bold = Main text
      Rész, Fejezetgrey = Comment text
20070 10,     V|                 mintakép, termete a vatikáni viadoré.~ ~– Te harmincad magaddal
20071  2,   III|                      nőni, s a melle, vállai viadori állásra tágultak szét, a
20072 11,    IV|                      ellenség előtt, s addig viaskodva, míg a századosa, Vojnics
20073  4,    IV|               puskaporos serpenyőnek a lyuka viasszal van betömve * ; azokat mind
20074  7,     V|                 olyan lett, mint az átlátszó viasz; szemei megtörtek, feje
20075  3,     I|             állványokon kínai vedrek állnak, viaszból készült virágcsokrokkal,
20076  1,     I|                   mögül, s a másik kezével a viaszfejű buba nyakát tartá összeszorítva,
20077  2,    II|                     számukra felállítva, égő viaszgyertyákkal, s azon minden gyermek számára
20078  1,     I|            felnyitotta, meggyújtotta benne a viaszgyertyát, s ezáltal igazolta, hogy
20079  7,   VII|           csomagocskát. Papirosba, vászonba, viaszos tafotába volt az becsavargatva.
20080  4,    IV|                platin-taplójánál meggyújtá a viasztekercsét, s azzal lefeküdt.~ ~Ez
20081  7,    II|           visszatérek e szóval: „veni, vidi, vici!”~ ~A tekintetes úr kezet
20082 12,     I|                        Nem használt semmit a vicispán protestációja – folytatá
20083  3,    II|              halászmadarakkal, körültáncolva vickándó halaktól, akik nem beszélik
20084 11,    IV|                 oldalrohammal az úgynevezett Viczay-ároknak nekiszorítani. A mély vízárok
20085 11,    IV|             melyiknek a verse hathatósabb. A Viczay-ároknál is ott voltak mind a ketten
20086  3,     I|              fejecskéjét ágyfüggönyei közül, vidáman kiáltva fel: „jó reggelt,
20087  8,   III|                       én iktattam be azt egy vidéki hírlapba, ahonnan minden
20088  8,   III|                     egy hírhedett rablóját a vidéknek felfogadom, hogy rabolja
20089  5,   III|                  világ láttára, mielőtt én e vidékre kerültem volna, s akárhányan
20090 10,   III|                       Igen jó térképem van e vidékről, Doboka úr csinálta. Aztán
20091  5,    VI|              segített az Úrnak angyala, akit vidékünk oltalmazójául küldött ide
20092  2,     I|                    hogy úgy megszerette a mi vidékünket? Ami annyival különösebb,
20093  7,    II|                 visszatérek e szóval: „veni, vidi, vici!”~ ~A tekintetes úr
20094  5,    II|                   egyedüli király a halak és vidrák között.~ ~A bárónő kerestette
20095  3,   III|               irtózott. Az is meglehet, hogy vidrával is találkozik, s az meg
20096  3,   III|               koponyát a haj helyett is csak vidraveres csömbölék * takarja, két
20097 10,   III|                   megtudtam, hogy a chien de Vienne-t nem fabrikálják Bécsben,
20098 10,   III|                 soldats sont gais. A katonák vígak! Il y a ici du vin. Itt
20099 10,    IV|                      cembrafenyő ellen, mely vigályos ágait a végeiken csomósult
20100  3,    IV|                          Csendesen alszik! – vigasztalá meg Marie-t.~ ~– Ugye nem
20101  9,   III|                     maradt meg számára annyi vigasztalás, hogy Napóleon nem legyőzhetetlen.~ ~
20102 11,     I|                     látogatásuk, mulatságuk, vigasztalásuk. Az ő imájuk védni fogja
20103 10,   III|               házaspár. A császár most aztán vigasztalásul küld neki egy új kutyakölyköt,
20104 10,   III|           legmagasabb kezekbe.~ ~– Joséphine vigasztalhatlan is volt miattuk. Egyszerre
20105 13,     I|                 angyal arcán; aki elárulóját vigasztalja kétségbeesései között, és
20106  8,    II|                 homlokra van feltűzve. Olyan vígság van itt, mintha lakodalmas
20107  9,   III|                    Cambray itt van. S most ő vigyáz Marie-ra. Lehet, hogy meg
20108  9,    II|                       Katalin. Hát nem Isten vigyáz-e ránk? Az ő ítéletének napja
20109  5,     V|                    odáig leér, őrá éppen nem vigyázhat. Ez bizonyos.~ ~Hirtelen
20110  4,    IV|              ágyasházábano , s az éji őr nem vigyázott jobban a szomszéd ház kapuira,
20111  5,    II|                   tűzszerszámot, s szüntelen vigyáztatok rá. Ez az én büszkeségem.
20112  1,     I|                           Szeretem mégis, ha vigyázunk – szólt az öreg, abbahagyva
20113  1,     I|                      s odafutott az ajtóhoz, vigyázva, hogy zörejt ne keltsen,
20114  8,   III|                     egyenesen a vesztőhelyre vigyék! – De azt kigondolni, hogy
20115  6,     I|                   Egész adósságomat magammal vigyem-e a másvilágra? Hívasson ön
20116 13,     I|                   milyen boldogok lesztek. – Vigyetek az ablakhoz, hadd lássam
20117  7,  VIII|                   Lajosnak – monda Katalin – vigyük el a csónakját. Menjünk
20118  8,     I|                   Végre ki lett egyenlítve a viharos ellentét: hasonló színű
20119  8,     I|                     tarló közepén, s szélre, viharra, esőre bízva, hogy tépje
20120  8,   III|           szénaknáiban, hogy mint a csattanó viheder törjön az ki egyszerre.~ ~
20121  9,     I|                         És Marie?~ ~– Őt nem viheti magával. A leánynak és a
20122  1,     I|                   kiejtve.~ ~– No de fel nem vihetjük a szállásunkra; hiszen tudja
20123  1,   III|                       a szobaleány a markába vihogott, s Jocrisse úr, az inas,
20124  7,  VIII|                                              VIII. ~ ~Az udvarra kiérve, a
20125 11,   III|                 fölvétetett. Az I. pesti s a VIII-ik zalai, a Veszprém, Zala
20126  3,   III|                     A két kastély ablakainak világa vezérfényül tündöklött eléjük
20127  5,   III|                      szentség van egy nőszív világában, amit felfedezni nem szabad.
20128  9,   III|                  közelebb hangzott. Az őrtűz világánál már messziről látta Vavel
20129  7,   VII|                    ügyeljen rá, mint a szeme világára, Madame! – Én megtudok mindent
20130  7,  VIII|                     arról a maga kicsiny kis világáról el is felejtkezett?~ ~Hát
20131  4,    IV|               dologtól, s hozzászoktam, hogy világcsúfja legyek. Még akkor nem tanultam
20132  2,    II|                     kalandhős, de még nem is világgyűlölő szerencsétlen bolond; hanem
20133  4,     I|                      könyvtára, gyűjteményei világhírűek voltak. Bármely e környéken
20134  5,     I|               gavallér emberhez illett, ki a világi szokásokkal ismerős; ott
20135  4,   III|                      az az úrnő hálószobáját világítá meg, melynek asztala tele
20136  8,    II|                     suttogjanak. Az éjszakák világítása nem a holdvilág volt, hanem
20137  4,    IV|                      ottlétét, azt, mint egy világítótornyot látta volna meg mindenki
20138  2,    II|                  Mindenesetre különc. Valami világkerülő.~ ~– Hogy híják?~ ~– Azt
20139  9,     I|                rongyait maga körül; a szemei világlottak, mint egy hagymázos őrjöngőé,
20140  9,     I|                    barátném.~ ~Hát hogy éled világodat ott a külföldön? Nem unatkozol-e
20141  6,     I|                      aki forgatja a napok és világok százezreit egymás körül,
20142 13,    II|                     égnek ellenmondó fényben világol a kiterjesztett tó tükre.
