IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
10014 5, III| Nem maradhatott a házban, kisuhant a parkba, s ott sétált alá 10015 4, III| hozott magával, melyet a kisvárosi gyermekek használnak a „ 10016 7, VIII| engedelmeskedni… – Hozzátette kisvártatva: – azoknak, kiket szeretek. – 10017 11, IV| tisztjét, meg két ágyúját kiszabadítá az ellenség kezéből a maga 10018 12, I| lehetetlenséggel, és mégis bizonyos. Én kiszabadítom az én szeretteimet úgy, 10019 4, III| az egész veszélyt, amiből kiszabadított. Ne vegye komolyan az én 10020 11, VI| József-huszárságot és két elfogott ágyút kiszabadította a visszavonulásnál: – ennek 10021 5, III| odajött a házamhoz, hogy engem kiszabadítson; pedig jól tudta, hogy megtámadóim 10022 5, VI| vigyázni kell, mert az mindig kiszabadulásról gondolkozik.~ ~Most már 10023 5, V| Isten engedjen bennünket is kiszabadulni velük együtt, szegény bűnös 10024 12, I| ahonnan lehetetlen valamerre kiszabadulniok.~ ~Négy hét múlt el azóta, 10025 8, I| megvarrathassa; hanem majd kiszabatja a posztót, és úgy küldi 10026 3, II| szabad lesz a kis öbölből kiszáguldanom a nagy tóba is?~ ~– Igen. 10027 10, IV| révházból két férfit láttak kiszaladni. Az egyik Eszterházának, 10028 6, I| lelkecskémmel, aki, ha belőlem kiszáll, ott marad, vakon, süketen 10029 1, I| ide ebbe az utcába, itt kiszállított a kocsiból, lehúzta rólam 10030 1, IV| lesz a francia hadseregnek kiszállni a brit szigeten. Egy ötödik 10031 2, I| társalkodónéjával együtt kiszállt a hintóból, s onnan kedve 10032 8, III| baj. Ha Thémire-nél ez nem kiszámított alakoskodás, hanem valódi 10033 3, III| egyszer csak nagy részben kiszáradt: eltűnt, nem volt tó. Otthagyta 10034 2, II| meg az, hogy a gyermekek kiszedik az erdőn a fészkekből a 10035 2, I| dombtetőn mozsarak vannak kiszegezve. Egy terepély bükkfa árnyékában 10036 10, II| iszonytató lehet az a halál, mely kiszemelte áldozatát hetekkel azelőtt, 10037 1, II| volna, már akkor a kocsiból kiszökött ifjú úr megragadta a két 10038 10, II| csengethetsz neki, majd ő kiszolgál. Én nem őrizlek itt egész 10039 3, IV| amekkora elég volt, hogy kiszólhasson rajta.~ ~– A doktor úr nem 10040 11, V| ha az ellenség Győr alul kiszorítja, Budára fog visszavonulni.~ ~ 10041 2, I| mondta az alispán, hogy:~ ~„Kisztihand.”~ ~– Ah, ön beszél németül?~ ~– 10042 11, VI| kényszeríté az ellenfélt sietve kitakarodni a faluból, s aztán a falun 10043 10, V| szemelte ki a maga emberét. Kitalálhatá, hogy melyik az. Az volt 10044 8, II| kellett ábrázolni. (Vajon kitalálja-e, hogy ki rajzolta azt?)~ ~( 10045 6, II| akik ez egy vonásból is kitalálják, hogy ki volt.~ ~Az egész 10046 1, II| inkább elalszom, mint hogy kitaláljam. Jó éjszakát, polgár.~ ~ 10047 10, IV| kalauz sem kell hozzá, hogy kitaláljon e tömkelegből. De Fervlans 10048 5, III| lehet.~ ~Ha ezt a nevet kitalálta Vavel Lajos, akkor nem tehetett 10049 7, V| tudott mit felelni.~ ~– Én kitaláltam, ugye, – szólt aztán Marie, 10050 5, II| az inszurgens, mikor jól kitáncolta magát, akkor nagyot szokott 10051 5, II| tíz nap alatt tökéletesen kitanítok. Már megtanult táncolni 10052 6, I| bölcs, aki annyi könyvet kitanult, hogy mondaná azt egy ostoba 10053 2, II| kocogtatnak rajta. Még azt is kitanulta, hogy melyik fiú a legjobb 10054 2, I| meisterrel; s a szobákat mind kitapecéroztatta, és lusztereket akasztatott 10055 3, II| ágyából, odafut ablakához, kitárja a redőnyöket: „pusz, pusz!” 10056 7, II| többé: szabad-e? Merészen kitárt egyet az ablakok közül, 10057 11, V| Sámsonverő, s kirántva a kardját, kitartá azt az ég felé emelt heggyel; 10058 9, III| mintha előtte állnának kitárva. Egyik a menyasszonya szerelmes 10059 4, I| tartom. Ha veszni engedem, ha kitaszítom, akkor csakugyan az lesz 10060 7, II| mely a nyitott ablakból kitekint, minden tárgy még egyszer 10061 5, I| csalta az ablakához, s amint kitekintett, az országúton végig egy 10062 11, V| ha nem meri a fringiáját kitenni a próbának. Hát csak feltartotta 10063 4, IV| körös-körül, ő azok közül mind kitépné magát. Nemegyszer tett le 10064 4, I| leányok egyenkint szokták kitépni, s amit úgy hínak, hogy „ 10065 9, I| leszakítva annak födelét, kitépte abból az ígérvényt, s apró 10066 13, I| kiállt az udvarra, s a kiterített ponyva fölött „megszelelte” 10067 11, IV| mutatták az ellenség messze kiterjedő haderejét.~ ~Másnap reggel 10068 7, V| meghozni, hogy a hitéből kitérjen, s ezt az akadályt jó előre 10069 11, IV| lovassági tömegével elkezdett kiterjeszkedni Kis-Megyeren túl, s ugyanakkor 10070 13, II| ellenmondó fényben világol a kiterjesztett tó tükre. Kéneső-csilláma 10071 1, I| gyermekek viselnek. Azokat kiterjeszti egyenkint maga elé: aztán 10072 2, II| akkor már egy kosár van kitéve a rondella alá, abba belerakják, 10073 10, II| sohasem fog visszatérni többé. Kitiltja belőle a legutolsó emlék. 10074 10, III| magához, akiket a császár kitiltott a palotából. Hanem hát mindez 10075 6, II| nem volt, mint a ruhákat kitisztítani, amik sohase voltak porosak 10076 3, III| akin dühének teljességét kitöltse.~ ~Látszott, hogy milyen 10077 6, I| megcsókolgatá.~ ~– Jó lesz talán, ha kitömetjük? Henry ért hozzá – mondá 10078 11, V| eltemette ugyan, de ami azért „kitör a koporsóból, és eget kér”.~ ~ 10079 9, I| előtte elterül, hogy a kór kitörése nyomban előálljon.~ ~ 10080 7, II| leánynak e szívből jött kitörésén.~ ~– Minden szavaddal csak 10081 11, VII| elmenekült. Nem erre várták a kitörést, hanem a Szigetköz felé. 10082 1, III| csipkezsebkendőjét arca elé tartá, hogy kitörő nevetését elfojtsa vele. 10083 10, II| A vitéz urak bizonyosan kitörtek valahol egy ablakot, azon 10084 8, III| év óta úgyis elszokott, kitörülte volna Thémire szívéből, 10085 4, III| Sátán Laciéo . Ha most kitudódnék az, hogy engemet az éjjel 10086 3, I| elefántcsont fehér bőrt engedi kitündökleni, a kötényke majca * , mely 10087 11, IV| négy Szeghy testvér lett kitüntetéssel jutalmazva.~ ~Ezek már nem 10088 5, I| hogy a káplár levette a kitüntetett hős lovának a szerszámáról 10089 13, II| Kéneső-csilláma élesen kitünteti a távol fekete partok közül, 10090 12, III| udvariasak, s „leur catzique” kitűnően pikétezik.~ ~– S hol van 10091 11, V| hősfiakat, kik a csatában kitűntek, bemutattatá magának, s 10092 8, II| neki: „holnaputánra van kitűzve menyegzőnk napja: nem várod-e 10093 4, II| elhagynia kriptáját. Hanem, hogy kiüljön-e kriptasötét ablakába, s 10094 11, IV| a tarisznyájuk pedig már kiürült.~ ~Nyolcvanezer darab kenyeret 10095 4, IV| magamat, abban a vármegyében kiüt a statárium azonnal. S nekem 10096 12, II| akkor mindig igen könnyen kiüthetik a fegyvert a kezéből. Aztán 10097 10, V| megkerülő csapat démonai, akkor kiugráltak az árokból a partra, s feltűzték 10098 3, III| megtudná, hogy mit tettünk. Kiugranék az ágyából, kifutna az udvarra: 10099 10, V| márkinak alig volt ideje kiugrani a kengyelből, hogy összeroskadó 10100 3, II| csak olyankor lesz szabad kiúsznod a szabad tóba, mikor holdvilág 10101 11, IV| Bessenyey Jánost igyekezett kivágni a körülfogó hat chasseur 10102 10, V| összeszólalkozott, utánaeredtek, kivágták az ellenfél kezéből. A bozótban 10103 9, III| talpra kelő csapatjából kiválasztott száz jó lovast; Katalin 10104 6, II| harcba; hanem toborzás útján. Kiválasztották nyolcával a huszárok közül 10105 9, III| kapitányára bízta, s ő a kiválasztottakkal megindult a Hanság felé, 10106 7, IV| megizenésére meg a szerelme kivallására; de hát ezt nem is ember 10107 7, VIII| a dalos parasztleányt, s kivallatni, hol tanulta azt a szép 10108 13, II| nézi őket, aki látja.~ ~Egy kiváló árny, a kormányos alakja, 10109 11, II| felszerelve, s vezetve a kiválóbb nemesurak által, akiket 10110 7, VI| tagadnom, hogy nyájából kiváltam.~ ~– De hogy lesz az elkerülhető? – 10111 12, III| hogy a feleségét és leányát kiváltsa a fogságból az ajánlott 10112 4, V| ezen a napon, amelynek kiváltsága van a tegezésre, meg a gyermekóhajtások 10113 7, I| egészen a gyomor nemzeti kívánalmai szerint elkészítve. S aminek 10114 5, III| gróf, ez készséggel sietne kívánatának eleget tenni. – Miért akarja, 10115 10, VI| teljesíthette volna a sebesült kívánatát; így azonban még elébb utána 10116 2, II| odafutott az asztal végére, kíváncsian tekintve az elbeszélő arcába, 10117 3, III| ami nagyon ingerelte Marie kíváncsiságát.~ ~Vajon mi lakhatik abban? 10118 4, III| alaposabb oka volt a puszta kíváncsiságnál. Ha valamikor, ez alkalommal 10119 3, III| szerint a mai Narbonne-ból kivándorolt kelták voltak a tókörnyék 10120 3, I| fölébredjen, hogy egy jóreggelt kívánhasson neki, de amint kidugta a 10121 5, III| egész következetességgel kívánhatja tőlem a világos, határozott 10122 12, III| volna kárba veszett idő.~ ~– Kívánjunk egymásnak sok szerencsét 10123 7, VIII| hogy ő mindennap hajdúkását kívánna enni, és semmi mást.~ ~Katalinnak 10124 5, III| a saját lakásán? Ha azt kívánná, hogy látogassa őt meg a 10125 7, VIII| akik szembenéznek, jó napot kívánnak. Nem fordulni vissza előlük; 10126 7, VI| így mégiscsak kell jó éjt kívánnod.~ ~Azzal Lajos odalépett, 10127 4, III| nemes tettre, ami különös kívánság ugyan; de el fogom mondani 10128 2, II| idegen úrnak voltak apró kívánságai, amiknek teljesítésére engem 10129 2, II| korcsmájában. Amint ezeket az apró kívánságait elintéztem, akkor elkezdte 10130 4, I| környezetem felháborodott e merész kívánságon. Tiszttartóm azzal rémít, 10131 4, V| nem adott neki elő semmi kívánságot; ezen a napon, amelynek 10132 8, III| s azt fogja mondani: mit kívánsz? Akkor megmutatod neki ezt 10133 3, I| egymásnak kedves egészségére kívánták, akkor következik a kocsikázás.~ ~ 10134 5, VI| órás, vincellér, ahogy kívántatik, – ez a múlt évben Győr 10135 5, I| katonatiszt nősüléséhez kaució kívántatott, s az a legkisebb alhadnagynál 10136 1, I| halálra ítélték. Holnap fogják kivégezni. Hát ön mit fedezett fel?~ ~– 10137 6, II| kegyelmet, a sebesülteket kivégzi. Pavetti ezredest mészégető 10138 5, VI| lánccal meg nem mérhetők, kivehesse. Ilyen pedig belekerülneo 10139 10, V| tért.