bold = Main text
      Rész, Fejezetgrey = Comment text
17050  8,    II|                   egy a falba rótt vasajtajú szekrénybe, melyet kulcs helyett titkos
17051  3,     I|                    öltözetet vesz fel. Egész szekrénye van tele azokkal, válogathat
17052  2,   III|                      vannak a komornyiknak a szekrényébe bezárva.~ ~– Hát miért vannak
17053  4,    IV|               végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez lépve, kivett abból egy
17054  4,   III|               mellett, és rá lesznek bízva a szekrényeim kulcsai.~ ~S minden állításnako
17055  7,    IV|                felnyitogatta minden ajtómat, szekrényemet, ártalmatlanná tette minden
17056  3,     I|             aranyozott teknőchéjjal kirakott szekrénykékben gyermekjátékok, felöltöztetett
17057  9,     I|                     magával. A leánynak és a szekrénynek együtt nem szabad lenniök.
17058  1,     I|                      öregúr elvett valamit a székről az ágy mellől.~ ~A leányka
17059  2,     I|                 mókus * ,” földet mér, ködöt szel, vizet szab, s ha valakinek
17060  5,   III|                  értek, ott találták az erdő szélében a három tiszt csatlósait,
17061  8,   III|                      nagy ordítással az erdő széléből, szétveri az ágyúkísérőket;
17062  3,   III|                    benne elszórva, azoknak a szélei nádassal körülvéve, beljebb
17063 11,     I|                  számára teli, egész a papír széléig. S az tele volt jó kedéllyel,
17064  4,     V|                      tudni való hosszakat és széleket, s miután jól megértett
17065  3,    II|                 álmodomo , hogy a hullámokat szelem. Egész nap nem látom az
17066  6,     I|                      felkelt a haldokló ágya széléről, s az ajtó felé ment, ott
17067 11,    IV|                     Földváry Gábor és Antal, Szeles Józseffel, Zsámbokrétyvel
17068 10,    IV|                   utat elállta, nem lehetett szélesebb egy jó kőhajításnyinál.
17069 11,    II|                    malom felé. Fél eszkadron szélességben tömegrohamot intéztek a
17070  2,   III|           birtokosává lesz e földdel egyenlő szélességű Fertő tónak a közepéig.~ ~–
17071 11,   VII|                      az első lovasok az erdő szélét, amint egyszerre egy egész
17072  1,     I|                     is el fog kelni, meg egy szeletke pástétom.~ ~A véletlen vendég
17073  8,     I|                   szuronyaikkal Európa egyik szélétől a másikig törtek maguknak
17074  3,    II|            megtörülgette a hálóinge felemelt szélével az elalélt parányi állatot,
17075 13,     I|                  hanem hogy elébb hozza el a szelídebb csapást: a halált! Óh, minden
17076  7,  VIII|                     hívott sípjával. – Olyan szelídek voltak, hogy egy nőstény
17077  4,    IV|                hivatalt adott. Volt neki két szelidített medvéje. Azokat kellett
17078  4,     I|                   magyar főúr az ország szép szellemeit egyesíté maga körül, könyvtára,
17079  7,    IV|                  fantomok, akik mosolyognak, szellemek, akiknek ölelése forró.~ ~
17080  1,    IV|                    finom emberszólásnak, s a szellemes társalgásnak van uralkodó
17081  4,    II|                   abban, hogy egy nőt, kivel szellemileg érintkezett eddig: távcsövével
17082  7,    II|                    csörtetnek végig azokon a szellemlakta helyeken, ahol suttogáshoz
17083  4,     V|              regementeket kell formálnunk. A szélpuska nem durranik. Akkor aztán
17084  4,     V|                 talál. Nem addig van! Nekünk szélpuskás regementeket kell formálnunk.
17085  6,     I|                   Azalatt töltötte az időt a szélpuskával a céllövöldözésben. Annyire
17086  8,     I|                   feledve a tarló közepén, s szélre, viharra, esőre bízva, hogy
17087 10,   III|                tartalmát elolvasta.~ ~– Ez a széltoló igazat mondott! Nincsen
17088  1,     I|           kásztor-kalap * van, lábain letűrt szélű fénymázos csizmák, abban
17089 13,    II|                    másik után, egész a forgó szélvitorláig; mint ahogy elnyelte lassan,
17090  7,     I|                      a francia bajonettekkel szembeállítani! Mikor mindez megvan, akkor
17091 11,   III|                   akkor a veszprémi lovasság szembefordult, és mozdulatlanul állt,
17092  7,  VIII|             találkozhatni emberekkel, – akik szembenéznek, jó napot kívánnak. Nem
17093  2,   III|                 állásra tágultak szét, a két szemében nem a tenger látszott most,
17094 11,    IV|              megharagszik!” A dragonyostiszt szeméből kicsordult a könny. Ő is
17095 10,   III|                   fel magának – a leány szép szemeiből valamit. Ebből még nagyobb
17096  1,   III|                   csoportosultak, könnyekkel szemeikben, hálálkodással ajkaikon,
17097  1,   III|                néztek rá, bámulatra felnyílt szemeikkel. Egy szép szöszke princessz
17098  4,     V|                oktalan borzadály fog el, ami szemeimet nyitva tartja, mikor így
17099  1,    IV|                    nyitott azokon a nagy kék szemein.~ ~– Uraim és hölgyeim! –
17100  3,   III|                   alatt magunk is láttuk élő szemeinkkel, hogy egyszer csak nagy
17101  6,     I|                megdöbbenve. Megismerte Lajos szemeiről, hogy az sírt.~ ~– Igen,
17102  4,    IV|                elárulják magukat az arcon, a szemekben, s vannak, akik az arcból,
17103  8,   III|                  mindannál, s ezekért a szép szemekért nem azt árulta el minekünk,
17104 10,     V|                       kegyetlen mosolygással szemelte ki a maga emberét. Kitalálhatá,
17105  7,     I|                      alkalmával saját becses személyeik és illetőleg lovaik helyett
17106  2,   III|                      hogy bemutassam csekély személyemet.~ ~– Van szerencsém. Már
17107  1,    IV|                   tudták álcázni, hogy semmi személyleírás nem illik rájuk. A bérkocsira,
17108  4,    IV|                     gróf úr a statáriumfán a személyleírásomat, megítélheti.~ ~Azzal a
17109  2,    II|            panaszolta el, hanem egy harmadik személyre vonatkozólag tette, akit
17110  6,    II|              Megkísérté valami szolgálattevő személyt fogadni a házhoz. Elfogadta
17111 11,    IV|               megállapítva, hogy a Csanak és Szemere közti erdős magaslatokat
17112  1,    IV|                    leányának senki sem fogja szemére vetni, hogy valamikor kisgyermek
17113  4,   III|                      megszabadulás öröme s a szemérem pírja, midőn a délceg szabadító
17114  3,     I|                olyanforma apró fényes fekete szemerkéket, aminők az amaránth * magvai.
17115  4,     I|                     lelkész által, de csak a szemérmes szegények számára, akik
17116  7,    IV|            ellentétek egyesüléséből támad, a szemérmesség és a bátorság, a félelem
17117  7,    II|                     patriarkális földön az a szemérmetes szokás dívik, hogy akit
17118  4,     V|                     elfoglalja a túlérzékeny szemérmetesség. A ragyogó szemeket elfellegezte
17119  7,   III|                   mély felindulását asszonyi szemérmetességgel palástolva, kérdezé:~ ~–
17120  4,   III|                  halálra; szemei elfordultak szemhéjaik alá, s ajkai elkékültek;
17121  4,   III|                     a nő üterét vizsgálta, s szemhéjait emelé fel ujja hegyével.~ ~–
17122  4,    II|                 gödröcskéivé alakultak át; a szemlélés alatt azzal a kezével, melyet
17123  6,    II|                   volt annak a gyűlöletnek a szemlélése, mely Európa népei között
17124  4,    II|                      ott lehetett őt napeste szemlélni, ahogy kertészeinek rendeleteket
17125 11,   VII|              világtól félrevonulva, csendes, szemlélődő életet akar folytatni, megbecsülhetetlen
17126  7,     V|                 vasárnap.~ ~– Hiszen – szólt szemlesütve Katalin – meg lehet azt
17127  1,    II|                    másik férfi eltűnhessen a szemmeltartás köréből.~ ~– Nem tehetem,
17128  3,     I|                  vékonyan rajzolt szivárvány szemöldeivel egy szentképnek lehetne
17129  1,   III|                elütően, nem volt a homlokára szemöldig lehúzva, hanem büszke csigában
17130  2,     I|                       mint a másik, az egyik szemöldöke feljebb húzódik, mint a
17131  7,    II|                     aztán körültekint levont szemöldökei alól, hideg márványarcával,
17132  1,   III|            pittyeszté, s a szemeivel a saját szemöldökeit igyekezett meglátni.~ ~Az
17133  4,     V|                     e homlok domborodásai, e szemöldökök kiálló izmai, e klasszikus
17134  1,   III|                  egyszerre világosság hatolt szempilláira.~ ~A gyermek ezúttal igen
17135  4,    II|                  összevont szemöldök, ezek a szempillák alá rejtőző szemszivárványok:
17136  9,     I|                       Egy fehér arc, behunyt szempillákkal, homlokán a mirtuszkoszorúval,
17137  1,   III|                    szótlan pantomiával élénk szemrehányásokat látszott tenni az inasnak,
17138  1,   III|                      elhalmaztatotto gyöngéd szemrehányásokkal:~ ~– Ah, már el akar bennünket
17139  3,    IV|                     átázott ruháit, fuldokló szemrehányással kiáltozva: – Miért tette
17140  3,    IV|            rendkívüliség; a másik pedig az a szemrehányó önvád, hogy íme, akit ő
17141  4,    II|                     a szempillák alá rejtőző szemszivárványok: Lajos jól ismerte ez arckifejezést: –
17142  5,   III|           keresztülszúrva meghalni, mint egy szemszúrástól megkarcolva élni. – Azt
17143 11,    IV|                    epizódot jegyzettek fel a szemtanúk.~ ~Egy győri inszurgens
17144  4,    II|                      a távcsőbe. Az a „sárga szemű szörny” * még többet is
17145  2,    II|                  felelni; mert ő folytonosan szemüggyel kísérhette.~ ~– Nos, tiszttartó
17146  2,     I|                      elsimította a hajukat a szemükből, s társalkodónéját, ki nem
17147  1,    IV|                   vette az arany foglalványú szemüvegét, s úgy olvasta el a levelet.
17148 10,    IV|                nádkupacok s a halomra rohadt szénaboglyák, tetejükön már kizöldülve.~ ~
17149  8,   III|               összegyűjtött indulatai fekete szénaknáiban, hogy mint a csattanó viheder
17150  8,   III|                      rudakból, s bebútorozva szénakötegekkel és juhászbundákkal.~ ~Két
17151 12,    II|                elkezdett trombitálni, hogy a szénásszekerek térjenek ki előle a tört
17152 12,    II|                     a csalódás kedvéért több szénásszekeret hajtottak maguk előtt, amik
17153 13,     I|                     keresztül bírt hatolni a szénatér szekérvárán – hol most a
17154 10,   III|                 Fertő vidéke látja el Bécset szénával. A betörőket nem kellett
17155 12,    II|            hölgyeknek:~ ~– Lovas chasseurök. Szénázni jártak.~ ~Az igaz, hogy
17156  3,     I|                 óránál, s akkor is oly ébren szendereg, hogy a leánynak egy álomnyöszörgésére
17157  3,    II|                    nekem valami olyan álomra szenderítő érzés. Azt pedig, hogy a
17158 10,    II|                    ajtón legelébb is egy vas szénlapátot toltak eléje, tele parázzsal;
17159  5,   III|                      férji becsületén tapadó szenny eszébe jut, akkor elveszti
17160 10,    VI|                  dédelgette a sártól, vértől szennyes alakot e vigasztaló szókért
17161 10,    VI|                   szép, fehér kezeit annak a szennyétől; s vizsgálta a kezébe vett
17162  9,    II|                    az arcodat, és a kezeidet szennyezd be. S mikor lónyerítést
17163 12,    II|                francia seregnek, avagy pedig szénre, vagy pedig azt nézik, hogy
17164 10,    IV|                    körülfekvő lapályt.~ ~Már Szent-András táján, amint a buja útifűvel
17165  4,    IV|                      volt az, Arad megyében, Szent-György lovagok címe alatt, melynek
17166 11,    IV|                     maguktól.~ ~A nádor maga Szent-Ivánnál négy zászlóalj lovasságot
17167  6,     I|                         Az Istenre és minden szenteire könyörgök önnek: legyen
17168 11,     V|                    kifordított bundában járó szentekre esküdött, hogy igazat mond.~ ~
17169 10,    II|                     hatol át, ami a hajadoni szentélyben otthonos, s bár a bútorokból
17170  1,   III|                   alatt belopózni a családok szentélyébe; behálózni a hozzájárulhatlan
17171 13,     I|                        Óh, én drágám. Óh, én szentem! Óh, én kicsi kis bálványom!~ ~
17172  1,    IV|                   haza érdeke minden tettnek szentesítést ád.~ ~– De az, amit mi teszünk,
17173  7,    II|                    van,”, s aztán nézd ezt a szentet itt, aki az üldözőiért imádkozik;
17174 11,    II|                   Körmendre. Május 28-án már Szentgróton volt. Útnak is elég!~ ~A
17175  7,   VII|                     mit főznöm. Az ő ígérete szentírás: nekem pedig ez az egész
17176  3,    II|                 öltözetben, mint Shakespeare Szentivánéji álmának egyik tündéralakja:
17177  3,     I|                  szivárvány szemöldeivel egy szentképnek lehetne mintája, ha az önkénytelen
17178 11,   III|               közötti familiáris jó viszony. Szentkútnál Földvári Gábort, a pesti
17179  1,     I|                     látta, azt hihette, hogy Szentpétervárott * van; pedig ez a Rue des
17180  5,   III|                  róla. Én tudom, mennyi örök szentség van egy nőszív világában,
17181  9,    II|                   alá vett, hogy minő bajban szenvedek? Pedig az volt ám a ragály!