20143  2,   III|                        viselt: ami valamivel világosabb volt a hajánál. A két karja
20144  5,     I|                  Vagy talán a kastély úrnője világosítá őt fel afelől, hogy a szomszéd
20145  4,   III|                    Külről nem lehet meglátni világosról, ami egy sötét szobában
20146  1,     I|                     faggyúgyertya * sem bírt világossá tenni.~ ~A kis vendégnek
20147  4,     V|                      van, mind levegőt, mind világosságot eleget kapjon, és maga mégis
20148  4,     I|                     az az ígért partja az új világrésznek, melyről álmodik, nemhogy
20149  7,    II|                 olyan megjelenés, aminőnek a világromboló angyal eljövetelét festi
20150  1,     I|               szűrődött végig a sötétben egy világsugár.~ ~A gyermek felugrott az
20151  6,    II|                 igazi szerepe belejátszott a világtörténetbe.~ ~Két vezéreszme töltötte
20152  4,    II|                 korában már lehet a leánynak világtörténetet tanítani. Ilyenkor már érdekes
20153  9,     I|              jótékonyság gyakorlása in anima vili, a parasztokon!~ ~De hátha
20154  8,    II|                  alig fenhette meg a kését a villájához, már jöttek utána, hogy
20155  2,    II|              hidegvérrel dobolt a késével, a villájával a tányérján, mintha Zapfenstreichot *
20156 13,    II|                    között, valami titkos kéz villámfénnyel betűket ír a menny érclapjára. –
20157  3,   III|                 eloltani a gyertyáit, hogy a villámfény a redőnyökön át be ne csillanjon,
20158 13,     I|                  ijedt arc kifejezéséből egy villámgyors gondolat jött Lajos agyába:
20159  5,   III|                     szívén keresztül kellett villámlani annak a mennyországian édes
20160  3,   III|                    végén van a temető. Mikor villámlik, felütik fejeiket a sötétből
20161  7,   III|                     szép hölgy szemei milyet villámlottak e szóra! – Azután odasimult
20162 13,    II|                 sírgödröt; annak a hangja és villanása is elvegyült a zivataréban.~ ~
20163 11,   VII|                 franciák ébren vannak: egyet villant, a golyó ott fütyült el
20164  3,    IV|                   szerencséje a doktor úrhoz villásreggelire; de ma már nem hallgathatja
20165 11,    IV|                    nekik, hogy amott a síkon villog egy hosszú vonal, az a francia
20166  8,    II|             holdvilág volt, hanem az ágyútűz villogása a láthatáron.~ ~Lajos annyira
20167 10,     V|                      felkelő csapat, kardját villogtatva öklében; a démonok, – régi
20168  8,    II|               közönyében, s Braunschweig-Öls Vilmos fejedelem és fekete légiója
20169 10,   III|                 katonák vígak! Il y a ici du vin. Itt van bor. Porte-toi
20170  5,    VI|                       lakatos, bognár, órás, vincellér, ahogy kívántatik, – ez
20171  2,    II|                   mondani?~ ~– Akkor tetemes vinculumot kellene fizetni a bérlőnek.
20172  9,   III|                   pogácsával, mintha vásárra vinné; kis csobolyó pálinkáról
20173 13,    II|                      érő hárfahúrok özönében vinnének feketeruhás alakok egy koporsót
20174  5,   III|                  Igen.~ ~– Engem fog magával vinniü?~ ~– Nem.~ ~– Hát a másikat?~ ~–
20175  1,     I|                kincsünket biztos helyre kell vinnünk. Eddig jó gondolat volt
20176  7,    II|                     kirántva saját hajából a violacsokrot, melyet minden reggel odakészített
20177  2,     I|                sarkantyús csizma paszomántos violaszín lábszárhüvely, hosszú, combig
20178  3,     I|                      tett papírból vágtak ki virág- és gyümölcsmintákat, s a
20179  6,    II|                    többé. Hatszázezer nemes, virága a magyar nemzetnek, tétlenségre
20180  4,     I|                    magát eltemesse ifjú kora virágában, elzárkózva a világnak legismeretlenebb
20181 10,    IV|                    Két hétig az egész tó egy virágágy lesz: rózsa, tulipán, szegfű,
20182  7,  VIII|                     kis kapát, amivel azok a virágágyakat felporhanyítják, s megmutatja,
20183  5,    VI|          Észak-Afrika Oware királyságában, s virágainak a légion d'honneur rendcsillagához
20184  7,  VIII|                    alkonysugártól, s a hulló virágbarkák hímporából arany köd támad
20185  3,     I|                     állnak, viaszból készült virágcsokrokkal, s a szögletekben mindenféle
20186  5,    VI|                    megfosztotta a kis kertet virágdíszétől: csak a chrysanthemumok
20187  5,    VI|                   híres nevet nem tűrt meg a virágházában. Annak a legújabban divatba
20188  5,    VI|              Józsefnek, kit kertésszé tett a virágházban, gyakran adott megbízást,
20189  2,    II|                    fejére a széttépett bukét virágja, s a gróf káromkodott odafenn
20190  5,    VI|               chrysanthemumok maradtak meg a virágjaikban.~ ~Hogy valami kárpótlást
20191 10,    IV|             felmagasló kalászokkal, mint egy virágkád, a környéke csupa nefelejcs
20192  5,    VI|                látszott, hogy a gróf is nagy virágkedvelő lehetett valaha: minden
20193  1,   III|                    narancssárga kehellyel. A virágkedvelők emlékeznek rá, hogy ennek
20194  2,     I|                    fehérbe öltözött leányka, virágkosárkák a kezeikben, a kántor felügyelete
20195  1,    IV|                   budoárjába, s ezt írta egy virágkoszorús levélkére:~ ~„Kedves kicsikém.
20196  4,    II|                      különös neveik vannak a virágoknak.~ ~Lajos azt várta, hogy
20197  1,   III|                  nélkül. – Óh, drága, kedves virágom!~ ~S azzal megcsókolta a
20198  5,    VI|                   rőzsesáncot fonni az egész virágoskert körül. Úgy megerősítette
20199  6,     I|               szobámba. Majd eltemetjük őt a virágoskertemben. Tudok egy jó kis magányos
20200  5,    VI|                     E csapás miatt Marie kis virágoskertje is szenvedett. Környéke
20201  5,     V|                 minden járása azontúl csak a virágoskertjére szorítkozott. Azonkívül
20202  4,    II|                      ruhával nekitérdeljen a virágültetésnek, s besározza vele a kezeit.~ ~
20203  1,   III|                    eléje hozott egy porcelán virágvedret, amiben egy nárcisz volt.
20204  7,     I|                      vers szerint: „populeam virgam mater regina tenebat”. Hadd
20205  7,  VIII|                     regényei, ott meg Pál és Virginia, Atalanta, Kisfaludy Sándor
20206  5,     V|                     is arra vár, hogy az öné virradjon. Eljön az, szentül hiszem.
