IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Névtelen vár Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fejezetgrey = Comment text
18061 12, I| hogy ki mondta. De hadd tartsak rendet. Pécsy ezredes tíz 18062 11, V| akarta, hogy jó cimborának tartsák.~ ~A zászlóaljparancsnok 18063 8, I| kerekek a vármegyék. Tehát tartsuk meg a technikus terminusokat. 18064 1, IV| ápolták, s olasz nevéről tartuffolinak * hítták. Mai világban burgonya 18065 4, IV| acélszekrényke állt, egészen fel volt tárva, s a benne elhelyezett szekrényke 18066 12, III| lesz. (A kapitány elővette táskájából a térképet, s azt az asztalra 18067 2, II| boszontanio , csípkedni, taszigálni, míg a gyerek kibújdosott 18068 10, II| mintha el akarná őt magától taszítani.~ ~– Cambray! Bocsáss be! 18069 12, II| nem voltak készen, az első taszításra le voltak szorítva az országútról, 18070 7, II| megállni, a hátulról jövők taszítják előre; a nehéz ágyúkerekeknek 18071 3, I| kötve a nyakába, hogy a tászlijaikat * el ne keverjék a tejjel, 18072 11, V| Vérteserdő alja, a szép Tata folyócskával a szélén, kellemetes 18073 11, VII| onnan a Bakonyon keresztül Tatának. Ha idáig eljöhettek három 18074 6, I| hátrahajtott fejjel, s száját tátogatva; a leány forró leheletével 18075 10, IV| aztán a Hanságban elszórt tavacskák is mélyebbek, mint máskor, 18076 10, IV| akárhányszor úsztatott e tavacskákon keresztül, a szarvast üldözve.~ ~ 18077 5, VI| vizeknek, amik a Hanság tavaiból az ingó lápföld alatt a 18078 10, IV| Fertőt, s ahol az a Hanság tavaival legfőbb összeköttetésben 18079 5, VI| s télen át a befagyott tavakon keresztül-kasul méregetve, 18080 3, III| Az én kedves szép tavamtulo ? – sóhajta fel a leány, 18081 6, II| fogadott fel, s azzal a Fertő taván keresztül (annak nem árt 18082 5, VI| alulról fog felfakadni, s tavaszra valamennyi díszbokrot ki 18083 3, IV| hosszú ősz kárpótolja a rövid tavaszt, s mintha a takarékos anya 18084 3, I| így folyt nap nap után, tavasztól őszig, ősztől tavaszig. 18085 4, II| virágoskertté.~ ~Mikor aztán az első tavaszvirágok nyílni kezdtek: a jó régimódi 18086 7, V| protestáns templomba láttam járni távcsövemen át.~ ~– De mióta a távcsövet 18087 10, V| vagy: nem tűnsz fel. Nézz a távcsövemmel a híd felé, s értesíts arról, 18088 5, VI| összeköttetése a világgal, mint a távcsövének a lencséi.~ ~Még hátravolt, 18089 4, IV| hogy őt ne lássa többé. Távcsövét soha e nap óta nem fordította 18090 7, VIII| Katalin odaereszté Marie-t a távcsőhöz. És a leány világosan látta 18091 4, III| holdfogyatkozás nincs, s én azt távcsőmmel nem vizsgálom, s ha történetesen 18092 4, IV| Marie, s meglepte Lajost a távcsőnél.~ ~– Hadd lássam? Szép-e?~ ~– 18093 5, VI| Hanem mármost még egy kitűnő távcsőre volna szüksége az ingenieurnek, 18094 7, VIII| olyan szép vagy?~ ~– Várj! A távcsőről jut eszembe. Az most nálam 18095 10, V| Mátyás mester volt; akinek a távgyaloglásai e hadjárat alatt a mesével 18096 3, I| sokáig. Mai világban egy távirat nagyobb terjedelmű, mint 18097 12, III| lehetett, ő maga nevezetes távlovagló, és valószínűleg nagyon 18098 13, I| verset is eldanolta, felhők távolából révedező hangon: „Rágalmazó 18099 4, IV| Feltalálta őt a miszticizmusban a távolbalátás, együttérzés tanai között, 18100 10, IV| terjeszti szét a kietlenben; távoleső társát már lefogta a felyülkerült 18101 5, II| sápított a szép bárónő. – Távolítsa el, ezredes úr! Kérem.~ ~– 18102 1, IV| s azt mondta neki, hogy távolléte alatt ő vigye a háziasszonyi „ 18103 4, IV| el. – Hiszen innen az ő távollétében mindent elvihettek volna: 18104 1, IV| hosszas ideig fog tartani távollétem?~ ~– Ami nagyon valószínű.~ ~– 18105 7, I| számosan, hanem a főnemesség távollétével ragyogott. Ezt én az insurrectionalis 18106 4, IV| képes kieszközölni. S a távollevő gondolatok elárulják magukat 18107 6, II| újoncilletményt (őt ott is a „távollevők követe” képviselte), de 18108 2, II| pletykáival. Megszólta elébbo a távollevőket, azután a jelenlevőket. 18109 5, VI| ingenieurnek, hogy a nagy távolságokat, amik lánccal meg nem mérhetők, 18110 9, II| s megragadta a kezét a távozni akarónak. – Neked nem szabad 18111 5, III| S anélkül innen el nem távozom.~ ~– Akkor sajnálom önt, 18112 4, V| úgy megkötözöm, hogy se té, se tova nem tud mozdulni 18113 1, IV| legyező, egy kereplő meg egy teáskanna segélyével vállalkozott 18114 8, I| vármegyék. Tehát tartsuk meg a technikus terminusokat. Amint a rugó 18115 2, III| jött vissza: nem maradt más teendő, mint neki is a szobájába 18116 1, IV| akkor ön tudni fogja további teendőit. A férfi fiatal, tapasztalatlan, 18117 2, I| hivatalos urakat a komolyabb teendők elvégzése végett a kancelláriába.~ ~ 18118 8, II| azokról a nagyon komoly teendőkről értekezzék, amik őrá várnak, 18119 9, II| És ha ő így szólna tefelőled, én azt mondanám neki, hogy 18120 4, V| gyermekóhajtások teljesítésére. Csak a tegezés maradt meg.~ ~Ebédnél és 18121 4, V| amelynek kiváltsága van a tegezésre, meg a gyermekóhajtások 18122 2, II| Hát a feleségét sem tegezi az ember?~ ~– Annak is azt 18123 2, II| Megmondom baronesse, nálunk nem tegeznek senkit, csak a gyereket, 18124 7, IV| kettő nevetni, s egyszerre tegezte egymást. Hisz az anya is 18125 7, IV| egymást, s aztán szóljatok tegezve.~ ~Jobb pillanatban nem 18126 3, II| feleded el, hogy ezen a napon tegezzük egymást. Már most szépen 18127 11, VI| felfegyverzett lovasezredre, mely a tegnapelőtti csatában egy századosát 18128 13, I| El fogjátok felejteni a tegnapot, – s nem emlékeztek rá többé? 18129 1, III| Egy pohárral megmaradt még tegnapról. Azt bizonyosan ön hagyta 18130 5, I| hogy komoly veszélynek tegyék ki magukat; előre értesülve 18131 9, II| s még csak a kezemet se tegyem a feje alá hogy fölemeljem 18132 7, VIII| akarta látni, hogyan fejik a teheneket. Katalinnak el kellett őt 18133 4, II| birtokát bejárni; szép svájci tehenészetet állított, s istállóit mindennap 18134 7, II| a jelszó: „lóra katona, tehénre paraszt!”~ ~– Hübele Balázs, 18135 9, III| jár együtt velük. Nekem a teher nehéz.~ ~– Nem nyithatom 18136 5, III| ne lepje a rozsda.~ ~Egy tehertől megkönnyebbült a szíve a 18137 4, III| meglepve, ártalmatlanná tehessék, s aztán háborítatlanulo 18138 5, III| aminőnél nagyobbat nő már nem tehet. Szégyenpír – ok nélkül.~ ~– 18139 4, III| felköltsünk valakit. Nem tehetem-e én meg?~ ~– Ah! Ön akarna 18140 6, I| aztán kezébe fogta azt a tehetetlen, jéghideg kezet.~ ~– Öreg 18141 4, III| Vavel gróf elkövet, nem teheti-e meg Landsknechtsschild bárónő 18142 2, II| mondjuk, hogy „maga”. Hozzá tehetjük, hogy „húgom” és „bácsi”.~ ~– 18143 8, II| s magyar melódiára nem tehető; példának csak egyet:~ ~ ~„ 18144 4, I| felszerelte; de egyúttal a tehetősebbek pártfogását is felhívja, 18145 1, III| sértett ellenfél. Mellőzött tehetség. Mondja meg ön, mi a nagyravágyása? 18146 3, II| megtenni, s azzal bolonddá nem tehetsz.~ ~– Akkor meg is teszem.~ ~– 18147 7, I| csigalevesét, murokfőzelékét, és téjhab tésztáit. S még csak meg 18148 1, II| órakor be fog jönni önhöz a tejhordónő; az majd kimenti önt e kényszerhelyzetből, 18149 3, I| tászlijaikat * el ne keverjék a tejjel, ami mindegyiknek külön 18150 11, IV| közéjük az ágyúgolyó. Egy teke az ezredesük, Kisfaludy 18151 11, VI| Komáromot lövetni. Az ágyú tekéi a régi vár sáncai közt hullottak 18152 10, IV| levélfüzéreit, spirálformán tekeredett húrjait, azoknak a végén 18153 3, II| a haja mind egy csomóba tekergetve volt feltűzve a feje tetejére.~ ~ 18154 11, V| az izmok, mintha kígyók tekergőznének egymáson.~ ~– Vágj hozzá!~ ~ 18155 2, II| s azon félig kihajolva tekint ki egy csodálatraméltó szépség, 18156 8, II| verseket mondó mezei poétát, a tekintélyére féltékeny falusi orákulumot: – 18157 7, VIII| Katalinnak egész anyai tekintélyét fel kellett használnia, 18158 9, I| olyan tó tükrére vetni a tekintetét, minő előtte elterül, hogy 18159 9, II| félelem kérdő várakozásával tekintett a nő könnyező szemeibe.~ ~ 18160 7, VI| királynak érezte magát ettől a tekintettől.) A diszpenzációt ki kell 18161 2, I| régi ismerősök volnánk, s tekintse magát mindenki idehaza.~ ~ 18162 3, I| hímzésű szövet; aranyozott teknőchéjjal kirakott szekrénykékben 18163 3, III| vademberek? Vagy kajmánok, nagy teknősbékák és tengeri kígyók?~ ~Lajos 18164 10, I| családoknak valamennyi javíthatlan tékozló fia, az előkelő társaságok 18165 9, III| Adjon Isten jó reggelt!”-tel fogadták a közeledőt.~ ~„ 18166 10, VI| vízhordó edénnyel, aztán telecsorogtatá azt. Maga is szürcsölt belőle. 18167 10, II| széttépett papírrongyokkal, telefecskendve tintával, befertőztetve 18168 10, II| ágyak. A szép fehér ajtók telefirkálva emberi torzalakokkal, amik 18169 8, I| munka mellett. Lehetett már telefüstölni a házat azzal, amit az orosz 18170 13, II| még, aranyvilágot vetve a telehold fényében: a tündöklő smaragdbölcsőből 18171 4, III| meglátta a távcsövön át a teleholdat, amelyet ő a kalendáriumi 18172 8, III| terjedelmes volt; négy sűrűn teleírt oldal.~ ~Legelőször is az 18173 8, II| mind a két oldalát ketten teleírták neki, s mellékeltek hozzá 18174 10, VI| az első szívásra ugyan telejött a szája mindenféle hinárízű 18175 5, I| jelenti, hogy ott nemesi telek van, mely három privilégiummal 18176 1, IV| hogy akármely országban telepedik le, azonnal az ottani szabókkal, 18177 12, III| veres vonalakat, melyek a telepezési határokat megjelölték, s 18178 4, II| megdicsőült tekintettel teleragyogta védője lelkét, ismét vissza 18179 5, VI| maga nagybecsű Savary-féle telescopiumát * , azzal az izenettel, 18180 2, II| ül a tornyában, s onnan a telescopiumávalo az egész társaságot úgy 18181 4, III| a csillagászati csövet a telescopiumból, s a földvizsgálót tette 18182 3, II| sem azé az éjjelvirrasztó telescopiumodé; hanem ma az én jobbágyom 18183 2, II| bizony azt hiszi, hogy a telescopiumon át nemcsak közelről lehet 18184 7, VIII| leszakítani. Dúskálkodhatik benne. Teleszedheti a kalapját, a mellkendőjét; 18185 13, II| visszamegy a tó medrébe, s teleszedi a markait azokkal a fehér 18186 2, I| útszélen termő virággal teleszedte, s mikor a majorudvaron 18187 4, III| kietlen fényes jégtányért, teleszórva mértani ábrákkal, mintha 18188 4, V| ellenség sáncára.