17182  5,   III|                    hátha a nejét kereső férj szenvedélyében durva, erőszakoskodó lesz,
17183  5,   III|                      a két szeme közé, hörgé szenvedélytől rekedt hangon:~ ~– És én
17184 12,     I|              képtelenségig menő erejük van a szenvedések elhordozására.~ ~De hátha
17185 13,     I|                     Te most elvetted rólam e szenvedéseket. Kimentettél önszívem pokoltüzéből.
17186  9,   III|                      még szolgálni? Annak is szenvedést okoznak, aki őrzi, annak
17187  9,     I|                   megszabadul egy olyan nagy szenvedéstől, melyet a világ minden kincse
17188 12,     I|                      is? Mit kellett azalatt szenvedni Marie-nak, aki a Névtelen
17189  9,     I|            berendezni, ahová az influenzában szenvedőket külön zárják. Az ön leánya
17190 12,    II|                     Isten őrizzen meg minden szenvedőt attól a szerencsétlenségtől,
17191  1,   III|                     az „utolsó márki”, hiába szenvedte ki a vértanúságot: a császárság
17192 10,     V|                      kegyetlen kíváncsiságot szenveleg. Hősét akarja látni, hogyan
17193  4,     I|              előkelők, nem keresettek, semmi szenvelgés, érzelgés bennük, csak udvariasság
17194  1,     I|                     s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~ ~– Ideje! – dörmögé az
17195  3,   III|                      nem szólt többet, még a szepegését is elfojtotta, mint a csínyt
17196  6,     I|                      Nézze ön! Nézze csak: – szepegett a leány, keblébe nyúlva,
17197 10,   III|                   szobájába belépett, s mily szepegve hajigálta a két cerberusnak,
17198 10,   III|                  amit valódi zsarnokság volt szépeinknek viselni, mert bennünket
17199  6,    II|                       mint eddig, s hogy egy szépirodalmi folyóiratra miként lehetne
17200 11,    II|                      minden költői képzelet, szépítgetés hozzájárulása nélkül. Maga
17201 11,     V|                   Névtelenek maradtak.~ ~Nem szépítjük a dolgot. Feljegyezzük,
17202  3,   III|                harangját nemrég halászták ki Széplak táján a tó fenekéről, az
17203  3,   III|                 fenekéről, az egyik harang a széplaki toronyban van most is; s
17204 10,   III|                    chierusque uralma, melyet szépnek kellett találnunk azok miatt,
17205  2,    II|         társalkodónője egyedül képviselték a szépnemet.~ ~– Te ide ülsz mellém –
17206  5,     V|             mosolygott, s csendesen bókolt a szépo fejével.~ ~Vavel kivette
17207  2,    II|                     ablakot, s mutatta meg a szépségeit, amiket addig senki se látott.~ ~–
17208  1,    IV|              kérdésekből. Ezek a veszedelmes szépségek, akiknek hivatásuk az volt,
17209 10,   III|                    hercegnő féltékeny volt a szépségére, s egy estélyen, amit adott,
17210  1,   III|                 Cambray úr mellett ülő barna szépségnek hallhatólag. – Ugyanolyan
17211  7,   VII|                     meg csak ettől az oltári szépségtől, aki még nem tud, csak igazat
17212  2,    II|                      a leggyönyörűbb, isteni szépségű kisasszony…. !~ ~Mindenki
17213  3,    IV|                   szokott egyhangúságában. A szeptember gyönyörű meleg idővel köszöntött
17214 10,    II|                      kezeit jól; ez hatalmas szer; elpusztítja a pestist.~ ~
17215 12,    II|                     ebéd után, s ma még csak szerda van. Ha már a többi kentauroktól
17216  6,    II|               játszani nem böjti napokon is (szerdán és pénteken), mint eddig,
17217  3,    IV|                       csak a legszükségesebb szereimet veszem magamhoz. Lehet,
17218  3,    IV|                   várta a hazaküldött orvosi szereinek csomaga, egy levélborítékkal,
17219 12,    II|             gyógyítgatták őket, a maguk házi szereivel, a maguk jó szavával, mintha
17220  8,     I|                       hogy azonban semmiféle szereket nem adhat az élelem szállítására,
17221  8,    II|                    valók voltak, hogy boldog szerelemről suttogjanak. Az éjszakák
17222  7,     I|                    ád egy lovast, s azt maga szereli fel. Szép svadrony lesz
17223 10,     V|                      asszony mennyire megy a szerelmében. Egész a puskaropogásig,
17224  8,    II|           palladiumomat. Vedd őt körül egész szerelmeddel. Számomra ne lopj el belőle
17225  5,   III|                       hogy elpirult?~ ~– Aki szerelmeért pirult, nem szenvedett vele;
17226 11,    IV|                   által, hogy ugyan az Isten szerelméért ne hagyják a polgárok éhen
17227  7,   VII|                    legényekre hátravigyorgó, szerelmesdalkornyikáló, poháreltörő, edényelcsorbító,
17228 11,   III|                 biztató szót adni nem sajnál szerelmeseinek?~ ~– Ne fussatok el az ellenség
17229  7,     I|              titokban dohányzik, és titokban szerelmeskedik. Ezek mind olyan clandestinumok,
17230  8,   III|                ingatag szeszélyre. Annál egy szerelmeslevél, egy elejtett könny is lenyomhatja
17231 10,   III|                      küld Joséphine-nek.~ ~– Szerelmeslevelet?~ ~– Azt nem tudom.~ ~–
17232  2,    II|                   Hanem egy hibája van. Ha a szerelmespár az üldöző francia tiszt
17233 12,    II|                    gratuláljak önnek ahhoz a szerencséhez, amit egy gyöngéd fölkiáltás
17234  7,    VI|                  sincs a velük megismerkedés szerencséjében részesülni. Önök a bandériális
17235  5,     V|           vallomásnál, s így nem lett e kész szerencséjéből semmi.)~ ~Lajos pedig vitte
17236  2,    II|          meggyőződtem felőle, hanem nálamnál szerencsésebb állatokért: négy darab macskáért,
17237 12,   III|                      Kívánjunk egymásnak sok szerencsét hozzá.~ ~Kezet szorítottak.~ ~
17238  4,    IV|                   csak utánam jött az erdőre szerencsétlenkedni. Ott kell már nekem végeznem:
17239  1,    II|                     inkább egy szívességet a szerencsétlennel, s szaladjon el a legközelebbi
17240 10,     V|                harcokban különös, válogatott szerencsétlenség kellett hozzá, hogy valaki
17241 12,    II|                     minden szenvedőt attól a szerencsétlenségtől, hogy valami bajában én
17242  5,     V|                  meglepően nagyot változott. Szerény, figyelmes, szófogadó iparkodott
17243  5,    II|                   ennek a tizedik múzsának a szerepében föllépjen?~ ~– Ön nekem
17244  5,     I|                     azokban maga a bárónő is szerepel, megérdemlett tapsokat aratva
17245  1,   III|               idehozták; a guillotine is ott szerepelt az illusztrációk között. (
17246  1,     I|               könyvbe. Átveheti az én eddigi szerepemet. Engem rögtön elfognának,
17247  8,   III|                       Jocrisse jól játszotta szerepét, a szabadító közeledtére
17248 10,   III|                   láttál (tudod, a Barthelmy szereplésed alatt), mikor egy estélyen
17249  6,     I|                  tenni egy másikat, hogy azt szeressem. Hiába volna az szép is,
17250  9,   III|                          S tudta ön valahogy szerét tenni, hogy levelemet átadja?~ ~–
17251 12,     I|                      előtt arra a kérdésre: „Szereted-e ezt a nőt?” azt kell neki
17252  1,    IV|              vendégeket.~ ~A kis háziasszony szeretereméltó észrevételekkel tudta fűszerezni
17253  7,    II|                   áldásosztó tekintet, ennyi szeretet, ennyi jóság, minden őserénye
17254  6,     I|              ismernéd őt kegyelmességének és szeretetének kimondhatlan nagyságában,
17255  8,   III|                     bűvölve a rábízott leány szeretetreméltóságától. Ha ez igaz, akkor ez nagy
17256  8,   III|                   hogy hát vajon Thémire nem szeretett-e belé a lovagba; mert a nőszívek
17257  5,   III|                    ahogy csak valaha asszony szerethetett. – És amit Vavel tett, kötelessége
17258  1,   III|                    öregúr. – Hát a virágokat szereti-e ön?~ ~Azzal eléje hozott
17259  5,   III|                   rendeztek be. Mi bécsi nők szeretjük a katonatisztek társaságát.
17260  4,    IV|                     S ha csúf lennék is, nem szeretne-e ön akkor is úgy, – mint
17261  7,   VII|                      sem, hogy ne legyen kit szeretnem. Sok mindenféle rigolyám
17262  5,     V|                      képmása? Őneki kell önt szeretnie. És önnek is kell őt szeretni!
17263 11,     I|                  annak a kornak, melyben két szerető szívnek hónapokon keresztül
17264 10,     V|                    elfoglalva, nem gondolt a szeretőjére. Megmondta azt előre Katalin:
17265  6,    II|                      át tudja ölelni hűséges szeretőjét, egyetlen leányát, királynőjét
17266  8,   III|             Thémire-t visszahódítani, mint a szeretőjétől.” Óh, mily jól esett az
17267  1,     I|                      tart az anyja két-három szeretőt, fogadom, hogy mindvalamennyinek
17268 12,    II|             Guillaume úr nem fog késni az ön szeretteinek kiadásával, mihelyt megtudja,
17269 12,     I|           nyugtalanítá, hogy mi történt az ő szeretteivel.~ ~Mi történt, ha az ellenség
17270  9,    II|       megszabadítottál; nem gyűlöltél, hanem szerettél; s szeretni fogsz ezután
17271  2,    II|              magányban élő teremtést, s szép szerével ismeretséget akart vele
17272  1,    IV|                 nevéhez illő fényes birtokot szerezhet, s leányának senki sem fogja
17273  5,   III|                      csak oly bizonyossággal szerezhetek, amit saját szemeim által
17274 10,   III|                   Hortense azt az elégtételt szerezte a kicsikének, hogy Joséphine
17275 11,    II|              segített az inszurgenseknek. Ők szereztek a császári királyi hadseregnek
17276  2,     I|                 fekete könyvet, meggyőződést szerezve felőle, hogy dikciója még
17277  8,     I|                      azt jelenti, hogy újabb szerkezetű puskákat nem adhat, mert
17278  2,   III|                  Mert a tekintetes urak nagy szerrel * utaztak. Nélkülözhetlen
17279  8,     I|                   meg a paripát, s kötőfék a szerszám.~ ~– Remélem, hogy azért
17280  5,     I|                    kitüntetett hős lovának a szerszámáról a farmatringot, s azzal
17281 10,    II|                 tartsa ön meg azt a drága jó szert: önnek szüksége van rá.
17282  7,    VI|           megesküszünk az én jó Mercatorisom szertartása mellett a magány házamnál.
17283 12,    II|                   legmagasabb istentisztelet szertartásához volt berendezve: szenvedő
17284  2,     I|                    Szívemből gyűlölök minden szertartást. Idáig laktam vele Bécsben.
17285  8,     I|                      a posztót, és úgy küldi szerte az inszurgenseknek, hogy
17286  7,     I|                    gúny! – S milyen az egész szervezés? – Minden nemes, akinek
17287 11,   VII|                  hadak begyakoroltassanak és szerveztessenek. Arra senki sem gondolt,
17288  3,    II|               túlvilági boldogság lenne! Nem szerzed-e meg azt nekem?~ ~A gyermek
17289  6,     I|                 állani a kalitkája.~ ~– Majd szerzek önnek másik madarat, éppen
17290 10,    VI|                      Meglátod, milyen örömet szerzesz neki vele, ha felnyitod
17291 10,    IV|                    Ott a vidék népe seprűvel szerzi össze a maga kenyerét: szódát
17292  3,    IV|               önérzettel volt felírva, hogy „szerző ajándéka”. E könyvecskét
17293  2,   III|                    szüksége van a megújított szerződésre, mert különben innen kiexpediálják * ;
17294  1,   III|                         Figyelmeztetem önt a szerződésünkre, uram – szólt a márki –,
17295 12,    II|            oltárképnek! Méltó megörökíteni a szerzője nevét. – Ilyenek azok a
17296  1,    IV|                     amit a császár rendelt a szerzők számára, amiért úgy megnevettették?