20207 11,     I|             válthatta be; mert olyan nap nem virradt rá nézve többé, mely asszonyokkal
20208  8,   III|                      pedig minden fegyverben virtuóz vagyok. Egy remete egy spadassin
20209 11,   VII|              gyalogolni. – Nem futni: az nem virtus, hanem gyalogolni!~ ~Elöl
20210 10,   III|                      volt szabad mutogatni a virtusaikat, hogy jövetelüknek híre
20211  5,     I|                     azért nem kapnak botot a virtusaikért, mert megőrzi őket attól
20212  1,    IV|          kisgyermekeket is ugyanazon szabású viseletbe öltöztették, aminőben a
20213  2,    II|                     jár hozzájuk.~ ~– S minő viseletben jelennek meg, mikor kikocsiznak?~ ~–
20214  1,    II|             tisztelője részéről. Addig pedig viselje ön magát helyzetéhez méltó
20215 11,   III|                      az anyjaik, hogy gondot viseljen rájuk, mint keresztapjuk.~ ~–
20216  4,    IV|                       és nem kellene fátyolt viselnem az arcomon.~ ~És aztán csinált
20217  5,   III|               főhadnagyot a Sándor cár nevét viselő dragonyos ezredtől.~ ~Vavel
20218  8,   III|                  találkozásnál igen keményen viselte magát; hanem amint éppen
20219  3,    IV|                      elűzze általa, s örömét visszaadja.~ ~– Át fog ön egyszer vinni
20220  4,   III|                      én sem fogok. S mármost visszaadom a fegyverét. Odahaza azóta
20221 11,   III|                     tudott velük bánni, hogy visszaadták a három elfogott lovat is,
20222  1,   III|              szörnyeteggé nevelik. – S azzal visszacsúsztatá zsebébe a medaliont. – Ez
20223  2,     I|                     nagyokat sóhajtva, ismét visszacsúsztatja azt. Őrá néz a beneventatio *
20224  9,     I|                 dolgotok.” – Késő volt aztán visszadobni a harminc ezüstpénzt!~ ~
20225 11,     V|                megbántani.~ ~– Jobb lesz, ha visszadugod a tokjába azt a dohányvágó
20226  5,   III|                      összehajtá a levelet, s visszadugta a zsebébe.~ ~– Most mehet
20227  4,     V|           elkényeztetett gyermekek!) egész a visszaélésig vitte a kísérletet. Megadta
20228  5,   III|                     fojtogatni készül. Aztán visszaerőltette önuralmát, s csendesen felelt:~ ~–
20229  3,   III|                        Mikor aztán a parthoz visszaértek, a férfi nyers hangon ráparancsolt
20230 10,    II|                     akart emelkedni, s ismét visszaesett, de kezét rémülten tartá
20231 12,    II|                     cikk olyan olcsó, megint visszaesnek bele.~ ~– Ah! És hogy vadkanagyaraik
20232 11,    IV|                   volt négy hatfontosuk, ami visszafelelgetett becsülettel. (Ezen a napon
20233  4,    IV|                    önnek pénzt kölcsön; majd visszafizeti, ha jól megy a dolga. Térjen
20234 12,     I|                     szedni magát, hogy Győrt visszafoglalhassuk egyesült erővel.~ ~– Én
20235  5,    II|                   viselni és szót fogadni, s visszafoglalta az elvesztett országát:
20236  4,     V|           szétpukkadt a két pofája a nevetés visszafojtása miatt. A gróf mérgesen nézegetett
20237  5,   III|                  nincs ok hajtani, s gépileg visszafordítá a fogatot. Így ment ez már
20238 11,   III|                kardjával: „Bravó, kamerád!”, visszafordította a csapatját, s aztán mentek
20239  8,   III|                     hogy az megáll, megijed, visszafordul, s engedi a négy bakancsos
20240  7,    II|            lepedőikbe burkolt kísértetektől; visszafordulna; de az lehetetlen, a lőporos
20241  2,    II|                      a szomszéd városig: ott visszafordulnak, és hazatérnek; de a dáma
20242  3,    IV|                      a komornyik úr hirtelen visszafuthatna a kastélyba, s úgy jöhetne
20243  3,   III|                      színén. A végén a vonal visszahajlott, s kezdett egy nagy V betűvé
20244 10,    II|          ajtómélyedésből lépett elő.~ ~Marie visszahátrált.~ ~Ekkor aztán bebizonyult,
20245  6,     I|                   szóval: „Uram, elküldtél s visszahívtál: Tőled jöttem el. Hozzád
20246  8,   III|                     nehezebb lenne Thémire-t visszahódítani, mint a szeretőjétől.” Óh,
20247  4,    IV|                    De azért nem szükség tőle visszahökkenni; csak egy bolondsága van,
20248  1,     I|                  másik szobába.~ ~És azután, visszahoz ugyanonnan egy szép új skót
20249  4,    IV|                      Ha az úton megtalálnám, visszahoznám. Ha más elrabolná, én visszarabolnám.
20250 11,    II|                    szétverte a foglalókat, s visszahozta a löveget, ami újra helyet
20251 11,    IV|                     az elfoglaló csapatot, s visszahozták az ágyút. Ekkor szokás szerint
20252  3,     I|                    azoknak. Kapuban ácsorgók visszahúzódnak előlük, s az ablakono nem
20253  5,    IV|                háziorvosát; mert beteg!~ ~Én visszaizenek, hogy friss pletykát hoztam
20254  7,    IV|                      kérdéstől, hogy mit fog visszaizenni Katalin?~ ~Hisz azt nem
20255 12,    II|                  amíg monsieur Descourselles visszajön? Tud ön pikétezni? Én szenvedélyes
20256 11,    IV|             elfutottak, ha megszorultak, meg visszajöttek újrakezdeni. Nem látott
20257  2,    II|                nagyságos grófnénak. A cseléd visszajövet dicsekedett a komornyiknak,
20258 10,   III|                  vágyik ebből a sárfészekből visszajutni Párizsba! Tantalusi kínokat
20259  1,    II|                 Legfeljebb holnap ilyenkorig visszakapja ön a kocsiját, lovait, köpenyét,
20260  1,    IV|            Cambray-nak. Nem lehetne azt tőle visszakapni?~ ~– Nem adja ide: azt mondja,
20261  6,    II|                      levetette a libériát, s visszakéredzkedett a szomszéd kastélyba, a
20262 11,    IV|                      rátámadt az ellenfélre, visszakergette a csanaki dombokig. Tormos
20263  2,    II|                  maradnak nálam; a küldöncné visszakéri mindig a levelet. A pecsét
20264  9,    II|                         És ilyen most, mikor visszakértem.~ ~– Óh Istenem! Meghalt?~ ~–
20265 11,   VII|              engedelmeskedni, a negyedik nap visszakerül oda, ahonnan elindult, s
20266  5,    VI|                        ami elmerült. Az idén visszakerülve a Fertő tájékára, megismeri
20267  3,     I|              tiszteletes Mercatoris uramhoz, visszakövetelve minden levélkét az elolvasás
20268  1,    IV|                  azután a legelső állomásról visszaküldték valami megbízott cinkostársuk
20269  5,     I|                     nehéz lesz Sátán Lacinak visszalopni: a szívét.~ ~Ez is el volt
20270  5,     I|                  Névtelen Vártól a kastélyig visszalovagolt, már ott találta a kapusnál
20271  9,   III|                           S hogyan tudott ön visszamenekülni?~ ~– Nagyon könnyen. Estefelé,
20272 11,   VII|             megszállva.~ ~Nekivágtak.~ ~De a visszamenetel nem ment olyan gyorsan,
20273  9,   III|                      megmondtam a jelszót, ő visszamondta a magáét; arra elővettem
20274  3,    IV|                  semmit.~ ~Ő csak akkor mert visszanézni, mikor a keskeny tóöböl
20275 11,     V|                     mondá vitézeinek:~ ~– Ma visszanyerjük zászlóink csorbított jó
20276  6,     I|                    kilincset megfogta, ismét visszanyerte érző szívét, megfordult,
20277  1,   III|                      közöm – szólt nyugalmát visszanyerve. – Az ő családi titkuk ez,
20278 11,    IV|                 ellenséges lovasság közé; az visszanyomult előle ravaszul, de csak
20279  8,    II|                    birtoka ősiség, az unokák visszaperelhetik. A nemesembert testi büntetés
20280  4,    IV|           visszahoznám. Ha más elrabolná, én visszarabolnám. De lehetnek mások, akik
20281 10,    IV|                      iszapfolyamon, de az is visszariad tőle, pedig a disznó csak
20282 11,    II|                 köznemes, Süke és Sebestyén, visszarohant érte; szétverte a foglalókat,
20283  5,   III|                   felkeresni az ezredest, én visszasietek a kastélyomba, vadászomat
20284  8,   III|                 hölgyet átveszi tőled. Azzal visszasietsz hozzám, s engem ha égen,
20285  5,    VI|                  kihajította a hóra.~ ~Marie visszasompolyodott a szobájába.~ ~De Lajos
20286  1,     I|                   gyermek ismét lélekgyorsan visszasuhant az ágyba, s magára rántotta
20287 13,     I|                  kézfordítással jóvá tettél. Visszaszerezted őt. Odamenekülhetett a karjaid
20288 13,     I|                     kínálkozó alkalmat, hogy visszaszerezze a veszett fejsze nyelét.
20289  8,   III|                      észre tér, hazavágtat a visszaszerzett öt ágyúval az ezredéhez.~ ~–
20290  7,  VIII|                tartottál a kastélyodban?~ ~– Visszaszökött tőlem a halai országába,
20291  7,  VIII|                  magátul; úgy kell Marie-nak visszatalálni hozzá.~ ~Amíg csak a nap
20292  6,    II|                   bőszíti szavával a küzdőt, visszatartja a hátrálót, megmenti a sebesültet.
20293  7,    VI|                      de Marie útját állta, s visszatartóztatá.~ ~– Nono, csak maradj!
