.~ ~– Ön azt 8424 3, II| aludt. Gyümölcsöt sohasem ízlelt a leány. Lajos tartotta 8425 7, V| magáért. Katalin bámult a jó ízlésen, az egyszerű, de a tisztaságban 8426 12, II| konyhája előadta, ami csak ízletes volt, s a hölgyeknek el 8427 4, V| domborodásai, e szemöldökök kiálló izmai, e klasszikus metszésű orr, 8428 11, V| csak úgy vonaglottak az izmok, mintha kígyók tekergőznének 8429 1, II| de két megtámadója még izmosabb.~ ~Egy szobába vitték, aminek 8430 3, IV| állati ügyesség, ösztön, izomerő szokatlan érvényre fejlődött 8431 7, II| holdas búzavetésére, hogy „az izs csag valami!”~ ~– Mármost 8432 3, IV| azután egyszerre elkezdett izzadni a kór, és azzal lassankint 8433 11, VII| nap kegyetlenül égette az izzadó arcokat. Egy szellő nem 8434 11, III| végképp elhagyta a jó kis izzadság után; rekommendálta is mindenfelé 8435 8, II| szeretni! Azzal a porlepte izzadt arccal; azzal a piros csákóval 8436 9, III| zsarátnok közepén elkezdett izzani, veres lett, majd rózsaszínű, 8437 4, III| mindenféle gyilkos vaseszközök izzottak. Rettenetes gonosztevők; 8438 10, IV| egyre terjed, s visszfénye izzóvá teszi az égboltozatot; s 8439 1, IV| megnevettették? Hardy conditorie * -jában kapni-e a legjobb fagylaltot, 8440 4, II| Itt nárcisz, ott tulipán, jácint; ezek itt kökörcsinek, amaz 8441 2, I| egy nehéz négylovas hintó, jágerrel és postillonnal a bakon. 8442 8, III| felhatalmazást kért „volon”-jaival annak elfogadására mehetni.~ ~ ~ ~ 8443 7, II| tapos végig a földön, mely jajgat, sír, Istent hív és poklokat 8444 5, I| az egzekuciók folytak! A jajgatás hangjaitól egész reszketőssé 8445 9, III| elő egy vékony füstsugár, jajkiáltó lánggá lobbanva a szabadban.~ ~– 8446 7, II| az égre, s a kétségbeesés jajszavát saját nyelvén kiáltják eléje. 8447 13, I| A kárvallott lakosok nem jajveszékelnek a romok között. Még dicsekesznek 8448 3, III| megkövesülten az eltűnt Jakabfalva, Fertő, Kenderalja falvairól 8449 4, V| Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –, hanem hát azt szeretném 8450 11, III| Gerecs Miska, meg a Kis Jancsi , akiket pedig különösen 8451 11, II| Ha az ellenségnek sikerül Jánosházától az egyenes diagonál vonalban 8452 11, III| ki csupán, amit Ferenczy Jánosról jegyzett fel a haditudósítás. 8453 11, IV| a kapitányát, Bessenyey Jánost igyekezett kivágni a körülfogó 8454 4, II| szorítottak ki a kertekből a japáni flóra pompás, de illattalan 8455 3, IV| felkelt az ágyából; felölté japonikáját, felhúzta papucskáit, s 8456 8, II| szekerével együtt vámmentesen jár-kel keresztül; katonát a házába 8457 4, I| csillagok, nappal az emberek járását. Mindenre figyelt, ami körülötte 8458 9, III| Lovas cirkálói ezalatt óra járásnyira elportyáztak, s hírül hozták, 8459 4, II| vissza akar esni a négykézláb járásra, mint a táncoltatott uszkár. 8460 2, II| pedig oly ruganyos, könnyed járással lépeget, mint egy tündér. 8461 3, III| pihennie kellett, elszokott a járástól; itt pedig, mint egy najád, 8462 5, III| szilfidi alak; könnyű, lebegő járású, szabad, mozgékony fejhordású, 8463 6, II| az ivást, s azokat sorba járatták városrul városra. Az utcák 8464 6, II| Budára átvezető hajóhíd járdáját. Ott szülemlettek a merész, 8465 1, II| le akar engem szorítani a járdáról? Ön azt akarja, hogy én 8466 10, III| Boldogasszonyig.~ ~– Hintóval járható az út?~ ~– Odáig igen. Hanem 8467 9, I| fordulj vissza te is! Ne járj tovább ezen az úton. Te 8468 1, I| szólt az öreg, abbahagyva a járkálást. – Itt most mindennek vége. 8469 4, II| magára maradto hölgy aztán járkálhatott egyes-egyedül virágágyai 8470 1, I| Aztán elkezd nyugtalanul járkálni a szobában alá s fel, az 8471 5, V| majd tél lesz?~ ~– Akkor járkálok az udvaron, s csinálok hóembert, 8472 12, I| ottan.~ ~Vavel néma dühvel járkált fel s alá szobájában. Ha 8473 1, I| monda az öregúr, nyugtalanul járkálva alá s fel a szobában. – 8474 3, I| megindul a két fekete ló a járművel az ezerszer megjárt úton, 8475 4, III| Többször látta őt együtt járni-kelni azzal a gyermekkel, akit 8476 1, II| Mármost hát nekünk sorba kell járnunk minden szökőkutat.~ ~A bérkocsis 8477 2, III| A szobájában egyedül járogatva a nesztelen posztócipőkben, 8478 11, IV| lelkésze is, egy katolikus pap, Járossy Mihály, és egy protestáns 8479 10, III| arannyal van hímezve egész a jarretière-ig. Nők csak nőt ismernek ellenségül! 8480 10, III| Vén cimbora. Hát te hol jársz itt?~ ~Az érkezett, meglehet, 8481 7, VI| az örömöt, hogy futkoshat járszalag nélkül! Az egész park és 8482 7, VIII| mellkendőjét; nem fogja senki a járszalagját hátul. Katalin el-elmaradoz 8483 6, II| a kalitkába zárt tigris, járt-kelt magányos szobájában egyedül, 8484 6, II| legnyalkábbakat, akik legjobban járták a „verbunkost”, akik legjobban 8485 5, II| Hej, dehogy aluszom!~ ~ ~ ~Jártak-e itt farkasok?~ ~ ~ ~Hej, 8486 13, I| az utóbbi napokban sokat jártak-keltek itt keresztül az inszurgensek 8487 10, III| az úton vissza is térnem. Jártál valaha azon a tájon?~ ~– 8488 6, II| Sánta Laci kisfiát, aki már jártas volt a kastélyban. A fiú 8489 13, I| mesternek azt hagyva, hogy jártassa meg azalatt az utcán csendesen 8490 2, I| konyhaművészet minden ágaiban való jártasságával. Innen hítták elő, mikor 8491 1, III| vezette azt egész otthonias jártassággal.~ ~– Ne menjünk a főlépcsőn – 8492 7, I| Görömbölyi Bernát úr pedig sorba járván a refractarius meg nem jelenőket, 8493 8, III| Valóságos Zrínyi Miklós!~ ~– Hát Jaskó huszárkáplárt ne jegyezné-e 8494 3, I| Egy háromlábú alacsony jaspistáblán * valami orgonaforma látszik, 8495 11, IV| nélkülözött ebédet.