17297 11,     V|            jelentkezett azóta, hogy az adoma szerzőségét magának vagy a famíliájának
17298  2,     I|                    készült, azt egy asszonyi szeszély mind dugába dönti.~ ~Lett
17299  1,    IV|                    vonogatta, és fejét rázta szeszélyesen.~ ~– Hát mért mondja ön
17300  8,   III|                  egészen az asszonyi ingatag szeszélyre. Annál egy szerelmeslevél,
17301  6,     I|                    gyógyszereit, bedörzsölte szeszes életébresztőkkel a kis énekes
17302  6,     I|                    csak harisnya; a haja meg szétbomolva hullott a vállára, keblére;
17303  6,     I|                    aztán óvatosan, gyöngéden szétbontá ruhája szárnyait, hogy rátaláljon
17304  5,   III|                 oldalzsebéből a hölgy, s azt szétbontva, odatartá a gróf elé, hogy
17305  1,    IV|             megtorlandók, hogy azt leigázza, szétdarabolja; – mikor annak az országnak
17306  7,    IV|                kastélyba, keresztülbújva két szétfeszített ablakvas közén; felnyitogatta
17307  8,   III|               szabadító közeledtére a rablók szétfutottak minden ablakon át, s a nemes
17308  8,   III|                      mikor a fegyverre hívás széthangzott az országban, csak úgy felkötötte
17309  3,     I|                 szórta ki, nehogy a gyerekek széthordják a furcsa „békateknőt”.~ ~
17310  8,     I|                    mállassza el, míg magától széthull.~ ~Ezt a nevet használta
17311  1,     I|                   ment, halkan, lábhegyen.~ ~Széthúzta a függönyöket, s azt nézte,
17312  8,   III|                    én durvább szövetű tervem szétmállott. Ez abbul állt, hogy egy
17313  5,   III|                    pisztolyt! – szólt Vavel, szétnyitott köpenye alul kimutatva két
17314  1,   III|                     csak elefántcsont, hanem szétnyitva, remek miniatűr festésben,
17315  8,    II|                      nyomtatásban kiadott és szétosztott históriai ereklyét, érdemesnek
17316 12,    II|                   fekvő falvakban úgy voltak szétosztva. A kis falu asszonyai maguk
17317  4,     V|                    fuss * !~ ~Henryneko majd szétpukkadt a két pofája a nevetés visszafojtása
17318 11,    II|                     a közéjük lecsapó gránát szétpukkanik, mikor undokul sivítva jön
17319 12,     I|               golyóbis volt dugva, hogy ahol szétpukkant, száz embert is megölt, –
17320  1,    IV|                      volt akasztva; – amíg a szétriasztott bűntársak a Szajna partjain
17321 11,    IV|                  granátjaival a chasseuröket szétrobbantotta, s a franciáknak két élelemszállító
17322  5,    II|                lövelt fel a magasba, s mikor szétrúgta szivárványszínű csillagait,
17323  7,   VII|                  maga elé a két térde fölött szétsimított kötényére. Az a kártya is
17324  1,   III|                      önnek a parkettjeit is, szétszedettük a bútorait, még a majolika
17325  7,    IV|                    való.~ ~Most, azután majd szétszedte a lány csupa merő édes gondoskodásból.~ ~–
17326  8,   III|                   fedezete már elhullt, vagy szétszóratott. Ekkor három gyalog közvitéz
17327  1,    II|                  tengelye egyikébe azoknak a szétszórt szegletköveknek, amik egy
17328  9,     I|                    apró darabokra szaggatva, szétszórta annak rongyait maga körül;
17329  3,     I|            divatképei a székeken, asztalokon szétszórva is hevernek.~ ~A társaság
17330  3,    IV|                 orvost? – mormogá a beteg, s széttágult orrcimpái fújtattak dühösen.~ ~
17331  5,     V|                  lefeküdt, s az érkező Lajos széttárt könyveket talált az asztalon.
17332  1,     I|                  csúnya nagykendő.~ ~S azzal széttárva a veres nagykendőt, amibe
17333 10,    VI|                      akkor, mikor a vérmezőn széttekintett, borzadt össze.~ ~Minő Istentől
17334 10,     V|                  comenazót. Neki is volt egy széttépni való levele, – amiben De
17335  3,    IV|               Öltönye nem volt levetve, csak széttépve mellén.~ ~– Hm, hm – dörmögött
17336  5,    VI|                      meglepően szép. Kettős, szétterült kelyhe van; a külső haragos
17337 11,   VII|                 ejtetteket szállítja lefelé. Szétver minden ellenállót; kiszabadítja
17338  8,   III|                 ordítással az erdő széléből, szétveri az ágyúkísérőket; kit levág,
17339 10,   III|                    tövét vakargatni, s aztán szétvetette a négy lábát, s bátran megugatta
17340  1,   III|                    az ablak és ágy függönyei szétvonattak, s egyszerre világosság
17341 10,    IV|                      sikon tudta összeszedni szétzavart csapatját.~ ~Pedig ez még
17342 11,   III|                     már az ellenség; vagy ha szétzavartattak, s futottak már szerteszéjjel,
17343  5,   III|                  mosolygó golyóval.~ ~– Vagy szétzúzom önnek az agyát.~ ~A két
17344  3,   III|                     egyik evezőlapátot, hogy szétzúzza a csodának a fejét; – de
17345 10,   III|                        Colossaliter!. Az nem szezon volt nekem, hanem aeon!~ ~–
17346  2,    II|                 Megvallom, megvallom, már ez szférámon kívül esik. Én csak a dátumokat
17347 10,     V|                    zömök, napbarnította arcú szicíliai.~ ~Az összecsapásnál Vavel
17348 12,    II|                nevessen.~ ~– Ön nagy bohó! – szidta a tábornokné aztán. – Hiszen
17349 12,    II|             átúsztatott a két folyam közötti szigetbe. Ott megvonult éjszakára.
17350  8,    II|               következő lépésétől már a Duna szigete, a Lobau rendült meg.~ ~
17351  3,   III|                      az, hogy apróbb-nagyobb szigetecskék vannak benne elszórva, azoknak
17352 11,   VII|                     lélegzett. A sűrű fűzfás szigetek között könnyebb volt az
17353  3,   III|                      tükrei képeznek elszórt szigeteket a sötét nádtengerben, amik
17354 12,    II|                  tölgyesei között fenyőerdők szigetelték el magukat). Arról a fenyvesről
17355  8,    II|                     Az angolok sietnek – egy szigetet elfoglalni maguknak a hollandiaktól.
17356 11,    IV|                       Osterhuber, Sós, Vizy, Szigethy, Sólyom, Dervarics, Ádám,
17357  3,   III|                  volt egy ilyen kis gömbölyű szigetke, ami nagyon ingerelte Marie
17358 11,   VII|                   várták a kitörést, hanem a Szigetköz felé. Onnan legrövidebb
17359 11,   VII|                     Győr felől, túlnan is, a Szigetközben, a franciák őrtüzeivel volt
17360 11,   VII|                     összes lovassága, mely a Szigetközbül üldözésükre elindult; míg
17361 11,    IV|                  tábornok alatt, egy másik a Szigetközön Keglevich tábornok alatt.
17362  5,    VI|                          Ez a fölfedezés még szigorúbbá tette Vavel Lajosra nézve
17363 10,     V|               utánavágtatott a kedvesének. A szíjostorral vágta az öszvért, hogy az
17364  2,   III|                  mindenes: egy öles termetű, szikár, széles vállú férfi, erősen
17365  3,   III|                 Takarózzék be jól. Ha fázik, szikfűteát fogok önnek főzni.~ ~Attól
17366  3,   III|                 fogok önnek főzni.~ ~Attól a szikfűteától pedig úgy félnek a gyermekek
17367  6,     I|                      a szívem fölött, mint a szikla.~ ~– Ne légy gyermek! –
17368  5,    II|                      mentül jobban hullott a szikra az arcába, annál veszettebb
17369 10,    IV|                      elkezdett kicsiholni. A szikrafénynél még rettenetesebb volt a
17370  5,    IV|                  ilyen a világon? Akiben egy szikrája van a pszichológiának, ebben
17371 10,     V|                     is emberkéz munkája. Egy sziksógyárnak a salakjából összehordott
17372  2,    II|                  lesz meginteni, mert nagyon szilajon járja a táncot; meg hogy
17373  5,     I|                 értesülve levén, hogy minden szilárdabb viszonynak útját állják
17374  1,    IV|                   gyermek alakjában? Hogy ne szilárdulhasson meg soha a béke és hatalom
17375  5,   III|                  kísért hölgy karcsú, magas, szilfidi alak; könnyű, lebegő járású,
17376  1,   III|                   voltak jegyezve, egy-egy a sziluettjét örökíté meg a falon, többen
17377  2,    II|                     rovására, s azóta minden Szilveszter éjen megvendégeli őket a
17378  1,   III|                kavarog, nincs zeneköltő, aki szimfóniába szedje. – Adieu, hölgyeim!
17379  1,   III|                      l'absence et le retour” szimfóniáját, s egy percre megállt azt
17380  5,   III|                  akinek a házánál még tegnap színdarabot játszottak, és puncsot ittak. –
17381  3,   III|                    alkonyég olyan csodálatos színekkel vonta be a tó tükrét, hogy
17382 11,     I|                      csak férfiak maradtak a színen; kegyetlen, kardköszörülő
17383  5,    II|          búcsúünnepélyre. Lesz csónakregatta színes lampionokkal és pompás tűzijáték
17384  6,    II|                     voltak azok, hogy magyar színészeknek szabad legyen Pesten játszani
17385  7,     V|            megjegyzéssel visszaadni a derült színezetet a társalgásnak.~ ~– Hanem
17386  5,    VI|                 előle dugva.~ ~Amint a könyv színezett ábráit sorba lapozgatta,
17387  5,    II|                    pattintva; s ugyanakkor a színfalak mögül megszólalt egy csimpolya *
17388  3,    IV|           hullámvilág. Ez volt neki a bál, a színház, a hangverseny: a nagyvilág.
17389  1,    IV|                    társaságokba, estélyekbe, színházakba; ahol részt vettek a társalgásban,
17390  3,    IV|                    nem gyönyörködött bennük; színházat sohasem látott. Egy barátnéja
17391  1,     I|                  tökéletesen csendes, amíg a színházból hazatérő hintók el nem kezdenek
17392  4,   III|                 holdfogyatkozást nézte – egy színházi látcsővel. – No, az nem
17393  5,     I|                      nem jelennek a hadjárat színhelyén mediatio végetto , s kétfelé
17394 10,    VI|                   hogy az nem válik a háború színhelyévé, miután a két hadvezérnek,
17395 11,   VII|                 ölelésére rohantak: az olyan színjáték volt, aminőt csak istenek
17396  2,     I|                   borral; a csapszék leveles színjében egy banda cigány pengeti
17397  7,  VIII|                      gyertyavilágnál nehéz a színkeverést eltalálni.~ ~Abban aztán
17398  9,     I|                      ez a mirtuszkoszorú nem színpadi jelmez. Ez egy igazi, őszinte
17399  5,     I|                      játszanak el rögtönzött színpadon, s azokban maga a bárónő
17400  5,    II|                  akit az e célra felállított színpadra bevezetett Barthelmy, senki
17401 10,    VI|                    életében viselt. E sárga, színtelen arcokat, e besüppedt szemeket,
17402  7,    II|               körülvéve virágzó kertektől, a színtér. Szorgalmas iparűző nép
17403  3,     I|                 melyet kereken fog körül egy szintoly alacsony bőrkerevet. Könyvtár
17404  4,     V|                      bajusza le volt nyírva, szintúgy a haja is egészo a bőrig.
17405  3,   III|                 tenni, azt mondanák rá, hogy színvakságban szenved; pedig, akik ott
17406  5,    II|                      ruháit mind kiégették a sziporkák, maga is odaégett volna,
17407  5,    II|                   füstöt, ami tűzokádó módra sziporkázott fel a magasba, s mentül
17408  1,   III|            beszélgetéshez. Tetszik önnek egy szippanat burnót? Igen jó spanyol
17409  1,   III|                      a burnótba, s csendesen szippantva belőle. – A rendőrségnél
17410  3,    II|              ártatlan és csábító; gyermek és szirén.~ ~Lajos meglepetve emelte
17411  1,   III|                      divatvirágja.~ ~Ennek a szirmai hófehérek voltak rózsaszín
17412  4,     I|                      között azt is, aminek a szirmait a leányok egyenkint szokták
17413  5,    VI|                   belső égszínű, sugár alakú szirmokkal, a kehely közepéből pedig
17414  4,    II|                    itt kökörcsinek, amaz ott szironták * -csoport. Emez itt pensée * ,
17415  1,     I|          kandallórulo az ajtót, s újra tüzet szít benne.~ ~És azután sajátszerű
17416  1,     I|                 ifjabb úrhoz, ki a kandallót szítá fel ezalatt, s a tüzet turkálta
17417 10,    VI|                  mikor jó mélyen volt, egyet szítt rajta a szájával; az első
17418  5,    II|              szorította a pipát, s abból nem szítta, de fújta a füstöt, ami
17419  3,     I|              orcáikat és talpacskáikat finom szivaccsal megtörülgetio , s csak úgy
17420  5,    VI|                   egyetlen gyönyörűségét egy szivacstörléssel elpusztítani! Ez képes az
17421  3,     I|          márványhomlokával, vékonyan rajzolt szivárvány szemöldeivel egy szentképnek
17422 10,    VI|                       amíg ezt a napsugárban szivárványjátszó kristályvizet nézi, elfelejt
17423  4,    II|                   arca körül. A nagyító üveg szivárványnimbusszal dicsőíti meg az arc és alak
17424  4,    II|                      rét közepén, körülfogva szivárványszínek olympi nimbuszától.~ ~Mikor
17425  5,    II|                   magasba, s mikor szétrúgta szivárványszínű csillagait, a nyelvét öltögette
17426  7,    IV|                   körülötte, mint a napvilág szivárványt ragyogó kísértetei; fantomok,
17427 10,    VI|                    rajta a szájával; az első szívásra ugyan telejött a szája mindenféle
17428  6,     I|                   jegyezve annál, aki minden szívbe belát, s nem szorul ő se
17429  4,     V|                      üldözte se rémlátás, se szívdobogás. Az a végtelenség érzete
17430  8,   III|                    közé.”~ ~Vavel Lajosnak a szívdobogása kezdett elakadni a szertelen
17431  7,    IX|                     úgy elcsillapítani heves szívdobogását, hogy lezárhatta szemeit
17432  1,    IV|               ugyanakkor belopózni az ország szívébe s itt forralni összeesküvést: –
17433  8,   III|                      kitörülte volna Thémire szívéből, s elfoglalta annak a helyét:
17434  6,     I|                  illó-olajjal kenegette be a szívecskéje táját. Mind a ketten leültek
17435  1,   III|                   Nézd meg jól ezt az arcot. Szívedbe vésd; soha el ne felejtsd.