20294  9,    II|                   folyamodott, hogy a leányt visszatartsa.~ ~– Marie! Azért akarsz-e
20295  5,   III|                     föllépéstől ön ellenében visszatartsam. Azt mondtam neki, mikor
20296  4,    IV|                      búskomor kifejezés, ami visszataszító külsejének hatását enyhítette.~ ~–
20297  5,    IV|                 Várban tölté. Az odamenés és visszatérés igen könnyen végrehajtható
20298  2,    II|                     rendeletet, kilenc órára visszatérnek, akkor már egy kosár van
20299  5,     V|                   délután, amint Marie ismét visszatérőben volt a kertből, József,
20300  1,    IV|                    mulasztását helyrehozni.) Visszatérteig, ami rövid időn bekövetkezik (
20301  5,     V|        eltávolították onnan, s annak a leány visszatértéig más dolgot adtak.~ ~A kertészlegény
20302  8,    II|                tanította; ott vonultak végig visszatértükben a kastély ablakai alatt,
20303  4,    II|                     melyet Lajos elé tartott visszatiltó mozdulattal, annak a kezét
20304 11,    VI|                      az alkalom megadni ma a visszatorlást.~ ~A lovasezred az újszőnyí
20305 12,    II|                 úrhölgy nem merte a kínálást visszautasítani, s aztán nem is bánta azt
20306  4,     I|             ostromolták, de ő oly határozott visszautasítással köszönte meg azokat, hogy
20307 11,   III|                     lovát, elhagyott helyére visszavágtatott.~ ~S Baráth Istvánnak ez
20308 11,    IV|                         kiálta a franciának, visszavágtatva a saját paripáján a maga
20309  4,    II|                       csivasz * szörnyetegbe visszavarázsolja a kárba veszett emberi lelket.
20310 11,    IV|                 vonultak a lovascsapatjai, a visszaveretés esetére helytállani.~ ~A
20311 11,    IV|                 roham sikerült, a franciákat visszavetették, Sipkovics László, Mesterházy
20312 11,    IV|                 szuronyszegezve rohantak rá, visszavették az ágyúkat, s kiverték az
20313 11,    II|              lovasság, s ugyanannyiszor lett visszavetve. A harmadik kísérletnél
20314 12,    II|                 mondá az úrnőnek, a kulacsát visszavéve, latinul, hogy:~ ~– Conducat
20315  3,    IV|            félállatot emberi eredetéhez újra visszavezesse. Meg van tiltva őt ütni-verni.
20316 11,    IV|              Csonányi József szárnysegéddel, visszavezette azt még egyszer a csatatérre,
20317  3,    II|                  utánaomlott, úgy fogta el a visszavont kezet. – Hát ez sem szabad
20318 11,     V|                       hogy a sereg Győr alul visszavonul, megindult Buda felé az
20319  7,     I|           kordiálisan előadva múltkori gyors visszavonulásának indokait, s bejelentve hivatalos
20320  8,   III|             tartozott védelmezni hadseregünk visszavonulását. Szurony és puskaagy harcolt;
20321 11,    II|                      megakadályozza.~ ~Ezt a visszavonulást fedezni, az egész erejével
20322 11,    II|           agyoncsigázva a folytonos harcolva visszavonulástól mind a három.~ ~A sarkában
20323 11,    IV|                  kapitánya alatt.~ ~A jászok visszavonulásukkor összeverekedtek a francia
20324  7,    II|                      a Duna jobb partjára: a visszavonuló hadtestnek már nem volt
20325  2,    II|                 pálcával.~ ~A hölgyek azután visszavonultak délutáni toalettet csinálni,
20326  5,   III|                  arcáról, kísérőinek kardjai visszazörrentek hüvelyeikbe.~ ~– Akkor sietek
20327  7,    II|               suttogáshoz volt szokva csak a visszhang. – Igaz, hogy csak egy ember
20328  8,    II|                     hazafiúi csatakiáltására visszhangot saját hazájában: csak az
20329  5,    VI|                     mely az ő rágalmazásától visszhangzik.~ ~Vavel Lajos másnap elküldte
20330 11,     V|                  Milyen másnemű lármahangtól visszhangzott egyszerre az erdő!~ ~– Szétverték
20331  1,    II|             bagatell-vár” * volt a neve, nem visszhangzott-e még a falak között álmában
20332 11,    II|                    Még esti kilenc órakor is visszhangzottak a hegyek, völgyek a karakószörcsöki
20333  3,    IV|                      doktor éppen criminalis visum repertumról * jött haza
20334 13,     I|                     támaszthatna a világban; viszálkodást, gyűlöletet a koronás emberek
20335 11,    IV|                 Dejsz az én hóka lovamat nem viszed el franciának!”– monda Tisza
20336  1,    II|                   sous-t vagy a feleségemnek viszem, vagy a likőrbódésnak. A
20337  7,   III|                      hogy engemet is magával viszen.~ ~– Ön hozzá akar jönni?~ ~–
20338  7,  VIII|                  köszönjetek! Szabad már. Én viszonozhatom. Adjon Isten jó napot! Megállítani
20339  5,   III|                    szíves volt látogatásomat viszonozni, de ismét oly szerencsétlen
20340  1,    IV|                       Egyébiránt önön függ a viszontlátást siettetni. Addig gondoskodni
20341  5,     I|                       akkor kerekedett fel a viszontlátogatásra; nem találta őt otthon,
20342  5,     I|                    fog maradni, és bevárja a viszontlátogatást, amit szomszédok és utasok
20343  5,     I|                    eltitkolt boldog szerelmi viszonya, s abban van ellenállási
20344  1,    IV|         megszabadulni. Önnek zilált pénzügyi viszonyai vannak. Ösei birtokának
20345  2,    II|                     asszonyt, aki házastársi viszonyban él egy rossz hírű férfival,
20346  5,     I|                       hogy minden szilárdabb viszonynak útját állják egyházi kánonaink.~ ~
20347  2,    II|                      calmirozni * a bizalmas viszonyt.~ ~– Megmondom baronesse,
20348  1,     I|                   nem lesz szabad e szerelem viszonzásáról még csak álmodni sem. –
20349  2,     I|                      extra Hungariam non est vita” örök igazságának, melyet
20350  5,     I|                      a tudós ember nyelvtani vitákat kezd; a fennkölt szellem
20351  4,    IV|                 témából aztán nagy akadémiai vitatkozás támadt a gróf és a tiszteletes
20352  1,    IV|           angolországi invázióban, s afölött vitatkozik, hogy lehet-e az, vagy nem
20353  7,  VIII|                mellette könyöklő alispánnal. Vitatkoznak valamin, de a pipa csutoráját
20354  5,     I|                     felváltva foglalják el a vitatott erődöket, míg végre az őrjárat,
20355  5,     I|                     másik párt az ellenkezőt vitatta. Nem a bárónőt csalták meg,
20356 11,    IV|                      a kismegyeri kápolnához vitették ki maguk után a reggelit,
20357 11,    II|                      kegyetlen fringiájával, vitézei sem voltak restek példáját
20358  8,   III|                  most csak a rendes hadsereg vitézeiről szólnak azok: az inszurgensek
20359 11,     V|                     hát ha csupa hősökből és vitézekből állt az inszurrekció, honnan
20360  5,     I|                     volt hozzá; mert a lovas vitézeket minden reggel kivezették
20361 13,     I|                 élelmezéséről, megköszönte a vitézeknek eddigi hűségüket, hősi bátorságukat;
20362 11,    IV|                   mint a középkori keresztes vitézeknél, akik nem kérdezték, mekkora
20363 12,     I|                    hozzá erőszak és furfang. Vitézség és csalfaság. Határos az
20364 11,    VI|                    tréfa a kardcsapás.~ ~Egy vitézük, Ányos Elek, az első rohammal
20365  8,    II|                     Valamennyi között az egy Vitkovics Mátkabúcsúja érdemlé meg,
20366  5,   III|                  arcaik, s szemeik, mint két vítőr harcoltak egymással gyors
20367  1,    IV|                    minden hadihajót átalakít vitorlásból kerekekkel hajtottá; amikor
20368  1,    IV|             legközönyösebb tárgyról is át ne vitorlázzon a politika áramlatába.~ ~
20369  7,     I|                 emelek mindjárt két poharat. Vivant!~ ~A gróf nobel ember volt:
20370  6,     I|                     volna. Úgy is kellett. A vívás után dicsekedtek egymásnak
20371 11,     V|                  csorbított jó hírét.~ ~Azok vivátot kiáltottak rá: azt hitték,
20372 11,     V|              inszurgens lovasság háromszoros vivátrivallása harsogott végig a rónán,
20373  1,    IV|                    kiegészített egy legújabb vívmánya az ínyencségnek. Abban az
20374 12,    II|                      egész vidék.~ ~A Győrbe vivő országút már meglátszik
20375  5,   III|                lehetett valamikor jó lövő és vívó; de amióta a Névtélen Várban
20376  6,     I|                      óra már jól elhaladt, s vívótársa mégsem érkezett. Azalatt
20377  6,     I|              Hasztalan várta Henryt a gróf a vívóteremben. A rendes óra már jól elhaladt,
20378 11,    IV|                    körül elkeseredett harcot vívott, s szétverték az ellenfelet.~ ~
20379  3,    IV|                      el; ami egy mesterséges vizafogó segélyével azoknak sikerült
20380  1,    IV|                Thémire.”~ ~A levelet lezárta vizahólyag-pecséttel, s címezte.~ ~– Gondoskodni
20381 11,   VII|                     tanult, most elővette, a vízárkok fedezete alatt a támadók
20382 10,     V|                      felé. Már benne volt. A vízárkot elhagyta, mire a veres sisaktaréjok
20383 10,     V|                     bukdácsolnak a rekettyés vízárokban előre a lappangó démonok;
20384 10,     V|                 bozótba. Ekkor előrohantok a vízárokból, s hátul támadtok rájuk
20385 10,     V|                    megkerülitek a bozótot. A vízárokhoz érve, a sűrű rekettye oltalma
20386  1,    IV|          társalgásban, táncoltak a mamáikkal vizavi, tanultak egymásnak udvarolni
20387 10,    IV|                       Az idén, hogy a Hanság vizei újra megáradtak, az alul
20388  5,    VI|                      vezette, hogy azoknak a vizeknek, amik a Hanság tavaiból
20389  8,    II|                      sártul jöhetne;~ ~ ~ ~A vizen át mégsem mehetne:~ ~ ~ ~
20390 11,   VII|                      tartóztaták, mert amely vízen a magyar lovas átgázolt,
20391 10,    IV|          felyülkerült fojtogató növényhad. A vizenyősebb róna zsombikokkal van beszórva;
20392  3,    IV|                      fog ön többé félni a tó vizétől?~ ~A leány hosszasan nézett
20393  3,   III|                  legnagyobb a Királytó, mely vizével a többit táplálja, s lefolyása
20394 10,    IV|           szövevénybe, s az evickélő állat a vízfenéké.~ ~A lovakat úgy kellett
20395  5,    VI|                   hold mívelt termőföld lett vízfenékké, akik azon éltek, koldusokká.
