bold = Main text
      Rész, Fejezetgrey = Comment text
15026  8,    II|                     ország címere, másikra a patrona Hungariae volt festve, két
15027  3,     I|           veszteségét, festette a papirost a patronjaival, nézegette a képeket az
15028  3,     I|                   lapos, kemény ecsetekkel e patronok segélye mellett festhetett
15029  3,    II|                   szereztél nekem kimetszett patronokat, porfestéket, azzal fizettél
15030 10,    IV|                ezúttal ő rendezett a hajdani patrónusa tiszteletére. Valószínűleg
15031  8,   III|               mellvédnek, közibe az ellenség pattantyúsainak: két vágást kapott a fejére,
15032  8,     I|             mérnökeink, akikből azonnal kész pattantyúsokat fogunk csinálni.~ ~– Doboka
15033  5,    II|                   León, lovagostorával egyet pattintva; s ugyanakkor a színfalak
15034  5,    II|                       tűzkerekek süvöltését, pattogását, s minden granátdurranásra
15035 10,    II|                  vele az üstökét, a parázson pattogott a ráhintett köménymag, s
15036  2,     I|                   sáfár és írnok; az alispán patvaristájának is ott kellene lenni, hanem
15037  2,   III|                      Azért hoztam magammal a patvaristámat is, hogy az rögtön megírhatja
15038  2,    II|                 vacsora után: a doktor, ki a patvaristával hált egy szobában, nem lévén
15039 10,    VI|                   meg te is!” – Azután fogta patyolatgyolcs nyakkendőjét, s bekötözgeté
15040  2,     I|                      Nyakán feszesre csavart patyolatkendő, hátul csomóra kötve, s
15041 10,   III|                     ugyan szerette őt, hanem Pauline hercegnő féltékeny volt
15042  7,  VIII|                nemigen köszönik meg azokat a pávatollakat, amiket ily alkalommal kapogattak.)~ ~
15043  6,    II|                      a sebesülteket kivégzi. Pavetti ezredest mészégető kemencébe
15044  9,     I|                         Hozz íróeszközöket a pavillonba: nem akarok a kastélyba
15045  9,    II|                  megtalálta Katalint a nyári pavillonban.~ ~Megrémíté a jelenet,
15046  5,   III|               micsoda áron! A legdrágább vér pazarlásával. Egy tiszta női arcon fellángoló
15047  8,    II|                      menj el! Maradj itt. Ne pazarold énértem azt a te drága véredet!
15048  4,     I|                     az árvát, aminőt Katalin pazarolt az övéire, akkor a konviktusi
15049 11,    IV|           zászlóaljak; lövéseiket, miket nem pazaroltak a csata alatt, most a visszavonulásnál
15050  5,     V|                    sétál, ő a park útjain és pázsitjain gereblyézze össze a lehullt
15051  4,    II|                      öltönyében, parkja zöld pázsitján végigsétál. Szalmakalapjának
15052  3,     I|                    csiperkét keresve a mohos pázsiton.~ ~A séta után ismét felülnek
15053 13,    II|               Keresgél; kezeivel tapogatja a pázsitot. Egy helyen aztán összekuporodik,
15054 10,    IV|                    most meg a tűz. Quis quid peccat, in eo punitur. Ki mit vét,
15055  1,   III|                    burnótszelencéje tetejére peccentve két ujjával, kínálta azt
15056 11,    IV|                 lovát is lelőtték; az volt a pecsenye, de a két bajtársa nem hagyta
15057  3,    IV|                   konyhában rá lehet bízni a pecsenyeforgatást. A bárónő mindent elkövet,
15058 11,    IV|                    orrát a legénységnek a jó pecsenyeillat, ami minden konyhából üdvözölte
15059  2,    II|               visszakéri mindig a levelet. A pecsét a levelen rendesen sima. –
15060 12,   III|             stampigliájával, a császári nagy pecséttel, s Guillaume tábornok aláírásával
15061  4,    IV|                valamiért imádkoznék.~ ~Lajos pedagógi józansággal monda Marie-nak:~ ~–
15062  4,    II|                  orvoslást keresett az ellen pedagógiai segédeszközeiben. Tizenhat
15063  1,   III|                     a mellékszobákból, finom pedantériával árulva el, hogy a nagy veszély
15064  2,     I|                     erről a textusról stante pede olyan prédikációt improvizált,
15065  2,    II|               hazajöttem a kollégiumból, per pedes apostoloromo : az útiköltségem
15066 10,   III|                    fő depója a Strabo „Lutum Peisonis”-a mellett, ennélfogva esett
15067  1,   III|                    rangja méltóságának. Egy „pékin” * -nel csak nem utazhatott
15068  1,   III|                      sergeant. – Ez a Sainte Pélagie börtön. –~ ~De hát mi közöm
15069  1,    IV|                     esnek túl, hogy a Sainte Pélagieeles-t meg nem látogatják: mert
15070  8,    II|                     mely hazáról, ősök dicső példáiról szólna: még csak azt sem
15071  5,     I|                    még szolgálhatunk egy-egy példánnyal: maga a rablóélet nálunk
15072  1,    II|                   elkezdett hajtani.~ ~Igazi példánya volt a párizsi fiacre-nak.
15073  2,   III|                  megírhatja a szerződést két példányban; én mindjárt hitelesítem,
15074 10,   III|                   fogtam is már egy gyönyörű példányt ebből a szaloncikkből, ami
15075  1,    IV|                 kényes tárgyat megpendíteni; például, hogy tegnap, éppen egy
15076  9,     I|                    jobban fájt, mint mikor a pellengérre kikötnek egy szép vétkező
15077  5,     V|                  karját ragadta meg, s olyat penderített rajta, hogy az azo orgonabokrok
15078  3,    II|                      mert azoknak olyan szép pengésük van, s Szűz Mária-kép van
15079  2,     I|                   színjében egy banda cigány pengeti hangszereit, a toronyablakból
15080  7,   III|                      Katalin, a selyemszálat pengetve.~ ~– S akarja-e tudni, szép
15081  2,    II|                     voltak, annálfogva egész penitencia volt rá nézve az evés, s
15082  4,    II|               szironták * -csoport. Emez itt pensée * , amaz ott égő szerelem.
15083  8,    II|                   pasztellrajzot, aminek egy pensée-t kellett ábrázolni. (Vajon
15084  1,    II|                     az ifjú, egy húsz sous-s pénzdarabot nyomva a blúzos ember markába. –
15085  4,   III|                    hogy kínozni fognak, ha a pénzemet elő nem adom; az ékszerekkel
15086  7,    II|                  megosztoztak a benne talált pénzen, megtömték vele a tarisznyáikat,
15087  2,    II|                  világ minden részéből: néha pénzesleveleket is, azoknak a recepisséit
15088  1,     I|                  abbeli dühében, hogy minden pénzét elvesztette kockán, tőrével
15089  7,    II|                     az aerariummal, meg az ő pénzével? Itt tenni kell, nem beszélni!
15090 13,     I|                ponyva fölött „megszelelte” a pénzhalmazt: ezüst, arany, réz aláhullott,
15091  1,    IV|                      nem is volt szükséges a pénzkérdést felemlegetni előtte.~ ~–
15092  1,   III|                 határosak. Akar ön a kormány pénzműveleteinek ügyvitelével megbízatni?
15093  7,    II|                       A haza védelmére adott pénzről nyugtatványt? Hát ön, a
15094  8,     I|                      S van erre a célra való pénztár?~ ~– Van igenis: a concurrentialis
15095  1,    IV|            háziasszonyi tisztet, s rábízom a pénztáramat. Csókolja önt ezerszer,
15096  1,    IV|                  megszabadulni. Önnek zilált pénzügyi viszonyai vannak. Ösei birtokának
15097  3,    II|                      pedig az akkori osztrák pénzügyminiszter veresréz emlékpénzei, amik
15098  7,     I|                   megszavazni. Önöknek nincs pénzük. Ezen elmúlik az egész veszedelem.
15099  4,    II|                     előadására, s a feladott penzumokat nem végzi el. Emiatt sokat
15100  5,    VI|                  csapása, és mégsem szállnak perbe az Istennel!~ ~– Igaz –
15101  8,     I|                       amíg a mutató ezeken a perceken mind végig nem halad.~ ~–
15102  7,    VI|              bandérium alakítójához, attól a perctől fogva, amikor ön a hadfogadó
15103  7,    II|                    ítélet alá bocsátom az én peremet. Isten! Ki Franciaországot
15104  2,    II|                  nélkül a statutio nem volna perfekt. Az ágens úr adta a bankot,
15105  7,   VII|                  kopott már, szerencse, hogy pergamenre volt festve, csak kopott,
15106 11,   VII|                     senki.~ ~Csengő zenével, pergő dobszóval, lobogó zászlókkal
15107  5,     I|                     katonatisztek társaságát perhorreskálni, aminek igen jogosult magyarázata
15108  1,   III|                 egymagával: a nyertes eladta Perigault bankárnak; a megvásárló
15109 12,    II|                  Szerencsére a fehér barátok perjele értette ezt a nyelvet, s
15110 10,    II|                   konyhába, ahol láthatatlan perlekedő társak vártak reá egész
15111  6,    II|                 magányos szobájában egyedül, perlekedve a sorssal és az istenekkel,
15112  7,    IV|                     betörtek, mert azok csak pernahajderok voltak, hanem Sátán Laci
15113  7,   VII|                       trefle és pique, hanem peroquet, lièvre, oeillet és ancolie;
15114 11,     V|                 rosszak! – exceptívázott egy perpatvaros atyafi.~ ~– Ejh, kell is
15115  1,    IV|                    hajáért ennyit adna meg a perruquier * , ha el akarná adni; mert
15116  5,   III|                     teremtés, oly vastag egy persona, hogy ha azt a hintóba beültetem,
15117  1,    IV|                gráciával előadni; utánozni a persziflált egyéniségek modorát, és
15118  1,    IV|                      ők terjesztettek tovább Peruba. Quitóba; onnan hozták át
15119  4,     I|             elfogyásáig, s nincs bíró, aki a perükben ítéletet tudjon hozni, mert
15120  2,     I|                 nevét.~ ~– Már az igaz, hogy perversus * egy név! Eleget utaztam
15121 11,    II|                     s azáltal kényszeríték a pestieket a malom elhagyására.~ ~De
15122 10,    II|                 hatalmas szer; elpusztítja a pestist.~ ~Egy hosszú üveget nyújtott
15123  6,    II|             legalkalmasabb helynek találta a Pestről Budára átvezető hajóhíd
15124 11,   III|                     ember lett belőle a nagy petek után.~ ~Mikor e csodahőst
15125 11,    IV|                György és a herkulesi termetű Péterffy István. Mind golyó által
15126  6,     I|                  első kérdésem az lesz szent Péterhez: „Itt van-e az én jó, öreg
15127 11,    IV|                  inszurgens „hat vágás”Tisza Péterről van följegyezve.~ ~Ez a
15128  1,   III|                       oknak, „lions”-oknak, „petits crevés” * -knek: innen maradt
15129  7,    IV|                   alatt állt. Egész vére más pezsgésnek indult. Rég elmúlt nagy
15130  2,     I|                  spectabilist el ne ragadják Phaëton * paripái, mikor a statutio
15131  3,     I|                     első és hátsó üléseket a phaëtonban * ; Dávid, a magányos veréb,
15132  9,   III|                átadja?~ ~– Nagyon könnyen. A philadelphusokat meg lehet ismerni arról,
15133  5,     I|                    bűvészek, kik Boscót * és Philapdelphiát * produkálják, s a laterna
15134  1,   III|                       Ide üljön mellém, szép Philine. – Azt nem is mondtam önnek,
15135  5,     I|                  szorul ő többé az ő unalmas philosophemáira * .~ ~Hallhatta minden este
15136  4,     I|                    tér, amelyen a nevelésügy philosophjainak két tábora egymást soha
15137  6,     I|                     gyász nyakfodrokat varrt Phryxusnak, Hellének; a négy macskájának
15138  3,    IV|                   vidra. Érdekes tanulmány a physiologok * számára, hogyan tudott
15139  8,    II|            ütközetről szóló elégiát, a „Márs piacára hívó Lármát”, a baranyai „
15140  7,    II|            elszörnyed feladatától, mikor egy piacot lát maga előtt, ellepve
15141 10,     V|                     nádas azt mondta nekik: „piano!”~ ~Egyszerre oly kettős
15142 11,    IV|                      halálra volt fáradva: a Piavétől elkezdve a Marcalig nem
15143  5,     I|                   bombardonok, klarinétok és piccolák zenéjét, s eltöprengett
15144  1,   III|                      herceg * , Cadoudal * , Pichegru * és mások életfonalával
15145  3,     I|                      képezik a Bertuch Orbis Pictus kötetei * , a Portefeuille
15146 11,   VII|              verekedniök kellett az éjszakai pihenésért. Útjokban mindenütt francia
15147 11,   III|               Kálvária halom huszonnégy órai pihenést biztosított a felvonulom
15148 10,     V|                  készül.~ ~Vavel lovasai sem pihenhették még ki magukat, de ők legalább
15149 11,     V|                    se siessünk! Itt a tábor, pihenjünk!~ ~– Hol van már a százados
15150 11,    IV|                   kerekedett, hogy ugyan mit pihennek azok az öreg ágyúk az elsáncolt
15151  3,   III|                  száz lépésnyi séta után már pihennie kellett, elszokott a járástól;
15152 11,     V|            folyócskával a szélén, kellemetes pihenőhelyül ajánlkozott a nagy hegymászás
15153  8,   III|                   vele Győrbe; odáig meg sem pihensz; Győrben kérdezősködni fogsz
15154  1,    IV|                     fűszerezni a társalgást, pikáns adomácskákat nagy gráciával
15155 12,   III|                    hogy játssza a catzique a pikétet! Ah, önök letörülték az
15156 12,   III|                      leur catzique” kitűnően pikétezik.~ ~– S hol van mademoiselle?
