bold = Main text
      Rész, Fejezetgrey = Comment text
16031  8,   III|                     furfangos tervét.”~ ~„Én rövidebben akartam végét szakítani
16032  4,   III|                      látni.~ ~A gróf azonban röviden végzett; kihúzta ezüstnyelű
16033 10,    IV|                  időt elrabol.~ ~De Fervlans rövidíteni akarta az utat. Egy olyan
16034  7,     V|                      Katalin – meg lehet azt rövidíttetni – diszpenzációval.~ ~– Hahaha,
16035  8,     I|                      kereskedők felrúgtatták rőfének az árát egy forinttal.~ ~–
16036 10,    IV|                 lábnyi magas mohától, mely a rohadó talajt fedi, ami már megszilárdult;
16037 10,    IV|              levágott nádkupacok s a halomra rohadt szénaboglyák, tetejükön
16038 10,     V|                örömében a lábával!~ ~Az első rohamnak sikere volt. A volónok megállták
16039  8,   III|            zászlóaljat a sánctól; a harmadik rohamnál a dobos beledobta az árokba
16040  5,    VI|                   Rábcával összekötötte, oly rohamosan zúdította le a Fertő vizét,
16041 11,    IV|                     s ugyanakkor gyalogságát rohamoszlopokra alakítá Szabadheggyel szemben,
16042 11,    IV|                     maga ugrik a nyeregbe, s rohan az öccse segítségére. Az
16043  6,    II|                     rostélyát felhúzzák, s ő rohanhat elő, kikeresni magának az
16044 10,     I|                      szerezni. Minő szomjjal rohanhattak a megnyílt sorompóba! –
16045 11,    IV|                   már nincsen, puszta kézzel rohanja meg hátulról az egyik chasseurt,
16046  1,   III|                   térdre esett a karjai közé rohanó gyermek előtt, sírásgörcsöketo
16047 11,    IV|                   egy osztály lovas chasseur rohanta meg a csapatvezért és a
16048 11,    IV|               előnyomuló francia gyalogságot rohanva meg: szívén találta egy
16049 10,    IV|                    felereszti hosszú indáit, rojtjait, levélfüzéreit, spirálformán
16050 10,    IV|                        Mikor a démoncsapat a Rókadombot elérte, De Fervlans jónak
16051 10,    IV|                  Fervlans alig tért vissza a Rókadombra, midőn a hadsegéde figyelmessé
16052 10,    IV|                     a berekből a szellő.~ ~A Rókadombról (kivált egy nagy nádpyramid
16053  1,     I|                      fel?~ ~– Oroszlánnyomon rókát – szólt az ifjú kedvetlen
16054  6,     I|                  helyembe. Vagy az a féllábú rokkant vitéz, akinek a báróné masinalábat
16055  3,     I|                      van egy fehér fénymázos rokokóasztal; azon ő minden reggel talál
16056 10,   III|                    divatnak: hölgyeink kurta rokolyában, hímzett camisole-lal, piros
16057  7,    II|                    sebeiket tárják az üldöző rokon elé, csonka tagjaikat emelik
16058  7,    VI|                     menyegzői előkészületek. Rokonaimat nem kell meghívnom, mert
16059 10,    VI|                      az elesettek szülőinek, rokonainak vigasztaló leveleket írt.
16060 11,   VII|                    az ismerősök, jó barátok, rokonok, testvérek az elveszettnek
16061  3,     I|                   első tekintetre elárulja a rokonságát olyan arcokkal, amiket sokan
16062  3,   III|                       növényre, mint amilyen rokonszenves a telő hold. Ki tudná annak
16063  5,    II|                 állíttassék, s a katonák nem rokonszenveztek vele.)~ ~Ezután mindjárt
16064 10,     V|                  bajusz és körszakáll: igazi romagnai mintakép, termete a vatikáni
16065 11,    IV|                lelkét (a nádorét), ki a régi rómaiak mintájára, felülemelkedve
16066 13,    II|                    csendesen, észrevétlenül, rombolás nélkül, földindulás nélkül, –
16067 10,   III|            komondorfit ismét az iszákjába, s Rómeó végáriáját „ah ombra chiara”
16068 10,   III|                  viszontlátásig – Zingarelli Rómeójában! Ah, Grassini istenien énekel!
16069 13,     I|                      gondolat, hogy e kormos romhalmaz közt kell neki felkeresnie
16070  7,    II|                  örüljön, mikor testvéreinek romlását hallja; nem fogja engedni,
16071  9,     I|                  minden szégyennek, erkölcsi romlásnak? Vagy elhozza őt ide magához,
16072  7,     I|                   órakor ebédel, mint minden romlatlan keblű magyar. S iszik a
16073 13,     I|                 lakosok nem jajveszékelnek a romok között. Még dicsekesznek
16074 11,    IV|                        odavetve a March-mező rónáira egy tömegben, nekizúdítva
16075  9,   III|                   vele ellenfél, mint a Duna rónáján, s oly zavarban még nem
16076 12,    II|                   nézegetni a tájat, a tarka rónát, melyen az aratatlan, érett
16077  2,   III|                    ami vadászkastély korában ronda kis fészek volt; most pedig
16078  2,    II|                   már egy kosár van kitéve a rondella alá, abba belerakják, amit
16079  2,    II|                nyáron, megjelennek a kastély rondellájának az ablaka előtt: akkor ott
16080 10,     I|                Démon-légió” nevet. Gyöngy és rongy, drágakő és szemét egy rakáson.
16081 10,     V|                     pisztolyt.~ ~A levél égő rongyai, mint éjlepkék szállongtak
16082  9,    II|                    akárhová. Öltöztessen fel rongyokba, darócba, cselédnek: kormozd
16083  1,   III|                    az asztalon, míg a tépett rongyokból lassankint kikerült az egész
16084  9,     I|              becsülését. – Ezt nem lehet úgy rongyokra tépni, mint azt az ötmilliót!
16085  1,    IV|                     gyermeket, anyát, s megy rongyosan, mezítláb, egy darab száraz
16086  6,    II|                       város, s éjszaka rajta ront az alvó táborra az erdőben
16087  4,    IV|                  olyan gézengúzt jelent, aki rontja a „zsiványnak a becsületét”.~ ~
16088  4,    IV|                    hogy az én kancsal szemem rontotta meg az emséjét. Onnan is
16089  4,    IV|             csiklandanák, mikor hallom, hogy ropog a puska előttem, utánam.
16090 10,     V|                       A démonok karabélytüze ropogott. – A hölgy a dombtetőn eltakarta
16091 11,    IV|             rettenték őket vissza. Most nagy ropogva vágott közéjük a kartács.
16092  5,   III|                   borzas bogácsfő. (A cynips rosae gubicsai * azok, műnyelven
16093  8,     I|                  kémei voltak s még annál is rosszabbak. A megerősített Laibachot
16094 13,    II|             aláírjátok a halálítéletét? Vagy rosszabbat annál. Hogy minden bűnt,
16095 11,     V|                   puskáink ne volnának ilyen rosszak! – exceptívázott egy perpatvaros
16096  4,     V|                       s ha így elalszom, oly rosszakat álmodom, hogy örülök, mikor
16097  7,    IV|                grófnak nevezitek egymást. Ez rosszaság! Szépen csókoljátok meg
16098  7,    IX|                 férfinál, ki vagy jónak vagy rossznak, de egyszer megállapodik:
16099  6,    II|                     kiáltást, amikor rekesze rostélyát felhúzzák, s ő rohanhat
16100  3,    II|                      borítja arcomat. Mintha rostélyon keresztül látnám az egész
16101 10,     V|                Rába-hídhoz, s a révcsárdánál rostokolni készül.~ ~Vavel lovasai
16102  5,    II|                   magyar glászlibul,~ ~ ~ ~A roszprádlit is megeszi cintálbul.~ ~ ~ ~
16103  3,   III|                    talán, hanem a sima arcot rőt, kurta szőr fedi, s a koponyát
16104  1,    IV|                      férjhez ment egy fiatal rouéhoz * , aki önnek négy esztendő
16105  8,   III|                     Thémire ajánlatot tett a rouénak, hogy megveszi tőle százezer
16106 11,    IV|                     már annyival tartozott a rováson!~ ~Ráismerhetett jól a zászlójárul.
16107  5,     I|                    hogy a megtisztelt minden rovást nyugtatványozott egy keserves
16108  5,    II|                    várta, hogy az inszurgens rovat alatt valami hallatlan tréfás
16109  5,   III|                      lovagiasság és bátorság rovatait illeti, azokban senkit sem
16110  5,     I|                    felére olyan huszonötöket rovogatott le, hogy a megtisztelt minden
16111  5,   III|                merész megjelenéssel, most én rovom le hasonlóval a tartozást.~ ~–
16112 10,    VI|          vizsgálódott a kis tisztás téren: a rózsabokor aljából lázas nyöszörgés
16113 10,     V|              éjlepkék szállongtak alá a nagy rózsabokorra, melynek tövét egy halálra
16114 10,     V|                  pisztolyába tömte.~ ~Csak a rózsabozót választotta el még ellenfelétől,
16115 13,     I|                 Nemcsak azok a vészt jelentő rózsák ragyognak rajta, amiket
16116  2,     I|               lombokbúl, s azon sárga kassai rózsákból kirakva ez a szó: „VIVÁT”;
16117 10,   III|                      hímezve frissen szedett rózsalevelekkel. Olyan illatot hordott magával,
16118 10,   III|                    hordott magával, mint egy rózsalugas! Hogy ezt Thémire nem láthatta.
16119  6,    II|                emlékeivel:~ ~ – „Katona vagy rózsám, az lettél,~ ~ ~ ~Nekem
16120  7,    IV|               dicsekedés verőfénye, ajkainak rózsanyílásából mint tündöklött elő az a
16121  7,    IV|                      liliomarcát Katalin égő rózsaorcájához szorítva, a különbséget
16122 10,    IV|                 egész tájnak, a szikes avart rózsaszínűre festi, s a kanyargó fekete
16123  5,   III|                megfenik, hogy meg ne lepje a rozsda.~ ~Egy tehertől megkönnyebbült
16124 10,    IV|                      a partjai cölöpökkel és rőzsekötegekkel vannak burkolva, amiken
16125  2,   III|                   Fertő tavába benyúlt, erős rőzsesánccal védett töltésen ment a várkapuig
16126  5,    VI|           nekiállította őket töltést hányni, rőzsesáncot fonni az egész virágoskert
16127  3,     I|                  miknek gombjai smaragdok és rubinok; de a haj maga zilált és
16128  8,   III|                    két élő fa közé szorított rudakból, s bebútorozva szénakötegekkel
16129 10,    IV|                     most mind talpon vannak, rudakkal készülve a terjedő lángoknak
16130  9,   III|                     az idő; a Göncöl szekere rúdjával lefelé állt az égen. Vavel
16131  7,    IV|                  voltak piros barkákkal, s a rügyek balzsamával volt tele a
16132  3,     I|                   léptei néha oly könnyűk és ruganyosak, mintha tündér járna a harmatos
16133 10,    II|                   alkalmazva: csizmasarokkal rugdalva az ajtót. Mind nem használt
16134 11,     V|                 rezes kardot.~ ~– Nézd, hogy rúgja a port a Sámsonverő!~ ~Ezt
16135 12,     I|                   Igen egyszerűen. A rostély rugója össze volt kapcsolva a gróf
16136  7,    VI|              megnyomva lábával a rejtett gép rugóját, felgördíté az ércfüggönyt
16137 11,   III|                      azzal a bajtársak mellé rúgtattak, újrakezdték a verekedést.~ ~
16138  7,   VII|                      a valakit ebből a piros ruhácskából odaadnád, hogy csak a kis
16139  1,     I|                 dobálja. Szép, drága szövetű ruhácskák kihímezve, felcsipkézve.
16140  4,     I|            szorgalmasan varrtak ingecskéket, ruhácskákat a védencek számára; míg
16141 10,   III|                     trikóval; corset nélküli ruhaderékkal, aminek nem voltak ujjai.
16142  6,     I|                   reszkető kézzel vonva elől ruhafodrai közül – a kis magányos verebet. –
16143  9,     I|                  felkapták az aranyhímzést a ruháikon; megélhetsz te a kezed munkájából,
16144  1,     I|                     Aztán hova lettek a szép ruháim?~ ~– Az ám. Még jó, hogy
16145 13,    II|                   megholt leány hátrahagyott ruháinak vételdíját, a vármegyénél
16146  6,     I|                 öltöztettem fel az ő leányuk ruhájába, hogy az igazit megmentsem
16147 10,   III|                      rajta carlin valamennyi ruháján keresztül.~ ~– Haha! És
16148  1,   III|                     már a kisleány. Egy ódon ruhaszekrényekkel még szűkebbre szorított
16149  3,    II|                     a toalettjét. Ott állt a ruhatára. Mikor előjött, pompás tarka-pálmás
16150  7,    VI|                       hogy megmutogassa neki ruhatárát, fantasztikus, drága kelméjű
16151  1,   III|               kellett ballagni, hogy divatos ruhatárt találjon.~ ~Amint a visszatérő
16152  4,    II|                     hozzá, hogy felakasztott ruhával nekitérdeljen a virágültetésnek,
16153  8,   III|                       ha az a nevét rá fogja ruházni. – Az ilyen névátruházás
16154  1,    IV|                    megírom önnek. Addig önre ruházom a háziasszonyi tisztet,
16155  8,    II|                   csapat, amely már fel volt ruházva, fegyverezve, kivonult nagy
16156  2,     I|                    az az inzselléro ki talál rukkolni azzal a szóval, hogy „azt
16157  8,    II|                     riadói; az angoloknak a „Rule Britannia”-ja harsogott
16158 12,    II|                      Ezért híják tán németül Rundenturmnak.~ ~Vavel csapatja ezt a
16159  4,    II|                 azzal a feladattal, hogy egy rusnya, csivasz * szörnyetegbe
16160  5,    VI|                    éppolyan atrobilosus * és rusticus ember társaságban) egykor
16161 10,   III|                      poharából az aranyszínű rusztit. – Megyek Párizsba. A császár
16162  3,   III|                      halandókkal.~ ~1737-ben Rusztról Ilmicre gyalog gázoltak
16163 13,    II|                     veszett lény.~ ~Feje még rútabb, amióta az égő bozót leégette
16164  4,    IV|                     csúf volt. Eszményképe a rútnak.~ ~– Hát van-e még ember,
16165 11,   VII|                      Strassoldo, Eszterházy, Saint Julien ezredekéit, azok
16166  1,    IV|                     felett, kiknek főnökét a saint-denis-i temetőből * húzták elő,
16167  1,    II|                      templom előtt megálltak Saint-Leu-ben,ahol kocsit és négyes fogatot
16168  3,    IV|                     már egyenesen beléphet a saisi titok * függönye mögé, s
16169  5,     I|                     névjegyét, viszonzásul a sajátjára. Bámult rajta, hogyan lehetett
16170  3,   III|                    előreúszott.~ ~A Fertő tó sajátságai közé tartozik az, hogy apróbb-nagyobb
16171  5,    VI|                      miknek neveit, hazáját, sajátságait megmagyarázta neki Lajoso .
