bold = Main text
      Rész, Fejezetgrey = Comment text
14024  4,     V|                mindent, ünnepélyes bámulatra nyúló ábrázattal mondá:~ ~– Igenis;
14025 10,    IV|                 darab ideig vergődött a sűrű nyúlós sár közepén, míg egyszer
14026  4,    IV|                    van még ilyen felhasított nyúlszája? Ki visel még ilyen lángjegyet
14027  1,    II|                    lett.~ ~Az asszonyság már nyusztprémes bársony wicklerbe * vala
14028  8,    II|                      hármas törvénykönyv, az ó ügyeit intézi el a szolgabíró,
14029 11,    IV|                     nyerte el a vállrózsáit. Őalóla kétszer lőtték le a lovat
14030  5,     V|                  abban a hitben maradt, hogy őbelé egy elátkozott hercegasszony
14031  8,     I|                      Hofkriegspraesidium, az Obercommando és az Artillerie-Direction.
14032  7,     I|                     ezt a regulát ezúttal is obszerválta, s maga is két poharat vevén
14033  4,    II|                 hátravetve arcáról. Lajos az obszervatórium ablakából nézte őt azalatt
14034  5,     I|                leghelyesebb módját Vavel. Az obszervatóriumábólo kileste, mikor megy el a
14035  4,     I|              Névtelen Vár hajdani őrtornyáto obszervatóriumnak rendezé be. Itt volt felállítva
14036  7,    IV|                minden lőfegyveremet, amíg én obszervatóriumomban voltam, s úgy várt rám itt
14037  4,    II|                  levegőbe a zsebkendőjét. Az obszervatóriumról erre lehangzott az éles
14038  9,    II|                    kiküldtek, megvesztegetve ocsmány vérdíjjal, azért, hogy téged
14039  8,    II|                       csakhogy az meg horáci óda mintájára van öntve.~ ~Az
14040  7,    IV|                    bátorság, a félelem és az odaadás, a szerelem és a hősiesség
14041  7,   VII|                    ebből a piros ruhácskából odaadnád, hogy csak a kis kantus
14042 13,    II|                      haragvó felek között, s odaadni nekik mindenét, amije legdrágább,
14043  4,   III|                   eszközt a lappangók egyike odaakasztotta az erkély vasrácsozatához,
14044  7,    II|                   aminek ő egész ifjú életét odaáldozá.~ ~Ő csak egyesek levelezéseiből
14045  2,    II|               lefekvés előtt a toalet-tükröt odaállítá a már lenyugodott doktor
14046  3,     I|                    ismerik a kötelességüket, odaállnak a rúd mellé, föl hagyják
14047 10,    II|                betakarózva, a kis Laci pedig odaállt a rácsfüggöny elé, s őrködött.~ ~
14048  7,  VIII|                     ágú koronájával.~ ~Marie odaborul Katalin vállára, átfűzve
14049  4,    II|                     leány a távcső mellől, s odaborulva Lajos nyakába, elkezdett
14050 11,    IV|                ravaszul, de csak azért, hogy odacsalja egy árok elé, melyben egy
14051 11,     V|                     a pallosát.~ ~Sámsonverő odacsapott, s bizony lerepült a százados
14052 10,   III|                    amik drágakövekkel voltak odacsatolva hölgyeink fellegruháihoz;
14053  4,   III|                     valami nehéz, hogy mégis odacsempészett a zsebébe a hű szolga egy
14054  1,    II|                 előtte ülő eredeti, a fülébe odacsíptette a függőt, a rossz parókát
14055  6,    II|             cigányzenére, a víg sikoltozásra odacsődült a legénység; aki hallgatott
14056  7,    IV|                     mondhatta, hogy szereti! Odadobhatta magát valahára egy szív
14057 12,   III|                  Vavel gróf kezébe kerültek, odadobta az egész gothai almanachot: „
14058  7,    II|                      szeressen?~ ~Az alispán odadörmögött Vavel fülébe.~ ~– Bizony
14059  2,   III|                       azután egész csendesen odadűlt a hátával a kandalló párkányához,
14060  5,    II|               kiégették a sziporkák, maga is odaégett volna, ha egy sajtár vízzel
14061  5,   III|                  nehéz lovával és batárjával odaér, nem fog ott találni senkit.
14062  6,     I|                    következem. Ha egyszer én odaérek a mennyország kapujához:
14063  7,  VIII|                     ide; nézd meg.~ ~Katalin odaereszté Marie-t a távcsőhöz. És
14064  1,   III|                hölgyek megfogták a kezeito ; odaerőszakolták, hogy üljön le közéjük a
14065  7,     V|                    poharát: s a két hölgy is odaérteté a maga kristálykelyhét az
14066 13,     I|                 szorítva annak karját, arcát odafekteté annak kezére.~ ~– Őrangyalom
14067 11,   III|                     katona mellé nem szokták odafektetni a fegyverét, azt odaadták
14068 11,    IV|            pillanatban jött a másik golyó, s odafektette Berecz Istvánt is az öccse
14069  2,    II|                    kisasszony…. !~ ~Mindenki odafordult hozzá.~ ~Ki volt az? A patvarista.
14070 11,   III|                     harcban? Azt tette, hogy odafurakodott az út menti árokba, s mikor
14071  1,     I|                     amerre ön akadálytalanul odafuthat.~ ~A két férfi kiteríté
14072  9,   III|               Katalin vagyok rebegé a hölgy, odafutva hozzá fenyegető tekintete
14073 13,     I|                     meg a hajnalcsillagot.~ ~Odagördíték karszékét az ablakhoz, s
14074  9,   III|                      többi foglyokkal együtt odahajtottak bennünket sáncot ásni; olyan
14075  7,  VIII|            megkérdezni, mi van a kosarukban. Odahíni a dalos parasztleányt, s
14076 10,    VI|                     alá veszed. Fertőszegről odahozatsz mindent, amire szükségetek
14077  8,   III|                     akart jönni, alattomban. Odahozták nagy diadallal Vavel elé,
14078  8,   III|                   bálványát, az ő oltárképét odahurcolják annak az embernek a vőlegényi
14079  2,    II|                    van körülötte.~ ~A bárónő odainté a komornyikját, s azt az
14080 12,     I|                   bizony: eltemettem szépen, odaírta a testamentomát a pugyillárisába;
14081  1,   III|                        Nem felejtem el. Amíg odajárok, addig senki se jön ide.~ ~–
14082  4,     V|                leánykák között, akik e napon odajönnek a kapu elé, s körtáncot
14083  5,   III|                    ön, mikor egy szál bottal odajött a házamhoz, hogy engem kiszabadítson;
14084  7,   VII|                      két fiatal látogatónője odajutott, hogy őt fölkeresse. Az
14085  7,    II|                      nő a világon, kit sorsa odakényszerített, hogy imádkozzék saját nemzetének
14086 10,    VI|                 mohában nem hangzó léptekkel odakerült mellé, s aztán keblére ölelte
14087  7,    II|           violacsokrot, melyet minden reggel odakészített asztalára valaki, azt a
14088  6,     I|                    azzal, hogy ő még megvan: odakészítsem eléje az ételét, s várjam,
14089  8,   III|                       s felkapva egy puskát, odakiálta a bajtársainak: „Itt fekszik
14090  3,   III|                    Hallja Madame, mint dörög odakinn? A zápor csak úgy zuhog;
14091  5,    VI|                      pro publico bono * neki odakölcsönözni ne terheltessék.”~ ~Így
14092  4,     I|                    föléje kerülni. Még aznap odaküldé Schmidtné által a kisfiút
14093  3,    IV|                    dödörög maga olyan sokáig odakünn? – kérdé a berohanótól a
14094  4,    II|                     irányt adni, már a leány odakuporodott az ő üresen hagyott helyére,
14095  1,     I|                ablakig, meg vissza. Utoljára odalép a kandallóhoz, kirántja
14096  3,    IV|                 csodatevő cseppjeit, s azzal odalépve a beteghez, megtapintá annak
14097  9,     I|                   tapadó lelket, aki éjszaka odalopózik az ő ágyába, s hozzásimulva
14098 10,    IV|                   ismétlődött.~ ~De Fervlans odalovagolt az előőrshöz.~ ~– Mi volt
14099 10,   III|               faluból az ellenség érkeztére: odamegy a szeme közé bámulni, mintha
14100 13,     I|                  tettél. Visszaszerezted őt. Odamenekülhetett a karjaid közé, ahol oly
14101  6,     I|                 Felmondott a tudományának, s odamenekült a csodatevő kuruzslóhoz.~ ~–
14102  6,     I|                szárnyait, hogy rátaláljon az odamenekültre.~ ~A kis énekes meg volt
14103  5,    IV|                    Névtelen Várban tölté. Az odamenés és visszatérés igen könnyen
14104  4,     V|                   ott guggolnak, s nem merek odamenni, hogy meglássam. S ha lefeküdtem,
14105  7,    II|                  látogató vendége vállait, s odamutatva a leányra. – Ily áldásosztó
14106  2,    II|                     illetőt magához, hogy az odamutogatónak könnyen a körmére koppinthat
14107 10,    II|                    egy darabig nézett utána, odanyomva az arcát a négyszegletű
14108  3,     I|             lebbentheti-e föl a szél. Azután odanyújtja fehér glaszékesztyűs kezét,
14109  1,   III|                 ottománon feküdt, eszményien odaomolva a dagadó kerevetre, s ölében
14110  1,    IV|                     azt, s úgy hozta vissza, odaprezentálva a kis háziasszonynak.~ ~–
14111  1,   III|                  nyugtalanító gondolatra meg odaragadta a névtelen grófnőhöz, akinek
14112 11,    IV|                  ahova a mennyei gondviselés odarendelte.~ ~A hadsereg hozzáfogott
14113 11,    IV|                   bátyját; négyen egy ellen! Odarohan, s közéjük vág. Akkor azok
14114  7,  VIII|                     a madarakat, amik reggel odasereglenek az ablakerkélyre, a magok
14115 13,     I|                  népdala.~ ~Lajos és Katalin odasiettek.~ ~Marie be akarta mutatni
14116  7,   III|               villámlottak e szóra! – Azután odasimult Bernát úrhoz, s mély felindulását
14117  2,    II|                     cirmos; s amik egyszerre odaszaladtak hozzá a háztetőről, az ablakpárkányzaton,
14118  4,    IV|                     E szóra a gróf egyszerre odaszökött hozzá, s megragadta a férfi
14119  6,     I|                  kell őt keresni. Ön maga is odatalál már hozzá. De mit tegyek
14120 11,    IV|                    az ágyúszó vezetése alatt odataláltak a csatatérre.~ ~Sohase láttak
14121  7,  VIII|               Marie-nak, sőt még a nyakát is odatartotta neki, hogy no, még ezt is.
14122  2,    II|                    ablakzörrenés riaszt fel. Odatekintek: hát a Névtelen Vár egyik
14123  6,     I|                    imádkozzam veled?~ ~Azzal odatérdelt az ágya elé, s kinyitá az
14124 11,    IV|               találjon!”– s jött a golyóbis, odaterítette Ferencet a bátyja lába elé.
14125 10,     V|                  volt elég, még a fejemet is odateszem ráadásul: mert hogy te megölöd
14126  4,     V|                      és lásdo meg.~ ~A leány odatette kis porcelánkezét az ifjú
14127  7,   VII|                   fölötte az Isten!… – Aztán odatipegett Katalinhoz. Vigyázzon ön
14128 11,   VII|                      maga és a franciák közé odatolni, mely hadműveletének korántsem
14129  6,    II|                megannyi fúriák! A lovag mögé odaül a hölgye a nyeregbe, s vele
14130  7,    II|                    bálványa számára, hogy őt odaültesse; mintha egy oltáron ülne,
14131  1,    IV|               miniatűr delnőt Thémire grófnő odaülteté a saját helyére, s azt mondta
14132  4,    IV|                  verekedéshez, ahol az ember odaugorhatik valami nagy csoport közé,
14133  6,     I|                       Marie! – kiálta Lajos, odaugorva hozzá, s keblére vonva a
14134 10,     V|               visszavonulási jeladásra.~ ~Az odaugrató kornétás azonban oly szerencsétlen
14135  7,     V|                   támlányára.~ ~Lajos, Marie odaugrottak hozzá. „Látod, megijesztetted
14136  3,   III|                      kísérője szólítá, akkor odaúszott hozzá, belefogózott a csónak
14137  7,     V|                   aztán Marie, Lajos szemébe odavágva szemével. – Ő is azt hitte,
14138 11,   III|                  Horvát Péter, Papanek János odaveték magukat az ellenség közé,
14139 11,    IV|              bajtársa nem hagyta ott veszni. Odavették a két lovuk közé, s egyik-egyik
14140 11,    IV|             becsületérzés”és „hazaszeretet”, odavetve a March-mező rónáira egy
14141  7,    IV|                      én is úgy óhajtom, hogy odavigy magadhoz – monda Marie –
14142  2,    II|                      az egész társaságot úgy odaviszi maga elé, mintha körülötte
14143 11,    IV|                       ahol nincs ellenség, s odavontatott belőlük hatot a Rába partjára,
14144 12,    II|                 Örült is minden ember, mikor odébb mentek.~ ~Ezek Vavel volónjai
14145 10,    VI|                   Katalin, mint az álomjáró, ődöngött e kietlen téren.~ ~Egyedüli
14146  5,     I|                ottani rablók a háztömkelegek odúiban, a mieink pedig az erdőkben
14147  8,   III|            védőlovagot kicsaljam valahogy az odújából. De az nagyon ravasz és
14148  5,   III|                   mit tehetek? Elbújjak-e az odúmba, s addig ki ne merjek onnan
14149  3,    IV|                      mozdulnék most innen az odúmból. Nem, száz aranyért se!