~ ~A jászkún hadosztályt, melyet az előőrsön 8496 2, II| Augsburger Allgemeine Zeitung” * -ját, amit reggel a kapum alá 8497 5, III| tanúskodtak: nem lehetett játék. Annak, ami egy nőt arra 8498 1, IV| divathölgyek toalettjeit és Talma * játékát; véleményt mondtak aziránt, 8499 5, I| tapsokat aratva valódi művészi játékával. Vannak a társaságban ügyes 8500 5, III| fegyverben gyakorolja magát, játékból és komolyan. Mikor a rangját 8501 1, IV| avatni fel eszközüle halálos játékhoz!~ ~– De hát nem tőlük jött-e 8502 7, I| mert tréfának és gyermek játéknak tartom a meghozott törvényt, 8503 4, III| három királyok csillaga” * játéknál. Rövid, egymáson keresztülfektetett 8504 7, VIII| fülkében. Kis könyvtár, régi játékszerek, kártyaasztal a szokott 8505 4, IV| mondá neki a kezében tartott játékszerre:~ ~– Emlékül hoztam ezt 8506 10, IV| és láthatatlant e bújósdi játszás alatt. Az égő bozótbul seregei 8507 7, VIII| kedvét találni a tűzzel játszásban: még felgyújtotta volna 8508 5, II| tűzdühöt. Ennek a tűzzel játszási kedve tökéletes piromániává 8509 4, II| festékekhez; a csavarorgonát nem játszatta többé, még az órája zeneművét 8510 3, I| két képzelt ellenféllel, játszhatott l'hombre * -t és tarokkot, 8511 3, I| visszament a szobájába, s játszhatta a kintornát a kedvenc állatjainak, 8512 7, I| aki zongorán kíséri, az játszik kiállhatatlanul: vajon ki 8513 1, II| felszentelte? Aztán meg a játszó-gyermektársak kacagása? – S mikor az előtt 8514 1, IV| ha ma azt mondja ön: „nem játszom tovább!” ezen a szép haján 8515 6, II| vendég; akinek nincsenek játszópajtásai, s aki eddig is hálára van 8516 2, II| őket.~ ~– Valóban, egyetlen játszótársai a macskák, – annyit tudunk 8517 7, VIII| magára hagyta őt – régi játszótársaival.~ ~ 8518 6, I| mind a hat kísérőnek, a játszótársaknak kellett egy hantocskát gördíteni 8519 11, V| megérkezett Bánhida alá, még javában folyt a víg mulatság.~ ~ 8520 10, I| főrangú családoknak valamennyi javíthatlan tékozló fia, az előkelő 8521 7, IV| népek rendeznek a saját javukra: az egyetértőket Németországban, 8522 1, IV| alakot látott volna egy jázminbokrozat lugasában, s nem talált 8523 1, IV| legújabb vaudeville * -je megnézhető-e? Megérdemli-e 8524 4, II| zsémbelni. – Ez is egy neme a jégbehűtésnek. A tanár, aki fiatal nőtanítványára 8525 11, V| valamennyi fűzfánfütyülő, jégenkopogó, kifordított bundában járó 8526 7, VIII| naplement az! Egy hosszú jegenyefa sétány nyílásán át a Fertő 8527 11, II| szoros úton keresztüldöntött jegenyefák mögül puskatüzeléssel mindaddig 8528 10, IV| voltak kelet felé a nagy jegenyefasorok, amik Eszterházára vezettek, 8529 13, II| egymást.~ ~Az eszterházai jegenyesorok zúgása előrehangzik, mintha 8530 8, III| egy domb tetejét elfoglaló jegenyésről az egész síkságot be lehetett 8531 1, IV| mindenféle orvosságokat inni, jeges rebarbarát és keserű mandulafejetet, 8532 4, III| előtt egy kietlen fényes jégtányért, teleszórva mértani ábrákkal, 8533 4, I| őt néha a befagyott öböl jégtükrén korcsolyázni; míg társalkodónőjét 8534 6, II| keresztül (annak nem árt meg a jégverés) szállíttatta a koporsót 8535 6, II| esztendőben előfordulható jégverésért magára vállalni a felelősséget: 8536 7, II| hallott. Titkomat küldöm neki jegyajándékul. – És akkor kérjen tőle 8537 2, I| baronesse-szel az történt, hogy jegyben járt egy bajor majorescoval, 8538 1, IV| tenyerébe titkos abrakadabra jegyeket írogatva az ujja hegyével –, 8539 7, III| se nem felesége, se nem jegyese, se nem titkos kedvese.~ ~– 8540 8, I| is megmutatom neked a te jegyesedet. Ha az megcsókol, attul 8541 12, II| foglyul tartja magánál az én jegyesemet: Dealba Thémire grófnét 8542 1, I| elkezdtek azon nagy figyelemmel jegyezgetni, halk, alig érthető szavakat 8543 8, III| juhászbundára hosszant fekve, jegyezi plajbásszal egy ív papirosra 8544 8, III| Hát Jaskó huszárkáplárt ne jegyezné-e mellé, öcsémuram? Mikor 8545 3, IV| vadat a múlt századból is jegyeztek fel a krónikák, akit a Fertőben 8546 10, VI| egymásé leszünk. Vedd tőlem jegygyűrűnek ezt az acélgyűrűt.~ ~Az 8547 11, IV| után egy jellemző epizódot jegyzettek fel a szemtanúk.~ ~Egy győri 8548 13, I| számítgatja senki: csak a csodákat jegyzi föl, amik között maga és 8549 4, I| mulasztá el az észleleteket jegyzőkönyvébe pontosan feljegyezni. Maga 8550 8, III| érdemrend-bizottság hiteles jegyzőkönyvében. Hát a Zamoszk várát védelmező 8551 5, I| káplári kalapácsverés a jeladó kis táblákon már áthangzott 8552 2, III| tornácba behordani, ami annak a jele, hogy a vendégeket itt marasztalják.~ ~ 8553 3, IV| hitelességét approbaló külső jeleket is: a háta közepéig fecskendett 8554 6, II| feldühített hazaszeretet. Minő jelenetei a népháborúnak! Az ellenség 8555 11, IV| karjáért .~ ~Tele van ilyen jelenetekkel az inszurrekció története.~ ~ 8556 11, III| ellenséggel, ami egyike a legszebb jeleneteknek. Egy francia lovasosztály 8557 4, III| kerül a sor, el ne késsem a „jelenetről”.~ ~A bárónéo nevetett, 8558 5, III| szüntelen lefátyolozott arccal jelenik meg a világ előtt, nem Barthelmy 8559 4, IV| gyermeknek a szülője, s jelenleg a bárónő udvarában van?~ ~ 8560 10, II| őneki magának menedéke. A jelenlegi lakója e fülkének most azt 8561 10, V| elvész!~ ~– Pedig lásd: a te jelenléted engemet csak gátolni fog 8562 1, III| hagyni? Megfoszt kedves jelenlététől? Nem engedi magát marasztaltatni?~ ~ 8563 2, II| a távollevőket, azután a jelenlevőket. Megszólta a bankadó ágenst – 8564 7, I| járván a refractarius meg nem jelenőket, s mindenütt hasonlóan excipiáltatván, 8565 5, V| hogy nem sokáig! Az idők jelenségei nem csalnak. Feltámadásunk 8566 3, IV| izgatottságot hagymázos jelenségnek venni. – Engedje az üterét 8567 1, II| Vendőme-szoboré * ) – nem jelent-e meg ott álmában egy halavány 8568 7, I| tekintetes úrnak. Sokan jelentek meg azon a lustratión?~ ~– 8569 8, I| kipróbálni, hogy mennyi fér bele? Jelentem, hogy csordultig van.~ ~– 8570 11, II| császári királyi bizottság jelentéseiből összeállítva, minden költői 8571 11, VII| királynak is megküldte ezt a jelentést.