16172  5,     I|               szomszéd kastély lakója milyen sajátságos különc, magának való ember,
16173  2,    II|              levelezés által. És az is egész sajátszerűen megy végbe. A gróf – nevezzük
16174  9,     I|                   tért ismét magához, mely a sajgató kínokon is keresztültör.~ ~–
16175 11,   III|                    egy biztató szót adni nem sajnál szerelmeseinek?~ ~– Ne fussatok
16176 11,   VII|                   Balaton mellett.~ ~Aki nem sajnálja a térképen megnézni, mennyire
16177  5,    II|                        Szegény fiú. (Ezzel a sajnálkozó szóval akarta helyrehozni
16178 12,     I|                    került.~ ~– Azt is tudom. Sajnállak érte.~ ~– De én ki fogom
16179  4,   III|          elmulasztotto bevezetést.~ ~– Ugyan sajnálomo , bárónő, hogy önnel ez
16180 11,     V|                     A mi nemes legényünk nem sajnálta tőle a fáradságot, s úgy
16181 11,   III|                     Szegény Gasparics Józsit sajnálták is nagyon az ismerősei,
16182 10,    VI|                rongyos közvitéz mellett, nem sajnálva szép, fehér kezeit annak
16183 11,    IV|                      rákövetkezőn, amit majd sajnosan fogunk tapasztalni, ha rájövünk.~ ~
16184  5,    II|                    is odaégett volna, ha egy sajtár vízzel nyakon nem öntik.
16185  3,    IV|                 gazdasszonyának, aki éppen a sajtmaradékot takarította el az asztalról –,
16186  9,   III|             mindenféle eleséggel, kenyérrel, sajttal, szalonnával, pogácsával,
16187 12,    II|                  feleségét meg a leányát: ez sakk-matt neki! Menjünk innen. Nem
16188 11,    IV|              lovasságnak, eléje tolva a nagy sakkjátékos gyors mozdulatainak, micsoda
16189 10,     V|                 munkája. Egy sziksógyárnak a salakjából összehordott kráter, mely
16190 11,    II|                 quadrille: francia négyes!~ ~Salamon Mihály volt az alezredesük.
16191 11,   III|                 ellenséget feltartóztatni. A salamoni erdőből kibontakozó francia
16192  3,    IV|                 arannyal áttört drága keleti sálba burkolva. Háta mögött állt
16193  1,    II|                       s csinált a templomból salétrom-raktárt. Nem mondta-e álmában ez
16194  7,  VIII|                    szobaleány jöttek eléjük, sáljaikat, napernyőiket átvenni; mind
16195 10,    II|                 Marie ledűlt a bőrkerevetre, sáljával betakarózva, a kis Laci
16196  3,    IV|                   orvosnak, a másik a gazdag sallárium, a harmadik az a nagy nyereség,
16197  3,    IV|                  takarva az éjjeli látogatás salláriumául; de egy betű se hozzá. Erre
16198  1,   III|          lakosztályokká: egy teremből kitelt salon, antichambre * , boudoir
16199  3,     I|             legrégibb divatlap, az Album des Salons füzetei, miknek divatképei
16200  1,    II|                gondos „mama”egy szörnyű nagy sált kötött az ifjú úr nyaka
16201 11,     V|                 komédiás járt a vidéken, aki Sámsonnak hirdette magát, s száz forintokat
16202 11,     V|               fáradságot, s úgy teremtette a Sámsont a földhöz, hogy annak menten
16203 11,     V|                  hatalmas szikrát adott, s a Sámsonverőé jókora csorbát kapott. De
16204 11,    VI|                     Az ágyú tekéi a régi vár sáncai közt hullottak le.~ ~Ez
16205  4,     V|                      mi katonáink a franciák sáncait ostromolják, akkor ilyen
16206  4,     V|                     egy ugrással az ellenség sáncára.~ ~Henry teletömte a száját
16207  9,   III|                     a föld alul, kimásztam a sáncból; aztán tudok én négykézláb
16208 11,   VII|                  felől fog bejönni, s a Rába sáncolatait megkerülve, hátulról támadhat
16209  8,   III|                    az ostromló zászlóaljat a sánctól; a harmadik rohamnál a dobos
16210  8,   III|                   nagyon kellett kínálgatni. Sandomir ostrománál aztán volt módja
16211 11,    IV|                    is a főhadnagyát, Ladányi Sándort csikarta ki az ellenség
16212 12,    II|                  latinul, hogy:~ ~– Conducat sanitat…. Domicella…~ ~– Hiszen
16213  1,    IV|                     a foglyok ékszereit csak Sanson úrnak * van joga; attól
16214  8,     I|                      az invalidusokat.~ ~– A sántákat? félkezűeket?~ ~– Meg a
16215 13,     I|           hajnalcsillag. Küldjétek be hozzám Sántánét. – Ő majd felöltöztet; jobban
16216 10,   III|                       Hát még a tartalom! Ma santé est bonne. Hogy ő egészséges.
16217 10,     V|                    Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! – ordítá Sátán Laci a vezényszót.~ ~
16218  5,    II|               Rettenetes! Nem nézhetek rá! – sápított a szép bárónő. – Távolítsa
16219 10,    VI|                      híre lesz ennek, mint a saragossai hősleánynak, vagy Spatár
16220  9,   III|                    szótlanul, mozdulatlanul, sárban-vízben megállni, zivatar elől bundába
16221  3,   III|                    én beburkolom magamat, és sárcipőt húzok. – No menjen, jó Henry,
16222 13,     I|                      ellenség kegyetlen nagy sarcot vetett a városra, az élelmes
16223 10,   III|                Képzelem, hogy vágyik ebből a sárfészekből visszajutni Párizsba! Tantalusi
16224  2,   III|                    azután pedig, hogy valami sárfolt vagy poros lábnyom ne maradjon
16225 10,    IV|            iszapfolyót vérveresre.~ ~Végre a sárfolyam megreked egy dombcsoportozat
16226  3,    II|              Tudniillik, hogy azok az apróbb sárgák sovereign * aranyak voltak,
16227  3,    II|                    nagyokból? Azokat az apró sárgákat nem bánom, ha kiosztod;
16228  7,    II|                     mezőn ugrálnak: ma még a sárgavirágos mezőn, egy hó múlva majd
16229  3,    IV|                      a hosszú ruháját, mikor sárhoz ért; akként árulta el a
16230  9,     I|                      A rejtegetett fejedelmi sarj és minden okiratai kezében
16231  1,    IV|                tartósan számítani?~ ~Ez ifjú sarjadék között természetesen a kis
16232  5,     V|                 Schmidt családnak legidősebb sarjadéka, írni, olvasni tudó fiú.
16233 11,    VI|                       Ezeket nem mártogatták sarkaiknál fogva a Lethe vizébe. Mégis
16234  9,   III|                 velencei pisztoly volt, négy sárkánnyal, négy ravasszal; és a hölgynek
16235 11,    IV|                    olyan lovas, akinek a két sarkantyúja „becsületérzés”és „hazaszeretet”,
16236  7,    II|                 kellő tiszteletet, azért két sarkantyúját egymáshoz csapva, keresgélni
16237  5,    VI|              kíváncsiságot még az a tudat is sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el
16238  9,   III|                 magasra szállt fel, mint egy sárkány, kötélen tartották s onnan
16239  9,   III|                kezének hüvelykujja a fegyver sárkányán nyugodott, mutatóujja a
16240 11,     V|                   többié: – rossz. Kovátlan, sárkánytalan puskák, rozsdás szuronyok; –
16241  4,   III|                  szobája ajtajában a felvont sárkányú fegyverrel.~ ~– Nincs semmi
16242  1,     I|                     hogy az előtte menőnek a sarkára tudjon lépni, míg az első
16243  1,     I|                    még hosszabban kinyúlik a sarkát verő frakk két szárnya,
16244  2,   III|                    lábain fehér harisnyák és sarkatlan cipők.~ ~– Itthon van-e
16245 11,    IV|                      elnyomtak, Horváthot és Sárközyt.~ ~Miskey Ferenc kapitány
16246  3,    IV|                     út, vágtatott a legszebb sáron keresztül; még a mamuszokat
16247  6,    II|                   sohase voltak porosak vagy sárosak; a bútorokat letörülgetni
16248  3,    IV|               valakinek el ne mondja.~ ~Azon sárosan, ahogy az erdei utat megúszta,
16249  3,    IV|                  mamusz, úgy televette magát sárral.~ ~ ~ ~A napok eközben múltak,
16250 10,    IV|                      széles, messze elterülő sártóba, mely mint egy fekete tükör
16251 10,    IV|              lehetett látni a holdvilágnál a sártükrön túl.~ ~A démon alig hatolt
16252  8,    II|                   járni kár.~ ~ ~ ~Leányvári sártul jöhetne;~ ~ ~ ~A vizen át
16253  4,     V|                      akarta, nem volt. Még a saruja is saját találmány, ahogy
16254 10,    VI|                    kezét, mellyel az imént a sásba kapaszkodott, most leeresztve
16255  3,    IV|                  csak nyers halat evett, meg sáshajtást, tukorcát), már nem tépi
16256 11,    VI|          főhadiszállása.~ ~Egyszerre, mint a saskeselyű az égből, rohant rá a lovasezred
16257  4,    IV|                 karok olyanok voltak, mint a saskeselyűnek a combjai: csupa ín és csont.
16258  8,   III|                 vallásos lenni, hogy ennek a saskörmei ragadják meg az ő liliomszálát
16259 10,     V|                     egyik vége olyan, mint a sasnak a csőre. A sisaknak nagy
16260 10,    IV|                   rengeteg tömegekké felnőtt sásnemű növényzet, felmagasló kalászokkal,
16261  5,    II|                    tettek Európában, mint a „sasok” * , s a híres Bobèche *
16262 10,     V|                villogó fekete szemek, merész sasorr, fekete bajusz és körszakáll:
16263  5,   III|                      hordta a fejét, hajlott sasorrához, simára borotvált arcához
16264  1,   III|                  hódító arc, magasan hordott sasorral, hegyesen összemenő szemöldökkel,
16265 10,    VI|                elején az aranyozott császári sassal. Egy magasra kiemelkedő
16266  7,    II|               dolgozószobájába, fenntartja a sastollas süveget a fején, s nagyot
16267 10,    II|                     leszek! Meg a huszonnégy Sátán-cimbora. S majd ott megmutatom,
16268 10,     V|                vágtatott kísérőivel együtt a Sátán-csapat leverésére.~ ~Vavel Lajos
16269 10,    IV|                     én magam tanítottam rá a sátánfattyút, hogyan kell kicsiholni,
16270  9,     I|                 asszony-erő nem tartott ki a sátáni árulás végbefejezéseig. –
16271 13,     I|            folyosóról betért a konyhába: ott Sátánnéval találkozott, az ijedten
16272  2,    II|                odabenn ül. Őkelme az a híres Sátáno Laci szeretője.~ ~– Ennek
16273  9,   III|                       Minden órában kijött a sátorából, lovára vetette magát, sorba
16274  8,   III|                    visszatért a közös tiszti sátorba, mely hatalmasan volt felépítve
16275  8,   III|                  volt; a nádkúpból egyszerre sátrakat lehetett rögtönözni, s egy
16276 12,   III|                      itt van önök számára a „Sauf-conduit” – monda a kapitány, átadva
16277  2,    II|                      nem látta őt meg. Haute Sauterne-i borok * voltak.~ ~– Ah,
16278  3,     I|                 harangvirágnyit, az úr Haute Sauterne-it és burgundit ivott. Mikor
16279 10,    IV|           szolgálhatott nekik egyébbel, mint savanyú almaborral, méhserrel (itt
16280  5,    VI|                  lelkészhez a maga nagybecsű Savary-féle telescopiumát * , azzal
16281 13,    II|                 elboruló hullámsíkon hófehér sávok üldözik egymást.~ ~Az eszterházai
16282  3,   III|                   síkságot, átszelve rézzöld sávokkal, vászonra tenni, azt mondanák
16283  5,     I|                  alkalmazva, hogy egy széles sávot feszítsenek szét e felirattal:
16284  8,    II|                  gyújtanak. Kalt, Dörenberg, Schill, Lützow hősies kísérletei
16285  7,  VIII|                  Versek, történetek: Goethe, Schiller, azután Wieland regényei,
16286  4,   III|                 előre tudatni, hogy mikor a „Schlagwort”-ra kerül a sor, el ne késsem
16287  8,    II|                      hollandiaktól. Gentz és Schlegel hazafias felhívásai Németországban
16288  2,    II|               Lessing, Kleist, Börne, Locke, Schleiermacher művei. Ezen kezdődött a
16289  2,     I|                  Csak a levetett wiklerek és schlüpferek * bizonyítják, hogy abban
16290 10,    II|                      lehet bújni? – Menjen a Schmidtékhez! – Azok talán még nem árulók. –
16291  6,    II|                   bútorokat letörülgetni s a Schmidtéktől átvenni, amit hoztak, felvinni
16292  5,     V|                  elhatározta magát.~ ~Amíg a Schmidtnéo hátra nem tekintve haladt
16293 10,   III|                egyenes utat választottál, ha Schönbrunnból Párizsnak útbaejthetted
16294  2,     I|               Majestät haben noch immer sehr schönes Leder” * .~ ~–Ah haha! –
16295  8,    II|                    vitéz!~ ~ ~ ~Mutasd bátor Scytha szíved, jobbra tekints,
16296 11,    IV|                      Erre felpillant a nehéz sebben fekvő bátyja: összeszedi
16297 11,    VI|                      kiépült már abból a két sebből, amit a hansági tusában
16298 13,     I|             közlegénynek is, friss kardvágás sebe van az arcán: a mai utolsó
16299 11,    VI|                 ördög volt, nem ember. A két sebéhez még tizenötöt kapott; de
16300 12,     I|                  Belehalt a Hanságban kapott sebeibe, szegény?~ ~– Azokba nem.
