Rész

 1    I|        tizennyolc­esztendősnek látszó leány, aki a nagyságos urral mindenáron
 2    I|           előkelő társasághoz tartozó leány, - télies kosztümjéhez pompásan
 3    I|                  térjen magához kicsi leány, nem vagyok én olyan emberevő,
 4    I|             Tehát halljuk!~ ~A fiatal leány kipirulva hajtotta meg bájos
 5    I|            vezette hozzám?~ ~A fiatal leány arcát ujra elöntötte egy
 6    I|               csak kiván tőlem...~ ~A leány lehajtotta fejét az asztalra
 7    I|             aki a kulisszák közt?~ ~A leány még kétségbeesettebben zokogott,
 8    I|        ráncokkal és gödrökkel, - de a leány szinte átszellemülve nézte.
 9    I|           többszörös milliomos...~ ~A leány bánatosan rázta meg szőke
10    I|           kényeztetett, előkelő, szép leány rajongással odaborult a
11   II|             vén komédiást az ártatlan leány szavai, a hiúsága vagy a
12   IV|      számtalan szép asszony és fiatal leány oszlott szét a fehér fénytől
13   IV|         minapi látogatója.~ ~A fiatal leány szó nélkül nyujtotta feléje
14   IV|             mosolyogva a színész.~ ~A leány hálásan rebegte:~ ~- Tudtam,
15   IV|            itt lesz... Már valamennyi leány oda van az izgatottságtól,
16   IV|            fogott, míg a mellette ülő leány, Spitzer Lesbia kisasszony,
17   IV|              babonának, hogy a fiatal leány ostobább, mint a fiatal
18   IV|               az ostobasággal... Az a leány, aki nagyszerüen érti az
19   IV|       ártatlan, finom, tizennyolcéves leány szerelmes belé... Ha egy
20   IV|           szívvel vette észre, hogy a leány szemében könycseppek csillognak.
21   IV|        cselekszik, halkan odalépett a leány mellé és suttogva kérdezte:~ ~-
22   IV|         bolond?~ ~- Oh - válaszolta a leány hálásan - még életemben
23   IV|           vállalkozott, hogy a fiatal leány előtt öregnek, antipatikusnak
24   IV|          hirtelen elrebbent egy kicsi leány két ragyogó kék szemétől,
25    V| tapasztalhatja az ember. A keresztény leány nem fog férjhez menni egy
26    V|            pillantásuk találkozott, a leány gyöngén megremegett.~ ~-
27    V|               Lászlóffy boldogan.~ ~A leány halkan susogta:~ ~- Nem
28    V|              megfogózott a padba, - a leány beszéde majd csaknem elszédítette.
29    V|             hajtotta le a fejét, de a leány keze most a pad alatt az
30    V|             jobban fölforrt, amikor a leány halkan és meghatott mosollyal
31    V|          mindennel leszámoltam...~ ~A leány megszorította a kezét és
32    V|              megőrizni a pozicióját a leány oldalán. Az ajtóban összetalálkoztak
33    V|             fújt maga elé. Amíg a kis leány boldogan nézte, ő mámorosan
34    V|       Lászlóffy, - szakította félbe a leány, miután nagyot lélegzett, -
35    V|           mint engem... Nem is volnék leány, ha vagy tíz percig nem
36    V|          vissza addig, amíg a kicsike leány a nászútjára el nem indul...~ ~
37    V|         kiment, az angol nő - aki vén leány létére igen regényes és
38    V|    kisasszonynak.~ Nagyon sürgős!~ ~A leány szinte lélegzet nélkül rohant
39    V|              a tanítványa arcát, de a leány vonásaiban semmi változást
40    V|               hova küldjük...~ ~A kis leány kétségbeesve nézett maga
41    V|             mély csönd volt, de a kis leány hangja csakhamar megszólalt:~ ~-
42    V|               várakozó kocsiba. A kis leány nyájasan elbúcsuzott a szoba­leányoktól,
43    V|    szörnyűséget, hogy ez a bolond kis leány apai beleegyezés nélkül
44    V|              elragadóan kedves...~ ~A leány szörnyen elpirult, de azért
45    V|             még ma este? - kérdezte a leány csillogó szemmel.~ ~- Fogadni?
46    V|             ide ilyen váratlanul?~ ~A leány fölállott, közelebb lépett
47    V|           kerülök ide, - szólt most a leány csodálatos higgadtsággal. -
48    V|             úgy-e, hogy az ostoba kis leány erre is képes? Azt hitte,
49    V|          tiltakozó mozdulatot tett, a leány azonban hevesen folytatta:~ ~-
50    V|          kétségbeesve mondta ezt, s a leány a gyönyörűség valóságos
51    V|           fogok szemben állani...~ ~A leány mosolyogva rázta meg a fejét.~ ~-
52    V|               nagy foyerjében súgta a leány sietve a Lászlóffy fülébe:~ ~-
53   VI|              ijedten állt meg, mire a leány halkan folytatta:~ ~- Bátorság!~ ~
54  VII|             szólott:~ ~- Azért fiatal leány, hogy neki is csak ez legyen
55   IX|     félelmetesen dobogni kezdett.~ ~A leány most fölemelte rá könyekben
56   IX|             boldogsága a világon?~ ~A leány arca kipirult az indulattól.~ ~-
57   IX|           kicsike feleségemről...~ ~A leány konokul hátradőlt a fauteuilben,
58    X|       gazdasszony hordár után járt, a leány leült a Lászlóffy íróasztalához
59    X|         hordár kiséretében följött, a leány már készen volt a levéllel.~ ~-
60    X|              Mikor a hordár elment, a leány pajkos jókedvvel kapta derékon
61    X|        színész részvéttel fogta meg a leány kezét, aztán halkan súgta
62   XI|        hajlongások után eltávozott, a leány ráborult a színész vállára