14150 10,    VI|                 készített ugrókútnak a sisak öblét. A női kedélyben megvan
14151  3,   III|                 Névtelen Vár isthmusát * két öblöcske vette körül; az egyik az,
14152  3,    II|                      akkor szabad lesz a kis öbölből kiszáguldanom a nagy tóba
14153  3,    II|                     fűzfákon túl, amik a kis öbölt takarják, csak olyankor
14154 11,    IV|                     francia, ha meglőtted az öcsémet, hát lőj meg engemet is!”
14155  7,   VII|                      hanem peroquet, lièvre, oeillet és ancolie; papagáj, nyúl,
14156  1,    IV|           incroyables-ek és merveilleuses * -ök.~ ~Cythere dandárának pedig
14157 10,     V|                  csapat, kardját villogtatva öklében; a démonok, – régi csataedzett
14158 10,     I|                      a rablásban is azok. Az ökleik éppoly félelmesek voltak,
14159 10,    VI|                      fekete darócöltözetben, ökölre szorított bal kezével a
14160  2,     I|                 előkészületek vannak téve az ökörsütéshez: a nagy kerekes nyársra
14161 12,     I|                       bosszúság, veszedelem, öldöklés, futás, lélekkárhozat: este
14162 10,   III|             bosszúállók. Nézd: Tirolban hogy öldöklik honfiainkat, s Párizs valamennyi
14163  7,   VII|                valaki”, aki lót-fut, fecseg, ölel, csókol, csimpajkozik; s
14164  7,    IV|              mosolyognak, szellemek, akiknek ölelése forró.~ ~Azt hitte, hogy
14165 11,   VII|               diadalmasan visszatért vitézek ölelésére rohantak: az olyan színjáték
14166  1,     I|                   azután addig gyügyögtette, ölelgette a kebléhez, addig altatta,
14167  7,    IV|                        Annyi év után először ölelhetett át egy nőt, akinek azt mondhatta,
14168  7,    II|                   Igen! Aztán látnám, hogyan ölelitek meg egymást? Hogy lesztek
14169  7,    IX|                     a fejedet a fejemhez, és ölelj meg.”~ ~S helyet adott neki
14170 13,     I|                   elébb, hogy azt üdvözölje, ölelje, csókolja; hanem őhozzá. –
14171  9,     I|                hazasietne leányához, keblére ölelné, s bevezetné ősi palotájába,
14172  6,    II|                  mély kedélyű férfi át tudja ölelni hűséges szeretőjét, egyetlen
14173  1,   III|                ismerni; aki engem hálatelten ölelt, csókolt, Alfréd papának
14174 13,     I|                   mikor hozzánk beléptél, őt ölelted, őt csókoltad, nem engem! –
14175  3,   III|                          És ha nem teszi, ön öli meg a grófot.~ ~– Az megint
14176  1,   III|                 gondolatban járna, hogy éhen ölje el magát, mi az orrán keresztül
14177 10,    VI|                      öröme, hogy a nád végén ölnyi magasra látta felszökkenni
14178 10,    IV|               bozóttá elhatalmasodva, mikkel ölre kapott a folyondár szulák,
14179  9,   III|                  Pedig önnek csak Katalinját ölték meg; de Thémire-nek megölték
14180  3,    II|                      monda a leány. – Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~ ~–
14181  1,    IV|                intézmény. Mindegy. Ön magára ölti a világot, s utazik városról
14182  5,    II|        szivárványszínű csillagait, a nyelvét öltögette utána, mintha meg akarná
14183  4,     V|                     alak volt. Olyan formájú öltöny volt rajta, aminőt a kerek
14184  1,     I|                 rajta egyéb, mint az a fehér öltönydarab, amiben nem szokás az öltözőszoba
14185  7,   VII|                   hiányzik ebből? – kérdé ez öltönydarabkákat Katalin elé tartva.~ ~–
14186  2,    II|                      számára apró ajándékok, öltönydarabok, könyvek, nyalánkságok.
14187  1,    IV|                      még azt a könnyű, lenge öltönydarabot is jelenté, amit az úrhölgyek
14188  1,   III|                     A kis Amélie anyjának az öltönyébe temette az arcát, úgy kacagott,
14189  4,    II|                  amint hosszú uszályos fehér öltönyében, parkja zöld pázsitján végigsétál.
14190  7,     I|                     és ezüst ékszert viselni öltönyeiken. Ami pedig azon célból hozatott,
14191  7,    VI|                  fantasztikus, drága kelméjű öltönyeivel, alattomban megrántotta
14192  1,   III|         felkuporodott a szófára, hosszú alsó öltönyével betakarva a meztelen lábait,
14193  1,   III|              betakarva hímzett kendőkkel; az öltönyökön drága hímzet és brüsszeli
14194 10,    II|                     kell az időt.~ ~– De úti öltönyöm sincs.~ ~– Gondoskodott
14195 10,     V|                   nélkül; és a szép, illatos öltönyű hercegnők nem fogják lesni
14196  3,   III|                    Türelmetlen volt, hogy az öltözés soká tartott. Kétszer is
14197  3,    II|                   Akkor aztán hozzáfogott az öltözéshez. Egy spanyolfal mögött végezte
14198  2,     I|             csoportosulva, ünnepi kék posztó öltözetekben: az öregek hosszú haja hátrasimítva
14199  7,     I|                      helyen és nem a szokott öltözetemben.~ ~– Ahán! Hogy azt más
14200 10,    IV|                     hegyes fülekkel, rongyos öltözetmaradvány volt rajta, amiből azt kellene
14201  4,   III|                papirosból; kezeikben balták. Öltözetüket nem lehetett tisztán kivenni.~ ~
14202  3,     I|                   belőlük. Nem segít neki az öltözködésnél senki: minden öltönye elölfüzőo ;
14203  6,     I|                       nem pöröl velem, mikor öltözködöm… nem lopkodja el csészémből
14204  6,     I|                  repülni reggelenkint, mikor öltözködtem; és ma nem gondoltam rá,
14205  3,   III|                   leányra, hogy menjen el az öltöző kunyhóba, és öltözzék fel.~ ~
14206  3,    IV|                 aztán mentül közelébb ért az öltöző-kunyhóhoz, annál tartózkodóbb lett,
14207  3,    IV|                     a szép najád is kilépett öltöző-kunyhójából. A holdfényt egész odáig
14208  3,    II|             királyném. Ha úszni tanulsz, egy öltöző-sátort kell készítenem a számodra
14209  1,     I|            öltönydarab, amiben nem szokás az öltözőszoba küszöbén átlépni, s aminek
14210  1,   III|                    szorított tornácon át egy öltözőszobába vezette Cambray urat. Ott
14211  1,    IV|                   nem szólt, hanem elsietett öltözőszobájába. De Fervlans viszont a maga
14212  9,    II|                     vigyen magával akárhová. Öltöztessen fel rongyokba, darócba,
14213  1,     I|                      a Diána valaki, aki önt öltözteti, nemde?~ ~– Ellenkezőleg.
14214  3,     I|             kintornát a kedvenc állatjainak, öltöztette a bubáit, számlálta a kártyanyereségét
14215  1,    IV|                  ugyanazon szabású viseletbe öltöztették, aminőben a felnőttek pompáztak,
14216  6,     I|               megöljék, én a saját leányomat öltöztettem fel az ő leányuk ruhájába,
14217  1,   III|                  Azzal karját az öregúré alá öltve, saját magas személyében
14218  4,     V|                  hogy az egész serege le van ölve, – még a hangját se hallotta!~ ~
14219  1,   III|             hallgatott is, nem is, ezekre az ömledezésekre. Az erősebbik hippogryph-je
14220  1,   III|                    az orrán keresztül fogjuk önbe beletölteni a levest.~ ~
14221  2,   III|                    csúfolnak.~ ~– Mikor lesz önből ügyvéd?~ ~– Mikor a censurát *
14222  1,    IV|                    ilyen pici lábak, mint az önéi, könnyen elsikamlanak. Sokkal
14223  5,   III|                  mint én nem csodálkoztam az önén. Ez is minden etikett ellen
14224  8,     I|                      attól szabadítani. Az ő önfeláldozása nélkül fel lett volna fedezve
14225  1,   III|                    Elfogták őket? – kérdé az önfeledés hevével Cambray úr.~ ~–
14226  1,    IV|                      mondá rá Thémire keserű öngúnnyal.~ ~– Az első levelet most
14227  8,   III|                      Ha elhozza őket Thémire önként, megköszönöm neki, ha nem
14228  4,   III|              elveszni.~ ~Vavel gróf e szónál önkénytelenülo nyújtá kezét a bárónéo elé,
14229  7,   VII|                      s holnap megkezdődik az önkénytes lovagok beírása. Már írják
14230  8,    II|                     Névtelen Várban napestig önkényteseket írtak be, lovakat assentáltak;
14231  3,    IV|                     jótékony krízis előállt, önkényteseno a dülhkitörés alatt, s azután
14232 11,    VI|      Összecsinosította magát, s csatlakozott önkénytesül a kivonuló lovassághoz.~ ~
14233  1,     I|             legiszonyúbb: a saját börtönének önmaga lesz az őre.~ ~– Szigorú
14234  1,    IV|                      s azzal rögtön elárulná önmagát.~ ~– De hát itt hagyjam
14235  1,   III|                  ezáltal tévútra vezessék az önökre figyelő rendőrközegeket.
14236  1,     I|                      mindennap álmodni fogok önökről, kártyát rakok ki, abból
14237  5,   III|                    Barthelmy Léon –, micsoda önrenézve ez úrhölgy?~ ~Vavel gróf
14238  5,   III|        mendemondáiról. S azok között, amiket önről költöttek, legeslegszelídebb
14239  5,   III|                     higgye el ön, hogy csupa önszeretetből teszi. Az a hevély, ami
14240 13,     I|                   szenvedéseket. Kimentettél önszívem pokoltüzéből. Felmentetted
14241  5,    II|                     sajtár vízzel nyakon nem öntik. De nem engedte magát lefülelni.