16301 11,    IV|                megmenté, az is kiépült nehéz sebeiből.~ ~Mesék ezek!~ ~A veszprémi
16302 11,   III|                      vágták keresztül, saját sebeik árán, Badácz István s Fehér
16303  7,    II|                hozott.~ ~Mintha csak a nyílt sebeire töltögettek volna még égő
16304 11,    IV|                     öccse segítségére. Az is sebekkel fedve van már; de egy ellenfél
16305 11,   III|                   látunk.~ ~Ez este a kapott sebekre is lehetett gondolni. Tábori
16306 11,   III|                     Egy francia lovasosztály sebes rohamban vágtatott az utóhad
16307 11,    II|              ellenség. Két köznemes, Süke és Sebestyén, visszarohant érte; szétverte
16308 11,    IV|                kellett fordulniok; felvették sebesülteiket, halottaikat, s szomorúan
16309 11,    IV|                     Dömölktől Pápáig megtelt sebesülteikkel minden város és falu.~ ~
16310 11,   VII|                 különösen megnevezi, kinek a sebesültekre fordított gondért a francia
16311 13,     I|               kérdezte tőle aggódva:~ ~– Nem sebesültél meg?~ ~A nőcseléd bejött
16312  7,    II|                  szállítóeszköze az ellenfél sebesültjeit is magával vinni; azokat
16313 12,    II|                   szavával, mintha mindannyi sebesültnek a tulajdon édesanyja volna
16314  2,     I|                      és compossessor, orvos, sebész, és nemcsak e vármegyében,
16315 11,   III|               Csobránczy Ferenc, az tudott a sebészethez is, s ha valaki meg akart
16316  4,   III|                   akar eret vágni?~ ~– Itt a sebészi eszközeim.~ ~– Ah, ön arra
16317 10,    VI|                    fekete nadálytő levele jó sebforrasztó. Az a piros csengettyűs
16318 10,     V|                    érdemrend, a pofáján négy sebhely sűrű összenőtt szemöldei
16319  5,    IV|                  őket. – Görömbölyi Bernát a sedriák * alatt még össze is veszett
16320  7,     I|                      referált a legközelebbi sedrián, hogy rendben van a vármegye.~ ~
16321  4,    II|                 keresett az ellen pedagógiai segédeszközeiben. Tizenhat éves korában már
16322  3,    IV|           összeszedte a tudományához tartozó segédeszközöket, a pénzt elzárta a fiókjába;
16323  4,   III|                    én meg?~ ~– Ah! Ön akarna segédkezni? Nem fél a vér látásától?~ ~–
16324  4,   III|               felocsúdott, hanem akkor meg a segédkező úrhölgy arca sápadt halálra;
16325 11,    II|                  mindenütt elöl vágtatott; a segédnek le is lőtték a lovát; amikor
16326  6,     I|                leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~ ~A szegény, nyomorult
16327  3,     I|                 kemény ecsetekkel e patronok segélye mellett festhetett képeket
16328  4,   III|                   semmit. Ön elég jókor jött segélyemre.~ ~– Nem bántották önt,
16329  5,   III|                     a veszély percében önnek segélyére jönni; így az minden tragikus
16330 10,    VI|                       vagy láthatatlan nemtő segélyét kérni, hogy emelje fel?…~ ~
16331 10,    IV|             csomósult levélbozóttal, mintegy segélykiáltva terjeszti szét a kietlenben;
16332  2,    II|                   emberek baját, hogy rajtuk segíthessen; philosoph, aki boldognak
16333  2,   III|                    szegény embereket, akiken segíthet vele; de én kevesebbet neki
16334  6,     I|                      boszorkánynak: jer ide, segíts; én nem tudok semmit, te
16335  7,   VII|                      felhívásokat.~ ~– Isten segítse őket!~ ~– Most már én az
16336  6,     I|                  hegyében ott a halál elleni segítség. Hogy alázná ön meg így
16337 10,    IV|               belegázoltak, rögtön elkezdtek segítségért kiabálni. A virágzó tóban
16338 10,    IV|                      a feje látszott ki.~ ~– Segítsetek! – ordítá a démon, lova
16339  4,     V|                      csóválta a fejét, amibe sehogyse akart belemenni, hogy mi
16340  6,    II|             összefogdosták a dologkerülőket, sehonnaiakat, a falvakban a kisbírák
16341 10,    II|                   Cambray! Atyám! Itt vagy?” Sehonnan sem jött rá válasz.~ ~Eszébe
16342  8,   III|             körülfogta az ellenség: nem volt sehová menekülése. Ekkor fogai
16343  2,     I|                    Majestät haben noch immer sehr schönes Leder” * .~ ~–Ah
16344  5,    IV|                    jóakaratú pártfogó nem is sejté, hogy amíg ekként védelmezi
16345  8,     I|                    találni! Óh, énnekem erős sejtelmeim vannak, s azok be szoktak
16346  9,     I|                      csak mint egy nyomasztó sejtelmet, mint egy bántó emléket
16347  5,     V|                   komoly, tartózkodó volt.~ ~Sejtene tán valamit?~ ~Meg van-e
16348  5,     V|                       Lajos rábámult. Mi ez? Sejtené talán Marie, hogy abban
16349  7,     V|                           Igen.~ ~(Lajos jól sejtett!)~ ~Most azután lehetetlen
16350  4,     I|             gyanakodás. Hiszen mi már annyit sejthetünk felőle, hogy ő a Mouffetard
16351  4,     V|                 korában úgy kifejlődve, hogy sejtse, amit nem tud?~ ~Szelíd
16352 10,    II|                    rettenetes betegszobai és sekrestyebeli illat, ami a kámfor, tömjén-
16353 10,     V|                 rabló” a nevük, amíg a „hős”-sel fel nem váltják. Itt két
16354  2,     I|                  abba beledughassa.~ ~A szép selma pedig hamiskás mosollyal
16355  2,   III|                     bőrzacskó a hosszú szárú selmeci pipákkal és a kurta szárú
16356  1,   III|                    diagnózisától, s a leánya selyemhajának érintésétől, hogy kapcsolatba
16357  1,     I|                  kandallóhoz, kirántja azt a selyemharisnya párt a kebléből, felitatja
16358  1,     I|                      marad más, csak egy pár selyemharisnyácska.~ ~Azt megsajnálja: eldugja
16359  6,     I|                       s aztán elbújt annak a selyemköntöse fodrai alá.~ ~– Hozzám sietett!
16360  4,     I|                fiatal leányt is eltemessen a selyemmel bélelt sírbao , akinek ő
16361 10,   III|            bemaszatolja a piszkos kezeivel a selyemöltönyöket, s belemarkol a tálakba,
16362  2,    II|            eleganciával volt öltözve; fekete selyemruha volt rajta, s a nyakán négy
16363  1,     I|                    kocsiból, lehúzta rólam a selyemruhámat, elvette a karperecemet,
16364  1,     I|                  Szépen felöltöztessen az új selyemruhámba, s aranyfüggőmet, karperecemet
16365  5,   III|                      le volt fátyolozva. Kék selyemruhát viselt bő ujjakkal, aminő
16366  8,    II|                    aranybetűket hímezzenek a selyemszalagjaira. Az ólom még szebb betűket
16367  7,   III|                     lehet – szólt Katalin, a selyemszálat pengetve.~ ~– S akarja-e
16368  7,   III|                 mintha a tű lyukát keresné a selyemszállal, mely sehogy sem akar helyt
16369  3,     I|                     fülű kaukázusiak, kondor selyemszőrű s lecsüggő fülű kínaiak.
16370 13,     I|                    kígyós oszlopaival, kínai selyemvirágos függönyeivel, s az ágyon
16371  1,     I|                     két szárnya, a kifityegő selyemzsebkendővel. A hátulsó férfinál meglátszik
16372  3,    II|                    csak egy derekára hurkolt selyemzsinór tartott össze: a haja mind
16373  3,    II|                     a helyéből, s feloldva a selyemzsinórt, mely felöltönyét derekára
16374 10,    VI|                  volt, s mátkáját mindenféle semiramisi hírnévtől megfosztani törekedett;
16375 10,    IV|                    irányában futott. Amint a semlyékbe értek, hosszú gólyalábakat
16376 11,   VII|          inszurgenseknek kedvezett. A Marcal semlyékein nem lehetett a lovassággal
16377  5,    VI|                 szenvedett. Környéke egészen semlyékessé * vált. Lajos ugyan sietett
16378  4,    IV|                    az erdőben, ahol kezdtem. Semmihez sem értek már. Nem tudnék
16379  4,     V|                      hogy kívülről ne legyen semmiképpen felnyitható.~ ~Mátyás mester *
16380 11,     I|                    világra nézve senkinek és semminek lenni. – Most már lehet „
16381  8,   III|               igénytelen, oly lemondó és oly semmiről sem tudó, amilyen csak egy
16382 10,    II|                látszottak a mindenséggel – a semmiséggel.~ ~– Cambray! Atyám! – kiálta
16383  9,     I|                      egy nőt ily hidegvérrel semmivé tenni?~ ~Ha az áldozata
16384 13,     I|                   megjelenése nem is keltett senkiben csodálkozást, az utóbbi
16385  2,   III|                     úgy elfoglalnom, hogy az senkié se legyen, csak az enyim?~ ~–
16386  7,    II|                  fehér, amikor nem haragszom senkire, amikor megbocsátottam mindenkinek,
16387  1,    IV|                    játszani, mint akármelyik sennorita, s ha felkérték rá, még
16388  4,     V|                      egyszerre ötszáz embert seper le a csatatérrűlo .~ ~–
16389 11,   III|            mindannyiszor pusztító ágyútűzzel seperték tisztára.~ ~Egyszer aztán,
16390  7,   VII|                 tettem, hogy fogtam a hosszú seprűnyelet, s végigjártam minden szobát,
16391  7,   VII|                     tornácot, megkotrottam a seprűnyéllel minden ágy alját, bútor
16392 10,    IV|                messzeségre. Ott a vidék népe seprűvel szerzi össze a maga kenyerét:
16393  4,     I|              őrültekházában. Aggódva látta a serdülő leányt hajadonná fejlődni
16394 11,   VII|                melyik az utóhad, mert ő maga sere tudta, hogy merre van előre,
16395 12,     I|                    foglyot ejtett a franciák seregéből, mint azok az övéből, ágyút
16396 11,   VII|                       s akkor a két főherceg seregéhez csatlakozva, túlnyomó erővel
16397 12,    II|                     nagy messzeségre francia seregektől volt megszállva az egész
16398  9,   III|                   tüzes hajói, hogy Napóleon seregének egyharmada a Dunán innen
16399 11,   VII|                      vesse magát az alkirály seregére.~ ~Ezt a tervet azután még
16400  7,    IV|                 ezután csúnya férfiak fognak seregestől járni éjjel-nappal, kardcsörtetők,
16401  4,   III|               láthatta az ablakban, már csak sereghajtó volt. Mind elfutottak.~ ~
16402  6,    II|                      idegen császári királyi sereghez jöttek kardjukat felajánlani
16403 10,    II|                      társak vártak reá egész seregszámra – veszekedni.~ ~Marie pedig
16404 12,     I|                csavarogtam keresztül-kasul a seregükön mint francia kurír.~ ~Ez
16405 11,     V|                    az erdő!~ ~– Szétverték a seregünket egészen! – ordítá rémült
16406 12,     I|                      meglehet. Hanem elébb a seregünknek össze kell szedni magát,
16407  4,   III|                   szorít; de biz azok sokkal serényebbek voltak; ez az utóbbi, akinek
16408  7,     I|           megjelenésével is érvényt szerezni serénykedjék.~ ~A feladat ez volt: megjelenni
16409  8,   III|                lőporos hordókat, mintha csak sereshordók volnának, s mikor már az
16410  1,   III|                 öregúr.~ ~– Nem ám – felel a sergeant. – Ez a Sainte Pélagie börtön. –~ ~
16411  1,   III|                  Cambray úr egy kivont kardú sergeant-nal találja magát szemközt.~ ~–
16412  8,    II|                      volt kötve a béke, s a „Serkentő verseket”, – „Atilla szózatát
16413  3,     I|                      a pisztolyból, aminek a serpenyőjét akkor íziben porozták fel,
16414  4,    IV|                   lőfegyverében a puskaporos serpenyőnek a lyuka viasszal van betömve * ;
16415  4,   III|                  Vavel felgerjedten, a tüzes serpenyőre mutatva.~ ~– Ah, ez csak
16416 10,    II|                    előle, kidugta a parázsos serpenyőt a négyszögű ajtónyíláson,
16417  1,     I|                     hiszen megmelegítettem a serpenyővel.~ ~– De hol vette ön hozzá
16418  5,   III|                  tagadja meg bocsánatát azon sértésért, amit tudatlanságomban elkövettem.