20396  7,    II|                    kanna üde, kristálytiszta vízhez, s dobzódhatik, kéjeleghet
20397 10,    VI|                  rendes asszony szokta tenni vízhordó edénnyel, aztán telecsorogtatá
20398 10,    VI|                  tárgy: vitézi sisak egykor, vízhordóedény most, vízikígyók tanyája
20399 10,    VI|                  egykor, vízhordóedény most, vízikígyók tanyája holnap, aláhanyatlott
20400 10,    IV|              ellenünk!~ ~Azután meg felriadt vízimadár-sereg kezdett el kóvályogni a
20401  3,   III|                    tó fölött, üldözve a futó vízipókot. Itt szabad volt még dalolnia
20402  5,     I|       bekocogtatásnál. A jövevény főúr sorba vizitezi a körül-belül lakó uraságokat.~ ~
20403  3,   III|                     magát odább, s eltűnve a vízmélység homályában, hol ember szeme
20404 12,   III|                   utánozhatatlan az átlátszó víznyomatú sasos címerrel.~ ~Az oltalomlevél
20405  9,   III|                      őrjáratot a teljesített vizsgálat felől.~ ~Lovas cirkálói
20406  4,   III|                   Nem akarom, hogy a hatóság vizsgálatot indítson e rablásio kísérlet
20407  4,   III|                 kísérlet miatt.~ ~(No, ilyen vizsgálatra Vavel grófnak volt legkevesebb
20408  4,    IV|                     mindennapi baját, örömét vizsgálhatta vele. Hanem azt, hogy gondolatai
20409  4,    IV|                      toronyban a csillagokat vizsgálja, rég árkon-bokron is túl
20410  4,   III|                      maradtak fenn csillagot vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a
20411  3,    IV|                   venni. – Engedje az üterét vizsgálnom. Itt egy kis paroxizmus
20412  4,    II|          obszervatóriumában őt egy figyelmes vizsgáló folytonosan nézi oly erős
20413  5,   III|                     tudni – mondá Katalin, a vizsgálóbíró türelmetlenségével. – Hiszen
20414  7,     V|                      az alispán. – Beillenék vizsgálóbírónak, oly consequenter dedukál!~ ~
20415 10,    VI|                    tudnivágyás tétovázásával vizsgálódott a kis tisztás téren: a rózsabokor
20416  4,   III|                      s én azt távcsőmmel nem vizsgálom, s ha történetesen az ecclipsis
20417  5,     I|               sokszor elnézte e mulatságokat vizsgálótornyából. Valaha neki is nagy kedve
20418  5,     V|                      kiről jól tudta, hogy a vizsgálótoronyból őt folyton kíséri tekintetével,
20419  4,   III|                     ágyon fekvő némber arcát vizsgálva figyelmesen.~ ~– Hát mi? –
20420 13,    II|                     az utolsó szava a fénylő vízsugarak között fel-feltűnő árnynak.~ ~
20421 11,   VII|                    lyukat ütött a csónakon a vízszín alatt, Széchenyinek most
20422  3,    IV|                     össze a leánynak sártól, víztől átázott ruháit, fuldokló
20423  3,   III|                    zengő hangokat, mik a sík víztükör fölött oly messze elringanak:
20424  3,   III|              vezérfényül tündöklött eléjük a víztükörben, messze a part mentében
20425  3,    IV|                   ablakából az aranycsillámú víztükröt.~ ~– Jöjjön, Marie. Hozza
20426 11,    IV|                      körül. Osterhuber, Sós, Vizy, Szigethy, Sólyom, Dervarics,
20427 11,    II|                  nézte a dombtetőről a túlsó völgy útjain, hogy vonulnak, óramutatói
20428 11,    II|                   dobszó felhangzott hozzá a völgyből. Ha őt e dombtetőről elverik,
20429 11,    II|                    visszhangzottak a hegyek, völgyek a karakószörcsöki szoros
20430 11,   VII|              bácskaiaké, Széchenyi Pál gróf, Voith Ferdinánd táborkari őrnagy,
20431 11,    IV|                  viaskodva, míg a századosa, Vojnics Mihály összeszedte az egész
20432 10,    VI|              Adonisza, mintha atyja, bátyja, vőlegénye volna, oly gyöngéden vette
20433  8,    II|                      még jobban siet, mint a vőlegények és a menyasszonyok a lakodalmuk
20434  8,   III|             odahurcolják annak az embernek a vőlegényi nyoszolyájába, akiben egész
20435  7,    IV|                 pamlagja támlányára könyöklő vőlegénynek.~ ~– De csak azt szeretném
20436  2,     I|                  mindjárt kapott volna másik vőlegényt ott Bécsben.~ ~Ezért aztán
20437  2,     I|                   úgy, mintha régi ismerősök volnánk, s tekintse magát mindenki
20438  8,    II|                   nyelven).~ ~(Még egy másik voloncsapatja is volt Vavel Lajosnak,
20439 12,     I|                    eredj, és vidd magaddal a volónjaidat.~ ~– Nem szükség senkinek
20440 12,     I|                titkát? Vagy éjszaka akarod a volónjaiddal Győrt megrohanni, amit egy
20441 10,     V|                sortüzet küldtek Vavel fekete volónjainak a hátába.~ ~S aztán „avanti!”~ ~
20442 11,   VII|                     és Vavel gróf halálfejes volónjaival. Azonkívül volt nála mintegy
20443  8,    II|           egyenruhája volt a csapatjának (a „volonok” maguk választották az egyenruhájukat)
20444 10,     V|                     a szódafőzőnél elrejtett volónokra ráütök. Azok akkor előjönnek
20445  1,   III|                 nehogy megfagyjon szegényke; voltaképpen azzal az utógondolattal,
20446  4,   III|                     amivel az indulásra kész voltát jelezé, s lefoglalta azt
20447  2,   III|                   fizetéssel.~ ~(Ez nagy szó volto . Hatszáz forint fixum:
20448  6,     I|                   haldokló embernek. – Bűnös voltomat hová tagadnám el? Vétkeim
20449  3,    IV|                     önkényteleno epileptikus vonaglás rándította össze minden
20450 10,    II|                      fel a lázbeteg, s nehéz vonaglással fel akart emelkedni, s ismét
20451  1,   III|                   önnek, Cambray úr, hogy ön vonakodása által a fejét kockáztatja…~ ~–
20452 10,     V|                     Fertőig, melynek mértani vonalait elevenzöld rekettyés jelölte.~ ~–
20453 12,   III|                megállapított demarkácionális vonalak mögött kell maradnia s egymásnak
20454 12,   III|                    megmutogatá rajta a veres vonalakat, melyek a telepezési határokat
20455 11,   VII|                  lesz az óriási V betű másik vonalán végigmenni. Chasteler hadteste
20456  3,   III|                 könnyű gondola, hosszú ezüst vonalat húzva a nagy acéltükör lilaszín,
20457 10,     V|                 bozót volt; az országút déli vonalától vonult egy vízárok a Fertőig,
20458  7,  VIII|                   kezére se nézni, hanem egy vonalazott papíron apró buzogányok
20459 11,    II|             Jánosházától az egyenes diagonál vonalban nagy tömeg lovasságával
20460 11,   VII|              keresztültörnek a körülzárolási vonalon, s aztán körülkerülve az
20461  4,     V|                 bőrig. Sovány arcának minden vonása izgékony volt, s mindig
20462  2,    II|                  férfi írás, világosan nőkéz vonásai. Azok sem maradnak nálam;
20463 11,   III|                      összegyűjtve e jellemző vonásaiból az inszurgens hadnak. Egyike
20464 11,   VII|                Popovics; de az is a kor erős vonásaihoz tartozik, hogy a magyar
20465  1,     I|                 széles vállú alak, szabályos vonásain kemény zárkózottság kifejezésével.