14242 11,    IV|                      a helyét. Mintha vasból öntött szobor állna ottan. Példa
14243  5,    VI|             földkeverék kell? sok vagy kevés öntözés? árnyék vagy napfény? Korom
14244  1,   III|                 hölgyek flakonjaik tartalmát öntözték az elájult arcába.~ ~Azután,
14245  6,    II|                      melyet egy nagy nemzeti öntudat alkotott meg; melyben egy
14246  1,    IV|                      mi azt, akik a gyűlölet öntudatával cselekszünk, de az mégis
14247  3,    IV|                  gyakorlott búvár, hanem egy öntudatlan természeti rendkívüliség;
14248  7,     V|                      hozta őt ily állapotban öntudatra: gyakorlatában volt. Nehány
14249  2,    II|               dominája.~ ~Ez az „én” szó oly öntudattal volt kiejtve, hogy annak
14250  9,     I|                      Ő nekem levelet küldött öntül?~ ~– Azt tette. De mielőtt
14251  5,   III|                     azt! Ez egy nagy áldozat öntülo . Olyan nagy, aminőnél nagyobbat
14252  5,   III|                készül. Aztán visszaerőltette önuralmát, s csendesen felelt:~ ~–
14253 10,    II|                     Lackó, keressük őt.~ ~Az önző Lizett egy darabig nézett
14254 11,   III|                mocsárba.~ ~Egy közvitéz, – V ör ös Mihály volt a neve, –
14255  1,   III|            csempészett burnótot szívnak?~ ~– Ördöge van, hogy kitalálja – nevetett
14256  6,     I|                      előtt és annak vigyorgó ördögeit. Úgy ül valami a szívem
14257  9,     I|               sohasem állhat jót arról, hogy ördöggé fog lenni: könnyen angyalára
14258  3,    IV|                 valakinek elvitetni magát az ördöggel. Menjen ki Zsuzsa, mondja
14259 10,     V|                      kardján.~ ~Trentatrante ördögien nevetett.~ ~– Most én jövök!~ ~
14260 10,    IV|                 fenyegeti, akkor nekimegy az ördögnek is.~ ~De Fervlans csapatjának
14261  5,     V|                  velük együtt, szegény bűnös ördögöket.~ ~– Amen. – És aztán adasson
14262  2,    II|                     abban semmi különöst. Az ördöngös masina, ha az egyiket megteheti,
14263  4,    IV|               zselléreket meg a putriból. Az öregasszony megfagyott az úton; tél
14264  5,   III|                     Aha! a gróf úr megint az öregasszonyt hozta ki magával.”~ ~Azután
14265  1,   III|                szökött önnek a barátja?~ ~Az öregember e szóra felállt helyéről
14266  4,     I|                  látta beteljesülni annak az öregembernek a jóslatát: „A gyermekbül
14267  7,   VII|                    Sokszor hallottam szegény öregemtől, hogy van a szomszédban
14268  1,   III|                     játszani. Különc vagyok. Öreguraknak szoktak ilyen bolondságaik
14269  1,   III|                      uram!~ ~Azzal karját az öregúré alá öltve, saját magas személyében
14270  1,   III|                   volt az. Volt rá ideje; az öregúrnak egész a Passage Colbert-ig
14271  1,   III|              jegyezve, egy-egy a sziluettjét örökíté meg a falon, többen pedig
14272  1,     I|                       öt emlékpénzén meg van örökítve. Mikor a szél arrafelé lobbantja
14273  8,   III|                    jámbor.~ ~De Vavelnek egy örökkévalóság volt az, amíg azt a levelet
14274 11,   VII|                      ez izgalmas időkben egy örökkévalóságnak tetszett.~ ~De már itt elszakadt
14275  2,     I|                     csak megőrizték apáiktól öröklött kincsüket, s inkább belekötötték
14276  2,     I|                      báró Landsknechtsschild örökölte ezt a birtokot anyjárúlo ,
14277 13,    II|              vármegyénél letett a jelentkező örökösök számára; de egy sem tudta
14278 11,     V|               krónikaíró.~ ~De annál nagyobb örömc volt benne annak a bizonyos „
14279  7,  VIII|                     eltölti, s a mennyország örömei közé ragadja. Óh, a jó Isten
14280  1,    IV|                    hogy élek-e? mi bajom, mi örömem van?~ ~– De ennek már csakugyan
14281  2,    II|                tűrheti. Mulassanak a mai nap örömére csöndesen a födél alatt.~ ~
14282  7,     V|                   hát ha önnek ez olyan nagy örömhír – szólt az alispán – akkor
14283  7,     V|                     évvel hamarább jön a mai örömhírrel az én legdrágább barátom,
14284 12,     I|                      És kár, hogy a komáromi örömnapból Vavel Lajosnak semmi rész
14285  8,    II|                       De rövid időn lett egy örömnapja. Lajos levelet küldött a
14286 12,    II|               elárult előttem az imént. Nagy örömömre fog szolgálni, ha önnek
14287  7,    VI|                    érezze már egyszer azt az örömöt, hogy futkoshat járszalag
14288  1,   III|                    szórao felugrott helyéből örömre gyúlt arccal.~ ~– Ah! Nézze
14289  9,    II|                  arcán egy pillanatra valami örömsugár derengett végig. Elmúlt
14290  5,     V|                   soha egy mosolyt, soha egy örömsugárt rajta: kifosztva, megölve,
14291  9,     I|                    mámorában, a három rideg, örömtelenül eltöltött esztendőért, melyben
14292  8,     I|                  örül annak?~ ~– Tombolok az örömtül! Bántott az a gondolat,
14293  3,   III|                      az ao vidám sikoltozás, örömujjongás, melyet az úszó leány nem
14294  7,    II|              nemzetének győzelme ellen, hogy örüljön, mikor testvéreinek romlását
14295  9,     I|                  boldog vagyok, hiszem, hogy örülnél rajta. No hát kérlek: légy
14296 13,     I|                        Neki van oka nevetni, örülni!~ ~Van, mert Lajos nem menyasszonyához
14297  5,   III|                   rejtőzködik, akkor énnekem örülnöm kellett volna azon alkalmon,
14298  8,    II|                 Szabolcs vármegyei ezrednek „örvendését”, a „buzogányos magyar válaszát”,
14299 12,     I|                Bizony az a másik sem egészen örvendetes. Az egyik azt mondja, hogy
14300  5,   III|                  fölött is kifejezni őszinte örvendezését.~ ~– Miben lehetek önnek
14301 10,    IV|            földdaganat fölrepedt, s annak az örvényéből a kiömlő fekete iszap messze
14302 11,   III|                         Egy közvitéz, – V ör ös Mihály volt a neve, – miután
14303  1,    IV|                   pénzügyi viszonyai vannak. Ösei birtokának csak névleg tulajdonosa
14304 11,     V|                     tudunk vele beszélni, ha összeakadunk: keszkövolevú.~ ~Hanem hát
14305  7,    II|                      logikai következtetések összeállítanak, az nem lehet egyéb, mint
14306 11,   VII|                   Zirchich őrnagy tutajokból összeállíttatá a hidat a Rábcán keresztül,
14307 11,    II|                      bizottság jelentéseiből összeállítva, minden költői képzelet,
14308  4,    II|             elkezdett zokogni. Forró könnyei összeáztatták az ifjú arcát.~ ~De az nem
14309  7,     V|                      mindig halavány arcára. Összeborzongott. S újra nevetett.~ ~Lajos
14310 11,   III|                     ki balra.~ ~ ~ ~És annyi összecsapás közt az inszurgens sereg
14311 10,     V|           napbarnította arcú szicíliai.~ ~Az összecsapásnál Vavel úgy kicsapta a kardot
14312 10,     V|               beszakadt a talaj; néhol a két összecsapó lovag egyszerre szakadt
14313 10,     V|                    ellen egymásra bukkant, s összecsapott. A sűrűben nem lehetett
14314 10,     V|                      lovasok megfordultak, s összecsaptak ellenfeleikkel.~ ~A dsindsásban
14315  9,   III|                 választ?~ ~– Nagyon könnyen. Összecsavargattam a vékony papirost, belehúztam
14316 10,    VI|                 Fervlans! – kiálta rá fogait összecsikorgatva, s sarkával homokot rúgott
14317 11,    VI|                      kardja magának is volt. Összecsinosította magát, s csatlakozott önkénytesül
14318 11,    IV|                 Hanem ezek helytálltak neki, összecsődültek a megtámadott ezredesük
14319  7,     V|          királynénkért. Vivát!~ ~Vavel Lajos összecsörrenté poharát: s a két hölgy is
14320 11,     V|               csapatokat felköltögetni. Azok összecsókolták, vállaikra vették, megvivátozták;
14321  9,   III|                     egymás hegyén-hátán volt összecsomaszolva, s egész néptömege (nem
14322  1,    IV|               Megrázta a fejét és a vállait; összecsücsörítette a száját, s nagyot nyitott
14323  2,     I|               mondani akart valamit, sebesen összedörzsölte a tenyereit, mintha apró
14324 11,     V|                     napi lőporfelrobbanásnál összeégett.~ ~Mikor ez a szekérvonat
14325 10,     V|                    szédülten eloldalgott, és összeesett; hanem a kardját ott hagyta:
14326  1,    IV|                halálítéletet egy veszedelmes összeesküvés miatt, mely egy hajszálon
14327  1,     I|                      nem bolt-feltörő és nem összeesküvő.~ ~Az egyik férfi magas,
14328  1,    IV|                   tartottak a hurokra került összeesküvők felett, kiknek főnökét a
14329  1,   III|              detektívünk, aki nem egy gonosz összeesküvőt kerített már horogra! –
14330  1,   III|                    után gyanús egyéniségeket összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram,
14331  6,    II|                   senki fiaiból”. A városban összefogdosták a dologkerülőket, sehonnaiakat,
14332  7,    VI|                    olyam könnyű, s sok egyéb összefügg vele. Először is Marie-t
14333  4,    IV|                      a rabló előadásában. Mi összefüggése van Sátán Laci felesége
14334  1,   III|                  utazik keresztül.~ ~Csak az összefüggést nem értette még az események
14335  1,    IV|                  teljesen: akkor ön annak az összegnek, amit most évenként elkölthet,
14336  2,     I|                     tudná saját magát is úgy összegöngyölíteni, hogy abba beledughassa.~ ~
14337  1,     I|                    egyenkint maga elé: aztán összegöngyölve a kandallóba dobálja. Szép,
14338  2,    II|                     is egyszer deli, másszor összegörnyedőo . Az erdőkerülő azt mondja,
14339  2,     I|                     Ez pedig egy tudománytól összegörnyedt és megaszalt alázatos férfiú,
14340 10,    IV|               vadkomló, s együtt mindannyian összegubancolódva ostromra látszanak emelkedni
14341 10,     V|               csatamező keleti oldalát sűrű, összegubancolt vad komlóbozót zárta el.
14342 11,   III|                     Tömérdek fényes adat van összegyűjtve e jellemző vonásaiból az
14343  8,     I|                     e szerint tanítják be az összegyűlt inszurgens sereget.~ ~–
14344 11,   VII|                    el!”~ ~A dandár főtisztei összegyűltek haditanácsra. A vezéren
14345  7,     V|                      s kikeresett belőle egy összegyűrt levelkét.~ ~Marie ráismert
14346  4,    IV|               különös mímelést, mely merőben összegyúrt fekete kenyérből volt készítve,
14347 10,     V|                       pribék”. Azt a levelet összegyűrte, és a pisztolyába tömte.~ ~
14348  5,   III|                tekinte a hölgyre.~ ~Az ismét összehajtá a levelet, s visszadugta
14349  1,     I|                  elégedve. A térképet megint összehajtogatták, s azt a fiatalabb tette
14350 10,   III|                  borítékba tenni, hanem csak összehajtotta, és lepecsételte.~ ~De Fervlans
14351 10,     V|                   sziksógyárnak a salakjából összehordott kráter, mely a mélyen fekvő
14352  4,    II|               útleírásokban. Egész könyvtárt összehozott a számára, s buzgó magyarázója
14353  5,    II|                      az egyik szemét egészen összehúzta a felduzzadt pofa és a lezárolt
14354  4,   III|                      összelapulnak, ha pedig összehúzza, akkor hosszúra kinyúlik
14355  1,   III|                  levélke széttépett rongyait összeillesztette és elolvasta.~ ~– Ki ez
14356 11,   VII|                  fegyver, rongyos csizma! De összeillettek!~ ~Kis-Cellnél ismét utolérte
14357  2,     I|                  statutiónál a fél vármegyét összeinvitálják, itt meg csak magunk vagyunk,
14358  5,     V|                        Mégis remegett, mikor összejött a leánnyal. Hűtlenség tudata
14359  6,    II|                 barát magányos szobájában, s összejöveteleire legalkalmasabb helynek találta
14360  3,   III|                     a csónakot elérni. Mikor összejutottak, a leány ismét hangosan
14361  7,     V|                      a házunkban lakjunk, ha összekelünk?~ ~(Igaz, hogy ez is az
14362  4,    IV|                 utánasietett a szövétnekkel, összekereste a kastély minden zugát,
14363  8,    II|                vitézek, mind a vezér.~ ~Mire összekerült a csapat: háromszáz lovas
14364 10,    IV|                galagonya a vadszeder-indával összekeveredett, s összevissza tépte a keresztülgázolót.~ ~–
14365  3,     I|                      de a haj maga zilált és összekócolt. A drága brüsszeli csipke
14366 10,    IV|                      mely a Fertőt a Dunával összekötő Rábán keresztül visz, itt
14367  5,    VI|                  mely a Királytót a Rábcával összekötötte, oly rohamosan zúdította
14368  4,     I|               nyugtalanítja. – Ki ő?~ ~Külső összeköttetései által igyekezett felőle
14369  4,    IV|                  szemem közé nézne. Most meg összekulcsolja a kezeit, mintha valamiért
14370  3,    IV|                 ischias lesz belőle.~ ~Marie összekulcsolta a két kezét könyörgésre,
14371  5,   III|                 kezét Vavel gróf karja körül összekulcsoltan tartá, s egyiket sem nyújtá
14372 10,    IV|                     víz alá megint, az indák összekunkorodnak, s ott várnak elbújva a
14373 13,    II|                   pázsitot. Egy helyen aztán összekuporodik, fejét térdei közé húzva.
14374  5,   III|               esztendeje. – Az egész világot összekutattam utánuk. – Nem találtam rájuk
14375  4,   III|                    széthúzza az ember, akkor összelapulnak, ha pedig összehúzza, akkor
14376  3,   III|                  ajka nem látszik, orrcimpái összelapultak, alig kivehetők; hanem a
14377  1,   III|                   hordott sasorral, hegyesen összemenő szemöldökkel, megigéző mosollyal
14378 13,     I|                   lovagjai azt hitték, újabb összemérkőzésre jönnek, s nagy harci kedvvel
14379  1,   III|                 fiókot kihúzogatott, mindent összemotozott. – Hiszen ez is gyermekszokás,
14380 10,     V|                    pofáján négy sebhely sűrű összenőtt szemöldei alól villogó fekete
14381 10,   III|                     ilyen levelet gömbölyűre összenyomni, s a nyíláson át a tartalmat
14382 11,     I|                voltak jó barátok, akikkel ma összeölelkezett, s holnap már a lovagtalan
14383 11,    IV|                    inszurgens tüzért egészen összepörkölt, s mind a két szemét kiégette.
