Rész

 1    I|              volt, csupa bonhomia ült ki kövérkés arcára, - s jókedvüen
 2    I|           Menjen szépen haza és verje ki a fejéből ezt a gyerekes
 3   II|               igénybe venni. Jelöljön ki helyet és időt, hogy a holnapi
 4  III|              öltözött komornyik tárta ki az emeleti csarnok üvegszárnyait,
 5  III|              érzelmeket sokkal inkább ki tudta fejezni, mint valami
 6   IV|              azt az óhajtását fejezte ki, hogy önt azonnal bemutassam
 7   IV|   csoportjából egy szőke gyermek vált ki, s vérvörösen sietett eléje
 8   IV|           feléje a kezét.~ ~- No, hát ki tartotta meg a szavát? -
 9   IV|              címszerepében látta.~ ~- Ki az a Stern mester?~ ~- A
10   IV|              az orrom? No csak mondja ki, egy csöppet se zseni­rozza
11   IV|    Paralitikus vezércikkezők találták ki azt az együgyüséget, hogy
12   IV|        udvarlóin. Őt ugyan nem hozták ki a sodrából a gúnyos tekintetek,
13   IV|       hallgatók mámoros tapsba törtek ki, a miniszter lekötelező
14    V|             krakéler örvendezve tárta ki feléje a karjait.~ ~- Épp
15    V|           Dömjén Sala esküvőjére?~ ~- Ki az a Dömjén Sala?~ ~- A
16    V|               előkelő zsidó esküvőkre ki szoktak bérelni...~ ~- Hogy
17    V|               állván, nem látta, hogy ki löki meg, dühösen fölkiáltott:~ ~-
18    V|              napon a Dunából fognának ki?... Pedig, hogy ez lenne
19    V|               szeretem, de abba, hogy ki lesz a férjem, ő se fog
20    V|         örömszülőknek. Utolsónak jött ki a fiatal pár, alig győzve
21    V|           szeméből könyek szivárogtak ki, s halkan, lesütött szemmel
22    V|              előttem volna... Annyira ki vagyok forgatva magamból,
23    V|           ennyit mondott:~ ~- Hajtson ki a Zugligetbe, vagy Dunakeszre...
24    V|    kisasszonyhoz:~ ~- My dear, küldje ki valamiért a szobaleányt...
25    V|      magácskának.~ ~Isten vele, sírja ki magát és ne gondoljon rám
26    V|           csöngetésre sietve nyitotta ki az előszoba ajtaját.~ ~-
27    V|       kisasszony. Tegnap is én vittem ki a keleti pályaudvarhoz.~ ~-
28    V|    boldogtalan vagyok!... Hadd sírjam ki magam, ez jól esik, ez megkönnyebbít
29    V|               Fuldokló zokogásba tört ki, úgyannyira, hogy a szegény
30    V| megföllebbezhetetlen ítéletet mondana ki:~ ~- Akárhogy is lesz, én
31    V|        nőszemélye gardiroz...~ ~- Hát ki az, aki gardirozza?~ ~Ella
32    V|                s kacagva szólott:~ ~- Ki más, mint ön, édes, aranyos,
33    V|           hordár tanusága szerint?... Ki tudja, hogy hova ment onnan
34    V|             reggel együtt hajtassanak ki a keleti pályaudvarra...~ ~
35    V|             vásároljanak: a vasút már ki is robogott a pályaudvarból.
36    V|              aranyos napsugárba értek ki, s hogy a gyorsvonat teljes
37    V|            csillogó acélsíneken, tört ki a jámbor mrs. Blackból az
38    V|              Este hétig nem mozdultak ki a szobából, akkor kocsit
39    V|           vidám citeraszó hallatszott ki s a vörös asztalok mellett
40    V|       akadályokba ütközik... Akárhogy ki is eszelem most, hogy bátran,
41    V|               témájukat se merítették ki, amikor a gyorsvonat már
42    V|            után váratlan dolog derült ki... Megtudtam ugyanis, hogy
43   VI|         idejét másnap reggelre tűzték ki a Füzy kapitány vívótermében...
44  VII|         túláradó indulatai valamiképp ki nem törnek a lelkéből...
45  VII|                mindennap maga sietett ki a levélhordó elé, - de a
46 VIII|                  ez fölöttébb gyanus! Ki tudja, micsoda szép asszony
47 VIII|             Azt hitte, hogy nem bírja ki tovább ezt a komédiázást,
48 VIII|            öntudat utolsó szikrája is ki nem alszik belőle... De
49 VIII|              s elgondolkodva nyitotta ki az előszoba ajtaját...~ ~ ~
50   IX|              Az Istenre kérem, nyissa ki gyorsan az ajtót... Okvetlen
51   IX|               fuldokló zokogásba tört ki, hogy Lászlóffy ijedten
52    X|             az inasnak, hogy vezessen ki...~ ~Lászlóffy megdöbbenve
53   XI|              preliminált hozományt is ki fogja fizetni, ha a kisasszony
54  XII|          szóltak az udvarlóikhoz:~ ~- Ki hitte volna, hogy ebben
55  XII|          járandóságát azonnal fizesse ki!~ ~Az esküvőt csupán az
56  XII|         ijedten és meghatottan jöttek ki - a lépcsőfeljárónál egy
57  XII|              Lengje be víg napsugár.~ Ki a főkötőt viseli,~ Legyen
58  XII|              tréfás borzongással itta ki félig a pezsgős poharát.