15157 12,    II|                   pikétezni? Én szenvedélyes pikétező vagyok!~ ~– Majd megmondom
15158  2,    II|                   tudni.~ ~– No ez már engem pikiroz * ! Hát hogyan nem lehet
15159  5,    VI|                     öt vastag karmazsinszínű pilis, ami csillag alakban terül
15160  1,   III|                   rózsaszín heggyel, a belső pilise * sötétzöld, narancssárga
15161  8,   III|                   áldozatát, ki a felismerés pillanatában azt mondta róla: „Ez az
15162 10,    VI|                     kimosta azokat. Volt egy pillanatja, amikor az iszonyat elfogta
15163  2,    II|                     fiatalember mondani? egy pillanatnyi látás után? Ez nem authenticum * ….
15164 10,    IV|                  elterülő bozót között, mely pillanatok múlva fellobbanó lángoszloppá
15165 11,    II|                életét védelmezve. E válságos pillanatokban a veszprémi ezrednek utolsó
15166  8,   III|             szabadító megjelenésére várva. E pillanattul kezdve meg volt fogva”….~ ~…
15167 12,    II|       elbeszéléseivel, s néha-néha egyetértő pillantásokat váltva a szép, halavány
15168 10,    II|                   volt az ajtaja; de az első pillantásra megtudhatá, hogy az el volt
15169  7,  VIII|                fordulva a célnak, csak akkor pillantotta meg, mikor Katalin a kikötőpadhoz
15170  9,    II|                      meg egy széttépett irat pilléi. Megannyi vesztett milliók.~ ~
15171  7,     I|                     ujjait az ég, azazhogy a pincebolt felé emelve. Vavelt pedig
15172  7,     I|                grófnak, odalenn, abban a kis pinceboltban a torony alatt! Szó sem
15173 13,     I|                  minden vagyona, megmaradt a pincéje s abban a borai; de kidugott
15174 10,    IV|                   almaborral, méhserrel (itt pincét nem lehet ásni, hol a bort
15175  2,   III|               utaztak. Nélkülözhetlen volt a pincetok, a piramid alakú bőrzacskó
15176 10,    VI|                hunyja be a szemeit; csak egy pindurka kis percig legyen ébren,
15177  3,   III|              belebonyolódhatik, vízi kígyót, piócát pedig bizonyosan fog találni,
15178  8,     I|                     hanem újra megtöltötte a pipáit, s rágyújtott Lajos szobájában
15179  5,    II|                       azután az égő taplót a pipájába dugta, s leszorítá a kupakkal.~ ~
15180  2,   III|                 verje majd ki itt az ember a pipájából a hamut?”~ ~Már tudniillik
15181  2,   III|                   patvarista pedig szaladt a pipákért, s a principálisa háta mögött
15182  2,   III|             bőrzacskó a hosszú szárú selmeci pipákkal és a kurta szárú tajtékpipával
15183  2,   III|                    katona! – Csak legalább a pipám volna itten! – Hiszen pipa
15184  2,   III|                 komornyik volt.~ ~– Ugyan, a pipámat! – monda neki Bernát úr.~ ~–
15185  2,   III|              csakugyan fel kellett hagynia a pipanyomozással s átballagni a terembe.~ ~
15186  5,    II|                   már ki is tud csiholni, és pipára gyújt! – monda Barthelmy.~ ~
15187  9,   III|                vékony papirost, belehúztam a pipaszáramba. Az ellenség a pipát csak
15188  2,     I|                     az alispán úr kérdezte a pipaszopókán keresztül.~ ~– Én hallottam
15189  7,    II|                    szóval, hogy „nem vesznek pipaszurkálót?” – Most már itt a jelszó: „
15190  2,   III|                nélkül az ember félember. – A pipától mindjárt kap az ember jó
15191  1,    II|                      sipkával a fején, kurta pipával a szájában. Részegnek tette
15192  7,     I|                    Névtelen Várban eltölt, a pipázásról le kell a tekintetes úrnak
15193  7,  VIII|                     bodor füstöket, versenyt pipázva a mellette könyöklő alispánnal.
15194  1,   III|                      teszem, hogy elmegyek a pipereárushoz, önnek valami kész öltözetet
15195  1,    IV|                 azonnal az ottani szabókkal, piperészekkel öltöztesse fel magát tetőtül
15196  8,   III|                 kénytelen magasztalni, a kis piquante Amélie képét, akitől az
15197  7,   VII|                    coeur, carreau, trefle és pique, hanem peroquet, lièvre,
15198 13,     I|                   Milyen gunyoros a sors! A „piquet-partinak” a veszteségét ezek a szegény
15199  2,   III|            Nélkülözhetlen volt a pincetok, a piramid alakú bőrzacskó a hosszú
15200  4,   III|             megszabadulás öröme s a szemérem pírja, midőn a délceg szabadító
15201  5,    II|                     játszási kedve tökéletes piromániává fog elfajulni, s ez itt
15202  3,     I|                  hanem az ifjú életerő annál pirosabb hajnalként tör keresztül
15203  3,    II|                 rajtuk; de ha ezekbűl a nagy pirosakbúlo válogatsz nekik, hát azt
15204  2,     I|                elénekeltetni. Egy emelvényen pirospozsgás parasztleányok vannak felállítva,
15205  7,    II|                   mezőn, egy hó múlva majd a pirosvirágos mezőn.~ ~– „Óh, be szép
15206  5,   III|                elpirult?~ ~– Aki szerelmeért pirult, nem szenvedett vele; de
15207  1,     I|                     ellen. Még talán egy kis piskóta is el fog kelni, meg egy
15208  1,   III|             otthagyott hideg punccsal, amibe piskótát kezdett mártogatni.~ ~–
15209  1,     I|        Gázvilágításnak még híre sincs.~ ~Egy pislogó olajlámpa küzd a széltől
15210 11,     V|                  emelni a rossz puska miatt. Piszkafa kellett volna annak!~ ~Senki
15211 10,     V|                lovagot a nyeregből, ki még a pisztolyához kapkodott.~ ~– Nem úgy verik
15212  2,     I|                 mellett, s dugaszban tartott pisztolyaikkal nagyszerű üdvlövéseket szándékoznak
15213  2,   III|                hiszen én nem ijedek meg az ő pisztolyától. Nekem is van puskám, meg
15214 11,    IV|                     kardvágást és tizenhárom pisztolygolyót fogott fel a testével a
15215 11,    IV|                    egyenlő a szám! Ekkor egy pisztolylövés éri a bátyját, s az lehull
15216 10,     V|                     mozdulataiban, puskának, pisztolynak nem vehette hasznát, attól
15217  2,   III|                  egész bolondokházát. – De a pisztolyok elől csak meg nem szaladok. –
15218  4,     V|                    gyertyatartót, másikban a pisztolyokat meg a kalamárist, a hóna
15219  4,    IV|                   egész ütege a puskáknak és pisztolyoknak volt sorba rakva minden
15220  1,    IV|                    ha az örök körutazók a La Pitié * , La Bourbe * állomásain
15221  1,   III|                      alsó ajkát erősen előre pittyeszté, s a szemeivel a saját szemöldökeit
15222  4,   III|                   alá, a kutyáját zárja be a pitvarba éjszakára. Most már az okát
15223  8,   III|                      hosszant fekve, jegyezi plajbásszal egy ív papirosra az „arany
15224  4,     V|                     rá. Aztán volt egy kurta plajbásza, azt beszéd közben a szájába
15225  4,     V|                  hanem mindenekelőtt (ha már plajbászra és papirosra került a dolog)
15226  4,   III|                 édesded álmot a világ minden planétáinak elsötétüléseért föl nem
15227  8,   III|                  remetére nézve az ég minden planétáinál érdekesebb – egy szép asszony
15228  4,    II|                 bebizonyítja, hogy ő egy más planétáról való lény.~ ~Mikor toll
15229  4,   III|                  öltött attól a sötéten izzó planétától, melyet a föld árnyéka betakarva
15230  6,     I|             összevissza verték egymást (mert plasztront nem használtak), hogy ütésfoltoktól,
15231  4,    IV|                     gyújtója * állt, annak a platin-taplójánál meggyújtá a viasztekercsét,
15232 11,   VII|               üldözőbe vegye: hát csak olyan plátói ellenségeskedést folytatott
15233 11,   VII|                  frank jutalmat küldött; s a plébános még hozzátette a maga kétszázötven
15234  7,   VII|                   kulcslyukon át hallgatózó, pletykahordó, mindenben selejtes, csak
15235  2,    II|                      mulattatta a társaságot pletykáival. Megszólta elébbo a távollevőket,
15236  5,    IV|                      verzióit hordta hozzá a pletykáknak, amik a bárónő felől cirkulációba
15237  3,    IV|                     barátjává lehet. Mekkora pletykauzsorát lehet majd ebből a kapitálisból
15238  2,     I|               jótállok, mert sohasem szoktam pletykázni; hanem, ha egyszer az az
15239  2,     I|         becsületérzés doktor úrban, hogy nem pletykázza el.~ ~– Már hiszen én magamról
15240  8,     I|                    egész dandárukkal együtt. Plunket ezredes maga izent a francia
15241  7,    II|                     a hazai néptörténet nagy Plutarchja, ne ismerné azt a történetet,
15242  7,     I|                     a házban egy csendes kis pncebolt, ott vannak hatalmas jó
15243  7,     I|                     helyzetbe kerül, csak a „po” syllaba alá tartsa magát,
15244 10,    IV|             felszólított, hogy menjen bele a pocsétába, s tudja meg, hogy milyen
15245 11,     V|                    sárga csizmának! Futottak pocsétán, bozóton keresztül.~ ~Legelől
15246 10,    VI|               ázalagoktól nyüzsgő, undorbűzű pocsétanyirok. Azt enyhítőül nem lehetett
15247 10,    VI|                 kérni, hogy emelje fel?…~ ~A pocsolyában még lubickol valami. Haldokló,
15248  8,    II|                    hát halálos íved, bajszod pödörd jó vitéz!~ ~ ~ ~Mutasd bátor
15249  8,    II|               viselnek a süvegeik mellett, s pörgetve hordják a fokost a kezeikben.
15250  6,     I|                      az ujjaim hegyeit…. nem pöröl velem, mikor öltözködöm…
15251 13,    II|                     akiknek ez nenn tetszik, pöröljenek egy sírkővel?~ ~Jobb volt
15252  7,   VII|                   rossz kedvem van, szeretek pörölni, s úgy akarom, hogy ne legyen
15253  8,    II|                    megyében támadt egy buzgó poéta, aki megverte a lantot,
15254  8,    II|                       a verseket mondó mezei poétát, a tekintélyére féltékeny
15255  5,    II|                      összehúzta a felduzzadt pofa és a lezárolt szemöldök
15256 10,    II|                     mást gondoltam ki. Az én pofám nem arra termett, hogy az
15257  4,    IV|                  szenvedett meg ezzel a csúf pofámmal maga körül; gyerekkoromtulo
15258  1,     I|                    félhold alakúra idomított pofaszakáll vág be. Fején bozontos szőrű
15259  1,    II|                     tükör elé, s a saját két pofaszakállát lenyírta, aztán mindenféle
15260  1,     I|                     csak.~ ~– Hát a mama egy pofont adott ma reggel a Diánának.~ ~–
15261  7,     I|                   hazulról elhozott tepertős pogácsa; mikor az elfogyott, hazamegy.
15262  8,    II|                     alispánné egy egész zsák pogácsát hozott az ura után, ami
15263  9,   III|             kenyérrel, sajttal, szalonnával, pogácsával, mintha vásárra vinné; kis
15264  4,    IV|                  azonban Istendicséreto és a pogányok leküzdése helyett a környék
15265  5,    II|                 boritalra is rászoktatta. Ez pogányság.~ ~A társaság nevetett az
15266 11,    VI|                hadsereg, minden ágyújával és poggyász-szekerével.~ ~Csak a hídfőnél maradt
15267 11,   VII|                   volt hökkenve, hogy minden poggyászát visszafelé rendelte Magyarországról.~ ~
15268  9,   III|             fegyvernem, lovas, gyalog, ágyú, poggyászszekér egymás hegyén-hátán volt
15269 11,    II|                csapatjai végig. Az ütegek, a poggyászvonat. Végre Boxich tábornok utóhada.
15270 10,   III|                      kihörpentve De Fervlans poharából az aranyszínű rusztit. –
15271  7,     V|                  alispán – akkor üssük össze poharainkat a mi kedves hazánkért. Vivát! –
15272  7,     I|                   kettőt a körömpróbáig.~ ~A poharazás végével Bernát úr egészen
15273 11,     I|                   mint amilyen jó cimborák a pohárcsengés közt, nagyon megtizedelték
15274  7,   VII|                      szerelmesdalkornyikáló, poháreltörő, edényelcsorbító, ablakon
15275  1,   III|                     jó volt. Nézze csak. Egy pohárral megmaradt még tegnapról.