16419  2,   III|                 Ezzel a kérdéssel ő csak nem sérthetett meg senkit. Utoljára is,
16420 11,    VI|                    az tündérmese. Így csak a sérthetlenné tevő varázsingek lovagai
16421  3,    IV|                      Zsuzsa asszony meg volt sértve.~ ~– De ha én mondom, hogy
16422  2,    II|                            Névtelen Vár?” – „Servitus?” Mik ezek a szavak: Szeretném
16423  2,    II|                 Ahhoz, hogy a „Névtelen Vár” servitusa * fenntartassék-e?~ ~– „
16424  2,    II|                     kívül járni. Ezt nevezik servitusnak. Az tehát a kérdés, hogy
16425  2,   III|                     által kötött bérletet és servitust hivatalosan felmondani,
16426  2,     I|             egymásnak szögellő lóca képezi a sessio * helyét; mint elnök, középeno
16427  4,    II|                  étkező asztalnál.~ ~A kerti sétáira nem kísérte el többé Marie-t
16428  8,   III|                egyszer útját állom a szokott sétájában, mikor azt a lefátyolozott
16429  3,   III|                     kelt föl, a szokott vízi sétáján kísérte Lajos csónakja Marie-t,
16430  5,   III|                      Ez volt az ő megszokott sétájuk helye, ahol gyakran találkozott
16431  4,     I|                     a gróf Marie-val szokott sétakocsikázását tette, a bárónő szemközt
16432  3,   III|                     volt Lajos. A mindennapi sétakocsizás alatt egy szót sem szólt,
16433  5,     I|                    amelyen ő szokta a rendes sétakocsizásáto tenni; avégett aztán, hogy
16434  3,    IV|                  reggel tíz órakor a szokott sétakocsizásukban voltak láthatók: a fehér
16435  5,   III|                  valaki mindennap el szoktak sétakocsizni. Ő rá fog önre ott lesni.
16436  1,     I|                    különös időt választott a sétálásra.~ ~Az órák tízet ütnek.
16437  5,    VI|                    hát télen is virágok közt sétálhatott Marie, s kedvét találta
16438  5,   III|                    hiszik, hogy neje van!) – Sétáljunk vissza a. hintóhoz.~ ~Ez
16439  3,     I|                   aki ért a tőrvíváshoz. Így sétálnak a gyepes úton a fák alatt
16440  4,    II|                   térni a kertből a magányos sétáló, akkor felvetette a levegőbe
16441  4,    II|                   csak a hónaljáig ér, s úgy sétáltatja magával, mint a gyermeket,
16442  4,    IV|                      Aztán, mikor így együtt sétáltunk a faluban, az emberek utánunk
16443  5,   III|                      bárónő –, itt a parkban sétálva elmondhatom önnek, amiért
16444  5,   III|                    fátyolos hölgyet az angol sétányon át vezette odáig. Ott felsegíté
16445 13,     I|                szekérvárán – hol most a szép sétánysor vonul végig – minden kérdezősködés
16446 10,    IV|                    eljutni Eszterháza pompás sétánysoros országútjára. Fervlans még
16447  2,    II|                szállni a hintóból, s egy kis sétát tesznek a gyalogösvényen,
16448  1,    IV|                   inasok, ezüst tálcára tett sèvres-i porcelán tálakban, s kínálták
16449  3,    IV|                      és társalogni Dantéval, Shakespeare-rel, Horáccal. Közben egy-egy
16450  2,    II|              elcsábította mind a kettőt!~ ~– Shocking! – kiálta fel az erényeire
16451  8,    II|                     a németek lelkesültek a „Sie sollen ihn nicht haben,
16452  5,   III|            kastélyában a gróf, ez készséggel sietne kívánatának eleget tenni. –
16453 12,     I|                    az már a Komáromból eléje siető lovasság előcsapatjától
16454 11,     V|                 akadályozónak”.~ ~Ah, milyen sietséggel iparkodott tudósítani a
16455 12,   III|             beléegyezett! – mondá a kapitány sietségtől és örömtől elfulladt hangon. –
16456  7,    IV|                 korán, amit most tett?~ ~Nem siette-e el féltve őrzött titkainak
16457  4,     V|              imádságomat az ágyban, s ha nem siettem jól az Amennel, már akkor,
16458  1,    IV|                    önön függ a viszontlátást siettetni. Addig gondoskodni fogunk
16459 11,     V|                     úgy metszi ketté, mint a siflit.~ ~– Az enyimet? Ide vele!~ ~
16460  7,     I|               küldtem volna magam helyett a „sigillum compulsorium”-mal. No ez
16461 10,     V|             Szétnézett altisztei között.~ ~– Signore „Trentatrante!”~ ~A megszólított
16462  1,    IV|                    az ő sima udvaroncaik nem sikamlanak-e a mi termeinken keresztül:
16463 10,     V|                  lábával!~ ~Az első rohamnak sikere volt. A volónok megállták
16464 10,    II|                    aztán Lackó fogott hozzá, sikeresebb módszert alkalmazva: csizmasarokkal
16465 11,    IV|                 kiabált utánuk.~ ~A lovasság sikertelen rohama után észreveszi Ugrinovics,
16466  8,     I|                merénylet milyen közel volt a sikerüléshez. Uram! Sátán Lacinak ne
16467 11,   VII|                  való anyagtól függött, hogy sikerüljön.~ ~De azzal az inszurgens
16468  5,   III|                  szoktam? A tréfa csak akkor sikerülne, ha valami valószínűség
16469 10,    IV|                     a térképét, s a vállalat sikerültét kétségen fölül helyezve,
16470  8,   III|                       használj erőszakot; ha sikoltani akar, tömd be a száját,
16471 13,    II|                     fütyülésébe s a sirályok sikoltozásába még valami szokatlan jajgató
16472  6,    II|                        a cigányzenére, a víg sikoltozásra odacsődült a legénység;
16473 10,    IV|                    De Fervlans csak a vallai sikon tudta összeszedni szétzavart
16474 10,    IV|             csípőjére tette, úgy röhögött és sikongatott a pompás tűzijátéknak, amit
16475  3,    II|                     a ragyogó égbe, versenyt sikongatva a halászmadarakkal, körültáncolva
16476 10,    IV|              megkerülést.~ ~Ott szikes fehér síkság terült el nagy messzeségre.
16477  5,     I|                 kastélyban; csak az őrt álló silbak rivallt rá a vendégre, hogy „
16478 12,     I|                   két francia granátíros áll silbakon a bárónő szállása előtt,
16479  1,   III|                      Amélie fejét, gyöngéden simogatva annak selyem hajfürteit;
16480  1,     I|                esztendeig volt csizmadiainas Simon mesternél, s mint a magas
16481  1,     I|                  éppen olyan hosszú, testhez simuló szoknyákat és ingeket viseltek,
16482  7,    IV|                       Marie aztán Katalinhoz simulva, mindkettőjüket a tükör
16483  3,    IV|               szükség; meglehet, hogy rögtön sinapismust * kell alkalmazni; – vagy
16484  4,   III|            Aristarchus” mellé még egy darab „sinus iridum” * is tündökölt; –
16485  2,     I|                     most is azt igyekezett a sinusok és cosinusok segélyével
16486 10,    II|                   kanyarodónál eltűnt előle, sípjába fújt, s arra a park bozótjaiból
16487  7,  VIII|                     a vadász etetésre hívott sípjával. – Olyan szelídek voltak,
16488  2,     I|              kengyelfutó, három strucctollas sipka a fején, könnyű kutyakocogásban;
16489  1,    II|                  azoknak a festőietlen alakú sipkáknak, amiknek a felhajtóját ha
16490  1,    II|                      rájok szemközt, begyűrt sipkával a fején, kurta pipával a
16491 11,    IV|                   franciákat visszavetették, Sipkovics László, Mesterházy Mihály
16492  4,    II|                      erre lehangzott az éles sípszó, egy kéz az ablakredőnyön
16493  4,    II|                    ablakon beadta. Akkor egy sípszóra előjött Schmidtné, a mindenes
16494  6,    II|                      üldözi, még száműzetése siralomházában is imádja; s aki megsiratja
16495 13,    II|                      a vihar fütyülésébe s a sirályok sikoltozásába még valami
16496  1,     I|                     Az pedig most már hangos sírásba tört ki.~ ~– A mama! Én
16497  1,   III|                   közé rohanó gyermek előtt, sírásgörcsöketo kapott, s utoljára elájult.
16498  3,    IV|               indulattól reszkető orcákat, a sírásra vonagló szép ajkakat. –
16499  7,    IV|                     Melyik kezdte hamarabb a sírást, melyiknek volt a csókja
16500  6,    II|                 halottja.~ ~ ~ ~Éjjel-nappal sirathatja.”~ ~ ~– Huszárnak állottam,
16501  6,     I|                     népeket tapos el! És nem siratja meg lábának nyomait, amik
16502  9,    II|                   jutott. Ha sírok, nem őtet siratom, csak magamat. – És Cambray,
16503 13,    II|                 koporsó után hajítá azt is a sírba.~ ~– Adjon az Isten nekünk
16504  4,     I|                eltemessen a selyemmel bélelt sírbao , akinek ő a mindene, és
16505  9,     I|               medalionnal együtt, mint aki a sírból feltámadt kísértő szellem
16506  5,     V|                 annak a számára ez a ház egy sírbolt, aminek az ajtaja nem nyílik
16507  4,     V|                 gyertyát, azt képzelem, hogy sírboltban vagyok, elevenen eltemetve,
16508  6,     I|                    boldog: elhagyhatja ezt a sírboltot.~ ~– Igaz. Embert nem tudok
16509 11,    IV|                    legjobb hőseinek jeltelen sírdombjára.~ ~ ~ ~Gyermekkoromban sokszor
16510  8,     I|                      a kettő fölött, s nincs síremlék az útjában, amit kikerülgessen.~ ~
16511  6,    II|                    én, mert levágnak.”~ ~ – „Sírhat az az édes anya,~ ~ ~ ~Kinek
16512 12,     I|                     volt. Háromszor lőttek a sírjába, s a prímás maga szentelte
16513 11,    IV|                      volna az előre megásott sírjává.~ ~A bőszült viadalban,
16514  6,     I|                     nap múlva ott állt a kis sírkő a halom előtt, azzal a felirattal,
16515 13,    II|                        Mit is írhattak volna sírkövére? Egy nevet, mely nem az
16516  6,     I|             csendesen. Csináltatok neki szép sírkövet márványból. Felíratom rá
16517 13,    II|                      tetszik, pöröljenek egy sírkővel?~ ~Jobb volt neki semmi
16518  9,    II|                     járt! Az égbe jutott. Ha sírok, nem őtet siratom, csak
16519  4,     I|              fogságában, még többen jeltelen sírokba elhantolva; míg porontyaik
16520  9,     I|                  fölé oltatlan meszet. Még a síromnak se jöjjön tájékára fiatal
16521  1,   III|                   meg volt illetődve. Többen sírtak. Mikor vége volt a történetnek,
16522 10,     V|            kibukkantak. Itt a démonok fekete sisakjai, veres tollprémes tarajokkal,
16523 10,     V|                       hagyták a dragonyosaim sisakjain, mikor néhanapján együtt
16524  5,   III|                    Vavel gróf? – szólt aztán sisakját feltéve.~ ~– Meg.~ ~– Akkor
16525  5,     I|                 voltak, ahogy fénylő taréjos sisakjuk mutatá; hogy nem vértesek,
16526 10,     V|                     mint a sasnak a csőre. A sisaknak nagy ellensége, mely a kardvágást
16527 10,     V|                      a beütött fejét, amit a sisakon keresztül belyukasztottak.~ ~„
16528 10,     V|                      lappangó démonok; piros sisaktaréjaik fel-felcsillámlanak a sás
16529 10,     V|              vízárkot elhagyta, mire a veres sisaktaréjok gyorsan kezdtek a sás közt
16530  5,    II|                  hangokon, mikor a röppentyű sisteregve lövelt fel a magasba, s
16531 11,    II|                  szétpukkanik, mikor undokul sivítva jön feléjük a tűzesőt szóró
16532  8,   III|                     Joséphine-től. A kreolnő skartba lesz téve. Új palotát díszítenek
16533  1,     I|             visszahoz ugyanonnan egy szép új skót szövésű gyapjúsált, s azt
16534  1,     I|                       iránt nem voltak ilyen skrupulózusok – monda az öregúr, nyugtalanul
16535  2,    II|                  mások is támasztották ezt a skrupulust. De itt jön azután az igazi
16536 13,    II|                telehold fényében: a tündöklő smaragdbölcsőből előbukkant egy szörnyeteg.