~ ~Henry teletömte a száját a zsebkendőjével, 18189 3, IV| lett többeto mamusz, úgy televette magát sárral.~ ~ ~ ~A napok 18190 7, II| reszketni e látványra. Minő télikert ez! Hát ilyen virágokat 18191 5, VI| hevesen Lajos. Utánafutott a télikertbe.~ ~Későn érkezett.~ ~Már 18192 1, IV| most nem veszik észre. A télikertben fogom várni.~ ~Dealba grófnőnek 18193 5, VI| keresztelték.~ ~Egyszer a télikertből, hová a kertész eltávozása 18194 1, IV| nyalánksága; a császárné télikertjében egy egész osztály van berendezve 18195 5, VI| ínséges föld népe, akinek a télire nem maradt a vízár miatt 18196 3, II| nyújtá a leánynak.~ ~– Ah, te teljesíted óhajtásomat? Te jó vagy, 18197 5, III| könnyű kívánni; de nehéz teljesíteni. Saját kezűleg nem írhat. 18198 9, III| kikérdezte az őrjáratot a teljesített vizsgálat felől.~ ~Lovas 18199 3, II| kívánságomat elmondanom, s azt teljesítették? Így szoktatott rá valaki. 18200 5, III| megkövetést és bocsánatkérést teljesítettem. Meg van ön ezzel elégedve, 18201 10, VI| volna az öszvéren, könnyen teljesíthette volna a sebesült kívánatát; 18202 3, IV| Megjutalmazom önt, ha kérésem teljesíti.~ ~A doktor elhüledezett. 18203 9, II| az én gyalázatomat egész teljességében?~ ~E szavakra a leány odalépett 18204 5, V| kezét, s szólt egész szíve teljességéből:~ ~– Mit akarok? Azt akarom, 18205 8, I| vannak, s azok be szoktak teljesülni. Én bizonyos vagyok felőle, 18206 3, III| mint amilyen rokonszenves a telő hold. Ki tudná annak az 18207 4, IV| betörést tervezzen.~ ~E témából aztán nagy akadémiai vitatkozás 18208 6, I| a férget ősszel, hogyan temesse el magát, hogy tavasszal 18209 12, I| meghagyta, hogy a tópartra temessék el, semmi fejfát, semmi 18210 9, I| senkit. Ha meghalok: a parton temessenek el, s töltsenek hullám fölé 18211 9, III| pajtásoknak: engemet most temessetek el ide. Aztán lefeküdtem 18212 12, I| másvilágra. No, de igen szép temetése volt. Háromszor lőttek a 18213 8, I| Ez a harmincöt napig temetetlen maradt dandára a hűség vértanúinak 18214 6, I| megöntözni.~ ~Pedig hát halálból, temetkezésből nem jó játékot csinálni. 18215 13, I| mint vagy élve vagy halva temetkezni el! – Óh, milyen jól tetted, 18216 8, I| akit, ha atyafiai el nem temetnek, eltemeti vadállat, vadmadár; 18217 6, I| énekeltetni, mikor „valakit” temetni vittek.~ ~Azt hitte, az 18218 8, III| lóval a park kijáratánál a temető-oldalon, s ahogy csak szekérben, 18219 1, IV| főnökét a saint-denis-i temetőből * húzták elő, ahol három 18220 6, II| világot, csonthalmokkal, temetőkertekkel jelölve meg minden lépte 18221 9, I| angyal által nyissak új temetőket Magyarország földén. Hozzám 18222 9, I| hozták haza magukkal, s temetőkkel jelölték az útjokat, amerre 18223 1, I| ivadék, oltatlan mész közé temették el a Szent Margit kápolnában.~ ~– 18224 7, V| jó Henrymnak, akit tavaly temettem el. Ő viszi a házam gondját.~ ~– 18225 12, III| Marie hercegnővel együtt temettetni, mint hogy őt szabadon bocsássa; 18226 12, I| szegény Sátán Lacit tegnap temettük el. Isten legyen kegyelmes 18227 1, I| vetettem vele.~ ~– Ön el lesz temetve: olyan jól, mint ahogy valaha 18228 5, III| ezt könnyen veszik. S ez temperamentum dolga. – Egy fokkal hevesebb 18229 1, II| nevű kereskedő, s csinált a templomból salétrom-raktárt. Nem mondta-e 18230 13, II| a Fertő partjain falvak, templomok hatvan-hetven év alatt. 18231 8, II| ott volt a Szent István templomtéren. A következő lépésétől már 18232 12, II| önt várni, ahonnan az a templomtorony kilátszik. Adieu!”~ ~Az 18233 5, I| lóversenyt, akadályugratással, templomtoronynak futtatással * , sőt egyszer 18234 3, I| ezerszer megjárt úton, egyenlő tempóban, kikerülve a falu főutcáját, 18235 8, II| a bizonytalan, tétovázó tempóval, ami a kezdő zenészt jellemzi. 18236 10, III| bonne. Hogy ő egészséges. Le temps est superbe. Pompás az idő! 18237 7, I| populeam virgam mater regina tenebat”. Hadd mutatom meg ezt sorba 18238 6, I| nagyon furcsán forog.~ ~– De tenéked nem szabad, nem szabad meghalnod! 18239 2, III| szét, a két szemében nem a tenger látszott most, hanem a zivatar.~ ~ 18240 10, IV| földterület, melybe, mint a tengerbe, három folyam szakad bele. 18241 4, III| azok a sötét foltok pedig tengerek. Még akkor ott volt a tudományos 18242 4, III| a tudományos világ, hogy tengereket képzelt a holdban. Marie-t 18243 1, IV| akadhatunk, azóta ők régen a tengeren vannak, vagy a svájci határon, 18244 1, III| Úgy vette a dolgot, mint a tengerész, ha zátonyra kerül. Nem 18245 3, III| az „új föld”-re: búzát, tengerit vetettek belé, egy esztendőben 18246 6, II| az ellenkező indulat; a tengermélységű gyűlölet azon óriás iránt, 18247 10, IV| fáraónak útját álló veres tengerről. A kételkedőket utasítjuk 18248 2, III| volt, nyugodt tekintetű tengerszürke szemei, rövid bajuszt és 18249 7, VI| volnék, nem kellene egyebet tennem, mint nem mondanom meg, 18250 7, V| úrnője előtt is ki kellett tennie magáért. Katalin bámult 18251 4, III| kellene innen a kastélyból tennünk; attól megijednének.~ ~– 18252 1, III| fölött. Maradjunk csak a tényeknél. Ön ellen be van bizonyítva, 18253 2, III| orra hegyéhez illesztett tenyere billegetésével adott kifejezést 18254 7, IV| a nevetés carillonján, s tenyereibe tapsol. Odafut Lajoshoz, 18255 11, IV| Ez azután taps volt: nem tenyerek, kardok csattogtak össze!~ ~… 18256 3, III| termettel, szertelen nagy tenyerekkel.~ ~– Nos, hát mit akar? 18257 6, I| hanyatt a leány rózsaszínű tenyerén, hátrahajtott fejjel, s 18258 3, IV| a kinyúló rezgőpadra, s tenyerére támaszkodva lehajtá arcát 18259 1, II| sarkában következő, kövér, tenyeres-talpas hölgy kíséretében, aki az 18260 11, V| mostaniak; hanem hatalmas, tenyérnyi széles pallosok, hogy a 18261 6, II| elrakott tyúktojásokat, híres tenyészdéjéből. Darabja került 5–10 frankba. 18262 5, I| mieink pedig az erdőkben tenyésznek, és azoknak ártalmatlanná 18263 3, III| vízi szörnyet ez égalj nem tenyészt, s a Fertő tó legnagyobb 18264 11, VII| lábaira.~ ~Óh, ez nevezetes tényező a hadjáratok eldöntésénél: 18265 11, IV| hogy a csanaki és Ménfő és Tenyő közti magaslatok elfoglaltassanak. 18266 4, I| elfoglalt nézetpontjait. Teoretikus és empirikus adatokat: elismert 18267 1, III| nevelésügy és az államérdekek teóriái fölött. Maradjunk csak a 18268 5, I| kisegíté Vavel Lajost ebből a tépelődésből. Egy este trombitaszó csalta 18269 7, I| tart a hazulról elhozott tepertős pogácsa; mikor az elfogyott, 18270 1, III| főfonalai éppen ma és tegnap tépettek szét Enghien herceg * , 18271 3, IV| sáshajtást, tukorcát), már nem tépi le a ruháit, s ha megéhezik, 18272 8, I| viharra, esőre bízva, hogy tépje szét, mállassza el, míg 18273 1, III| életfonalával együtt.~ ~– Tépjék el az én fonalamat is.~ ~– 18274 11, V| panyóka mentét, s csattogtatva térdéhez a rezes kardot.~ ~– Nézd, 18275 1, III| tenyerével a hasát fogta, fejét a térdeig hajtá, vállainak rázkódásával 18276 4, III| után. – Azzal felugrott térdeiről.~ ~Azt a cselédet meg az 18277 3, IV| karjával átölelve annak térdeit, zokogva csókolá össze a 18278 10, VI| maga előtt egy asszonyt térdepelni. Azután felnyitotta a száját, 18279 7, VII| edényelcsorbító, ablakon át tereferélő, mindennapi dolog elfelejtő, 18280 5, VI| nagyobb lelkű, hogysem ilyen tereferére reflektálna. – Tehát mármost 18281 8, III| Maradj itt, míg én vissza nem térek, ott a szögletben találsz 18282 5, III| vadrózsákon olyan gubancok szoktak teremni, mint egy csodálatos borzas 18283 11, V| tőle a fáradságot, s úgy teremtette a Sámsont a földhöz, hogy 18284 1, IV| építésére ki nem volt adva a teremtő parancs – azalatt Párizs 18285 9, I| ősi palotájába, melyet nem terhel többé adósság, s a rangjához 18286 7, II| Aranytekercsek, ezüsttel terhelt zsákocskák szép rendben 18287 5, VI| neki odakölcsönözni ne terheltessék.”~ ~Így szólt a lelkész 18288 11, VII| agyag az úton, felvágva terhes szekerek kerekeitől, feltaposva 18289 4, I| hogy egy magára vállalt terhet nem akar átengedni másnak. 18290 8, II| nem fogad, s semmiféle adó terhét vállaira fel nem veszi. 18291 11, IV| egy pisztolygolyó holtan teríté le. Kemény Dénes elvágott 18292 4, III| repülő só rögtön életre téríté. Feje az ifjú férfi vállán, 18293 3, I| asztalnak a két végén volt két teríték, egymástól távol. Az egyik 18294 9, III| katonáik sorából le fogják teríteni, s már készen állt a zárt 18295 3, I| egy vastag selyem pokrócot terített, s az ajtaját félig nyitva 18296 10, II| levelet, amelyben egy kisleány téríti jó útra az anyját, s aztán 18297 11, IV| harc fejlődött ki egész terjedelmében; ott voltak a pesti és veszprémi 18298 3, I| világban egy távirat nagyobb terjedelmű, mint akkor egy hírlap volt. 18299 1, IV| emberek kertjeibe is ki kell terjedni, hogy valamint IV. Henrik 18300 6, II| magánőrjöngés: el volt az terjedve egész Európa-szerte, s Vavel 18301 6, I| megérdemlem már, hogy nyugalomra térjek. Húsz esztendőt szolgáltam 18302 4, IV| visszafizeti, ha jól megy a dolga. Térjen a becsületes munka útjára. 18303 12, II| trombitálni, hogy a szénásszekerek térjenek ki előle a tört útról a 18304 1, IV| fedeztek föl Chiliben, s ők terjesztettek tovább Peruba. Quitóba; 18305 10, IV| levélbozóttal, mintegy segélykiáltva terjeszti szét a kietlenben; távoleső 18306 13, II| zászló és a kapott sebek… Térjetek családjaitokhoz vissza… 18307 1, III| ön megmutatta a helyet a térképből barátjának.~ ~– Álmodta 18308 12, III| önök letörülték az ügyetlen térképeikkel az asztalról a számadásainkat; 18309 10, III| nincs szükségem rá. Igen jó térképem van e vidékről, Doboka úr 18310 12, III| mindjárt fel is jegyzé Vavel térképére is.) Ön természetesen maga 18311 11, IV| hadvezéreinknek nem volt egy térképük, mely a veszedelmes árok 18312 4, III| visszavonult az erkélyről termébe. Hanem a csillagvizsgáló 18313 1, IV| udvaroncaik nem sikamlanak-e a mi termeinken keresztül: mosolygó kémei 18314 1, IV| feltűnés nélkül elhagyhassa a termeit.