15276  9,    II|              nemzetek vére: akkor egy vékony pókfonallal, aminő az őszi légben szállong,
15277  2,   III|                ragyogott a tisztaságtól. Egy pókháló nem volt a szegletbeno :
15278  7,    II|                   jajgat, sír, Istent hív és poklokat kiált, megfogja a lovas
15279  3,    IV|                 életműszer kidobta magából a pokolanyagot, a jótékony krízis előállt,
15280  8,   III|                 engem ha égen, ha földön, ha pokolban, de felkeressz, és elmondod,
15281  3,    IV|                   annak a torkát, s mint egy pokolból elszabadult démon ordítva
15282  4,    IV|                   ajtókat, s minden embernek pokolgépekről és fortificatiokrul fog
15283  1,    IV|                 őtőlük: egy örökké fenyegető pokolgépet tartani egy nemzet feje
15284  6,    II|                  elküldő a maga tudósításait pokolkőoldattal a tojás külső héjára írta
15285 13,     I|          szenvedéseket. Kimentettél önszívem pokoltüzéből. Felmentetted lelkemet láncaiból.
15286  5,    VI|                   előbb törölni a tornácon a pokrócban; hanem azért úgy megörvendezteté
15287 10,    II|                    földön, nyoszolya nélkül, pokrócon, fejét két hátratett kezére
15288  3,     I|                bőrpamlagra egy vastag selyem pokrócot terített, s az ajtaját félig
15289  8,   III|                  megint, s regényes hajlamok pókszálaival igyekezett körülhálózni
15290  4,     I|                  gróf válaszábulo tehát csak polémia lett. A bárónő nem adta
15291  8,    II|                   gagyogását” Szeged felkelő polgáraihoz; az Ászperi ütközetről szóló
15292  5,     I|                      hajt ók ás urakat.)~ ~A polgári osztály leányainak moráljához
15293  9,     I|                    maga országában, ahol már polgárjogot nyert, igen szelíden viseli
15294  1,   III|                  tudom: „Amélie”. – Lássa: a polgárleányoknak könnyű megtanulni az anyjuk
15295 11,     V|               zászlóalj, összeszedte a pesti polgárőrséget, s a hajóhídnál útját állta
15296 12,     I|                    arra minden előkelő urat, polgárt a feleségeikkel és a kisasszonyaikkal
15297  8,     I|                     a katonáknak, lábtörlő a politikusoknak, gyászfátyol minden címereknek.~ ~
15298  1,    II|                     a kis fiúcska pedig ? la polonaise, bő nadrágba, hosszú szárú
15299  8,    II|                  vigasztalta magát az „estye Polszka nye zginyela” keserű buzdításaival,
15300 13,     I|                     s külön a magot, külön a polyvát rakták zsákra!~ ~Vavel grófnak
15301 10,    IV|                    csapatjával a rendes útra Pomogyon alul. Itt a rendes utat
15302 11,   III|                 láttára.~ ~Az volt a szomorú pompa!~ ~Hát még azoknak a sírása,
15303  7,     I|                  hozatott, hogy egyrészről a pompában való vetélkedésnek eleje
15304 12,   III|                        Hogy vannak önök?~ ~– Pompásan! A „messieurs les cannibales”
15305  3,     I|                 elveszett.~ ~Szobája fényűző pompával van berendezve: a falakon
15306  5,     I|              szügyében a magyar nemesi címer pompázott, két fejének csőrei pedig
15307  1,    IV|            öltöztették, aminőben a felnőttek pompáztak, úgyhogy egy ilyen gyermektársaság
15308  1,   III|                    azt kérdezi: itthon van-e Pomponet-né? Köszöntetem Rigolmichon-né
15309  4,   III|                  gömbölyű fehér váll, mely a pongyola köntös fodrai közül kicsúszik,
15310  6,     I|                  volt a könnyektől; csak egy pongyola-öltöny volt rajta, s azt is az
15311  8,   III|                     csodaszép hölgyet, igéző pongyolában, az ő szabadító megjelenésére
15312 13,    II|             érccsillámú tó tükrén egy fekete pont közelit, el-eltűnve, meg
15313 11,    IV|                   állt a harcvonal legszélső pontján, mindenünnen rá lehetett
15314 11,    II|                  előnapjai, melynek csak egy pontját jegyezte fel az a festett
15315 11,   VII|                   ment. Nevezetesebb védelmi pontnak tartották Komáromnál. Volt
15316 13,     I|               szoktak, a doktor pedig azon a ponton állt, hogy megfutamodjék,
15317  1,     I|             kicsináljuk az útvonalat pontrul pontra, amerre ön akadálytalanul
15318  1,     I|                     kicsináljuk az útvonalat pontrul pontra, amerre ön akadálytalanul
15319 13,     I|                      udvarra, s a kiterített ponyva fölött „megszelelte” a pénzhalmazt:
15320 11,   VII|                   Bacsics, Radivojev, Knezy, Popovics; de az is a kor erős vonásaihoz
15321  7,     I|                    sorba ezen vers szerint: „populeam virgam mater regina tenebat”.
15322  9,    II|                    már bevégezte. –– Engemet porba sújtott, tégedet megmentett,
15323 12,    II|             csutorával. Ilyen melegben, nagy porban s arra a nagy ijedségre
15324  4,     V|                         A leány odatette kis porcelánkezét az ifjú karjára, s átment
15325 11,   VII|                      emez feltartóztatott.~ ~Pordánynál már utolérték őket Marullas
15326 10,    II|                      s a szekér elrobogott a porfelleges úton.~ ~Sátán Laci egy darabig
15327  3,   III|                    szél kavarodott, az elébb porfelleget, aztán meg sűrű esőt hozott
15328  3,     I|                   elmélete szerint különféle porfestékekbe mártott lapos, kemény ecsetekkel
15329  3,     I|          papírdarabok és sorba rakott üvegek porfestékekkelo . Van egy edénytartó almáriom
15330  3,    II|                 nekem kimetszett patronokat, porfestéket, azzal fizettél ki. – Ma
15331 13,     I|                    ház tulajdonosának, kinek porig égett minden vagyona, megmaradt
15332  5,     I|                     amióta beállt saját maga porkolábjának.~ ~Az egész helység csupa
15333 13,     I|            szenvedett, s akinek a hamvai ott porlanak abban az acélszekrényben;
15334  8,    II|                    kellett szeretni! Azzal a porlepte izzadt arccal; azzal a piros
15335 13,    II|                     asszony: egy úrnő és egy pórnő.~ ~A hat férfi hatalmasan
15336  4,    IV|                     megsüvegelni. Mikor az a poronty a világra jött, azt mondtam
15337  4,     I|                      sírokba elhantolva; míg porontyaik az útfélre szorulnak ki; –
15338  4,    IV|                  gróf úr az én nyomorult kis porontyomat felszedette a sás közül;
15339  4,    IV|             megvallom; de az a házo , ahol a porontyomnak ételt, italt, vackot adnak,
15340  3,    II|                   mindjárt azt a szegény kis porontyot. Ah, milyen kedves kis állat!
15341  6,    II|             kitisztítani, amik sohase voltak porosak vagy sárosak; a bútorokat
15342  8,    II|                     a kastély ablakai alatt, porosan és délcegen.~ ~Ah, milyen
15343  2,   III|                    aztán megreked a szekér a poroszlói töltésen * : „no uram, mondja
15344  8,    II|                      mind otthon maradnak. A poroszok várnak. Az angolok sietnek –
15345  3,     I|                     serpenyőjét akkor íziben porozták fel, s aztán az asztalra
15346 11,    IV|                   ezt tette Sepsey Pál. Amit Porpáczy tett, hogy gyalog maradva,
15347  2,   III|                     tükör, s a bútorokon egy porszem nem látszotto .~ ~Bernát
15348  3,    II|              reggelenkint apró fényes fekete porszemek maradnak rajta, aminőkkel
15349 11,     V|                           Nézd, hogy rúgja a port a Sámsonverő!~ ~Ezt az egy
15350 10,   III|                     ici du vin. Itt van bor. Porte-toi bien. Légy jól. Napóleon. –
15351  3,     I|                   Orbis Pictus kötetei * , a Portefeuille des enfants * , Robinson
15352 11,   VII|                   Elrongyosodva, összetépve, portól, sártól belepve, de felbokrétázott
15353 12,    II|                      húzott fátyollal a nagy portul, míg a fiatalabb hölgy nem
15354 13,     I|                     Fervlans-nak egy levelét portyázóim elfogták, amit Guillaume
15355 10,     V|                   Hanság bozótját elérték: a portyázók előrenyomultak a berekbe.~ ~
15356 10,     V|              osztotta fel, s úgy küldé előre portyázva, míg más részét egy tömegben
15357  4,    II|              Schmidtné, a mindenes és kijáró posta, s háttal az ajtó felé fordulva
15358 10,     V|                    irtózva az arcát. A halál postái most repkedik kedvesét körül. –
15359  3,     I|                  hajt, s trombitálja hozzá a postaindulót, míg az úrnő a csavar-orgonához
15360  5,    IV|                       Mindenki látta, hogy a postakocsi üresen érkezett, a bárónő
15361 12,    II|                 felkaptak az országútra.~ ~A postakocsis messziről elkezdett trombitálni,
15362 12,    II|              utazó-hintó, négyes fogattal; a postakocsisok a nyeregből hajtottak.~ ~
15363  2,     I|                     porfelleg támad, abból a postakürt szava hangzik elő, s nemsokára
15364  2,     I|                     már ott is lehet; mert a postalovak a homokban csak lépést jöhettek.~ ~
15365 10,   III|              keserves.~ ~– Jól van. Te itt a postánál hintót rendelsz meg, és
15366  6,    II|                   szabad szó. Írott levélre, postára csak meggondolatlan ember
15367  2,     I|                 négylovas hintó, jágerrel és postillonnal a bakon. Az urak kivonulnak
15368 10,    IV|                    egy nagy messzeségbe.~ ~A posvány, mely az utat elállta, nem
15369  8,     I|                      ellentét: hasonló színű posztóból lesz a nadrág is, mint a
15370  8,     I|                     azt mondta, hogy elébb a posztónak az árát akarja látni: hitelbe
15371  2,   III|                  ámbátor, amíglen a puskát a posztószélből s a fringiát a szarvasbőr
15372  2,   III|             komornyik, elébb három pár olyan posztószironyokból * fonott lábtyűt hozott
15373  8,    II|                udvarára nem szabad semmiféle potentátnak belépni az ő beleegyezése
15374 12,     I|                szállása előtt, mintha valami potentátot őriznének ottan.~ ~Vavel
15375  2,   III|                     De hisz ez actus majoris potentiae * ! Egy nemesembernek elzárni
15376  7,     I|            megjelenni személyesen azoknál a „potior”-oknál, akik a 3. t. c.
15377  3,     I|                    az egyedüllétben. Ennek a pótlására is találtak ki valamit,
15378  8,    II|                   volt az neki; mennyire nem pótolja azt senki a világon!~ ~Szerették,
15379 11,    IV|           fegyverzetnek. A katonai fegyelmet pótolta a nemes büszkeség és elszántság,
15380  5,     V|                      Lajos eladta a lovakat. Potom áron, ajándékképpen vesztegette
15381  3,    II|                        Erre a szóra csak úgy potyogtak a könnyei az ölébe.~ ~Azután
15382  8,    II|                      a „Ça ira” – a „Partant pour la Syrie”, harci riadói;
15383  4,     V|                   amit most mondott, egészen pozitív alapokon épült.~ ~– Hát
15384  2,   III|                    kézszorongatásra invitáló pozitúra.~ ~– Magnifice comes * … –
15385 11,   VII|              válságos pillanatban hangzott a Pozsony megyei lovasság trombitarecsegése.~ ~
15386  8,    II|                    nem közelít. Az pedig még Pozsonynál van, s elválaszt tőle bennünket
15387  5,    VI|           reflektálna. – Tehát mármost annyi praeambulum * után „ad rem” * ! – A
15388  8,     I|                   iskolamestere. A rektorok, praeceptorok.~ ~Erre aztán hanyatt vágta
15389  8,   III|                    semmiféle minőségben a mi praesumptiv úrnőnk kísérője. Ő megkapja
15390 10,     V|                    aztán az alakja is gonosz praktikával van kifundálva. Egy szívós
15391  7,     I|                     fekszik. Ezt fogom én is praktizálni, ha arra kerül a sor: mert
15392  4,    IV|            jótékonyság elmélete fölött.~ ~In praxi pedig az lett a következése,
15393  3,    IV|                 pletyka, még nem fordult elő praxisában.~ ~Ezt jó lesz följegyezni,
15394  4,     I|                     elhagyott gyereket olyan preceptor veszi privátéba, mint Lajos,
15395  3,    IV|                       hajdút rendeltek mellé preceptornak, aki megtanítsa beszélni,
15396  7,    II|                     a ládát, ami az ellenség prédájára volt hagyva, megosztoztak
15397 10,    VI|                     halottakat, foglyokat és prédalovakat.~ ~Azonban Sátán Laci csapatjához
15398  8,   III|                nélkül marad a világban. Kész prédául nekünk”….~ ~….Vavelnek jéghideg
15399  2,     I|                     tiszteletes úr vasárnapi prédikációiban. Én igen buzgó híve leszek.~ ~
15400  2,     I|                     a parókián elcserélték a prédikációs könyvét egy szakácskönyvvel,
15401  2,     I|                  Örök trémája van, még mikor prédikálni kell is. Ha pedig hozzákezdett,
15402  8,     I|                       Azért, mert az önnek a predikátuma, s magyar név alatt könnyebben
15403  2,   III|                      kérdenem nagyságodnak a predikátumával együtt.~ ~Aha! Itt van a
15404  2,    II|                mondani az ő nevét, még olyan predikátumokat is told hozzá, amik nincsenek
15405  1,    II|                      hosszú szárú csizmákkal prémes bekecsbe, aminek a gallérja
15406  2,     I|             improvizált, hogy bámult rajta a presbitérium!~ ~– Én csak megleszek a
15407 10,     V|               ellenség volt, hanem átszökő: „pribék”. Azt a levelet összegyűrte,
15408  2,   III|           nemesembernek elzárni a pipáját! A primae nonus * flagrans megsértése!