16537  3,     I|                    hajtűkkel, miknek gombjai smaragdok és rubinok; de a haj maga
16538  3,   III|                acéltükör lilaszín, sötétkék, smaragdzöld foltjain keresztül, mely
16539  4,   III|            fecskendett hideg víz és a repülő só rögtön életre téríté. Feje
16540 10,     V|                   egész csapatját magával ne sodorja, ő maga vágtatott kísérőivel
16541  6,     I|                     katona vagy, s ágyúgolyó sodort el.~ ~– Talán ha a csatazajt
16542 11,    IV|                      Stocker főhadnagy lovát sodorta el, egy másik Günsberg tisztnek
16543 12,     I|                   nem hagyta magát kivenni a sodrából.~ ~– Majd rájövök arra is,
16544 11,    II|                      ágyújok, azzal tisztára söpörték az utat.~ ~Az ellenség azonban
16545 10,    IV|                    kizöldülve.~ ~Az ingovány söppedékes tőzegtalajából egy-egy magasabb
16546 10,    IV|                         ordítá a démon, lova sörényébe kapaszkodva.~ ~– Ússzál
16547  1,     I|                     sötét folyosóról egy még sötétebb előszobába léptek; onnan
16548  4,   III|                rémletes színt öltött attól a sötéten izzó planétától, melyet
16549  5,     I|                 ablakok, mely eddig rendesen sötéteno szokott maradni. Oda nagyon
16550  8,     I|                     érjék be az inszurgensek sötétkékkel.~ ~– Hát hisz az is igen
16551  8,   III|                  hátrafont karokkal bámult a sötétségbe, találgatva, mik azok a
16552  3,   III|                 merev halszemei révedeztek a sötétségen keresztül. Majd meg Lajost
16553  1,     I|                  küzd a széltől lobogtatva a sötétséggel, egyike előtt azoknak az
16554  4,     V|                      a reggel. Úgy örültem a sötétségnek. És nem jutott eszembe,
16555 13,    II|                      fátyolt kezd húzni, s a sötétzölddé elboruló hullámsíkon hófehér
16556  9,     I|                   devant Amélie – most pedig Soeur Agnès.”~ ~Ah, ez a korbácsütés
16557 12,    II|                   fák mosolyogtak ki a magas sövény mögül, s onnan a szép diófákkal
16558  5,     I|                       Ő tudott csak árkokat, sövényeket átugratni! Volna csak ott
16559  6,    II|                     térdig gázolod a vért, s sógorod (Murat), ez a cifra kakas,
16560  4,     I|                     baronesse, „átmenjen-e a sóhajok hídján * ?”~ ~Távcsöve megmondta,
16561  1,   III|                     Cambray úr visszatartá a sóhajt, mellyel keblének terhe
16562  4,     V|              ütközetből el ne késtem volna – sóhajtá fel a nevezetes férfiú. –
16563 13,     I|                      Ennek a leánynak minden sóhajtása, éjszakai álmainak hagymázos
16564  7,   VII|                     valaha?~ ~– Sohasem.~ ~– Sóhajtoztam, epekedtem tán? Mikor éjt
16565  2,     I|                bőrkötésű könyvet, s nagyokat sóhajtva, ismét visszacsúsztatja
16566  6,    II|              közsétányokon, a korcsmákban, a sokadalom közepén rákezdték a délceg
16567  2,   III|                     Köszönöm. – A bárónő, ha sokallja a bérösszeget, találhat
16568  6,     I|                    hová tagadnám el? Vétkeim sokasága fejem fölé szaporodott.
16569 11,   III|                   férfi: halott és sebesült. Soknak a feje volt bekötve, a karja
16570 10,   III|                  superbe. Pompás az idő! Les soldats sont gais. A katonák vígak!
16571  8,    II|                   németek lelkesültek a „Sie sollen ihn nicht haben, den freien
16572 11,    IV|             Osterhuber, Sós, Vizy, Szigethy, Sólyom, Dervarics, Ádám, Taba:
16573 11,    IV|                jobbszárnyról előkerülő Bars, Somogy, Zala, Vas megyei inszurgens
16574 11,    IV|              hadosztályainak. Itt esett el a somogyiak egyik legjobb vitéze, Bátor
16575 12,    II|                    hogy ha valaki utánuk mer sompolyogni, hogy kikémlelje, merre
16576 10,   III|                 zsebéből a cukordarabokat és sonkaszeletkéket, mikor a császárné szobájába
16577 10,     V|                 kiálta, mellére ütve:~ ~– Io sono il brigante Trentatrante!
16578  1,   III|                   jutott eszébe, hogy mennyi sopánkodás amiatt, hogy egy kis comtesse-ről
16579  7,     V|                        Még Lajos rossz hírén sopánkodott!)~ ~Elmondott neki aztán
16580  7,    VI|                     alispán. Akkor elmegyünk Sopronba, ott megesküszünk a templomban:
16581  2,     I|                      egy név! Eleget utaztam Soprontól Nezsiderig olyankor, mikor
16582 10,   III|                    ez is a „névtelen tettek” sorába tartozik.~ ~– Kár a két
16583  5,    VI|                 akart helyet adni a növényei sorában, míg a botanikusok igazi
16584  2,    II|                     úr is hozzájutott a maga sorához.~ ~– Azt mondom, hogy mit
16585  8,    II|               Keresztlevele; anyjának utolsó sorai gyermekéhez. A két férfi
16586  8,    II|                   nem vesz fel a maga díszes soraiba. Sátán Laci csapatja valami
16587  6,    II|                      mely a francia hadsereg soraiban számlált nevezetes tagokat,
16588 11,    IV|                      ágyútekék ott búgtak el soraik között: nem rettenték őket
16589 11,    IV|                  kartács. Egész utcát vágott soraikban, s a csapat legdaliásabb
16590 12,     I|                  titkos parancsszóra a saját soraikból lövöldözték őket le, de
16591 11,     V|                 kéziratában egy lap, melynek sorait a cenzúra irala eltemette
16592 13,    II|                          A fertőszegi parton sorakozva, hadrendben áll a halálfejes
16593 11,     V|                       hanem azok őneki. Nem „sorakozz!”volt a vezényszó, hanem „
16594  9,     I|                 incubatióját. Az ember napok során keresztül csak mint egy
16595 11,    IV|                kifáradt, agyonhajtott rendes sorezredek s a tanulatlan inszurgensek
16596 11,    IV|                     harcvonalat áttörte, s a sorgyalogság szétzavarva rohant hátra,
16597 11,    IV|                      állt tizenhatezer főnyi sorgyalogságból, ötödfélezer stájer és osztrák
16598 11,    IV|                   volt fogva. Még a betanult sorgyalogságnak is veszedelme az ilyen lovassági
16599 13,    II|                   árnynak.~ ~A vitézek három sorlövéssel üdvözölték a sírgödröt;
16600  9,   III|                kettőt, s által s kiolvasná a sorokat, milyen furcsa bohóság jönne
16601 11,    IV|                     futamodás. Rendben, zárt sorokban húzódtak vissza a gyalogezredek,
16602 11,    II|                      meg, s akkor indult meg Soroksárról, a Lajta melletti Bruckig
16603 10,     I|              szomjjal rohanhattak a megnyílt sorompóba! – Rövid időn kiérdemelték
16604  8,     I|                     választva az istenítélet sorompójául, mely veszteségének tanúja
16605  1,    IV|                   hogy ő nem volt az éjjel a sorompókon túl, az lesz az útbaigazító.~ ~–
16606  4,   III|                    keresztülfektetett pálcák sorozata ez, melyek csavarszegekkel
16607  7,  VIII|                      papíron apró buzogányok sorozatát kísérni figyelemmel; ez
16608  5,     I|                  Angliában. Az elsőbbek közé sorozta Sátán Lacit, az utóbbiak
16609 11,    IV|                      saját alkotta had nehéz sorsában, s keserű elégtétele volt
16610  7,    IV|                     szárnycsattogtató madár, sorsának tündére; nem bír más hangon
16611  6,    II|               iróniája nem kímélte az ország sorsára befolyó nagyokat, a nemzeti
16612  1,   III|                  aztán álmodhatott eltűntjei sorsáról, vagy kivethette kártyán,
16613  1,   III|                    nyerte el azt 120 frankos sorsjeggyel.~ ~Akkora úrhölgy azonban
16614  5,     V|             eltemette magát az én elátkozott sorsom miatt elevenen; ifjan, erővel,
16615  5,     V|                   helyettem elvállalta az én sorsomat. Nem tudom, mi lett belőle
16616  5,     V|                   amivel ön a legirtóztatóbb sorsot tűri, az én legijesztőbb
16617  3,   III|                      ami történik, fogjunk a sorsra.~ ~Egy este, mikor már a
16618  6,    II|             szobájában egyedül, perlekedve a sorssal és az istenekkel, akik azt
16619  9,     I|                     perc volt neki engedve a sorstul, hogy határozzon nagyot,
16620 10,     V|                         Egyszerre oly kettős sortüzelés fogadta őket az eddig oly
16621 11,    IV|                     elrejtve, mely egyszerre sortüzeléssel fogadta a barsiakat, s arra
16622  1,   III|                   des Narcisses-t hajdanában Soubise herceg építteté – a szép
16623  1,    II|                      monda az ifjú, egy húsz sous-s pénzdarabot nyomva a blúzos
16624  1,    II|              tudhatja a jövendőt? Ezt a húsz sous-t vagy a feleségemnek viszem,
16625 10,   III|            bíbornokot, hogy szedegette elő a soutane-ja zsebéből a cukordarabokat
16626  6,     I|                    az! mert az odalenn van a souterraine-ben”, akkor azt mondom neki,
16627  4,     V|                      haja is egészo a bőrig. Sovány arcának minden vonása izgékony
16628  4,    IV|                   éhen. Attól fogva a medvék soványkodni kezdtek. Az egyik kenyeret
16629  3,    II|                   hogy azok az apróbb sárgák sovereign * aranyak voltak, a fehérek
16630  8,   III|               virtuóz vagyok. Egy remete egy spadassin ellen! Megölöm. És akkor
16631  3,    II|               hozzáfogott az öltözéshez. Egy spanyolfal mögött végezte el a toalettjét.
16632  6,    II|                    mérkőzhetik.~ ~Megmutatja Spanyolország, hogy mire képes a feldühített
16633 10,    VI|                 saragossai hősleánynak, vagy Spatár Eudoxiának, a görög szabadságharc
16634  5,     I|                   már a jelen században csak speciálitás, mint a medve. Aki az ilyenben
16635  2,     I|                   felelt a lelkész –, csak a spectabilist el ne ragadják Phaëton *
16636  8,     I|                         De ugyan mondja meg, spektábilis – kezdé Vavel Lajos –, hogyan
16637  2,   III|                     mi? – szólt a hajdú.~ ~– Spenót sült békacombokkal….~ ~–
16638  2,    II|                  maga, Bernát bácsi.~ ~– Hát spicli vagyok én?~ ~– De az útlevelét
16639 10,    IV|                     rojtjait, levélfüzéreit, spirálformán tekeredett húrjait, azoknak
16640  2,     I|                    bújában aztán a repudiált sponsa * valét mondott a világnak,
16641  9,    II|                   magával, hanem a halálának spóráit is. Ő is megkapta e ragályt.
16642  5,   III|                 filiszterek felabajgatása is sport. Engem mulattatni fog az
16643  5,    II|               katonajelszó szerint: „and'res Stadl, and'res Madl” * .~ ~Mindenki
16644 12,   III|                  volt kiállítva; az alkirály stampigliájával, a császári nagy pecséttel,
16645  2,     I|          elvégeztetett!” S erről a textusról stante pede olyan prédikációt improvizált,
16646  4,    IV|                       Olvashatta a gróf úr a statáriumfán a személyleírásomat, megítélheti.~ ~
16647  2,    II|              rakoncátlankodnak: kihirdetem a statáriumot; s akkor vagy kézre kerülnek,
16648  5,    IV|                      ő maga volt, nem más. A statutió alkalmával sem jött az Bécsbőlo .
16649  2,     I|                      ismeretséget kötni. Más statutiónál a fél vármegyét összeinvitálják,
16650  2,     I|                  annyival különösebb, hogy a statutióra senkit se hívatott meg a
16651  2,   III|                 Miért is nem bíztam az egész statutiót a másodalispánra? – Csak
16652  2,     I|                   hivatalos formalitás jár a statutióval, azt végezzék el az urak
16653  8,   III|                    Önt.~ ~Egyébként maradok, stb.~ ~De Fervlans márki.”~ ~ ~ ~
16654 10,   III|                 fandangót vagy a bachanal de Steibelt, vagy a keleti danse de
16655 11,    IV|                   pajtásait, György Benedek, Sterniczky, Török, Váry megmutatták
16656  8,   III|                    kastélyát; mert seregeink Steyer felől is közelítenek, s
16657  2,     I|            clavicordiumot is küldött le, egy stimmelő meisterrel; s a szobákat
16658  3,    IV|               alkalmazni; – vagy éppen gyors stimulantiákat * .~ ~– Óh, csak siessen
16659 11,   VII|                      sok szláv hangzású van: Stipcsics, Antunovics, Bacsics, Radivojev,
16660 11,     I|                bácskaiak derék vezére, a hős Stipsics, éppen ilyen levelet olvasott
16661 11,    IV|                      nádor közelében lovagló Stocker főhadnagy lovát sodorta
16662 11,   VII|                  gyalog sorezred katonáit, a Strassoldo, Eszterházy, Saint Julien
16663  2,   III|                     együtt.~ ~Aha! Itt van a stratagema: most mindjárt meg kell
16664  4,     V|                  Hanem a fődolog ennél az én stratagémámnál az, hogy kívülről ne legyen
16665 11,   VII|              megverve, mint az elővigyázatos stratéga hadvezér, Chasteler tábornok,
16666 11,   VII|             felkerekedtek, otthagyták a nagy stratégát seregestül, ki hasztalan
16667  2,    II|                 rögtön hozzáfogott elmondani strategemáját, mellyel azt a várat bevenni
16668  4,     V|                    szobáját, annyit tanult a stratégiából, hogy a vékonyai megfájdultak
16669 13,     I|                  kapuban! Az alispán hajdúja strázsál ott most.~ ~Vavel sarkantyúba
16670  4,     I|                   hagyta el. Ez rendesen ott strázsált a keresztfa alatt a falu
16671  8,     I|                     hogy ő parasztkáplártól, strázsamestertől engedjen magának parancsolni.
