IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
9014 3, IV| sehova, most lefeküdt, s katapalacsintákat rakott a lábára.~ ~Hanem 9015 7, IV| barátait tudósítani a megindult katasztrófáról. Mindazoknak, akiknek hivatásuk 9016 11, II| ezzel meg lett szabadítva a katasztrófától.~ ~Ez volt a karakói találkozás 9017 2, I| akkor vette észreo , mikor a katedrában elkezdte olvasni a textust: „ 9018 1, III| azonban nem volt a célzott kategóriába eshető hölgy, hanem egy 9019 4, I| közé fogni s Hübnert * , Kátét, Kis Tükört * tanítani neki, 9020 2, I| tekintetes asszony, hogy per „te Katica, te Bernus!” diskurálunk 9021 1, IV| volna? Mindnyájan az állam katonái vagyunk. Ha ellenségre találunk, 9022 6, II| napiparancsában e szókra fakadt katonáihoz: „Legyetek hát emberek, 9023 9, III| philadelphok vezéreit saját katonáik sorából le fogják teríteni, 9024 4, V| gumilásztikum csizma? Hát mikor a mi katonáink a franciák sáncait ostromolják, 9025 11, VII| honvédeket, három gyalog sorezred katonáit, a Strassoldo, Eszterházy, 9026 11, VII| krónikája: mégpedig a világ első katonáival, a franciákkal szemben!~ ~ 9027 1, I| szűznek a kőszobra, melyet egy katonája a Fronde * -nak, abbeli 9028 5, II| más város felé; s aztán katonajelszó szerint: „and'res Stadl, 9029 5, I| láthatta a távcsövén, hogy a katonákat hogyan szállásolták el a 9030 8, I| ember. Ez volt a céltábla a katonáknak, lábtörlő a politikusoknak, 9031 4, V| vaspléhbülo : azt minden katonánk magával hordja, mikor jön 9032 5, III| nincs-e abban az erdőben katonaság elrejtve: becsületemre mondanám, 9033 13, I| közeledett a ház felé. A kapuban katonásan tisztelgett előtte az alispán 9034 8, III| lehetetlen. Ellenség előtt álló katonától ez árulás.~ ~Sietett nádsátorába 9035 6, I| a Schmidtéknek van egy katonaviselt fiúk, az jó lenne a helyembe. 9036 6, II| Vavel grófnak gondosan, katulyába, gyapot közé elrakott tyúktojásokat, 9037 3, I| franciák, hosszú hegyes fülű kaukázusiak, kondor selyemszőrű s lecsüggő 9038 3, IV| is lehet valami pletykát kavarintani idő jártával?~ ~ ~ ~A Névtelen 9039 3, III| verőfénybe hideg nyugoti szél kavarodott, az elébb porfelleget, aztán 9040 1, III| igazimost az ő lelkében kavarog, nincs zeneköltő, aki szimfóniába 9041 10, III| is azt hiszed?~ ~– Minden kávéházban beszélik már, s ami több, 9042 1, I| szokott kimenni, s ha a kávéházból hazatért, elővette a zsebéből, 9043 3, I| hírlapok. Lajos maga főzte a kávét, s míg az elkészült, azalatt 9044 10, IV| olyan utak vezetnek, amiket kavics helyett náddal meg fűzfadorongokkal 9045 4, II| öblöt, elvezette őt az újon kavicsozott úton a körülpalánkolt kertig; 9046 5, II| elfajulni, s ez itt majd kazlakat és házakat fog felpörkölni.~ ~– 9047 4, III| tele volt halmozva etuis * -kből kihányt ékszerekkel és ezüstneművel. 9048 5, VI| virágot? – kérdé a leánytól, s keble úgy fujtatott, mintha mértföldnyiről 9049 9, I| bízott, én híven megőriztem, keblemben hordoztam; látja-e? Önnek 9050 7, III| szép Katinka húgom, ahogy a keblemre tűzött bokréta hirdeti, 9051 9, III| fegyver végeig, hogy az a keblét érinté már, s csak akkor 9052 7, I| ebédel, mint minden romlatlan keblű magyar. S iszik a vendégével 9053 11, I| széléig. S az tele volt jó kedéllyel, örömmel, reménnyel, jövőben 9054 10, VI| ugrókútnak a sisak öblét. A női kedélyben megvan az, hogy a legsötétebb 9055 9, III| Ez még jobban leverte kedélyét.~ ~Oudet ezredes, a philadelphok 9056 6, II| hangulatot. Az ágyútöltelék kedv nélkül ment a harcba. Megtette 9057 4, II| búskomorságot, se szilaj kedvcsapongást észrevenni. Jó falusi gazdasszonynak 9058 12, I| kapitulált, de az asszonyságok kedveért ott maradt a városban továbbra 9059 5, VI| virágnak, ami egyszerre kedvence lett minden üvegháznak: „ 9060 6, I| felirattal, amit ő szánt a kedvencének, s a sír rámába volt foglalva, 9061 13, II| beszélgettek még a hazatért kedvenchez: akkor már üres volt a tér, 9062 10, V| Fervlans. – Itt küldöm a kedvesed levelét.~ ~A pisztoly eldördült, 9063 2, II| kolostorból megszökjék a kedveséért, akkor már azt is megteheti, 9064 12, I| megszállva tart, s kiragadni a kedveseidet lóháton a városból?~ ~– 9065 10, V| öszvérére, s utánavágtatott a kedvesének. A szíjostorral vágta az 9066 6, I| másik madarat, éppen olyan kedveset, mint ez volt – biztatá 9067 3, IV| mikor megtudta, hogy a kedvesétől örökre el kell válni. Nem 9068 5, I| XVII-ik században: azokkal nem kedveskedhetünk többé.~ ~Vavel gróf mindamellett 9069 4, II| virágokat. S aztán majd kedvet kap hozzá, hogy felakasztott 9070 1, I| Oroszlánnyomon rókát – szólt az ifjú kedvetlen felsóhajtással. – Az, aki 9071 7, I| kezét.~ ~– Remélem, hogy kedvezőbb csillagzat alatt.~ ~– Én 9072 7, I| Vavelt pedig ez nagyon jó kedvre hangolta.~ ~– De hogyan 9073 13, I| annak egy csizma meg egy kefe volt a kezében. Vavel láttára 9074 13, I| Vavel láttára csizmát, kefét kiejtett a kezéből.~ ~A 9075 11, VII| vezényelte a csatát, a bácskaiak Keglevics alatt elbúsultan verekedtek 9076 5, III| szokta beíratni, Vavel gróf kegyajándéka címe alatt.~ ~Katalin vette 9077 9, I| amíg élek!”~ ~– Hogy jön kegyed ide?~ ~– Ami a kijövetelemet 9078 9, I| rajta, hogy átadjam-e azt kegyednek, Madame, vagy sem?~ ~A nő 9079 10, II| itt? Elment öntől az Isten kegyelme? Hogy ide jön a dögvész 9080 11, IV| ide állok kegyelmed elé. Kegyelmednek felesége, sok kisgyermeke 9081 6, I| tőle. Ha te ismernéd őt kegyelmességének és szeretetének kimondhatlan 9082 6, II| betörőket. A foglyoknak nem ád kegyelmet, a sebesülteket kivégzi. 9083 6, I| irgalmazz! Szent atyám, kegyelmezz! El fogok kárhozni. El kell 9084 6, II| az eledelt, ami megholt kegyencének, az énekes madárkának mindennapi 9085 2, III| vendég urakat, hogy azokat kegyeskedjenek a csizmáik fölé felhúzni.~ ~– 9086 4, II| s aki nagyon megnyerte a kegyét azáltal, bogy a principálisát 9087 10, VI| Minerva, ahogy Diana tudott kegyetlenkedni azokon, akik felséges haragját 9088 5, VI| ki fogja ölni.~ ~Ez aztán kegyetlenség.~ ~Akinek semmi egyéb öröme 9089 6, II| kővel, üszökkel. Vadállati kegyetlenséggel pusztítja a betörőket. A 9090 1, III| sötétzöld, narancssárga kehellyel. A virágkedvelők emlékeznek 9091 5, VI| sugár alakú szirmokkal, a kehely közepéből pedig kiemelkedik 9092 7, II| kristálytiszta vízhez, s dobzódhatik, kéjeleghet benne, nem bánja, ha utána 9093 11, II| fel az a festett pofájú kéjhölgy, aki a történet múzsájának 9094 9, I| Katalin elrejté magát a park kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy 9095 10, IV| óriási páfránok legyezői, kékszárú bürökkórók, méregszagú ernyős 9096 7, I| mindenütt nagymértékben pártjára kel a gróf úrnak, s kész magát 9097 8, II| liliomot .”~ ~Ez volt az egész kelengye. Katalin megtapogatta a 9098 10, V| Vavel egyre közeledett a kelepce felé. Már benne volt. A 9099 3, IV| kapitálisból kiverni! Eddig is nagy kelete volt Tromfszky doktornak 9100 5, III| akármiféle becsületszónak a keletét abban az egy kérdésben, 9101 6, II| megtudta a fekete légió keletkezésének vajúdásait, – a francia 9102 4, I| meglátogatta a pártfogása alatt keletkezett gyermekmenházat, s délesténkint, 9103 8, III| aztán megint feltámadni.~ ~– Kelj fel már, és készülj!~ ~Sátán 9104 4, III| bárónő, hogy önnel ez a kellemetlenség történt, ezen a mi kedves, 9105 4, III| Előhozzam a pisztolyait?~ ~– Nem kellenek. Hányszor mondjam már, hogy 9106 8, I| Hanem az ágyúhoz tüzérek is kellenének.~ ~– Az „akadályozó” azt 9107 4, II| jogtudóstól, akit az alispán kelletlen látogatása alkalmával megismert, 9108 4, III| s ottan mint tanúnak el kelljen mondanod, ki vagy? mi vagy? 9109 7, II| alispán, illő megadni a kellő tiszteletet, azért két sarkantyúját 9110 7, VI| ruhatárát, fantasztikus, drága kelméjű öltönyeivel, alattomban 9111 9, III| trombitáltatott, talpra kelő csapatjából kiválasztott 9112 3, III| törődjék. Ha volt a kőfejszés kelta kornak régi építménye ottan, 9113 3, III| Narbonne-ból kivándorolt kelták voltak a tókörnyék őslakói.) 9114 11, IV| útban voltak, s június 13-án keltek csak át a budapesti hajóhídon, 9115 5, III| odahaza, egyszer meg még nem keltem föl, mikor ön keresett. 9116 13, I| trombitásának a megjelenése nem is keltett senkiben csodálkozást, az 9117 1, I| vigyázva, hogy zörejt ne keltsen, s bekémlelt a kulcslyukon. 9118 3, IV| tekinteni.~ ~Az egészen ki volt kelve az alakjából, arca tűzlángban 9119 5, VI| szép. Kettős, szétterült kelyhe van; a külső haragos kék, 9120 9, III| nézni szerette; hanem mint kém, megbecsülhetetlen volt.~ ~– 9121 13, I| mindig nyomában voltak a kémeim, s engem tudósítottak az 9122 1, IV| nem voltak a közönséges kémek osztályosai, kik apró elrejtett 9123 6, II| Pavetti ezredest mészégető kemencébe dobták. René tábornokot 9124 7, II| egyszeri cigány, a betört kemencén keresztül, azzal a szóval, 9125 3, III| alatt; csak egy-egy gőzmalom kéménye maradt fel tanújeléül az 9126 4, I| túltegyen vele; ami annál keményebb munka lehetett, mert a gyerek 9127 2, I| lehető sok ágba és mentül keményebbre fonottan volt a fésűre feltűzve.~ ~ 9128 6, II| azokat ő rögtön megfőzette keményre, és aztán feltörögeté. S 9129 9, III| ember! – mondá Lajos. Még a kémkedésnek is megvan a maga heroizmusa!~ ~ 9130 1, III| egy főnemes leánya, magát kémkedésre, árulásra engedje használni!~ ~– 9131 9, I| hagyogatott el, leskelődni és kémkedni üldözött emberek után…~ ~ 9132 4, II| készíttettem, hogy azon be nemo kémlelhet senki. Ezentúl nem kell 9133 10, IV| szekérutat. A közepéből, ahol a kémlelő lovag elveszett, még most 9134 4, II| mindent merhet már. Meglepte a kémlelőt, oly lopva jött, hogy az 9135 12, II| felment a toronyba, s onnan kémlelte az országutat tábori távcsövével.~ ~ 9136 10, II| szolgálatába szegődött most tábori kémnek. Ott bizonyosan rátalálok.