bold = Main text
      Rész, Fejezetgrey = Comment text
13023 11,    II|                     elverik, a sereg utóhada menthetlenül el van veszve.~ ~– Ne hagyjuk
13024 11,   III|                     hogy odafurakodott az út menti árokba, s mikor jöttek a
13025 11,    IV|                 Ihász Imrét, hogy az ágyúkat mentse meg minden áron. Az a szégyen
13026  9,     I|                  dicsőséget: talán volna egy mentség annak a számára, aki őt
13027  6,     I|                       s nem szorul ő se a te mentségedre, se a te papod abszolúciójára,
13028  3,    IV|              visszajött a komornyik, s azt a mentséget hozta, hogy nem lehet a
13029  5,   III|                     s arra a legtökéletesebb menüett-lépésben kicirkalmazott bókkal hajtva
13030 13,     I|                örülni!~ ~Van, mert Lajos nem menyasszonyához siet elébb, hogy azt üdvözölje,
13031 11,     I|              olvasott fel neki tegnapelőtt a menyasszonyától, – s ma már úgy hozták haza
13032  9,   III|                     júdás-izenete. Egyszer a menyasszonyét olvasta el elébb, utána
13033  7,     V|                   hamar megy az, türelmetlen menyasszonykám! Innentúl még a harmadik
13034  8,    II|                       mint a vőlegények és a menyasszonyok a lakodalmuk felé.~ ~A nagy
13035  9,   III|                 magában Lajos. – „Az én szép menyasszonyom küldi nekem megint a drága
13036 11,     V|                    szomszéd faluból kíváncsi menyecskék kerültek elő a nagy dáridó-hangra.
13037 12,    II|                  fiúk voltak, köszöngettek a menyecskéknek, s a korcsma előtt, ahol
13038  2,    II|                       meg hogy ezt meg ezt a menyecskét megdorgáljam, hogy ne nyissa
13039  8,    II|                    meg azt! Ki gondolna most menyegzőre? Hannibál a kapuk előtt.
13040 11,    IV|                 ostoba golyó. Utána Pásztory Menyhért vezette a rohamot a francia
13041  2,     I|            hityimityimatyi mókus * ,” földet mér, ködöt szel, vizet szab,
13042  9,    II|                      a házat rögtön. Menj át Mercatorishoz: mondd neki, hogy vigyen
13043  7,    VI|                   újra megesküszünk az én jó Mercatorisom szertartása mellett a magány
13044  3,   III|                     két hosszú füle hegyesen mered fel, az alak szája úgy össze
13045 10,    VI|                      megdermedt kezének égre meredő öt ujjával a semmibe markolva.
13046  9,     I|                 hölgy, és szemei megkövülten meredtek e szomorú képre. A látogató
13047  5,    VI|                      tavakon keresztül-kasul méregetve, elkészíté az egész Fertő
13048 10,    IV|               legyezői, kékszárú bürökkórók, méregszagú ernyős virágok, bozóttá
13049  4,   III|                      ártatlannak tartja őt e merényletben?~ ~– Bizonyosan mondhatom
13050  3,    IV|                  többet nem tesz ily iszonyú merényletet soha! Alugyék szépen.~ ~–
13051  4,    IV|                      Névtelen Várba beszökés merényletét elkövetni, csak azért, hogy
13052  7,     I|                    Ah, uram! Ez egy rettentő merényletnek tűnnék fel egy nemzet színe-java
13053  4,   III|                     hajthassák végre rablási merényletüket.~ ~A gróf rögtön sietett
13054 11,    IV|                    dulakodásból.~ ~Hallatlan merészség! Összetört kerekű ágyúkat
13055  3,     I|                      az asztalra, s orcátlan merészséggel egyik findzsáról a másikra
13056  3,   III|                 egészen. Csak a nagy szemeit mereszté iszonyatra.~ ~Lajos körülbámult,
13057 10,    II|                     kezére nyugtatva. Szemei merevek voltak; de annál rémesebb
13058 10,   III|                    határon, s mintegy másfél mérföldnyire a határtól Nezsidernél tanyát
13059 11,     V|                      az orrát: azt gondolta: mérget evett, az csapta fel az
13060  4,    II|                      azt hitte, hogy mindent merhet már. Meglepte a kémlelőt,
13061  3,   III|                 Károly gallusai a csakánok * mérhetetlen kincseit vetették prédára,
13062  5,    VI|           távolságokat, amik lánccal meg nem mérhetők, kivehesse. Ilyen pedig
13063 10,    VI|                     leszédülni, tele markába meríté a vizet, azzal locsolta
13064 10,    VI|                   aranyos sisakot, hogy abba merítsen vizet.~ ~Hiszen víz volt
13065 11,   VII|              kutakból már minden víz ki volt merítve a keresztül-kasul járó seregek
13066  9,   III|                   kedve volt, hogy azzal fel merjen akárkit köszönteni. A két
13067  6,    II|                    zsoldos had azzal meg nem mérkőzhetik.~ ~Megmutatja Spanyolország,
13068 11,     V|                   Elfutott úgy, hogy meg sem mérkőzött az ellenséggel. Annyira
13069 10,    VI|                  leghírhedettebb csapatjával mérkőztek össze, s azt visszavonulásra
13070  8,   III|              elejtett könny is lenyomhatja a mérleget. Ha holnap estig nem jön
13071 10,   III|                      üti helyre a gyöngédség mérlegét: a császár egy kutyát küld
13072 10,   III|                semmit. Asszonyok éjszaka nem mernek nagy utat tenni. Ha elhagyták
13073 13,     I|                   azt jelenti, hogy ott bort mérnek, s özönlött a házához a
13074  8,     I|                    betanítani. Vannak fiatal mérnökeink, akikből azonnal kész pattantyúsokat
13075 11,   VII|                   táborkari őrnagy, Zirchich mérnökkari főtiszt és Vavel Lajos gróf.~ ~
13076  5,    VI|                     az izenettel, hogy ezt a mérnöknck ajándékozza.~ ~Neki nem
13077  7,  VIII|                      most nálam van. Vavel a mérnöknek ajándékozta azt, az pedig,
13078 10,   III|                   valaha azon a tájon?~ ~– A mérnököt kísértem egyszer Boldogasszonyig.~ ~–
13079  5,    VI|                  történt anekdota a mi tudós mérnökünket arra a következtetésre vezette,
13080  4,    IV|                     a különös mímelést, mely merőben összegyúrt fekete kenyérből
13081  7,    II|               dicsőségbe, amitől Fredegonde, Meroflède, s rettentő történetünk
13082  1,   III|                       De nem is tudjuk, hogy merrefelé szöktek.~ ~Cambray úr visszatartá
13083  5,   III|                     erre a legcsendesebb, de mérsékeltebb hangon felelt:~ ~– Vicomte
13084 11,   III|                 Pápával egyenlő magasságban, Mersénel áthatolt a Marcalon, János
13085  5,   III|                 fekete megszokott trappjában mérte végig a könyv nélkül tudott
13086  7,     I|                  grófot pártfogásának teljes mértéke felől.~ ~– Még egyszer találkozni
13087  3,    IV|                     rá: Gazember! Áruló! Mit mertél tenni? Megfojtalak!~ ~No,
13088  5,    VI|                  keble úgy fujtatott, mintha mértföldnyiről szaladt volna utána. Marie
13089  1,     I|                 blúzba öltözött férfi alakja merül fel: de sohasem kerül egész
13090  3,   III|               egészen ott a csónak közelében merült fel. Lajos két kézre kapta
13091  9,     I|                    csapást, ami a fejére van mérve a kérlelhetlen nemezistől,
13092  1,    IV|              politika áramlatába.~ ~Egy szép merveilleuse elkezd beszélni a panorámáról,
13093  1,    IV|                  olyan volt, mintha liliputi merveilleuse-öcskék és incroyable-ocskák jöttek
13094  1,    IV|                      is az incroyables-ek és merveilleuses * -ök.~ ~Cythere dandárának
13095 11,    IV|                    kiépült nehéz sebeiből.~ ~Mesék ezek!~ ~A veszprémi ezred
13096  5,   III|                   vele tovább, hogy rólam mi meséket fog mondani? Hisz anélkül
13097  9,     I|                      hozzásimulva kéri, hogy meséljen neki valamit, úgy altassa
13098  4,   III|                   olyan csodadolgokat tudnak mesélni. Most legalább célt értem.
13099  6,    II|                    háború Niebelungen-harcát mesemondási nagy idő választaná el.
13100  1,   III|                  Eszerint való az, amit csak mesének tartottam – szólt Cambray,
13101 13,     I|                    pénze volt, vett mindent, mesés árakon. Nem volt olyan képtelen
13102  3,     I|               sötétkék harangvirág nyílik, a mesgye parton világoskék nefelejcs.
13103 11,   VII|                  megsemmisíteni.~ ~Mikor már Meskóék dandára útban volt a Balaton
13104 11,   VII|                     is van minden bulletinje Meskóval; a histórikus valamikor
13105 12,   III|                vannak önök?~ ~– Pompásan! A „messieurs les cannibales” igen udvariasak,
13106 13,     I|               fátyolos nő, a bezárt ajtók, a messzelátó cső, a szótalan férfi, a
13107 10,    IV|                 fekete tükör terült egy nagy messzeségbe.~ ~A posvány, mely az utat
13108 10,   III|             elhagyták is Fertőszeget, nagyon messzire el nem mehetnek. A Duna
13109  8,    II|                    hogy „ha jól nem tanulsz, mesterembernek adlak!” Ha pedig jól tanul,
13110 10,    VI|                  védelmezők a pusztán maradt mestergerendákon futottak végig. Ezt a mesterséget
13111 11,    IV|            visszavetették, Sipkovics László, Mesterházy Mihály és társaik utánarohantak
13112  2,   III|                 előreülő homlokkal, melyet a mesterkéletlen üstök és hajcsigák szabadon
13113  4,     V|                            Hanem a tervezett mestermű tökéletesen sikerült.~ ~
13114  1,     I|                     volt csizmadiainas Simon mesternél, s mint a magas kiküldött
13115  3,    IV|                 lesbe, és fogják el; ami egy mesterséges vizafogó segélyével azoknak
13116  1,     I|                      a késő ivadék, oltatlan mész közé temették el a Szent
13117 11,     V|                      meg egyesegyedül a nagy mészárlásból. De a nyomába igyekező sokaság
13118  6,    II|                    akinek a népdal szerint a mészáros elvágta a négy lábát, s
13119 11,     V|                    Buda felé az úgynevezett „mészáros-úton.”– Gyorsított menetében
13120  6,    II|                    kivégzi. Pavetti ezredest mészégető kemencébe dobták. René tábornokot
13121  9,     I|               töltsenek hullám fölé oltatlan meszet. Még a síromnak se jöjjön
13122 12,    II|                      jöttek-e azok ide, vagy mészre van szüksége a francia seregnek,
13123  4,    IV|                    az ideálnak a helyét, s a metafizikában az abszolút jónak a helyét.
13124  3,     I|                      az önkénytelen mosolyra metszett ajk szegletei el nem árulnák
13125 11,     V|                      te rozsdás kardodat úgy metszi ketté, mint a siflit.~ ~–
13126  9,     I|                      játszanak, ez a halotti mez, ez a mirtuszkoszorú nem
13127  8,    II|                   cimborát, a verseket mondó mezei poétát, a tekintélyére féltékeny
13128  8,     I|                     írva, hogy ők a becsület mezején estek el! S megérdemlik,
13129  8,    II|                 össze lesz az tépve majd – a mézeshetek után! Még most szép fehér
13130 12,   III|                      a négy hetet mindketten mézeshetekké alakítanók, az nem volna
13131 11,   VII|                    őrtüzeivel volt ellepve a mező. Mind a két partról hangzott
13132 11,   VII|                      megrohanta a lovakat, a mezőkön bogározó gulyák nyargaltak
13133 10,   III|                    futamodjék. De Fervlans a mezővároska elöljáróinak takarmányszállításról
13134  4,    II|                      ajakszegletei a gyönyör mézzel telt gödröcskéivé alakultak
13135  7,    II|                   elfordítva tőle arcát.~ ~– Miattad vagyok az.~ ~– Miattam?
13136 10,   III|                      vigasztalhatlan is volt miattuk. Egyszerre haltak meg, mint
13137 11,     V|                     hogy a lapjukon az egész Miatyánk és a Boldogságos szűz képe
13138 13,     I|                 látni. Véletlenül botlott ön mibelénk? Vagy valami abrakadabra
13139  5,   III|                    őszinte örvendezését.~ ~– Miben lehetek önnek szolgálatára,
13140  8,     I|                     számára szuronyokat.~ ~– Micsodákat?~ ~– Szuronyokat.~ ~– Talán
13141  8,     I|                   számára – alabárdokat.~ ~– Micsodát? Alabárdokat? – kiálta fel,
13142  8,   III|                lovasság annyira szorította a mieinket, hogy azok egy mély útban
13143  8,   III|                     ellenség már elfoglalt a mieinktől, s vitte hátrafelé. Az öt
13144  3,    II|                 tópart mentén, ami egészen a miénk lesz, s azt te átalakítod
13145 12,    II|                    mihelyt megtudja, hogy az miértünk lesz cserébe. Én ismerem
13146  2,    II|                    el tudja olvasni, de erre mifelénk senki azokhoz a cifrákhoz
13147 11,    VI|                   folytatta a harcot.~ ~Imre Mihálynak is lelőtték a lovát, mégis
13148  2,    II|                Katinka húgom – részéről.~ ~– Mihez kell az én beleegyezésem?~ ~–
13149  7,    IV|                       Ő jön! Ő jön! Ő idejön mihozzánk.~ ~– De ki jön ide, Marie? –
13150  7,   III|                        Az sem.~ ~– Hát ugyan mije akkor? Csak nem szolgálója?~ ~–
13151 11,   VII|            mindennapi kenyérért, a kutakért, mikből megitattak, verekedniök
13152 10,    IV|                      bozóttá elhatalmasodva, mikkel ölre kapott a folyondár
13153  3,   III|                      Én nem tudom. Ha máskor miközülünk lett valaki beteg, akkor
13154 12,   III|              tábornokot. Azt tudom, hogy egy milliárdért ki nem adta volna azt a
13155  8,     I|                     saját pénztárából másfél millió forintot az inszurrekció
13156  9,     I|                       Lehet-e a világ minden milliójáért megvenni egy ilyen kincset?~ ~
13157  1,   III|            kielégíttetni, szóljon: beszélhet milliókban! Az állam nem fillérkedik.