14384  6,     I|              sikoltott. Rátapostam. (A leány összerázkódott.) Óh, Istenem! Én magam
14385  4,    II|                   üti meg: „Kedves Lajos!”~ ~Összerezzen. Azt a szót nem a közel
14386 11,    IV|                   gyalog zászlóaljból. Mikor összerogyott, s látta, hogy bajtársai (
14387  2,    II|                    leányostól: az anya azóta összerokkant, a leány pedig felnőtt,
14388 10,     V|                  kiugrani a kengyelből, hogy összeroskadó paripája maga alá ne szorítsa.~ ~
14389  3,    IV|                      varázsszó bénává ütött, összeroskadt, térdre esett Marie lábai
14390  5,   III|                  hangnemadó fegyverrel, amit összesajtolt léggel lőnek ki, mindennap
14391 10,    VI|                   nemesi felkelő had ott fog összeseregleni; ott alakul rendes hadcsapatokká,
14392 13,     I|                    félrehordta a szél; aztán összesöpörték mind a kettőt, s külön a
14393 11,    IV|                   nehéz sebben fekvő bátyja: összeszedi minden erejét, felugrik
14394  8,   III|                  hogy megmenti az ágyúinkat, összeszednek egy csomó puskát, amit a
14395 11,    IV|                  magát a csoportból, s azzal összeszedve elszéledt embereit, újra
14396 10,     V|                   kárt tett.~ ~Azután hangos összeszólalkozások, amint a bozótban két ellen
14397  8,   III|                      hátrafelé. Az öt huszár összeszólalkozik, kirohan nagy ordítással
14398 10,     V|             fogolynak, amint két-három társa összeszólalkozott, utánaeredtek, kivágták
14399  3,    II|                    mely felöltönyét derekára összeszorítá, hirtelen ledobta magáról
14400  4,    IV|                     azokat megtámadója által összeszorítani, s csendesen, nyugodtan
14401  1,     I|                  viaszfejű buba nyakát tartá összeszorítva, mintha azt is óvni akarná,
14402 10,    VI|                  ahol Lajost De Fervlans-nal összetalálkozni látta. Bízott a szívében,
14403 10,    II|               keresztül!~ ~A lépcsőszőnyegek összetaposva sáros lábnyomokkal, a fénymázas
14404  5,    II|           orgonahangjára térden állva kezeit összetenni tanítottam, addig ön dudaszóval
14405  3,   III|              bölcsőben a gyermek. Ha akarta, összetette kezeit a víz fölött, és
14406 11,   III|                     A mellvéden keresztül az összetömődött lovasok jobbra-balra hullottak
14407  5,    VI|                        canaille”! S azzal az összetördelt növény ágait kihajította
14408  1,   III|                   még a majolika szobrait is összetörettük (amiért nem mulasztjuk el
14409 13,     I|                    szavak alatt, hogy szinte összetörte. Kézszorítás és szívszorítás
14410  7,    IV|               Legalább az ingfodrodat engedd összetűznöm, ne álljon oly szanaszét.
14411  4,     I|                   össze kell ütközniök.~ ~Az összeütközés nem is soká váratott magára.
14412  5,   III|                  kaphattam vala az esetleges összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön
14413  5,   III|                      akadályoztam meg minden összeütközést önök között. Ezen hát nincs
14414  4,   III|                    hidegláz, hogy a fogai is összevacogtak bele, vagy talán a rémület
14415 11,   III|                 megszorította, hogy mindjárt összevágja. Jó Ferenczy János hidegvérrel
14416 10,    IV|                       A révi fogadónál aztán összevárták a szétzilált csoportot,
14417 12,     I|                   Siessen ön a szükségeseket összevásárolni. Ön tudja, hogy mit kell
14418  5,   III|                      nő két férfit nem enged összeverekedni, higgye el ön, hogy csupa
14419  5,     I|              iddogálnak, táncolnak, utoljára összeverekesznek. Enélkül nem is volna mulatság
14420  3,    IV|                  testén a borzongás, a fogai összeverődtek vacogva.~ ~A leány visszament
14421  3,   III|                     emberlárma támad, mintha összeveszett csoportok verekednének,
14422 12,   III|               nyomatott proklamáció.~ ~Vavel összevonta homlokát, s kedvetlenül
14423 11,   III|                     már adva a csata, ha már összevonulót trombitáltak, s aztán észrevették,
14424 11,   III|                    levő Kálvária hegyen volt összevonva.~ ~ ~ ~A veszprémi ezred
14425 13,     I|                   látott Vavel már bombáktól összezúzott falakat, leégett várost
14426  1,   III|                    volt, hogy azt a sarkával összezúzza. – Hanem aztán magához tért.~ ~–
14427 11,    IV|                       túlnyomó haderők gyors összpontosítása dönti el az ütközet sorsát.
14428 11,     V|               escadronja a Csallóközben állt összpontosítva, az ellenséget fölkeresni
14429  8,    II|                    Dunántúl, az siet Győrnél összpontosulni; félig fegyverzetten, kovátlan
14430  8,   III|                       akiben egész gyűlölete összpontosult, aki miatt kerülte a templomot,
14431  5,   III|                 könnyen.~ ~Ők elöl mentek az ösvényen, a három férfi tiszteletteljes
14432  2,    II|                  legszorgalmasabban, s annak ösztöndíjt küldött. S karácsony estéjén
14433  7,    IV|                Valami hajszálrugója egy alvó ösztönnek azt a gondolatot ébreszté
14434  9,     I|                       s elvágtatott.~ ~Vajon ösztönszerű sugallat volt-e az, hogy
14435  5,    II|               csinálni, abban a leggonoszabb ösztönt ébresztette fel: a tűzdühöt.
14436  3,     I|                   azzal, hogy védencei saját ösztönükből is szoktak mosdani: előhozza
14437 10,     V|                    az a baj történt, hogy az öszvére az út közepén megcsökönösödött,
14438  9,   III|                      lovagló nő megállítá az öszvérét, lehibbant a nyeregből,
14439 10,     V|             megcsökönösödött, ami szokása az öszvérnek, ha nagyon ütik: egy tappot
14440 10,    IV|                     emelkedett fel az égnek. Öt-hat perc múlva tíz helyen gyulladt
14441  8,    II|              pecsétnyomó gyűrűjében viseli s ötágú korona illeti. A nemesember
14442 12,    II|                      de hogy az az ördögi jó ötlete támadt önnek, hogy elfogja
14443  1,     I|                     tudja ön!~ ~– Eh! Egy jó ötletem támadt. Ezt az ártatlan
14444  1,     I|                 Hanem a véletlen egy igen jó ötletet adott.~ ~– Értem önt.~ ~–
14445  5,   III|                nevetem, hanem a magam bolond ötletét. Képzelje, bárónő, az az
14446  7,  VIII|             megpihenni egy tárgynál; szemébe ötlött egy festőállvány, rajta
14447 10,   III|                    nem, volt a világon, akit ötmillióért, – vagy egy férfiért oda
14448  9,     I|                      ön, Madame, felvenni az ötmillióját! Meg van jól érdemelve!~ ~
14449 11,    IV|          tizenhatezer főnyi sorgyalogságból, ötödfélezer stájer és osztrák honvédségből,
14450  8,   III|                  öcsémuram? Mikor Eckmühlnél ötödmagával megpillant egy öt ágyúból
14451 12,     I|                      elbámulva.~ ~– Hát most ötödnapja. Nem hallotta még a gróf
14452 11,    IV|                    száznyolcvan halottja, és ötszáznyolcvan nehéz sebesültje: tehát
14453 13,     I|          vértesosztag, melyet a halálfejesek Öttevényig elűztek, értesítve volt
14454 10,    IV|                    akarta az utat. Egy olyan ötven-hatvan lépésnyi tó nem akadály
14455 12,     I|             inszurrekció készen áll, van már ötvenezer emberünk együtt, hatalmasan
14456 11,   III|            dulakodott érte. Hiányzott közüle ötvenhat férfi: halott és sebesült.
14457  9,     I|                    elveszni. Ha ez órának az ötvenkilencedik percében elzárja magát a
14458 12,     I|                      seregéből, mint azok az övéből, ágyút is többet vett el
14459  8,    II|                   másik leányé, ki sorsát az övéért kicserélte. Mindezekről
14460  4,     I|                   aminőt Katalin pazarolt az övéire, akkor a konviktusi rendszer
14461  7,    IV|                     vőlegény és menyasszony. Övék volt az első találkozás.~ ~
14462  3,   III|                      a leánynak a derekán az övét, kirántotta őt a hullám
14463  4,    II|                     tekintete találkozott az övével. Nem szégyenlette, amit
14464  4,    II|                 feltűzte ruhája szegélyét az övszalagjába: ami még ugyan nem bizonyít
14465 13,    II|                  égtől földig érő hárfahúrok özönében vinnének feketeruhás alakok
14466  7,     V|                    igen kedves barátomnak az özvegye, az én jó Henrymnak, akit
14467  8,    II|                    bűnébe esik. A nemesember özvegyének választói joga van és szavazata,
14468  9,   III|                     nyerges öszvér egyenesen őfeléje tartott.~ ~Mikor közel ért
14469  5,     I|                      regényes erőszak ellen. Őfelőle teljesen meg lehetett nyugtatva
14470  2,     I|                   magunk vagyunk, akiknek ex offo * itt kell lennünk. – Ezt
14471  2,   III|                 ember jó gondolatokat. – Hol őgyeleg az az audiát?~ ~Éppen nyitotta
14472  5,     I|              kastélyára: van eszük, hogy nem őgyelegnek olyan helyen, ahol lovas
14473  3,    II|              leánynak.~ ~– Ah, te teljesíted óhajtásomat? Te jó vagy, te kedves vagy! –
14474  7,    VI|                     keresztül Marie.~ ~– Mit óhajtasz?~ ~– Amit mindennap meg
14475  9,     I|                  férfinak, akinek becsületét óhajtja, hogy ki volt ő ezelőtt?
14476 13,     I|               küzdelem.~ ~Nem szabad az élni óhajtó beteg előtt sírni.~ ~S annak
14477  7,    IV|            csendesség van.~ ~– Oh, én is úgy óhajtom, hogy odavigy magadhoz –
14478  7,     I|                      után hasztalan várva az óhajtott másodikra, maga szólítá
14479  7,    IV|                   részt e gaztettben; s akik óhajtva várják az alkalmat, amelyben
14480  1,   III|                     meleg szívben nem fog az őhelyette pihenni.~ ~Megköszönte az
14481 11,    IV|                  karddal védhette magát.~ ~– Ohó! ez nem járja! – kiáltja
14482 12,    II|                   zirciek panaszkodtak, hogy őhozzájuk egy csoport ellenséges lovas
14483  6,    II|                      aki eddig is hálára van őiránta lekötelezve. Különben is
14484  5,     I|                  között mi civilisták a hajt ók ás urakat.)~ ~A polgári
14485  3,    IV|               alakban, veres kalappal, tüzet okádó szájjal.~ ~A doktornak hármas
14486  8,     I|         hadseregünknél szolgáltak, elég nagy okaink vannak a panaszra. Kezd
14487  5,    VI|                     A Fertő tó túláradásának okait már régóta fürkészik. Az
14488  1,    IV|                   udvarolni és calembourg * -okat mondani, megbírálták a divathölgyek
14489  9,     I|                     fejedelmi sarj és minden okiratai kezében vannak.~ ~De a remekelő
14490  9,    II|                   tenned?~ ~– Azért, hogy az okirataidat rejtő szekrényt elvigyem
14491  8,   III|                 leányt, vagy a reá vonatkozó okiratokat, vagy ha lehet, mind a kettőt.
14492 12,   III|                  sokáig tanulmányozta ezt az okiratot.~ ~– Kételkedik ön tán egy
14493  1,   III|                    kezében lesz a kinevezési okmány.~ ~– Azt is igen szépen
14494  6,     I|                 Hamisítottam keresztlevelet, okmányokat, útleveleket, hogy őt megszabadítsam
14495 10,    VI|                      mint egy átokmondás fog őközötte és Vavel között állni, mert
14496  1,     I|                   eddigelé ki nem nyomozható okokból, a mai világban a füzértánc
14497  9,   III|               szolgálni? Annak is szenvedést okoznak, aki őrzi, annak is, aki
14498 10,   III|                   főhadiszállásnak fejfájást okozni.~ ~De Fervlans maga is a
14499  4,     V|                    is fennvirrasztok. Valami oktalan borzadály fog el, ami szemeimet
14500  5,   III|                    tanúi voltak, hogy én egy oktalanul elkövetett sértést őszintén
14501  4,    IV|                      maga becses személyében oktatgatta, hogy ne legyen belőle olyan
14502  2,    II|                  nevezzük annak, ámbár semmi okunk sincs rá, mert ő nem mondja,
14503  3,    IV|                     ha most felázik a lábam, okvetlenülo ischias lesz belőle.~ ~Marie
14504  7,    II|                    töltögettek volna még égő olajat. A támadó osztrák hadsereg
14505  7,  VIII|          festőállvány, rajta készülőben levő olajfestmény: valami tanulmányfő. – „
14506  2,   III|                     A rokokó rámákba foglalt olajfestmények mind tájakat, gyümölcs-csoportokat,
14507  1,     I|                    híre sincs.~ ~Egy pislogó olajlámpa küzd a széltől lobogtatva
14508  1,    IV|                     lobogtatta a szél azt az olajlámpást, ami az imént felállított
14509 10,    II|          ércgörgönyön belül világosság volt; olajmécses égett. Be lehetett látni
14510  8,     I|              korzikai kéme volt, akkor azért ólálkodott utánam, hogy Marie titkát
14511 10,     I|                     hívtak.~ ~Ezt a csapatot Olaszország valamennyi hírhedett korhelyéből,
14512  5,   III|                      ezredével együtt lemegy Olaszországba, s mit törődöm én vele tovább,
14513  8,   III|                     volt; négy sűrűn teleírt oldal.~ ~Legelőször is az aláírást
14514 10,   III|                      egészen domború volt az oldala.~ ~– Nem rossz bor! – mondá
14515 12,    II|                     leszállt a lováról, s az oldaláról leakasztva a csutorát, odanyújtá
14516 11,    IV|                 ahonnan az ellenséget szépen oldalba lehetett ágyúzni, s amint
14517  7,   VII|                  ládát felnyitá, s annak egy oldalfiókjából előhúzott egy gondosan bepólált
14518  2,    II|                 mulattatni, ami ugyan a jobb oldali szomszédjánál, tiszteletes
14519 10,     V|                      De Fervlans látta, hogy oldalognak vissza egyenkint legdühösebb
14520  7,  VIII|                 mikor Katalin a kikötőpadhoz oldalogtatta a csónakot. Ott átvette
14521 11,    VI|            kiszabadítani.~ ~E jókor érkezett oldalroham kényszeríté az ellenfélt
14522 11,    IV|                      francia lovasságnak egy oldalrohammal az úgynevezett Viczay-ároknak
14523 12,   III|                   elkészültek, s kijöttek az oldalszobából. A kisasszony arca elevenebb
14524 10,     V|                   küzdelem fölött.~ ~Hogy az oldaltámadás okozta zavar egész csapatját
14525  1,   III|                    érvágó tárcáját tapogatva oldalzsebében, míg a hölgyek flakonjaik
14526  5,   III|               szavakkal egy levelet vont elő oldalzsebéből a hölgy, s azt szétbontva,
14527  1,    II|                    asszonyság.~ ~A két férfi oldalzsebeibe dugta a pisztolyait. A fiatalúr
14528  9,     I|                        A feladat meg van már oldva – fényesen!~ ~A rejtegetett
14529 11,   III|                       Sebaj! van a menténken ólompityke, vagdaljuk le”. S az inszurgensek
14530 11,   III|                      a mentéjük és mellényük ólompitykéivel!~ ~Még egy találkozása volt
14531  5,   III|                    forduljon? Kinél keressen oltalmat?~ ~Vavelt nagyon gondolkozóba
14532  8,   III|                  rejtélyes leány védtelenül, oltalmazó, ismerős nélkül marad a
14533  7,    II|                    Isten! Ki Franciaországot oltalmazod: tekints alá; – nézd azt
14534  1,   III|                  felnyittatott rejteklépcsőn oltalmazóját. A vasrácsajtó titkos nyitját
14535  5,    VI|                 Úrnak angyala, akit vidékünk oltalmazójául küldött ide jókedvében:
14536  9,    II|                    van? Az én megszabadítóm, oltalmazóm, második atyám! Miért jön
14537 10,     I|                      védett faluban hagyott, oltalmazza meg: s a gyilkos felkereste
14538 12,   III|                  monda a kapitány, átadva az oltalomleveleket Vavelnek.~ ~Az oltalomlevél
14539 13,     I|                    Vavel Lajos előmutatta az oltalomlevelet, s amíg azt a káplár olvasá,
14540 10,    IV|                    emberek, mikor nagy tüzet oltanak, kevés vízzel, sok lármával.~ ~
14541  6,     I|                      szakácsnőnek el kellett oltani a tüzet, s a szobájába vonulni.
