bold = Main text
      Rész, Fejezetgrey = Comment text
12017  5,   III|                       s kezeivel a levegőben markolászott, mint aki fojtogatni készül.
12018  8,   III|                karosszéken, két öklét a kard markolatára téve, beszéli el, amiket
12019 10,    VI|                 elnyúlva, szügyében egy kard markolatával. A mohos tér közepén ragyogott
12020 10,     V|                  hanem a kardját ott hagyta: markolatig döfve De Fervlans lova szügyébe.~ ~
12021 10,     V|                      volt amazénál. A kardja markolatjában tört ketté a démon kardján.~ ~
12022  9,   III|                   mondta a sült csicsókájába markoló Napóleonnak: „Ha császár
12023  7,    II|                       Akkor aztán Lajos maga markolt bele az aranytekercsekbe,
12024  7,   III|               kettétöröm, csupa arany hull a markomba. Ezt nem az aerarium küldte.
12025  1,    II|                    hogy meg se nyikkant.~ ~A markos hölgy pedig kiemelte a reszkető
12026 10,    VI|                         Mindjárt hozok.~ ~Ha markotányosné-készülékeit ott nem hagyta volna az
12027  9,   III|                     meg. Így készülnek fel a markotányosnék.~ ~Aztán felült a nyeregbe,
12028  2,     I|                     szopogatta, amire valami marmelád ráragadt a linzer-tortáról.~ ~–
12029  5,   III|                  férgemnek igaza van-e engem marni, vagy nincs?~ ~Ez utolsó
12030 11,     V|                hozzánk is hoztak egy csoport maródit; én is felfogadtam egyet;
12031 11,    II|              échiquier felállítva védett egy maroknyi kis nemesi had, s védte
12032  8,    II|                 ütközetről szóló elégiát, a „Márs piacára hívó Lármát”, a
12033  2,     I|               rákezdi Bihari „negyvenemberes marsát”, az országúton porfelleg
12034  4,     V|                   halb links * , Baum hinauf Marsch!!! * ~ ~De már ezt Henry
12035  8,    II|                       A franciának megvolt a Marseillaise-e, a „Ça ira” – a „Partant
12036  8,    II|                  Lármát”, a baranyai „Induló Marsot”, a Szabolcs vármegyei ezrednek „
12037 12,    II|                        Íme már meg is fogták martalékukat.~ ~Hanem… még hátravan valaki,
12038  1,   III|             megkülönböztetni, hogy a Rue St. Martinon, vagy a tölcsér alakú Rue
12039  5,   III|                       a legkínzóbb tűz, amit mártírnők kiálltak.~ ~– Hát legyen
12040 13,     I|                   meg inkább! És látni azt a martirszenvedést egy angyal arcán; aki elárulóját
12041  1,   III|                       amibe piskótát kezdett mártogatni.~ ~– Nagyon jó! Apropó!
12042 11,    VI|                   volt varázsing. Ezeket nem mártogatták sarkaiknál fogva a Lethe
12043  2,     I|                 ünnepélyhez felöltött Luther Márton-féle bő ujjú ráncos köpönyeg,
12044 11,   III|                   ott a front előtt Bereczky Mártont, aki azt nagyon természetesnek
12045  3,     I|                      különféle porfestékekbe mártott lapos, kemény ecsetekkel
12046  5,     V|                      hiszi ön, hogy ez az ön márványarca nem az én lelkemnek a terhe?
12047  7,    II|                      szemöldökei alól, hideg márványarcával, és. látja az égő város
12048  6,     I|               Csináltatok neki szép sírkövet márványból. Felíratom rá aranybetűkkel:
12049  3,     I|                     keresztül rajta. Domború márványhomlokával, vékonyan rajzolt szivárvány
12050  4,     V|                  egészen betölté annak a két márványoszlopnak a közét, mely a leány fekhelyéhez
12051  4,   III|                   megmutatta Vavel grófnak a márványsima kart, amio bizonyosan egyike
12052  8,    II|                      elfelejteni azt a hideg márványtekintetet, melynek néma varázsától
12053  3,     I|                   azért, mert mindez a virág másé.~ ~A leányka léptei néha
12054 11,    IV|               derekát akarja keresztültörni, másfelől annak a visszavonulási útját
12055  3,     I|                   nagy igazgyöngy cseppel, a másikból hiányzik a párja, ezt valószínűleg
12056  4,    II|                     országa egyik darabját a másikhoz embervérrel? Hogyan égette
12057  2,    II|                   tappogó * léptekkel jár, a másikon pedig oly ruganyos, könnyed
12058 11,    IV|                  egyforma öröme volt, hogy a másiktól megszabadult.~ ~Utánok következett
12059 11,    IV|              keresztül.~ ~– Egyikünk jobbra, másikunk balra! – Ez volt a jelszó.
12060  2,    II|                  semmi különöst. Az ördöngös masina, ha az egyiket megteheti,
12061 12,    II|                 önöknek olyan szép vérkiontó masinájuk van hozzá.~ ~– Csitt. Hazaáruló!
12062  4,    IV|                   haditervet készít, öldöklő masinákat fundál, s azt magyarázza,
12063  4,     I|                 örömében, hogy neki most már masinalába van. Nem is fogadta el az
12064  6,    II|                    előrelátó tanácsát; azt a masinalábú hadastyánt fogadta a házhoz,
12065 11,   VII|                    táncra, de nem háromhetes masírozásra voltak készítve: ez a pokolbeli
12066 12,    II|                bíróval, egy kukkot se tudott másképpen, csak franciául. Szerencsére
12067  2,   III|                  bíztam az egész statutiót a másodalispánra? – Csak találnék valami
12068  2,    II|                      fogadjuk el. Adja elő a másodikat.~ ~– Tudtam, bogy ez nem
12069 11,   VII|          felfegyverezve, puskája csak minden másodiknak volt; és az igen célszerűen
12070  1,   III|                 húzott, mégis erősebb volt a másodiknál, úgyhogy Cambray úr, mikor
12071  7,     I|                  hasztalan várva az óhajtott másodikra, maga szólítá meg a házigazdát: „
12072 12,    II|                   hozzánőve a lóhoz, s talán másodsorban még azon is, hogy a kentaurnak
12073 10,    IV|                       és ugatott, vagy mi. A másodszori kiáltásomra meg az volt
12074  7,  VIII|                  mulatságtól ne fosszunk meg másokat.~ ~Marie még azt is meg
12075 11,   III|                    tudni, hogy használt-e az másoknak is.~ ~A francia lovasság
12076  4,     I|                      a védencek számára; míg másrészről a gróf naponkint felhozatta
12077  7,     I|                vetélkedésnek eleje vétessek, másrészt pedig az ellenségnél is
12078  9,   III|                    beszéd volt. – Beszéljünk másról. – Vegye ön magához a szekrényke
12079  8,   III|               legutolsó, mely a Traun hídján Massena egész hadereje ellen tartozott
12080 11,   VII|                      hogy ők nem fogadnak el mástól parancsot, mint a nádortól.
12081  1,   III|                    kell fogyasztanom, holnap másvalaki fogja-e helyettem elkölteni.
12082  3,    IV|                 aludjék, amíg ő visszatér, s másvalakit be ne bocsásson az ajtón;
12083  6,     I|                      amiről rám ismerjenek a másvilági őrtállók. Félek, rettegek.
12084 10,   III|                 ostoba szörnyeteget, aki ott mászkál keresztül a hercegi vendégek
12085  4,    IV|                   éjjeli vendég. – Nem ettem maszlagot, hogy a becsületemet jöjjek
12086  5,     I|                   volt hajdanában! Egész nap mászni a hegyeket zerge után; bevárni
12087  4,     V|                       utána nem tudott volna másznio , mind otthagyta volna a
12088  8,   III|              elsötétülésekor álcázott rablók másztak föl a szomszéd kastély erkélyén. – (
12089  7,     I|                    szerint: „populeam virgam mater regina tenebat”. Hadd mutatom
12090  1,   III|            közönséggel.~ ~A grófnőnél éppen „matiné” volt.~ ~A jó társaság kedvenc
12091  8,    II|                      között az egy Vitkovics Mátkabúcsúja érdemlé meg, hogy a költészet
12092  9,   III|              parasztnővé alakult át. Egy kis mátkához illő tréfát akar csapni:
12093  8,    II|                  nemes fölkelőnek búcsúdalát mátkájához” már a hazafelé oszladozó
12094  7,    VI|                   alatt Szeretne már a másik mátkájáról beszélni: a bandériumáról –
12095 10,    VI|                 megfordított nézeten volt, s mátkáját mindenféle semiramisi hírnévtől
12096 10,    VI|                 acélgyűrűt adta, az én hites mátkám. Annak a kincse volt az
12097  2,     I|                    és Bajorországban a mixta matrimonia * tiltva vannak, annálfogva
12098  7,     I|                     Nem ismerem.~ ~– Harminc matróz közül tizenötöt meg kellett
12099  9,   III|                  Duna közepén, amíg a testőr matróz-ezred meg nem érkezett, s a Duna
12100 12,   III|                   hogy éppen egy kilencvenes matt volt Vavel gróf kezében,
12101  4,     I|                      fogadtam őt magamhoz, s mátul fogva legbelső cselédemneko
12102  5,    VI|                     értő mester, akit Mester Mátyásnak gúnyolnak, aki asztalos,
12103  6,    II|                      Sátán Lacit, a rablót s Mátyást, az ezermestert.) Ezen az
12104 11,   III|                      lovasság Borsos–Győrtül Mátyusházáig és Kéttornyú-laktól Pápáig
12105 11,    IV|                     Dömölkön házigazdájának, Mayer őrnagynak az inszurgensekről:~ ~„
12106 11,   III|                     a hadosztály századosa s Mayerffy , a főhadnagy; mind a kettőt
12107  2,   III|                    Ott is minden bútor fehér mázos volt és aranyozott. A rokokó
12108  5,     I|                  zenekara rákezdé a legszebb mazur-indulót, s úgy tartá ünnepélyes
12109  5,     I|             kiegészítik a francia négyest, a mazurkát és a radovacsk át (akkoriban
12110  2,   III|                       az ajtók fényes, fehér mázzal festve, s minden kilincs
12111 10,    II|                     s odafutott.~ ~Az éjjeli mécs kanóca füstölögve lobogott
12112  3,    IV|                     Zsuzsa asszony letette a mécsest a konyhaasztalra, s ott
12113  3,    IV|                  markába.~ ~Zsuzsa asszony a mécsvilágnál felismerte a szép fényes
12114  1,     I|                      ahogy az a „madonne aux medaillons” * öt emlékpénzén meg van
12115  7,  VIII|                 képecskét szeretnék, ami egy medalionban elfér. Tudod, hogy minek?~ ~–
12116  9,     I|                      úgy reszketett a keze a medalionnal együtt, mint aki a sírból
12117  1,     I|               esztendős még! Aztán ki tudja, meddig tarthat ez az elátkozott
12118  1,   III|                   kezében egy drága porcelán medencét, szótlan pantomiával élénk
12119  5,     I|               jelennek a hadjárat színhelyén mediatio végetto , s kétfelé nem
12120  1,    IV|                    és hölgyeim, folytassuk a médisance * -t.~ ~ ~ ~Thémire pedig
12121  9,     I|                     arcom felé ne köpjek, és medúzapofákat ne fintorgassak a leggyűlöltebb
12122  5,     I|                     csak speciálitás, mint a medve. Aki az ilyenben gyönyörködik,
12123  4,    IV|                       s mert insigniáikban * medvebőr-palást volt a jellemző viselet,
12124  4,    IV|               sétálni hordoznom a faluban. A medvéknek a két első lábuk fel volt
12125 13,     I|                 monda:~ ~– Nem áll már a két medvesüveges a kapuban! Az alispán hajdúja
12126 13,    II|                  templom, a távol villanások meg-megemelték a földig érő kárpitot, s
12127  7,    IV|                    tündérregét hallgatnak, s meg-megfenyegette az ujjával az alispánt,
12128  1,    II|                 kivilágított ablak függönyén meg-megjelento ; s újra eltűnt.~ ~– Hát
12129 10,    IV|                    róka; egy konda vaddisznó meg-megkísérti áttörni az iszapfolyamon,
12130  2,   III|                    kérek öntől. Ön jogtudós. Megadhatja.~ ~– Tessék kérdeni.~ ~–
12131 11,    IV|                     Arról szó sem volt, hogy megadják magukat, csak arról, hogy
12132  2,   III|                   diplomáért.~ ~– Az aranyat megadom önnek. S aztán ha ügyvéd
12133 11,     V|                    hadsor előtt megdicsérte, megajándékozá. S aztán az egész nemesi
12134  4,    II|                      fejére. Lajos gyöngéden megakadályozta.~ ~– Hagyja ön arcát fedetlenül.
12135 11,   VII|                     is átmehetett; hanem azt megakadályozták, hogy a franciák ágyúikkal
12136 11,    II|                    táborral való egyesülését megakadályozza.~ ~Ezt a visszavonulást
12137  3,    II|                   ijesztgetnők: míg így… Itt megakadt.~ ~– Hogyan? Mit „míg így?” –
12138  8,    II|                      felkötni; neki kell azt megáldani.~ ~Gyönyörű látvány volt!
12139  5,     V|                 bánik velem, eltűröm tőle, s megáldom az órát, amelyben e házba
12140  4,     I|             hajadonná fejlődni szemei előtt, megáldva a szűzi báj minden varázsával.
12141  1,   III|           tönkreteszik a társadalmat.~ ~– De megalkotjuk az államot.~ ~– Az nem igaz!