~ ~– 9137 4, IV| félbeszakítást szenvedett a kémszemlélet; a minden csillagvizsgálók 9138 8, II| csapatosztállyal elindul a Rába mentére kémszemlészni, s így nagyon közel lesz 9139 3, III| eltűnt Jakabfalva, Fertő, Kenderalja falvairól tanúskodnak. – 9140 7, I| volt, amiért a „szállok kendnek!” felhívásra könnyen megeshetik, 9141 4, I| kisleány, kit a talált gyermek kendőjébe burkolva, üldözői elől megszabadított – 9142 7, II| annak mellvédjére, fehér kendőjével még utána integetett a hintajával 9143 1, III| kebleik betakarva hímzett kendőkkel; az öltönyökön drága hímzet 9144 2, I| szőke szépség volt. Semmi kendőzésre nem szorult eleven arcszín, 9145 5, III| Ez utolsó mondatot már a kendőzetlen vad indulat hangján ejté 9146 6, I| a szájába, illó-olajjal kenegette be a szívecskéje táját. 9147 13, II| kiterjesztett tó tükre. Kéneső-csilláma élesen kitünteti a távol 9148 6, I| S mondta előtte halkan, kenetteljes hangon azt a szép imát, 9149 6, I| paripáján. A két lábam ott van a kengyelben. Csak a nyelvem jár még; 9150 10, V| alig volt ideje kiugrani a kengyelből, hogy összeroskadó paripája 9151 10, V| Laci fejére, ágaskodó lova kengyelében felemelkedve. Ez volt Sátán 9152 7, II| kiált, megfogja a lovas kengyelét, s azt mondja: bátyám, nem 9153 2, I| nemsokára jön nyargalva egy kengyelfutó, három strucctollas sipka 9154 11, III| a nyakát, a nagyobbik a kengyelvasába kapaszkodott. Úgy könyörögtek 9155 4, III| a maga vétkét a rablókra kenni.~ ~– Bizony azt jól fogja 9156 12, II| másodsorban még azon is, hogy a kentaurnak emberszíve van.~ ~A kentaur 9157 12, II| szerda van. Ha már a többi kentauroktól nem kell félnem, hogy megesznek, 9158 4, IV| merőben összegyúrt fekete kenyérből volt készítve, s visszatért 9159 11, VII| otthagyta a franciák és bajorok kényére, Magyarországba átvonulva, 9160 11, VII| Verekedniök kellett a mindennapi kenyérért, a kutakért, mikből megitattak, 9161 11, III| Felét eltegyétek a kenyérnek – mondá Baráth István a 9162 1, III| fel az asztalon hagyott kenyérszeletet – Fervlans úr, hogy tökéletesen 9163 7, VIII| tudják maguk megkeresni a kenyerüket, mert nagyon el vannak hízva. 9164 10, II| koldus, a nyomorékok, akik a kenyerünket ették, maga a pap is, mért 9165 1, II| tejhordónő; az majd kimenti önt e kényszerhelyzetből, s annak majd elmondhatja 9166 6, I| útrakészülő még nevetésre akarta kényszeríteni rángatózó arcát. Ez már 9167 10, III| föltétlen kapitulációra kényszerítettek vele, s a rút hölgyeket 9168 5, III| proteron.” *~ ~Az nem csupán kényszerítő körülmények által kisajtolt 9169 6, I| Hogy szegény Dávidomat kényszerítsék ott állni mereven egy darab 9170 5, III| azt a rejtélyes embert ne kényszerítsem feleletet adni. Vendége 9171 4, IV| éjjel.~ ~Egy este későn kényszerű félbeszakítást szenvedett 9172 7, VIII| csak olyan kicsi-pici kis képecskét szeretnék, ami egy medalionban 9173 9, II| Óh drága Cambray! Ez a te képed! – szólt Marie. – S hová 9174 4, V| szeretném megtudni, hogy képes-e ön azt, amit én kívánok 9175 7, VIII| nem lehet leesni. Láttam a képeskönyvben.~ ~– Ne félj. Megülöd te 9176 7, VIII| festékekhez, a táncoló bubákhoz? A képeskönyveire semmi szüksége már? Hát 9177 10, III| gondolhatott. Én arra is képesnek hiszem őt, hogy a leányt 9178 7, I| az gyalog; – tehát nem a képesség határoz, hanem az erszény. – 9179 11, III| igazi derekas restorációhoz képest?”A legnagyobb nyeresége 9180 3, IV| fejlődött vadállatból Isten képévé; ez két lépés visszafelé 9181 11, VII| folyónak egy félszigetet képező kanyarulatában; s annak, 9182 11, III| szegélyezett egyenes út képezte az egyedüli bejárást Pápára.~ ~ 9183 1, II| király szobrának az alapját képezték, s amelynek helyén most 9184 5, V| lefestve önnek a lelke? képmása? Őneki kell önt szeretnie. 9185 9, I| Elhozta? Amélie-nek a mostani képmását? Ő sohasem engedte magát 9186 7, II| ítélj, melyik legyen a te képmásod e földön! Ah, Marie! Te 9187 9, II| arcot; hát szólj annak a képnek, hogy nyissa fel az ajkait, 9188 9, I| megkövülten meredtek e szomorú képre. A látogató pedig kegyetlen 9189 13, I| mesés árakon. Nem volt olyan képtelen követelés, amit meg ne adott 9190 5, III| tudni, hogy az a hír merő képtelenség, hisz önök három évig jártak 9191 3, II| Pedig a gyermekek tudnak képtelenségeket kérni. Hanem a felnőtteknek 9192 7, IV| Ah, ne beszélj ily képtelenséget!~ ~– No talán csak nem jön 9193 12, I| asszonyok? Óh, a nőknek a képtelenségig menő erejük van a szenvedések 9194 5, II| az egész genre, amit képviseltek, elmúlt már!)~ ~A mulatság 9195 11, II| összeállítva, minden költői képzelet, szépítgetés hozzájárulása 9196 11, V| Hanem a megrémült ember képzelete apokaliptikus szörnyeker, 9197 13, I| gondolat, mely leforrázta képzeletének idáig hozott kedves ábrándjait.~ ~– 9198 5, III| a magam bolond ötletét. Képzelje, bárónő, az az egyetlen 9199 6, I| Mit rémíted itt magadat képzelődéseiddel? Hát a katonát, aki a csatában 9200 5, III| Készen voltam rá. Ilyennek képzeltem önt. Mármost nézzen ide. 9201 11, V| kitör a koporsóból, és eget kér”.~ ~Ez van meghagyva belőle:~ ~„ 9202 5, III| rajta, megértené. Én nem kérdem, hogy e rejtélyes nő önre 9203 8, I| betanítás és élelmezés kérdése. Azt csak el fogja ön ismerni, 9204 3, II| kis királyném: erre a te kérdésedre az öt világrész minden synedriumai * 9205 1, IV| államügyekbe, a kormányzatba vágó kérdésekből. Ezek a veszedelmes szépségek, 9206 3, II| A gyermekek tudnak ilyen kérdéseket tenni.~ ~– Az élet az Isten 9207 7, IV| kitalálja, hogy mitől? – attól a kérdéstől, hogy mit fog visszaizenni 9208 7, VI| Hívtál engemet, Marie? – kerdezé, amint az ércfüggönyt leeresztve 9209 10, II| ilyen gondolatokkal? Egyre kérdezgeté suttogva, mit csinál a beteg?~ ~„ 9210 12, II| tudtak velük beszélni, nem kérdezhették meg.~ ~Egész naphosszant 9211 1, III| azokat, ha keresi valaki, azt kérdezi: itthon van-e Pomponet-né? 9212 2, II| akkor kell felelni, hogyha kérdezik; sőt mint tudós Hatvani * 9213 5, III| Ange. Én hiszem, hogy a kérdező lovagias ember, s a lovagszóban 9214 7, I| ugyan őrizkedni fogok többé kérdezősködést intézni, amióta a gróf úr 9215 9, I| felmenni levelet írni. Valaki kérdezősködhetnék, mit írok?~ ~Jocrisse hirtelen 9216 10, II| föltette magában, hogy nem kérdezősködik többet, s veszteg maradt 9217 7, I| alispánt, szolgabírót: nem kérdezve, hogy ki ért a had felállításhoz, 9218 7, VII| Érzékeny szívem? Az a szép! Kérdezze meg csak ettől az oltári 9219 1, IV| ellenségre találunk, nem kérdezzük: fáj-e neki? Megöljük. A 9220 2, III| Ekkor egy tanítványától azt kérdi: hogy hívják domine? – Mire 9221 7, IV| megdicsérsz.~ ~– Tőlem nem is kérdik már – szólt közbe Lajos –, 9222 9, II| mellé a földre, s a félelem kérdő várakozásával tekintett 9223 2, II| hatóság nem vonhatja őt kérdőre?~ ~– Miféle hatóság?~ ~– 9224 7, V| szólt, félig ajánlva, félig kérdve Katalin. – Mert hiszen – 9225 2, III| deszkapalánk. Ezen a kapun csak kéredzkedéssel lehetett bejutni.~ ~A csengetésreo 9226 4, I| tudtak kérni. A nyilvános kéregetőt elkergette haragosan.~ ~ 9227 3, IV| vízben lakva töltött, bőrét kéreggé változtatta, sűrű szőrrel 9228 11, VII| felvágva terhes szekerek kerekeitől, feltaposva lovak, vágómarhák 9229 1, IV| hadihajót átalakít vitorlásból kerekekkel hajtottá; amikor aztán tréfa 9230 12, II| ideges.~ ~– Nincs a föld kerekén olyan félénk teremtés, mint 9231 8, I| nyugtalankodó” elkezdte a kereket mozgatni; azok megindultak, 9232 11, IV| Hallatlan merészség! Összetört kerekű ágyúkat embervállra emelve 9233 3, IV| nem lehetett hatása e néma kérelemnek, az arckifejezés kárba veszett 9234 1, IV| s ő azt egy legyező, egy kereplő meg egy teáskanna segélyével 9235 12, I| Chasteler tábornokkal, s keresd fel a horvát bánust.~ ~Még 9236 3, IV| sok. Megjutalmazom önt, ha kérésem teljesíti.~ ~A doktor elhüledezett. 9237 3, IV| megteszi az úrhölgy, hogy kérésének nyomatékot adandó, leleplezi 9238 4, IV| lecsukva. – Csak hosszas keresés után akadt rá egy áruló 9239 2, III| is lett volna annak semmi keresete itten, mert légy sem volt 9240 7, IV| akkor csakugyan háládatos keresetmód lenne rablónak lenni.~ ~– 9241 4, I| kifejezések előkelők, nem keresettek, semmi szenvelgés, érzelgés 9242 13, II| körülszimatolva, mint a farkas. Keresgél; kezeivel tapogatja a pázsitot. 9243 7, II| sarkantyúját egymáshoz csapva, keresgélni kezdett a francia elnevezések 9244 10, II| nem fogja feltalálni. – Keresheti azt! – Cambray nemes ember 9245 1, II| aranyért Ottovairi nevű kereskedő, s csinált a templomból 9246 8, I| hogy milyen posztó kell, a kereskedők felrúgtatták rőfének az 9247 7, III| tett, mintha a tű lyukát keresné a selyemszállal, mely sehogy 9248 10, II| fordult – jer velem Lackó, keressük őt.~ ~Az önző Lizett egy 9249 1, I| szemeik meglátják, amit kerestek: ott az el van veszve. Még 9250 2, II| hogy az elzüllött gyermeket kerestessem föl, s adjam oda gondviselés 9251 1, III| Nagyon jó! Apropó! A mama nem kerestetett még?~ ~– Nem biz ao , kicsikém. 9252 1, I| a mama neve, vagy a mama keresteti fel; most pedig a gyermekbál 9253 5, II| vidrák között.~ ~A bárónő kerestette őt aztán mindenfelé, de 9254 2, I| csak egy tornya van, azon kereszt; hanem azért az nem a katolikus 9255 11, III| nemcsak őrmester, hanem keresztapa is, hát azért extra kell 9256 11, III| gondot viseljen rájuk, mint keresztapjuk.~ ~– Tyhű, aki lelke van! – 9257 3, III| felütik fejeiket a sötétből a keresztek!~ ~Az óra tizenegyet ütött 9258 2, II| megtudja, kinél mikor van keresztelő vagy temetés; s ha rongyos 9259 5, VI| névvel „hydrangeának” nem keresztelték.~ ~Egyszer a télikertből, 9260 8, III| csak azért, hogy egymást keresztezzék.”~ ~„Azt tudta Thémire, 9261 11, III| Márton uram. – De biz a két keresztfiamat ott nem hagyom, mert megöl 9262 11, IV| akkor a nevezetes „vörös keresztig”nyomult előre, s a csanaki 9263 8, II| sárga fakó okiratok.~ ~– Keresztlevele; anyjának utolsó sorai gyermekéhez. 