IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] ----- 11 1 43 2 a 2368 abba 7 abbahagyta 1 abbahagyták 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2368 a 779 az 735 hogy 347 s | Szomaházy István Aranyköd Concordances a |
Rész
1 I| Az öreg komédiás, ahogy a híres színész önmagát nevezte, 2 I| előszoba fölött megszólalt a csöngetyü, s Adél, az agglegény-háztartás 3 I| gazdasszonya, aki jól ismerte a vénülő ember idegességét, 4 I| idegességét, félénken benyitott a dolgozószobába.~ ~- Nagyságos 5 I| tizennyolcesztendősnek látszó leány, aki a nagyságos urral mindenáron 6 I| fiatal hölggyel, kiáltott a művész nyersen a gazdasszonyra. 7 I| kiáltott a művész nyersen a gazdasszonyra. Megmondtam, 8 I| gazdasszonyra. Megmondtam, hogy a római pápa számára se vagyok 9 I| hirével. Vigye az ördög a sok dologtalan tolakodóját...~ ~ 10 I| kihallatszottak az előszobába is. A „fiatal hölgy” kétségtelenül 11 I| kétségtelenül meghallotta a lármát, legalább a következő 12 I| meghallotta a lármát, legalább a következő pillanatban engedelem 13 I| engedelem nélkül föltárta a szoba ajtaját, s vérvörös 14 I| csillogó szemmel lépett be a híres férfi szentélyébe. 15 I| szentélyébe. Még szinte fuldoklott a sietségtől, az arcán könyek 16 I| elmondjam, miért jöttem...~ ~A nagy ember bámulva nézett 17 I| különös látogatójára, s a fiatal leányt látva, egyszerre 18 I| egyszerre elpárolgott a haragja, amellyel az imént 19 I| haragja, amellyel az imént a bejelentést fogadta. A gazdasszony 20 I| imént a bejelentést fogadta. A gazdasszony ijedten kisurrant, 21 I| gazdasszony ijedten kisurrant, a mester szeme pedig szinte 22 I| pedig szinte rajta veszett a bájos képen: a látogató 23 I| rajta veszett a bájos képen: a látogató szőkehaju, feketeszemü 24 I| kosztümjéhez pompásan illet a sötétkék nemezkalap s a 25 I| a sötétkék nemezkalap s a megdöbbent modorából is 26 I| volt, hogy nem igen ismeri a nyomoruságot és a nélkülözést. 27 I| ismeri a nyomoruságot és a nélkülözést. A mester ámulva 28 I| nyomoruságot és a nélkülözést. A mester ámulva nézte, aztán 29 I| látszom. Tegye le szépen a kalapját és üljön le ebbe 30 I| kalapját és üljön le ebbe a karosszékbe, majd mindjárt 31 I| egy csésze jó teát, amitől a bátorsága visszatér. Most 32 I| Ujra pepecselni kezdett a szamovárjával - a hires 33 I| kezdett a szamovárjával - a hires színész élete kétharmadrészét 34 I| töltötte, - s hamarosan odatolt a kis vendég elé egy csésze 35 I| szólott:~ ~- Tehát halljuk!~ ~A fiatal leány kipirulva hajtotta 36 I| az egyik fauteuilba.~ ~- A nevem - mondta még kissé 37 I| Ella. Apát talán ismeri a mester, hiszen apát mindenki 38 I| Még most is remegek arra a gondolatra, ha apa megtudná, 39 I| jártam...~ ~- Micsoda, kegyed a Cauders Leó leánya?~ ~- 40 I| Igen.~ ~- Cauders Leóé, a nagy gyárosé és vállalkozóé? 41 I| vállalkozóé? És minek köszönhetem a szerencsét, amely ide vezette 42 I| amely ide vezette hozzám?~ ~A fiatal leány arcát ujra 43 I| rajta, hogy szinte remeg a felindulástól, aztán egyszerre 44 I| kétségbeesetten zokogott, hogy a cinikus öreg színész egy 45 I| amit csak kiván tőlem...~ ~A leány lehajtotta fejét az 46 I| akarja, hogy még ma este a Dunának menjek... Mentsen 47 I| szivemből gyűlölök... Inkább a halált, mint ezt... Apának 48 I| rajtam, védelmezzen meg...~ ~A színész ijedten hallgatta 49 I| ijedten hallgatta végig a kétségbeesett kitörést, 50 I| Lászlóffy, - így hívták a hires művészt, - csakhamar 51 I| csakhamar szomoruan bólintott a fejével.~ ~- Azért keresett 52 I| mert szerelmes belém?... A színpadon szeretett belém, 53 I| színpadon szeretett belém, ahol a szerelmes grófokat és diplomatákat 54 I| életben is az vagyok, aki a kulisszák közt?~ ~A leány 55 I| aki a kulisszák közt?~ ~A leány még kétségbeesettebben 56 I| kisasszony, nézzen meg itt a nappali világításban, - 57 I| ilyen bolondságra gondolt... A deszkán még a fiatal hősöket 58 I| gondolt... A deszkán még a fiatal hősöket kell játszanom, - 59 I| életben ötvenhárom év nyomja a vállamat. Harmincöt esztendeje, 60 I| tudja-e, hogy mit jelent a harmincöt éven át való komédiázás?... 61 I| Tévútra vezette, hogy a frakk még megáll valahogy 62 I| frakk még megáll valahogy a derekamon, - pedig öreg, 63 I| ember vagyok, aki már csak a jó teában találja az egyetlen 64 I| az egyetlen örömét... Ha a függönyt lebocsátják, 65 I| szót hallok magam körül... A maga ifjúsága nem illik 66 I| cinikus vénségemhez, hiszen ez a rózsás arcocska arra való 67 I| arcocska arra való hogy a boldogságtól kipiruljon... 68 I| szépen haza és verje ki a fejéből ezt a gyerekes álmot, 69 I| és verje ki a fejéből ezt a gyerekes álmot, s várjon 70 I| s várjon türelmesen arra a daliás legényre, aki csak 71 I| menyecskekorában leányságának erre a hóbortos szeszélyére...~ ~ 72 I| hóbortos szeszélyére...~ ~A hires színész e pillanatban 73 I| nem látszott fiatalnak, - a borotválkozástól kékes arca 74 I| ráncokkal és gödrökkel, - de a leány szinte átszellemülve 75 I| átszellemülve nézte. És a kényeztetett gyermek makacsságával 76 I| akiről azt beszélik, hogy a legjobb partie az egész 77 I| mindig fehér szegfüt visel a smokingjában... Húsz smokingja 78 I| akkor se megyek hozzá, ha a szabója egész üzletét megvásárolja...~ ~- 79 I| üzletét megvásárolja...~ ~- A kövér Kovács doktor, aki 80 I| kövér Kovács doktor, aki a mult évben képviselőnek 81 I| többszörös milliomos...~ ~A leány bánatosan rázta meg 82 I| Kedves kisasszony, most a kenyér után kell néznem, - 83 I| kell néznem, - ma este ujra a szerelmes grófot játszom, 84 I| szerelmes grófot játszom, akiért a fiatal leányok rajongnak. 85 I| leányok rajongnak. Majd a gazdasszonyom kocsit hoz, 86 I| hoz, amelyik hazaviszi, - a többire nézve pedig megigérem, 87 I| megigérem, hogy nem felejtem el a látogatását. Azt is megigérem, 88 I| be fogom magam vezettetni a házukba, - akkor aztán majd 89 I| vele...~ ~Kezet nyujtott a vendégének, s mielőtt megakadályozhatta 90 I| megakadályozhatta volna, a kényeztetett, előkelő, szép 91 I| leány rajongással odaborult a fehér kézre. Lászlóffy ijedten 92 I| Elhiheti, mert mindig megtartom a szavamat...~ ~Amikor a színész 93 I| megtartom a szavamat...~ ~Amikor a színész negyedóra mulva 94 I| színész negyedóra mulva a színház felé baktatott, 95 I| villamos kocsi. Lászlóffy, a maga szomoru sorsára gondolva, 96 I| körülötte történik. Hiszen a sorsa nem volt mindennapi: 97 I| fáradt elméjével még mindig a fiatalságot kellett hazudnia...~ ~ ~ 98 II| amikor nagynehezen fölkerült a fővárosba, egy csapásra 99 II| egy csapásra meghódította a szeszélyes tömeget, amely 100 II| szeszélyes tömeget, amely idefönn a színészek alkotását bírálja.~ ~ 101 II| korában még jóformán csak azok a korcsmárosok ismerték, akiknél 102 II| korcsmárosok ismerték, akiknél a koszt fejében néha a garderobe-ja 103 II| akiknél a koszt fejében néha a garderobe-ja királyi palástjait 104 II| egész Budapest róla beszélt. A Scribe valami öreg darabjában 105 II| öreg darabjában játszotta a herceget, utóbb a büszke 106 II| játszotta a herceget, utóbb a büszke nemes ifjúval csalt 107 II| elismerte, hogy megszületett a legelső magyar színész. 108 II| Csodálatos is volt, hogy a koplaló, rövidnadrágos ember, 109 II| beszélt talán nagyobb úrral a szolgabírónál, honnan szerezte 110 II| szolgabírónál, honnan szerezte azt a csillogó elegánciát, amellyel 111 II| csillogó elegánciát, amellyel a szerepeit eljátszotta. Mindennapos 112 II| eljátszotta. Mindennapos volt a zsufolt ház s a tizenötszörös 113 II| Mindennapos volt a zsufolt ház s a tizenötszörös kihivás, az 114 II| nagyszerü szerződést ajánlott, s a nyomorgó Lászlóffy csakhamar 115 II| asszonyai és leányai már csak a Lászlóffy nevét keresték 116 II| Lászlóffy nevét keresték a szinlapon s ha az ünnepelt 117 II| résztvett az előadásban, a belépőjegyek tekintélyes 118 II| egyúttal beköltözködött a magyar színművészet történetébe 119 II| történetébe is...