12142 13,     I|              küldöttei, kik a határvonalakat megállapítani segítettek. Azt is tudta
12143 12,   III|                      mindkettőnk táborának a megállapított demarkácionális vonalak
12144 11,   VII|                lecsapás volt!~ ~Egyhuzamban, megállapodás nélkül, szétverve, lekaszabolva
12145  7,    IX|                    vagy rossznak, de egyszer megállapodik: a nőszívben a vesztes fél
12146  1,     I|              szavakat suttogva közben. Végre megállapodtak valamiben.~ ~– Ez nagyon
12147  5,   III|                    Barthelmynek, ő sem fogja megállhatni nevetés nélkül, én sem;
12148  9,   III|                      már, akkor a lovagló nő megállítá az öszvérét, lehibbant a
12149  7,  VIII|         viszonozhatom. Adjon Isten jó napot! Megállítani az asszonyokat, a kislyánykákat,
12150 11,   III|                   néven venni egy hősnek, ha megállítja olyan helyen a lovát, s
12151  5,   III|                     ő bemutatja magát önnek, megállíttatvao a hintót; elmondva egyenesen,
12152 11,   III|                   Erre a francia főtiszt is „megálljt!”parancsolt a maga lovasságának,
12153  4,   III|              senkinek.~ ~– Ezt igen szívesen megállom, bárónő.~ ~– Nem akarom,
12154 10,     V|              rohamnak sikere volt. A volónok megállták a csetepatét. S De Fervlans
12155  5,   III|                   ígéretemet, nehéz volt, de megálltam, hogy azt a rejtélyes embert
12156  5,     I|                   kosarat kell adni, – azért megapprehendálnak, – abból pletyka lesz. Jobb
12157  5,    VI|                   domestica cassájában * úgy megáradjon a pénz, hogy annak a szélén
12158 10,    IV|                     hogy a Hanság vizei újra megáradtak, az alul feszítő dágvány
12159  3,   III|                  keserves pillantást vetve a megaranyozott hullámtükörre, az ő tündérálomi
12160  6,     I|                helyen, a gyepágy mellett már megásva találta a kis sírgödröt.
12161  2,     I|                 tudománytól összegörnyedt és megaszalt alázatos férfiú, akinek
12162  5,     I|               mutatni; hogy ő milyen makacs, megátalkodott tisztelője a Névtelen Vár
12163 11,     V|              választó kortes: nem jó lesz őt megbántani.~ ~– Jobb lesz, ha visszadugod
12164  1,    II|                      úr kezét.~ ~– Adieu! Ha megbántottam, ezer bocsánat. Most visszavonulok.
12165  5,   III|                  elkövetett sértést őszintén megbánva, azért lovagias készséggel
12166  2,     I|                   szemközt jövővel egyszerre megbarátkozó. Látszott, hogy új volt
12167  4,     V|                    Óvatosan kellett őt ezzel megbarátkoztatni.~ ~– Hát ez évben semmi
12168  1,     I|                     egy pillanatra az időtől megbarnult szobor. Mikor pedig a másik
12169 10,     V|                   volt a legcsúfabb.~ ~Az is megbecsülte őt, és felé tartott.~ ~A
12170  2,    II|                      a homlokán tüzes vassal megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát
12171  1,    IV|                  calembourg * -okat mondani, megbírálták a divathölgyek toalettjeit
12172  5,    VI|                   virágházban, gyakran adott megbízást, hogy menjen fel Bécsbe
12173  1,   III|                pénzműveleteinek ügyvitelével megbízatni? Vagy általános bérlethez
12174  6,    II|                   halmozva: aki tűr, lemond, megbocsát, szeret: aki nemzetét, mely
12175  6,     I|                    halálát sem tudja magának megbocsátani!~ ~– Adjon ön neki életet! –
12176  5,    VI|                      közé.~ ~A legkönnyebben megbocsátható kíváncsiság egy leánynál,
12177  4,     I|                 levél végén ez volt írva:~ ~„Megbocsátja ön nekem, ha a nagylelkű
12178  7,    II|                    haragszom senkire, amikor megbocsátottam mindenkinek, s nem kívánom
12179  5,    IV|                  asszonyi állatnak sok bűnei megbocsáttatnak azért, mert sokat szeretett.~ ~
12180  4,    IV|                 lenni: ha lop, nem szabad őt megbotozni, s ha embert öl, nem akasztják
12181  1,    II|                  merte hívni az embereket! S megbüntették magát a templomot is; eladták
12182  9,   III|                    ajánlatot, hogy Bonaparte megbuktatására közre fog működni; hanem
12183  9,   III|                   Vavel hívei a császárságot megbuktatni, akkor ők helyreállítják
12184 10,    II|             félelmetes arcról, mint a boától megbűvölt evetke.~ ~A férfi halkan
12185  2,    II|               könnyeket jelentenek. – Modora megcáfolta mind a kettőt. Víg volt
12186  2,     I|                kotlóssal. A vén komondort is megcirógatá, s a kis béresgyerekeknek
12187  5,   III|                  másnak. – Engem a feleségem megcsalt, és megszökött tőlem valakivel,
12188  4,     I|                  fölvált más”.~ ~De a remény megcsalta, s aztán évrülo évre mindig
12189  5,    VI|           elhárításához fogni. Inzsellérfink megcsinálta a költségvetést, s óriási
12190 10,     V|                     az öszvére az út közepén megcsökönösödött, ami szokása az öszvérnek,
12191  8,     I|                 neked a te jegyesedet. Ha az megcsókol, attul meghalsz! – Hanem
12192  5,     V|                     teszek, s akinek a kezét megcsókolhassam, ha megfenyített. Adjon
12193  6,     I|           erőszakolni, hogy vonagló ajkaival megcsókolja azt.~ ~– Igen, igen! – rebegé,
12194  3,    II|                   Hát nem szabad nekem téged megcsókolni? Tavaly még szabad volt,
12195  7,   VII|                      engedje az ujjai hegyét megcsókolnom utoljára.~ ~Marie odament,
12196  9,     I|                    azt, akit imádok… én csak megcsókolom őt, hogy ráismerjetek róla:
12197  7,    IV|                  tűz-láng! – Hiszen ha engem megcsókolsz, az én arcom nem lesz attól
12198  1,   III|                ahányszor felébredtem, mindig megcsókoltam.~ ~– Önnek fogom adni, ha
12199  2,     I|             megszökni.~ ~A tudós matematikus megcsóválta a fejét.~ ~– Azt mondom
12200 11,    IV|                  férfiaknak, kik nem hagyták megcsúfolni a zászlójukat. Jeszenszky
12201  4,     V|                  Szegény gyermek! Egy kicsit megcukrozták neki a keserű gyógyszert,
12202 10,    VI|                      a földre csüggesztve, s megdermedt kezének égre meredő öt ujjával
12203  7,    IV|          megpirongatsz, s ha jól eltaláltam, megdicsérsz.~ ~– Tőlem nem is kérdik
12204 11,     V|                    magának, s a hadsor előtt megdicsérte, megajándékozá. S aztán
12205  9,     I|                  voltam, örültem rajta, hogy megdicsértek ez ügyességemért. Egyszer
12206  7,    II|                halottnak az arcvonásain, oly megdicsőülés ragyogott át az ifjú férfi
12207  6,     I|              embernek pedig azzal kezdődik a megdicsőülése.~ ~– Nem láthatnám még egyszer
12208  4,    II|                   volt a köszönet.~ ~Mikor e megdicsőült tekintettel teleragyogta
12209  5,   III|                      Ön nem a magáé…~ ~Vavel megdöbbent; a szó félbeszakadt ajkán.~ ~
12210  4,    II|                    lencséjétől, arcán valami megdöbbentő átváltozás látszott. E megnyúlt
12211 10,   III|                    két hírhedett carlin!~ ~– Megdöglött mind a kettő.~ ~– Ah, be
12212  1,   III|                     mely a jelen állami rend megdöntésére készült, s aminek főfonalai
12213  1,     I|                cipőit és átázott harisnyáit, megdörzsölgeté a lábait egy flanelldarabbal,
12214  2,    II|                     ezt meg ezt a menyecskét megdorgáljam, hogy ne nyissa ki az ablaktábláját,
12215  5,     V|                    ha felvidít valami, s aki megdorgáljon, ha ostobaságot teszek,
12216  3,     I|                     az ez ellen vétők rögtön megdorgáltatnak, míg azt mindannyinak el
12217  7,  VIII|             szükséges a nőknek, hogy idegeik megedződjenek.~ ~– Azt hiszem, a parasztnéknek
12218  3,   III|                     Még a kedélye is egészen megedződött a leánynak ezáltal. Nem
12219 11,     V|                      iszonyú.~ ~– A franciák megégetik a magyar nemeseket!~ ~Az
12220 11,     V|                  végig az a szekér, melyen a megégett tüzér feküdt. Egy rettenetes
12221  5,    IV|                         Abban hallgatag mind megegyeztek aztán, hogy ennek a nőnek
12222  5,   III|             készséggel sietett ez ismeretség megejtése fölött is kifejezni őszinte
12223  6,    II|                  átelleni faluba, ahol aztán megejthető volt a temetés.~ ~Ott a
12224 11,     V|                     renden elbámult, s benső megelégedését nyilvánítá.”~ ~Ezek meg
12225 11,   III|                 Akkor azután a tizenkettővel megelégedett.~ ~De az már csakugyan a
12226  9,     I|                     aranyhímzést a ruháikon; megélhetsz te a kezed munkájából, s
12227  7,  VIII|                  hová lesznek? No, azok csak megélnek valahogy, majd megfogják
12228  5,     I|                     hogyan lehetett annak őt megelőzni. Megmagyarázták aztán neki,
12229  7,     I|               Elszánta rá magát.~ ~Jövetelét megelőzőleg levelet írt a grófnak, egész
12230 11,     V|                     mikor ő maga minden mást megelőzve, végigszaladt a bicskei
12231 11,    IV|                      a huszonnégy sebbel még megélt, és kigyógyult! S Hunkárt
12232 10,    VI|                     olyan nagyon hívták, hát megemberelte magát. Felnyitotta szemeit,
12233  7,   VII|                   Már kezdődik? – dörmögé, s megemelte a kártyát – s megnézte,
12234  7,   VII|                     én boszorkány-nyomásomat megemlegeti, akinek álmában a mellére
12235  7,    II|                      kliensével, még arra is megemlékezett, hogy egy olyan magasztos
12236  2,    II|                 monda a bárónő Bernát úrnak, megemlékezve a kötött Bruderschaftról.~ ~
12237  5,   III|                       Itt a csalás éppen úgy megengedett dolog, sőt éppen kötelesség,
12238  5,     V|                  velem kikocsizni?~ ~– Ha ön megengedi, hogy itthon maradjak.~ ~–
12239  1,    IV|                      kis háziasszonynak.~ ~– Megengedik uraim és hölgyeim! – szólt
12240 12,    II|           kimerültségről panaszkodott, annak megengedték, hogy lepihenjen, akkor
12241  5,    VI|                     volt még mindkettőjüknek megengedve. Az idő is elromlott. Egy
12242  4,    IV|                      akár rút? – Aztán, hogy megenyhítse e kegyetlenséget, hozzátette
12243  7,    VI|                      átküldeni. Lizett pedig megérdemelt nyugdíjba lép nálam. – Azután
12244 11,    IV|                   vitézi érdemrendet kapott. Megérdemelte: a szívéért még inkább,
12245  6,     I|                    önöket. – Én bizony Isten megérdemlem már, hogy nyugalomra térjek.
12246  1,   III|                     szokott zsémbelni? Pedig megérdemleném ám; nagyon rossz voltam
12247  1,    IV|               vaudeville * -je megnézhető-e? Megérdemli-e azt a 3000 frank évdíjt,
12248  8,     I|                 becsület mezején estek el! S megérdemlik, hogy a nevüket betakaró
12249 11,     I|          félrefordítva, s csak azután, mikor megérezte ujjai hegyével, hogy annak
12250  3,     I|                elvált Marie-tól, akkor Lajos megérinté az ajkaival a kezét és a
12251 13,     I|                velünk történteket; – mire ön megérkezik, már akkor tudni fognak
12252  7,   III|                    úr, násznagyi minőségében megérkezvén a kastélyba, ősi szokás
12253 10,   III|                     még egészen fiatal, s ha megerőltetjük az emlékezetünket, eszünkbe
12254  5,    VI|                 egész virágoskert körül. Úgy megerősítette azt, mint valami váracsot.
12255 12,    II|                      olyan nagyot a fejemre? Megerőtetted vele magadat. No, sebaj.
12256  5,   III|            pillanatig gondolkoznék ön rajta, megértené. Én nem kérdem, hogy e rejtélyes
12257  4,     V|                    és széleket, s miután jól megértett mindent, ünnepélyes bámulatra
12258  1,     I|                     igaz! – szólt az öreg. – Megértettem önt. Tökéletes igaza van.
12259  5,   III|                  mosolyával elárulta.~ ~– Ön megértheti, hogy ezt a felfogást tartozott
12260  5,     I|                    bárónő idegen.~ ~És ez is megérthető.~ ~A környékbeli földesurakat
12261 11,    II|                    Hogy a feladat nehézségét megértsük, a helyrajzot kell előrebocsátanunk.
12262  8,   III|                    vele, ami már annyi nővel megesett, hogy egy férfiért, akibe
12263  5,    II|                     táncol. Akik ezt nézték, megesküdtek rá, hogy ennél furcsábbat
12264 12,    II|           kentauroktól nem kell félnem, hogy megesznek, öntől legkevésbé félek.