~ ~Meskónak pedig azt a 8572 8, II| volt nagy sikoltozás, mikor jelentetlenül betört az ajtón, mint egy – 8573 9, III| csakugyan földi zivatart jelentett. Az asperni ütközet utóvillogása 8574 4, I| szobáit. Bizonyosan betegnek jelentette magát, míg a tisztelkedő 8575 7, VIII| vége?” – Hát ez vajon mit jelenthet? Ő nem érti. Hanem azért 8576 8, I| Minden bizonnyal; hanem ekkor jelentik, hogy kovát nem adhatnak 8577 10, II| önkénytelen reszketésben jelentkezék minden tagján. Nem jó hely 8578 11, V| volna annak!~ ~Senki sem jelentkezett azóta, hogy az adoma szerzőségét 8579 13, I| ragyog. Nemcsak azok a vészt jelentő rózsák ragyognak rajta, 8580 4, V| Nem hágy békét, hogy csak jelentsemo be, hogy ő a Mátyás mester.~ ~– 8581 11, VII| küldött a nádorhoz Komáromba, jelentve, hogy szerencsésen keresztülvágta 8582 3, IV| mendemondát. Ez pedig válogatott jeles kaland.~ ~A fátyolos nő 8583 11, VII| feléje a sűrű „qui vive?”, jeléül, hogy a franciák ébren vannak: 8584 4, III| az indulásra kész voltát jelezé, s lefoglalta azt mintegy 8585 5, III| kígyószerű átfonásig, ami azt jelezi, hogy kész vele a világ 8586 8, III| félbeszakítá az előörsök jelkiáltása a távolban, mely egyre közelebb 8587 9, II| kihúzták a kardot, azzal a jelkiáltással, hogy „éljen az ő választottjuk!” 8588 8, III| odavágtatott, ahonnan a jelkiáltást hallák.~ ~Az őrjárat egy 8589 8, II| egy új Hiób-hír érkezik. Jellachich tábornok lerakta a fegyvert 8590 5, II| kalapot gyűrve, s ugyanannyi jellemet játszva el e kalap alatt.~ ~( 8591 10, III| szállva, s egypár kétséges jellemű, de vitéz nobilival bírálgatá 8592 11, III| alhadnagynak.~ ~Rendkívüli szép jellemvonás azután a felkelő seregnél 8593 11, III| hadjáratot.~ ~ ~ ~A legfényesebb jellemvonása volt az inszurrekcionális 8594 2, II| támadó családias bizalmasság jellemzé a bécsi nőt, elütőleg a 8595 4, IV| megmutatni az ábrázatját.~ ~Jellemzetes csúf volt. Eszményképe a 8596 9, I| mirtuszkoszorú nem színpadi jelmez. Ez egy igazi, őszinte másvilág 8597 10, III| megtiltotta neki a Folie-t a leírt jelmezben eljátszani. – Nagy sírás 8598 2, I| háromszegletű kalapot; kiegészíti a jelmezt az ünnepélyhez felöltött 8599 10, IV| mély szekérkerékbevágás jelöli őket, keresztül-kasul járják 8600 9, I| szabad lenniök. Marie-nak jelöljön ki valami rejteket, ahol 8601 9, I| haza magukkal, s temetőkkel jelölték az útjokat, amerre hazatértek, 8602 6, II| csonthalmokkal, temetőkertekkel jelölve meg minden lépte nyomát, 8603 5, I| azok csak hadgyakorlati jelszavak.~ ~Hanem valami öröme mégis 8604 6, II| figyelt, és várt a maga jelszavára.~ ~Mikor a jelszó hangzani 8605 7, II| meglapulva a földhöz, a maga jelszavát.~ ~És aztán hallott ahelyett 8606 10, V| biztatták egymást a gúnyos jelszóval: „avanti, avanti, signori 8607 5, VI| Az ő hazája nagyságának a jelvénye volt az a virág: az ő nemzete 8608 11, IV| először is a főhadnagyát, Jeszenszkyt szabadítá ki a fogságból, 8609 9, I| fogadni egy öreg barátnédnak jóakaró tanácsát, azt izenem neked: 8610 10, VI| Lajos a csata utáni éjszakát jobbadán azzal töltötte, hogy az 8611 8, III| Pedig ezek mind csak jobbágyfiúk voltak – jegyzé meg Vavel 8612 6, II| volt a sasos zászlójára, s jobbnak tartotta magát a világ minden 8613 11, VI| vezetése alatt, a másik a jobbszárnyon Horváth Kristóf századossal, 8614 11, IV| alkalmával a hőstetteit a jobbszárnyról előkerülő Bars, Somogy, 8615 9, I| lepecsételé, s azt átadta Jocrisse-nek, aki még abban a percben 8616 9, I| volt-e az, hogy Katalin éppen Jocrisse-tól küldte el azt a levelet? 8617 2, I| postalovak a homokban csak lépést jöhettek.~ ~S ezzel az egész nagy 8618 11, IV| parancsot kaptak, hogy jöjjenek, csakhogy későn kapták.~ ~ 8619 7, VI| mindennap meg szoktál adni. Egy jóéjszakakívánást a függönyön keresztül.~ ~– 8620 5, III| Most mindjárt rá fog ön jönnio – szólt Katalin –, amiért 8621 7, I| legközelebb avégett kellene ide jönnöm, hogy a II. törvénycikk 8622 1, IV| játékhoz!~ ~– De hát nem tőlük jött-e a példa? Hát az nem rettenetes 8623 12, II| vajon talyigát vásárolni jöttek-e azok ide, vagy mészre van 8624 13, I| te itt vagy. Hogy értem jöttél. Hogy megszabadítottál. 8625 7, I| 3000 forinton felül van a jövedelme, lovas lesz, akinek azon 8626 8, III| forintért a birtokot, aminek a jövedelmeire az csak ráfizetett, oly 8627 1, IV| De egy igen szépen jövedelmező mesterségbe, Madame. Valljuk 8628 1, IV| melyet a rendőrközegek jövet-menet feljegyeztek, s aztán magára 8629 2, III| van a gróf úr uraságtok jöveteléről, s szívesen látja magánál.~ ~ 8630 7, I| Elszánta rá magát.~ ~Jövetelét megelőzőleg levelet írt 8631 10, III| mutogatni a virtusaikat, hogy jövetelüknek híre ne futamodjék. De Fervlans 8632 1, III| kötelességének tartotta magát a jövevénnyel megismertetni. „Én de Fervlans 8633 5, III| itt kellett várni az utána jövőket, hogy üdvözleteiket kicserélhessék 8634 10, V| csapatláncot a szemközt jövőn ellen.~ ~A sűrű bozótban 8635 1, II| utat engedjen a szemközt jövőnek. Azonban az is a falhoz 8636 2, I| nyílt szívű. Minden szemközt jövővel egyszerre megbarátkozó. 8637 5, V| mondhatta idáig, még a levél jóformán a kertész legény kezében 8638 1, III| tekintetű márki. – Ez a jog és kötelesség engemet illet. 8639 4, II| a másik meg a férfiasság jogait foglalja el magának. Ez 8640 4, II| egyik a nőiség minden dicső jogáról lemond, a másik meg a férfiasság 8641 7, II| törvényesíted az én kardom jogát. Én is imádom az én nemzetemet. 