~ ~Mint már említők, azon 18315 1, III| lakásokra, a méltóságos nagy termeket vékony falakkal átidomíták 18316 11, V| apokaliptikus szörnyeker, termel.~ ~Ha ez a rémület hógörgetege 18317 6, II| azon éveknek dívó irodalmi terményét, a spanyol pasquillokat, 18318 5, VI| produkáltam; ha pedig selejtes a termés, akkor azt mondja: e bizony 18319 5, VI| hogy ezt a híres francia természetbúvár, Palissot-Beauvois * fedezte 18320 5, III| tartozom azon flegmatikus természetek közé, akik ezt könnyen veszik. 18321 5, IV| rendesen visszavonult. Mi természetesebb, mint az a következtetés, 18322 3, II| keresztül látnám az egész természetet. Szeretnék dalolni, sikoltozni, 18323 3, IV| akkor is összeborzadt.~ ~– Természetrajzi rendkívüliség az egész, 18324 3, IV| találta a bölcsészeti és természettudományi iratokban. Időközben folyt 18325 4, III| miket a múlt századbeli természettudósok a holdplanétán tettek. Ez 18326 5, III| bárónő állt előtte.~ ~A termetéről ismert rá, mert az arca 18327 1, III| tizenkét esztendős közötti termetkülönbséget észre nem tudta venni; hanem 18328 3, III| férfi volt, magas, csontos termettel, szertelen nagy tenyerekkel.~ ~– 18329 3, II| nihil de arbore” (semmi fán termettet!) Ma azonban nem játszott 18330 8, I| tartsuk meg a technikus terminusokat. Amint a rugó fel volt húzva, 18331 2, I| azt mindenféle útszélen termő virággal teleszedte, s mikor 18332 5, VI| negyvenkétezer hold mívelt termőföld lett vízfenékké, akik azon 18333 5, VI| oldalán elhagyta az elfoglalt termőföldeket, visszatért a régi medrébe.~ ~ 18334 13, II| többet két négyszögölnyi térnél… Nektek marad a tépett zászló 18335 10, III| ugyanazon az úton vissza is térnem. Jártál valaha azon a tájon?~ ~– 18336 4, IV| szokottnál haza kellett térnie a hálószobájába.~ ~Rendesen 18337 1, II| óriási oszlop talapzata terpeszkedik, amihez a hozzá való rézburkolatot 18338 5, III| nyargalna hazáig, „ventre è terre!” * Nem jó ötlet ez tőlem?~ ~– 18339 5, III| keresztül egy tágas, pázsitos térre vezetett. Ez volt az ő megszokott 18340 7, IV| udvarára.~ ~Szép, fűvel benőtt térség volt az; amióta kocsi nem 18341 7, VIII| majorból az utcára kerülve, tértek vissza a kastélyhoz, s útközben 18342 5, VI| pilis, ami csillag alakban terül szét.~ ~E virágnak alig 18343 12, III| kell maradnia s egymásnak a területére mint ellenség nem, csak 18344 9, III| megtudnia azt is, hogy fellengő tervei mind sorba meghiúsulnak.~ ~ 18345 6, II| a philadelphok klubjának terveiről, mely a francia hadsereg 18346 10, III| s a nőnemű Európa ellen tervez hadjáratot. Új házasságra 18347 5, III| valami valószínűség volna a tervezetében.~ ~– Most mindjárt rá fog 18348 4, V| Óh, Mátyás mesternek volt tervezetes könyvecskéje a zsebében, 18349 4, IV| erőszakra előkészített betörést tervezzen.~ ~E témából aztán nagy 18350 11, VII| harcolniok.~ ~Az volt a tervük, hogy keresztültörnek a 18351 7, VIII| természetes erő volt finom testalkatában; Katalin kormányozta a csónakot. 18352 12, I| eltemettem szépen, odaírta a testamentomát a pugyillárisába; azt is 18353 4, IV| appelláljak. Ez volt, amit a testamentumában rám hagyott. – Még mikor 18354 11, IV| leteríté a földre. Véres teste fölött még megújult a tusa. 18355 4, II| vassal a nemzetek eleven testébe?~ ~Az ifjú tanító azt hitte, 18356 10, VI| hogy jobb fekvést adjon a testének; s gyöngéd hangon hívogatá 18357 5, V| mondhatja ezentúl neki: „testestül lelkestül az öné vagyok!”~ ~ 18358 1, I| kisleányok is éppen olyan hosszú, testhez simuló szoknyákat és ingeket 18359 11, IV| el volt csigázva már, és testileg, lelkileg elcsüggedve.~ ~ 18360 2, II| Engem? Az alispánt? A legale testimoniumot * ? Akkor úgy járna velem, 18361 6, I| magát, hogy mégis valami testmozgást szerezzen, azt találta ki, 18362 9, III| megáradt Duna közepén, amíg a testőr matróz-ezred meg nem érkezett, 18363 8, I| ideadta az egész magyar testőrségét, hogy tanítsák be az ezredeket, 18364 10, IV| felszínén, fehér, kék, sárga, testszínű; azután valamennyi mind 18365 6, I| daganatoktól tele volt a testük. Henry olyanokat vágott 18366 7, III| titkos kedvese.~ ~– Hát testvére, vagy leánya?~ ~– Az sem.~ ~– 18367 7, II| ellen, hogy örüljön, mikor testvéreinek romlását hallja; nem fogja 18368 7, I| vajon ki lehet?” – „Az az én testvérem. – „Ezer bocsánat, tévedtem: 18369 11, IV| megint megismétlődött a két testvérrel. Hermány Antal és Péter 18370 3, II| Eredj, te mindig ostobának teszed magadat, mikor én kölcsön 18371 3, II| egy kis bölcsességet. Úgy teszesz, mint aki a koldus előtt 18372 7, I| murokfőzelékét, és téjhab tésztáit. S még csak meg sem látszott 18373 1, IV| szentesítést ád.~ ~– De az, amit mi teszünk, erkölcstelenség!~ ~– Hát 18374 5, VI| túláradjon a ruszti hegynek a tetején, mint az, hogy akár Sopron, 18375 10, IV| halomra rohadt szénaboglyák, tetejükön már kizöldülve.~ ~Az ingovány 18376 5, I| és azoknak ártalmatlanná tételére mindig elég volt a patriarkális 18377 7, II| össze rokonai, honfitársai tetemeiből, hogy őt arra ültessék föl 18378 2, II| akarnám azt mondani?~ ~– Akkor tetemes vinculumot kellene fizetni 18379 7, I| rendei részéről kötelességévé tétetett, hogy az 1808-iki országgyűlés 18380 11, III| menetben haladt az egyenes téti úton.~ ~Ismét Andrássy inszurgens 18381 11, IV| babérain.~ ~Az egész éj tétlenségben folyt le, mialatt az átelleni 18382 6, II| virága a magyar nemzetnek, tétlenségre volt kárhoztatva. A professzionátus 18383 11, IV| A győri két nap~ ~Mikor Tétnél a két fővezér összetalálkozott, 18384 1, IV| piperészekkel öltöztesse fel magát tetőtül talpig, mert a Passage de 18385 9, III| tűz közepébe.~ ~A hölgy tétovázás nélkül engedelmeskedett.~ ~ 18386 10, VI| Katalin a félelmes tudnivágyás tétovázásával vizsgálódott a kis tisztás 18387 8, II| veregeti, azzal a bizonytalan, tétovázó tempóval, ami a kezdő zenészt 18388 5, III| meg. Én is azt mondom. Nem tétovázok a veszély percében önnek 18389 5, III| nem fél talán?~ ~Vavel még tétovázott.~ ~– Bárónő. Ez nem pajkos 18390 6, I| én tinektek olyan nagyon tetszem, majd igazán eljövök!”~ ~ 18391 5, IV| Ez a bizonyítás általános tetszésben részesült.~ ~Az alispán 18392 8, II| a követeinek, s ha azok tetszése ellen dolgoznak a diaetán, 18393 7, IV| titkainak világba kiáltását? Nem tett-e oly lépést, ami egyszer 18394 13, I| temetkezni el! – Óh, milyen jól tetted, hogy mikor hozzánk beléptél, 18395 2, II| igazi nemes szívű ember!~ ~– Tettei annak hirdetik, bárha szavát 18396 5, I| fenn, közkatonáit vitéz tetteikért tallérokkal jutalmazta; 18397 5, IV| gonosztevők felett, ha csak tetten nem kapattak, mind fölmenté 18398 1, I| küldte most utunkba. Két jó tettet követhetünk el egyszerre.~ ~– 18399 5, III| tudok hazudni. Nem tudom a tettetést. Mélyebben a szívembe engedtem 18400 5, V| átérezte, hogyha ő most tettetne és tagadna, a legméltatlanabb 18401 8, III| amint éppen már a legszélső tettlegességre akartunk menni, a vele jött 18402 1, IV| Megöljük. A haza érdeke minden tettnek szentesítést ád.~ ~– De 18403 4, III| kérem önt még egy nemes tettre, ami különös kívánság ugyan; 18404 3, III| arról megtudná, hogy mit tettünk. Kiugranék az ágyából, kifutna 18405 5, I| Bärenhäutereket”. Ami igen nagy tévedés volt az ő részéről. Futóbetyár, 18406 4, II| ahová megtört szívű hölgyek tévedni szoktak: az egyik a nőiség 18407 3, IV| aki a Hanság mocsárai közé tévedt, vadak között maga is vadállattá 18408 11, IV| vezetése alatt. Nem úgy tévedtek ide: rendelve voltak; parancsot 18409 7, I| testvérem. – „Ezer bocsánat, tévedtem: a zenemű hibás; ugyan ki 18410 11, VI| Így csak a sérthetlenné tevő varázsingek lovagai harcoltak. 18411 1, III| utógondolattal, hogy ezáltal tévútra vezessék az önökre figyelő 18412 2, I| elvégeztetett!” S erről a textusról stante pede olyan prédikációt 18413 1, III| annyit nyert, hogy a hotel Thelussont megvehette hétmillió frankon, 18414 10, V| az utolsó próbáig, hogy Thémire-e vagy Katalin? Az élvhajhászó 18415 9, II| mint a nemes vad.~ ~ ~ ~Thémire-Katalin elégeti a ládikót az inszurgensek 18416 8, III| igaz, akkor ez nagy baj. Ha Thémire-nél ez nem kiszámított alakoskodás, 18417 3, II| Cleliáról * és társnőiről, kik a Tiberen átúszva menték meg a római 18418 7, VIII| mindjárt mellette van a tied. Jó lesz ez így?~ ~– Nagyon 18419 2, III| fordult elő.~ ~A hosszú, tigrislábakon álló ovál asztal mellett 18420 7, II| Névtelen Vár kalitkájába bezárt tigrisnek csak még keserűbb napokat 18421 5, V| meg volt tiltva.~ ~Marie tikkadt lélegzettel mondá e szókat 18422 4, II| körültekintse naponta a szép tilalmas világot, az szabad neki.~ ~ 18423 2, II| Katinka húgomnak egy ilyen „tilalmast” a birtoka közepén eltűrni * ? 18424 3, III| hogy „ne menj oda!”~ ~A tilalom csak fokozta az ingert.~ ~ 18425 7, VIII| Az udvaron a juhászbojtár tilinkózott: Marie arra is vállalkozott, 18426 2, II| szóljon úgy, Bernát bácsi – tiltakozék a bárónő. – Szegény kisfiú! 18427 7, II| kezében tartott, hogy nem tiltakozhatott ellene.~ ~– De kérem, legalább 18428 7, IV| Hiszen a bárónő maga tiltotta meg, hogy beszéljek róla.~ ~– 18429 10, II| papírrongyokkal, telefecskendve tintával, befertőztetve pipából kivert 18430 8, II| tárgyává tette. Tömérdek tipikus alakot talált közöttük, 18431 8, III| elzárja a menekülés útját Tirol felé szökevényünktől. Azonkívül 18432 10, III| valamennyi szalonjában az idén a tiroli viselet kapott fel divatnak: 18433 8, II| elhagyta egész seregével Tirolt, csapatjai darabonkint adják 18434 8, I| inszurgensek dolmánya világoskék, a Tisza-mellékieké pedig sötétkék.~ ~– No hála 18435 11, IV| emberével, akihez még a Tisza-vidékieket is oda lehetett volna vonni, 18436 5, II| új lehetett:~ ~ ~ ~Túl a Tiszán iszik magyar korsóbul,~ ~ ~ ~ 18437 11, V| kellett mutatni, hogy járják a Tiszántúl a kufercest! Eközben bizony 18438 11, V| Megtörtént. Egészen igaz.