~ ~Tábori távcsövével kiveheté a Rába hídját s a mellette 10140 4, III| negyedik.~ ~A homályban is kivehette a gróf, hogy mind a négynek 10141 10, IV| Fervlans, mikor késő délre kivergődött a csapatjával a rendes útra 10142 8, I| alispán is, re optime gesta, kiverte pipáját.~ ~Mára elég volt 10143 7, VIII| csak utánadanolja. Majd meg kiveszi a leányok kezéből a kis 10144 1, III| eltűntjei sorsáról, vagy kivethette kártyán, hogy mi lett belőlük, 10145 1, II| kis lélekharang, aminek kivették a nyelvét, azóta, hogy egy 10146 5, I| vitézeket minden reggel kivezették gyakorlatokra ugyanazon 10147 12, III| csak a kentaurok segélyével kivihető! Ön kicsikarta kezünkből 10148 9, III| messziről látta Vavel Lajos kivirulni a majoroslyány ismeretes 10149 1, III| azután az ön barátjáé a kivitel minden érdeme: hogy a rendőrség 10150 7, I| nemzet színe-java ellen: ha a kivitelben tréfának nem bizonyulna 10151 11, II| tábornok feladata.~ ~E feladat kiviteléhez volt két ezred inszurgens 10152 8, III| haramia gyáva volt annak kivitelére vállalkozni.”~ ~„Kénytelen 10153 1, III| utoljára elájult. Felemelték, kivitték a teremből. Két orvos rohant 10154 12, II| hadsereggel jött volna ön rá, hogy kivívja tőle, nem kapta volna meg; 10155 7, II| kimenekültek, akik a szabadba kivonszolták magukat, s most tátongó 10156 2, I| postillonnal a bakon. Az urak kivonulnak a bükkfa árnyékából a diadalív 10157 11, VI| csatlakozott önkénytesül a kivonuló lovassághoz.~ ~Emlékezünk 10158 11, V| körbe, s kardját hivatalosan kivonva, odaszólt közéjük:~ ~– Talpra 10159 7, II| Én Istenem! senkim sincs kívüled a kerek földön. Nincs olyan 10160 6, I| ahonnan az én Henrymat kizárták, nem kell! megyek le hozzá 10161 3, III| bírták, most elfoglalták a kizöldült tófeneket; felosztották, 10162 10, IV| szénaboglyák, tetejükön már kizöldülve.~ ~Az ingovány söppedékes 10163 5, I| távolból áthangzó bombardonok, klarinétok és piccolák zenéjét, s eltöprengett 10164 2, II| műveket. Minden nemzetbeli klasszikusai megvannak. Azután Wieland, 10165 3, I| elő. A férfi magyarázza a klasszikusokat. Ez az ő saját olvasmánya 10166 2, II| Azután Wieland, Lessing, Kleist, Börne, Locke, Schleiermacher 10167 7, II| tekintetes úr kezet szorítván kliensével, még arra is megemlékezett, 10168 2, I| szükség azt mondani, amit Klobusiczky püspök mondott a tisztjeinek, 10169 6, II| Tudomása volt a philadelphok klubjának terveiről, mely a francia 10170 1, III| oknak, „petits crevés” * -knek: innen maradt e háztömegen 10171 11, VII| Antunovics, Bacsics, Radivojev, Knezy, Popovics; de az is a kor 10172 6, II| zsibongású fondorlatait; a koalíciók előrevetett árnyékát s az 10173 7, II| átkelhet. A Traun hídja kőből volt, azt nem lehetett felgyújtani. 10174 5, II| sikoltott fel.~ ~A furcsa kobold egy szökéssel elillant a 10175 1, I| párizsi nem szeret a hóesésben kóborolni. Lehet, hogy még egyéb oka 10176 6, II| egész szárazföldön el volt kobozva a szabad szó. Írott levélre, 10177 3, I| dübörgése. Azután halk hármas koccintás az ajtón. Mire, a bebocsátó „ 10178 7, I| kezébe, mind a kettővel koccintott ez áldomásra, s kiitta mind 10179 1, I| halljék, hanem a parkett kockái mégis elárulják, egy-egy 10180 10, II| gömbölyűségéből a szűk keret csak egy kockányit engedett kilátszani. Csak 10181 11, IV| döntötte volna-e el másfelé a kockát?~ ~Más volt írva a sors 10182 1, III| vonakodása által a fejét kockáztatja…~ ~– Azt felelem rá – szólt 10183 9, II| ragály! Aki hozzám ért, kockáztatta, hogy másnap elveszti a 10184 5, I| Gyöngéden érző szívek nem kockáztatták azt, hogy komoly veszélynek 10185 3, I| befogott kutyák csendes kocogással körülkocsikáztatják a kocsiban 10186 8, II| gyermekjátékok között várt a hármas kocogtatásra ajtaján, hogy azt mondhassa 10187 2, II| ablaktábláját, mikor éjjel kocogtatnak rajta. Még azt is kitanulta, 10188 10, II| Nem volt szükség sorba kocogtatni az ajtókat, hogy rátaláljanak 10189 10, II| eleinte Marie, csendesen kocogtatva az ajtón, később aztán Lackó 10190 10, V| felbomlásban s ellenfelének kócsagos csákója már közeledik a 10191 5, VI| virágnak alig van valami kocsánya, annálfogva azt Marie gombostűvel 10192 1, III| nemigen nézegetett ki a kocsiablakon. Az sem volt valami nagyon 10193 12, II| út felé fordíttatá, s a kocsiajtó mellett lovagolva, társalgott 10194 3, I| kívánták, akkor következik a kocsikázás.~ ~A hintó előgördül: Phryxus 10195 2, II| vagy ifjú leány.~ ~– De ha kocsikáznak, akkor cselédjüknek is kell 10196 2, II| meg a dáma együtt szoktak kocsikázni mindennap délelőtt tíz órakor, 10197 5, III| minden reggel lefátyolozottan kocsikázott ki a szomszéd kastély urával, 10198 1, III| vitte a márki hintaja, úri kocsiknál szokásos gyorsasággal Párizs 10199 5, V| Semmi. Csak nem szeretem a kocsirázást.~ ~– Akkor én eladom a lovakat.~ ~– 10200 3, I| vállú komornyik, most már kocsisjelmezben, s féken tartja a két hatalmas 10201 3, I| edénykék állnak; azután meg egy kocsiszín egy ruganyos hintócskával; 10202 5, III| Az alatt, amíg Henry a kocsiszínben volt elfoglalva, ő maga 10203 1, II| megálltak Saint-Leu-ben,ahol kocsit és négyes fogatot váltottak 10204 5, V| Marie.~ ~– Miért nem?~ ~– A kocsizás nekem rosszat tesz.~ ~– 10205 5, III| magával valami más asszonyt kocsizni lefátyolozottan.~ ~Vavel 10206 3, III| Hogyan tenné ön azt? Hisz a kocsizörgést meghallaná ő, s arról megtudná, 10207 3, I| asszonyfő, úgy haladnak a kocsizók, mintha láthatlanok volnának. 10208 8, I| fenyeget, ha Marie-val együtt kocsizom ki, s ő engem meg akar attól 10209 4, I| félforintos rézpénzt, mikor arra kocsizott, hogy a béna hadfi kalapjába 10210 5, IV| Vavel gróf mellett. Nem kocsiztak ki többé együtt.~ ~Mindjárt 10211 3, II| kapaszkodott.~ ~– Ma nem kocsizunk ki. Hát nem tudod? Ma születésem 10212 1, II| ember se a feleségéhez, se a kocsmábao ; hanem amint az ifjú úr 10213 6, II| kidomborodni az őt körülhomályló ködből. Csak Fertőszeg és vidéke 10214 1, IV| egy kikiáltott jelszóra köddé oszoljon szét s diadalíveink 10215 3, III| mögül, a látkör acélkék ködéből kiemelkedett a hold izzó 10216 1, I| Egyszer-egyszer a hópelyhek ködfátyolából egy durva szövésű blúzba 10217 4, V| kabátja tetszés szerint ködmönné vagy köpönyeggé volt idomítható: 10218 2, I| hityimityimatyi mókus * ,” földet mér, ködöt szel, vizet szab, s ha valakinek 10219 7, I| átellenében, s még csak nem is köhécselt tőle. Ez nem lehet a gróf 10220 4, II| tulipán, jácint; ezek itt kökörcsinek, amaz ott szironták * -csoport. 10221 9, I| megérdemli, hogy az imádat kölcsönbe essék!~ ~Ha akarta volna 10222 3, I| nevezetes családi jelleget kölcsönöznek az arcának, ami első tekintetre 10223 7, VIII| Most jer, toroljuk vissza a kölcsönt: lássuk meg mi, mit csinálnak 10224 2, II| Később a könyvtárából is kölcsönzött olvasni való műveket. Minden 10225 10, V| Fervlans-t a hadsegéde e szóval költé fel a méhser mellől:~ ~– 10226 8, II| megverte a lantot, de mire a költeménye nyomtatás alól kikerült, 10227 11, IV| szorongattatásban – most fújjuk el a költeményeinket. Lássuk, melyikünké gyújt 10228 8, III| Ange-ról való hír az én költeményem: én iktattam be azt egy 10229 10, II| valamennyi haubicával, se költené ezt fel, ha ez egyszer elaludt. 10230 8, II| Mátkabúcsúja érdemlé meg, hogy a költészet múzsája az utókor számára 10231 6, II| kijárt; hogy amit az el nem költhet többé, megvendégelje vele 10232 3, IV| toalettjével irigységre költhetne, ami az élet fő gyönyörűsége. 10233 11, IV| Kisfaludy Sándor, a nagy hírű költő, Nagy Pál, Csohányi: szárnysegédei, 10234 11, V| azt előre.~ ~E gyászhír költötte haragot tolmácsolja az a 10235 5, III| azok között, amiket önről költöttek, legeslegszelídebb a nőcsábításról 10236 2, III| ezzel a szóval kezdett a költözéshez:~ ~– No én, Katinka húgom, 10237 5, II| dragonyosezred egy várossal odább fog költözni e napokban. Sopron táján 10238 5, III| búcsút vett tőlem az odább költöző vendég, azt mondá: „Íme, 10239 11, II| jelentéseiből összeállítva, minden költői képzelet, szépítgetés hozzájárulása 10240 11, IV| nemességet! Amint a hősregék költőjétől ezt a szózatot megtudták 10241 8, II| összeg a mi vállalatunk hadi költségeire való. Ha célomat elértem, 10242 8, III| indigenált bécsi báróé volt, ki költséges szenvedélyek által egészen 10243 8, III| Fogd az erszény pénzt: a költséget ne kíméld. Arról, ami rád 10244 5, VI| Inzsellérfink megcsinálta a költségvetést, s óriási summa jött ki 10245 4, IV| háztól, készített az én kölykem számára. A börtönben tanuljuk 10246 1, II| szökőkút van előtte? Azon egy kőember háromágú villával, meg egy 10247 10, II| parázson pattogott a ráhintett köménymag, s az ajtó mögül egy mérges 10248 10, II| nagy füstöt csinált vele köménymagból a folyosón, aztán bezárta 10249 1, IV| pedig annyiszor, amennyiszer könnyebbülést akar szerezni a szívének, 10250 2, II| másikon pedig oly ruganyos, könnyed járással lépeget, mint egy 10251 9, I| Az eltávozó Cambray egy könnyeiben feloszló nőalakot hagyott 10252 4, II| arc mondott, amit e szemek könnyeiken keresztül ragyogtak, az 10253 6, I| hozzád.~ ~Az öreg szemeibe könnyek gyűltek e szóra.~ ~– Óh, 10254 4, II| zokogást, mosolygott; még a könnyeken keresztül.~ ~– Áldom az 10255 1, III| atyám volna.~ ~Az öregúr a könnyekig engedte magát érzékenyülnio .~ ~– 10256 6, I| arca egészen nedves volt a könnyektől; csak egy pongyola-öltöny 10257 1, III| kezét: szemei teli voltak könnyel; szemöldei vonaglottak, 10258 7, VIII| Az meg hagyta magát.~ ~A könnyelmű! Hát annyira el volt telve 10259 6, I| rajta! – rebegé Lajoshoz, könnytől ragyogó szemeit hozzá emelve.~ ~– 10260 3, I| leányka léptei néha oly könnyűk és ruganyosak, mintha tündér 10261 5, IV| hogy az a baronesse olyan könnyűszerrel köt Bruderschaftot, s osztja 10262 4, III| módjára járni.