8642 8, III| nőrablás negatív hőse, e jogcím alatt fogom keresni a magam 8643 2, II| legkülönösebb – mondá a fiatal joggyakorló – az, hogy nem azzal a szóval 8644 1, II| nyakravalóját és minden egyéb jogos tulajdonát; amiknek a használatáért, 8645 5, I| perhorreskálni, aminek igen jogosult magyarázata az, hogy a katonatiszt 8646 5, III| tréfa által gyanúja egészen jogosulttá válik. S akkor aztán egész 8647 10, V| élve elfogják: ez a levél jogot ád Vavel Lajosnak, hogy 8648 2, III| fejbólintással üdvözlé a fiatal jogtudóst, s azt sem kérdezte tőle, 8649 4, II| tudósítást attól a fiatal jogtudóstól, akit az alispán kelletlen 8650 6, II| lekötelezve. Különben is igen jóindulatú, okos fiú volt és nagyon 8651 7, VIII| Marie mindent rendkívül jóízűnek talált. Természetesen: egész 8652 10, V| megkísérté ott marasztani.~ ~– Ne jőjj velem tovább. Maradj itt 8653 5, III| dühből a legféktelenebb jókedvbe esett át. A bárónő együtt 8654 5, VI| oltalmazójául küldött ide jókedvében: őnagysága Landsknechtsschild 8655 1, III| rázkódásával jelezve elfojtott jókedvét; maga a gyógykezelő ordinárius 8656 4, V| lett az arca az elfojtott jókedvtől.~ ~– Mind elhiszem – szólt 8657 7, II| Marie azzal, hogy gyermeteg jókedvvel eléje lépett:~ ~– Ah, aki 8658 11, V| szikrát adott, s a Sámsonverőé jókora csorbát kapott. De nem olyan 8659 1, I| szedett elő zsebeiből, engedte jólesni. Később nyűgösködött, hogy 8660 2, III| vidék szegényeinek valódi jóltevője. Ennélfogva az eddigi bérletnek 8661 2, II| farkasfiúval. Ha megnő, a jóltevőjét eszi meg.~ ~– Ah, ah, ne 8662 4, IV| adni. Én önnek a lelkében jóravaló indulatokat fedeztem fel. 8663 3, I| jókor fölébredjen, hogy egy jóreggelt kívánhasson neki, de amint 8664 7, II| tekintet, ennyi szeretet, ennyi jóság, minden őserénye az istenkézből 8665 7, III| számára.~ ~– Igen köszönöm a jóságát, kedves Bernát bácsi; de 8666 3, III| hogy talán meg is halhat? jóságos Isten! Hogy Lajos meghaljon? – 8667 10, III| is irigylett. Nemsokára Joséphine-t féltékennyé tették a szép 8668 8, III| már, hogy a császár válik Joséphine-től. A kreolnő skartba lesz 8669 11, IV| sebesültet, s nekifordulnak a Jóskának, s azt kezdik vagdalni. 8670 4, I| annak az öregembernek a jóslatát: „A gyermekbül hajadon lesz: 8671 7, IV| a valódi korszak, mit a jóslatok ígértek.~ ~Ünnepélyes érzések 8672 8, III| mert éppen holdfogyatkozást jósolt meg a naptár, Thémire egészen 8673 5, IV| kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág megvétele előtt is itt volt, 8674 2, I| schein forintért vette meg a jószágot a baronesse, minden regaléval 8675 11, IV| tettek egyszer – a maguk jószántából – egy kísérletet az alkalmatlan 8676 2, I| Már hiszen én magamról jótállok, mert sohasem szoktam pletykázni; 8677 3, IV| magából a pokolanyagot, a jótékony krízis előállt, önkényteseno 8678 8, III| világtól elvonultat. Csak jótékonyságaik terén találkoztak a szándékaik, 8679 6, II| akire nézve bizonyosan jótétemény lehetett, favágás és koldulás 8680 6, I| enfants de la patrie!~ ~ ~ ~Le jour de gloire est arrivé.”~ ~ ~ ~ 8681 7, V| segíteni akart rajta, s joviális tréfával szólt közbe:~ ~– 8682 5, III| eszébe jut, akkor elveszti a józanságát. Mindenütt szikrát fog a 8683 4, IV| imádkoznék.~ ~Lajos pedagógi józansággal monda Marie-nak:~ ~– Ha 8684 11, IV| melyet az előőrsön feledtek, Józsa Imre káplár mentette meg, 8685 11, IV| káplár volt, de azért a József-huszároknak három tisztjét, meg két 8686 11, III| Varga István is ott van ám a József-huszároktól. Hát azt se lehetett otthagyni: 8687 11, VI| századosát elveszté, de a József-huszárságot és két elfogott ágyút kiszabadította 8688 11, IV| Földváry Gábor és Antal, Szeles Józseffel, Zsámbokrétyvel a mély árokba 8689 5, VI| legdrágább divatvirágokat, s Józsefnek, kit kertésszé tett a virágházban, 8690 11, III| csak előkerül ám Gasparics Józsi, s szép jó estét kíván az 8691 11, III| gazdáját. – Szegény Gasparics Józsit sajnálták is nagyon az ismerősei, 8692 9, I| posso…” Ez nem elég. Ennyit Júdás is megtett. „Én nem tudom 8693 9, III| levele; másik az ellenség júdás-izenete. Egyszer a menyasszonyét 8694 7, VIII| megtanulja. Az udvaron a juhászbojtár tilinkózott: Marie arra 8695 8, III| bebútorozva szénakötegekkel és juhászbundákkal.~ ~Két régi ismerősre talált 8696 8, III| S a fiatal tudós, egy juhászbundára hosszant fekve, jegyezi 8697 10, III| a chien de Vienne magyar juhászkutya – monda De Fervlans –, ami 8698 11, VII| Strassoldo, Eszterházy, Saint Julien ezredekéit, azok közt harminchat 8699 4, III| csillagászati naptár egy júliusi éjszakára ritka szép teljes 8700 11, II| ostromlókra.~ ~Hosszú nap volt! Júniusban olyan soká akar megjelenni 8701 11, VII| Eszterházyval.~ ~A forró júniusi nap kegyetlenül égette az 8702 10, VI| dühöngenek, hanem ahogy Juno, ahogy Minerva, ahogy Diana 8703 2, III| ahhoz?~ ~– Egy esztendei jurátusság; meg egy arany a diplomáért.~ ~– 8704 9, I| légy becsületes, s aztán jussak néha eszedbe.”~ ~Öreg barátnéd 8705 12, III| engedte neki, hogy szóhoz jusson.~ ~– Tudom, mit akar ön. 8706 3, III| maradványai voltak. (Livius és Justin * szerint a mai Narbonne-ból 8707 11, IV| halottat.~ ~S lett érte a jutalma egy csúfos közmondás, amivel 8708 5, I| hőseinek a megérdemlett jutalmakat el nem engedik.~ ~Vavel 8709 8, III| utána, hogy utasítsa, merre juthat ki a táborhelyből leghamarabb, 8710 2, II| tudom is: csakhogy eddig nem juthattam szóhoz – a mérnök úrtól. ( 8711 2, II| tudja az esetet: a Rakoncza Jutka, a Sátánnéo .~ ~– Hogyne 8712 10, III| dugták a folyamodásaikat, úgy juttaták legmagasabb kezekbe.~ ~– 8713 11, VII| nádor kezébe is el kellett juttatni.~ ~Széchenyi Pál gróf vállalkozott 8714 4, I| helyeselte a gróf. Ő is bőven juttatott segélyt a lelkész által, 8715 5, III| Ejh, tehát már eszébe jutunk?~ ~De jobban meglepte Lajost 8716 5, III| fenyőkkel körített helyre jutva, megállt a hölgy, és elkezdé:~ ~– 8717 4, V| között senki se visel. A kabátja tetszés szerint ködmönné 8718 4, III| hanem add elő! Hozd a felső kabátomat is, s tedd a zsebébe az 8719 10, IV| is tud. A fekete iszapból kábító gáz párolog ki. Az égés 8720 4, IV| ajtó nyitva volt.