14542  7,    II|                 rakott fegyverhalmazon, s az oltárhelyen ülő alak elkezdett reszketni
14543  7,   VII|                   Kérdezze meg csak ettől az oltári szépségtől, aki még nem
14544  8,   III|                    hogy az ő bálványát, az ő oltárképét odahurcolják annak az embernek
14545 12,    II|                    Beillenék a Notre Dame-ba oltárképnek! Méltó megörökíteni a szerzője
14546  7,    II|                    őt odaültesse; mintha egy oltáron ülne, lábait a földtekén
14547  3,    IV|                      hogy ember.~ ~E füzetke olvasásának kétféle hatása volt Lajosra.
14548  5,   III|                    odatartá a gróf elé, hogy olvashassa, de nem adta ki kezéből,
14549  7,    II|                   Láthatja az egész világ, s olvashatja róla fennkölt eredetét.
14550  4,   III|                       aminőket a regényekben olvashatni.~ ~– Hanem e regénynek lehetett
14551 11,   VII|           tábornoknak egy elfogott levelében olvasható az elismerő magasztalás,
14552  4,    IV|                    csak egy van a világon. – Olvashatta a gróf úr a statáriumfán
14553  8,    II|                      oszladozó nemes seregek olvashatták, ha ugyan volt kedvük hozzá.
14554  6,     I|                    Egy délelőtt Vavel Lajost olvasmányai közül Marie keserves zokogása
14555  3,     I|               cicáiról, mopszairól, az úr az olvasmányairól. Ha valami nevezeteset álmodott
14556  6,    II|              hemzsegett egész Európa, s neki olvasnia kellett mindennap, hogyan
14557 11,    VI|                     próbára még egy kissé az olvasó türelmét, ki regényt vár
14558  3,     I|                      a termet, s átmentek az olvasóba. Ott voltak már az újon
14559  3,    II|               orvostani könyvek.~ ~– S miért olvasod te azokat?~ ~– Azért, hogyha
14560  4,     V|                tartóztatta vissza Marie-t az olvasószobában. Azalatt alkalma volt Mátyás
14561  5,    II|             fennmaradt, s Lajost kérte, hogy olvasson fel neki valamit fennhangon,
14562  8,    II|                    is megteszik azt. Hát nem olvastad a levelében, itt van ni: „
14563  3,    II|                       amit nem is próbáltál: olvastál felőle. Milyen a halál?
14564 10,   III|                    hogy a császár is örömest olvastat fel magának – a leány szép
14565 13,     I|                    kell. – Minden jól van. – Olvastuk a levélből, amiben mindent
14566  4,    II|                   restellte, hogy az el lett olvasva. Igen egyszerűnek találta
14567  7,    VI|           haditervnek nevezi?~ ~– Ami nem is olyam könnyű, s sok egyéb összefügg
14568  3,     I|                   azon ő minden reggel talál olyanforma apró fényes fekete szemerkéket,
14569  3,    II|                   egereknek, amik énekelnek, olyanformán, mint az álmodó kanári.
14570  5,   III|                ezredes vagyok.~ ~Vavel Lajos olyanformát dörmögött, hogy nagyon örül
14571  6,     I|                    tele volt a testük. Henry olyanokat vágott gazdáján, ha az fedetlen
14572  2,    II|                  disznófejű kisasszonyok, de olyanokról, akiknek valóságos halálfejük
14573 11,   III|            alabárddal, s csendes békességgel olyant ütött a chasseur fejére –
14574  4,    II|            beleavatkozott a kerti munkába, s olykor egész gondatlanul feltűzte
14575  4,    II|                  körülfogva szivárványszínek olympi nimbuszától.~ ~Mikor elvette
14576  4,   III|              szétzilált haj félig befonottan omlik alá a földig hosszasan,
14577  1,   III|                  csodaszép gyűrűkben vállára omolva.~ ~Mikor e fényes társaság
14578  1,   III|                      alakú Rue Mouffetard * -on gördül-e végig a hintó.~ ~
14579  3,    IV|                  lesz avatva.~ ~– Vezesse be őnagyságát a vendégszobába, s vigyen
14580  6,    II|                  királynőjét és védszentjét, őnála ez egyetlen nőalakra volt
14581 11,   III|                     hogy ne féljenek vérüket ontani a hazáért.~ ~Egy másik közvitéz,
14582  1,    IV|                  talpig, mert a Passage de l'Opera * -i készítmény elárulja
14583  1,     I|                     ma este a mama elment az operába, s a Diánának azt parancsolta,
14584  4,     I|                  mutattak be Magyarországon, operaszínházzal és karusszellel; e vidéken
14585  2,   III|                   esztendeig. Azután kétszer opponálok * , egyszer repellálok * .
14586  4,    IV|                minden ez országban megjelenő opus. Előkereste azt, s megtalálta
14587  8,     I|                 elsüti az az ágyút, mint egy orációt.~ ~– Hát a gyalogságot és
14588  3,   III|                     viselni az arcán.~ ~Néha órahosszant is elbolyongtak a hullámtükrön,
14589  7,    II|               lefekünni.~ ~A legkedvetlenebb órájában egyszer csak hangos sarkantyús
14590  2,    II|                      az arcát soha senkinek, őrajta kívül.~ ~– Ez regényes,
14591  1,     I|                 választott a sétálásra.~ ~Az órák tízet ütnek. Ilyenkor minden
14592  3,   III|                      alakja vont rajta, s mi órákig ott csillámliko a víz színén.
14593  8,    II|                tekintélyére féltékeny falusi orákulumot: – egy hét alatt mind jó
14594  8,     I|                   milyen balítélettel van az óraműről, dehogynem adott. Az inszurrekció
14595 11,    II|                 völgy útjain, hogy vonulnak, óramutatói lassúsággal, a nagy hadsereg
14596  8,     I|                      No no! csak nem kell az óraművet ráncigálni, mert elszakad
14597  9,     I|              kegyelmes végzet által engedett órán túl elmúlt – egy perc.~ ~–
14598 10,    II|          harangkongású hangjával hirdetve az óranegyedeket. – Már tizenegy óra elmúlt.~ ~
14599  5,    II|                     figuráit az idomározotto orángutáng. Úgy is hítták a tréfás
14600 13,     I|                 odafekteté annak kezére.~ ~– Őrangyalom vagy! – suttogá hozzá. (
14601  1,    II|                     használatáért, egy napra óránkint húsz frankot számítva, itt
14602  4,     V|                      S aztán úgy alkuszom az óraütéssel, hogy miért nem több. Bár
14603  1,    IV|                      Fervlans. – Ők tizenkét órával hamarább eltűntek, mint
14604  3,     I|                   porcelán mosdótálacskát, s orcáikat és talpacskáikat finom szivaccsal
14605 10,   III|                     a márkinők és márki urak orcáiról. Most ez van divatban. –
14606  7,    II|                     égnek, ajkai megnyíltak, orcája tündökölt, az mind beszélt;
14607  3,    IV|                azokat az indulattól reszkető orcákat, a sírásra vonagló szép
14608  3,     I|              odarepül közéjük az asztalra, s orcátlan merészséggel egyik findzsáról
14609  4,    IV|                      futott át.~ ~– Marie! – ordítao fel önfeledten.~ ~Azzal
14610 11,     V|                     megrémült Herkulesnek az ordítása. Mars, a hadisten akkorát
14611  8,   III|               összeszólalkozik, kirohan nagy ordítással az erdő széléből, szétveri
14612  3,    IV|                   pokolból elszabadult démon ordítva rá: Gazember! Áruló! Mit
14613  8,     I|                      magával vive a hadvezér ordre du bataille-ját, átszökött
14614  5,     V|               penderített rajta, hogy az azo orgonabokrok közé kalimpázott, másik
14615  6,     I|                    ahol pihenni szoktam. Egy orgonafa tövébe. Ott hadd nyugodjék
14616  3,     I|               alacsony jaspistáblán * valami orgonaforma látszik, hosszú sor érc-
14617  5,    II|                      védencemet a melodion * orgonahangjára térden állva kezeit összetenni
14618 13,    II|                   utánuk hangzott – a távoli orgonaszó.~ ~Az acélfekete égnek ellenmondó
14619  3,    IV|                     ellenség által fölbérelt orgyilkos, valami gyakorlott búvár,
14620  8,     I|                  válogatósak a fegyverekben: orgyilok, méreg, lesbül küldött golyó
14621  6,    II|                     igazi tábora.~ ~A század óriását csak hősökkel és hazafiakkal
14622 13,     I|                      diadalmaskodott. Azt az óriást, akit senki le nem bír győzni,
14623  8,    II|                    foglalná el.~ ~– Te pedig őrizd meg az én kincsemet. Magadat
14624 10,   III|                  valamit. – Jocrisse! Milyen őrizet van a soproni oldalon?~ ~–
14625  8,    II|                  szíved egészen az övé. Vedd őrizeted alá ezt a kis ércchatouille-t.
14626  5,     V|                   legnagyobb gyémántja az én őrizetemre van bízva. – Ezentúl kétszerte
14627  7,     I|                     donnája. Aki felől ugyan őrizkedni fogok többé kérdezősködést
14628 10,    II|                     majd ő kiszolgál. Én nem őrizlek itt egész éjjel. Tudod?