16672  2,    II|                     mindszent napján heilige Stricli * van az asztalukon. Templomba
16673  8,    II|                     freien deutschen Rhein!” strófáira, a lengyel vigasztalta magát
16674  1,   III|              nevekkel; némelyek fölé alkalmi strófák is voltak jegyezve, egy-egy
16675  3,    IV|             tudományos folyóirat is érkezett Stuttgartból, a gróf könyvárusától. Legtöbb
16676  5,    VI|                   őkelme érezvén, hogy amely subscust * a bárónő ellen elkövetett,
16677  7,    II|                   még nem küldte el az ígért subsidiumot.~ ~– Mit törődöm én az aerariummal,
16678 11,    II|                      ellenség. Két köznemes, Süke és Sebestyén, visszarohant
16679  6,     I|                   kiszáll, ott marad, vakon, süketen némán, tudatlanul, nem találva
16680 11,     V|                    nincs rossz puska! Ha nem sül el a likas vége, elsül a
16681 10,     V|                   mohátul nem fog látszani a süllyesztő, amelyen át marquis De Fervlans
16682  7,  VIII|                    sohase látott belőlük még sülve sem egy egészet, csak a
16683 11,    II|                    képez, a szögletet képezi Sümeg. Ha az ellenségnek sikerül
16684 10,     V|                  veszedelem volt a harcolás: süppedék, zsombik, tüskebozót gátolta
16685  4,   III|                   figyelmesen.~ ~– Hát mi? – sürgeté a bárónő.~ ~Vavel emlékezett
16686  9,     I|                   elrejtve maradni.~ ~Az idő sürgetett. Jocrisse háromszor is utánajött
16687 11,    IV|              táborkari főnök, Nugent, sokkal sürgetőbbnek találta az ebédet; és tökéletes
16688 12,     I|                       Vavel nem tűrheté már, sürgetve kérdezé:~ ~– Mit tud ön
16689 10,   III|                         Alig robogott tova a sürgönyfutár hintaja, amint újból egy
16690 12,   III|                   volna a hírmondónak a maga sürgős izénetével. Így azonban
16691  4,    II|                    lakó nőt. Ráért. Nem volt sürgősebb dolga. S minthogy a közvetlen
16692 11,     V|                  ütött hordó, s a lacikonyha süstörgő bográcsa körül aztán elfeküdt
16693 10,    IV|                     lángoszloppá vált, amely süstörögve emelkedett fel az égnek.
16694  3,    II|                 szabad tóba, mikor holdvilág süt: éjjel.~ ~– Az nagyon szép
16695  2,    II|                      Georg! Pakoljon össze a süteményekből egy jó csomót, s vigye el
16696  1,    IV|               földteke, egyik oldalát mindig süti a nap.~ ~A Palais des Narcisses-ban
16697  5,   III|                     lakik, egy pisztolyt sem sütött el; sem kard nem volt a
16698 11,    IV|                  francia főtisztre; azazhogy sütötte volna, ha csütörtököt nem
16699 11,    IV|                  Nyolcvanezer darab kenyeret süttetett a nádor előre, hanem azt
16700  8,     I|              seregnek sem győz alig kenyeret süttetni.~ ~– No, hát akkor vége
16701  1,     I|                  pedig milyen szépen fel van sütve a hajam!~ ~Azzal lehúzva
16702  6,    II|                      a fejére cserébe a maga süvegéért, ami a huszár fejére vándorolt,
16703 10,     V|                 mellől:~ ~– A bozótban veres süveges lovasok mutatkoznak!~ ~De
16704  7,    II|                       fenntartja a sastollas süveget a fején, s nagyot csörrent
16705  7,    II|                 teletöltötte vele az alispán süvegét, amit az a két kezében tartott,
16706 11,   VII|                   belepve, de felbokrétázott süveggel és diadalragyogással az
16707 12,    II|                    farka!” Kakastollbokrétás süvegű, kék köpönyeges franciák,
16708  5,    II|                     a röppentyűk, tűzkerekek süvöltését, pattogását, s minden granátdurranásra
16709 11,    IV|          visszaverték az ellent; pedig egyre süvöltött közéjük az ágyúgolyó. Egy
16710  9,   III|            rózsaszínű, kulcslyukán keresztül süvöltve, sikoltva fújt elő egy vékony
16711  5,     V|                       Az Istenért, Marie! Ki sugall önnek ilyen gondolatokat?~ ~–
16712  8,    II|                kifutott a szobából. Sejtelme sugallta neki, hogy mikor vőlegény
16713  5,    VI|                haragos kék, a belső égszínű, sugár alakú szirmokkal, a kehely
16714  3,     I|                     ér az Isten napjának egy sugara, csaknem átlátszó fehér;
16715  7,    II|                   még az idegen szemek égető sugarához nem.~ ~– Óh, Istenem, mit
16716 10,    VI|                     vizet, mint egy szökőkút sugarát. – Lám, milyen könnyen megy
16717 10,    II|                 szokatlan láng, mely belőlük sugárzott, s száraz ajkai ki voltak
16718 12,     I|                 Lajos odatartá a fülét, hogy súgja hát meg.~ ~Igen rövid közlemény
16719  5,   III|                       Engedje, hogy a fülébe súgjam, amit akarok; s ön is tompítsa
16720  5,     V|                ösztön (büszkeség talán?) azt súgná neki, hogy az a hely el
16721  2,     I|                szabású * , de körülprémes és sújtásos. Nyakán feszesre csavart
16722 13,     I|                   szavai mind az én lelkemet sújtó vádak voltak. Egy elárult
16723 11,   VII|                      egész csapat egyesített súlyával csap le az ellenfélre.~ ~
16724  5,    VI|               elvesztett sulykot. – Ez az én sulykom! – mondja neki – én ejtettem
16725  5,    VI|                gazdája kezében az elvesztett sulykot. – Ez az én sulykom! – mondja
16726  5,    VI|                  megtalálták, s benne volt a sulyokban a hat arany. Ezért úszott
16727  5,    VI|                      költségvetést, s óriási summa jött ki belőle. Majdnem
16728 10,   III|                     egészséges. Le temps est superbe. Pompás az idő! Les soldats
16729  1,     I|                             I. ~ ~A hó olyan sűrűen esett, hogy aki ezt a csendes
16730  1,     I|                    gödröcske. Szemöldei igen sűrűk és egyenesek; arcába kétfelől
16731 12,    II|               úrhölgy, arcát nagyon őrizve a sűrűre húzott fátyollal a nagy
16732 10,     V|                     feneketlen degetből.~ ~A sűrűségben egyik vezér sem láthatta
16733 11,    IV|                      attakíroz, s ő keresi a sűrűséget a csatában, hogy megritkítsa;
16734  3,    II|                    sokáig kísértettek azután susztertallér és két garasos név alatt.
16735  4,   III|                      Ne vesződjék ön velem – suttog a hölgy, amint szemeit felnyitotta,
16736  1,     I|                   lesz.~ ~A sötétségben halk suttogás támad. Valami férfihang
16737  7,    II|                  szellemlakta helyeken, ahol suttogáshoz volt szokva csak a visszhang. –
16738  9,     I|                 hegyét a szájába kapta, hogy suttogássá fojtsa el a kiáltást.~ ~–
16739  8,    II|                      hogy boldog szerelemről suttogjanak. Az éjszakák világítása
16740  1,   III|          szarvasbőrből voltak.~ ~Alig tudott suttogni.~ ~– Nem bírom önnek megköszönni,
16741  1,    IV|                      mosolygó, hízelgő arcok suttogó párbeszéde pedig ez volt:~ ~–
16742  8,    II|                      tartott a kezében, hogy suttogta neki csak őtőle magától
16743  8,    II|             lőfegyverrel ellátva; de az csak suttyomban alakulhatott, a nemesi bandérium
16744 10,    IV|                   Ezek a lakosok svábok. S a sváb amilyen nyugodalmas nép
16745  7,     I|                    hogy tud lovon ülni, a mi svábjaink igen találóan elnevezték „
16746 11,    IV|                  rendelkezésére még tizenkét svadron inszurgens lovast. Hogy
16747 11,    IV|                      kapitányt, Hunkár Antal svadronvezetőt, a szakaszaikkal a rohamra
16748  7,     I|                   azt maga szereli fel. Szép svadrony lesz belőle! A nemesurak
16749  1,    IV|                     lesz önnek legelőször is Svájcot átkutatni a szökevények
16750  4,     V|                   meg lőtt volna folyvást. A svalizsér * utána nem tudott volna
16751  7,  VIII|           kiáltásoktól úgy félni. (A szegény svalizsérek nemigen köszönik meg azokat
16752  5,     V|                   sem volt szükség? Elég egy sympathicus léleknek a sugallat, hogy
16753  3,    II|            kérdésedre az öt világrész minden synedriumai * sem tudnának megfelelni,
16754  8,    II|                    ira” – a „Partant pour la Syrie”, harci riadói; az angoloknak
16755  2,     I|                földet mér, ködöt szel, vizet szab, s ha valakinek az órája
16756  7,    II|                  nyíltak.~ ~Nem kérdé többé: szabad-e? Merészen kitárt egyet az
16757  7,    II|                házakból kimenekültek, akik a szabadba kivonszolták magukat, s
16758  9,   III|                  jajkiáltó lánggá lobbanva a szabadban.~ ~– Ott ég el a hat ingecske –
16759  8,    II|                    királyáért.~ ~Vavel Lajos szabadcsapatának valamennyi emberét külön
16760 10,    II|                 várlakot feláldozta is Lajos szabadcsapatjának; de egy szobát bizonyosan
16761  8,     I|                  polgárok önkényt alakítanak szabadcsapatokat, amiket „volon”-oknak hívunk.~ ~–
16762  7,    IV|                    mással válthassák föl. Én szabadcsapatot idomítanék belőlök.~ ~–
16763 11,    IV|                      rohamoszlopokra alakítá Szabadheggyel szemben, mindjárt ki lehetett
16764 11,    IV|                   mieink is készen voltak.~ ~Szabadhegy előtt egy kiálló szögletet
16765 11,    IV|                ágyúkat, s kiverték az ellent Szabadhegyből, egy lövés nélkül; kapitányuk,
16766 11,    IV|                     herceg serege letelepült Szabadhegynél, s végre-valahára hozzájutott,
16767 11,    IV|                   árokba hullott bajtársakat szabadíták ki veszedelmes helyzetükből,
16768  5,     V|                           Aki angyaltársának szabadítására eljön. Isten engedjen bennünket
16769  4,   III|                    fog. Ily helyzetben még a szabadítónak sem illett őt látni.~ ~A
16770 10,     I|                      saját vérük áldozatával szabadították ki. Egy „démon” a csatában
16771  4,   III|            megkötöztek, s betömték a száját, szabadítsa azt meg.~ ~Vavel átment
16772  8,    II|                   maguk közé a székre, hiába szabadkozott, hogy ő már falatozott,
16773  4,    IV|                konvenció. Gróf úrnak nemcsak szabadságában áll, de még kötelessége
16774  9,   III|                       az nem tud harcolni. A szabadságbajnokokat mindenütt leverik – a saját
16775 10,    VI|                   Spatár Eudoxiának, a görög szabadságharc amazonjának.~ ~Lajos pedig
16776  8,   III|                     még tenni azok, akik ősi szabadságukért fogtak fegyvert, a magyar
16777  9,     I|                       hanem ha idegenek közé szabadul, ott kegyetlen pusztítóvá
16778  1,   III|                     keblének terhe meg akart szabadulni. Nem árulta el megnyugvását.~ ~–
16779  1,   III|                    sakkhúzást is, ámbár elég szabályellenes. Ön a királynéját rochiroztatja.