12265  8,    II|                 karjai közé fusson: aki majd megette ezért a meglepetésért.~ ~
12266 11,   III|                    Azok a német tisztek majd megették, úgy összevissza csókolták
12267  2,   III|                     hideg embert. Még jobban megfagyasztotta.~ ~– Köszönöm. – A bárónő,
12268  1,   III|           emberszeretet ürügye alatt, nehogy megfagyjon szegényke; voltaképpen azzal
12269  4,     V|                stratégiából, hogy a vékonyai megfájdultak a sok röhögéstől; de hogy
12270  1,     I|                   alakja egy durva, veresből megfakult gyapot nagykendőbe burkolvao ,
12271  5,    VI|                      méltatlankodva.~ ~Marie megfeddte e kislelkűségért.~ ~– Önnek
12272  3,    II|                   synedriumai * sem tudnának megfelelni, hát még én, szegény kiszolgált
12273  7,     I|                    megtizedeltetést.~ ~S ezt megfelelő kegyetlen pátosszal monda,
12274  1,    IV|                amivel a gyermek e feladatnak megfelelt, ennivaló szeretetreméltó
12275  3,    IV|                      az utánajáratott az önt megfélemlítő rémnek, s elfogatta azt:
12276  5,   III|                  húzzák ki hüvelyéből, mikor megfenik, hogy meg ne lepje a rozsda.~ ~
12277  2,     I|               hamiskás mosollyal mondá neki, megfenyegetve őt ujja hegyével:~ ~– Nekünk
12278  5,     V|                    kezét megcsókolhassam, ha megfenyített. Adjon ön nekem anyát; én
12279  8,   III|                     Thémire-nek a közelükben megfészkelni magát. Ezt remekül gondolta
12280  2,   III|                     ha ügyvéd lesz ön, akkor megfogadom fiskálisomnak hatszáz forint
12281 11,    IV|                     barátja, Horváth Kristóf megfogadta, hogy bosszút áll érte!
12282  5,    II|                      Barthelmy Léon –, ahogy megfogadtam, egész ennbert idomítottam
12283  7,  VIII|                      megélnek valahogy, majd megfogják az egereket, meg azokat
12284  3,    II|                   Miura, hát hogy merte maga megfogni a kis egeret? Nem meg volt
12285  3,    IV|                     Áruló! Mit mertél tenni? Megfojtalak!~ ~No, iszen a doktornak
12286  9,   III|                  ármányszövőét; máskor pedig megfordítva. Hogyan esik a keserű az
12287  1,   III|                    el akar bennünket hagyni? Megfoszt kedves jelenlététől? Nem
12288 10,    VI|              mindenféle semiramisi hírnévtől megfosztani törekedett; nem is lehetett
12289 13,     I|              rászedett. „Desden con desden.” Megfosztom önt diadala gyümölcseitől.
12290  5,    VI|                      elromlott. Egy őszi dér megfosztotta a kis kertet virágdíszétől:
12291  6,    II|                 csirke; mert azokat ő rögtön megfőzette keményre, és aztán feltörögeté.
12292 11,    IV|             végre-valahára hozzájutott, hogy megfőzhesse a rég nélkülözött ebédet.~ ~
12293 11,    IV|                     napja, amelyen az ebédet megfőzhette volna. Ember és ló el volt
12294 11,    IV|                       A hadsereg hozzáfogott megfőzni a maga ebédjét.~ ~Az inszurgens
12295  7,   VII|                beadja az ablakon, s én délig megfőzök. Mert azok a szegények,
12296 12,    II|              szájában, aki asszonyok vérében megfürödni képes: – az én vagyok! És
12297 13,     I|                     azon a ponton állt, hogy megfutamodjék, mint mikor a Névtelen Várban
12298 11,     V|                      költött Budapesten ez a megfutott csapat, tanúskodik róla
12299  1,   III|              alkalmat el kell szalasztanom a meggazdagodásra; de kalmár vagyok ugyan,
12300  6,    II|                  Írott levélre, postára csak meggondolatlan ember bízhatta a titkát.
12301  5,   III|                 ezáltal?~ ~– Éppen olyan jól meggondoltam, mint ön, mikor egy szál
12302  5,   III|                  miatta szenvedő hölgyet ily meggyalázó gúnytekintet éri.~ ~Nem
12303  8,     I|                    betakaró fátyolt letépjük meggyalázott hírükről, s porrá lett csontjaikra
12304 12,    II|                      alját, ahol érőben levő meggyel és cseresznyével rakott
12305  9,    II|                  Kegyetlenül, átkozott módon meggyilkoltatott, mint ahogy meg fognak gyilkolni
12306 13,     I|                elmaradt. – Látjátok, az öröm meggyógyított. – Hagyjátok még a kezeiteket
12307 13,     I|                    neki, hogy meggyógyuljon, meggyógyul, és itt marad köztetek.~ ~
12308  3,    IV|                       Ha azt akarja ön, hogy meggyógyuljak – monda a férfi –, akkor
12309 13,     I|                    parancsoljatok neki, hogy meggyógyuljon, meggyógyul, és itt marad
12310 13,     I|                      egy haldokló sebesültet meggyóntatni.~ ~– Kóroda! – Hajts, postillon!~ ~
12311 11,   III|                      ha meg akart halni, azt meggyóntatta, s mind a két minőségben
12312  5,    VI|                Sopron vármegye pedig abban a meggyőződésben él, hogy az tekintetes nemes
12313  1,     I|                     hiszem, nem lesz önnek a meggyőződései ellen. Még talán egy kis
12314  5,   III|                 hölgynek bájos arcvonásaiból meggyőződjem arról – hogy az én férgemnek
12315  3,    IV|                vagyok!” vékony női hangjából meggyőződött róla, hogy az nem Sátán
12316  4,    IV|                    annak a platin-taplójánál meggyújtá a viasztekercsét, s azzal
12317  1,     I|                  mellékszobában a gyertyákat meggyújtják, s kijön onnan – az öreg
12318  1,     I|                      melyet a karos tartóban meggyújtott két szál argandi faggyúgyertya *
12319  7,    VI|                     maradj! Majd hogy megint meggyújtsd az arcát! Csak eredj te
12320 11,     V|                       és eget kér”.~ ~Ez van meghagyva belőle:~ ~„A császár és
12321  3,     I|                     öltözetben, tisztelettel meghajtja magát. Előbb meggyőződést
12322 13,     I|                     utcán csendesen a nagyon meghajtott lovakat.~ ~Csendesen közeledett
12323  3,   III|                    jóságos Isten! Hogy Lajos meghaljon? – Azt én nem engedem!~ ~–
12324  3,   III|                     azt? Hisz a kocsizörgést meghallaná ő, s arról megtudná, hogy
12325  4,     V|                félórával hamarább adna jelt: meghallaná-e azt Lajos?~ ~Meghallotta.
12326  7,   VII|                   tökéletes pákosz hadat! Ha meghallanám, hogy valamelyik elneveti
12327  9,    II|                     tőle: ki vagyok én? Hogy meghallhasd az ő szájából, hogy én vagyok
12328 10,     V|                    hitte, hogy a csatazajban meghallhatja azt kedvese. Messze volt
12329  8,    II|                      neki csak őtőle magától meghallható hangon: „Ne menj el! Maradj
12330  5,   III|                   harmadik ember ott a bakon meghallhatta.~ ~Mennyivel más érzések
12331  2,     I|                 Hiszen semmi rossz sem, amit meghallott felőle; csak azt hallotta
12332  3,    II|                    beteg, nem gyógyítanának, meghalna?~ ~– Sokszor az a vége a
12333  8,     I|                       Ha az megcsókol, attul meghalsz! – Hanem ugyebár alispán
12334  7,     I|               megmaradtak, az irlandiak mind meghaltak. Látja-e? Kilenc! Megint
12335  9,   III|                     mondja: „Nem vagyok!” – „Meghaltam.”~ ~– Föl ne támadjon soha!~ ~–
12336  3,    II|                 öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~ ~– Óh ez nem harag! –
12337  7,   VII|                      soha meg nem unom. Néha megharagszom rá. Akkor földhöz csapom.
12338 13,     I|                 koronás emberek között. – Ha megharagusztok egymásra valaha, híjátok
12339  8,    II|                            Ugatják, nem jön: megharapják!~ ~ ~ ~Sem sár, sem víz,
12340  4,   III|                 lábon járni tanítottam, hogy megharapta a karomat, hanem azért én
12341  5,     V|                      az angyal trombitaszava megharsan.~ ~– Aki angyaltársának
12342  1,     I|                  elvesztette kockán, tőrével meghasított. Természetesen szörnyű halált
12343  9,     I|                     levegőbe, hogy egymással meghasonlva, soha egésszé ne váljanak
12344  3,    IV|                     doktor megjelenése mégis meghasználto a betegnek. A szertelen
12345  2,    II|                     ilyen dolog engem nagyon meghat. Aztán majd jöjjön el hozzám
12346  4,    II|                 gróftól megkapja a szükséges meghatalmazásokat, azokban kész eljárni.~ ~
12347  2,     I|                    azt végezzék el az urak a meghatalmazott ágens úrral: s aztán tegyünk
12348  1,   III|                    egy hölgynek az életkorát meghatározni, akit senki se látott?~ ~–
12349  8,   III|                     vonulni a határon, s egy meghatározott helyen lesben fogok maradni.
12350 12,    II|                    valami igen szép kép?~ ~– Megható szép kép. A „Szamaritánusok”.~ ~–
12351 11,    IV|                    Még ez sem volt jeladás a meghátrálásra.~ ~Hanem ezalatt a francia
12352  9,   III|                     ütközetben azért kellett meghátrálnia, mert egy hatalmas új hadviselő
12353 11,   VII|             lovascsapat a túlnyomó erő előtt meghátrált, a gyalogság nem bírt a
12354  7,   VII|                    akarnak enni, hogy a gróf megházasodik. A gróf nekem megígérte,
12355  2,     I|                    bajom, hogy a doktor urat meghíhassam. Ugyebár, a doktor kötelessége
12356  7,    II|                 ünnepélyes szándékát azonban meghiúsítá Marie azzal, hogy gyermeteg
12357  9,   III|                   fellengő tervei mind sorba meghiúsulnak.~ ~A német patrióták felkelése
12358  4,     I|                    mindenünnen vendégszerető meghívásokkal ostromolták, de ő oly határozott
12359 12,     I|                    úr drágái is kaptak ilyen meghívást.~ ~– Mint Görömbölyi alispán
12360  7,    VI|                    jó Lizettet felkeresni, s meghívni őt magunkhoz. Úrnője eltávozta
12361  7,    VI|           előkészületek. Rokonaimat nem kell meghívnom, mert azokkal haragban vagyok.
12362 10,   III|                hiszem, hogy a császár miután meghódította fél Európát…~ ~– Az egészet…
12363  1,     I|                      kisleányuk?~ ~Az öregúr meghökkent.~ ~– Nem, kedveském: nekünk
12364  5,    VI|                   építtetett a számára, abba meghozatta Erfurtból és Harlemből a
12365  8,     I|                 amióta a magyar országgyűlés meghozta az inszurrekcióról szóló
12366  5,   III|                   amivel a nevemet mindenütt meghurcolhatja.~ ~Vavel Lajos hosszasan
12367 13,     I|                      Cambray-tól ragadt rám. Meghűtöttem magam, mikor éjjel futottunk
12368  4,     V|           fülke-boltozatot emelé. Egy zsinór meghúzására az ércfüggöny legöngyölődött,
12369  2,     I|          földesuraság közeledtét, hogy jókor meghúzhassák a harangot.~ ~A falunak
12370 12,    II|              foglalta el, ahol észrevétlenül meghúzódhatott. Körös-körül nagy messzeségre
12371 12,     I|                      Ha a csengettyű drótját meghúztam erősen a gróf szobájában,
12372  2,     I|             valakinek az órája elromlik, azt megigazítja.~ ~– Remélem – szólt a baronesse
12373  7,    IV|                     van – szólt az alispán – megígérem, hogy amnesztiát eszközlök
12374  9,     I|                      röpíti.~ ~Egész kincs a megígért jutalom e nagy furfanggal
12375  1,   III|                      összemenő szemöldökkel, megigéző mosollyal ajkain. A haja,
12376  4,   III|                    kastélyból tennünk; attól megijednének.~ ~– Van eszed? Hisz akkor
12377  1,     I|             vendégnek csak itt jutott eszébe megijedni.~ ~– De hallják önök, nem
12378  7,     V|                   odaugrottak hozzá. „Látod, megijesztetted őt!”~ ~– Ne rettenj meg –
12379  3,    IV|                 Fertő tóban fürdő leánykákat megijesztgette, rendeletet adott a halászoknak,
12380 10,    VI|                     állni, mert ő volt annak megindítója!~ ~Azért ápolta olyan nagyon
12381 10,     V|                   trombitáltatott, s azonnal megindított ő is egy portyázó csapatláncot
12382  5,    VI|                között.~ ~Ez a küldemény újra megindította a kettőjük közt félbeszakadt
12383  3,     I|                melléje ül szótlanul, s aztán megindul a két fekete ló a járművel
12384  8,   III|                 együtt, akkor én csapatommal megindulok éjjel az ő helységét fölkeresni.
12385  2,    II|                  amazt a szép leányt jó lesz meginteni, mert nagyon szilajon járja
12386 12,     I|                      kisasszonyaikkal együtt meginvitált; – a gróf úr drágái is kaptak
12387  3,   III|                     se legyen tartós. Azt is megirigyletteo tőle – talán a sors. Minden
12388  2,    II|           parasztlegények egymással, s nekem megírja, hogy ezt vagy amazt a szép
12389 13,     I|                     levélből, amiben mindent megírtak. – Te vagy a mi hősünk,
12390 12,     I|                      hogy meghalt.~ ~– Igen. Megírták.~ ~S azzal elővette kebléből
12391  3,   III|              segítsége.~ ~Hanem hát úgy volt megírva, hogy még ez az egyetlen
12392  9,     I|                   hogy az igaz hálakönnyeket megismerheté, s nagyobb boldogságát találta
12393  5,    VI|              visszakerülve a Fertő tájékára, megismeri egy hajdanio bodnár * gazdája
12394  9,   III|                       hogy a hangjáról elébb megismerjék, mint az arcát látnák. Lajos
12395  7,    VI|                 semmi szüksége sincs a velük megismerkedés szerencséjében részesülni.