20466  6,    II|                         Lesznek, akik ez egy vonásból is kitalálják, hogy ki volt.~ ~
20467  4,    II|              átváltozás látszott. E megnyúlt vonások, e félig nyitott ajkak,
20468  3,     I|                 csipkeblonddal * , ami semmi vonást kivenni nem enged. Néhány
20469  3,     I|                      ki azokat finom hajszál vonású betűkben, hollótollal leírta,
20470  2,    II|                 hanem egy harmadik személyre vonatkozólag tette, akit nem nevezett
20471  1,   III|              elmondta sorba, ami a gyermekre vonatkozott. A legmélyebb figyelemmel
20472  2,    II|               kikerül.~ ~– Hát a hatóság nem vonhatja őt kérdőre?~ ~– Miféle hatóság?~ ~–
20473  6,     I|                 tetszett neki. A kezével nem vonhatta közelebb Lajos kezét, de
20474  2,    II|                   baja, hogy a kutyák nagyon vonítanak a faluban, majd meg az,
20475 11,    IV|       Tisza-vidékieket is oda lehetett volna vonni, Károly főherceg nagy hadtestéhez
20476  1,    IV|              felfedeztük.~ ~A grófnő vállait vonogatta, és fejét rázta szeszélyesen.~ ~–
20477 11,    IV|              hadirendet kigondolni.~ ~Vállat vontak rá. Neki nem volt itt szava.~ ~
20478  8,     I|            szállítására, se lovakat az ágyúk vontatására, mert magának sincs.~ ~–
20479  3,     I|                      pedig oly fáradtak, oly vontatottak, mintha öreg anyóka tötyögne,
20480 11,   VII|                 mezítláb kellett folytatni a vonulást. Rozsdás fegyver, rongyos
20481 11,   III|                     az utóhad háborítatlanul vonulhattak a sereg után, melynek tartaléka
20482 11,    II|                   közül, hogy vissza kellett vonulnia.~ ~A vezér, Andrássy tábornok,
20483 11,   VII|                 pedig az egész oszloprendben vonuló gyalogság. A harc dolga
20484  1,    II|                    Most visszavonulok. Hováo vonulok vissza? Vagy a feleségemhez,
20485  8,    II|                    igézve, mely annál jobban vonzotta magához, mentül inkább igyekezett
20486  5,     I|                       s elnök tartózkodott a votum Minervaeval * eldönteni
20487 12,     I|                     Mindössze annyit, hogy a wagrami csatában ő is elesett. És
20488  1,    II|                     már nyusztprémes bársony wicklerbe * vala öltözve, strucctollas
20489  2,     I|                 abban senki. Csak a levetett wiklerek és schlüpferek * bizonyítják,
20490  5,   III|                      írta fel római számmal: XI. Ebből, ha megérti a bárónő,
20491  5,     I|                      tőbül kihányták régen a XVII-ik században: azokkal nem kedveskedhetünk
20492 10,   III|                    gais. A katonák vígak! Il y a ici du vin. Itt van bor.
20493  5,   III|                      Kriegeisen kapitányt és Zagodics főhadnagyot a Sándor cár
20494 10,    IV|                     búgása vált ki a milliók zajából; néha egy-egy csikasz farkas
20495 10,    IV|                      s a kiszabadult démonok zajongva kapnak fel a partra, mely
20496  4,   III|                          Kérem önt: ne üssön zajt. Hanem menjen át itt a mellékkamrába,
20497  5,    II|                     Fakard, fapuska csak úgy zakatolt utána.~ ~Az egész társaság
20498 11,   VII|                  ilyen nagy sereggel, hogy a Zalában rákásszanak! A tisztek kijelenték,
20499 11,   VII|                      lábát Zalabéren.~ ~Ez a Zalabér igen kellemes kis mezőváros
20500 11,   VII|                      közül bele nem botlanék Zalabérbe.~ ~Itt vesztegelt a sereg
20501 11,   VII|                  elindult, s megveti a lábát Zalabéren.~ ~Ez a Zalabér igen kellemes
20502 11,    IV|                      zászlójuk védelmében. A zalaiaknál jellemző volt, hogy annyi
20503  2,     I|                   morva kapitányhoz; ez most zálogba adta a birtokot az unokahúgának,
20504  1,    IV|                  mindjárt következik utána a zálogház, ettől nem messze esik a
20505  4,   III|                     s lefoglalta azt mintegy zálogul az ottmaradásra.~ ~Vavel
20506 11,    IV|                 társával a hédervári erdőben Zámoly és Újfalu közt elállva az
20507  8,   III|               hiteles jegyzőkönyvében. Hát a Zamoszk várát védelmező Pulszky
20508  2,    II|               villájával a tányérján, mintha Zapfenstreichot * verne.~ ~– Hogy mer, audiát,
20509  3,    IV|                      nyitott ajtón a szakadó záporba, nem kellett neki se üveges
20510 13,    II|                    is megérkezett. A szakadó záport megvilágítja az egyre lobogó
20511  8,     I|                     az ápolója. A felnyitott zárak bizonyíták, hogy a merénylet
20512  4,    IV|                      úr: – ha még olyan erős zárakat és lakatokat csináltat is
20513  4,    IV|                    kinyithatatlanok, amiknek zárát csak belülről lehet nyitni
20514  5,     I|                   előtt felállított kalodába zárattak.~ ~A gróf nem késett ez
20515  7,    VI|                acélgörgöny leereszkedett, és zárba csappant.~ ~– Most az én
20516 10,    II|               utasításokat adott.~ ~– Eredj, zárd be jól az ajtót a keresztvassal.
20517  4,    II|                 férfigyűlölő. Hanem azért se zárdahölgyet nem csinál magából, se amazont.
20518  7,    IV|                   kolostorba kísért húgát, a zárdaszűzet.~ ~Marie aztán Katalinhoz
20519  9,     I|               influenzában szenvedőket külön zárják. Az ön leánya ebben az influenza-kórházban
20520  8,    II|                   mellyel az acél chatouille zárját fel lehetett nyitni.~ ~Legfelyül
20521  7,    IV|                   ott, hogy a te szemed elől zárjon el engem?~ ~Amint azt kimondta,
20522  9,     I|               férfikézbe kénytelen letenni a zárkövet.~ ~Hanem az még fenn van
20523  1,     I|                    szabályos vonásain kemény zárkózottság kifejezésével. Simára borotvált
20524  5,     I|                  hogy az úr dolgozik, be van zárkózva, ilyenkor nem lehet hozzáférni. –
20525  7,    IV|                     furfangos, felnyithatlan zárral őrizze a maga kincsét!~ ~–
20526  8,     I|           gondoskodik ő vármegyénkint a maga zászlóaljai élelmezéséről.~ ~– Derék
20527  8,     I|                   megyében gyülekezik, s már zászlóaljakká alakul, és tiszteket választ.