9264 6, I| futni hagynak. Hamisítottam keresztlevelet, okmányokat, útleveleket, 9265 1, III| milyen ostoba vagyok! Csak a keresztnevemet tudom: „Amélie”. – Lássa: 9266 2, I| per tu, s híjuk egymást a keresztnevén.~ ~– Csakhogy én, ha valakivel 9267 7, IV| mindjárt egymást szépen a keresztneveteken hívni?~ ~– De azt a rablóhistóriát 9268 7, IV| éjjel idejött e kastélyba, keresztülbújva két szétfeszített ablakvas 9269 11, II| megyei fiúk) a szoros úton keresztüldöntött jegenyefák mögül puskatüzeléssel 9270 9, III| ami ahová leesik, mindent keresztüléget. Ezt én régen feltaláltam 9271 11, II| fölibe épített malom éppen keresztüléri. E malomzúgónál foglalt 9272 4, III| játéknál. Rövid, egymáson keresztülfektetett pálcák sorozata ez, melyek 9273 10, IV| kik sehol sem tudnak rajta keresztülgázolni, s átkoznak minden látható 9274 10, IV| összekeveredett, s összevissza tépte a keresztülgázolót.~ ~– No, ezen az úton nem 9275 7, II| ellenség elé, azokon az keresztülgázolt volna; – de íme ezerei meg 9276 1, II| lehelje hideg csókját? – Mikor keresztülgördült a jármű azon a Szajna-hídon, 9277 7, II| most, – az úttól, melyen keresztülhaladt, s aztán körültekint levont 9278 7, VII| horkolok, hogy két falon keresztülharsog. Ha álmos vagyok, akkor 9279 1, II| lehúzzák, s az áll alatt keresztülkötik, az embernek nem kell messze 9280 11, I| úgy hozták haza a homlokán keresztüllőve.~ ~ ~ ~Ej! hallgasson el 9281 4, IV| nyíláson egy izmos férfi keresztülsajtolhatta magát.~ ~Sátán Laci csakugyan 9282 5, III| aztán? Könnyebb egy kardtól keresztülszúrva meghalni, mint egy szemszúrástól 9283 4, V| hátam mögött, s a vállamon keresztültekint. Minden zugban, minden bútor 9284 9, I| mely a sajgató kínokon is keresztültör.~ ~– Amélie az influenza-kórházban! 9285 11, VII| Komáromban, s átadta a nádornak a keresztültörési tervet.~ ~Nagyon jó volt 9286 8, I| túlszárnyalják, hadsorait keresztültörik, gyors mozdulataikkal zavarba 9287 11, VII| Az volt a tervük, hogy keresztültörnek a körülzárolási vonalon, 9288 11, IV| aki keletnek vágtatott, keresztültörte magát az elfoglalt csatamezőn, 9289 13, I| hogy alig lehet lóháton is keresztültörtetni a sokaság közt. A közel 9290 10, IV| a falutól félórányira, s keresztülúsztatni a Rábán nem lehet, mert 9291 10, IV| zöldül fölöttük. Egy negyedik keresztülvág rajta, s elvezet a Dunáig, 9292 11, VII| jelentve, hogy szerencsésen keresztülvágta magát, s útban van a nádor 9293 11, II| chasseur csapat a töltésen keresztülvágtatva, a magyarokat oldalban támadja 9294 8, III| kutyán, kígyón, oroszlánon keresztülvándorolni, s aztán megint feltámadni.~ ~– 9295 11, VII| keresztül a komáromi útra keresztülverte magát.~ ~De senki se volt 9296 1, I| kezében, amelyikkel a vállán keresztülvetett köpenyét felemeli, tartja 9297 1, II| azokról a helyekről, amiken keresztülvitték?~ ~Mikor a nehéz kocsi végigdöcögött 9298 11, VII| falunál, minden városnál a keresztülvonulásért. Verekedniök kellett minden 9299 4, IV| hogy a zár az ajtón, a keresztvas az ablakon a rablónak nem 9300 4, IV| reteszeit. Az ablakot elzáró keresztvasak ketteje el volt görbítve, 9301 4, IV| járni, zárva volt, és a keresztvasrúd is fel volt téve eléje; 9302 10, II| zárd be jól az ajtót a keresztvassal. Én itt maradok. Aztán jöjj 9303 5, III| harcoltak egymással gyors keresztvillámlással.~ ~– Hallgassa meg ön az 9304 10, III| házasságra gondol – s miután keresztyén kánonaink ezt másképp nem 9305 2, II| meg lehet tudni, hogy igaz keresztyének. Húsvét napján páskabárány, 9306 12, II| modern?~ ~– Antik modor. A keresztyénség előéveire emlékeztető, hanem 9307 10, II| a gömbölyűségéből a szűk keret csak egy kockányit engedett 9308 7, IV| vetélytársnő nélkül él szívében. – Kéretlenül, de meg nem tagadva, elrablá-e 9309 4, I| végsor alá. E leveleket nem kérette ugyan vissza, mint a paphoz 9310 8, III| kit levág, kit pokolra kerget, s azzal megkapja az ágyús 9311 5, III| kellett azt, hogy ők nem kergetik egymást, hanem mint jó barátok 9312 4, IV| nekem tetszik az, hogy úgy kergetnek. Mintha a szívemet csiklandanák, 9313 5, I| lövéssel; erdőn, mocsáron át kergetni a koronás vadat, s jelt 9314 7, VIII| dámünőt ölébe akarta venni, s kergetőzött vele a gyepen. Azt képzelte, 9315 5, I| évben egész Szlavóniáig kergettek a pandúrjaink, valószínűleg 9316 7, III| hölgyet, akiről annyi monda kering vidékünkön. Volt oka fátyollal 9317 5, I| Katalin bárónő szenvedélyes keringőtáncos.~ ~Egyik nap társasjátékokat 9318 1, III| volt örömében, táncolt, keringőzött, kacagott, csókolta az ajándékozó 9319 1, III| egy gonosz összeesküvőt kerített már horogra! – egészíté 9320 10, V| hogy Vavelt két tűz közé kerítsék.~ ~– Vavel! vigyázz! – kiálta 9321 11, II| halmokról, vagy körül lesz kerítve.~ ~A pesti gyalogságot nem 9322 2, II| neki, hogy az elöljáróságot kérje fel a nevében, hogy minden 9323 13, I| majd a baj is elmúlik. – Kérjétek meg szépen a doktort, hogy 9324 4, IV| beleilljék, gróf úr? – szólt kérkedő hangon. – Kinek van még 9325 10, V| kihúzta széles pallosát, s kérkedve kiálta, mellére ütve:~ ~– 9326 9, I| ami a fejére van mérve a kérlelhetlen nemezistől, mely semmi adósságot 9327 2, II| Magyarországon útlevelet kérnék, vagy egy „Salva guardiába” * 9328 2, III| sikerrel. – És azután ha szabad kérnem még a nagyságos grófné családi 9329 4, II| vissza nem tekintve. Mikor a kertajtót kinyitotta, addig az ajtó 9330 11, IV| majorságnak.~ ~Onnan sietve kértek lovasságot a nádortól, a 9331 8, I| egy forint árfelemelést, s kérték a posztót. Ekkor aztán az „ 9332 4, II| akkor nem szorítottak ki a kertekből a japáni flóra pompás, de 9333 7, II| partján, körülvéve virágzó kertektől, a színtér. Szorgalmas iparűző 9334 5, V| annál többet fogok sétálni a kertemben.~ ~– S ha majd tél lesz?~ ~– 9335 5, VI| divatvirágokat, s Józsefnek, kit kertésszé tett a virágházban, gyakran 9336 5, VI| hány fokú légmérsék?~ ~A kertésszel csak a virágok elnevezései 9337 4, II| napeste szemlélni, ahogy kertészeinek rendeleteket osztott: a 9338 4, II| órára eltávolítom innen a kertészeket, azalatt ön idejöhet aggodalmatlanul. 9339 1, III| rá, hogy ennek valaha a kertészeti katalógusban Marie Antoinette 9340 5, V| lélegzettel mondá e szókat a kertészlegénynek:~ ~– Kérem, legyen ön olyan 9341 5, V| kiment a kertbe, azalatt a kertészlegényt eltávolították onnan, s 9342 4, II| bekerítteté magas deszkapalánkkal, kertészt fogadott belé, s tavaszig 9343 4, II| kulcsot, az visszament vele a kerthez, felnyitá vele az ajtót, 9344 4, II| kavicsozott úton a körülpalánkolt kertig; ennek a bezárt ajtaját 9345 4, V| jókor, hogy Marie éppen a kertjébe távozott sétálni, ahol egy 9346 1, IV| üvegházaiból a szegény emberek kertjeibe is ki kell terjedni, hogy 9347 1, IV| Most a titkos lépcsőn és a kertkapun át észrevétlen elhagyhatja 9348 4, II| század elején még minden kertnek dísze voltak, ma már maguk 9349 3, II| engem úszni. A tó itt van a kertünk alatt.~ ~Olyan volt a leány 9350 5, III| hagyta magának mondani férfi: kerüld ezt a helyet, mert itt megölnek. 9351 10, IV| tartani. Három mértföldnyi kerületben nincs itten emberlakta hely, 9352 10, IV| az útnak körül kell őket kerülgetni, ami sok időt elrabol.~ ~ 9353 10, VI| rejtély volt előtte, hogy kerülhetett az most ide, mikor annak 9354 3, II| haragusznak egymásra?~ ~– Kerülik egymást.~ ~– S ha nagyon 9355 2, II| statáriumot; s akkor vagy kézre kerülnek, vagy átmennek a másik vármegyébe. 9356 10, IV| menni, hanem el kellett kerülnie a berken át a dűlőutakon, 9357 3, III| keresztül kell a faluba kerülnünk; sárban, vízben.~ ~– Ejh, 9358 1, III| tizenkét óra alatt a nyomukba kerülő üldözők elől? A másik nyugtalanító 9359 10, IV| hogy miatta ezer lépésnyi kerülőt tegyen. Neki kell vágni. 9360 10, V| a démon csapatot, alig került-fordult, levágták vagy leteperték, 9361 5, III| láttára, mielőtt én e vidékre kerültem volna, s akárhányan láttak 9362 2, II| csatatervemet.~ ~A feketekávéra kerülvén a sor, a szíves háziasszony 9363 11, V| kést!~ ~– Mit? Dohányvágó kés? Ez a legjobb fringia; olyan 9364 10, IV| Azért se baj. Nehány órai késedelem támad belőle csupán. Azt 9365 5, I| fennkölt szellem hazafias kesergésekkel szomorít; – a tréfás adomázó 9366 7, II| bezárt tigrisnek csak még keserűbb napokat hozott.~ ~Mintha 9367 9, I| leányom; Amélie-m!”~ ~Cambray keserűn szólt:~ ~– Azt a leányát, 9368 9, III| keserű az édesre s az édes a keserűre? Azt is megkísérté, hogyha 9369 5, III| sóhajtott. Arcán mondhatlan keserűség volt kifejezve. (Igaz! Hisz 9370 13, I| soha többet. Az haragot, keserűséget támaszthatna közöttetek, 9371 5, III| magát, és annak a pokoli keserűségnek, hogy ez őt védő, miatta 9372 8, I| észrevette a mutatórul a késést, egy ujjával odaigazította 9373 5, I| kalodába zárattak.~ ~A gróf nem késett ez észrevételét közölni 9374 2, II| egész hidegvérrel dobolt a késével, a villájával a tányérján, 9375 10, IV| élnek; egyes szekérutak oly keskenyek, hogy csak egy mély szekérkerékbevágás 9376 12, II| hogy Guillaume úr nem fog késni az ön szeretteinek kiadásával, 9377 11, IV| tábornokának, Lauriston grófnak későbbi elbeszélése szerint az ellenük 9378 6, II| táborra az erdőben elbújt nép, késsel, kővel, üszökkel. Vadállati 9379 4, III| Schlagwort”-ra kerül a sor, el ne késsem a „jelenetről”.~ ~A bárónéo 9380 4, V| marengói ütközetből el ne késtem volna – sóhajtá fel a nevezetes 9381 2, II| neveiket latinizálni.~ ~Annál készebb társalgókra talált a bárónő 9382 4, IV| megverni. Szüntelen haditervet készít, öldöklő masinákat fundál, 9383 3, II| egy öltöző-sátort kell készítenem a számodra a tóparton, s 9384 2, I| úgy kell önöknek, minek készítettek nekem parádét, mikor megmondtam, 9385 3, II| ennek a napnak, s terveket készítget magában, amiknek kivitele 9386 4, IV| neki magyaráznak, el is készíti úgy, de soha ahhoz hozzá 9387 1, IV| Passage de l'Opera * -i készítmény elárulja kilétét. Mindenütt 9388 8, I| ajánlja az „akadályozó”, hogy készíttet a számára – alabárdokat.