IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
11014 9, III| megismerjék, mint az arcát látnák. Lajos szíve nagyot dobbant. – 11015 7, VIII| be a parkba.~ ~Óh, mennyi látnivaló, mennyi élveznivaló volt 11016 7, II| angyal eljövetelét festi a látnok evangélista.~ ~Egy szép 11017 3, IV| Hogy nem lehetett szemmel látó tanúja annak a jelenetnek, 11018 5, III| lakásán? Ha azt kívánná, hogy látogassa őt meg a kastélyában a gróf, 11019 12, I| adjutánsa mindennap kétszer látogat el a házhoz, s raportot 11020 3, IV| bankjegy volt takarva az éjjeli látogatás salláriumául; de egy betű 11021 4, II| akit az alispán kelletlen látogatása alkalmával megismert, s 11022 3, II| szegények és betegek házainak látogatásából áll, s első útja a templomba 11023 5, VI| hogy őket egy kedvenc hely látogatásától eltiltsa.~ ~Lajosnak nem 11024 5, I| közük sincsen egymáshoz, s a látogatási kísérlet nem lehetett egyéb 11025 5, I| kastélyában, mert az ilyen látogatásnak célja van. Ebből mindjárt 11026 2, II| S nem fogadnak el látogatásokat?~ ~– A látogatót maga az 11027 5, IV| napfényre hozza, az én éjszakai látogatásom a Névtelen Várban. A fátyolos 11028 5, III| lefeküdt. Ön is szíves volt látogatásomat viszonozni, de ismét oly 11029 5, III| a parkkal is beéri.~ ~– Látogatásomon éppen úgy ne csodálkozzék 11030 11, I| veszélytől. Ez az ő mindennapi látogatásuk, mulatságuk, vigasztalásuk. 11031 5, VI| Most már az üvegház is látogatatlan maradt. Kiknél a kedély 11032 12, III| ellenség nem, csak mint vendég látogathatunk át. Az ön csapatjának határvonala 11033 1, IV| Sainte Pélagieeles-t meg nem látogatják: mert az is útban esik: 11034 5, I| S megint ott hagyta a látogató-jegyét.~ ~Ezt a látogatást aztán 11035 5, III| Azt tette a gróf, hogy egy látogatójegyének a hátára ezt írta fel római 11036 5, III| ezredesről?~ ~– Megkaptam a látogatójegyét – felelt Lajos egész közönyösen.~ ~– 11037 4, II| módon nem, legalább egy látogatójegynek a kapusnál hagyása által. 11038 10, II| az el volt zárva eddig a látogatók elöl; a szőnyegek tiszták, 11039 7, VII| konyhájában, mire két fiatal látogatónője odajutott, hogy őt fölkeresse. 11040 5, III| maga sietett csodálatos látogatónőjét feltalálni. – Nos! Elhatározta 11041 2, II| el látogatásokat?~ ~– A látogatót maga az úr fogadja, s olyankor, 11042 1, III| csak reggel tíz óra felé látogatta meg vendégét. Az ezúttal 11043 7, VIII| én csak zöldet, meg kéket látok rajta.~ ~Ő aztán megmutatta, 11044 10, IV| összegubancolódva ostromra látszanak emelkedni egy-egy magányosan 11045 10, V| múlva már a mohátul nem fog látszani a süllyesztő, amelyen át 11046 9, I| megbízott híve volt, az ő látszólagos szolgálatában?~ ~A küldött 11047 2, III| bútorokon egy porszem nem látszotto .~ ~Bernát úr aggodalma 11048 11, III| már három nap óta nem láttunk kenyeret, s Győrig megint 11049 10, V| belépti díjat fizettem azért a látványért, amikor te megölöd Barthelmy 11050 7, II| alak elkezdett reszketni e látványra. Minő télikert ez! Hát ilyen 11051 4, III| Marie-t is felbiztatta, hogy e látványt együtt fogják megnézni, 11052 4, III| csak egy nagy, ismeretlen látványú rézveres gömb libegett, 11053 11, IV| lehetett az ütközetbe vinni. Lauristonnak saját fia e csatában nyerte 11054 11, V| útját állta vele a rémület lavinájának.~ ~S ha mondta neki azt 11055 8, I| hozzá, mert a tűzkőraktárt a lázadó lengyelek elfoglalták Lembergben.~ ~– 11056 11, V| követelje.~ ~Ezt az egy „Lázár-vitézek”légióját „Névtelen”-nek 11057 10, I| pénztárát, másszor meg a tábori lazarétum gyógyszertárát kaparintották 11058 10, V| nyeregkápájából az egyik lazarino comenazót. Neki is volt 11059 10, VI| téren: a rózsabokor aljából lázas nyöszörgés hangja kelt elé. 11060 3, IV| hogy az úr most is erős lázban van, s nyugtalanul hánykolódik 11061 10, II| az? Marie! – kiálta fel a lázbeteg, s nehéz vonaglással fel 11062 2, I| tömjén és lőporfüst nélkül. Lcgfeljebb a dohányfüstöt engedem meg. 11063 6, II| Ugyanaz volt Vavel Lajos is. ldőközönkint a bankár küldözött Vavel 11064 9, III| kezdett a buja fűben, ő leakasztá válláról a karabélyt, s 11065 12, II| lováról, s az oldaláról leakasztva a csutorát, odanyújtá azt 11066 10, VI| paripa, s rémült szemeiben a leáldozó nap tűzfényével, félelmesen 11067 9, I| Ahelyett, hogy hazasietne leányához, keblére ölelné, s bevezetné 11068 5, I| urakat.)~ ~A polgári osztály leányainak moráljához tartozott a katonatisztek 11069 6, II| mely, amidőn egy bűbájos leányalakban találta megtestesülését, 11070 1, IV| fényes birtokot szerezhet, s leányának senki sem fogja szemére 11071 1, III| bizonyosan valami kedves leányáról maradt önre, aki meghalt.~ ~– 11072 2, I| jelenlevő uraknak feleségeik és leányasszonyaik is vannak („kisasszony” 11073 5, VI| Névtelen vári fogolylétet.~ ~A leányban felébredt az életvágy, a 11074 7, VII| konyhácskával, magának lesz leánycselédje, aki szolgálja: ott csendben, 11075 1, III| Cambray, – hogy egy nyolcéves leánygyermek, egy főnemes leánya, magát 11076 1, III| megnyugvását.~ ~– Nekem se a leányhoz, se az ifjúhoz semmi közöm – 11077 7, VII| Kibontogatta. Egy hosszú leányingecske, elején B. Zs. betűkkel 11078 1, IV| sikerrel folytat ön és a leánykája: éppen a legjobb alkalom 11079 7, V| köszöntök. – Az én kedves kis leánykámat,az én jó Marie-mat, éltesse 11080 7, III| tűzött bokréta hirdeti, én leánykérőbe jöttem. Magának a kezét 11081 5, VI| megbocsátható kíváncsiság egy leánynál, ha egyszer egy olyan munkának, 11082 9, II| Katalin. – Amihez az egyik leányodnak volt bátorsága, lesz a másiknak 11083 2, II| az ő felesége. A falubeli leányokra az igaz, hogy rá sem néz. 11084 7, VI| ön miatta? Hát nem az én leányom-e? Hát nincs-e nekem írásban 11085 7, IV| beleegyezem-e e tervezett leányrablásba?~ ~– Hát hiszen te is velünk 11086 7, V| adomát arról az egyszeri leányról….~ ~ 11087 1, I| azután következnek mindenféle leányruhák. Aminőket háromévestől tizenkét 11088 10, II| megszentségtelenítni: az ő leányszobáját.~ ~Odasietett.~ ~Annak is 11089 7, VI| saját szobáit: a csodálatos leánytanyát, ahol hosszú éveit végigjátszá 11090 5, VI| azt a virágot? – kérdé a leánytól, s keble úgy fujtatott, 11091 6, I| leányomat öltöztettem fel az ő leányuk ruhájába, hogy az igazit 11092 12, II| mármost igaz, hogy az úrnőik leányvért használnak a fürdőhöz. Vannak 11093 3, I| kalapja széléhez, hogy nem lebbentheti-e föl a szél. Azután odanyújtja 11094 3, II| ott a zöld hullám felett lebeghetnék, ahol nem találkozhatik 11095 10, V| asszonyt pedig nem lehet lebeszélni arról, aminek olyan nagyon 11096 7, II| nemzetemet. Jobban senki. Én is leborulok a végtelenség bírója előtt, 11097 3, III| iskolájában. Már a negyedik lecke után szabad úszó lett. Gyönyörűen 11098 11, VII| Az ellenség megtanulta a leckéből, hogy nem gyáva himpellérekkel 11099 11, VII| az ellenfélre.~ ~S minő lecsapás volt!~ ~Egyhuzamban, megállapodás 11100 11, II| szoktak, mikor a közéjük lecsapó gránát szétpukkanik, mikor 11101 10, IV| jegyezve.~ ~A múlt években lecsapolták a Fertőt, s ahol az a Hanság 11102 11, VII| fütyült el feje fölött, vagy lecsapott a vízbe. A lélekvesztő suhant 11103 13, II| s feljött a hold; az idő lecsendesült szépen, tündérregei ihlett 11104 1, III| indulatba nem jövünk.~ ~– Már lecsendesültem – szólt Cambray – s úgy 11105 10, III| belemarkol a tálakba, s lecsókolja a piros festéket a márkinők 11106 3, I| kaukázusiak, kondor selyemszőrű s lecsüggő fülű kínaiak. Perc múlva 11107 4, IV| mind betéve és a redőnyök lecsukva. – Csak hosszas keresés 11108 3, I| hímezve; hanem mikor egyik lecsúszik a lábárólo , a rózsaszín 11109 2, I| noch immer sehr schönes Leder” * .~ ~–Ah haha! – nevetett 11110 2, III| meglesz. A patvaristának lediktálom a szerződést, ez letisztázza 11111 7, IV| kikapja kezéből a tollat, s ledobja a földre.~ ~– Ő jön! Ő jön! 11112 11, III| az árokból, s egy lovast ledöfött a lováról. Azzal az alabárddal. 11113 10, II| lesz. Én ide a pamlagra ledűlök; te ott maradsz az ágyfülke 11114 10, II| engem felköltesz.~ ~Marie ledűlt a bőrkerevetre, sáljával 11115 13, II| rútabb, amióta az égő bozót leégette a haját, s egykori ruhájából 11116 9, I| fehér bőrét!~ ~Katalin csak leejté a két kezét az ölébe ez 11117 12, II| lóról, hogy a nyergéből leemelt fiatal tiszttel beszéljen.~ ~– 11118 5, III| állítá meg a fogatát, s ott leemelve a hölgyet, elbocsátotta 11119 2, III| egyet. – Ha ön ügyvédem leend: mit fog ön tenni, hogy 11120 1, III| tudomásom az elmenekült úr leendő lakhelyéről.~ ~– S ha azt 11121 5, V| az idő alatt, amígo odáig leér, őrá éppen nem vigyázhat. 11122 1, III| Ezúttal azonban nem volt leereszkedő, sőt inkább büszke tekintettel 11123 4, V| mely megrántva a redőnyt leereszti, jelt ád az én dolgozószobámban 11124 6, I| jólesett neki, mikor a kertbe leérve, a mondott helyen, a gyepágy 11125 5, V| mind a kettőjök kezéből leesett a földre. Azt a gróf felkapta 11126 9, III| congreve-rakétát, ami ahová leesik, mindent keresztüléget. 11127 7, VIII| paripa, amiről nem lehet leesni. Láttam a képeskönyvben.~ ~– 11128 3, I| fölteszi a kalapját, s arcát lefátyolozza azzal a sűrű virágos csipkeblonddal * , 11129 8, I| megerősített Laibachot Moiselle és Lefèbre tábornokok egy puskalövés 11130 5, IV| ellene költött mendemondákat lefegyverezni; azok között első helyen 11131 12, II| használnia, hogy a derék lovagot lefegyverezze. Abban a percben, amidőn 11132 10, II| Hiszen ágy sincs itt, ahová lefekhetném. Jó éjszakát, Cambray!~ ~ 11133 1, I| lábait egy flanelldarabbal, s lefekteté az ágyba, mely felvetve 11134 1, III| a kis táncosnőket, hanem lefektetik szépen, s azután a nagyok 11135 5, II| mert a leány ez éjjel korán lefeküdni, megtudva, hogy tűzijáték 11136 7, II| már mindennek vége. Lehet lefekünni.~ ~A legkedvetlenebb órájában 11137 9, I| benne. Ott jó lesz nekem lefekünnöm. Kipihenem magamat. – Azért 11138 4, III| akkor lepték meg, mikor lefekvéshez készült a haját újra fonatni. 11139 13, II| gunyhóktól a palotákig? lefessék a képét torzalaknak? nevét 11140 7, VIII| ránézesz valakire, aztán ide lefested, amit láttál? Senki sem 11141 1, IV| úr még messze van. Majd lefestetem Amélie-t önnek újra, s utána 11142 9, I| Ő sohasem engedte magát lefestetni. S önnek megengedte?~ ~– 11143 11, V| mint amilyennek azt előtte lefestették, s most már megtudta azt 11144 1, III| a hímzett mellény széles leffentyűi a frakk mellére kétfelől 11145 9, III| hogy ön egy régi tartozását lefizesse neki. Ha ön az nekem, aki 11146 4, III| indulásra kész voltát jelezé, s lefoglalta azt mintegy zálogul az ottmaradásra.~ ~ 11147 1, I| füzértánc számára találjuk lefoglalva.~ ~A gyermek lehetett valami 11148 10, IV| kietlenben; távoleső társát már lefogta a felyülkerült fojtogató 11149 3, III| vizével a többit táplálja, s lefolyása van a Rábcába; partjait 11150 9, I| pusztítóvá alakul át, halálos lefolyású dögvésszé lesz. A muszkának 11151 6, II| korról, melyben történetünk lefolyt. Ő maga a többek között 11152 11, IV| főtisztet, hogy az menten lefordult a lováról. Lett azután kard 11153 13, I| Lajos agyába: gondolat, mely leforrázta képzeletének idáig hozott 11154 7, VI| megrántotta az ágya mellett lefüggő zsinórt. Arra az acélgörgöny 11155 5, II| öntik. De nem engedte magát lefülelni. Rúgott, harapott, ha nem 11156 1, IV| háziasszony mindenféle, a Véry és Legacque gyönyörházakból eredő adomák 11157 10, IV| lovasokra, mintha az akarna legalábbis megütközni az ellenséggel, 11158 2, I| tollatlan kétlábú állatok között legalábbvalónako tartotta azt, amelyik a 11159 2, II| Engem? Az alispánt? A legale testimoniumot * ? Akkor 11160 9, III| csemegéket, – sietett a legalul tett tárgyat kiemelni annak 11161 7, I| gróf úr, mint az egyszeri légátus, aki az első kínálás után 11162 9, III| mindent elvégeztem. Láttam a légballont, amiben egy inzsenér ezredes 11163 11, VII| puskát, kenyeret és ami legbecsesebb: csizmát szállít a francia 11164 4, I| magamhoz, s mátul fogva legbelső cselédemneko tartom. Ha 11165 1, IV| Ezáltal árulják el magukat legbizonyosabban. Semmi kétségem afelől, 11166 5, IV| Várból került elő! De a legbizonyosabbo adat, ami az egész intrigát 11167 2, III| S a szíves fogadtatásnak legbiztosabb tanújele volt az, hogy a 11168 1, II| igazi helyes célponthoz legbiztosabban el fognak jutni.~ ~Az pedig 11169 11, I| füttyentettek egyet közbe a légből.~ ~És aztán arra gondolt, 11170 7, IV| megmondani. De hogy Marie volt a legboldogabb: az bizonyos. – Annyi év 11171 11, IV| helyet foglalt ott, ahol legcélszerűbbnek találta. Senki sem osztott 11172 9, III| irányzá.~ ~Az pedig arcának legcsábítóbb mosolyával közeledett egész 11173 5, III| feleségem?~ ~Vavel Lajos erre a legcsendesebb, de mérsékeltebb hangon 11174 10, V| hogy melyik az. Az volt a legcsúfabb.~ ~Az is megbecsülte őt, 11175 11, IV| vágott soraikban, s a csapat legdaliásabb vitéze: Barkóczy halálosan 11176 11, V| napiparancsában az inszurrekciót a legdicsőségesebb magasztalásokkal halmozta 11177 5, I| radovacsk át (akkoriban legdivatosabb táncot) s mindennap kész 11178 10, II| kijelölt menedékig az ő legdrágábbját: de én mást gondoltam ki. 11179 11, VII| hogy a leggyorsabban és a legegyenesebb úton siessen Komáromba. 11180 12, II| előttük a kardját, s Talma legékesebb francia nyelvén biztosítá 11181 9, III| nyakára dobva, míg a paripa legelészni kezdett a buja fűben, ő 11182 2, II| tetszeni, azért eresztettem legelöl; pedig ezt sem szoptam az 11183 11, V| pocsétán, bozóton keresztül.~ ~Legelől a Sámsonverő.~ ~Rohantak 11184 3, III| tófeneket; felosztották, legelőnek, kaszálónak használták; 11185 10, IV| kik a süppedékes helyeken legeltetik marháikat.~ ~A révi fogadónál 11186 10, V| keresztül.~ ~Sátán Laci legényei többségben voltak, a démon 11187 10, VI| csak nagyra az ő soproni legényeivel! Túltesznek azok valamennyin! 11188 7, VII| kikanyarító, csípőiket hányóvető, legényekre hátravigyorgó, szerelmesdalkornyikáló, 11189 11, II| megyei lovasezrednek tizenhat legényével (mind Fehér megyei fiúk) 11190 12, II| ez volt az első víz, amit legénykora óta a torkán leszalasztott. 11191 11, IV| már felütötte az orrát a legénységnek a jó pecsenyeillat, ami 11192 11, V| tudja gyűrni. A mi nemes legényünk nem sajnálta tőle a fáradságot, 11193 5, II| mulatság végére volt hagyva a legérdekesebb meglepetés, ami a programon 11194 2, II| ismeri. Ezek ők.~ ~– Ez a legérthetőbb megoldása volna a talánynak. 11195 7, VII| akinek a szíve legkeményebb, legérzéketlenebb? Nos? Mondja, hogy nem igaz, 11196 5, III| vannak függesztve. Ez „extra leges” * esik. Itt a csalás éppen 11197 5, III| amiket önről költöttek, legeslegszelídebb a nőcsábításról szóló legenda.~ ~– 11198 11, V| kapott sebek között ez volt a legfájdalmasabb.~ ~És e három nap alatt 11199 5, III| ki. A legnagyobb dühből a legféktelenebb jókedvbe esett át. A bárónő 11200 11, II| bombavetőik, s ami akkor legfélelmesebb újítás volt: congreve röppentyűik. 11201 11, III| egész hadjáratot.~ ~ ~ ~A legfényesebb jellemvonása volt az inszurrekcionális 11202 11, VII| inszurrekciót jellemző hőstettek legfényesebbike. Itt már zárt tömeg szabályos 11203 1, IV| természetesen a kis Amélie grófnő legfölyül tündökölt.~ ~Nem lehet mulatságosabbat 11204 5, III| fegyverrel, amit összesajtolt léggel lőnek ki, mindennap céllövésben 11205 5, II| tüzet csinálni, abban a leggonoszabb ösztönt ébresztette fel: 11206 11, IV| fedezésére volt rendelve. A leggyarlóbban felszerelt lovasság: kötőfékkel 11207 11, IV| seregnek! A franciák maguk a leggyilkosabb harcnak ismerték el ez ütközetet, 11208 5, III| kastélyomba, vadászomat felültetem leggyorsabb versenyparipámra, s az ezredes 11209 11, VII| parancsot küldte, hogy a leggyorsabban és a legegyenesebb úton 11210 9, I| medúzapofákat ne fintorgassak a leggyűlöltebb szemek, a saját szemeim 11211 2, II| valami Montgolfier * -i léghajóból leszállt utazót, hogy mondja 11212 12, I| Hogyan? Kitaláltad a léghajózás titkát? Vagy éjszaka akarod 11213 8, III| juthat ki a táborhelyből leghamarabb, már híre-hamva sem volt. 11214 9, I| influenza pedig az ördögi lények leghamisabbika. Lesve lesi, hogy egy szép, 11215 7, II| eddig élt emberek között leghatalmasabb: fehér arabs lován, az Eufráton, 11216 6, II| kikeresni magának az ellenfelek leghatalmasabbikát.~ ~ ~ ~És eközben ama másik 11217 5, I| illett adni. Ennek is tudta a leghelyesebb módját Vavel. Az obszervatóriumábólo 11218 10, VI| A tér, hol a csatározás leghevesebben folyt, üresen maradt már, 11219 10, I| legmonstruózusabb bűnöknek és a leghihetlenebb erényeknek.~ ~Vezérük ezzel 11220 5, I| nemes legények. Ezek a leghíresebb verekedők. S csak azért 11221 8, III| hallott, a nádor asztalánál, leghitelesebb ajkakról.~ ~Egy-egy hősballada 11222 5, III| csiklandva, amire a férfiak leghiúbbak.~ ~– Ki tudja, hátha nem 11223 5, V| volt: a Schmidt családnak legidősebb sarjadéka, írni, olvasni 11224 5, V| legirtóztatóbb sorsot tűri, az én legijesztőbb kísértetem. Mindennap látom 11225 6, II| Előre megtudta a fekete légió keletkezésének vajúdásait, – 11226 8, III| fölkeresni. Csapatom a „Démon legióból” van válogatva. – Az előtt 11227 8, II| Vilmos fejedelem és fekete légiója hasztalan keres hazafiúi 11228 10, I| olasz ezred, amit a „démonok légiójának” hívtak.~ ~Ezt a csapatot 11229 11, V| Ezt az egy „Lázár-vitézek”légióját „Névtelen”-nek hagyta a 11230 8, I| Bonaparte ellen alabárdot? A légiók ellen, amik szuronyaikkal 11231 11, II| diadalhoz szokott francia légiókat fel kellett neki tartóztatni.~ ~ 11232 10, III| márki az egy osztály démon legionáriusával Brucknál jött át a magyar 11233 10, III| zsákmányával és a démon légióval visszatérő útjában van, 11234 5, V| vas tekintet, amivel ön a legirtóztatóbb sorsot tűri, az én legijesztőbb 11235 4, I| virágában, elzárkózva a világnak legismeretlenebb zugába: eltávolítva magától 11236 1, I| eltüntettek a világról. S ami legiszonyúbb: a saját börtönének önmaga 11237 8, III| megszilárdítaná Napóleon trónját. A legitim dinasztia egyesülne a népválasztotta 11238 7, II| világnak, anélkül, hogy legitimáljam magamat, kitől kaptam, és 11239 7, II| vége. Lehet lefekünni.~ ~A legkedvetlenebb órájában egyszer csak hangos 11240 7, VII| világon, akinek a szíve legkeményebb, legérzéketlenebb? Nos? 11241 3, III| valamit.~ ~Egy férfi, aki legkeserűbben fel van dühítve, s aztán 11242 5, III| égetését érezni, azt hiszem, a legkínzóbb tűz, amit mártírnők kiálltak.~ ~– 11243 3, II| legnagyobbakbúl adjunk a legkisebbekneko – monda Lajos.~ ~Ez a leány 11244 8, III| kezünkbe fog kerülni, a legkiválóbb gyöngédséggel kell bánnunk. 11245 5, VI| Lajos könyvei közé.~ ~A legkönnyebben megbocsátható kíváncsiság 11246 4, IV| Hiszen ez őt érdekli legközelebbről.~ ~De hogyan? Saját kezűleg 11247 4, II| bérlőjének. Mert azt már a legközönségesebb udvariasság és a társadalmi 11248 1, IV| hogy a társalgás még a legközönyösebb tárgyról is át ne vitorlázzon 11249 5, III| én tettem önnel, mikor a legkomolyabb pillanatban tréfára fordítottam 11250 5, V| legméltatlanabb sértést követné el a legkristálytisztább lelken. Őszintén megmondá 11251 2, II| a tiszttartó.~ ~– És ami legkülönösebb – mondá a fiatal joggyakorló – 11252 11, IV| azok a dombok, amiknek a legmagasabbikán áll egy majorság. Itt lettek 11253 2, I| hogy az alispán úr előtt legmegvetettebb tudomány volt a háromszögeléstan, 11254 5, V| most tettetne és tagadna, a legméltatlanabb sértést követné el a legkristálytisztább 11255 5, VI| vasporo ? s télen hány fokú légmérsék?~ ~A kertésszel csak a virágok 11256 10, I| csodagyűjteménye volt a legmonstruózusabb bűnöknek és a leghihetlenebb 11257 3, II| mentek.~ ~– Már majd csak a legnagyobbakbúl adjunk a legkisebbekneko – 11258 1, I| kész a továbbfutásra. A legnehezebb ebből a házból kijutni vele. 11259 11, IV| Lauriston, Narbonne Európa legnevezetesebb csatatérein tanulták a háború 11260 6, II| nyolcával a huszárok közül a legnyalkábbakat, akik legjobban járták a „ 11261 4, V| meghúzására az ércfüggöny legöngyölődött, amint annak az alsó széle 11262 10, II| szobámban azt a fortélyos legördülő rácsot készítette. Beszélhet-e 11263 4, V| fal mögé rejtett göngyöleg legördült, s bezárta őt.