15409 12,     I|              Háromszor lőttek a sírjába, s a prímás maga szentelte be. Ez bizony
15410 11,   VII|                 templom előtt maga az ország prímása fogadta a dandárt főpásztori
15411  8,    II|                    felszedni, a nyitrai és a primási ezredek vonulnak a March
15412  3,    IV|                      beteghez, ha mindjárt a prímásnak akadt volna is halszálka
15413  9,   III|                     a tűzben, a nyitrai és a primatialis lovasság, s mind a kettő
15414  1,   III|                 szemeikkel. Egy szép szöszke princessz a kis hímzett zsámolyra
15415 10,     V|                     fejezve.~ ~És a császári princesszek szalonjai nem fogják őt
15416  2,   III|                      szaladt a pipákért, s a principálisa háta mögött félrefintorított
15417  8,   III|                     véleményen van a hajdani principálisával, hogy ha olyan közel jön
15418  4,     I|               gyereket olyan preceptor veszi privátéba, mint Lajos, akkor könnyű
15419  5,     I|                 nemesi telek van, mely három privilégiummal van felruházva: szabad benne
15420  5,    VI|                   idejére nélkülözhetné, azt pro publico bono * neki odakölcsönözni
15421  5,   III|                     az eskü is igen kétséges próba. Ahol asszonyt vagy férjet
15422 10,     V|                     neki azt tudni az utolsó próbáig, hogy Thémire-e vagy Katalin?
15423 10,    VI|                     tenyerét, még csukogatni próbálja az ajtót, melyen keresztül
15424  3,   III|                     hogy ha idegen embert be próbálok hozni az „ő szobájába” vagy
15425  3,    II|                     tudsz sokat, amit nem is próbáltál: olvastál felőle. Milyen
15426  3,    II|                      Nem tudom. Mert még nem próbáltam.~ ~– Ah, haha! – kacagott
15427 11,     V|                  meri a fringiáját kitenni a próbának. Hát csak feltartotta ő
15428 11,    VI|                    VI.~ Az ácsi nap~ ~Tegyük próbára még egy kissé az olvasó
15429 11,    IV|                 lovasezred akként tette le a próbát ezen az első napon, hogy
15430  7,    IV|                    nem lehetett megtagadni a próbatételt. Hanem az a csók, ami Marie
15431  3,    II|                    magában, amiknek kivitele problematikus.~ ~Kik jönnek őt megköszönteni
15432  1,    IV|          elkeseredését, maga is kacag a Café Procop élcjátékain, s együtt járja
15433  5,     I|                 Boscót * és Philapdelphiát * produkálják, s a laterna magica bűvképeivel
15434  5,    II|             idomárnak. Ilyet még Bécsben sem produkáltak soha.~ ~– De hátravan még
15435  5,    VI|                      dicsekedve: íme, ezt én produkáltam; ha pedig selejtes a termés,
15436 13,    II|                  menny érclapjára. – Nincsen próféta többé, aki megmagyarázza
15437  5,    II|                      mulattak.~ ~Az ünnepély programja változatos volt és érdekes.
15438  5,    II|              legérdekesebb meglepetés, ami a programon e cím alatt volt följegyezve:~ ~„
15439 12,   III|                  között. Itt van a nyomatott proklamáció.~ ~Vavel összevonta homlokát,
15440 11,   VII|                  születésű tábornok Napóleon proklamációját tartotta volna erős respektusban (
15441  8,    II|                tábornok megrettenve Napóleon proklamációjától, melyben őt átok alá veti,
15442 11,   III|                     az többet ért száz cifra proklamációnál.~ ~Ugyanez a Baráth István
15443  7,    II|                  egész frissiben kapta meg a proklamációt. Most azután egészen elveszettnek
15444  4,    IV|                   két kisasszonyt vezetnék a promenádra. Aztán, mikor így együtt
15445  5,   III|               retorikai szabadság. „Hysteron proteron.” *~ ~Az nem csupán kényszerítő
15446 12,     I|                   használt semmit a vicispán protestációja – folytatá tovább nyugodt
15447  2,   III|                  hic-haec-hoc” * -ot, az már protocollumba vételre érdemes furcsaság!)
15448  5,    IV|                    Akiben egy szikrája van a pszichológiának, ebben az egyben tanúbizonyságot
15449  7,     I|                    alá tartsa magát, mert a „pu” syllaba veszedelmes lesz.~ ~–
15450  5,    VI|               idejére nélkülözhetné, azt pro publico bono * neki odakölcsönözni
15451  5,   III|                  gyönyörűséget okoz az, ha a publikumot ígyo felkavarhatják, hogy
15452 10,    IV|             buborékok, miket a gáztömeg nagy püffenéssel pukkantott szét.~ ~Most
15453  2,    II|               ismeretséget akart vele kötni. Pünkösd vasárnapján egy szép bokrétát
15454  7,   III|                      Mert annak a pénze csak puffan,nem csörren. A grófnak meg
15455  4,   III|               arcképe szerint egy becsületes pufók, orral, szemmel, szájjal
15456 12,     I|                    odaírta a testamentomát a pugyillárisába; azt is meghagyta, hogy
15457 11,   VII|                    tömték a tarsolyokat tele puha cipóval s cigánypecsenyével.~ ~
15458  5,    VI|                   okoz. Hogy azt ki lehessen puhatolni, az egész Fertő tó és Hanság
15459  7,  VIII|                      iránt a legtökéletesebb pukedliben.~ ~A társalgó teremben könyvek
15460 11,    IV|            szekerükbe, azt felrobbantotta. A pukkanás lángja egy inszurgens tüzért
15461 10,    IV|                    gáztömeg nagy püffenéssel pukkantott szét.~ ~Most a dágvány túlsó
15462  2,     I|                      fekete kabátot, bársony pulidert * , gyapot harisnyát, csattos
15463  8,   III|                      Zamoszk várát védelmező Pulszky ezredeskapitányt hogy felejtené
15464  7,  VIII|                      azok tyúkok, kakasok és pulykák. – Hát ilyen szépek azok? –
15465  3,    IV|                   segély kell. Hadd lássam a pulzust! Egy-kettő…~ ~A gróf azonban
15466  1,   III|                    magát az otthagyott hideg punccsal, amibe piskótát kezdett
15467 10,    IV|                      Quis quid peccat, in eo punitur. Ki mit vét, abban bűnhődik.
15468 10,     V|                   mint gyalogságot használni puska- és szuronytámadáshoz.~ ~
15469 11,    IV|                      Ádám, Taba: szuronnyal, puskaaggyal harcoltak körüle; Dóczy
15470 10,     V|             kardtávolban, biztató lövöldözés puskából, pisztolyból, bizonytalan
15471 11,    IV|                      inszurgens seregnek, se puskacsinálója, se fegyverliferánsa; de
15472  4,   III|                    mondok. Te itt maradsz, s puskádat kezedbe véve, Marie ajtaja
15473 10,     V|                 hozzá, hogy valaki egy kósza puskagolyóba beleüsse a fejét.~ ~Vavel
15474 11,    IV|                      az ellenség ágyútüze és puskagolyói ellen nem védte őket semmi.
15475 11,    IV|                      vezette vitézeit. Rossz puskáik voltak; de jó volt a szurony,
15476 11,   VII|                  kísérték elfogóikat a saját puskáikkal. Ez volt a felfordult világ!~ ~
15477 10,     V|                   feltűzték a szuronyaikat a puskáikra. S azzal egy sortüzet küldtek
15478 11,     V|                      a kulacsból.~ ~– Csak a puskáink ne volnának ilyen rosszak! –
15479 10,     V|                magaddal leszállsz a lóról, s puskáitokra szuronyt tűzve, megkerülitek
15480  2,   III|                   aztán fogta egyik kezébe a puskáját, a másikba a kardját, s
15481 11,     V|                       Kovátlan, sárkánytalan puskák, rozsdás szuronyok; – de
15482  8,     I|               jelenti, hogy újabb szerkezetű puskákat nem adhat, mert nincs.~ ~–
15483  8,    II|                      fegyverzetten, kovátlan puskákkal, töltény nélkül, szőrén
15484  4,    IV|           hálószobájában pedig egész ütege a puskáknak és pisztolyoknak volt sorba
15485 10,    VI|                 Sátán Lacit keresztbe fogott puskákra fektetve vitték el magukkal,
15486  8,     I|                    és Lefèbre tábornokok egy puskalövés nélkül adták át az ellenségnek
15487 10,     V|                hallotta a háta mögött hangzó puskalövéseket, s ő is azt vette ki abból,
15488  2,   III|                   pisztolyától. Nekem is van puskám, meg kardom is. – De ez
15489 10,    II|                     éji lámpát.~ ~– Szabad a puskámat is magammal hoznom?~ ~–
15490 10,     V|                  megy a szerelmében. Egész a puskaropogásig, a kardcsattogásig, a piros
15491 10,     V|                      amint a vízárok táján a puskaropogást meghallotta, saját megkerülő
15492 11,    IV|                    megismerte a kardtusát, a puskasortüzet és az ágyúgolyót.~ ~A zalai
15493  4,    IV|                   fejére díj van téve, amint puskavégre kaphat, lelőni; s azt megteheti,
15494 10,     V|             lövöldözzenek, nem ér a lóhátról puskázó semmit, csak a hangja nagy;
15495 10,    VI|                 aztán az utolsó védelmezők a pusztán maradt mestergerendákon
15496 10,    VI|                    félelmesen nyerít végig a pusztaságban….~ ~Egy rekettyebokorban
15497  5,     I|              részéről. Futóbetyár, lótolvaj, pusztázó szegénylegény mindig volt
15498  6,    II|                    Vadállati kegyetlenséggel pusztítja a betörőket. A foglyoknak
15499  9,     I|                      szabadul, ott kegyetlen pusztítóvá alakul át, halálos lefolyású
15500  5,    VI|                      csak a casuariái válnak pusztulásra; de hát az a sok ezernyi
15501  4,    IV|                     Egy nap a falu végén egy putriban megláttam egy szegény zsellérasszonyt,
15502  4,    IV|            hivatalomból, a zselléreket meg a putriból. Az öregasszony megfagyott
15503  8,     I|                     utat; amik diadalaikat a pyramidok oldalára vésték fel, alabárdokkal
15504 11,    II|               lovasság oldalába.~ ~Valóságos quadrille: francia négyes!~ ~Salamon
15505  2,     I|                   barackszín kanca-mente * , quekker szabású * , de körülprémes
15506 10,    IV|                utunkat, most meg a tűz. Quis quid peccat, in eo punitur. Ki
15507  6,     I|                     bujdosásban: ideje, hogy quietáljak. Elvesztettem már mindent,
15508 12,    II|                     tanácsolom önnek, hogy a quinteket ne vegye olyan mélyen, mert
15509  5,     I|                rendeznek, amikben sok tréfás quiproquo * adja elő magát, máskor
15510 10,    IV|                     utunkat, most meg a tűz. Quis quid peccat, in eo punitur.
15511  1,    IV|                 terjesztettek tovább Peruba. Quitóba; onnan hozták át Európába;
15512  2,    II|                  kiejtve, hogy annak csak a „quos ego” bullában * találni
15513  8,   III|                   Horbál Boldis biztatására, ráadja a fejét, hogy megmenti az
15514 10,     V|                    már megérkezett a pomogyi Rába-hídhoz, s a révcsárdánál rostokolni
15515 11,     I|                 amint portyázó csapatjával a Rábához visszatért, Katalint elkülde
15516  7,    VI|                   vagy – szólt a meglepetten rábámuló Katalinnak. – Ha én most
15517  5,     V|                       Már rég ideje.~ ~Lajos rábámult. Mi ez? Sejtené talán Marie,
15518 11,   III|                 rossz, csökönös lova ejtette rabbá, ami megkötötte magát az
15519  3,   III|                  táplálja, s lefolyása van a Rábcába; partjait óriási fenyőszálak
15520  6,    II|                    Lajos azt tette, hogy egy rábcai dereglyét fogadott fel,
15521  5,    VI|                 csatorna, mely a Királytót a Rábcával összekötötte, oly rohamosan
15522 10,     V|                  érhet.~ ~De a nő nem hagyta rábeszélni magát. Nevetett.~ ~– No,
15523 12,    II|                  hogy a tábornokot a cserére rábírja.~ ~A szabadon bocsátott
15524  1,    IV|                      háziasszonyi tisztet, s rábízom a pénztáramat. Csókolja
15525  8,   III|                    megőrzését a főparancsnok rábízta, lehetetlen. Ellenség előtt
15526 10,     I|               harcban fékezhetlenek; hanem a rablásban is azok. Az ökleik éppoly
15527  4,   III|               hatóság vizsgálatot indítson e rablásio kísérlet miatt.~ ~(No, ilyen
15528  4,     I|                 belőle, aminek kikiáltották: rablócinkos, falugyújtogató. Nálam jól
15529  5,     I|                   egy-egy példánnyal: maga a rablóélet nálunk nem regény már, csak
15530  5,     I|                    újmagyar, a magyarországi rablóéletben egész rendszert képzelt,
15531  8,     I|                  rejtelmes intést is, amit a rablófőnök itt ebben a szobában mondott
15532  6,     I|           megszabadítsam ellenségei kezéből. Rablógyilkos voltam. Mikor az uram kincseit
15533  7,    IV|         keresztneveteken hívni?~ ~– De azt a rablóhistóriát már csak mégis szeretném
15534  9,   III|                    az ország leghírhedettebb rablójának, hogy törjön be éjjel Marie
15535  8,   III|                     állt, hogy egy hírhedett rablóját a vidéknek felfogadom, hogy
15536  4,   III|          közbenevetett.~ ~– Engemet az egész rablókaland inkább mulattatott, mintsem
15537  4,   III|                    Vajon kiről álmodott?~ ~A rablókalandról pedig senki sem beszélt
15538  4,   III|                     vennünk, akik olyan nagy rablókkal is dacolunk? Gondolj a Blancs
15539  7,    IV|                  eszközöljön ki amnesztiát a rablóknak. Nem azoknak, akik a bárónő
15540  4,   III|                     jólesett a maga vétkét a rablókra kenni.~ ~– Bizony azt jól
15541  5,     I|                      a highwaymanek * , – és rablólovagok, minők voltak a Doone-ok *
15542  8,   III|                     Laci itt járt.~ ~Tehát a rablóra van bízva, hogy orozza vissza
15543  2,    II|                   üldözés elől vonult vissza rablott kincseivel ide a mi Árkádiánkba.