~ ~Lajos kábult rémülettel rohant az alkoven 8721 7, I| felraknom a dolmányomra és kacagányomra?~ ~–Egyéb okot nem tudok 8722 1, III| kollegájának, ki elfojtott kacagás hangján magába befelé nevetett.~ ~– 8723 1, II| meg a játszó-gyermektársak kacagása? – S mikor az előtt a kis 8724 5, II| egész társaság általános kacagásba tört ki.~ ~A jókedv forgószele 8725 2, II| igaz! – szólt általános kacagásban részt véve a bárónő. – Hiszen 8726 7, VIII| lehet fogni.~ ~Óh, mennyi kacagnivaló volt ezen!~ ~Katalin alig 8727 7, VI| alispán.)~ ~Ezzel aztán kacagva futott ki a szobából a szép 8728 1, III| kórusban tört ki a jókedvű kacaj.~ ~Belépett a parancsoló 8729 2, II| szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám kissé elsimult. – Gyermekkoromban 8730 5, IV| bárónő egy kifinomított kacér nő, s világtól elvonulásának 8731 1, III| egy virágot, s azt gyermek kacérkodással az inge szalagcsokrába tűzte.~ ~– 8732 4, II| férfi előtt lehet szándékos kacérság is; hanem amit ezután tett, 8733 7, IV| bársonyt. Nem, az nagyon kackiás lesz. A kék frakkot a gyöngyház 8734 5, II| posztószél tarisznyával a hátán; kacskaringós nagy bajusz volt neki ragasztva 8735 4, II| elültetésével, hogy azokat a vénuszi kacsókat borzalom volt látni, ez 8736 13, II| pázsit fölé azokból a fehér kagylókból.~ ~Azután megint eltűnt 8737 13, II| markait azokkal a fehér kagylókkal, amik kővé váltan hevernek 8738 7, I| volt hüllőkről és nyáladék kagylókról: becsületes, zsíros, tömör, 8739 3, III| ott is vademberek? Vagy kajmánok, nagy teknősbékák és tengeri 8740 2, I| virágos mellény, a fölött kajszi barackszín kanca-mente * , 8741 1, III| volt senki, egy rikácsoló kakadún s egy orrfintorgató kapucinus 8742 4, III| minden gazdának azért, hogy a kakasát tegye kosár alá, a kutyáját 8743 7, VIII| neki, hogy azok tyúkok, kakasok és pulykák. – Hát ilyen 8744 12, I| éjszaka egy ebugatást, egy kakasszót halljon, ha az érckutyák 8745 12, II| dandára, s az, ha megkapja a kakastollas süvegeit az álfranciáknak, 8746 12, II| madara, Kinek fején a farka!” Kakastollbokrétás süvegű, kék köpönyeges franciák, 8747 3, I| rézcyclopsok elütik az órát; a kakuk huhukol, s a réz alabárdos 8748 3, I| szolgáltatik, beleaprított kalácsdarabkákkal. Egymásra morogni mindvalamennyinek 8749 3, II| hideg tejet ittak, apró kalácskákkal, amiket valaki rendesen 8750 4, V| másikban a pisztolyokat meg a kalamárist, a hóna alatt könyvet és 8751 2, II| regényes asszonyszöktető kalandhős, de még nem is világgyűlölő 8752 8, III| Csigavér! – dörmögé a kalandor. – Ma csak Kapuvárról jövök, 8753 11, I| futár Győrből, akármerre kalandozott, azzal a kedves levéllel, 8754 5, II| ugyanannyi jellemet játszva el e kalap alatt.~ ~(Híres két művész 8755 5, I| házszerte, s este a káplári kalapácsverés a jeladó kis táblákon már 8756 5, II| bravúrját is tudta utánozni, egy kalapból tizennyolcféle kalapot gyűrve, 8757 4, I| kocsizott, hogy a béna hadfi kalapjába hullassa a zárt hintó ablakából.~ ~ 8758 5, II| szörnyeteg az egyik kezével kalapjához kapott, a másikkal pedig 8759 5, III| hirtelen hátravetette a kalapjáról a fátyolát, s közbeszólt.~ ~– 8760 11, V| hadvezérek, lobogó tollas kalapokkal. A csoport élén egy férfi; 8761 3, III| úszáshoz nem volt szüksége kalapra; hosszú haja szabadon úszott 8762 10, IV| sásnemű növényzet, felmagasló kalászokkal, mint egy virágkád, a környéke 8763 10, III| figyelmezteté őt Jocrisse. – S kalauzt nem. kapni e között a nép 8764 11, IV| előtt. De az időt nem a kalendárium és a klepsidra után, hanem 8765 4, III| teleholdat, amelyet ő a kalendáriumi arcképe szerint egy becsületes 8766 5, V| az azo orgonabokrok közé kalimpázott, másik kezével a leány kezét 8767 6, II| ezeket olvasta Vavel, mint a kalitkába zárt tigris, járt-kelt magányos 8768 6, I| kalácsdarabkákat…. üresen fog állani a kalitkája.~ ~– Majd szerzek önnek 8769 7, II| De ez a Névtelen Vár kalitkájába bezárt tigrisnek csak még 8770 10, III| konzul” nem így tudott kalligrafiázni a szép kreolnőhöz! Hát még 8771 5, I| bíró háza előtt felállított kalodába zárattak.~ ~A gróf nem késett 8772 5, II| fapuskával, darutollas kalpaggal, kulaccsal az oldalán, posztószél 8773 7, II| azt a sok aranytekercset a kalpagjából átrakni a Zrínyi-dolmánya 8774 12, II| franciáktól elvett tollas kalpagokat, s a kék köpönyeget felölték 8775 8, II| Németországban nem gyújtanak. Kalt, Dörenberg, Schill, Lützow 8776 2, II| kalappal, térdig gomboló fehér kamáslit; télen karbonari-köpönyeget * . 8777 1, I| helyre van elhelyezve: a kamat nevelni fogja a tőkét. – 8778 10, II| sekrestyebeli illat, ami a kámfor, tömjén- és fenyőmag-füstölésből 8779 9, I| lehet, nem akarja Ön elébb kámforfüstre tartani?~ ~– Mit törődöm 8780 9, I| parázst és valami kevés kámfort?~ ~– Minek az?~ ~– Annak 8781 10, V| könnyen kiállja, de a fokos kampója lyukat üt rajta, és csúffá 8782 11, III| nemes lebukott, az alabárd kampóját beleakasztá a vízben fuldokló 8783 4, III| átment a hálószobából nyíló kamrácskába, s ott meglátott az ágyon 8784 3, II| olyanformán, mint az álmodó kanári. Az rögtön elkezdett a menhelyén 8785 2, I| az ölébe: azt gondolta, kanárimadarak, amiért nagy vitája támadt 8786 2, I| fölött kajszi barackszín kanca-mente * , quekker szabású * , 8787 2, I| teendők elvégzése végett a kancelláriába.~ ~ 8788 4, IV| elvetélt, rám fogta, hogy az én kancsal szemem rontotta meg az emséjét. 8789 6, I| asszonynak, ki csodaszerekkel, kancsérolással kigyógyított sok gutaütöttet. 8790 1, I| aztán összegöngyölve a kandallóba dobálja. Szép, drága szövetű 8791 1, I| vissza. Utoljára odalép a kandallóhoz, kirántja azt a selyemharisnya 8792 1, I| maradt úr felhúzza ismét a kandallórulo az ajtót, s újra tüzet szít 8793 1, I| visszatért az ifjabb úrhoz, ki a kandallót szítá fel ezalatt, s a tüzet 8794 3, I| előlük, s az ablakono nem kandikál ki utánuk kíváncsi asszonyfő, 8795 2, I| toronyablakból pedig gyerekfők kandikálnak elő, lesve a földesuraság 8796 11, IV| meg a zempléni lovasság Kandó ezredes vezetése alatt.