17436  7,    II|                       Te tégy eleget a te jó szívednek, imádkozzál azokért, akik
17437 11,    IV|                      kapott. Megérdemelte: a szívéért még inkább, mint a karjáért .~ ~
17438  5,     I|                   volt titok. Gyöngéden érző szívek nem kockáztatták azt, hogy
17439  5,   III|                     a tettetést. Mélyebben a szívembe engedtem látni, hogysem
17440  2,     I|                   toppanva a fiatal hölgy. – Szívemből gyűlölök minden szertartást.
17441  4,    IV|                      úgy kergetnek. Mintha a szívemet csiklandanák, mikor hallom,
17442  5,   III|                     eszembe. – Én tartozom a szívemnek, tartozom a becsületemnek
17443  1,    IV|                könnyebbülést akar szerezni a szívének, írhat a kis comtesse-nek;
17444  1,    IV|                     azért cseréljenek szívet szívért, hogy az elcserélt szívben
17445 10,    II|                     Azt hiszem, egy asszonyt szívesebben lát maga előtt. S az egy
17446  2,    II|                  azzal az izenettel: azért a szívességért, hogy nem látta őt meg.
17447  1,    II|                   állt.~ ~– Köszönöm önnek a szívességét, polgártárs – monda az ifjú,
17448  9,     I|                 kegyetlenül bűnhődött. A más szívével akart játszani, s a magáét
17449  1,   III|            rendőrségnél csempészett burnótot szívnak?~ ~– Ördöge van, hogy kitalálja –
17450  7,  VIII|                     a szabad légtől elmúlt a szívnyomás. – Csináljunk egy tréfát
17451  8,   III|                 jobban lehet-e bízni, mint a szívrabló könny szentelte esküjében?~ ~ ~ ~
17452 12,     I|                   bárkában nem várta nagyobb szívszakadva a galambját, mint ő azt
17453 13,     I|                   összetörte. Kézszorítás és szívszorítás ki lett állva, anélkül,
17454  4,     I|               elzárja magát a világtól, ifjú szívvel, életvidám arccal, s míg
17455  4,    IV|                   való gyapjút.~ ~Lajosnak a szívverése akadozott el. – Hiszen innen
17456  5,   III|                    van szó. Tudjuk jól, hogy szívviszonyoknál még az eskü is igen kétséges
17457  6,     I|                   dűlt könyökeivel, s büszke szkeptikus homlokát meg ne alázza,
17458 11,   VII|        aranykönyvében kiemelve találjuk, sok szláv hangzású van: Stipcsics,
17459  5,     I|                      csak a múlt évben egész Szlavóniáig kergettek a pandúrjaink,
17460  9,     I|                  frank egy tömegben!~ ~Olyan szó-e az, ami mellett csak úgy
17461 13,     I|                      belépni.~ ~Minő ismerős szobácska ez!~ ~Megint a Névtelen
17462  4,     V|                    őt kétségben.~ ~– Jöjj át szobádba, és lásdo meg.~ ~A leány
17463  3,     I|                     és gyümölcsmintákat, s a szobafestés elmélete szerint különféle
17464  5,   III|                    mennyi hónapon keresztül, szobafogságra: azért, mert félek, hogy
17465  6,     I|                 többet, hanem sietett Lizett szobáján keresztül Henryébe.~ ~Az
17466  4,    IV|                      a járást a sötétben is, szobájának ajtaja legszélső volt a
17467  2,     I|                     stimmelő meisterrel; s a szobákat mind kitapecéroztatta, és
17468  2,    II|                      érkezik, a dáma a belső szobákba zárkózik, és onnan ki nem
17469  7,   VII|                    van gondom. Mi történik a szobákban? azt nem szokták velem közölni.~ ~–
17470  4,     I|                 társalkodónőjével meg egypár szobaleánnyal, amint nagy szorgalmasan
17471  7,  VIII|               felette nagyon csodálkozott. A szobaleánytól megkérdezte, kinek híják?~ ~
17472  6,     I|                    érte. Nem kell kísértet a szobámba. Majd eltemetjük őt a virágoskertemben.
17473 10,    II|                  szőnyegek tiszták, az egész szobán még mindig az a szűzi illat
17474  2,    II|                     vármegyébe. Egyébiránt a szóban forgó Névtelen Vár lakója
17475  3,     I|                   férfi.~ ~Az ebédlőbe nyíló szobának az ajtaján csengettyű volt.
17476  1,   III|                     bútorait, még a majolika szobrait is összetörettük (amiért
17477  1,    II|             szegletköveknek, amik egy király szobrának az alapját képezték, s amelynek
17478 10,     V|                 kendővel a fején. Az ott egy szódafőző. Jól ismerem a helyet. Vavel
17479 10,     V|                   országúton előretörök, s a szódafőzőnél elrejtett volónokra ráütök.
17480 10,    IV|                szerzi össze a maga kenyerét: szódát gyűjt; a síkon alig van
17481  3,   III|               holttenger korcsszülötte, mely Szodomából fennmaradt? – Mindegy! Eleven
17482  2,     I|                   hűtőbűlo . Három egymásnak szögellő lóca képezi a sessio * helyét;
17483 10,    II|                 vállán, amit nagy gondosan a szögletbe támasztott.~ ~– Ne gyújtsam
17484  3,     I|                 készült virágcsokrokkal, s a szögletekben mindenféle ágyacskák és
17485  3,   III|                      hanem szeszélyes zegzúg szökellésekkel, mint egy ősvilági csoda,
17486  1,   III|                     önök az éjjel ketten egy szökési tervet dolgoztak ki. Tanúnk
17487  9,     I|                     is megmondtam neki, hogy szökevény vagyok.~ ~– Ön megmondhatta
17488  1,   III|                       hogy hová lettek az ön szökevényei, majd kitudja a Cythereo
17489  8,   III|                      Thémire nyomába akadt a szökevényeinknek. – Azok egy magyarországi
17490  8,   III|                  alatt fogom keresni a magam szökevényeit a széles világban.) Tehát
17491  1,    IV|                      fizetett emberük volt a szökevényeknek, s előre elkészítve, hogy
17492  8,   III|                   menekülés útját Tirol felé szökevényünktől. Azonkívül egy más föladat
17493  5,    VI|                     órára lemenni (onnan nem szökhetett el), egy újon nyílt virággal
17494  4,     I|                nagyon? Miért riad fel, miért szökik arcába a vér, ha őt véletlenül
17495  7,     V|                      levelkét, a két szemébe szökkent a könny; arca elkomorodott:
17496  1,    IV|                      országon keresztül akar szökni?~ ~– Rendőrségünk van, és
17497  9,     I|            Amélie-vel, megmondtam neki, hogy szököm, megmondtam neki, hogy önt
17498  5,    VI|                  réten emberderék vastagságú szökőkutak lövelltek fel szerteszéjjel,
17499 10,    VI|                     vizet hozni a sisakban a szökőkútjából.~ ~Odavitte neki, térdére
17500  1,   III|                    is tudjuk, hogy merrefelé szöktek.~ ~Cambray úr visszatartá
17501  9,     I|                   nem mondhatom el, mert úgy szöktem, s nem akarom azokat bajba
17502  2,    II|                    névtelen lovag egy apácát szöktetett el a kolostorból. A szent
17503  2,    II|                   csábító idegen nem egyedül szöktette el a francia tábornoknét,
17504  1,     I|                     kisleány ekkor elkezdett szöpögni.~ ~– Nézze csak! – szólt
17505 11,     V|                      képzelete apokaliptikus szörnyeker, termel.~ ~Ha ez a rémület
17506  4,    II|                   hogy egy rusnya, csivasz * szörnyetegbe visszavarázsolja a kárba
17507  7,    II|              rettentő történetünk valamennyi szörnyetegei megittasultak, hogy én is
17508 10,    IV|                    csakugyan az én elveszett szörnyetegem. Én tanítottam meg kicsiholni.
17509  1,   III|                      a vétkesek, akik őt ily szörnyeteggé nevelik. – S azzal visszacsúsztatá
17510  5,    II|                    pompáját mímelnio , a kis szörnyeteggel senki se bírt többé. Odarohant
17511  4,    II|                       Megfogja a kezét a kis szörnyetegnek, az neki csak a hónaljáig
17512  5,    II|                     volt más, mint a kis vad szörnyetego , a bárónő törpe gnómja,
17513  5,    II|                      reszelő hangon kiálta a szörnyetegre:~ ~– No most mutasd meg,
17514  3,     I|                   melynek mind a négy nyelvű szövegét értette már, s olvasta egyedüli
17515  3,     I|                    bútorokon gobelin hímzésű szövet; aranyozott teknőchéjjal
17516  4,    IV|                    hálószobájába.~ ~Rendesen szövétnek nélkül járta meg ezt az
17517 10,    II|                    aztán ő a puskát, Marie a szövétneket véve kezébe, megindultak
17518  9,   III|                  armadájának felét a rhénusi szövetség hadai képezik. Tizenhat
17519  9,     I|                    Cythere dandárának” utált szövetségében? Martalékul minden szégyennek,
17520 10,    VI|                   vitték el magukkal, s a hű szövetséges földnek átadták a csatatér
17521  8,    II|                    az orosz az osztráknak; a szövetségesek pedig mind otthon maradnak.
17522  8,    II|                    jámbor török marad meg hű szövetségesnek, s jólesik a tudósítás,
17523  1,   III|                     hogy a hatalom egy egész szövetséget tart fenn, szép hölgyek,
17524 10,   III|                      a franciáknál: az orosz szövetségnél fogva) s az oldalán egy
17525 10,    IV|                     a szívós, elszakíthatlan szövevénybe, s az evickélő állat a vízfenéké.~ ~
17526  1,   III|                      bizonyítva, hogy ön egy szövevényben részes, mely a jelen állami
17527 10,     V|                   amint a folyondáros bokrok szövevénye közül kibukkantak. Itt a
17528  1,    IV|                 családot, tűzhelyt, iskolát, szövőszéket, feleséget, gyermeket, anyát,
17529  1,   III|                   asztalhoz, felkuporodott a szófára, hosszú alsó öltönyével
17530  1,    IV|                    vesztegetve már e csábító szofizmákkal; – nem is volt szükséges
17531  3,    IV|                   szót: „hám-hám”. Már annyi szófogadásra is megtanították., hogy
17532  5,     I|                 emberhez illett, ki a világi szokásokkal ismerős; ott a komornyiktól
17533  4,   III|           bohóskodásomat. Az a szerencsétlen szokásom, hogy mindenből gúnyt űzök.
17534  3,    IV|                   alak volt, kéz– s lábujjai szokatlanul hosszúk, bőre halhéjhoz
17535 10,    VI|                 szennyes alakot e vigasztaló szókért a delnő, hogy igazgatta
17536 10,    VI|            másvilágon még rád találok.~ ~S e szóknál szilaj, féktelen dühvel
17537  4,   III|                      de azokról el kell neki szokni. Én akarom, hogy becsületes
17538  7,  VIII|                           Azt pedig meg kell szoknod, kedvesem. Lovaglás, vadászat
17539  1,     I|                 olyan hosszú, testhez simuló szoknyákat és ingeket viseltek, mint
17540  1,   III|                   szeretetreméltó volt, mint szoktáko a gyermekek, ha jól kialhatták
17541  3,    II|                     s azt teljesítették? Így szoktatott rá valaki. Talán tudod is,
17542  5,   III|                 nyerges paripa rúd mellé van szoktatva, s a drága toledóit csak
17543  5,   III|                  szoktuk mondani, s amit nem szoktunk magunktól megtagadni, ha
17544  5,    IV|                     rágalmazzák.~ ~Vajon nem szól-e bele a családja?~ ~Vajon
17545  8,     I|                 iskolamesterektül, vezetve a szolgabíráktul, szemközt a korzikai gárdáival
17546  7,     I|                   mint a vármegyén alispánt, szolgabírót: nem kérdezve, hogy ki ért
17547  6,     I|                      irgalommal szegény öreg szolgája iránt. A pokol rémületeit
17548 10,    II|                   Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába szegődött most tábori kémnek.
17549  6,    II|                   Megtette az engedelmes gép szolgálatát.~ ~De mit ért ez olyan hadsereggel
17550  4,    IV|               asszonyt aztán senki se akarta szolgálatba fogadni, azért, mert az
17551  3,    IV|                   hogy én lehetek szerencsés szolgálatjára lehetni. Azonnal készen
17552  6,    II|                 lehetett tizenkét éves, apró szolgálatokra használható.~ ~Lajos tiszteletes
17553 11,   VII|                   csapatvezetésről s katonai szolgálatról.~ ~A haditanácsban egyhangúlag
17554  8,    II|             megtalálni a levélben az ürügyre szolgálható adatot.~ ~– Lajos azonban
17555 10,    IV|                 enni-, innivaló volt. Az nem szolgálhatott nekik egyébbel, mint savanyú
17556  5,     I|                      gyönyörködik, annak még szolgálhatunk egy-egy példánnyal: maga
17557  7,   VII|                      lesz leánycselédje, aki szolgálja: ott csendben, nyugalomban
17558  8,   III|                    akik tíz krajcár zsoldért szolgálják a császárt; mit fognak még
17559  5,     I|                      kéziratával senkinek ne szolgáljon. Az is áruló jel lehet.