~ ~A bárónő köntöse ujját feltűrve, megmutatta 10263 10, III| Hector kozák ruhát viselt úti köntösül (ez akkor nagyon népszerű 10264 6, I| melynek támlányára dűlt könyökeivel, s büszke szkeptikus homlokát 10265 10, V| ellenfélnek a keze fejét, könyökét, alkarját vagdalta össze, 10266 7, VIII| Igen. Mind a ketten ott könyökölnek egymás mellett, az ablakon 10267 7, VII| feleljen.~ ~– Lizett! – könyörge neki Marie.~ ~– Látott ön 10268 7, II| engem – szólt Marie lágy, könyörgő hangon, s reszkető kezével 10269 6, I| Istenre és minden szenteire könyörgök önnek: legyen irgalommal 10270 11, III| kengyelvasába kapaszkodott. Úgy könyörögtek neki: „Ne hagyj itt bennünket, 10271 6, I| Az Istenért! Segítsen ön! Könyörüljön! – zokogá keservesen a leány.~ ~– 10272 6, II| Vavel Lajosnak megküldé a könyvárusa azon éveknek dívó irodalmi 10273 3, IV| érkezett Stuttgartból, a gróf könyvárusától. Legtöbb élvezetét találta 10274 1, I| nincsen beírva a fekete könyvbe. Átveheti az én eddigi szerepemet. 10275 5, I| szerint venni azt, amit könyvből olvasott, s komolyan töprengett 10276 7, II| Ez egy jelenet a „Látások könyvéből!” – Hanem a katonák megtették 10277 4, V| mesternek volt tervezetes könyvecskéje a zsebében, hová a rábízott 10278 3, IV| hogy „szerző ajándéka”. E könyvecskét tudós Mercatoris uram írta 10279 4, II| hogy elámíts a nyomtatott könyveddel együtt. Most itt látom azt 10280 5, VI| kötete oda van dugva Lajos könyvei közé.~ ~A legkönnyebben 10281 3, II| vagy sem azoké a csúnya könyveidé, sem azé az éjjelvirrasztó 10282 6, I| te tudsz mindent; az én könyveim tele vannak hiábavalósággal, 10283 4, V| s akkor én felszedem a könyveimet és írásaimat, átköltözöm 10284 4, II| s buzgó magyarázója volt könyveinek.~ ~Hanem aztán rövid időn 10285 11, I| megismerni, aminőről soha könyvekben nem olvasott.~ ~S voltak 10286 3, II| nem adsz nekem azokból a könyvekből, amikből magad szoktál olvasni?~ ~– 10287 2, I| elcserélték a prédikációs könyvét egy szakácskönyvvel, s csak 10288 7, II| szoba túlsó oldalára, ahol a könyvszekrénnyel átellenben volt egy nagy 10289 4, I| szellemeit egyesíté maga körül, könyvtára, gyűjteményei világhírűek 10290 5, VI| maradt körültekinteni Lajos könyvtárában, aminek az ajtaját az most 10291 2, II| telik ilyesmire. Később a könyvtárából is kölcsönzött olvasni való 10292 4, II| az útleírásokban. Egész könyvtárt összehozott a számára, s 10293 6, II| S minő sértő gúnnyal köpdösték le dicsőségterhelt zászlóikat. 10294 1, II| Egyéb termetét burnótszín köpeny takarja, melynek hét, egymásra 10295 5, III| hátulsó be volt burkolva fehér köpenyébe, az első nem viselt burkoló 10296 1, II| felölté magára a hétgallérú köpenyeget, míg tökéletesen hasonló 10297 1, II| blúzos megfogva az ifjú úr köpenyegéto .~ ~– Minthogy azonban hideg 10298 9, I| hogy a saját arcom felé ne köpjek, és medúzapofákat ne fintorgassak 10299 2, I| Márton-féle bő ujjú ráncos köpönyeg, aminek a zsebéből a tudós 10300 12, II| Kakastollbokrétás süvegű, kék köpönyeges franciák, akiknek a vezére 10301 12, II| tollas kalpagokat, s a kék köpönyeget felölték a fekete egyenruha 10302 4, V| tetszés szerint ködmönné vagy köpönyeggé volt idomítható: ha akarta, 10303 1, II| betömték a száját, lehúzták a köpönyegjét, leoldozták a nyakravalóját, 10304 11, V| százados odalépett a mulatozó körbe, s kardját hivatalosan kivonva, 10305 4, I| árvagyermekeket magáncsaládok körében helyezik el, ahol azok együtt 10306 1, II| eltűnhessen a szemmeltartás köréből.~ ~– Nem tehetem, polgár! 10307 4, III| a földárnyék az Arzachel körhegy láncolatát nyalogatta; Lajos 10308 5, III| beszélek.~ ~Egy fenyőkkel körített helyre jutva, megállt a 10309 5, I| kisegített a manichaeusok * körmei közül egy-egy szegény blokírozott * 10310 11, II| hogy siessen le egyhuzomban Körmendre. Május 28-án már Szentgróton 10311 2, II| odamutogatónak könnyen a körmére koppinthat egy pálcával.~ ~ 10312 5, VI| van cövekelve hat darab körmöci aranyam. A cöveket megtalálták, 10313 5, I| És ez is megérthető.~ ~A környékbeli földesurakat nem fogadta 10314 6, I| én hallottam hírét itt a környékben egy vájákos asszonynak, 10315 4, I| világhírűek voltak. Bármely e környéken lakó nemes úrnak nehéz volt 10316 5, VI| évvel készített e tórulo és környékéről, az már nem is hajaz a mostani 10317 2, I| mikor a „Névtelen Vár” környékét kihasították a bolond gróf 10318 4, I| fogadjam fel cselédnek. Egész környezetem felháborodott e merész kívánságon. 10319 5, I| modora kihatott az egész környezetre. Barthelmy Léon vicomte 10320 1, IV| hatolt be a párizsi magasabb körökbe az a bizonyos amerikai gyümölcs, 10321 11, IV| nevezték érte a bécsi aulikus körökben „der neue Rákóczi”-nak.~ ~ 10322 9, III| megint a drága sok minden körömfaladékot. Milyen nagyon gondol ő 10323 7, I| s kiitta mind a kettőt a körömpróbáig.~ ~A poharazás végével Bernát 10324 10, V| sasorr, fekete bajusz és körszakáll: igazi romagnai mintakép, 10325 4, V| odajönnek a kapu elé, s körtáncot járnak, és dalolnak, s virágokat 10326 5, I| jövevény főúr sorba vizitezi a körül-belül lakó uraságokat.~ ~A látogatást 10327 3, III| mereszté iszonyatra.~ ~Lajos körülbámult, és nem látott semmit.~ ~ 10328 1, III| öltözetet hozni. Mondja csak: körülbelül milyenforma öltözet volna 10329 10, VI| rémületes helyen, mint ez, körülborzongatva a friss csatatér rémeitől: 10330 4, V| át, hogy sötét ne legyen körüled. Te akkor nem fogsz félni, 10331 10, IV| fekete iszap messze elönté a körülfekvő lapályt.~ ~Már Szent-András 10332 11, IV| Jánost igyekezett kivágni a körülfogó hat chasseur közül. Kettőt 10333 8, III| pókszálaival igyekezett körülhálózni áldozatát, ki a felismerés 10334 6, II| kezd kidomborodni az őt körülhomályló ködből. Csak Fertőszeg és 10335 7, II| tegnap óta az egész országban körülhordják a véres kardot, s mától 10336 4, II| önhöz tartozik.~ ~És aztán körülhordozta a leányt a kert virágágyai 10337 8, I| vezérnek, hogy siessen őt körülkeríteni, s eléje küldte a kész kapitulációt. 10338 11, VII| ellenség minden oldalról körülkerítve tartá Meskó dandárát, s 10339 2, I| tisztelgők kedvéért, hogy körülkerülje a saját faluját a poros 10340 5, I| rövidebb út, mint lóháton körülkerülni az öblöt.~ ~Még ezt sem 10341 11, VII| körülzárolási vonalon, s aztán körülkerülve az egész ellenségtől megszállt 10342 3, I| kutyák csendes kocogással körülkocsikáztatják a kocsiban ülő macskákat. 10343 5, IV| meg éppen erős felmentő körülmény, hogy amíg az egész falu 10344 4, IV| hírt vigyen a kastély belső körülményeiről, s azokkal egy újabb, minden 10345 4, II| ezek a séták is sajátszerű körülményességgel mentek végbe. Délután öt 10346 5, III| szigorúan megítélni, ha e körülménynél fogva bennem a soha el nem 10347 4, IV| ha eltávozom, s a gróf úr körülnéz, akkor majd meglátja, hogy 10348 4, III| még egyszer figyelmesen körülnézett, ha nem rejtőzött-e el a 10349 1, III| oda bezárták.~ ~Volt ideje körülnézni magát hevenyészett szállásán.~ ~ 10350 6, II| szép, biztató szóra, azt körülölelgették, jó pajtásnak hítták, a 10351 4, II| újon kavicsozott úton a körülpalánkolt kertig; ennek a bezárt ajtaját 10352 2, I| quekker szabású * , de körülprémes és sújtásos. Nyakán feszesre 10353 10, IV| végtelen nádbirodalmat, körülszegélyezve rozsdás törzsökű fenyőfáktól; 10354 13, II| Kijön a partra, óvatosan körülszimatolva, mint a farkas. Keresgél; 10355 3, II| sikongatva a halászmadarakkal, körültáncolva vickándó halaktól, akik 10356 7, II| keresztülhaladt, s aztán körültekint levont szemöldökei alól, 10357 5, VI| hóbortszámba; s ott maradt körültekinteni Lajos könyvtárában, aminek 10358 4, II| kriptasötét ablakába, s onnan körültekintse naponta a szép tilalmas 10359 11, VII| hogy keresztültörnek a körülzárolási vonalon, s aztán körülkerülve 10360 1, IV| valamennyit, s még jó, ha az örök körutazók a La Pitié * , La Bourbe * 10361 4, II| dicsőíti meg az arc és alak körvonalait. Mostan megáll, keresni 10362 9, I| Öltözzék ön álruhába, pórnőnek; kösse batyuba az önre bízott acélszekrényt, 10363 5, III| semmi szín alatt bele ne kössön. Mert ön is, mivelhogy a 10364 2, II| monda a komornyik; „köszönd, hogy leány vagy, mert ha 10365 7, VIII| kellett őt Katalinnak, hogy ne köszöngessen előre a szemközt jövő embereknek, 10366 12, II| tiszta magyar fiúk voltak, köszöngettek a menyecskéknek, s a korcsma 10367 11, VII| s könnyű szandolinjának köszönheté, hogy el tudott előlük menekülni. – 10368 1, III| megmeneküléséto mily véletlennek köszönheti.~ ~Cambray úr maga is régi 10369 3, IV| az izenettel, hogy nagyon köszöni a bárónő a szívességet, 10370 7, VIII| szegény svalizsérek nemigen köszönik meg azokat a pávatollakat, 10371 7, VIII| biztatóan, hogy no csak köszönjetek! Szabad már. Én viszonozhatom. 10372 7, VIII| embereknek, várja meg, míg azok köszönnek.~ ~– Itthon vagyunk! – monda 10373 4, IV| szobában hálni, embereknek köszönni, urakat megsüvegelni. Mikor 10374 4, IV| áldomás. Aki hozzám vendégül köszönt be, az enélkül nem megy 10375 7, V| kézzel a poharát. – Akire te köszöntél, én is arra köszöntök. – 10376 3, I| alatt; a szemközt jövők nem köszöntenek feléjük, tudják jól, hogy 10377 9, II| izenjem meg: „Kis testvér! Köszöntet általam jó anyád: azt a 10378 1, III| itthon van-e Pomponet-né? Köszöntetem Rigolmichon-né asszonyt! 10379 2, II| grófhoz, s elmondta, hogy köszönteti a tiszttartóné, ezt a bukétot 10380 12, I| is a kegyes pártfogóját köszöntette.~ ~– Jó vég volt; – rátalált, 10381 3, III| a legutolsó születésnapi köszöntő óta nem töltötte az ő négy 10382 7, V| te köszöntél, én is arra köszöntök. – Az én kedves kis leánykámat, 10383 4, IV| meglátja azt, gróf úr. Nem köszöntöm fel, mert az én szavamra 10384 3, IV| szeptember gyönyörű meleg idővel köszöntött be; Magyarországon a hosszú 10385 3, II| szólt hozzá semmit. Vannak köszöntők, amiket így szoktak előadni.~ ~– 10386 3, II| egymást. Már most szépen köszönts meg. Hadd hallom.