~ ~– 9389 8, I| maga tudósait, s hevenyében készíttetett velük egy új hadiszabályzatot, 9390 3, IV| képpel együtt, maga Lajos készíttette, csak azért, hogy az ő félelmét 9391 4, II| aggodalmatlanul. A palánkot úgy készíttettem, hogy azon be nemo kémlelhet 9392 8, I| Csomót kötöttem már a keszkenőmre. – Egy hét alatt Fertőszeghy 9393 7, III| No, hát akkor kérek négy keszkenőt a négy lovamra!~ ~ 9394 11, III| hogy mi a váltság, fizetett készpénzzel: kivágta a két keresztfiát 9395 4, V| léptei a folyosón. Jött készségesen, egyik kezében hozva a kétágúo 9396 5, III| Annak, ami egy nőt arra késztet, hogy „ily áron is” elfordítsa 9397 5, III| rántá a fátyolát, s durcásan készteté Lajost az indulásra. Nők 9398 11, VII| Harmadnapra ott voltak Keszthelyen: a Balaton mellett.~ ~Aki 9399 11, VII| Magyarországról.~ ~Meskó tábornok Keszthelyről rögtön futárt küldött a 9400 11, VII| megnézni, mennyire van Győr Keszthelytől, az meg fogja érteni, minő 9401 1, III| hozza Cambray úr fekete kesztyűivel, amik még mindig szarvasbőrből 9402 1, III| tündéri társaságot – szólt, kesztyűjével veregetve tenyerét de Fervlans.~ ~– 9403 2, III| volt rajta, kezein fehér kesztyűk, lábain fehér harisnyák 9404 1, III| csatos cipőkben, s fekete kesztyűkben, s még hozzá a budoár felőli 9405 2, II| megszólítani. Mindig fehér glaszé kesztyűt hord és ezüstzsinóros bérruhát. 9406 7, I| az lenne a feladata, hogy készületlenül, gyakorlatlanul álljon elő 9407 11, VII| malmokon. Ott vártak rájuk erős készülettel. Azt hitték: a Rábca felé 9408 8, III| feltámadni.~ ~– Kelj fel már, és készülj!~ ~Sátán Laci talpra ugrott.~ ~– 9409 7, VIII| egy festőállvány, rajta készülőben levő olajfestmény: valami 9410 7, II| gyönyörűség nekem az, hogy csatába készülsz? Ha elesel?~ ~– Ne félts! 9411 5, II| vidám vendégek búcsút is készültek venni a vendégszerető háziasszonytól, 9412 10, IV| talpon vannak, rudakkal készülve a terjedő lángoknak útját 9413 5, VI| Ilyen pedig belekerülneo két-háromezer forintba. Nagyságodnak, 9414 4, V| készségesen, egyik kezében hozva a kétágúo gyertyatartót, másikban 9415 1, I| acélszekrénykét.~ ~– Abban nem kételkedem. Azonban ez a feladat nem 9416 4, V| Mátyás mester arcán a kételkedés foglalt helyet. Pedig ellenkezőleg, 9417 12, III| tanulmányozta ezt az okiratot.~ ~– Kételkedik ön tán egy francia katonatiszt 9418 10, IV| álló veres tengerről. A kételkedőket utasítjuk a Fertő tóról 9419 11, VII| eljutni.~ ~Széchenyi egy kétevezős szandolinra ült, s elindult 9420 11, IV| és osztrák honvédségből, kétezer-kétszáz lovasból és a két inszurgens 9421 13, II| elvett országotokból kétezer-ötszáz négyszögmértföldnyi tért… „ 9422 11, IV| üteg és a félüteg haubic kétezer-száznegyvennégy lövést tett az ellenség 9423 9, III| s nem mehetett a másik kétharmadnak segítségére. És aztán láttam 9424 2, I| háromszögeléstan, s minden tollatlan kétlábú állatok között legalábbvalónako 9425 5, III| Hát mit?~ ~– Ezt a kéto pisztolyt! – szólt Vavel, 9426 1, III| is egy harang volna, amit kétoldalt dönget a vaskolonc.~ ~Hanem 9427 6, II| Ilyenkor, mint a cirkuszok ketrecébe zárt núbiai fenevad, tombolt 9428 8, I| akarják rabolni.” Semmi kétség. Sátán Lacit Barthelmy vagy 9429 2, I| lábaival * lépést tartani, kétségbe ejté előreszaladásával.~ ~ 9430 13, I| aki elárulóját vigasztalja kétségbeesései között, és érte imádkozik, 9431 9, II| Lajosra! Azt akarod-e, hogy ő kétségbeessék?~ ~– Katalin. Hát nem Isten 9432 5, III| de kénytelen leszek önt kétségei között hátrahagyni.~ ~E 9433 10, IV| s a vállalat sikerültét kétségen fölül helyezve, tovább fonta 9434 5, I| kapuban e föltevést egészen kétségtelenné tette.~ ~Mármost azután 9435 10, III| Fervlans démonai a futókat kétségtelenül utolérik.~ ~Vavel Lajos 9436 3, IV| keblébe nyúlt, s elővont egy kétszárú selyem erszényt, s kifordítá 9437 9, III| Katalin azt mondta neki, hogy kétszázat vigyen magával. „Én magam 9438 11, IV| kiküldött chasseur-ezrednek kétszázhetven halottja s tizenegy tiszt 9439 9, III| akarják befogadni. Láttam a kétszáznegyven öl hosszúságú hidat, amit 9440 11, VII| plébános még hozzátette a maga kétszázötven forintocskáját is, s kiosztotta 9441 3, II| várta be az időt, amikor a kétszeri csengetés után hangzani 9442 1, II| elaludni, kezdje el magában a kétszerkettőt * mondani: én is mindig 9443 5, V| őrizetemre van bízva. – Ezentúl kétszerte jobban fogom önt őrizni!~ ~– 9444 4, IV| ablakot elzáró keresztvasak ketteje el volt görbítve, s a mesével 9445 5, III| elpirult erre a szóra – kettejük közül. Az Vavel volt.~ ~ 9446 7, III| kukoricacsövek? Tessék! ha kettétöröm, csupa arany hull a markomba. 9447 13, II| volt húzva.~ ~Ezt mondva, kettétörte kardját, s a koporsó után 9448 8, III| amelynél karddal kellett kettévágni a gordiusi csomót. Feltettem 9449 10, IV| meg, hogy milyen mély.~ ~A kettévágott út túlsó folytatását jól 9450 4, III| a frizőrfésűt), s íziben kettévágta vele ao zsinórokat, felszabadítva 9451 10, V| kitudni. Ha egy lovasra kettő-három csapott rá, perc múlva annak 9452 5, V| fogta meg. A levél mind a kettőjök kezéből leesett a földre. 9453 8, III| másik a fiskálisa. Mind a kettőn a világoskék dolmány.~ ~ 9454 4, I| tudjon hozni, mert mind a kettőnek igaza van – ad hominem * .~ ~ 9455 6, I| harmadik; – s az mind a kettőnket kikönyörög onnan.~ ~Lajos 9456 7, IV| Marie neheztelt meg mind a kettőre.~ ~– Micsoda? Ti grófnak, 9457 11, III| Győrtül Mátyusházáig és Kéttornyú-laktól Pápáig egy vizenyős lapályt 9458 8, I| egyik a rugó , a másik a „ketyegő” vagyis nyugtalankodó a 9459 3, I| hogy a tászlijaikat * el ne keverjék a tejjel, ami mindegyiknek 9460 2, I| Luther-követők, svábok, keverve magyarral, akiknek a kedvéért 9461 2, III| akiken segíthet vele; de én kevesebbet neki sem fizetek, mint az 9462 12, II| Arról a fenyvesről olyan keveset tudnak a világban, mint 9463 12, III| A vérteskapitány nem kevéssé volt meglepetve, mikor a 9464 3, III| jött volna, hogy milyen kevéssel gazdaggá lehet tenni valakit, 9465 1, IV| Gondoskodni fogok a kézbeadásáról – monda de Fervlans, átvéve 9466 1, IV| minden hónapban fog nekem kézbesíteni egy szépen írt levelet az 9467 7, II| bajuszai alá, s az áhítatos kézcsók alatt félretekintve Vavel 9468 5, III| legőszintébb hódolatomat e vezeklő kézcsókban kifejeznem.~ ~S minthogy 9469 12, III| jobban igyekezett madame kézcsókolására.~ ~– Hogy vannak önök?~ ~– 9470 1, IV| német professzor leánya. Én kezdek tőle tartani, hogy rosszul 9471 5, III| lehetett semmi beszédet kezdeniök. Az a harmadik ember ott 9472 8, I| vége van mindennek, mielőtt kezdete lett volna. Egy hadsereg, 9473 10, V| hibát, hogy mindjárt a csata kezdetén személyes viadallal foglalja 9474 5, V| tudatott vele valamit, ami kezdetet ád a vég nélküli gondolatoknak?~ ~ 9475 4, III| ami este tíz órakor veendé kezdetét, s éjfél tájáno érendé el 9476 4, II| sokszor elrontottao , s újra kezdette, ami arra mutatott, hogy 9477 12, III| baja?~ ~– Arról nem szükség kézdezősködni. Ő toalettjét csinálja, 9478 5, III| elöl menők valami beszédet kezdhessenek egymás között.~ ~Mikor a 9479 10, VI| életre: „Ébredj! Tekints fel! Kezdj újra élni!”~ ~Óh, hiszen 9480 1, II| mégsem tudna ön elaludni, kezdje el magában a kétszerkettőt * 9481 1, III| Tehát, hogy az elején kezdjem. Önnek volt egy jó barátja, 9482 1, III| Egyesülten haladni. Tehát kezdjünk egy kis kedélyes beszélgetéshez. 9483 8, II| tétovázó tempóval, ami a kezdő zenészt jellemzi. Figyelt, 9484 1, I| versenyfutása véget ért, s kezdődtek az előintézkedések a kapun 9485 11, II| Marcal bal partján, s onnan kezdték el lövetni a szemközt fölállított 9486 4, III| itt maradsz, s puskádat kezedbe véve, Marie ajtaja előtt 9487 3, IV| Erre a szóra elereszté kezeiből azt a másik embert, s mint 9488 9, II| kormozd be az arcodat, és a kezeidet szennyezd be. S mikor lónyerítést 9489 12, I| várost, s Katalin és Marie a kezeikbe jutottak?~ ~Tudtak-e elrejtőzni 9490 13, I| Ha ki tudtál ragadni az ő kezeikből, ki tudsz ragadni még a 9491 13, I| Marie-t elragadták volna az én kezeim közül, nekem más választásom 9492 2, III| fényes bérruha volt rajta, kezein fehér kesztyűk, lábain fehér 9493 3, II| halállal. Szárnyat csinálni a kezeinkből, s repülni, mint a madár! 9494 9, I| először a térdeire, azután a kezeire, utoljára az arcára omlott. 9495 13, I| meggyógyított. – Hagyjátok még a kezeiteket a kezemben. – Ezek itt tartanak 9496 1, III| szép hölgyek megfogták a kezeito ; odaerőszakolták, hogy 9497 10, III| úgy juttaták legmagasabb kezekbe.~ ~– Joséphine vigasztalhatlan 9498 12, II| ifjú hölgy némán, összetett kezekkel könyörgött az ifjú tisztnek, 9499 8, I| úr.~ ~– Ugye, hogy jobb kezekre nem bízhattam volna az én 9500 5, III| ugyanabból én, ha én veszem a kezembe, a legszebb bohózatot alakítom. 9501 7, V| S ő azt kiragadta a kezemből – folytatá Marie – haraggal, 9502 1, I| aludt; hanem ágyában fél kezéreo emelkedve, figyelmesen hallgatózott 9503 11, IV| Szombathelynél rajta hagyta a kezeszennyét az ellenfelén (ott levágatta 9504 9, I| is megtett. „Én nem tudom kezetekbe adni azt, akit imádok… én 9505 7, III| De nem maradok, mert én kézfogóra vagyok híva a Névtelen Várba 9506 13, I| mit én elkövettem, egy kézfordítással jóvá tettél. Visszaszerezted 9507 1, IV| akkor a levele nem jut kézhez. Egyébiránt önön függ a 9508 1, I| csak a kezünkben hozott kézilámpás teszi észrevehetővé, ami 9509 5, III| érintkezésben. De azt a finom női kézírást mindenekfölött jól ismerte. 9510 11, V| Itt következik a krónika kéziratában egy lap, melynek sorait 9511 4, IV| Marie-nak diktálta; saját kéziratát nem látta e vidéken senki. 9512 5, I| rendszabálya az volt, hogy kéziratával senkinek ne szolgáljon. 