17560 13,    II|                     férjet is, aki mellett a szolgáló lesz az asszonyának az úrnője?~ ~ ~ ~
17561  5,     V|                      nevét; adjátok ide az ő szolgálóköntösét, adjátok ide az Isten szabad
17562  4,   III|              megszűnt; hanem az angaria és a szolgalom csak megmaradt.~ ~A csillagász
17563  6,     I|           alkalmatlankodtam vele: amióta önt szolgálom, és még valakit.~ ~– Mi
17564  6,     I|                     királyleányból csináltam szolgálót, akit futni hagynak. Hamisítottam
17565  6,     I|            nyugalomra térjek. Húsz esztendőt szolgáltam le a katonaságnál, húszat
17566  8,     I|                   mert nincs. Hanem szívesen szolgáltat ki a számára szuronyokat.~ ~–
17567  3,     I|                 mindegyiknek külön findzsába szolgáltatik, beleaprított kalácsdarabkákkal.
17568  9,     I|                     aki őt ellenségei kezébe szolgáltatja; de ez a leány reszket a
17569  7,     V|                   adni, hogy az ebéd fel van szolgáltatva.~ ~A kövér Lizettnek nem
17570  4,     V|                           Az vagy már régen, szolgám. – Velem együtt.~ ~ ~ ~Hanem
17571  5,   III|         kicserélhessék egymás között. A négy szolgának látni kellett azt, hogy
17572  3,    IV|                  király udvaránál a királyné szolganői származását, hogy az felemelte
17573  6,    II|                      Lajos alakja a haldokló szolgával folytatott párbeszéd után
17574 13,     I|                 suttogá hozzá. (Hangosan nem szólhatott, nehogy Marie meghallja.) –
17575 11,     I|                    szerezni Katalin, hát úgy szólitja, hogy „Sophie!” Rég azt
17576  2,    II|                     a bárónő. – A hollandiak szólítják így a macskákat.~ ~– Az
17577  8,   III|                 egyszer egy hatalmas úr arra szólított fel, hogy orozva rabold
17578  6,     I|                  mustrálásra vár, hogy nevén szólítsák: „itt vagyok!”~ ~– Hagyj
17579 11,     I|                    el a csalogány most, hadd szóljanak a trombiták.~ ~
17580  7,    IV|             csókoljátok meg egymást, s aztán szóljatok tegezve.~ ~Jobb pillanatban
17581  8,   III|                   rendes hadsereg vitézeiről szólnak azok: az inszurgensek még
17582  2,     I|                 tenni, melyen érett dinnyék, szőlőfürtök s csoda formájú ostyepka-sajtok
17583 11,    IV|                     kismegyeri halmokat, s a szőlőhegyeken át oldalába nyomultak a
17584  7,     I|                     búcsut. – Nem, erről nem szólok többet! Hanem az a másik
17585  7,  VIII|                 kastélyhoz, s útközben egyre szólongatnia kellett őt Katalinnak, hogy
17586  8,   III|                     a bal hüvelykedre) s így szólsz hozzá: „Az, aki ezt a gyűrűt
17587  7,    IV|                  magukat.~ ~– S te erről nem szóltál nekem soha! – szólt Marie
17588  7,  VIII|                   tudod – addig Lajosnak nem szólunk erről semmit, amíg nem tudok
17589 11,    IV|                    számlálni.~ ~„Rádócz!”~ ~„Szombathely!”~ ~„Karakó!”~ ~„Takácsi”~ ~„
17590 11,    IV|                 indítá.~ ~Ihász Imre, ki már Szombathelynél rajta hagyta a kezeszennyét
17591 11,    IV|             otthagyták a jó ebédet, s étlen, szomjan, mint társaik ott kinn a
17592 13,     I|                     özönlött a házához a sok szomjas katona: szakajtókosárral
17593 11,     V|                        S legelébb is, hogy a szomját elverje, felvette két kézzel
17594  9,     I|                 bosszúra ingerelné híveit, s szomjazná a dicsőséget: talán volna
17595 10,     I|                      lehetett szerezni. Minő szomjjal rohanhattak a megnyílt sorompóba! –
17596  5,     I|               szellem hazafias kesergésekkel szomorít; – a tréfás adomázó megpirítja
17597  5,     V|                  leánya leszek: soha meg nem szomorítom, ellene nem mondok; – akárhogy
17598  5,     V|                     szólt e levél?~ ~A leány szomorúno mosolygott, s csendesen
17599  6,     I|                     hogy vége van, csak mély szomorúsággal tekinte kis halottjára,
17600  7,   VII|                       ön nem is ismeri tán a szomszédasszonyát?~ ~– De igen. Sokszor hallottam
17601  7,   VII|                szegény öregemtől, hogy van a szomszédban egy igen szép úrhölgy. Ön
17602  4,     I|                     vele. Ő látszott kerülni szomszédjait: valamennyit; a Névtelen
17603  2,    II|                      ami ugyan a jobb oldali szomszédjánál, tiszteletes Mercatoris
17604  4,    II|                 valószínűleg hamis volt.~ ~A szomszédnő elzárkózottan él és férfigyűlölő.
17605  5,     I|                     mi módon adhatná tudtára szomszédnőjének ezt a nevezetes fölfedezését,
17606  5,     V|                           A szép, jó, kedves szomszédnőnek.”~ ~– Ön Landsknechtsschild
17607  4,    IV|                    kötni.~ ~– Ah, hát a szép szomszédnőt nem nézi ön?~ ~– Nem nézem.~ ~–
17608  4,    II|                     közvetlen kérdezősködés, szomszédpletyka, hírharang ki volt zárva
17609  4,    II|                  úrnő valahol letelepedik, a szomszédságában lakó úrnőknél látogatást
17610  2,     I|                     egyházi tisztsége erre a szomszédságra kvalifikál. Ez pedig egy
17611 12,   III|                    kezét nyújtva neki. – Egy szón akadtam csak fel. De hisz
17612  4,    IV|                      nyomozta annak a furcsa szónak az értelmét.~ ~Páriz–Pápaiban
17613  2,     I|                 ámbár a derék úr úgy tudja a szónoklatát, mint a karikacsapás, azért
17614  2,     I|             helységünk lelkésze; ki egy szép szónoklattal várta méltóságodat, de amit
17615  8,   III|                    száját, burkold be vastag szőnyegbe, hogy ne mozdulhasson. Nem
17616 12,    II|                     a zöld kaszálókkal cifra szőnyeget vont végig.~ ~A hintó mellett
17617  5,    IV|                hivatalos volt a herceghez, e szőnyegre hozott tárgy fölött elmondva
17618  1,     I|              szárnyajtó egy boltozatos, régi szőnyegzetű szobába vezetett, melyet
17619  2,     I|           megérkeztek. Még akkor is az ujját szopogatta, amire valami marmelád ráragadt
17620  2,     I|              hatalmas faragott tajtékpipából szopogatva az édes véki dohányfüstöt.
17621  2,    II|           eresztettem legelöl; pedig ezt sem szoptam az ujjamból. A másik már
17622  7,  VIII|                nőstény dám megállt az ünőjét szoptatni a két hölgy előtt, s meg
17623  3,   III|                      a sima arcot rőt, kurta szőr fedi, s a koponyát a haj
17624  1,   III|                       Nárcisz.~ ~A gyermek a szórao felugrott helyéből örömre
17625  7,  VIII|             megtanuljam?~ ~– Az egészen a te szorgalmadtól függ. A zongorát a gyakorlat
17626  7,    II|                virágzó kertektől, a színtér. Szorgalmas iparűző nép lakja. Apró
17627  4,     I|                    szobaleánnyal, amint nagy szorgalmasan varrtak ingecskéket, ruhácskákat
17628  9,     I|                    alkonyat volt. Marie nagy szorgalommal gyakorolta magát a zongorán;
17629  4,   III|                  hitte, hogy még egypárt ott szorít; de biz azok sokkal serényebbek
17630  1,    II|                      Mi az? Ön le akar engem szorítani a járdáról? Ön azt akarja,
17631 11,   VII|                keresztül a kezeiket, nemcsak szorításra, de kulacskínálásra, s tömték
17632  5,     V|               azontúl csak a virágoskertjére szorítkozott. Azonkívül egész nap tanult
17633  3,     I|                   minden öltönye elölfüzőo ; szorító vállra nincs szüksége karcsú
17634 11,    VI|                    Szapáry Vincét háromfelül szorították közbe a piac táján.~ ~Ott
17635 10,     V|            összeroskadó paripája maga alá ne szorítsa.~ ~Úgy tetszett, mintha
17636  7,    II|                        A tekintetes úr kezet szorítván kliensével, még arra is
17637  9,     I|                    még azokat is szét akarta szórni a levegőbe, hogy egymással
17638 11,    II|                sivítva jön feléjük a tűzesőt szóró röppentyű: nem riadtak széjjel. „
17639  1,   III|                        Ah! Nézze ön! Erről a szóról eszembe jut, hogy hol lakunk!
17640  7,    IV|                     két kezével hálateljesen szorongatá násznagya kezét.~ ~Mikor
17641  1,   III|                     neki a kezeiket nyújtani szorongatásra. Mind szép deli ifjak voltak.
17642  8,   III|                  pajtásom nagyon meg találta szorongatni a nyakát, mert védelmezte
17643 11,    II|                      rohant viszont a Zichyt szorongató francia lovasság oldalába.~ ~
17644 11,    IV|                      most Varga a másiknak e szorongattatásban – most fújjuk el a költeményeinket.
17645 11,   III|               meglátta a bátyját ellenségtől szorongatva, visszafordult: ne hagyjuk
17646  2,   III|                      vonult ki az elátkozott szorosból, bebizonyítva, hogy nem
17647  3,    IV|                    kéreggé változtatta, sűrű szőrrel benőve, mely őt a tél hidege
17648 11,    II|                      helyet foglalt, s tüzet szórt az ostromlókra.~ ~Hosszú
17649  3,     I|                   komornyik porrá törte, úgy szórta ki, nehogy a gyerekek széthordják
17650  4,     I|                    míg porontyaik az útfélre szorulnak ki; – ezeknek sorsát enyhítendő,
17651 10,    IV|                       hol ezüstlevelű fűzfák szorultak össze sötétzöld lombozatú
17652  3,   III|                     alak szája úgy össze van szorulva, hogy semmi ajka nem látszik,
17653 11,   VII|                     Az percek alatt szét van szórva az erdőben, s menekül a
17654  5,   III|                    megint rejtéllyé válik.~ ~Szótlanok voltak az egész úton. Hiszen
17655  2,     I|                 nyitja ki, azon ereszti ki a szóto . Hivatalának egyenruháját
17656  7,  VIII|                   titkaiba. Fräulein Lotti e szótul kezdve nevezetes személy
17657  1,     I|                élőlény hallgatózik. Az utcán szóváltás támad: rövid ideig tart,
17658  7,    II|                   parancs! Itt van a nemzeti szózat.~ ~Ez utolsó szavak alatt,
17659  8,    II|                Serkentő verseket”, – „Atilla szózatát vitéz unokáihoz”, – a felhívást
17660 11,    IV|                    hősregék költőjétől ezt a szózatot megtudták a jó győriek,
17661  1,     I|                       Egy másik azt mondja: „szszsz!” Arra mély csendesség lesz.~ ~
17662 11,   VII|                    Azokat Garnika ezredes és Szucsics őrnagy a bácskaiakkal, meg
17663 12,    II|                      Derék paripa. Kár, hogy szügyben kissé keskeny. Azután harmadszor
17664 10,     V|            markolatig döfve De Fervlans lova szügyébe.~ ~A márkinak alig volt
17665  1,     I|                     Hanem ezeket csak utolsó szükségben fogja ön felhasználni. Minden
17666 10,    II|                     Jó éjszakát! Ha valamire szükséged lesz, itt fog lenni a kis
17667 12,     I|                        Itt van. Siessen ön a szükségeseket összevásárolni. Ön tudja,
17668  7,    IV|                     indítvány. Lajos maga is szükségét érezte annak, bebizonyítani
17669 10,    VI|                    odahozatsz mindent, amire szükségetek van. A Dunántúl egyedül
17670  3,    IV|                    Azokra most mindhármuknak szükségük volt, mert sáros lábaik
17671  6,    II|               átvezető hajóhíd járdáját. Ott szülemlettek a merész, elérhetlen célok
17672  3,    II|                      jönnek őt megköszönteni születése napján?~ ~Először is a magányos
17673  3,    II|                      többi közül. Ez a leány születésnapja.~ ~Ez az egy nap az övé
17674  3,    II|                 Jönnek rögtön mind a négyen, születésnapot köszönteni.~ ~– Ejh, nézd:
17675 11,   VII|                    állítanak, hogy a francia születésű tábornok Napóleon proklamációját
17676  2,    II|                      gyermekek sem tegezik a szülőiket?~ ~– Az meg éppen botrány
17677  8,    II|                 mikor a gyermekeket elvitték szülőiktől. Azután itt van Marie arcképe
17678 10,    VI|                  töltötte, hogy az elesettek szülőinek, rokonainak vigasztaló leveleket
17679  4,    IV|                     felfogadott gyermeknek a szülője, s jelenleg a bárónő udvarában
17680  4,   III|             történetesen az ecclipsis okozta szünet alatt szét nem nézek a vidék
17681 13,    II|                 kardalt a távolban.~ ~Percek szünetei között, valami titkos kéz
17682  5,    VI|                      mely már hosszú idő óta szünetelt.~ ~A hálálkodó válaszban
17683  3,     I|                  Lunel * volt feladva, abból szürcsölgetett egy-egy harangvirágnyit,
17684 10,    VI|                  telecsorogtatá azt. Maga is szürcsölt belőle. Édes volt a víz
17685  5,    II|                 legerősebb hideglázban; s ha szüreti mulatságok alatt a ruszti
17686  2,     I|                      hajjal s veres karikájú szürke szemekkel.~ ~– Hát maga
17687  7,    IV|                    akarsz eléje menni? Ilyen szürkében? Jer, hadd választok számodra
17688 11,    IV|                       A harmadik zászlótartó Szuhányi Ferenc volt. Perc múlva
17689  7,     I|                     S aminek legkevésbé volt szűke, a magyar asztal legdrágább
17690  1,   III|                   ódon ruhaszekrényekkel még szűkebbre szorított tornácon át egy
17691 10,    IV|                      ölre kapott a folyondár szulák, az iszalagbérzse és a vadkomló,
17692  7,    IX|                 egyik; de a küzdelem meg nem szűnik soha, mint a férfinál, ki
17693  9,     I|                     országúton, útközben tán szunyókálni is, míg egyszer lesből előrohanó
17694  5,   III|                  ketten. Két kard, mely csak szúr, de nem hárít; két golyó,
17695  1,    IV|              kihúzott arany nyíllal lyukakat szurkálva a kerevet kasmírján. – Össze
17696  4,     V|             alkovenben csak annyi világosság szűrődik a redőnyön át, hogy sötét
17697  1,     I|              szobában. Csak a kulcslyukon át szűrődött végig a sötétben egy világsugár.~ ~
17698 10,    IV|                      Ördög vagyok: de olvadt szurokban még nem tanultam úszni! –
17699 10,     V|                      a partra, s feltűzték a szuronyaikat a puskáikra. S azzal egy
17700  8,     I|              alabárdot? A légiók ellen, amik szuronyaikkal Európa egyik szélétől a
17701  7,    II|             számított. – Ha golyózáporral és szuronyerdővel ellenálló dandárokat állított
17702 11,     V|                 sárkánytalan puskák, rozsdás szuronyok; – de karjaik csak olyan
17703  8,     I|                      majd mindjárt rákerül a szuronyra is a sor. Csak tessék türelemmel
17704 11,    IV|                   hosszú vonal, az a francia szuronysor; két oldalán egy-egy gömbölyű
17705 10,     V|             leszállsz a lóról, s puskáitokra szuronyt tűzve, megkerülitek a bozótot.