16780  5,   III|                    helyezni. Azonban hát egy szabályszerű rencontre-hoz több is kell,
16781  5,     I|                  parasztlegények összevissza szabdalt pofákkal ugyan, de mindig
16782  8,     I|                        hogy neki nincs annyi szabója, hogy azt a sok mondurt
16783  1,    IV|              telepedik le, azonnal az ottani szabókkal, piperészekkel öltöztesse
16784  8,    II|                  baranyai „Induló Marsot”, a Szabolcs vármegyei ezrednek „örvendését”,
16785  1,   III| egyenruha-szállítását megkapni, amin Barchut szabómester már eddig annyit nyert,
16786  1,     I|                     egy csaló: egy St. Leu-i szabónak a fia, Léon Maria Hervagault;
16787  7,  VIII|                    hogy minden órára ki lesz szabva a rendes dolgod.~ ~– Óh,
16788 13,     I|                  ahhoz a házhoz.~ ~S e gyors száguldás alatt félistennek érezte
16789 12,    II|                     népsége, s védte magát a száguldozó csapatok ellen. Ezért híják
16790  2,    II|                   csak bevétellel foglalkozó száj nyílt meg, hogy ily vakmerő
16791  5,   III|                  hőkölt vissza, s hirtelen a szájához kapta kezét, mintha egy
16792  4,    IV|                 monda a leány – s aztán ha a szájam görbe volna, s a fél szemem
16793  8,     I|                    én Katalinom?~ ~– Éppen a szájamból vette ki a szót, gróf úr.~ ~–
16794  2,    II|                      szalasztott ki annyit a száján, hogy „az ő úrnője egy szegény
16795  2,     I|                     másik, s mikor beszél, a szájának csak az egyik felét nyitja
16796  1,   III|                  gúnyosan féloldalra vonta a szájáto mosolyogva.~ ~– Az ám –
16797  1,    IV|                    szétriasztott bűntársak a Szajna partjain a nád között elrejtett
16798  1,    II|              keresztülgördült a jármű azon a Szajna-hídon, mely még egyedül volt házakkal
16799  1,    II|                   nem kiáltott-e fel hozzá a Szajnából egy kardal: „maradj itt!” –
16800  4,     V|         töltéskamrájuk egy lesz, hanem a két szájuk széjjel megy. Ebbe két golyóbist
16801  2,     I|                      prédikációs könyvét egy szakácskönyvvel, s csak akkor vette észreo ,
16802  2,     I|              beszaladgálni, s a szakácsot és szakácsnékat bámulatra ragadni a konyhaművészet
16803  6,    II|                      szól egy szót is. Még a szakácsnő se nyitja föl a száját soha,
16804  6,     I|                   földszint volt, Lizetté, a szakácsnőé mellett. Lizett csakugyan
16805  6,     I|                      kenyér és gyümölcs.~ ~A szakácsnőnek el kellett oltani a tüzet,
16806  2,     I|                éléskamrát beszaladgálni, s a szakácsot és szakácsnékat bámulatra
16807 10,    IV|                     a tengerbe, három folyam szakad bele. Elnyeli mind a hármat,
16808 11,    II|                 karakói napok voltak annak a szakadatlan csatának az előnapjai, melynek
16809 11,    II|                 alatt, mely reggel óta folyt szakadatlanul, aggódva nézte a dombtetőről
16810  3,    IV|                      emberek!~ ~– De csak ne szakadna úgy az eső!~ ~– Én odaadom
16811  3,     I|                      brüsszeli csipke le van szakadva válláról, s az elefántcsont
16812 13,     I|                házához a sok szomjas katona: szakajtókosárral szedte össze a pénzt, úgyhogy
16813  4,    IV|                      anyóka ült megfordított szakajtón, s kis unokalányát tanította
16814 11,    VI|            franciáktól megszállt falura. Egy szakasz a főúton, Szapáry Vince
16815 11,   III|                   választott őrmester a maga szakaszában. A csatározásnál észreveszi,
16816 11,    IV|                      Antal svadronvezetőt, a szakaszaikkal a rohamra jövő ellenséggel
16817 11,    VI|                      közelgő Horváth Kristóf szakaszának trombitái.~ ~A jó barát
16818 11,    IV|                   négyszer vezette a rohamra szakaszát, mindannyiszor kapott egy
16819 11,   III|                    alatt a veszprémi őrnagyi szakasznak az ellenséggel, ami egyike
16820 11,   III|                  vissza, azután a lovasezred szakaszonkint. Az ellenség nem láthatta
16821  1,   III|                      falakkal átidomíták sok szakaszú lakosztályokká: egy teremből
16822  4,     V|                       hová a rábízott munkát szakavatott kézzel belevázolja; hanem
16823  5,     I|                   akadémiai disputa támadt a szakértők között. Miért vannak e szép
16824 10,    II|                 rémséges horkolást, mint nem szakítaná félbe a fűrészmalom működését,
16825  8,   III|                     rövidebben akartam végét szakítani a cselszövénynek s magam
16826 11,    II|                  felé.~ ~Egy kis folyamocska szakítja félbe ezt az utat: a Marcal.
16827 10,    IV|                       másutt meg nyílt tavak szakítják meg a végtelen nádbirodalmat,
16828  2,    II|            esztendősnél? Az alispán úr végét szakította ennek a győzelemnek.~ ~–
16829 11,    IV|                  elpáholta, ha elszaladtak, „szakkerbokkert” kiabált utánuk.~ ~A lovasság
16830  2,     I|                  rejté. Igen tudós és a maga szakmáját értő férfiú volt; de a beszélgetés
16831  5,    VI|                      Hanság térképét. Valódi szaktudományú remekmű volt az. Mikor a
16832  7,  VIII|                 egész délután a szabad légen szaladgált.~ ~Valamit kíváncsi volt
16833 10,    IV|               tűznyelvvel kiáltottak rájuk: „Szaladj!”~ ~De Fervlans csak a vallai
16834  1,    II|            szívességet a szerencsétlennel, s szaladjon el a legközelebbi utcaszegletigo ,
16835 10,   III|                    megriasztom őket, akkorát szaladnak, hogy az egész Fertő mentét
16836  2,   III|                 pisztolyok elől csak meg nem szaladok. – A magyar nemes: született
16837  1,   III|                gyermek kacérkodással az inge szalagcsokrába tűzte.~ ~– Mi a neve ennek
16838  4,   III|                       s ott van halványsárga szalaggal összehúzva, míg hímzett
16839  7,   III|                    hímez arannyal szép piros szalagra.~ ~– Siet biz az – folytatá
16840  7,    IV|                     egy-egy ilyen szót ki ne szalasszon: „hah, a bitang! – Darvalia! –
16841  1,   III|                  ilyen szép alkalmat el kell szalasztanom a meggazdagodásra; de kalmár
16842  2,    II|                      magától: csupán egyszer szalasztott ki annyit a száján, hogy „
16843  7,  VIII|                   hogy nem szabad belőle egy szálat is leszakítani. Dúskálkodhatik
16844 12,     I|             granátíros áll silbakon a bárónő szállása előtt, mintha valami potentátot
16845 12,     I|                  pénzt, s úgy osont el Vavel szállásáról, mintha lopott volna.~ ~
16846  1,   III|                  tudta az anyja nevét, meg a szállását, aki azt állította, hogy
16847  5,     I|              tartania, hogy az ő lakásába is szállásoljanak be katonát; a Névtelen Vár
16848  5,     I|                      nem szabad bele katonát szállásolni.~ ~A megérkezés utáni napokban
16849  5,     I|                      maga az ezredparancsnok szállásolta be magát: ahogy illett is;
16850  5,     I|                      hogy a katonákat hogyan szállásolták el a gazdákhoz házszerte,
16851  9,     I|                    van végezve. Én jó helyre szállásoltam be itt magamat. A Névtelen
16852  1,   III|                         De hisz ez nem az én szállásom – szól az öregúr.~ ~– Nem
16853  1,   III|                     jó barátja, ki önnel egy szálláson lakott. Ez a múlt éjjel
16854 11,     V|                    volt, amikor minden bokor szállást ad. Ott letelepedének, és
16855  1,   III|                     utcán, s azt felvitték a szállásukra, az emberszeretet ürügye
16856  5,   III|           kastélyomat választá ittléte alatt szállásul. Szívesen engedém át neki
16857  1,     I|                     No de fel nem vihetjük a szállásunkra; hiszen tudja ön!~ ~– Eh!
16858 11,   VII|                    ami legbecsesebb: csizmát szállít a francia hadsereg számára.
16859 11,    VI|          lovasezrednek.~ ~Sátán Lacit is úgy szállíták vissza Komáromba hordszekéren.~ ~
16860  9,   III|                     hidat, amit egy darabban szállítanak odább, s a Dunának az egyik
16861  1,   III|                     Akarja, hogy a hadseregi szállítás fővállalatát Hoingerlot
16862  8,     I|                 szereket nem adhat az élelem szállítására, se lovakat az ágyúk vontatására,
16863 11,   VII|                   Győrnél foglyul ejtetteket szállítja lefelé. Szétver minden ellenállót;
16864  7,    II|                    már nem volt se ideje, se szállítóeszköze az ellenfél sebesültjeit
16865  6,    II|                      nem árt meg a jégverés) szállíttatta a koporsót egy átelleni
16866 11,   III|                    mit erősködtök ti tovább? Szállj le, maradj itt! Nem tartozol
16867  7,     I|                      áldomás volt, amiért a „szállok kendnek!” felhívásra könnyen
16868  9,    II|            pókfonallal, aminő az őszi légben szállong, amiről senki sem tudja,
16869 10,     V|                   égő rongyai, mint éjlepkék szállongtak alá a nagy rózsabokorra,
16870 12,    II|                   voltak: a lovaikról le nem szálltak, hanem mind a kezében tartotta
16871 11,    II|                  kiverték a faluból, s maguk szállták azt meg éjszakára. Gosztonyi
16872 10,    II|              parketten halomra gyűlt szemét, szalmaalmok, élelmezési ízékek maradványa;
16873  4,    IV|                      lépve, kivett abból egy szalmába font üveget és egy kis poharat,
16874  4,    II|                   zöld pázsitján végigsétál. Szalmakalapjának ernyője alól göndör csigákban
16875 11,    IV|                      lőttek ki, a harmadikat Szalmásy Ferkó káplárja adta át neki,
16876 10,   III|                    gyönyörű példányt ebből a szaloncikkből, ami közirigységet fog fölkelteni
16877 10,   III|             honfiainkat, s Párizs valamennyi szalonjában az idén a tiroli viselet
16878 10,     V|                    És a császári princesszek szalonjai nem fogják őt többé elfogadni;
16879  1,    IV|                  bájos Dealba Thémire grófnő szalonjaiban soha egy szót nem lehetett
16880 10,   III|                     most kimentek a divatból szalonjainkban, amióta Madame Talleyrand,
16881  8,    II|                      künn a gyepen, jó nyers szalonnát paprikával; velük kellett
16882  9,   III|               eleséggel, kenyérrel, sajttal, szalonnával, pogácsával, mintha vásárra
16883  1,   III|             igazgyöngyök; a férfiak is csupa szalonöltözékben: tökéletes magyar nadrághoz
16884 11,   III|                percig. Akkor a francia tiszt szalutált a kardjával: „Bravó, kamerád!”,
16885  7,    VI|                    haragban vagyok. Barátaim száma nem sok, de azok annál becsesebbek.