~ ~A leány 11264 7, V| Most Marie ragadta meg a legombolyodó eszme fonalát:~ ~– Te voltál 11265 3, I| Crusoe regéje, s a párizsi legrégibb divatlap, az Album des Salons 11266 9, II| festették le már. Ott halt meg a legrettenetesebb ragály hórházában, a betegeket 11267 11, VII| inszurgens, akik mind a legrosszabbul voltak felfegyverezve, puskája 11268 10, VI| kedélyben megvan az, hogy a legsötétebb aggodalmak közepett, ily 11269 12, III| Vavelnek.~ ~Az oltalomlevél a legszabályosabban volt kiállítva; az alkirály 11270 11, V| lovasság a balszárny felől legszélre előőrsül volt felállítva.~ ~ 11271 5, VI| amidőn egy órai szabad légszívás volt még mindkettőjüknek 11272 1, II| mulassza ön el átadni a legszívesebb üdvözletet két ismeretlen 11273 2, II| otthon a könyvet a kezében legszorgalmasabban, s annak ösztöndíjt küldött. 11274 5, III| ülni, akivel egy órára a legszorosabb, a legveszedelmesebbo lánccal 11275 1, I| bankárház. Az önöknek a legszükségesebbekreo elég lesz. Ha a helyzet 11276 11, IV| helyen kitörült sorok. Ezek a legtanulságosabbak. Egy ilyen kitörült mondatból 11277 6, II| eszmecserékben, mely célok között a legtávolabb esők voltak azok, hogy magyar 11278 8, III| eleinte ő kerülte azzal a legtávolibb találkozást is, s játszotta 11279 13, I| arcára festeni; hanem a legtisztább földi öröm, ami már az égi 11280 7, VIII| udvarra kiérve, a szabad légtől elmúlt a szívnyomás. – Csináljunk 11281 4, I| volt az úrilak, melyben a legtudományosabb magyar főúr az ország szép 11282 1, III| papának nevezett!~ ~– Az a mi legügyesebb detektívünk, aki nem egy 11283 5, III| íme fogadja részemről a legünnepélyesebb bocsánatkérésemet. E hölgy 11284 5, VI| a virágházában. Annak a legújabban divatba jött pompás kínai 11285 7, II| azonban, amint a városbul legutóbb kivonult, látta, hogy a 11286 9, I| irgalmazott. Itt van Amélie legutóbbi arcképe.~ ~Egy kis miniatűr 11287 7, VII| vén bolond!” Azért hagytam legutoljára. Nem tudok megválni attól 11288 5, I| valószínűleg nem voltak a legutolsók; hanem biz ez már a jelen 11289 2, II| Akkor a harmadik lesz a legvalószínűbb. A hírlapok ezelőtt négy 11290 11, IV| lovasságnak jutott a szerencse a legválságosabb helyzetben ismerkedni meg 11291 12, I| megmondtam, hogy a jó hírt a legvégére hagyom.~ ~– Szóljon, szóljon!~ ~– 11292 5, III| órára a legszorosabb, a legveszedelmesebbo lánccal van egybefűzve. 11293 6, II| szókra fakadt katonáihoz: „Legyetek hát emberek, és ne vadállatok!”~ ~ 11294 1, IV| neki Fulton úr, s ő azt egy legyező, egy kereplő meg egy teáskanna 11295 10, IV| Kunkorgó levelű óriási páfránok legyezői, kékszárú bürökkórók, méregszagú 11296 12, II| arca előtt a fátyolt, s legyezője mögül igyekezett a leeresztett 11297 5, II| felől eltakarta az arcát a legyezőjével; meg ne lássa valaki az 11298 1, IV| modorát, és aközben azzal a legyezővel, amit az anyjao mint uralkodói 11299 9, III| vigasztalás, hogy Napóleon nem legyőzhetetlen.~ ~Igaz, hogy az óriás tréfás 11300 13, I| Mégiscsak a nő adta meg magát legyőzött félnek.~ ~Térdre roskadt 11301 13, I| senki le nem bír győzni, ő legyőzte azon a téren, ahol egymásnak 11302 12, II| a két lábánál fogva két lehajtott fához kötik, s úgy hasíttatják 11303 7, II| adván neki, amíg a lépcsőkön lehalad, azt a sok aranytekercset 11304 4, II| Az obszervatóriumról erre lehangzott az éles sípszó, egy kéz 11305 6, II| megkeményült, a külső héj lehántása után ott volt látható az 11306 7, V| szemei megtörtek, feje lehanyatlott a kerevet támlányára.~ ~ 11307 10, VI| míg társaik a dobogóról lehányták a padlókat a vízbe, akkor 11308 9, I| húzva. Aki az influenza leheletét hordja ereiben, annak elég 11309 6, I| tátogatva; a leány forró leheletével iparkodott őt fölmelegíteni.~ ~– 11310 1, II| nyaka körül, hogy homlokára lehelje hideg csókját? – Mikor keresztülgördült 11311 10, IV| fényes nappalnál hamarább ki lehessed vergődni.~ ~Még azután más 11312 1, III| kötelesség engemet illet. Lehessek olyan szerencsés, uram!~ ~ 11313 4, III| már az obszervatóriumban lehessenek.~ ~Marie-t a csoda fogta 11314 5, III| tett ezáltal?~ ~– Mit?~ ~– Lehetetlenné tette azt, hogy mi egymással 11315 12, I| csalfaság. Határos az a lehetetlenséggel, és mégis bizonyos. Én kiszabadítom 11316 6, I| szent nevére kérem!~ ~– Lehetetlent kérsz!~ ~– Az Istenre és 11317 9, III| Az álmodó bolondsága, ha lehetlent álmodott. Csillagvizsgáló 11318 3, IV| szerencsés szolgálatjára lehetni. Azonnal készen leszek, 11319 4, II| alkalmatlan.~ ~Mind a két lehetőség megnyugtató volt Lajos grófra 11320 12, II| szívére kötni. Az úgyis minden lehetőt el fog követni, hogy a tábornokot 11321 7, VIII| szomorún.~ ~– Milyen boldog lehetsz te, hogy ezt tudod.~ ~– 11322 4, IV| Disznópásztornál egyéb nem lehettem ezzel az ábrázattal. De 11323 9, III| nő megállítá az öszvérét, lehibbant a nyeregből, s aztán az 11324 6, II| Lizettnek, s Lizettől megint lehozni, s kiadni, amit az a Schmidtéknek 11325 1, III| nyolcesztendős leány, s a tizenegykor lehozott tizenkét esztendős közötti 11326 5, II| markával akarta elfogdosni a lehulló kék és piros csillagokat; 11327 5, III| s ott sétált alá s fel a lehullott sárga faleveleken. Henrynek 11328 7, II| arcától.~ ~– Az, hogy láncaid lehulltak! Szabad vagy!~ ~– Óh, Istenem, 11329 10, IV| azután valamennyi mind lehúzódik a víz alá megint, az indák 11330 8, II| asztalnál ültek, akkor aztán lehúzták-vonták maguk közé a székre, hiába 11331 1, II| amiknek a felhajtóját ha lehúzzák, s az áll alatt keresztülkötik, 11332 1, IV| vannak megtorlandók, hogy azt leigázza, szétdarabolja; – mikor 11333 3, IV| várban neveltek: a kortársak leírása szerint iszonyú tömött, 11334 4, II| eszmekört talál a népszokások leírásában, a régészet fölfedezéseiben, 11335 10, V| felszerelésüket Jocrisse leírásából. A fokosaikra is ráismerek. 11336 5, VI| virág volt lefestve.~ ~A leírásban el volt mondva, hogy ezt 11337 3, IV| volna!)~ ~Mellékelve volt a leíráshoz, mint címkép, a leírt csoda 11338 4, IV| bolondult meg. – Ezt akár leitatják, akár tüzes vassal vallatják, 11339 6, I| ültette oda, s mindennap lejárt maga megöntözni.~ ~Pedig 11340 2, I| férfiú, akinek az egyik válla lejjebb áll, mint a másik, az egyik 11341 5, V| a zsebkendőjét a légbe, lejön a toronyból, kiadni az ablakon 11342 10, III| hintót rendelsz meg, és lejössz utánunk Boldogasszonyig, 11343 3, III| a falu keleti szélén egy lejtős domb oldalába volt építve, 11344 11, VII| alig volt ideje az ágyúkat lekapcsolni; három-négy kartácslövés 11345 11, VII| megállapodás nélkül, szétverve, lekaszabolva a támadó francia lovasság; 11346 4, V| közbekap ellenséget, annak mind lekaszálja vele a fejito . Feuer! Bumm! 11347 11, VII| elébb ezt a veszedelmes léket betömje; s míg azzal bajlódott, 11348 11, IV| a kigúnyolt, kinevetett, leköpdösött lap! Amit magunk is behajtottunk 11349 7, VIII| rá több szüksége, nagyon lekötelezni vélt általa, ha nekem adja 11350 6, II| eddig is hálára van őiránta lekötelezve. Különben is igen jóindulatú, 11351 6, II| hősökkel és hazafiakkal lehet leküzdeni: zsoldos had azzal meg nem 11352 4, IV| Istendicséreto és a pogányok leküzdése helyett a környék birtokosainak 11353 3, III| hogy nem tudott felelni; a lélegzete is elállt, el volt fulladva 11354 11, VII| Duna-ágba eljutva, könnyebben lélegzett. A sűrű fűzfás szigetek 11355 9, III| számban, azon keresztül lélegzettem. Senki se keresett, hogy 11356 1, I| Az csendeso , hosszú lélegzetvételével nyugtatá meg afelől, hogy 11357 4, I| titkát, hol vette volna azt a lélekerőt, aminek küzdelme alatt még 11358 1, I| felnyílt, már a gyermek ismét lélekgyorsan visszasuhant az ágyba, s 11359 1, II| meg érkezésére az a kis lélekharang, aminek kivették a nyelvét, 11360 12, I| veszedelem, öldöklés, futás, lélekkárhozat: este reggelizés, a nappaltól 11361 5, I| elmélázást, – amit a nők léleklátó szeme előtt nem lehet eltitkolni.~ ~ 11362 10, V| büszkesége, de a katonai lélektan is azt tanácsolta neki, 11363 7, II| élt, s amit ez adatokból a lélektani és logikai következtetések 11364 11, VII| vagy lecsapott a vízbe. A lélekvesztő suhant tovább. – Egyszer 11365 11, VII| sikamlott végig keskeny lélekvesztője a francia tábor közepett. 11366 12, II| éjjel a Rábán egy halász lélekvesztőn, s reggelre vissza is tért 11367 1, IV| kórháza, s végül azután a lelencház. Ezek mind egy utcában vannak. 11368 1, IV| hogy gyermekemet beadjam a lelencházba, s magam beálljak a gobelingyárba 11369 3, IV| kérésének nyomatékot adandó, leleplezi az arcát?~ ~Hanem az másforma 11370 1, III| kinyitni a hintó ajtaját, s a lelépő Cambray úr egy kivont kardú 11371 6, I| tegyek én, az én parányi kis lelkecskémmel, aki, ha belőlem kiszáll, 11372 6, I| neki sorba a titkokat, amik lelkedet nyomják? Elmondanád: „én 11373 9, I| Lehet-e neki elárulni ezt a lelkéhez tapadó lelket, aki éjszaka 11374 4, V| szemébe nézett: be, egész a lelkéig. Tudott-e már valamit? Vagy 11375 7, IV| No, ha ilyen nemes lelkekből állna az egész lakosság, 11376 5, III| Mi sebet üthet az én lelkemen a világ, ami annak még fájjon? – 11377 5, V| ön márványarca nem az én lelkemnek a terhe? Ez a vas tekintet, 11378 5, V| el a legkristálytisztább lelken. Őszintén megmondá utolsó 11379 2, I| Aminthogy szaladt is már nagy lelkendezve a faluból a deputációhoz 11380 11, IV| inszurrekciót még fenntartá a lelkesedés, dacára a hiányos fegyverzetnek. 11381 11, I| ismertették meg, kiknek lelkesedése őt is magával ragadta. Egy 11382 11, IV| ketten kétfelől harcosokat lelkesíteni szép rímes alexandrinusokban. 11383 5, V| ezentúl neki: „testestül lelkestül az öné vagyok!”