~ ~A gróf 10387 10, VI| felültetve őt a szekérbe, lelkére köté, hogy mindkettőjük egészségére 10388 8, II| nyalkát, a tréfacsinálót, a kötekedőt, az elbúsult hazafit, a 10389 1, III| szükségünk, aki láthatatlan kötelékekkel most is önhöz van kötve. 10390 10, VI| delnő, hogy igazgatta a köteléket sebzett homlokán, s törülgette 10391 8, I| családból csak egy férfi köteles hadba menni. A kerék nem 10392 11, IV| egytestvér volt közöttük együtt (kötelességen kívül). Három Kármán, négy 10393 1, III| csigában felcsavarítva. Ez kötelességének tartotta magát a jövevénnyel 10394 7, I| a megye rendei részéről kötelességévé tétetett, hogy az 1808-iki 10395 1, III| Mindent megtettünk, ami kötelességünk volt; felszakíttattuk önnek 10396 11, IV| országút mély árkán, ott azután kötelet kötöttek a végeikre, s lóhoz 10397 8, I| törvény tíz lovas kiállítására kötelez, azok egész bandériumokat 10398 12, III| Én hálára vagyok önnek kötelezve.~ ~– Óh, kérem önt igen 10399 8, II| nélkül, szőrén ült lovon, kötélkantárral, fokossal a kézben. Ilyenkor 10400 1, IV| eltékozolta, s akkor egy kötéltáncosnő miatt párbajban agyonlövette 10401 7, VII| térde fölött szétsimított kötényére. Az a kártya is négyszegletű 10402 3, I| bőrt engedi kitündökleni, a kötényke majca * , mely derekát átszorítja, 10403 7, VII| guillotine körül láttam a kötéssel kezükben sorban ülni naphosszast, 10404 5, VI| sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el volt előle dugva.~ ~Amint 10405 5, VI| könyv nélkül ismert, még egy kötete oda van dugva Lajos könyvei 10406 3, I| képezik a Bertuch Orbis Pictus kötetei * , a Portefeuille des enfants * , 10407 11, I| rendeltetve.~ ~A Himfy írójának kötetre menő epedő levelei szerelmes 10408 11, VII| alá, a bánus pedig lelkére köti, hogy találja meg vele az 10409 12, II| fogva két lehajtott fához kötik, s úgy hasíttatják ketté, 10410 4, V| ilyen nagy gumilásztikumot kötnek a talpukra. Aztán mikor 10411 2, I| valakivel Bruderschaftot kötök, azzal én össze is csókolózom.~ ~– 10412 5, III| önnek nemesi becsületszavam kötöm le.~ ~Az ezredes különösen 10413 3, IV| rögtön, csak a nyakravalóját kötötte fel elébb a tükörből.~ ~ 10414 11, VII| lelkészeknek és a népnek szívére kötötték, hogy a sebesültekkel bánjanak 10415 4, IV| Ketten voltunk. Egymáshoz kötöttük magunkat. A boldogtalan 10416 8, I| szőrén ülik meg a paripát, s kötőfék a szerszám.~ ~– Remélem, 10417 11, IV| leggyarlóbban felszerelt lovasság: kötőfékkel kantár gyanánt, kard nélkül, 10418 9, I| az ötmillió frankot ígérő kötvényt hordozza keblén, mint valami 10419 6, I| mozoghatott, s emiatt még kövérebb lett.~ ~Széles, gömbölyű 10420 3, IV| volt, a tó szélén nyíltak a kövéro nimfeák tulipánjai. Lajos 10421 8, III| ezt a helyet rögtön, és kövessen engem, ahová vezetem.~ ~– 10422 10, III| ügyelt rá, hogy felségsértést követ el vele, ha a császárné 10423 6, II| őt ott is a „távollevők követe” képviselte), de azt az 10424 8, II| udvarán, ő ád utasítást a követeinek, s ha azok tetszése ellen 10425 7, I| Mikor a haza áldozatokat követel: igaz honfinak kötelessége 10426 13, I| Nem volt olyan képtelen követelés, amit meg ne adott volna. 10427 1, III| szerez magának azáltal, hogy követelésekkel léphet fel, amik a mesével 10428 5, III| őtőle bocsánatát!~ ~– „Ön” követeli azt? – kérdezé Barthelmy 10429 4, II| társadalmi élet rendes szabályai követelik, hogy ha egy úrnő valahol 10430 11, V| magának vagy a famíliájának követelje.~ ~Ezt az egy „Lázár-vitézek” 10431 8, III| elszöktetett feleségét keresi, követelni fogom, hogy leplezze le 10432 11, VII| a nádor külön parancsban követelt vissza tőle, mint az inszurrekció 10433 8, II| tisztviselőt, országgyűlési követet a megyeház udvarán, ő ád 10434 3, II| ahonnan magam a rudat tartva, követhesselek. Ehhez még jó helyet kell 10435 1, I| most utunkba. Két jó tettet követhetünk el egyszerre.~ ~– Topp! 10436 6, I| csinálni. Aztán majd én következem. Ha egyszer én odaérek a 10437 4, I| Igen természetes volt a következés, hogy e fényes adományt 10438 4, II| kezdeni senkivel. Annak következései lehetnek, s hát azután?~ ~ 10439 5, III| válik. S akkor aztán egész következetességgel kívánhatja tőlem a világos, 10440 5, III| válasz! Annak rendesen a következménye súlyos.~ ~– S nem hiszi 10441 5, III| hogy én egy ilyen súlyos következményt el bírok viselni?~ ~– Ami 10442 1, I| még hagyján. Hanem azután következnek mindenféle leányruhák. Aminőket 10443 2, II| elítéltetett, s az ítélet következtében a homlokán tüzes vassal 10444 8, II| ananászszövet”.~ ~Azon alul következtek sárga fakó okiratok.~ ~– 10445 5, IV| természetesebb, mint az a következtetés, hogy azt az időt, amikor 10446 7, II| adatokból a lélektani és logikai következtetések összeállítanak, az nem lehet 10447 2, I| mindannyian rátámadtak: honnan következteti ezt?~ ~Az inzsellér erre 10448 5, V| legméltatlanabb sértést követné el a legkristálytisztább 10449 7, I| Törvénycikkelye I. §-ának és az azt követő §-oknak személyes megjelenésével 10450 1, III| sokkal nagyobb kegyetlenséget követtek el.~ ~Rövid választ adott.~ ~– 10451 4, IV| nem ő és nem az ő cimborái követték el a minapi betörést, hanem 10452 6, I| angyalodnak megszabadításáért követtem el azt!”~ ~– Nem tudok én 10453 7, II| nekisarkantyúzni a paripáit e vonagló kövezetnek? – Volt! – „Előre!” Harsogott 10454 4, V| a hosszú láncot, s amit közbekap ellenséget, annak mind lekaszálja 10455 8, III| kegyetlenül végignézte a közbekottyanót.~ ~– Te is azt tennéd, öcsém, 10456 4, III| a zsiványok?~ ~A bárónő közbenevetett.~ ~– Engemet az egész rablókaland 10457 11, VII| hátul a többi lovascsapatok; közbül pedig az egész oszloprendben 10458 6, II| megvetette.~ ~Ehhez két közege volt: az egyik a fertőszegi 10459 8, III| valamennyi ágyújával lövetett közéje, s utcáról utcára védelmezte 10460 10, VI| csatamezőn.~ ~Valaki nézte ezt a közelből, a háta mögül. – Vavel Lajos.~ ~ 10461 3, IV| utánafutni. Hanem aztán mentül közelébb ért az öltöző-kunyhóhoz, 10462 4, I| merész magatartását, s még közelebbről láthatta az arcát, kipirulva 10463 7, V| amidőn a grófot eltiltá a közeledéstől, azalatt kész volt azt az 10464 4, I| melyről álmodik, nemhogy közelednék, de egyre távozik előle.~ ~ 10465 9, III| reggelt!”-tel fogadták a közeledőt.~ ~„Aha!” – mondá magában 10466 1, I| kulcslyukon. Egyszer aztán léptek közeledtek az ajtóhoz. Mire az felnyílt, 10467 1, I| hangzanak a friss hóban, s közeledtüket csak a kezünkben hozott 10468 3, II| tudva, hogy te itt vagy közelemben.~ ~– Hol vagyok én „itt”?~ ~ 10469 4, I| ami körülötte történik. Közelhozta magához a házak udvarait, 10470 11, II| vonult a töltésen végig a közeli dobrokai korcsmáig. Itt 10471 8, III| seregeink Steyer felől is közelítenek, s átlépték a magyar határt. 10472 5, I| határokon túl nem enged semmi közelítést.~ ~Efölött azután erős akadémiai 10473 10, II| Én vagyok az apád.~ ~– Ne közelítsen kend! – rikoltott a gyermek –, 10474 4, I| magától Lajos, hogy őt ezen nő közelléte nyugtalanítja. – Ki ő?~ ~ 10475 11, VII| járó seregek által. Az erdő közellétét bögölysereg hirdeté, mely 10476 2, II| telescopiumon át nemcsak közelről lehet látni az embert, hanem 10477 2, II| akkor kell tudnia, ami itt közelünkben történik.~ ~– Hát hiszen 10478 7, IV| két szétfeszített ablakvas közén; felnyitogatta minden ajtómat, 10479 10, IV| a két felé terjed: itt a közepe, ahol a föld alul kitört.~ ~– 10480 11, VII| dolga a két végsőé lesz, a középé csak a sietés.~ ~Az éj beálltával 10481 4, III| melyek csavarszegekkel a közepeiken és a végeiken egymáshoz 10482 4, IV| én meg velük karonfogva a középen, mintha két kisasszonyt 10483 2, I| sessio * helyét; mint elnök, középeno ül az alispán, hatalmas 10484 4, III| neki a folyosót, melynek közepéről nyílt a terem szárnyajtaja. 10485 11, IV| viadalából állott a harc, mint a középkori keresztes vitézeknél, akik 10486 6, I| padlat-szőnyegre, a kis állatot középre véve.~ ~– Már felnyitja 10487 2, I| Az inzsellér erre a két középső ujja közé csíptetve az orrát, 10488 8, III| elzárkózás által vonva magukra a közérdekeltséget. Az első feladata volt Thémire-nek 10489 1, III| óvatossága: nem bocsátani közhírré, hogy a család nyolcéves 10490 8, III| az ároknak, mellvédnek, közibe az ellenség pattantyúsainak: 10491 8, II| Az értelmiség, tudomány, közigazgatás, törvényhozás, a nemzeti 10492 5, I| patriarkális apparátus, amit közigazgatásnak neveztek; úgy hisszük, hogy 10493 10, III| ebből a szaloncikkből, ami közirigységet fog fölkelteni odahaza.~ ~ 10494 5, I| erszényéből tartotta fenn, közkatonáit vitéz tetteikért tallérokkal 10495 11, VII| vezéreitől kezdve minden közkatonájáig. A királynak is megküldte 10496 5, I| dragonyosok idekerültek.~ ~A közkatonák is mulatnak, miként a tiszt 10497 11, IV| volna egy epikus tollára.~ ~Közlegény volt mind a kettő. A bátyja, 10498 6, II| tagokat, tábornokokat és közlegényeket. Tudomása volt a francia 10499 11, IV| káplárt, Lampert és Csizmadia közlegényekkel.~ ~A város kapujához érve, 10500 13, I| fegyverszünet ki lett hirdetve, s a közlekedés felszabadult, s hozta szekérszámra 10501 12, I| súgja hát meg.~ ~Igen rövid közlemény volt az.~ ~De Vavel Lajost 10502 8, III| elhozni; mert attól fontos közleményeket lehet megtudni. Megmondtam, 10503 8, III| rátérek arra, ami az önnel közlendő utasításom. Ön csapatosztályával 10504 3, IV| hallgathatja meg az érdekes közlendőket, mert alunnio akar.~ ~Doktor 10505 11, IV| érte a jutalma egy csúfos közmondás, amivel a mai napig is egymást 10506 4, IV| pálinka még akkor a magyar köznép előtt újság volt, alamáziának 10507 7, VII| lep meg, ha egyet meglátok közölök; ezeket a két balkezű, málészájú, 10508 1, III| felőli ajtón, ami nincs a közönség számára nyitva: mindenki 10509 1, III| előtt, mely tele volt fényes közönséggel.~ ~A grófnőnél éppen „matiné” 10510 8, II| kísérletei elvesznek a nép közönyében, s Braunschweig-Öls Vilmos 10511 5, I| Vavel grófra nézve egészen közönyös fogalommá válni.