13158 12,    II|                   ismerem Guillaume urat. Ha milliókkal jött volna ön eléje, hogy
13159  4,   III|                     egyike azoknak, amiket a milói Vénusz elvesztett, egy friss
13160  4,   III|                   ártatlan olvasmány. „Vajon milyenek lehetnek a holdbeli emberek?”
13161  1,   III|                      Mondja csak: körülbelül milyenforma öltözet volna az, amitől
13162  5,   III|                    nem mondta el senki, hogy milyennek látta az arcát.~ ~Katalin
13163  7,   III|                    Ah!~ ~A szép hölgy szemei milyet villámlottak e szóra! –
13164  4,    IV|                   Kezébe vette azt a különös mímelést, mely merőben összegyúrt
13165  5,    II|                   elkezdték a pokol pompáját mímelnio , a kis szörnyeteggel senki
13166  8,    II|                    levelében, itt van ni: „A minap az alispánné egy egész zsák
13167  4,    IV|                     ő cimborái követték el a minapi betörést, hanem valaki más.~ ~
13168  4,    IV|                     kastélyába jutni. Azok a minapiak nem voltak igaziak, hanem
13169  5,     I|          kedveskedhetünk többé.~ ~Vavel gróf mindamellett hajlandó volt szó szerint
13170  8,   III|                  találta Vavel Lajos szemeit mindannál, s ezekért a szép szemekért
13171 12,    II|                    maguk jó szavával, mintha mindannyi sebesültnek a tulajdon édesanyja
13172 12,     I|                      elesett. És vele együtt mindazok, akik a fülgombjukban ezüst
13173  1,    IV|              kasmírján. – Össze kell hívatni mindazokat a bérkocsisokat Párizsban,
13174  7,    IV|                    megindult katasztrófáról. Mindazoknak, akiknek hivatásuk belejátszani
13175  9,     I|            Cambray-ra lett volna bízva, hogy mindazon idő alatt, amíg ő a leányát
13176 10,    II|                 otthonos, s bár a bútorokból mindazt áthordták is, ami Marie-é
13177  4,    IV|                      úgy, Marie!~ ~– Hát nem mindegy-e az önnek, akár szép vagyok,
13178  9,     I|                mutatná be őt a világnak.~ ~S mindehhez nem kell egyéb, mint befogatni
13179 12,   III|                           Guillaume tábornok mindenbe beléegyezett! – mondá a
13180  7,   VII|                    hallgatózó, pletykahordó, mindenben selejtes, csak a hazugságban
13181  4,   III|                 szerencsétlen szokásom, hogy mindenből gúnyt űzök. Most egész komolyan
13182  4,     V|                    kézzel belevázolja; hanem mindenekelőtt (ha már plajbászra és papirosra
13183  5,   III|                     azt a finom női kézírást mindenekfölött jól ismerte. Ez a levél
13184  7,    II|                    enyimmel. E célra odaadom mindenemet, s ráadásul saját magamat
13185 11,    IV|                      ennek fele sem tréfa, s mindenestül, ágyústul, lovastul visszavonult
13186 13,    II|                      között, s odaadni nekik mindenét, amije legdrágább, hogy
13187  6,    II|              értesült az elégedetlenségről a mindenható ember ellen. Tudomása volt
13188  5,    VI|                      Lakik itt e vidéken egy mindenhez értő mester, akit Mester
13189  8,   III|               ajkakról.~ ~Egy-egy hősballada mindenik adomája. Még most csak a
13190  5,    IV|                     hogy azt az időt, amikor mindenkire nézve láthatatlan volt,
13191  1,   III|                   tekintetű márki: az azután mindenkit kiküldött a szobából, s
13192  2,    II|      karbonari-köpönyeget * . A dáma azonban mindenkor a legújabb divat szerint
13193 10,     V|                     nagyon tud szeretni, egy mindennapias asszonyi gyöngeség mögé
13194  5,    VI|                      szegény ember, akinek a mindennapio falat kenyerét veszi el
13195  4,    IV|                 medvék híztak a kezem alatt, mindennapra kijárt nekik két kenyér.
13196  2,    II|                semmije nincs; de azért mégis mindennel ő rendelkezik”.~ ~– S nem
13197  7,  VIII|                    kapogattak.)~ ~Óh, de ami mindennél nagyobb gyönyör volt: találkozhatni
13198 10,    II|                      s beszélni látszottak a mindenséggel – a semmiséggel.~ ~– Cambray!
13199  5,    II|                      hangjukat nem hallhatá. Mindentől félt, ami fölmegy az égbe;
13200  1,     I|                      vele. Ellenségeink keze mindenüvé elér, s a hol a szemeik
13201  5,    II|                   ezt a kis szörnyeteget. Én mindenűvé magammal fogom hordani,
13202  3,    IV|              senkinek se szólt többet.~ ~ ~ ~Mindezekből pedig a tovamenekült doktor
13203  5,     I|                Okosan teszik.~ ~Mi köze neki mindezekhez?~ ~De valami köze mégis
13204  7,    IV|                    vagy.~ ~Nem is lett volna mindezekre az átalakításokra már idő,
13205  3,    IV|            mamuszokat hozta elő. Azokra most mindhármuknak szükségük volt, mert sáros
13206  4,     I|                      az emberfölötti volt.~ ~Mindjobban látta beteljesülni annak
13207 12,   III|                     hogy ha ezt a négy hetet mindketten mézeshetekké alakítanók,
13208  5,    VI|                    szabad légszívás volt még mindkettőjüknek megengedve. Az idő is elromlott.
13209 12,   III|                    az mégis következik, hogy mindkettőnk táborának a megállapított
13210  7,    IX|                    tégedet – és engemet – és mindkettőnket együtt – és azokat, akik
13211  8,    II|                     mondhatom, hogy jólesett mindnyájunknak”. No hát, más asszony is
13212  2,    II|                   Húsvét napján páskabárány, mindszent napján heilige Stricli *
13213 11,    IV|                   János köznemes volt. Ennél mindvégig megmaradt a zászló.~ ~Ezekkel
13214  8,   III|                  szemekért nem azt árulta el minekünk, hanem minket árult el annak?
13215 10,    II|                      kérem, hogy siessen ide minél előbb; ő ismeri e zár fortélyát,
13216 10,    VI|                 alakul rendes hadcsapatokká, minélfogva kétségtelen, hogy az nem
13217 10,    VI|                      hanem ahogy Juno, ahogy Minerva, ahogy Diana tudott kegyetlenkedni
13218  5,     I|                   elnök tartózkodott a votum Minervaeval * eldönteni a kérdést.~ ~
13219  1,    IV|                dolgokban tanácsot, holott ön miniszter lehetne és akadémiai tag
13220 12,     I|                    megnyerte?~ ~– Azaz, hogy mink nem vesztettük el: csakhogy
13221  5,     I|          highwaymanek * , – és rablólovagok, minők voltak a Doone-ok * Angliában.
13222  7,   III|              Görömbölyi Bernát úr, násznagyi minőségében megérkezvén a kastélyba,
13223  3,     I|                      egy szentképnek lehetne mintája, ha az önkénytelen mosolyra
13224 10,     V|                   körszakáll: igazi romagnai mintakép, termete a vatikáni viadoré.~ ~–
13225 12,    II|            udvariasságnak?~ ~– E tekintetben mintaképül fogom választani Guillaume
13226  4,   III|                    mely ismét eltartott lesz mintegyo ötven percig.~ ~Lajos Marie-t
13227  4,   III|              rablókaland inkább mulattatott, mintsem elrémített. Úgyis egész
13228  7,  VIII|                   még hátravolt a legnagyobb mirákulum.~ ~– Mi lehet ez a százfogú
13229  1,     I|                       Ejh, hisz mit érti az, miről beszélünk?~ ~– Szeretem
13230  9,     I|                    szempillákkal, homlokán a mirtuszkoszorúval, fejét a koporsó vánkosán
13231 11,    IV|                     Horváthot és Sárközyt.~ ~Miskey Ferenc kapitány maga vágta
13232 10,   III|                izensz haza?~ ~– Gratulálok a misszióhoz! Hanem átkozott egyenes
13233  1,    IV|                      hogy rosszul végzi el a misszióját, s még belészeret abba az
13234  1,    IV|                    császár föltette magában, miszerint e növénynek a főurak üvegházaiból
13235  4,    IV|                      helyét. Feltalálta őt a miszticizmusban a távolbalátás, együttérzés
13236  1,     I|                    valamelyikünket a „croque mitaine” * -nak, aki kisgyermekeket
13237  3,    IV|                 Végre valahára megláthatja a mitológiai alakot, sőt beszélhet vele.
13238  3,     I|                      négynek neve van: ,Hic, Mitz, Panni és Miura”. Mindannyian
13239  3,    II|                    bántani? Hát illik az egy Miurához? Egy okos, nevelt cicához,
13240  3,    II|                         Ejh, nézd: hát az én Miurám mit hozott nekem születésnapi
13241  3,    II|                     örömében bocsánatot kért Miurától a meg nem érdemlett dorgálásért:
13242  8,    II|             földmíves is, csak a maga földét míveli, úrnak nem szolgál, utat
13243  5,    VI|                    alatt negyvenkétezer hold mívelt termőföld lett vízfenékké,
13244  4,    IV|                     mondják, hogy Sátán Laci mívelte ezt a cudarságoto ; pedig
13245  2,     I|                  Bécsben és Bajorországban a mixta matrimonia * tiltva vannak,
13246  2,     I|                     igaz. A baronesse pompás mobiliákat hozatott le Bécsből; még
13247  3,    IV|                    árvagyermek, aki a Hanság mocsárai közé tévedt, vadak között
13248 11,   III|                  jobbra-balra hullottak le a mocsárba.~ ~Egy közvitéz, – V ör
13249 10,    IV|                  Hanság lakóinak a kenyere a mocsárban terem. Ők füvet, nádat aratnak,
13250 10,    IV|                paripáját maga után. Útba eső mocsárereken kockáztatni kellett az átugratást,
13251 11,   VII|                   ismert és nem népfajt.~ ~A mocsári ereken, a levezető csatornákon
13252 11,    II|             osztályokat, s már nekiszorítá a mocsárnak, amidőn két új chasseur
13253  5,     I|                     halálos lövéssel; erdőn, mocsáron át kergetni a koronás vadat,
13254  3,   III|              találgatja, hát ez mi volt?~ ~A mocsárvilág ritka vadainak kiáltásai
13255 12,     I|                      Annak híják. Igen fain, modális ember; nem mortifikálta
13256  3,    II|               kívánok valamit tőled: azt már módodban van megtenni, s azzal bolonddá
13257 12,    II|                 Antik vagy modern?~ ~– Antik modor. A keresztyénség előéveire
13258  5,    VI|                 szokva volt már Lajos különc modorához; mely olyan ember előtt,
13259  1,    IV|                      persziflált egyéniségek modorát, és aközben azzal a legyezővel,
13260  1,   III|                   sem bánom hát, kezdjük más modorban. Hiszen lehet, hogy mint
13261 10,    II|                     fogott hozzá, sikeresebb módszert alkalmazva: csizmasarokkal
13262  7,    IV|                 siessen.~ ~A lányka ott állt mögöttük, ölébe leeresztve két összetett
13263  3,   III|                       Másnap a szokottnál is mogorvább volt Lajos. A mindennapi
13264  4,    II|                      papírra. Mikor a pedáns mogorvaság nem segít, akkor aztán a
13265  7,     I|                     akinek ő, az adomák Nagy Mogulja, az elkezdett adomájának
13266  2,    II|                     ezen a tájon hozzáfogtam mogyorót szedni a park bokrairól:
13267 10,    IV|                  borult mezőn, melyben még a moha is tüzet fogott, mint a
13268 10,    VI|                     megfordult, arcát a zöld mohába hajtá, és nem mozdult meg
13269 10,    VI|                     csodálta.~ ~Csendesen, a mohában nem hangzó léptekkel odakerült
13270 10,    IV|                      vereslik a lábnyi magas mohától, mely a rohadó talajt fedi,
13271 10,     V|                       s esztendő múlva már a mohátul nem fog látszani a süllyesztő,
13272  4,    II|                      hogy ő beszéljen; hanem mohó kíváncsisággal kérdezé:~ ~–
13273  8,     I|                     A megerősített Laibachot Moiselle és Lefèbre tábornokok egy
13274  2,    II|                  kivonult a nyílt tornácra a mokkanedvtől párolgó findzsák asztalkáihoz,
13275  2,     I|                     nevezi: „hityimityimatyi mókus * ,” földet mér, ködöt szel,
13276  8,    II|                   muzulmán fedezi a hátunkat Moldva felől az orosz betörés ellen.~ ~
13277  4,    IV|          feleletekhez, amiket pedáns nevelők mondanak növendékeiknek, akikről
13278  3,   III|                sávokkal, vászonra tenni, azt mondanák rá, hogy színvakságban szenved;
13279  5,    IV|              hangzott közbe:~ ~– No, én csak mondanék valamit.~ ~– Hát mondja
13280  7,     V|                azután lehetetlen volt el nem mondania Marie előtt mindent, amiben
13281 13,     I|                 Beszéljetek egymással. – Sok mondanivaló van a világon, – amit az
13282  7,  VIII|                    felejtkezett?~ ~Hát semmi mondanivalója sincs már a régi jó barátokhoz?