15544 10,     V|                    nevem Trentaquarante!~ ~A rablóvezér értett belőle annyit, hogy
15545  4,    IV|                 mikor nagyon unjuk magunkat. Rabmunka ez.~ ~– De hogy tudott ön
15546  3,     I|                  festeni tanult volna. Ez is rabművészet .~ ~Mikor ebbe is belefáradt
15547 12,    II|                    itteni úrasszonyok fiatal rabnők vérét bocsáttatják ki, s
15548  4,    IV|                      aminővel a bebörtönzött rabok daraszolják * a szűrposztónak
15549  8,   III|                   szólított fel, hogy orozva rabold el tőlem valami kincsemet,
15550  5,     I|                    be a Névtelen Várba, s az rabolhatja el a vár urától azt, amit
15551  7,   VII|                  félek; pénzem nincs, ki nem rabolhatnak; magamat meg el nem lop
15552  8,     I|                     s akkor majd az, aki nem rabolta el Barthelmy Ange-t, el
15553 11,   VII|                 alatt.~ ~És itt – véletlenül rábukkantak Chasteler tábornok előhadára.~ ~
15554 10,    II|                     kis Laci pedig odaállt a rácsfüggöny elé, s őrködött.~ ~Óh, dehogy
15555 10,    II|                      Atyám! – kiálta Marie a rácson keresztül.~ ~– Ki az? Marie! –
15556 10,    II|                  nézett arra a felnyithatlan rácsra, mely oly soká volt őneki
15557 11,   VII|              Stipcsics, Antunovics, Bacsics, Radivojev, Knezy, Popovics; de az
15558  1,     I|                      azt az ócska nagykendőt rádobta önre, különben a mamának
15559 11,    IV|                      után kell számlálni.~ ~„Rádócz!”~ ~„Szombathely!”~ ~„Karakó!”~ ~„
15560  5,     I|                     négyest, a mazurkát és a radovacsk át (akkoriban legdivatosabb
15561  4,    IV|             felvilágosítás adva. Hanem aztán ráemlékezett, hogy jelent meg egypár
15562 10,     V|              ví-rohamra.~ ~Még tréfálózni is ráértek.~ ~– Holla hó! Marquis de
15563  1,     I|                   Mama azt mondja, hogy erre ráérünk, majd ha megvénülünk.~ ~–
15564  3,     I|               macskáknak, amikért a „macskák Rafaelje” lelkesülhetne; a párduc
15565  3,     I|                amitől egyszerre minden ember Rafaellá lehetett. Vastag, átlátszóvá
15566  8,   III|                aminek a jövedelmeire az csak ráfizetett, oly feltétel alatt, ha
15567  5,   III|             kétségbeesés kifejezésével arcán ragadá meg Lajos kezét.~ ~– Nem!
15568 11,     V|                  inszurgens hadat magával ne ragadhassa a megrémült „egyetlen”zászlóalj,
15569  9,     I|                 ártatlan leánykát körme közé ragadhasson. Még egy-egy férfi kilábol
15570  7,  VIII|                      mennyország örömei közé ragadja. Óh, a jó Isten egy részét
15571  7,   III|                 Bernát úrnak, amit az meg is ragadott emberül.~ ~– Tehát igen?~ ~–
15572 13,     I|                támadott meg. Nem Cambray-tól ragadt rám. Meghűtöttem magam,
15573  5,    IV|                milyen tréfára veszi az egész rágalmat, csak kirukkoltak vele,
15574  5,    VI|                     egész vidéket, mely az ő rágalmazásától visszhangzik.~ ~Vavel Lajos
15575  5,    IV|                      elmulattatták – a saját rágalmazásával.~ ~Abban hallgatag mind
15576  5,    VI|                     bárónőt igen méltatlanul rágalmazta. De ő sokkal nagyobb lelkű,
15577  5,    IV|                      hogy őt oly kegyetlenül rágalmazzák.~ ~Vajon nem szól-e bele
15578  9,    II|                 szerette! Aki minden beteget ragályosnak hisz, aki fél benyitni egy
15579  9,    II|                    erős agg nők nem félnek a ragálytól. Ő jól gondját fogja viselni.~ ~–
15580 11,   III|               egymáshoz tartozás, a bajtársi ragaszkodás nyilvánulása.~ ~Ha fel volt
15581  4,    II|                   keresztül a trónra? Hogyan ragasztotta országa egyik darabját a
15582  1,    IV|                      vettek el, hamis számot ragasztottak, úgy mentek ki a barrière-en,
15583  5,    II|           kacskaringós nagy bajusz volt neki ragasztva az orra alá, mely a két
15584  7,    II|                   egy varázsütésre a gyönyör ragyogásává. Nyakába borult az ifjúnak,
15585  6,     I|                   igen! – rebegé, s most már ragyogni kezdtek a szemei; – de ketten
15586  4,   III|                      fonatni. Szép arcát még ragyogóbbá tette a megszabadulás öröme
15587  6,     I|                      arcán valami csodálatos ragyogvány derengett át, mikor meglátta
15588  7,     I|               lelkiismerettel. S mikor pedig rágyújt, azt teszi egész férfiúi
15589  8,     I|                      megtöltötte a pipáit, s rágyújtott Lajos szobájában a félbenhagyott
15590  9,     I|                     együtt lakó jobb géniusz ráhág a lúdlábára, s nem ereszti.~ ~
15591 10,    II|                       a parázson pattogott a ráhintett köménymag, s az ajtó mögül
15592  7,   III|                 anyja képét látta, egyszerre ráismer. – Mikor ez a férfi elmegy
15593  8,    II|                    hozzá egy arcképet (vajon ráismer-e: ki az?) meg egy kezdetleges
15594 10,     V|                  leírásából. A fokosaikra is ráismerek. Éppen ilyen „kezükszennyét”
15595 11,    IV|              annyival tartozott a rováson!~ ~Ráismerhetett jól a zászlójárul. Ez volt
15596  7,    IV|                  éppen szükség volt rá, hogy ráismerjenek: úgy reszketett a keze.
15597  9,     I|                    csak megcsókolom őt, hogy ráismerjetek róla: a többi a ti dolgotok.” –
15598  7,    IV|                     Most igazán nem lehetett ráismerni a keze írására, mikor éppen
15599 11,    IV|                 tisztelte meg ágyúgolyóival. Ráismertek a nádorra aranyos díszöltönyéről,
15600 10,     V|                 csapatja élén az országúton. Ráismertem.~ ~– Akkor hát siessünk
15601 12,     I|                 kivenni a sodrából.~ ~– Majd rájövök arra is, hogy ki mondta.
15602 11,    IV|              sajnosan fogunk tapasztalni, ha rájövünk.~ ~A két újonc lovasezred
15603  1,    II|                   blúzba öltözött férfi jött rájok szemközt, begyűrt sipkával
15604  6,    II|                     be egész lelkét: egyik a rajongás egy magas eszményért, mely,
15605  7,    IV|                    most nem történhetnék meg rajtunk olyan meglepetés, mint amikor
15606  7,  VIII|                      vezetni a szabad kézzel rajzolás titkaiba. Fräulein Lotti
15607  3,     I|                  márványhomlokával, vékonyan rajzolt szivárvány szemöldeivel
15608  8,    II|                   Vajon kitalálja-e, hogy ki rajzolta azt?)~ ~(Vajon fogja-e a
15609  4,     V|                    az előadását, a tenyerébe rajzolva vele.~ ~– Éppen jókor jött
15610  9,    II|                                     II. ~ ~A rajztanóra letelt, Marie sietett felkeresni
15611  9,     I|                     elárult királyleánynak a rajztanórája, amiből az egy percet sem
15612  8,    II|                meglátnia: valószínűleg Marie rajztanulmányait, zongoraiskoláját s a kis
15613  3,     I|       mozaik-asztalkán kártya hever és három rakás pénz, az egyik arany, a
15614 10,     I|                 rongy, drágakő és szemét egy rakáson. A mellükön érdemrend, a
15615 11,   VII|                     sereggel, hogy a Zalában rákásszanak! A tisztek kijelenték, hogy
15616  3,   III|                messze a part mentében éjjeli rákászok fáklyafénye vereslett.~ ~
15617 10,    VI|                sebesülteket pedig szekerekre rakatta, és elküldte Komáromba.
15618  8,     I|                  lánca. Hiszen majd mindjárt rákerül a szuronyra is a sor. Csak
15619  2,    II|                  tervezett üdvlövöldözést és rakétázást hagyjanak el. Feje fáj,
15620  5,     I|                    beérve, az ezred zenekara rákezdé a legszebb mazur-indulót,
15621  2,     I|                      a mozsarak; a cigányság rákezdi Bihari „negyvenemberes marsát”,
15622  6,    II|             korcsmákban, a sokadalom közepén rákezdték a délceg táncot a huszárok (
15623 10,    II|                    hogy ne lásson célozni, s rákiáltott:~ ~– Ereszd le a puskát!
15624 10,    IV|                halemberem.~ ~– Mikor először rákiáltottam, felállt két lábra, és ugatott,
15625 10,    II|                    az idegenre célzott vele, rákiáltva hangosan: „Megállj, mert
15626 11,   VII|                      az inszurgenseket, hogy rakják le a fegyvert.~ ~A válasz
15627  7,    II|                    vár, hogy egy csonthalmot rakjanak össze rokonai, honfitársai
15628  3,     I|                      új dalokat fúvó hengert raknak: azzal zenézhet magának.~ ~
15629  8,   III|                   volt, azt újra meg kellett raknia, hogy fellobogjon. Csak
15630  6,    II|             dicsőségterhelt zászlóikat. Ez a ráköpött mérges tajték még fájóbb
15631 11,    IV|                   ugyan a mai napon, hanem a rákövetkezőn, amit majd sajnosan fogunk
15632  1,     I|               álmodni fogok önökről, kártyát rakok ki, abból találgatom, mi
15633  2,    II|                       meg a pandúrjaim, s ha rakoncátlankodnak: kihirdetem a statáriumot;
15634  5,    II|                   kóstolni.~ ~Utoljára addig rakoncátlankodott, míg Barthelmy megfogta
15635  8,    II|                       az elbúsult hazafit, a rakoncátlant, a fitogtatót, a nyakából
15636  2,    II|                 főbíró úr tudja az esetet: a Rakoncza Jutka, a Sátánnéo .~ ~–
15637 11,    IV|                       A legdühösebb küzdelem Rakovics Antal százados körül folyt,
15638 13,     I|                     a magot, külön a polyvát rakták zsákra!~ ~Vavel grófnak
15639  3,    IV|                     magam is cataplasmákat * raktam fel, nem mehetek.~ ~Zsuzsa
15640 12,     I|                      nem lőttek a puskaporos raktárába. Amint az aztán a levegőbe
15641  8,   III|                 öcsémuram? Ki az égő lőporos raktárból olyan hidegvérrel hordatta
15642  3,    II|                   elalélt parányi állatot, s rálehelgetett, hogy fölmelegedjék; kis
15643  3,   III|                 üldözőjét keresi fegyverrel, rálő, s nem találja: az fickándozva
15644  7,     I|                      szokott ő olyan emberre rálövöldözni, akinek egyszer az asztalánál
15645  6,     I|                 szánt a kedvencének, s a sír rámába volt foglalva, ahogy az
15646  2,   III|                      és aranyozott. A rokokó rámákba foglalt olajfestmények mind
15647  8,     I|                    csak nem kell az óraművet ráncigálni, mert elszakad a lánca.
15648  5,    II|                      még magasabbra; az orra ráncokba gyűrődött, az egyik szemét
15649  3,    IV|            önkényteleno epileptikus vonaglás rándította össze minden tagját, hogy
15650  1,     I|                 nyikorgással reccsenve meg a ránehezülő lábhegy alatt.~ ~Valaki
15651  7,  VIII|                      úgy szabad kézből? Csak ránézesz valakire, aztán ide lefested,
15652  5,     V|               ijedtségtől, hogy félelem volt ránézni.~ ~Mikor aztán egyedül voltak
15653  7,    II|              elfeledkezett erre minden magas rang iránti hódolatról, s megragadva
15654  5,   III|                     a tollat megfogja, ujjai rángatózáshoz kezdenek. Marie-nak pedig
15655  6,     I|               nevetésre akarta kényszeríteni rángatózó arcát. Ez már tetszett neki.