~ ~A leány 11384 3, I| amikért a „macskák Rafaelje” lelkesülhetne; a párduc alakú dundi franciák, 11385 8, II| harsogott vissza rá; a németek lelkesültek a „Sie sollen ihn nicht 11386 11, IV| sok apró gyermeke otthon), lelkesülten kiáltott fel: „Ne törődjetek 11387 6, II| egy hazáért, egy eszméért lelkesülve indulnak a harcba; hanem 11388 11, VII| fognak harcolni, s aztán a lelkészeknek és a népnek szívére kötötték, 11389 12, II| faluban nincs több úri lak a lelkészénél. A tisztelendő úr künn állt 11390 8, III| porrá lenni; ráért kósza lelkével kutyán, kígyón, oroszlánon 11391 1, IV| érdekében – nem tartozik a lelkiismeretének megnyugtató szóval? Annak 11392 5, V| Hűtlenség tudata bántotta lelkiismeretét. Neki nem volt szabad a 11393 7, I| iszik a vendégével tiszta lelkiismerettel. S mikor pedig rágyújt, 11394 11, IV| csigázva már, és testileg, lelkileg elcsüggedve.~ ~Az inszurrekciót 11395 3, IV| levelezés közte és a tudós lelkipásztor között. Folyóiratait elküldé 11396 7, VIII| Pedig hiszen azoknak nincs lelkük, ami az Istené: csak húsuk, 11397 3, III| önbizalom kezdett támadni lelkületében. Tudott valamit, amihez 11398 3, III| leány túlheves fantáziáját lelohasztani, hogy biz azon a szigeten 11399 11, IV| egy francia lovasnak, azt lelőtte vele, annak a lovával, fegyverével 11400 3, III| s az ölébe vette. – Mi lelt? Mi üldöz?~ ~A leány úgy 11401 6, I| hogy kinyissa.~ ~– Hát mi lelte?~ ~– Azt hiszem, hogy megsimította 11402 7, II| mondhatom, hogy „vad pénzt” leltem az erdőn, mint az egykori 11403 8, I| lázadó lengyelek elfoglalták Lembergben.~ ~– Hát vegyen tűzkövet 11404 7, I| azokat meghozni; bármily nagy lemondásba kerüljön is.~ ~Így tett 11405 11, IV| mondatból ezt lehet kivenni: „E lemondásból lehetett megismerni az ő 11406 8, I| karszékében Vavel, kétségbeesett lemondással.~ ~– No mármost nem kívánok 11407 5, VI| hátravolt, hogy erről is lemondjon.~ ~Maguk az elemek is ellene 11408 8, III| szép, oly igénytelen, oly lemondó és oly semmiről sem tudó, 11409 9, I| mienk, kicsi mama! Én már lemondtam róla, s kerestem mást. „ 11410 4, I| magától ismerőst, jó barátot, lemondva mindenről, ami az életet 11411 10, VI| a sisakban hozott vízzel lemosta annak arcáról a vért és 11412 1, II| orrlyukakkal, a fülében arany lencsefüggő, a fején kopott, piszkos 11413 5, VI| világgal, mint a távcsövének a lencséi.~ ~Még hátravolt, hogy erről 11414 4, II| elvette szemét a távcső lencséjétől, arcán valami megdöbbentő 11415 11, IV| Hegedüs János, a vakmerő Lendvay György és a herkulesi termetű 11416 6, II| professzionátus katonák lenézték a gyakorlatlan nemesi hadat; 11417 1, IV| kívül még azt a könnyű, lenge öltönydarabot is jelenté, 11418 11, VII| arcokat. Egy szellő nem akart lengeni. A kutakból már minden víz 11419 8, I| a tűzkőraktárt a lázadó lengyelek elfoglalták Lembergben.~ ~– 11420 11, IV| fedetlen helyen álltak, lenn a síkon, ahol az ellenség 11421 4, IV| engesztelően: – S ha csúf lennék is, nem szeretne-e ön akkor 11422 3, III| azután szabad volt gyermekké lennie. Sikoltozni dévaj kedvteléssel, 11423 9, I| szekrénynek együtt nem szabad lenniök. Marie-nak jelöljön ki valami 11424 10, VI| sem szabad hálátlanoknak lenniük; aztán meg ahhoz a jó földhöz 11425 2, I| akiknek ex offo * itt kell lennünk. – Ezt az alispán úr kérdezte 11426 3, IV| élve elfogatta, s emberi lénnyé idomíttatni törekszik. Mennyivel 11427 1, II| saját két pofaszakállát lenyírta, aztán mindenféle pamacsokkal 11428 8, III| szerelmeslevél, egy elejtett könny is lenyomhatja a mérleget. Ha holnap estig 11429 13, I| Marie beteg? – suttogá lenyomott hangon Vavel.~ ~Erre az 11430 1, III| háromszor felemelte s háromszor lenyomta azokat; akkor hármat hátrafelé 11431 5, VI| határozottsággal felelt neki:~ ~– Lenyomtattam az imakönyvembe.~ ~A férfi 11432 1, II| kopott, piszkos paróka, lenyomtatvao zsíros carmagnol kalappal, 11433 2, II| toalet-tükröt odaállítá a már lenyugodott doktor elé az éjszekrényre.~ ~– 11434 10, VI| iszonyatos eszményképe. Mégis leöblítgeté azt a hideg vízzel. Aztán 11435 1, II| lehúzták a köpönyegjét, leoldozták a nyakravalóját, s aztán 11436 5, II| volt és érdekes. Barthelmy Léonnak széles jókedve volt. Minden 11437 5, II| szörnyeteg még magát Barthelmy Léont is meglepte.~ ~– Miért nincs 11438 9, III| közül, a hátulsó lépcsőn át leosont a parkba, azon keresztül 11439 7, VII| fehércselédnépet. A düh lep meg, ha egyet meglátok közölök; 11440 2, III| valami különös.~ ~Mielőtt a lépcsőajtót benyitotta volna a komornyik, 11441 4, III| fütykösét feje fölé emelve. A lépcsőházban függő lámpa égett; az ismeretlen 11442 2, III| minden részében a kastélynak. Lépcsők, folyosók be voltak húzva 11443 1, I| valamibe beleütődni.~ ~Mire a lépcsőre nyíló ajtóhoz ért a kisleánnyal 11444 1, II| redőnyös ablakú jármű a három lépcsős felhágóval nemsokára a kapu 11445 10, II| változáson ment az keresztül!~ ~A lépcsőszőnyegek összetaposva sáros lábnyomokkal, 11446 3, IV| elixirt, flastromot; négy lépcsőt ugrott lefelé, úgy elfelejtette 11447 10, IV| útba eső tavat körül kell lépdelni, alig van kilátás, hogy 11448 9, I| Fervlans-nak, s levelét gondosan lepecsételé, s azt átadta Jocrisse-nek, 11449 8, III| táskáját, s abban találtunk egy lepecsételt levelet. Az itt van. Bizonyosan 11450 5, I| két-három dragonyost visznek el lepedőben a korcsmából, akinek a feje 11451 7, II| maga előtt, ellepve halotti lepedőikbe burkolt kísértetektől; visszafordulna; 11452 2, I| tartotta azt, amelyik a papíron lépegeto : a cirkalmot.~ ~Azonban 11453 10, IV| lábaikra, s ezek segélyével lépegettek az ingoványos talajon zsombikról 11454 1, I| szobában; oly óvakodva, hogy lépése meg ne halljék, hanem a 11455 4, IV| kalapját a rabló, s gangoso lépésekkel megindult a szobából kifelé.~ ~ 11456 8, II| templomtéren. A következő lépésétől már a Duna szigete, a Lobau 11457 8, II| falai alá lépett. A másik lépésével már ott volt a Szent István 11458 6, I| Annyire vitte már, hogy húsz lépésnyiről kapásra kilőtte a coeur-ászból 11459 10, IV| démon alig hatolt előre húsz lépésnyit, amint egyszerre elbukott 11460 8, III| kapni magát. Végre olyan lépésre szántam el magamat, amelynél 11461 6, II| kész hadseregek eltitkolt lépésrobaját.~ ~S ő ott a Névtelen Várban 11462 5, III| félbeszakadt ajkán.~ ~Katalin egy lépéssel hátrált tőle, s a fejét 11463 3, II| A belépő férfi meg volt lepetve.~ ~– Még nem vagyunk felöltözve 11464 1, III| azáltal, hogy követelésekkel léphet fel, amik a mesével határosak. 11465 3, IV| ibolyával, érett szamócávalo lepi meg gyermekeit.~ ~A tópart 11466 12, II| annak megengedték, hogy lepihenjen, akkor aztán így szólt Vavel 11467 7, II| ezerei a saját jó vitézeinek lepik el egyszerre az utcákat, 11468 8, I| gúnykorbácsától. Lerongyolva, lepiszkolva, kinevetve; a csatadombon 11469 5, III| mikor megfenik, hogy meg ne lepje a rozsda.~ ~Egy tehertől 11470 1, II| Ön azt akarja, hogy én lépjek bele a csatornába? Azért, 11471 1, III| suttogá a kisleány. – Ön lépjen be elébb; én hátramaradok. 11472 13, I| Vár! – Hagyjátok ott. – Ne lépjetek bele többet. A fátyolos 11473 7, VIII| dalt el tudok verni, akkor lepjük meg vele Lajost.~ ~Mindig 11474 8, III| keresi, követelni fogom, hogy leplezze le a hölgy arcát. Ezt ő 11475 2, II| Ezek soha a házba be nem lépnek, hanem rendesen reggel öt 11476 1, I| menőnek a sarkára tudjon lépni, míg az első mindent elkövet, 11477 10, II| eléje, tele parázzsal; majd lepörkölték vele az üstökét, a parázson 11478 6, II| temetőkertekkel jelölve meg minden lépte nyomát, a titánalak, aki 11479 11, III| kell megszolgálni. Elő is léptették rögtön alhadnagynak.~ ~Rendkívüli 11480 11, V| engedj! Aztán majd kettőt lépünk egy helyett.~ ~Azután a 11481 4, V| golyóbis nem árthat, ő meg mind lepuskázhatja az ellenséget. Az olyan 11482 3, I| kísérlete. A szempillái leragadtak, amint lefeküdt. Aztán meg 11483 8, II| akik érdemesek voltak a lerajzolásra: a hetvenkedőt, a bölcselkedőt, 11484 10, VI| nem volt emléke lapjaira lerajzolva. Odahajolt hozzá, hogy a 11485 8, II| érkezik. Jellachich tábornok lerakta a fegyvert ötezer emberrel 11486 12, II| volónjai voltak. A sűrű erdőben lerakták a veres csákókat, a társzekerekből 11487 8, I| Most én jövök a fátyolt lerántani! S majd én is megmutatom 11488 4, II| vagyunk.~ ~E szóra a leány lerántotta fejéről a fátyolt, s tündértiszta 11489 1, II| megragadta a két karját, azzal lerántották az ülésből, s oly hirtelen 11490 9, I| szép vétkező hölgyet, s lerántva vállairól az inget, véres 11491 8, II| a fitogtatót, a nyakából lerázhatatlan hű cimborát, a verseket 11492 6, I| az ételét, s várjam, hogy lerepül érte. Nem kell kísértet 11493 11, V| Sámsonverő odacsapott, s bizony lerepült a százados kardjának a hegyéből 11494 10, V| volt asszony, hanem fúria. Lerohant a dombról, felszökött az 11495 13, I| a szívét.~ ~A háborúban lerombolt város képe nagyon különbözik 11496 8, I| nemzetének gúnykorbácsától. Lerongyolva, lepiszkolva, kinevetve; 11497 5, IV| sietett az alispán érvelését lerontani.~ ~– Így van a dolog. Katalin 11498 1, III| frankon, csak azért, hogy lerontassa? – Vagy ha rögtön és egyszerre 11499 11, VII| ellenfél rohamát, míg Zirchich lerontotta a hidakat. Ezzel ugyan a 11500 4, III| idő, amikor tartozásomat lerovom. Isten önnel!~ ~S azzal 11501 3, IV| halászoknak, hogy álljanak lesbe, és fogják el; ami egy mesterséges 11502 8, I| fegyverekben: orgyilok, méreg, lesbül küldött golyó mind jó eszköz 11503 12, II| megállíttatá a hintót, s aztán lesegíté a hölgyeket az ülésből, 11504 3, I| kell megállni, ott a férfi lesegíti a lefátyolozott hölgyet 11505 3, IV| akkor befagy a tó, akkor rád lesek a bozótban, ahol lakol: 11506 9, I| lények leghamisabbika. Lesve lesi, hogy egy szép, fiatal, 11507 3, III| leányka énekét. Itt senki sem leskelődhetett rájuk. Itt senkit sem kellett 11508 7, V| elcsaltam öntől, s ön nem leskelődhetik többé utánam, azóta hitet 11509 9, I| kapubejárata alatt hagyogatott el, leskelődni és kémkedni üldözött emberek 11510 4, II| lábat és bokát elárulni egy leskelődő férfi előtt lehet szándékos 11511 7, VIII| keresztül.~ ~– Ah, tehát te is leskelődtél utánam.