~ ~Talán a szokatlan, szinte szédületes 120 II| siker volt az oka, hogy a kényeztetett színész némileg 121 II| amiről álmodhatott volna? A szerelmi vágyak idején rég 122 II| rég túljárt, dicsőségének a zenitjén állott, a vagyon 123 II| dicsőségének a zenitjén állott, a vagyon nem izgatta, hiszen 124 II| nem kellett többé félnie a nélkülözéstől. Kivívni való 125 II| előtte s amikor esténként a színházból hazatért, sivárnak 126 II| Lászlóffy szótalanul vonult be a könyvtárszobájába, a szamovár 127 II| be a könyvtárszobájába, a szamovár alatt meggyújtotta 128 II| szamovár alatt meggyújtotta a borszeszt s hajnalig elolvasgatott 129 II| gyötrődjünk az élettel...~ ~A posta olykor seregszám hozta 130 II| olykor seregszám hozta neki a finom női leveleket, - ismeretlen 131 II| mosollyal dobta valamennyit a kályhába. Szerelem? Ojjé! 132 II| féléjszakán át ott settenkedett a berzence-vághalmi primadonna 133 II| akkor olyan reumát szerzett a nedves éjszakában, hogy 134 II| előtt meg se bírta mozdítani a vállát és a balkezét. Azóta 135 II| bírta mozdítani a vállát és a balkezét. Azóta úgy képzelte, 136 II| Azóta úgy képzelte, hogy a szerelem ostoba és veszedelmes 137 II| hogy gyomorbaj bántja, hogy a veséje nem egészséges s 138 II| hogy pár év mulva megkapja a fővárostól azt a díszsírhelyet, 139 II| megkapja a fővárostól azt a díszsírhelyet, amivel nálunk 140 II| díszsírhelyet, amivel nálunk a művészeti érdemeket jutalmazni 141 II| alapjában egészséges volt, mint a makk; csak az unalom tette 142 II| keserűvé. Aki az utcán vagy a színpadon látta, szépszabásu 143 II| szépszabásu felöltőjével, amely a novellabeli főispánoknak 144 II| rögtön beleszeretnék ebbe a gyönyörü szál férfibe...~ ~ 145 II| Csakugyan annyira meghatották-e a vén komédiást az ártatlan 146 II| az ártatlan leány szavai, a hiúsága vagy a jó szíve 147 II| leány szavai, a hiúsága vagy a jó szíve ébredt-e föl a 148 II| a jó szíve ébredt-e föl a furcsa látogatás után: Lászlóffy 149 II| után: Lászlóffy egész nap a szőke gyermekre gondolt, 150 II| szórakozottan játszott, s a híres kritikus, akinek a 151 II| a híres kritikus, akinek a szavára legtöbbet adnak 152 II| szavára legtöbbet adnak a magyar időszaki sajtóban, 153 II| izgató fölfogásról, amellyel a nagy művész a féltékeny 154 II| amellyel a nagy művész a féltékeny márkit ábrázolta. 155 II| hosszat járt föl és alá a könyvtárszobája szőnyegén. 156 II| írt az öreg Caudersnek, a hires pénzembernek, akit 157 II| ki helyet és időt, hogy a holnapi este folyamán találkozhassunk. 158 II| szolgája~ ~Lászlóffy Sándor.”~ ~A levélre, amelyet másnap 159 II| amelyet másnap elküldött a Cauders irodájába, délben 160 II| mellett, tíz után, amikor ön a színházzal végez. Csábításképp 161 II| Csábításképp megjegyzem, hogy a teát magam hoztam Londonból, 162 II| fölfogással játszott, melyet a híres kritikus annyira megdicsért 163 II| kocsit vett és elhajtatott a nádor-utcai Cauders-palotába.~ ~ ~ ~ 164 III| III.~ ~A Cauders-palota kivülről 165 III| bérháznak látszik, de amikor a portás az üvegajtót fölnyitja 166 III| üvegajtót fölnyitja s az ember a szőnyeges, ragyogó előcsarnokban 167 III| kastély vesztibüljében van. A barokk-stilü lépcsőházat 168 III| bolyhos szőnyeg borítja s a márványfalakban a villamos 169 III| borítja s a márványfalakban a villamos rózsák százai égnek. 170 III| villamos rózsák százai égnek. A portás csöngetésére odafönn 171 III| chamoisszinü lakáj szedte le a vendég válláról a prémes 172 III| szedte le a vendég válláról a prémes bundát. Az egyik 173 III| hajlongva megszólalt:~ ~- A méltóságos úr már várja 174 III| szükséges, hogy bejelentsem...~ ~A szárnyas ajtók szétváltak, 175 III| futó pillantást vethetett a fehér fényben uszó teremsorra, 176 III| uszó teremsorra, amely a budapesti hatalmasság otthona. 177 III| budapesti hatalmasság otthona. A színész nem értett sokat 178 III| színész nem értett sokat a pénzügyekhez, de a Cauders 179 III| sokat a pénzügyekhez, de a Cauders poziciójával ő is 180 III| pályafutását minden gyermek ismeri a magyar fővárosban. Az egyszerü 181 III| felsőmagyarországi fürészgyárban kezdte a karrierjét, s akinek édesapja 182 III| tanított, negyven év alatt a monarchia legelőkelőbb pénzügyi 183 III| mindig példányképe volt a becsületességnek s a férfias 184 III| volt a becsületességnek s a férfias korrektségnek. Neki 185 III| Neki ugyan nem vethették a szemére, hogy hatalmát és 186 III| szókimondó ember volt, aki a miniszternek épp úgy megmondta 187 III| miniszternek épp úgy megmondta a véleményét, mint a legutolsó 188 III| megmondta a véleményét, mint a legutolsó gyakornoknak. 189 III| ha akarja, talán már rég a bárói címet is odaragaszthatta 190 III| is odaragaszthatta volna a néhai tanítófiu neve mellé. 191 III| palotába költözzék...~ ~A komornyik átvezette Lászlóffyt 192 III| udvariasan félre állt. A neszre az öreg Cauders vidáman 193 III| Cauders vidáman fölugrott a helyéből.~ ~- Isten hozta, 194 III| tudják élvezni az életet. A színész gourmand módjára 195 III| módjára nézett körül: ez a fészek csakugyan tetszett 196 III| valaki, hát ő tudta élvezni a szép lakást, az otthon melegét 197 III| csupa szőnyeg és szőnyeg, a falak körül mennyezetig 198 III| egész Európában se akadni a párjukra. Gyönyörü, kivert 199 III| Itt van szivar, ha ugyanis a nehéz szivart szereti, de 200 III| mert én trabukkóval élek... A nagy dohányrudakhoz nincs 201 III| meg az egészségem, tudja, a gégém sűrün fölmondja a 202 III| a gégém sűrün fölmondja a szolgálatot... Nem is csoda, 203 III| nem könnyü munkát végez.~ ~A komornyik beadta a teát, - 204 III| végez.~ ~A komornyik beadta a teát, - Lászlóffy behunyta 205 III| teát, - Lászlóffy behunyta a szemét s csöndes imát mormolva 206 III| imát mormolva nyelte le a kortyokat, mert ilyen teát 207 III| Azt mondom, hogy mindeddig a sötétben tapogatóztam... 208 III| sötétben tapogatóztam... Ezért a teáért már csakugyan érdemes, 209 III| csakugyan érdemes, hogy az ember a nyolcvanadik évét megérje...~ ~ 210 III| emelte ajkához ismételten a csészét, s jó színész-arca, 211 III| laikus polgári ábrázat, a menyei extázis képét mutatta. 212 III| Cauders jókedvüen nézte, s a házigazda boldogságával 213 III| mert tudom, hogy egész a japán határszélig se találok 214 III| gégéje megtűrte valahogy a kubai gyártmányokat, - s 215 III| önöket, gazdagokat, irigylem. A jó tea és a jó szivar... 216 III| gazdagokat, irigylem. A jó tea és a jó szivar... A többiben 217 III| jó tea és a jó szivar... A többiben biz’ Isten nincsen 218 III| csakugyan megéri, hogy az embert a csőcselék uzsorásnak nevezze...~ ~ 219 III| az egyetlen élvezetünk... A többi nem ér meg egy pipa 220 III| meg egy pipa dohányt...~ ~A szinész helyeslőleg bólintott 221 III| becézgető pillantást vetett a szivarjára, de aztán kissé 222 III| kissé zavartan sütötte le a szemét.~ ~- És most térjünk 223 III| térjünk át arra, amiért a drága idejét elraboltam... 224 III| drága idejét elraboltam... A méltóságod leánya tegnap 225 III| délután nálam volt...~ ~- A leányom! - kiáltott föl 226 III| dolog nem komoly. Ismeri a fiatal leányokat, ugyebár? 227 III| teremtés más szemmel nézi a világot, mint mi öregek; 228 III| naplójegyzeteket fogalmazzon...~ ~- A leányom álmokat sző valakiről?~ ~- 229 III| Nincs veszedelem, mert az a valaki, szerencsére, én 230 III| tartson szerénytelennek, ha a dolog nem lepett meg valami 231 III| fiatal leányának én vagyok a szerelmi kisérleti bábúja... 232 III| olyannak képzel, amilyennek a szinpadon, a szerepeimben 233 III| amilyennek a szinpadon, a szerepeimben lát... A kedves 234 III| szinpadon, a szerepeimben lát... A kedves leánya is azt vette 235 III| kedves leánya is azt vette a fejébe, hogy hozzám jön 236 III| Higyje meg, sokkal kisebb a baj, mintha a méltóságod 237 III| sokkal kisebb a baj, mintha a méltóságod könyvvezetőjéről 238 III| titkáráról álmodoznék... Ebből a betegségből végre is kigyógyul, 239 III| korszakában reám gondoljanak. A fődolog, hogy gyöngéd és 240 III| legalább az idei farsangban ne. A fürdőszezon elején, - biztosítom... 241 III| hogy kiheverte már ezt a bárányhimlőt...~ ~Cauders 242 III| aztán hálásan megszorította a színész kezét.~ ~- Köszönöm, 243 III| hogy ennyire érdeklődik a bolondos, kicsiny leányom 244 III| leányom sorsa iránt... De a dolog nem olyan egyszerü, 245 III| mint gondolja, mert az a gyermek nem hasonlít a többire... 