bold = Main text
      Rész, Fejezetgrey = Comment text
19068  3,     I|                     szerint az első és hátsó üléseket a phaëtonban * ; Dávid,
19069 11,    IV|                  letaszított ellenfél fel ne ülhessen rá, s az öccsét ne támadhassa
19070  5,   III|                 hintóba beültetem, magam nem ülhetek mellé, hanem kénytelen leszek
19071 11,    IV|                ebéddel sietni kell. Íme alig ülhettek le, már ott kellett hagyni
19072  8,     I|                    magyar nemes; csak szőrén ülik meg a paripát, s kötőfék
19073 10,   III|                    rögtön minden nesz nélkül üljenek nyeregbe, s mielőtt beesteledett
19074  7,    II|               odaültesse; mintha egy oltáron ülne, lábait a földtekén nyugtatva.~ ~–
19075  2,    II|                   maga elé, mintha körülötte ülnénk.~ ~Bernát úr nagyot nevetett
19076  5,    II|                 hajnalban már nyeregben kell ülniök más város felé; s aztán
19077  2,    II|                      a szépnemet.~ ~– Te ide ülsz mellém – monda a bárónő
19078  7,    II|                     tetemeiből, hogy őt arra ültessék föl bálványnak, akitől mindenki
19079  9,    II|                   mondá: nem akarom, hogy én ültessem be az új halálvészt ez ország
19080 12,     I|                       csak éppen egy égerfát ültessenek mellé. Úgy is tettem.~ ~
19081  1,    II|             félbeszakított álom után kocsira ültetik őket.~ ~Vajon álmodott-e
19082  8,     I|                     azok egész bandériumokat ültetnek lóra, s saját maguk állnak
19083  6,     I|                  hogy aközé virágot lehessen ültetni. Azokat ő maga saját kezével
19084  6,     I|                  Azokat ő maga saját kezével ültette oda, s mindennap lejárt
19085  1,    II|           farkasgúzsba * illesztették, s úgy ültették fel az ágyra.~ ~Mikor aztán
19086  7,    VI|                    templomban: azzal kocsira ülünk, visszatérünk, s másodszor
19087  4,     V|                 elkövetkezett a születésnapi ünnep. A tizenhatodik évforduló
19088  2,     I|                      kiegészíti a jelmezt az ünnepélyhez felöltött Luther Márton-féle
19089  5,    II|              hallatlan tréfás valamit fog az ünnepélyt rendező ezredes bemutatni;
19090  3,    II|                   Tudod azt, hogy születésem ünnepén mindig szabad volt „egy”
19091  7,    VI|                    nem zavarta meg a családi ünnepet. Katalin kedélye ismét egészen
19092  3,    II|                  akik iskolába járnak, az én ünnepnapomon pénzt szoktam küldeni. Jer
19093  6,     I|               vadásztak a királyokra és az ő ünőikre, s a királyleányból csináltam
19094  7,  VIII|                   egy nőstény dám megállt az ünőjét szoptatni a két hölgy előtt,
19095 10,    VI|              nevetésre nyílt fel. Egy fekete üreg, melyből az hangzik „hahaha”.~ ~–
19096  9,    II|                 Várba. Ott most csend van és üresség. Lizett ápolni fogja őt.
19097  2,   III|                         Csak találnék valami ürügyet, amiért hátba vághassam
19098  8,    II|                     megtalálni a levélben az ürügyre szolgálható adatot.~ ~–
19099  7,     V|                     szólt az alispán – akkor üssük össze poharainkat a mi kedves
19100  2,   III|                      melyet a mesterkéletlen üstök és hajcsigák szabadon hagytak:
19101 10,    II|                     majd lepörkölték vele az üstökét, a parázson pattogott a
19102 11,   VII|             felkerülni a Dunához. Egy óriási üstököspálya!~ ~A Rábcán átkéléssel egy
19103  6,    II|                   elbújt nép, késsel, kővel, üszökkel. Vadállati kegyetlenséggel
19104 11,    IV|                   vonultak végig az ellenség ütegei előtt, egy ágyút sem vesztettek,
19105 11,    IV|                      lövést tett az ellenség ütegeivel szemben. Hanem a franciák
19106 11,    II|                    egyes csapatjai végig. Az ütegek, a poggyászvonat. Végre
19107 13,     I|                hullottak karjai. Ez a nehány ütem minden erejét kimeríté.~ ~
19108 10,    VI|             vizsgálta a kezébe vett kezén az üteret, hogy van-e még benne élet.~ ~
19109  3,   III|                csodának a fejét; – de súlyos ütése csak a puszta habot érte.
19110  6,     I|             plasztront nem használtak), hogy ütésfoltoktól, veres daganatoktól tele
19111  8,     I|                 addig az óránál nem kerülhet ütésre a sor, amíg a mutató ezeken
19112  5,   III|                 keserűen monda:~ ~– Mi sebet üthet az én lelkemen a világ,
19113 10,     V|                      az öszvérnek, ha nagyon ütik: egy tappot sem akart tovább
19114  9,     I|                    Bonaparte az eylaui véres ütközetbéíl Franciaországnak?~ ~– Nem
19115 11,   VII|             Chasteler tábornok; de nem tudta ütközetre bírni.~ ~A komáromi egyenes
19116  8,    II|                      polgáraihoz; az Ászperi ütközetről szóló elégiát, a „Márs piacára
19117  4,     I|                      Ezen a téren össze kell ütközniök.~ ~Az összeütközés nem is
19118  4,     V|                    amelyben az ércfüggöny az ütközőjébe csappant, hangzottak Lajos
19119 11,   VII|                  hadseregek közül egyikbe se ütközzék bele; ha pedig egy inszurgens
19120  6,     I|                      hogy azok soha össze ne ütközzenek, s aki megtanítja a férget
19121  1,     I|                   sétálásra.~ ~Az órák tízet ütnek. Ilyenkor minden hazafi
19122  3,    IV|             visszavezesse. Meg van tiltva őt ütni-verni. A nádmézet nagyon szereti,
19123  5,    II|             felemelgetett lábai csizmaszárát ütögette, ami azt fejezte ki, hogy
19124 10,    VI|                   együtt harcolt. Ez a kettő ütötte helyre az aránytalanságot
19125  5,     I|                   helyen, ahol lovas katonák ütöttek tanyát.~ ~És ezzel egyúttal
19126  5,   III|                           Akkor a szeme közé ütöttem volna.~ ~– Én meg a szeme
19127  3,     I|                 papírdarabok és sorba rakott üvegek porfestékekkelo . Van egy
19128  1,    IV|               miszerint e növénynek a főurak üvegházaiból a szegény emberek kertjeibe
19129  1,    IV|                    Európába; itt a fejedelmi üvegházakban ápolták, s olasz nevéről
19130  5,    VI|                    azt gondolta ki, hogy egy üvegházat építtetett a számára, abba
19131  5,    VI|                hangon.~ ~– Az éjjel nyílt az üvegházban. Menjen le. Még van rajta
19132  5,    VI|                   akkor Lajos jött vissza az üvegházból, markában hozva az ízekre
19133  2,    II|                     szép bokrétát formált az üvegházi virágokból, s azt elküldte
19134  5,    VI|               egyszerre kedvence lett minden üvegháznak: „Hortensia” * név alatt,
19135  1,   III|                   vele játszani. Elteszem az üvegszekrényembe, karszékbe ültetve. Nem
19136  6,     I|                   fához kötve, s nézzen reám üvegszemeivel, mikor már énekelni nem
19137 13,    II|                   találja fészkét. Nyihog és üvölt.~ ~Majd meg visszamegy a
19138 10,    IV|                     csikasz farkas szerelmes üvöltését hozta át a berekből a szellő.~ ~
19139  5,    II|                 engedték a tűz közé rohanni. Üvöltött állati hangokon, mikor a
19140  1,    IV|                      berendezve a tartuffoli üzdelésére * . A legközelebbi udvari
19141 13,    II|                   azt írják, hogy „menetekel ufarzin!”~ ~A fertőszegi parton
19142 10,   III|                embernek egymást megérteni az ugatásuktól. Senkinek a lábikrája sem
19143  9,   III|              kiáltott: „Qui vive?” elkezdtem ugatni, úgy tudok én ahhoz, mint
19144  2,    II|                     a gazdának, akinek olyan ugatós ebe volt, hogy éjszakára
19145 10,    IV|          rákiáltottam, felállt két lábra, és ugatott, vagy mi. A másodszori kiáltásomra
19146  2,     I|                     vette észre, hogy ecetes ugorka becsinálásáról van szó.
19147  4,     I|                     a falu végén, két mankón ugrálva az utasok elé (a világ tökéletességét
19148  7,    II|                    lesben álló tigris, várta ugrásra készen, meglapulva a földhöz,
19149  4,     V|                   magasra felrúgja őket, egy ugrással az ellenség sáncára.~ ~Henry
19150 10,     V|           legszükségesebb vitéze forog, maga ugratott elő annak a védelmezésére,
19151 10,    VI|                paraszt tudománnyal készített ugrókútnak a sisak öblét. A női kedélyben
19152  1,    II|                  emelve egy leánykát hozott, ugyanabba a színehagyott veres gyapot
19153  8,    II|                 Marie-nak is írt nehány sort ugyanabban a levélben, ami úgy volt
19154 11,    II|                 rohamot az ellen lovasság, s ugyanannyiszor lett visszavetve. A harmadik
19155  1,    II|                  hallgatóvá lett téve, akkor ugyanarra az ágyra, amelyen ő a falnak
19156  5,   III|                      és formalitás volt, míg ugyanazalatt minden reggel lefátyolozottan
19157  2,    II|             véleménycserét ide-oda hordva, s ugyanaznap elmentünk egymás mellett
19158  3,    II|                   nem férünk meg mindannyian ugyanegy templomban?~ ~Lajos elragadtatva
19159 11,    IV|                  tőle ágyúkat vettek el.~ ~S ugyanekkor az öccsét, Zichy Károly
19160  3,    IV|                 rézmetszetben. A csodaszörny ugyanis emberi kezek közé került.
19161  1,     I|                         És azután, visszahoz ugyanonnan egy szép új skót szövésű
19162 10,    II|                      a gyermek –, mert Isten úgyse meglövöm!~ ~– Hát nem ismersz
19163  6,     I|                     szegény. Irtózom tőle. S úgysem tudok rajta segíteni.~ ~
19164  7,  VIII|                  ajánlaton Marie?~ ~Lajosnak úgysincs ma szüksége a csónakra:
19165 11,   VII|                  kíséretében kivonult eléjük Új-Szőnyig.~ ~Ott üdvözölte őket a
19166  3,    II|                 garasos név alatt. Még akkor újak voltak, és ragyogott rajta
19167  4,     V|                  ahelyett nem hozhatsz nekem újat se Bécsből, se Párizsból.
19168  7,  VIII|                 bírja elfogyasztani.~ ~De az újdonság csodái nem hagyták őt megpihenni
19169 11,    IV|                  hédervári erdőben Zámoly és Újfalu közt elállva az utat az
19170 11,    II|                     ami akkor legfélelmesebb újítás volt: congreve röppentyűik.
19171  5,   III|              bérletszerződését velem meg nem újította, – annálfogva – vendégem.
19172  4,     I|                köszönte meg azokat, hogy nem újították meg többet.~ ~Távcsövével
19173 10,    II|                    gomb a padlaton. Csak egy ujjaddal kell megnyomnod, s a görgöny
19174  6,     I|                  hiábavalósággal, hanem a te ujjaid hegyében ott a halál elleni
19175 10,     I|             félelmesek voltak, mint a hosszú ujjaik. Egyszer kirabolták a saját
19176  6,     I|                     csókolgatja már sorba az ujjaim hegyeit…. nem pöröl velem,
19177  3,    IV|                      az üterét.~ ~A jéghideg ujjak érintésére egyszerre felemelkedett
19178  2,    II|                     pedig ezt sem szoptam az ujjamból. A másik már nem ilyen rémséges.
19179 10,    VI|                      ugyan Katalinnak minden ujjára nagy volt, de azt ígérte,
19180  2,     I|              felöltött Luther Márton-féle bő ujjú ráncos köpönyeg, aminek
19181  5,     I|                      külföldről beszármazott újmagyar, a magyarországi rablóéletben
19182 11,    IV|                  otthagyva az ágyúkat: ez az újonccsapat útját állta a hátrálóknak,
19183 11,     V|                     a magyar nemeseket!~ ~Az újonchad, melyet a dáridó minden
19184  6,    II|                       képviselte), de azt az újonchadat nem azokból válogatták,
19185  6,    II|            országgyűlés megszavazta ugyan az újoncilletményt (őt ott is a „távollevők
19186 10,   III|                    féltékennyé tették a szép újoncnőre: azt hitették el vele, hogy
19187 11,    IV|            jutalmazva.~ ~Ezek már nem voltak újoncok, mert hiszen tegnap már
19188 11,    IV|                      s míg egy része azoknak újrafelállításával foglalkozott, a másik részét
19189 11,    IV|               megszorultak, meg visszajöttek újrakezdeni. Nem látott Európa ilyen
19190  5,   III|          találkozásunkat. Talán egy másikban újrakezdhetjük azt. Kérem, maradjon itt.
19191  4,    IV|                  akkor a magyar köznép előtt újság volt, alamáziának hítták.)~ ~
19192 11,    VI|                    olasz alkirály jött el az újszőnyi homokdombokig, s ott két (!)