15656  1,   III|                vágott, kezeit dörzsölte, s a rangegyenlőség bizalmasságával ölté karját
15657  3,     I|                       a négy cica elfoglalja rangfokozat szerint az első és hátsó
15658  3,    IV|                     Már kezdi elérni a majom rangfokozatát; de csak a bárónő láttára,
15659  9,     I|                    terhel többé adósság, s a rangjához méltó fény közt mutatná
15660  5,    IV|                   társaságban, hová esperesi rangjánál fogva ő is hivatalos volt;
15661  5,   III|                játékból és komolyan. Mikor a rangját megkapta ezredénél, ön tudni
15662  5,   III|                       Katalin ismét arca elé rántá a fátyolát, s durcásan készteté
15663  4,     V|                  előlük. Akkor aztán fejemre rántom takarómat, hogy ne lássak
15664 11,    II|               vezérkarával, s maga is kardot rántott, s új rohamra vezette vitézeit.
15665  1,     I|              visszasuhant az ágyba, s magára rántotta a takarót.~ ~Az öregebb
15666  8,    II|                 nemes kar mind megyen:~ ~ ~ ~Rántsd ki hát halálos íved, bajszod
15667  1,    II|                   fújja a szél.~ ~– Te vagy, Raoul? – szólt ki a kocsiból a
15668  3,   III|            visszaértek, a férfi nyers hangon ráparancsolt a leányra, hogy menjen el
15669  1,   III|                      burnót? Igen jó spanyol rapé * .~ ~– Köszönöm – szólt
15670  1,   III|                     nem kínálnám önt spanyol rapé-val, hanem valami más spanyol
15671 13,     I|                      mikor Vavel olyan vadul rápillantott; Doboka úgy mosolygott,
15672 12,     I|               kétszer látogat el a házhoz, s raportot visz róla, hogy vannak,
15673  2,     I|            szopogatta, amire valami marmelád ráragadt a linzer-tortáról.~ ~– Csak
15674  3,   III|                bizony az új kastélyt jó volt rárakni.~ ~A néphagyomány azt is
15675 10,     V|                  puszta kézzel sem volt rest rárohanni az ellenfelére, azt az egy
15676 11,    IV|                       s kirántva pisztolyát, rásüti a francia főtisztre; azazhogy
15677 10,     V|                     minden célozgatás nélkül rásütötte a pisztolyt.~ ~A levél égő
15678  3,     I|       kalácsdarabkákat elorozza, s aztán még rászáll Phryxus fejére, s a lopott
15679 13,     I|                    furfangért, amivel minket rászedett. „Desden con desden.” Megfosztom
15680  6,    II|                      lelke van, már mindjárt rászedtek.”~ ~ ~ ~A népdal kifejezi
15681  2,     I|                 dohányfüstöt engedem meg. Én rászedtem önöket; de úgy kell önöknek,
15682  8,   III|                 hallottátok-e már? Igenis, a raszini ütközetben a dobos tüntette
15683  5,    II|                  oktatta. Még a boritalra is rászoktatta. Ez pogányság.~ ~A társaság
15684  5,   III|                      a vett leckét köszönöm. Rászolgáltam.~ ~Azzal még egyszer meghajtá
15685 10,    II|                  kocogtatni az ajtókat, hogy rátaláljanak Lizettre. Mikor ő alszik,
15686  6,     I|             szétbontá ruhája szárnyait, hogy rátaláljon az odamenekültre.~ ~A kis
15687 10,    II|                tábori kémnek. Ott bizonyosan rátalálok.~ ~– Mondja meg neki, kérem,
15688  9,     I|                      nem fogtak el az útban: rátaláltam önre.~ ~– Ő nekem levelet
15689  1,    II|                 kőkisasszony. Na, erről majd rátalálunk. Mindjárt a mamánál leszünk!~ ~
15690 11,    IV|                     elszéledt embereit, újra rátámadt az ellenfélre, visszakergette
15691  2,     I|              fövényóra.)~ ~Ezért mindannyian rátámadtak: honnan következteti ezt?~ ~
15692  6,    II|                    madarat, akire véletlenül rátaposott.~ ~A másik vezéreszméje
15693  6,     I|                    földre, nagyot sikoltott. Rátapostam. (A leány összerázkódott.)
15694 11,   VII|                  egyik célzott vele, a másik rátartotta a tüzes taplót. Volt azonkívül
15695  8,   III|               vérszínű homályban!~ ~„És most rátérek arra, ami az önnel közlendő
15696  5,     I|                     hogy a rablók nem fognak rátörni a bárónő kastélyára: van
15697  4,    IV|                    bárónő kastélyára éjszaka rátört, s őt ki akarta rabolni,
15698 12,    II|                  volna a Bakonyerdő.~ ~Még a rátótiak dicsekedve beszélték, hogy
15699 10,    II|                      hetekkel azelőtt, aztán ráült a vállára, mint egy lovag,
15700 10,     V|             szódafőzőnél elrejtett volónokra ráütök. Azok akkor előjönnek rejtekükből:
15701  9,   III|                  volt, négy sárkánnyal, négy ravasszal; és a hölgynek most éppen
15702  8,   III|                    az odújából. De az nagyon ravasz és furfangos egy róka. Nem
15703  9,   III|                      nyugodott, mutatóujja a ravaszán.~ ~– Kicsoda? – dörgé kemény,
15704 12,    II|                   megmagyarázni, hogy miféle ravaszságban járnak. Nekik a magyarokat
15705  1,   III|               bérkocsist először impertinens ravaszsággal, azután meg brutális erőszakkal
15706 12,   III|                 ember! Hogy mire akart engem rávenni a templomban? Csitt! Clarisse-nek
15707  1,     I|                      ön elő a térképet. Majd rávezetem erre a helyre, s azután
15708  4,    II|                     belépett a kertbe. Azzal rázárta az ajtót, s a kulcsot visszavitte
15709  1,   III|                     térdeig hajtá, vállainak rázkódásával jelezve elfojtott jókedvét;
15710  7,    II|                  szemei szikráztak, az öklei rázkódva emelkedtek az égnek, ajkai
15711  3,    IV|                   Tromfszky nem győzte fejét rázni bámulatában, amíg a kastélyból
15712  7,   VII|                     fenyegető kézmozdulattal rázva Katalin felé a kihúzott
15713  3,    IV|       indulatrohamtól a természet önkényteso reakciója fordulatot idézett elő bajánál.~ ~
15714 10,   III|                   Boldogasszonyig, ott vársz reánk, míg visszatérünk. Hány
15715  1,    IV|                     orvosságokat inni, jeges rebarbarát és keserű mandulafejetet,
15716  3,   III|                     az állatot ölni? – kérdé rebegve útközben.~ ~– Meg.~ ~– De
15717  1,    IV|                   Madame Tallien * és Madame Récamier * toalettversenyére, hogy
15718  1,     I|                    egy-egy halk nyikorgással reccsenve meg a ránehezülő lábhegy
15719  2,     I|                    tiltva vannak, annálfogva recedált * ; ebbeli bújában aztán
15720  3,   III|                     át a Hanságból: a „török récéké”, mik nem engedik magukat
15721 10,   III|              garnizonban, vadkanra meg török récékre vadászva. Sötét éjjel is
15722  2,    II|                pénzesleveleket is, azoknak a recepisséit neki kell aláírni. Hanem
15723  3,   III|                     udvar, sem a sötét erdő, recsegő fáival; sem a cikázó villám;
15724  1,     I|                   csókaorrú kalappal. Hosszú redingot-ja alul még hosszabban kinyúlik
15725  6,     I|                     torzvonások az arcról, a redők a homlokról elsimultak –
15726  3,     I|                      után a felnyitott ablak redőnyein. Egész etnográfiai gyűjteménye
15727  3,    II|                  odafut ablakához, kitárja a redőnyöket: „pusz, pusz!” Jönnek rögtön
15728  3,   III|               gyertyáit, hogy a villámfény a redőnyökön át be ne csillanjon, mikor
15729  4,     V|                  annyi világosság szűrődik a redőnyön át, hogy sötét ne legyen
15730  1,    II|                   gördülése. A bőrrel fedett redőnyös ablakú jármű a három lépcsős
15731  4,     V|                     zsinór, mely megrántva a redőnyt leereszti, jelt ád az én
15732 10,     V|                  ellenfeléről, hogy az ezt a réduit alakú dombot itt a róna
15733  7,    II|                  Turóc megyei szolgabíró azt referálta, hogy „sem nem vagyon, sem
15734  2,   III|                    bolond beszéd!~ ~– Relata refero * .~ ~– De hisz ez actus
15735  5,    VI|                     hogysem ilyen tereferére reflektálna. – Tehát mármost annyi praeambulum *
15736  7,     I|                      úr pedig sorba járván a refractarius meg nem jelenőket, s mindenütt
15737  7,     I|                      alispán feladata volt e refractariusokat patrioticus argumentatiokkal
15738  2,     I|                 jószágot a baronesse, minden regaléval és úrbériséggel együtt –
15739  7,  VIII|                      Kisfaludy Sándor magyar regéi. Egyszerre mind valamennyit
15740  3,     I|                  enfants * , Robinson Crusoe regéje, s a párizsi legrégibb divatlap,
15741  5,   III|                         monda Vavel.~ ~– Azt regélik, hogyha egy ilyet az alunnio
15742 11,     I|                  mindennap újra el kell neki regélni.~ ~Aztán minden reggel,
15743  3,    II|                      gyönyört. Talán maga is regélt Máriának Cleliáról * és
15744  4,     V|                 addig van! Nekünk szélpuskás regementeket kell formálnunk. A szélpuska
15745  4,    IV|                     nem csúfítják el velem a regementet. Pedig azt legjobban szerettem
15746  7,  VIII|                     Schiller, azután Wieland regényei, ott meg Pál és Virginia,
15747  4,   III|                      kaland volt, aminőket a regényekben olvashatni.~ ~– Hanem e
15748  8,    II|                verset s minden szerencsétlen regényhősnőt megsiratott.~ ~De rövid
15749 11,    VI|              krónikát kap helyette. De egyik regényhősünk történetéhez tartozik ez
15750  4,   III|                      olvashatni.~ ~– Hanem e regénynek lehetett volna igen szomorú
15751  4,    II|                    népszokások leírásában, a régészet fölfedezéseiben, az útleírásokban.
15752 12,    II|                partján, de van egy nevezetes régészeti emléke. Egy tágas kerek
15753  3,    IV|                   vizet. Ebből állt a rendes reggelije. Az elmúlt éj történetéről
15754  3,    II|                      tetejére.~ ~Elkészíté a reggelijét magának és a társaságának.