13283  4,   III|                      mint tanúnak el kelljen mondanod, ki vagy? mi vagy? hol születtél?
13284 11,   III|                      S Baráth Istvánnak ez a mondása nagy hamar elterjedt az
13285  5,    IV|                  csókokat. Mondok.~ ~Ezzel a mondással aztán Görömbölyi alispánnak
13286  3,    II|                      azon kor Galenusainak * mondatához: „nihil de arbore” (semmi
13287  1,    IV|                  valamint IV. Henrik arról a mondatáról lett áldott emlékűvé: „én
13288 11,    IV|       legtanulságosabbak. Egy ilyen kitörült mondatból ezt lehet kivenni: „E lemondásból
13289  1,    IV|              osztályosai, kik apró elrejtett mondatkákat szedegetnek össze, kihívó
13290  5,   III|                      vagy nincs?~ ~Ez utolsó mondatot már a kendőzetlen vad indulat
13291 12,     I|                     a titulát, amit az elébb mondék.~ ~Vavelnek az agya elzsibbadt,
13292  8,    II|               kocogtatásra ajtaján, hogy azt mondhassa rá: „Szabad!” és aztán az
13293  5,     V|                szívét elajándékoznia. Hogyan mondhatja ezentúl neki: „testestül
13294  5,   III|                      nagyot sóhajtott. Arcán mondhatlan keserűség volt kifejezve. (
13295  7,   VII|                      ezért odaadom!” – akkor mondhatná, hogy olyan kőkemény szíve
13296  3,    II|                    meg kell tenned. Erre nem mondhatod, hogy nem tudsz hozzá; mert
13297  4,     V|                    jó alvó voltam, hogy alig mondhattam végig az imádságomat az
13298 13,     I|                     ha „egy” embernek el nem mondhatunk, sohase tudja meg azokat
13299  4,   III|                       Nem kellenek. Hányszor mondjam már, hogy nekünk nem szabad
13300  2,    II|                bizalmasan vagyunk, annak azt mondjuk, hogy „maga”. Hozzá tehetjük,
13301  8,    II|                      hű cimborát, a verseket mondó mezei poétát, a tekintélyére
13302  3,    II|                     gyermekekkel. Ma már azt mondod, hogy tizenöt éves vagyok:
13303  8,    II|                   sem marasztod itthon?” Nem mondod-e neki: „holnaputánra van
13304 12,     I|                        Hja, biz az úgy van – mondogatá Mátyás mester. – A generális
13305  7,  VIII|               számukra a reggelizőasztalt, s mondogatják egymásnak, hogy „bolond
13306  1,    II|             templomból salétrom-raktárt. Nem mondta-e álmában ez a harang: „gingalló!”~ ~
13307  4,    II|                   Hát mégis igaz, amit nekem mondtál; nem akartál megcsalni.~ ~–
13308  7,    IV|                      mind csak a násznagynak mondtuk el, nem az alispánnak –
13309  2,    II|                 utcán, anélkül, hogy egyebet mondtunk volna egymásnak, mint „jó
13310  1,   III|                      a márki –, hogy akármit mondunk egymásnak, afölött indulatba
13311  8,     I|                      szabója, hogy azt a sok mondurt megvarrathassa; hanem majd
13312  6,    II|                  vadakká fajulnak el, mint a mongol, az indián. Egy francia
13313 11,     V|                      előadásának alapján oly mongol-dúlási rémtettek vannak feljegyezve
13314  1,     I|                  otthon van már s olvassa a „Moniteur” * -ből azokat az erős cikkeket,
13315 10,    IV|                  utasítjuk a Fertő tóról írt monográfiára, melyben e természeti tünemény
13316  1,     I|                     mellől; azt írja, hogy a Monsieur-t Dillingenben * orozva fejbe
13317  8,   III|                    aki tizedmagával elfoglal Montebellónál egy egész századtól védett
13318  2,    II|                     patvaristát, mint valami Montgolfier * -i léghajóból leszállt
13319  3,     I|                     négy cica szemközt a két mopsszal. Mindegyiknek tiszta asztalkendő
13320  3,     I|                  ketten. A leány a cicáiról, mopszairól, az úr az olvasmányairól.
13321  3,     I|                     leány mélyen alszik, s a mopszok nem ugatják meg a háziurat,
13322  6,    II|                      volt elvegyülve, mint a mór kardvasban az arany, melynek
13323  5,     I|                   polgári osztály leányainak moráljához tartozott a katonatisztek
13324 10,    IV|                     volt csapatjával, ahol a mórdágvány elnyelte a szekérutat. A
13325  7,    VI|                  Csak eredj te a kardjaid és mordályaid közé: azok várnak rád.~ ~
13326  5,   III|                   köpenye alul kimutatva két mordálynak az agyát. – Megyek egyedül
13327 11,     V|                      danoljunk egyet. „Ácsi!”more! Most mi fújjuk. Álljatok
13328  5,    II|                         A megszólított egyet morgott, s a szájával a két bajuszszárát
13329  7,   VII|                     azt mondták volna: „hogy mórikál a vén bolond!” Azért hagytam
13330  2,     I|               nevetett a baronesse, s minden mórikálás nélkül megadta a tekintetes
13331  3,    IV|                      hívtad ide az orvost? – mormogá a beteg, s széttágult orrcimpái
13332  5,   III|                    leszek őt ezért megölni – mormogott rá a férfi.~ ~– Elhiszem.
13333  8,    II|                Magyar, Lásd mi zavar~ ~ ~ ~ ~Mormol az olasz hegyen;~ ~ ~ ~Hív
13334  3,    IV|                láttára, más emberre még csak morog, mint a vidra. Érdekes tanulmány
13335  3,     I|                  kalácsdarabkákkal. Egymásra morogni mindvalamennyinek meg van
13336  2,     I|                  minden ember kullogott nagy morogva a kastély felé. A baronesse
13337  4,    IV|                viselet, az általuk leginkább mortifikált svábok által elneveztettek „
13338 12,     I|                     fain, modális ember; nem mortifikálta a lakosokat: ellenkezőleg,
13339  2,     I|                    idejében ment férjhez egy morva kapitányhoz; ez most zálogba
13340  7,  VIII|                    az ablakerkélyre, a magok morzsailletményére várva. De hát a két szegény
13341  5,     V|                   ember ismer.~ ~Sietett azt morzsalékká törni.~ ~S aztán elolvashatta,
13342  3,     I|                   Phryxus fejére, s a lopott morzsával a szájában énekli az „O
13343  7,    II|                     kék, sárga, veres, fehér mosadéka folyik le. Ez a város tele
13344  3,     I|                 saját ösztönükből is szoktak mosdani: előhozza a porcelán mosdótálacskát,
13345 13,     I|                     még a négy macska is ott mosdik az ablakpárkányon és a pamlagon,
13346  3,     I|                 mosdani: előhozza a porcelán mosdótálacskát, s orcáikat és talpacskáikat
13347  7,  VIII|               idegeik vannak.~ ~– Azok ruhát mosnak a patakban.~ ~– No, hát
13348  7,     I|                    mondani?”~ ~Vavel ezúttal mosolygásra kényszeríté az arcát; helyre
13349 10,     V|                    bozontja közül, kegyetlen mosolygással szemelte ki a maga emberét.
13350  9,     I|             hintóablakon át a legudvariasabb mosolygású arc biztosítja: „Ne féljenek
13351  1,    IV|               megkínálta a ritka csemegével; mosolygón dörmögve:~ ~– Tartuffoli?~ ~
13352  2,    II|                     szája vékony és finom és mosolygós. Az egész alak olyan, mint
13353  3,    II|               asszony?~ ~Erre már el kellett mosolyodnia Lajosnak.~ ~– De nem, nem! –
13354  9,    II|                   egymáshoz. Ez, amelyik úgy mosolyog, ez lehetett a te leánykád,
13355  7,    IV|                   kísértetei; fantomok, akik mosolyognak, szellemek, akiknek ölelése
13356 12,    II|                     cseresznyével rakott fák mosolyogtak ki a magas sövény mögül,
13357  8,   III|           bandériumán kívül egy-egy kompánia mosonyi és pesti gyaloginszurgens
13358 10,    II|                  gyöngyvirág-ecet van benne; mossa meg vele most is, – meg
13359  5,     V|                      Botta Zsófia én, s hadd mossak ruhákat a patakban! Ha cseréltünk,
13360  7,  VIII|                      a patakban.~ ~– No, hát mossunk mi is ruhát a patakban.~ ~–
13361 11,     V|                kardok voltak ám azok, mint a mostaniak; hanem hatalmas, tenyérnyi
13362  4,   III|                    tréfára, és nevess ezen a mostanin.~ ~Henry elhozta a görcsös
13363  3,   III|                    az erőt idegeinek, amit a mostoha föld elvett tőle. Ott oly
13364  5,    IV|                  hanem akkor az inzsellér úr mottója hangzott közbe:~ ~– No,
13365  1,    IV|                      magára hagyta azt a Rue Mouffetard-ban.~ ~– Akkor igen egyszerű
13366  1,    IV|                     az egyikből a másikba. A Mouffetard-negyed egyesíti valamennyit, s
13367  1,    IV|                      A gobelingyár ott van a Mouffetard-negyedben, aztán mindjárt következik
13368  3,     I|                    hajtogatják. Egy velencei mozaik-asztalkán kártya hever és három rakás
13369  1,    IV|                    lába hegyével csiszolva a mozaikot. – Az elfogott márki ugyan
13370  4,    IV|                        Hanem ezúttal meg sem mozdítá a karjait az ellentámadásra;
13371  4,     V|                   senki az ércredőnyt el nem mozdíthatja. Hanem, ha a lábaddal megnyomsz
13372 11,     V|                    kár!”~ ~ ~…Dejszen ki nem mozdítja ezeket innen mai nap semmi
13373 11,    IV|            ütközetnek a végét?~ ~A futás egy mozdulat – hátrafelé .~ ~De hisz
13374  5,   III|                      büszke tekintet. Minden mozdulatából kevély önbizalom rítt ki,
13375  8,     I|              hadsorait keresztültörik, gyors mozdulataikkal zavarba hozzák.~ ~– Hát
13376 11,    IV|                     a nagy sakkjátékos gyors mozdulatainak, micsoda fordulatot adhatott
13377  7,    II|                  csigavonulással előrehaladó mozdulatának egyszerre véget vetett amaz
13378 10,    IV|                      zsineg fogja meg minden mozdulatánál, belebonyolódik a szívós,
13379  8,    II|           főhadiszállásán az ellenség minden mozdulatáról értesítve lehet; nehogy
13380 10,    VI|                elátkozott hely ez!~ ~Itt egy mozdulatlan alak fekszik hanyatt a zsombikokon
13381 11,   VII|                  akarat mellett is semmiféle mozdulatot elkövetnie.~ ~Tele is van
13382  8,   III|                    vastag szőnyegbe, hogy ne mozdulhasson. Nem álltam rá.~ ~– Nem
13383  3,    IV|                   halszálka a torkán, ki nem mozdulnék most innen az odúmból. Nem,
13384 10,    II|                       Lövök!~ ~– No, hát nem mozdulok innen. Valami bolondot ne
13385  9,   III|                   csatamezőt.~ ~Annak a nagy mozgalomnak, ami magában a francia népben
13386  5,   III|                egyedül ez a kis szabad légen mozgás tartja épségben; ezt a szánalomra
13387  7,   VII|                 nézhetem annak az öt tűnek a mozgását anélkül, hogy az epém fölkeveredjék.