20528 11,    IV|                    János, a veszprémi gyalog zászlóaljból. Mikor összerogyott, s látta,
20529 11,     V|                      Sámsonverő ordított egy zászlóaljra valót.~ ~A félbeszakadt
20530 11,     V|               bizonyosan hirdette, hogy az ő zászlóaljuk volt az egyetlen, melyet
20531  7,    II|                    múlva megint eljutottak a zászlóaljukhoz, s ott átadták a megmentett
20532  8,    II|                akarta, hogy Katalin legyen a zászlóanya: hisz ő a vezérnek a menyasszonya;
20533 13,    II|                  végtiszteletet a visszatért zászlóanyának… Nincs miért harcolni többé…
20534 11,     V|                       A király maga tépte le zászlóikról a szégyen fátyolát, s maga
20535 11,     V|             vitézeinek:~ ~– Ma visszanyerjük zászlóink csorbított jó hírét.~ ~Azok
20536  8,     I|                   lovasság élén, hogy lobogó zászlóival letörülje ezt a foltot az
20537  6,    II|                    tagja büszke volt a sasos zászlójára, s jobbnak tartotta magát
20538 11,    IV|               rováson!~ ~Ráismerhetett jól a zászlójárul. Ez volt legjobban összetépve,
20539 11,   III|                      Hunyady József az ezred zászlóját kezébe ragadva, odavágtatott
20540 11,    IV|                      egymás mellett estek el zászlójuk védelmében. A zalaiaknál
20541  8,    II|                    hogy valami áldást mond a zászlójukra.~ ~Szavakkal nem mondta
20542 11,   VII|                      pergő dobszóval, lobogó zászlókkal haladtak előre; a városokból
20543 11,    IV|                     meg magukat ezredenkint, zászlóstul vonultak végig az ellenség
20544  7,    VI|                  azalatt elkészítjük az önök zászlószalagját. Aztán Marie is hadd érezze
20545 11,    IV|                      meg a csapatvezért és a zászlótartót. Zongor Mátyás káplár volt;
20546 11,    II|                      mikor már az ellenség a zászlótartóval tusakodott; az ellenséges
20547  1,   III|                 dolgot, mint a tengerész, ha zátonyra kerül. Nem kellemetes helyzet;
20548  4,    II|                      a bámulat és meglepetés zavarával, s nem tudott a leánynak
20549  9,   III|                   mint a Duna rónáján, s oly zavarban még nem látta hadseregét,
20550  5,     I|                    ebugatás, kakasszó fel ne zavarja álmábúl: most fél éjszakákon
20551  2,   III|                   engem ebből a várból ki ne zavarjanak, anélkül, hogy az új birtokosnővel
20552  5,    IV|                felfedezés után a rejtély még zavarosabb lett.~ ~S annyival inkább,
20553 10,    IV|                   jól ismerte e bozót minden zegezugát.~ ~A nádasi mellékutakon
20554  3,   III|                      úszva, hanem szeszélyes zegzúg szökellésekkel, mint egy
20555  2,    II|                  maga „Augsburger Allgemeine Zeitung” * -ját, amit reggel a kapum
20556  1,   III|                     elöl csipke trompeuse * -zel és rövid ujjakkal.~ ~– Nem
20557 11,    IV|                   pillanatban érkezett meg a zempléni lovasság Kandó ezredes vezetése
20558 11,    IV|                   fölkelők betörése ellen, s zempléniek Galícia közepéig vitték
20559  2,    II|                    megoldás rengeteg kacajra zendítette fel az egész asztaltársaságot.~ ~–
20560 13,     I|                   mellékszobából zongorahang zendült elő. Halk akkordokban az
20561  1,     I|                   kapu alatt. Hisz itt nincs zene. Aztán hova lettek a szép
20562  3,     I|                   hogy mégis gyönyörködjék a zenében, vettek neki egy kintornát,
20563  5,     I|                       klarinétok és piccolák zenéjét, s eltöprengett magában,
20564  5,     I|                     előtt felállított ezredi zenekar válogatott ouverture-jeit,
20565  5,     I|                   helységbe beérve, az ezred zenekara rákezdé a legszebb mazur-indulót,
20566  5,     I|                      és bőkezű úr. Az ezrede zenekarát saját erszényéből tartotta
20567  1,   III|                      lelkében kavarog, nincs zeneköltő, aki szimfóniába szedje. –
20568  7,     I|                   Ezer bocsánat, tévedtem: a zenemű hibás; ugyan ki csinálhatta
20569  4,    II|                játszatta többé, még az órája zeneművét sem húzta fel soha: bántották
20570  3,     I|                 magától zenéző műszeren, s a zenére a befogott kutyák csendes
20571 11,    IV|                   csattogtak össze!~ ~…Ilyen zenészeti és szavalati akadémiát se
20572  8,    II|               tétovázó tempóval, ami a kezdő zenészt jellemzi. Figyelt, Katalinra
20573  7,  VIII|                   embereknek akkor, amikor a zenét le hagyta szállni közéjük
20574 11,   VII|                      útjokat senki.~ ~Csengő zenével, pergő dobszóval, lobogó
20575  3,     I|                   fúvó hengert raknak: azzal zenézhet magának.~ ~A férfi festeni
20576  3,    II|                    egy éve azt mondtam, hogy zenézni akarok. Akkor hoztál nekem
20577  2,     I|              felügyelete alatt, ki igen szép zengeményt szándékozik az ártatlanokkal
20578  3,   III|               rejtélyes neszeit, síró, búgó, zengő hangokat, mik a sík víztükör
20579  5,     I|                  Egész nap mászni a hegyeket zerge után; bevárni a veszedelmes
20580  8,    II|                  magát az „estye Polszka nye zginyela” keserű buzdításaival, a
20581 11,    II|                 felállítva, rohant viszont a Zichyt szorongató francia lovasság
20582 11,    IV|                   lovassága annyira szét van zilálva, hogy kénytelen visszavonulni.~ ~
20583 10,   III|                  ördög, – a viszontlátásig – Zingarelli Rómeójában! Ah, Grassini
20584 12,    II|                      pedig Zircnek. De már a Zirc előtti erdőkben úgy elveszett,
20585 12,    II|                korcsmárosnak való!” De már a zirciek panaszkodtak, hogy őhozzájuk
20586 12,    II|                    úton, a volóncsapat pedig Zircnek. De már a Zirc előtti erdőkben
20587 13,    II|                     villanása is elvegyült a zivataréban.~ ~Azután még hangzott valami
20588  3,   III|                     nem félek se erdőtől, se zivatartól: gyújtson ön lámpást, s
20589  5,   III|                ismerték már a járást, hogy a zökkenőknél, hidaknál maguktól meglassíták
20590  7,   VII|               mindennap elhozza a húst meg a zöldséget, s beadja az ablakon, s
20591 10,    IV|                     Elnyeli mind a hármat, s zöldül fölöttük. Egy negyedik keresztülvág
20592 13,    II|                    mellett most egy másik is zöldült.~ ~Ő kívánta így, hogy fektessék
20593 11,   III|                           A francia hadsereg zöme átkelt a Marcalon, a pápai
20594 11,   VII|                     el lett vágva a hadsereg zömétől és Győr városától is, hol
20595 10,     V|                      egyik hadnagya fogadta: zömök, napbarnította arcú szicíliai.~ ~
20596  1,     I|                      ajtóhoz, vigyázva, hogy zörejt ne keltsen, s bekémlelt
20597  1,     I|                      s megint eltávozó kocsi zörgése.~ ~Ekkor a vegytani gyújtószer
20598 11,    VI|                     ebéd mellől, hogy valaki zörget az ajtón. Ágyúzták a várat.~ ~
20599  3,    IV|                    abban a nyomban elkezdtek zörgetni az utca ajtaján; mégpedig
20600 10,    II|                  működésben van.~ ~– Deiszen zöröghetünk mi ennek! – véleményezé
20601  6,     I|                  Segítsen ön! Könyörüljön! – zokogá keservesen a leány.~ ~–
20602 13,     I|                    mind egyszerre előveszi a zokogás. Csak ő maga, csak a beteg
20603  6,     I|             olvasmányai közül Marie keserves zokogása riasztá föl.~ ~A leány úgy
20604 11,    IV|              csapatvezért és a zászlótartót. Zongor Mátyás káplár volt; hanem
20605  7,  VIII|                 mindennap leckét fog neked a zongorából adni. Marie ezért az ígéretért
20606 13,     I|                             A mellékszobából zongorahang zendült elő. Halk akkordokban
20607  1,    IV|                     s ha felkérték rá, még a zongorához is odaült, s el tudta játszani
20608  8,    II|                      Marie rajztanulmányait, zongoraiskoláját s a kis arcképet, amit Katalin
20609  9,     I|                  kezed munkájából, s adhatsz zongoraleckéket is. Miattam ne legyen már
20610  8,    II|               feltárta az ajtót. Marie ült a zongoránál. Aztán mikor rajtakapták,
20611  3,    IV|                        Aztán bekövetkeztek a zord napok; a hosszú esték, a
20612  8,   III|                     meg magát.~ ~– Valóságos Zrínyi Miklós!~ ~– Hát Jaskó huszárkáplárt
20613  7,    II|                      a kalpagjából átrakni a Zrínyi-dolmánya hátulsó zsebeibe.~ ~A leány
20614  7,   VII|                     leányingecske, elején B. Zs. betűkkel virágos hímzet
20615  8,    II|                 minap az alispánné egy egész zsák pogácsát hozott az ura után,
20616 10,    IV|                      várni a márkit és drága zsákmányát; tehát az oda vezető legkönnyebb
20617 10,   III|                   rég elvégezte feladatát, s zsákmányával és a démon légióval visszatérő
20618  7,    II|             Aranytekercsek, ezüsttel terhelt zsákocskák szép rendben egymás fölé
20619 13,     I|                       külön a polyvát rakták zsákra!~ ~Vavel grófnak és trombitásának
20620  2,    II|                    ablaka előtt: akkor ott a zsalugáteren keresztül kiadja nekik valaki
20621 11,    IV|                     Antal, Szeles Józseffel, Zsámbokrétyvel a mély árokba hullott bajtársakat
20622  1,   III|                      princessz a kis hímzett zsámolyra ült le a lába elé, úgy hallgatta.