16886 12,   III|                     asztalra krétával felírt számadás.~ ~– Guillaume tábornok
16887 12,   III|                  térképeikkel az asztalról a számadásainkat; s most én nem tudom, hogy
16888  6,     I|                    gyóntam meg. Most a végső számadásnál vagyok. Egész adósságomat
16889  1,    IV|           bérkocsisokat Párizsban, akiknek a számaik a barrière-en átkeléskor
16890 12,    II|                         Megható szép kép. A „Szamaritánusok”.~ ~– Antik vagy modern?~ ~–
16891  8,     I|                   bolonddá!~ ~– Írva van . A számát is megmondhatom, ha meg
16892 10,     V|                     nem lehetett az ellenfél számerejét kitudni. Ha egy lovasra
16893 10,     V|                    meglehetősen egyenlő volt számerőre.~ ~Mind a kettő à cheval
16894 10,     V|                   azt a kezébe veszi, az nem számít arra, hogy védelmezze magát,
16895 10,   III|                 lehetett éjfél, úgy ki lehet számítanunk, hogy a Nezsiderből alkonyat
16896 10,    IV|                 kívül még van valaki, akit a számításból nem kell kifeledni. Nevezzük „
16897 13,     I|               milliókra menő veszteséget nem számítgatja senki: csak a csodákat jegyzi
16898 11,   VII|               elrendelve. A gyalogságnak nem számítottak a karjaira, csak a lábaira.~ ~
16899  8,   III|                  közbejött valami, amire nem számítottam. Mikor a rejtélyes lovagot
16900 10,     V|                 talált. Ezek is a társadalom számkivetettei. Ezek is azért jöttek erre
16901  7,    II|                           De kérem, legalább számláljuk meg, hogy mennyi!~ ~– Majd
16902  3,    IV|                     illatos ibolyával, érett szamócávalo lepi meg gyermekeit.~ ~A
16903  7,     I|                alsóbb rendű nemességből elég számosan, hanem a főnemesség távollétével
16904 12,    II|                    könnyű lovasai ellen, kik számra is túlnyomók voltak. Vezérük,
16905  4,     I|                    bárónő szívére vette azon számtalan elhagyott gyermek sorsát,
16906  6,    II|               eltaszítá, mely őt üldözi, még száműzetése siralomházában is imádja;
16907  5,   III|                   vagy egy ostoba golyó árán száműzetésemtől megszabadulhatok. – Azt
16908  4,     I|                    az egyenrangú társaságból száműzi magát, a nyomorultak világát
16909 10,     I|                   fia, az előkelő társaságok száműzöttei, a létjogot vesztett kétségbeesett
16910  9,   III|                  törni. Marie így is, úgy is száműzöttje marad hazájának. S a francia
16911  5,     V|                     hozzá, hogy megkérlelje. Szánakozó tekintettel nézett le rá,
16912  5,   III|                mozgás tartja épségben; ezt a szánalomra méltó teremtést kárhoztassam,
16913  8,   III|           jótékonyságaik terén találkoztak a szándékaik, ott is csak azért, hogy
16914  4,    II|                  leskelődő férfi előtt lehet szándékos kacérság is; hanem amit
16915  4,     V|                      töltöttek együtt. Lajos szándékosan tartóztatta vissza Marie-t
16916 12,   III|                    elhozza?~ ~– S azt még ma szándékozom tenni.~ ~– A fegyverszünet
16917 13,     I|                 jönnek, s nagy harci kedvvel szándékoztak őket elfogadni. Ott álltak
16918 11,   VII|              megszállva.~ ~Igenis, az volt a szándékuk: a Dunától a Balatonig lemenni,
16919 11,   VII|                    edzett karjainak s könnyű szandolinjának köszönheté, hogy el tudott
16920  5,   III|                     öblön keresztül jöttem a szandolinomon, egyedül; senkinek se szabad
16921  5,    IV|                 keresztül. egy maga hajtotta szandolinon, midőn az öblöt mindkét
16922 11,   VII|                      Széchenyi egy kétevezős szandolinra ült, s elindult egyesegyedül
16923  1,     I|                  kezét. Ön nagyobb hőstettre szánja el magát, mint a fogoly
16924  2,   III|                    azt investigálom!~ ~Azzal szánkázott tovább a hosszú folyosón.~ ~
16925  4,     I|               társalkodónőjét zselleszékbeno szánkáztatta valamelyik inas, s olyankor
16926 11,    IV|                 végeikre, s lóhoz kötve, úgy szánkáztatták el azokat magukkal a sík
16927  9,     I|                      hogy utoljára a kínzója szánta meg, és megfogta a kezét.~ ~–
16928  8,   III|                   magát. Végre olyan lépésre szántam el magamat, amelynél karddal
16929  8,     I|                  mint a magyar.~ ~Most már a szántóvas jár el mind a kettő fölött,
16930  7,   VII|                    csinál, s csak a dolgomat szaporítja, mert mindent újra csinálok
16931  7,    II|                   szavaddal csak a dicsfényt szaporítod fejed körül, s törvényesíted
16932  6,     I|                  Vétkeim sokasága fejem fölé szaporodott. És én már tizenhat esztendő
16933  3,   III|                    kiteríté annak a térdeire száradni, míg a parthoz visszatértek.~ ~
16934 11,   VII|                    egyszerre kemény cseréppé száradt az afrikai hőségben; azon
16935  3,    IV|                 hogyan tudott átalakulni egy szárazföldi állat (ember) vízlakó állattá,
16936  6,    II|                  tudomást szerezni. Az egész szárazföldön el volt kobozva a szabad
16937  8,    II|                     le szoktak csókolni, úgy szárítanak föl?~ ~– Őrizzen meg az
16938  3,    IV|               udvaránál a királyné szolganői származását, hogy az felemelte a hosszú
16939  6,    II|                   minden nyelvét a magyarból származottnak tüntette fel, s adataival
16940  6,    II|           tudvalevőleg idegenek) csak később származtak be a paradicsomba. De Éva
16941  6,     I|                      összeszedte életerejét, szárnyai repdesni kezdtek, félig
16942  6,     I|                   gyöngéden szétbontá ruhája szárnyait, hogy rátaláljon az odamenekültre.~ ~
16943  4,   III|                      közepéről nyílt a terem szárnyajtaja. Azon egyenesen benyitott,
16944  1,     I|                     faragványokkal cifrázott szárnyajtó egy boltozatos, régi szőnyegzetű
16945  1,   III|                      Hanem az innen kivezető szárnyajtón keresztül lehetett hallani
16946  5,     I|                   szomszéd kastélynak azon a szárnyán is ki vannak világítva az
16947 10,     V|                   gyors ügetéssel előre, két szárnyára szedve előretolt csatározóit.~ ~„
16948  3,    II|                     a hullámmal, a halállal. Szárnyat csinálni a kezeinkből, s
16949  5,   III|                      át neki kastélyom egyik szárnyát, amit elődeim is vendégek
16950  7,    IV|                    csak repül be hozzá, mint szárnycsattogtató madár, sorsának tündére;
16951  7,    II|                könyvtár foglalta el, melynek szárnyoldalai között volt egy magas fülke,
16952 11,    IV|                  ezredessel, Csonányi József szárnysegéddel, visszavezette azt még egyszer
16953 11,    IV|                   költő, Nagy Pál, Csohányi: szárnysegédei, Beckers táborkari főnöke,
16954 10,    IV|              nyargalnak a lovakkal egy úton, szarvas, hiúz, vadkan, farkas és
16955  1,   III|                 kesztyűivel, amik még mindig szarvasbőrből voltak.~ ~Alig tudott suttogni.~ ~–
16956  6,     I|                      olyankor, mikor, mint a szarvasokra, úgy vadásztak a királyokra
16957  5,     I|               birtokain vadászatot, fácánra, szarvasra; s mint ügyes amazon bámultatta
16958 10,    IV|                     tavacskákon keresztül, a szarvast üldözve.~ ~Csakhogy az ősszel
16959  3,    IV|                  gyermek, fiatal vagy agg nő szava-e az. – Kérem önt, siessen
16960  7,    II|                   jött kitörésén.~ ~– Minden szavaddal csak a dicsfényt szaporítod
16961  5,    II|               ismeretlen állatok érthetetlen szavaira ügyelni, idegen bőrt viselni
16962  1,     I|              jegyezgetni, halk, alig érthető szavakat suttogva közben. Végre megállapodtak
16963  4,    II|                      beszél hozzá csak írott szavakban? Őt bizonyosan elfogadná
16964  5,    VI|                      levele.~ ~Ami ezekből a szavakból Lajos lelkében leginkább
16965  9,   III|                   Igaz, hogy az óriás tréfás szavakint az asperni ütközetben azért
16966 11,    IV|                 össze!~ ~…Ilyen zenészeti és szavalati akadémiát se rendeznek többet
16967  7,     I|                    uram, és tartsa meg adott szavamat, hogy az első hívásra ott
16968  8,    II|                   szegényt, a diákoskodót, a szavavehetetlent, a falusi nyalkát, a tréfacsinálót,
16969  8,    II|             özvegyének választói joga van és szavazata, mint egy férfinak. Az értelmiség,
16970  5,     I|                   van ellenállási ereje. – A szavazatok egyenlők voltak, s elnök
16971  4,   III|                   útleírásokat, miket a múlt századbeli természettudósok a holdplanétán
16972  3,    IV|                elzüllött emberi vadat a múlt századból is jegyeztek fel a krónikák,
16973  1,    IV|                minden ellensége, akinek csak századokról eltett vereségei vannak
16974 11,    VI|                    tegnapelőtti csatában egy századosát elveszté, de a József-huszárságot
16975 11,     V|                egymáson.~ ~– Vágj hozzá!~ ~A századosnak meg kellett mentenie a fringiája
16976 11,     V|                  sietni, s parancsot adott a századosoknak, hogy állítsák fel a zászlóaljat.~ ~
16977  8,   III|                      Montebellónál egy egész századtól védett majorházat! Igaz,
16978  6,     I|                  forgatja a napok és világok százezreit egymás körül, hogy azok
16979  7,  VIII|                 mirákulum.~ ~– Mi lehet ez a százfogú szörnyeteg?~ ~Mondták neki,
16980  3,    IV|                   egy levélborítékkal, amibe százforintos bankjegy volt takarva az
16981 11,    IV|                       az inszurgens seregnek száznyolcvan halottja, és ötszáznyolcvan
16982  1,    IV|               tulajdonosa már. Egész vagyona százötven frank. Tudniillik, hogy
16983  1,    IV|                   utalványt a grófnő számára százötvenezer frankig az első félévre,
16984  9,     I|               Marie-ra, rejtett csapatjával. Százszor, ha többször nem, olvasta
16985  6,    II|                     azt eltűrik.~ ~S ami még százszorta jobban fájt a kiontott vér
16986 11,   VII|                    csónakon a vízszín alatt, Széchenyinek most azzal is kellett vesződni,
16987  2,    II|              alkalmával az úr minden ételből szed ki egy tányérra, s azt saját
16988  3,    IV|                      eltett ajándékokat most szedegetné elő, illatos ibolyával,
16989  1,    IV|                   apró elrejtett mondatkákat szedegetnek össze, kihívó ügynökökként
16990 10,   III|                     Caprara bíbornokot, hogy szedegette elő a soutane-ja zsebéből
16991  1,   III|                   kalmár vagyok ugyan, hanem szédelgő nem vagyok. Azt, ami birtokomban
16992  1,   III|                   zeneköltő, aki szimfóniába szedje. – Adieu, hölgyeim! uraim!~ ~
16993  1,   III|                 ketten egy eltévedt leánykát szedtek fel az utcán, s azt felvitték
16994  8,    II|                   szegedi ifjak „gagyogását” Szeged felkelő polgáraihoz; az
16995  8,    II|             buzogányos vitéz magyarokhoz”, a szegedi ifjak „gagyogását” Szeged
16996  4,   III|                      összehúzva, míg hímzett szegélyei lábujjhegyeit is eltakarják.
16997  4,    II|                  gondatlanul feltűzte ruhája szegélyét az övszalagjába: ami még
16998  7,    II|           használatát is megtagadták, melyet szegénnyé és butává akartak tenni;
16999  8,    II|                    célomat elértem, annyival szegényebb leszek. Különben sem vagyok
17000  2,   III|                       hogy nagyságod e vidék szegényeinek valódi jóltevője. Ennélfogva
17001 13,     I|                    meg önt az ég azért, hogy szegényeknek egy nyugodalmas éjt fog
17002  3,    II|                 kedves kis állat! Hogy dobog szegénykének a szíve ijedtében! Maga
17003  5,     I|               Futóbetyár, lótolvaj, pusztázó szegénylegény mindig volt a Duna-Tisza
17004  8,    II|                     a bölcselkedőt, a büszke szegényt, a diákoskodót, a szavavehetetlent,
17005  7,     I|                      a másik donna: az mégis szeget ütött a fejembe. Az mindenütt
17006  5,     V|                   nem tekinteni, amit az nem szegett volna meg egy világért.~ ~
17007 11,    IV|                   kívül). Három Kármán, négy Szeghy testvér lett kitüntetéssel
17008  1,     I|                     nyitotta ki a kaput.~ ~A szegletbe húzódott kisleány ekkor
17009  2,   III|                       Egy pókháló nem volt a szegletbeno : nem is lett volna annak
17010  1,   III|                      a hófúvat között kapunk szegletében; aki azt beszélte, hogy
17011  3,     I|            önkénytelen mosolyra metszett ajk szegletei el nem árulnák földi eredetét;
17012  6,    II|                   városrul városra. Az utcák szegletein, a közsétányokon, a korcsmákban,
17013  4,   III|               áthaladt az udvaron, s amint a szegleten kibukkant, csakugyan az
17014  5,     I|                 behajtotta szépen a névjegye szegletét, s átadta azt a kapusnak.~ ~
17015  1,    II|                 egyikébe azoknak a szétszórt szegletköveknek, amik egy király szobrának
17016 10,    II|                      Vavel gróf szolgálatába szegődött most tábori kémnek. Ott
17017  4,     I|           Szerencsétlen szerelem, elhagyatás szégyene üldözte ki a világból ebbe
17018  1,    IV|               bitófáivá? Nem, Madame, ez nem szégyenelnio való, amit mi cselekszünk.
17019 10,    VI|                  első kísérletet. Nem váltak szégyenére a nagy fennyen feltűzött
17020  8,     I|                   meg.~ ~– Tartok tőle, hogy szégyenleni fogja.~ ~– Ejh! A verekedéshez
17021 11,     V|                      honnan vette magát az a szégyenletes adat a magyar történelemben
17022  4,    II|                   találkozott az övével. Nem szégyenlette, amit leírt; nem restellte,
17023 10,    IV|               elveszett az a valami, ami nem szégyenli magát országútnak neveztetni.
17024  9,     I|             szövetségében? Martalékul minden szégyennek, erkölcsi romlásnak? Vagy
17025  9,    II|                     arcát.~ ~Marie elvonta a szégyenpírban égő arcról a rejtegető kezet,
17026 13,    II|        szerencsétlenséget, országos csapást, szégyent, veszteséget, amit országnagyok,
17027 11,     V|                  uralkodót a magyar hadsereg szégyenteljes futásáról. Az összes inszurrekció
17028  2,    II|                    monda, hátravetve magát a székében. – Tanulja meg, hogy fiatalembernek
17029  3,     I|                 füzetei, miknek divatképei a székeken, asztalokon szétszórva is
17030 10,    VI|             menyasszonyát, s felültetve őt a szekérbe, lelkére köté, hogy mindkettőjük
17031  8,   III|                 temető-oldalon, s ahogy csak szekérben, lóban tart, vágtatsz vele
17032  9,   III|                   után járt az idő; a Göncöl szekere rúdjával lefelé állt az
17033  1,   III|                     hippogryph volna fogva a szekerébe, s az egyik erre, a másik
17034  7,    II|                     az lehetetlen, a lőporos szekerekkel nem lehet az utcán megállni,
17035 10,    VI|                    írt. A sebesülteket pedig szekerekre rakatta, és elküldte Komáromba.
17036  6,    II|                     szomszéd helységbe pedig szekéren átszállítani a halott embert
17037 11,    VI|                   kosztra egy derék komáromi szekeresgazdához, s ott helyre épülheté,
17038  8,   III|                           Készen tartasz egy szekeret, jó négy lóval a park kijáratánál
17039 10,    IV|                keskenyek, hogy csak egy mély szekérkerékbevágás jelöli őket, keresztül-kasul
17040  7,    IV|                 magad.~ ~S azzal felköltötte székéről Lajost, s vitte magával
17041  9,     I|                      aki még abban a percben szekérre ült, s elvágtatott.~ ~Vajon
17042 13,     I|             közlekedés felszabadult, s hozta szekérszámra az eladni való eleséget.
17043  7,    II|                  legázolt bénákon: lovashad, szekértábor vágtatva tapos végig a földön,
17044 11,    IV|                 gránát odatalált egy lőporos szekerükbe, azt felrobbantotta. A pukkanás
17045 10,    IV|                vadásznak, abbul élnek; egyes szekérutak oly keskenyek, hogy csak
17046 10,    IV|                      a mórdágvány elnyelte a szekérutat. A közepéből, ahol a kémlelő
17047 13,     I|                      bírt hatolni a szénatér szekérvárán – hol most a szép sétánysor
17048 11,     V|                     összeégett.~ ~Mikor ez a szekérvonat megérkezett Bánhida alá,
17049 11,     V|                     Most azután a sebesültek szekérvonata is gyorsabb haladáshoz kezdett: