Rész

 1    I|      jóindulattal kérdezte:~ ~- Mi baja? Mondja el őszintén,
 2    I|        Mondja el őszintén, hogy mi bántja s legyen meggyőződve,
 3   II|  megundorodott az emberiségtől. Mi lehetett még, amiért küzdhetett,
 4  III|    szemmel nézi a világot, mint mi öregek; egy sikerült frakk
 5   IV|     ejtse tévedésbe, - titokban mi is elolvassuk azokat a regényeket,
 6   IV|         szerzők színműveiben... Mi már mindent tudunk, kedves
 7   IV|    Feydeau vagy Lavedán rontana mi rajtunk - ujjé! A különbség
 8   IV| különbség mindössze annyi, hogy mi csupán a zsúrokon hallunk
 9   IV|        hirtelen elszomorodik... Mi bánthatta?... Csak nem volt
10   IV|       pillanatra maga se tudta, mi történik vele; csak azt
11   IV|         ma este. És tudja, hogy mi tett ennyire boldoggá?~ ~-
12   IV|       az elnyomott fiatalság... Mi jogon követelhetik tőlem,
13    V|         annyi lesz innen-onnan. Mi ujság a vasutkirályok közt?~ ~-
14    V|        tud az E N Sz I-ről?~ ~- Mi az?~ ~- Az Előkelő Notabilitásokat
15    V|       boldogtalanná tenni... És mi öröme lenne szegény apának
16    V|      választom meg az uramat... Mi jogon is avatkozhatnának
17    V| magaméhoz füzzem... Mit gondol: mi lenne mindennek a vége?...
18    V|    messaliençe-ról, hiszen csak mi ránk tisztesség, ha az ország
19    V|  magamból, hogy szinte félek... Mi lesz ennek a vége? Tudom,
20    V|           Elmondta apának, hogy mi a tervünk?~ ~Lászlóffy úgy
21    V|       az ő nevére megírom, hogy mi történt... Tudassa már holnap,
22    V|      tudom, az a komédiás, vagy mi a jó Isten csudája volt...
23    V|     tanítványa boldogtalanságát mi okozza?~ ~Ella azonban csakhamar
24    V|      onnan s hol lesz, amikorra mi a stájer hegyeket megpillantjuk?~ ~
25    V|       Egyébként valószínü, hogy mi előbb itthon leszünk, mint
26    V|        ér haza Budapestre, mint mi, s ha előbb is érne, hát
27    V|        a kis cica, ha álmos, de mi a kedvünkre kilum­poljuk
28    V|          ha nem bírja tovább... Mi azonban a vacsorát nem engedjük
29    V|      csak halandó emberek, mint mi vagyunk...~ ~A színész,
30    V|  ártatlan arccal folytatta:~ ~- Mi van ebben annyira megbotránkoztató,
31    V| mindörökre itt ülhetnénk!... De mi lesz holnap, holnapután
32    V|       megy minden bátorságom... Mi jogon kérhetem tőle, hogy
33    V|        könnyü volt a dolgunk, - mi ketten csak hamarosan megegyeztünk
34    V|        De most, de most, vajjon mi lesz velünk?... Ha meggondolom,
35    V|       minden férfi ilyen, akkor mi leányok bizony Isten nem
36    V|         majd kárpótlást talál a mi családi tűzhelyünknél...
37    V|  folyosón haragosan intett.~ ~- Mi a baj megint? - kérdezte
38    V|       érdeklődik...~ ~- Hát még mi iránt? - kérdezte a színész
39   VI|       barátság és jóindulat, de mi lesz holnap, ha az őrült
40   VI|         megsérteni a mestert, s mi ennek kapcsán szintén kijelentjük,
41   VI|         És Schönwald úr szerint mi volt a párbaj oka?~ ~- Az,
42   VI|     tisztában vagyok vele, hogy mi az, ami a kihült szívét
43  VII|        mint ezekben a napokban. Mi történt vele? Talán önmaga
44  VII|      hírét se hallotta Ellának. Mi történt a kis leánnyal,
45  VII|         el tudta titkolni, hogy mi történik a szívében - s
46 VIII|      eseményeiről referált.~ ~- Mi van vele?~ ~- Nem tudja?...
47 VIII|         agglegények vagyunk, de mi már nem ismerjük a fiatal
48   IX|         nagyságos úr...~ ~- No, mi az? - kérdezte a színész
49   IX|       no mondja el szépen, hogy mi történt? Ha még tovább is
50   IX|    szomo­ruság lenne az életem? Mi jogon kívánhatja az édesapám,
51    X|        nagyot sóhajtott:~ ~- No mi ugyan szépen agyonütöttük
52    X|          milyen jól összeférünk mi kettecskén, amíg az úr a
53    X|       különböző lábasokról.~ ~- Mi jót kaptunk ebédre? Mi az
54    X|          Mi jót kaptunk ebédre? Mi az úr kedvenc étele? Drágám,
55  XII|     semmi a világon, mert ugyan mi lehet olyan nagy dolog,
56 XIII|      férfi (tiltakozva): Nekem? Mi nem jut az eszébe? Oly egészséges