246 III| az a gyermek nem hasonlít a többire... Egyszer, még 247 III| egész napig nem evett, mert a göncölszekerét nem kapta 248 III| vele, ha valamit komolyan a fejébe vett. Én, fájdalom, 249 III| jól tudom, hogy nagyobb a baj, mint ön hiszi, mert 250 III| mint ön hiszi, mert ez a kis csacsi képes belepusztulni - 251 III| csacsi képes belepusztulni - a bárányhimlőbe is. Ezért 252 III| darabig csöndesen szívta a szivarját, aztán komolyan 253 III| volt, nem szabad megállnia a fele úton... Nemcsak velem 254 III| csak annál lángolóbb lesz a szenvedélye, de a sűrü érintkezés - 255 III| lángolóbb lesz a szenvedélye, de a sűrü érintkezés - ugy-e, 256 III| gyakrabban fölnéz hozzánk, - a többit aztán rábízhatjuk 257 III| többit aztán rábízhatjuk a jó Istenre...~ ~S amikor 258 III| jó Istenre...~ ~S amikor a színész habozó mozdulatot 259 III| teszi, arra is képes, hogy a Dunának menjen...~ ~Lászlóffy 260 III| Kérem, rendelkezzék velem a belátása szerint... Otthonülő 261 III| valami nehéz munka, hogy a kisasszonyt kiábrándítsam 262 III| megigérte, hogy föl fog nézni a Caudersék rendes pénteki 263 III| rendes pénteki estéjére. A rosszabbik frakkját veszi 264 III| hogy fiatalabbnak lássék a koránál.~ ~ ~ ~ 265 IV| jólelküen igen-t mondott.”~ ~A művész kelletlenül vállat 266 IV| előadás után magára öltötte a frakkját - nem a rosszabbat, 267 IV| öltötte a frakkját - nem a rosszabbat, mint megigérte, - 268 IV| komfortáblin elhajtatott a Nádor-utcába. A Cauders-palota 269 IV| elhajtatott a Nádor-utcába. A Cauders-palota körül nagy 270 IV| Cauders-palota körül nagy volt a sürgés-forgás, mert a híres 271 IV| volt a sürgés-forgás, mert a híres pénzügyi hatalmasság 272 IV| hatalmasság öt téli estéjét a főváros igazi notabilitásai 273 IV| notabilitásai látogatták. A kocsik között lovasrendőr 274 IV| lovasrendőr tartotta fönn a rendet, a portás verejtékes 275 IV| tartotta fönn a rendet, a portás verejtékes arccal 276 IV| verejtékes arccal tárta föl a fényes fogatok ajtaját s 277 IV| fogatok ajtaját s odabenn, a kapun belül, tündéri világosságban 278 IV| világosságban uszott az egész ház: a márványfalak, a csavart 279 IV| egész ház: a márványfalak, a csavart oszlopok mentén 280 IV| szines lángok ragyogtak a déli növények között s az 281 IV| prémes belépők simultak. A különös, csodálatosan bájos 282 IV| asszony meglepetve sugta a kisérője fülébe:~ ~- Lászlóffy!~ ~ 283 IV| fülébe:~ ~- Lászlóffy!~ ~A színésznek jól esett, hogy 284 IV| s hiába tagadta volna, a palota ragyogó miliője elkábította 285 IV| embergyűlölő és rosszkedvü, ez a pompa szokatlan és újszerü 286 IV| és újszerü volt előtte s a parfümös levegő, amely már 287 IV| parfümös levegő, amely már a lépcsőházban megcsapta, 288 IV| igen jutott ahhoz, hogy a társadalom nagyságaival, 289 IV| társadalom nagyságaival, a híresekkel és a gazdagokkal 290 IV| nagyságaival, a híresekkel és a gazdagokkal érintkezzék 291 IV| gazdagokkal érintkezzék s később a kisebb gondja is nagyobb 292 IV| most úgy érezte, hogy a komédia érdekli és imponál 293 IV| idegeit izgalomba hozzák.~ ~A ruhatárban aranytól csillogó 294 IV| lakájok szedték le róla a kabátot, s amikor a fűtött 295 IV| róla a kabátot, s amikor a fűtött folyosó vörös szőnyegén 296 IV| középkori apród tárta föl előtte a teremsorba vezető szárnyasajtót. 297 IV| már igen sokan voltak, de a színészt meglepte a diszkrét 298 IV| de a színészt meglepte a diszkrét csönd, amellyel 299 IV| diszkrét csönd, amellyel a jelenlevők csevegtek egymással. 300 IV| jelenlevők csevegtek egymással. A kis szögletek asztalkái 301 IV| alacsony puffokon, vagy a zongorának dőlve, a fehér 302 IV| vagy a zongorának dőlve, a fehér márványkandallók szomszédságában 303 IV| asszonyok mosolyogva hallgatták a feléjök hajló frakkos urak 304 IV| de nyoma sem volt annak a parvenü hangnak, amelyre 305 IV| parvenü hangnak, amelyre a cinikus művész elkészült. 306 IV| volna egybe, vagy mintha a házigazda egyszerűsége, 307 IV| egyszerűsége, nemes intelligenciája a finomság harmóniájába öltöztette 308 IV| körül, rögtön meglátta, hogy a szép Cauders-palota valóban 309 IV| fiatal leány oszlott szét a fehér fénytől ragyogó teremsorban. 310 IV| Sok ideje azonban nem volt a nézelődésre, mert Cauders, 311 IV| Jöjjön, hadd mutassam be a miniszternek, mielőtt az 312 IV| ember bátran eltünhetik a sokaságban...~ ~- Egy ember 313 IV| Sándor aligha. Különben a miniszter már az imént azt 314 IV| bemutassam neki...~ ~Karonfogta a színészt, s sugárzó arccal 315 IV| sugárzó arccal vitte be a dohányzószobába, melynek 316 IV| dohányzószobába, melynek pamlagán ülve a kegyelmes úr a cerclejét 317 IV| pamlagán ülve a kegyelmes úr a cerclejét tartotta. Vagy 318 IV| körülötte, azzal véve részt a társalgásban, hogy gyermekes 319 IV| egyszerü ötletein. Csak a párt humoristája, az anekdotáiról 320 IV| beszélt, élénken affektálva a parlagi kedélyességet, 321 IV| társaságban, csillogó szemmel állt a szoba közepén, s nehány 322 IV| huszárönkéntes, akit főképp a tánc szempontjából hívtak 323 IV| fülelt nagy buzgalommal a miniszter udvarának háta 324 IV| kegyelmes uram, hogy Lászlóffyt, a nagy művészt bemutassam...~ ~ 325 IV| művészt bemutassam...~ ~A miniszter fölemelte dúsfürtü 326 IV| ismerősöm, gyakran csodáltam a színpadon. Most is, az új 327 IV| Egyáltalában azt tartom, hogy a művészet...~ ~A kegyelmes 328 IV| tartom, hogy a művészet...~ ~A kegyelmes úr nagyhangu előadásba 329 IV| nagyhangu előadásba fogott a művészetről, s beszédén 330 IV| meglátszott, hogy Lászlóffyt, a francia gavallérok ábrázolóját, 331 IV| Pajorral, az apaszínésszel... A képviselők elismerőleg bólogattak, 332 IV| félhangosan így szólott a szomszédjához:~ ~- Csodálatos, 333 IV| szomszédjához:~ ~- Csodálatos, hogy a művészethez is épp úgy ért, 334 IV| művészethez is épp úgy ért, mint a saját resszortjához... Bámulatos 335 IV| megszökhetett s gyorsan kisurrant a dohányzó-szobából. Egy ideig 336 IV| ideig unatkozva ődöngött, de a zongoraszobába érve, hirtelen 337 IV| érve, hirtelen elszállott a rossz hangulata: a leányok 338 IV| elszállott a rossz hangulata: a leányok csoportjából egy 339 IV| ajtóhoz. Cauders Ella volt, a minapi látogatója.~ ~A fiatal 340 IV| a minapi látogatója.~ ~A fiatal leány szó nélkül 341 IV| nélkül nyujtotta feléje a kezét.~ ~- No, hát ki tartotta 342 IV| No, hát ki tartotta meg a szavát? - szólott mosolyogva 343 IV| szavát? - szólott mosolyogva a színész.~ ~A leány hálásan 344 IV| mosolyogva a színész.~ ~A leány hálásan rebegte:~ ~- 345 IV| De azt hiszem, nemcsak a leányok, hanem az asszonyok 346 IV| rózsás arccal térve vissza a csipkés, csillogó szemü 347 IV| hány édes órájának volt a tárgya ez a finom és elegáns 348 IV| órájának volt a tárgya ez a finom és elegáns művész! 349 IV| igazán olyan volt, mint a Halálos párbaj harmadik 350 IV| harmadik felvonásában, ahol a Heliotrop-Klub gavallér 351 IV| megengedik, hogy helyet foglaljak a körükben...~ ~Csak látnia 352 IV| Csak látnia kellett a fiatal leányok hirtelen 353 IV| hirtelen megcsillanó szemét, a megdöbbenésszerü bámulást, 354 IV| megdöbbenésszerü bámulást, mellyel a beszédet, a kacérkodást 355 IV| bámulást, mellyel a beszédet, a kacérkodást abbahagyták, 356 IV| kacérkodást abbahagyták, hogy a szívét öröm és büszkeség 357 IV| annyira pesszimista, hogy a megilletődést, melyet megjelenése 358 IV| megjelenése okozott, csupán a hírességének tulajdonítsa. 359 IV| hírességének tulajdonítsa. A férfi mindíg észreveszi, 360 IV| férfi mindíg észreveszi, ha a nőknek férfiúi mivoltában 361 IV| ötvenhárom évére gondolnak, hanem a hódító gavallérokra, akiket 362 IV| meg, ünnepi hangulatukban, a színpadon. A szeme fölragyogott, 363 IV| hangulatukban, a színpadon. A szeme fölragyogott, a dereka 364 IV| színpadon. A szeme fölragyogott, a dereka kiegyenesedett, s 365 IV| benyomását keltette, amikor a világfi biztosságával mondta:~ ~- 366 IV| Igazán boldog vagyok, hogy a medvebarlangomból kimozdultam... 367 IV| medvebarlangomból kimozdultam... A mogorva fenevad nem is hiszi, 368 IV| hajolt az egyik leányhoz, aki a homlokáig elpirulva, a gyönyörüség 369 IV| aki a homlokáig elpirulva, a gyönyörüség lázával sütötte 370 IV| gyönyörüség lázával sütötte le a szemét, - de nem volt ideje, 371 IV| valami bókot mondjon, mert a városrész ifjúsága, amely 372 IV| ifjúsága, amely természetesen a leányos szobában lebzselt, 373 IV| hozzá, hogy bemutatkozzék. A frakkos urak egymásután 374 IV| urak egymásután megmondták a nevüket:~ ~- Rábai!