~ ~A tiszántúli inszurgens hadcsapatok még 18439 10, II| látogatók elöl; a szőnyegek tiszták, az egész szobán még mindig 18440 4, III| Öltözetüket nem lehetett tisztán kivenni.~ ~Ezek rablók.~ ~ 18441 10, VI| tétovázásával vizsgálódott a kis tisztás téren: a rózsabokor aljából 18442 2, III| vendégszobákba.~ ~Az aggodalomig vitt tisztaság uralkodott minden részében 18443 8, I| nőnek legdrágább: hírnevének tisztaságát. Érti ön most már, alispán 18444 7, V| ízlésen, az egyszerű, de a tisztaságban fényűzésig menő háztartáson, 18445 2, III| minden kilincs ragyogott a tisztaságtól. Egy pókháló nem volt a 18446 2, II| kikocsizni. Az erdőnek egy tisztásán le szoktak szállni a hintóból, 18447 11, V| délceg csoport kiállt a szép tisztásra, s elkezdte a toborzóst 18448 11, IV| hogy nem voltak gyakorlott tiszteik, betöltötte ki-ki a maga 18449 11, II| nemesurak által, akiket tisztekül megválasztott.~ ~Ezek voltak 18450 3, I| huhukol, s a réz alabárdos tiszteleg. A kis úrnő más öltözetet 18451 5, III| felfogást tartozott Barthelmy tiszteletben tartani. Ebből következett, 18452 7, II| alispán, illő megadni a kellő tiszteletet, azért két sarkantyúját 18453 5, III| ösvényen, a három férfi tiszteletteljes távolban kíséré őket.~ ~ 18454 13, I| felé. A kapuban katonásan tisztelgett előtte az alispán hajdúja, 18455 2, I| keresztül, s nem tette meg a tisztelgők kedvéért, hogy körülkerülje 18456 1, II| anyjától. Márpedig a francia tiszteli a gyermeket és a szerencsétlenséget. 18457 7, II| elnevezések között, hogy melyikkel tisztelje meg, mely ünnepélyes szándékát 18458 4, I| jelentette magát, míg a tisztelkedő odább állt.~ ~A télen át 18459 5, III| meg szokták egymás között tisztelni.~ ~– De ha ő azzal nem lesz 18460 9, I| féljenek önök, úrhölgyeim, csak tisztelőik hatalmába kerültek: mi franciák 18461 11, IV| folytonosan a fényes csoportot tisztelte meg ágyúgolyóival. Ráismertek 18462 3, III| komornyik belépett. Ősz fejű, tisztes arcú férfi volt, magas, 18463 8, II| határozottan követelte, hogy ezt a tisztességet Marie töltse be. Az ő zászlója 18464 5, II| csapatja is feljebb vonul. A tisztikar részéről nagyszerű előkészületek 18465 7, IV| átkos életüket a csatatér tisztító tüzében mással válthassák 18466 4, IV| betömve * ; azokat mind tisztíttassa ki, mert nem lehet velük 18467 7, I| hadsereg ellen, melynek tisztjei a csaták tűzkeresztségében 18468 11, III| nemes vitézek nem hagyták a tisztjeiket, Béky István, Horvát Péter, 18469 2, I| maradjon valami.”~ ~– Óh, az én tisztjeimnek nem lesz panaszuk ellenem.~ ~– 18470 2, I| Klobusiczky püspök mondott a tisztjeinek, mikor inauguráltáko : „ 18471 11, IV| József-huszároknak három tisztjét, meg két ágyúját kiszabadítá 18472 11, V| előtámolygó csonka fringiás tisztre; mire az nyakába borulva 18473 2, I| lelkésszel, akit egyházi tisztsége erre a szomszédságra kvalifikál. 18474 11, IV| segítsége nélkül, Máriássy Dénes tiszttársa követte a példáját.~ ~Ezalatt 18475 4, III| hogy adok nekik utalványt a tiszttartóhoz, vegyék fel tőle szépen; 18476 2, I| mellékszemélyzet, megyei és tiszttartói hajdú, sáfár és írnok; az 18477 2, I| magát eccliptizálni.~ ~– A tiszttartóját úgyis meg fogja ismerni 18478 4, I| felháborodott e merész kívánságon. Tiszttartóm azzal rémít, hogy ha ezt 18479 4, III| odaadtam volna nekik, de az a tiszttartómnál áll. Éppen alkudozásban 18480 2, I| tudhatja legjobban.~ ~A tiszttartónak az a szokása volt, hogy 18481 2, II| elmondta, hogy köszönteti a tiszttartóné, ezt a bukétot küldi a nagyságos 18482 2, II| erőhatalom nélkül, ami egy magyar tisztviselőnek tiltva van.~ ~– De lassan 18483 8, II| megyeház termében, ő választ tisztviselőt, országgyűlési követet a 18484 6, II| meg minden lépte nyomát, a titánalak, aki lábzsámolyul használta 18485 9, I| egyetlen embert, aki ittlétének titkába be volt avatva, s ki De 18486 4, I| elől megszabadított – habár titkaik mélyébe be nem hatolhatunk 18487 7, IV| siette-e el féltve őrzött titkainak világba kiáltását? Nem tett-e 18488 2, II| magyarázata van a lefátyolozott nő titkának?~ ~– Ezt nem tudom, mert 18489 1, III| kérdezősködni, se fecsegni olyan titkokról, amik hölgyeket érdekelnek.~ ~– 18490 5, IV| Vajon mi oka lehet e titkolózásra?~ ~De miért nem veszi nőül 18491 1, IV| alakokra rá nem talál. Ők titkolózni fognak. Ezáltal árulják 18492 12, I| Hogy mit teszek, az az én titkom. Kell hozzá erőszak és furfang. 18493 1, II| Peroquin!~ ~Az a bérkocsis is a titkosrendőrség szolgálatában állt. Tudta 18494 1, III| visszanyerve. – Az ő családi titkuk ez, amibe én nem tolakodtam 18495 1, IV| hamarább eltűntek, mint titkukat felfedeztük.~ ~A grófnő 18496 1, IV| elolvashassam; mert ha valami titkunkra vonatkozó célzást ír ön 18497 1, I| rendőrség van, ott minden titoknak nyomára jönnek. Ha pedig 18498 2, I| akkor nem állok jót a titokról. Kivált ha még azt is megtudja 18499 1, IV| hogy már a csontemberek sem titoktartók, azok is elárulták; amíg 18500 4, IV| ezt a szót.~ ~ ~ ~Bülau: Titokzatos történeteinek német nyelvű 18501 12, I| A bizony. Innen tudom a titulát, amit az elébb mondék.~ ~ 18502 11, IV| ágyúi a mi hadsorainkat tizedelték, gyalogsága tömött oszlopokban 18503 7, I| hajóslegényeit meg kellett tizedeltetni, mert gyáván viselték magukat 18504 8, III| Hát Grancsai káplár, aki tizedmagával elfoglal Montebellónál egy 18505 11, IV| nehéz sebesültje: tehát egy tizedrésze a harcoló seregnek! A franciák 18506 4, I| volt az „oroszlánfej” és a tízek tanácsa egy személyben * . 18507 11 | Tizenegyedik rész~ Férfiak dolga~ ~ 18508 3, III| sötétből a keresztek!~ ~Az óra tizenegyet ütött már, s ő még fel volt 18509 11, IV| volt, hogy az összegyűjtött tizenegyezer emberével, akihez még a 18510 11, IV| álló inszurgens haderő ment tizenegyezer-száz emberre, aközött nyolcezer-nyolcszáz 18511 1, III| nyolcesztendős leány, s a tizenegykor lehozott tizenkét esztendős 18512 13 | Tizenharmadik rész~ Marie~ ~ 18513 11, IV| Tizenegy kardvágást és tizenhárom pisztolygolyót fogott fel 18514 11, IV| János főherceg serege állt tizenhatezer főnyi sorgyalogságból, ötödfélezer 18515 4, V| a születésnapi ünnep. A tizenhatodik évforduló már.~ ~A leány 18516 6, I| töltöttem el a Lizettel, tizenhatot a bujdosásban: ideje, hogy 18517 11, II| hadi rendbe fölállhatott. Tizenheten ezerhatszáz ellen. Egy emberre 18518 12 | Tizenkettedik rész~ Asszonyok dolga~ ~ 18519 1, I| megjegyezve, hogy hét órától fél tizenkettőig tökéletesen csendes, amíg 18520 11, III| kicsinálta. Akkor azután a tizenkettővel megelégedett.~ ~De az már 18521 9, I| hát Amélie? Leánya most tizennégy-tizenöt esztendős. Most lép a hajadonkorba. 18522 10, IV| a lovaink kidűlnek.~ ~Tizennyolc óra hosszat voltak útban, 18523 5, II| tudta utánozni, egy kalapból tizennyolcféle kalapot gyűrve, s ugyanannyi 18524 11, III| hegyről meg lehetett számlálni tizenötezernyi gyalogságát, amint az Nyárádtól 18525 1, I| választott a sétálásra.~ ~Az órák tízet ütnek. Ilyenkor minden hazafi 18526 4, V| Lajos?~ ~Meghallotta. Fél tízre is eljött. – És aztán a 18527 2, II| disputába elegyedtünk, egy nap tízszer is megfordult Schmidt, a 18528 11, III| lovasság egyik kapitányát, tízszeresen túlnyomó ellenség közül 18529 2, II| hanem lefekvés előtt a toalet-tükröt odaállítá a már lenyugodott 18530 1, II| guggolt mozdulatlanul, egy toalett-tükröt helyeztek el.~ ~– Ne féljen 18531 4, III| mindig a lehető legegyszerűbb toalettben ült vendége előtt, s nem 18532 1, IV| megbírálták a divathölgyek toalettjeit és Talma * játékát; véleményt 18533 3, IV| elkábított, és akit pompás toalettjével irigységre költhetne, ami 18534 1, IV| Tallien * és Madame Récamier * toalettversenyére, hogy a veszedelmes diskuráló 18535 2, I| Tiszteletes Mercatoris Tóbiás úr, helységünk lelkésze; 18536 6, II| bakancsost sohase látott senki toborzani); a cigányzenére, a víg 18537 11, V| tisztásra, s elkezdte a toborzóst táncolni: annyira nincs 18538 5, I| azoknak még a várát is tőbül kihányták régen a XVII-ik 18539 10, IV| farkaiknál fogva kihúzgálni a tóbul a parton állóknak. De Fervlans 18540 2, III| lehetne énnekem ebbűlo a Fertő tóbúlo egy darab vizet úgy elfoglalnom, 18541 5, IV| aki legjobban tudta azt tódítani, az természetesen maga a 18542 8, III| s mikor már az ellenség tódult be a kapun, még akkor is 18543 2, II| fejkötő a fején? Igazán nem több-e tizenöt esztendősnél? Az 18544 2, I| patvarista is ott ágaskodott a többiek mögött, s igyekezett a fejét 18545 3, IV| az ajtón, s ez értesíté a többieket suttogva, hogy az úr most 18546 1, IV| Musart „őrült galoppját” * a többiekkel.~ ~Dealba grófnő termeiben 18547 11, IV| szobor állna ottan. Példa a többieknek, kik idejöttek, megmutatni, 18548 8, I| Kezd kiderülni, hogy azok többnyire Napóleon kiküldött kémei 18549 8, II| egész maradványa nem megy többre húszezer embernél, kétezer 18550 10, V| keresztül.~ ~Sátán Laci legényei többségben voltak, a démon csapatot, 18551 3, IV| konyhamécsessel a kezében, s miután többszörösen megkérdezte a künnlevőtől, 18552 4, I| ugrálva az utasok elé (a világ tökéletességét illusztráló háromláb!) A 18553 1, III| Rue St. Martinon, vagy a tölcsér alakú Rue Mouffetard * - 18554 10, IV| alá, mely sok ideig mély tölcsért képezett azon a helyen, 18555 10, V| kifundálva. Egy szívós csáti tölgybot végére kalapács alakú vas 18556 12, II| csodájára, hogy ott a Bakony tölgyesei között fenyőerdők szigetelték 18557 7, VII| Maga egy kis alacsony tölgyfaszéken ült, ami egyenesen az ő 18558 10, VI| magasra két kezével a vízzel tölt sisakot, mintha annak tartalmát 18559 5, IV| volt, a Névtelen Várban tölté. Az odamenés és visszatérés 18560 8, II| fegyverzetten, kovátlan puskákkal, töltény nélkül, szőrén ült lovon, 18561 11, III| hogy a közöttük kiosztott töltényekben a golyók agyagból vannak (!) ( 18562 7, II| fegyverzet készen áll, az utolsó töltényig.