17706 10,     V|              gyalogságot használni puska- és szuronytámadáshoz.~ ~A berekben ezalatt folyt
17707  4,    IV|           bebörtönzött rabok daraszolják * a szűrposztónak való gyapjút.~ ~Lajosnak
17708  8,    II|          hazaparancsolja őket. A diaeta csak szuverén, de a nemesség: diktátor!~ ~
17709  1,     I|                      még annak a boldogságos szűznek a kőszobra, melyet egy katonája
17710 11,    IV|                     Sólyom, Dervarics, Ádám, Taba: szuronnyal, puskaaggyal
17711  8,    II|                       a törvényszék, királyi tábla és a hétszemélyes; a parasztét
17712  5,     I|                   kalapácsverés a jeladó kis táblákon már áthangzott a helységből,
17713 12,    II|                    ellenséget.~ ~– Ugye szép tabló, asszonyom? – mondá Vavel
17714  9,    II|                      ládikót az inszurgensek táborában (Kép a regény első, füzetes
17715 11,   VII|                   József főherceg inszurgens táborával, lezúzó erővel támadhatja
17716  8,   III|         gyaloginszurgens vett részt. Igen jó táborhely volt; a nádkúpból egyszerre
17717  8,   III|                  utasítsa, merre juthat ki a táborhelyből leghamarabb, már híre-hamva
17718 10,    VI|                 volna a menekülőt.~ ~Mikor a táborhelyre megérkeztek, olyan diadallal
17719 11,   VII|                    vezette a hídon keresztül táborhelyükre, ágyúk üdvlövése, harangok
17720 10,    VI|                    csapatjával az inszurgens táborhoz. A kapuvári révnél megtudta,
17721 11,     V|                  vezette a lovas tömegeket a táborkar előtt.~ ~Itt következik
17722 11,     V|                     akadályozta meg Alvinczy tábornagy.~ ~Hogy a Duna bal partjain
17723 11,     V|                     egy fényes lovagcsoport. Tábornagyok és hadvezérek, lobogó tollas
17724 12,     I|                        Lajos pedig sietett a tábornokához.~ ~– Én itt elválok tőletek.
17725 11,    IV|                      napon, hogy az ellenfél tábornokának, Lauriston grófnak későbbi
17726 11,   VII|                 Bianchival, a generalissimus tábornokával, ki Pozsonyt védelmezte,
17727 11,   VII|              főkapitánya: a nádor, az összes tábornoki kar, az egész főszállásmesteri
17728 12,    II|                      aztán így szólt Vavel a tábornoknénak:~ ~– Akarja ön a helység
17729 12,    II|          szeretteimet szabadon bocsássa!~ ~A tábornoknőnek lehetetlen volt nagyot nem
17730  6,    II|                  számlált nevezetes tagokat, tábornokokat és közlegényeket. Tudomása
17731 13,     I|                    hogy Győr tőszomszédjában táboroz már az egész inszurgens
17732 11,     I|                    is el őket egymástól.~ ~A táborozás gyors eseményei Vavel Lajost
17733  6,    II|                   éjszaka rajta ront az alvó táborra az erdőben elbújt nép, késsel,
17734 11,    II|                   Győrnél alakult inszurgens táborral való egyesülését megakadályozza.~ ~
17735 11,    IV|              csapatjával az egész ellenséges tábortól körülfogva!~ ~Arról szó
17736 11,    IV|                      versíró ember volt, s a tábortűznél sokat versengettek egymással,
17737  9,    II|                     oda te nem jöhetsz. Én a táborvonalakon keresztül lopózom, s meglehet,
17738  8,   III|                   hogy mit végeztél. Ha a mi táborvonalunkon feltartóztatnak, előmutatod
17739  3,    II|                    ülj ide a lábamhoz erre a tabourette-re.~ ~A férfi úgy tett. A leány
17740  7,   VII|                 Papirosba, vászonba, viaszos tafotába volt az becsavargatva. Kibontogatta.
17741  5,   III|               legmélyebb tiszteletemet, s ne tagadja meg bocsánatát azon sértésért,
17742  5,     V|                    hogyha ő most tettetne és tagadna, a legméltatlanabb sértést
17743  6,     I|              embernek. – Bűnös voltomat hová tagadnám el? Vétkeim sokasága fejem
17744  7,    VI|              Mercatoris előtt még el is kell tagadnom, hogy nyájából kiváltam.~ ~–
17745  7,    IV|                       Kéretlenül, de meg nem tagadva, elrablá-e szép ajkakról
17746  2,   III|                feleljék neki, hogy „ott kinn tágasabb!”~ ~
17747 11,    IV|                     igyekezett kimenekülni a tágasba. Ekkor ismerős lónyerítés
17748  7,    II|                     üldöző rokon elé, csonka tagjaikat emelik az égre, s a kétségbeesés
17749  8,   III|                 jéghideg borzadály futott át tagjain.~ ~„Ez volt a föltett szándékom.
17750 13,    II|                    csak rongyok csüggnek még tagjairól. Kijön a partra, óvatosan
17751  3,    IV|            parasztszekér nagyon megviselte a tagjait. Fel is fogadta, hogy vacsora
17752 10,    II|              reszketésben jelentkezék minden tagján. Nem jó hely ez itt.~ ~Minő
17753  3,    IV|                      rándította össze minden tagját, hogy kibukott az ágyából;
17754  3,     I|                      sötét szemek, a könnyen táguló rózsaszín orrcimpák s az
17755  2,   III|                       vállai viadori állásra tágultak szét, a két szemében nem
17756  3,   III|                      a hullámokat a sikoltás tája felé. A csendes hullámtükrön
17757 12,     I|                fogadta az utazót; – gyönyörű tájak, amiket el kellett foglalni,
17758  2,   III|                  foglalt olajfestmények mind tájakat, gyümölcs-csoportokat, állatokat
17759 10,    II|                indultak neki a hansági bozót tájának.~ ~A Névtelen Vár minden
17760  4,   III|                     veendé kezdetét, s éjfél tájáno érendé el egész teljességét,
17761  6,     I|                   kenegette be a szívecskéje táját. Mind a ketten leültek emellett
17762  1,   III|                      egészen jól tudta magát tájékozni a kis comtesseo .~ ~– Itt,
17763 13,     I|                     Mátyás mester komájának, Tajkos uramnak, a cserzővargának
17764 10,    IV|                   aztán új színt ad az egész tájnak, a szikes avart rózsaszínűre
17765  8,    II|                    hacsak az ellenség erre a tájra nem közelít. Az pedig még
17766  5,   III|                    rögtön elköltözöm erről a tájról. És még egyet. Ne mondja
17767  6,    II|             zászlóikat. Ez a ráköpött mérges tajték még fájóbb volt a vérnél.
17768  2,     I|                   alispán, hatalmas faragott tajtékpipából szopogatva az édes véki
17769  2,   III|                    pipákkal és a kurta szárú tajtékpipával és dohányzacskóval; a posztószél
17770  9,     I|                    őrjöngőé, s elkékült ajka tajtékzott.~ ~– Legyen átkozott, aki
17771 11,    IV|                 Szombathely!”~ ~„Karakó!”~ ~„Takácsi”~ ~„Pápa!”~ ~Öt ilyen „nap”,
17772  3,    IV|                    rövid tavaszt, s mintha a takarékos anya a májusból eltett ajándékokat
17773 12,    II|                       Az igen valószínű. Azt takargatják el azokkal a hosszú bajuszaikkal;
17774 10,    VI|                     a zsombikok alján; azzal takargatta be a sebeket. Hová lett
17775  3,    IV|                    aki éppen a sajtmaradékot takarította el az asztalról –, híhatnának
17776 10,   III|                     mezővároska elöljáróinak takarmányszállításról adott parancsokat. Az pedig
17777  7,   III|               vidékünkön. Volt oka fátyollal takarni arcát a világ elől, mert
17778  5,     V|                 kertészlegény, a Vár oldalát takaró vadgesztenyefák lehullt
17779  5,     I|                     négy része felé elhangzó takarodó hirdeté, hogy a vitézek
17780 13,     I|           harangozták, s a francia helyőrség takarodót fúvó trombitaszava hangzott
17781  4,     V|                   Akkor aztán fejemre rántom takarómat, hogy ne lássak és ne halljak
17782  3,   III|                      egy viráglevelet tett a takaróra, mely a pamlagra volt vetve,
17783  1,     I|                   ágyba, s magára rántotta a takarót.~ ~Az öregebb úr jött be.~ ~
17784  9,   III|                     zivatar elől bundába nem takarózni, étlen-szomjan naphosszant
17785  3,   III|                      szobájába felvezette. – Takarózzék be jól. Ha fázik, szikfűteát
17786  1,   III|                    az ölében a veres kendőbe takart eltévedt leánykát, s egy
17787  9,   III|               elrontott hidat újra össze nem tákolta; egész vízi csatát folytatva
17788 10,    IV|                 magas mohától, mely a rohadó talajt fedi, ami már megszilárdult;
17789 10,   III|             selyemöltönyöket, s belemarkol a tálakba, s lecsókolja a piros festéket
17790  1,    IV|               tálcára tett sèvres-i porcelán tálakban, s kínálták vele az úri
17791  7,  VIII|             elkezdtek a könnyei hullani.~ ~– Találd magadat itthon, és aludjál
17792  5,   III|                      hogy ne fárasszam önt a találgatással. – Teljes meggyőződést gyanúm
17793  3,   III|                  messze elringanak: az ember találgatja, hát ez mi volt?~ ~A mocsárvilág
17794  3,   III|                      Ki tudná annak az okát? Találgatni lehet, de megtalálni nem.~ ~
17795 12,    II|                      az átvonuló csapatot, s találgatták magukban, hogy vajon talyigát
17796  8,   III|                karokkal bámult a sötétségbe, találgatva, mik azok a villanások a
17797  3,     I|             tanúskodik. Semmi journalban nem található fonadékok, előre-hátra csavarva,
17798  7,  VIII|                     hogy az mit lát. – Ki is találhatta; mert az elkezdett egyszerre
17799  7,   VII|                     önnek, mint nekem: hogy „találj ki valami olyan nagy kincset
17800 11,   III|                    ólompitykéivel!~ ~Még egy találkozása volt a visszavonulás alatt
17801  7,     V|            Görömbölyi alispán („Akit az első találkozáskor ki akart ön dobni az ablakon”, –
17802  8,   III|                        Tehát az én emberem e találkozásnál igen keményen viselte magát;
17803 11,     I|                     többé, mely asszonyokkal találkozásra lett volna rendeltetve.~ ~
17804  5,     V|                   fecsegett előtte a tegnapi találkozásról az erdőben a három dragonyostiszttel;
17805 13,     I|            átalakulást mutatta, amin legelső találkozásuk alkalmával keresztülment,
17806  7,    IV|                Lajosa!~ ~– Ez volt a mi első találkozásunk – szólt nevetve Katalin,
17807  5,   III|                    bevégeztük egymással való találkozásunkat. Talán egy másikban újrakezdhetjük
17808  4,   III|                   kérem, ön se szóljon e mai találkozásunkról senkinek, ahogy én sem fogok.