~ ~ 10512 13, I| keserűséget támaszthatna közöttetek, ahogy harcot, vérontást 10513 5, I| átugratni! Volna csak ott közöttüko , majd megmutatná nekik, 10514 5, II| nincs most egy Hogarth * közöttünk, hogy ezt az alakot megörökítse?~ ~– 10515 1, III| voltak. Csupán egy volt közötűik idősebb úr, de az is délceg 10516 1, III| egész társaság közt aki a központot képezi, maga a háziasszony, 10517 9, III| Bonaparte megbuktatására közre fog működni; hanem azt is 10518 11, III| bíróviselt ember egy olyan községben, ahol csupa nemesség lakik: 10519 6, II| Az utcák szegletein, a közsétányokon, a korcsmákban, a sokadalom 10520 13, I| meggyógyul, és itt marad köztetek.~ ~Vavel Lajos keze oly 10521 5, II| húzni a kulacsból. Ezzel is köztetszést aratott.~ ~– Lássa, nagyságos 10522 11, V| mind feledésbe ment. – Soha köztudomásra se jött. – Akik jelen voltak, 10523 4, I| találniok.~ ~Ez pedig aztán köztudomásúlag olyan tér, amelyen a nevelésügy 10524 5, I| Megnyugodott felőle, hogy semmi közük sincsen egymáshoz, s a látogatási 10525 11, III| dulakodott érte. Hiányzott közüle ötvenhat férfi: halott és 10526 4, I| levelezés: nem volt rá többé közvetítő alany.~ ~Pedig azt nem tagadhatta 10527 5, I| hogy másforma: tömörebb, közvetlenebb. Vavel azt is elnézi gyakran, 10528 5, I| miután a veszély azt is közvetlenül fenyegeti.~ ~Saját kezűleg 10529 11, II| kápláré és Kovács János közvitézé.~ ~Az egész tér, amit az 10530 11, III| heve alatt Halász Vince közvitézének a lovát lelőtték, odavágtatott 10531 11, V| Hírlap nem volt, mely közzétegye. – Fennmaradt csak az a 10532 3, III| kutatásával törődjék. Ha volt a kőfejszés kelta kornak régi építménye 10533 10, IV| lehetett szélesebb egy jó kőhajításnyinál. De Fervlans azt hitte, 10534 11, III| elfoglalta. Most ezen a kőhídon, melynek alacsony mellvédje 10535 11, V| volt, aki még az ellenség kokárdáját sem látta lobogni, aki elfutott, 10536 7, VII| akkor mondhatná, hogy olyan kőkemény szíve volt, mint Lizettnek.~ ~– 10537 1, II| villával, meg egy halfarkú kőkisasszony. Na, erről majd rátalálunk. 10538 6, II| jótétemény lehetett, favágás és koldulás helyett jó fizetésből, gazdag 10539 4, I| el az alamizsnát.~ ~– Nem koldulok már, tudok fát vágni. Az 10540 5, VI| vízfenékké, akik azon éltek, koldusokká. Amit a tudósok ki nem bírtak 10541 4, I| a két sorban felállított koldusoknak.~ ~Ezt nem helyeselte a 10542 8, II| előtt.~ ~– Én szeretlek, ha kolduspár lesz is belőlünk.~ ~Csók 10543 4, I| arra kocsizik, a pártfogolt koldust szemközt látja jönni – mankó 10544 7, I| fojthatta el az önkényt jövő kolerikus nevetést.~ ~– Tehát alispán 10545 1, III| ujjával, kínálta azt oda kollegájának, ki elfojtott kacagás hangján 10546 2, II| mikor tavaly hazajöttem a kollégiumból, per pedes apostoloromo : 10547 10, IV| tórongy, az úszszakál, a kolokánt mind belecsimpajkózik a 10548 8, III| elzárják a világ elől valami kolostor falai közé! – Mondták volna 10549 7, IV| búcsúzó testvér ajka érinti kolostorba kísért húgát, a zárdaszűzet.~ ~ 10550 13, I| arra való Mátyás mester komájának, Tajkos uramnak, a cserzővargának 10551 11, III| hagyom, mert megöl a két komámasszony otthon!~ ~Azzal nekivágott 10552 11, VII| Másnap reggel már ott volt Komáromban, s átadta a nádornak a keresztültörési 10553 12, I| dandárával, ahol az már a Komáromból eléje siető lovasság előcsapatjától 10554 11, VI| meg arra ugráltak fel a komáromiak az ebéd mellől, hogy valaki 10555 11, VI| nyolcfontos ágyúval elkezdte Komáromot lövetni. Az ágyú tekéi a 10556 10, III| komédiát mutogatnának neki. Komázik, enni, inni ád, hanem kémet, 10557 12, II| dolgainkba? Mi nem vagyunk kombattáns felek!~ ~– Hogy mit akarok? 10558 2, II| dátumokat tudom előadni: a kombinációkhoz jobban ért a doktor úr!~ ~– 10559 11, VII| hátába kerülni, s azt egy kombinált támadással megsemmisíteni.~ ~ 10560 9, I| hátha több volt ez, mint komédia?~ ~Hátha valóban egy új, 10561 1, IV| sejtem, nem adom oda esztelen komédiából Amélie arcképét Cambray-nak. 10562 9, I| melyben nem volt egyéb komédiája, mint jótékonyság gyakorlása 10563 10, III| Thémire hogy játszta itt a komédiáját?~ ~– Fölségesen. Éppen az 10564 10, VI| perc alatt más álarcot ád a komédiásnak, mint aminőt életében viselt. 10565 10, VI| szalonok túlfinomult idegzetű komédiásnéja; aki különbséget tudott 10566 10, V| a nyomába.~ ~Most már a kométásnak is megnyílt a trombitája: 10567 2, II| rettenetesebb a királyi komisszáriusnál; annálfogva igyekezett calmirozni * 10568 4, IV| pernahajderek! Alávaló, komisz pernahajderek!~ ~S kiköpött 10569 10, V| sorsát.~ ~Végre megnyílt a komlóberek, s előrohant belőle, nem 10570 10, V| sűrű, összegubancolt vad komlóbozót zárta el. De Fervlans türelmetlenül 10571 11, V| mehetett a csonka kardjával kommandérozni. De nem is ő kommandérozott 10572 11, V| kommandérozni. De nem is ő kommandérozott azoknak, hanem azok őneki. 10573 4, V| generálisnak azt kellett volna kommandírozni: „Halbe Bataillon * , halb 10574 12, I| generális hetvenhétfelé kommandírozta a sereget: hát nem tehetett 10575 8, I| egy új hadiszabályzatot, kommandószavakat magyar nyelven, s most már 10576 4, V| amit nem tud?~ ~Szelíd komolysággal monda:~ ~– Nem, kedves Lajos, 10577 10, III| bedugta a nagyra született komondorfit ismét az iszákjába, s Rómeó 10578 10, III| Egy hatalmas magyar juhász komondorkölyök volt az, szép bozontos fehér 10579 2, I| támadt a kotlóssal. A vén komondort is megcirógatá, s a kis 10580 12, III| hercegasszony, a hozzájuk tartozó komorna, inas és lovász; kiknek 10581 1, III| alkoven függönyei mögött egy komornaféle tartott a kezében egy drága 10582 3, III| nem Lajosé volt, hanem a komornyiké.~ ~– Bocsánat, „Madame”. ( 10583 3, IV| bőszült oroszlán ugrott oda a komornyikhoz, megragadva annak a torkát, 10584 3, IV| Az előszobában a bárónő komornyikja azt mondta neki, hogy tessék 10585 2, II| körülötte.~ ~A bárónő odainté a komornyikját, s azt az utasítást adta 10586 3, IV| a gróf torkon ragadta a komornyikot, s úgy megrázta azt a kezei 10587 5, I| szokásokkal ismerős; ott a komornyiktól azt a biztosítást nyerte, 10588 11, V| Hol van már a százados úr kompániája? – rivallt az őrnagy mérgesen 10589 10, III| hidakat mind elviszi, s kompon éjszaka nem szoktak átjárni. 10590 10, VI| megáradt folyón átmenni a komppal, a hidat pedig elhordta 10591 5, I| discretusok, s hölgyeiket nem kompromittálják.~ ~Máskor meg a bárónő rendezett 10592 7, I| egyszeri kritikus, aki a koncert végén megkérdez egy mellette 10593 10, IV| vadkan, farkas és róka; egy konda vaddisznó meg-megkísérti 10594 3, I| hegyes fülű kaukázusiak, kondor selyemszőrű s lecsüggő fülű 10595 1, I| magas kiküldött bizottság konstatálta, természetes halállal, s 10596 4, IV| zárban hagyni; ezt már minden kontár ki tudja nyitni. Egyedül 10597 6, I| mint hogy én bele merjek kontárkodni a gyógyításába. Elmegyek 10598 5, III| nem voltam mindig ilyen kontemplatív remete; s az sem bizonyos, 10599 8, I| nadrágról hallani sem akart. A kontinentális zár miatt nem kapni veres 10600 4, I| kaszárnyarendszert; felsorolja a konviktusban élés hátrányait: előnyösebbnek 10601 4, I| pazarolt az övéire, akkor a konviktusi rendszer is igen célszerűvé 10602 6, I| Henry a feleségénél van. A konyha felé került.~ ~A konyhában 10603 5, III| sem.~ ~Marie ablakai és a konyhaablakok a másik oldalra nyíltak.~ ~– 10604 10, II| keveredett össze, s mikor a konyhaajtón zörgetett a kis Lackó, a 10605 10, II| szóra meg éppen becsapta a konyhaajtót Lizett, s csak az ajtó közepén 10606 3, IV| asszony letette a mécsest a konyhaasztalra, s ott hagyta a vendégeket 10607 7, VII| kastélyomban egy külön kis szobája, konyhácskával, magának lesz leánycselédje, 10608 7, VII| Rosszul leszek. Ez a konyhagőz engem elszédít….~ ~ ~ ~ 10609 12, II| legkisebb hiány sem. A lelkész konyhája előadta, ami csak ízletes 10610 7, I| még mikor a boraival és a konyhájával megismerkedett a grófnak, 10611 2, II| konyhárulo tanúskodnak. A konyhájukról azt is meg lehet tudni, 10612 3, IV| kicammogott a folyosóra a konyhamécsessel a kezében, s miután többszörösen 10613 2, I| szakácsnékat bámulatra ragadni a konyhaművészet minden ágaiban való jártasságával. 10614 6, II| helyett jó fizetésből, gazdag konyhán, dolog nélkül élni. Mert 10615 7, VII| nem tudom. Nekem csak a konyhára van gondom. Mi történik 10616 2, II| ád neki, s azok fejedelmi konyhárulo tanúskodnak. A konyhájukról 10617 5, III| leeresztett kosárba, amit hozott: konyhaszükségletet, hírlapokat és leveleket; 10618 2, I| gondja volt a baronesse-nek a konyháto , éléskamrát beszaladgálni, 10619 10, III| fejcsóválva. – Bezzeg a „konzul” nem így tudott kalligrafiázni 10620 2, I| Mindennap kérni fogom a konzultációt.~ ~Ilyen páciensre volt 10621 1, IV| még, mielőtt a hatalmas kőpartok és diadalmas nevű hidak * 10622 4, V| a fejito . Feuer! Bumm! Kopf ab! *~ ~De már ezt nem bírta 10623 11, V| alatt Ajax hasba hajította kopjájával. A Sámsonverő ordított egy 10624 8, I| Szuronyokat.~ ~– Talán kopjákat akar ön mondani? Dzsidákat?~ ~– 10625 11, VI| vérzésben, mint inkább a kórházi koplalásban.~ ~Mikor a győri visszavonulás 10626 1, IV| esik: a börtön. Ezek a „koplaló erény” utcájának az állomásai. 10627 3, III| volt öltözve. Ekkor halk kopogtatás hangzott az ajtaján.~ ~Megörült 10628 1, III| az majd talán felfedezi a koponyámban azt a titkot, ha benne van. – 10629 10, VI| mily rettenetes vágások a koponyán! Be mélyen a csontba. Iszonyat 10630 3, III| rőt, kurta szőr fedi, s a koponyát a haj helyett is csak vidraveres 10631 11, V| ugyan, de ami azért „kitör a koporsóból, és eget kér”.~ ~Ez van 10632 13, II| ők is üdvözölni akarnák koporsójában azt, aki oly sokszor enyelgett 10633 6, I| gördíteni elhunyt jó barátjuk koporsójára, a felhantolást maga végezte 10634 13, II| rá; egy jelvényt, amit a koporsók előtt szoktak vinni. Ezt 10635 2, II| odamutogatónak könnyen a körmére koppinthat egy pálcával.~ ~A hölgyek 10636 1, IV| az arcképe még hároméves korából való, amikor még ártatlan 10637 3, I| kezébe; a história meg még korai volna.