14629 12,     I|                     mintha valami potentátot őriznének ottan.~ ~Vavel néma dühvel
14630  3,    II|                      az Isten ajándéka, amit őriznünk kell, amíg lehet – felelt
14631  8,   III|                      rábízott kincseknek más őrizőt adni.”~ ~„Jocrisse leveleiből
14632  7,    IV|              furfangos, felnyithatlan zárral őrizze a maga kincsét!~ ~– Jól
14633  9,   III|                  előőrsöket, s kikérdezte az őrjáratot a teljesített vizsgálat
14634 10,   III|                       Barátom! Minő felséges őrjöngés! Az ősvilágrész minden madarai
14635  5,   III|                    ebben a pontban valóságos őrjöngő. Ha elrabolt felesége, ha
14636  9,     I|              világlottak, mint egy hagymázos őrjöngőé, s elkékült ajka tajtékzott.~ ~–
14637  9,     I|                gondviselője, odarohant hozzá őrjöngve, s megragadva annak karjait,
14638  9,   III|                    karabélyt, s folytatta az őrködést.~ ~Az éjszaka csendes volt,
14639  7,    VI|                     Isten neked jó éjszakát… őrködjenek fölötted. Angyalok… Imáid
14640  3,    IV|                      leszek az ön közelében. Őrködni fogok, hogy semmi meg ne
14641  4,     I|                   nem hatolhatunk is.~ ~Neki őrködnie kell védence fölött, abban
14642  5,     I|                 illett is; sőt a karabéllyal őrködő strázsa a kapuban e föltevést
14643 10,    II|                 odaállt a rácsfüggöny elé, s őrködött.~ ~Óh, dehogy történt az
14644 11,    II|                  följegyezve: Kulcsár Károly őrmesteré, Csikász János kápláré és
14645 11,    IV|                másnap az ifjú Lauriston lett őrnaggyá helyébe. Ezt tette a két
14646 11,     V|                   mire az nyakába borulva az őrnagyának, szép énekszóval felelt
14647 11,   III|              visszavonulás alatt a veszprémi őrnagyi szakasznak az ellenséggel,
14648 11,    IV|               Dömölkön házigazdájának, Mayer őrnagynak az inszurgensekről:~ ~„Ils
14649  4,     I|                   feljegyezni. Maga volt az „oroszlánfej” és a tízek tanácsa egy
14650 11,    IV|                     kimutatta mai nap a maga oroszlánkörmeit. A zalaiak állták meg vitézül
14651  1,     I|                     ön mit fedezett fel?~ ~– Oroszlánnyomon rókát – szólt az ifjú kedvetlen
14652  8,   III|                     lelkével kutyán, kígyón, oroszlánon keresztülvándorolni, s aztán
14653  8,     I|                    mintha bottal mennének az oroszlánra! A francia bajonette ellen
14654  2,     I|                      komolyan megrettent. Az oroszlánt megrémítéo szavával a kakas;
14655 11,   III|                      ellenség közt, mint egy oroszlány; kapott is viszonzásul sebeket
14656  8,    II|                   kell küldeni. S ugyanakkor Oroszország is hadat izen a magyar királynak,
14657  8,   III|                      rablóra van bízva, hogy orozza vissza a kézből kiadott
14658  4,     V|                 izmai, e klasszikus metszésű orr, ez achillesi ajk és áll
14659  4,   III|                szerint egy becsületes pufók, orral, szemmel, szájjal ellátott
14660  1,   III|                    éhen ölje el magát, mi az orrán keresztül fogjuk önbe beletölteni
14661  3,     I|                     könnyen táguló rózsaszín orrcimpák s az a sajátszerű, gömbölyű
14662  1,   III|                      rikácsoló kakadún s egy orrfintorgató kapucinus majmon kívül.~ ~
14663  1,    II|                  rezes arc, burnóttól fekete orrlyukakkal, a fülében arany lencsefüggő,
14664  3,    II|                  abba belenyomta a kis állat orrocskáját, hogy igyék szegényke: utoljára
14665  5,     I|                       mert az elejétől fogva orrol a versenyért, amiben rendesen
14666  1,    II|                  olyan rezes arcot, burnótos orrot festett magának, mint az
14667 11,   VII|                    két hétre (!) a benn levő őrség számára elégséges élelemmel;
14668  4,    II|                   trónra? Hogyan ragasztotta országa egyik darabját a másikhoz
14669  7,  VIII|                  Visszaszökött tőlem a halai országába, a háládatlan. Nem is nagyon
14670  5,    II|                 visszafoglalta az elvesztett országát: ahol ő az egyedüli király
14671  8,    II|                      ő választ tisztviselőt, országgyűlési követet a megyeház udvarán,
14672 13,    II|                  szégyent, veszteséget, amit országnagyok, hadvezérek, elementumok,
14673  1,     I|                      gondolatjait, még mikor országok választanak is el bennünket.
14674  6,    II|                gyűlölet azon óriás iránt, ki országokat átugró léptekkel járta keresztül-kasul
14675 10,    II|                    magát hegyeken-völgyeken, országokon, városokon keresztül vele,
14676 13,    II|                   hibát, szerencsétlenséget, országos csapást, szégyent, veszteséget,
14677 13,    II|              megköttetett. – „Amaz” – elvett országotokból kétezer-ötszáz négyszögmértföldnyi
14678 13,    II|                     ellenségek halmoznak egy országra, az ő rovására írjatok fel?
14679 10,    IV|                Eszterháza pompás sétánysoros országútjára. Fervlans még az egyes leskunyhókkal
14680 10,    IV|                      ami nem szégyenli magát országútnak neveztetni. Bele volt veszve
14681 12,    II|                 előtt, amik már felkaptak az országútra.~ ~A postakocsis messziről
14682 12,    II|             taszításra le voltak szorítva az országútról, s a vizenyős réten nehéz
14683 13,     I|                   faluból.~ ~A falu végén az őrszem rájuk kiáltott, és megállította
14684 11,   III|                  neki. Utoljára meglátott az őrszobában egy alabárdot, amit valami
14685  6,     I|                   rám ismerjenek a másvilági őrtállók. Félek, rettegek. Gyermek
14686  4,     I|                    még különösebb, tökéletes ortográfiával: a kifejezések előkelők,
14687  4,     I|                       a Névtelen Vár hajdani őrtornyáto obszervatóriumnak rendezé
14688 11,    IV|                     hegyeken a francia tábor őrtüzei mutatták az ellenség messze
14689 11,   VII|                     Szigetközben, a franciák őrtüzeivel volt ellepve a mező. Mind
14690  9,   III|                  egyre közelebb hangzott. Az őrtűz világánál már messziről
14691  9,   III|                      az égen. Vavel Lajos az őrtűzhöz visszatérve, azt mondá a
14692  4,   III|                     az álarcosoknak, amelyik őrül volt kiállítva a kastélyajtóba,
14693  4,     I|                     negyediket ez önkényteso őrültekházában. Aggódva látta a serdülő
14694  4,   III|                     találkozás előtt. Nem az orvokkal, hanem azzal a nővel találkozás
14695  8,   III|                 tudta a tábori jelszót, s az őrvonalon át akart jönni, alattomban.
14696  3,   III|                 faluban?~ ~– De van. A megye orvosa.~ ~– Hát el kell híni.~ ~–
14697  3,    IV|                   több oka van arra, hogy az orvosával beszéljen. Menjen csak be
14698  6,     I|                  ütött meg. Nem hiszek semmi orvosban. Tudom, hogy meg kell halnom.~ ~
14699  3,    IV|                  azonban kirántotta kezét az orvoséból, s haragosan kiáltott:~ ~–
14700  4,    II|                     méla kifejezést arcán, s orvoslást keresett az ellen pedagógiai
14701  3,    IV|                 gyönyörűség egy szenvedélyes orvosnak, a másik a gazdag sallárium,
14702  3,   III|                    úgy látom, hogy nem képes orvosolni; ágya előtt halomra vannak
14703  3,    IV|                  beteg, riadottan kiáltva az orvosra.~ ~– Ki az? Kicsoda ön?~ ~–
14704 10,     I|                      felcsernek minden drága orvosságát reggelire. Meglopták egymást
14705  1,    IV|                 társaságban akkor mindenféle orvosságokat inni, jeges rebarbarát és
14706 13,     I|                      hadd ne vegyek ma semmi orvosságot. – Szeretnék fölkelni. Erősnek
14707  3,    II|               szoktál olvasni?~ ~– Mert azok orvostani könyvek.~ ~– S miért olvasod
14708  4,   III|                        Valamikor tanultam az orvostant.~ ~– De hát mivel akar eret
14709  8,   III|               Tromfszky után, ki most tábori orvosunk a főhadiszálláson. Ő értesítve
14710  9,   III|                      szenvedést okoznak, aki őrzi, annak is, aki üldözi. –
14711  1,     I|               kijutni vele. Ezt éjjel-nappal őrzik. Hanem a véletlen egy igen
14712  2,    II|             vadászkastély. amit egy Markóczy ős építtetett a Fertő partjára
14713  6,    II|                    bebizonyította, hogy Ádám ősapánk is magyar volt, és csupán
14714  7,    II|                szeretet, ennyi jóság, minden őserénye az istenkézből eredett embernek
14715  2,     I|                    diaetán indigenálták * az ősét.~ ~Ezt egy harmadik úr mondta,
14716  8,    II|              úriszékek. A nemesember birtoka ősiség, az unokák visszaperelhetik.
14717  2,    II|                      a Fertő partjára valami őskorbul származott cölöpépítmény
14718  3,   III|                    kelták voltak a tókörnyék őslakói.) Még akkor a magyar embernek
14719  3,   III|                   annál, hogy magánál régibb őslakók emlékeinek kutatásával törődjék.
14720  2,     I|                 magyart!”~ ~Viselete egészen ősmagyaros, ti. a század elejéből való,
14721  8,    II|          inszurrekciónak. Dal, mely hazáról, ősök dicső példáiról szólna:
14722 12,     I|                mester átvette a pénzt, s úgy osont el Vavel szállásáról, mintha
14723  5,    VI|                     Mercatoris uramnak, hogy ossza ki az árvíztől sújtott hívei
14724 11,    IV|                 megtámadott ezredesük körül. Osterhuber, Sós, Vizy, Szigethy, Sólyom,
14725  3,    II|                 katona?~ ~– Eredj, te mindig ostobának teszed magadat, mikor én
14726  5,   III|                sebesebben. Nem kellett nekik ostor.~ ~A hintó egész odáig megtette
14727 10,    II|                puskát, a kocsis kiereszté az ostorát, s a szekér elrobogott a
14728  5,    II|                  nagyot cserdített feléje az ostorával. A duda nagyot nyekkenve
14729  9,     I|                      a két kezét az ölébe ez ostorozás után. S csak arra a nyilalló
14730  2,    II|                Ellenkezőleg, minden oldalról ostrom alá fogták a patvaristát,
14731  8,   III|                 kellett kínálgatni. Sandomir ostrománál aztán volt módja benne.
14732 11,    II|                    foglalt, s tüzet szórt az ostromlókra.~ ~Hosszú nap volt! Júniusban
14733  4,     V|                 katonáink a franciák sáncait ostromolják, akkor ilyen nagy gumilásztikumot
14734 12,     I|                      történt, ha az ellenség ostromolni találta a várat, s még talán
14735  5,    VI|                      benne. Kapuját csak úgy ostromolta a sok munkát kereső ínséges
14736 10,    IV|                mindannyian összegubancolódva ostromra látszanak emelkedni egy-egy
14737  2,     I|                  szőlőfürtök s csoda formájú ostyepka-sajtok vannak felhalmozva. A dombtetőn
14738  3,   III|                     szökellésekkel, mint egy ősvilági csoda, lökve magát odább,
14739 10,   III|                   Minő felséges őrjöngés! Az ősvilágrész minden madarai megfosztva
14740  3,     I|                      nap nap után, tavasztól őszig, ősztől tavaszig. Este,
14741  8,    II|                   mátkájához” már a hazafelé oszladozó nemes seregek olvashatták,
14742  1,    IV|                   felállított guillotine két oszlopa közé volt akasztva; – amíg
14743 13,     I|                      mennyezetes ágy, kígyós oszlopaival, kínai selyemvirágos függönyeivel,
14744 11,    IV|                tizedelték, gyalogsága tömött oszlopokban rohant fedett hadállásaink
14745  7,    II|                    volna a hidat a megmaradt oszlopokon. Tehát felgyújtotta a híd
14746 11,   VII|         lovascsapatok; közbül pedig az egész oszloprendben vonuló gyalogság. A harc
14747  3,    IV|                  forró dühnek epesalakja nem oszolhatott szét az ereibe, a bölcs
14748  1,    IV|                    kikiáltott jelszóra köddé oszoljon szét s diadalíveink átalakuljanak
14749 11,   VII|                      pozsonyi lovasezred két osztagával és Vavel gróf halálfejes
14750 11,    II|                rohama hátravetette a francia osztályokat, s már nekiszorítá a mocsárnak,
14751  1,    IV|                    voltak a közönséges kémek osztályosai, kik apró elrejtett mondatkákat
14752  8,    II|                   feküdt, tízezer fontonkint osztályozva.~ ~– Ez az összeg a mi vállalatunk
14753  7,   VII|                     akiknek a gróf ki szokta osztani az ételmaradékot, még azontúl
14754  3,     I|                    aki nekik cukordarabkákat osztogat.~ ~Sokszor feltette pedig
14755  2,    II|                  nyalánkságok. Azokat ő maga osztogatja ki közöttük. Sőt egy igen
14756  4,     I|                  Kijövet a bárónő alamizsnát osztogatott a két sorban felállított
14757  3,     I|                   nap után, tavasztól őszig, ősztől tavaszig. Este, mikor lefeküdt
14758 11,    IV|                    sem vezényelt, ő legalább osztozott a saját alkotta had nehéz
14759  6,    II|                   összeköttetése, akik abban osztoztak; bárha nem is volt sejtelme
14760 11,    IV|                    hogy egyfelül az egyesült osztrák-magyar hadsereg derekát akarja
14761  8,    II|                     a magyarnak, az orosz az osztráknak; a szövetségesek pedig mind
14762  3,     I|                 ivott. Mikor ivadjao * volt, osztriga is került az asztalra, hanem
14763  1,    IV|                    nem rettenetes gondolat-e őtőlük: egy örökké fenyegető pokolgépet
14764  1,    IV|                      országnak minden férfia otthagy családot, tűzhelyt, iskolát,
14765 11,    VI|                tusában a fejére kapott, hogy otthagyhatta a drága jó ispitály-levest,
14766 11,    IV|                      közéjük vág. Akkor azok otthagyják a földön fekvő sebesültet,
14767 11,   III|      József-huszároktól. Hát azt se lehetett otthagyni: azért is „érte ment”. De
14768  1,   III|                lábait, s megkínálta magát az otthagyott hideg punccsal, amibe piskótát
14769 10,     V|             ellenséget, elfelejtesz engem, s otthagysz. Nem maradok el tőled.~ ~
14770  1,   III|               kapaszkodva, vezette azt egész otthonias jártassággal.~ ~– Ne menjünk
14771 10,    II|                   ami a hajadoni szentélyben otthonos, s bár a bútorokból mindazt
14772  5,     V|                     Várban: csináljon belőle otthont; hozzon bele boldogságot.