17809  3,    II|                 felett lebeghetnék, ahol nem találkozhatik velem senki: ahol nem láthat
17810  5,   III|                   hogy önnel most véletlenül találkozhatom. Van szerencsém önnek bemutathatni
17811  3,   III|                   meglehet, hogy vidrával is találkozik, s az meg fogja ijeszteni.~ ~
17812 10,     V|                     Mintha csak két tornahős találkoznék egymással a karusszel-téren
17813  9,    II|                  hogy ellenséges cirkálókkal találkozom össze.~ ~– S miért kell
17814  7,    IV|                   egy csodálatos harmóniában találkozva egymással, amilyen csodatételre
17815  5,   III|                      mi egymással valaha még találkozzunk, hogy egymással beszéljünk,
17816  1,   III|                     hanem valami más spanyol találmánnyal. De éppen ez a hiba. Először
17817  1,    IV|                      is tudja, hogy Fulton e találmányát felajánlotta a császárnak,
17818 11,   III|                     hogy mi nevezetes dolgot találnak abban a kis hajcihőben,
17819  4,     I|                   amelyben helyöket meg kell találniok.~ ~Ez pedig aztán köztudomásúlag
17820 10,   III|                       melyet szépnek kellett találnunk azok miatt, akik azt viselték,
17821  7,     I|                    ülni, a mi svábjaink igen találóan elnevezték „Lustreisio”-
17822  8,   III|                annyira menj, hogy őt egyedül találod. Akkor, mielőtt előled elfuthatna,
17823  8,   III|                      térek, ott a szögletben találsz enni-, innivalót; ha kicsiholsz,
17824 10,    VI|                     Marie-val Győr felé. Nem találta-e meg a leányt? Nem akart-e
17825  7,  VIII|                  béresek számára éppen akkor tálalták ki a hajdúkását: Marie megkóstolta
17826  1,   III|                 érthető volt, hogy sehol sem találtatik.~ ~A vendégek felugráltak
17827  4,    IV|                        Ezzel aztán egy újabb talány állt Vavel gróf elé.~ ~Hát
17828  2,    II|               legérthetőbb megoldása volna a talánynak. Hanem egy hibája van. Ha
17829  1,    II|                     megkezdett óriási oszlop talapzata terpeszkedik, amihez a hozzá
17830  3,     I|                     jött be, hanem letette a tálat a külső szobában. Az úr
17831  4,     V|                  generálisnak nem volt annyi talentuma, hogy mikor Napóleon lovassága
17832 11,   VII|                    bámulatra méltó hadvezéri talentumot fejtett ki annak a feladatnak
17833  1,   III|                     medaliont. – Ez nekem jó talizmán lesz jövőre! – dörmögé keserű
17834  1,    IV|                     azt mondja, hogy ez neki talizmánja lesz, s elvenni a foglyok
17835  9,     I|                 hordozza keblén, mint valami talizmánt, s beledobja azt a legmélyebb
17836  5,     I|                 közkatonáit vitéz tetteikért tallérokkal jutalmazta; s nemegyszer
17837 10,   III|                szalonjainkban, amióta Madame Talleyrand, azazhogy pardon! la duchesse
17838  1,    IV|                         titkaiba, meg Madame Tallien * és Madame Récamier * toalettversenyére,
17839  3,     I|                mosdótálacskát, s orcáikat és talpacskáikat finom szivaccsal megtörülgetio ,
17840  7,   III|                     vármegyének. Legény az a talpán.~ ~– Hát miattam az is lehet –
17841 11,   VII|                      végigballagni mezítláb, talpatlanná vált gavalléros csizmákban,
17842  4,     V|                     gumilásztikumot kötnek a talpukra. Aztán mikor az árokhoz
17843 12,    II|             találgatták magukban, hogy vajon talyigát vásárolni jöttek-e azok
17844 11,    IV|                 Kristóf ezredes, az ellenség támadásait visszaverve, s e hősi ellenállás
17845 11,   VII|                     már zárt tömeg szabályos támadását látjuk. Nem egyes vitézek
17846 12,    II|                   meglepett vértesek, akik e támadásra nem voltak készen, az első
17847 11,   VII|                 kerülni, s azt egy kombinált támadással megsemmisíteni.~ ~Mikor
17848 11,    IV|                  ülhessen rá, s az öccsét ne támadhassa meg, hanem még a földön
17849 11,   VII|             sáncolatait megkerülve, hátulról támadhat Győr ellen, ahonnan az egészen
17850 11,   VII|                     táborával, lezúzó erővel támadhatja meg az alkirály seregét;
17851 11,    II|     keresztülvágtatva, a magyarokat oldalban támadja meg, s a huszárokat szétzavarva,
17852  4,     V|                durranik. Akkor aztán éjszaka támadjuk meg a… franciát, hogy mire
17853 11,    IV|                      vágta keresztül magát a támadóin, senki segítsége nélkül,
17854 11,   VII|                    vízárkok fedezete alatt a támadók oldalába került, s karabélytüzeléssel
17855 10,     V|                     vélve hallani, egyszerre támadót fúvatott, s erre a hátrálni
17856 13,     I|                       Nem az a rút influenza támadott meg. Nem Cambray-tól ragadt
17857  9,   III|                    hatalmas új hadviselő fél támadta meg hátulról, a „General
17858  4,   III|                      engemet az éjjel rablók támadtak meg, minden ember azt mondaná
17859 11,     V|                      főhadiszállása közepett támadták meg; kiverték a helyéből,
17860 10,     V|            előrohantok a vízárokból, s hátul támadtok rájuk puskával, szuronnyal.
17861 11,    IV|                  hevesi hadosztály Dessewffy Tamás vitéz kapitánya alatt.~ ~
17862 10,    II|                    attól meg én félek; hanem támaszd az ajtó mellé.~ ~Egészen
17863  3,    IV|                 kinek most már nem volt kire támaszkodnia, hanem magának kellett az
17864  3,    IV|                      rezgőpadra, s tenyerére támaszkodva lehajtá arcát a hullámhoz,
17865 11,    II|                    lövés biztos.~ ~S a lövés támasztotta zavar alatt Gosztony ezredes
17866  2,    II|                  férjet.~ ~– Hiszen mások is támasztották ezt a skrupulust. De itt
17867  3,   III|                   elől, s egy öles husánggal támogatta a lépteit, hogy el ne csússzék
17868 12,     I|              továbbra is, hogy legyen valami tanácsadójuk.~ ~– Derék ember! Ki lett
17869  8,    II|                     kizárólagos tulajdona. Ő tanácskozik a megyeház termében, ő választ
17870  4,    IV|                  hazánk. Az erdő pedig rossz tanácsokat ád. Azok az odvas fák, mintha
17871 12,    II|                  Igen jól forgatta, csak azt tanácsolom önnek, hogy a quinteket
17872 10,     V|                      katonai lélektan is azt tanácsolta neki, hogy ne várja be a
17873  9,     I|                     ötmilliót! Akar ön az én tanácsomra hallgatni?~ ~– Parancsul
17874 10,    IV|                    csapatjának most nem volt tanácsos a falvakon keresztül menni,
17875 10,    II|                   Bizony azt Lackó is sokkal tanácsosabbnak találta.~ ~Marie borzadva
17876  6,    II|               engedélyt kicsalni a Helytartó Tanácstól? – De mikor az ilyen kicsiny
17877  4,    IV|                    távolbalátás, együttérzés tanai között, s nem bírt összes
17878  4,    II|                      neme a jégbehűtésnek. A tanár, aki fiatal nőtanítványára
17879 11,     V|                 pohár bujdosik!”meg „három a tánc”. A kapitánynak inni kellett,
17880 10,   III|                   fog érkezni a „grand père” táncára. (Ez végzi be a bált, bohókás
17881 10,     V|                      előtte; és a grand père táncát el fogják végezni nála nélkül;
17882  5,     I|                   táncot) s mindennap kész a táncestély. S Katalin bárónő szenvedélyes
17883  5,    IV|                  beszélhetni? Éjfélkor még a táncestélyeiről is rendesen visszavonult.
17884  1,    IV|                        A legközelebbi udvari táncestélyen az a csokor, amit a császárnő
17885  5,    II|                     ami azt fejezte ki, hogy táncol. Akik ezt nézték, megesküdtek
17886  4,     I|                csináltatott a számomra. Akár táncolhatok is.~ ~S még nevetett neki
17887 10,   III|                   Mikor Hortense bal paré-in táncolta a fandangót vagy a bachanal
17888  1,    IV|                 részt vettek a társalgásban, táncoltak a mamáikkal vizavi, tanultak
17889  4,    II|                   négykézláb járásra, mint a táncoltatott uszkár. Istenem! Milyen
17890  1,   III|              kisasszony számára. A hírhedett táncosnő egyedül lakott benne: maga
17891  1,   III|                     nem bocsátják haza a kis táncosnőket, hanem lefektetik szépen,
17892  5,    II|                másikkal pedig az egymás után tánctempóra felemelgetett lábai csizmaszárát
17893  3,    IV|                      udvarlók, nem ingerli a táncvigalmak hevélye * ; hírhedett művészek
17894  5,     I|                mulatságban nevekedett fel. A tánczene is ott kísért néha egész
17895  5,     I|                kastély nyitott ablakain át a tánczenét is, késő éjszakáig. Ott
17896  3,    II|                      tőled e mai napon, hogy taníts meg engem úszni. A tó itt
17897  8,     I|                     magyar testőrségét, hogy tanítsák be az ezredeket, s most
17898  3,   III|                  megtagadni.~ ~Marie igen jó tanítvány volt a hydrioták * iskolájában.
17899  2,   III|                      professzor azt mondta a tanítványainak, hogy ő az az ember, aki
17900  2,   III|                   aki mindent tud. Ekkor egy tanítványától azt kérdi: hogy hívják domine? –
17901 10,   III|           sárfészekből visszajutni Párizsba! Tantalusi kínokat kellett neki kiállani,
17902  9,     I|                  hagyott hátra.~ ~Borzongva, tántorogva bandukolt a Névtelen Vár
17903  1,   III|                    és elolvasta.~ ~– Ki ez a tanú?~ ~– Ugyanaz a gyermek,
17904  5,   III|             Barthelmy Ange. Ezek az urak itt tanúim, hogy én önt minden lovagias
17905  2,   III|                   fogadtatásnak legbiztosabb tanújele volt az, hogy a komornyik
17906  3,   III|                  gőzmalom kéménye maradt fel tanújeléül az álmodott paradicsomról
17907  1,   III|            sakkhúzást nem tűröm, Cambray úr! Tanúk és adatok vannak rá, hogy
17908 10,    VI|                     anyám! Én is így tettem! Tanuld meg te is!” – Azután fogta
17909  4,    II|                  hogy a tanítványa nem olyan tanulékony, mint ezelőtt volt. Nem
17910  3,   III|                  olyan könnyen sírva fakadó: tanulékonyabbá lett; jobban figyelt, s
17911  2,   III|                     vendég. – Magyarul? Hogy tanulhatta azt meg nagyságod?~ ~– Grammatikából.~ ~–
17912  2,   III|                    de hogy ezt grammatikából tanulják meg, mint a „hic-haec-hoc” * -
17913  8,     I|                      magyar hadiszabályzatot tanuljon.~ ~– Hát ilyen nincs?~ ~–
17914  4,    IV|                 kölykem számára. A börtönben tanuljuk mi az ilyen figurákat csinálni,
17915  3,    IV|                 morog, mint a vidra. Érdekes tanulmány a physiologok * számára,
17916  4,    II|                      hírharang ki volt zárva tanulmány-adatai közül: csak azt tudta meg
17917  8,    II|                     valamennyi emberét külön tanulmánya tárgyává tette. Tömérdek
17918  4,    II|                                 II. ~ ~Lajos tanulmányává tette a szomszéd kastélyban
17919  7,  VIII|                    levő olajfestmény: valami tanulmányfő. – „Hát ezt ki festi?” –
17920  4,     V|                 védelmezőjét. Ezt a gyönyörű tanulmányfőt, mely tenyerébe támasztva
17921  6,    II|                vagyok!”~ ~És amellett azt is tanulmányoznia kellett, ami azon a földön
17922  8,    II|                    hogy azt elébb ki kellett tanulnia, ha meg akarta érteni. Hatszázezer
17923  7,  VIII|                  Pedig azt is meg kell tőlem tanulnod. Csak bízd ránk: majd mi
17924  4,    II|                    leány, s azzal elhagyta a tanuló szobát, s bement a maga
17925  1,   III|                 kedves! Hiszen még csak most tanulom az alfabetet, s sehogy sem
17926  5,     V|                 magával egyenesen a leányt a tanulóterembe. Egy szót sem szólt addig
17927  1,    IV|                táncoltak a mamáikkal vizavi, tanultak egymásnak udvarolni és calembourg * -
17928 11,    IV|                  legnevezetesebb csatatérein tanulták a háború tudományát.~ ~Míg
17929  4,   III|                    elé híjanak, s ottan mint tanúnak el kelljen mondanod, ki
17930  5,    IV|                      is: a doktor, aki saját tanúskodásával sietett az alispán érvelését
17931  5,   III|                     indulattól vonagló ajkak tanúskodtak: nem lehetett játék. Annak,
17932 10,    VI|               vízhordóedény most, vízikígyók tanyája holnap, aláhanyatlott kezében.
17933  3,   III|                    haszonbérbe: az árendások tanyákat, gőzmalmokat építettek az „
17934  5,   III|                   ezrede a szomszéd városban tanyáz? Valljam meg magamnak is,
17935  2,   III|                      összeg, s nagyságod itt tanyázhat, ameddig csak kedve tartja.