~ ~– Hát hiszen különben 11512 10, IV| országútjára. Fervlans még az egyes leskunyhókkal is ismerős itt.~ ~Itt kezdődik 11513 7, II| vasládát, mely a padlóhoz volt lesrófolva, odamutatott.~ ~– Tessék 11514 2, II| megvannak. Azután Wieland, Lessing, Kleist, Börne, Locke, Schleiermacher 11515 4, V| tövében, akkor megint szabad léssz.~ ~A másik percben az ezermester 11516 5, III| vesszőt fut. Nyugtalanul leste a hintógördülést a töltésen, 11517 7, IV| megfogták, vállaira dűltek, úgy lesték el ajkairól amaz éjszaka 11518 11, VII| A gyalogság lábáról már leszakadt a csizma a gyorsmenet miatt; 11519 1, III| egyet szabad volna róla leszakítanom!~ ~– Tessék!~ ~A kisleány 11520 1, III| Tessék!~ ~A kisleány leszakított egy virágot, s azt gyermek 11521 9, I| kebléből az arany tokot s leszakítva annak födelét, kitépte abból 11522 12, II| legénykora óta a torkán leszalasztott. Aztán a vezérük keményen 11523 11, IV| küldi a véleményét; azzal leszáll a lováról, felveszi a németet, 11524 10, V| módot: a lovasság egy részét leszállítani, s mint gyalogságot használni 11525 10, V| szóval Katalinhoz. – Én leszállok e dombról, mert ha meglátnak, 11526 10, V| Te harmincad magaddal leszállsz a lóról, s puskáitokra szuronyt 11527 10, VI| De Katalin nem engedte őt leszédülni, tele markába meríté a vizet, 11528 7, VIII| fehér hasát, amit Lizett leszelt a számára.~ ~Teljes elragadtatását 11529 8, I| ezáltal még becsesebbé lett lészen az egyenruhájuk.~ ~– Csak 11530 11, IV| ágyúját a veszprémi ezrednek leszerelték, s az ott hevert az útfélen.)~ ~ 11531 11, III| eleget kapott, a lovát is leszúrták alatta, akkor félreállt 11532 4, V| mikor jön az ellenség, azt letámasztja maga elé, azon csak egy 11533 7, II| apokalipszis Leviatanját a pokolra letaszítani elhívatott?~ ~Az erős férfi, 11534 11, IV| kifacsarja kezéből a kardot, s letaszítja a lováról; azzal maga ugrik 11535 11, IV| annak a kantárát, hogy a letaszított ellenfél fel ne ülhessen 11536 10, V| levegőbe, s arra bal kezével letaszította a lovagot a nyeregből, ki 11537 2, II| egy angyal, aki az égből letekint.~ ~– Hajadon volt-e, vagy 11538 11, V| minden bokor szállást ad. Ott letelepedének, és hozzáfogtak a falatozáshoz.~ ~ 11539 4, I| mulatságaiból. Magát Vavel grófot letelepedése első esztendejében mindenünnen 11540 1, I| vannak, hogy nem lehet a letelepedést kockáztatni.~ ~– Mondok 11541 4, V| fogott írótollat; s azzal letelepedett a megszokott kerevetre, 11542 4, II| hogy ha egy úrnő valahol letelepedik, a szomszédságában lakó 11543 1, IV| olyan országban szándékoznak letelepedni, ahol „rend van, és rendőrség 11544 3, III| abban is egy Robinson Crusoe letelepedve? Nem laknak-e ott is vademberek? 11545 11, IV| megszállva. János herceg serege letelepült Szabadhegynél, s végre-valahára 11546 9, II| II. ~ ~A rajztanóra letelt, Marie sietett felkeresni 11547 9, III| álmodott. Csillagvizsgáló létemre tudhattam volna annyit, 11548 11, II| levágta az ellenséget. Két Letenyey testvér: egyik káplár, másik 11549 3, IV| között, ahogy az oroszlán leteperi maga alá a bölényt: a leány 11550 10, V| került-fordult, levágták vagy leteperték, s farkasgúzsban hagyták: 11551 9, I| elzárja magát a hölgy, ha letépi nyakából azt az arany tokot, 11552 8, I| nevüket betakaró fátyolt letépjük meggyalázott hírükről, s 11553 3, IV| csacska hullám.~ ~A leány letérdelt a kinyúló rezgőpadra, s 11554 13, II| jelvényt, ami előtt az emberek letérdeltek, s könyörögve néztek föl 11555 11, IV| nehéz sebet. A negyedik leteríté a földre. Véres teste fölött 11556 4, I| Vavel hintóját, egyszerre letért az útról, s egy mellékösvényt 11557 4, V| hogyo mit szeretne ő itt létesíteni.~ ~Mátyás mester figyelmesen 11558 2, III| Mikor a censurát * leteszem.~ ~– Mi kell ahhoz?~ ~– 11559 3, I| fel, s aztán az asztalra letették.~ ~ 11560 6, I| észre, hogy amint a lábamat letettem a földre, nagyot sikoltott. 11561 4, IV| valami furcsa játékszer volt letéve: egy arasznyi emberalak, 11562 5, V| vagyok az oka. Hogy átok a létezésem annak az egyetlenegy embernek 11563 11, VII| valahol feltalálják, akinek léteznie kellett valamerre a föld 11564 4, IV| hatalommal, hogy őt a nem létező lények közé disputálja.~ ~ 11565 11, VI| mártogatták sarkaiknál fogva a Lethe vizébe. Mégis úgy küzdöttek, 11566 2, III| lediktálom a szerződést, ez letisztázza szépen. Hanem hát egy adomát 11567 10, I| társaságok száműzöttei, a létjogot vesztett kétségbeesett alakok, 11568 12, I| Úgy is tettem.~ ~Vavel letörlé könnyeit. Restellte, hogy 11569 3, III| fényvonal az állóvíz lapján letörletlenül ott maradt. E csónakban 11570 12, III| ha a felrakott iratokkal letörlődött is az asztalra krétával 11571 11, IV| párharcban a kardjának a vége letörött. Csak egy csonka karddal 11572 6, II| vagy sárosak; a bútorokat letörülgetni s a Schmidtéktől átvenni, 11573 8, I| hogy lobogó zászlóival letörülje ezt a foltot az ország címeréről, 11574 12, III| catzique a pikétet! Ah, önök letörülték az ügyetlen térképeikkel 11575 7, VII| képzelek oda magamnak. Azt letorkolom. Én nem tudok kijönni senkivel. 11576 2, II| kirekesztett deputációval, hogy létrát tettek az ablakához, s ott 11577 1, I| angolokat oly kegyetlenül letromfolják; ha jön is egypár elkésett 11578 6, II| Katona vagy rózsám, az lettél,~ ~ ~ ~Nekem ugyan nagy 11579 7, V| megint egy tél. És ti mégsem lettetek egymáséi. Miért volt ez?~ ~ 11580 3, IV| hírhedett művészek feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött bennük; 11581 1, I| kásztor-kalap * van, lábain letűrt szélű fénymázos csizmák, 11582 1, I| mint egy csaló: egy St. Leu-i szabónak a fia, Léon Maria 11583 4, II| üldözött, óriásnak néztem. Most leül elébe a fűbe, s látszik 11584 3, I| belefáradt a leány, akkor leülhetett kártyázni. Magában egyedül, 11585 2, I| ülj az asztalnál, ahová te leülsz, bizonyosan az az utolsó 11586 6, I| szívecskéje táját. Mind a ketten leültek emellett a padlat-szőnyegre, 11587 11, IV| Ugrinovics, s oda vágtat, leüt egyet, levágja a másikat, 11588 11, IV| egyet halálos csapással leütött. Akkor felveté magát annak 11589 12, III| cannibales” igen udvariasak, s „leur catzique” kitűnően pikétezik.~ ~– 11590 8, III| szétveri az ágyúkísérőket; kit levág, kit pokolra kerget, s azzal 11591 11, IV| kezeszennyét az ellenfelén (ott levágatta ötven lovasát, s harmincat 11592 11, IV| oda vágtat, leüt egyet, levágja a másikat, a harmadiknak 11593 6, II| Nem megyek én, mert levágnak.”~ ~ – „Sírhat az az édes 11594 5, III| házamból, s ki ne bocsássak a levegőre egy gyöngéd, éteri finom 11595 13, I| Minden jól van. – Olvastuk a levélből, amiben mindent megírtak. – 11596 3, IV| orvosi szereinek csomaga, egy levélborítékkal, amibe százforintos bankjegy 11597 10, IV| ágait a végeiken csomósult levélbozóttal, mintegy segélykiáltva terjeszti 11598 2, II| tárgyat távolról sem érinti leveleiben soha.~ ~– Rabja neki az 11599 4, I| Vavel gróf (ahogy ő magát levelein címezteti) a Névtelen Vár 11600 10, IV| tábornok ezóta megkapta a levelek valamelyikét, miket ő két 11601 2, II| napot”. Az általam olvasott levelekből azonban arról meggyőződtem, 11602 2, II| mindig a levelet. A pecsét a levelen rendesen sima. – Csak egyszer 11603 5, III| Vavel Lajos elbámult a levélen.~ ~Mit jelentsen ez?~ ~A 11604 2, I| tele borral; a csapszék leveles színjében egy banda cigány 11605 6, II| Mind a kettővel folytonos levelezésben állt; személyesen azonban 11606 5, II| tiszteletes Mercatoris úr levelezése révén, hogy a dragonyosezred 11607 7, II| odaáldozá.~ ~Ő csak egyesek levelezéseiből ismerte azt a nemzetet, 11608 4, IV| Lajos folytatta szokott levelezéseit tudós Mercatoris urammal. 11609 6, II| hártyán. Ez volt az ő titkos levelezésének módja.~ ~Így értesült az 11610 5, I| lehetetlen az eddig követett levelezési mód. Marie-nak nem szabad 11611 2, II| művei. Ezen kezdődött a levelezésünk. Gyakran a leghevesebb disputába 11612 11, I| is sűrűn fognak egymással levelezni.~ ~De bizony ő az ígérete 11613 6, II| lakott Vavel Lajos, e két levelezőjének az irataiból ismerte meg. ( 11614 5, III| beszéljünk, hogy egymással levelezzünk.~ ~– Nem értem ezt.~ ~– 11615 10, IV| hosszú indáit, rojtjait, levélfüzéreit, spirálformán tekeredett 11616 1, III| tervet kihallgatta, aki e levélke széttépett rongyait összeillesztette 11617 1, IV| ezt írta egy virágkoszorús levélkére:~ ~„Kedves kicsikém. Én 11618 1, III| körültekintett; meglátta az elszórt levélrongyokat a szőnyegen, azokat összeseperte, 11619 3, III| partról a lakosok. A földesúri levéltárak teli vannak okiratokkal 11620 5, I| magukat; előre értesülve levén, hogy minden szilárdabb 11621 10, II| leány, de szemeit nem tudta levenni e félelmetes arcról, mint 11622 10, V| kísérőivel együtt a Sátán-csapat leverésére.~ ~Vavel Lajos pedig a nyomába.~ ~ 11623 9, III| szabadságbajnokokat mindenütt leverik – a saját honfitársaik. 11624 11, V| a lába. S mikor aztán a levert komédiás ki akarta fizetni 11625 9, III| kibetűzze.~ ~Ez még jobban leverte kedélyét.~ ~Oudet ezredes, 11626 1, III| mogorva porkoláb, aki valami levesfélét és kenyeret hozott a számára.~ ~– 11627 2, I| nem ül abban senki. Csak a levetett wiklerek és schlüpferek * 11628 1, I| a tűzbe hajítja.~ ~Aztán leveti magát a karszékbe: feje 11629 3, I| lefeküdt a leány, mielőtt levetkőzött volna, a szobájában levő 11630 9, III| mellette az öszvéren, amiről levették a csengőt.~ ~ ~ ~ 11631 3, IV| foszforeszkált. Öltönye nem volt levetve, csak széttépve mellén.~ ~– 11632 10, V| megállt, s karabélyait vállról levéve, úgy tett, mint aki ellenfelét 11633 11, VII| népfajt.~ ~A mocsári ereken, a levezető csatornákon kisebb-nagyobb 11634 6, I| mikor hallgat…~ ~…… Lajos levezette Marie-t a haldoklóhoz.~ ~ 11635 5, VI| Fertő vizét eddig a Dunába levezették, most felfelé kell folyniok. 11636 7, II| angyal, aki az apokalipszis Leviatanját a pokolra letaszítani elhívatott?