~ ~A férfi csak azt 10638 3, III| akiknek lakásuk a víz fenekén, korallkertek között van, s csak az emberaltató 10639 1, III| lehet az ember rá, ha a korallszigetek archipelagusán utazik keresztül.~ ~ 10640 11, VII| odatolni, mely hadműveletének korántsem az volt az indoka, amit 10641 5, I| nem engedik.~ ~Vavel gróf korát messze megelőzött szabad 10642 3, II| nap az övé kicsi gyermek korátulo fogva.~ ~Ezen a napon tegezik 10643 9, I| Soeur Agnès.”~ ~Ah, ez a korbácsütés meg volt érdemelve! Ez jobban 10644 9, I| Tudja ön, Madame, abból a korból, amikor még a kis Amélie 10645 12, II| köszöngettek a menyecskéknek, s a korcsma előtt, ahol egy pohár borra 10646 5, I| dragonyost visznek el lepedőben a korcsmából, akinek a feje kegyetlenül 10647 11, II| végig a közeli dobrokai korcsmáig. Itt újra megálltak, s védték 10648 2, II| megvendégeli őket a falu korcsmájában. Amint ezeket az apró kívánságait 10649 6, II| szegletein, a közsétányokon, a korcsmákban, a sokadalom közepén rákezdték 10650 12, II| Valamennyi rongyos bankó „Mind a korcsmárosnak való!” De már a zirciek 10651 4, I| volt, hogy a bárónő még korcsolyázás közben sem vetett soha egy 10652 4, I| befagyott öböl jégtükrén korcsolyázni; míg társalkodónőjét zselleszékbeno 10653 3, III| valami csoda, holttenger korcsszülötte, mely Szodomából fennmaradt? – 10654 7, I| levelet írt a grófnak, egész kordiálisan előadva múltkori gyors visszavonulásának 10655 1, IV| esik a szegény bukott nők kórháza, s végül azután a lelencház. 10656 9, I| úgyhogy Párizsban egy külön kórházat kellett a visszatért katonák 10657 11, VI| vérzésben, mint inkább a kórházi koplalásban.~ ~Mikor a győri 10658 10, I| Olaszország valamennyi hírhedett korhelyéből, útonállójából és naplopójából 10659 1, III| mesével határosak. Akar ön a kormány pénzműveleteinek ügyvitelével 10660 7, VIII| finom testalkatában; Katalin kormányozta a csónakot. Marie nem látta 10661 1, IV| hallani az államügyekbe, a kormányzatba vágó kérdésekből. Ezek a 10662 13, I| de az a gondolat, hogy e kormos romhalmaz közt kell neki 10663 9, II| rongyokba, darócba, cselédnek: kormozd be az arcodat, és a kezeidet 10664 10, V| jeladásra.~ ~Az odaugrató kornétás azonban oly szerencsétlen 10665 13, I| sebesültet meggyóntatni.~ ~– Kóroda! – Hajts, postillon!~ ~S 10666 13, I| nem látom őt sehol.~ ~– A kórodába hívták egy haldokló sebesültet 10667 11, VI| Sátán Laci a komáromi kórodában annyira kiépült már abból 10668 5, VI| öntözés? árnyék vagy napfény? Korom vagy vasporo ? s télen hány 10669 3, II| tudom. De már nagyon kicsiny koromtól fogva megszoktam azt képzelni, 10670 13, II| gúnydalokban? s a kínszenvedések koronájául adjanak neki egy férjet 10671 3, III| szabad hullámvilágban, csak koronkint adott hírt magáról egy-egy „ 10672 3, IV| Mit? Marie! – hebegé a kóros, s e pillanatban olyan lett 10673 6, II| felvilágosítást ad arról a korról, melyben történetünk lefolyt. 10674 5, II| Túl a Tiszán iszik magyar korsóbul,~ ~ ~ ~Jó paprikás húst 10675 9, III| vissza az álmodott béke korszakát se a császárság, se a forradalom. 10676 13, II| csendesen azt az egész korszakot: a nemesség erős várát, 10677 5, I| a magyarhoni előhaladott korszellemet, mely a verésbüntetésto 10678 3, IV| kapuvári várban neveltek: a kortársak leírása szerint iszonyú 10679 11, V| Sámsonverő híres választó kortes: nem jó lesz őt megbántani.~ ~– 10680 12, II| nagy ijedségre nem árt egy korty abból a badacsonyiból.~ ~ 10681 4, I| eldobják maguktól, ily ifjú korukban.~ ~És Vavel grófnak kötelessége 10682 1, III| gördülésére aztán teljes kórusban tört ki a jókedvű kacaj.~ ~ 10683 5, III| ablakából leeresztett kosárba, amit hozott: konyhaszükségletet, 10684 7, VIII| karjukon: megkérdezni, mi van a kosarukban. Odahíni a dalos parasztleányt, 10685 1, I| a boldogságos szűznek a kőszobra, melyet egy katonája a Fronde * - 10686 11, VII| Még a paripák nyakába is koszorúkat aggattak a bohó asszonyok, 10687 1, IV| művére fel kell tenni a koszorút. Tehát induljon ön rögtön. 10688 7, II| magas hölgyeknek, akik maguk koszorúzták meg csatába induló lovagjaikat. 10689 11, VI| s aztán beadhatta magát kosztra egy derék komáromi szekeresgazdához, 10690 2, I| amiért nagy vitája támadt a kotlóssal. A vén komondort is megcirógatá, 10691 1, I| A mamának sincs férje – kottyant bele sebesen a kisleány.~ ~– 10692 1, II| a templomot is; eladták kótyavetyén, megvette nyolc aranyért 10693 5, I| adja elő magát, máskor meg Kotzebue * -féle darabokat játszanak 10694 10, IV| vízimadár-sereg kezdett el kóvályogni a levegőben nagy zsivajjal: 10695 8, I| hanem ekkor jelentik, hogy kovát nem adhatnak hozzá, mert 10696 6, II| erdőben elbújt nép, késsel, kővel, üszökkel. Vadállati kegyetlenséggel 10697 10, III| ő is.~ ~La Barbe Hector kozák ruhát viselt úti köntösül ( 10698 7, II| Az egyik vitéz neve volt Kozsmár János, a másik még a nevét 10699 8, III| meg Vavel gróf –, akik tíz krajcár zsoldért szolgálják a császárt; 10700 11, IV| lövés nélkül; kapitányuk, Krantz Károly maga vágta le személyes 10701 10, V| salakjából összehordott kráter, mely a mélyen fekvő épületet 10702 1, III| szőke delnő jobb felül, egy kreol szépség bal felül, a férfiak 10703 8, III| császár válik Joséphine-től. A kreolnő skartba lesz téve. Új palotát 10704 10, III| tudott kalligrafiázni a szép kreolnőhöz! Hát még a tartalom! Ma 10705 12, III| letörlődött is az asztalra krétával felírt számadás.~ ~– Guillaume 10706 5, III| bemutathatni két barátomat: Kriegeisen kapitányt és Zagodics főhadnagyot 10707 5, VI| kellene mérni; mert ami mappát Krieger ezelőtt huszonöt évvel készített 10708 1, IV| a Mi Urunk kápolnájának kriptaboltjában; de úgy látszik, hogy már 10709 9, II| eltemették. S most, mikor ő kriptájából kitört, hogy végleheletével 10710 4, II| embernek nem szabad elhagynia kriptáját. Hanem, hogy kiüljön-e kriptasötét 10711 4, II| kriptáját. Hanem, hogy kiüljön-e kriptasötét ablakába, s onnan körültekintse 10712 10, II| egyúttal. Csinált magának kriptát a Névtelen Várban. Hacsak 10713 7, V| hölgy is odaérteté a maga kristálykelyhét az áldomásra.~ ~– És most 10714 10, VI| napsugárban szivárványjátszó kristályvizet nézi, elfelejt mindent, 10715 5, II| soha.~ ~– De hátravan még a kritika! – szólt Katalin, mikor 10716 7, I| velem, mint az egyszeri kritikus, aki a koncert végén megkérdez 10717 3, IV| pokolanyagot, a jótékony krízis előállt, önkényteseno a 10718 3, III| mert ott nincs mit enni: krokodilust s más vízi szörnyet ez égalj 10719 11, V| előtt.~ ~Itt következik a krónika kéziratában egy lap, melynek 10720 11, V| Névtelen”-nek hagyta a krónikaíró.~ ~De annál nagyobb örömc 10721 11, VII| volt, nem mutat fel a hadak krónikája: mégpedig a világ első katonáival, 10722 11, IV| is behajtottunk a nemzet krónikájában, hogy mikor az utódok lapozgatnak 10723 3, IV| századból is jegyeztek fel a krónikák, akit a Fertőben fogtak 10724 11, VI| türelmét, ki regényt vár s krónikát kap helyette. De egyik regényhősünk 10725 1, IV| a keblén viselt, valódi krumplivirágból volt. A kis Amélie azt is 10726 1, III| kisleány, aki dideregve kucorgott a hófúvat között kapunk 10727 2, II| elfogyott, a tarisznyám küirült, ahhoz meg nem szoktam, 10728 10, V| csatárláncra osztotta fel, s úgy küldé előre portyázva, míg más 10729 5, VI| sújtott hívei között.~ ~Ez a küldemény újra megindította a kettőjük 10730 3, IV| se! Még ha üveges hintót küldenek értem; akkor sem. Fogadom.~ ~ 10731 8, II| emberből állt, s az merész küldetésekkel volt megbízva.)~ ~Óh, mint 10732 10, III| chien de Vienne!” Ez az én küldetésem. – Miután pedig megtudtam, 10733 10, I| hatolt idáig, lett azzal a küldetéssel megbízva, amit De Fervlans 10734 11, VII| lovasezredek fognak eléje küldetni, amik dandárja előtt nyitva 10735 1, III| Vágassák le a fejeimet. Aztán küldjék el Bichet úrhoz, a híres 10736 13, I| jön fel a hajnalcsillag. Küldjétek be hozzám Sántánét. – Ő 10737 9, II| lehet!~ ~– Hát mit akarsz? Küldök hozzá más ápolónőt.~ ~– 10738 10, IV| valamelyikét, miket ő két küldönc által két különböző irányban 10739 2, II| Azok sem maradnak nálam; a küldöncné visszakéri mindig a levelet. 10740 2, III| hallja, ha valaki közelít.~ ~Küldötte helyett aki benyitotta az 10741 13, I| keresztül az inszurgensek küldöttei, kik a határvonalakat megállapítani 10742 4, I| ugyan vissza, mint a paphoz küldötteket, hanem a pecséten, mely 10743 6, II| is. ldőközönkint a bankár küldözött Vavel grófnak gondosan, 10744 10, V| puskáikra. S azzal egy sortüzet küldtek Vavel fekete volónjainak 10745 7, I| helyett a „birsagium”-ot küldték meg: az ötven nehéz márkát.~ ~ 10746 9, II| szép fényes ruhát, amit küldtél neki, felvette, és viseli; 10747 7, I| sok is: hát a főbírámat küldtem volna magam helyett a „sigillum 10748 11, IV| Egyenkint minden ezred, és külön-külön magára hagyva, végig az 10749 3, I| csavar-orgonához siet, s különb-különbféleo nótákat kíntornáz le a magától 10750 13, I| lerombolt város képe nagyon különbözik más leégett városokétól. 10751 4, III| a hóbortként jelentkező különcködésnek. Akkor még Lajos éjente 10752 3, I| szobafestés elmélete szerint különféle porfestékekbe mártott lapos, 10753 2, II| talált volna abban semmi különöst. Az ördöngös masina, ha 10754 11, VII| ütközetnek vége volt, ez a különszakított dandár el lett vágva a hadsereg 10755 13, I| mivelhogy az ércpénzt a bankótól különválogatni nagy munka lett volna, kiállt 10756 4, III| megteheti észrevétlenül. Külről nem lehet meglátni világosról, 10757 4, IV| kifejezés, ami visszataszító külsejének hatását enyhítette.