~ ~ 8797 7, II| hozzájuthat egy egész tele kanna üde, kristálytiszta vízhez, 8798 12, II| ebben az országban, akiben kannibáli szenvedélyek laknak, aki 8799 12, II| nevét. – Ilyenek azok a kannibálok, akik ezt az országot lakják! – 8800 11, IV| akkor sem ereszti el annak a kantárát, hogy a letaszított ellenfél 8801 10, IV| kellett a leszállt lovasnak kantáron vezetni a paripáját maga 8802 3, I| mellé, föl hagyják magukat kantároztatni; a négy cica elfoglalja 8803 9, III| felkelési idő.~ ~S azzal a kantárszárat a lova nyakára dobva, míg 8804 11, IV| sűrűben, megkapta a hóka lova kantárszárát, átszökött annak a nyergébe: „ 8805 2, I| virágkosárkák a kezeikben, a kántor felügyelete alatt, ki igen 8806 4, III| repülő sós * flakonnal, amit kantusa zsebéből elővett, s az alélt 8807 10, IV| rózsaszínűre festi, s a kanyargó fekete iszapfolyót vérveresre.~ ~ 8808 1, II| jutni.~ ~Az pedig egy szűk, kanyargós utca volt: a Rue des Blancs 8809 10, II| távozó szekérnek, amint az a kanyarodónál eltűnt előle, sípjába fújt, 8810 10, IV| sár, mint egy fekete kígyó kanyarog rajta végig, a völgyeket 8811 11, VII| folyónak egy félszigetet képező kanyarulatában; s annak, ki a világtól 8812 10, I| lazarétum gyógyszertárát kaparintották el, s megitták a felcsernek 8813 6, I| már, hogy húsz lépésnyiről kapásra kilőtte a coeur-ászból a 8814 13, I| Aztán majd a karjaitokba kapaszkodom, s elsétálok veletek az 8815 4, II| pedig ahelyett búskomoran kapaszkodotto karjába. Arca nem mondhatta 8816 7, VIII| a leányok kezéből a kis kapát, amivel azok a virágágyakat 8817 5, IV| felett, ha csak tetten nem kapattak, mind fölmenté őket. – Görömbölyi 8818 1, III| selyemhajának érintésétől, hogy kapcsolatba hozza Cambray úr fekete 8819 5, III| végrevalahára szemközt kaphatom, s egy jó karddöfés vagy 8820 1, III| mert egyéb úton ugyan nem kaphatott felőlük tudósítást.~ ~ 8821 5, III| bárónő. Én csak olyan sebet kaphattam vala az esetleges összeütközésnél, 8822 2, I| mellékszobába.~ ~– Ez már aztán kapitális egy menyecske! – mondá az 8823 3, IV| pletykauzsorát lehet majd ebből a kapitálisból kiverni! Eddig is nagy kelete 8824 9, III| helyben maradó csapatot kapitányára bízta, s ő a kiválasztottakkal 8825 11, IV| fogott fel a testével a kapitányáról. S a huszonnégy sebbel még 8826 2, I| idejében ment férjhez egy morva kapitányhoz; ez most zálogba adta a 8827 11, V| bujdosik!”meg „három a tánc”. A kapitánynak inni kellett, meg táncolni, 8828 11, III| elkiáltá magát: „Barátim, a kapitányunkat elfogta az ellenség!”, visszafordultak, 8829 12, III| monsieur le catzique-kal a kapituláció föltételeit: én majd addig 8830 10, III| mert bennünket föltétlen kapitulációra kényszerítettek vele, s 8831 4, I| Vavel gróf kénytelen volt kapitulálni. Az az eszme, hogy a bárónő 8832 12, I| ott van?~ ~– Ott ám. Ő is kapitulált, de az asszonyságok kedveért 8833 5, III| mintha féltené, hogy majd nem kapja vissza.~ ~A levélben ez 8834 4, V| mind világosságot eleget kapjon, és maga mégis hozzájárulhatlan 8835 10, V| nyeregből, ki még a pisztolyához kapkodott.~ ~– Nem úgy verik a cigányt! – 8836 11, II| őrmesteré, Csikász János kápláré és Kovács János közvitézé.~ ~ 8837 5, I| gazdákhoz házszerte, s este a káplári kalapácsverés a jeladó kis 8838 11, IV| harmadikat Szalmásy Ferkó káplárja adta át neki, s maga gyalog 8839 5, III| visszavenni?”~ ~„Brrrr!” hogy kapná sarkantyúba a lovát, s nyargalna 8840 1, IV| Hardy conditorie * -jában kapni-e a legjobb fagylaltot, vagy 8841 10, IV| ugyancsak sarkantyúba kellett kapniok a lovaikat, hogy kimeneküljenek 8842 7, VIII| pávatollakat, amiket ily alkalommal kapogattak.)~ ~Óh, de ami mindennél 8843 8, I| szabadhegyi halmokon, a major és kápolna romjai körül az Isten ege 8844 1, I| temették el a Szent Margit kápolnában.~ ~– No a „Monsieur” + * 8845 11, IV| főhercegek a kismegyeri kápolnához vitették ki maguk után a 8846 1, IV| napig rejtőzött a Mi Urunk kápolnájának kriptaboltjában; de úgy 8847 8, III| addig, amíg azt meg nem kapom” – mondá a dobverő hős a 8848 5, III| magunktól megtagadni, ha kapóra jön. Az igazi „hecc” bécsi 8849 11, V| meg lehet azt ölni töltött káposztával.~ ~Ez már igazán odatalált.~ ~– 8850 4, IV| mert az én feleségem volt. (Kápsáló barát eskettetett bennünket 8851 1, I| Valaki elszökött innen.~ ~A kapuajtó nyílik és csukódik; bármily 8852 9, I| akit az anyja idegen házak kapubejárata alatt hagyogatott el, leskelődni 8853 1, II| vitték, aminek az ajtaja a kapubejáratra nyílt: ott megkötözték, 8854 1, III| kakadún s egy orrfintorgató kapucinus majmon kívül.~ ~Hanem az 8855 1, III| lármáznak.~ ~Amint azonban a kapudörej jelenté, hogy az öregúr 8856 4, IV| vigyázott jobban a szomszéd ház kapuira, mint ő. A hálószobájában 8857 8, II| Vavel Lajos, amint kastélya kapuit megnyitá a külvilág előtt, 8858 5, III| beszállásolva lenni, amelynek a kapujáig ön és még valaki mindennap 8859 5, III| gróf ismét a park hátulsó kapujánál állítá meg a fogatát, s 8860 5, I| katonát; a Névtelen Vár kapujára egy nagy kétfejű sas volt 8861 5, VI| megoltalmaztatni; volt módja benne. Kapuját csak úgy ostromolta a sok 8862 11, III| sebek. Úgy vonultak végig a kapukban álló ismerősök, jó barátok, 8863 1, I| ember magával hordozta a kapukulcsot, s maga nyitotta ki a kaput.~ ~ 8864 2, II| Zeitung” * -ját, amit reggel a kapum alá bedugva találok; s azonkívül 8865 1, I| reszketve húzza meg magát a kapumélyedésben. Egész alakja egy durva, 8866 1, III| kucorgott a hófúvat között kapunk szegletében; aki azt beszélte, 8867 6, I| arra azt mondja a szent kapuőr, hogy „nincs biz az! mert 8868 13, I| akinek éppen nincs kedve a kapura kerülni. Mátyás mester sohase 8869 1, III| észrevétlenül vezette fel a kapus által felnyittatott rejteklépcsőn 8870 5, I| szegletét, s átadta azt a kapusnak.