~ ~ 11637 7, II| keresztülhaladt, s aztán körültekint levont szemöldökei alól, hideg 11638 11, IV| az idő és alkalom szépen levonulni az egész sereggel Komáromhoz 11639 7, IX| heves szívdobogását, hogy lezárhatta szemeit az álom. Az éji 11640 5, II| összehúzta a felduzzadt pofa és a lezárolt szemöldök közé, s csak a 11641 11, IV| volt már hanyatt-homlok lezuhant lovasokkal és paripákkal.~ ~ 11642 11, VII| főherceg inszurgens táborával, lezúzó erővel támadhatja meg az 11643 11, IV| az első francia ágyúgolyó lezúzott, Rózsás János, a veszprémi 11644 4, III| ismeretlen látványú rézveres gömb libegett, egy izzó árny.~ ~Mikor 11645 13, I| átlátszó finom ujjai csak úgy libegtek végig az elefántcsontokon, 11646 6, II| tovább. Akkor levetette a libériát, s visszakéredzkedett a 11647 3, I| szájában énekli az „O du lieber Augustin!” * klasszikus 11648 7, VII| és pique, hanem peroquet, lièvre, oeillet és ancolie; papagáj, 11649 11, V| rossz puska! Ha nem sül el a likas vége, elsül a puska agya, 11650 1, II| feleségemnek viszem, vagy a likőrbódésnak. A sors határozzon. Fej 11651 3, III| hogy ha festő merne ilyen lila színű ércfényű síkságot, 11652 3, III| vonalat húzva a nagy acéltükör lilaszín, sötétkék, smaragdzöld foltjain 11653 7, IV| tükör felé fordítá, hogy liliomarcát Katalin égő rózsaorcájához 11654 2, II| omlott; arca fehérebb volt a liliomnál és piros mint a rózsa; homloka 11655 10, VI| acélgyűrűt, azzal a három liliomos címerrel.~ ~– Sátán Laci! – 11656 8, II| maga hímezte fel a „három liliomot .”~ ~Ez volt az egész kelengye. 11657 8, III| saskörmei ragadják meg az ő liliomszálát támadjon utánuk egy új ivadék, 11658 4, V| Halbe Bataillon * , halb links * , Baum hinauf Marsch!!! * ~ ~ 11659 2, I| valami marmelád ráragadt a linzer-tortáról.~ ~– Csak semmi ceremóniát, 11660 1, III| incroyables” * -oknak, „lions”-oknak, „petits crevés” * - 11661 1, IV| fűszerezni a csodálatos lisztízű egzotikus csemegét; elfecsegve, 11662 11, IV| és vértanúk neveit, egy litánia volna! Az is tünemény, mikor 11663 11, IV| dombokig. Tormos Mátyás, Litassy Bálint, Gálos Károly, Nándory 11664 4, IV| holdnak a helyét, a classica literaturában az ideálnak a helyét, s 11665 3, III| cölöpépítészet maradványai voltak. (Livius és Justin * szerint a mai 11666 3, IV| volt még a nagy épületben, Lizette, a szakácsné; de az már 11667 6, I| kapitulációt töltöttem el a Lizettel, tizenhatot a bujdosásban: 11668 7, VII| ütközetbe vezetni.~ ~A kövér Lizettnél ez a szó sem idézett elő 11669 6, II| a konyhába Lizettnek, s Lizettől megint lehozni, s kiadni, 11670 10, II| ajtókat, hogy rátaláljanak Lizettre. Mikor ő alszik, akkor nincs 11671 8, III| s ahogy csak szekérben, lóban tart, vágtatsz vele Győrbe; 11672 10, VI| felséges haragját lángra lobbantották; oly emberfölötti bosszú 11673 9, III| füstsugár, jajkiáltó lánggá lobbanva a szabadban.~ ~– Ott ég 11674 6, I| befúj, a gyertyától, mikor lobog, – és öntől, mikor hallgat…~ ~…… 11675 11, V| ellenség kokárdáját sem látta lobogni, aki elfutott, anélkül, 11676 10, II| éjjeli mécs kanóca füstölögve lobogott Cambray fejénél, s bevilágítá 11677 1, IV| Vendőme-téren szomorúan lobogtatta a szél azt az olajlámpást, 11678 1, I| olajlámpa küzd a széltől lobogtatva a sötétséggel, egyike előtt 11679 2, I| Három egymásnak szögellő lóca képezi a sessio * helyét; 11680 2, II| Lessing, Kleist, Börne, Locke, Schleiermacher művei. Ezen 11681 10, VI| markába meríté a vizet, azzal locsolta Sátán Laci arcát, míg az 11682 3, IV| napok; a hosszú esték, a locspocs idő, amikor nem volt mit 11683 3, III| mint egy ősvilági csoda, lökve magát odább, s eltűnve a 11684 11, II| foglalókat, s visszahozta a löveget, ami újra helyet foglalt, 11685 5, VI| emberderék vastagságú szökőkutak lövelltek fel szerteszéjjel, világ 11686 5, II| mikor a röppentyű sisteregve lövelt fel a magasba, s mikor szétrúgta 11687 11, IV| inszurgens zászlóaljak; lövéseiket, miket nem pazaroltak a 11688 4, III| őket onnan zavarni.~ ~– Lövéseket kellene innen a kastélyból 11689 4, V| csinálni. Az ilyen aztán minden lövésre emberto talál. Nem addig 11690 5, I| tíz lépésnyire a halálos lövéssel; erdőn, mocsáron át kergetni 11691 11, IV| kétezer-száznegyvennégy lövést tett az ellenség ütegeivel 11692 11, II| eltakarva, két zászlóalj lövész és voltigeur. Az erdő szélén 11693 8, III| is valamennyi ágyújával lövetett közéje, s utcáról utcára 11694 12, I| ellen.~ ~– S azok tíz napig lövették a várost?~ ~– Bizony azt 11695 10, V| bokrok közt saját bajtársát lövi meg; a lovak vészt nyerítettek, 11696 10, V| párviadala kardtávolban, biztató lövöldözés puskából, pisztolyból, bizonytalan 11697 2, II| az új év első óráját nagy lövöldözéssel szokta megünnepelni. Az 11698 2, II| általam, hogy hagyják abba a lövöldözést, inkább mulassanak az ő 11699 4, III| hogy nekünk nem szabad lövöldöznünk. Add ide a görcsös botomat.~ ~– 11700 11, III| vagdaljuk le”. S az inszurgensek lövöldöztek a mentéjük és mellényük 11701 12, I| parancsszóra a saját soraikból lövöldözték őket le, de hát ki tudhatja 11702 10, V| adta nekik, hogy ne sokat lövöldözzenek, nem ér a lóhátról puskázó 11703 4, IV| hogy a gróf úr valamennyi lőfegyverében a puskaporos serpenyőnek 11704 4, IV| előle az útat a rendberakott lőfegyvereihez.~ ~– Kicsoda ön? Hogy jön 11705 7, II| lószerszámmal, kardokkal és lőfegyverekkel egész a boltívig.~ ~– Én 11706 7, IV| ártalmatlanná tette minden lőfegyveremet, amíg én obszervatóriumomban 11707 8, II| Sátán Laci embereiből, lőfegyverrel ellátva; de az csak suttyomban 11708 3, II| maradnak rajta, aminőkkel a lőfegyvert megtöltik. De nem láttalak 11709 7, II| adatokból a lélektani és logikai következtetések összeállítanak, 11710 5, I| parasztlegénynek van annyi logikája, hogy nem megy oda mulatni, 11711 10, V| lövöldözzenek, nem ér a lóhátról puskázó semmit, csak a hangja 11712 3, III| végiggördül rajta: úgy mondják „lóhitáz”; itt-amott égerfaerdők, 11713 11, III| elemelte szépen, s aztán loholt ki a borsos–győri út felé. 11714 10, IV| állhattam meg, hogy rá ne lőjek, de nem bírtam eltalálni, 11715 4, IV| tapasztalá, hogy a fegyverei mind lőképtelenekké vannak téve. A rabló nagyon 11716 2, I| diadalív volt felállítva zöld lombokbúl, s azon sárga kassai rózsákból 11717 10, IV| szorultak össze sötétzöld lombozatú égerfákkal, másutt meg nyílt 11718 10, V| szorult a hanyatt fekvő lónak.~ ~Három ellenséges lovas 11719 5, I| éppen úgy, mint vannak Londonban, Párizsban, Bécsben, Berlinben 11720 5, III| amit összesajtolt léggel lőnek ki, mindennap céllövésben 11721 11, IV| a tágasba. Ekkor ismerős lónyerítés üti meg a fülét. A jó hóka 11722 9, II| kezeidet szennyezd be. S mikor lónyerítést hallasz, elbújj, s amíg 11723 9, III| vagy, egyél fácányt, s ne lopd el az én sült csicsókámat!” 11724 8, II| szerelmeddel. Számomra ne lopj el belőle semmit. Legyen 11725 4, III| erszényét az udvarán, s nem lopják el. Úgyhogy én meg nem foghatom, 11726 6, I| velem, mikor öltözködöm… nem lopkodja el csészémből a kalácsdarabkákat…. 11727 4, IV| Még akkor nem tanultam lopni. A medvék híztak a kezem 11728 3, I| magvai. Ez az apró mag: lőpor, ami ki szokott hullani 11729 11, V| tüzér is, aki a múlt napi lőporfelrobbanásnál összeégett.~ ~Mikor ez a 11730 2, I| akarok színi falun: tömjén és lőporfüst nélkül. Lcgfeljebb a dohányfüstöt 11731 11, V| jajgató, vonagló hústömeg, lőportól fekete és vértől iszonyú.~ ~– 11732 4, II| magában a leány, hogy utána lopózik Lajosnak, mikor az a toronyba 11733 9, II| táborvonalakon keresztül lopózom, s meglehet, hogy ellenséges 11734 4, V| hogy a nagy csendben valaki lopózva közelit a hátam mögött, 11735 1, III| uram, kinek a gyémántjait lopták el, s hogy kerülök én a 11736 8, III| kiadott kincset.~ ~S vajon a lórabló adott szavában jobban lehet-e 11737 1, IV| háziasszonyi tiszttel. – Azzal a lorgnont ajka elé nyomva, halkan 11738 11, VII| számára elégséges élelemmel; lőszerrel is, amennyi a tizenkét ágyúnak 11739 7, II| meg volt töltve nyereggel, lószerszámmal, kardokkal és lőfegyverekkel 11740 7, VII| ott van a „valaki”, aki lót-fut, fecseg, ölel, csókol, csimpajkozik; 11741 12, II| Ön azt hitte, hogy lótej?~ ~A volón pedig azt mondá 11742 5, I| ő részéről. Futóbetyár, lótolvaj, pusztázó szegénylegény 11743 4, V| volna a puskát, egy meg lőtt volna folyvást. A svalizsér * 11744 7, VIII| jött eléjük, akit Fräulein Lottinak neveztek. Az is mély reverenciát 11745 7, VIII| ígéretért megölelte Fräulein Lottit.~ ~– És mennyi idő kell 11746 7, VIII| bízd ránk: majd mi Fräulein Lottival kidolgozunk a számodra egy 11747 3, IV| csengő hangon kiáltá:~ ~– Louis!~ ~Erre a szóra elereszté 11748 4, I| rögtön válaszolt.~ ~Ötven louisdort * küldött a lelkésznek e 11749 11, IV| annak a nyergébe: „Itt a lovad cserébe: tartsd meg!”– kiálta 11750 11, VI| sérthetlenné tevő varázsingek lovagai harcoltak. Ezeken pedig 11751 8, III| Thémire nem szeretett-e belé a lovagba; mert a nőszívek fogékonyak.”~ ~„ 11752 11, II| lovasság vissza lett verve.~ ~E lovagcsata alatt azonban a franciáknak 11753 11, V| előjött a faluból egy fényes lovagcsoport. Tábornagyok és hadvezérek, 11754 5, III| bírok viselni?~ ~– Ami a lovagiasság és bátorság rovatait illeti, 11755 13, I| Börcs felé.~ ~Vavel fekete lovagjai azt hitték, újabb összemérkőzésre 11756 7, II| koszorúzták meg csatába induló lovagjaikat. Én félek tégedet elveszteni. 11757 10, V| talajba, s a hancsikok között lovagjaikkal együtt elbuktak; minden 11758 5, II| egyik hosszú fülét, s a lovagkorbáccsal jól megrakta a hátát. Ezt 11759 7, VIII| kell szoknod, kedvesem. Lovaglás, vadászat szükséges a nőknek, 11760 12, II| megmagyarázom ennek a fiatal lovagnak. Legelőször is vegye ön 11761 10, III| fog nőni, hogy a császárné lovagolhat rajta.~ ~– Mire ez a kutya 11762 12, II| mellett egy fiatal tiszt lovagolt, az éltesebb hölgyet mulattatva 11763 12, II| fordíttatá, s a kocsiajtó mellett lovagolva, társalgott a hölgyekkel.~ ~ 11764 10, V| emelkedett fel, odakiáltott a lovagra igazi zsiványhumorral:~ ~– 11765 4, IV| pernahajdert.