14773  4,   III|            lefoglalta azt mintegy zálogul az ottmaradásra.~ ~Vavel gróf mindenre egyébreo
14774  5,     I|                      barátai előtt több havi ottmulatás után, hogy a baronesse-nek
14775  3,    II|                     A leány felkuporodott az ottomanra, lábait felszedve a bő japonika
14776  1,    II|                      megvette nyolc aranyért Ottovairi nevű kereskedő, s csinált
14777  9,   III|                   jobban leverte kedélyét.~ ~Oudet ezredes, a philadelphok
14778 12,     I|                   előre!” – megyünk.~ ~– Hát Oudet-ról mit tud ön?~ ~– Kevés jót.
14779  5,     I|                    ezredi zenekar válogatott ouverture-jeit, s néha a kastély nyitott
14780 12,     I|                 Várban még attól is meg volt óva, hogy éjszaka egy ebugatást,
14781  1,     I|                végiglopóznék a szobában; oly óvakodva, hogy lépése meg ne halljék,
14782  2,   III|                   hosszú, tigrislábakon álló ovál asztal mellett állt a Névtelen
14783  7,    IV|                      az alispánnak – sietett óvatolni Katalin – nehogy üldözés
14784  1,   III|                      vérnek a vele született óvatossága: nem bocsátani közhírré,
14785  3,   III|                  utána a hullám fölött. – Az óvatosságra csak addig volt szükség,
14786  1,     I|                 összeszorítva, mintha azt is óvni akarná, hogy meg ne nyikkanjon.~ ~
14787  5,    VI|                     fedezte fel Észak-Afrika Oware királyságában, s virágainak
14788  3,    IV|                 őszintén a doktornak, hogy a páciens fejbelövéssel fenyegeti
14789  2,     I|                      a konzultációt.~ ~Ilyen páciensre volt már a doktornak szüksége
14790  8,    II|                     Visszakerült az elúszott pad:~ ~ ~ ~Ne várd Panni Miskát,
14791  6,     I|                    ketten leültek emellett a padlat-szőnyegre, a kis állatot középre véve.~ ~–
14792  4,     V|                  amint annak az alsó széle a padlatot érte, két csappantyú kétfelől
14793  2,   III|                vezették, olyan fényes volt a padló, mint a tükör, s a bútorokon
14794  7,    II|                    egy nagy vasládát, mely a padlóhoz volt lesrófolva, odamutatott.~ ~–
14795 10,    VI|                      a dobogóról lehányták a padlókat a vízbe, akkor aztán az
14796  1,   III|                  szobába, észrevette, hogy a padlószőnyegen apró papírdarabkák vannak
14797  2,     I|                     mondta, aki a diagonalis padon ült, egészen tubákszínű
14798 10,    IV|                       Kunkorgó levelű óriási páfránok legyezői, kékszárú bürökkórók,
14799  1,    IV|              közepett találja magát a Casino Paganiniban, s künno felejtve hazafias
14800 11,    IV|                   vezér lenni; összeszedte a pajtásait, György Benedek, Sterniczky,
14801  6,    II|                      azt körülölelgették, jó pajtásnak hítták, a többit megtette
14802 11,    IV|                   elkezdtek ágyúzni.~ ~– Nem pajtások, már elkéstünk – monda Fehér
14803  4,     I|                     tulajdonosait, a jókedvű pajtásokat, a házasulandó gavallérokat;
14804  9,   III|                 kezemben volt, azt mondtam a pajtásoknak: engemet most temessetek
14805  8,   III|                       Hát biz annak az egyik pajtásom nagyon meg találta szorongatni
14806  4,     V|              napfordítóján, ahol a gondtalan pajzánság helyét elfoglalja a túlérzékeny
14807  3,    II|                    odafutott a belépőhöz, és pajzánul a nyakába kapaszkodott.~ ~–
14808  2,    II|                      elérzékenyített. Georg! Pakoljon össze a süteményekből egy
14809  7,   VII|                      a hazugságban tökéletes pákosz hadat! Ha meghallanám, hogy
14810  2,    II|                   gróf a Schmidtné által hat palack bort küldött a feleségemnek,
14811  7,     I|                 mutatom meg ezt sorba rakott palackokkal. A gömbölyűek az anglusok,
14812  2,    II|                parkban, ameddig az körül van palánkolva, senkinek se legyen szabad
14813  4,    II|                  idejöhet aggodalmatlanul. A palánkot úgy készíttettem, hogy azon
14814  7,   III|                   asszonyi szemérmetességgel palástolva, kérdezé:~ ~– Hát azt hiszi
14815  4,     I|                   mankó nélkül; csak egy kis pálca volt a kezében, s már nem
14816  4,   III|                  egymáson keresztülfektetett pálcák sorozata ez, melyek csavarszegekkel
14817  4,   III|                  kapcsolva, s ha a két végső pálcát széthúzza az ember, akkor
14818  2,    II|                     a körmére koppinthat egy pálcával.~ ~A hölgyek azután visszavonultak
14819  4,    IV|               tanácsot és a jó alamáziát. (A pálinka még akkor a magyar köznép
14820  9,   III|                  vásárra vinné; kis csobolyó pálinkáról sem feledkezett meg. Így
14821  5,    VI|                      francia természetbúvár, Palissot-Beauvois * fedezte fel Észak-Afrika
14822  8,    II|                  kincsemet. Magadat és az én palladiumomat. Vedd őt körül egész szerelmeddel.
14823  8,    II|                   áll rajta bosszút, hanem a pallos, s aki őt megüti, felsőbb
14824 11,     V|                   hatalmas, tenyérnyi széles pallosok, hogy a lapjukon az egész
14825  1,   III|                      boudoir és vestibule. A palota a divaturacsok kedvenc lakóhelyéül
14826 10,   III|                 akiket a császár kitiltott a palotából. Hanem hát mindez csak ürügy.
14827 12,    II|                     észre.~ ~A dandár ment a palotai úton, a volóncsapat pedig
14828  1,   III|                      hogy a háladatos grófnő palotájából az elérzékenyült márki hintaja
14829  1,   III|                      megmondta neki az anyja palotájának a nevét.~ ~– Mármost sietni
14830  1,    II|                    tudna találni a mamának a palotájára? Egy szökőkút van előtte?
14831 13,    II|                      átkozzák a gunyhóktól a palotákig? lefessék a képét torzalaknak?
14832  1,     I|                  nevezünk; legfeljebb az úri palotáknál. Tisztességes ember magával
14833  1,   III|                       hogy melyik oldalára a palotának, mert ez négy utcára szolgál.~ ~
14834  1,    II|                   lenyírta, aztán mindenféle pamacsokkal éppen olyan rezes arcot,
14835  7,    IV|                    Katalin, s kezét nyújtá a pamlagja támlányára könyöklő vőlegénynek.~ ~–
14836  3,    II|                 mikor a japonikát felvette a pamlagról, s betakarta vele a najádok
14837  6,    II|                   zúgolódó jellem volt; tele panasszal a fennálló rendszer ellen;
14838 10,    VI|                    támasztva a hátát fekszik panaszatlanul a földön, azt a kezét, mellyel
14839  3,   III|                     Marie. Csak a macskáinak panaszkodhatott; de azok is álmosak voltak,
14840  7,   VII|                    nyekereg, és nem győz rám panaszkodni. Magamnak való természet
14841 12,    II|                      való!” De már a zirciek panaszkodtak, hogy őhozzájuk egy csoport
14842  9,   III|                     azért mégis nem sír, nem panaszol, azt mondja: „Nem vagyok!” – „
14843  2,    II|            mindezeket sohasem a maga nevében panaszolta el, hanem egy harmadik személyre
14844  8,     I|                    elég nagy okaink vannak a panaszra. Kezd kiderülni, hogy azok
14845 11,     V|                   annak ugyan nem volt miért panaszt emelni a rossz puska miatt.
14846  2,     I|                     én tisztjeimnek nem lesz panaszuk ellenem.~ ~– És most magamat
14847  2,    II|                      itt vagyok magam, meg a pandúrjaim, s ha rakoncátlankodnak:
14848  5,     I|                      Szlavóniáig kergettek a pandúrjaink, valószínűleg nem voltak
14849  8,    II|                   volt értve, s Panni alatt „Pannonia”; úgy bizonyára sem sár,
14850  1,    IV|                     látható. Ez volt az első panoráma Európában. Elég érdekes
14851  1,    IV|                    hogy a Chaussée d'Antin-i panorámán kezdte, s állig-sarkig benne
14852  1,    IV|               merveilleuse elkezd beszélni a panorámáról, ami a Chaussée d'Antinon *
14853  1,   III|                   porcelán medencét, szótlan pantomiával élénk szemrehányásokat látszott
14854  1,   III|                 leányom elveszett?~ ~Az inas pantomimikájából érthető volt, hogy sehol
14855  8,    II|                      a nyalka legények, akik panyókára vetve hordják a mentéjüket,
14856  1,   III|                elfelejtem: csak azt mondja: „papa Alfred”. Azt megtartom!~ ~
14857  7,   VII|                  lièvre, oeillet és ancolie; papagáj, nyúl, szegfű, harangvirág.~ ~
14858  1,   III|            hálatelten ölelt, csókolt, Alfréd papának nevezett!~ ~– Az a mi legügyesebb
14859 11,   III|                   Béky István, Horvát Péter, Papanek János odaveték magukat az
14860 11,   III|                 képezte az egyedüli bejárást Pápára.~ ~Ezt a defilét védte a
14861 11,   III|                 főherceg hadserege már ekkor Pápát is elhagyta, és gyors menetben
14862 11,   III|                      hadosztály lovassággal, Pápával egyenlő magasságban, Mersénel
14863  1,    IV|                   levezeti a beszélgetést a „paphosi kert” * titkaiba, meg Madame
14864  4,     I|                 kérette ugyan vissza, mint a paphoz küldötteket, hanem a pecséten,
14865  3,     I|                      Vastag, átlátszóvá tett papírból vágtak ki virág- és gyümölcsmintákat,
14866  1,     I|                magának.~ ~Először mindenféle papírcsomagokat hajigál a tűzbe. Ez még
14867  1,   III|                   hogy a padlószőnyegen apró papírdarabkák vannak elszórva. Azokat
14868  1,   III|                      leszórta az asztalról a papírdarabkákat, s elébb, mint az zörgetett
14869  3,     I|                    áll egy festőasztal; azon papírdarabok és sorba rakott üvegek porfestékekkelo .
14870  1,   III|                 lassankint kikerült az egész papírlap.~ ~Akkor azután azt, ami
14871  7,   VII|              gondosan bepólált csomagocskát. Papirosba, vászonba, viaszos tafotába
14872  4,   III|                valami kezdetleges álarc van, papirosból; kezeikben balták. Öltözetüket
14873  5,    II|                 fölmegy az égbe; még attól a papirossárkánytól is, amit a gyermekek zsinegen
14874 10,    II|        rendetlenségben; beterítve széttépett papírrongyokkal, telefecskendve tintával,
14875  2,   III|             abaposztóval * ; a falak világos papírszőnyeggel bevonva, az ajtók fényes,
14876  4,     V|                      a hóna alatt könyvet és papírt, a szájában pedig a keresztbe
14877  2,    II|                   jólesett, mivelhogy falusi papnak nemigen telik ilyesmire.
14878  6,     I|                      te mentségedre, se a te papod abszolúciójára, hogy paradicsomába
14879  8,    II|                   gyepen, jó nyers szalonnát paprikával; velük kellett étkeznie;
14880  3,     I|                 arany filigránmunka * , apró papucskái arany és ezüst gyöngyökkel
14881  3,    IV|                felölté japonikáját, felhúzta papucskáit, s átlopózott Lajos szobájáig,
14882  4,   III|                     termetét, s lábain török papucskák voltak, a haja is főkötő
14883 11,     V|                            Kibújt a tótból a pára – re – ra!”~ ~ ~– Hát még
14884  4,    IV|                  latin nyelven) „Hungaria in parabolis” * – az felvilágosításokat
14885  2,     I|                        S ezzel az egész nagy parádé mind kárba veszett * .~ ~
14886  2,     I|                      minek készítettek nekem parádét, mikor megmondtam, hogy
14887  6,     I|                      öreg; de nékem az olyan paradicsom, ahonnan az én Henrymat
14888  6,     I|                   papod abszolúciójára, hogy paradicsomába bebocsásson.~ ~A haldoklót
14889  3,   III|              hullámtükörre, az ő tündérálomi paradicsomára, amin karéjló fodrokat hajtott
14890  6,    II|                  csak később származtak be a paradicsomba. De Éva anyánk már tudott
14891  7,  VIII|                      a jó Isten egy részét a paradicsomnak előlegezte az embereknek
14892  3,   III|                   fel tanújeléül az álmodott paradicsomról szóló tündérmesének.~ ~Ilyen
14893  7,     I|                      törvény 3. cikkelye II. paragrafusának tulajdonítom, mely megtiltja
14894  7,     I|                  hogy a II. törvénycikk 8-ik paragrafusát hajtsam végre.~ ~– Nem emlékezem
14895 11,    IV|                hagytok békét annak a szegény párának! – rivall rájuk Ugrinovics,
14896  6,    II|                 egész földrészt. S egy ember parancsára.~ ~S nem elég az iszonyat
14897  7,    II|                    ismersz? – Nem! – A vezér parancsát hajtják végre. S mikor a
14898 11,   VII|                   miket azután a nádor külön parancsban követelt vissza tőle, mint
14899  3,    II|                          Hát hisz éppen a te parancsodat megyek végrehajtani, kis
14900 10,   III|                  takarmányszállításról adott parancsokat. Az pedig köztudomású, hogy
14901  1,   III|                      a kapunál álljunk meg – parancsolá a kocsisnak – aztán ön elmehet.