~ ~- 375 IV| Lászlóffy kiváncsian ütötte föl a fejét.~ ~- Kovács doktor? - 376 IV| kérdezte nyájasan.~ ~- Ha a mester úgy akarja, hát tudornak 377 IV| tudornak is csufolhat, - szólt a fiatal úr bizonyos öngúnnyal.~ ~ 378 IV| eleganciáju úri ember volt, a Lipótváros ismert cinikusainak 379 IV| körül. Az ismerőseinek, a millióján kívül, főképp 380 IV| millióján kívül, főképp ezzel a lenéző mosolyával imponált. 381 IV| el. Bármiről beszéltek, a miniszterelnökről, Duseről, 382 IV| miniszterelnökről, Duseről, Bourgetről, a német kancellárról, vagy 383 IV| doktor szánalmasan intett a kezével.~ ~- A miniszterelnök, 384 IV| szánalmasan intett a kezével.~ ~- A miniszterelnök, mondta, 385 IV| kifejező gesztussal abbahagyta a további fejtegetést. Ez 386 IV| félni tőle, mert neki volt a legrosszabb nyelve az egész 387 IV| az egész társaságban.~ ~A színész érdeklődve nézte 388 IV| érdeklődve nézte egy darabig a jól táplált ifjút, akiről 389 IV| csak annyit tudott, hogy a házikisasszony kezére pályázik. 390 IV| Kovács doktor némán állta a szemlét, aztán nevetve megszólalt.~ ~- 391 IV| azt gondolja? Az nem baj, a fődolog az általános szavazati 392 IV| aki nem volt jártas ebben a tónusban, szó nélkül fordította 393 IV| nélkül fordította tekintetét a másik urra, aki a gyémántcsillagos 394 IV| tekintetét a másik urra, aki a gyémántcsillagos cigarettatárcáját 395 IV| eléje. Grünhut úr volt, a dilettáns zeneszerző, aki 396 IV| üzletét vezette, de éjszaka a tökéletes bohémet játszotta, 397 IV| ujságírók közé járt, tegeződött a riporterekkel, s lekötelező 398 IV| nyíltsággal mutatta meg nekik a leveleket, amelyekkel a 399 IV| a leveleket, amelyekkel a főudvarmesterek, szuverén 400 IV| óvatosan ügyelt arra, hogy ez a passziója ne kerüljön pénzbe. 401 IV| nagyszerűen szimulálta a műnyomort, adós maradt a 402 IV| a műnyomort, adós maradt a főpincérnek a kávé árával, 403 IV| adós maradt a főpincérnek a kávé árával, s ő kért kölcsön 404 IV| kért kölcsön öt forintot a szomszédjától. A piszkosságig 405 IV| forintot a szomszédjától. A piszkosságig fukar és zsugorgató 406 IV| Ellenben hajnalig zongorázott a fiúknak, ha éjjeli kóborlásukban 407 IV| beszéltünk önről, - szólott a feléje forduló Lászlóffyhoz. - 408 IV| Lászlóffyhoz. - Stern mester éppen a minap adta elő a szegvári 409 IV| mester éppen a minap adta elő a szegvári kocsiszínt, ahol 410 IV| valamikor, fiatal korában, a Francisco lovag címszerepében 411 IV| címszerepében látta.~ ~- Ki az a Stern mester?~ ~- A sánta 412 IV| Ki az a Stern mester?~ ~- A sánta Stern a Nyugati Hirlaptól...~ ~ 413 IV| mester?~ ~- A sánta Stern a Nyugati Hirlaptól...~ ~Lászlóffy 414 IV| Lászlóffy udvariasan bólintott - a sánta Stern mesternek most 415 IV| most hallotta legelőször a hirét - aztán Rábaira, a 416 IV| a hirét - aztán Rábaira, a harmadik ifjúra fordította 417 IV| nem most hallotta először a hírét; tudta róla, hogy 418 IV| aki húsz év óta azt vette a fejébe, hogy a vallása miatt 419 IV| azt vette a fejébe, hogy a vallása miatt üldözik. Keménynyaku, 420 IV| szükséges ok nélkül kereste a pofozkodásokat és a párbajokat, 421 IV| kereste a pofozkodásokat és a párbajokat, azt szuggerálva 422 IV| sereg frakkos úr lézengett a leányok szobájában, s hogy 423 IV| leányok szobájában, s hogy a közfigyelem jó darabig az 424 IV| asszonyok közt is megállja a helyét, mosolyogva gyönyörködik 425 IV| mosolyogva gyönyörködik a leányok ragyogó szemében, 426 IV| elmésség dolgában se marad a divatos ifjúság mögött. 427 IV| ifjúság mögött. Ella, miközben a barátnőivel látszólag közömbös 428 IV| beszélgetett, titokban egyre csak a színészt nézte, gyöngéd, 429 IV| érette áldozta föl egy estére a lakása csöndjét és magányát. 430 IV| Lászlóffy nagyon is belemerült a diskurzusba a körülötte 431 IV| belemerült a diskurzusba a körülötte lelkesülő fiatal 432 IV| fiatal leányok csapatával, a háziasszony hirtelen ott 433 IV| hirtelen ott termett előtte a gyöngyházas kagylóval, melyben 434 IV| gyöngyházas kagylóval, melyben a szobaleányok a parfait-t 435 IV| melyben a szobaleányok a parfait-t és a fagylaltot 436 IV| szobaleányok a parfait-t és a fagylaltot fölszolgálták.~ ~- 437 IV| kérdezte tőle kacérul.~ ~A művész nyájasan bólintott, 438 IV| művész nyájasan bólintott, s a kagyló után nyúlva, egy 439 IV| után nyúlva, egy pillanatig a szemébe nézett a kis leánynak, 440 IV| pillanatig a szemébe nézett a kis leánynak, aki udvariasan 441 IV| udvariasan bókolt előtte. A pillantás szinte megszédítette: 442 IV| pillantás szinte megszédítette: a gyermek a fanatikus rajongásával 443 IV| megszédítette: a gyermek a fanatikus rajongásával szögezte 444 IV| át öregedő csontjain: ez a feléje lobogó fiatal szerelem 445 IV| egyszerre megdobogott bele a szíve. De mivel tisztességes 446 IV| hát hirtelen elfordította a fejét a leánytól s a fagylaltját 447 IV| hirtelen elfordította a fejét a leánytól s a fagylaltját 448 IV| elfordította a fejét a leánytól s a fagylaltját kanalazva, nyugodtan 449 IV| színlelt flegmával folytatta a beszélgetést, amit a másik 450 IV| folytatta a beszélgetést, amit a másik szomszédnőjével kezdett:~ ~- 451 IV| Hol is hagytuk el? Igen, a francia daraboknál, amit 452 IV| fejtegetésbe fogott, míg a mellette ülő leány, Spitzer 453 IV| gúnyosan mosolyogva hallgatta. A milliomos csopaki Spitzerek 454 IV| aki az urakat gentrysen a keresztnevükön szólította 455 IV| szólította s mindenkivel szemben a megbotránkoztatásig szókimondó 456 IV| megbotránkoztatásig szókimondó volt. A társaság férfitagjai nem 457 IV| sokba. Nem is igen tartozott a ritkaságok közé, hogy Spitzer 458 IV| végre ünnepiesen előadta a mondanivalóit, Lesbia kisasszony 459 IV| maga is azt mondja, hogy a fiatal leányoknak nem való 460 IV| fiatal leányoknak nem való a francia erkölcsdráma? Az 461 IV| veszem rossz néven, ha ez a véleménye, de maga Lászlóffy, 462 IV| valami nagy ujság, amit a darabban tesznek vagy beszélnek?... 463 IV| mi is elolvassuk azokat a regényeket, amiket a mama 464 IV| azokat a regényeket, amiket a mama szokott olvasni, ha 465 IV| ártatlanságokat már csak a szegény Ligeti Juliskának 466 IV| Juliskának kell játszania a hazai szerzők színműveiben... 467 IV| rontana mi rajtunk - ujjé! A különbség mindössze annyi, 468 IV| mindössze annyi, hogy mi csupán a zsúrokon hallunk egyet-mást 469 IV| ostobán és laposan mesélik el a Feydeau ötleteit és elmésségeit... - 470 IV| ötleteit és elmésségeit... - A körülöttük álló urak kissé 471 IV| kissé gúnyosan néztek össze, a leányok, a helyzethez illően, 472 IV| néztek össze, a leányok, a helyzethez illően, elpirultak, 473 IV| véget kell vetni már annak a babonának, hogy a fiatal 474 IV| annak a babonának, hogy a fiatal leány ostobább, mint 475 IV| fiatal leány ostobább, mint a fiatal úr... Manapság, amikor 476 IV| járunk, magunk keressük a kenyerünket, s ha éppen 477 IV| is különben írunk, mint a férfiak, - bizony isten 478 IV| bizony isten furcsa az a mesterséges köd, amivel 479 IV| mesterséges köd, amivel a fiatal hölgyeket körülveszik... 480 IV| hölgyeket körülveszik... A szende nőiesség, - ugyan 481 IV| amolyan szalonkifejezése a tudatlanságnak és a butaságnak... 482 IV| szalonkifejezése a tudatlanságnak és a butaságnak... Paralitikus 483 IV| azt az együgyüséget, hogy a férfiak nem is szerethetik 484 IV| leányt, aki nem rendelkezik a szükséges naivsággal s hogy 485 IV| szükséges naivsággal s hogy a vonzalom fölkeltéséhez okvetlen 486 IV| okvetlen szükséges, hogy a kis csacsi pirulva bujjék 487 IV| leányt szereti, de hogy a modern férfi az efajta libuskáért 488 IV| rajongana, az nevetséges. A férfi nem a butaságba szerelmes, 489 IV| nevetséges. A férfi nem a butaságba szerelmes, hanem 490 IV| butaságba szerelmes, hanem a női gráciába, - ez pedig 491 IV| ám az ostobasággal... Az a leány, aki nagyszerüen érti 492 IV| vagy férfi módjára járatos a felső matézisben, annyi 493 IV| támaszthat maga iránt, mint a régi módi kisasszony, aki 494 IV| kisasszony, aki elpirul, ha a Zola Emil, vagy a Guy de 495 IV| elpirul, ha a Zola Emil, vagy a Guy de Maupassant nevét 496 IV| Maupassant nevét hallja... Ha a királyi ügyészt nem teszi 497 IV| teszi gazemberré az, hogy a büntetőtörvénykönyvet ismeri, 498 IV| szeretném tudni, mennyiben tenné a fiatal leányt tisztességtelenné, 499 IV| tisztességtelenné, ha az életnek azokkal a részleteivel is tisztában 500 IV| tisztában van, amelyeket a jóakaró mamák eltitkolnak 501 IV| eltitkolnak előtte...