12396  7,     I|                    boraival és a konyhájával megismerkedett a grófnak, odalenn, abban
12397  5,   III|                        Régóta kívántam önnel megismerkedni – folytatá az ezredes, mialatt
12398  4,    II|              kelletlen látogatása alkalmával megismert, s aki nagyon megnyerte
12399 10,     V|                     tartott.~ ~Már messziről megismerték egymást, s egymásra nevettek.
12400  7,    VI|                     elzáró acélgörgénnyel is megismerteté, aminek a célját ő maga
12401  5,   III|                  reszkető hangon.~ ~– Azt is megismertetem önnel. De most már beszéljünk
12402 11,    IV|                     a tegnapi jelenet megint megismétlődött a két testvérrel. Hermány
12403  1,    II|                    fej, hazaviszem, ha írás, megiszom.~ ~Azzal felvetette a pénzt,
12404 11,   VII|                kenyérért, a kutakért, mikből megitattak, verekedniök kellett az
12405  4,    IV|            statáriumfán a személyleírásomat, megítélheti.~ ~Azzal a gyertya felé
12406  3,    IV|                 Lajosnak. Felkelt magától, s megitta a szokott hat pohár vizet.
12407 10,     I|           gyógyszertárát kaparintották el, s megitták a felcsernek minden drága
12408  7,    II|                      valamennyi szörnyetegei megittasultak, hogy én is hozzájok hasonló
12409  7,    IV|                  határozza el magát a háború megizenésére meg a szerelme kivallására;
12410  9,    II|                      hogy én ezt Cambray-tól megizenjem Amélie-dnak?~ ~– Eredj hát! –
12411  3,     I|                    ló a járművel az ezerszer megjárt úton, egyenlő tempóban,
12412  2,   III|                      beszéli, amivel híresen megjárta az egyszeri földesúr, aki
12413  1,     I|                     Martin főút is arról van megjegyezve, hogy hét órától fél tizenkettőig
12414  2,    II|               karjába fogózva. Az erdőkerülő megjegyzé, hogy egyik nap a dáma nehézkes,
12415  2,     I|                     Lett is rá egy általános megjegyzés, nyíltan és elhallgatottan.~ ~–
12416  3,     I|                 hírlap volt. Lajosnak voltak megjegyzései némely eseményekre. E megjegyzéseit
12417  3,     I|           megjegyzései némely eseményekre. E megjegyzéseit tollba mondta Marie-nak,
12418  1,    IV|                      talált volna ezen semmi megjegyzésre méltót.~ ~A mosolygó, hízelgő
12419  7,     V|                     jónak látta egy kedélyes megjegyzéssel visszaadni a derült színezetet
12420  5,     I|                    feleket.~ ~Egy körülményt megjegyzett Vavel: azt, hogy amíg a
12421  3,     I|               magányos veréb, a parancsszóra megjelen, s mint igazi divatos postillon,
12422  7,    II|                  megjelenése.~ ~Igazán olyan megjelenés, aminőnek a világromboló
12423  8,   III|                  pongyolában, az ő szabadító megjelenésére várva. E pillanattul kezdve
12424  9,     I|                    feltámadt kísértő szellem megjelenését várja.~ ~Az jött.~ ~Késő
12425 10,    IV|                   nagy tűz van, ott mindjárt megjelenik a forgószelek boszorkánytánca;
12426  4,   III|                 obszervatóriumból, hogy újra megjelenjen a sötétből – a hold.~ ~Ahelyett
12427  2,    II|                      télen úgy, mint nyáron, megjelennek a kastély rondellájának
12428 12,   III|                melyek a telepezési határokat megjelölték, s azokat veres vonallal
12429  1,    IV|                  most rögtön elutazom. Mikor megjövök, azt is megírom önnek. Addig
12430  3,    IV|                 Akkor aztán tökéletes volt a megjuhászodása, mikor a fátyolos hölgyet
12431  3,    IV|                  Nekem van ilyen pénzem sok. Megjutalmazom önt, ha kérésem teljesíti.~ ~
12432  6,     I|                   vékony fonál, aminél fogva megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe.
12433  5,   III|               Barthelmy Léon ezredesről?~ ~– Megkaptam a látogatójegyét – felelt
12434  3,   III|                    megrémülve, s fél kezével megkapva a leánynak a derekán az
12435  5,   III|                       mint egy szemszúrástól megkarcolva élni. – Azt még sohase hagyta
12436  6,    II|                   aztán forró vízben a tojás megkeményült, a külső héj lehántása után
12437  7,     I|                kritikus, aki a koncert végén megkérdez egy mellette álló urat: „
12438  3,     I|              vendégeket sorba veszi az úrnő, megkérdezi, hogy szolgál egészségük,
12439  5,   III|                      Szabad lesz előbb öntől megkérdeznem, gróf úr – szólt csendes,
12440  7,  VIII|                   csakugyan nem tudják maguk megkeresni a kenyerüket, mert nagyon
12441  5,     I|                 Ebből mindjárt az lesz, hogy megkérik a kezét; – kosarat kell
12442  5,     V|                     nem ment oda hozzá, hogy megkérlelje. Szánakozó tekintettel nézett
12443  4,   III|                    ott jó éjt kívánt neki, s megkérte, hogy a szobája ajtaját
12444 10,    IV|                 felén kellett megkísérteni a megkerülést.~ ~Ott szikes fehér síkság
12445 10,     V|                  puskáitokra szuronyt tűzve, megkerülitek a bozótot. A vízárokhoz
12446 10,    IV|                       Melyik felén lehet azt megkerülni?~ ~Mind a két lovas azzal
12447 11,    IV|                      a Párzsa patak folyásán megkerülték a kismegyeri halmokat, s
12448  9,    II|           ellenségeid gondolták ki ezt, hogy megkeserítsenek? Nézd: ez a két kép nem
12449  7,   VII|                 hadfogadási zászló, s holnap megkezdődik az önkénytes lovagok beírása.
12450  5,   III|                     érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért ily önfeledten áldozza fel
12451 12,    II|               értelmezni, ha az úrhölgyet is megkínálja a csutorával. Ilyen melegben,
12452  2,     I|                    tovább: „az ecetes vízzel megkínált Jézus pedig mondá: elvégeztetett!”
12453  8,     I|                  hogy mást ilyen kegyetlenül megkínozhat.~ ~– Hiszen most akartam
12454  7,  VIII|                    Óh, igen. Holnap mindjárt megkísérlem.~ ~– De én nem kívánom ilyen
12455  8,   III|                      Itt azután minden módot megkísérlettem, hogy a védőlovagot kicsaljam
12456  1,     I|                     rögtön elfognának, amint megkísérteném helyemből megmozdulni. Pedig
12457 10,    IV|                  dágvány túlsó felén kellett megkísérteni a megkerülést.~ ~Ott szikes
12458  1,   III|                  rajta kívül már olyan sokat megkísértettek: hogyan lehet az ember eszének
12459  2,     I|                      képes kisebbíteni, mely megkívánta, hogy a hölgyek a hajukat
12460  5,    VI|                      pénztárából felajánlá a megkívántató tizenötezer forintoknako
12461  5,   III|                     a rozsda.~ ~Egy tehertől megkönnyebbült a szíve a hadcsapat elvonulásával.
12462  4,   III|                   Ahelyett, hogy bámulnám és megköszönném önnek a nemes, lovagias
12463  4,     I|                 kezűleg írt levélben kellett megköszönnie.~ ~A levél igen szépen volt
12464  3,     I|                      a háziasszonynak szépen megköszönték, s egymásnak kedves egészségére
12465  3,    II|               problematikus.~ ~Kik jönnek őt megköszönteni születése napján?~ ~Először
12466 11,   III|                      lova ejtette rabbá, ami megkötötte magát az út közepén, s úgy
12467  4,   III|                 bántották önt, bárónő?~ ~– A megkötözésen kívül egyéb rosszat nem
12468  4,     V|                      az a… Napóleon, hát úgy megkötözöm, hogy se té, se tova nem
12469  1,    II|                  féljen semmitől – biztatá a megkötözöttet a hosszú férfi a futársarukban. –
12470  4,   III|                     nőcselédet, akit szintén megkötöztek, s betömték a száját, szabadítsa
12471  1,    II|                     kapubejáratra nyílt: ott megkötözték, betömték a száját, lehúzták
12472 13,    II|                 miért harcolni többé… A béke megköttetett. – „Amaz” – elvett országotokból
12473 12,   III|                 fegyverszünet négy hétre van megkötve, ezt is megsúghatom önnek;
12474  3,   III|            sírkeresztek darabjait, mik félig megkövesülten az eltűnt Jakabfalva, Fertő,
12475  5,   III|              hüvelyeikbe.~ ~– Akkor sietek a megkövetéssel – monda Barthelmy Léon. –
12476  5,   III|                    azért lovagias készséggel megkövetést és bocsánatkérést teljesítettem.
12477  5,   III|                     forma és szabály szerint megkövettem.~ ~A két kísérő is közelebb
12478  9,     I|                    hangon a hölgy, és szemei megkövülten meredtek e szomorú képre.
12479  3,   III|                      mik nem engedik magukat megközelíteni, majd meg emberlárma támad,
12480  2,     I|                         Azonban egyszer csak megkondul a harang a toronyban; erre
12481  7,  VIII|              tálalták ki a hajdúkását: Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy
12482 11,     V|                    esett, s mikor legelőször megkóstoltattam vele a paprikás bürgét,
12483  7,   VII|                     minden szobát, tornácot, megkotrottam a seprűnyéllel minden ágy
12484  6,    II|                     a vérnél. Vavel Lajosnak megküldé a könyvárusa azon éveknek
12485  7,     I|                  ötven nehéz márkát tetszett megküldeni.~ ~– Engedelmet kérek, hogy
12486  5,   III|                 lakni.~ ~A bárónő a pontosan megküldött bérletösszeget éppen olyan
12487 11,   VII|                közkatonájáig. A királynak is megküldte ezt a jelentést.~ ~Meskónak
12488 12,   III|                 rimánkodásaira engedte volna meglágyítani a szívét, hogy a feleségét
12489 12,     I|               szegény bűnös lelkének, ha már meglakolt.~ ~– Belehalt a Hanságban
12490  7,    II|                tigris, várta ugrásra készen, meglapulva a földhöz, a maga jelszavát.~ ~
12491  7,    II|                  akarod, hogy a kezed írását meglássák, s arról megtudják, hogy
12492  5,   III|               zökkenőknél, hidaknál maguktól meglassíták a lépést, és aztán megint
12493 10,     V|                 leszállok e dombról, mert ha meglátnak, megtudják, mi van a hátam
12494  8,    II|                  hogy kedveseit a kastélyban meglátogathassa. Annak sem volt bizonyos
12495 11,     I|               mihelyt egy szabad napja lesz, meglátogatja őket, s addig is sűrűn fognak
12496  6,     I|                      az én Dávidom, s azután meglátogatom mindennap.~ ~Azzal begöngyölgeté
12497  7,   VII|                      A düh lep meg, ha egyet meglátok közölök; ezeket a két balkezű,
12498  7,     V|               kocsiban Lajos mellett?~ ~– Te megláttad azt?~ ~– Igen.~ ~(Lajos
12499  1,     I|            elérzékenyülve az ifjabb férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony
12500  8,    II|                     aki majd megette ezért a meglepetésért.~ ~És így mégis ő kapta
12501 10,    VI|               sikolta fel a hölgy örömteljes meglepetéssel, s mintha az volna a világ
12502  5,    II|                     kellett annak legnagyobb meglepetésül szolgálni.~ ~Az alak, akit
12503  9,     I|                  vissza kell térni), akkorra meglephesse valami nagyon szép nótával.~ ~
12504  8,    II|                   Marie is elolvashassa.~ ~– Meglephetnők őt a táborban – monda Katalinnak –
12505  5,    VI|                 sietett vele; gondolva, majd meglepi e gyönyörű új virággal,
12506  1,   III|                    budoárjába fogom vezetni. Meglepjük őt.~ ~Cambray úrnak tetszett
12507 10,   III|                      a Hanságon át kell őket meglepnem, s ugyanazon az úton vissza
12508  9,   III|           elemózsinával; most maga akarja őt meglepni vele. Felnyergeltette azt
12509  4,   III|                  aztán a cselédséget álmában meglepve, ártalmatlanná tehessék,
12510  3,    II|                   lesz-e őt nekem is egyszer meglesnem?~ ~– Félek, hogy meg fogod
12511  7,  VIII|                   annak több joga van Lajost meglesni, mint neki. Ő aztán csak
12512  2,     I|                    presbitérium!~ ~– Én csak megleszek a magam dikciójával valahogy –
12513  1,     I|                  Ekkor a vegytani gyújtószer meglobban. A mellékszobában a gyertyákat
12514 10,    II|                  gyermek –, mert Isten úgyse meglövöm!~ ~– Hát nem ismersz az
12515 10,    II|                     hangosan: „Megállj, mert meglőlek!”~ ~– Ember vagy, fiam Lackó! –
12516 10,    IV|                  bozótba.~ ~– Kár lett volna meglőnöd. Az csakugyan az én elveszett
12517  1,     I|                   Hiszen a csere nem válik a meglopottnak a kárára.~ ~Amint az öregúr
12518 10,     I|                  drága orvosságát reggelire. Meglopták egymást a bivouacon; hanem
12519 11,    IV|                     kiálta: „No, francia, ha meglőtted az öcsémet, hát lőj meg
12520 12,    II|               álfranciáknak, késő lesz aztán megmagyarázni, hogy miféle ravaszságban
12521  5,     I|                 lehetett annak őt megelőzni. Megmagyarázták aztán neki, hogy a gróf
12522 13,    II|                   Nincsen próféta többé, aki megmagyarázza Belsazárnak, mit jelentenek
12523  5,     V|                 akarja ön biztosítnio , hogy megmaradjak ebben a Névtelen Várban:
12524  7,     I|                     lőtték: az anglusok mind megmaradtak, az irlandiak mind meghaltak.
