Rész

 1    I|                mindjárt kap egy csésze jó teát, amitől a bátorsága
 2    I|          hátradőlt, - ilyenkor, amikor jó hangulatban volt, csupa
 3    I|           ember vagyok, aki már csak a jó teában találja az egyetlen
 4   II|               szavai, a hiúsága vagy a jó szíve ébredt-e föl a furcsa
 5  III|             Lászlóffyt, az egészséges, jó idegzetü öreg emberek vidámságával,
 6  III|                ismételten a csészét, s jó színész-arca, amely az érzelmeket
 7  III|                gazdagokat, irigylem. A jó tea és a jó szivar... A
 8  III|                irigylem. A jó tea és a jó szivar... A többiben biz’
 9  III|             többit aztán rábízhatjuk a jó Istenre...~ ~S amikor a
10   IV|       szobájában, s hogy a közfigyelem jó darabig az elegáns színész
11    V|                 tisztelt mester, hanem jó meleg tricot, hogy meg ne
12    V|              beszélgethet, mint valami jó pajtásával?... Egyébként
13    V|      sza­valnak, mindig az úgynevezett jó családot nézik...~ ~- Kedves
14    V|               Lászlóffy megindulva - a jó Istenre kérem: legyen esze...
15    V|            maga partienak is van olyan jó, mint Kovács doktor, aki
16    V|               hogy Montenegróval olyan jó viszonyt tart fönn, hogy
17    V|           urakat, mert tudom, hogy egy jó szivart többre becsülnek,
18    V|         dohányzó szoba szőnyegén. Csak jó idő mulva szólalt meg:~ ~-
19    V|           következő levelet:~ ~Kedves, jó, naiv és bolondos Ellym!
20    V|             meg a kényelmes lakásom, a jó ebédem, az esti teám, hallhassak
21    V|              teám, hallhassak néha egy jó zeneművet, s csengjen olykor
22    V|            nélkül suttogta:~ ~- Kedves jó mrs. Black, ha csak egy
23    V| tiszteletre­méltó, öreg dámához:~ ~- A jó Istenre kérem, válaszoljon
24    V|               az a komédiás, vagy mi a jó Isten csudája volt... Velem
25    V|               a nyakába.~ ~- Oh, drága jó mrs. Black, hát csakugyan
26    V|                kíván?~ ~- Semmit, csak jó éjszakát akartam kívánni
27    V|         csakugyan itt az ideje, hogy a jó tündérke az álomport a szemünkbe
28    V|       siethetünk is a pályaudvarhoz.~ ~Jó félórával később Ella már
29    V|                  Ha nem haragszik, hát jó estét kíván~ ~egy igaz tisztelője~
30    V|       aggodalmasan fölsóhajtott:~ ~- A jó Isten elvette a kis eszemet,
31    V|      banditánál, ha az egyetlen, édes, jó kis leányát szívtelenül
32    V|           szolgálják föl a vacsorát.~ ~Jó darabig gyalogoltak, átmentek
33    V|                de a csapról legyen!... Jó puntigami vagy feldbachi
34    V|            keresztlábu asztal mellett. Jó darabig némán néztek az
35    V|  melankólikusan megszólalt:~ ~- Milyen jó lenne, ha mindörökre itt
36    V|               a szálloda kapujában még jó idő eltelt, amíg annak rendje
37    V|                     Hát magának, édes, jó mrs. Black, még egy picurka
38   VI|             szinte megilletődve súgták jó hangosan az udvarlóik fülébe:~ ~-
39   VI|                 A két fiatal gentleman jó negyedóra múlva kissé szégyenkezve
40   VI|     vívóteremben, ahová a többiek csak jó félóra múlva állítottak
41   VI|                hogy ezentúl is a régi, jó barátok maradunk?... Hiszen
42   VI|                   Tudom, hogy csupán a jó szívénél és a könyörületességénél
43   VI|            tudom, hogy érdememen felül jó hozzám és mégis szent kötelességem,
44   VI|             megrendült szégyenletében. Jó darabig nem is volt annyi
45   IX|              hát nyugodjék meg, hiszen jó helyen van... Ha kissé ridegebben
46   IX|              életét teszi tönkre, ha a jó tanácsra nem hallgat...~ ~
47   IX|               itt maradjak, hát úgy is jó, el fogok menni, de nem
48   IX|          asszonyé, szinte izzóvá lett. Jó ideig föl meg alá járt a
49    X|              kavargatta a rántást és a jó, paradicsomtól színes sauceocskát,
50    X|                inasért s beletelt vagy jó tíz perc, amíg a rendes
51    X|                könyektől:~ ~- Szegény, jó apuskám, milyen fájdalmat
52    X|       Gondoljon arra, hogy egy öreg és jó embert ment meg a fájdalomtól
53    X|              az kellene, hogy a drága, jó leves kihüljön... Remélem,
54  XII|          ünnepiesen így szólott:~ ~- A jó Isten tegye oly boldoggá,
55 XIII|               árt... Sohase volt olyan jó étvágyam, mint amióta hazulról
56 XIII|               ijedve): Nem lenne talán jó, ha fölmennénk a szobába?
57 XIII|             meleg volna kissé... Talán jó lenne, ha orvost hivatnánk...~ ~