9513 11, IV| volt itt szava.~ ~Abban a kéziratban, amelyből ez adatokat vettük, 9514 7, VII| felemelt hangon, s fenyegető kézmozdulattal rázva Katalin felé a kihúzott 9515 8, II| földműves; ritkaságul kerül egy kézművesnek: a nemes fiút azzal ijeszti 9516 4, III| bárónéo elé, amit annak kézszorítása fogadott.~ ~– Nézze ön: 9517 2, III| hanem hátul, ami éppen nem kézszorongatásra invitáló pozitúra.~ ~– Magnifice 9518 12, I| búcsú-kézcsóknál a kesztyűs kezükre egyébbel érinteni.~ ~– Ez 9519 10, V| ráismerek. Éppen ilyen „kezükszennyét” hagyták a dragonyosaim 9520 8, III| A rejtélyes leánnyal, ha kezünkbe fog kerülni, a legkiválóbb 9521 1, I| hóban, s közeledtüket csak a kezünkben hozott kézilámpás teszi 9522 13, I| kiskertje, hogy azon keresztül ki- s bejárhasson az ember, 9523 7, IV| park töltésén. A fák közül ki-kivillant Katalin rózsaszín ambrélája.~ ~ 9524 2, II| az, hogy a bakter nagyon kiabál. De mindezeket sohasem a 9525 2, II| hogy a falu túlsó végén kiabáljon.~ ~– Úgy látszik, hogy az 9526 7, VIII| íme, lám csakugyan a pávák kiabálnak úgy. Ezután nem fog e kiáltásoktól 9527 10, IV| rögtön elkezdtek segítségért kiabálni. A virágzó tóban se embernek, 9528 11, IV| elszaladtak, „szakkerbokkert” kiabált utánuk.~ ~A lovasság sikertelen 9529 11, V| végigszaladt a bicskei utcán, azt kiabálta be minden házba, hogy ő 9530 5, VI| nemes Mosony vármegyének a kiadása. Márpedig hamarább megtörténhetiko 9531 2, II| szerteszét kuszáló nyilatkozat kiadására vállalkozzék:~ ~– Márpedig 9532 12, II| késni az ön szeretteinek kiadásával, mihelyt megtudja, hogy 9533 3, III| kaszálónak használták; azután kiadták haszonbérbe: az árendások 9534 6, I| elfutottam vele. A magam leányát kiadtam királyleánynak, olyankor, 9535 1, III| szoktáko a gyermekek, ha jól kialhatták magukato .~ ~– Ah, uram, 9536 10, III| Tantalusi kínokat kellett neki kiállani, mikor a császári hercegnők 9537 10, III| rút hölgyeket meg egészen kiállhatatlanokká tették. S ebből Thémire-nek 9538 7, I| zongorán kíséri, az játszik kiállhatatlanul: vajon ki lehet?” – „Az 9539 4, V| kívánok öntől, tökéletesen kiállítani?~ ~Mátyás mester szomorú 9540 7, II| a boltívig.~ ~– Én magam kiállítok egy lovas bandériumot, s 9541 10, IV| lehetett már odáig jutni.~ ~A kiállított előőrs „Qui vive?” szava 9542 10, V| mely a kardvágást könnyen kiállja, de a fokos kampója lyukat 9543 9, III| lovasság, s mind a kettő kiállta becsülettel a tűzkeresztséget. 9544 5, III| legkínzóbb tűz, amit mártírnők kiálltak.~ ~– Hát legyen áldozat. 9545 2, II| megszökni, vagy segélyt kiáltani, mikor az utcán végigkocsizik 9546 3, III| Lajos! Itt vagy-e?” – kiáltao fel; de senki nem felelt 9547 3, III| mocsárvilág ritka vadainak kiáltásai hangzanak át a Hanságból: 9548 7, IV| őrzött titkainak világba kiáltását? Nem tett-e oly lépést, 9549 2, II| madarakat”; – „felijednek az őr kiáltásától”. – S aztán pénzt küldött 9550 1, III| a grófnő ez önkényteleno kiáltásba tört ki:~ ~– Az én leányom 9551 7, VIII| kiabálnak úgy. Ezután nem fog e kiáltásoktól úgy félni. (A szegény svalizsérek 9552 10, IV| ugatott, vagy mi. A másodszori kiáltásomra meg az volt a felelete, 9553 11, IV| Ohó! ez nem járja! – kiáltja ezt látva Radó János, s 9554 8, I| Isten ege alatt: halva is kiáltó tanúi, hogy az ellenség 9555 1, II| volt házakkal beépítve, nem kiáltott-e fel hozzá a Szajnából egy 9556 9, I| megragadva annak karjait, kiáltozá: „Leányom, óh leányom; Amélie-m!”~ ~ 9557 10, V| csapatja két végét, csak a kiáltozásokról hallá, hogy hol verekszenek. 9558 3, IV| fuldokló szemrehányással kiáltozva: – Miért tette ön ezt velem?~ ~ 9559 5, III| Micsoda?~ ~– De ne kiáltson ön úgy, hogy szerteszét 9560 8, III| nem olvasta végig. A tűz kialvófélben volt, azt újra meg kellett 9561 13, I| híjátok Botta Zsófiát; az kibékít. – Előjön még egy más csillagból 9562 4, V| megelégedve?~ ~Hogyan lesz a leány kibékíthető azzal a gondolattal, hogy 9563 1, I| minden módon iparkodott, hogy kibékítse. Utoljára a fiatalabb valahonnan 9564 1, III| alfabetet, s sehogy sem tudok kibékülni azzal a gondolattal, hogy 9565 10, VI| de azt ígérte, hogy majd kibélelteti arannyal, úgy fogja viselni.~ ~– 9566 7, II| fülébe.~ ~– Bizony Isten! Kibeszéli kezünkből a kardot.~ ~Vavel 9567 5, IV| Persze a katonatisztek kibeszéltek mindent. Mi okuk is lett 9568 2, III| amit nem tud semmi emberfia kibetűzni?~ ~A háziúr előbb hosszan 9569 9, III| hozzálátott, hogy a kapott választ kibetűzze.~ ~Ez még jobban leverte 9570 11, III| feltartóztatni. A salamoni erdőből kibontakozó francia lovasság Borsos– 9571 7, VII| tafotába volt az becsavargatva. Kibontogatta. Egy hosszú leányingecske, 9572 2, III| fringiát a szarvasbőr iszákból kibontotta volna, azalatt akár kiéheztethették 9573 1, II| volt a párizsi fiacre-nak. Kiborotvált rezes arc, burnóttól fekete 9574 2, II| taszigálni, míg a gyerek kibújdosott a falu végére, lement a 9575 11, V| hallására – re – ra!~ ~ ~ ~Kibújt a tótból a pára – re – ra!”~ ~ ~– 9576 9, III| lettem. Éjféltájon aztán kibújtam a föld alul, kimásztam a 9577 4, III| udvaron, s amint a szegleten kibukkant, csakugyan az történt, amit 9578 10, V| bokrok szövevénye közül kibukkantak. Itt a démonok fekete sisakjai, 9579 3, IV| össze minden tagját, hogy kibukott az ágyából; de abban a pillanatban 9580 3, IV| mehetek.~ ~Zsuzsa asszony kicammogott a folyosóra a konyhamécsessel 9581 10, IV| legkönnyebb utat kellett kicirkalmazni, aminél semmi se volt könnyebb; 9582 5, III| legtökéletesebb menüett-lépésben kicirkalmazott bókkal hajtva meg magát 9583 8, III| megkísérlettem, hogy a védőlovagot kicsaljam valahogy az odújából. De 9584 13, I| végig az elefántcsontokon, kicsalogatva azt a búbánatos melódiát.~ ~ 9585 10, V| összecsapásnál Vavel úgy kicsapta a kardot ellenfele kezéből, 9586 10, V| ő számára volt rendelve. Kicsavarta a kardot ellenfele kezéből, 9587 5, III| jövőket, hogy üdvözleteiket kicserélhessék egymás között. A négy szolgának 9588 3, IV| nincs, akivel gondolatait kicserélhetné, akivel együtt megszólhatná 9589 7, VIII| ilyen nagyban; csak olyan kicsi-pici kis képecskét szeretnék, 9590 10, IV| befolyással bírt az eldöntésre, kicsiben itt is megmutatta hatalmát, 9591 8, III| találsz enni-, innivalót; ha kicsiholsz, meglátod. Azután láss hozzá, 9592 5, II| és acélt, s formaszerűen kicsiholt; azután az égő taplót a 9593 1, I| bizony. Hát mit akar ön itt, kicsike? – kérdé az alacsonyabb 9594 10, III| az elégtételt szerezte a kicsikének, hogy Joséphine mellé beszerezte 9595 1, I| erre a helyre, s azután kicsináljuk az útvonalat pontrul pontra, 9596 11, III| Tizenegy!”– „De biz én kicsinálom egész tucatra!”– monda, 9597 11, III| visszament gyalog, és csakugyan kicsinálta. Akkor azután a tizenkettővel 9598 7, IV| A figyelmezéstől olyan kicsinyek lettek az ajkai, a szemei 9599 3, II| Melyikből adjak nekik? A kicsinyekből, vagy a nagyokból? Azokat 9600 10, VI| megint halottnak lenni egy kicsinyt.~ ~De Katalin nem engedte 9601 11, IV| dragonyostiszt szeméből kicsordult a könny. Ő is ott lehetett 9602 2, II| magyarul, hogy ne értse, azután kicsúfolta a társalkodónő zsiráf frizuráját * – 9603 4, III| pongyola köntös fodrai közül kicsúszik, sokkal fényesebb hóhalom, 9604 11, VII| eredeti napiparancsokból kiderül, sajátszerű kiformált terve 9605 8, I| vannak a panaszra. Kezd kiderülni, hogy azok többnyire Napóleon 9606 4, II| azután lassankint megint kiderült, örvendő mosolyra gömbölyödött 9607 8, III| szerelmes, még a gyermekét is kidobja a hajóból.”~ ~„Amint a háború 9608 2, II| Útlevelét? Hiszen mindjárt kidobnának engem a vármegyeház ablakán, 9609 3, IV| ereibe, a bölcs életműszer kidobta magából a pokolanyagot, 9610 11, V| májusban kapta meg az akkor kidolgozott csatarendet, melynek határozata 9611 7, VIII| majd mi Fräulein Lottival kidolgozunk a számodra egy napirendet, 9612 6, II| folytatott párbeszéd után kezd kidomborodni az őt körülhomályló ködből. 9613 13, I| pincéje s abban a borai; de kidugott egy rudat azon a lyukon, 9614 5, I| ahogy az ágyból felvette, kidugva az ajtón, bámulva kérdezé 9615 10, IV| De Fervlans –, a lovaink kidűlnek.~ ~Tizennyolc óra hosszat 9616 7, I| között, akik a nagy tragédiát kiegészíteni sietnek; hanem a komédiát 9617 4, IV| Meglehet, hogy még majd ennek a kiegészítését is megtalálja valaha.~ ~ ~ ~ 9618 5, I| városra magával hord, azok kiegészítik a francia négyest, a mazurkát 9619 4, III| azok a nagy fényes karikák kiégett tűzokádók, azok a sötét 9620 11, IV| összepörkölt, s mind a két szemét kiégette. Ennek a nyomorult alaknak 9621 5, II| csillagokat; a ruháit mind kiégették a sziporkák, maga is odaégett 9622 1, III| helyéről büszkén; termete kiegyenesedett, feje felmagasult, – még 9623 2, III| kibontotta volna, azalatt akár kiéheztethették volna.~ ~A patvarista pedig 9624 13, I| Vavel láttára csizmát, kefét kiejtett a kezéből.~ ~A folyosóról 9625 4, III| ha eljönnek a rabló urak, kielégíthessem őket.~ ~Vavel gróf, látva, 9626 3, II| azt gondolta, majd azzal kielégíti.~ ~– Csak tedd le azt a 9627 1, III| rögtön és egyszerre akar kielégíttetni, szóljon: beszélhet milliókban! 9628 3, III| a látkör acélkék ködéből kiemelkedett a hold izzó tányéra, s lassankint 9629 5, VI| a kehely közepéből pedig kiemelkedik öt vastag karmazsinszínű 9630 13, II| közelit, el-eltűnve, meg kiemelkedve a hullámtorkolatok között: 9631 9, III| sietett a legalul tett tárgyat kiemelni annak a fenekéről; s aztán 9632 1, II| A markos hölgy pedig kiemelte a reszkető leánykát a hintóból, 9633 11, VII| a harcok aranykönyvében kiemelve találjuk, sok szláv hangzású 9634 4, II| meglátogatta; mikor az idő kiengedett, rögtön a díszkertje után 9635 3, III| én ott leszek majd, és kiengesztelem. Csak a jó Isten megtartsa 9636 3, IV| volt Lajosra. Az egyik az a kiengesztelő tudat, hogy Marie megrémítője 9637 10, I| sorompóba! – Rövid időn kiérdemelték a „Démon-légió” nevet. Gyöngy 9638 11, II| újra megkísérté az ellenfél kierőszakolni az átjáratot a malomgátnál. 