13388  1,    IV|                   talált fel, melyet gőz hoz mozgásba, s azt állítja, hogy ezzel
13389  8,     I|            nyugtalankodó” elkezdte a kereket mozgatni; azok megindultak, s össze
13390  5,   III|                       lebegő járású, szabad, mozgékony fejhordású, e köpcös tréfa
13391  1,    II|                       s onnan figyelt arra a mozgó árnyékra, mely a kivilágított
13392  1,   III|                     eldugott áll kényelmesen mozoghasson benne, a nadrágzsebből a
13393  6,     I|                állítá. Fájós lábai miatt nem mozoghatott, s emiatt még kövérebb lett.~ ~
13394 10,    VI|                        A nagy, széles levelű mozsárvirágokon, mint korán reggel, ott
13395  4,    IV|                  német nyelvű címlapja. Ez a mű a regény egyik forrása.~ ~ ~ ~
13396  4,     V|                      szobájából rögtönözötto műhelyében állítá össze, s a grófnak
13397 10,    II|              működését, mikor annak a zúgója működésben van.~ ~– Deiszen zöröghetünk
13398  1,   III|            állameszme iránti hűség öntudatos működése!~ ~– Eszerint való az, amit
13399 10,    II|                szakítaná félbe a fűrészmalom működését, mikor annak a zúgója működésben
13400  9,   III|                     megbuktatására közre fog működni; hanem azt is tudatta vele,
13401 11,    IV|                      lovasságot egy tömegben működtesse a beközelgő eldöntő nagy
13402  1,   III|                    félek semmitől.~ ~– Addig mulassa ön magát a bubával.~ ~–
13403  7,     I|                  mondom én, alispán úr, hogy mulassunk valami okosabb tárgy felett. –
13404  1,    II|               álmodott. A rendőrbiztosnak ne mulassza ön el átadni a legszívesebb
13405  4,     I|          csillagvizsgálásainak tárgya, s nem mulasztá el az észleleteket jegyzőkönyvébe
13406  1,    IV|                   levélben; de illett a mama mulasztását helyrehozni.) Visszatérteig,
13407  7,     I|                       állnak eléje!”~ ~– Nem mulaszthatom el, hogy mint e várnak vendége,
13408  1,   III|                    összetörettük (amiért nem mulasztjuk el bocsánatot kérni) és
13409  5,     I|                  logikája, hogy nem megy oda mulatni, ahol katonák vannak, mert
13410  1,   III|                        A jó társaság kedvenc mulatóideje volt ez évben a déli tizenkét
13411  7,  VIII|                      kivált a fehérek, mik a mulatólak párkányzatán büszkélkedtek.
13412  5,    IV|               megtudta Katalin, s nagyon jól mulatott rajta.~ ~Azzal állt bosszút,
13413  4,     I|                    volt kimaradni ez úri kör mulatságaiból. Magát Vavel grófot letelepedése
13414  4,     I|                      emberek civakodásain és mulatságain. Beült közéjük a korcsmába,
13415  5,     I|                kürttel a hallalira: e büszke mulatságban nevekedett fel. A tánczene
13416  7,   VII|                      lop senki. Nagyon kevés mulatsággal beérem; olvasni, hála Istennek,
13417 11,     V|                      Talpra legények! Vége a mulatságnak.~ ~– A kutyámnak parancsolsz!
13418  9,     I|               unatkozol-e nagyon, van-e elég mulatságod? Látod, én nagyon meguntam
13419  5,     I|                      Lajos sokszor elnézte e mulatságokat vizsgálótornyából. Valaha
13420  1,    IV|             legfölyül tündökölt.~ ~Nem lehet mulatságosabbat képzelni, mint mikor azt
13421  5,    IV|                    nő, még inkább egy leány, mulatságosnak találja, hogy őt oly kegyetlenül
13422 11,     I|                      mindennapi látogatásuk, mulatságuk, vigasztalásuk. Az ő imájuk
13423  3,     I|                     szolgál egészségük, mint mulatták magukat kirándulásaikban.
13424  4,     I|             gyermeknek tovább. Bábjátékokkal mulattatá; úgy bánt vele, mint éretlen
13425  3,    IV|                      van: neki semmi. Őt nem mulattatják hízelgő udvarlók, nem ingerli
13426 10,     V|                      fogják lesni ajkairól a mulattató élményeket, és a császár
13427  4,   III|                     egész rablókaland inkább mulattatott, mintsem elrémített. Úgyis
13428  2,    II|                       A doktor úr eközben is mulattatta a társaságot pletykáival.
13429 12,    II|                lovagolt, az éltesebb hölgyet mulattatva folyékony elbeszéléseivel,
13430  7,     V|                 alispán, ki a fiatal hölgyek múlékony változásait nem tartotta
13431  2,    II|                     dohányzószobába: egy kis múlhatatlan nasivasival berekeszteni
13432  2,   III|                     fejleményeket. A grófnak múlhatlan szüksége van a megújított
13433  8,     I|                     erre az emberre most már múlhatlanul szükségem van. – Hej, Barthelmy
13434  4,     I|                        Egyik év a másik után múlik – és az az ígért partja
13435  6,    II|                    hősmondakör úgy el tudott múlni, mintha a kurucvilágot,
13436  3,    IV|                sárral.~ ~ ~ ~A napok eközben múltak, a Névtelen Vár lakóira
13437  4,   III|                teszem rá, hogy az! Van rossz múltja, de azt már megbánta; vannak
13438  5,    VI|                Bertuch-féle szép illusztrált műnek, amit ő már könyv nélkül
13439  4,     I|                egymást soha le nem győzve, s munícióból és tartalékokból soha ki
13440  4,    II|                    is beleavatkozott a kerti munkába, s olykor egész gondatlanul
13441  5,    VI|                     aztán hozzáfogott a nagy munkához egész lelke szerint, s télen
13442  9,     I|              ruháikon; megélhetsz te a kezed munkájából, s adhatsz zongoraleckéket
13443  5,    VI|                  ajándékozta meg e tökéletes munkájáért. – Vavel grófhoz aztán el
13444 10,    IV|                      keleti szellő is jött a munkájához segíteni neki. Tíz perc
13445  4,     V|                  folytatta a fehér asztalkán munkálatait.~ ~A leány – nem lett volna
13446  5,    VI|               tizenötezer forint a szükséges munkálatokra már megvolna. Hanem mármost
13447  4,     V|                     a szobába, s folytatom a munkámat itt, ami téged nem fog zavarni.
13448  5,    VI|               leánynál, ha egyszer egy olyan munkának, mely kedvenc olvasmánya
13449  1,    IV|                 frankba került, amíg 40 ezer munkásnak nincs mit enni; hát ebből
13450  1,    IV|                     beálljak a gobelingyárba munkásnőnek; – s tán jobban tettem volna.~ ~–
13451  5,    VI|                  azért úgy megörvendezteté e munkával a bárónőt, hogy az még egy
13452  5,   III|                cynips rosae gubicsai * azok, műnyelven Bedeguar.)~ ~– Ezt sem szabad
13453  6,    II|                   gázolod a vért, s sógorod (Murat), ez a cifra kakas, diadalt
13454  7,     I|                     az ő finom csigalevesét, murokfőzelékét, és téjhab tésztáit. S még
13455  1,    IV|                  élcjátékain, s együtt járja Musart „őrült galoppját” * a többiekkel.~ ~
13456  3,     I|                 számára az ő kedvenc bora, a Muscat Lunel * volt feladva, abból
13457  5,   III|                  minden bokor tömve volna is muskétással * . Harcban és asszonyok
13458  6,     I|                     mint egy hadcsoport, ami mustrálásra vár, hogy nevén szólítsák: „
13459  3,     I|                kíntornáz le a magától zenéző műszeren, s a zenére a befogott kutyák
13460  9,     I|              influenza-kórházból jövök. Ez a muszka ragály oly alattomos, hogy
13461  9,     I|                  lefolyású dögvésszé lesz. A muszkának nem volt elég, hogy az eylaui
13462  5,     I|                      fénylő taréjos sisakjuk mutatá; hogy nem vértesek, azt
13463  2,    II|                    arcát fátyolozatlanul nem mutathatja soha.~ ~– Ah, ez nagyon
13464  2,    II|                félreeső kastélyba; ezért nem mutatja az arcát soha senkinek,
13465  9,   III|                  hogy ellenség még sehol sem mutatkozik.~ ~Éjfél után járt az idő;
13466 10,     V|               bozótban veres süveges lovasok mutatkoznak!~ ~De Fervlans rögtön kisietett
13467  9,     I|                    rangjához méltó fény közt mutatná be őt a világnak.~ ~S mindehhez
13468  8,     I|                kerülhet ütésre a sor, amíg a mutató ezeken a perceken mind végig
13469  5,   III|                    nőt akar meglátni, s majd mutatok neki egy nőt, akiről még
13470  8,     I|                       aki amint észrevette a mutatórul a késést, egy ujjával odaigazította
13471  9,   III|                 fegyver sárkányán nyugodott, mutatóujja a ravaszán.~ ~– Kicsoda? –
13472  4,     I|           celebritásoknak egy darab Párizsto mutattak be Magyarországon, operaszínházzal
13473  4,   III|                    tartja az aléltnak, míg a műtétet végzem.~ ~– Nem akarom,
13474 10,    II|                  előtt hever, s két arcképet mutogat neki, az egyik egy élő leányé
13475 11,   III|                 vernek az éji őrnek, aki azt mutogatja. De ugyan mit tehetett gyalog
13476 10,   III|                     bámulni, mintha komédiát mutogatnának neki. Komázik, enni, inni
13477 10,     V|              érkezett vissza, aki keservesen mutogatta neki a beütött fejét, amit
13478  5,    II|                     torzalakot csakugyan nem mutogattak még pénzért soha.~ ~Az egész
13479  4,    II|                      buzgalommal, a térképen mutogatva a hős király emlékezetes
13480  3,    IV|            Mercatoris uram írta latinul.~ ~E művecske egy hírhedetté vált természeti
13481  2,    II|                 Börne, Locke, Schleiermacher művei. Ezen kezdődött a levelezésünk.
13482  2,    II|                     kölcsönzött olvasni való műveket. Minden nemzetbeli klasszikusai
13483  4,     V|                   meg: ennek az én fortélyos művemnek úgy kell alkotva lenni,
13484  1,    IV|                      elmenni oda, ahol az ön művére fel kell tenni a koszorút.
13485  3,    IV|                barátnői, mint a macskák, más művészei, mint a macskák.~ ~Az volt
13486  3,    IV|           táncvigalmak hevélye * ; hírhedett művészek feltűnnek és letűnnek, ő
13487  5,     I|          megérdemlett tapsokat aratva valódi művészi játékával. Vannak a társaságban
13488  7,  VIII|             hangszerrel elkövetni. Tökéletes művésznő volt. – Marie egészen oda
13489  6,    II|                  belőle, kinek naplója, amit múzeumunk őriz, sok felvilágosítást
13490  7,    II|                       hogy saját fővárosában múzsáit megszólaltassa? Nem-e tett
13491  8,    II|                érdemlé meg, hogy a költészet múzsája az utókor számára megtartogassa,
13492 11,    II|                     kéjhölgy, aki a történet múzsájának hazudja magát: Győrt. Pedig
13493  5,    II|                     rá, hogy ennek a tizedik múzsának a szerepében föllépjen?~ ~–
13494  5,     I|                      Hogy ilyen késő éjszaka muzsikálnak?~ ~Hát még mikor az egzekuciók
13495  5,     I|                      cigánnyal csak maguknak muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették
13496  6,    II|                   kell hordani. Ami így szép muzsikaszóval össze nem került, az kitelt
13497  8,    II|                  jólesik a tudósítás, hogy a muzulmán fedezi a hátunkat Moldva
13498  4,    II|                     le, azokból a nagyvirágú myosotisokbulo * , amik e század elején
13499  1,   III|                      ha a párizsi banlieu * -n túl vannak, elég nagy egérutat
13500  1,    II|                   egy halfarkú kőkisasszony. Na, erről majd rátalálunk.
13501  3,   III|                 compossessortól * , akinek a nádasa határos a túlsó parttal.
13502 10,     V|                   ördögök, ugráltak eléjük a nádasból, s ki-ki a maga emberét
13503 10,    IV|                  bozót minden zegezugát.~ ~A nádasi mellékutakon Valla és Bánfalva
13504 10,    IV|                     ez még fakó és száraz; a nádasokban sok helyütt ott maradtak
13505  3,   III|                   elszórva, azoknak a szélei nádassal körülvéve, beljebb elborítvao
13506 10,    IV|                   mocsárban terem. Ők füvet, nádat aratnak, halat fognak, vadásznak,
13507 10,    IV|                     szakítják meg a végtelen nádbirodalmat, körülszegélyezve rozsdás
13508  8,   III|                    hatalmasan volt felépítve nádkévékből és két élő fa közé szorított
13509 10,     V|               bozótbul. A füzes közepén álló nádkúp föl lett gyújtva.~ ~Ez volt
13510 10,    IV|                    bozót, s a szörnyeteg egy nádkupac tetejére felülve, nézte
13511  8,   III|                    Igen jó táborhely volt; a nádkúpból egyszerre sátrakat lehetett
13512 10,     V|                    adjátok azzal, hogy azt a nádkúpot ott a füzes közepén felgyújtjátok.~ ~–
13513  3,    IV|                      tiltva őt ütni-verni. A nádmézet nagyon szereti, s azt mindennap
13514 11,   VII|                      rögtön futárt küldött a nádorhoz Komáromba, jelentve, hogy
13515  8,     I|               törvény; a nyugtalankodó, az a nádori hivatal, melynek azt végre
13516  8,    II|                  vármegye ura”, alispán, még nádorispán is! És viszont a parasztból
13517 11,    IV|                  ágyúgolyóival. Ráismertek a nádorra aranyos díszöltönyéről,
13518  8,     I|                   fővezérének, a mi fenséges nádorunknak a saját pénztárából másfél
13519 10,    IV|                 Rókadombról (kivált egy nagy nádpyramid tetejére felkapaszkodva)
13520  1,    II|                     pedig ? la polonaise, bő nadrágba, hosszú szárú csizmákkal
13521  8,     I|                      inszurgensek szűrposztó nadrággal. No elképzelheti ön, hogy
13522  1,   III|           szalonöltözékben: tökéletes magyar nadrághoz rövid derekú frakkok, nagy
13523  8,     I|                     vármegyéknél! Szűrposztó nadrágot ajánlani a magyar nemességnek!