~ ~Az alispán elbámult a 18563 7, IV| hintó itt dörgött már a park töltésén. A fák közül ki-kivillant 18564 4, V| éles szögletben, úgyhogy a töltéskamrájuk egy lesz, hanem a két szájuk 18565 5, VI| hanem nekiállította őket töltést hányni, rőzsesáncot fonni 18566 12, II| bizony mondom önnek, hogy nem töltheti ön el az időt jobban addig, 18567 3, II| kocsin, itt a szobámban töltöd el, s nekem felelgetsz mindenféle 18568 2, III| hogy a gróf pisztolyait töltögeti. Meg akar lőni valakit. 18569 7, II| Mintha csak a nyílt sebeire töltögettek volna még égő olajat. A 18570 4, V| ebéd után hosszabb időt töltöttek együtt. Lajos szándékosan 18571 8, II| ezt a tisztességet Marie töltse be. Az ő zászlója ez. Neki 18572 7, VI| bandériális vendégekkel töltsék meg a Névtelen Várat, s 18573 9, I| parton temessenek el, s töltsenek hullám fölé oltatlan meszet. 18574 7, II| nagy volt, úgy meg volt töltve nyereggel, lószerszámmal, 18575 8, III| erőszakot; ha sikoltani akar, tömd be a száját, burkold be 18576 11, V| felvonulás gyorsaságán, a tömegek alakulásán, a fennálló renden 18577 8, I| mivel lőni; hanem a lovas tömegekben, amik az ellenfelet elöl, 18578 11, V| hadmozdulatokra vezette a lovas tömegeket a táborkar előtt.~ ~Itt 18579 10, IV| zsombikokkal van beszórva; rengeteg tömegekké felnőtt sásnemű növényzet, 18580 7, II| Lesz-e bátorsága ezen a tömegen keresztültörni? Lesz-e bátorsága 18581 10, V| mert a zsombikok gátolták a tömeges támadást, a lovak lába beszakadt 18582 11, IV| franciákat.~ ~Nem volt az tömegharc, ahol zárt hadoszlopok taktikai 18583 8, II| oktatta, fegyverforgatásra, tömegmozdulatokra tanította; ott vonultak 18584 11, II| Fél eszkadron szélességben tömegrohamot intéztek a malomhíd allen, 18585 2, I| levegőt akarok színi falun: tömjén és lőporfüst nélkül. Lcgfeljebb 18586 10, II| sekrestyebeli illat, ami a kámfor, tömjén- és fenyőmag-füstölésből 18587 8, I| orosz duchoborcik „az ördög tömjéné”-nek neveznek. Holnap már 18588 10, IV| hozzá, hogy kitaláljon e tömkelegből. De Fervlans azonfölyül 18589 4, IV| eszemet tudom, mindig a tömlöcben ült. Egypárszor bevittek 18590 7, I| kagylókról: becsületes, zsíros, tömör, harapni való ételek kerültek 18591 5, I| mulatság, igaz, hogy másforma: tömörebb, közvetlenebb. Vavel azt 18592 11, VII| szorításra, de kulacskínálásra, s tömték a tarsolyokat tele puha 18593 5, II| Erre a dudaszóra a tömzsi szörnyeteg az egyik kezével 18594 11, IV| két élelemszállító hajóját tönkre lőtte. E végerőfeszítés 18595 1, III| kimondom, hogy önök ilyen módon tönkreteszik a társadalmat.~ ~– De megalkotjuk 18596 8, III| szenvedélyek által egészen tönkretette magát. Thémire ajánlatot 18597 5, III| banya, valami ráncos képű, töpörödött alak a fátyol alatt. „Parancsol 18598 5, I| könyvből olvasott, s komolyan töprengett azon, hogy mi módon adhatná 18599 10, VI| semiramisi hírnévtől megfosztani törekedett; nem is lehetett tőle azt 18600 1, I| alacsonyabb férfi, lámpájával törekedve megvilágítani a gyermek 18601 6, II| merész, elérhetlen célok után törekvő gondolatok élénk eszmecserékben, 18602 12, II| ki előle a tört útról a töretlenre; aminek az lett a következése, 18603 4, III| hogy önhöz álarcos alakok törnek be az erkélyajtón.~ ~– Ah, 18604 4, V| kérdezni: hát az életemre törnek-e, mikor alszom?~ ~Óvatosan 18605 11, VII| cifra!~ ~– Inkább ellenségen törnénk keresztül!~ ~A rosszat pedig 18606 1, IV| aminek politika a neve, nem törődik. A bájos Dealba Thémire 18607 3, III| őslakók emlékeinek kutatásával törődjék. Ha volt a kőfejszés kelta 18608 11, IV| lelkesülten kiáltott fel: „Ne törődjetek velem! Harcoljatok vitézül. 18609 12, II| áll a templom. A hajdani török-kuruc-labanc világban ide szokott menekülni 18610 5, VI| csizmáját meg kellene előbb törölni a tornácon a pokrócban; 18611 5, II| vad szörnyetego , a bárónő törpe gnómja, inszurgensnek öltözve, 18612 10, IV| hogy az előőrs a vízlakó törpét meg nem lőtte: De Fervlans 18613 9, III| Azután azt is láttam, hogy törték össze azt a hidat a mieink 18614 4, IV| én tettem. Templomot már törtem fel, megvallom; de az a 18615 11, V| szégyenletes adat a magyar történelemben arról a gyalázatos futásról? 18616 11, II| festett pofájú kéjhölgy, aki a történet múzsájának hazudja magát: 18617 8, I| elrágalmazott név a magyar történetben. Megverve ellenség vérontó 18618 4, I| Mármost, ami ebből a történetből önt érdekli, ez a következő: 18619 11, IV| szerep jutott az inszurekció történetében, nem ugyan a mai napon, 18620 11, VI| helyette. De egyik regényhősünk történetéhez tartozik ez a nap is.~ ~ 18621 4, IV| Bülau: Titokzatos történeteinek német nyelvű címlapja. Ez 18622 3, IV| reggelije. Az elmúlt éj történetéről senkinek se szólt többet.~ ~ ~ ~ 18623 11, V| egyenes úton Győr felé.~ ~A történetíró nem nevezi meg a zászlóaljat. 18624 1, III| sírtak. Mikor vége volt a történetnek, marquis de Fervlans odament 18625 1, I| mit csináljunk mi ezzel a történettel?~ ~– Itt az utcán csak nem 18626 6, II| neve nem fog előfordulni történetünkben. Később jól ismert hazai 18627 10, II| tiszta az út, semmi baj sem történhetik. Magam helyett a feleségemet 18628 7, IV| fölfegyverezve; most nem történhetnék meg rajtunk olyan meglepetés, 18629 1, IV| szerelmet vall. – Először történik-e, hogy elhagyja őt magától?~ ~– 18630 5, I| tanácsa egészen bevált. De mi történjék Landsknechtsschild bárónővel? 18631 10, IV| kísérletnél.~ ~Íme tehát történnek még csodák az új időkben 18632 8, III| ezt az asszonyt. Vajon az történt-e vele, ami már annyi nővel 18633 2, II| érdeklődik az egész világon történtek iránt, és szereti tudni 18634 13, I| az ön jegyesének a velünk történteket; – mire ön megérkezik, már 18635 6, II| létezéséről.~ ~Az Európában történtekről ez idő szerint csak az angol 18636 10, VI| köteléket sebzett homlokán, s törülgette a vért rettentő arcáról, 18637 7, IV| ilyenkor! Azt le kellett elébb törülni róla megnyálazott zsebkendőjével.~ ~ 18638 11, IV| visszavonulót. Maga is össze volt törve ez ütközetben, melynek szokatlan 18639 5, I| felkiáltással: azalatt a törvénybe idézett falusi legények 18640 7, I| 1808-iki országgyűlés 2-ik Törvénycikkelye I. §-ának és az azt követő §- 18641 8, I| nemesi fölkelésről szóló törvények alul, diákok és városi polgárok 18642 7, II| szaporítod fejed körül, s törvényesíted az én kardom jogát. Én is 18643 5, I| szeretik elvenni a másét, s a törvényhatóságokkal folytonos ellentétben élnek, 18644 8, II| tudomány, közigazgatás, törvényhozás, a nemzeti szellem mind 18645 7, I| ezt a dolgot minden ember. Törvényhozók és hadvezérek. – A lustratiót, 18646 8, II| van hozva az egész hármas törvénykönyv, az ó ügyeit intézi el a 18647 8, II| intézi el a szolgabíró, a törvényszék, királyi tábla és a hétszemélyes; 18648 1, IV| Amíg Párizs egyik utcájában törvényszéket tartottak a hurokra került 18649 11, VII| az egész főszállásmesteri törzs kíséretében kivonult eléjük 18650 10, IV| körülszegélyezve rozsdás törzsökű fenyőfáktól; az egyik halom 18651 11, VII| harminchat osztrák s magyar törzstisztet. Ez sem elég neki! Tovább 18652 3, I| vontatottak, mintha öreg anyóka tötyögne, csiperkét keresve a mohos 18653 7, VIII| Phryxus és Helle farkcsóválva tötyögtek úrnőjük elé két hátulsó 18654 6, I| pihenni szoktam. Egy orgonafa tövébe. Ott hadd nyugodjék csendesen. 18655 3, III| elfoglalták a kizöldült tófeneket; felosztották, legelőnek, 18656 1, III| vendégek voltak, grande toilette * -ben. A hölgyek mind fiatalok 18657 6, II| külső héjára írta fel, ami a tojáshéjon átszívódott, s láthatlan 18658 7, VII| homlokán is kövér volt, s a tokája kétszer újra kezdődött, 18659 3, I| az a sajátszerű, gömbölyű tokának induló áll, valami nevezetes 18660 9, I| ugyanolyan elefántcsont tokban. mint a másik.~ ~Egy fehér 18661 1, IV| most évenként elkölthet, a tőkéjét fogja egyszerre megkapni. 18662 1, I| a kamat nevelni fogja a tőkét. – Értesítve van két hívünk?~ ~– 18663 11, V| Jobb lesz, ha visszadugod a tokjába azt a dohányvágó kést!~ ~– 18664 3, III| kivándorolt kelták voltak a tókörnyék őslakói.) Még akkor a magyar 18665 12, II| Hajnalban a csapat átkelt a Tóközbe, s reggelire a Rábcán is 18666 11, III| alatta, akkor félreállt a tolakodásból. Akkor aztán elkezdte számlálni 18667 1, III| titkuk ez, amibe én nem tolakodtam soha.~ ~– Ezt a sakkhúzást 18668 2, II| olyan predikátumokat is told hozzá, amik nincsenek az 18669 5, III| van szoktatva, s a drága toledóit csak akkor húzzák ki hüvelyéből, 18670 12, I| tábornokához.~ ~– Én itt elválok tőletek. Rám semmi szükség a további 18671 4, II| planétáról való lény.~ ~Mikor toll alá mond Marie-nak valamit, 18672 8, II| félretolva, abból egy finom kulcs tolla ugrott elő, mellyel az acél 18673 10, III| madarai megfosztva pompás tollaiktól, amik drágakövekkel voltak 18674 11, IV| s méltó volna egy epikus tollára.~ ~Közlegény volt mind a 18675 5, I| felzavarja. Az boglyos fejét azon tollasan, ahogy az ágyból felvette, 18676 1, I| helyett menni fogunk a jó tollasbálba.~ ~– Az ám – szólt a gyermek 18677 2, I| háromszögeléstan, s minden tollatlan kétlábú állatok között legalábbvalónako 18678 10, V| démonok fekete sisakjai, veres tollprémes tarajokkal, amott a volónok 18679 12, II| értette ezt a nyelvet, s az tolmácsolt. Nagyon gyanakodók voltak: 18680 2, II| úgy járna velem, mint a tolnai főispán a kirekesztett deputációval, 18681 10, II| legelébb is egy vas szénlapátot toltak eléje, tele parázzsal; majd 18682 8, III| jövet a feltalált kincseket tőlünk átvegyék. Ön érteni fogja, 18683 11, IV| bajor lovasságnak, eléje tolva a nagy sakkjátékos gyors 18684 7, VII| nem bújt-e el oda valami tolvaj? Ezután már nem teszem azt. 18685 4, IV| megmutatta a grófnak azt a tolvajeszközt, amivel az ilyen zárban 18686 4, I| alatt élt, Sátán Laci csak tolvajnév. Most szabadon eresztették 18687 4, III| a rablók ellen?~ ~– Csak tolvajok azok. Álarcot viselnek. 