12525 11,    IV|              ellenséget háromszor leszórta a megmászott halomról.~ ~A zalaiak egészen
12526  1,     I|                 zavarba jött.~ ~– Hát hiszen megmelegítettem a serpenyővel.~ ~– De hol
12527  1,   III|                      bántalom érte, s hogy a megmeneküléséto mily véletlennek köszönheti.~ ~
12528  8,   III|                   mellett mind a nyolc ágyút megmenekülni. Hát Grancsai káplár, aki
12529 13,     I|                     között maga és háza népe megmenekült, s ha az ellenség kegyetlen
12530  1,   III|              szökevények után ragadta: vajon megmenekültek-e szerencsésen, s ha a párizsi
12531 11,    IV|                     kigyógyult! S Hunkárt is megmenté, az is kiépült nehéz sebeiből.~ ~
12532 10,    II|                  kincseit, hanem elrejtette, megmentette azok elől, akik azt keresik:
12533  5,     V|                      Önök akkor, mikor engem megmentettek a haláltól, az én nevemet
12534 11,    IV|                      megtámadó lovasságot, s megmentették az ezredest és a zászlót.~ ~
12535  6,     I|                     ruhájába, hogy az igazit megmentsem a halálveszélytől. A magamét
12536  9,     I|                     szökevény vagyok.~ ~– Ön megmondhatta ezt leányomnak? Hol találta
12537  4,    IV|                       Először is azért, hogy megmondjam a gróf úrnak, hogy nem én
12538  4,   III|                     az történt, amit ő előre megmondott.~ ~Egyike az álarcosoknak,
12539  1,   III|                   vissza a jelen helyzethez, megmondva neki, hogy a „Palais des
12540 10,    VI|                    azt a hideg vízzel. Aztán megmosta sebeit. Ah, mily rettenetes
12541  5,    II|              Barthelmy.~ ~És abban a percben megmozdultak a szörnyeteg arcvonásai.~ ~
12542 10,     V|                         No hát majd ennek is megmutassuk, hogy a háború nem csillagvizsgálás. –
12543  5,     I|                    csak ott közöttüko , majd megmutatná nekik, milyen az igazi úrlovar!
12544  8,   III|                  mondani: mit kívánsz? Akkor megmutatod neki ezt az acélgyűrűt, (
12545 10,     V|                gyönyörű szép fehér fogsorait megmutatva fekete bajusza, szakálla
12546  7,    VI|                      Katalint karöltve, hogy megmutogassa neki ruhatárát, fantasztikus,
12547 12,   III|                   azt az asztalra kiterítve, megmutogatá rajta a veres vonalakat,
12548  7,    VI|                   pedig aztán vitte magával, megmutogatni neki a saját szobáit: a
12549  7,    II|                    alispánt fegyvertárába, s megmutogatta neki szörnyű kincseit.~ ~–
12550  3,    IV|                      Kérem! – szólt a doktor megneheztelve. – Én híva voltam. E borzasztó
12551  2,    II|                      katolikus templomba; de megnem gyónik soha. Nem enged tudakozódni
12552 10,     V|                       se Isabey nem fogja őt megnevettetni majom-paródiájával; – hanem
12553  1,    IV|                  szerzők számára, amiért úgy megnevettették? Hardy conditorie * -jában
12554  7,    IV|             találkozás.~ ~Katalin arcán az a megnevezhetlen bűbáj varázsolt, mely az
12555 11,   VII|                nagybaráti lelkészt különösen megnevezi, kinek a sebesültekre fordított
12556 13,     I|              elsétálok veletek az ablakig. – Megnézem, hogy jön fel a hajnalcsillag.
12557  1,    IV|                    legújabb vaudeville * -je megnézhető-e? Megérdemli-e azt a 3000
12558  7,   VII|                      megemelte a kártyát – s megnézte, hogy mit emelt. Bosszús
12559  7,  VIII|                      itten lenni!~ ~– Holnap megnézzük a gazdaságot – mond neki
12560  9,     I|                    változott meg? Szép lett? Megnőtt? Óh, mondja ön. – Nem hozhatta
12561  7,    IV|                   kellett elébb törülni róla megnyálazott zsebkendőjével.~ ~Lajos
12562 11,    IV|                   monda Tisza Péter, s azzal megnyálazva a markát, kapta a fokosát
12563  4,    IV|                  kellett volna egy ütközetet megnyerni. Ebbe bolondult meg. – Ezt
12564  7,   VII|             karszékem, mikor beleülök, az is megnyikkan, és nyekereg, és nem győz
12565  7,    II|                   emelkedtek az égnek, ajkai megnyíltak, orcája tündökölt, az mind
12566  8,    II|                 Lajos, amint kastélya kapuit megnyitá a külvilág előtt, valami
12567 10,    IV|                   partra, mely az utat ismét megnyitja előttük.~ ~De már akkor
12568 10,    II|                       Csak egy ujjaddal kell megnyomnod, s a görgöny felemelkedik.~ ~
12569  4,     V|            mozdíthatja. Hanem, ha a lábaddal megnyomsz egy rézfogantyút, amit láthatsz
12570  4,     V|                 Azután megint, ha egy gombot megnyomtak a padlón, az egész ércgöngyöleg
12571  7,    VI|             mindennap – monda Marie; s azzal megnyomva lábával a rejtett gép rugóját,
12572  4,     I|                   tudott az indokban egészen megnyugodni. Nőknél ritkaság az, hogy „
12573  5,   III|              lovagias ember, s a lovagszóban megnyugszik, s azontúl békét hagy önnek.~ ~–
12574  7,  VIII|                Nagyon jó lesz, – szólt Marie megnyugtatva.~ ~És aztán amint belépett
12575  1,   III|                    szabadulni. Nem árulta el megnyugvását.~ ~– Nekem se a leányhoz,
12576 11,     I|                      reménnyel, jövőben való megnyugvással.~ ~Milyen nevettető jelenet
12577  7,  VIII|                     Marie ezért az ígéretért megölelte Fräulein Lottit.~ ~– És
12578  9,    II|                   Istenem! Meghalt?~ ~– Nem! Megöletett! Kegyetlenül, átkozott módon
12579  6,     I|                elfogták a forradalmiak, hogy megöljék, én a saját leányomat öltöztettem
12580  1,    IV|                   nem kérdezzük: fáj-e neki? Megöljük. A haza érdeke minden tettnek
12581 10,    II|                      mert ha itt maradsz, én megöllek! – Hogy lehet ilyet álmodni! ~ ~
12582  5,   III|                kerüld ezt a helyet, mert itt megölnek. Kivált egy asszonytól.
12583 10,    VI|                    fekszel itt! Te átkozott! Megölted a leányomat! Soha meg ne
12584  6,     I|                     megrohantam őket; kettőt megöltem közülök, s a kincseket elragadtam
12585  6,     I|                      s mindennap lejárt maga megöntözni.~ ~Pedig hát halálból, temetkezésből
12586 12,    II|                   Dame-ba oltárképnek! Méltó megörökíteni a szerzője nevét. – Ilyenek
12587  5,    II|                közöttünk, hogy ezt az alakot megörökítse?~ ~– Rettenetes! Nem nézhetek
12588 13,    II|                     képét torzalaknak? nevét megörökítsék gúnydalokban? s a kínszenvedések
12589  3,   III|            kopogtatás hangzott az ajtaján.~ ~Megörült neki: azt hitte Lajos jött.~ ~–
12590  2,    II|                    kisasszony!”~ ~E nem várt megoldás rengeteg kacajra zendítette
12591  2,    II|                    ők.~ ~– Ez a legérthetőbb megoldása volna a talánynak. Hanem
12592 11,   VII|                      ki annak a feladatnak a megoldásában, hogy az előre-hátra őgyelgő
12593  2,    II|                   Lehet, hogy közel járunk a megoldáshoz az inzsellér úr ideájával! –
12594 11,   III|                  embereket nem bántja. Isten megoltalmaz.~ ~A feleség a kisebbik
12595  9,     I|                       s hála fejében éppen e megoltalmazott angyal által nyissak új
12596  5,    VI|                  sietett azt nagy költséggel megoltalmaztatni; volt módja benne. Kapuját
12597  9,    II|                      újra megszabadítson, és megoltalmazzon téged.~ ~– S hol van ő?~ ~–
12598  8,    II|              megtudtad e titkot. Kérlek, jól megőrizd. Minden tekintetben.~ ~Azzal
12599  1,    IV|                    nem fordította, nehéz azt megőrizni, hogy a társalgás még a
12600  2,     I|                     voltak hozzá, azért csak megőrizték apáiktól öröklött kincsüket,
12601  3,    IV|                     arca, mint aki egyszerre megőrült. Valami olyan önkényteleno
12602  5,     I|                   botot a virtusaikért, mert megőrzi őket attól az armalis.~ ~
12603 11,    IV|                   rohant fedett hadállásaink megostromlására, s a gyalogság mögött vonultak
12604 10,    IV|                  egész tüskesáncokat kellett megostromolni, hol a galagonya a vadszeder-indával
12605  4,     V|                      ez idő alatt Henry, aki megosztá vele szobáját, annyit tanult
12606  7,    II|              ellenség prédájára volt hagyva, megosztoztak a benne talált pénzen, megtömték
12607  5,   III|                     ebben a bagolykalitkában megőszülni.~ ~Csak most kapta magát
12608  5,     I|                      felett függő veszélytől megóvja? Maga menjen-e oda: élőszóval
12609  3,    II|                     a férfi hasztalan akarta megóvni kezét, hogy csókjaival el
12610  1,    IV|                 elkezd valami kényes tárgyat megpendíteni; például, hogy tegnap, éppen
12611  7,  VIII|               újdonság csodái nem hagyták őt megpihenni egy tárgynál; szemébe ötlött
12612 12,    II|                    világban, mint az alattuk megpihenő csapatról. Onnan másnap
12613  8,   III|                 Mikor Eckmühlnél ötödmagával megpillant egy öt ágyúból álló lovas
12614  5,     I|                 szomorít; – a tréfás adomázó megpirítja a nőhallgatót; ebéd után
12615  7,    IV|                valamit nem jól teszek, azért megpirongatsz, s ha jól eltaláltam, megdicsérsz.~ ~–
12616  1,   III|                      tüzébe.~ ~Cambray úr is megpróbálkozott azzal, amit rajta kívül
12617  7,  VIII|                  tanulta azt a szép nótát. S megpróbálni, hogy utána tudja-e dúdolni. „
12618 11,   VII|                  mind a három parancsolatnak megpróbált engedelmeskedni, a negyedik
12619  2,     I|    Landsknechtsschild.~ ~A két hegyes bajusz megpróbálta ezt a nevet felöklelni.~ ~–
12620  5,     V|                     erejével föléje kerülve, megragadá a férfi kezét, s szólt egész
12621 11,   VII|             túlparton voltak, akkor a náddal megrakott hidat felgyújtották a hátuk
12622  5,    II|                      s a lovagkorbáccsal jól megrakta a hátát. Ezt is meg kell
12623 10,     V|                pisztoly eldördült, s a csákó megránduló állszíja tudatá Lajossal,
12624  7,    VI|                      öltönyeivel, alattomban megrántotta az ágya mellett lefüggő
12625  4,     V|                       Ugyanaz a zsinór, mely megrántva a redőnyt leereszti, jelt
12626  9,    II|              Katalint a nyári pavillonban.~ ~Megrémíté a jelenet, amit látott.~ ~
12627  2,     I|                     megrettent. Az oroszlánt megrémítéo szavával a kakas; Bernát
12628  4,    II|                  vízlakó szörnyet, aki engem megrémített. Azt hittem, csak mesét
12629  3,    IV|              kimagyarázhatlano eset, ami önt megrémítette.~ ~– Igaz. El kellett azt
12630  3,    IV|               kiengesztelő tudat, hogy Marie megrémítője nem volt valami ellenség
12631  7,    II|                    történt? – rebegé a leány megrémülten Lajos lángoló arcától.~ ~–
12632  3,   III|                      Marie! – kiáltá a férfi megrémülve, s fél kezével megkapva
12633  2,   III|                   oly erővel a földhöz, hogy megrendült bele az egész kastély, aztán
12634  5,     I|                      amint azok a nevetéstől megrengenek. És ezt mind csak távolból
12635 10,    IV|                    az inszurgensnek, aki így megriasztá őket.~ ~– No, ez a dolog
12636 13,     I|                  jutott, hogy a paripa-robaj megriaszthatná a leány gyönge szívét, s
12637  1,   III|                fogolyhoz, s azt mondá rideg, megriasztó hangon:~ ~– Minden el van
12638 10,   III|                 inkább attól tartok, hogy ha megriasztom őket, akkorát szaladnak,
12639 11,    IV|                   sűrűséget a csatában, hogy megritkítsa; ezt tette Sepsey Pál. Amit
12640 11,    II|                  Tüskevárra. Mindössze három megritkult lovasezrede volt még: két
12641  4,    IV|                     hörgését hallatá. Térdei megrogytak alatta. Haja felborzadt.