~ ~Elkorcsosult lovagrend volt az, Arad megyében, 11766 5, III| kérdező lovagias ember, s a lovagszóban megnyugszik, s azontúl békét 11767 11, I| összeölelkezett, s holnap már a lovagtalan paripájukat látta elővezetve: 11768 13, I| hősünk, a mi Szent György lovagunk. – Mitől félnénk már? Már 11769 7, I| személyeik és illetőleg lovaik helyett a „birsagium”-ot 11770 12, II| s a vizenyős réten nehéz lovaikkal igen egyenlőtlen harcot 11771 10, IV| monda De Fervlans –, a lovaink kidűlnek.~ ~Tizennyolc óra 11772 5, III| tiszt csatlósait, uraik lovaival együtt.~ ~Vavel grófnak 11773 5, III| maradjon az istállóban a lovaknál, s ha a kapun csöngetnek, 11774 7, VIII| Nekem van egy igen jó szelíd lovam. Neked való.~ ~– Igen. Igen. 11775 11, IV| paripáért. „Dejsz az én hóka lovamat nem viszed el franciának!”– 11776 5, I| levette a kitüntetett hős lovának a szerszámáról a farmatringot, 11777 5, I| is rendeztek az uradalmi lovardában.~ ~ ~ ~Hany Istók felbukkanása 11778 10, V| kisietett a csárda elé, s lovasainak felülésre trombitáltatott, 11779 11, IV| ellenfelén (ott levágatta ötven lovasát, s harmincat foglyul ejtett 11780 11, IV| honvédségből, kétezer-kétszáz lovasból és a két inszurgens lovasezredből. 11781 11, IV| gyalogság mögött vonultak a lovascsapatjai, a visszaveretés esetére 11782 10, IV| lépésnyi tó nem akadály lovasember előtt, hogy miatta ezer 11783 11, II| Útnak is elég!~ ~A veszprémi lovasezredbe az első vitéz ápril 24-én 11784 11, III| nemesúr közvitéz volt a pesti lovasezredben, akit útközben kilelt a 11785 11, IV| lovasból és a két inszurgens lovasezredből. A nádor parancsa alatt 11786 11, II| Mindössze három megritkult lovasezrede volt még: két huszár, egy 11787 11, VII| mint Eszterházy pozsonyi lovasezredéé volt, nem mutat fel a hadak 11788 11, VII| siessen Komáromba. Innen lovasezredek fognak eléje küldetni, amik 11789 11, IV| veszprémi ezredek.~ ~A pesti lovasezredet sikerült a francia lovasságnak 11790 11, VI| fokossal felfegyverzett lovasezredre, mely a tegnapelőtti csatában 11791 7, II| robogni a legázolt bénákon: lovashad, szekértábor vágtatva tapos 11792 10, IV| békasereg, mely szemközt jött a lovasokra, mintha az akarna legalábbis 11793 11, III| jeleneteknek. Egy francia lovasosztály sebes rohamban vágtatott 11794 11, II| diagonál vonalban nagy tömeg lovasságával Nagy-Szőllőst elérni, akkor 11795 11, VI| csatlakozott önkénytesül a kivonuló lovassághoz.~ ~Emlékezünk arra a fokossal 11796 11, II| újra visszaverték, de már lovasságuk nem volt, mert a pesti lovas 11797 11, VII| helységén. Elöl egy gyönge lovasszakasz: turóciak vagy hontiak, 11798 11, III| Alvinczy-gyalogsággal és egy lovasüteggel. Az ellenség többször megtámadta 11799 12, III| tartozó komorna, inas és lovász; kiknek minden francia csapatparancsnokság 11800 5, I| a tiszt urak rögtönöztek lóversenyt, akadályugratással, templomtoronynak 11801 11, IV| veszni. Odavették a két lovuk közé, s egyik-egyik kezét 11802 10, VI| fel?…~ ~A pocsolyában még lubickol valami. Haldokló, aki nem 11803 3, IV| gyerektől, akik meztelen lubickoltak a vízben, lármájuk felhangzott 11804 3, IV| eldobta, azt hitte, most jön a Lucifer, óriás alakban, veres kalappal, 11805 9, I| lakó jobb géniusz ráhág a lúdlábára, s nem ereszti.~ ~A nő sohasem 11806 8, II| Kalt, Dörenberg, Schill, Lützow hősies kísérletei elvesznek 11807 1, IV| volna egy jázminbokrozat lugasában, s nem talált volna ezen 11808 5, IV| azon részéből vette, ahol Lukács evangélista szerint egy 11809 3, I| ő kedvenc bora, a Muscat Lunel * volt feladva, abból szürcsölgetett 11810 7, II| valami!”~ ~– Mármost én lustrálok. A fegyver készen áll. Van-e 11811 7, I| c. 17. §-a értelmében a „lustratió” alkalmával saját becses 11812 7, I| Sokan jelentek meg azon a lustratión?~ ~– Az alsóbb rendű nemességből 11813 7, I| Törvényhozók és hadvezérek. – A lustratiót, azt a tréfát, hogy minden 11814 7, II| Meg van ön elégedve a lustratióval?~ ~– Nem mondhatok rá mást, 11815 7, I| igen találóan elnevezték „Lustreisio”-nak. Ne beszéljünk róla 11816 2, I| mind kitapecéroztatta, és lusztereket akasztatott fel, a glazhaust * 11817 2, I| az ünnepélyhez felöltött Luther Márton-féle bő ujjú ráncos 11818 2, I| templom. A helység lakosai Luther-követők, svábok, keverve magyarral, 11819 2, I| csak azt hallotta meg, hogy lutherana, s minthogy Bécsben és Bajorországban 11820 10, III| van a fő depója a Strabo „Lutum Peisonis”-a mellett, ennélfogva 11821 10, II| idegen úr? – kérdé tőle a lyány.~ ~– Nem tudom; Lizetthez 11822 1, III| megismertetni. „Én de Fervlans Lyonel márki vagyok.”~ ~– Én Cambray 11823 4, IV| puskaporos serpenyőnek a lyuka viasszal van betömve * ; 11824 1, IV| hajából kihúzott arany nyíllal lyukakat szurkálva a kerevet kasmírján. – 11825 7, III| s úgy tett, mintha a tű lyukát keresné a selyemszállal, 11826 13, I| kidugott egy rudat azon a lyukon, amit a golyó ütött a falán, 11827 11, IV| ágyújával és két haubicával Machold József inszurgens főtűzmester, 11828 2, II| szerencsésebb állatokért: négy darab macskáért, amik ott játszottak a kastély 11829 3, III| nem látta őt Marie. Csak a macskáinak panaszkodhatott; de azok 11830 7, VI| Bemutatta neki kutyáit, macskáit. És aztán az ágyfülkéjét 11831 4, IV| hajtva; lábánál a kedvenc macskája; ágya előtt a két mopsz, 11832 6, I| Phryxusnak, Hellének; a négy macskájának fekete szalagot kötött a 11833 3, I| etnográfiai gyűjteménye a macskáknak, amikért a „macskák Rafaelje” 11834 8, III| leánya kísérik, legyen szíves Madame-ot és Mademoiselle-t felkérni, 11835 12, II| népdal, hogy „….Nem is Isten madara, Kinek fején a farka!” Kakastollbokrétás 11836 10, III| őrjöngés! Az ősvilágrész minden madarai megfosztva pompás tollaiktól, 11837 4, V| utoljára nyolc órakor is. A madarakkal együtt feküdt le, csakhogy 11838 10, III| érek, hűlt helyét találom a madaramnak. Nekem a Hanságon át kell 11839 8, I| vadállat, vadmadár; hanem mint madárijesztő váz, ott feledve a tarló 11840 6, II| megholt kegyencének, az énekes madárkának mindennapi étekül kijárt; 11841 12, III| pikétezik.~ ~– S hol van mademoiselle? Nem történt valami baja?~ ~– 11842 8, III| legyen szíves Madame-ot és Mademoiselle-t felkérni, hogy természetesen 11843 1, IV| azon gondolkozott, hogy a mademoiselleo Clotilde-ot felkérje, hogy 11844 5, II| and'res Stadl, and'res Madl” * .~ ~Mindenki várta, hogy 11845 1, I| istentelen, ahogy az a „madonne aux medaillons” * öt emlékpénzén 11846 3, I| amaránth * magvai. Ez az apró mag: lőpor, ami ki szokott hullani 11847 9, I| bízhatom idegen emberre. Neked magadnak kell felkészülnöd, hogy 11848 7, IV| Nem, nem; ne változtass magadon semmit. Így vagy legszebb, 11849 7, V| előtt is ki kellett tennie magáért. Katalin bámult a jó ízlésen, 11850 6, I| megmentsem a halálveszélytől. A magamét hagytam a veszedelembe menni, 11851 2, I| pletykázza el.~ ~– Már hiszen én magamról jótállok, mert sohasem szoktam 11852 7, VIII| képet tudtam már rajzolni magamtul; meg ha valami dalt el tudok 11853 4, IV| késő. Tudtam volna én ezt magamtulo is, s szerettem volna dolgozni, 11854 4, I| felügyelő is kell, s ezt magánadakozásból kell fedezni.~ ~A gróf a 11855 4, I| elhagyott árvagyermekeket magáncsaládok körében helyezik el, ahol 11856 6, II| Névtelen Vár lakójának nem volt magánőrjöngés: el volt az terjedve egész 11857 7, VI| Mercatorisom szertartása mellett a magány házamnál. Talán nem ver 11858 2, II| a feleségem megszánta a magányban élő teremtést, s szép szerével 11859 12, I| Az nem történt. Egy kis magányházban voltak elrejtőzve, ahol 11860 2, II| nagyon megtetszett ez a magányoso épület, s kivette azt bérbe 11861 7, II| ott állt a háta mögött, magárak is úgy tetszett, mintha 11862 2, III| kelt férfi még egy fejjel magasabbá látszott nőni, s a melle, 11863 5, II| azok meg felszaladtak még magasabbra; az orra ráncokba gyűrődött, 11864 10, V| virágok csillagaival. Oly magasak, hogy a lovasnak csak a 11865 2, II| tudatta velem. Ezzel ő a magasból minden udvarba belát. Úgyhogy 11866 11, IV| Csanak és Szemere közti erdős magaslatokat megszállják, s ott az ellenség 11867 11, IV| a győri országutat védő magaslaton felállítá. Ott harcolt még 11868 11, IV| ezrede tartotta még a ménfői magaslatot – a maga bölcs belátásából – 11869 11, III| lovassággal, Pápával egyenlő magasságban, Mersénel áthatolt a Marcalon, 11870 11, VII| levelében olvasható az elismerő magasztalás, azon szíves bánásmód fölött, 11871 5, V| Isten; s ha élve maradt, magasztalja fel Isten, hogy tündököljön 11872 8, III| csodajóságát Jocrisse is kénytelen magasztalni, a kis piquante Amélie képét, 11873 11, VII| egész hadsereggel közölte, magasztaló elismeréssel halmozva el 11874 7, II| megemlékezett, hogy egy olyan magasztos alak előtt, mint Vavel gróf 11875 4, I| amazoni termetét, merész magatartását, s még közelebbről láthatta 11876 2, II| Különben is olyan úrias magatartású, hogy alig meri valaki megszólítani. 11877 5, VI| szélén tizenötezer forint magátólo kiöntsön. E fennakadáson 11878 7, VIII| adni, s el is veszti néha magátul; úgy kell Marie-nak visszatalálni 11879 5, V| az öné vagyok!”~ ~A leány magaviselete irányában ez órától fogva 11880 5, I| produkálják, s a laterna magica bűvképeivel ragadják el 11881 4, II| később egyéb is. Valami mágikus élvezet volt abban, hogy 11882 2, I| tulok, s az alája rakott máglya csak felgyújtásra vár. Mellette 11883 4, V| uram s én Istenem. Hát a mágneses golyóbisokat ki találta 11884 4, V| nem én? Hogy ólom helyett mágnesvasból kell a golyóbisokat csinálni. 11885 2, III| kézszorongatásra invitáló pozitúra.~ ~– Magnifice comes * … – kezdé az alispán 11886 7, VIII| odasereglenek az ablakerkélyre, a magok morzsailletményére várva. 11887 13, I| mind a kettőt, s külön a magot, külön a polyvát rakták 11888 1, III| gyermekek, ha jól kialhatták magukato .~ ~– Ah, uram, az nagyon 11889 12, II| csapatot, s találgatták magukban, hogy vajon talyigát vásárolni 11890 7, V| házam gondját.