15755 11,    IV|                     vitették ki maguk után a reggelit, s a nádor újra sürgette,
15756 12,     I|                   futás, lélekkárhozat: este reggelizés, a nappaltól ellopott éjszakai
15757  3,     I|                  nótáját.~ ~Mikor vége van a reggelizésnek, s azt a vendégek a háziasszonynak
15758  3,    II|                       aki porcelán csészéből reggelizik? Adja ide mindjárt azt a
15759  3,     I|                     csak úgy engedi azután a reggeliző asztalhoz ülni: a négy cica
15760  7,  VIII|                    aki megterítse számukra a reggelizőasztalt, s mondogatják egymásnak,
15761 11,   III|                  pesti inszurgens lovasezred reggeltől délig, együtt hat kompánia
15762  8,     I|                      Tehát el kell fogadni a régieket.~ ~– Minden bizonnyal; hanem
15763 11,   III|                  közé?, hanem volt nekik egy Regimentspáterük, a derék Csobránczy Ferenc,
15764  4,    II|           tavaszvirágok nyílni kezdtek: a jó régimódi kedves európai virágok,
15765  7,     I|                        populeam virgam mater regina tenebat”. Hadd mutatom meg
15766 10,    VI|                      újra emberi érzések hűs régióiba kezdett alászállni. A kezével
15767  2,    II|                      az embertől be nem járt régiókban?. Milyen ruha volt a rejtélyes
15768 10,   III|                 engedik, fel kell bontania a régit.~ ~– Csak tudnók előre,
15769  7,    IV|                  nagy különbség!~ ~Az ő arca régtől oly halavány volt már.~ ~
15770  7,     I|                   poharat töltött, úgy ezt a regulát ezúttal is obszerválta,
15771  2,    II|               élcnyíllövészetben; amit a jól regulázott fiatalember tűrt csendeso
15772  5,   III|                  körülmények által kisajtolt rehabilitációja volt a megsértett női becsületnek: –
15773 11,    IV|                  Luzsénszky József tábornok, Reinisch alezredes, maguk is az ostromló
15774  2,    II|                     szoktam, hogy mint armer Reisender * bekopogtassak a házakhoz,
15775  3,     I|               azonfölül hosszú háromélű tőrt rejt, ami jó fegyver annak a
15776  9,    II|                   szégyenpírban égő arcról a rejtegető kezet, s azt mondá a nőnek:~ ~–
15777  6,     I|                      s az uramét megőriztem, rejtegettem, elfutottam vele. A magam
15778 11,   VII|                 folytatni, megbecsülhetetlen rejtek. S ha a világ minden nemzetei
15779 10,    II|                      hozhatják a magára zárt rejtekből. Marig-t iszonyítá e gondolat.~ ~–
15780 12,     I|                tudott ön hozzájutni a halott rejtekéhez, amit az magára zárt?~ ~–
15781  9,     I|                 Marie-nak jelöljön ki valami rejteket, ahol maradjon addig, míg
15782  1,   III|                    kapus által felnyittatott rejteklépcsőn oltalmazóját. A vasrácsajtó
15783 10,     V|                 ráütök. Azok akkor előjönnek rejtekükből: én visszavonulok előlük,
15784  5,   III|                      minden, s az üdv megint rejtéllyé válik.~ ~Szótlanok voltak
15785 11,     I|                   ujjai hegyével, hogy annak rejtelme pernye és hamu, kacagott
15786  5,   III|                    világ: az égi üdv feltárt rejtélye; – aztán megint álom lesz
15787  5,   III|                          Én nem akarok az ön rejtélyének közelébe jutni. Sohasem
15788  4,    II|                   azt bizonyítja, hogy Marie rejtélyéről nem tud semmit, vagy elég
15789  1,     I|                   barlangjának a torka előtt rejtettük el. Mindenütt keresték,
15790  9,    II|                   Azért, hogy az okirataidat rejtő szekrényt elvigyem Vavelnek.~ ~–
15791  5,   III|                    azzal a világból száműzve rejtőzködik, akkor énnekem örülnöm kellett
15792  1,     I|                    kérdés az lesz, hogy hová rejtőzni vele. Ellenségeink keze
15793  4,    II|                   addig az ajtó mögé kellett rejtőznie, amíg a hölgy belépett a
15794  4,    II|             szemöldök, ezek a szempillák alá rejtőző szemszivárványok: Lajos
15795  4,   III|              figyelmesen körülnézett, ha nem rejtőzött-e el a rablók egyike valami
15796 10,    II|                    odvas fát, egy barlangot, rejtőzzék el abban, mint Genovéva. –
15797  6,    II|                   biafora!” kiáltást, amikor rekesze rostélyát felhúzzák, s ő
15798 10,     V|                      vízárokhoz érve, a sűrű rekettye oltalma alatt előrelopóztok,
15799 10,    VI|                 végig a pusztaságban….~ ~Egy rekettyebokorban alig hallható hangon, mintha
15800  3,   III|                körülvéve, beljebb elborítvao rekettyével, bozóttal, míg a Hanság
15801 11,   III|                      a jó kis izzadság után; rekommendálta is mindenfelé azt a hideglelésvesztő
15802  2,    II|                   amíg az anyja hazakerül; a rektor pedig fenyítse meg a fiúkat,
15803  8,     I|                 falunak van iskolamestere. A rektorok, praeceptorok.~ ~Erre aztán
15804  2,   III|                        Ez bolond beszéd!~ ~– Relata refero * .~ ~– De hisz ez
15805 10,   III|                     várta. A chien de Vienne relével szeret utazni!~ ~– Vigyen
15806  5,    VI|                 annyi praeambulum * után „ad rem” * ! – A tizenötezer forint
15807  7,    IV|                 hangzani, amiktől te halálra rémedeznél: míg nálam szép csendesség
15808  4,   III|                     látszott az arcán; semmi remegés nem árulta el, hogy fél
15809  5,    VI|                csikorgatta, s felemelt öklei remegtek: a saját fejét kezdte velük
15810 10,    VI|            körülborzongatva a friss csatatér rémeitől: emberek között, kik most
15811  6,     I|                   aki a sötétben eltévedt, s rémek huhogását hallja. Óh, én
15812  5,    II|               Rengeteg taps jutalmazta ezt a remekelést.~ ~– Lássa, nagyságos bárónő,
15813  9,     I|              okiratai kezében vannak.~ ~De a remekelő kéznek nincs bátorsága,
15814  4,    IV|                   jöttem be. Hanem hiszen ma remekeltem. Majd meglátja azt, gróf
15815  4,    IV|               Nemegyszer tett le ő már ilyen remeket * . Hanem ezúttal meg sem
15816  4,     V|                 Mátyás mesternek a maga kész remekét a leány hálószobájában nyélbe
15817  4,     V|                  minden bútor mögött elbújto rémeket, elbújt embereket képzelek,
15818 12,     I|                     tartja; az volna aztán a remeklés!~ ~– Márpedig én tudok olyan
15819  8,   III|                      megfészkelni magát. Ezt remekül gondolta ki. Azon helység
15820 11,     I|                  volt jó kedéllyel, örömmel, reménnyel, jövőben való megnyugvással.~ ~
15821  4,     I|                    majd fölvált más”.~ ~De a remény megcsalta, s aztán évrülo
15822  6,     I|              Elvesztettem már mindent, s nem reménylek már semmit. Tudom, hogy
15823 11,   VII|                 hadsereghez.~ ~Valami gyönge reménységük ahhoz is lehetett, hogy
15824 10,    II|                     merevek voltak; de annál rémesebb volt a szokatlan láng, mely
15825  8,   III|                   tudni, hogy a Névtelen Vár remetéje obszervatóriumában lesz,
15826  2,    II|                      voltak.~ ~– Ah, tehát a remeték ilyen jó borokat isznak.~ ~–
15827  7,    IV|                     az akkori hadjárat által remeteodújából kicsalni. Tudta jól: urak
15828  8,   III|                      egy férfira, kivált egy remetére nézve az ég minden planétáinál
15829  4,     I|                kívánságon. Tiszttartóm azzal rémít, hogy ha ezt az asszonyt
15830  6,     I|            haldoklóra haragosan Vavel. – Mit rémíted itt magadat képzelődéseiddel?
15831  4,     V|                   Csakhogy ez meg fogja majd rémíteni a leányt. Azt fogja kérdezni:
15832  1,   III|                     gyermeki gyöngédség: nem rémíti meg az anyát szokatlan lármaintéssel;
15833  3,   III|            kapaszkodott a csónak párkányába, rémítő tekintetet vetve háta mögé.~ ~–
15834  9,    II|                    mi történik velem.~ ~– Ne rémíts meg! Te azt hiszed tán,
15835 11,     V|                     a közbeeső helységeket a rémkiáltással:~ ~– Vége a nemesi seregnek!
15836  3,    IV|                      kifejezésében a hagymáz rémlátása foszforeszkált. Öltönye
15837  4,   III|                   túlsó parton.~ ~Az éjszaka rémletes színt öltött attól a sötéten
15838  3,    IV|            utánajáratott az önt megfélemlítő rémnek, s elfogatta azt: nézze
15839 11,     V|                       Hogy futását igazolja, rémségeket gondol ki. Sámsonverő, ki
15840 11,     V|                    alapján oly mongol-dúlási rémtettek vannak feljegyezve a franciákról
15841  6,     I|                    mint a halál keze. Szemei rémtűzben égtek.~ ~– Óh, Uram, irgalmazz!
15842  2,     I|                  mosolygó álarca egyszerre a rémülés facies hippocraticájára *
15843  6,     I|                      szolgája iránt. A pokol rémületeit érzi egész lelkem. Az örök
15844 10,    VI|                     aggodalmak közepett, ily rémületes helyen, mint ez, körülborzongatva
15845  3,   III|                   hangosan kétszer-háromszor rémületesen sikoltott, s aztán fél kezével
15846 11,     V|                     hanem tábor. Hogy milyen rémületet költött Budapesten ez a
15847 11,     V|                     egyszerre az ittas ember rémületével kezdett neki a futásnak.
15848  5,   III|                 Azonban hát egy szabályszerű rencontre-hoz több is kell, mint férfias
15849  4,    IV|                      elfogta előle az útat a rendberakott lőfegyvereihez.~ ~– Kicsoda
15850 11,     V|                       melyet a dáridó minden rendből kiforgatott, egyszerre az
15851  5,    VI|                    mint a „légion d'honneur” rendcsillaga. Bámulva nézett rá.~ ~–
15852  5,    VI|                virágainak a légion d'honneur rendcsillagához való hasonlatossága miatt
15853 11,     V|                      csoport élén egy férfi; rendcsillagokkal halmozott melle. – A király!~ ~
15854 11,   VII|                 került a tekintetes Karok és Rendek élére, hanem annál az érdeménél
15855  7,     I|              emlékezem rá, mi van benne? Mit rendel az el?~ ~– Ami a harcból
15856 11,   VII|                     volt tizenkét vaságyú. A rendelet szerint ugyan harmincnak
15857  5,     V|                 rendesen, elöl ment, s annak rendelete volt soha hátra nem tekinteni,
15858 11,    IV|               magaslatok elfoglaltassanak. E rendeleteit közölte Nugent tábornokkal,
15859 11,     V|                      semmit; hanem az elébbi rendelethez híven, amint azt látta,
15860 13,     I|                     ott megvárják, míg újabb rendelettel megérkezem.~ ~Azzal intézkedéseket
15861  1,    IV|                    Jocrisse-t majd maga után rendelheti, ha a cél közelében lesz.
15862  8,     I|                    II: törvénycikk pedig azt rendeli el, hogy az inszurrekció
15863  3,    II|                     én nemrég arra kértelek: rendelj meg számomra egy Melusine-köntöst
15864 10,     V|                   engemet csak gátolni fog a rendelkezéseimben: mert fél szemem mindig
15865 11,    IV|                   itt az ideje, hogy tegyünk rendelkezéseket – sürgette a nádor.~ ~–
15866  5,   III|                      nőszemély, aki a háznál rendelkezésemre áll, a szakácsné, a jó teremtés,
15867  7,    II|                     ha kell a megyének pénz, rendelkezzék az enyimmel. E célra odaadom
15868 11,    IV|                   nádornak alá kellett magát rendelnie a tábornok főhercegnek.
15869 10,   III|                     Te itt a postánál hintót rendelsz meg, és lejössz utánunk
15870  3,    IV|                   öltözetet adtak rá; hajdút rendeltek mellé preceptornak, aki
15871  4,     V|                  Mátyás mester.~ ~– Igen, én rendeltem őt ide – mondá a gróf. –
15872  7,     I|                     biz én, csakhogy az arra rendeltetett helyen és nem a szokott
15873 11,     I|                      találkozásra lett volna rendeltetve.~ ~A Himfy írójának kötetre
15874 11,     V|               tömegek alakulásán, a fennálló renden elbámult, s benső megelégedését
15875 10,    II|                   Lajos szobája a legnagyobb rendetlenségben; beterítve széttépett papírrongyokkal,
15876 11,   VII|              felállni, a legelső zászlóaljak rendetlenül futottak vissza, s zavarba
15877  4,     I|                 őrtornyáto obszervatóriumnak rendezé be. Itt volt felállítva
15878  7,    IV|                       Hisz azt nem is okosan rendezi el az ember, hogy egy napon
15879  5,    II|                     valamit fog az ünnepélyt rendező ezredes bemutatni; de a
15880  7,    IV|                      de hát ezt nem is ember rendezte így.~ ~Egyszer csak repül
15881  2,   III|                  hogy milyen nagy költséggel rendeztette be ezt a várat, ami vadászkastély
15882  2,     I|                    ideküldték, hogy a lakást rendezze el, s a beiktatási lakoma
15883 10,    VI|                      oly emberfölötti bosszú rendíté meg egyszerre minden idegeit.~ ~–
15884  2,   III|                      kormányzó ugyan, de nem rendőr), hogy arra a kérdésre: „
15885  1,    II|                     ön, hogy mit álmodott. A rendőrbiztosnak ne mulassza ön el átadni
15886  1,    IV|                   Előkelő társaságban élnek. Rendőrbiztossal szóba se látja őket senki
15887  1,    IV|                     ott, úgy tudom, hogy van rendőri intézmény. Mindegy. Ön magára
15888  1,    IV|                     a hamis számot, melyet a rendőrközegek jövet-menet feljegyeztek,
15889  1,   III|                   vezessék az önökre figyelő rendőrközegeket. Önnek a barátja felvitte
15890  1,     I|                      hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget nem háborgatnunk, mikor
15891  2,    II|                rablók ellen csak kell valami rendőrségnek lenni.~ ~– Arra itt vagyok
15892  1,    IV|                      Nincs önöknek elégséges rendőrségük, ami kézre tudjon keríteni
15893  5,     I|                     neki. Egyik elővigyázati rendszabálya az volt, hogy kéziratával
15894  5,    II|                      bohó! Az egész nevelési rendszeremet elrontotta. Amíg én a védencemet
15895  5,     I|             magyarországi rablóéletben egész rendszert képzelt, amióta a kastélyba
15896  7,     I|                    lustratión?~ ~– Az alsóbb rendű nemességből elég számosan,
15897  8,    II|                      a Duna szigete, a Lobau rendült meg.~ ~Dél felől is csupa
15898  6,    II|                  mészégető kemencébe dobták. René tábornokot két deszka közé
15899  7,    II|             fringiájával; farkasbőr-kacagány reng a fél vállán.~ ~– No gróf
15900  2,     I|                     a glazhaust * is egészen renováltatta.~ ~– De ugyan mi történhetett
15901  6,     I|             összeszedte életerejét, szárnyai repdesni kezdtek, félig futva, félig
15902  2,   III|                kétszer opponálok * , egyszer repellálok * . Ez is három esztendő.