19193 11,    VI|             visszatorlást.~ ~A lovasezred az újszőnyí homokpartok s az ácsi erdők
19194  9,     I|               világodat ott a külföldön? Nem unatkozol-e nagyon, van-e elég mulatságod?
19195 10,   III|                       mint én. Nem ok nélkül unatkoztál három esztendeig ezen a
19196 11,    II|                   gránát szétpukkanik, mikor undokul sivítva jön feléjük a tűzesőt
19197 10,    VI|                zöldülő, ázalagoktól nyüzsgő, undorbűzű pocsétanyirok. Azt enyhítőül
19198 11,    IV|                  közepéig vitték zászlóikat. Ung, Bereg inszurgensei Vay
19199  1,   III|                   adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~ ~– Ah, haha! – nevetett
19200  2,     I|                     bükkfa alatt azalatt sem unják magukat. A nagy melegben
19201  4,    IV|             figurákat csinálni, mikor nagyon unjuk magunkat. Rabmunka ez.~ ~–
19202  2,     I|                   zálogba adta a birtokot az unokahúgának, Katalinnak. Hiszen láthatta
19203  8,    II|                        Atilla szózatát vitéz unokáihoz”, – a felhívást a „buzogányos
19204  8,    II|                nemesember birtoka ősiség, az unokák visszaperelhetik. A nemesembert
19205  4,    IV|                megfordított szakajtón, s kis unokalányát tanította harisnyát kötni.~ ~–
19206  1,    IV|                   tegnap, éppen egy császári unokaöcs a Rue Rivoliban * Vérynél
19207  7,   VII|                      ki. Ezt én soha meg nem unom. Néha megharagszom rá. Akkor
19208  2,    II|                  áldja meg, mondja ki hát! – unszolá a doktor.~ ~– Azt mondom….~ ~–
19209  1,    IV|              írogatva az ujja hegyével –, ha untatja önt ez a szerep, amit ily
19210  5,     I|                   karusszelt is rendeztek az uradalmi lovardában.~ ~ ~ ~Hany Istók
19211  2,     I|                      nagy bádogtokot, ami az uradalom térképét rejté. Igen tudós
19212  5,   III|                      három tiszt csatlósait, uraik lovaival együtt.~ ~Vavel
19213  6,     I|                   katonaságnál, húszat az én uraimnál, huszonöt esztendei kapitulációt
19214 11,    IV|                  szomszéd magaslatok egészen uralják.~ ~Az lett megállapítva,
19215  1,    IV|                   szellemes társalgásnak van uralkodó joga.~ ~Hanem azután kerüljön
19216  8,   III|                   egyesülne a népválasztotta uralkodóházzal. S a leány, mint tudom,
19217  9,    II|                  Franciaországnak nem vagyok uralkodónéja; de magamnak az vagyok!~ ~
19218  8,   III|                   sem tudó, amilyen csak egy uralkodónői eszménykép lehet.”~ ~Vavel
19219  2,   III|                   aggodalomig vitt tisztaság uralkodott minden részében a kastélynak.
19220 10,   III|                   hát a fertelmes chierusque uralma, melyet szépnek kellett
19221 11,    IV|             elfoglalták a szabadhegyi majort uraló dombokat, s azzal az ott
19222  6,     I|                     veszedelembe menni, s az uramét megőriztem, rejtegettem,
19223  3,     I|              elküldte tiszteletes Mercatoris uramhoz, visszakövetelve minden
19224  4,     I|                  gróf tiszteletes Mercatoris uramtól egy szépen indokolt felhívást
19225  4,   III|                   volt; meg a felöltönyét az urának; a gróf csak akkor vette
19226  1,   III|                      vetélkedés, hogy melyik uraság ajánlja fel az utcán sorba
19227  7,    IV|                    harcolnak urakkal a maguk uraságáért. – De most népek fognak
19228  5,     I|                  vizitezi a körül-belül lakó uraságokat.~ ~A látogatást pedig vissza
19229  2,   III|                      értesülve van a gróf úr uraságtok jöveteléről, s szívesen
19230 13,    II|                   egyszer egy jelvényt, amit úrasszonya a nyakában viselt: egy jelvényt,
19231 12,    II|                     valahol), hogy az itteni úrasszonyok fiatal rabnők vérét bocsáttatják
19232  5,     I|                     s az rabolhatja el a vár urától azt, amit majd nehéz lesz
19233  5,   III|            kocsikázott ki a szomszéd kastély urával, akihez az elválasztó öblön
19234  2,     I|                   annyi becsületérzés doktor úrban, hogy nem pletykázza el.~ ~–
19235  8,    II|                 hétszemélyes; a parasztét az urbarium és az úriszékek. A nemesember
19236  2,     I|               baronesse, minden regaléval és úrbériséggel együtt – mondá a doktor.~ ~–
19237  1,    II|                       Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba, a két
19238  7,    VI|                  arra, ami igaz.~ ~(Ebben az úrhölgyben egy híres diplomata veszett
19239  2,    II|                     ember. Különben is olyan úrias magatartású, hogy alig meri
19240  4,     I|              karusszellel; e vidéken volt az úrilak, melyben a legtudományosabb
19241  3,    IV|                gyönyörétől van eltiltva. Más úrileánynak annyiféle öröme van: neki
19242  8,    II|                  parasztét az urbarium és az úriszékek. A nemesember birtoka ősiség,
19243  2,   III|                    egy órát vett igénybe, az úrivendégek búcsút vettek a háziasszonytól,
19244  8,   III|                      a tábornokné asszony és úrleánya legyenek e kíséretre készen.
19245  5,     I|            megmutatná nekik, milyen az igazi úrlovar! Hát még milyen vadász volt
19246  5,   III|                   állította, hogy a Névtelen úrnako kétféle fátyolos hölgye
19247  2,    II|                       tiszteletes Mercatoris úrnál tökéletesen kárba veszett.
19248 10,   III|                Hallod-e, én azt sejtem, hogy úrnőd, amint ezt a levelet megírta,
19249  3,    IV|                     akként árulta el a leány úrnői eredetét az, hogy hagyta
19250 12,    II|                   lesz mármost igaz, hogy az úrnőik leányvért használnak a fürdőhöz.
19251  6,     I|                     félig repülve odasietett úrnőjéhez, s aztán elbújt annak a
19252  9,     I|                   háromszor is utánajött már úrnőjenek, ismételni a kérdést, hogy
19253  3,    IV|               bizonyosan elmesélte a kastély úrnőjének, s az utánajáratott az önt
19254  7,     I|               emeljek ennek, bár ismeretlen, úrnőjére; s minthogy nem tudhatom,
19255  5,    IV|                       azonos legyen a birtok úrnőjével; hisz az három évvel később
19256  7,  VIII|                 Helle farkcsóválva tötyögtek úrnőjük elé két hátulsó lábaikra
19257  4,    II|                       a szomszédságában lakó úrnőknél látogatást tegyen: ha más
19258 10,    II|                      Mit jön kend ide? Én az úrnőmet nem hagyom bántani!~ ~Most
19259 12,    II|                     volón pedig azt mondá az úrnőnek, a kulacsát visszavéve,
19260  5,     I|                     a tiszt urak. Ha ezek az úrnővel, azok meg a parasztmenyecskékkel.
19261  1,   III|                           Most aztán Cambray úron volt a sor, hogy kacajra
19262  7,     I|                   mendemondában, amit a gróf úrról a rossz nyelvek elhíreszteltek;
19263  2,    II|                  juthattam szóhoz – a mérnök úrtól. (Mondok, hogy mit mondok?)
19264  1,    IV|                   három napig rejtőzött a Mi Urunk kápolnájának kriptaboltjában;
19265 10,    IV|                   sörényébe kapaszkodva.~ ~– Ússzál ki! – szólt oda De Fervlans.~ ~–
19266  5,    VI|                      új tavasszal békalencse ússzék a szép tulipánágyai felett.~ ~
19267  2,   III|                     csinál az ember, valami „usu capiálás” * végett, abba
19268  4,    II|                     ez a hölgy, amint hosszú uszályos fehér öltönyében, parkja
19269  3,   III|                      vízben, az elfelejti az úszást. Ön ezentúl irtózni fog
19270  3,    IV|                    örökre el kell válni. Nem úszhatik többet.~ ~E naptól fogva
19271  3,   III|            erkélyéről, hogy e csónak mellett úszik egy nőalak; innen azt a
19272  3,   III|                      a rekettyés sziget felé úszkálást, mert ott hinár van, amibe
19273  4,    II|                 járásra, mint a táncoltatott uszkár. Istenem! Milyen jó ez az
19274  3,   III|                  tündöklő, átlátszó aranyban úsznának, eveznének tündérek, akiknek
19275  3,    II|               szoktak enyelegni. A Melusine: úszóöltöny.~ ~– Én azt kívánom tőled
19276  3,    IV|                         Jöjjön, Marie. Hozza uszóruháját – monda neki –, kísértse
19277 10,    IV|                       A hinár, a tórongy, az úszszakál, a kolokánt mind belecsimpajkózik
19278  3,    IV|                     ki nem ejtő vízi vad, ki úsztában fogja el a halat, azzal
19279  5,    VI|              vetéseket, a tanyák, kertek ott úsztak a víz közepén.~ ~E csapás
19280  3,    II|                parton egy csónakot, te magad úsztál a túlpartra, s onnan hoztál
19281  8,   III|                     el, mikor éppen át akart úsztatni a lovával a kapuvári Rábán.~ ~–
19282 10,    IV|                      Vadászaton akárhányszor úsztatott e tavacskákon keresztül,
19283  9,     I|                    őt a „Cythere dandárának” utált szövetségében? Martalékul
19284 10,   III|                    mellett, ennélfogva esett utamba ez a szép mezőváros a „campus
19285  7,  VIII|                   nem érti. Hanem azért csak utánadanolja. Majd meg kiveszi a leányok
19286  3,   III|              bizonyos, hogy ő maga is halkan utánadúdolta a dallamot, mély harangdöngésű
19287 10,     V|                     társa összeszólalkozott, utánaeredtek, kivágták az ellenfél kezéből.
19288  3,    IV|                   felé: Lajosnak úgy kellett utánafutni. Hanem aztán mentül közelébb
19289  3,    IV|                      kastély úrnőjének, s az utánajáratott az önt megfélemlítő rémnek,
19290 10,    II|                    hagyja magát beszéltetni, utánajön: de olyan nemes volt, hogy
19291 10,    II|                    folyosó végén járt Marie, utánakiáltott:~ ~– Mon petit garçon! Jöjjön
19292 13,    II|                 bevégezte munkáját örökre, s utánamegy annak, akiért ki volt húzva.~ ~
19293 11,    VI|                  hídjához; a vasvitéz oda is utánanyomult. A dandárvezér Lamarque
19294  3,    II|                   csókjaival el ne halmozza; utánaomlott, úgy fogta el a visszavont
19295 11,    IV|                 Mesterházy Mihály és társaik utánarohantak az ágyúnak, amit az ellenfél
19296  4,    IV|                    gróf szemei elől.~ ~Lajos utánasietett a szövétnekkel, összekereste
19297  5,     V|               magához vonta a férfi kezét, s utánasóhajtá:~ ~– Tűrjünk és várjunk. –
19298  8,   III|                      az egyszeri vadász, aki utánaszaladt a nyúlnak, mikor puska volt
19299 11,    II|                 verték ellenfeleiket, oda is utánatörtek, kiverték a faluból, s maguk
19300 10,     V|                   felszökött az öszvérére, s utánavágtatott a kedvesének. A szíjostorral
19301  5,    II|                   tréfás urak, hogy a „hazai utáncs”!~ ~– No, hát mit csinál
19302 11,    IV|                     másiktól megszabadult.~ ~Utánok következett Zala. Ennek
19303  4,   III|                      amit nem tudom, hogy ki utánozna még, úgy teszek, mintha
19304 10,    VI|             mesterséget lóháton nem lehetett utánukcsinálni.~ ~A tér, hol a csatározás
19305  7,     V|                   Lizettnek nem kellett soha utasítás. Ha vendég állt a házhoz,
19306  2,    II|                    ágens úr adta a bankot, s utasítása volt a bárónőtől úgy játszani,
19307 12,     I|                   ismeri azokat a dámákat, s utasításai vannak, hogy hogyan kell
19308  8,    II|                 futnunk kell valamerre, az ő utasítását várjuk be, aki az inszurrekció
19309 10,    II|                      a kis Lackónak suttogva utasításokat adott.~ ~– Eredj, zárd be
19310  8,   III|                  arra, ami az önnel közlendő utasításom. Ön csapatosztályával egyenesen
19311 10,     V|                  bontotta fel a csapatját, s utasításul adta nekik, hogy ne sokat
19312 10,    IV|                    tengerről. A kételkedőket utasítjuk a Fertő tóról írt monográfiára,
19313  1,    IV|               Fervlans úr aligha rosszul nem utasította őt el; mert az az ország,
19314  8,   III|                     Vavel kiment utána, hogy utasítsa, merre juthat ki a táborhelyből
19315  4,    IV|                     egészen elfogta előle az útat a rendberakott lőfegyvereihez.~ ~–
19316  1,   III|                       pékin” * -nel csak nem utazhatott egy kocsiban. A szegény
19317 12,   III|         úti-toalettjét. Remélem; hogy rögtön utazhatunk.~ ~A delnő az oldalszobába
19318 12,    II|                     közepén haladt egy sárga utazó-hintó, négyes fogattal; a postakocsisok
19319 12,    II|             országúton. Vavel Lajos pedig az utazóhintót a börcsi út felé fordíttatá,
19320  6,     I|             Lacordaire szerzett a másvilágra utazók számára: megvárva, míg az
19321 10,    VI|                 kedvesem, most rögtön Győrbe utazol, s Marie-t gondod alá veszed.