13524  8,     I|                      Az „akadályozó” a veres nadrágról hallani sem akart. A kontinentális
13525  1,   III|             kényelmesen mozoghasson benne, a nadrágzsebből a zsebóra lánca fityeg le
13526  8,   III|               katonától ez árulás.~ ~Sietett nádsátorába vissza.~ ~Sátán Laci már
13527  3,   III|                   elszórt szigeteket a sötét nádtengerben, amik közt legnagyobb a
13528  5,   III|             beburkolta abba az arcát. – Elég nagy-e így a hasonlatosság?~ ~Vavel
13529 11,    II|                     két dragonyos osztálya a nagy-kamondi erdő felé nyomúlt előre,
13530 11,    II|                      kellett menni, Türjétől Nagy-Szőllősig egy tökéletes derékszöget
13531 11,    II|                      nagy tömeg lovasságával Nagy-Szőllőst elérni, akkor a főherceg
13532  4,   III|                   nekünk ilyen apró rablókat nagyba vennünk, akik olyan nagy
13533  7,  VIII|                      De én nem kívánom ilyen nagyban; csak olyan kicsi-pici kis
13534 11,   VII|                sebesült ellenséget ápolta. A nagybaráti lelkészt különösen megnevezi,
13535  5,    VI|                 elküldte a lelkészhez a maga nagybecsű Savary-féle telescopiumát * ,
13536  1,     I|                    veresből megfakult gyapot nagykendőbe burkolvao , ami elég nagy
13537  9,   III|          falszekrényből az acél-ládikát, azt nagykendőjébe burkolta, s senkinek se
13538  5,    VI|                      inzsellér számára; mely nagylelkűség annyival nagyobbra becsülendő,
13539  1,     I|                     ingeket viseltek, mint a nagymamáik.~ ~– Ah, szegény gyermek –
13540  7,     I|                      a fejembe. Az mindenütt nagymértékben pártjára kel a gróf úrnak,
13541  5,   III|                öntülo . Olyan nagy, aminőnél nagyobbat nő már nem tehet. Szégyenpír –
13542  5,    VI|                   mely nagylelkűség annyival nagyobbra becsülendő, mivelhogy a
13543  3,    II|                       A kicsinyekből, vagy a nagyokból? Azokat az apró sárgákat
13544  5,   III|                etikett ellen volt. A veszély nagysága kimenti. Akkor ön szabadított
13545  6,     I|                    szeretetének kimondhatlan nagyságában, ha tudnád azt, hogy ő,
13546  5,    VI|                      igaza volt. Az ő hazája nagyságának a jelvénye volt az a virág:
13547  2,   III|                    nyelvhez kell folyamodnom nagyságoddal szemben, minthogy ezt a
13548  9,     I|                      de ez a leány reszket a nagyságtól, melynek csak átkait érzi
13549 11,     I|           megtizedelték a Szigetközbe betörő nagyszámú franciák.~ ~Hanem a szíve
13550 12,    II|                 bennünket?~ ~– Nem éppen oly nagyszerűek, mint az ön palotája a Chaussée
13551 11,    II|                     bántatlanul érhette el a nagyszőlősi utat, s ezzel meg lett szabadítva
13552  9,     I|                  hímezni, zongorázni: most a nagyurak újra felkapták az aranyhímzést
13553  4,    II|                      szakított le, azokból a nagyvirágú myosotisokbulo * , amik
13554  1,    IV|                 hagyta. – S rögtön hozzátevé naiv szarkazmussal: De vajon
13555  1,   III|                   nyolcéves gyermek ártatlan naivságával odafutott a csemegéző asztalhoz,
13556  4,     V|                      fejlődött ki, a gyermek naivságoto felváltotta nála az érzelemteljes
13557  3,    II|                pamlagról, s betakarta vele a najádok eszményképét. – Minő gondolat
13558 12,    II|                     ápolgatták, építgették a náluknál még nyomorultabbakat: az
13559  5,   III|                      szolgálatot elhagyja, s nálunko fogadjon el tiszti állást,
13560 11,    IV|                Litassy Bálint, Gálos Károly, Nándory András ahol megjelentek,
13561 10,     V|                     hadnagya fogadta: zömök, napbarnította arcú szicíliai.~ ~Az összecsapásnál
13562  2,     I|                    bemutathassák, hogy nekik napernyőik is vannak, ami akkor nem
13563  7,  VIII|                    jöttek eléjük, sáljaikat, napernyőiket átvenni; mind a két cseléd
13564  4,    II|                      látott, ott lehetett őt napeste szemlélni, ahogy kertészeinek
13565  5,    VI|                   kevés öntözés? árnyék vagy napfény? Korom vagy vasporo ? s
13566  5,    IV|                  adat, ami az egész intrigát napfényre hozza, az én éjszakai látogatásom
13567  7,    II|                      e szavak egyszerre mily napfényt derítettek a leány arcára.
13568  7,  VIII|                   gyermekjátékait. Hisz ez a napfordító volt az életében. Ma kezdett
13569  4,     V|               keresztülment már a hajadonság napfordítóján, ahol a gondtalan pajzánság
13570  7,   VII|                kötéssel kezükben sorban ülni naphosszast, nem nézhetem annak az öt
13571 13,     I|                     gondoskodott a legénység napidíjáról és élelmezéséről, megköszönte
13572 12,     I|            eltávoztam.~ ~– Jó lesz, majd egy napiparancsban kiküldelek, – hogy tartsd
13573 11,   VII|                        hanem mint az eredeti napiparancsokból kiderül, sajátszerű kiformált
13574  2,    II|                   már ő is hozzászólhatott a napirenden levő tárgyhoz.~ ~– Uraim
13575  7,  VIII|                   kidolgozunk a számodra egy napirendet, hogy minden órára ki lesz
13576  7,  VIII|                   csalható a parkból. S minő naplement az! Egy hosszú jegenyefa
13577  1,   III|                      Óh! Abukir-szín gros de Naples grêcque * , elöl csipke
13578 10,     I|                korhelyéből, útonállójából és naplopójából alakíták. Ebbe volt besorozva
13579  3,    II|                       Előre örül már ennek a napnak, s terveket készítget magában,
13580  7,    II|                  tigrisnek csak még keserűbb napokat hozott.~ ~Mintha csak a
13581  5,    VI|              hasonlatossága miatt elnevezte „Napoleona imperialis” -nak.~ ~Most
13582 11,    IV|                    jelen volt az ütközetnél, Napóleonhoz utaztában, azt mondá Dömölkön
13583  9,   III|                      Azok, akikre számított, Napóleonnal együtt a trónt is össze
13584  4,     V|                    még sokáig hallgatom az ő Napóleonverésével, még magam is olyan bolond
13585  4,     I|                 földesúri kastély volt főleg nappali csillagvizsgálásainak tárgya,
13586 12,     I|                 ellopott éjszakai pihenés, s nappallá tett keserves éjszakák;
13587 10,    IV|                   pomogyi rendes útra fényes nappalnál hamarább ki lehessed vergődni.~ ~
13588 12,     I|            lélekkárhozat: este reggelizés, a nappaltól ellopott éjszakai pihenés,
13589  5,    IV|                 megkapta.~ ~Tromfszky doktor napról napra újabb verzióit hordta
13590  4,    II|                 hosszú évek óta Isten szabad napsugára. Amit ez arc mondott, amit
13591  7,    II|                  tartá maga elé két kezét. A napsugárhoz már hozzászokott az arca,
13592  5,     V|                      egy harmadik lényt, egy napsugárnak örvendő lelket eltemetni
13593  6,    II|                      fát fűrészelni öt garas napszámért.~ ~A bárónő megtudva azt,
13594  3,   III|                      közelében jártak, s míg napvilágos volt az ég.~ ~Amint beljebb
13595  1,   III|                    belső pilise * sötétzöld, narancssárga kehellyel. A virágkedvelők
13596  3,   III|                    és Justin * szerint a mai Narbonne-ból kivándorolt kelták voltak
13597  1,   III|                  sétány van”.~ ~A Palais des Narcisses-t hajdanában Soubise herceg
13598  1,   III|                  fölkapva, akiket egy évben „nárciszoknak” hittak, ahogy hítták később „
13599  2,    II|                      akinek még nem szabad a nasivasiba beleszólni, mert ő még senki
13600  2,    II|         dohányzószobába: egy kis múlhatatlan nasivasival berekeszteni az ünnepélyes
13601  3,   III|                elhagyá az úszó alak a kísérő naszádot. Nem félt már semmitől.
13602  7,   III|                    azt szeretni kell. Én nem nászlakomára jöttem őhozzá, hanem felhívni
13603  7,    IV|                      hálateljesen szorongatá násznagya kezét.~ ~Mikor aztán a két
13604  7,    II|                  kérni, ahhoz maga helyett a násznagyát küldi. Elvállalja ön ezt
13605  7,    VI|                beszélni: a bandériumáról – a násznagyával. Felszabadítjuk: nem vagyunk
13606  7,    IV|                      De ezt most mind csak a násznagynak mondtuk el, nem az alispánnak –
13607  7,    II|                    még annál is több legyen: násznagyom. Ezen a patriarkális földön
13608  7,   III|             összevont szemöldökkel tekinte a násznagyra.~ ~– Igenis. Vavel Lajos
13609 12,    II|                    festő műve?~ ~– Nem. Csak naturalistáé. A tisztelendő úr munkája.~ ~
13610  5,   III|            előkandikáló kék harangvirágok és nefelejcsek. Ez is szeretne azokból
13611  4,    II|                     kertet, a leány két szál nefelejcset szakított le, azokból a
13612  8,   III|                     mint ez ideális nőrablás negatív hőse, e jogcím alatt fogom
13613  7,   III|                     Az úrhölgy pedig bosszús negéddel monda, s úgy tett, mintha
13614  9,   III|                   acélszekrényt, a másikba a négycsövű „buona notte”-t.~ ~Hatalmas
13615  1,     I|                  honpolgár, aki a St. Martin negyedben lakik, otthon van már s
13616  3,     I|                     kintornát, s abba minden negyedévben új dalokat fúvó hengert
13617  4,     I|                  harmincegy évet számlált: a negyediket ez önkényteso őrültekházában.