20623  4,     V|                    tervezetes könyvecskéje a zsebében, hová a rábízott munkát
20624  7,    II|                      Zrínyi-dolmánya hátulsó zsebeibe.~ ~A leány pedig dalolva
20625  1,     I|                    mit az öregúr szedett elő zsebeiből, engedte jólesni. Később
20626  1,   III|                         Cambray urat, miután zsebeit kimotozták, s azokból minden
20627  7,   III|                       Vezet biz a. Itt van a zsebemben az előlegezett pénz a rögtöni
20628  4,   III|                  kinek a szája be volt dugva zsebkendővel. Azt hirtelen felszabadítá
20629  1,   III|                     benne, a nadrágzsebből a zsebóra lánca fityeg le mindenféle
20630  1,   III|                    vizsgálta, a másikban egy zsebórát tartott; az alsó ajkát erősen
20631  4,    IV|               putriban megláttam egy szegény zsellérasszonyt, aki leányostól együtt majd
20632  4,    IV|                elkergettek a hivatalomból, a zselléreket meg a putriból. Az öregasszony
20633  2,    II|               rendeletet. Ez a két ember egy zsellérházban lakik, amit a névtelen úr
20634  4,     I|            korcsolyázni; míg társalkodónőjét zselleszékbeno szánkáztatta valamelyik
20635  4,    II|                    aki fiatal nőtanítványára zsémbel, ezzel legjobban bebizonyítja,
20636 11,    IV|                      ismerkedni meg a háború zsengéivel: az inszurgens ágyúütegek
20637  4,     I|               elhelyezett kis gézengúzból is zsenit nevelni.~ ~– Hanem a végin
20638  6,    II|                   ellen, s a diplomácia örök zsibongású fondorlatait; a koalíciók
20639  5,     I|                     bort mérni; szabad rajta zsidónak lakni; s nem szabad bele
20640 10,    IV|       belecsimpajkózik a lábába; ezer fonál, zsineg fogja meg minden mozdulatánál,
20641  5,    II|       papirossárkánytól is, amit a gyermekek zsinegen feleresztenek.~ ~Nem is
20642  4,   III|                fordítá félre arcát, míg az a zsinórok felbontásával bajlódni fog.
20643  4,   III|                    íziben kettévágta vele ao zsinórokat, felszabadítva az úrnőt,
20644  1,   III|                      nyakában függött fekete zsinóron egy medalion. Nem értékes
20645  7,    II|                    térkép felfüggesztve. Egy zsinórrántásra felgöngyölődött az, mint
20646  2,    II|                    kicsúfolta a társalkodónő zsiráf frizuráját * – latinul,
20647 10,    IV|                  kóvályogni a levegőben nagy zsivajjal: azokat is a terjedő sár
20648 10,     V|                  odakiáltott a lovagra igazi zsiványhumorral:~ ~– Add meg magad, cimbora!~ ~
20649  4,    IV|              gézengúzt jelent, aki rontja a „zsiványnak a becsületét”.~ ~Ezzel aztán
20650  4,   III|                      nevezetes magyarországi zsiványokat, akikről a bécsiek olyan
20651  4,    IV|                   tud egy zsivány fizetni? – Zsiványtudománnyal. – Meg akartam a gróf úrnak
20652  8,   III|                     gróf –, akik tíz krajcár zsoldért szolgálják a császárt; mit
20653  6,    II|                 hazafiakkal lehet leküzdeni: zsoldos had azzal meg nem mérkőzhetik.~ ~
20654  6,     I|               verebet. – Meghal!~ ~A kedvenc zsoltáréneklő ott feküdt hanyatt a leány
20655 10,     V|                     volt, hogy a lovával egy zsombikban elbukott, s aztán a lába
20656 10,    VI|                  hogy az a másik alak, aki a zsombikhoz támasztva a hátát fekszik
20657  6,    II|                      temetés.~ ~Ott a Hanság zsombikjai között senki sem fog utána
20658 10,    IV|                növényhad. A vizenyősebb róna zsombikokkal van beszórva; rengeteg tömegekké
20659 10,    VI|           mozdulatlan alak fekszik hanyatt a zsombikokon keresztül, hátraszegzett
20660  8,   III|          gyökérbozontjával fölfelé fordított zsombikon ülve, mint egy karosszéken,
20661 10,     V|                   szép rendben ment végbe. A zsombikos, bozótos csatatér nem volt
20662 10,    IV|                ingoványos talajon zsombikról zsombikra. Lóval nem lehetett volna
20663 10,    IV|             lépegettek az ingoványos talajon zsombikról zsombikra. Lóval nem lehetett
20664  5,     I|                   Vannak a társaságban ügyes zsonglőrök, bűvészek, kik Boscót *
20665  3,    IV|                      fejlődött benne, hogyan zsugorodott össze nála minden nemesebb
20666  1,    IV|                     Fervlans, breloque * -ja zsuzsuival játszva. – Ez már megtörtént.
20667  5,    VI|                  összekötötte, oly rohamosan zúdította le a Fertő vizét, hogy amint
20668  1,   III|                      felugráltak helyeikről: zúgás támadt. Ekkor Cambray úr
20669  4,    IV|                összekereste a kastély minden zugát, s nem tudott rájönni, hogy
20670 11,    IV|                  elválni. Mikor az ágyútekék zúgni kezdtek a fejük felett,
20671  3,   III|                    ott; közbe harangoz mély, zúgó hangjával a bölömbika.~ ~
20672 10,    II|                     működését, mikor annak a zúgója működésben van.~ ~– Deiszen
20673  6,    II|                  vajúdásait, – a francia nép zúgolódását a rettentő vérpazarlás ellen,
20674  6,    II|                     fiatal jogtudós ellenben zúgolódó jellem volt; tele panasszal
20675  6,     I|                    Tudok egy jó kis magányos zugot ottan. A gyeppad mellé,
20676  3,   III|                    odakinn? A zápor csak úgy zuhog; a sötét erdőn keresztül
20677 13,    II|                      semmi más, csak a zápor zuhogása.~ ~És mikor elvonult a zivatar,
20678  7,    II|                csatornájából a Traun folyóba zuhogni a vért…~ ~Ez egy jelenet
20679  3,    IV|                   eső is nekieredt, csak úgy zuhogott az eresz.~ ~– No iszen –
20680  7,  VIII|                   billentyűk: persze goromba zűrhangot adtak.~ ~Nézte alul is,
20681 11,    VI|                ellenfél csapatjait tökéletes zűrzavarba hozta e meglepő támadás.~ ~
20682 11,    IV|                   Günsberg tisztnek a karját zúzta szét a kíséretében. Mégsem
20683  9,     I|                    arcára omlott. Össze volt zúzva.~ ~S az irgalmat nem ismerő