18688 4, III| amint egyike a felriasztott tolvajoknak nyakra-főre igyekezett a 18689 4, IV| Hanem a sáfár rájött a tolvajságomra, s engem elkergettek a hivatalomból, 18690 8, I| A gróf örül annak?~ ~– Tombolok az örömtül! Bántott az a 18691 5, III| súgjam, amit akarok; s ön is tompítsa a szavát. Ha Barthelmy Léon 18692 3, IV| elfelejtette az ischiast a tomporában, s azzal ki a nyitott ajtón 18693 3, III| amint a Névtelen Vár keleti tóöbléből elősiklott egy kis könnyű 18694 3, IV| visszanézni, mikor a keskeny tóöböl már közte és a Névtelen 18695 11, IV| felocsúdott. A francia lovasok ott toporzékoltak körülötte. Felugrott; egyet 18696 1, I| követhetünk el egyszerre.~ ~– Topp! Ez igaz! – szólt az öreg. – 18697 10, III| borait, amidőn egy új vendég toppanik be az ivótársaság közé, 18698 5, III| asszony-e.~ ~Lajos a lábával toppantott, s kezeivel a levegőben 18699 2, I| hangjával, a társaság közé toppanva a fiatal hölgy. – Szívemből 18700 4, III| fütykös!~ ~– Hiszen háromélű tőr is van benne, s az szűk 18701 1, I| pénzét elvesztette kockán, tőrével meghasított. Természetesen 18702 1, I| oroszlán barlangjának a torka előtt rejtettük el. Mindenütt 18703 3, III| szerencsére nincsenek fogai a torkában; hanem azért mégis megtiltotta 18704 13, I| Névtelen Várban a komornyik torkának esett a feldühödött gróf.~ ~ 18705 3, IV| megtudhatott volna.~ ~Amint a gróf torkon ragadta a komornyikot, s 18706 11, IV| visszakergette a csanaki dombokig. Tormos Mátyás, Litassy Bálint, 18707 4, I| magához a házak udvarait, tornácait, s jelen volt az emberek 18708 2, III| útikészleteket, s azokat a tornácba behordani, ami annak a jele, 18709 7, VII| végigjártam minden szobát, tornácot, megkotrottam a seprűnyéllel 18710 10, V| nevettek. Mintha csak két tornahős találkoznék egymással a 18711 10, IV| kételkedőket utasítjuk a Fertő tóról írt monográfiára, melyben 18712 7, VIII| távcső itt van. – Most jer, toroljuk vissza a kölcsönt: lássuk 18713 10, IV| lehet úszni.~ ~A hinár, a tórongy, az úszszakál, a kolokánt 18714 2, I| cigány pengeti hangszereit, a toronyablakból pedig gyerekfők kandikálnak 18715 5, V| zsebkendőjét a légbe, lejön a toronyból, kiadni az ablakon át Schmidtnének 18716 4, II| kedvvel trallázva futott le a toronylépcsőkön a kastélyba, s napestig 18717 3, I| azonfölül hosszú háromélű tőrt rejt, ami jó fegyver annak 18718 4, V| szakácsné készítette pompás torta érintetlen maradt. Pedig 18719 5, VI| huszonöt évvel készített e tórulo és környékéről, az már nem 18720 5, III| gyakorlom magamat a kard- és tőrvívásban.~ ~– Ah, ugyan mire való 18721 3, I| annak a kezében, aki ért a tőrvíváshoz. Így sétálnak a gyepes úton 18722 7, VIII| kastélyomat. De hol láttad te a torz-csodát?~ ~A szív bennszülött gyöngédség-ösztöne 18723 10, IV| Vadállat, vagy ördög emberi torzalakban. Egy nagyfejű szörny, hegyes 18724 13, II| palotákig? lefessék a képét torzalaknak? nevét megörökítsék gúnydalokban? 18725 10, II| ajtók telefirkálva emberi torzalakokkal, amik alá csúfondáros tréfák 18726 5, II| a kedve.~ ~Ehhez fogható torzalakot csakugyan nem mutogattak 18727 6, I| suttogá Marie Lajos fülébe, a torzarcra tekintve.~ ~– Majd mindjárt 18728 5, II| hogy tökéletes legyen a torzkép, még egy kurta szárú makrapipa 18729 10, IV| csapatját.~ ~Pedig ez még csak a torzképe volt az inszurgensnek, aki 18730 1, III| többen pedig azoknak a torzképeit, akik őket idehozták; a 18731 5, II| amint védencét ily furcsa torzképpé átalakítva megpillantá. 18732 6, I| nagyon komoly ember volt. A torzvonások az arcról, a redők a homlokról 18733 11, V| Feljegyezzük, hogy tiszta, tősgyökeres magyar nemesek voltak. Fegyverzetük – 18734 13, I| minden ember, hogy Győr tőszomszédjában táboroz már az egész inszurgens 18735 4, II| compossessor, a Névtelen Vár tőszomszédságában.~ ~Lajos ezt a darab földet 18736 11, V| re – ra!~ ~ ~ ~Kibújt a tótból a pára – re – ra!”~ ~ ~– 18737 11, III| hazáért.~ ~Egy másik közvitéz, Tóth Péter úgy dúlt az ellenség 18738 2, II| megszólta az alispánt is – tótul, hogy az ne értse.~ ~Még 18739 3, III| Ön ezentúl irtózni fog e tótulo .~ ~– Az én kedves szép 18740 12, III| tartozásban. Kétséges a tour. Majd befejezzük Győrött. 18741 1, I| A terv napok óta kész a továbbfutásra. A legnehezebb ebből a házból 18742 10, IV| meghajlik a zöld lapály; továbbhaladva meglepő volt az az iszonyú 18743 9, II| tégedet megmentett, s azzal továbbment…~ ~– Az lehetetlen! Hogy 18744 3, IV| Mindezekből pedig a tovamenekült doktor sohase tudott meg 18745 12, II| szabadon bocsátott lovag tovarobogott az országúton. Vavel Lajos 18746 1, II| maradj itt!” – gazdátlanul tovaúszó fejek kardala? – Mikor a 18747 1, I| tart, s aztán csendesen tovavonul. Felváltja egy közeledő, 18748 10, IV| Fervlans –; akkor ez egy tőzegfeltörés, ami utunkat állja. Ezzel 18749 10, IV| Az ingovány söppedékes tőzegtalajából egy-egy magasabb domb emelkedik 18750 10, IV| halmokat kezdett emelni a tőzegtalajban, amik úgy duzzadtak elő, 18751 10, IV| kezdődik aztán az igazi tőzegvidék. A róna vereslik a lábnyi 18752 10, V| áztatá.~ ~De Fervlans márki tragédiája be volt fejezve.~ ~És a 18753 7, II| arcára. Hogy változott át a tragikai gyötrelem kifejezése egy 18754 4, II| megígérte neki Lajos, jó kedvvel trallázva futott le a toronylépcsőkön 18755 5, III| A két fekete megszokott trappjában mérte végig a könyv nélkül 18756 8, II| szavavehetetlent, a falusi nyalkát, a tréfacsinálót, a kötekedőt, az elbúsult 18757 2, I| vannak, ami akkor nem volt tréfadolog. Benn a vásártéren előkészületek 18758 10, II| torzalakokkal, amik alá csúfondáros tréfák voltak írva. Maga Lajos 18759 12, II| mármost nem tudta, hogy ővele tréfál-e Vavel gróf, vagy a lelkésszel. 18760 2, I| Az ágens véget vetett a tréfálkodásnak, átidézve a hivatalos urakat 18761 2, I| járjon, tiszteletes úr – tréfálkozik vele az alispán –, mint 18762 5, III| hamispénzverő is vagyok?~ ~– Nem tréfálok. Barthelmy ezredes az én 18763 10, V| egypár ví-rohamra.~ ~Még tréfálózni is ráértek.~ ~– Holla hó! 18764 7, VIII| lovagolni?~ ~– Én? – szól tréfásan elbámulva Marie. – Ha csak 18765 7, VII| senki: nem coeur, carreau, trefle és pique, hanem peroquet, 18766 2, I| azért mégis remeg. Örök trémája van, még mikor prédikálni 18767 10, V| Hadd legyen ma a nevem Trentaquarante!~ ~A rablóvezér értett belőle 18768 4, I| nevezetessé Magyarország Trianonja * , hol magyar dynasták 18769 2, I| a cirkalom mellett! Nem trigonometria ez!~ ~Úgy látszott, hogy 18770 10, III| Kurta ruhában, testszín trikóval; corset nélküli ruhaderékkal, 18771 2, I| feltalálta ám magát; ex tripode * folytatá tovább: „az ecetes 18772 3, IV| akárki vagy, homunculus * , triton vagy csodaszörny: elejtelek!”~ ~ ~ ~ 18773 3, IV| hazaküldte az elragadott troféumokat, a két mamuszt. Biz abból 18774 11, V| mint tízezer ember, mikor Trója alatt Ajax hasba hajította 18775 11, VI| Horváth Kristóf szakaszának trombitái.~ ~A jó barát jött az elesett 18776 5, III| csillagos égnél, hangzott a trombitainduló: a dragonyosok búcsút vettek 18777 10, V| kométásnak is megnyílt a trombitája: de nem a visszavonulásra, 18778 11, I| csalogány most, hadd szóljanak a trombiták.~ ~ 18779 3, I| repülve, a nyeregből hajt, s trombitálja hozzá a postaindulót, míg 18780 12, II| postakocsis messziről elkezdett trombitálni, hogy a szénásszekerek térjenek 18781 11, III| csata, ha már összevonulót trombitáltak, s aztán észrevették, hogy 18782 11, VII| Pozsony megyei lovasság trombitarecsegése.~ ~Vágtatva jöttek Kis-Cell 18783 13, I| zsákra!~ ~Vavel grófnak és trombitásának a megjelenése nem is keltett 18784 10, V| Közelebb inté magához a trombitást, hogy parancsot adjon neki 18785 12, II| francia chasseurök. Még a trombitásuk is úgy fújta az indulót, 18786 5, V| mint a szabadító angyal trombitaszavára!~ ~– S sokáig fog-e még 18787 4, I| bárónő a grófnak, s hevesen tromfolták vissza egymást. A bárónőhöz 18788 3, IV| lefátyolozott úrnő.~ ~Doktor Tromfszkyt pedig már reggel, mikor 18789 1, III| grêcque * , elöl csipke trompeuse * -zel és rövid ujjakkal.~ ~– 18790 7, II| földtekén nyugtatva.~ ~– Van-e trónban ülő alak ennél dicsőbb? – 18791 13, I| jártunk közel soha se a trónhoz, se a vérpadhoz. – Ki volt 18792 8, III| fennmaradjon Franciaország trónján! Ez a pokol minden kínszenvedéseit 18793 7, II| leány leszállt rögtönzött trónjáról, s megfogta Lajos kezét.~ ~– 18794 8, III| megszilárdítaná Napóleon trónját. A legitim dinasztia egyesülne 18795 13, I| a kismadarak országában trónörökösnő. – Dajkamese, amivel rossz 18796 6, II| lábzsámolyul használta az idegen trónokat, s istenné tette magát egy 18797 4, II| másik holttestén keresztül a trónra? Hogyan ragasztotta országa 18798 11, V| volt az, hogy ha nagyot trüsszentettem, hát hasra esett, s mikor 18799 2, I| diagonalis padon ült, egészen tubákszínű öltözetben, himlőhelyes 18800 11, III| biz én kicsinálom egész tucatra!”– monda, s fogta a kardját, 18801 2, II| párját.~ ~– Hogyan, kérem? – tudakozá a bárónő visszatérve a helyére.~ ~– 18802 2, II| előbb-utóbb nyomukra vezeti a tudakozó férjet.~ ~– Hiszen mások 18803 4, IV| neki legkisebb célzást vagy tudakozódást is intéznie a lelkészhez 18804 2, III| hogy aki a grófné felől tudakozódik, azt mindjárt duellumra 18805 9, III| mutassa neki ezt a gyűrűt, s tudassa vele akaratomat, hogy kövesse 18806 5, V| összejött a leánnyal. Hűtlenség tudata bántotta lelkiismeretét. 18807 2, II| Névtelen Vár felé, annak a tudatában, hogy valaki most annak 18808 1, IV| leányom felől? s azt ne tudathassam vele, hogy élek-e? mi bajom, 18809 5, III| bocsánatát azon sértésért, amit tudatlanságomban elkövettem. Engedje legőszintébb 18810 4, III| előadás napját velem előre tudatni, hogy mikor a „Schlagwort”- 18811 5, V| obszervatóriumba, s az áruló cső tudatott vele valamit, ami kezdetet 18812 5, III| külön kocsin ülve, s így tudhatják, hogy a két nőalak nem lehet 18813 1, III| ember, s ezt csak ön által tudhatjuk meg.~ ~– Azt én magam sem 18814 1, III| suttogva.~ ~– És mi módon tudhatnóko azt meg öntől?