~ ~Ezt már végtére csak 8871 1, I| gályarabok feltalálva, akiket kapusoknak nevezünk; legfeljebb az 8872 5, I| gátolta meg abban, hogy a kapust felzavarja. Az boglyos fejét 8873 3, IV| Vegye fel frissen a kaputrokkját! A fátyolos grófné van itt 8874 3, IV| felkapva a fényes acélgombos kaputrokkot. – A gróf is vele van?~ ~– 8875 8, III| dörmögé a kalandor. – Ma csak Kapuvárról jövök, s torony irányában.~ ~– 8876 11, III| karjaiba, s sarkantyúba kapva lovát, elhagyott helyére 8877 5, I| ahogy illett is; sőt a karabéllyal őrködő strázsa a kapuban 8878 8, II| aminek kardja, pisztolya, karabélya és – harcban edzett vezetője 8879 10, V| démon-csapat megállt, s karabélyait vállról levéve, úgy tett, 8880 12, II| mind a kezében tartotta a karabélyát, a bámészkodó asszony-, 8881 9, III| ő leakasztá válláról a karabélyt, s folytatta az őrködést.~ ~ 8882 10, V| vágjon közé.~ ~A démonok karabélytüze ropogott. – A hölgy a dombtetőn 8883 11, VII| támadók oldalába került, s karabélytüzeléssel üdvözölte tömött hadsoraikat.~ ~ 8884 4, I| Karácsonkor ő is rendezett karácsonfát a falu gyermekeinek, miként 8885 4, I| Vár lakóját is köztük.~ ~Karácsonkor ő is rendezett karácsonfát 8886 2, II| annak ösztöndíjt küldött. S karácsony estéjén minden kisfiút és 8887 2, II| Névtelen Várba, ott nagyszerű karácsonyfa van a számukra felállítva, 8888 7, IV| bitang! – Darvalia! – Beste karaffia”! (Azok bizonyára mind olyan 8889 11, III| ellenséggel.~ ~Ez volt a Karakónál megkezdett harc harmadik 8890 11, II| visszhangzottak a hegyek, völgyek a karakószörcsöki szoros körül, melyet en 8891 1, I| nem válik a meglopottnak a kárára.~ ~Amint az öregúr másodszor 8892 2, II| gomboló fehér kamáslit; télen karbonari-köpönyeget * . A dáma azonban mindenkor 8893 11, III| verekedni. A zászlótartó körül karcolt Hegedüs, a hadosztály századosa 8894 9, I| az, aki beültettem annak kárcsiráit e nép közé, mely az én bálványomnak 8895 5, III| mindennap gyakorlom magamat a kard- és tőrvívásban.~ ~– Ah, 8896 1, II| fel hozzá a Szajnából egy kardal: „maradj itt!” – gazdátlanul 8897 1, II| gazdátlanul tovaúszó fejek kardala? – Mikor a hófuvatban elrekedt 8898 13, II| óriások énekelnének valami kardalt a távolban.~ ~Percek szünetei 8899 11, VI| küzdöttek, mint akinek tréfa a kardcsapás.~ ~Egy vitézük, Ányos Elek, 8900 11, III| János hidegvérrel felfogta a kardcsapást – azzal az alabárddal, s 8901 10, V| Egész a puskaropogásig, a kardcsattogásig, a piros vér kiontásig.~ ~ 8902 13, I| van az arcán: a mai utolsó kardcsattogások emléke.~ ~Milyen gunyoros 8903 13, I| A fenyegető férfiak, – a kardcsörgés és ágyúzengés – mind nem 8904 7, IV| seregestől járni éjjel-nappal, kardcsörtetők, lármázók; itt goromba, 8905 5, III| szemközt kaphatom, s egy jó karddöfés vagy egy ostoba golyó árán 8906 13, II| egész a címeren könyöklő kardhordozó karig, – lassan, csendesen, 8907 11, V| Hozzácsapott a feltartott kardhoz; a két vas hatalmas szikrát 8908 5, III| ezredes arcáról, kísérőinek kardjai visszazörrentek hüvelyeikbe.~ ~– 8909 7, VI| az arcát! Csak eredj te a kardjaid és mordályaid közé: azok 8910 10, V| markolatjában tört ketté a démon kardján.~ ~Trentatrante ördögien 8911 6, II| királyi sereghez jöttek kardjukat felajánlani tulajdon gyűlölt 8912 11, I| maradtak a színen; kegyetlen, kardköszörülő férfiak. Azokról fogunk 8913 11, V| olyan vas, hogy a te rozsdás kardodat úgy metszi ketté, mint a 8914 7, II| nyereggel, lószerszámmal, kardokkal és lőfegyverekkel egész 8915 11, IV| klepsidra után, hanem a kardokra rótt csorbák fűrészfogai 8916 12, II| felgyújtják a várost, s kardra hánynak minden élő teremtést. 8917 10, V| egyes vitézek párviadala kardtávolban, biztató lövöldözés puskából, 8918 5, III| Hát aztán? Könnyebb egy kardtól keresztülszúrva meghalni, 8919 11, IV| föllépésre megismerte a kardtusát, a puskasortüzet és az ágyúgolyót.~ ~ 8920 1, III| lelépő Cambray úr egy kivont kardú sergeant-nal találja magát 8921 13, I| a közlegénynek is, friss kardvágás sebe van az arcán: a mai 8922 6, II| volt elvegyülve, mint a mór kardvasban az arany, melynek minden 8923 6, I| mindennap gyakorolta magát a kardvívásban. Henry csakugyan vívómester 8924 3, III| tündérálomi paradicsomára, amin karéjló fodrokat hajtott a támadó 8925 13, I| ellenségeitől; de engem a kárhozattól. Óh, ha tudnád, mit szenvedtem 8926 6, I| atyám, kegyelmezz! El fogok kárhozni. El kell kárhoznom.~ ~Vavel 8927 6, I| fogok kárhozni. El kell kárhoznom.~ ~Vavel most már kijött 8928 5, III| szánalomra méltó teremtést kárhoztassam, ki tudja mennyi hónapon 8929 4, I| nem helyeseltetnek. A gróf kárhoztatja a gyermeknevelésnél a kaszárnyarendszert; 8930 6, II| nemzetnek, tétlenségre volt kárhoztatva. A professzionátus katonák 8931 6, I| kijött türelméből.~ ~– Hát kárhozzál el! Az is kötelességed! 8932 13, II| címeren könyöklő kardhordozó karig, – lassan, csendesen, észrevétlenül, 8933 11, V| Most mi fújjuk. Álljatok karikába!~ ~S fújták a hetyke dalt:~ ~ ~„ 8934 2, I| tudja a szónoklatát, mint a karikacsapás, azért mégis remeg. Örök 8935 2, I| kuszált sárga hajjal s veres karikájú szürke szemekkel.~ ~– Hát 8936 4, III| hogy azok a nagy fényes karikák kiégett tűzokádók, azok 8937 11, IV| szívéért még inkább, mint a karjáért .~ ~Tele van ilyen jelenetekkel 8938 11, III| visszaadta őket anyjuk karjaiba, s sarkantyúba kapva lovát, 8939 13, I| Visszaszerezted őt. Odamenekülhetett a karjaid közé, ahol oly boldognak 8940 4, III| függönyzsinórokkal a szék karjaihoz hozzákötözve.