9639 7, VIII| VIII. ~ ~Az udvarra kiérve, a szabad légtől elmúlt 9640 2, I| hogy „ím e zöld fáknak kies árnyékában”.~ ~– No, majd 9641 4, II| maradt. Csak a honosítás kieszközlésére volt tehát szükség, s a 9642 8, III| nőszívek fogékonyak.”~ ~„Kieszközöltem, hogy az ezredemmel cantonozásra 9643 4, IV| sás közül; pártját fogta, kietette, de még azt sem restellte 9644 10, IV| segélykiáltva terjeszti szét a kietlenben; távoleső társát már lefogta 9645 6, I| barátom, ebben a hajótörés kietlenében.~ ~A szegény öreg szolga 9646 2, III| szerződésre, mert különben innen kiexpediálják * ; pedig látszik, hogy 9647 11, IV| hátulról az egyik chasseurt, kifacsarja kezéből a kardot, s letaszítja 9648 12, II| tábornokné asszony eleinte keserű kifakadásokkal halmozta el Vavel grófot.~ ~– 9649 1, IV| volt. A kis Amélie azt is kifecsegte, hogy a császár föltette 9650 4, IV| arcon volt valami búskomor kifejezés, ami visszataszító külsejének 9651 7, II| át a tragikai gyötrelem kifejezése egy varázsütésre a gyönyör 9652 13, I| gróf.~ ~E három ijedt arc kifejezéséből egy villámgyors gondolat 9653 4, I| tökéletes ortográfiával: a kifejezések előkelők, nem keresettek, 9654 4, IV| felvilágosításokat ád az ilyen rendkívüli kifejezésekről. Nála is megvolt az a könyv, 9655 2, III| magas, daliás alakú férfi, kifejezésteljes arccal; magas, előreülő 9656 6, II| rászedtek.”~ ~ ~ ~A népdal kifejezi az általános hangulatot. 9657 5, III| hódolatomat e vezeklő kézcsókban kifejeznem.~ ~S minthogy a hölgy mind 9658 5, III| dühös haragjában gyanúját kifejezte előttem, hogy követelem 9659 5, II| Azáltal, hogy ön ezt a kifejletlen vadembert megtanította tüzet 9660 11, IV| bőszült viadalban, mely itt kifejlődött, elveszté már lovát a vitéz 9661 4, V| tizenhat éves korában úgy kifejlődve, hogy sejtse, amit nem tud?~ ~ 9662 11, VI| csatarendbe állítani s haderejét kifejteni.~ ~Hát hiszen éppen csak 9663 10, IV| akit a számításból nem kell kifeledni. Nevezzük „időjárásnak”.~ ~ 9664 4, III| hogy mikor a hold újra kifénylik, az árnyelvonulás tüneményében 9665 4, V| nyílás van, hogy a puskája kifér rajta; őneki semmi golyóbis 9666 13, I| csontkoponyájú-e, vagy az a kifestett képű? S aztán kívánni annak, 9667 4, III| Lászlóé, vagy ahogy a népajk kificamította a nevét: Sátán Laciéo . 9668 11, V| földhöz, hogy annak menten kificamodott a lába. S mikor aztán a 9669 5, IV| Landsknechtsschild bárónő egy kifinomított kacér nő, s világtól elvonulásának 9670 4, IV| legyen belőle. De mindig kifirtatták a szomszédok, hogy ő a Sátán 9671 5, VI| tizenötezer forintoknako kifizetését az inzsellér számára; mely 9672 9, I| nemezistől, mely semmi adósságot kifizetetlen nem hagy: akkor megszabadul 9673 12, III| amit azután nekem kell kifizetnem. Mintha Guillaume tábornok 9674 3, II| Így nem hagyom magam kifizetni. Te tudsz sokat, amit nem 9675 7, I| adminisztrációnak nem lehet kifogása.~ ~Hát még mikor a boraival 9676 3, IV| Egyszerre készen lett a kifogással.~ ~– Én bizony szívesen 9677 3, IV| kétszárú selyem erszényt, s kifordítá annak a tartalmát az asztalra; 9678 11, V| fűzfánfütyülő, jégenkopogó, kifordított bundában járó szentekre 9679 5, II| is tetszett. Ez az öröm kifordította eddigi merev arcvonásait 9680 11, V| a dáridó minden rendből kiforgatott, egyszerre az ittas ember 9681 11, VII| napiparancsokból kiderül, sajátszerű kiformált terve volt: az ellenségnek 9682 4, IV| a környék birtokosainak kifosztogatását tűzték ki feladatokul; s 9683 5, V| soha egy örömsugárt rajta: kifosztva, megölve, megsemmisítve. 9684 3, II| kérdésemre, amit a fejemben kifőztem. És aztán nem feleded el, 9685 10, V| is gonosz praktikával van kifundálva. Egy szívós csáti tölgybot 9686 3, III| tettünk. Kiugranék az ágyából, kifutna az udvarra: halálra betegítené 9687 8, II| hogy búcsúzni jött: Marie kifutott a szobából. Sejtelme sugallta 9688 10, VI| Felvette a tér közepére kigördült aranyos sisakot, hogy abba 9689 13, I| világon, – amit az ember kigondol, – s ha „egy” embernek el 9690 4, IV| holdfogyatkozás után, minden kigondolható ok nélkül, eltűnt a kastélybólo . 9691 11, IV| inszurrekció története.~ ~Az a kigúnyolt, kinevetett, leköpdösött 9692 8, III| pokol minden kínszenvedéseit kigúnyolta!~ ~Pedig vissza kellett 9693 6, I| csodaszerekkel, kancsérolással kigyógyított sok gutaütöttet. Azt elhívatom 9694 9, II| nem volt orvosság, mely kigyógyítsa belőle. És ő évekig ápolt, 9695 11, IV| huszonnégy sebbel még megélt, és kigyógyult! S Hunkárt is megmenté, 9696 8, III| ráért kósza lelkével kutyán, kígyón, oroszlánon keresztülvándorolni, 9697 13, I| ott áll a mennyezetes ágy, kígyós oszlopaival, kínai selyemvirágos 9698 5, III| tőle maradni, egész addig a kígyószerű átfonásig, ami azt jelezi, 9699 3, III| belebonyolódhatik, vízi kígyót, piócát pedig bizonyosan 9700 6, II| németül; mert különben a kígyóval hogyan diskurálhatott volna?~ ~ 9701 5, VI| összetördelt növény ágait kihajította a hóra.~ ~Marie visszasompolyodott 9702 4, III| hogy jobban lásson, messze kihajlott az erkélyről, s akkor a 9703 13, I| érezte magát a tábornokné, kihajolt a hintó ablakán, s azt mondá 9704 1, III| a frakk mellére kétfelől kihajtva; a bodros, hímzett ingelőben 9705 4, IV| egyik forrása.~ ~ ~ ~Amélie kihallgatja Cambray és Vavel beszélgetését ( 9706 1, III| Tanúnk van rá, aki e tervet kihallgatta, aki e levélke széttépett 9707 4, III| volt halmozva etuis * -kből kihányt ékszerekkel és ezüstneművel. 9708 5, I| azoknak még a várát is tőbül kihányták régen a XVII-ik században: 9709 9, III| egyik nyeregkasból hevenyén kihányva mindent a földre, ami legfelyül 9710 2, I| Névtelen Vár” környékét kihasították a bolond gróf számára.~ ~ 9711 5, I| a finom, elegáns modora kihatott az egész környezetre. Barthelmy 9712 1, I| drága szövetű ruhácskák kihímezve, felcsipkézve. Mit vétettek, 9713 6, II| s oda az ablak erkélyére kihinté azt az eledelt, ami megholt 9714 2, II| s ha rakoncátlankodnak: kihirdetem a statáriumot; s akkor vagy 9715 7, V| Innentúl még a harmadik kihirdetés napját legalább be kell 9716 8, I| éppen a megérkezés napján kihirdetett fegyverszünet; hanem arra 9717 10, III| bor! – mondá a jövevény, kihörpentve De Fervlans poharából az 9718 3, I| azután Lajos lepecsételte, s kihordója által elküldte tiszteletes 9719 8, III| sáncban az érdempénzem: ma kihozom onnan!”, s azzal maga rohant 9720 7, VIII| ezen az a csavargató, ami kihozza belőle a rendes nótát?~ ~ 9721 4, II| engemet.”~ ~Vavel gróf kezéből kihullott a térkép és a históriás 9722 13, I| anélkül, hogy egy könny kihullt volna. – Pedig az volt a 9723 10, IV| kellett farkaiknál fogva kihúzgálni a tóbul a parton állóknak. 9724 1, III| oldalszobába: minden fiókot kihúzogatott, mindent összemotozott. – 9725 9, II| ez. Lajos és az ő hívei kihúzták a kardot, azzal a jelkiáltással, 9726 7, I| koccintott ez áldomásra, s kiitta mind a kettőt a körömpróbáig.~ ~ 9727 8, III| szekeret, jó négy lóval a park kijáratánál a temető-oldalon, s ahogy 9728 4, II| Schmidtné, a mindenes és kijáró posta, s háttal az ajtó 9729 10, II| akarsz játszani, majd én is kijátszalak téged!”)~ ~Fennhangon elkezdett 9730 2, II| idegen: nem tudni ki. A kijátszott férj mind ez idő óta keresi 9731 11, VII| Zalában rákásszanak! A tisztek kijelenték, hogy ők nem fogadnak el 9732 10, II| parancsolta, hogy én kísérjem el a kijelölt menedékig az ő legdrágábbját: 9733 12, III| a hölgyek elkészültek, s kijöttek az oldalszobából. A kisasszony 9734 4, I| ha jó volt az út, gyalog. Kijövet a bárónő alamizsnát osztogatott 9735 9, I| jön kegyed ide?~ ~– Ami a kijövetelemet illeti a hami várbörtönből, 9736 11, V| vége lett egyszerre! Hogy kijózanodott minden fő! Milyen másnemű 9737 1, I| legnehezebb ebből a házból kijutni vele. Ezt éjjel-nappal őrzik. 9738 4, IV| amíg innen a kastélyból kijutok.~ ~– Én nem lövök arra, 9739 2, I| és cosinusok segélyével kikalkulálni, hogy ugyan kitől tudhatta 9740 3, I| a rózsaszín lábujjacskák kikandikálnak az elvásott harisnya fejéből. 9741 7, VII| beletorkoskodó, huncutkáikat kikanyarító, csípőiket hányóvető, legényekre 9742 10, IV| burkolva, amiken a ló nem tud kikapaszkodni.~ ~A hídon túl van a révház, 9743 7, IV| tapsol. Odafut Lajoshoz, kikapja kezéből a tollat, s ledobja 9744 8, I| akarom venni az ellenfél kikémlelésénél.~ ~– Csomót kötöttem már 9745 12, II| mindenütt előresietett, kikémlelni, nincs-e az útban valahol 9746 9, III| sorba járta az előőrsöket, s kikérdezte az őrjáratot a teljesített 9747 7, V| erre elővette a tárcáját, s kikeresett belőle egy összegyűrt levelkét.~ ~ 9748 3, II| Ehhez még jó helyet kell kikeresnem a kis öbölben.~ ~– De ugye, 9749 6, II| felhúzzák, s ő rohanhat elő, kikeresni magának az ellenfelek leghatalmasabbikát.~ ~ ~ ~ 9750 2, II| elkísértetni. Azt minden házból kikergették, utoljára a többi gyerekek 9751 2, II| adresszén van, s az ő keze alól kikerül.~ ~– Hát a hatóság nem vonhatja 9752 8, I| síremlék az útjában, amit kikerülgessen.~ ~Ez a harmincöt napig 9753 9, I| Üldözőid jönnek!” – akkor kikerüli azt a csapást, ami a fejére 9754 1, I| szeretni; lehetetlen, hogy ezt kikerülje. És önnek nem lesz szabad 9755 5, III| Nem lehetett volna önnek kikerülni, hogy választ adjon arra 9756 11, VII| volt az ellenfél figyelmét kikerülnie. Másnap reggel már ott volt 9757 3, III| Itt senkit sem kellett kikerülniök. Itt nem kellett a leánynak 9758 11, IV| folytatta a harcot, míg rendben kikeveredtek egymás közül, s mindkét 9759 1, IV| seregeink magukra halmoztak, egy kikiáltott jelszóra köddé oszoljon 9760 4, I| csakugyan az lesz belőle, aminek kikiáltották: rablócinkos, falugyújtogató. 