~ ~– Őt is magunkkal fogjuk vinni? – szólt, félig 11891 5, III| mondani, s amit nem szoktunk magunktól megtagadni, ha kapóra jön. 11892 3, I| szemerkéket, aminők az amaránth * magvai. Ez az apró mag: lőpor, 11893 4, II| Lajos keresztes hadjáratáról magyaráz neki nagy buzgalommal, a 11894 4, IV| Megérti ő azt, amit neki magyaráznak, el is készíti úgy, de soha 11895 4, II| összehozott a számára, s buzgó magyarázója volt könyveinek.~ ~Hanem 11896 6, II| a világ minden nyelvét a magyarból származottnak tüntette fel, 11897 5, I| urammal, felmagasztalva a magyarhoni előhaladott korszellemet, 11898 8, II| ellenséggé lesz: a lengyel a magyarnak, az orosz az osztráknak; 11899 8, II| felhívást a „buzogányos vitéz magyarokhoz”, a szegedi ifjak „gagyogását” 11900 11, VII| franciák és bajorok kényére, Magyarországba átvonulva, bámulatra méltó 11901 11, VII| poggyászát visszafelé rendelte Magyarországról.~ ~Meskó tábornok Keszthelyről 11902 11, IV| komoly, hosszúdad arcának magyaros jelleget adott az akkoriban 11903 2, I| Luther-követők, svábok, keverve magyarral, akiknek a kedvéért minden 11904 2, I| hozzáteszi, hogy „ne bántsd a magyart!”~ ~Viselete egészen ősmagyaros, 11905 11, IV| inszurgensekről:~ ~„Ils sont braves, mais ils ne sont pas encore dressés.”~ ~( 11906 3, I| kitündökleni, a kötényke majca * , mely derekát átszorítja, 11907 5, VI| óriási summa jött ki belőle. Majdnem tizenötezer forint. De ki 11908 2, I| vigasztalta meg, hogy „ah, Euer Majestät haben noch immer sehr schönes 11909 1, III| szétszedettük a bútorait, még a majolika szobrait is összetörettük ( 11910 10, V| nem fogja őt megnevettetni majom-paródiájával; – hanem majd eljőnek hozzá 11911 7, VIII| el kellett őt vezetni a majorba. A fejés annyira megtetszett 11912 7, VIII| válván az idő, hazacsalja. A majorból az utcára kerülve, tértek 11913 11, II| védelmezve vonult a dobrokai majordombig vissza. A hadnagyon kívül 11914 11, IV| szabadhegyi halmok és a majorépületek körül folyt a leghevesebb 11915 2, I| hogy jegyben járt egy bajor majorescoval, a lakodalom napja is ki 11916 8, III| egy egész századtól védett majorházat! Igaz, hogy mind sebet kapott, 11917 2, III| De hisz ez actus majoris potentiae * ! Egy nemesembernek 11918 9, III| parkba, azon keresztül a majorlakba: a majorosnénak volt egy 11919 9, III| Vavel Lajos kivirulni a majoroslyány ismeretes bécsi piros fejkendőjét. 11920 9, III| azt az öszvért, amelyen a majorosné szokott bejárni a városba; 11921 9, III| keresztül a majorlakba: a majorosnénak volt egy fiatal leánya, 11922 9, III| csapni: azt hitette el. A majorosnét már egyszer elküldé a táborba 11923 11, IV| legmagasabbikán áll egy majorság. Itt lettek elhelyezve az 11924 11, IV| nyomultak a szabadhegyi majorságnak.~ ~Onnan sietve kértek lovasságot 11925 11, IV| elfoglalták a szabadhegyi majort uraló dombokat, s azzal 11926 2, I| virággal teleszedte, s mikor a majorudvaron keresztülment, az apró kis 11927 11, V| Ezeknek a hadnagya még májusban kapta meg az akkor kidolgozott 11928 3, IV| mintha a takarékos anya a májusból eltett ajándékokat most 11929 9, I| I.~ ~Gyönyörű májusi alkonyat volt. Marie nagy 11930 5, I| akarta mutatni; hogy ő milyen makacs, megátalkodott tisztelője 11931 10, VI| ez a holt ember itt oly makacsul hallgat, s nem felel meg 11932 10, IV| náddal meg fűzfadorongokkal makadámoznak embertelen idők óta.~ ~Mikor 11933 5, II| torzkép, még egy kurta szárú makrapipa is volt dugva a szájába.~ ~– 11934 7, I| Természetesen.~ ~– De hisz akkor egy makulányi igazság sincs abban a mendemondában, 11935 7, I| sigillum compulsorium”-mal. No ez a nagy buzgóság nekem 11936 7, II| insurrectionalis törvénycikk nem írott malaszt többé; megyünk cum gentibus – 11937 6, I| nehezebben dadogta utána a malasztteljes igéket.~ ~Azután még egy 11938 7, VII| közölök; ezeket a két balkezű, málészájú, minden ételbe beletorkoskodó, 11939 1, II| szerencsétlenséget. Igaz-e? Honneur au malheur! *~ ~– Önnek igaza van, 11940 2, I| abból – szólt közbe a doktor maliciózus arcfintorral –, hogyha a 11941 8, I| bízva, hogy tépje szét, mállassza el, míg magától széthull.~ ~ 11942 9, III| tűzhajók, dereglyék, dunai malmok flottillájával.~ ~Aspernnél 11943 11, VII| átjutni dereglyéken, dunai malmokon. Ott vártak rájuk erős készülettel. 11944 11, II| puska először a kezükben; a malmon túl van egy kicsiny falucska: 11945 11, II| kierőszakolni az átjáratot a malomgátnál. A pesti gyalogok újra visszaverték, 11946 11, II| tömegrohamot intéztek a malomhíd allen, s az újonc inszurgens 11947 11, VII| bajlódott, a franciák egy dunai malomról utána eredtek csónakkal, 11948 11, II| malom éppen keresztüléri. E malomzúgónál foglalt helyet a pesti inszurgens 11949 10, III| posso?” Így is jól van, Mamade! – Tehát majd én leszek 11950 1, IV| egyenrangosított gyermekeket a mamáik magukkal vitték a társaságokba, 11951 1, IV| társalgásban, táncoltak a mamáikkal vizavi, tanultak egymásnak 11952 7, IV| alig várhatta, hogy „kis mamáját” bevezethesse a fényes vendégterembe, 11953 1, II| kis comtesse eltévedt a mamájától, s nem tudja sem az utcát, 11954 1, I| magasabb férfi.~ ~– Az én mamám a grófné.~ ~– Hogy hívják? 11955 1, III| Rigolmichon-né asszonyt! De az én mamámat minden ember csak úgy híja, 11956 7, VII| nekem azt mondta: „chère maman!” s én önnek: „mon petit 11957 1, III| mehetünk ki várost járni, a mamát is megijesztenők vele. Én 11958 9, I| kárpótlást ígér a gyönyör minden mámorában, a három rideg, örömtelenül 11959 2, III| tovább csónakázva a két mamusszal.~ ~A tekintetes úr megint 11960 3, IV| elragadott troféumokat, a két mamuszt. Biz abból sohase lett többeto 11961 1, IV| jeges rebarbarát és keserű mandulafejetet, mely szokást kiegészített 11962 5, I| nemegyszer kisegített a manichaeusok * körmei közül egy-egy szegény 11963 7, IV| volt az asztalán a királyi manifesztum. Ez csalhatatlan. Ma kell 11964 4, I| koldust szemközt látja jönni – mankó nélkül; csak egy kis pálca 11965 4, I| alatt a falu végén, két mankón ugrálva az utasok elé (a 11966 5, VI| kellene mérni; mert ami mappát Krieger ezelőtt huszonöt 11967 2, I| Csak a kezében levő bádog mappatok tetejét csavargatta, mintha 11968 8, I| gesta, kiverte pipáját.~ ~Mára elég volt ennyi.~ ~ 11969 4, IV| azontúl nem volt helyben maradása, s meg csak utánam jött 11970 8, I| tűrhette tovább az ülve maradást; felugrott, s izgatottan 11971 5, III| nyugtalanítá a kíváncsiság. Nem maradhatott a házban, kisuhant a parkba, 11972 1, I| ifjabb. – Itt tovább nem maradhatunk. Tudja ön, mi történt a 11973 5, V| ön megengedi, hogy itthon maradjak.~ ~– Van önnek valami baja?~ ~– 11974 12, I| elrejtőzni úgy, hogy észrevétlen maradjanak? Árulás vagy csacskaság 11975 6, II| Azt mondta, hogy ott nem maradna az egész Névtelen Várért 11976 9, III| neki kevélyen; a helyben maradó csapatot kapitányára bízta, 11977 4, V| meglepetve kiálta a künn maradottnak:~ ~– Ah, én most be vagyok 11978 4, II| beadta az ablakon. A magára maradto hölgy aztán járkálhatott 11979 10, V| előrelopóztok, és lesben maradtok, amíg én az országúton előretörök, 11980 3, III| valami régi cölöpépítészet maradványai voltak. (Livius és Justin * 11981 10, II| befertőztetve pipából kivert dohány maradványával. Marie nem ismert rá a hajdani 11982 2, III| jele, hogy a vendégeket itt marasztalják.~ ~Hanem azután mégis történt 11983 1, III| jelenlététől? Nem engedi magát marasztaltatni?~ ~Határozott szándéka volt 11984 11, VII| seregestül, ki hasztalan marasztalván a nyughatatlan embereket, 11985 10, V| kezét, s megkísérté ott marasztani.~ ~– Ne jőjj velem tovább. 11986 8, II| Alkalmasint azt, hogy „hát te sem marasztod itthon?” Nem mondod-e neki: „ 11987 11, IV| fáradva: a Piavétől elkezdve a Marcalig nem volt pihenő éjszakája, 11988 2, III| pipáimat, ellenkező esetben marcalis processust * akasztok a 11989 6, II| vele együtt harcol, dühöng, marcangol, bőszíti szavával a küzdőt, 11990 8, II| primási ezredek vonulnak a March folyam felé a főhadsereghez, 11991 11, IV| hazaszeretet”, odavetve a March-mező rónáira egy tömegben, nekizúdítva 11992 4, III| hasztalan beszélt neki a Mare imbrium * , meg az Aristarchus 11993 12, I| Nevetett.~ ~Majd meg egy marék bankjegyet húzott elő a 11994 4, I| képezett, aki az egyik lábát Marengónál hagyta el. Ez rendesen ott 11995 11, II| Maga a táborkari őrnagy, Maresich, ki Andrássy mellé volt 11996 1, I| közé temették el a Szent Margit kápolnában.~ ~– No a „Monsieur” + * 11997 10, IV| süppedékes helyeken legeltetik marháikat.~ ~A révi fogadónál aztán 11998 3, II| szép pengésük van, s Szűz Mária-kép van rajtuk; de ha ezekbűl 11999 10, II| Bocsáss be! Én vagyok. A te Máriád! Hogy fekszel itten? Egyedül: 12000 11, IV| senki segítsége nélkül, Máriássy Dénes tiszttársa követte 12001 7, V| A „te lányod”, a te „Marie-d”, ellenségeire lehet aztán 12002 8, I| hozott ő akkor énértem – és Marie-ért. Ami egy nőnek legdrágább: 12003 12, II| teremtés, mint az én szegény Marie-m!~ ~– De ön elvégre is francia, 12004 7, V| kis leánykámat,az én jó Marie-mat, éltesse Isten!~ ~– Így 12005 5, I| Eddigi leveleit rendesen Marie-nek diktálta. Ez esetben lehetetlen 12006 13, I| szeret. – Ne beszéljetek Marie-ról soha többet. Az haragot, 12007 10, II| a magára zárt rejtekből. Marig-t iszonyítá e gondolat.~ ~– 12008 4, IV| ember: „ahol megy a csúf Marinka, ni!” és nem kellene fátyolt 12009 13, I| most az arca.~ ~– Nézzétek, máris mennyire jobban vagyok! 12010 13, II| tó medrébe, s teleszedi a markait azokkal a fehér kagylókkal, 12011 11, IV| Péter, s azzal megnyálazva a markát, kapta a fokosát két kézre, 12012 5, II| Odarohant a tűzeső közepébe, s a markával akarta elfogdosni a lehulló 12013 1, I| vigyen el a gyermekbálba a márkiékhoz. Szépen felöltöztessen az 12014 1, III| vértanúságot: a császárság új márkikat teremtett.~ ~Azzal a kis 12015 1, III| Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz ment gyermekbálba, s igen 12016 10, III| lecsókolja a piros festéket a márkinők és márki urak orcáiról.