13618 11,    IV|                     s volt bátorsága még egy negyediknek felragadni azt a jelvényt,
13619  4,    IV|                     Sátán Laci volt az, akit negyedmagával kivert egyetlen ember a
13620  9,     I|             démonával tusakodni, teljes négy negyedóra: hatvan egész perc volt
13621  7,   VII|                   volt rám. Akkor bezzeg egy negyedórára sem hagytam őt el. Ugye
13622  5,     I|                   azok kiegészítik a francia négyest, a mazurkát és a radovacsk
13623 11,   VII|                  Azonkívül volt nála mintegy négyezer gyalog inszurgens, akik
13624 11,    IV|                     hősök hőse, Hunkár Antal négyszer vezette a rohamra szakaszát,
13625  5,     I|                     úgy is tért vissza, s ez négyszerte rövidebb út, mint lóháton
13626 11,    IV|                  vezette a rohamot a francia négyszög ellen. Elesett a zászlótartó
13627 11,    VI|                      a kezdetleges hídfősánc négyszögeik a komáromi rengeteg várerődítések
13628  4,   III|                    tanulmányozta volna a kör négyszögítését.~ ~Lajos megmagyarázta neki,
13629  7,     I|                    gömbölyűek az anglusok, a négyszögletűek az irlandiak. Így állnak
13630 13,    II|                 országotokból kétezer-ötszáz négyszögmértföldnyi tért… „ez itt” nem vesz
13631 13,    II|                       nem vesz el többet két négyszögölnyi térnél… Nektek marad a tépett
13632  2,     I|                    cigányság rákezdi Bihari „negyvenemberes marsát”, az országúton porfelleg
13633  8,     I|                       Harmincezer lovasra és negyvenezer gyalogra. Ez nem az összes
13634  5,    VI|                       Az utolsó tíz év alatt negyvenkétezer hold mívelt termőföld lett
13635 12,    II|                 folyékony elbeszéléseivel, s néha-néha egyetértő pillantásokat
13636 10,     V|                dragonyosaim sisakjain, mikor néhanapján együtt mulattak a fertőszegi
13637  6,     I|                  nyelve mind lassabban, mind nehezebben dadogta utána a malasztteljes
13638  4,     I|                 lehetett, mert a gyerek igen nehézfejű volt.~ ~Ez ugyan, őszintén
13639 11,   VII|              ellenfél lovasságának meg lehet nehezíteni az üldözést, puskatüzeléssel.~ ~
13640  2,    II|             megjegyzé, hogy egyik nap a dáma nehézkes, tappogó * léptekkel jár,
13641  7,    II|                      azzal vágtatott előre a nehézlovasság, utat törni az eleven utcán
13642 11,    II|                tartóztatni.~ ~Hogy a feladat nehézségét megértsük, a helyrajzot
13643  5,   III|                      hogy lehetetlen volt rá neheztelni.~ ~Vavel odanyújtá neki
13644  7,    IV|                elhallgassa.~ ~Most meg Marie neheztelt meg mind a kettőre.~ ~–
13645  6,     I|               köszönöm a barátságot öreg; de nékem az olyan paradicsom, ahonnan
13646 11,    IV|              legénység egy részét a lóról, s nekiállítá az összetört ágyúknak, hogy
13647  5,    VI|                   kergetett el senkit, hanem nekiállította őket töltést hányni, rőzsesáncot
13648  3,    IV|                    le fog feküdni. Az eső is nekieredt, csak úgy zuhogott az eresz.~ ~–
13649  3,   III|                 szabad volt még dalolnia is. Nekiereszteni szabadon gyönyörű eolhárfa * -
13650  2,    II|                      armálisban, s mikor azt nekiereszti, rettenetesebb a királyi
13651 11,    IV|                   földön fekvő sebesültet, s nekifordulnak a Jóskának, s azt kezdik
13652 10,   III|                  Európát hódította meg; most nekiindul a másik felének, s a nőnemű
13653  5,    II|                    mert az ő tavába esett; s nekiindult, hogy elfogja.~ ~És aztán
13654  1,   III|                kicsikém. Hanem majd mindjárt nekiindulunk mi őt felkeresni. A grófné
13655 11,     V|                      hatvannyolc lovast, úgy nekiiramodott. Nem volt nagy a sár a sárga
13656 10,    IV|                    vagyonát fenyegeti, akkor nekimegy az ördögnek is.~ ~De Fervlans
13657 11,    IV|                   voltigeur ejtett el, azzal nekiment egy francia lovasnak, azt
13658 10,     V|                   cseréljünk acélt!”~ ~Azzal nekirontott betyárosan, nem engedve
13659 11,    IV|              lovasokat megkaphatott, azoknak nekirúgtatott, s ha helytálltak, jól elpáholta,
13660  7,    II|                      átkoz? Lesz-e bátorsága nekisarkantyúzni a paripáit e vonagló kövezetnek? –
13661 11,    II|                   francia osztályokat, s már nekiszorítá a mocsárnak, amidőn két
13662 11,    IV|                   úgynevezett Viczay-ároknak nekiszorítani. A mély vízárok a távolból
13663  4,    II|                    hogy felakasztott ruhával nekitérdeljen a virágültetésnek, s besározza
13664 11,   III|                 komámasszony otthon!~ ~Azzal nekivágott az ellenségnek, szétcsapott
13665 11,    II|                   veszprémi inszurgens ezred nekivágtatott a túlnyomó francia lovasságnak.~ ~
13666 11,    IV|             March-mező rónáira egy tömegben, nekizúdítva a hatalmaskodó bajor lovasságnak,
13667 13,    II|                    két négyszögölnyi térnél… Nektek marad a tépett zászló és
13668  1,   III|                 méltóságának. Egy „pékin” * -nel csak nem utazhatott egy
13669  2,   III|                      nagy szerrel * utaztak. Nélkülözhetlen volt a pincetok, a piramid
13670  5,    VI|             telescopiumot a felmérés idejére nélkülözhetné, azt pro publico bono *
13671 11,    IV|                       hogy megfőzhesse a rég nélkülözött ebédet.~ ~A jászkún hadosztályt,
13672  7,    II|                      múzsáit megszólaltassa? Nem-e tett hasonlóul a lengyel
13673  1,     I|                   valaki, aki önt öltözteti, nemde?~ ~– Ellenkezőleg. Ő vetkőztetett
13674  4,    II|                  vele zsémbelni. – Ez is egy neme a jégbehűtésnek. A tanár,
13675  1,   III|                   tele voltak írva nevekkel; némelyek fölé alkalmi strófák is
13676  4,     V|                keresztül-kasul az agyamon. S némelyik úgy fáj, hogy én azt ki
13677  5,     I|               hölgyeik szolgálatában állnak. Némelyiknek fiatal felesége is van,
13678 11,     V|                  franciák megégetik a magyar nemeseket!~ ~Az újonchad, melyet a
13679  9,   III|                    nem akar bevenni a magyar nemesnek a nyaka.~ ~Emiatt Vavel
13680  7,     I|              lustratión?~ ~– Az alsóbb rendű nemességből elég számosan, hanem a főnemesség
13681  8,     I|                    fegyverfogásra kötelezett nemessége.~ ~– Mennyire mehet az?~ ~–
13682 11,    IV|                      éhen elveszni a felkelő nemességet! Amint a hősregék költőjétől
13683  7,     I|                egyenruhába öltöztesse a maga nemességét. Akkor azok maguknak tiszteket
13684  8,     I|                   nadrágot ajánlani a magyar nemességnek! Hisz ez caraffai fenyegetés.
13685  8,     I|                     a főurainkat és birtokos nemességünket is. Akiket a törvény tíz
13686  8,    II|                    ja harsogott vissza rá; a németek lelkesültek a „Sie sollen
13687 11,    IV|                leszáll a lováról, felveszi a németet, felülteti a saját lovára,
13688  9,     I|                     van mérve a kérlelhetlen nemezistől, mely semmi adósságot kifizetetlen
13689  5,     V|                    egyet mondok el belőle. – Nemhiába kérdeztem öntől egyszer
13690  4,    II|                   készíttettem, hogy azon be nemo kémlelhet senki. Ezentúl
13691  2,     I|                      vele az alispán –, mint nemrégiben Csokonai * ; akinek a parókián
13692 10,    VI|                 fojtogatni, vagy láthatatlan nemtő segélyét kérni, hogy emelje
13693  2,    II|                 olvasni való műveket. Minden nemzetbeli klasszikusai megvannak.
13694  7,    II|                      válasszon magának saját nemzetéből királyt.~ ~Vavel Lajos egész
13695 11,   VII|                  rejtek. S ha a világ minden nemzetei itt adnának egymásnak harci
13696  7,    II|                    jogát. Én is imádom az én nemzetemet. Jobban senki. Én is leborulok
13697  7,    II|              emlékezetes fölhívását a magyar nemzethez, melyben felhívja azt, hogy
13698  6,    II|                     csak egy igen kicsiny, a nemzettömegből kiemelkedő társcsoport eszmejárása
13699  7,    II|                volna-e egyebet várni ettől a nemzettől, melynek még a saját nyelve
13700 13,    II|                  hogy aztán azok, akiknek ez nenn tetszik, pöröljenek egy
13701  9,   III|           mozgalomnak, ami magában a francia népben megindult, se híre, se hamva.
13702 13,     I|                  akkordokban az inszurrekció népdala.~ ~Lajos és Katalin odasiettek.~ ~
13703  6,    II|                 senki se sír, ha elviszik. A népdalok teli vannak a verbunkos
13704  5,    II|                    rákezdte dudálni a furcsa népdalt, mely akkoriban új lehetett:~ ~ ~ ~
13705 11,    IV|                     a saját paripáján a maga népéhez. Ezt se tenné más meg; csak
13706  6,     I|                   Vavel Lajos. – Hát az, aki népeket tapos el! És nem siratja
13707  5,    VI|                     is megtudva, hogy a föld népének nyomoruságán segíteni egyedül
13708  9,   III|                 mondják, hogy menjen a saját népét ölni, megy. Ha azt mondják
13709 11,   VII|                     csak hazát ismert és nem népfajt.~ ~A mocsári ereken, a levezető
13710  6,    II|               hazaszeretet. Minő jelenetei a népháborúnak! Az ellenség közeledtére
13711  3,   III|                kastélyt jó volt rárakni.~ ~A néphagyomány azt is állítja, hogy sok
13712 12,    II|                      el Vavel grófot.~ ~– Ez népjogsértés! Ez brigantaggio! Elfogni
13713 13,     I|                 vetett a városra, az élelmes népkedély megragadja a kínálkozó alkalmat,
13714 11,   VII|                    aztán a lelkészeknek és a népnek szívére kötötték, hogy a
13715  6,    II|                  akinek adatai után a magyar népnél békeszeretőbb, nyugodalmasabb
13716  2,    II|                     soha se ő, se cselédei a néppel nem érintkeznek?~ ~– Igen
13717 12,    II|                     szokott menekülni a falu népsége, s védte magát a száguldozó
13718 10,   III|                    köntösül (ez akkor nagyon népszerű volt a franciáknál: az orosz
13719  4,    II|                    érdekes eszmekört talál a népszokások leírásában, a régészet fölfedezéseiben,
13720  9,   III|                    összecsomaszolva, s egész néptömege (nem sereg többé) fogva
13721  7,    II|                nyugtatványt? Hát ön, a hazai néptörténet nagy Plutarchja, ne ismerné
13722  8,   III|                legitim dinasztia egyesülne a népválasztotta uralkodóházzal. S a leány,
13723  4,    IV|                      férfi, e tájon nem dívó népviseletben.~ ~Ez az ember egészen elfogta
13724  7,  VIII|                    az ő aranyhabok közt úszó nereidaalakját. A másik igazságot választotta.
13725  1,   III|                   egy másik lánykát, azzal a nesszel, hogy annak eszébe jutott
13726 10,   III|              csapatjának, hogy rögtön minden nesz nélkül üljenek nyeregbe,
13727  8,   III|                     neki ezt az acélgyűrűt, (nesze, húzd fel a bal hüvelykedre)
13728  3,   III|               hallgatta az éjszaka rejtélyes neszeit, síró, búgó, zengő hangokat,
13729  2,   III|               szobájában egyedül járogatva a nesztelen posztócipőkben, egyszer
13730  1,   III|                     a foglyának –, hogyha ön netalán abban a gondolatban járna,
13731 11,    IV|                  bécsi aulikus körökben „der neue Rákóczi”-nak.~ ~Az ő ajánlata
13732  8,   III|                    fogja ruházni. – Az ilyen névátruházás könnyen megy Ausztriában.
13733  4,    II|                    nefelejcs. Milyen különös neveik vannak a virágoknak.~ ~Lajos
13734  2,    II|                 tudományos férfiak szerették neveiket latinizálni.~ ~Annál készebb
13735  2,     I|                    kínozzuk a kimondhatatlan neveinkkel, legyünk per tu, s híjuk
13736  7,    IV|              bizonyára mind olyan válogatott nevek, amikkel a rossz embereket
13737  1,   III|                     A falak tele voltak írva nevekkel; némelyek fölé alkalmi strófák
13738  5,    II|                      ön, nagy bohó! Az egész nevelési rendszeremet elrontotta.
13739  1,   III|                     akik őt ily szörnyeteggé nevelik. – S azzal visszacsúsztatá
13740 10,    VI|              magamhoz vettem. A Lackó gyerek nevelőanyja.~ ~Erre a szóra a sebesült
13741 10,    IV|                     bele fog égni.~ ~Hanem a nevelőatyjának a tervét egészen dugába
13742  4,    IV|                  feleletekhez, amiket pedáns nevelők mondanak növendékeiknek,
13743  1,   III|                 Milyen jó, hogy nem hallom a nevelőnőt zsémbelni. Ugye ön nem szokott
13744 11,    IV|                     gazdája után. Azt ő maga nevelte fel; nem is adta volna tíz
13745  3,    IV|                      aztán a kapuvári várban neveltek: a kortársak leírása szerint
13746  7,    II|                   hová kérem, hogy menjen el nevemben? Nincs messze a hely. –
13747 11,     V|                       nek – nak~ ~ ~ ~ ~Csak nevének hallására – re – ra!~ ~ ~ ~
13748  6,     I|               lehetetlen.~ ~– Az Isten szent nevére kérem!~ ~– Lehetetlent kérsz!~ ~–
13749  1,    IV|                üvegházakban ápolták, s olasz nevéről tartuffolinak * hítták.
13750  4,   III|                   Manteaux utcai tréfára, és nevess ezen a mostanin.~ ~Henry
13751  4,     V|                     fal felé fordulva, ki ne nevesse magát egy kicsit.~ ~– Ez
13752  5,   III|                     nevetett.~ ~– Hahaha! Én nevetek azon! Nekem ez egy „jux” * ,
13753  5,   III|                   hát ki.~ ~– Hiszen nem önt nevetem, hanem a magam bolond ötletét.