12642 12,     I|                  akarod a volónjaiddal Győrt megrohanni, amit egy egész francia
12643  6,     I|                  elkobzók, társaimmal együtt megrohantam őket; kettőt megöltem közülök,
12644  4,    IV|                     fel. Önnek a szíve nincs megromolva. Hagyja ön el ezt az utat,
12645  1,     I|                    selyemharisnyácska.~ ~Azt megsajnálja: eldugja a keblébe.~ ~Aztán
12646  9,     I|               elefántcsont medalion volt az, megsárgulva az időktől, hanem a benne
12647  2,     I|                      hogy legyen, de látható mégse legyen; elöl a fül mellett
12648 10,     I|                    bivouacon; hanem aztán ha megsebesült a pajtás a csatában, saját
12649 11,     V|                     a megelőző napi csatában megsebesülteket szállították: ezek is Budának
12650  4,    IV|                    önt az első berendezésnél megsegíteni. Adok önnek pénzt kölcsön;
12651  5,     V|                   rajta: kifosztva, megölve, megsemmisítve. És aztán tudnom kell, hogy
12652 12,    II|                 önöket egy bántó tekintet se megsérteni sehol. Csak egyetlenegy
12653  2,   III|                      primae nonus * flagrans megsértése! Nekem megtiltani azt, hogy
12654  6,     I|                  lelte?~ ~– Azt hiszem, hogy megsimította a guta.~ ~S azt olyan flegmával
12655  6,    II|              siralomházában is imádja; s aki megsiratja a megölt madarat, akire
12656  6,     I|                       Igaz. Embert nem tudok megsiratni, ha meghal: csupán az apró
12657  8,    II|                   szerencsétlen regényhősnőt megsiratott.~ ~De rövid időn lett egy
12658 11,   III|                     Végre a Gerence pataknál megsokallta egy chasseur az impertinenskedéseit,
12659  3,   III|                     soká tartott. Kétszer is megsürgette, hogy siessen.~ ~Aztán a
12660  4,    IV|                  embereknek köszönni, urakat megsüvegelni. Mikor az a poronty a világra
12661 12,   III|                   hétre van megkötve, ezt is megsúghatom önnek; s azt hiszem, hogy
12662  6,     I|                      halandó embernek fülébe megsúgnod?~ ~– Ki kell békülnöm Istennel.~ ~–
12663 13,     I|                nehogy Marie meghallja.) – Őt megszabadítád ellenségeitől; de engem
12664  9,     I|                      Önnek magának kell őtet megszabadítani. Ha van e földön bűn számára
12665  6,     I|                 vétkem, mert egy angyalodnak megszabadításáért követtem el azt!”~ ~– Nem
12666  8,   III|                     a veszélyben forgó hölgy megszabadítására. – Jocrisse jól játszotta
12667  4,   III|             mozdulata azt, hogy inkább remeg megszabadítójától.~ ~– Kérem önt: ne üssön
12668  9,    II|                       Cambray itt van? Az én megszabadítóm, oltalmazóm, második atyám!
12669  6,     I|             okmányokat, útleveleket, hogy őt megszabadítsam ellenségei kezéből. Rablógyilkos
12670  9,    II|                    ide?~ ~– Azért, hogy újra megszabadítson, és megoltalmazzon téged.~ ~–
12671 11,    IV|                    mikor aztán viszi vissza, megszabadítva fogságból és halálból, azt
12672  9,     I|                 kifizetetlen nem hagy: akkor megszabadul egy olyan nagy szenvedéstől,
12673  4,   III|                 arcát még ragyogóbbá tette a megszabadulás öröme s a szemérem pírja,
12674  5,   III|                   golyó árán száműzetésemtől megszabadulhatok. – Azt pedig tudni fogja
12675 11,     I|                   Hogy rettegett nagyságától megszabadulhatott! Most már szabad neki az
12676 12,     I|                   kilétüket, menedéküket? Ha megszabadulhattak onnan, hova mentek? Merre
12677  1,   III|                  Szerette volna megtudni, ha megszabadulhattak-e, s a szép grófnő hálálkodásai
12678 10,   III|                    kell történni, hogy Marie megszabaduljon.~ ~
12679  1,    IV|             kínálkozik most rá, attól végleg megszabadulni. Önnek zilált pénzügyi viszonyai
12680  4,     I|                   bárónő kastélyába, s ezzel megszakadt közöttük a további levelezés:
12681 10,     V|                      volna annak a dombnak a megszállását, ahol egy parasztasszony
12682 11,    II|                     egy nagy irtvány. Ha azt megszállhatják, akkor Andrássy dandárának
12683 11,    IV|                     közti erdős magaslatokat megszállják, s ott az ellenség rohamát
12684  7,    II|                      mennyi!~ ~– Majd otthon megszámlálhatja ön.~ ~– Hogy nyugtatványt
12685 11,   VII|                       Van kenyér és bor! Van megszaporodott haderő, kiszabadult vitéz
12686  7,     I|                  elfeledték az ország rendei megszavazni. Önöknek nincs pénzük. Ezen
12687  6,    II|                 győzelmet.~ ~Az országgyűlés megszavazta ugyan az újoncilletményt (
12688 10,   III|                  drága tollat és brilliantot megszégyenített bálöltönyével, az tele volt
12689  1,   III|                  nyolcéves kisasszonyát mily megszégyenítő bántalom érte, s hogy a
12690  9,     I|                 nőszívben lakó démon sokszor megszégyenül azáltal, hogy a vele együtt
12691 13,     I|                    kiterített ponyva fölött „megszelelte” a pénzhalmazt: ezüst, arany,
12692  9,   III|                osztrákok táborát körös-körül megszemlélni. Olyan magasra szállt fel,
12693 10,    II|                 engedett idegen lábnyomoktól megszentségtelenítni: az ő leányszobáját.~ ~Odasietett.~ ~
12694  2,     I|                      baronesse-szel hogy úgy megszerette a mi vidékünket? Ami annyival
12695  8,   III|              koronájával egyesítené, egészen megszilárdítaná Napóleon trónját. A legitim
12696 10,    IV|                  rohadó talajt fedi, ami már megszilárdult; embermagasságú kutyatej-bokrok
12697  2,    II|                     megy, hogy a kolostorból megszökjék a kedveséért, akkor már
12698  4,    II|                   principálisát olyan szépen megszöktette a kastélyból. A fiatalember
12699 11,    IV|                        hatvannyolc esztendei megszokás után?~ ~S mikor a két sereg
12700  9,   III|                  szolgálatot nehéz még velük megszokatni. Veszteg maradni az előőrsön,
12701  1,    IV|               felsóhajtva a grófnő. – Én már megszokhattam, hogy a leányomnak hasznát
12702 12,     I|               menekülni?~ ~Vagy talán azt is megszokják az asszonyok? Óh, a nőknek
12703  3,    II|                nagyon kicsiny koromtól fogva megszoktam azt képzelni, hogy te közel
12704  4,    II|                      látszik valakit. Mostan megszólal. Valakit hívott. Egy nevet
12705  4,    II|                  mely egyiket kettőjük közül megszólalásra bírja, mikor úgy hosszasan
12706  3,   III|                    csak félig nyílt meg, s a megszólaló hang nem Lajosé volt, hanem
12707  7,  VIII|                  kezét, mikor az ujjai alatt megszólaltak a billentyűk: persze goromba
12708  7,    II|                    saját fővárosában múzsáit megszólaltassa? Nem-e tett hasonlóul a
12709  1,    II|                 tettél te már Párizsban. Jól megszolgáld a húsz frankodat egy órára,
12710 11,   III|                     is, hát azért extra kell megszolgálni. Elő is léptették rögtön
12711  2,    II|                     aludni, legyen még, akit megszólhasson a doktor úr!~ ~– Pernahajder!~ ~
12712  3,    IV|                 kicserélhetné, akivel együtt megszólhatná az embereket, s nevethetne
12713  3,     I|                     férfi pedig, ha a leányt megszólítá Marie-nak mondta.~ ~Ebéd
12714  2,    II|           magatartású, hogy alig meri valaki megszólítani. Mindig fehér glaszé kesztyűt
12715 10,    VI|                     akit önnek ezzel kellett megszólítania: Botta Zsófia! Hova lett?~ ~
12716 10,    II|                     bárány, sietett szelíden megszólítója felé.~ ~Mikor annak az arcába
12717 10,    VI|                     hansági pásztorok, mikor megszomjaznak, egy elvágott nádszálat
12718 12,   III|                 bocsátja.~ ~Vavel odasietett megszorítani e jó hír hozójának kezét.~ ~
12719  9,   III|                     én Katalinom!~ ~S forrón megszorító a hölgy kezét.~ ~ ~ ~Vavel
12720  5,   III|                   Barthelmy! – súgá a hölgy, megszorítva a kart, melyre támaszkodott.~ ~
12721  3,    IV|                     vette, hogy a torkát úgy megszorongatá az ura: azért oly gyöngéden
12722  7,     I|                    fogunk az életben – mondá megszorongatva szíves házigazdája kezét.~ ~–
12723  6,     I|                  mint sok tudós ember, mikor megszorul a nagy válságban. Felmondott
12724 11,    IV|                  emberszámra: elfutottak, ha megszorultak, meg visszajöttek újrakezdeni.
12725  9,     I|                 szegény parasztok nyomorának megszüntetésében a nagyvilág minden csillogásainál?~ ~
12726  5,   III|                   velem. De holnaptól kezdve megszűnök önnek vendége lenni, s azontúl
12727  7,     V|                   egyik pap megadja, a másik megtagadja. A gróf katolikus.~ ~…… –
12728  7,    II|                  saját nyelve használatát is megtagadták, melyet szegénnyé és butává
12729  1,    IV|            felügyelete alatt! Idegen emberek megtalálásának véletlenére! Óh, mi szomorú
12730  1,    IV|                    hogy az elcserélt szívben megtalálhassák az államrend ellen tervezett
12731  4,    IV|                     ennek a kiegészítését is megtalálja valaha.~ ~ ~ ~Most csak
12732  7,   VII|                    pedig folytatá:~ ~– És ön megtalálná azt az árt, s azt mondaná: „
12733  4,    IV|                     hogy mi az. – Ha az úton megtalálnám, visszahoznám. Ha más elrabolná,
12734  4,     V|                     nem fogsz félni, s ismét megtalálod az álmodat.~ ~Most már nem
12735  5,   III|                  után kereste.~ ~– No, és ha megtalált volna?~ ~– Akkor felkérte
12736  5,    VI|                   körmöci aranyam. A cöveket megtalálták, s benne volt a sulyokban
12737  1,    IV|                     egy országot körös-körül megtámad minden ellensége, akinek
12738 10,     V|                    dombot itt a róna közepén megtámadatlan nem hagyja.~ ~Nemcsak lovagias
12739  8,     I|               ellenfelet elöl, hátul, oldalt megtámadják, túlszárnyalják, hadsorait
12740 11,    IV|               fringiájával, s – szétverték a megtámadó lovasságot, s megmentették
12741  5,   III|         kiszabadítson; pedig jól tudta, hogy megtámadóim négyen vannak, és jól fölfegyverezve.
12742 11,    IV|           helytálltak neki, összecsődültek a megtámadott ezredesük körül. Osterhuber,
12743 11,    II|                    osztály huszárt küldött a megtámadottak segítségére, ami azoknak
12744 11,   III|           lovasüteggel. Az ellenség többször megtámadta őket, de a hosszú defilét
12745  6,     I|                   össze ne ütközzenek, s aki megtanítja a férget ősszel, hogyan
12746  4,   III|                karomat, hanem azért én mégis megtanítom őt ember módjára járni.~ ~
12747  3,    IV|                    Már annyi szófogadásra is megtanították., hogy a konyhában rá lehet
12748 10,    IV|                      hogy ezt a szörnyeteget megtanítottam tüzet csinálni. Most ezzel
12749  3,    IV|                      mellé preceptornak, aki megtanítsa beszélni, emberi módon két
12750  4,    II|                  hogy ezt a szót akarja vele megtaníttatni: „mama”. Istenem! Milyen
12751  8,    II|                  most már ezt a nótát, ugyan megtanulhatta könyv nélkül. A cigány egész
12752  7,  VIII|                   idő kell arra, hogy én ezt megtanuljam?~ ~– Az egészen a te szorgalmadtól
12753  9,   III|                    hitvány pénz. Mától fogva megtanulok szegény ember lenni.~ ~–
12754  5,    II|                   tökéletesen kitanítok. Már megtanult táncolni és bort inni. De
12755  3,    IV|                   azzal odalépve a beteghez, megtapintá annak az üterét.~ ~A jéghideg
12756  8,    II|                      egész kelengye. Katalin megtapogatta a gyolcsot: „kínai ananászszövet”.~ ~
12757  3,    II|                      fehéreket jobb szeretem megtartani, mert azoknak olyan szép
12758  4,     I|               elítéli azt, akkor továbbra is megtartja nagylelkű pártfogása alatt.