~ ~A színész kissé elképedve 502 IV| Őt ugyan nem hozták ki a sodrából a gúnyos tekintetek, 503 IV| nem hozták ki a sodrából a gúnyos tekintetek, amelyekkel 504 IV| gúnyos tekintetek, amelyekkel a cinikus fiatalság a fejtegetéseit 505 IV| amelyekkel a cinikus fiatalság a fejtegetéseit fogadta. Megszokta, 506 IV| hóbortosnak híreszteljék, de őt a közvélemény nem bántotta; 507 IV| vonva, lenézőleg szólott a barátnőihez:~ ~- Tudom, 508 IV| kémlelő pillantást vetett a házikisasszony felé: Ella 509 IV| házikisasszony felé: Ella a dilettáns zeneszerzővel 510 IV| de látszott rajta, hogy a gondolatai nem ott járnak, 511 IV| hogy féltékenyen figyel a Lesbia minden szavára... 512 IV| rajzolt különféle ábrákat a levegőbe, s mint elsőrangu 513 IV| süket füleknek beszél... A házikisasszony nyájasan 514 IV| nem volt talán féltékeny a rácsoló, túlokos barátnőjére? 515 IV| rácsoló, túlokos barátnőjére? A színész nem igen volt járatos 516 IV| színész nem igen volt járatos a női lelkek útvesztőjében, 517 IV| oly ingerlően édes volt a sejtelem, hogy ez a rózsás, 518 IV| volt a sejtelem, hogy ez a rózsás, fiatal teremtés 519 IV| hófehér virágok illatoznak... A vénség súlyát, melyet mindig 520 IV| most mintha lefujták volna a vállairól: úgy rémlett neki, 521 IV| úgy rémlett neki, hogy a pályája elején áll, amikor 522 IV| estéken lázasan tombolt benne a fiatal életerő... A zene 523 IV| benne a fiatal életerő... A zene volt-e az oka, vagy 524 IV| zene volt-e az oka, vagy a leányok fehér csipkeruhája, 525 IV| leányok fehér csipkeruhája, a keringő-motivumok-e, amelyek 526 IV| pillanatban egyedül marad a csillogó szemü kis rajongóval, 527 IV| lett volna megcsókolnia a nála huszonöt-harminc évvel 528 IV| fiatalabb kis teremtés kezét! A színész megilletődve, majdnem 529 IV| nézett maga elé, s talán a fogadalma ellenére el is 530 IV| Cauders nem lép be mosolyogva a leányok szóbájába.~ ~A házigazda 531 IV| mosolyogva a leányok szóbájába.~ ~A házigazda kérő pillantással 532 IV| pillantással közeledett a színész felé.~ ~- Kedves 533 IV| kéréssel kell megrontanom a pihenését... De a házigazdai 534 IV| megrontanom a pihenését... De a házigazdai kötelességem 535 IV| vagyok, de mit tegyek, ha a vendégeim hajszolnak? A 536 IV| a vendégeim hajszolnak? A kegyelmes úr a fejébe vette, 537 IV| hajszolnak? A kegyelmes úr a fejébe vette, hogy távozása 538 IV| hacsak akkorát is, mint a nyulfarka... Bizonyos vagyok 539 IV| hogy nem mondhatom meg a miniszternek?~ ~- A miniszter 540 IV| meg a miniszternek?~ ~- A miniszter azt akarja, hogy 541 IV| de az egész társaság... A többi azonban természetesen 542 IV| hogy nem is szólnék, ha a kegyelmes úr nem kívánná...~ ~ 543 IV| méltóságos uram, de ezt még a miniszter kedvéért sem tehetem... 544 IV| tehetem... Az az elvem, hogy a színész csak a színpadon 545 IV| elvem, hogy a színész csak a színpadon foglalkozzék a 546 IV| a színpadon foglalkozzék a mesterségével; aminthogy 547 IV| mesterségével; aminthogy a költőtől se kívánják, hogy 548 IV| ha társaságba megy... Ha a kegyelmes úr hallani kíván, 549 IV| mint hogy egyszer elfárad a színházba...~ ~Cauders komikus 550 IV| látszott rajta, hogy helyesli a vendége fölfogását, - de 551 IV| vendége fölfogását, - de a klub híres anekdotázója, 552 IV| anekdotázója, aki állandóan a miniszter udvarában tartózkodott, 553 IV| Akármit, csakhogy meg legyen a színe annak, hogy a kegyelmes 554 IV| legyen a színe annak, hogy a kegyelmes úr óhajtását teljesíted...~ ~ 555 IV| óhajtását teljesíted...~ ~A színész haragosan rázta 556 IV| színész haragosan rázta meg a fejét, de a kis Cauders 557 IV| haragosan rázta meg a fejét, de a kis Cauders Ella ekkor naiv 558 IV| hát bizonyosan megtenné.~ ~A Lászlóffy arcáról egyszerre 559 IV| arcáról egyszerre eltünt a harag s mosolyogva, gyöngéden 560 IV| mosolyogva, gyöngéden nézett a kis leányra... Aztán jóizüen 561 IV| Isten neki... Pedig nem épp a kedvemre való dolog, hogy 562 IV| kedvemre való dolog, hogy a miniszterek emésztését elősegítsem...~ ~ 563 IV| elősegítsem...~ ~Lomhán fölkelt a karosszékből s míg a lárma 564 IV| fölkelt a karosszékből s míg a lárma hirtelen elcsitult, 565 IV| lárma hirtelen elcsitult, a zongorák becsapódtak s az 566 IV| visszafojtott lélekzettel tolult be a nagyterembe, csöndesen elmondta 567 IV| nagyterembe, csöndesen elmondta a hatéves fiucska történetét, 568 IV| tapsolni kezd örömében, amikor a csillagruhás, vásári bohócot 569 IV| szeméből hirtelen kicsordult a köny... Csodálatosan bájos 570 IV| volt, amit produkált, s a kétszázfejü társaság szinte 571 IV| nélkül hallgatta... Mikor a kis elbeszélés véget ért, 572 IV| elbeszélés véget ért, s a hallgatók mámoros tapsba 573 IV| mámoros tapsba törtek ki, a miniszter lekötelező mosollyal 574 IV| mosollyal nyujtotta neki a kezét:~ ~- Bravo, mindig 575 IV| azóta, hogy ifjukoromban a nagy Sárhalmi Józsefet hallottam 576 IV| Othello címszerepében...~ ~A miniszter szavait hangos 577 IV| elismerőleg bólogatott, a klub híres anekdotázója 578 IV| pedig lelkesen integetett a kezével.~ ~- Oh a híres 579 IV| integetett a kezével.~ ~- Oh a híres Sárhalmi József, meghiszem... 580 IV| találkoztam vele, mikor a Shakespeare-szerepek után 581 IV| Shakespeare-szerepek után a vendéglőstől kapott kegyelemképp 582 IV| az időben történt, hogy a pusztainotai tiszttartó 583 IV| pusztainotai tiszttartó is betévedt a korcsmai fészerbe, ahol 584 IV| korcsmai fészerbe, ahol a nagy művész az öreg Leart 585 IV| anekdotát kezdett mesélni a Sárhalmi József fiatal korából ( 586 IV| Sárhalmi József fiatal korából (a nagy művésznek most hallotta 587 IV| művésznek most hallotta először a hírét), mire a miniszter 588 IV| hallotta először a hírét), mire a miniszter jóakarattal ütött 589 IV| miniszter jóakarattal ütött a vállára:~ ~- Nagy kujon 590 IV| Általános mozgolódás támadt, a miniszter távozni készült 591 IV| miniszter távozni készült s a stréberek és kíváncsiak 592 IV| kíváncsiak nagy csoportja kísérte a kegy elmés urat a ruhatárig. 593 IV| kísérte a kegy elmés urat a ruhatárig. A kitünő államférfiu 594 IV| elmés urat a ruhatárig. A kitünő államférfiu szivarozva 595 IV| szivarozva ballagott lefelé a lépcsőkön a házigazda oldalán 596 IV| ballagott lefelé a lépcsőkön a házigazda oldalán s leereszkedőleg, 597 IV| este...~ ~Amíg Cauders s a politikusok a ruhatárban 598 IV| Cauders s a politikusok a ruhatárban udvaroltak a 599 IV| a ruhatárban udvaroltak a kegyelmes úrnak, a fiatalok 600 IV| udvaroltak a kegyelmes úrnak, a fiatalok serege hízelkedő 601 IV| körül az ünnepelt művészt. A leányok égő arccal, csillogó 602 IV| kissé irigykedve szemlélték a hatást, amelyet a rögtönzött 603 IV| szemlélték a hatást, amelyet a rögtönzött előadás keltett 604 IV| rögtönzött előadás keltett s még a cinikusok is az elismerés 605 IV| elismerés mormogásával adóztak a kiváló élvezetért, Kovács 606 IV| lipótvárosi zsúron, de engem a monológ közepén kidobtak...~ ~ 607 IV| nem igen hallotta ezeket a szavakat, a szeme szinte 608 IV| hallotta ezeket a szavakat, a szeme szinte önkéntelenül 609 IV| szeme szinte önkéntelenül a fehérruhás kis leányra tapadt, 610 IV| kis leányra tapadt, aki a barátnői között állva, szinte 611 IV| fanatikus pillantást vetett rá. A színész dobogó szívvel vette 612 IV| szívvel vette észre, hogy a leány szemében könycseppek 613 IV| mondhatatlanul édes fájdalom költözik a szívébe, s hogy a büszkeségnek, 614 IV| költözik a szívébe, s hogy a büszkeségnek, a megindulásnak, 615 IV| s hogy a büszkeségnek, a megindulásnak, a mámornak 616 IV| büszkeségnek, a megindulásnak, a mámornak sohase fogta még 617 IV| cselekszik, halkan odalépett a leány mellé és suttogva 618 IV| bolond?~ ~- Oh - válaszolta a leány hálásan - még életemben 619 IV| magára...