~ ~Az agg 18815 7, I| úrnőjére; s minthogy nem tudhatom, hogy egy-e vagy kettő, 18816 2, I| kikalkulálni, hogy ugyan kitől tudhatta meg ezt a baronesse. Csak 18817 9, III| Csillagvizsgáló létemre tudhattam volna annyit, hogy vannak 18818 7, VIII| láttál? Senki sem segít? – Le tudnál tán engemet is festeni?”~ ~– 18819 3, II| minden synedriumai * sem tudnának megfelelni, hát még én, 18820 10, VI| öltözött Katalin a félelmes tudnivágyás tétovázásával vizsgálódott 18821 12, II| reggelre vissza is tért a tudnivalókkal.~ ~Hajnalban a csapat átkelt 18822 10, III| bontania a régit.~ ~– Csak tudnók előre, hogy ki lesz az, 18823 10, VI| gyönyörrel tartotta alá e paraszt tudománnyal készített ugrókútnak a sisak 18824 4, IV| bírt összes bölcsészeti tudománya annyi hatalommal, hogy őt 18825 3, IV| tarisznyába összeszedte a tudományához tartozó segédeszközöket, 18826 6, I| válságban. Felmondott a tudományának, s odamenekült a csodatevő 18827 11, IV| csatatérein tanulták a háború tudományát.~ ~Míg ágyúi a mi hadsorainkat 18828 1, IV| és akadémiai tag az ilyen tudományokban. Azt hiszem, legjobb lesz 18829 5, III| professzionátus katona, ön pedig egy tudományoknak élő philosoph, akirülo még 18830 2, I| kvalifikál. Ez pedig egy tudománytól összegörnyedt és megaszalt 18831 1, III| nem nyúlhatok utána. Nincs tudomásom az elmenekült úr leendő 18832 6, II| következtetésre jutott fiatal tudósa levelei nyomán, hogy ez 18833 8, I| rögtön előhívatta a maga tudósait, s hevenyében készíttetett 18834 1, I| nyugtalan leszek. Amíg ön nem tudósít, mindennap álmodni fogok 18835 8, III| Vavel Lajos még az éjjel tudósítá a főparancsnokságot Győrött, 18836 8, II| szövetségesnek, s jólesik a tudósítás, hogy a muzulmán fedezi 18837 1, III| Azt ön jól tudja. „Tanúnk” tudósítása így szól: „Van egy ország, 18838 6, II| olvasmány. Az elküldő a maga tudósításait pokolkőoldattal a tojás 18839 9, III| tartották s onnan eregetett le tudósításokat az osztrákok mozdulatairól. 18840 11, II| nem magyar ajkú hivatalos tudósításokból s az érdemrendosztó császári 18841 11, IV| veszedelmes árok létezéséről tudósította volna őket.~ ~Vissza kellett 18842 13, I| voltak a kémeim, s engem tudósítottak az ellenfél minden mozdulatairól.~ ~– 18843 8, III| bízni ebben a nőben. Ma tudósítottam futár által, hogy erős fegyveres 18844 5, VI| éltek, koldusokká. Amit a tudósok ki nem bírtak találni, arra 18845 11, V| tanúskodik róla egy akkori tudósunknak ifjúkori naplója, melyben 18846 4, V| nézett: be, egész a lelkéig. Tudott-e már valamit? Vagy csak az 18847 12, I| Marie a kezeikbe jutottak?~ ~Tudtak-e elrejtőzni úgy, hogy észrevétlen 18848 13, I| olyan hatalmas vagy. Ha ki tudtál ragadni az ő kezeikből, 18849 7, V| anyám. Neked szól az. Nem tudtalak másként címezni, csak így!~ ~ 18850 11, IV| kérdezné, hogy no, hát mit tudtok még? Első föllépésre megismerte 18851 7, I| méltóztatott lenni.~ ~– Nem én. Tudtommal semmi bajom sem volt.~ ~– 18852 7, V| akarta önnek lopva elküldeni, tudtomon kívül – monda Lajos.~ ~– 18853 1, III| iratot vagy egyéb jelt nem tudtunk feltalálni; hanem azért 18854 6, II| beszélni, miután az ördögök (tudvalevőleg idegenek) csak később származtak 18855 9, I| azontúl nem tudtam úgy a tükörbe nézni, hogy a saját arcom 18856 3, IV| nyakravalóját kötötte fel elébb a tükörből.~ ~Ott állt előtte a titokteljes 18857 4, I| s Hübnert * , Kátét, Kis Tükört * tanítani neki, hogy a 18858 3, III| ott már az apróbb tavak tükrei képeznek elszórt szigeteket 18859 13, II| partról.~ ~Az érccsillámú tó tükrén egy fekete pont közelit, 18860 9, I| annak elég egy olyan tó tükrére vetni a tekintetét, minő 18861 3, III| s az alkonyárny a fényes tükrön csak fekete árnyképeket 18862 3, II| elmeredtek, tekintetében rémlátás tükrözte vissza magát; kezei reszkettek.~ ~– 18863 3, II| Szentivánéji álmának egyik tündéralakja: ártatlan és csábító; gyermek 18864 3, III| megaranyozott hullámtükörre, az ő tündérálomi paradicsomára, amin karéjló 18865 3 | Harmadik rész~ A macskák tündérasszonya~ ~ 18866 7, IV| anyául ígértél: az a te szép tündérasszonyod.~ ~– Ah, ne beszélj ily 18867 7, IV| szárnycsattogtató madár, sorsának tündére; nem bír más hangon szólni, 18868 3, III| aranyban úsznának, eveznének tündérek, akiknek lakásuk a víz fenekén, 18869 1, II| e nyolc nap alatt épült tündérkastélyt felszentelte? Aztán meg 18870 11, VI| már nem hősköltemény, az tündérmese. Így csak a sérthetlenné 18871 3, III| álmodott paradicsomról szóló tündérmesének.~ ~Ilyen tündéri játékot 18872 13, II| idő lecsendesült szépen, tündérregei ihlett éjszaka szállt le, 18873 7, IV| gyermekeknél látjuk, akik tündérregét hallgatnak, s meg-megfenyegette 18874 2, III| fészek volt; most pedig egész tündértanya. Tehát neki kell a kis ajtóra 18875 4, II| szobát, s bement a maga tündértanyájába a macskáival játszani.~ ~ 18876 4, II| lerántotta fejéről a fátyolt, s tündértiszta arcát először aranyozta 18877 5, V| magasztalja fel Isten, hogy tündököljön az én helyemen; – de adjátok 18878 4, II| gyermeteg kedély mind jobban tünedezett arcáról.~ ~Hozzá se nyúlt 18879 4, III| kifénylik, az árnyelvonulás tüneményében tovább gyönyörködjék.~ ~ 18880 4, II| nőalak, varázsló szép, akinek tüneményes bűbájában gyönyörködni az 18881 4, III| nagyító távcsöve. Ez égi tüneménynél bizonyosan használni fogja 18882 10, IV| csapatja: lehetett látni azt a tüneményt, hogy néhol a nagy tömeg 18883 1, I| didergő kisleány alakját tünteti elő, aki reszketve húzza 18884 4, III| nagy lelki erejét akarja tüntetni az által, hogy tréfára veszi 18885 1, IV| Cythere dandárának pedig tüntetőleg kellett azt mutatni, hogy 18886 6, I| Vavel most már kijött türelméből.~ ~– Hát kárhozzál el! Az 18887 11, VII| elszakadt az inszurgensek türelmének az idege. Mind felzúdultak, 18888 4, II| elragadó szép, mint egy tündér, türelmes, mint egy szent; s védence 18889 5, III| Katalin, a vizsgálóbíró türelmetlenségével. – Hiszen minden hírlapban 18890 11, II| gyalogságával végig kellett menni, Türjétől Nagy-Szőllősig egy tökéletes 18891 10, V| harcolás: süppedék, zsombik, tüskebozót gátolta a lovast mozdulataiban, 18892 3, I| bottal van elfoglalva, mely tüskés vadkörtefából készült, végén 18893 10, IV| kellett az átugratást, s egész tüskesáncokat kellett megostromolni, hol 18894 11, II| védelem alatt tartották meg Tüskeváron.~ ~Másnap reggel újra megkísérté 18895 11, II| érkezett meg Baltavárról Tüskevárra. Mindössze három megritkult 18896 12, II| fel.~ ~– Ah, mon Dieu! Ne tuez pas Arthur!~ ~Vavel Lajos 18897 5, II| hitte, ez már csak az ő tüze, mert az ő tavába esett; 18898 1, III| s beledobta a kandalló tüzébe.~ ~Cambray úr is megpróbálkozott 18899 11, II| érkezett, már akkor oly irtó tüzelés fogadta a bokrok közül, 18900 10, V| saját megkerülő csapatjának tüzelését vélve hallani, egyszerre 18901 8, III| elhelyezkedve, olyan gyilkos tüzelést kezdenek az előrenyomuló 18902 8, I| Ecce! Hanem az ágyúhoz tüzérek is kellenének.~ ~– Az „akadályozó” 18903 11, VII| zavarba hozták a többit is. A tüzérségnek alig volt ideje az ágyúkat 18904 11, IV| pukkanás lángja egy inszurgens tüzért egészen összepörkölt, s 18905 5, VI| úr, a sok „mit is mondok”-tul senki sem értette, hogy 18906 4, II| nehány holdnyi birtokát tulajdonába bocsátá egy compossessor, 18907 7, I| cikkelye II. paragrafusának tulajdonítom, mely megtiltja a nemes 18908 4, I| egy időben, s azoknak a tulajdonosait, a jókedvű pajtásokat, a 18909 13, I| volna. Egy földszinti ház tulajdonosának, kinek porig égett minden 18910 3, IV| közé került. E birtok új tulajdonosnője, Landsknechtschild Katalin 18911 5, VI| megteremtette! A Fertő tó túláradásának okait már régóta fürkészik. 18912 5, VI| megtörténhetiko az, hogy a Fertő túláradjon a ruszti hegynek a tetején, 18913 5, VI| maradt. Kiknél a kedély túlérzékennyé lett, azoknak egy gondolat 18914 4, V| pajzánság helyét elfoglalja a túlérzékeny szemérmetesség. A ragyogó 18915 1, IV| pedig „vapeur” a gőzön és a túlfinom úrhölgyek idegbántalmain 18916 10, VI| Hová lett a szalonok túlfinomult idegzetű komédiásnéja; aki 18917 11, V| gyalog zászlóalj közülök már túlhaladt Budán, s vonult az egyenes 18918 3, III| Lajos iparkodott a leány túlheves fantáziáját lelohasztani, 18919 5, VI| békalencse ússzék a szép tulipánágyai felett.~ ~ 18920 4, II| egész csuklóig besározta a tulipánhagymák elültetésével, hogy azokat 18921 3, IV| nyíltak a kövéro nimfeák tulipánjai. Lajos megszánta a leányt, 18922 11, VII| közepett. Innen is, Győr felől, túlnan is, a Szigetközben, a franciák 18923 12, II| lovasai ellen, kik számra is túlnyomók voltak. Vezérük, a fiatal 18924 5, VI| szertelenül áradni, minden partján túlöntött, s elborította szerteszéjjel 18925 2, I| már fel van húzva a kövér tulok, s az alája rakott máglya 18926 11, VII| az egész dandár. Mikor a túlparton voltak, akkor a náddal megrakott 18927 3, II| csónakot, te magad úsztál a túlpartra, s onnan hoztál el egyet, 18928 11, VI| kirohanást intéz a Dunán túlra.~ ~Nosza a házigazdájának 18929 8, III| magukat a Fertő mellett: éppen túlságos elzárkózás által vonva magukra 18930 8, I| hátul, oldalt megtámadják, túlszárnyalják, hadsorait keresztültörik, 18931 10, V| csatárrajjá felosztott ellenfél túlszárnyalt.~ ~A halálfejesek ezt győzelmi 18932 4, I| hogy a bárónő védencein túltegyen vele; ami annál keményebb 18933 10, VI| az ő soproni legényeivel! Túltesznek azok valamennyin! Olyan 18934 3, II| mit hallottak: az nekem túlvilági boldogság lenne! Nem szerzed-e 18935 10, VI| elhinni, hogy itt van a túlvilágnak a kapuja, s mellére szorítva 18936 13, II| dombtetőre és beszél.~ ~Szavát túlzengi a dörgés.~ ~– Vitézek! Adjátok 18937 7, VII| nem nézhetem annak az öt tűnek a mozgását anélkül, hogy 18938 7, I| egy rettentő merényletnek tűnnék fel egy nemzet színe-java 18939 13, II| Névtelen Vár is el tudott tűnni. Ahogy el-eltűnnek a Fertő 18940 10, V| parasztasszony vagy: nem tűnsz fel. Nézz a távcsövemmel 18941 6, II| nőalakra volt halmozva: aki tűr, lemond, megbocsát, szeret: 18942 12, I| a rosszabb.