19322 10,     V|                     férfi, aki gólyalábakkal utazott tovább, Mátyás mester volt;
19323 11,    IV|                      ütközetnél, Napóleonhoz utaztában, azt mondá Dömölkön házigazdájának,
19324  2,     I|                  perversus * egy név! Eleget utaztam Soprontól Nezsiderig olyankor,
19325  8,   III|                   kíséretében lehet Párizsba utaztatni. Dealba grófnő szerepe megszűnik:
19326 10,   III|                      Schönbrunnból Párizsnak útbaejthetted Nezsidert.~ ~– Oka van annak.
19327  1,    IV|                   sorompókon túl, az lesz az útbaigazító.~ ~– Köszönöm – szólt de
19328 11,   VII|            bontakozik ki rájuk az erdei mély útból: lovasok és gyalogok.~ ~
19329  1,   III|                 szokásos gyorsasággal Párizs utcáin végig.~ ~Cambray úr el volt
19330  1,    IV|                     IV. ~ ~Amíg Párizs egyik utcájában törvényszéket tartottak
19331  1,    IV|                       Ezek a „koplaló erény” utcájának az állomásai. Az ilyen pici
19332  7,    II|             vitézeinek lepik el egyszerre az utcákat, kik az égő házakból kimenekültek,
19333  1,    II|                  szaladjon el a legközelebbi utcaszegletigo , s hívja el onnan azt a
19334  3,    IV|                    se kellett több biztatás, utcu neki: ott hagyott érvágót,
19335  4,     I|                elhantolva; míg porontyaik az útfélre szorulnak ki; – ezeknek
19336  5,     V|                      közelebb esett ahhoz az úthoz, amelyen a leány végig szokott
19337 12,   III|                    addig elintézem a leányom úti-toalettjét. Remélem; hogy rögtön utazhatunk.~ ~
19338 10,    IV|             Szent-András táján, amint a buja útifűvel benőtt lapályon végigment
19339  2,   III|                rögtön leszedni a kocsiról az útikészleteket, s azokat a tornácba behordani,
19340 10,    II|                      a feleségemet hoztam el útikíséretül az úrnő számára. Azt hiszem,
19341  2,    II|                      pedes apostoloromo : az útiköltségem elfogyott, a tarisznyám
19342 10,    IV|                    helyezve, tovább fonta az útitervet. Guillaume tábornok ezóta
19343 11,   VII|                      az éjszakai pihenésért. Útjokban mindenütt francia sebesültekkel
19344  4,   III|                számára azokat a fantasztikus útleírásokat, miket a múlt századbeli
19345  4,    II|                 régészet fölfedezéseiben, az útleírásokban. Egész könyvtárt összehozott
19346  6,     I|                  keresztlevelet, okmányokat, útleveleket, hogy őt megszabadítsam
19347  2,    II|                     valakitől Magyarországon útlevelet kérnék, vagy egy „Salva
19348 10,   III|                  enni, inni ád, hanem kémet, útmutatót nem lehet közötte kapni
19349  1,    IV|                  majd tudja a bérkocsis. Ott útnakvaló ruhákat vehet magának, csak
19350  5,     I|                      sorozta Sátán Lacit, az utóbbiak alatt képzelte a „Bärenhäutereket”.
19351  6,    II|                       a Névtelen Várba.~ ~Ez utóbbinak a neve nem fog előfordulni
19352  2,     I|                  Beszélek – felelt a szittya utód –, csakhogy rajtam is megeshetik,
19353  7,    II|                      ereimben. Én nem vagyok utódja azoknak a magas hölgyeknek,
19354 11,    IV|                  krónikájában, hogy mikor az utódok lapozgatnak benne, rá ne
19355  1,   III|              szegényke; voltaképpen azzal az utógondolattal, hogy ezáltal tévútra vezessék
19356 11,   VII|            mindenáron meg kellett tartani az utóhadnak, hogy a hosszú, fárasztó
19357  8,    II|                  hogy a költészet múzsája az utókor számára megtartogassa, csakhogy
19358 12,     I|               elzsibbadt, mint mikor valakit utolér egy álló helyében az álom.~ ~–
19359 10,   III|                     nem szoktak átjárni. Ott utolérem őket.~ ~– Hanem a Hanságon
19360 10,   III|                      a futókat kétségtelenül utolérik.~ ~Vavel Lajos szintén csak
19361  1,   III|                egérutat nyert előttünk, hogy utolérnünk lehetetlen! De nem is tudjuk,
19362 11,   VII|            feltartóztatott.~ ~Pordánynál már utolérték őket Marullas lovasai. Azokat
19363  5,   III|                   bizonyosan a gróf hintaját utolérve, megtudták Henrytől, hogy
19364 10,     I|            valamennyi hírhedett korhelyéből, útonállójából és naplopójából alakíták.
19365  9,   III|                jelentett. Az asperni ütközet utóvillogása volt az.~ ~Az ütközet után
19366  6,     I|                         A szegény, nyomorult útrakészülő még nevetésre akarta kényszeríteni
19367  2,     I|                    fejéről, s azt mindenféle útszélen termő virággal teleszedte,
19368 11,   VII|                  hanem gyalogolni!~ ~Elöl az úttörők, az ágyúk és a pozsonyi
19369  7,    II|                   négy lába piros most, – az úttól, melyen keresztülhaladt,
19370  3,    II|                  mikor nagyon sietős volt az útunk (nem tudom miért?) s egy
19371  1,     I|                      gondviselés küldte most utunkba. Két jó tettet követhetünk
19372  1,     I|                      s azután kicsináljuk az útvonalat pontrul pontra, amerre ön
19373  7,    II|                   előtt tett ígéretemmel nem űzhetek tréfát.~ ~– Úgy van – szólt
19374  4,   III|               szokásom, hogy mindenből gúnyt űzök. Most egész komolyan kérem
19375  3,   III|                      tündéri játékot gyakran űzött a Fertő a halandókkal.~ ~
19376  7,    IV|                került a sor, hogy Lajos mint űzte el valamennyit egy bottal
19377  5,   III|           visszatéret Vavel szívében egymást űzték. Az álmodó valamit kiáltott,
19378  2,   III|                 Vavel de Versay Lajos. Egyes v-vel írva, a végén a-ypsilonnal:
19379  4,    IV|                   porontyomnak ételt, italt, vackot adnak, nekem több, mint
19380  3,   III|                    leány úgy reszketett, úgy vacogtak össze a fogai, hogy nem
19381  3,    IV|             borzongás, a fogai összeverődtek vacogva.~ ~A leány visszament hálószobájába,
19382 11,     V|               franciával többet eszem meg ma vacsorára!~ ~S legelébb is, hogy a
19383  3,   III|                  volt?~ ~A mocsárvilág ritka vadainak kiáltásai hangzanak át a
19384  3,    IV|                 Hanság mocsárai közé tévedt, vadak között maga is vadállattá
19385 13,     I|                    mind az én lelkemet sújtó vádak voltak. Egy elárult angyalnak
19386  6,    II|                   irtóháborúba, maguk is oly vadakká fajulnak el, mint a mongol,
19387 10,    IV|                   bozótbul seregei a menekvő vadaknak nyargalnak a lovakkal egy
19388  3,    IV|                      az ember hogy fejlődött vadállatból Isten képévé; ez két lépés
19389  3,    IV|                    ez két lépés visszafelé a vadállathoz, még a majmon is alul. (
19390  6,    II|                     késsel, kővel, üszökkel. Vadállati kegyetlenséggel pusztítja
19391  6,    II|                  Legyetek hát emberek, és ne vadállatok!”~ ~S minő sértő gúnnyal
19392  3,    IV|                 tévedt, vadak között maga is vadállattá lett; vízlakó, víz alatt
19393  2,     I|                   urakat, hogy a baronesse a vadaskerthez érve, társalkodónéjával
19394 10,    IV|               feketeürömből taplót csinálni. Vadásszatok rá!~ ~Késő volt a hajtás!~ ~
19395  7,  VIII|                 szoknod, kedvesem. Lovaglás, vadászat szükséges a nőknek, hogy
19396  2,    II|                       ott tartotta nagyszerű vadászatait, mikor még a lankaság csupa
19397 10,    IV|                     tegyen. Neki kell vágni. Vadászaton akárhányszor úsztatott e
19398  5,     I|                   bárónő rendezett birtokain vadászatot, fácánra, szarvasra; s mint
19399  7,     I|                      kardot. Azokat a jámbor vadászfegyvereket, amikkel a compossessor
19400 10,    II|             visszakerült, egy nehéz kétcsövű vadászfegyvert hozva a vállán, amit nagy
19401  3,   III|               benyúlnak.~ ~Az öregek, akik e vadászkastélyt épülni látták, azt állítják,
19402  1,     I|                lehetne istenasszony is, vagy vadászkutya.~ ~– Aztán ma este a mama
19403 10,    II|                 lehetne áruló? – Menjen ön a vadászlakba; az üres most. – Keressen
19404 10,    IV|                 nádat aratnak, halat fognak, vadásznak, abbul élnek; egyes szekérutak
19405  5,   III|                  visszasietek a kastélyomba, vadászomat felültetem leggyorsabb versenyparipámra,
19406  6,     I|                      mint a szarvasokra, úgy vadásztak a királyokra és az ő ünőikre,
19407 10,   III|                   vadkanra meg török récékre vadászva. Sötét éjjel is eligazodom
19408  5,   III|                     mint vendége fog annak a vadászváróban lakni.~ ~A bárónő a pontosan
19409 10,    IV|                    farkas és róka; egy konda vaddisznó meg-megkísérti áttörni az
19410 12,    II|                     szenvedélyek laknak, aki vaddisznóagyarat visel a szájában, aki asszonyok
19411  3,   III|             letelepedve? Nem laknak-e ott is vademberek? Vagy kajmánok, nagy teknősbékák
19412  5,    II|                    hogy ön ezt a kifejletlen vadembert megtanította tüzet csinálni,
19413 13,     I|                      Egy elárult angyalnak a vádjai egy bűnös ellen, aki nem
19414 12,    II|                      emberek, s egynek sincs vadkanagyara. Az sem lesz mármost igaz,
19415 12,    II|            visszaesnek bele.~ ~– Ah! És hogy vadkanagyaraik vannak?~ ~– Az igen valószínű.
19416 10,   III|                      itt voltam garnizonban, vadkanra meg török récékre vadászva.
19417  3,     I|                      elfoglalva, mely tüskés vadkörtefából készült, végén hatalmas
19418 10,    IV|                szulák, az iszalagbérzse és a vadkomló, s együtt mindannyian összegubancolódva
19419  3,   III|                       hívogatni a felrebbenő vadludakat, ingerkedni az éjszaka fecskéivel,
19420 10,    IV|                   barom.~ ~A bozótban csak a vadmacska nyervákolása s a bölömbika
19421 13,    II|                      Megtanulta a hiúztól, a vadmacskától, hogyan sír az, mikor a
19422  8,     I|                 temetnek, eltemeti vadállat, vadmadár; hanem mint madárijesztő
19423  6,    II|                  megvendégelje vele az erdők vadmadarait.~ ~
19424 12,     I|                       Miért hagytam őt el? – vádolá magát Vavel. – Miért nem
19425 13,    II|                      hogy minden éhező azzal vádolja, hogy ő eszi meg a kenyerét?
19426 10,    IV|                     el lehetne tartani), meg vadrécetojással. Az ördög, ha megéhezik,
19427 10,    VI|                     a sisakot, és odavitte a vadrózsabokorhoz, ahonnan a nyögés hangját
19428 10,     V|             közeledik a bokrok mögül.~ ~Szép vadrózsabokrok voltak: tele piros és testszín
19429 10,    VI|                     Egyszer egy nagy virágzó vadrózsacsalit állta el útját. Túl rajta
19430  5,   III|                    az nem szabad.~ ~Ősszel a vadrózsákon olyan gubancok szoktak teremni,
19431 10,    IV|             megostromolni, hol a galagonya a vadszeder-indával összekeveredett, s összevissza
19432  5,     V|                 leánynak, s a szemébe nézett vádterhesen.~ ~– Ön levelet akart küldeni
19433  1,   III|                 felelt.~ ~– Megmondom önnek. Vágassák le a fejeimet. Aztán küldjék
19434 11,   III|                      a menténken ólompityke, vagdaljuk le”. S az inszurgensek lövöldöztek
19435 11,    IV|                     a Jóskának, s azt kezdik vagdalni. Erre felpillant a nehéz
19436 10,     V|                    fejét, könyökét, alkarját vagdalta össze, ami harcképtelenné
19437 10,     V|                 arccal, maguk is összevissza vagdalva, rohantak De Fervlans lovasságára.~ ~
19438  2,   III|                 valami ürügyet, amiért hátba vághassam ezt az egész bolondokházát. –
19439  4,    IV|                  valami nagy csoport közé, s vághat maga körül, míg embert lát;
19440 11,     V|                  tekergőznének egymáson.~ ~– Vágj hozzá!~ ~A századosnak meg
19441  7,     I|                     hogy egy kérdéssel eléje vágjak a tekintetes úrnak. Sokan
19442 11,    IV|                       csak arról, hogy merre vágják magukat keresztül.~ ~– Egyikünk
19443 10,     V|                      aztán karddal, fokossal vágjon közé.~ ~A démonok karabélytüze
19444  2,   III|                     szerette, ha a beszédébe vágnak, s mindent előre tudni akarnak,
19445  1,    IV|                 államügyekbe, a kormányzatba vágó kérdésekből. Ezek a veszedelmes
19446 11,   VII|                kerekeitől, feltaposva lovak, vágómarhák ezreitől, egyszerre kemény
19447 12,    II|                  búsulj semmit. Látod, minek vágtál olyan nagyot a fejemre?