~ ~Cauders, aki a miniszter távozása után 620 IV| távozása után megint visszatért a leányok szobájába, hálásan 621 IV| szobájába, hálásan fogta karon a szótlanul szivarozó színészt:~ ~- 622 IV| értünk, akkor se, mikor a hóbortos kis leányom már 623 IV| gardedám fog majd járni a piknikekre és a társaságba. 624 IV| majd járni a piknikekre és a társaságba. Mert maga, édes 625 IV| mikor hajnal felé távozott a Cauders-palotából, úgy érezte, 626 IV| arra vállalkozott, hogy a fiatal leány előtt öregnek, 627 IV| az övénél nagyobb volna? A színész úgy érezte, hogy 628 IV| sohase fogta még el ennyire a szerettetés vágya, mint 629 IV| félszázad súlya nehezedett a vállaira. Amíg a Lipótváros 630 IV| nehezedett a vállaira. Amíg a Lipótváros csöndes utcáin 631 IV| legjobb barátját megrabolja. A jóindulat örve alatt lopództam 632 IV| jár az eszemben, hogy ezt a szegény, naiv gyermeket 633 IV| követelhetik tőlem, hogy a boldogságom elől kitérjek? 634 IV| embernek joga van ahhoz, hogy a hitvány kis életét kiélvezze, 635 IV| kívánhatja tőlem, mint bárki a világon...~ ~A színésznek 636 IV| mint bárki a világon...~ ~A színésznek föltétlenül a 637 IV| A színésznek föltétlenül a becsületére vált, hogy mikor 638 IV| vált, hogy mikor későbben a könyvtárszobájában a teáját 639 IV| későbben a könyvtárszobájában a teáját elkészítette, homályosan 640 IV| fordulattal lekanyarodott a nagy jellemek ösvényéről. 641 IV| jellemek ösvényéről. De ez a gondolat hirtelen elrebbent 642 IV| ragyogó kék szemétől, mely a félhomályból reája tekintett...~ ~ ~ 643 V| morózus és rosszkedvü volt, s a derekát is állandóan fájlalta, 644 V| kellemetlen hangulatban sietett át a fürdőszobájába, hogy a zuhanyt 645 V| át a fürdőszobájába, hogy a zuhanyt magára bocsássa. 646 V| fogvacogva beleburkolódzott a fürdőköpenyébe, elkeseredve 647 V| Most, hogy alig bírom a derekamat, ugyancsak nem 648 V| fránya legényre vetette a szemét, mondhatom...~ ~Idegesen 649 V| Idegesen ballagott el a színházhoz, s egész délelőtt 650 V| egész délelőtt veszekedett a direktorral, a színészekkel, 651 V| veszekedett a direktorral, a színészekkel, a rendezővel. 652 V| direktorral, a színészekkel, a rendezővel. A kulisszák 653 V| színészekkel, a rendezővel. A kulisszák törzslakói már 654 V| ingerelni ellentmondásokkal, s a legképtelenebb állításait 655 V| szeliden helyeselni kell. A direktor gyorsan fölmenekült 656 V| fölmenekült az irodába, a kollégái behúzták a nyakukat 657 V| irodába, a kollégái behúzták a nyakukat a gallérjukba, 658 V| kollégái behúzták a nyakukat a gallérjukba, a rendező pedig 659 V| nyakukat a gallérjukba, a rendező pedig jóindulattal 660 V| jóindulattal bólogatva hallgatta a kényeztetett művész minden 661 V| hogy az ember itt akárcsak a falnak beszélne...~ ~Lászlóffy 662 V| Most is haragosan dörgött a légvonat ellen, ami állítólag 663 V| állítólag időnek előtte a sírba fogja vinni, s Fürdős, 664 V| sírba fogja vinni, s Fürdős, a rendező, nagy buzgalommal 665 V| Persze, - kiabált, csakhogy a művészt megnyugtassa - egyebet 666 V| hogy nem lesz rend ebben a butikban.~ ~Dühösen ráförmedt 667 V| butikban.~ ~Dühösen ráförmedt a színpadi munkásokra, de 668 V| mérgesen - tehetnek is azok a szerencsétlenek arról, hogy 669 V| üvegbura alatt, amelyből a levegőt kiszivattyúzták... 670 V| hogy vén szamár vagyok...~ ~A rendező ilyenkor okosabbnak 671 V| mondta, azaz markirozta végig a szerepét. A színészek már 672 V| markirozta végig a szerepét. A színészek már föl se vették, 673 V| az istennyila csapna ebbe a siketnéma sugóba!~ ~A művész 674 V| ebbe a siketnéma sugóba!~ ~A művész haragja csak délfelé 675 V| némiképp, amikor megebédelt és a kávéjához ült. Ilyenkor 676 V| Három napig Lászlóffy még a tájékára se ment a Cauders-palotának, 677 V| Lászlóffy még a tájékára se ment a Cauders-palotának, előadás 678 V| Cauders-palotának, előadás után a rendes szokásához híven 679 V| Macaulayt olvasgatva teázott a hajnali órákig. De a negyedik 680 V| teázott a hajnali órákig. De a negyedik nap - épp vasárnap 681 V| meg egy pillanatra se.~ ~A Rákóczi-uton sétálgatott 682 V| Rákóczi-uton sétálgatott a tavaszias verőfényben - 683 V| nem tartottak próbát - s a Szentkirályi-utca sarkán 684 V| összetalálkozott Rábai doktorral. A híres krakéler örvendezve 685 V| örvendezve tárta ki feléje a karjait.~ ~- Épp ezer éve, 686 V| lesz innen-onnan. Mi ujság a vasutkirályok közt?~ ~- 687 V| hozzám fordul. Egyébként a vasutkirályok mostanában 688 V| honnan jövök?~ ~- Honnan?~ ~- A vívóteremből. Egy vidéki 689 V| valamivel, mint kellene.~ ~A színész nevetve bólintott.~ ~- 690 V| magát, amikor többnyire a férfiak orrát operálgatja. 691 V| valamikor asszonyt is?~ ~A doktor derülten karolt a 692 V| A doktor derülten karolt a művészbe.~ ~- Gyógyítani 693 V| mégis mindig akad balek, aki a nyugodtságát meg a függetlenségét 694 V| aki a nyugodtságát meg a függetlenségét föláldozza 695 V| apropos, nem jön el mester a Dömjén Sala esküvőjére?~ ~- 696 V| Sala esküvőjére?~ ~- Ki az a Dömjén Sala?~ ~- A montenegrói 697 V| Ki az a Dömjén Sala?~ ~- A montenegrói konzul, aki 698 V| montenegrói konzul, aki a dúsgazdag Stux Katát feleségül 699 V| feleségül veszi. Jöjjön el, a templomban együtt fogja 700 V| pénzarisztokráciát, sőt a politikai notabilitásokból 701 V| notabilitásokból is mindazokat, a kiket az előkelő zsidó esküvőkre 702 V| hogy kibérlik őket?~ ~- Hát a mester semmit sem tud az 703 V| pénzhercegnek az az ambiciója, hogy a leánya esküvője után a Pester 704 V| hogy a leánya esküvője után a Pester Lloyd kiírja a hírek 705 V| után a Pester Lloyd kiírja a hírek közé a jelenvoltakat. 706 V| Lloyd kiírja a hírek közé a jelenvoltakat. Ilyen célokra 707 V| tarifa szerint szállítja a nevesebb férfiakat. Egy 708 V| ha szegény is - százba. A Stuxék esküvőjén fogadni 709 V| Lászlóffy nagyot nevetett a furcsa doktor tréfáján, 710 V| hogy megfizettek. Még pedig a színésztarifa szerint, 711 V| látott még ilyesmit. Ott lesz a környék valamennyi csinos 712 V| leánya, Cauders Ella is, aki a menyasszonynak legjobb barátnője. 713 V| amint kocsin hajtattak a Károly-köruton át a Dohány-utcába...~ ~ 714 V| hajtattak a Károly-köruton át a Dohány-utcába...~ ~A színész 715 V| át a Dohány-utcába...~ ~A színész elgondolkodva nézett 716 V| karon Lászlóffyt, s míg a Rákóczi-úton befelé mentek, 717 V| mentek, kifejtette nézeteit a házasságról.~ ~- Ez a Dömjén 718 V| nézeteit a házasságról.~ ~- Ez a Dömjén Sala hígvelejü fickó, 719 V| fickó, de mivel az apja a Délnyugoti Vasut elnökigazgatója, 720 V| után kéne megélnie, hát még a hajléktalanok menedékhelyére 721 V| ügyvéd, fejedelmi irodája van a Nádor-utcában, megkapta 722 V| Nádor-utcában, megkapta a montenegrói konzul címét 723 V| montenegrói konzul címét és a legvagyonosabb nagykereskedők 724 V| leányt is kap s az esküvőjén a legokosabb emberek is boldogságtól 725 V| embernek bizony elmegy a kedve a szent házasságtól: 726 V| embernek bizony elmegy a kedve a szent házasságtól: ez az 727 V| amikor azt mondom, hogy a nők nagyrésze méltatlan 728 V| nők nagyrésze méltatlan a saját szépségéhez...~ ~- 729 V| saját szépségéhez...~ ~- A filozófusok azt vitatják, 730 V| házasság szerencsés... Ahol a házasfelek egyformán okosak 731 V| akarja elhitetni velem, hogy a boldog házasélet az ostobaságban 732 V| Ilyen badarságot csak a vidéki szociológusok írnak, 733 V| mulatság talán, ha az ember a feleségével úgy beszélgethet, 734 V| efféle ízléstelenséget csak a zsidó családoknál tapasztalhatja 735 V| tapasztalhatja az ember. A keresztény leány nem fog 736 V| fiúhoz, csupán azért, mivel a leendő apósa előkelő állásban 737 V| apósa előkelő állásban van. A zsidók azonban, akik folyton 738 V| zsidók azonban, akik folyton a demokráciáról szavalnak, 739 V| specialitás ám, mint azok a szép leányok, akiket annyira 740 V| akiket annyira lecáfol... Aki a zsidó vallást csak szóba 741 V| orrát, de önmaga folyton a maga fajtáját szidja és 742 V| szidja és ócsárolja...~ ~A beszélgetés megakadt ennél 743 V| beszélgetés megakadt ennél a pontnál, mert közben elértek 744 V| pontnál, mert közben elértek a dohány-utcai zsinagógáig. 