17936  4,   III|                   hogy ezen a vidéken rablók tanyáznak, nem merne itt maradni többé,
17937  3,   III|                     kiemelkedett a hold izzó tányéra, s lassankint bearanyozta
17938  1,     I|                   nem adják mind neki, ami a tányérban van? minek viszik át a puncs
17939  2,    II|                      késével, a villájával a tányérján, mintha Zapfenstreichot *
17940  2,    II|                   minden ételből szed ki egy tányérra, s azt saját maga viszi
17941 11,    IV|             interpellálhatta volna.~ ~Honnan tapadt hát a nevéhez ez a csúf
17942  1,    II|                  bérkocsis mellé s annak egy tapasszal beragasztotta a száját.
17943 10,    IV|                Fervlans azonfölyül személyes tapasztalat után is jól ismerte e bozót
17944  7,     I|                    kinek van hősi bátorsága, tapasztalata, hanem azt, hogy kinek van
17945  1,    IV|                    teendőit. A férfi fiatal, tapasztalatlan, rajongó kedélyű; ez kész
17946  5,    IV|                    kastély összes cselédsége tapasztalhatá, hogy Katalin bárónő otthon
17947 11,    IV|                    amit majd sajnosan fogunk tapasztalni, ha rájövünk.~ ~A két újonc
17948  1,     I|              helyemből megmozdulni. Pedig én tapasztaltabb vagyok.~ ~– Bízzék ügyességemben –
17949  3,    IV|           asszonysággal, rendkívüli dolgokat tapasztaltam. Ettől, tudom, hogy elmúlik
17950  3,   III|              Királytó, mely vizével a többit táplálja, s lefolyása van a Rábcába;
17951 10,    IV|                      is tüzet fogott, mint a tapló, s a zsombikok, amik jövet
17952 13,    II|                   farkas. Keresgél; kezeivel tapogatja a pázsitot. Egy helyen aztán
17953  1,   III|                rohant utána, érvágó tárcáját tapogatva oldalzsebében, míg a hölgyek
17954  8,   III|                     a hamvadó zsarátnok közé taposott. Ez a gondolat lángra gyújtá
17955  9,   III|                   Tizenhat ezred lovas bajor tapossa simára előttük a csatamezőt.~ ~
17956  3,   III|                     imádkozott, csak a lábai taposták a vizet. Itt azután szabad
17957  6,     I|                        Óh, Istenem! Én magam tapostam rá. Én magam öltem őt meg.
17958  2,    II|                   egyik nap a dáma nehézkes, tappogó * léptekkel jár, a másikon
17959 10,     V|               öszvérnek, ha nagyon ütik: egy tappot sem akart tovább menni.~ ~
17960  5,     I|                    is szerepel, megérdemlett tapsokat aratva valódi művészi játékával.
17961  7,    IV|                    carillonján, s tenyereibe tapsol. Odafut Lajoshoz, kikapja
17962  4,    II|                      azt várta, hogy a leány tapsolni fog örömében, s bokrétának
17963 10,     V|                   sisakjai, veres tollprémes tarajokkal, amott a volónok veres csákói
17964  4,   III|                   zsebébe az érvágó eszközös tárcámat; meglehet, hogy valaki elájult
17965  5,     I|             Dragonyosok voltak, ahogy fénylő taréjos sisakjuk mutatá; hogy nem
17966  8,    II|                     emberét külön tanulmánya tárgyává tette. Tömérdek tipikus
17967  2,    II|            hozzászólhatott a napirenden levő tárgyhoz.~ ~– Uraim és hölgyeim –
17968  7,  VIII|                    hagyták őt megpihenni egy tárgynál; szemébe ötlött egy festőállvány,
17969  7,   III|                  szokás szerint, egyenesen a tárgyon kezdé, amint a szép bárónő
17970  1,    IV|               társalgás még a legközönyösebb tárgyról is át ne vitorlázzon a politika
17971  7,     V|                     ez év az elveszett napok tárháza rám nézve.~ ~– No hát ha
17972  3,    IV|            forspontnak.~ ~Doktor úr egy nagy tarisznyába összeszedte a tudományához
17973  7,     I|                   sereg addig elmegy, amíg a tarisznyában tart a hazulról elhozott
17974 11,    IV|                    óta nem kaptak élelmet, a tarisznyájuk pedig már kiürült.~ ~Nyolcvanezer
17975  2,    II|                    útiköltségem elfogyott, a tarisznyám küirült, ahhoz meg nem szoktam,
17976  5,    II|             kulaccsal az oldalán, posztószél tarisznyával a hátán; kacskaringós nagy
17977  7,    II|                      s most tátongó sebeiket tárják az üldöző rokon elé, csonka
17978  3,    II|              ruhatára. Mikor előjött, pompás tarka-pálmás kínai selyem japonika *
17979  8,     I|              madárijesztő váz, ott feledve a tarló közepén, s szélre, viharra,
17980  7,     I|                     a nyulakat ijesztgetik a tarlón, a francia bajonettekkel
17981  2,    II|                   hamispénzverő?~ ~– A meg a tárnokmesterre * tartozik.~ ~– De a rablók
17982  3,     I|                 játszhatott l'hombre * -t és tarokkot, s gyönyörködhetett benne,
17983  7,   VII|                    ne legyen igazi veszekedő társ előttem, hanem csak olyan,
17984  1,   III|                   ilyen módon tönkreteszik a társadalmat.~ ~– De megalkotjuk az államot.~ ~–
17985  5,     I|              Párizsban, Bécsben, Berlinben a társadalomnak hasonló ellenségei, kik
17986  1,     I|                 mondá az öregebb úr, s aztán társához fordult, dörmögve: – Mármost
17987  6,     I|                    szállították az elkobzók, társaimmal együtt megrohantam őket;
17988 11,   III|                    harsogó szavával biztatta társait, hogy ne féljenek vérüket
17989 10,    II|                   ahol láthatatlan perlekedő társak vártak reá egész seregszámra –
17990  1,    IV|             színházakba; ahol részt vettek a társalgásban, táncoltak a mamáikkal vizavi,
17991  1,    IV|                      aperçukkel fűszerezni a társalgást, pikáns adomácskákat nagy
17992  7,  VIII|              legtökéletesebb pukedliben.~ ~A társalgó teremben könyvek hevertek
17993  5,     I|                   tiszt urak igen mulatságos társalgók. Ez rég időtől fogva el
17994  2,    II|                 latinizálni.~ ~Annál készebb társalgókra talált a bárónő az alispánban
17995  7,  VIII|                  kinek híják?~ ~A teremben a társalgónő jött eléjük, akit Fräulein
17996 12,    II|                 kocsiajtó mellett lovagolva, társalgott a hölgyekkel.~ ~Guillaume
17997  3,     I|               bemutattatnak a két otthon ülő társalkodónak, akiknek neve: „Phryxus
17998  2,     I|                     a hajukat a szemükből, s társalkodónéját, ki nem bírt vele bodzás
17999  2,     I|               baronesse a vadaskerthez érve, társalkodónéjával együtt kiszállt a hintóból,
18000  2,    II|                    hivatalos. A baronesse és társalkodónője egyedül képviselték a szépnemet.~ ~–
18001  4,     I|                  jégtükrén korcsolyázni; míg társalkodónőjét zselleszékbeno szánkáztatta
18002  4,     I|                  forduló veranda alatt ülve, társalkodónőjével meg egypár szobaleánnyal,
18003  3,    IV|                   mást, mint honn maradni és társalogni Dantéval, Shakespeare-rel,
18004  5,     I|              fölösleges a cautela. A tisztek társasága csak a gazdagok számára
18005  4,     V|                     az nem történt meg. Az ő társaságában csak Napóleont lehet verni.~ ~–
18006  3,    II|                      reggelijét magának és a társaságának. Mind a nyolcan hideg tejet
18007  8,   III|                   nem ment vissza az adomázó társaságba. Künn maradt az éjszakában,
18008  4,     I|                  arccal, s míg az egyenrangú társaságból száműzi magát, a nyomorultak
18009  4,     I|               másikat éri, azokat mind vidám társasághoz szokott nemes családok lakják.
18010 10,     I|                      tékozló fia, az előkelő társaságok száműzöttei, a létjogot
18011  1,    IV|                     mamáik magukkal vitték a társaságokba, estélyekbe, színházakba;
18012  5,     I|                   keringőtáncos.~ ~Egyik nap társasjátékokat rendeznek, amikben sok tréfás
18013 10,    IV|                  szét a kietlenben; távoleső társát már lefogta a felyülkerült
18014 11,    IV|                káplár mentette meg, tizenkét társával a hédervári erdőben Zámoly
18015  6,    II|                    nemzettömegből kiemelkedő társcsoport eszmejárása volt. Ez a kis
18016  3,    II|                      Máriának Cleliáról * és társnőiről, kik a Tiberen átúszva menték
18017 12,     I|                      bankjegyet húzott elő a tarsolyából, azt Mátyás mester markába
18018 11,   VII|                  kulacskínálásra, s tömték a tarsolyokat tele puha cipóval s cigánypecsenyével.~ ~
18019  4,   III|                      erkélyen át belopódzott társuk a belülről bezárt ajtókat
18020 12,    II|             csinálatlan rossz utakon, ahol a társzekerek alig haladhattak. Koroncónál
18021 12,    II|                 lerakták a veres csákókat, a társzekerekből előszedték a franciáktól
18022 12,    II|                      csapat magához szedte a társzekerekről az eldugott süvegeit: a
18023 11,    IV|                 harmincegy franciát, meg hét társzekeret tele puskával és eleséggel:
18024 12,    II|                mester Vavelnek, három fedett társzekérre mutatva, melyet a franciáktól
18025 11,   VII|                     uralta téren; meglep egy társzekérvonatot, mely puskát, kenyeret és
18026 11,   III|            vonulhattak a sereg után, melynek tartaléka a városon túl levő Kálvária
18027 10,     V|                riadót fúvatott, s elővezette tartalékcsapatját.~ ~Annyi katonai ismeretet
18028 10,     V|                     helyet foglalta el Vavel tartalékjával, lovasait elrejtve a hordott
18029 11,    IV|              Veszprém. A pesti és komáromi a tartaléknál volt, a többi az elsáncolt
18030  4,     I|                      győzve, s munícióból és tartalékokból soha ki nem fogyva küzdhet
18031 10,   III|               összenyomni, s a nyíláson át a tartalmat kikukucskálni.~ ~– Rettenetes
18032  3,    IV|                    természeti csoda leírását tartalmazta, amely (vagy helyesebben „
18033  1,    IV|                elkezd nagy botorul politikai tartalmú tárgyakról beszélni, ők
18034 10,   III|                   szép kreolnőhöz! Hát még a tartalom! Ma santé est bonne. Hogy
18035 10,    IV|                     is.~ ~– Itt pihenőt kell tartanunk – monda De Fervlans –, a
18036  2,    II|                  arcának örökös fátyol alatt tartásával. Ha egyszerűen a maguk alakjában
18037  1,     I|                       Aztán ki tudja, meddig tarthat ez az elátkozott sors?~ ~–
18038  1,    II|                      mint ahonnan szem előtt tarthatá az embereit; ott sajátszerű
18039  4,     I|                     leánykával. Hanem ez nem tarthatott örökké. A következő tavasz
18040 11,   VII|                  felállított ágyúikkal távol tarthatták maguktól az üldözőket.~ ~
18041 12,    II|                     Hát az én hölgyeimet nem tartja-e fogva az ön férje?~ ~– Az
18042  1,     I|                     vezetett, melyet a karos tartóban meggyújtott két szál argandi
18043  1,     I|                     kockán. A saját vagyonát tartogassa meg nehezebb időkre. Az
18044  3,   III|                     egyetlen öröme se legyen tartós. Azt is megirigyletteo tőle –
18045  1,    IV|               lehet-e Sándor cár barátságára tartósan számítani?~ ~Ez ifjú sarjadék
18046  7,  VIII|                    vízi szörnyeteg, akit itt tartottál a kastélyodban?~ ~– Visszaszökött
18047 11,   III|                hadviselésnek az az egymáshoz tartozás, a bajtársi ragaszkodás
18048  9,   III|                   vár önre, hogy ön egy régi tartozását lefizesse neki. Ha ön az
18049 12,   III|                    tudom, hogy melyikünk van tartozásban. Kétséges a tour. Majd befejezzük
18050  4,   III|                      ma, s jöhet idő, amikor tartozásomat lerovom. Isten önnel!~ ~
18051  5,   III|                     én rovom le hasonlóval a tartozást.~ ~– Engem fenyeget valami
18052  3,    IV|                      öltöző-kunyhóhoz, annál tartózkodóbb lett, s mikor annak a küszöbén
18053  5,     I|                     egyenlők voltak, s elnök tartózkodott a votum Minervaeval * eldönteni
18054 11,   III|                   Szállj le, maradj itt! Nem tartozol a törvény szerint csatába
18055 10,    VI|                lovairól, s fegyvertüzeléssel tartóztatá vissza az üldözőket, míg
18056 11,   VII|                   lovasság üldözését fel nem tartóztaták, mert amely vízen a magyar
18057  7,    IV|                  ujjával az alispánt, ki nem tartóztathatta vissza magát, hogy a rablók
18058 11,    II|                    légiókat fel kellett neki tartóztatni.~ ~Hogy a feladat nehézségét
18059  8,   III|                 őrjárat egy fegyveres alakot tartóztatott fel, aki nem tudta a tábori
18060  4,     V|                    együtt. Lajos szándékosan tartóztatta vissza Marie-t az olvasószobában.