19448  8,   III|                     vezetéklovamra rögtön, s vágtass Fertőszegre árkon-bokron
19449 12,    II|              harmadszor arra kérem önt, hogy vágtasson azonnal Győrbe. Egészen
19450 10,     V|                    bozótos csatatér nem volt vágtató rohammal elfoglalható. Bokorrul
19451  8,   III|                  csak szekérben, lóban tart, vágtatsz vele Győrbe; odáig meg sem
19452  3,   III|               nyugtalan álmából. „Lajos! Itt vagy-e?” – kiáltao fel; de senki
19453  6,    II|                     arra, hogy a betöltetlen vágyat elmérgesítse gyűlöletté.~ ~
19454 10,   III|                    várom.~ ~– Képzelem, hogy vágyik ebből a sárfészekből visszajutni
19455  8,     I|                   rugó , a másik a „ketyegő” vagyis nyugtalankodó a harmadik
19456  9,     I|                      jellem volna, uralkodni vágyó; ha bosszúra ingerelné híveit,
19457  7,    II|                     referálta, hogy „sem nem vagyon, sem nem nincsen”. Ez a
19458  8,   III|                   ott hagyta veszni a fényes vagyont, amit ígértünk neki, s fényesebbnek
19459 11,    VI|                   azt, ami után olyan nagyon vágyott. Helyrehozni egy elhibázott
19460  7,    VI|                   most ellenséged volnék, ha vágytársnéd volnék, nem kellene egyebet
19461  5,     V|                   meg, hogy a leány, attól a vágytól hajtva, hogy Lajos útját
19462 11,    II|             körülfogták. Egy derék közvitéz, Vajajy András, három chasseurt
19463  6,     I|                   hírét itt a környékben egy vájákos asszonynak, ki csodaszerekkel,
19464  2,    II|                  elküldeni hozzám, ami nekem vajmi jólesett, mivelhogy falusi
19465  6,    II|                  fekete légió keletkezésének vajúdásait, – a francia nép zúgolódását
19466  5,   III|                      erőszakos ember lesz, s vakmerően szembe akar szállni, mi
19467 10,    II|                bátorságot kapott; a „rémület vakmerőségének” lehet azt nevezni.. Előreugrott,
19468  4,   III|                      önnek a nemes, lovagias vakmerőséget, amit nem tudom, hogy ki
19469  6,     I|                  belőlem kiszáll, ott marad, vakon, süketen némán, tudatlanul,
19470  5,    II|                     tűziszonyban szenvedett. Valahányszor tűzvész volt a faluban,
19471  2,    II|              elolvassa”. Ennek is kell lenni valakijének, aki azt, amit ő írt, el
19472  7,  VIII|                 szabad kézből? Csak ránézesz valakire, aztán ide lefested, amit
19473  2,    II|                      vármegyeház ablakán, ha valakitől Magyarországon útlevelet
19474 10,    VI|                     sok szép osztrák tisztek valamelyikébe ott a főhadiszálláson belé
19475 10,    IV|                     ezóta megkapta a levelek valamelyikét, miket ő két küldönc által
19476  5,     I|                     a nőhallgatót; ebéd után valamennyien félrehúzódnak inni és pipázni,
19477 10,    VI|                 legényeivel! Túltesznek azok valamennyin! Olyan hadvezér sem volt
19478  1,     I|                 terhével el talál esni, vagy valamibe beleütődni.~ ~Mire a lépcsőre
19479  1,     I|                  közben. Végre megállapodtak valamiben.~ ~– Ez nagyon jó lesz!~ ~
19480  4,    IV|              összekulcsolja a kezeit, mintha valamiért imádkoznék.~ ~Lajos pedagógi
19481  7,  VIII|                      alispánnal. Vitatkoznak valamin, de a pipa csutoráját a
19482  3,    IV|                   nézett a férfi szeme közé. Valamiről gondolkodott.~ ~Az a gyanúja
19483  2,   III|                   állszakállto * viselt: ami valamivel világosabb volt a hajánál.
19484 11,   III|                       hogy a legjobbik lovát válassza ki a franciának, azt hozta
19485  7,    II|                   tegye magát függetlenné, s válasszon magának saját nemzetéből
19486  4,    IV|                  Lajos elszégyenlette magát. Válasza nagyon hasonlított azokhoz
19487  4,     I|                      ad hominem * .~ ~A gróf válaszábulo tehát csak polémia lett.
19488  5,    VI|                     szünetelt.~ ~A hálálkodó válaszban egyúttal előadta a lelkész
19489  9,     I|                      kell felkészülnöd, hogy válaszomat elvidd a márkinak.~ ~– Már
19490  6,    II|      Niebelungen-harcát mesemondási nagy idő választaná el. Hová lettek a hős nemesi
19491 10,    IV|                      versenyt. Más utat kell választanunk. Azért se baj. Nehány órai
19492 13,     I|                      kezeim közül, nekem más választásom nem maradt volna, mint vagy
19493  5,     I|                      végetto , s kétfelé nem választják a harcoló feleket.~ ~Egy
19494 11,     V|                 tehetett? A Sámsonverő híres választó kortes: nem jó lesz őt megbántani.~ ~–
19495  8,    II|                      A nemesember özvegyének választói joga van és szavazata, mint
19496  7,    IV|                   Ilyen szürkében? Jer, hadd választok számodra mást! Vedd fel
19497  8,   III|               vállaltam a katonaságnál, hogy választottaimhoz közelebb legyek.”~ ~„Azonban
19498 10,   III|                  Hanem átkozott egyenes utat választottál, ha Schönbrunnból Párizsnak
19499  7,    IV|                  érezte annak, bebizonyítani választottja előtt, hogy ő vetélytársnő
19500  2,    II|                      feleségül mehet a szíve választottjához: nem kénytelen se bűnös
19501 13,    II|                    másképp gondoskodott az ő választottjáról.~ ~ ~ ~Sötét zivatar fogta
19502  9,    II|              jelkiáltással, hogy „éljen az ő választottjuk!” Ha Isten helyesli azt,
19503  8,     I|              címeréről, ugyanazt a csatatért választva az istenítélet sorompójául,
19504  2,     I|                   aztán a repudiált sponsa * valét mondott a világnak, s örökös
19505  9,     I|                 meghasonlva, soha egésszé ne váljanak többé.~ ~– És most mehet
19506 11,     I|                      Marie-tól azontúl el ne váljon. Ő maga nem kísérhette kedvesét
19507  6,    II|                  bankár, akinek neve Van der Valk, szenvedélyes tyúktenyésztő
19508  1,    IV|                   volna, hogy most szerelmet vall. – Először történik-e, hogy
19509  4,   III|                      hogy egy gömbölyű fehér váll, mely a pongyola köntös
19510 10,    IV|               Szaladj!”~ ~De Fervlans csak a vallai sikon tudta összeszedni
19511  5,     I|             bohóskodni, szép asszonyok fehér vállaiban gyönyörködni, amint azok
19512  1,   III|                       fejét a térdeig hajtá, vállainak rázkódásával jelezve elfojtott
19513  9,     I|                  vétkező hölgyet, s lerántva vállairól az inget, véres csapásokkal
19514  5,   III|                          Nincs egyenmérték a vállalataink közt, bárónő. Én csak olyan
19515  7,    VI|                  bajlódjanak a maguk harcias vállalatával: mi azalatt elkészítjük
19516  8,    II|           osztályozva.~ ~– Ez az összeg a mi vállalatunk hadi költségeire való. Ha
19517  8,   III|                  gyáva volt annak kivitelére vállalkozni.”~ ~„Kénytelen voltam Thémire
19518  1,   III|                bankárnak; a megvásárló ügyes vállalkozó volt: a nagy palotát felosztotta
19519  2,    II|                kuszáló nyilatkozat kiadására vállalkozzék:~ ~– Márpedig az az idegen
19520  6,    II|             előfordulható jégverésért magára vállalni a felelősséget: annálfogva
19521  4,     I|                    vagy azt, hogy egy magára vállalt terhet nem akar átengedni
19522  8,   III|                   gróf név alatt szolgálatot vállaltam a katonaságnál, hogy választottaimhoz
19523  4,     V|                  közelit a hátam mögött, s a vállamon keresztültekint. Minden
19524  7,    IV|             véletlenül magára találja valaki vallani, hogy részes volt abban
19525  1,    II|                     egy hórihorgas, csontos, vállas férfi lépett elő, futársarukban,
19526  3,    II|              templomba soha?~ ~– Mert mi más valláson vagyunk, mint azok, akiké
19527  8,   III|                      a templomot, s megszűnt vallásos lenni, hogy ennek a saskörmei
19528  1,   III|                    hogy nem vesszük a dolgot vallatásnak, hanem csak kedélyes beszélgetésnek,
19529  4,    IV|                 leitatják, akár tüzes vassal vallatják, egyebet nem tudnak meg
19530 10,   III|                   adósságot csinál, s sohase vallja be teljesen, hogy mennyit.
19531  5,   III|                    szomszéd városban tanyáz? Valljam meg magamnak is, másnak
19532  1,    IV|             jövedelmező mesterségbe, Madame. Valljuk meg az igazat. Hisz annak
19533  5,     V|                      a félbeszakadt szerelmi vallomásnál, s így nem lett e kész szerencséjéből
19534  1,    IV|                  pedig ez volt:~ ~– Kudarcot vallottunk – szólt Fervlans. – Ők tizenkét
19535  3,     I|                  öltönye elölfüzőo ; szorító vállra nincs szüksége karcsú termetének.
19536 10,     V|          démon-csapat megállt, s karabélyait vállról levéve, úgy tett, mint aki
19537  7,     I|                  tűzkeresztségében szerezték vállrózsáikat! – Ah, uram! Ez egy rettentő
19538 11,    IV|                   fia e csatában nyerte el a vállrózsáit. Őalóla kétszer lőtték le
19539  1,    IV|                gumóit hordták körül az ezüst vállzsinóros inasok, ezüst tálcára tett
19540  2,     I|                    azt Cziráky, hogy „sohase válogasd, öcsém, hová ülj az asztalnál,
19541  3,     I|                  szekrénye van tele azokkal, válogathat belőlük. Nem segít neki
19542  8,     I|         megvédelmezni üldözői elől, akik nem válogatósak a fegyverekben: orgyilok,
19543  3,    II|                   ezekbűl a nagy pirosakbúlo válogatsz nekik, hát azt sem bánom.~ ~
19544  6,    II|                    az újonchadat nem azokból válogatták, akik egy hazáért, egy eszméért
19545  8,   III|              Csapatom a „Démon legióból” van válogatva. – Az előtt nincs lehetetlenség.
19546  3,    IV|                   nincs öntől semmi megtudni valóm, csak az az egy, hogy ki
19547 13,    II|                  hadrendben áll a halálfejes valónok bandériuma.~ ~Valakit várnak: –
19548  5,    II|                      ezredes bemutatni; de a valóság felyülmúlto minden várakozást.
19549  5,   III|                   akkor sikerülne, ha valami valószínűség volna a tervezetében.~ ~–
19550  6,     I|                       mikor megszorul a nagy válságban. Felmondott a tudományának,
19551  1,   III|                   nagy veszély már túl van a válságon, s azzal odament Cambray
19552  8,    II|                     mulatság, új foglalkozás váltá föl egymást rá nézve, és
19553 10,    VI|                      az első kísérletet. Nem váltak szégyenére a nagy fennyen
19554 13,    II|                  fehér kagylókkal, amik kővé váltan hevernek a tó fenekén.~ ~
19555  5,     V|                      látta; akivel neki szót váltania szigorúan meg volt tiltva.~ ~
19556  7,    IV|                      tisztító tüzében mással válthassák föl. Én szabadcsapatot idomítanék
19557 11,     I|                    az ígérete első felét nem válthatta be; mert olyan nap nem virradt
19558 10,     V|                     amíg a „hős”-sel fel nem váltják. Itt két olyan vadállat
19559  7,    II|                  éltem, akiért meghalok!~ ~S váltogatva majd a leány öltönyét, majd
19560  7,     I|                      Vavel Lajos aztán ruhát váltott; kimosdózott, s mikor a
19561  1,    II|                     kocsit és négyes fogatot váltottak a nagyobb sietés végett,
19562  7,     V|                      fiatal hölgyek múlékony változásait nem tartotta valami nagy
19563 10,    II|             végigjárni az üres várat.~ ~Minő változáson ment az keresztül!~ ~A lépcsőszőnyegek
19564  7,   VII|                    szó sem idézett elő egyéb változást, mint hogy a kártyákat sebesebben
19565  5,    II|                        Az ünnepély programja változatos volt és érdekes. Barthelmy
19566  7,   VII|                    Tehát az én állapotom nem változik.~ ~– Hiszen ne értsen félre;
19567  7,    IV|                      szanaszét. Nem, nem; ne változtass magadon semmit. Így vagy
19568  3,    IV|                 lakva töltött, bőrét kéreggé változtatta, sűrű szőrrel benőve, mely
19569  7,     V|                    többé utánam, azóta hitet változtattam.~ ~– Mikor? És miért?~ ~
19570 11,   III|                    kérdezősködött, hogy mi a váltság, fizetett készpénzzel: kivágta
19571 12,    II|                      egyetértő pillantásokat váltva a szép, halavány arcú kisasszonnyal.~ ~
19572  6,     I|                 fegyvercimbora! Hát haraggal válunk-e el egymástól? Hát nem bízol-e
19573  7,  VIII|             használnia, hogy őt, késő estére válván az idő, hazacsalja. A majorból
19574  8,    II|                    hidakon szekerével együtt vámmentesen jár-kel keresztül; katonát
19575  2,   III|             dohányomat nem engedik bevinni a vámon. – Amiből nekem még a császár
19576  1,     I|                    ha jön is egypár elkésett vándor valahonnan, azoknak a léptei
19577  1,    IV|                   mind egy utcában vannak. A vándorlás folyton tart az egyikből
19578  6,    II|               süvegéért, ami a huszár fejére vándorolt, az annyi volt már, hogy „
19579  9,     I|           mirtuszkoszorúval, fejét a koporsó vánkosán nyugtatva.~ ~– Halva van! –
19580  4,   III|              érdekelte volna leginkább, hogy vannak-e a holdban emberek. Lajos
19581  1,    IV|           vapeurjeinkhez. ~ ~Minthogy pedig „vapeur” a gőzön és a túlfinom úrhölgyek
19582  1,    IV|                      semmi köze nincsen a mi vapeurjeinkhez. ~ ~Minthogy pedig „vapeur”
19583 13,     I|                      ez!~ ~Megint a Névtelen Vár-i hajadon tündéri menedéke.