~ ~– 10758 7, I| csak akkor hívandó fel, ha kültámadás veszélye forog fenn”, – 10759 1, IV| keresztül: mosolygó kémei a küludvaroknak? – Mi az ő saját fegyvereiket 10760 8, II| kastélya kapuit megnyitá a külvilág előtt, valami egészen új 10761 3, IV| többszörösen megkérdezte a künnlevőtől, hogy „ki van az ajtón?”, 10762 1, IV| a Casino Paganiniban, s künno felejtve hazafias elkeseredését, 10763 5, I| koronás vadat, s jelt adni a kürttel a hallalira: e büszke mulatságban 10764 3, IV| hézagot támasztott az ajtó és küszöb között, amekkora elég volt, 10765 11, IV| chasseurnek; míg végtére a dicső küzdelemből kiszabadítja mind a kettőt 10766 4, I| versenytársnője. S ebből az érzésből küzdelemvágy támad.~ ~A hasonlatosságban 10767 4, I| azt a lélekerőt, aminek küzdelme alatt még a férfilélek is 10768 7, II| imádkozzál azokért, akik ellened küzdenek; – mi, akik éretted húztuk 10769 10, V| másképp, csak apró csapatokban küzdeni, mert a zsombikok gátolták 10770 4, I| tartalékokból soha ki nem fogyva küzdhet a napok elfogyásáig, s nincs 10771 11, VI| bosszút állni s a hősiesen küzdő Szapáry Vincét kiszabadítani.~ ~ 10772 11, V| mint a többié. A Győr alatt küzdők megmutatták, hogy nincs 10773 6, II| marcangol, bőszíti szavával a küzdőt, visszatartja a hátrálót, 10774 11, V| hogy járják a Tiszántúl a kufercest! Eközben bizony szépen bealkonyodott. 10775 12, II| parancsolgatott a bíróval, egy kukkot se tudott másképpen, csak 10776 7, III| Katalin húgom, hogy ezek tán kukoricacsövek? Tessék! ha kettétöröm, 10777 6, II| ez a cifra kakas, diadalt kukorikul hozzá!”~ ~Mikor ezeket olvasta 10778 5, II| fapuskával, darutollas kalpaggal, kulaccsal az oldalán, posztószél tarisznyával 10779 8, I| nem gondoskodik. Ha kell kulacs az inszurgenseknek, hozzanak 10780 12, II| azt mondá az úrnőnek, a kulacsát visszavéve, latinul, hogy:~ ~– 10781 11, VII| nemcsak szorításra, de kulacskínálásra, s tömték a tarsolyokat 10782 9, III| nyithatom azt fel: nincs nálam a kulcsa.~ ~– Hisz a gyűrűjében viseli.~ ~– 10783 4, III| lesznek bízva a szekrényeim kulcsai.~ ~S minden állításnako 10784 11, II| neve maradt följegyezve: Kulcsár Károly őrmesteré, Csikász 10785 10, VI| Most már kinyithatod a kulcsával az ércládikát is. Vidd el 10786 4, IV| pedig nincs rajtuk semmi kulcslyuk.~ ~– Erről nincs fogalmam.~ ~– 10787 3, IV| Mikor a némán, könyörgésre kulcsolt kéz nem használt semmit, 10788 7, IX| két keze ujjait egymásba kulcsolta.~ ~Katalin suttogá:~ ~– 10789 10, II| lefeküdt, két kezét imára kulcsolva mellén.~ ~Marie pedig azt 10790 8, II| ismét a kis ércládát, s a kulcsrejtő acélgyűrűt felhúzta bal 10791 10, IV| emelkednek fel csoportonkint. Kunkorgó levelű óriási páfránok legyezői, 10792 3, III| hogy menjen el az öltöző kunyhóba, és öltözzék fel.~ ~Türelmetlen 10793 8, III| mondá Sátán Laci, elhagyva a kunyhót, s mire Vavel kiment utána, 10794 5, V| gyümölcsét hárítgatta össze kupacokba, s eközben a szokottnál 10795 5, II| pipájába dugta, s leszorítá a kupakkal.~ ~Rengeteg taps jutalmazta 10796 3, IV| Egyik a kínálkozó szép kúra, ami csupa gyönyörűség egy 10797 12, I| a seregükön mint francia kurír.~ ~Ez rossz hír volt, de 10798 7, II| gyermekek, akik a tóparton kurjongatnak, s a paripák, amik a mezőn 10799 11, V| elviszi magával egész a Kurtel-tóig.~ ~Ezt a szerencsétlenséget 10800 6, II| el tudott múlni, mintha a kurucvilágot, mintha a hétéves háború 10801 6, I| odamenekült a csodatevő kuruzslóhoz.~ ~– Te Henry, én hallottam 10802 6, I| Nekem nem kell se orvos, se kuruzslónő. – Hanem valamit mégis kívánok.~ ~– 10803 2, II| minden okoskodást szerteszét kuszáló nyilatkozat kiadására vállalkozzék:~ ~– 10804 10, V| közt előrenyomulni. Hasmánt kúsztak a sás között, mint az indiánok.~ ~ 10805 11, IV| meg, hanem még a földön kúszva is tovább vonszolja azt 10806 11, VII| szellő nem akart lengeni. A kutakból már minden víz ki volt merítve 10807 11, VII| mindennapi kenyérért, a kutakért, mikből megitattak, verekedniök 10808 3, III| régibb őslakók emlékeinek kutatásával törődjék. Ha volt a kőfejszés 10809 1, III| Egyszer aztán, amint a kutatásból visszatért az első szobába, 10810 1, I| természetes halállal, s hogy ne is kutathasson utána a késő ivadék, oltatlan 10811 9, I| beledobja azt a legmélyebb kútba, s aztán megragadja a leány 10812 12, II| hagyján; hanem azután még a kútból kimerített vizet is meg 10813 10, II| tekinte a kedves csengő hang kútforrása felé, s kezével bágyadtan 10814 10, VI| könnyen megy itt az artézi kútfúrás!~ ~Katalin nőies gyönyörrel 10815 5, II| lefeküdt a földre, s négykézláb kutyagolt odább. Azt hitte, hogy az 10816 7, VI| gyermekfogságában. Bemutatta neki kutyáit, macskáit. És aztán az ágyfülkéjét 10817 4, II| dallamok; a macskáival, kutyáival sem játszott már komédiát.~ ~ 10818 4, III| kakasát tegye kosár alá, a kutyáját zárja be a pitvarba éjszakára. 10819 2, I| strucctollas sipka a fején, könnyű kutyakocogásban; s utána egy nehéz négylovas 10820 10, III| vigasztalásul küld neki egy új kutyakölyköt, ami most legújabb divatcikk 10821 11, V| Vége a mulatságnak.~ ~– A kutyámnak parancsolsz! Annak is csak, 10822 8, III| lenni; ráért kósza lelkével kutyán, kígyón, oroszlánon keresztülvándorolni, 10823 3, IV| ki. E vízlakó ember még a kutyának is alatta áll. Hasonló elzüllött 10824 10, IV| megszilárdult; embermagasságú kutyatej-bokrok emelkednek fel csoportonkint. 10825 2, II| csak azt írta: „félnek a kutyaüvöltéstől”; – „szeretik a madarakat”; – „ 10826 9, III| én ahhoz, mint egy igazi kuvasz, aztán nem bántott, s íme 10827 10, III| tartozik.~ ~– Kár a két derék kuvaszért. Sok jót tettek életükben. 10828 2, I| tisztsége erre a szomszédságra kvalifikál. Ez pedig egy tudománytól 10829 6, I| Hát most te mégy el előre, kvártélyt csinálni. Aztán majd én 10830 11, V| szavát.~ ~– Csak még egy kvaterkát engedj! Aztán majd kettőt 10831 7, I| Oda bevesszük magunkat, kvaterkázunk, adomázunk, és fumigáljuk 10832 5, III| tovább. Legyünk valahára kvitt! – Nos, menjen ön: járassa 10833 10, IV| mind belecsimpajkózik a lábába; ezer fonál, zsineg fogja 10834 4, III| felállni, hogy fedetlen lábacskái ki ne bújjanak az öltönye 10835 10, V| kiálta vissza a márki. – A lábad alá vigyázz: gödörbe ne 10836 4, V| mozdíthatja. Hanem, ha a lábaddal megnyomsz egy rézfogantyút, 10837 7, IX| meg, hogy itt feküdjem a lábadnál.”~ ~„Nem! Nem! Jer ide mellém. 10838 11, VII| számítottak a karjaira, csak a lábaira.~ ~Óh, ez nevezetes tényező 10839 2, III| Megmutatom.~ ~S azzal lehúzta lábairól a fatális mamuszokat, s 10840 2, I| ki nem bírt vele bodzás lábaival * lépést tartani, kétségbe 10841 1, IV| állomásai. Az ilyen pici lábak, mint az önéi, könnyen elsikamlanak. 10842 3, II| Egyetlen jobbágyom, ülj ide a lábamhoz erre a tabourette-re.~ ~ 10843 6, I| hogy meghal. Oda szokott a lábamra repülni reggelenkint, mikor 10844 6, I| tapos el! És nem siratja meg lábának nyomait, amik után ezernyi 10845 11, VII| elöl víz.~ ~A gyalogság lábáról már leszakadt a csizma a 10846 3, I| mikor egyik lecsúszik a lábárólo , a rózsaszín lábujjacskák 10847 4, II| semmit, mert egy pár istennői lábat és bokát elárulni egy leskelődő 10848 11, VII| felkelő seregnek rongyos lábbeliben, mezítláb kellett folytatni 10849 1, I| reccsenve meg a ránehezülő lábhegy alatt.~ ~Valaki elszökött 10850 10, III| ugatásuktól. Senkinek a lábikrája sem volt tőlük biztosságban. 10851 10, IV| tőzegvidék. A róna vereslik a lábnyi magas mohától, mely a rohadó 10852 2, III| valami sárfolt vagy poros lábnyom ne maradjon a parketten 10853 8, II| egy–egy ország esik a két lábnyoma közé.~ ~Az ebersbergi vérfürdőből 10854 4, II| a hős király emlékezetes lábnyomait. Az pedig egy előtte fekvő 10855 3, I| harmatos fű felett, akinek a lábnyomása még a harmatot se veri le; 10856 10, II| lépcsőszőnyegek összetaposva sáros lábnyomokkal, a fénymázas falakba nagyfejű 10857 10, II| bizonyosan nem engedett idegen lábnyomoktól megszentségtelenítni: az 10858 11, II| A tizenhét lovas minden lábnyomot védelmezve vonult a dobrokai 10859 4, IV| egy áruló jelre, egy sáros lábnyomra egy ablak hídján. A rabló 10860 7, I| hagyta említetlenül a fatális labodafőzeléket és a békacombokat sem.~ ~ 10861 2, I| csizma paszomántos violaszín lábszárhüvely, hosszú, combig érő virágos 10862 8, I| a céltábla a katonáknak, lábtörlő a politikusoknak, gyászfátyol 10863 7, IX| Valaki oda feküdt hozzá, lábtul.~ ~„Te vagy itt, leánykám?” – 10864 6, I| fárad, hogy apró uraknak a lábtyűit sártól megtisztogassa: hanem 10865 2, III| posztószironyokból * fonott lábtyűt hozott elő, amiket ezen 10866 3, I| a lábárólo , a rózsaszín lábujjacskák kikandikálnak az elvásott 10867 3, IV| szájú alak volt, kéz– s lábujjai szokatlanul hosszúk, bőre 10868 4, III| összehúzva, míg hímzett szegélyei lábujjhegyeit is eltakarják. A szétzilált 10869 4, IV| A medvéknek a két első lábuk fel volt kötve a nyakukba, 10870 4, IV| kénytelenek voltak a két hátulsó lábukon járni, én meg velük karonfogva 10871 6, II| nyomát, a titánalak, aki lábzsámolyul használta az idegen trónokat, 10872 8, I| amnesztiát eszközölni Sátán Laciéknak: azoknak nagy hasznát akarom 10873 4, III| kificamította a nevét: Sátán Laciéo . Ha most kitudódnék az, 10874 11, V| csapra ütött hordó, s a lacikonyha süstörgő bográcsa körül 10875 9, III| vezetni fogja. A gyűrűm Sátán Lacinál van.~ ~A hölgy eltakarta 10876 7, IV| gróf úr?~ ~– Magától Sátán Lacitól.~ ~– Hát azzal hol beszélt?~ ~– 10877 13, I| folyosón találkozott a kis Lacival, annak egy csizma meg egy 10878 10, II| Marie pedig elindult a kis Lackóval végigjárni az üres várat.~ ~ 10879 6, I| szép imát, amit a jó père Lacordaire szerzett a másvilágra utazók 10880 11, IV| először is a főhadnagyát, Ladányi Sándort csikarta ki az ellenség 10881 1, IV| lányra s arra a kis acél ládikára. De egy a három közül is 10882 10, V| signori briganti! Cavalieri ladri! Avanti!”~ ~Most egyszerre 10883 10, I| signori briganti! Cavalieri ladroni, avanti!”~ ~Ennek a démon-légiónak 10884 8, I| rosszabbak. A megerősített Laibachot Moiselle és Lefèbre tábornokok 10885 3, III| s a megszólaló hang nem Lajosé volt, hanem a komornyiké.