13754  4,    II|                 csőbe, dévaj, pajkos, dacoló nevetéssel.~ ~És aztán lassankint elmúlt,
13755  7,     I|                    az önkényt jövő kolerikus nevetést.~ ~– Tehát alispán úr azt
13756  5,     I|                   gyönyörködni, amint azok a nevetéstől megrengenek. És ezt mind
13757  3,    IV|                 megszólhatná az embereket, s nevethetne a bolondokon, akiket szépsége
13758 12,    II|                   lehetetlen volt nagyot nem nevetnie ezen a patetikus fenyegetésen.~ ~–
13759  2,    II|                           De pedig nem olyan nevetnivaló ez, amit az inzsellér mond –
13760  5,   III|                Hahaha! Magam is ott leszek a nevetők között. Az a kevés ember
13761 11,    IV|                      a győri ütközet gúny és nevetség tárgya a mai napig.~ ~Az
13762  4,    II|                      járjon felállva. Milyen nevetséges alak szegény most, így piros
13763  1,   III|                       Az öregurat még meg is nevettette a kis bohó portéka.~ ~–
13764 11,   VII|                    akkor még várszámba ment. Nevezetesebb védelmi pontnak tartották
13765  3,     I|                    olvasmányairól. Ha valami nevezeteset álmodott a leány, azt is
13766  4,     I|                családok lakják. E tájon lett nevezetessé Magyarország Trianonja * ,
13767  3,    IV|                     aki”) maig is a Fertő tó nevezetességei közé tartozik: egy ember,
13768 12,    II|                          Akarja ön a helység nevezetességeit megtekinteni, Madame? Van
13769  7,    IV|                    mindig bárónőnek, grófnak nevezitek egymást. Ez rosszaság! Szépen
13770 10,    IV|                  szégyenli magát országútnak neveztetni. Bele volt veszve egy széles,
13771  5,     I|                    Vavel behajtotta szépen a névjegye szegletét, s átadta azt
13772  5,     I|                   volt.~ ~Lajos ezt olvasá a névjegyről:~ ~„Barthelmy Léon, vicomte * ,
13773  1,    IV|                 vannak. Ösei birtokának csak névleg tulajdonosa már. Egész vagyona
13774 13,    II|                    Zsófiának, el is jöttek a névrokonok messze földről azért az
13775  5,     I|                   hallott, vagy olvasott ő e névrőlo valaha valamit? De csak
13776  5,   III|                    lövő és vívó; de amióta a Névtélen Várban lakik, egy pisztolyt
13777  8,     I|                    el! S megérdemlik, hogy a nevüket betakaró fátyolt letépjük
13778  5,    VI|                 botanikusok igazi tudományos névvel „hydrangeának” nem keresztelték.~ ~
13779 12,    II|                leeresztett hintóablakokon át nézegetni a tájat, a tarka rónát,
13780  3,     I|                     papirost a patronjaival, nézegette a képeket az Orbis pictusban,
13781  4,   III|                 okozta szünet alatt szét nem nézek a vidék felett is, akkor
13782  4,    IV|             szomszédnőt nem nézi ön?~ ~– Nem nézem.~ ~– Miért nem nézi ön?~ ~–
13783  4,     V|                  nevetett.~ ~– Megnyugszom a nézeteiben, Mátyás mester – monda a
13784 10,    VI|                   pedig éppen a megfordított nézeten volt, s mátkáját mindenféle
13785  4,     I|                   adta fel a saját elfoglalt nézetpontjait. Teoretikus és empirikus
13786  5,    II|             megörökítse?~ ~– Rettenetes! Nem nézhetek rá! – sápított a szép bárónő. –
13787  7,   VII|                 sorban ülni naphosszast, nem nézhetem annak az öt tűnek a mozgását
13788 12,    II|                 pedig szénre, vagy pedig azt nézik, hogy lesz-e az idén elég
13789  4,    IV|                      egyenesen a szemem közé nézne. Most meg összekulcsolja
13790  1,    IV|                   mosollyal, hogy a távolról néző azt hitte volna, hogy most
13791  5,     I|                    bűvképeivel ragadják el a nézőket.~ ~Még egy más különös érdemük
13792 10,   III|                    lehet számítanunk, hogy a Nezsiderből alkonyat tájon elindult
13793  2,     I|                     Eleget utaztam Soprontól Nezsiderig olyankor, mikor a sár hirtelen
13794 10,   III|                      Párizsnak útbaejthetted Nezsidert.~ ~– Oka van annak. A császár
13795  4,    II|                    vízben üldözött, óriásnak néztem. Most leül elébe a fűbe,
13796  1,     I|             Ellenkezőleg. Ő vetkőztetett le. Nézzék csak. Nincs rajtam egyéb,
13797 13,     I|                      égett most az arca.~ ~– Nézzétek, máris mennyire jobban vagyok!
13798  8,    II|                lelkesültek a „Sie sollen ihn nicht haben, den freien deutschen
13799  6,    II|                      mintha a hétéves háború Niebelungen-harcát mesemondási nagy idő választaná
13800  3,    II|                  Galenusainak * mondatához: „nihil de arbore” (semmi fán termettet!)
13801  4,    II|                      szivárványszínek olympi nimbuszától.~ ~Mikor elvette szemét
13802  3,    IV|                      szélén nyíltak a kövéro nimfeák tulipánjai. Lajos megszánta
13803 10,    II|               bosszantani.~ ~– Nézz széjjel, nincsen-e a földszinten valahol egy
13804  8,    II|                      Panni Miska szemébe nem níz.~ ~ ~ ~Leányvári víz is
13805  8,    II|                    hogy mégis egymás szemébe nízzenek.~ ~Marie naponkint hallotta
13806  8,   III|                        s én Thémire-t láttam nnagam előtt.”~ ~„Itt azután megáll
13807  6,    II|               védszentjét, őnála ez egyetlen nőalakra volt halmozva: aki tűr,
13808  7,    IV|                     amilyen csodatételre egy nőarc bűvtükre képes.~ ~Messziről
13809  7,     I|                    poharat. Vivant!~ ~A gróf nobel ember volt: ahogy Sátán
13810  8,   III|                    tökéletesen bízni ebben a nőben. Ma tudósítottam futár által,
13811 10,   III|                   kétséges jellemű, de vitéz nobilival bírálgatá a Fertővidéki
13812  2,     I|                      ah, Euer Majestät haben noch immer sehr schönes Leder” * .~ ~–
13813  5,   III|               költöttek, legeslegszelídebb a nőcsábításról szóló legenda.~ ~– Ah! Ez
13814  4,   III|           mellékkamrába, ott fog találni egy nőcselédet, akit szintén megkötöztek,
13815  4,   III|                 elájulva talál.~ ~– Csak egy nőcselédre volna szükségem, aki a karját
13816 12,     I|                      furfangos hírmondója.~ ~Noé a bárkában nem várta nagyobb
13817  4,    IV|                      pedáns nevelők mondanak növendékeiknek, akikről azt hiszik, hogy
13818  5,    VI|                      S azzal az összetördelt növény ágait kihajította a hóra.~ ~
13819  5,    VI|                      nem akart helyet adni a növényei sorában, míg a botanikusok
13820  5,    VI|               Azalatt maga ápolta az üvegház növényeit. Itt hát télen is virágok
13821  5,    VI|                  kedvét találta az egzotikus növényekben, miknek neveit, hazáját,
13822 10,    IV|                     a felyülkerült fojtogató növényhad. A vizenyősebb róna zsombikokkal
13823 10,     V|                  valami állati élet átalakul növényi életté, s esztendő múlva
13824  3,   III|                      alak, emberre, állatra, növényre, mint amilyen rokonszenves
13825 10,    VI|                      mindenütt; de minő víz? Növényrohadéktól zöldülő, ázalagoktól nyüzsgő,
13826  5,    VI|                valaha: minden külföldi ritka növényt ismert. Tudta, melyiknek
13827 10,    IV|                    tömegekké felnőtt sásnemű növényzet, felmagasló kalászokkal,
13828  2,     I|                     mondja ki már egyszer! – nógatá a doktor.~ ~– Azt mondom
13829  5,     I|                  tréfás adomázó megpirítja a nőhallgatót; ebéd után valamennyien
13830 10,    VI|                   artézi kútfúrás!~ ~Katalin nőies gyönyörrel tartotta alá
13831  4,    II|                  tévedni szoktak: az egyik a nőiség minden dicső jogáról lemond,
13832  9,     I|                   már volt.~ ~Az ellen pedig nőiségének minden érzete föllázadt,
13833  2,    II|                    nem férfi írás, világosan nőkéz vonásai. Azok sem maradnak
13834  4,     I|                indokban egészen megnyugodni. Nőknél ritkaság az, hogy „egy”
13835  5,   III|                      bejutni, ahova még soha nőlátogató be nem lépett? És aztán
13836  8,   III|                    én azt hiszem, hogy az én nőm… (Azt mondanom sem kell,
13837 10,   III|               nekiindul a másik felének, s a nőnemű Európa ellen tervez hadjáratot.
13838  7,    VI|                      s visszatartóztatá.~ ~– Nono, csak maradj! Majd hogy
13839  2,   III|                  elzárni a pipáját! A primae nonus * flagrans megsértése! Nekem
13840  8,   III|                  hogy magam, mint ez ideális nőrablás negatív hőse, e jogcím alatt
13841  5,   III|                      De azt tudom, hogy ön e nőre nézve minden. Ne higgye
13842  7,  VIII|                    szelídek voltak, hogy egy nőstény dám megállt az ünőjét szoptatni
13843  5,     I|           magyarázata az, hogy a katonatiszt nősüléséhez kaució kívántatott, s az
13844  5,   III|                       bárónő, az az egyetlen nőszemély, aki a háznál rendelkezésemre
13845  5,   III|                 mennyi örök szentség van egy nőszív világában, amit felfedezni
13846  8,   III|           szeretett-e belé a lovagba; mert a nőszívek fogékonyak.”~ ~„Kieszközöltem,
13847  7,  VIII|                   sárban jár!” Milyen furcsa nóta. A végén azt dalolja a leány: „
13848  3,     I|                      Augustin!” * klasszikus nótáját.~ ~Mikor vége van a reggelizésnek,
13849  3,     I|                   siet, s különb-különbféleo nótákat kíntornáz le a magától zenéző
13850  4,    II|           jégbehűtésnek. A tanár, aki fiatal nőtanítványára zsémbel, ezzel legjobban
13851  8,    II|                     s aztán előjöttek erre a nótára azok a nyalka legények,
13852  9,     I|               meglephesse valami nagyon szép nótával.~ ~Katalin azalatt lement
13853  5,   III|                  rossz szívű tudnék lenni, e nőtől, akit nem is ismerek, elrabolni
13854 12,    II|                    Vavel gróf. – Beillenék a Notre Dame-ba oltárképnek! Méltó
13855  9,   III|                   másikba a négycsövű „buona notte”-t.~ ~Hatalmas velencei
13856  7,     I|                   Ugyan kemény időnk van már novemberben.~ ~– Egészséges idő egészséges
13857  8,    II|                       ő” betűt „eő”-vel, az „Ns” betűnek pedig soha nem
13858  6,    II|                     cirkuszok ketrecébe zárt núbiai fenevad, tombolt egyedül,
13859  1,     I|                    egyetlen szeretett mama!” nyafogásokat. A két férfi minden módon
13860  7,    VI|                    el is kell tagadnom, hogy nyájából kiváltam.~ ~– De hogy lesz
13861  5,     V|                  Ezentúl igyekezett Lajoshoz nyájas, előzékeny lenni; de meglátszott
13862  1,   III|                     Erre a szóra csupa finom nyájasság lett de Fervlans, fejét
13863  4,   III|                tapadó éji köntös, mely egész nyakáig fölér, s ott van halványsárga
13864 10,     V|                       Ő magát Vavelt hozta a nyakamra. – No hát majd ennek is
13865  7,   VII|             kezdődött, alig hagyott helyet a nyakának. Kártya volt a kezében,
13866  2,     I|                mellett, s mint előrenyújtott nyakáról látni lehetett, mérnök volt.
13867  6,     I|                       fekete fátyolból gyász nyakfodrokat varrt Phryxusnak, Hellének;
13868 10,    VI|                  Azután fogta patyolatgyolcs nyakkendőjét, s bekötözgeté vele a tátongó
13869 10,   III|                       A szegény emberek az ő nyakörveikbe dugták a folyamodásaikat,
13870  5,    II|                  volna, ha egy sajtár vízzel nyakon nem öntik. De nem engedte
13871  4,   III|                     felriasztott tolvajoknak nyakra-főre igyekezett a teremből az
13872  1,   III|                    melltűk, s a széles fehér nyakravaló oly magasra feltekergetve,
13873  2,     I|                      s inkább belekötötték a nyakravalóba, hogy legyen, de látható
13874  1,    II|                   csavarta azt a terjedelmes nyakravalót, elborítva vele az annyira
13875  4,    IV|                  első lábuk fel volt kötve a nyakukba, úgyhogy kénytelenek voltak
13876  7,     I|                    Szó sem volt hüllőkről és nyáladék kagylókról: becsületes,
13877  1,    IV|                    hogy az Joséphine kedvenc nyalánksága; a császárné télikertjében
13878  2,    II|                      öltönydarabok, könyvek, nyalánkságok. Azokat ő maga osztogatja
13879  8,    II|                   szavavehetetlent, a falusi nyalkát, a tréfacsinálót, a kötekedőt,
13880  4,   III|                  Arzachel körhegy láncolatát nyalogatta; Lajos azonban kivette a
13881 11,   III|         tizenötezernyi gyalogságát, amint az Nyárádtól Borsos-Győrig felvonult.~ ~
13882  7,    IV|                      pázsit; a nagy terepély nyárfák éppen tele voltak piros
13883  5,   III|                 kapná sarkantyúba a lovát, s nyargalna hazáig, „ventre è terre!” *
13884 10,    IV|                   seregei a menekvő vadaknak nyargalnak a lovakkal egy úton, szarvas,
13885 10,     V|                    vágta az öszvért, hogy az nyargalt vele eszeveszetten. Nem
13886 11,   VII|                      mezőkön bogározó gulyák nyargaltak végig, feltartott farkkal.
13887  2,     I|                 hangzik elő, s nemsokára jön nyargalva egy kengyelfutó, három strucctollas
13888  2,     I|                 ökörsütéshez: a nagy kerekes nyársra már fel van húzva a kövér
13889  8,    II|                      magát az „estye Polszka nye zginyela” keserű buzdításaival,
13890  7,   VII|               beleülök, az is megnyikkan, és nyekereg, és nem győz rám panaszkodni.
13891  5,    II|                     ostorával. A duda nagyot nyekkenve sikoltott fel.~ ~A furcsa
13892  4,     V|               remekét a leány hálószobájában nyélbe sütni.~ ~Az a remekmű *
13893 13,     I|              visszaszerezze a veszett fejsze nyelét. A belső városban már oly
13894  6,     I|                     van a kengyelben. Csak a nyelvem jár még; de az is nagyon
13895  2,   III|                     Azt hittem, hogy a latin nyelvhez kell folyamodnom nagyságoddal
13896  5,     I|              agarairól beszél; a tudós ember nyelvtani vitákat kezd; a fennkölt
13897  2,   III|                  forspontosának, hogy a diák nyelvvel az egész világon keresztül
13898  7,    II|                    volt, úgy meg volt töltve nyereggel, lószerszámmal, kardokkal
13899 10,     V|                 lovag egyszerre szakadt bele nyeregkápáig a dágványba, s feledve a
13900  9,   III|                    bejárni a városba; elöl a nyeregkápán a kettős általvető kas.