745 V| csillogó magánfogatok állottak a templom előtt, s az udvaron 746 V| feketerozettás rendezők sürögtek. A két férfi csak nagy üggyel-bajjal 747 V| tudott utat törni magának a templom hajójába, melynek 748 V| hajójába, melynek padjaiban a budapesti pénzvilág összes 749 V| notabilitásai ott voltak. A színész felé nyájas bankigazgatók, 750 V| huszár-önkéntesek szalutáltak előtte, a nagy művészt megillető hódolattal. 751 V| művészt megillető hódolattal. A mátkapár már ott állott 752 V| állott az oltár előtt, s a magasból ünnepies orgonaszó 753 V| ünnepies orgonaszó áradt szét a színes ablakok különös fényében 754 V| fényében uszó levegőbe. A Lászlóffy pillantása kissé 755 V| kissé félénken révedezett a szokatlan miliőben de a 756 V| a szokatlan miliőben de a Rábai suttogása csakhamar 757 V| mondja ezt?~ ~- Azért, mert a sárga irigység emészt, kedves 758 V| leánycsapat majdnem fölfalja önt a tekintetével.~ ~Lászlóffy 759 V| tekintett jobbfelé, ahol a Lipótváros összes szép asszonyai 760 V| tarka csoportban várták a szertartás megkezdését. 761 V| szertartás megkezdését. A szinész szeme rögtön megtalálta, 762 V| sötét utcai ruhában állt a második pad szélén, s vadrózsákkal 763 V| pillantásuk találkozott, a leány gyöngén megremegett.~ ~- 764 V| akar, kedves művészem... Ha a Simplon-alagutat meg tudták 765 V| mesterség, hogy az ember a dohány-utcai zsinagógában 766 V| zsinagógában előbbre furakodjék... A fő, hogy az ökleinknek hasznukat 767 V| Energikusan utat tört a tömeg között, s mivel a 768 V| a tömeg között, s mivel a krakéler tempóiról az egész 769 V| egész városrész ismerte, a vállalkozás fényesen sikerült. 770 V| Hallja, ne taszigáljon, mert a képére mászok...~ ~De ahogy 771 V| De ahogy megfordult, s a Rábai doktor hideg tekintetével 772 V| kacér tekintettel fogadták a „dunaparti Le Bargy”-t, 773 V| elnevezte. Lászlóffyt azonban a kihivó tekintetek épp oly 774 V| oly hidegen hagyták, mint a leányok naiv és elragadtatást 775 V| föl, mikor végre egészen a közelébe jutott Cauders 776 V| nélkül nyujtotta feléje a kezét.~ ~- Csodálkozik úgy-e, 777 V| kérdezte Lászlóffy boldogan.~ ~A leány halkan susogta:~ ~- 778 V| Ha itt nem, hát az utcán, a Műcsarnokban, vagy valamelyik 779 V| hangversenyen...~ ~- De hiszen se a Műcsarnokba, se a hangversenyekre 780 V| hiszen se a Műcsarnokba, se a hangversenyekre nem járok!~ ~- 781 V| tudtam, hogy fölkeres...~ ~A színész kifejezhetetlen 782 V| kifejezhetetlen boldogsággal nézett a leányra, akinek minden gondolata 783 V| csak ő körülötte forgott. A félszázad alatt, amióta 784 V| aranycirádás falak közt, a tompa fény, mely a színes 785 V| közt, a tompa fény, mely a színes ablakokon átverődött, 786 V| színes ablakokon átverődött, a mirtuszkoszorus menyasszony, 787 V| vöröses koloritot kapott a sötét üvegeken áttörő déli 788 V| áttörő déli napsugárban, a virágok illata, az izgatott 789 V| illata, az izgatott suttogás, a kóruson éneklő gyermekek 790 V| kérem, hogy ne habozzék, ha a boldogtalanságomat nem akarja... 791 V| aludtam, mert mindig ez járt a fejemben...~ ~- Miről van 792 V| apának is abból, ha egy napon a Dunából fognának ki?... 793 V| Pedig, hogy ez lenne a vége, azt ő éppen oly jól 794 V| Lászlóffy rémülten tekintett a leányra, aki komolyan folytatta:~ ~- 795 V| Azt akarom, hogy kérje meg a kezemet... Holnap vagy holnapután 796 V| apával találkozhatik...~ ~A művész megfogózott a padba, - 797 V| A művész megfogózott a padba, - a leány beszéde 798 V| művész megfogózott a padba, - a leány beszéde majd csaknem 799 V| gondolja ezt igazán? Én a maga kezét, - őrültség! 800 V| őrültség! Ha nem is beszélek a korkülönbségről, de a vagyona, 801 V| beszélek a korkülönbségről, de a vagyona, szegény kis barátnőm, 802 V| vagyona, szegény kis barátnőm, a vagyona!... Csak nem képzeli, 803 V| szeretem, de abba, hogy ki lesz a férjem, ő se fog beleszólani... 804 V| vagyok, de megvan e felől a nézetem s bizonyos lehet 805 V| avatkozhatnának az apák a leányaik ízlésébe, hajlandóságaiba, 806 V| s így az ő ízlése ebben a kérdésben nem számíthat... 807 V| hogy bocsánatot kérjek a francia kisasszonytól... 808 V| elhatároztam, hogy éhen halok... A régi makacsságom most is 809 V| súgta Lászlóffy megindulva - a jó Istenre kérem: legyen 810 V| lehetségesnek, ami majdnem a lehetetlenséggel határos: 811 V| könnyelmü lennék ahhoz, hogy a maga viruló életét magaméhoz 812 V| gondol: mi lenne mindennek a vége?... Tíz esztendő mulva 813 V| átkozná mindazokat, akiknek a házasságában részük volt... 814 V| Szomoruan hajtotta le a fejét, de a leány keze most 815 V| hajtotta le a fejét, de a leány keze most a pad alatt 816 V| fejét, de a leány keze most a pad alatt az övéhez ért, 817 V| az övéhez ért, s érezte a gyöngéd szorítást, a lángoló 818 V| érezte a gyöngéd szorítást, a lángoló meleget, mely a 819 V| a lángoló meleget, mely a puha kézből beléje sugárzik. 820 V| kézből beléje sugárzik. A vére még jobban fölforrt, 821 V| jobban fölforrt, amikor a leány halkan és meghatott 822 V| meghatott mosollyal súgta a fülébe:~ ~- Ne aggódjék: 823 V| Tudom, hogy mit teszek és a jövőmért kizárólag engem 824 V| kizárólag engem fog terhelni a felelősség. Hatvanéves korában 825 V| fiatalabbnak fogom tartani, mint a mostani udvarlóimat, hiszen 826 V| mostani udvarlóimat, hiszen a maga művészete nem öregedhetik 827 V| Én csak annyit kívánok a sorstól, hogy mindig a maga 828 V| kívánok a sorstól, hogy mindig a maga közelében lehessek 829 V| behunyta gyönyörűségében a szemét. És míg az orgona 830 V| orgona újra megszólalt s a menyasszony, az oltár előtt, 831 V| lehajtott fővel hallgatta a pap beszédét, félig álmodva 832 V| Minek fösti elém ezt a nagy boldogságot, miért 833 V| miért tesz elégedetlenné a sorsom iránt? Eddig nyugodtan 834 V| mondott... Milyen kegyetlenség a gondviseléstől, hogy csak 835 V| mindennel leszámoltam...~ ~A leány megszorította a kezét 836 V| A leány megszorította a kezét és bátran folytatta:~ ~- 837 V| ragyogó arccal gratuláltak a násznépnek, a tekintélyes 838 V| gratuláltak a násznépnek, a tekintélyes nagynénik, a 839 V| a tekintélyes nagynénik, a cilinderes és izzadt keztyűs 840 V| férfirokonok sorának, s a boldogságtól szinte szétolvadó 841 V| örömszülőknek. Utolsónak jött ki a fiatal pár, alig győzve 842 V| alig győzve megszorítani a feléjök nyujtott kezeket, 843 V| nyujtott kezeket, s válaszolni a komoly, tréfás, ingerkedő, 844 V| mindenünnen elhalmozták őket. A menyasszony kipirulva bókolt 845 V| menyasszony kipirulva bókolt a leányismerőseinek, a vőlegény 846 V| bókolt a leányismerőseinek, a vőlegény pedig kissé szégyenkezve, 847 V| nem jól érzi magát, pedig a barátai ugyancsak irigykedve 848 V| az ötperces menyecskével a virágos landauerben helyet 849 V| misszt szintén kifelé sodorta a tömeg, s Lászlóffy majdnem 850 V| bravurral tudta megőrizni a pozicióját a leány oldalán. 851 V| tudta megőrizni a pozicióját a leány oldalán. Az ajtóban 852 V| összetalálkoztak Cauderssal; a híres ember gavallérosan 853 V| odasietett az irodájából, hogy a leányát elkísérje.~ ~- Ni 854 V| viszonyt tart fönn, hogy még a konzulja esküvőjén is megjelenik. 855 V| megjelenik. Amint látom, a kis leányom lovagjául szegődött...~ ~ 856 V| rosszul esett neki, hogy a derék ember bizalmával visszaél. 857 V| agglegény-háztartásban, aminő a magáé, nem okoz valami nagy 858 V| okoz valami nagy bajt, ha a házigazda el is marad...~ ~ 859 V| Isten neki, meghozom azt a nagy áldozatot, hogy Budapest 860 V| legjobb francia szakácsának a főztjéből egyem...~ ~Lászlóffy, 861 V| nem erőltette meg magát a szabadkozásban, láthatólag 862 V| szívesen foglalt helyet a Caudersék fogatán, mely 863 V| Caudersék fogatán, mely a templom előtt várakozott. 864 V| előtt várakozott. Otthon a háziúr egy pillanatra egyedül 865 V| pillanatra egyedül hagyta őket a kis szalónban, tréfásan 866 V| tréfásan engedelmet kérve a művésztől:~ ~- Úgy-e megbocsát, 867 V| megbocsát, ha pár percre a telefonhoz sietek?... Az 868 V| efféle kalmárember jóformán a telefon mellett keresi meg 869 V| telefon mellett keresi meg a mindennapi kenyerét...~ ~ 870 V| mulva bájos pongyolában, a vállán csipkés köténnyel 871 V| naphosszat elnézném... Ezt a kis palotát a jóízlés muzeumának 872 V| elnézném... Ezt a kis palotát a jóízlés muzeumának lehetne 873 V| Köszönöm apa nevében a bókot... Ezt az elismerést, 874 V| bókot... Ezt az elismerést, a maga ajkairól, ő bizonyosan 875 V| sikerült konverziónál.