19584  5,    VI|               megerősítette azt, mint valami váracsot. Hanem azért azt mondta
19585  9,    II|                    földre, s a félelem kérdő várakozásával tekintett a nő könnyező
19586  7,    IV|                  szíve anyát kíván, s az nem várathat magára.~ ~E szóra a két
19587  5,     V|                     még e trombitaszó magára váratni?~ ~– Hiszem, – és tudom, –
19588  8,    II|              márványtekintetet, melynek néma varázsától meg volt igézve, mely annál
19589  4,     I|                  megáldva a szűzi báj minden varázsával. Úgy szerette volna visszatartani,
19590  8,   III|                       amivel ezen nő fölötti varázshatalmamat fenn tudom tartani: az,
19591 11,    VI|             harcoltak. Ezeken pedig nem volt varázsing. Ezeket nem mártogatták
19592 11,    VI|                     csak a sérthetlenné tevő varázsingek lovagai harcoltak. Ezeken
19593  4,   III|                     nyújtva, bocsánatot kért varázslatteljes tekintetével.~ ~– Lássa
19594  4,    II|             felfedezte, hogy van egy nőalak, varázsló szép, akinek tüneményes
19595  7,    IV|                    az a megnevezhetlen bűbáj varázsolt, mely az ellentétek egyesüléséből
19596  3,    IV|                      embert, s mint akit egy varázsszó bénává ütött, összeroskadt,
19597 10,    II|                    Zsófia.”~ ~Erre, mint egy varázsszóra, ott hagyta védelmezőjét
19598  7,    II|                     gyötrelem kifejezése egy varázsütésre a gyönyör ragyogásává. Nyakába
19599  7,  VIII|                     bámulattól.~ ~A Névtelen Várbeli hálószobája jött eléje.
19600  1,   III|                  éjjel elszállították a hami várbörtönbe. Ott aztán álmodhatott eltűntjei
19601  9,     I|                  kijövetelemet illeti a hami várbörtönből, azt nem mondhatom el, mert
19602 11,    VI|              négyszögeik a komáromi rengeteg várerődítések között.~ ~A következő napon
19603  6,    II|                    maradna az egész Névtelen Várért egy esztendeig, ahol egész
19604 11,   VII|                   megszállt tért, egy óriási vargabetűvel jutnak vissza a komáromi
19605  7,    IV|                     jöttem ide ily sietve. Ő várhat. De nekem azt mondák, önnek
19606  7,    IV|           diadalmaskodék Marie, s aztán alig várhatta, hogy „kis mamáját” bevezethesse
19607  5,    VI|                     Lajosra nézve a Névtelen vári fogolylétet.~ ~A leányban
19608  3,    IV|              lármájuk felhangzott a Névtelen Várig. És Lajos értette Marie
19609  6,     I|              odakészítsem eléje az ételét, s várjam, hogy lerepül érte. Nem
19610  8,    II|                   valamerre, az ő utasítását várjuk be, aki az inszurrekció
19611 10,    VI|                  serege ülte el a hollóknak, varjúknak. – Arra gondolt, hogy nem
19612  2,   III|          rőzsesánccal védett töltésen ment a várkapuig az út, melyet buckófejű
19613  1,    II|                  elrekedt a kocsi az előtt a várkastély előtt, aminek „bagatell-vár” *
19614  2,    II|                szerződést kötve vele, hogy a várkastélyhoz tartozó parkban, ameddig
19615  2,   III|                  bérletnek feléért ajánlja a várkastélyt és parkot a gróf úrnak átengedni.~ ~
19616  2,     I|                  abba beleszorítva a hátulsó varkocs. Mert a copfot már elhagyták,
19617 12,     I|                     lett a franciák részéről várkormányzó Győrben?~ ~– Guillaume tábornok.~ ~–
19618  6,     I|                  vívómester volt valaha. – A várlak egyik földszinti termében,
19619 10,    II|                 jutott valami.~ ~Ha az egész várlakot feláldozta is Lajos szabadcsapatjának;
19620  2,    II|              kerülnek, vagy átmennek a másik vármegyébe. Egyébiránt a szóban forgó
19621  5,    VI|                  tudott rá mit is mondani. A vármegyegyűlésen az igaz, hogy mikor referált
19622  2,    II|                  mindjárt kidobnának engem a vármegyeház ablakán, ha valakitől Magyarországon
19623  2,     I|                       Komárom, Vas és Sopron vármegyékben is elismert legnagyobb pletyka
19624  5,    VI|                       akár Mosony tekintetes vármegyéknek a domestica cassájában *
19625  8,     I|                    zivatart idézett elő ez a vármegyéknél! Szűrposztó nadrágot ajánlani
19626  7,     I|                tiszteket választanak, mint a vármegyén alispánt, szolgabírót: nem
19627 13,    II|          hátrahagyott ruháinak vételdíját, a vármegyénél letett a jelentkező örökösök
19628  8,     I|                      hogy majd gondoskodik ő vármegyénkint a maga zászlóaljai élelmezéséről.~ ~–
19629  5,    VI|                      tekintetes nemes Sopron vármegyére tartozik; tekintetes nemes
19630  2,     I|                 kötni. Más statutiónál a fél vármegyét összeinvitálják, itt meg
19631 12,   III|                   kezében lett volna, bizony várnia kellett volna a hírmondónak
19632  8,    II|                kitűzve menyegzőnk napja: nem várod-e azt meg?”~ ~Nem bizony!~ ~
19633  8,   III|                      el Thémire oda, ahol rá várok, a leánnyal és az okiratokkal
19634 10,    VI|                  abból az „egy” csókból Győr városa minden árva hajadonát elláthatta
19635 11,    IV|                   Ekkor a nádor beizent Győr városába, Kisfaludy Sándor által,
19636 11,   VII|                     hadsereg zömétől és Győr városától is, hol Pécsy ezredes maradt
19637 12,     I|                      a kedveseidet lóháton a városból?~ ~– Hogy mit teszek, az
19638  7,    II|                      vezére azonban, amint a városbul legutóbb kivonult, látta,
19639 11,   III|                   mármost fegyvert? Elment a városházára: ott sem adtak neki. Utoljára
19640  8,     I|                    törvények alul, diákok és városi polgárok önkényt alakítanak
19641  2,    II|                     s elkocsiznak a szomszéd városig: ott visszafordulnak, és
19642 12,     I|               szaladt előle. Egy jó részét a városnak fel is égették; hanem azért
19643 11,   VII|               kellett minden falunál, minden városnál a keresztülvonulásért. Verekedniök
19644 11,   VII|                 zászlókkal haladtak előre; a városokból eléjük jöttek az asszonyok,
19645 13,     I|                nagyon különbözik más leégett városokétól. A kárvallott lakosok nem
19646 10,    II|              hegyeken-völgyeken, országokon, városokon keresztül vele, míg elért
19647 11,   III|                    után, melynek tartaléka a városon túl levő Kálvária hegyen
19648  6,    II|                      s azokat sorba járatták városrul városra. Az utcák szegletein,
19649  5,    II|                    hogy a dragonyosezred egy várossal odább fog költözni e napokban.
19650  2,    II|                     ahonnan éppen a Névtelen Várra lehetett látni. Görömbölyi
19651  8,     I|                     az inszurgenseknek, hogy varrassák meg otthon a feleségeikkel.~ ~–
19652  6,     I|                 fátyolból gyász nyakfodrokat varrt Phryxusnak, Hellének; a
19653  4,     I|                      amint nagy szorgalmasan varrtak ingecskéket, ruhácskákat
19654 10,   III|                 utánunk Boldogasszonyig, ott vársz reánk, míg visszatérünk.
19655 11,   VII|                     hagyva.~ ~Győr akkor még várszámba ment. Nevezetesebb védelmi
19656 11,   VII|              virágokkal halmozták el a várva vártakat.~ ~Maga az ország főkapitánya:
19657 10,     V|                  kiálta Vavel gróf. – Leányt vártál, legényt hoztam!~ ~– Hohó,
19658  4,   III|                  előtt. Valami önvád, hogy a vártára állított őr elhagyta helyét,
19659  7,    VI|                 hadfogadó zászlót felhúzza a vártornyára, éjjel-nappal járni fog
19660  7,     I|                  között válva meg a Névtelen Vártul ezúttal, mint a legközelebbi
19661  1,   III|               Cambray Alfréd.~ ~– Éppen önre vártunk…~ ~…… Most aztán Cambray
19662 11,    IV|                  Benedek, Sterniczky, Török, Váry megmutatták hogyan kell
19663 11,   VII|                  vára, s abban volt tizenkét vaságyú. A rendelet szerint ugyan
19664  1,     I|                    másik becsukta a kandalló vasajtaját, s azzal mind a ketten átmentek
19665  8,    II|                     elrejté egy a falba rótt vasajtajú szekrénybe, melyet kulcs
19666  5,     V|                      északi oldalán levő kis vasajtó hirtelen fölpattant, s azon
19667  7,     V|                   kell várni; az pedig három vasárnap.~ ~– Hiszen – szólt szemlesütve
19668  2,     I|                     találni a tiszteletes úr vasárnapi prédikációiban. Én igen
19669  2,    II|                    akart vele kötni. Pünkösd vasárnapján egy szép bokrétát formált
19670 12,    II|                magukban, hogy vajon talyigát vásárolni jöttek-e azok ide, vagy
19671  9,   III|              szalonnával, pogácsával, mintha vásárra vinné; kis csobolyó pálinkáról
19672  2,     I|                      volt tréfadolog. Benn a vásártéren előkészületek vannak téve
19673  4,   III|                nyomatékául egyet ütött Vavel vasas végű botjával a parkettra.~ ~–
19674  7,    II|                 elkezdte csókolni a meztelen vasát, s aztán leveté az asztalra,
19675  8,     I|                    Megverve ellenség vérontó vasától, királyi haragnak aranypálcájától,
19676 11,    IV|                    elhagyja a helyét. Mintha vasból öntött szobor állna ottan.
19677 11,    VI|              verekedtek a vasiak, mint igazi vasemberek.~ ~Amit ezek itt elkövettek,
19678  4,   III|                    amiben mindenféle gyilkos vaseszközök izzottak. Rettenetes gonosztevők;
19679 10,    II|                  Majd később tán felnyitja a vasfüggönyt, ha valamire szüksége lesz.