15903  3,    IV|                doktor éppen criminalis visum repertumról * jött haza ezen az estén,
15904  2,   III|                    mikor valaki kétfelé akar repeszteni valakit, s vetett egy oly
15905  6,     I|                   nem ügyeltem oda, hogy ott repked; egyszer csak azt veszem
15906 10,     V|                   arcát. A halál postái most repkedik kedvesét körül. – Nem ártottak
15907  2,   III|                      Legelőször is elhúzom a repositionalis processust * tizenkét esztendeig.
15908  2,    II|                      s ott mentek be hozzá a repraesentatióval * . Egyébiránt majd elmondom
15909  2,     I|                       ebbeli bújában aztán a repudiált sponsa * valét mondott a
15910  7,    IV|                 rendezte így.~ ~Egyszer csak repül be hozzá, mint szárnycsattogtató
15911  7,   III|                     Igaz lelkem szerint.~ ~– Repülhetek e válasszal vissza?~ ~–
15912  9,   III|                   Vavel Lajosnak egész éjjel résen kellett lenni. Minden órában
15913  7,     I|                    mindjárt ezzel a mentalis reservátával kezdődik: „a magyar nemesi
15914 11,   VII|           proklamációját tartotta volna erős respektusban (mely minden franciát, aki
15915 10,     V|                  Laci puszta kézzel sem volt rest rárohanni az ellenfelére,
15916 11,    IV|                kartácstűz közül. Mintha csak restaurációban lettek volna!~ ~A balszárnyon
15917 11,    II|             fringiájával, vitézei sem voltak restek példáját követni: az ezredes
15918  4,    IV|                keresni. Ámbátor azt az egyet restellem, mikor azt mondják, hogy
15919  3,     I|                  valószínűleg elvesztette, s restelli keresni, vagy valakinek
15920 11,     V|               kapitány vagy! Majd ha eljön a restoráció, bezzeg a kis ajtóra jössz
15921 11,   III|                      mi az egy igazi derekas restorációhoz képest?”A legnagyobb nyeresége
15922  3,   III|                       hogy egyszer csak nagy részben kiszáradt: eltűnt, nem volt
15923 11,    IV|                     érték, beküldték a maguk részeért a városba Fehér Mihály káplárt,
15924  1,    II|              tartotta magát, s beléje kötött részeg módra.~ ~– Nos? Mi az? Ön
15925  1,    II|                    kurta pipával a szájában. Részegnek tette magát, és dülöngélt.~ ~
15926  5,    II|                 lovagostorával, s sajátszerű reszelő hangon kiálta a szörnyetegre:~ ~–
15927  5,   III|                         Gróf úr, íme fogadja részemről a legünnepélyesebb bocsánatkérésemet.
15928  4,    IV|              legszélső volt a folyosó északi részén, könnyen odatalált. Ott
15929  1,   III|                      kitűnő orvosi ápolásban részesül majd. Nekünk arra az elmenekült
15930  7,    VI|                 megismerkedés szerencséjében részesülni. Önök a bandériális vendégekkel
15931  5,    IV|              bizonyítás általános tetszésben részesült.~ ~Az alispán még exceptivázni *
15932  5,   III|                     kezem akármi oknál fogva reszkessen, ha én nem akarom.~ ~A hölgy
15933 10,    II|                    Az életösztön önkénytelen reszketésben jelentkezék minden tagján.
15934  7,    II|               oltárhelyen ülő alak elkezdett reszketni e látványra. Minő télikert
15935  5,     I|                    jajgatás hangjaitól egész reszketőssé lett. „Ki bántja azokat
15936  3,    II|                 tükrözte vissza magát; kezei reszkettek.~ ~– Látod – monda a leány. –
15937  2,    II|                 emeljek e kérdésben, melynek részleteiről senki sem bír annyi ismerettel,
15938  7,   III|                      őt a nemesi fölkelésben részvételre. Ekkor megmutatta nekem
15939  6,     I|                   történt vele? – kérdé igaz részvéttel Lajos.~ ~– Óh, én magam
15940  4,    II|               bűbájos nőalakot ott a virágos rét közepén, körülfogva szivárványszínek
15941  4,    IV|               felcsavarva az ablak és redőny reteszeit. Az ablakot elzáró keresztvasak
15942 11,    II|                  oldalán a Marcal süppedékes rétjei gátolták a francia lovasság
15943  5,   III|                 hazugság, amit mondott, csak retorikai szabadság. „Hysteron proteron.” *~ ~
15944  1,   III|                      adieux, l'absence et le retour” szimfóniáját, s egy percre
15945  6,     I|                   másvilági őrtállók. Félek, rettegek. Gyermek vagyok, aki a sötétben
15946 13,     I|                   betegség ez az enyim; csak rettegés volt az és kétségbeesés. –
15947 11,     I|                  boldog lett egyszerre! Hogy rettegett nagyságától megszabadulhatott!
15948 10,    VI|                    előtt, amit most látsz. S rettegj attul a gondolattul, hogy
15949  5,   III|                  lesz azt megtenni – suttogá rettegő arccal a hölgy.~ ~– Én pedig
15950 12,    II|                 férje?~ ~– Az én leányom oly rettegős, olyan ideges.~ ~– Nincs
15951  7,     V|                   megijesztetted őt!”~ ~– Ne rettenj meg – szólt Lajos –, futó
15952 11,    IV|                 búgtak el soraik között: nem rettenték őket vissza. Most nagy ropogva
15953 10,     V|                    fogadd te a magad levelét retúr, marquis de fer blanc! –
15954 10,     V|                     pomogyi Rába-hídhoz, s a révcsárdánál rostokolni készül.~ ~Vavel
15955 10,   III|            egérútjánál, s ha a vitnyédi Rába révében csakugyan vesztegelni kell
15956 13,     I|                  eldanolta, felhők távolából révedező hangon: „Rágalmazó nyelvek
15957  3,   III|                      annak a merev halszemei révedeztek a sötétségen keresztül.
15958  7,  VIII|                Lottinak neveztek. Az is mély reverenciát fejezett ki Marie iránt
15959  5,     I|                  fekmentessé tett vitéznek a revers felére olyan huszonötöket
15960 13,     I|                       A közel Győrszigetből, Révfaluból, Pataházáról beözönlött
15961 10,    IV|           kikapaszkodni.~ ~A hídon túl van a révház, mely egyúttal vendégfogadó
15962 10,    IV|                     megjelentek a lovasok, a révházból két férfit láttak kiszaladni.
15963 10,    IV|                    legeltetik marháikat.~ ~A révi fogadónál aztán összevárták
15964 10,    VI|              inszurgens táborhoz. A kapuvári révnél megtudta, hogy tegnap reggel
15965  1,    II|            terpeszkedik, amihez a hozzá való rézburkolatot még ellenséges ágyúk képezik, (
15966  3,     I|                 pásztordalát, s a rajta álló rézcyclopsok elütik az órát; a kakuk
15967  8,     I|               Azonkívül azt is tudatta, hogy rézdobokat nem adhat az inszurgenseknek,
15968  3,     I|                    másik ezüstöt, a harmadik rezet. Egy háromlábú alacsony
15969  4,     V|                     a lábaddal megnyomsz egy rézfogantyút, amit láthatsz fényleni
15970  3,    IV|                    leány letérdelt a kinyúló rezgőpadra, s tenyerére támaszkodva
15971  2,     I|                     e félreeső falut állandó rezidenciájául.~ ~– No, inzsellér úr, ez
15972  1,     I|                  felemeli, tartja egyúttal a rézlámpást, s a másik kezében egy hatalmas
15973  3,    IV|                    leírt csoda ábrája is, hű rézmetszetben. A csodaszörny ugyanis emberi
15974  3,    IV|                      a könyvet felnyitá, s a rézmetszvényt meglátta, még akkor is összeborzadt.~ ~–
15975  3,     I|               gyönyörködhetett benne, hogy a rézpénz hogy nyeri el az aranyat.~ ~
15976  1,    IV|                    igazat. Hisz annak nem a „rezsim” az oka, hogy ön tizenöt
15977  7,    II|                     fején, s nagyot csörrent réztokos fringiájával; farkasbőr-kacagány
15978  4,   III|                    nagy, ismeretlen látványú rézveres gömb libegett, egy izzó
15979  1,    IV|                Fölkeresni? És visszahozni? – rezzent fel Thémire.~ ~– Az első,
15980  3,   III|                  ércfényű síkságot, átszelve rézzöld sávokkal, vászonra tenni,
15981  8,    II|                  haben, den freien deutschen Rhein!” strófáira, a lengyel vigasztalta
15982  1,     I|                 kaptam ügynökömtől levelet a Rhénus * mellől; azt írja, hogy
15983  9,   III|                     nagy armadájának felét a rhénusi szövetség hadai képezik.
15984  3,    IV|                   bizony Isten, fáj a lábam; rheumatismus acutus * van a coxamban * ,
15985  4,     I|              mélázhat el olyan nagyon? Miért riad fel, miért szökik arcába
15986  8,    II|                Partant pour la Syrie”, harci riadói; az angoloknak a „Rule Britannia”-
15987 10,     V|                      az üdvözlésére!~ ~Azzal riadót fúvatott, s elővezette tartalékcsapatját.~ ~
15988  3,    IV|              felemelkedett fektéből a beteg, riadottan kiáltva az orvosra.~ ~–
15989 11,    II|                 tűzesőt szóró röppentyű: nem riadtak széjjel. „Előre!”– hangzott
15990  2,    II|               egyszer csak egy ablakzörrenés riaszt fel. Odatekintek: hát a
15991  6,     I|                      Marie keserves zokogása riasztá föl.~ ~A leány úgy jött
15992  9,     I|                    néven marquis D'Avoncourt Richard, akinek ön egykor azt mondta: „
15993  1,    IV|                     legjobb fagylaltot, vagy Riche-éban? S hogy lehet-e Sándor cár
15994  6,    II|                      közé.~ ~Most azután még ridegebb lett az élet a Névtelen
15995  1,   III|                     Pomponet-né? Köszöntetem Rigolmichon-né asszonyt! De az én mamámat
15996  7,   VII|                    szeretnem. Sok mindenféle rigolyám van. Szeretek burnótot színi,
15997  7,  VIII|                      amiben kevélyen áll egy rigyető hímszarvas fekete árnyképe
15998  1,   III|                      Ott sem volt senki, egy rikácsoló kakadún s egy orrfintorgató
15999 10,    II|                        Ne közelítsen kend! – rikoltott a gyermek –, mert Isten
16000 12,   III|                     úr térden állva előadott rimánkodásaira engedte volna meglágyítani
16001 11,    IV|                  harcosokat lelkesíteni szép rímes alexandrinusokban. S mind
16002  3,   III|                   egy duzzadó párnán, mint a ringatott bölcsőben a gyermek. Ha
16003  4,    II|                ernyője alól göndör csigákban ringatózik aranyat játszó szőke haja
16004  3,   III|              csónakjában, s míg azt szabadon ringatta a hullám, a csillagos ég
16005  4,     I|                  egészen megnyugodni. Nőknél ritkaság az, hogy „egy” csalódás
16006  8,    II|                Ezeknek nagy része földműves; ritkaságul kerül egy kézművesnek: a
16007 10,    VI|                      annak a menyasszonya is ritkítja párját a hősnők között.
16008  5,   III|                mozdulatából kevély önbizalom rítt ki, vegyülve kihívó gúnnyal,
16009 11,    IV|                   annak a szegény párának! – rivall rájuk Ugrinovics, s oda
16010  1,    IV|                      császári unokaöcs a Rue Rivoliban * Vérynél oly lakomát adott,
16011 11,    IV|             kapitányát. Saját testével védte rneg őt, míg maga is föléje roskadt.
16012 13,    II|              dübörgés, minő a távozó paripák robogása és még halkabb dobogás,
16013  7,    II|                ágyúkerekeknek keresztül kell robogni a legázolt bénákon: lovashad,
16014 10,   III|                   okos szót beszélni!~ ~Alig robogott tova a sürgönyfutár hintaja,
16015  1,   III|             szabályellenes. Ön a királynéját rochiroztatja. De hát ahhoz mit szól ön,
16016 10,    IV|                     amire valami vad hahota, röfögés inkább, volt a válasz, mely
16017  8,   III|                  egyszerre sátrakat lehetett rögtönözni, s egy domb tetejét elfoglaló
16018  4,     V|                    egy földszinti szobájából rögtönözötto műhelyében állítá össze,
16019  5,     I|                       Aztán meg a tiszt urak rögtönöztek lóversenyt, akadályugratással,
16020  4,     V|                  vékonyai megfájdultak a sok röhögéstől; de hogy a faluban valakinek
16021  5,    II|                      helyeikből.~ ~Elkezdett röhögni.~ ~És az valami rettenetes
16022 10,    IV|                 öklét a csípőjére tette, úgy röhögött és sikongatott a pompás
16023 10,    IV|                      tetejére felülve, nézte röhögve, hogy terjed a pompás lángtenger
16024  9,     I|              angyalára találhat, aki fölfelé röpíti.~ ~Egész kincs a megígért
16025  5,   III|                    két golyó, mely egyszerre röppen el, s lesz utána két halott. –
16026 11,    II|                 óráig tartó ágyú-, bomba- és röppentyű-tűzet kiállt nyugodt hidegvérrel.~ ~
16027 11,    II|         legfélelmesebb újítás volt: congreve röppentyűik. Azokat felállították a
16028  5,    II|                 fennhangon, hogy ne hallja a röppentyűk, tűzkerekek süvöltését,
16029  5,    II|                     alatt a ruszti hegyekről röppentyűket bocsátottak fel, ki nem
16030  5,    II|                     a partról utána ugrott a röppentyűnek. Azt hitte, ez már csak