~ ~Vavel nem tűrheté már, sürgetve kérdezé:~ ~– 18943 2, II| hagyjanak el. Feje fáj, nem tűrheti. Mulassanak a mai nap örömére 18944 10, VI| víz felbuggyan alulról, s tűrhető italul szolgál.~ ~Megkísérté 18945 8, I| kard!~ ~Vavel Lajos nem tűrhette tovább az ülve maradást; 18946 11, IV| őket semmi. Utoljára nem tűrhették tovább. Ezredesük, Ghilányi 18947 5, V| a legirtóztatóbb sorsot tűri, az én legijesztőbb kísértetem. 18948 4, IV| felvette az ajtó mellé letett túri kalapját a rabló, s gangoso 18949 1, I| szítá fel ezalatt, s a tüzet turkálta a vas szénvonóval.~ ~– Ideje! – 18950 7, II| csupán egy dolog az, amiről a Turóc megyei szolgabíró azt referálta, 18951 11, VII| egy gyönge lovasszakasz: turóciak vagy hontiak, utánuk a gyalog 18952 11, IV| megyeiek, s Nagy Gábor, a túróciak ezredeskapitányai s több 18953 1, III| Ezt a sakkhúzást nem tűröm, Cambray úr! Tanúk és adatok 18954 12, II| míg a fiatalabb hölgy nem tűrte halvány arca előtt a fátyolt, 18955 11, IV| más oldalról vágták őket. Tury Miklós káplár lovát lelőtték, 18956 10, V| hogy hol verekszenek. S a tusába mind a két fél úgy belemelegedett, 18957 11, IV| kíséretével ott volt a balszárny tusáinál, s abban az ütközetben, 18958 13, I| meg azokat senki.~ ~Nehéz tusakodás volt az: fegyver nélkül, 18959 11, IV| a hős lovag ebben a nagy tusakodásban először is a főhadnagyát, 18960 9, I| volt a hölgynek démonával tusakodni, teljes négy negyedóra: 18961 11, IV| állva is ellenáll a vele tusakodó chasseurnek; míg végtére 18962 10, V| Fervlans bámulva szemlélte e tusát. A remek viadal még az ellenfél 18963 11, VII| beálltával Zirchich őrnagy tutajokból összeállíttatá a hidat a 18964 7, IV| piros lett az arca! Mint a tűz-láng! – Hiszen ha engem megcsókolsz, 18965 5, II| ösztönt ébresztette fel: a tűzdühöt. Ennek a tűzzel játszási 18966 5, II| bírt többé. Odarohant a tűzeső közepébe, s a markával akarta 18967 11, II| undokul sivítva jön feléjük a tűzesőt szóró röppentyű: nem riadtak 18968 10, IV| baj is támad. A bozótégés tűzfénye fellármázta az egész vidéket, 18969 10, VI| szemeiben a leáldozó nap tűzfényével, félelmesen nyerít végig 18970 10, IV| forgószelek boszorkánytánca; a tűzforgatag végigorsózott a lángba borult 18971 9, III| folytatva az ellenséges tűzhajók, dereglyék, dunai malmok 18972 1, IV| férfia otthagy családot, tűzhelyt, iskolát, szövőszéket, feleséget, 18973 6, I| Lizettet elparancsolta a tűzhelytől. Menjen a férjét ápolni. 18974 10, IV| és sikongatott a pompás tűzijátéknak, amit ezúttal ő rendezett 18975 5, II| nyugtalankodott is. Marie valóságos tűziszonyban szenvedett. Valahányszor 18976 12, I| halljon, ha az érckutyák és a tűzkakasok kezdtek el szólni, ha egyszerre 18977 10, V| csatába, jobb rohammal vinni a tűzkeresztségbe, mint védelmi állásban várni 18978 7, I| melynek tisztjei a csaták tűzkeresztségében szerezték vállrózsáikat! – 18979 9, III| kettő kiállta becsülettel a tűzkeresztséget. Francia vérteseket rohantak 18980 3, I| csavarva, s összevissza tűzködve bogláros hajtűkkel, miknek 18981 8, I| nem adhatnak hozzá, mert a tűzkőraktárt a lázadó lengyelek elfoglalták 18982 5, III| Vavel gróf arca csupa tűzláng lett erre a szóra.~ ~– Annak 18983 3, IV| kelve az alakjából, arca tűzlángban égett, s a mereven bámuló 18984 10, IV| a lappangókat, most ezer tűznyelvvel kiáltottak rájuk: „Szaladj!”~ ~ 18985 5, II| de fújta a füstöt, ami tűzokádó módra sziporkázott fel a 18986 4, III| nagy fényes karikák kiégett tűzokádók, azok a sötét foltok pedig 18987 4, IV| birtokosainak kifosztogatását tűzték ki feladatokul; s mert insigniáikban * 18988 9, III| A hölgy arca ragyogott a tűztől: büszke haraggal emelte 18989 8, I| toborzás, mint ha idegen nevet tűzünk ki a zászlóra. A nép ellenszenve 18990 5, II| szenvedett. Valahányszor tűzvész volt a faluban, úgy reszketett, 18991 11, III| mint keresztapjuk.~ ~– Tyhű, aki lelke van! – kiált 18992 3, IV| a Névtelen Várbulo .~ ~– Tyhü, ez már valami! – monda 18993 7, VIII| megmondta neki, hogy azok tyúkok, kakasok és pulykák. – Hát 18994 2, I| Ő szokta a feleségét „tyúkom”-nak nevezni.)~ ~– Csak 18995 6, II| Van der Valk, szenvedélyes tyúktenyésztő volt. Ugyanaz volt Vavel 18996 6, II| katulyába, gyapot közé elrakott tyúktojásokat, híres tenyészdéjéből. Darabja 18997 4, IV| szülője, s jelenleg a bárónő udvarában van?~ ~Erre azt a választ 18998 4, I| Közelhozta magához a házak udvarait, tornácait, s jelen volt 18999 3, IV| találta ki az angol király udvaránál a királyné szolganői származását, 19000 2, II| Ezzel ő a magasból minden udvarba belát. Úgyhogy megtudja, 19001 10, III| lett a következése, hogy az udvarhölgy nagyot sikoltva ugrott ki 19002 1, IV| üzdelésére * . A legközelebbi udvari táncestélyen az a csokor, 19003 5, III| vegyülve kihívó gúnnyal, mit az udvarias allűrök csak álcázni törekedtek.~ ~– 19004 12, III| messieurs les cannibales” igen udvariasak, s „leur catzique” kitűnően 19005 12, II| pas Arthur!~ ~Vavel Lajos udvariasan üdvözlé a hölgyeket, meghajtotta 19006 5, I| kísérlet nem lehetett egyéb udvariassági szokásos bekocogtatásnál. 19007 12, II| mivel tartozik a nők iránti udvariasságnak?~ ~– E tekintetben mintaképül 19008 10, V| ő is kicserélte vele ez udvariasságot.~ ~– No, hát az én nevem 19009 5, I| este nyolc órakor tette udvarlását. Ezúttal azt a választ nyerte 19010 3, IV| nem mulattatják hízelgő udvarlók, nem ingerli a táncvigalmak 19011 10, III| aztán nem mutatta magát az udvarnál többé, s nem tudom, mi lett 19012 1, IV| vizavi, tanultak egymásnak udvarolni és calembourg * -okat mondani, 19013 1, IV| asszonyaik, hát az ő sima udvaroncaik nem sikamlanak-e a mi termeinken 19014 4, I| magyar dynasták a királyi udvart fogadták vendégül, s külföldi 19015 5, III| Fogadja ön legőszintébb üdvkívánatomat. – Önnek pedig, bárónő, 19016 11, VII| keresztül táborhelyükre, ágyúk üdvlövése, harangok zúgása között.~ ~ 19017 2, I| pisztolyaikkal nagyszerű üdvlövéseket szándékoznak elkövetni.~ ~ 19018 2, II| nevében, hogy minden tervezett üdvlövöldözést és rakétázást hagyjanak 19019 13, I| földi öröm, ami már az égi üdvnek verőfénye.~ ~Ő is magához 19020 10, V| Akkor hát siessünk mi is az üdvözlésére!~ ~Azzal riadót fúvatott, 19021 5, III| várni az utána jövőket, hogy üdvözleteiket kicserélhessék egymás között. 19022 1, IV| mama hirtelen elutazott. Üdvözli önöket általam. (Ez ugyan 19023 13, I| menyasszonyához siet elébb, hogy azt üdvözölje, ölelje, csókolja; hanem 19024 13, II| vitézek három sorlövéssel üdvözölték a sírgödröt; annak a hangja 19025 10, V| eleintén lassú, majd gyors ügetéssel előre, két szárnyára szedve 19026 9, III| Katalin, a parasztruhában, ott ügetett mellette az öszvéren, amiről 19027 7, IV| alispánt akarom felkérni ez ügy végelintézésére – szólt 19028 8, II| hármas törvénykönyv, az ó ügyeit intézi el a szolgabíró, 19029 7, VII| jól fog vele bánni! – Úgy ügyeljen rá, mint a szeme világára, 19030 2, II| engedelme nélkül.~ ~– De hát nem ügyelnek itt fel arra, hogy ki mit 19031 10, II| maradsz az ágyfülke előtt, s ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr. 19032 10, III| pamlagra. Laplace asszony nem ügyelt rá, hogy felségsértést követ 19033 6, I| ma nem gondoltam rá, nem ügyeltem oda, hogy ott repked; egyszer 19034 1, IV| üldözöttek még egy hajszállal ügyesebbek. Magukat úgy tudták álcázni, 19035 3, IV| életszervezetét, s míg az állati ügyesség, ösztön, izomerő szokatlan 19036 4, IV| volna dolgozni, volt is ügyességem hozzá. De hát senki sem 19037 1, I| tapasztaltabb vagyok.~ ~– Bízzék ügyességemben – szólt az ifjú, előkeresve 19038 9, I| rajta, hogy megdicsértek ez ügyességemért. Egyszer aztán jött egy 19039 7, II| elveszettnek hitte azt az ügyet, aminek ő egész ifjú életét 19040 12, II| fog szolgálni, ha önnek az ügyét ez epizód által előmozdíthattam.~ ~ 19041 9, I| volna, tele hibákkal és ügyetlenségekkel; de ha a nő igazán szeret 19042 1, IV| szedegetnek össze, kihívó ügynökökként maguk hozzák elő a kényes 19043 1, I| szobában. – Most kaptam ügynökömtől levelet a Rhénus * mellől; 19044 2, III| Köszönöm. – Még egyet. – Ha ön ügyvédem leend: mit fog ön tenni, 19045 6, II| Mercatoris, a másik az ügyvédje, aki Pesten lakott. Mind 19046 6, II| lelkésszel sohasem beszélt, az ügyvédjével pedig csak egyszer, akkor, 19047 1, III| kormány pénzműveleteinek ügyvitelével megbízatni? Vagy általános 19048 3, III| ölébe vette. – Mi lelt? Mi üldöz?~ ~A leány úgy reszketett, 19049 10, I| alakok, akik a társadalom üldözése elől egyetlen menedéknek 19050 11, VII| Ezzel ugyan a lovasság üldözését fel nem tartóztaták, mert 19051 11, VII| meg lehet nehezíteni az üldözést, puskatüzeléssel.~ ~Amíg 19052 11, VII| elment a kedvük a további üldözéstől.~ ~Másnap újra kezdődött 19053 11, VII| lovassága, mely a Szigetközbül üldözésükre elindult; míg az alkirálynak 19054 11, VII| Az alkirály serege nem üldözhette őket új hídverés nélkül; 19055 13, II| hullámsíkon hófehér sávok üldözik egymást.~ ~Az eszterházai 19056 10, III| utolérni, s még nehezebb tovább üldözni.~ ~Csodának kell történni, 19057 1, IV| és elég ügyes; hanem az üldözöttek még egy hajszállal ügyesebbek. 19058 13, II| lemondani, nemzetét még üldözőiben is imádni; – akinek nincs 19059 9, I| azt mondja neki: „Fussunk! Üldözőid jönnek!” – akkor kikerüli 19060 7, II| ezt a szentet itt, aki az üldözőiért imádkozik; s aztán ítélj, 19061 3, III| látta maga előtt, ahogy üldözőjét keresi fegyverrel, rálő, 19062 1, III| alatt a nyomukba kerülő üldözők elől? A másik nyugtalanító 19063 4, V| akik régen valamikor üldöztek, s szeretnék elfutni előlük. 19064 10, VI| Lajos volónjai egész a hídig üldözték őket. Ott a menekülők egy 19065 4, IV| neki semmi oka sincs őt üldöztetni.~ ~A grófot ez eset arra 19066 12, II| visszavonulásban voltak Öttevény felé, üldöztetve a volón csapat által.~ ~ 19067 7, IV| a híres rabló feleségét, üldözzék őmiatta.~ ~– No, ha ilyen