19680 11,    VI|               visszavonulót fúvatott a vitéz vasi lovasezrednek.~ ~Sátán Lacit
19681 11,    VI|                  igaz, hogy úgy verekedtek a vasiak, mint igazi vasemberek.~ ~
19682  1,   III|                      amit kétoldalt dönget a vaskolonc.~ ~Hanem az az első hippogryph,
19683  7,   III|                      meg tele van ilyennel a vasládája. Kardja is van annak és
19684  7,    II|                     azzal felnyitva egy nagy vasládát, mely a padlóhoz volt lesrófolva,
19685 13,     I|               ellenség kezéből, mikor az már vasmarokkal tartá azokat fogva. Kicsikarta
19686  4,     V|                      egyo hordozható sáncot, vaspléhbülo : azt minden katonánk magával
19687  5,    VI|                     vagy napfény? Korom vagy vasporo ? s télen hány fokú légmérsék?~ ~
19688  1,   III|                rejteklépcsőn oltalmazóját. A vasrácsajtó titkos nyitját is jól ismeré
19689  4,   III|                      odaakasztotta az erkély vasrácsozatához, s aki legkönnyebb legény
19690  2,    II|                          Azt úgy híják, hogy vasszájú ember. Különben is olyan
19691 10,    II|                   fénymázas falakba nagyfejű vasszegek verve, amikre az önkénytesek
19692  4,   III|                  aminek a végén is jó súlyos vasszorító volt; meg a felöltönyét
19693  3,     I|                      készült, végén hatalmas vasszorítóval, s még azonfölül hosszú
19694 10,    II|                   négyszögű ablakot az ajtón vastáblával, s visszament a konyhába,
19695  5,    VI|                alászállt, a réten emberderék vastagságú szökőkutak lövelltek fel
19696 11,    VI|                      Concó patak hídjához; a vasvitéz oda is utánanyomult. A dandárvezér
19697  3,   III|                      míg kísérője nagy veres vászon esernyővel igyekezett őt
19698  7,   VII|                     csomagocskát. Papirosba, vászonba, viaszos tafotába volt az
19699  7,   VII|                   kártyáit kirakni a hófehér vászonköténye fölé.~ ~– No, de nekem nem
19700  1,    II|                     a nyakán egy véghetetlen vászonpólya, melybe az egész álla a
19701  3,   III|                   átszelve rézzöld sávokkal, vászonra tenni, azt mondanák rá,
19702 10,     V|                 romagnai mintakép, termete a vatikáni viadoré.~ ~– Te harmincad
19703  1,    IV|                      Desfontaines * legújabb vaudeville * -je megnézhető-e? Megérdemli-e
19704  7,     V|                     Hogy lehetne az? – kérdé Vavcl Lajos elbámulva. – Hisz
19705 13,     I|           díszőrségül, nem oltalom végett.~ ~Vavelre maradt a lovagias kötelesség
19706 13,    II|                Zsófia felől kérdezősködni.~ ~Vavelről és Katalinról sohasem hallott
19707 11,    IV|                      Ung, Bereg inszurgensei Vay Miklós alatt a kincstárnak
19708  8,     I|                      hanem mint madárijesztő váz, ott feledve a tarló közepén,
19709  4,     I|                  megismerni, hogy azok ellen védekezzem.”~ ~Ez olyan felhívás volt,
19710 11,   VII|                    feltartóztassa, s annak a védelme alatt az egész országból
19711 11,   III|                     Maradj velünk itthon! Ki védelmez minket, ha te elhagysz!”~ ~
19712 10,     V|                    maga ugratott elő annak a védelmezésére, s egyszerre három támadó
19713  8,   III|         jegyzőkönyvében. Hát a Zamoszk várát védelmező Pulszky ezredeskapitányt
19714  9,    II|                  magamat. – És Cambray, a te védelmeződ s az én bosszúállóm, nemcsak
19715  6,    II|                    volt, a megtörtént dolgok védelmezője, akinek adatai után a magyar
19716  5,    IV|                   Mercatoris uram maradt meg védelmezőjéül a nagy úri társaságban,
19717 10,    VI|                 vízbe, akkor aztán az utolsó védelmezők a pusztán maradt mestergerendákon
19718 10,    II|                    szeretni fogom.~ ~– Aztán védelmezőül ezt a fickót is vigye el
19719  7,  VIII|               alispánt, meg a lelkészt; azok védelmeztek mindig. – Hát most az a
19720 10,     V|                     az nem számít arra, hogy védelmezze magát, az csak támadni készül;
19721  9,    II|                     utolsó szavával is engem védelmezzen, én hagyjam őt az útfélen
19722  3,    II|                  bedugta a saját ágyába.~ ~A védenc pedig ahhoz a fajtájához
19723  3,     I|                     elégedve meg azzal, hogy védencei saját ösztönükből is szoktak
19724  4,     I|                 tanítani neki, hogy a bárónő védencein túltegyen vele; ami annál
19725  4,     I|                   ingecskéket, ruhácskákat a védencek számára; míg másrészről
19726 12,     I|                 barátainkat.~ ~– Jegyesem és védencem az ellenség kezébe került.~ ~–
19727  5,    II|           rendszeremet elrontotta. Amíg én a védencemet a melodion * orgonahangjára
19728  1,   III|                   ezt tőlem, s gondoljon kis védencére – néha.~ ~Ez igazán nagyszerű
19729 11,   VII|                    ellen, ahonnan az egészen védetlenül van hagyva.~ ~Győr akkor
19730 11,    IV|                      Csak egy csonka karddal védhette magát.~ ~– Ohó! ez nem járja! –
19731 11,     I|                  imádkozni az Istenhez, hogy védje meg Lajost minden veszélytől.
19732 10,    IV|                      a mélyebb bozót még nem vedlette le téli gubancait, ez még
19733  4,    II|                     tekintettel teleragyogta védője lelkét, ismét vissza akarta
19734 10,     I|                      az egész hadjárat alatt védőjük és gondviselőjük lett. A
19735  8,   III|                 módot megkísérlettem, hogy a védőlovagot kicsaljam valahogy az odújából.
19736  3,     I|                 faragványú állványokon kínai vedrek állnak, viaszból készült
19737 12,    II|                   egészen fölösleges volna a védszenteimnél alkalmatlankodnom, különben
19738  9,    II|                      adott; nem akarom, hogy védszentemet is magammal vigyem! Elzárkózom
19739 12,    II|                       és azalatt imádkozik a védszenteshez, hogy Guillaume úr az én
19740  6,    II|                      leányát, királynőjét és védszentjét, őnála ez egyetlen nőalakra
19741 11,    II|             korcsmáig. Itt újra megálltak, s védték a töltés defiléjét. Volt
19742 11,   III|                    el az ellenség elől; az a védtelen embereket nem bántja. Isten
19743  8,   III|                      akkor a rejtélyes leány védtelenül, oltalmazó, ismerős nélkül
19744  5,     I|                     Marie tehát jól meg volt védve minden regényes erőszak
19745  4,   III|                 jelzett, ami este tíz órakor veendé kezdetét, s éjfél tájáno
19746 10,   III|                  ismét az iszákjába, s Rómeó végáriáját „ah ombra chiara” dalolva,
19747  9,     I|                   tartott ki a sátáni árulás végbefejezéseig. – S férfikézbe kénytelen
19748 11,    IV|                    azután kötelet kötöttek a végeikre, s lóhoz kötve, úgy szánkáztatták
19749  7,    IV|              alispánt akarom felkérni ez ügy végelintézésére – szólt Lajos. – Én éppen
19750 11,    IV|                      hajóját tönkre lőtte. E végerőfeszítés egy érckaput tartott nyitva
19751 11,   III|                    kellett mind a két félnek végerőfeszítéssel verekedni. A zászlótartó
19752  5,     I|                 hadjárat színhelyén mediatio végetto , s kétfelé nem választják
19753  7,     I|                  körömpróbáig.~ ~A poharazás végével Bernát úr egészen elérzékenyedett.
19754  4,    IV|                       hogy én megtudjam, mit végez, sem énnekem.~ ~A leány
19755  7,    IV|                   most! Ő mindezt milyen jól végezné!~ ~Leült leveleket írni.
19756  8,   III|            felkeressz, és elmondod, hogy mit végeztél. Ha a mi táborvonalunkon
19757  2,    II|                nélkül, Bernát bácsi?~ ~– Nem végeztetett biz az; sőt inkább úgy jártunk,
19758 11,     V|              kimozdította.~ ~A győri ütközet végeztével egy hatvannyolc főből álló
19759 13,     I|                         Óh, ha tudnád, miket végeztünk együtt, ha engem erővel
19760  9,     I|                      is miért! Dolgom be van végezve. Én jó helyre szállásoltam
19761  2,     I|            formalitás jár a statutióval, azt végezzék el az urak a meghatalmazott
19762  1,    II|             carmagnol kalappal, a nyakán egy véghetetlen vászonpólya, melybe az egész
19763  2,     I|                  nagyon szeretem a pletykát! Véghetetlenül szeretem a mendemondákat.
19764 11,   VII|                    az afrikai hőségben; azon végigballagni mezítláb, talpatlanná vált
19765  1,     I|                       amik az arca barázdáin végigcsorognak, s aztán – azt is a tűzbe
19766  1,    II|       keresztülvitték?~ ~Mikor a nehéz kocsi végigdöcögött azon a nagy téren, ahol
19767  3,    IV|                     beteg, s e szónál megint végigfutott testén a borzongás, a fogai
19768  3,   III|                   szekér alatt, míg terhével végiggördül rajta: úgy mondják „lóhitáz”;
19769  7,    IV|                  most kezdett csak higgadtan végiggondolni rajta, nem volt-e korán,
19770 10,    II|                semmit. Az ajtódöngetés. mely végighangzott a boltozatos tornácon, éppúgy
19771 10,    II|                      elindult a kis Lackóval végigjárni az üres várat.~ ~Minő változáson
19772  7,   VII|                      a hosszú seprűnyelet, s végigjártam minden szobát, tornácot,
19773  7,    VI|               leánytanyát, ahol hosszú éveit végigjátszá gyermekfogságában. Bemutatta
19774  2,    II|                     kiáltani, mikor az utcán végigkocsizik vele.~ ~Itt aztán oly hosszú
19775  1,     I|                mintha e nagy csendben valaki végiglopóznék a szobában; oly óvakodva,
19776 11,   III|                     mikor a saját háza előtt végiglovagolt, nem állhatta meg, hogy
19777 12,    II|                    bizony mondom önnek, hogy végigmehet ön kisasszonyával együtt
19778 11,   VII|                  óriási V betű másik vonalán végigmenni. Chasteler hadteste és Meskó
19779 10,    IV|                     útifűvel benőtt lapályon végigment a démonok csapatja: lehetett
19780  8,   III|                        Bernát úr kegyetlenül végignézte a közbekottyanót.~ ~– Te
19781  5,   III|                     aztán felkötni a kardot. Végignyargalni a hadsorok előtt, s hangoztatni
19782  8,   III|                  volt az, amíg azt a levelet végigolvasta. Azt hitte, azalatt annyi
19783 10,    IV|               boszorkánytánca; a tűzforgatag végigorsózott a lángba borult mezőn, melyben
19784  1,     I|                 hintók el nem kezdenek rajta végigrobogni. Gázvilágításnak még híre
19785  4,    II|            öltönyében, parkja zöld pázsitján végigsétál. Szalmakalapjának ernyője
19786 11,     V|                  maga minden mást megelőzve, végigszaladt a bicskei utcán, azt kiabálta
19787  9,   III|                 megérdemeltem.~ ~Vavel Lajos végigtörülte arcát a kezével.~ ~– Álom
19788 11,   III|                  sírása, akik nem találták a végigvonuló hadsorban azokat, akiket
19789  4,     I|                  zsenit nevelni.~ ~– Hanem a végin mégis az asszonyé maradt
19790 13,    II|                      virágokkal átfonva. Két véginél ül két asszony: egy úrnő
19791 11,   III|                   belőle, hogy a hideglelése végképp elhagyta a jó kis izzadság
19792  1,    IV|                    kínálkozik most rá, attól végleg megszabadulni. Önnek zilált
19793  7,    IV|                    egyelőre csak látogatóba, véglegesen később. – Aztán komolyabb
19794  9,    II|                     kriptájából kitört, hogy végleheletével utánam vonszolja magát,
19795  4,    II|                      Pedig rendesen ez a két véglet az, ahová megtört szívű
19796 11,    IV|                  letelepült Szabadhegynél, s végre-valahára hozzájutott, hogy megfőzhesse
19797  5,    IV|                     visszatérés igen könnyen végrehajtható volt a tóöblön keresztül.