~ ~– 10886 3, IV| szökellt örömében. Kedves Lajoskájának nevezte érte. Futott a Melusine-köntösét 10887 6, II| frankba. De azokban Vavel Lajosnál sohase lett csirke; mert 10888 5, VI| sajátságait megmagyarázta neki Lajoso . Úgy látszott, hogy a gróf 10889 7, VIII| maga evezhetett. Ezt is Lajostul tanulta. Sok természetes 10890 12, III| bekötve vezették a vezérük lakásáig.~ ~A vérteskapitány nem 10891 1, III| palotát felosztotta kisebb lakásokra, a méltóságos nagy termeket 10892 1, III| valószínűleg felkutatták azóta a lakásomat, s találtak ottan adatokat?~ ~– 10893 2, I| előbb ideküldték, hogy a lakást rendezze el, s a beiktatási 10894 3, III| eveznének tündérek, akiknek lakásuk a víz fenekén, korallkertek 10895 4, IV| még olyan erős zárakat és lakatokat csináltat is a gróf úr kincse 10896 4, IV| a rabló magyarázza meg a lakatosnak: milyen legyen azo a zár, 10897 3, II| emberfaj egyeteme, és annak a lakhelye, a kerek föld.~ ~– Tehát 10898 1, III| az elmenekült úr leendő lakhelyéről.~ ~– S ha azt mondom önnek, 10899 6, II| éjjel-nappal nem tudja, hogy lakik-e még valaki abban a kastélyban. 10900 7, II| Szorgalmas iparűző nép lakja. Apró csatornácskáiból a 10901 4, IV| hogy gondolatai ott ne lakjanak nála, azt nem volt képes 10902 7, V| hogy ebben a házunkban lakjunk, ha összekelünk?~ ~(Igaz, 10903 3, III| Crusoe letelepedve? Nem laknak-e ott is vademberek? Vagy 10904 8, II| Olyan vígság van itt, mintha lakodalmas csapat tartaná bevonulását. 10905 8, II| vőlegények és a menyasszonyok a lakodalmuk felé.~ ~A nagy hadvezető, 10906 2, I| egy bajor majorescoval, a lakodalom napja is ki volt tűzve; 10907 1, III| palota a divaturacsok kedvenc lakóhelyéül lett fölkapva, akiket egy 10908 4, I| valamennyit; a Névtelen Vár lakóját is köztük.~ ~Karácsonkor 10909 2, III| hazaballagtak gyalog, a távolban lakók csézáikra ültek; Bernát 10910 3, IV| rád lesek a bozótban, ahol lakol: s akárki vagy, homunculus * , 10911 1, IV| Rivoliban * Vérynél oly lakomát adott, ami 75 ezer frankba 10912 2, I| fizikusa, maga is fertőszegi lakos és compossessor, orvos, 10913 12, I| ember; nem mortifikálta a lakosokat: ellenkezőleg, mindjárt 10914 7, IV| lelkekből állna az egész lakosság, mint önök ketten, akkor 10915 12, II| keményen megtolmácsoltatta a lakosságnak, hogy ha valaki utánuk mer 10916 4, III| faluba, s fellármázzam a lakosságot?~ ~– Hogy azután a szolgabíró 10917 1, III| átidomíták sok szakaszú lakosztályokká: egy teremből kitelt salon, 10918 3, II| faluban?~ ~– Az úri kastély új lakót kapott. Úrnő került a házhoz.~ ~– 10919 2, I| minden szertartást. Idáig laktam vele Bécsben. Természetes 10920 3, IV| évtized, mit folyton a vízben lakva töltött, bőrét kéreggé változtatta, 10921 11, VI| utánanyomult. A dandárvezér Lamarque francia tábornok személyes 10922 4, III| kimenekülni.~ ~A mellékszobából lámpafény derengett elő; Lajos odarohant, 10923 1, I| kérdé az alacsonyabb férfi, lámpájával törekedve megvilágítani 10924 10, II| meggyújtotta a folyosón függő lámpánál a gyertyát, s aztán ő a 10925 3, IV| annak az előtornácában ég a lámpás. A baronesse sohase tudott 10926 1, II| bérkocsiba, meghúzta magát a lámpásos házzal szemben egy kapu 10927 3, IV| emberi dromedár; de még lámpásra, esernyőre se gondolt, hanem 10928 1, I| de sohasem kerül egész a lámpavilágig; hanem amint a kapu közelébe 10929 1, I| oldalra lobbantja a szél a lámpavilágot, akkor egy didergő kisleány 10930 1, I| engedje történni.~ ~Amint a lámpavilágtól belobogtatott kapu elé ért 10931 11, IV| városba Fehér Mihály káplárt, Lampert és Csizmadia közlegényekkel.~ ~ 10932 5, II| Lesz csónakregatta színes lampionokkal és pompás tűzijáték a Fertő 10933 13, I| pokoltüzéből. Felmentetted lelkemet láncaiból. Minden rosszat, mit én 10934 7, II| lángoló arcától.~ ~– Az, hogy láncaid lehulltak! Szabad vagy!~ ~– 10935 8, III| hatalomnál fogva nem engedem őt láncáról elszabadulni. Azonban mégis 10936 4, III| földárnyék az Arzachel körhegy láncolatát nyalogatta; Lajos azonban 10937 5, III| hölgytől, akihez ön hozzá van láncolva. Mi ebben az életben bevégeztük 10938 4, V| repülve, széthúzza a hosszú láncot, s amit közbekap ellenséget, 10939 3, IV| birtok új tulajdonosnője, Landsknechtschild Katalin bárónő értesülve 10940 7, II| azt a történetet, mikor a landsteini vesztett ütközetnél mindenki 10941 9, III| vékony füstsugár, jajkiáltó lánggá lobbanva a szabadban.~ ~– 10942 11, IV| felrobbantotta. A pukkanás lángja egy inszurgens tüzért egészen 10943 1, I| arrafelé lobbantja a lámpa lángját, előtűnik egy pillanatra 10944 4, IV| nyúlszája? Ki visel még ilyen lángjegyet a pofáján? S különösen kinek 10945 6, II| alkotott meg; melyben egy lánglelkű nép színe-java volt elvegyülve, 10946 7, II| alá; – nézd azt ott, ki a lángok között saját honfiai vérében 10947 10, IV| rudakkal készülve a terjedő lángoknak útját állni, mik tavaszi 10948 3, III| egészen magánkívül, arca lángol, szemei úgy ragyognak, mint 10949 8, III| ereiben minden csepp vér! Hogy lángolt az arca a szégyen miatt!~ ~ 10950 10, IV| pillanatok múlva fellobbanó lángoszloppá vált, amely süstörögve emelkedett 10951 10, IV| röhögve, hogy terjed a pompás lángtenger mind beljebb a berkek közé; 10952 7, IV| volt tele a csalfa tavaszi langyos lég.~ ~Ők ketten előresiettek: 10953 2, II| vadászatait, mikor még a lankaság csupa erdő volt. Ezelőtt 10954 6, II| volt egy francia tábornok (Lannes), aki a győztes óriásnak 10955 8, II| buzgó poéta, aki megverte a lantot, de mire a költeménye nyomtatás 10956 2, I| a nevet felöklelni.~ ~– Lantz-k-nek-htsz-sild! – Ez sok egy embernek.~ ~– 10957 7, IV| hogy Marie-hoz siessen.~ ~A lányka ott állt mögöttük, ölébe 10958 1, III| kendőbe burkoltan egy másik lánykát, azzal a nesszel, hogy annak 10959 7, V| helyeslé Marie. – A „te lányod”, a te „Marie-d”, ellenségeire 10960 1, IV| Szükségünk van a férfira, a lányra s arra a kis acél ládikára. 10961 10, IV| terhe alatt meghajlik a zöld lapály; továbbhaladva meglepő volt 10962 10, IV| amint a buja útifűvel benőtt lapályon végigment a démonok csapatja: 10963 8, III| ahonnan minden európai lapba átvették, azzal a tervvel, 10964 5, VI| Hanság tavaiból az ingó lápföld alatt a Fertő vizét eddig 10965 5, VI| amint az egész Hanság ingó lápföldje egyszerre egész tömegével 10966 2, I| hajukat simán a halántékaikhoz lapítsák, s a füleiket kereken betakarják 10967 10, VI| tekintet nem volt emléke lapjaira lerajzolva. Odahajolt hozzá, 10968 3, III| mely fényvonal az állóvíz lapján letörletlenül ott maradt. 10969 11, V| széles pallosok, hogy a lapjukon az egész Miatyánk és a Boldogságos 10970 10, III| üljön mellé a pamlagra. Laplace asszony nem ügyelt rá, hogy 10971 10, III| akart magyarázni Madame Laplace-nak, s felhívta, hogy üljön 10972 10, III| estélyeinek leírását olvasta a lapokban: azokat a divatokat! Barátom! 10973 1, IV| tudta játszani pici kezeivel Laporte * legújabb diadalcouplet-jét. 10974 3, I| különféle porfestékekbe mártott lapos, kemény ecsetekkel e patronok 10975 11, IV| krónikájában, hogy mikor az utódok lapozgatnak benne, rá ne találjanak.~ ~ 10976 3, II| hanem az Orbis pictusban lapozgatott, s úgy várta be az időt, 10977 5, VI| könyv színezett ábráit sorba lapozgatta, egyszerre az a lap állt 10978 10, V| rekettyés vízárokban előre a lappangó démonok; piros sisaktaréjaik 10979 4, III| hágcsó.~ ~Azt az eszközt a lappangók egyike odaakasztotta az 10980 10, IV| oly csendesen fogadták a lappangókat, most ezer tűznyelvvel kiáltottak 10981 5, III| elvonulásával. Nem lesz több lárma a helységben; ismét olyan 10982 11, V| minden fő! Milyen másnemű lármahangtól visszhangzott egyszerre 10983 10, IV| nyugodalmas fészkeikből.~ ~Lármahangzó éj volt. A darvak úgy kiabáltak, 10984 1, III| rémíti meg az anyát szokatlan lármaintéssel; s azonkívül az arisztokrata 10985 3, IV| meztelen lubickoltak a vízben, lármájuk felhangzott a Névtelen Várig. 10986 8, II| valamennyi ablakán a kastélynak lármás, jókedvű emberek néztek 10987 10, IV| oltanak, kevés vízzel, sok lármával.~ ~Valla helységen túl aztán 10988 1, III| minden cselédet fel kellene lármáznunk. Van itt egy melléklépcső, 10989 7, IV| éjjel-nappal, kardcsörtetők, lármázók; itt goromba, nyers parancsszavak 10990 4, V| Jöjj át szobádba, és lásdo meg.~ ~A leány odatette 10991 6, I| mondja.~ ~Henry nyelve mind lassabban, mind nehezebben dadogta 10992 4, V| rántom takarómat, hogy ne lássak és ne halljak semmit, s 10993 11, II| hogy vonulnak, óramutatói lassúsággal, a nagy hadsereg egyes csapatjai 10994 4, III| híres rabló felesége, Sánta Lászlóé, vagy ahogy a népajk kificamította 10995 2, II| mondani? egy pillanatnyi látás után? Ez nem authenticum * …. 10996 1, III| aki visszahozott gyermeke látására elájult…~ ~Az maga Cythere 10997 4, III| segédkezni? Nem fél a vér látásától?~ ~– Félek biz én. De attól 10998 7, II| vért…~ ~Ez egy jelenet a „Látások könyvéből!” – Hanem a katonák 10999 5, I| Philapdelphiát * produkálják, s a laterna magica bűvképeivel ragadják 11000 3, II| találkozhatik velem senki: ahol nem láthat meg senki, felnézve a ragyogó 11001 9, III| amik sohasem szállnak le a láthatárra: azok közé tartozik a korona. 11002 13, II| zivatar fogta el a hansági láthatárt: az égboltozat olyan volt, 11003 10, IV| átkoznak minden látható és láthatatlant e bújósdi játszás alatt. 11004 6, II| tojáshéjon átszívódott, s láthatlan lett. Mikor aztán forró 11005 3, I| haladnak a kocsizók, mintha láthatlanok volnának. Mikor a hintó 11006 3, IV| sűrű fátyol miatt. Ha mégis láthatná az ember azokat a könnyező 11007 4, III| vágyam volt színről színre láthatni azokat a nevezetes magyarországi 11008 3, IV| sétakocsizásukban voltak láthatók: a fehér hajú komornyik, 11009 4, V| megnyomsz egy rézfogantyút, amit láthatsz fényleni az oszlop tövében, 11010 2, II| férfiak szerették neveiket latinizálni.~ ~Annál készebb társalgókra 11011 13, I| a láz. – Ma elmaradt. – Látjátok, az öröm meggyógyított. – 11012 3, III| mikor a keleti part mögül, a látkör acélkék ködéből kiemelkedett 11013 11, VII| tábornoknak igen széles látköre volt. Ő egyenes összeköttetésben