13901  9,   III|                  nyeregből, s aztán az egyik nyeregkasból hevenyén kihányva mindent
13902  3,    IV|              sallárium, a harmadik az a nagy nyereség, hogy most már egyenesen
13903 12,   III|                 csapni a kártyát. Vavel volt nyereségben, nem volt baj, ha a felrakott
13904 11,   III|           restorációhoz képest?”A legnagyobb nyeresége az volt belőle, hogy a hideglelése
13905 12,    II|                     leszállt a lóról, hogy a nyergéből leemelt fiatal tiszttel
13906  5,   III|                  mennieo az istállóba, lovát nyergeltetni, s aztán felkötni a kardot.
13907  6,    II|                      hollandi bankárja által nyerhetett csak értesülést azokról,
13908  9,     I|                     mielőtt átadnám azt, nem nyerhetnék egy serpenyő parázst és
13909  1,   III|                   vannak, elég nagy egérutat nyerhettek-e tizenkét óra alatt a nyomukba
13910  3,     I|                   benne, hogy a rézpénz hogy nyeri el az aranyat.~ ~Délben
13911 10,    VI|                      tűzfényével, félelmesen nyerít végig a pusztaságban….~ ~
13912 11,    IV|                      a fülét. A jó hóka lova nyerített gazdája után. Azt ő maga
13913 10,     V|                      lövi meg; a lovak vészt nyerítettek, amint lábaik alatt beszakadt
13914  2,    II|                   veszítsen, s a vendég urak nyerjenek. Nyertek is mindnyájan,
13915  8,   III|                         Pedig vissza kellett nyernie nyugalmát. A levelet még
13916  7,  VIII|                        Teljes elragadtatását nyerték meg aztán a pávák, kivált
13917  5,   III|                     amit saját szemeim által nyertem. S anélkül innen el nem
13918  1,   III|                 tudjon tölteni egymagával: a nyertes eladta Perigault bankárnak;
13919 12,     I|            vesztettük el: csakhogy éppen nem nyertük meg. Azért nincs ám semmi
13920 10,    IV|                    bozótban csak a vadmacska nyervákolása s a bölömbika búgása vált
13921  2,     I|                   takarja a főt egy hatalmas nyestkalpag, kifityegő piros bársony
13922 13,    II|                      üresen találja fészkét. Nyihog és üvölt.~ ~Majd meg visszamegy
13923  1,     I|                     óvni akarná, hogy meg ne nyikkanjon.~ ~A két férfi eltávozta
13924  1,    II|                bevitték a házba, hogy meg se nyikkant.~ ~A markos hölgy pedig
13925  1,     I|                      elárulják, egy-egy halk nyikorgással reccsenve meg a ránehezülő
13926  9,     I|                ostorozás után. S csak arra a nyilalló fájdalomra tért ismét magához,
13927  4,     V|                    elé, azon csak egy akkora nyílás van, hogy a puskája kifér
13928  7,  VIII|                      hosszú jegenyefa sétány nyílásán át a Fertő tükre látszik
13929  2,    II|                okoskodást szerteszét kuszáló nyilatkozat kiadására vállalkozzék:~ ~–
13930  7,    VI|              fölötted. Angyalok… Imáid előtt nyíljon meg az ég… Légy álmaidban
13931  1,    IV|                     a hajából kihúzott arany nyíllal lyukakat szurkálva a kerevet
13932  4,    II|                  aztán az első tavaszvirágok nyílni kezdtek: a jó régimódi kedves
13933  5,    VI|                      dicsőségének csillagait nyíltáko annak bimbói.~ ~A férfi
13934  2,     I|                    egy általános megjegyzés, nyíltan és elhallgatottan.~ ~– Ez
13935  2,    II|                   mind a két szárnya fel van nyílva, s azon félig kihajolva
13936 11,    VI|                      közt hullottak le.~ ~Ez nyilván csak bekocogtatásnak járta,
13937 11,     V|              elbámult, s benső megelégedését nyilvánítá.”~ ~Ezek meg a kitörült
13938  4,     I|                     akik nem tudtak kérni. A nyilvános kéregetőt elkergette haragosan.~ ~
13939 11,   III|                       a bajtársi ragaszkodás nyilvánulása.~ ~Ha fel volt már adva
13940 10,    IV|                      tüzet rakni. Az éjszaka nyirkos és hideg e vidéken. Attól,
13941  4,     V|                   hagyva, de bajusza le volt nyírva, szintúgy a haja is egészo
13942  9,     I|                  megoltalmazott angyal által nyissak új temetőket Magyarország
13943  9,   III|                 Nekem a teher nehéz.~ ~– Nem nyithatom azt fel: nincs nálam a kulcsa.~ ~–
13944  1,   III|           oltalmazóját. A vasrácsajtó titkos nyitját is jól ismeré már a kisleány.
13945  5,   III|                 titkot lát. Ha egy ajtót nem nyitnak ki előtte, amelyen be akart
13946  5,    VI|                     én szép casuariáim * ! – nyögé méltatlankodva.~ ~Marie
13947 10,    VI|                  vadrózsabokorhoz, ahonnan a nyögés hangját hallá.~ ~A sebesült
13948  6,     I|                      hogy aminek terhe alatt nyögsz: az nem bűnöd, hanem erényed.
13949 10,    VI|                     rózsabokor aljából lázas nyöszörgés hangja kelt elé. A megszólító
13950  3,   III|                     állat!~ ~A leány valamit nyöszörgött, mintha ellentmondana.~ ~–
13951 10,    II|                 gyerkőc elkezdett fogvacogva nyöszörögni:~ ~– Én úgy félek.~ ~– Mitől
13952 |                                              Nyolcadik rész~ A magyar inszurrekció~ ~
13953  3,    II|                    és a társaságának. Mind a nyolcan hideg tejet ittak, apró
13954  6,    II|               toborzás útján. Kiválasztották nyolcával a huszárok közül a legnyalkábbakat,
13955 11,     V|                 böösi rónán az egész dandár: nyolcezer lovas férfi.~ ~József nádor
13956 11,    IV|           tizenegyezer-száz emberre, aközött nyolcezer-nyolcszáz lovas.~ ~Az inszurgensek
13957 11,    IV|            tarisznyájuk pedig már kiürült.~ ~Nyolcvanezer darab kenyeret süttetett
13958  2,     I|          panaszkodott neki a kiállt betegség nyomairól, azzal vigasztalta meg,
13959  6,     I|                      nem siratja meg lábának nyomait, amik után ezernyi halott
13960  6,    II|                 jutott fiatal tudósa levelei nyomán, hogy ez az ország az ő
13961  1,     I|                     van, ott minden titoknak nyomára jönnek. Ha pedig olyan helyre
13962  6,    II|                      nemzeti féltékenység, a nyomás érzete kirítt minden sorából.
13963  9,     I|                      keresztül csak mint egy nyomasztó sejtelmet, mint egy bántó
13964  6,    II|                     jelölve meg minden lépte nyomát, a titánalak, aki lábzsámolyul
13965  4,   III|                         S minden állításnako nyomatékául egyet ütött Vavel vasas
13966 12,    II|                      hátha Napóleon parancsa nyomatékosabb lesz előtte?~ ~– No, már
13967  3,    IV|                  utca ajtaján; mégpedig igen nyomatékosan.~ ~– Mondtam ugye, hogy
13968  3,    IV|                      úrhölgy, hogy kérésének nyomatékot adandó, leleplezi az arcát?~ ~
13969 12,   III|                    hatalom között. Itt van a nyomatott proklamáció.~ ~Vavel összevonta
13970  6,     I|                      titkokat, amik lelkedet nyomják? Elmondanád: „én csaló voltam;
13971  3,    IV|               gazdasszonynak egy csomó pénzt nyomjon a markába.~ ~Zsuzsa asszony
13972  3,    IV|                      sáros lábaik ugyan szép nyomokat hagytak volna a szőnyegen.~ ~
13973  9,     I|                  találta e szegény parasztok nyomorának megszüntetésében a nagyvilág
13974 10,    II|                      azok? A sánta koldus, a nyomorékok, akik a kenyerünket ették,
13975 12,    II|                    építgették a náluknál még nyomorultabbakat: az ellenséget.~ ~– Ugye
13976  2,    II|                    fiúkat, hogy ne bántsák a nyomorultat többet.~ ~A bárónő könnyezett
13977  4,   III|                      fogtam, azt nem engedem nyomorultul elveszni.~ ~Vavel gróf e
13978  5,    VI|                megtudva, hogy a föld népének nyomoruságán segíteni egyedül ez úton
13979  1,     I|                     a nevét, eddigelé ki nem nyomozható okokból, a mai világban
13980  4,    IV|                   nyugodott meg, amíg ki nem nyomozta annak a furcsa szónak az
13981  4,    IV|                    engedte, hogy az eltűntet nyomozzák: kinyilatkoztatá, hogy a
13982  8,   III|                      mikor a pénzt a markába nyomták, amit nagyon kellett kínálgatni.
13983  8,    II|                 lantot, de mire a költeménye nyomtatás alól kikerült, már régen
13984  8,    II|                      az inszurgensek számára nyomtatásban kiadott és szétosztott históriai
13985  4,    II|                     számomra, hogy elámíts a nyomtatott könyveddel együtt. Most
13986  1,    IV|                 svájci határon, s ott azután nyomukat veszítettük. Az egészet
13987 13,    II|              megásott gödörig a part mentén, nyomukban két síró asszony. Távolról
13988 12,     I|                utazás, harcolás, előre-hátra nyomulás, bosszúság, veszedelem,
13989 11,    II|                     a nagy-kamondi erdő felé nyomúlt előre, s a lovasok által
13990  8,   III|                      az embernek a vőlegényi nyoszolyájába, akiben egész gyűlölete
13991 10,    VI|        Növényrohadéktól zöldülő, ázalagoktól nyüzsgő, undorbűzű pocsétanyirok.
13992 12,     I|                      őt ily gyöngének látta. Nyugalmat erőtetett.~ ~– S hogy tudott
13993  7,   VII|                     szolgálja: ott csendben, nyugalomban fog élni. Ugye, eljön velünk?~ ~–
13994  1,    II|                      magát helyzetéhez méltó nyugalommal és hidegvérrel. Hogy jól
13995  5,     V|                azután. Ha meghalt helyettem, nyugasztaljao meg Isten; s ha élve maradt,
13996  8,    II|                      Az ország határa dél és nyugat felé nyitva az ellenségnek.~ ~
13997  7,    VI|                     Lizett pedig megérdemelt nyugdíjba lép nálam. – Azután jönnek
13998  4,   III|                    Azt hirtelen felszabadítá nyűgeitől, hanem azért a nő nem mozdult
13999 11,   VII|                     hasztalan marasztalván a nyughatatlan embereket, végtére is kénytelen
14000  6,     I|                     Esküszöm neked ön lelkem nyugodalmára, hogy aminek terhe alatt
14001  6,    II|                 magyar népnél békeszeretőbb, nyugodalmasabb faj nem létezik a világon.
14002  6,     I|                    orgonafa tövébe. Ott hadd nyugodjék csendesen. Csináltatok neki
14003  8,     I|                           Hát hiszen bele is nyugodtak a vármegyék. Hanem ekkor
14004  1,     I|                      engedte jólesni. Később nyűgösködött, hogy mért nem adják mind
14005 11,   VII|                    észak felé, a második nap nyugot felé, s miután mind a három
14006  3,   III|                  augusztusi verőfénybe hideg nyugoti szél kavarodott, az elébb
14007  6,     I|              Felíratom rá aranybetűkkel: itt nyugszik az én Dávidom, s azután
14008  4,     I|                    hogy őt ezen nő közelléte nyugtalanítja. – Ki ő?~ ~Külső összeköttetései
14009  1,   III|                 kerülő üldözők elől? A másik nyugtalanító gondolatra meg odaragadta
14010 10,    IV|                       De Fervlans hadsegédét nyugtalanította ennek a két embernek az
14011  5,     I|                    megtisztelt minden rovást nyugtatványozott egy keserves felkiáltással:
14012 11,     I|                     feleségéhez eleven képét nyújták annak a kornak, melyben
14013  7,    II|                  vannak borulva, a házak nem nyújtanak menedéket: az előretolt
14014 11,   VII|                 aggattak a bohó asszonyok, s nyújtogatták a hadsorokon keresztül a
14015 10,    II|                 pestist.~ ~Egy hosszú üveget nyújtott ki az ablakon Marie-nak.~ ~–
14016  6,     I|                      egészen jól leszek.~ ~– Nyújtsd ide a kezedet.~ ~– Nincsen
14017  5,   III|                  feltéve.~ ~– Meg.~ ~– Akkor nyújtsunk egymásnak kezet. – Semmi
14018  7,   VII|                 oeillet és ancolie; papagáj, nyúl, szegfű, harangvirág.~ ~
14019  7,     I|                amikkel a compossessor urak a nyulakat ijesztgetik a tarlón, a
14020  5,    IV|                     de olyan gyorsan, hogy a nyulat elfoghattam volna. A fátyolos
14021  1,   III|                    megköszönöm, uram; de nem nyúlhatok utána. Nincs tudomásom az
14022  8,   III|                   vadász, aki utánaszaladt a nyúlnak, mikor puska volt a kezében? –
14023  5,   III|                  Léon a hölgy fátyolához fog nyúlni…~ ~– Akkor meghal!~ ~Csakugyan