19798  8,     I|                     a harmadik az akadályozó végrehajtók a kerekek. A rugó, az a
19799  4,   III|                  elájult nőcseléd az ügyesen végrehajtott érvágásra felocsúdott, hanem
19800  8,    II|         bizonyítványa, kik a végzetes cserét végrehajtották, mikor a gyermekeket elvitték
19801  5,   III|                   világról le kell mondanom, végrevalahára szemközt kaphatom, s egy
19802 11,   VII|                gyalogság. A harc dolga a két végsőé lesz, a középé csak a sietés.~ ~
19803  4,     I|                  csak egy V betűt jegyzett a végsor alá. E leveleket nem kérette
19804 13,     I|                      ajkára nyomta, hosszan, végtelenül.~ ~E csókban volt bűnbocsánat,
19805 13,    II|                       Vitézek! Adjátok meg a végtiszteletet a visszatért zászlóanyának…
19806  4,   III|                      egyet ütött Vavel vasas végű botjával a parkettra.~ ~–
19807  1,    IV|                szegény bukott nők kórháza, s végül azután a lelencház. Ezek
19808 13,     I|                      a doktort, hogy hadd ne vegyek ma semmi orvosságot. – Szeretnék
19809  1,    IV|                    hogy a leányomnak hasznát vegyem. Akit el szoktam hagyogatni
19810  1,     I|                     kocsi zörgése.~ ~Ekkor a vegytani gyújtószer meglobban. A
19811  3,   III|               hangjai közé egy éles sikoltás vegyül.~ ~Ez Marie hangja volt!~ ~
19812 13,    II|                valami szokatlan jajgató hang vegyülne.~ ~Mikor a dereglye a fertőszegi
19813  5,   III|                    kevély önbizalom rítt ki, vegyülve kihívó gúnnyal, mit az udvarias
19814  4,   III|                      aléltnak, míg a műtétet végzem.~ ~– Nem akarom, hogy felköltsünk
19815  9,     I|                   előle elfutni. A kegyelmes végzet által engedett órán túl
19816  5,   III|                    tragikus kimenetel nélkül végződhetik. A felszólításra ön egész
19817 11,   VII|                    hogy a franciák ágyúikkal vehessék üldözőbe, míg ők a hídon
19818 11,    IV|                   jókor érkeztek, hogy részt vehessenek abban a vendégségben, melyben
19819  1,    IV|             bérkocsis. Ott útnakvaló ruhákat vehet magának, csak éppen annyit,
19820 13,     I|                 úrhölgyet megint fedezet alá veheti. A győri úton vonultak Börcs
19821 10,     V|                    puskának, pisztolynak nem vehette hasznát, attól tartva, hogy
19822  4,     V|                tanult a stratégiából, hogy a vékonyai megfájdultak a sok röhögéstől;
19823  3,     I|                   Domború márványhomlokával, vékonyan rajzolt szivárvány szemöldeivel
19824  8,    II|                    írni, s az „ő” betűt „eő”-vel, az „Ns” betűnek pedig soha
19825  3,    IV|                    Pedig hát nagyot vesztett véle, hogy ezt cselekedte. Hogy
19826  2,    II|                      Vár és parókia között a véleménycserét ide-oda hordva, s ugyanaznap
19827 11,   VII|                      ügyes hadvezér?~ ~Meskó véleménye az volt, hogy egyiket a
19828  8,   III|                     egyben most teljesen egy véleményen van a hajdani principálisával,
19829  5,   III|                  kevés ember pedig, akinek a véleményére valamit adok, jól fogja
19830 10,    II|                      zöröghetünk mi ennek! – véleményezé a kis Lackó. – Ha a francia
19831  9,    II|                felkeresni Katalint.~ ~Csak a véletlenen múlt, hogy Cambray-val szemközt
19832  1,    IV|                Idegen emberek megtalálásának véletlenére! Óh, mi szomorú mesterségbe
19833  1,   III|                  hogy a megmeneküléséto mily véletlennek köszönheti.~ ~Cambray úr
19834  2,   III|                     és ámult: nem tudta mire vélni a dolgot. Igen természetesnek
19835 10,     I|                  mely az olasz alkirállyal a Veltlinen át hatolt idáig, lett azzal
19836 10,     V|              megkerülő csapatjának tüzelését vélve hallani, egyszerre támadót
19837  1,     I|            találgatom, mi történt. Valóságos vénasszony leszek. Sajnálom, hogy nem
19838  2,    II|                    lehet kivenni, hogy vajon vénasszony-e, vagy ifjú leány.~ ~– De
19839  2,     I|                    el, s a beiktatási lakoma vendégeiről gondoskodjék. Itt is első
19840  7,    VI|               részesülni. Önök a bandériális vendégekkel töltsék meg a Névtelen Várat,
19841  1,   III|                      a főajtón át valamennyi vendégen keresztül, s minden tekintetet
19842  7,     I|                      keblű magyar. S iszik a vendégével tiszta lelkiismerettel.
19843 10,    IV|                      a révház, mely egyúttal vendégfogadó is.~ ~– Itt pihenőt kell
19844 10,   III|                        De Fervlans maga is a vendégfogadóba volt szállva, s egypár kétséges
19845 12,     I|            bevonulása után bált adott a nagy vendéglőben s arra minden előkelő urat,
19846 10,    IV|               fáradva. A hansági utak nagyon vendégmarasztók: néhol csülökig dagaszt
19847  5,     I|                     álló silbak rivallt rá a vendégre, hogy „Halt, wer da?” s
19848 11,    IV|                     részt vehessenek abban a vendégségben, melyben Fehér Mihály is
19849 12,    II|                  lelkészt, hogy fogadja őket vendégszeretettel, amiben nem is volt legkisebb
19850  2,   III|                     légy sem volt sehol.~ ~A vendégszobában is, ahová az urakat vezették,
19851  2,   III|                     mentek fel a lépcsőkön a vendégszobákba.~ ~Az aggodalomig vitt tisztaság
19852  7,    IV|               mamáját” bevezethesse a fényes vendégterembe, s elszedhessen tőle kalapot,
19853 10,    II|                    szobába helyezte el drága vendégüket.~ ~A bőrkerevet azonban
19854  1,    II|                 ellenséges ágyúk képezik, (a Vendőme-szoboré * ) – nem jelent-e meg ott
19855  1,    IV|                    azok is elárulták; amíg a Vendőme-téren szomorúan lobogtatta a szél
19856  7,    II|                 múlva visszatérek e szóval: „veni, vidi, vici!”~ ~A tekintetes
19857  8,    II|                  Hölgyek a táborban? Ezt nem vennék jó néven.~ ~– Óh, bizony
19858  4,   III|                    úgy teszek, mintha fel se venném az egész veszélyt, amiből
19859  4,   III|                   ilyen apró rablókat nagyba vennünk, akik olyan nagy rablókkal
19860  5,   III|                  lovát, s nyargalna hazáig, „ventre è terre!” * Nem jó ötlet
19861  4,   III|                      azoknak, amiket a milói Vénusz elvesztett, egy friss harapás
19862  4,    II|                 elültetésével, hogy azokat a vénuszi kacsókat borzalom volt látni,
19863  7,    VI|                   magány házamnál. Talán nem ver meg bennünket az Isten azért,
19864  7,    II|                    hogy belekóstoljak abba a vérbe, abba a dicsőségbe, amitől
19865  3,    IV|                    égett, s a mereven bámuló vérborította szemek kifejezésében a hagymáz
19866  4,    IV|                   hát nem fogadott el soha a verbunk, elkergettek; azt mondták,
19867  6,    II|                     akik legjobban járták a „verbunkost”, akik legjobban győzték
19868  9,    II|                       megvesztegetve ocsmány vérdíjjal, azért, hogy téged elveszítsen,
19869  6,     I|                   Marie; most az én magányos verebem haldoklik. Elveszítjük a
19870  6,     I|            ruhafodrai közül – a kis magányos verebet. – Meghal!~ ~A kedvenc zsoltáréneklő
19871  8,   III|                     folyott még a Duguesclin véréből ereiben, nem tehetett mást,
19872  8,    II|              pazarold énértem azt a te drága véredet! Fussunk el mi hárman messze
19873  8,    II|                       a Sárga csizmás Miskát veregeti, azzal a bizonytalan, tétovázó
19874  1,   III|             társaságot – szólt, kesztyűjével veregetve tenyerét de Fervlans.~ ~–
19875  9,   III|                   hasznát venni, nem ugyan a verekedésnél, mert azt inkább csak nézni
19876 11,   III|                     rúgtattak, újrakezdték a verekedést.~ ~Tömérdek fényes adat
19877 11,    IV|                vezére számára, amivel tovább verekedjék. S azután olyan szépen verekedtek,
19878  3,    II|                nagyon haragusznak?~ ~– Akkor verekednek egymással.~ ~– S ha igen
19879  3,   III|                mintha összeveszett csoportok verekednének, a Fertő tó darvai. lármáznak
19880  5,   III|                     hogy elébb végig kellett verekednie egész sor tiszttel, akiket
19881  5,     I|                 legények. Ezek a leghíresebb verekedők. S csak azért nem kapnak
19882 11,   III|                   helyett cserébe, s azon is verekedte végig az egész hadjáratot.~ ~ ~ ~
19883 10,     V|               kiáltozásokról hallá, hogy hol verekszenek. S a tusába mind a két fél
19884  8,    II|                       ha jól tanul, vagy jól verekszik. A nemesember, ha földmíves
19885 13,     I|                 Vavel gróf. – Négy hétig nem verekszünk. Fegyverszünet van. Önök
19886  5,   III|                 dolga. – Egy fokkal hevesebb vérem van, mint másnak. – Engem
19887  1,     I|                      Egész alakja egy durva, veresből megfakult gyapot nagykendőbe
19888  5,     I|             előhaladott korszellemet, mely a verésbüntetésto mellőzi, ellentétben a katonaságnál
19889  1,    IV|                      csak századokról eltett vereségei vannak megtorlandók, hogy
19890  3,    II|                  ezüst húszasok, azok a nagy veresek pedig az akkori osztrák
19891  3,   III|                  éjjeli rákászok fáklyafénye vereslett.~ ~S mikor a keleti part
19892 10,    IV|                     igazi tőzegvidék. A róna vereslik a lábnyi magas mohától,
19893  3,    II|                     osztrák pénzügyminiszter veresréz emlékpénzei, amik még sokáig
19894 10,    IV|              figyelmessé tette valami gyanús verességre az előttük elterülő bozót
19895 12,    II|                    úrasszonyok fiatal rabnők vérét bocsáttatják ki, s abban
19896  8,    II|               lábnyoma közé.~ ~Az ebersbergi vérfürdőből egyenesen Bécs falai alá
19897 10,    IV|               nappalnál hamarább ki lehessed vergődni.~ ~Még azután más baj is
19898 10,    VI|                     fel-felemeli a fejét egy vergődő paripa, s rémült szemeiben
19899 10,    IV|                 démon. Aztán egy darab ideig vergődött a sűrű nyúlós sár közepén,
19900  2,   III|                aggodalma az volt, hogy „hová verje majd ki itt az ember a pipájából
19901 12,    II|                      hisz önöknek olyan szép vérkiontó masinájuk van hozzá.~ ~–
19902 10,     I|                    meg lett nyitva előttük a vérmező, ahol azt vissza lehetett
19903 10,    VI|           megérkezett.~ ~Csak akkor, mikor a vérmezőn széttekintett, borzadt össze.~ ~
19904  2,    II|                     mintha Zapfenstreichot * verne.~ ~– Hogy mer, audiát, ilyet
19905 11,   III|                diákok minden éjjel a hátához vernek az éji őrnek, aki azt mutogatja.
19906  6,    II|                     tajték még fájóbb volt a vérnél. Vavel Lajosnak megküldé
19907  1,     I|                 hosszabban kinyúlik a sarkát verő frakk két szárnya, a kifityegő
19908  3,   III|                      a szép meleg augusztusi verőfénybe hideg nyugoti szél kavarodott,
19909  4,    II|                    kegyencei: akkor egy szép verőfényes délután azt mondá Lajos
19910  5,   III|                  arcon fellángoló szégyenpír vérontásának árán! Nem lehet azt elfogadni.~ ~–
19911  8,   III|                      audiát”.) Az ebersbergi vérontásnál egy magyar csapat, a Benyovszky-ezred
19912 13,     I|                    közöttetek, ahogy harcot, vérontást támaszthatna a világban;
19913  8,     I|               történetben. Megverve ellenség vérontó vasától, királyi haragnak
19914 13,     I|                      soha se a trónhoz, se a vérpadhoz. – Ki volt Marie? – A macskák
19915  6,    II|                   nép zúgolódását a rettentő vérpazarlás ellen, s a diplomácia örök
19916 10,    VI|                    úrhölgy, aki elsápadt, ha vérről beszéltek előtte, s elájult
19917 10,    IV|                vezettek, s magának a „magyar Versaillesnak” is meglátszott egy aranyozástul
19918 11,    IV|                  egymással, hogy melyiknek a verse hathatósabb. A Viczay-ároknál
19919  7,  VIII|                aminőket ő még sohase látott. Versek, történetek: Goethe, Schiller,
19920 11,    IV|                  volt, s a tábortűznél sokat versengettek egymással, hogy melyiknek
19921  5,     I|                    az elejétől fogva orrol a versenyért, amiben rendesen a „két
19922  1,     I|                    úgy látszik, mindkettőjük versenyfutása véget ért, s kezdődtek az
19923  5,     I|                     ilyenekben. Szenvedélyes versenyfuttató volt. Ő tudott csak árkokat,
19924  5,   III|            vadászomat felültetem leggyorsabb versenyparipámra, s az ezredes után futtatom
19925  4,     I|                      ő? Érezte, hogy ez neki versenytársnője. S ebből az érzésből küzdelemvágy
19926 11,    II|                     káplár, másik alhadnagy, versenyzett egymással a hősi harcban,
19927 11,    IV|                  tábori pap a maga lelkesítő versét kitűnő sikerrel. Ez azután
19928 11,    IV|                   Varga József. Mind a kettő versíró ember volt, s a tábortűznél
19929 11,    IV|              alexandrinusokban. S mind a két versnek egyforma hatása lett. A
19930  8,   III|                    betűk úsznak előtte izzó, vérszínű homályban!~ ~„És most rátérek
19931  4,    II|                        volt a kezére, lábára vert bilincs, ez a szájára zárt
19932  8,     I|            temetetlen maradt dandára a hűség vértanúinak talán megérdemel hatvanhét
19933 11,    IV|                   elsorolni a zalai hősök és vértanúk neveit, egy litánia volna!