~ ~Meglepő 8941 11, V| rozsdás szuronyok; – de karjaik csak olyan jók, mint a többié. 8942 4, III| ifjú férfi vállán, termete karjain nyugodott addig a néhány 8943 11, VII| elüldözték. Csak izmos, edzett karjainak s könnyű szandolinjának 8944 11, VII| gyalogságnak nem számítottak a karjaira, csak a lábaira.~ ~Óh, ez 8945 13, I| Felöltözöm. – Aztán majd a karjaitokba kapaszkodom, s elsétálok 8946 7, VIII| visznek a fejükön, vagy a karjukon: megkérdezni, mi van a kosarukban. 8947 11, IV| kötelességen kívül). Három Kármán, négy Szeghy testvér lett 8948 5, VI| pedig kiemelkedik öt vastag karmazsinszínű pilis, ami csillag alakban 8949 7, VI| Mikor odavezette Katalint karöltve, hogy megmutogassa neki 8950 5, VI| veszedelemnek, mely milliókra menő károkat okoz. Hogy azt ki lehessen 8951 8, III| mozdulatlanul állva, hátrafont karokkal bámult a sötétségbe, találgatva, 8952 4, III| tanítottam, hogy megharapta a karomat, hanem azért én mégis megtanítom 8953 2, II| bukét virágja, s a gróf káromkodott odafenn valami idegen nyelven, 8954 5, III| bőszült ezredes hogy fogja káromkodva elhistorizálni, hogy ő két 8955 5, III| Vavel karjába. S az ilyen karonfogásnak igen sok fokozata van: attól 8956 4, IV| lábukon járni, én meg velük karonfogva a középen, mintha két kisasszonyt 8957 1, I| szobába vezetett, melyet a karos tartóban meggyújtott két 8958 8, III| zsombikon ülve, mint egy karosszéken, két öklét a kard markolatára 8959 11, IV| inszurgensek egy része a Kárpátokat védelmezte a lengyel fölkelők 8960 8, II| lengyel, s betörésre készül, a Kárpátokon keresztül; az egész felvidéki 8961 11, IV| alatt.~ ~Elég jól siettek. A Kárpátoktól a Dunáig. S az ágyúszó vezetése 8962 13, II| meg-megemelték a földig érő kárpitot, s utánuk hangzott – a távoli 8963 3, IV| Magyarországon a hosszú ősz kárpótolja a rövid tavaszt, s mintha 8964 4, III| Az alkoven előtt volt egy karszék, abban ült egy hölgyalak, 8965 8, I| aztán hanyatt vágta magát a karszékében Vavel, kétségbeesett lemondással.~ ~– 8966 7, VII| mondja, megmondja a kis karszékem, mikor beleülök, az is megnyikkan, 8967 13, I| hajnalcsillagot.~ ~Odagördíték karszékét az ablakhoz, s Vavel kinyitá 8968 11, VII| lekapcsolni; három-négy kartácslövés után már körülfogta őket 8969 11, III| bevégezték a Kálvária hegyi kartácslövések, mely után mind a két fél 8970 11, IV| jöttek vissza, az ellenség kartácstüzétől megtizedelve.~ ~E roham 8971 11, IV| úgy vitték ki a pusztító kartácstűz közül. Mintha csak restaurációban 8972 7, VII| ha innen elviszi! – Az én kártyáim nekem azt megmondják. – 8973 7, VII| Én megtudok mindent a kártyáimból. S én nagyon rossz leszek 8974 7, VII| S eközben elkezdte a kártyáit kirakni a hófehér vászonköténye 8975 1, III| sorsáról, vagy kivethette kártyán, hogy mi lett belőlük, mert 8976 3, I| öltöztette a bubáit, számlálta a kártyanyereségét vagy veszteségét, festette 8977 7, VII| lehetett valaha, de a sok kártyavetéstől gömbölyűre kopott már, szerencse, 8978 10, III| Aztán meg házalónőket, kártyavetőnőket ereszt be magához, akiket 8979 4, V| kezdett hozzá az egyedül kártyázáshoz; már tíz órakor lefeküdt. – 8980 2, II| szolgálni szabad, mikor más kártyázik.~ ~A doktor úr eközben is 8981 3, I| leány, akkor leülhetett kártyázni. Magában egyedül, két képzelt 8982 12, III| ellenséges vezérrel együtt kártyázva találta.~ ~Szerencsés véletlen, 8983 8, III| kapni.~ ~– Hát ez most a mi kárunk. Hanem azért nem veszett 8984 10, V| találkoznék egymással a karusszel-téren egypár ví-rohamra.~ ~Még 8985 4, I| Magyarországon, operaszínházzal és karusszellel; e vidéken volt az úrilak, 8986 5, I| futtatással * , sőt egyszer karusszelt is rendeztek az uradalmi 8987 13, I| más leégett városokétól. A kárvallott lakosok nem jajveszékelnek 8988 9, III| nyeregkápán a kettős általvető kas. Az egyik kasba tette az 8989 9, III| általvető kas. Az egyik kasba tette az acélszekrényt, 8990 1, IV| lyukakat szurkálva a kerevet kasmírján. – Össze kell hívatni mindazokat 8991 2, I| lombokbúl, s azon sárga kassai rózsákból kirakva ez a szó: „ 8992 13, II| bankó elolvadt a bezárt kasszában, s többet senki se jött 8993 5, IV| Katalin bárónő otthon van a kastélyábano .~ ~A jóakaratú pártfogó 8994 4, III| amelyik őrül volt kiállítva a kastélyajtóba, amint őt megpillantá, hirtelen 8995 8, III| kincseket. Ürügye van elhagyni a kastélyát; mert seregeink Steyer felől 8996 4, IV| kigondolható ok nélkül, eltűnt a kastélybólo . A bárónő nagyon meg volt 8997 5, I| azonban a Névtelen Vártól a kastélyig visszalovagolt, már ott 8998 7, VIII| szörnyeteg, akit itt tartottál a kastélyodban?~ ~– Visszaszökött tőlem 8999 5, III| ezredest, én visszasietek a kastélyomba, vadászomat felültetem leggyorsabb 9000 7, VII| többet fáradni. Lesz önnek a kastélyomban egy külön kis szobája, konyhácskával, 9001 4, III| földnyelvről kivezető úton át a kastélytól elválasztó öblöt, hanem 9002 11, V| az utolsó emberig le nem kaszabolt.~ ~A felriasztott népek 9003 10, IV| útját állni, mik tavaszi kaszálásuk eredményét fenyegetik. Ezek 9004 5, VI| elborította szerteszéjjel a kaszálókat, az őszi vetéseket, a tanyák, 9005 12, II| aratatlan, érett vetés a zöld kaszálókkal cifra szőnyeget vont végig.~ ~ 9006 3, III| felosztották, legelőnek, kaszálónak használták; azután kiadták 9007 4, I| kárhoztatja a gyermeknevelésnél a kaszárnyarendszert; felsorolja a konviktusban 9008 13, I| Várat hogy alakítsák át kaszárnyává, gondoskodott a legénység 9009 8, II| Hatszázezer lélek már nem kaszt, hanem egész nemzet. Ezeknek 9010 1, I| Fején bozontos szőrű magas kásztor-kalap * van, lábain letűrt szélű 9011 12, I| másképp.~ ~– De mi lett Katalinból? Mi lett Marie-ból?~ ~– 9012 9, III| miatt.~ ~– Pedig önnek csak Katalinját ölték meg; de Thémire-nek 9013 1, III| ennek valaha a kertészeti katalógusban Marie Antoinette neve volt.~ ~–