~ ~A házikisasszony cigarettát 876 V| házikisasszony cigarettát tett a vendég elé, aki csodamódra 877 V| napfényben csillogó nippek közt, a sajátságosan kedves, disztingvált 878 V| disztingvált illatban, mely a finom, úri lakást betöltötte. 879 V| tökéletesnek tetszett most előtte: a déli napsugár, mely vígan 880 V| mely vígan játszadozott a virágos kárpitokon, a karosszék, 881 V| játszadozott a virágos kárpitokon, a karosszék, melyben kényelmesen 882 V| melyben kényelmesen hátradőlt, a cigaretta, melyből könnyü 883 V| füstfelhőket fújt maga elé. Amíg a kis leány boldogan nézte, 884 V| Lászlóffy, - szakította félbe a leány, miután nagyot lélegzett, - 885 V| miután nagyot lélegzett, - ez a mai nap lesz az, amelyen 886 V| mai nap lesz az, amelyen a sorsunk eldől... Hallgasson 887 V| rám: ebéd után, ha apával a dohányzóba átmennek, mondja 888 V| különösnek, mint maga hiszi...~ ~A színész nem felelhetett, 889 V| jókedvüen belépett hozzájuk. A házigazdát nyomon követte 890 V| kisasszonynak s mintha csak a sors is ösztökélni akarta 891 V| ösztökélni akarta volna a merész lépésre, Cauders 892 V| nézem harminc évesnél! Az a keresztlevél, azt hiszem, 893 V| szemérmetlenül hazudik...~ ~A menü pompás volt, a borok 894 V| A menü pompás volt, a borok kitünőek, a fölszolgálás 895 V| volt, a borok kitünőek, a fölszolgálás csodaszerü, 896 V| tapasztalást tett: hogy a Cauders-palota nemcsak a 897 V| a Cauders-palota nemcsak a teájáról híres, hanem a 898 V| a teájáról híres, hanem a feketekávéjáról is. Amíg 899 V| feketekávéjáról is. Amíg a kitünő mokkát kanalanként 900 V| kriminális lőrét ittam, ami a kávé tisztes lobogója alatt 901 V| lobogója alatt tolakszik be a szegény nyárspolgár életébe...~ ~ 902 V| zajtalanul elszedte az asztalról a porcellánt, Ella kisasszony - 903 V| biztató pillantást vetve a színész elé - graciöz pukkerlit 904 V| Mosolyogva kilebbent a szobából, mégegyszer rászögezve 905 V| szobából, mégegyszer rászögezve a szemét a színészre, aki 906 V| mégegyszer rászögezve a szemét a színészre, aki úgy érezte, 907 V| szinte magánkívül hallgatta a Cauders beszédét, gépiesen 908 V| tudta, hogy miről van szó. A szórakozottsága csakhamar 909 V| szórakozottsága csakhamar föl is tünt a figyelmes házigazdának.~ ~- 910 V| művészem? Úgy rémlik, mintha a gondolatai mértföldes messzeségben 911 V| Fogadni mernék, hogy a lelkében most valami új, 912 V| Lászlóffy lehorgasztotta a fejét, a kezével idegesen 913 V| lehorgasztotta a fejét, a kezével idegesen markolt 914 V| kezével idegesen markolt a széles angol fauteuilbe, 915 V| lett az izgalomtól, aztán a Cauders szemébe nézve, elszántan 916 V| Talán megfeledkeztem a tiszteletről, amellyel méltóságodnak 917 V| tartozom, talán visszaélek a jóságával, mellyel oly érdemetlenül 918 V| Beszéljen, boldog vagyok, hogy a bizalmával kitüntet... Tudja, 919 V| hanem becsülöm is...~ ~A színész szeméből könyek 920 V| Említettem úgy-e, hogy a kis leánya szerelmes belém?... 921 V| megismer, de fájdalom, hiu volt a reményünk... A szegény gyermek 922 V| hiu volt a reményünk... A szegény gyermek most jobban 923 V| mintha ma töltöttem volna be a harmincadik évemet, mintha 924 V| szinte félek... Mi lesz ennek a vége? Tudom, hogy őrültség, 925 V| én nem tudom megtalálni a kivezető utat...~ ~Szinte 926 V| Szinte remegve nézett a házigazdája szemébe, mint 927 V| házigazdája szemébe, mint a húszéves siheder, aki a 928 V| a húszéves siheder, aki a sorsa eldőlését várja a 929 V| a sorsa eldőlését várja a következő pillanatban. Oly 930 V| viselkedése, hogy Cauders, a várható fölindulás helyett, 931 V| szomoruan, miközben kezét a könyező színész vállára 932 V| sokat fogunk szenvedni mind a hárman... De akárhogy is 933 V| ember módjára viselkedett.~ ~A színész melankólikusan bólintott.~ ~- 934 V| megtennék akármit, csakhogy a szegény gyermek boldogságát 935 V| mert éjjel is azon töröm a fejemet, hogy a kivezető 936 V| azon töröm a fejemet, hogy a kivezető utat megtaláljam... 937 V| Cauders sokáig nézett a szivarja füstjébe, majd 938 V| szótlanul föl és alá sétált a dohányzó szoba szőnyegén. 939 V| közömbös iránta, s hogy a kisebb gondja is nagyobb 940 V| visszük el, hát csak fokozzuk a szenvedélyét, hiszen, fájdalom, 941 V| sokkal akaratosabb, semhogy a szerelméről lemondjon...~ ~- 942 V| Kívánja, hogy elutazzam? A legnagyobb készséggel. Még 943 V| veszek Budapesttől. És itt a kezem, hogy nem is térek 944 V| térek vissza addig, amíg a kicsike leány a nászútjára 945 V| addig, amíg a kicsike leány a nászútjára el nem indul...~ ~ 946 V| meghatottan nyujtotta kezét a színésznek és hálásan szólt:~ ~- 947 V| higyje meg, nagyon bánt a kétség: vajjon szabad-e 948 V| kétség: vajjon szabad-e ezt a nagy áldozatot elfogadnunk 949 V| Ella nevető arca bukkant be a függöny nyílásán keresztül.~ ~- 950 V| keresztül.~ ~- Elszívták már a szivarjukat? Én aludtam, 951 V| beszéltem vagy tíz percig a kertész unokaöccsének sógornőjéről, 952 V| kíváncsiság, csupa türelmetlenség. A férfiak zavartan hallgattak, 953 V| kissé.~ ~- Szivaroztunk és a mester minapi híres szerepéről, 954 V| minapi híres szerepéről, a sikkasztó katonatisztről 955 V| eddigi alakjaiban... Ne rázza a fejét kedves művészem, ön 956 V| édesapjára, míg Lászlóffy, aki a polgári életben - csodálatos! - 957 V| abszolute nem értett a színészkedéshez, szemlesütve 958 V| szemlesütve állott föl a helyéről. És anélkül, hogy 959 V| helyéről. És anélkül, hogy a pillantását fölemelte volna, 960 V| most már mennem kell, mert a Kaszinóban várakoznak rám. 961 V| műkedvelői előadást rendezek a kastélyában.~ ~Sietve búcsuzkodott, 962 V| kezet az öreg Cauderssel és a leányával. Az előszobában, 963 V| leányával. Az előszobában, míg a házigazda gyujtó után nézett, 964 V| gyujtó után nézett, hogy a vendég az utiszivarját meggyujthassa, 965 V| Elmondta apának, hogy mi a tervünk?~ ~Lászlóffy úgy 966 V| úgy tett, mintha teljesen a szivarja levágásával lenne 967 V| értesíthessem...~ ~Tíz perc mulva a színész már az Erzsébet-tér 968 V| járt és sápadtan ült be a legelső fiakkerbe, ami 969 V| mondott:~ ~- Hajtson ki a Zugligetbe, vagy Dunakeszre... 970 V| csak minél messzebb ezektől a házaktól és utcáktól...~ ~ 971 V| Negyednap délben mrs. Black, a Caudersék angol nevelőnője, 972 V| félnapot mindennap ott töltött a kis nádor-utcai palotában, 973 V| dear, küldje ki valamiért a szobaleányt... Ma reggel 974 V| az ön számára...~ ~Mikor a szobaleány kiment, az angol 975 V| volt - szemforgatva átadta a növendékének a lezárt borítékot, 976 V| szemforgatva átadta a növendékének a lezárt borítékot, melyre 977 V| lezárt borítékot, melyre a Lászlóffy gyermekesen nagy 978 V| kisasszonynak.~ Nagyon sürgős!~ ~A leány szinte lélegzet nélkül 979 V| lábadó szemmel olvasta végig a következő levelet:~ ~Kedves, 980 V| vagyok Budapesten, - s az a tervem, hogy nem is térek 981 V| aki egy végzetes napon azt a bolondságot vette a fejébe, 982 V| azt a bolondságot vette a fejébe, hogy a szívét, a 983 V| bolondságot vette a fejébe, hogy a szívét, a fiatal szívét, 984 V| a fejébe, hogy a szívét, a fiatal szívét, egy szomoru, 985 V| alkalma volt ahhoz, hogy a piszkos, a csunya, a prózai 986 V| volt ahhoz, hogy a piszkos, a csunya, a prózai életet 987 V| hogy a piszkos, a csunya, a prózai életet megismerje, 988 V| életet megismerje, semhogy a maga érzésével igazán tisztában 989 V| Fehér leányszobájában, a szerető szívek között, akik 990 V| találta meg, hanem csak a bábút, akit érzésének aranyos 991 V| fölruház... Még nem tudja, hogy a bábu akkor is csak hideg, 992 V| most arról beszélni, hogy a maga érzése is csak gyermekes 993 V| Vén vagyok, kifáradtam a küzdelemben; és a szívem - 994 V| kifáradtam a küzdelemben; és a szívem - óh mily őszinte 995 V| nem képes többé arra, hogy a szerelem boldog ujjongását, 996 V| boldogtalanságát átérezze. Legyen meg a kényelmes lakásom, a jó 997 V| meg a kényelmes lakásom, a jó ebédem, az esti teám, 998 V| csengjen olykor fülembe a tapsok zenéje: többet az 999 V| kívánok és nem kívánhatok. A szerelem, a maga fiatalsága, 1000 V| kívánhatok. A szerelem, a maga fiatalsága, a maga