19934  1,   III|                 márki”, hiába szenvedte ki a vértanúságot: a császárság új márkikat
19935  9,   III|                     tűzkeresztséget. Francia vérteseket rohantak meg – fokossal
19936 11,   VII|                      ezúttal a Bakonyon és a Vértesen keresztül.~ ~Azt az egész
19937 11,     V|                  eljutottak Bánhidáig: ott a Vérteserdő alja, a szép Tata folyócskával
19938 12,   III|                      a vezérük lakásáig.~ ~A vérteskapitány nem kevéssé volt meglepetve,
19939 13,     I|                                       I.~ ~A vértesosztag, melyet a halálfejesek Öttevényig
19940 12,    II|                     egyik volón egy elfogott vértest vitt magával: a vértes gyalog
19941 12,    II|              lovascsapat közeledik. A fiatal vértestiszt azt mondja a kíváncsi hölgyeknek:~ ~–
19942 10,     I|                     pajtás a csatában, saját vérük áldozatával szabadították
19943 11,   III|                    társait, hogy ne féljenek vérüket ontani a hazáért.~ ~Egy
19944 10,    IV|                  kanyargó fekete iszapfolyót vérveresre.~ ~Végre a sárfolyam megreked
19945  1,    IV|                    háziasszony mindenféle, a Véry és Legacque gyönyörházakból
19946  1,    IV|                   unokaöcs a Rue Rivoliban * Vérynél oly lakomát adott, ami 75
19947 11,    IV|                  veri meg azokat, akik őérte vérzenek.~ ~ ~ ~Ezzel a balsikerrel
19948  1,    IV|                  jobb az állam szolgálatában vérzeni el. – Mit akar ön? – Hát
19949 11,    VI|                   elvesztett – nem a hansági vérzésben, mint inkább a kórházi koplalásban.~ ~
19950  6,     I|                    nyomaival; elállították a vérzést árpikás vízzel, s azzal
19951  5,    IV|                    doktor napról napra újabb verzióit hordta hozzá a pletykáknak,
19952  2,    II|                     asszonyság. Én háromféle verziót is tudok. Szabad belőle
19953 11,    IV|               sohasem láttak meglőtt embert, vérző tagokat) meg vannak indulva (
19954  1,   III|                   jól ezt az arcot. Szívedbe vésd; soha el ne felejtsd. Ő
19955  7,     V|                      soká és dicsőségesen, s vesszen el, aki ellensége, mind! (
19956  7,     V|                     aztán azt mondani, hogy „vesszenek el!” azok nincsenek sehol.~ ~….–
19957  5,   III|                hosszú fasort végig, mint aki vesszőt fut. Nyugtalanul leste a
19958  1,   III|                egyezzünk meg abban, hogy nem vesszük a dolgot vallatásnak, hanem
19959  4,    II|                    bele a nevét tűzzel, hogy véste bele vassal a nemzetek eleven
19960  8,     I|             diadalaikat a pyramidok oldalára vésték fel, alabárdokkal akarnak
19961  1,   III|           személyében kísérteo őt ki egész a vestibule-ig, ahol veres ruhás svájci
19962 10,    II|                      veszedelem fenyegeti, a vész nagyságától egyszerre férfiúi
19963  7,    II|                    vetett amaz apokaliptikus vészangyal megjelenése.~ ~Igazán olyan
19964 10,    VI|                 utazol, s Marie-t gondod alá veszed. Fertőszegről odahozatsz
19965 10,    IV|              lovaikat, hogy kimeneküljenek a veszedelemből. Ahol nagy tűz van, ott
19966  7,   VII|                       De bizony a házasság a veszedelemmel együtt jár. A gróf háborúba
19967 11,    IV|                  betanult sorgyalogságnak is veszedelme az ilyen lovassági roham.
19968  5,   III|                    Hogy egy erős férfit nagy veszedelméből egy asszony szabadítson
19969  9,     I|                 bántó emléket hordja magával veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a
19970  5,   III|                   gondolta-e ön meg, hogy mi veszélybe kerülhet ön ezáltal?~ ~–
19971  8,   III|                       mint hogy átrohanjon a veszélyben forgó hölgy megszabadítására. –
19972  7,     I|                   hívandó fel, ha kültámadás veszélye forog fenn”, – tehát ezt
19973  3,    IV|                    Azt mondták, hogy gróf úr veszélyes beteg.~ ~– Ki mondta? Henry! –
19974  5,     I|                kockáztatták azt, hogy komoly veszélynek tegyék ki magukat; előre
19975  1,   III|                      melyben az önt a kitört veszélyre figyelmezteti. Tudjuk jól,
19976 10,   III|                    által a Marie-t fenyegető veszélyről; ha akkor rögtön felkerekedett
19977  5,    II|                      szikra az arcába, annál veszettebb volt a kedve.~ ~Ehhez fogható
19978 11,    IV|                   napig.~ ~Az Alvinczy-ezred veszített legtöbb halottat.~ ~S lett
19979  9,    II|                      neki, hogy te pedig nem veszítettél el, nem árultál el engem,
19980  1,    IV|               határon, s ott azután nyomukat veszítettük. Az egészet elöl kell kezdeni
19981  9,   III|                     csalódások után is el ne veszítse erélyét. A philadelphok
19982  2,    II|                      játszani, hogy mindig ő veszítsen, s a vendég urak nyerjenek.
19983  8,     I|                         kiálta fel, türelmét veszítve, Vavel Lajos. – Bonaparte
19984  4,    II|                úrhölgy, fiatal és szép, hogy vesződik azzal a feladattal, hogy
19985 11,   VII|           Széchenyinek most azzal is kellett vesződni, hogy elébb ezt a veszedelmes
19986 12,     I|                    rész nem jutott.~ ~Ő csak Veszprémig jött Meskó dandárával, ahol
19987 11,   VII|               veterán ezreddel; a pesti és a veszprémivel. Most már nem állhatta az
19988  3,     I|                      Az egyik játszó aranyat veszt, a másik ezüstöt, a harmadik
19989  6,    II|                     egyetlen utolsó barátját veszté el, s most már az élet mindenféle
19990 11,   VII|                    botlanék Zalabérbe.~ ~Itt vesztegelt a sereg jó egy hétig; ami
19991  5,     V|                    Potom áron, ajándékképpen vesztegette el egy helybeli parasztgazdának,
19992  1,    IV|                        A szép hölgy meg volt vesztegetve már e csábító szofizmákkal; –
19993  1,    IV|                      induljon ön rögtön. Egy veszteni való perc sincs.~ ~– De
19994  7,    IX|                  megállapodik: a nőszívben a vesztes fél mindig újra kezdi. Reszketett
19995 11,    IV|                    halottja s tizenegy tiszt vesztesége volt, úgyhogy azt másnap
19996  8,     I|                istenítélet sorompójául, mely veszteségének tanúja volt, a már kivont
19997  6,    II|                   jobban fájt a kiontott vér veszteségénél, az volt annak a gyűlöletnek
19998  9,     I|                   akart játszani, s a magáét vesztette el. Akárhová gondolt, nem
19999 12,     I|                          Azaz, hogy mink nem vesztettük el: csakhogy éppen nem nyertük
20000  7,  VIII|                   rendeleteket adni, s el is veszti néha magátul; úgy kell Marie-nak
20001  8,   III|                    keresik, hogy egyenesen a vesztőhelyre vigyék! – De azt kigondolni,
20002 10,    IV|                      ha a tűzbe kerül. Mikor vésztűz üt ki, mely a vagyonát fenyegeti,
20003 10,    IV|                peccat, in eo punitur. Ki mit vét, abban bűnhődik. Az én vétkem,
20004 11,     V|             franciákról Magyarországon, amik vetekednek a bolgárföldi atrocitásokkal
20005 13,    II|                  leány hátrahagyott ruháinak vételdíját, a vármegyénél letett a
20006  4,    II|              megítélni, hogy annak tudomásul vétele az illetőkre nézve alkalmatlan.~ ~
20007  1,   III|                  azután afölött támadt nemes vetélkedés, hogy melyik uraság ajánlja
20008  7,     I|                   egyrészről a pompában való vetélkedésnek eleje vétessek, másrészt
20009  2,   III|                     ot, az már protocollumba vételre érdemes furcsaság!) No ez
20010  6,    II|                  nézni, hogyan dulakodik két vetélytárs egymással, akik közül egyiknek
20011  7,   III|                  grófra nézve?~ ~– Önnek nem vetélytársa, szép Katalin húgom! Vavel
20012  7,    IV|                   választottja előtt, hogy ő vetélytársnő nélkül él szívében. – Kéretlenül,
20013  7,   VII|                      fölkeveredjék. Hát csak vetem a kártyát. Ez mindig más
20014 11,   VII|                  dandárra – Gosztonyi, a két veterán ezreddel; a pesti és a veszprémivel.
20015 11,    IV|                   elég arra, hogy egy vitézt veteránná tegyen!~ ~Méltó volt rá
20016 11,    IV|                     sor.~ ~Óh, hisz ezek már veteránok! Már tizenhét nap óta állnak
20017 12,    II|                   melyen az aratatlan, érett vetés a zöld kaszálókkal cifra
20018  5,    VI|          szerteszéjjel a kaszálókat, az őszi vetéseket, a tanyák, kertek ott úsztak
20019  7,     I|                     való vetélkedésnek eleje vétessek, másrészt pedig az ellenségnél
20020  3,   III|              csakánok * mérhetetlen kincseit vetették prédára, hová lettek? Elnyelte
20021  1,     I|                 kihímezve, felcsipkézve. Mit vétettek, hogy a tűzbe jutnak?~ ~
20022  1,     I|                    sors vár önre!~ ~– Számot vetettem vele.~ ~– Ön el lesz temetve:
20023 10,    IV|                őgyelgő inszurgens csapat nem vétetvén semmiféle számba. Egyéb
20024  7,    IV|                      úr katonai fegyelme alá vetik magukat.~ ~– S te erről
20025  6,     I|                   voltomat hová tagadnám el? Vétkeim sokasága fejem fölé szaporodott.
20026  2,    II|                     megtört égmenyasszonya e vétkeo vezekléseül azt a fogadást
20027  1,   III|                    gyermek nem hibás. Azok a vétkesek, akik őt ily szörnyeteggé
20028  9,     I|                pellengérre kikötnek egy szép vétkező hölgyet, s lerántva vállairól
20029  1,     I|                   nemde?~ ~– Ellenkezőleg. Ő vetkőztetett le. Nézzék csak. Nincs rajtam
20030  1,     I|                       No de az a Diána, mért vetkőztette önt így le? – kérdezé tovább
20031  3,     I|                    van tiltva, s az ez ellen vétők rögtön megdorgáltatnak,
20032 11,    IV|             kéziratban, amelyből ez adatokat vettük, vannak több helyen kitörült
20033  7,     I|           obszerválta, s maga is két poharat vevén a kezébe, mind a kettővel
20034  9,     I|                     van e földön bűn számára vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön
20035  9,     I|                   számára vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban, hová
20036  2,    II|                      égmenyasszonya e vétkeo vezekléseül azt a fogadást tette, hogy,
20037  5,   III|                   legőszintébb hódolatomat e vezeklő kézcsókban kifejeznem.~ ~
20038  8,     I|                     kommandószavakkal tanult vezényelni. Az 1808-ki II: törvénycikk
20039 11,    IV|             intézkedés kellett volna: valami vezénylet, vagy hogy híják?~ ~Keresték
20040  7,     I|                     ért a had felállításhoz, vezénylethez, fegyvergyakorlathoz, kinek
20041 11,    IV|              személyes viadalban az ellenség vezénylő főtisztjét, s az újra támadó
20042 11,    IV|                      a tusa elején a francia vezénylőtiszttel akadt össze s a párharcban
20043 11,    IV|                 franciának volt haditerve.~ ~Vezérei: Grenier, Colbert, Lauriston,
20044 11,   III|                ellenség közé, s kiszabadíták vezéreiket. A mellvéden keresztül az
20045  9,   III|               ütközet hevében a philadelphok vezéreit saját katonáik sorából le
20046 11,   VII|                    derék inszurgens dandárt, vezéreitől kezdve minden közkatonájáig.
20047 11,   VII|                 összegyűltek haditanácsra. A vezéren kívül ott volt Eszterházy
20048  6,    II|                     a világtörténetbe.~ ~Két vezéreszme töltötte be egész lelkét:
20049  6,    II|             véletlenül rátaposott.~ ~A másik vezéreszméje lelkének volt az ellenkező
20050 10,     V|                  babonával, hogy az ellenfél vezérét kell megölni. A modern vezérnek
20051  3,   III|                    kastély ablakainak világa vezérfényül tündöklött eléjük a víztükörben,
20052 11,    II|                    maradt utolsó katonának a vezérkarával, s maga is kardot rántott,
20053 11,   III|                     e csodahőst bemutatták a vezérlő főhercegnek, ki őt nagyon
20054 11,     V|                     a helyéből, megölték egy vezértábornokát, s babérral takarták homlokaik
20055 11,    IV|                    kiszabadíták zászlójukat, vezérüket, s minthogy ennek elhordta
20056  1,   III|         utógondolattal, hogy ezáltal tévútra vezessék az önökre figyelő rendőrközegeket.
20057  8,   III|                   ahová vezetem.~ ~– És hová vezessem?~ ~– Készen tartasz egy
20058  9,     I|                     inasának, hogy senkit se vezessen hozzá, aki keresi; se ismerőst,
20059  5,   III|                     az a hölgy, akit karomon vezetek, nem Barthelmy Ange asszony; –
20060  8,   III|                  híre-hamva sem volt. Csak a vezetékek közül hiányzó ló üres helye
20061  8,   III|                          Ülj fel a legjobbik vezetéklovamra rögtön, s vágtass Fertőszegre
20062  4,    IV|                       mintha két kisasszonyt vezetnék a promenádra. Aztán, mikor
20063 10,     I|                      egy hírhedett csapat, a VI-ik olasz ezred, amit a „démonok
20064 10,     V|                     a karusszel-téren egypár ví-rohamra.~ ~Még tréfálózni is ráértek.~ ~–
20065 11,    IV|                      emberek, csoportok hősi viadalából állott a harc, mint a középkori
20066 11,    VI|                   francia tábornok személyes viadalba keveredett vele. Azt levágta.
20067 10,     V|                     csata kezdetén személyes viadallal foglalja el a figyelmét.
20068 11,   III|                   azután ki egyike azoknak a viadaloknak, aminőket csak a hőskölteményekben
20069 12,    II|                      helyet a hintó előtt, a viadalt elfogadni készen, s Vavel