Rész

 1    I|           arcára, - s jókedvüen így szólott:~ ~- Tehát halljuk!~ ~A
 2    I|           ragyogó szemét s komolyan szólott:~ ~- Ha elhagy, nem élek
 3   II|             És amikor lefeküdt, így szólott magában:~ ~- Ha könyvek
 4   II|          botjával, elismeréssel így szólott:~ ~- Ha asszony lennék,
 5  III|       gyártmányokat, - s ábrándozva szólott:~ ~- Lássa, ez az egy, amiért
 6   IV|             unottan, leereszkedőleg szólott:~ ~- Oh, Lászlóffy, nagyon
 7   IV|         párton ült, félhangosan így szólott a szomszédjához:~ ~- Csodálatos,
 8   IV|            tartotta meg a szavát? - szólott mosolyogva a színész.~ ~
 9   IV|           teremtésekhez, izgatottan szólott:~ ~- Lászlóffy!~ ~Mindannyian
10   IV|         mennyit beszéltünk önről, - szólott a feléje forduló Lászlóffyhoz. -
11   IV|             hogy Spitzer Lesbia így szólott az előtte hajlongó gavallérhoz:~ ~-
12   IV|             vállát vonva, lenézőleg szólott a barátnőihez:~ ~- Tudom,
13    V|     fürdőköpenyébe, elkeseredve így szólott magában:~ ~- Nemhiába, hogy
14    V|         hirtelen elhatározással így szólott:~ ~- Tudja mit, elmegyek.
15    V|         apjába karolt, komolyan így szólott:~ ~- Igen fontos dolgokról
16    V|           neked...~ ~- Tudja mit? - szólott Cauders vidáman. - Ha kedves
17    V|       lépésre, Cauders derülten így szólott:~ ~- Milyen friss, milyen
18    V|            szemébe nézve, elszántan szólott:~ ~- Talán megfeledkeztem
19    V|            halkan, lesütött szemmel szólott:~ ~- Említettem úgy-e, hogy
20    V|           hangon, mentegetődzve így szólott:~ ~- Bocsánat, de most már
21    V|         palotában, titokzatosan így szólott Ella kisasszonyhoz:~ ~-
22    V|           tanítványát s megindultan szólott:~ ~- Rendelkezzék velem,
23    V|         szerint lefeküdt volna, így szólott a szoba­leányhoz és az inashoz:~ ~-
24    V|            a kocsihoz elkísértem, - szólott bámulva.~ ~Ella belépett
25    V|          kisasszonyra.~ ~- Nézze, - szólott Ella kissé sápadtan, - akarja,
26    V|            kocsiba, s türelmetlenül szólott:~ ~- Hát hajtson a keleti
27    V|            angol nőre. És elszántan szólott, mintha egy megföllebbezhetetlen
28    V|           az angol nőnek, s kacagva szólott:~ ~- Ki más, mint ön, édes,
29    V|         tisztek egyike hangosan így szólott:~ ~- Nem hiába, mindig azt
30    V|     tanítványára és szelid haraggal szólott:~ ~- Ez a véletlenben való
31    V| odafordította a látcsövét s ijedten szólott:~ ~- Lászlóffy!~ ~- Nos,
32    V|          hogy a levél hazug volt? - szólott a színész sértődve.~ ~-
33    V|           megfeledkezve, magánkívül szólott:~ ~- Drága kis szívem, mennyire
34    V|    jottányit se - Ella tapsolva így szólott:~ ~- Most hármacskán el
35    V|            ha szépen hazamennénk? - szólott mrs Black sopánkodva.~ ~-
36    V|            mint a francia pezsgő! - szólott elragadtatva.~ ~Később odaintették
37    V|             aztán bús rezignációval szólott:~ ~- Lesz, ami lesz, most
38    V|        belsőleg igen komolyan - így szólott:~ ~- Mindeddig könnyü volt
39    V|          ujságok mindig hazudnak, - szólott Lászlóffy zavartan. - Inkább
40    V|       növendékére s keserves arccal szólott:~ ~- Mindennek - előre tudom -
41   VI|        füléhez, s ravasz ábrázattal szólott:~ ~- Délelőtt persze jobban
42   VI|            nemes egyszerűséggel így szólott:~ ~- Most pedig ünnepiesen
43   VI|           Méltóságod mindent tud? - szólott Lászlóffy elhalványodva.~ ~-
44   VI|           csak nincs valami baja? - szólott Cauders megdöbbenve.~ ~A
45   VI|                 Mit akar mondani? - szólott Cauders ijedten.~ ~- Azt,
46   VI|         magassá­gában kiegyenesedve szólott:~ ~- A vádjaira nem felelek
47  VII|          szívében - s könnyedén így szólott:~ ~- Azért fiatal leány,
48 VIII|            a doktor fejbólintva így szólott hozzá:~ ~- Nem hiába, hogy
49 VIII|       elégette, miközben halkan így szólott magában:~ ~- Együgyü, vén
50 VIII|          fiatalemberre mutatva, így szólott:~ ~- Engedje meg a mester,
51 VIII|         aztán igen illedelmesen így szólott:~ ~- Végtelenül örülök,
52 VIII|    incselkednék vele, bágyadtan így szólott magában:~ ~- Az én kicsike
53   IX|       füléhez, aztán izgatottan így szólott:~ ~- Az imént megzörgette
54   IX|           hogy miképp került ide? - szólott hozzá suttogva, míg a szíve
55   IX|          csöndesen, rezignáltan így szólott:~ ~- Tegyen, amit jónak
56    X|          szeméből, túláradó szívvel szólott:~ ~- Óh, milyen végtelenül
57   XI|              hogy magára hagyjam? - szólott Lászlóffy, a helyéről fölkelve.~ ~-
58   XI|    köhécselés meg sóhajtás után így szólott:~ ~- A méltóságos úr megbízásából
59   XI|             most már omló könyekkel szólott:~ ~- Ha este utazik, úgy
60   XI|            megsajnálta s részvevően szólott:~ ~- No, no, - azért nem
61  XII|              Nagyságos asszonyom, - szólott mosolyogva, - engedje meg,
62  XII|        gyermek szögletességével így szólott:~ ~Ez a virág azt jelentse:~
63  XII|           szemébe, s ünnepiesen így szólott:~ ~- A jó Isten tegye oly