12759  8,    II|                    múzsája az utókor számára megtartogassa, csakhogy az meg horáci
12760  1,   III|                   mondja: „papa Alfred”. Azt megtartom!~ ~Amíg az öregúr a lépcsőn
12761 11,   III|                       Annak aztán a lovát is megtartotta magának, meg a kardját és
12762  7,     V|                 mosolyogva Marie-tól.~ ~– Te megtartottad azt? Óh, add oda Lajos. –
12763  5,   III|                  vendég, azt mondá: „Íme, én megtartottam ígéretemet, nehéz volt,
12764  4,     I|                    férfilélek is közel van a megtébolyodáshoz?~ ~Lajos harmincegy évet
12765  7,    IV|                      oly lépést, ami egyszer megteendő ugyan, de meg kell választani
12766  4,    IV|                     gróf úr, amilyen könnyen megtehettem én azt, hogy ide az ágyasházába
12767 12,    II|                      helység nevezetességeit megtekinteni, Madame? Van itt egy igen
12768  4,     V|                    rajzot készíteni előleges megtekintés végett?~ ~Óh, Mátyás mesternek
12769  5,    VI|                   csak olyan, ahogy az Isten megteremtette! A Fertő tó túláradásának
12770  7,  VIII|                    reggel senki se lesz, aki megterítse számukra a reggelizőasztalt,
12771 13,     I|                      nem állít egyebet, mint megtérni, vezekleni és vétkét jóvá
12772  6,    II|                 bűbájos leányalakban találta megtestesülését, az imádásig emelkedő földöntúli
12773  7,    II|                 istenkézből eredett embernek megtestesülve. Nem ez-e hát amaz angyal,
12774  3,    IV|                  Alugyék szépen.~ ~– Mindent megteszek, hogy önt meg ne haragítsam.~ ~–
12775  8,    II|                          Óh, bizony mások is megteszik azt. Hát nem olvastad a
12776  5,   III|                 másik.~ ~Ennek a másiknak is megtetszenek a fű közül előkandikáló
12777  9,     I|                    nem elég. Ennyit Júdás is megtett. „Én nem tudom kezetekbe
12778  3,    II|                      nekem kintornát. Mindig megtetted a kívánságomat. De mindig
12779  1,   III|                  ottan adatokat?~ ~– Mindent megtettünk, ami kötelességünk volt;
12780  7,     I|            paragrafusának tulajdonítom, mely megtiltja a nemes felkelőknek bármely
12781  5,     I|           huszonötöket rovogatott le, hogy a megtisztelt minden rovást nyugtatványozott
12782  6,     I|                    uraknak a lábtyűit sártól megtisztogassa: hanem vagyok a bibliai
12783 13,     I|                  volt bűnbocsánat, szerelem, megtisztulás, – együtt.~ ~ ~ ~A mellékszobából
12784 11,     I|                    pohárcsengés közt, nagyon megtizedelték a Szigetközbe betörő nagyszámú
12785  7,     I|                  elmaradókra van kimondva: a megtizedeltetést.~ ~S ezt megfelelő kegyetlen
12786  7,     I|                  Lesz gondom rá, hogy ön, ha megtizedeltetik is, meg ne haljon. Nem ismeri
12787  7,     I|                      engemet magamat egyedül megtizedeltetni?~ ~– Azt csak bízza ön rám –
12788 11,    IV|                      ellenség kartácstüzétől megtizedelve.~ ~E roham után egy jellemző
12789  9,   III|                   keblébe. A két kast azután megtölté mindenféle eleséggel, kenyérrel,
12790  3,    II|                       aminőkkel a lőfegyvert megtöltik. De nem láttalak még soha;
12791  8,     I|               nyugalomra hajtani, hanem újra megtöltötte a pipáit, s rágyújtott Lajos
12792  7,    II|          megosztoztak a benne talált pénzen, megtömték vele a tarisznyáikat, s
12793  7,     V|                    az átlátszó viasz; szemei megtörtek, feje lehanyatlott a kerevet
12794  2,     I|             csókolózom.~ ~– Hát hiszen az is megtörténhetik – nevetett a baronesse,
12795  5,    VI|                   kiadása. Márpedig hamarább megtörténhetiko az, hogy a Fertő túláradjon
12796  3,     I|               talpacskáikat finom szivaccsal megtörülgetio , s csak úgy engedi azután
12797  3,    II|                   könnyei az ölébe.~ ~Azután megtörülgette a hálóinge felemelt szélével
12798 12,    II|                     Aztán a vezérük keményen megtolmácsoltatta a lakosságnak, hogy ha valaki
12799  1,    IV|                      eltett vereségei vannak megtorlandók, hogy azt leigázza, szétdarabolja; –
12800  5,   III|                    elhallgatott.~ ~– Ön most megtorolja rajtam azt, amit én tettem
12801  4,    IV|                    tudta volna. Annyit mégis megtudakolt egyszer a lelkésztől, hogy
12802  9,    II|                      Cambray-hoz menni, hogy megtudd tőle: ki vagyok én? Hogy
12803 10,    II|                       de az első pillantásra megtudhatá, hogy az el volt zárva eddig
12804  3,    IV|                következett: mert abból sokat megtudhatott volna.~ ~Amint a gróf torkon
12805  5,   III|              kiáltott, amiből a nem alvók is megtudhatták, mit álmodott; kényszeríté
12806  4,    IV|                 nincs szüksége arra, hogy én megtudjam, mit végez, sem énnekem.~ ~
12807  4,   III|                     is akarnám, hogy mindent megtudjon.~ ~– Én értek az érvágáshoz –
12808  5,    IV|                     többé együtt.~ ~Mindjárt megtudjuk annak is az okát.~ ~
12809  3,   III|           kocsizörgést meghallaná ő, s arról megtudná, hogy mit tettünk. Kiugranék
12810  9,   III|                    kapott. Egyszerre kellett megtudnia azt is, hogy fellengő tervei
12811  1,   III|                   van kötve. Nekünk azt kell megtudnunk, hogy hova lett az az ember,
12812  7,   VII|                 szeme világára, Madame! – Én megtudok mindent a kártyáimból. S
12813  5,     I|                élőszóval elmondani azt, amit megtudott?~ ~A jó sors igen szépen
12814  8,    II|                      Te vagy a harmadik, aki megtudtad e titkot. Kérlek, jól megőrizd.
12815  1,    IV|                 sietnek rögtön besúgni, amit megtudtak. Óh, ezek nem tesznek mást,
12816  1,    IV|             szeretetreméltó kis Amélie révén megtudtunk annyit, hogy egy olyan országban
12817  5,     I|                       hogy „Halt, wer da?” s megtudván, hogy a közeledő jó barát,
12818  2,    II|                  csakugyan nem szabad tovább megtűrni a Névtelen Várban.~ ~Ezalatt
12819  2,   III|                 szóra elővette a gróf a háta megül a kezeit, mégpedig egy olyan
12820  7,    II|                    van elég, ló is van, amit megüljön: csupán egy dolog az, amiről
12821  7,  VIII|                  képeskönyvben.~ ~– Ne félj. Megülöd te az igazi lovat is. Aztán
12822  2,    II|                    nagy lövöldözéssel szokta megünnepelni. Az idegen úr a másik évben
12823  2,   III|                     úr dohogott magában.~ ~– Megütheti a ménkű! Még meg akar duellálni.
12824  8,    II|                     hanem a pallos, s aki őt megüti, felsőbb hatalmaskodás bűnébe
12825 10,    IV|                  mintha az akarna legalábbis megütközni az ellenséggel, a ló lába
12826 10,     V|               Joséphine ölebei nem fogják őt megugatni, se az új császárnő ölebei
12827 10,   III|           szétvetette a négy lábát, s bátran megugatta az egész úri társaságot.~ ~–
12828  2,   III|                  végett jöttem ide. A bárónő megújítani szándékozik a bérletet,
12829  4,    II|                    hogy a bérlésio szerződés megújítására nincs már szükség, miután
12830  2,   III|                     múlhatlan szüksége van a megújított szerződésre, mert különben
12831  5,     I|                  Névtelen Várhoz az ezredes, megújítva a meghiúsult látogatást. –
12832  8,    II|                  keresztül, magára hagyatva, megunt gyermekjátékok között várt
12833  6,     I|                 coeur-ászból a szívet. Végre megunta a várakozást, s maga indult
12834  9,     I|                 mulatságod? Látod, én nagyon meguntam ezt az én életemet. Mindennap
12835  3,    IV|                 sárosan, ahogy az erdei utat megúszta, felment a kastélyba, magával
12836  9,     I|                       amikor kezdtem magamat megutálni. Nem tudom kitalálni az
12837 11,    II|                      által, akiket tisztekül megválasztott.~ ~Ezek voltak Andrássy
12838  7,     I|                  alispán, aki kénytelen volt megvallani, hogy a gróf az első ember
12839  9,     I|                   ide magához, s akkor aztán megvallja annak a férfinak, akinek
12840  8,    II|                      szerelmi esküvéseket; a megvallott titkokat, mik azokat oly
12841  3,    IV|                         Az volt a szeretője. Megvallotta neki.~ ~Azután csendesen
12842  4,     I|                   volt.~ ~Ez ugyan, őszintén megvallva, egy kis kegyes csalás mind
12843  9,     I|                minden kincse nem képes aztán megváltani!~ ~„Io non posso…” Ez nem
12844  2,    II|                      nemzetbeli klasszikusai megvannak. Azután Wieland, Lessing,
12845 13,     I|                  fognak visszavonulni, s ott megvárják, míg újabb rendelettel megérkezem.~ ~
12846  8,     I|                       hogy azt a sok mondurt megvarrathassa; hanem majd kiszabatja a
12847  6,     I|                   másvilágra utazók számára: megvárva, míg az utána mondja.~ ~
12848  1,   III|                eladta Perigault bankárnak; a megvásárló ügyes vállalkozó volt: a
12849  2,   III|                    ön egy ilyen darab földet megvásárol, kizárólagos birtokosává
12850  8,     I|                lettem volna őt erőhatalommal megvédelmezni üldözői elől, akik nem válogatósak
12851 10,   III|                  piros harisnyái immunitását megvédelmezze.~ ~– De sokkal szebb volt
12852  5,     I|                 hangtól. Akit eddig attól is megvédtek, hogy éjszakai ebugatás,
12853 12,    II|                    jött volna ön eléje, hogy megvegye tőle kedveseit, nem hallgatta
12854  1,   III|                      hogy a hotel Thelussont megvehette hétmillió frankon, csak
12855 11,     V|                      egész nemesi hadsereget megvendégelé, s napiparancsában az inszurrekciót
12856  2,    II|                      minden Szilveszter éjen megvendégeli őket a falu korcsmájában.
12857  6,    II|                     az el nem költhet többé, megvendégelje vele az erdők vadmadarait.~ ~
12858  9,     I|                     világ minden milliójáért megvenni egy ilyen kincset?~ ~Kincset?
12859  1,     I|                    halok addig.~ ~– Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik baj.
12860  1,     I|                elhagyni nem lesz szabad.~ ~– Megvénülök; de meg nem halok addig.~ ~–
12861 11,     V|                   jött. – Akik jelen voltak, megvénültek, elhaltak, nem szóltak. –
12862  1,     I|                   hogy erre ráérünk, majd ha megvénülünk.~ ~– Derék, felvilágosodott
12863 10,    II|              Lizetthez.~ ~– Tessék. De engem megver.~ ~Már a folyosón érzett
12864  5,    II|                     hitte, hogy az embert ha megverik, nem illik neki többet két
12865  4,    IV|                     hogyan kellene Napóleont megverni. Szüntelen haditervet készít,
12866 12,     I|                      gyermek, akit mostohája megvert.~ ~Az ő mostohája: a sors.~ ~–
12867  8,    II|                  támadt egy buzgó poéta, aki megverte a lantot, de mire a költeménye
12868  7,     I|                   megtudni, mikor már erősen megverték. Tehát a magyar nemesi fölkelésnek
12869  9,    II|                     fenevad, akit kiküldtek, megvesztegetve ocsmány vérdíjjal, azért,
12870  5,    IV|                   hogy a bárónő már a jószág megvétele előtt is itt volt, s az
12871  4,    IV|                    tőle a gróf.~ ~Sátán Laci megvetésre fintorította az arcát.~ ~–
12872  6,    II|                      történik, ahol a lábait megvetette.~ ~Ehhez két közege volt:
12873 11,   VII|                     oda, ahonnan elindult, s megveti a lábát Zalabéren.~ ~Ez
12874  1,    II|                     is; eladták kótyavetyén, megvette nyolc aranyért Ottovairi
12875  3,     I|                ágyacskák és almocskák vannak megvetve, apró hálótársak számára.
12876 10,    II|                     termett, hogy az valakit megvigasztaljon. Nincs is rám ez úton semmi
12877  4,    IV|              bevittek hozzá. Olyankor nagyon megvigasztalt azzal, hogy milyen jó nemesembernek
12878  1,     I|                      véletlen vendég egészen megvigasztaltnak mutatta magát, amíg a csemegézésről
12879  1,     I|                  férfi, lámpájával törekedve megvilágítani a gyermek arcát.~ ~Az pedig
12880  8,   III|                     alját egy-egy pillanatra megvilágítják. Égiháború-e, vagy ágyútűz?