9761 11, VII| gránátosok és gyalogokból, kikkel eddig is mindennapi dolog 9762 5, VI| is látogatatlan maradt. Kiknél a kedély túlérzékennyé lett, 9763 3, II| nem vagyunk felöltözve a kikocsikázáshoz? – kérdezé.~ ~A leány pedig 9764 2, II| viseletben jelennek meg, mikor kikocsiznak?~ ~– A gróf egyszerű barna 9765 5, III| Igen kérem, mielőtt ma kikocsiznék, fogadjon el engem lakásán; 9766 5, I| időben a Franciaországból kiköltözött gavallér, akiknek a finom, 9767 7, II| ablakok közül, s messze kikönyökölve annak mellvédjére, fehér 9768 6, I| s az mind a kettőnket kikönyörög onnan.~ ~Lajos homlokára 9769 4, IV| komisz pernahajderek!~ ~S kiköpött a címzésüko után.~ ~Lajos 9770 13, II| dereglye a fertőszegi parton kiköt, a zivatar is megérkezett. 9771 4, I| adományt kísérő levélben azt a kikötést tette, hogy az a kisfiúo , 9772 9, I| mint mikor a pellengérre kikötnek egy szép vétkező hölgyet, 9773 7, VIII| pillantotta meg, mikor Katalin a kikötőpadhoz oldalogtatta a csónakot. 9774 10, II| Fertő-parti füzeshez. Ott volt kikötve két dereglye, azokba beültek, 9775 1, I| előresietett egy erősen kikoptatott falépcsőn fel az emeletre; 9776 7, III| maradok.~ ~– Eszerint engem kikosaraz a házából?~ ~– Sőt itt tartom 9777 12, I| majd egy napiparancsban kiküldelek, – hogy tartsd fenn az összeköttetést 9778 11, IV| Ferenc gróf, az ezredes, kiküldte az őrnagyát, Ihász Imrét, 9779 9, II| az átkozott fenevad, akit kiküldtek, megvesztegetve ocsmány 9780 10, III| nyíláson át a tartalmat kikukucskálni.~ ~– Rettenetes írás! – 9781 9, I| ragadhasson. Még egy-egy férfi kilábol belőle, de az ifjú leánykákat 9782 4, III| hanem mindjárt ott a gáthoz kiláncolt csónakjába ugrott, s hatalmas 9783 10, IV| kell lépdelni, alig van kilátás, hogy a pomogyi rendes útra 9784 4, IV| ellensége, a zápor, elvette a kilátást; korábban a szokottnál haza 9785 10, II| csak egy kockányit engedett kilátszani. Csak az a négyszegletű 9786 12, II| ahonnan az a templomtorony kilátszik. Adieu!”~ ~Az ifjú hölgy 9787 11, III| lovasezredben, akit útközben kilelt a harmadnapos hideg, azért 9788 9 | Kilencedik rész~ Katalin vagy Thémire?~ ~ 9789 11, II| ellenség tartá megszállva.~ ~Kilencedikén délután két órakor három 9790 7, I| számlálni sorba, minden kilencediket főbe lőtték: az anglusok 9791 11, IV| gondolat.~ ~Teringettét! Kilencezer olyan lovas, akinek a két 9792 4, V| jelt kilenc órakor, fél kilenckor, utoljára nyolc órakor is. 9793 8, I| halottjait csak eltemette volna. Kilencszáznyolcvanöt magyar férfi várt ott a 9794 12, III| véletlen, hogy éppen egy kilencvenes matt volt Vavel gróf kezében, 9795 5, I| Az obszervatóriumábólo kileste, mikor megy el a kastélyból 9796 1, IV| i készítmény elárulja kilétét. Mindenütt németül beszéljen, 9797 12, I| csacskaság nem fedezte-e fel kilétüket, menedéküket? Ha megszabadulhattak 9798 2, III| mázzal festve, s minden kilincs ragyogott a tisztaságtól. 9799 6, I| őt magára.~ ~Mikor már a kilincset megfogta, ismét visszanyerte 9800 5, VI| Meg is lepte, Vavel Lajos kilökte a széket maga alul, mikor 9801 11, IV| Szapáry Vince gróf alól is kilőtték a lovat. Az ifjabb Zichy 9802 3, IV| nagyon feldühített valami kimagyarázhatlano eset, ami önt megrémítette.~ ~– 9803 5, IV| takarják el. Így nagyon kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág 9804 4, I| lakó nemes úrnak nehéz volt kimaradni ez úri kör mulatságaiból. 9805 9, III| aztán kibújtam a föld alul, kimásztam a sáncból; aztán tudok én 9806 3, II| látom az Isten egét; – mikor kimegyünk, fátyol borítja arcomat. 9807 8, III| erszény pénzt: a költséget ne kíméld. Arról, ami rád van bízva, 9808 5, III| követelem magam iránt azt a kíméletet, hogy egyik vendégem a másikba 9809 6, II| rendszer ellen; iróniája nem kímélte az ország sorsára befolyó 9810 10, IV| kapniok a lovaikat, hogy kimeneküljenek a veszedelemből. Ahol nagy 9811 7, II| utcákat, kik az égő házakból kimenekültek, akik a szabadba kivonszolták 9812 5, III| így az minden tragikus kimenetel nélkül végződhetik. A felszólításra 9813 11, VI| életet egy jól eltalált kimenetellel.~ ~ 9814 10, III| Különben a szép kisleányok most kimentek a divatból szalonjainkban, 9815 3, I| távozik, hogy se bejöttét, se kimentét soha nem veszi észre. A 9816 13, I| elvetted rólam e szenvedéseket. Kimentettél önszívem pokoltüzéből. Felmentetted 9817 9, I| szívéhez méltót, lelkét kimentőt. Ez óra az elárult királyleánynak 9818 11, IV| csodálatos erőfeszítéssel kimentve valamennyit, újra a csatába 9819 4, V| előhúzott hüvelykmérővel kiméregette a tudni való hosszakat és 9820 13, I| nehány ütem minden erejét kimeríté.~ ~Fáradságát azzal rejté 9821 12, II| hanem azután még a kútból kimerített vizet is meg kellett neki 9822 7, II| két markába befért, annyit kimerítve belőle, oly hirtelen teletöltötte 9823 5, III| gróf úr – szólt csendes, kimért hangon Barthelmy Léon –, 9824 12, II| Ebéd után a kisasszony kimerültségről panaszkodott, annak megengedték, 9825 3, II| Akkor szereztél nekem kimetszett patronokat, porfestéket, 9826 6, I| kegyelmességének és szeretetének kimondhatlan nagyságában, ha tudnád azt, 9827 1, III| ezért megneheztelni, ha kimondom, hogy önök ilyen módon tönkreteszik 9828 7, II| választ egy általam rég kimondott szóra.~ ~– Csak bízza ön 9829 7, I| harcból elmaradókra van kimondva: a megtizedeltetést.~ ~S 9830 7, I| Lajos aztán ruhát váltott; kimosdózott, s mikor a rendes ebéd ideje 9831 10, VI| Iszonyat rájuk nézni! Mégis kimosta azokat. Volt egy pillanatja, 9832 1, III| Cambray urat, miután zsebeit kimotozták, s azokból minden gyanús 9833 11, V| hatalom!~ ~Valami aztán mégis kimozdította.~ ~A győri ütközet végeztével 9834 8, II| hogy veled Fertőszegről kimozduljak bárhova is: hacsak az ellenség 9835 11, IV| inszurgens gyalogság is kimutatta mai nap a maga oroszlánkörmeit. 9836 5, III| szétnyitott köpenye alul kimutatva két mordálynak az agyát. – 9837 3, I| selyemszőrű s lecsüggő fülű kínaiak. Perc múlva ismét becsukódik 9838 7, I| egyszeri légátus, aki az első kínálás után hasztalan várva az 9839 12, II| Az úrhölgy nem merte a kínálást visszautasítani, s aztán 9840 8, III| nyomták, amit nagyon kellett kínálgatni. Sandomir ostrománál aztán 9841 1, IV| éppen a legjobb alkalom kínálkozik most rá, attól végleg megszabadulni. 9842 1, III| elfogták volna, most nem kínálnám önt spanyol rapé-val, hanem 9843 1, IV| sèvres-i porcelán tálakban, s kínálták vele az úri vendégeket.~ ~ 9844 9, II| látott.~ ~A nő ott térdelt kincseinek romjai között.~ ~Két arckép, 9845 2, II| elől vonult vissza rablott kincseivel ide a mi Árkádiánkba. Az 9846 8, III| volt ezalatt a rábízott kincseknek más őrizőt adni.”~ ~„Jocrisse 9847 8, I| nem bízhattam volna az én kincsem megőrzését, míg magam a 9848 7, VII| Katalinhoz. Vigyázzon ön az én kincsemre, Madame. Eddig minden este 9849 4, IV| hogy vigyázzon a gróf úr a kincsére! Többet tudok, mint amennyit 9850 4, IV| túl legyen azzal a féltett kincsével.~ ~Lajos a névtelen ijedelem 9851 8, I| cassa. Annak pedig a magas kincstár ad pénzt, mihelyt az inszurrekció 9852 11, IV| inszurgensei Vay Miklós alatt a kincstárnak milliókra menő vagyonát 9853 2, I| megőrizték apáiktól öröklött kincsüket, s inkább belekötötték a 9854 1, III| mégis van rend,eredj féltett kincsünkkel oda!” Hol van ez az ország?~ ~– 9855 11, IV| története.~ ~Az a kigúnyolt, kinevetett, leköpdösött lap! Amit magunk 9856 11, V| százados mit tehetett. Nagyon kinevetik, ha nem meri a fringiáját 9857 7, VII| miért akarok itt maradni, kinevettek volna vele, azt mondták 9858 2, I| ott Bécsben.~ ~Ezért aztán kinevették.~ ~– Jaj, inzsellér úr, 9859 8, I| Lerongyolva, lepiszkolva, kinevetve; a csatadombon hagyva, nem 9860 1, III| Holnap a kezében lesz a kinevezési okmány.~ ~– Azt is igen 9861 4, II| nem volt egyéb dolga, mint kinevezni a maga részéről az „absentium 9862 3, III| eszébe a Fertőnek: újra kinevezte magát tónak, visszafoglalva 9863 11, V| emberi vonás elpusztult: egy kínlódó, jajgató, vonagló hústömeg, 9864 10, III| visszajutni Párizsba! Tantalusi kínokat kellett neki kiállani, mikor 9865 9, I| magához, mely a sajgató kínokon is keresztültör.~ ~– Amélie 9866 5, III| felvillanyozza; a mienket kínozza. Én nem tudtam volna itt 9867 2, I| Inkább, hogysem egymást kínozzuk a kimondhatatlan neveinkkel, 9868 8, III| trónján! Ez a pokol minden kínszenvedéseit kigúnyolta!~ ~Pedig vissza 9869 13, II| megörökítsék gúnydalokban? s a kínszenvedések koronájául adjanak neki 9870 3, I| valamennyit. Mopsz, cica, kintorna alunnio megy.~ ~Ahelyett 9871 7, VIII| barátokhoz? A magától muzsikáló kintornához, a festékekhez, a táncoló 9872 3, I| különb-különbféleo nótákat kíntornáz le a magától zenéző műszeren, 9873 4, IV| hogy az eltűntet nyomozzák: kinyilatkoztatá, hogy a kastélyából nem 9874 5, I| is kénytelen volt felőle kinyilatkoztatni barátai előtt több havi 9875 3, III| halnak mereven, karikára kinyílva. Az egész arcon semmi indulatkifejezés.~ ~ 9876 6, I| Mert nem tud fölkelni, hogy kinyissa.~ ~– Hát mi lelte?~ ~– Azt 9877 4, IV| Egyedül az olyan ajtók kinyithatatlanok, amiknek zárát csak belülről 9878 10, VI| fogja viselni.~ ~– Most már kinyithatod a kulcsával az ércládikát 9879 5, III| csöngetnek, ne hallja meg; majd kinyitja azt ő maga.~ ~S aztán járta 9880 4, III| belülről bezárt ajtókat előttük kinyitogassao , s ők aztán a cselédséget 9881 10, II| fia.~ ~Marie csengetésére kinyitották az ajtót, a kis Lackó volt 9882 5, II| a másikat tartá kerekre kinyitva, s azalatt folyvást agyargó * 9883 4, II| ablakredőnyön keresztül kinyújtá Schmidtnének a kulcsot, 9884 3, IV| hullám.~ ~A leány letérdelt a kinyúló rezgőpadra, s tenyerére 9885 9, I| jól érdemelve!~ ~E pokoli kínzásra, mint egy dühödt fúria, 9886 12, I| vannak? Élnek-e még?~ ~E kínzó aggodalmak között érkezett 9887 9, I| szívet úgy, hogy utoljára a kínzója szánta meg, és megfogta 9888 8, I| Ejh, alispán úr, hát miért kínzott összevissza? mért nem kezdte 9889 5, V| Mert bizony mondom, hogy kio a Névtelen Vár lakójának 9890 10, VI| és gyönyörködik.