14902 10,    II|                     vezetni fogja. – Ez az ő parancsolatja!~ ~– Engedelmeskedem neki –
14903 11,   VII|                  felé, s miután mind a három parancsolatnak megpróbált engedelmeskedni,
14904  6,     I|                  hittel: „igaz: vétettem sok parancsolatod ellen; de erény volt minden
14905 12,    II|                 vezére igen kegyetlen hangon parancsolgatott a bíróval, egy kukkot se
14906  5,     V|               szeressen: asszonyt, aki nekem parancsoljon, s akinek én szót fogadjak,
14907  3,    II|                  születésem napja van. Ma én parancsolok a háznál. Az történik, amit
14908  8,   III|                 tettem meg neki.~ ~– Most én parancsolom, hogy tedd meg. Hozd el
14909 11,     V|                 mulatságnak.~ ~– A kutyámnak parancsolsz! Annak is csak, ha én engedem! –
14910  5,     V|                   korcsmába.~ ~Meg volt neki parancsolva, hogy azalatt, amíg az úrhölgy
14911  7,    IV|                 lármázók; itt goromba, nyers parancsszavak fognak hangzani, amiktől
14912  7,    II|             Harsogott az irgalmat nem ismerő parancsszó, s azzal vágtatott előre
14913  9,     I|                    tanácsomra hallgatni?~ ~– Parancsul veszem.~ ~– Öltözzék ön
14914  9,   III|                     Aztán felült a nyeregbe, parasztasszonyok módjára, s megindult egyesegyedül
14915  8,    II|                  nádorispán is! És viszont a parasztból is lehet nemesember, ha
14916  8,    II|                     lehet szűrposztó, mint a paraszté. Csak a nemesembernek szabad
14917  8,    II|                   tábla és a hétszemélyes; a parasztét az urbarium és az úriszékek.
14918 10,    VI|                 lovag ráismert az ő arcára a parasztfejkötő alatt is.~ ~– Thémire! –
14919  5,     V|                  vesztegette el egy helybeli parasztgazdának, s a két elkényeztetett
14920 10,    II|                      régen! – Hát nincs elég parasztgunyhó, ahova el lehet bújni? –
14921  5,     V|                   csinálok hóembert, ahogy a parasztgyerekek szoktak.~ ~Lajos gondolkodóba
14922 12,     I|                   van ni. Napóleon, csak egy paraszthajszálon múlt, hogy megnyerte az
14923  4,     I|                   mint Lajos, akkor könnyű a parasztházhoz elhelyezett kis gézengúzból
14924  8,     I|                  nemes inszurgenstől, hogy ő parasztkáplártól, strázsamestertől engedjen
14925  2,     I|                      emelvényen pirospozsgás parasztleányok vannak felállítva, kik egy
14926  7,  VIII|                  kosarukban. Odahíni a dalos parasztleányt, s kivallatni, hol tanulta
14927  5,     I|                   őket attól az armalis.~ ~A parasztlegénynek van annyi logikája, hogy
14928  5,     I|                  ezek az úrnővel, azok meg a parasztmenyecskékkel. A mulatság, igaz, hogy
14929  7,  VIII|             megedződjenek.~ ~– Azt hiszem, a parasztnéknek elég erős idegeik vannak.~ ~–
14930  4,   III|                   minden siker nélkül.~ ~– A parasztnőnek erős természete van. – dörmögé
14931  9,   III|                      tarka kendővel, egészen parasztnővé alakult át. Egy kis mátkához
14932  9,     I|                  gyakorlása in anima vili, a parasztokon!~ ~De hátha több volt ez,
14933 10,    II|                   bekötötték gyolcskendővel, parasztosan, a Sátán Laci felesége melléje
14934  9,   III|                      volna a nap. Katalin, a parasztruhában, ott ügetett mellette az
14935  4,    IV|                    előtt egy paréjjal benőtt parasztudvart, aminek a házküszöbén egy
14936  3,   III|                 szemei úgy ragyognak, mint a parázs. És félrebeszél. Sohase
14937  1,     I|                    hol vette ön hozzá az égő parazsat?~ ~– Ejh, milyen kíváncsi
14938 10,    II|               lepörkölték vele az üstökét, a parázson pattogott a ráhintett köménymag,
14939 10,    II|                      eltűnt előle, kidugta a parázsos serpenyőt a négyszögű ajtónyíláson,
14940  9,     I|                      nyerhetnék egy serpenyő parázst és valami kevés kámfort?~ ~–
14941  8,   III|                    nem fogja megtenni. Ebből párbaj lesz. Ő évek óta nem fogott
14942  1,    IV|                      egy kötéltáncosnő miatt párbajban agyonlövette magát; hagyva
14943  6,    II|                haldokló szolgával folytatott párbeszéd után kezd kidomborodni az
14944  1,    IV|              mosolygó, hízelgő arcok suttogó párbeszéde pedig ez volt:~ ~– Kudarcot
14945 10,   III|                  Madame Talleyrand, azazhogy pardon! la duchesse de Benevent
14946  3,     I|                   Rafaelje” lelkesülhetne; a párduc alakú dundi franciák, hosszú
14947 10,   III|                    elmés. Mikor Hortense bal paré-in táncolta a fandangót vagy
14948  4,    IV|                      s látott maga előtt egy paréjjal benőtt parasztudvart, aminek
14949  5,    VI|                  róla, hogy az inzsellér (ki parenthesisben mondva, amilyen tudományos
14950 11,    IV|             vezénylőtiszttel akadt össze s a párharcban a kardjának a vége letörött.
14951 13,     I|                házhoz, eszébe jutott, hogy a paripa-robaj megriaszthatná a leány gyönge
14952 11,    IV|                    nem is adta volna tíz más paripáért. „Dejsz az én hóka lovamat
14953  2,     I|                     el ne ragadják Phaëton * paripái, mikor a statutio alkalmával
14954  7,    II|                 bátorsága nekisarkantyúzni a paripáit e vonagló kövezetnek? –
14955 11,     I|                      holnap már a lovagtalan paripájukat látta elővezetve: a jó barát
14956 11,    IV|        hanyatt-homlok lezuhant lovasokkal és paripákkal.~ ~Az ezrednek volt két
14957  8,    II|                  felkészülve, tüzes felföldi paripákon, akkorra elkészült a zászló
14958 10,     V|                    bámulatos szökéssel, mely paripának is becsületére vált volna,
14959 11,     V|                 Parancsot? Ilyen szó nincs a Pariz Pápaiban.~ ~A százados odalépett
14960  4,    IV|                 furcsa szónak az értelmét.~ ~Páriz–Pápaiban bizony nem volt
14961 12,    II|                átvenni. Ők lesznek a kísérői Párizsig. Ez a hintó fogja őt elszállítani,
14962 10,   III|               választottál, ha Schönbrunnból Párizsnak útbaejthetted Nezsidert.~ ~–
14963  1,     I|                    házaknak, amik még a régi Párizst képviselték. Az alacsony
14964  4,     I|                    celebritásoknak egy darab Párizsto mutattak be Magyarországon,
14965  3,     I|               cseppel, a másikból hiányzik a párja, ezt valószínűleg elvesztette,
14966  3,   III|              görcsösen kapaszkodott a csónak párkányába, rémítő tekintetet vetve
14967  2,   III|                 odadűlt a hátával a kandalló párkányához, s nyugodt hangon mondá:~ ~–
14968  7,  VIII|                     fehérek, mik a mulatólak párkányzatán büszkélkedtek. Különösen
14969  7,  VIII|                    lemegy, be nem csalható a parkból. S minő naplement az! Egy
14970  1,     I|                      meg ne halljék, hanem a parkett kockái mégis elárulják,
14971  1,   III|                      felszakíttattuk önnek a parkettjeit is, szétszedettük a bútorait,
14972  4,   III|                  Vavel vasas végű botjával a parkettra.~ ~– Tehát becsületes nőnek
14973  4,    II|                   uszályos fehér öltönyében, parkja zöld pázsitján végigsétál.
14974  4,    II|                 szemlélte a szomszéd kastély parkjábanio jelenetet. Egy úrhölgy,
14975  5,    IV|                    oldalon a kettőjük elzárt parkjai takarják el. Így nagyon
14976  5,   III|                       Ez megnyugtatá, hogy a parkkal is beéri.~ ~– Látogatásomon
14977  3,   III|                      rajta, mint egy duzzadó párnán, mint a ringatott bölcsőben
14978 11,    IV|               estélyén, mikor az inszurgenst paródiázták.~ ~Utoljára aztán, hogy
14979  1,    II|                      a fején kopott, piszkos paróka, lenyomtatvao zsíros carmagnol
14980  1,    II|               odacsíptette a függőt, a rossz parókát feltette a fejére, tetejébe
14981  2,    II|                     futár, a Névtelen Vár és parókia között a véleménycserét
14982  2,     I|             nemrégiben Csokonai * ; akinek a parókián elcserélték a prédikációs
14983  2,    II|                      tornácra a mokkanedvtől párolgó findzsák asztalkáihoz, s
14984 10,    IV|                   fekete iszapból kábító gáz párolog ki. Az égés egyre terjed,
14985  3,    IV|                      vizsgálnom. Itt egy kis paroxizmus van jelen, amire gyors orvosi
14986  2,     I|                 mondott a világnak, s örökös pártában maradásra határozta magát,
14987  8,    II|              Marseillaise-e, a „Ça ira” – a „Partant pour la Syrie”, harci riadói;
14988  3,   III|              Otthagyta a fenekét szárazon. A partbirtokosok, kik addig a víz tükrét
14989  7,     I|       elérzékenyedett. Biztosította a grófot pártfogásának teljes mértéke felől.~ ~–
14990  4,     I|                      egyúttal a tehetősebbek pártfogását is felhívja, hogy az elhagyott
14991 12,     I|                  utolsó szavával is a kegyes pártfogóját köszöntette.~ ~– Jó vég
14992  4,     I|                      megint arra kocsizik, a pártfogolt koldust szemközt látja jönni –
14993  4,   III|              fogadott.~ ~– Nézze ön: a másik pártfogoltam is, mikor két lábon járni
14994  5,    VI|                 munkáját elvitte a nagylelkű pártfogónőhöz, bizony nem jutott eszébe,
14995  2,     I|                      No, inzsellér úr, ez jó parti lenne magának – enyelgett
14996 10,    IV|                      Rábán nem lehet, mert a partjai cölöpökkel és rőzsekötegekkel
14997  3,   III|                     lefolyása van a Rábcába; partjait óriási fenyőszálak fedik;
14998  7,     I|                      mindenütt nagymértékben pártjára kel a gróf úrnak, s kész
14999  3,   III|                     épült, amik a Fertő déli partjáról a tóba benyúlnak.~ ~Az öregek,
15000  4,    IV|                     felszedette a sás közül; pártját fogta, kietette, de még
15001  9,   III|                  odább, s a Dunának az egyik partjától a másikig átér. Azután azt
15002 13,    II|                     kitünteti a távol fekete partok közül, míg a közeledő vihar
15003  3,   III|                     a nádasa határos a túlsó parttal. A másik kis öböl pedig
15004 10,     V|                    csatározás: egyes vitézek párviadala kardtávolban, biztató lövöldözés
15005 11,    IV|                      a francia voltigeurök a Párzsa patak folyásán megkerülték
15006  2,    II|                  keresztyének. Húsvét napján páskabárány, mindszent napján heilige
15007  1,    IV|                      látja őket senki állni. Pasquier * urat nem is ismerik. Ha
15008  6,    II|                irodalmi terményét, a spanyol pasquillokat, amiktől hemzsegett egész
15009  4,    IV|                   van-e még ember, aki az én passzusomba beleilljék, gróf úr? – szólt
15010  1,     I|                      kelni, meg egy szeletke pástétom.~ ~A véletlen vendég egészen
15011  1,     I|                    mit a fiatalúr főzött s a pástétomot, cukorsüteményt, mit az
15012  6,     I|                mondta, mintha csak elrontott pástétomról volna szó.~ ~Vavel nem kérdezett
15013  2,     I|                   szattyán sarkantyús csizma paszomántos violaszín lábszárhüvely,
15014  8,    II|                     az?) meg egy kezdetleges pasztellrajzot, aminek egy pensée-t kellett
15015  3,     I|             muzsikáló óra, s elzenézi a maga pásztordalát, s a rajta álló rézcyclopsok
15016 11,    IV|                      egy ostoba golyó. Utána Pásztory Menyhért vezette a rohamot
15017 13,     I|                   Győrszigetből, Révfaluból, Pataházáról beözönlött a nép, amint
15018 11,   III|                  alabárddal. Végre a Gerence pataknál megsokallta egy chasseur
15019 12,     I|                    aztán szaladni belőlük, – patakok, amiknek közeledtére ki
15020 11,    IV|                     a ketten lóháton.~ ~– No páter! – kiáltott most Varga a
15021 12,    II|                   nagyot nem nevetnie ezen a patetikus fenyegetésen.~ ~– Haha!
15022 10,    II|                     kérdezné, hogy hol áll a patkányméreg?~ ~– Még az kellene, hogy
15023  6,     I|                        Allons, enfants de la patrie!~ ~ ~ ~Le jour de gloire
15024  9,   III|                      meghiúsulnak.~ ~A német patrióták felkelése Napóleon ellen
15025  7,     I|                      volt e refractariusokat patrioticus argumentatiokkal ad meliora