12881  4,     V|                   jönne már a reggel! S amíg megvirrad, ezerféle gondolat jár keresztül-kasul
12882  3,    IV|                     s a parasztszekér nagyon megviselte a tagjait. Fel is fogadta,
12883 11,     V|            összecsókolták, vállaikra vették, megvivátozták; de nem fogadták meg a szavát.~ ~–
12884 11,   III|                     fél nyugalomra tért.~ ~A megvívott csatának az lett az eredménye,
12885 12,    II|                 folyam közötti szigetbe. Ott megvonult éjszakára. S azt nagyon
12886  4,     I|                      a kisfiúo , aki annak a megyeházban fogva tartott asszonynak
12887 11,    IV|               Kisfaludy János, Eölbey, a Vas megyeiek, s Nagy Gábor, a túróciak
12888  8,    II|                             A nemes kar mind megyen:~ ~ ~ ~Rántsd ki hát halálos
12889  4,   III|                   fel tőle szépen; amikor ön megzavarta egyezkedésünket.~ ~– Szép
12890  4,     V|                    mi lehetett az. Ha a szél megzörrenti ablakomat, azt hiszem, be
12891  3,   III|                       Lajosnak minden idegét megzsibbasztá a rémület és a düh. Mi volt
12892  8,    II|                            A vizen át mégsem mehetne:~ ~ ~ ~A padot elmosta volt
12893  8,   III|                    jaival annak elfogadására mehetni.~ ~ ~ ~
12894 12,     I|                   mivel ágyúzni többé. Mi se mehettünk a segítségére, mert az a
12895 10,     V|               hadsegéde e szóval költé fel a méhser mellől:~ ~– A bozótban veres
12896 10,    IV|                     mint savanyú almaborral, méhserrel (itt pincét nem lehet ásni,
12897  2,     I|                     küldött le, egy stimmelő meisterrel; s a szobákat mind kitapecéroztatta,
12898  4,     I|                    az ő ábrándozásának? Mire mélázhat el olyan nagyon? Miért riad
12899  4,    II|                 szabad ég látása, a napsugár melege, ami eddig el volt tőle
12900  4,     V|                    míg kitaláltad? – suttogá melegen.~ ~– Ugye meg vagy vele
12901 11,    VI|                   ezredéhez.~ ~Egy közvitéz: Melegh János, egyedül magában bevágtatott
12902  7,     I|              patrioticus argumentatiokkal ad meliora capacitálni.~ ~Az áldozat
12903  8,    II|                     ketten teleírták neki, s mellékeltek hozzá egy arcképet (vajon
12904  3,    IV|                Darwin ezt láthatta volna!)~ ~Mellékelve volt a leíráshoz, mint címkép,
12905 11,   VII|                 dandára útban volt a Balaton mellékén, akkor a hadvezér parancsot
12906 11,    IV|                     fegyvereiket is. A Tisza melléki inszurgensek még útban voltak,
12907  4,   III|                  zajt. Hanem menjen át itt a mellékkamrába, ott fog találni egy nőcselédet,
12908  1,   III|                      lármáznunk. Van itt egy melléklépcső, amelyen én önt egyenesen
12909  4,     I|             egyszerre letért az útról, s egy mellékösvényt választott, hogy ne találkozzék
12910  2,     I|              tiszttartó s a hozzájuk tartozó mellékszemélyzet, megyei és tiszttartói hajdú,
12911  2,     I|                    hibbanással * kilebbent a mellékszobába.~ ~– Ez már aztán kapitális
12912  1,   III|                     egyik orvos visszajött a mellékszobákból, finom pedantériával árulva
12913  8,    II|                 csókot!~ ~Annak a másiknak a mellékteremben tán hosszú is lehetett már
12914 10,    IV|                 minden zegezugát.~ ~A nádasi mellékutakon Valla és Bánfalva közt meg
12915  1,     I|                      a St. Martin * út egyik mellékutcája.~ ~Az utca egészen üres,
12916  1,    II|                  borravaló. Ide lesz dugva a mellénye zsebébe. El ne felejtkezzék
12917 11,   III|                    lövöldöztek a mentéjük és mellényük ólompitykéivel!~ ~Még egy
12918  8,   III|                              III. ~ ~A Rábca melleti bivouacban a Fertőszeghy
12919  5,   III|                 mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem nem Barthelmy Ange asszonyság.
12920  7,  VIII|                   Teleszedheti a kalapját, a mellkendőjét; nem fogja senki a járszalagját
12921  1,   III|                      festésben, a kis Amélie mellképét engedi látni.~ ~– Ha kedves
12922  5,     I|                       mely a verésbüntetésto mellőzi, ellentétben a katonaságnál
12923  4,     I|                   nem lehetett válasz nélkül mellőzni. A bárónőt nem volt szabad
12924  1,   III|                         Ön sértett ellenfél. Mellőzött tehetség. Mondja meg ön,
12925  5,   III|                 szolgált. A császárság alatt mellőzték. Ez és még egy másik eset
12926  1,   III|                    hímzett ingelőben ragyogó melltűk, s a széles fehér nyakravaló
12927  5,    VI|                    még egy drága brilliántos melltűvel ajándékozta meg e tökéletes
12928 10,     I|                     és szemét egy rakáson. A mellükön érdemrend, a hátukon akasztófabélyeg.
12929 13,     I|                 mester előhúzta a csizmaszár mellül a fehér lobogót, s trombitaszóval
12930 11,   III|                   kiszabadíták vezéreiket. A mellvéden keresztül az összetömődött
12931  3,    II|              számodra a tóparton, s padot és mellvédet ütnöm össze, ahonnan magam
12932 11,   III|                    kőhídon, melynek alacsony mellvédje volt, kellett mind a két
12933  7,    II|                    messze kikönyökölve annak mellvédjére, fehér kendőjével még utána
12934  8,   III|                     rohant előre az ároknak, mellvédnek, közibe az ellenség pattantyúsainak:
12935 12,    II|                   osztály vértes közeledett, mellvértjeik messze ragyogtak a napsugárban,
12936 13,     I|                 kicsalogatva azt a búbánatos melódiát.~ ~S az utolsó akkordhoz
12937  5,    II|                       Amíg én a védencemet a melodion * orgonahangjára térden
12938  5,    VI|                  szép casuariáim * ! – nyögé méltatlankodva.~ ~Marie megfeddte e kislelkűségért.~ ~–
12939  5,    VI|           társaságban) egykor a bárónőt igen méltatlanul rágalmazta. De ő sokkal
12940  7,    II|                       Az pedig még bámulatra méltóbb látvány volt, mint a feltárt
12941  8,   III|            ezredparancsnok ezüst érdemrendre méltónak ajánlotta. Az érdemrend-bizottság
12942  1,   III|                  zenéző úrnő, valami sértett méltóság kifejezésével kelt föl a
12943  1,   III|                      kis grófnő saját rangja méltóságának. Egy „pékin” * -nel csak
12944  3,   III|                      visszafoglalva elébbeni méltóságát, s vetések, tanyák megint
12945  2,     I|                      úgyis meg fogja ismerni méltóságod: Határi Ádám úr, akinek
12946  2,     I|                      szép szónoklattal várta méltóságodat, de amit itt nem mondhat
12947  2,     I|                      No, éppen így vagyok én méltóságodnak a nevével.~ ~– Hát tudja
12948  2,    II|                    tiltva van.~ ~– De lassan méltóztassanak beszélni – inté a társaságot
12949  3,    IV|                      a nagyságos úr betegnek méltóztatik lenni, hanem hogy én lehetek
12950  3,    II|             hullámaival szoktak enyelegni. A Melusine: úszóöltöny.~ ~– Én azt
12951  3,    IV|          Lajoskájának nevezte érte. Futott a Melusine-köntösét előkeresni, előresietetto
12952  3,    II|                   dobozt.~ ~– Tudod, mi az a Melusine-ruha? Akarod látni?~ ~Azzal a
12953 10,    IV|         csengettyűvirágú nadálytő.~ ~Néhol a mélyebb bozót még nem vedlette le
12954 10,    IV|               Hanságban elszórt tavacskák is mélyebbek, mint máskor, s az útnak
12955 13,     I|                  hímzett vánkoson, s a szoba mélyében ott áll a mennyezetes ágy,
12956 10,     V|                      eddig oly csendes nádas mélyéből, hogy fele a csapatnak holtan,
12957  4,   III|                maradt, az erkély alatti kapu mélyedésébe húzódva. Ezek bizonyosan
12958  3,    II|                       Jer ide csak: vedd át. Melyikből adjak nekik? A kicsinyekből,
12959  7,    II|                     elnevezések között, hogy melyikkel tisztelje meg, mely ünnepélyes
12960 12,   III|                      most én nem tudom, hogy melyikünk van tartozásban. Kétséges
12961 11,    IV|                     költeményeinket. Lássuk, melyikünké gyújt jobban?~ ~S azzal
12962  8,   III|                    hogy a tűz hamvadni kezd, melynél a levelet olvasá; azt hitte,
12963  4,     I|                   partja az új világrésznek, melyről álmodik, nemhogy közelednék,
12964  6,     I|        megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe. Nekem kell valami jel a
12965  2,   III|                     Nem felejtem el! Igen jó memóriám van – monda Bernát úr, teljesen
12966  4,    IV|                            Hanem mindez csak mendemonda, gróf úr – folytatá a furcsa
12967  7,     I|              makulányi igazság sincs abban a mendemondában, amit a gróf úrról a rossz
12968  5,   III|                  pedig rendkívül nevezetes a mendemondáiról. S azok között, amiket önről
12969  5,   III|                 Eltávoztam onnan, ahol mások mendemondáztak róla. Én tudom, mennyi örök
12970  1,     I|                veszve. Még Anglia sem biztos menedék. A dillingeni golyó odáig
12971  2,    II|                     előrejönni a maga biztos menedékéből, ő ugrott fel helyéről,
12972 10,    II|                    én kísérjem el a kijelölt menedékig az ő legdrágábbját: de én
12973 10,     I|            társadalom üldözése elől egyetlen menedéknek találták a csatatért; akik
12974 10,    II|                  ismert rá a hajdani csendes menedékre.~ ~Minden szobába beszólt
12975 12,     I|                     fedezte-e fel kilétüket, menedéküket? Ha megszabadulhattak onnan,
12976  1,     I|                    még az éjjel el kell vele menekülnie innen.~ ~– Tudom. A terv
12977 10,    VI|                 csakugyan ott lepték volna a menekülőt.~ ~Mikor a táborhelyre megérkeztek,
12978 10,    IV|                    Az égő bozótbul seregei a menekvő vadaknak nyargalnak a lovakkal
12979  8,   III|              léleknek se szólj, se jövet, se menet.~ ~– Minden meglesz – mondá
12980 11,   III|                  Pápát is elhagyta, és gyors menetben haladt az egyenes téti úton.~ ~
12981 11,     V|                  mészáros-úton.”– Gyorsított menetében utolérte azokat a szekereket,
12982 11,   VII|                     volt együtt. Ha az gyors menetekben egyesül most János főherceg
12983 13,    II|                     most is azt írják, hogy „menetekel ufarzin!”~ ~A fertőszegi
12984 11,    IV|                      tett, hogy a csanaki és Ménfő és Tenyő közti magaslatok
12985 11,    IV|             inszurgens ezrede tartotta még a ménfői magaslatot – a maga bölcs
12986 11,    IV|              ágyústul, lovastul visszavonult Ménfőre, s békét hagyott azután.~ ~
12987  5,   III|              helységben; ismét olyan csendes menhely lesz az, mint eddig volt.~ ~
12988  3,    II|                kanári. Az rögtön elkezdett a menhelyén vékony acélhúr hangon csicseregni.
12989  2,   III|                         Hogy én most birokra menjek egy idegen asszonyért, akit
12990  5,     I|                     veszélytől megóvja? Maga menjen-e oda: élőszóval elmondani
12991  2,     I|                 miután ezen szépen átestünk, menjenek az urak az irodába a hivatalos
12992 13,     I|                     én nehéz vagyok. – Addig menjetek a belső szobába. – Beszéljetek
12993  2,   III|                     magában.~ ~– Megütheti a ménkű! Még meg akar duellálni.
12994  2,   III|                   mintha puskaporos toronyba menne az ember látogatóba.~ ~Hanem
12995  8,   III|                       hogy rögtön odább kell menned lóháton.~ ~– Hisz az akkor
12996  1,     I|                    igaza van. Engedjen előre mennem. Amíg ön bezárja a kaput,
12997  8,     I|               asztalra ütve, – mintha bottal mennének az oroszlánra! A francia
12998  5,   III|                      jött, mintha le kellene mennieo az istállóba, lovát nyergeltetni,
12999  5,   III|                     előtte, amelyen be akart mennio , szentül azt hiszi, hogy
13000 13,    II|                   villámfénnyel betűket ír a menny érclapjára. – Nincsen próféta
13001  3,   III|                    ablaktáblákat, a távolban mennydörgött. Nem merte eloltani a gyertyáit,
13002 11,    IV|                       és feküdt ott, ahova a mennyei gondviselés odarendelte.~ ~
13003 10,    IV|                      égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán új színt ad az egész
13004 13,     I|                  érezte magát, mint az oltár mennyezete alatt. – Most ítélj fölöttem. –
13005 11,   VII|              hadjáratok eldöntésénél: a láb. Mennyiszer győzött a könnyű láb a nehéz
13006  5,   III|                   kellett villámlani annak a mennyországian édes érzésnek, hogy e nő
13007  5,   III|                      nagy arra, hogy az elöl menők valami beszédet kezdhessenek
13008  1,     I|                    igyekezet, hogy az előtte menőnek a sarkára tudjon lépni,
13009  7,     I|                       amely mindjárt ezzel a mentalis reservátával kezdődik: „
13010  7,    IV|                    sem tudok semmit.~ ~Lajos mentegette magát.~ ~– Hiszen a bárónő
13011 11,   III|                   inszurgensek lövöldöztek a mentéjük és mellényük ólompitykéivel!~ ~
13012  8,    II|                    panyókára vetve hordják a mentéjüket, csinált virágot viselnek
13013  3,    II|            társnőiről, kik a Tiberen átúszva menték meg a római leányok erényének
13014  7,     I|                     szabad arany gombokat és mentekötőt felraknom a dolmányomra
13015  7,     I|                részéről az igazi okot.~ ~Nem mentem el a lustratióra, mert tréfának
13016 10,    VI|                    még él: ezt még meg lehet menteni.~ ~Odament hozzá, s a sisakban
13017 11,     V|                      századosnak meg kellett mentenie a fringiája becsületét.
13018 11,   III|                  bajtársainak: „Sebaj! van a menténken ólompityke, vagdaljuk le”.
13019  8,    II|              csapatosztállyal elindul a Rába mentére kémszemlészni, s így nagyon
13020 11,    IV|                  feledtek, Józsa Imre káplár mentette meg, tizenkét társával a
13021 11,    IV|                      milliókra menő vagyonát mentették meg; saját maguk szerezték
13022  8,    II|                    csákóval a fején, panyóka mentével a vállán, karddal a kezében.