~ ~Előbb kiöblíté a sisakot, mint rendes asszony 9891 10, IV| s annak az örvényéből a kiömlő fekete iszap messze elönté 9892 5, VI| tizenötezer forint magátólo kiöntsön. E fennakadáson végtére 9893 9, III| mind a kettőt, s által s kiolvasná a sorokat, milyen furcsa 9894 11, VII| histórikus valamikor azt fogja kiolvasni az adataiból, hogy Meskó 9895 3, IV| neki a gróf, s az, mikor kiolvasta, visszaküldte.~ ~Egy alkalommal 9896 10, V| kardcsattogásig, a piros vér kiontásig.~ ~Meg kell neki azt tudni 9897 6, II| százszorta jobban fájt a kiontott vér veszteségénél, az volt 9898 3, II| apró sárgákat nem bánom, ha kiosztod; hanem a fehéreket jobb 9899 11, III| inszurgensek, hogy a közöttük kiosztott töltényekben a golyók agyagból 9900 3, IV| hm – dörmögött a doktor, kipakolva az asztalra az érvágóját 9901 9, I| jó lesz nekem lefekünnöm. Kipihenem magamat. – Azért nagyon 9902 11, IV| az embernek, ha kedvére kipihenheti magát – ha mindjárt nem 9903 11, VII| most már aztán kényelmesen kipihenve magukat, s bőségesen felcsizmázva, 9904 4, I| közelebbről láthatta az arcát, kipirulva a hevélytől és a csípős 9905 6, I| legjobban. Ki fogja a helyemet kipótolni önök körül? – Azt hiszem, 9906 8, I| hiszékenységemet akarja most kipróbálni, hogy mennyi fér bele? Jelentem, 9907 11, IV| ez a csúf adoma?~ ~Talán kipuhatoljuk most, – hatvannyolc esztendei 9908 1, III| beszélte, hogy őt a cseléd kirabolta s itthagyta; aki nem tudta 9909 10, I| a hosszú ujjaik. Egyszer kirabolták a saját ezredük pénztárát, 9910 4, I| éjszaka bebocsátja őket, és kiraboltat. Én pedig meg vagyok felőle 9911 12, I| hadtest megszállva tart, s kiragadni a kedveseidet lóháton a 9912 7, V| monda Lajos.~ ~– S ő azt kiragadta a kezemből – folytatá Marie – 9913 7, VII| eközben elkezdte a kártyáit kirakni a hófehér vászonköténye 9914 3, I| aranyozott teknőchéjjal kirakott szekrénykékben gyermekjátékok, 9915 2, I| azon sárga kassai rózsákból kirakva ez a szó: „VIVÁT”; két oldalt 9916 11, IV| mostani katonai etiketten, ha királya úgy kívánta mint zászlótartó 9917 8, II| készen meghalni a hazájáért, királyáért.~ ~Vavel Lajos szabadcsapatának 9918 6, I| királyokra és az ő ünőikre, s a királyleányból csináltam szolgálót, akit 9919 1, III| elég szabályellenes. Ön a királynéját rochiroztatja. De hát ahhoz 9920 7, V| most még egy vivát az én királynémra! – kiálta Vavel, felhevült 9921 7, II| hasonmása egy szerencsétlen királynénak! – Éppen ilyen volt menyasszony 9922 2, I| történt, hogy mikor dicső királynénk, Mária Terézia bárányhimlőjéből 9923 9, I| hódolatát. Inkább akarta őt királynévá tenni, mint feleségévé! 9924 6, II| szeretőjét, egyetlen leányát, királynőjét és védszentjét, őnála ez 9925 4, III| gyermekek használnak a „három királyok csillaga” * játéknál. Rövid, 9926 6, I| szarvasokra, úgy vadásztak a királyokra és az ő ünőikre, s a királyleányból 9927 5, VI| fedezte fel Észak-Afrika Oware királyságában, s virágainak a légion d' 9928 7, II| magának saját nemzetéből királyt.~ ~Vavel Lajos egész frissiben 9929 5, VI| egyetlen csatorna, mely a Királytót a Rábcával összekötötte, 9930 8, I| órának a gazdája a mi koronás királyunk, aki megtudva a bajokat, 9931 3, I| egészségük, mint mulatták magukat kirándulásaikban. Mind a négynek neve van: , 9932 5, I| ne találkozzék velük, a kirándulási óráját déli tizenkét órára 9933 4, III| szokottnál korábban végezték kirándulásukat a tavon, hogy tíz órakor 9934 1, I| Utoljára odalép a kandallóhoz, kirántja azt a selyemharisnya párt 9935 3, IV| kinek most már nem volt kire támaszkodnia, hanem magának 9936 2, II| mint a tolnai főispán a kirekesztett deputációval, hogy létrát 9937 12, II| ifjú francia vitéz kezéből kirepült, az ifjú hölgy, elfeledkezve 9938 6, II| féltékenység, a nyomás érzete kirítt minden sorából. Vavel azt 9939 8, III| huszár összeszólalkozik, kirohan nagy ordítással az erdő 9940 11, VI| megyei felkelő lovassággal kirohanást intéz a Dunán túlra.~ ~Nosza 9941 5, IV| az egész rágalmat, csak kirukkoltak vele, és jól elmulattatták – 9942 11, VII| maguktól az üldözőket.~ ~A kis-celli híd körül elkeseredett csata 9943 11, IV| elkezdett kiterjeszkedni Kis-Megyeren túl, s ugyanakkor gyalogságát 9944 5, III| kényszerítő körülmények által kisajtolt rehabilitációja volt a megsértett 9945 12, II| váltva a szép, halavány arcú kisasszonnyal.~ ~Ez a két hölgy: Guillaume 9946 10, VI| fürge gyerek! Majd meglőtt a kisasszonya miatt.~ ~– Úgy? úgy? Szóljon 9947 12, I| polgárt a feleségeikkel és a kisasszonyaikkal együtt meginvitált; – a 9948 10, VI| Úgy? úgy? Szóljon a kisasszonyáról! Hova tette? Mi lett belőle? 9949 1, III| hogy a család nyolcéves kisasszonyát mily megszégyenítő bántalom 9950 12, II| önnek, hogy végigmehet ön kisasszonyával együtt ezen az egész országon, 9951 2, II| nincsenek is disznófejű kisasszonyok, de olyanokról, akiknek 9952 2, II| adomát hallottam a disznófejű kisasszonyról.~ ~– Lehet, hogy közel járunk 9953 5, I| idézett falusi legények a kisbíró által csupán a bíró háza 9954 5, I| barátságtalan káplárt és kisbírót, akik a tegnapi est hőseinek 9955 11, VII| a levezető csatornákon kisebb-nagyobb hidak vezetnek keresztül. 9956 2, I| bécsi divat sem volt képes kisebbíteni, mely megkívánta, hogy a 9957 5, I| A jó sors igen szépen kisegíté Vavel Lajost ebből a tépelődésből. 9958 5, I| jutalmazta; s nemegyszer kisegített a manichaeusok * körmei 9959 10, V| mialatt Vavel volónjai kisegítik a kométást a lova alól s 9960 5, III| tiszteletteljes távolban kíséré őket.~ ~De e távol mégsem 9961 10, V| ellenséges lovas De Fervlans kíséretéből odavágtatott egyszerre, 9962 11, VII| úton. Utoléri a francia kíséretet, mely a Győrnél foglyul 9963 12, II| azzal megrohanta a hintó kíséretét.~ ~A meglepett vértesek, 9964 11, IV| láttára történt ez, ki maga a kíséretével ott volt a balszárny tusáinál, 9965 8, III| asszony és úrleánya legyenek e kíséretre készen. Erre még egyszer 9966 8, III| miután önt neje és leánya kísérik, legyen szíves Madame-ot 9967 5, V| hajtva, hogy Lajos útját kísérje, fellopózott az obszervatóriumba, 9968 10, II| azt parancsolta, hogy én kísérjem el a kijelölt menedékig 9969 3, I| de hasztalan volt minden kísérlete. A szempillái leragadtak, 9970 8, II| Dörenberg, Schill, Lützow hősies kísérletei elvesznek a nép közönyében, 9971 4, III| tegyünk kísérletet.~ ~A kísérletnek a vége bizony csak az lett, 9972 5, III| alá fogta addig.~ ~Azztán kísérőihez fordult, s fedetlen fővel 9973 5, III| eltűnt az ezredes arcáról, kísérőinek kardjai visszazörrentek 9974 10, VI| szekér, mely Marie-t és kísérőit vitte, szerencsésen átkelt 9975 10, V| sodorja, ő maga vágtatott kísérőivel együtt a Sátán-csapat leverésére.~ ~ 9976 3, III| egy-egy „hahó” kiáltással kísérőjének.~ ~A férfi ezalatt hanyatt 9977 6, I| bizonyosan.~ ~Azután mind a hat kísérőnek, a játszótársaknak kellett 9978 11, VII| utat; a kiszabadult foglyok kísérték elfogóikat a saját puskáikkal. 9979 10, III| a tájon?~ ~– A mérnököt kísértem egyszer Boldogasszonyig.~ ~– 9980 1, III| saját magas személyében kísérteo őt ki egész a vestibule-ig, 9981 10, II| Mit akarsz megint? Mit kísértesz engem, lidérc?~ ~– Kérem, 9982 6, I| hogy lerepül érte. Nem kell kísértet a szobámba. Majd eltemetjük 9983 7, IV| napvilág szivárványt ragyogó kísértetei; fantomok, akik mosolyognak, 9984 10, VI| között, kik most készülnek kísérteteknek, egy ilyen gyermekörvendeztető 9985 7, II| halotti lepedőikbe burkolt kísértetektől; visszafordulna; de az lehetetlen, 9986 5, V| tűri, az én legijesztőbb kísértetem. Mindennap látom ez arcot, 9987 7, VII| nagyon rossz leszek valamikor kísértetnek. Ha én elkezdek lidérc lenni, 9988 3, II| emlékpénzei, amik még sokáig kísértettek azután susztertallér és 9989 9, I| mint aki a sírból feltámadt kísértő szellem megjelenését várja.~ ~ 9990 11, III| soha!~ ~S azzal megcsókolva kisfiait, visszaadta őket anyjuk 9991 7, VII| Emlékezik ön rá, mikor ön nekem „kisfiam” volt, s aztán nekem azt 9992 6, II| egykori védencét, a Sánta Laci kisfiát, aki már jártas volt a kastélyban. 9993 10, II| szólt Marie, s aztán a kisfiúhoz fordult – jer velem Lackó, 9994 4, I| kikötést tette, hogy az a kisfiúo , aki annak a megyeházban 9995 11, IV| Kegyelmednek felesége, sok kisgyermeke van, nekem senkim. Ha jön 9996 1, III| helytartónője; aki maga tanította be kisgyermekének azt a szerepet, amit az 9997 7, VIII| az indítvány Marie-nak? Kisiettek a fedett tornácra; annak 9998 9, II| vesztett milliók.~ ~Dúlt arca, kisírt szemei, fájdalomra nyílt 9999 7, IV| aztán a két leány kedvére kisírta magát, akkor elkezdett mind 10000 13, I| uramnak, a cserzővargának a kiskertje, hogy azon keresztül ki- 10001 13, I| macskák fejedelemnője. S a kiskutyák meg a kismadarak országában 10002 10, III| van divatban. – No de – a kiskutyám türelmetlen. Sietnem kell. 10003 1, IV| kisleányaink harcolnak az ő kisleányaikkal. Az ön kis Amélie-ja históriai 10004 1, IV| szép asszonyaikkal; s a mi kisleányaink harcolnak az ő kisleányaikkal. 10005 1, III| egyedül maradt a grófnővel és kisleányával.~ ~… Cambray urat pedig 10006 1, II| kapaszkodott a karjába. A kisleányból már fiú lett.~ ~Az asszonyság 10007 1, IV| még egyszer láthatnám a kisleányomato – könyörgött Thémire –, 10008 1, I| Talán önöknek is van kisleányuk?~ ~Az öregúr meghökkent.~ ~– 10009 1, I| feleségünk sincsen, hát kisleányunk sem lehet.~ ~– A mamának 10010 5, VI| méltatlankodva.~ ~Marie megfeddte e kislelkűségért.~ ~– Önnek csak a casuariái 10011 7, VIII| Megállítani az asszonyokat, a kislyánykákat, akik egyet-mást visznek 10012 13, I| fejedelemnője. S a kiskutyák meg a kismadarak országában trónörökösnő. – 10013 1, III| elárverezték, azazhogy kisorsolták. Egy úrhölgy nyerte el azt